Soros György szerint a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) nemzetközi központi bankká kellene átalakítani, a világválságok megelôzése érdekében.

"Át kell alakítanunk az IMF-et egyfajta nemzetközi központi bankká, és fel kell ruháznunk azzal a képességgel, hogy utolsó esély legyen hitelezôként, meghatározott gazdasági és politikai szempontok szerint összeválogatott országok számára" — írta a nemzetközi befektetô a Financial Times címû brit lapban hétfôn megjelent cikkében.

A legutóbbi nagy válságok közben az IMF inkább a problémának, mintsem a megoldásnak volt alkotóeleme — írta Soros. Szerinte az IMF eltérôen kezeli a kölcsönvevôket és a hitelezôket: az utóbbiakat elônyben részesíti, a hitelezôk számíthatnak rá, hogy megoldásaival kedvez nekik, ha baj van, és ez a várakozás hanyag pénzügypolitikára ösztönöz. A másik nehézség az, hogy az IMF csak akkor avatkozhat be, ha már válság van, de nincs felhatalmazása a megelôzésre — írta Soros György.

Úgy vélte, hogy ha a globális tôkepiac jellemzôje a bizonytalanság, akkor erôsebb szabályozásra van szükség. gy például válság esetén a "nemzetközi központi bank" feltételeket támaszthatna az érintett országokon kívül azok hitelezôinek is, megelôzendô a szélsôséges tôkemozgásokat, csökkentve a fertôzésveszélyt. Az IMF nemzetközi hitelszabályozóként tevékenykedhetnék, és az amerikai és az európai központi bankok képviseltethetnék magukat vezetô szerveiben — javasolta.

Vélemények az ezredforduló idôpontjáról

Nem a történelemtudomány szakmai kérdése, hogy állást foglaljon az ezredforduló idôpontját illetô eltérô vélemények között — nyilatkozta a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója az MTI-nek.

Szász Zoltán elmondta: szakemberként és magánemberként is a jövô év, 2000. január 1-ét és nem 2001. elsô napját tekinti az új évezred kezdetének. Véleménye szerint a közvélekedés és a társadalom állásfoglalása a mérvadó ebben az esetben.

Szakmai álláspontját összegezve hozzátette: az Akadémián, illetve a történettudományi intézeten belül nem bontakozott ki vita az ezredforduló évét, idôpontját illetôen, miután a kérdés szakmai jelentôségét minimálisnak tekintik.

A katolikus egyház is a 2000. esztendôt, illetve annak kezdetét tekinti ezredfordulónak — mondta Lukács László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Tömegkommunikációs Irodájának vezetôje.

A fôigazgató emlékeztetett arra, hogy II. János Pál az 1998. november 29-én, advent elsô vasárnapján kiadott pápai bullában a jubileumi szentévet 1999 karácsonyától 2001. január 6-ig tartóan hirdette meg.

Lukács László megjegyezte: az ezredforduló megállapítása egyházi szempontból mindenképpen szimbolikus, hiszen a kutatók régen kimutatták már, hogy Jézus nem a 0. esztendôben, hanem feltehetôen idôszámítás elôtt 6-ban született.

A szentév megállapítását egyértelmûsíti az is, hogy az elsôt 1300-ban VIII. Bonifác pápa hirdette meg, és azt követôen 25 évente ünneplik. A következô idôpont tehát mindenképpen 2000-re esik - tette hozzá.

Holl András csillagász, az MTA Csillagászati Intézetének munkatársa ezzel szemben úgy vélekedett: a közhiedelemmel ellentétben a III. évezred kezdete, amely egyben a XXI. század elsô napja is, 2001. január elsejére esik, így egy évvel késôbb lesz igazán ok a nagy ünneplésre .

Csillagászati szempontból semmilyen jelentôsége nem lesz 2000. január elsejének, sôt — a mai tudásunk szerint — különösebb égi jelenségre sem lehet számítani a következô évben — közölte.

Az asztrológusok több bolygó együttállása miatt tulajdonítanak fontosságot kétezernek — mondta a csillagász. Hozzátette: a következô esztendôben egyébként csak a keresztény vallású országokban tartják kiemelkedô jelentôségûnek a 2000. évet, mivel például a zsidók és a muzulmánok is más naptár szerint számolnak.

Fôleg Kárpátaljáról és a Felvidékrôl

A határon túli magyar területek ösztöndíj-tanácsai döntik el, hány magyar fiatalt küldenek a magyarországi felsôoktatási intézményekbe tanulni ösztöndíjjal. Számuk jelenleg ezernél is kevesebb, és az utóbbi években egyre csökken. Fôként Erdélyben bírják maradásra a tanulni vágyókat, hiszen jó lehetôség kínálkozik erre helyben is a magyar nyelvû karokon, szakokon. Jellemzô, hogy Erdélybôl évente már alig huszan kapnak ösztöndíjat magyarországi tanulmányokhoz. Azt mondja Kulcsár Szabó Ernôné, a magyar Oktatási Minisztérium cimzetes fôtanácsosa, hogy Burgenlandból, Szlovéniából és Horvátországból is elhanyagolható az érdeklôdés a magyarországi fôiskolai, egyetemi tanulmányok iránt. Viszont mind többen jönnek hozzánk Kárpátaljáról és a Felvidékrôl.

Nincsenek rossz helyzetben a határon túlról jött ösztöndíjasok, mert rájuk — miképpen a hazai diákokra — is vonatkozik a felsôoktatási törvény, utánuk is jár a normatíva a felsôoktatási intézménynek; a diákok tankönyvvásárlási támogatást, ösztöndíjat, kollégiumi elhelyezést kapnak. Január 1- jétôl a társadalombiztosításban is részesülnek. Ha betegek lesznek, ugyanolyan kezelést kapnak, mint a többi magyar diák. Tavaly nem volt TAJ-számuk, TB-kártyájuk a határon túli magyar fôiskolásoknak, egyetemistáknak. Csak az államközi szociális és egészségügyi megállapodás értelmében kaphattak sürgôsségi ellátást. Ha sor került rá, a külön erre a célra elkülönített pénzbôl fizették ki a fiatal számláját.

Új jelenség, hogy Magyarország határmenti középiskoláiban is tanulnak határon túli magyar gyerekek. (Sôt, egyes általános iskolákban is!) Ezek a tanulók vagy kollégiumban laknak vagy naponta átjárnak az iskolába. Aki itt érettségizik, az rendszerint itt is akar továbbtanulni. Csakhogy a felsôoktatási törvény garantálta kedvezmények csupán azoknak járnak, akik ösztöndíjjal kerülnek a magyar felsôoktatási intézményekbe. Az itt érettségizô diáknak tehát az otthoni ösztöndíj-tanácshoz kell fordulnia ösztöndíjért. Még elôtte állunk a fôiskolai, egyetemi jelentkezéseknek, az osztályfônökök idejében felhívhatják a határon túlról jött tanítványaik figyelmét erre. A cimzetes államtitkár szerint a bizottságok általában elônyben részesítik azokat a fiatalokat, akik otthon érettségiztek, nem pedig Magyarországon.

Ezt is jó tudni annak, aki abban a reményben jár határmenti magyar középiskolába, hogy javít itteni felvételi esélyein. Hiába felel meg a felvételin, ha nincs ösztöndíja, csak a költségtérítéses — úgynevezett fizetô — szakokra vehetô fel a határon túli magyar fiatal. Ugyan úgy, mint bármely más külföldi diák. A tandíj nem kevés. Hozzászámítva a megélhetést, a szállást, tetemes összegrôl van szó. Érdemes tehát tájékozódni mielôtt magyar fôiskolára, egyetemre jelentkezik a határon túli magyar fiatal. S ha már ôk nem kellôen körültekintôek, legyenek azok az osztályfônökök. žk bizonyára tudják osztályuk melyik tanulója jár át Kárpátaljáról, Romániából vagy a Felvidékrôl.

Az már a határon túli magyar tanárok gondja, hogy közülük kevesen részesülhetnek az itthon népszerû Széchenyi-ösztöndíjban. Eddig évente egy személy kapta meg. Minden alkalommal erdélyi tanár. A kiírás szerint csak az jöhet számításba, aki közalkalmazotti viszonyban van valamelyik magyarországi felsôoktatási intézménynél. Kulcsár Szabó Ernôné úgy látja, hogy a határon túli magyar fôiskolai, egyetemi tanárok anyagi helyzetének javítására nem a Széchenyi-ösztöndíj hivatott. Külön ösztöndíjrendszert kellene alkotni a határon túli magyar tanárok, professzorok számára. A kormányprogramban szerepel a Szent Györgyi Albert-ösztöndíj. Amíg mûködni nem kezd, addig átvehetné szerepét a hamarosan életképessé váló Apáczai alapítvány.

A legjobb persze az lenne, ha miképpen a hallgatókat, a tanárokat is ott részesítenék anyagi és egyéb elônyökben, ahol tanulnak, tanítanak.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség javaslatára Bara Gyula volt munkaügyi államtitkár kinevezték államtanácsosnak a miniszterelnöki hivatalba, ahol az RMDSZ tisztségviselôje már meg is kezdte munkáját — tájékoztatta szerdán az RMDSZ elnöki hivatala az MTI bukaresti irodáját.

Szerdán Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke találkozott a szövetség kormányzati tisztségviselôivel. A szokásos heti találkozón a kormányátalakítás utáni változásokat tekintették át.

Az RMDSZ vezetése Lányi Szabolcs volt iparügyi államtitkárt jelöli az újonnan létesített Tudományos-müszaki és Œjítási Hivatal elnöki tisztére, valamint Birtalan József volt közlekedési államtitkárt az ugyancsak most létrehozott Kis- és középvállalatok Ügynökségének alelnöki posztjára.

Kontrasztok

Kicsit szorongva készültem a nagy "találkozásra". Egyrészt, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy összejön (a határ elôtti benzinkútnál álldogáltam, s vártam a jó szerencsét, hátha "felszeszed" valaki), másrészt mert annyi "szörnyûséget" hallottam, hogy megbogarásszák az embert, ha román állampolgár. Mesélték, hogy külön sáv van az Európai Unió állampolgárainak, külön azoknak, akiknek nem kell vízum, és külön folyosóra kell állniuk azoknak, akik csak vízummal léphetnek az államközösség területére (lásd: román, bolgár stb.).

Egy kicsit meg már szürkülödött is, és utálatosan potyogott az esô.

Jó félóra telt így el. Még nem voltam egészen elkeseredve, amikor W jelzésû autó kanyarodott mellém (W mint Wien). Ablakai befagyva, kis lyukat vakart a sofôr, hogy bár egy kicsit lásson. Kinyílt az ajtó, kérdezett valamit. Nem igazán értettem, mit, ugyanis — hogy finoman fogalmazzak — német-tudásom nem egészen tökéletes. Mondtam, hogy Wien, Wien, és közben a lapra mutogattam, amit a kezemben szorongattam (azon is azt írta). Nyílt a hátsó ajtó, és én behuppantam az ülésre.

Az autóban még egy lány ült. Alighanem az élettársa.

Tulajdonképpen azért álltak meg, hogy valamilyen fagyoldó folyadékkal olvasszák le a jeget a szélvédôrôl, mert Bécsig úgy menni nem lehetett. Le is, szép apránként, de oldalt akkor sem lehetett sem be-, sem kilátni. Aztán az is kiderült, hogy az a hölgy, aki elöl ült, az anyósülésen, magyar.

Fellélegeztem.

Osztrák, magyar és román útlevelet nyomtak a határôrök kezébe, azok pedig még arra sem voltak kíváncsiak, tényleg én ülök-e az autóban (mint említettem, az oldalablakon nem lehetett belátni), csak pecsételtek és intettek: mehet.

Százzal, százhatvannal mentünk, még Bécsbôl is láttam egy kicsit. Bár nem volt utuk arra, a pályaudvarhoz vittek, a Westbahnhofhoz. Ahhoz képest, hogy mekkorának képzeltem, nem olyan nagy. Ankunft, abfahrt, gleis — ezek voltak az elsô német szavak, amit ott tanultam. A jegyárus angolul is beszélt, a little, mondta, de azért egészen jól megértettük egymást. Beváltottam száz márkát, gondoltam, jegyet venni, de még kellett valami schilling, most már nem tudom egész pontosan, mennyi, de még kellett. Szó nélkül elvették a német márkát is, nem köhögtek tôle. Az árus ügyesen kiszámította, mennyi az osztrák pénzben, mennyit kell még visszaadjon, és azzal kezemben is volt a jegy.

A vonat? Hát az egy álom (azt hiszem, ezt szokták mondani). Két másodosztályú kocsi volt és valahány háló; én (érthetô!) másodosztályúra váltottam jegyet. A peronra csak azután mehet ki az ember, ha megváltotta a jegyét, és ha már a vonatját is behúzták a vágányra; addig az amúgy hatalmas csarnokban kell várakozni, ahol mindenféle nemzet és nemzetiség jön, megy; és vannak hajléktalanok is, akiknek viszont a pályaudvar nem lehet állandó hajlék, mert éjszakára bezárják.

A vagon: nyílt kocsi, ülés ülés mögött, egészen hátraereszthetô. Olyannyira hátra, hogy az ember már szinte ágyban érzi magát, annyira jó a fekvés rajta, no meg eléggé széles is. City Night Line, ez volt a vonat neve. Késôbb megtudtam, azért állítják össze többnyire ilyen nyitott kocsikból a nemzetközi szerelvényeket és most már a legtöbb vonatot is, mert így kisebb a kockázata a rablásoknak és a bántalmazásoknak. No, felültem, elhelyezkedtem. St. Pöltenig még ébren voltam, de aztán lassan elszenderedtem, és Frankfurtig fel sem ébredtem. Arra eszméltem, hogy hirtelen nagy a mozgás, sokan szállnak le, s láttam, hogy a nagy lámpák fénye minimálisra van állítva, az ülésbe meg kicsi olvasólámpa van beépítve, amelynek fényereje, a súlypontváltoztatásra reagálva (másként nem tudtam megmagyarázni) változik. Addig az is minimális volt, mint a nagy lámpáké.

Megállt a vonat, néztem a nagy nyüzsgést, jövést- menést. Csodálkoztam. Odakinn koromsötét, mégis rengeteg az ember. Nyilvánvalóan, mind dolgozni, iskolába megy, de hát ilyen korán? Közben továbbindultunk, a kisebb állomásokon persze nem álltunk meg, de ott is látom, nagyon sok az ember. Hányra járnak ezek? Akkor észrevettem egy órát. Hohó! Hát fél nyolc is elmúlt! És itt még ilyen sötét van!

(Ez meglepett.)

Fél kilenckor kezdett világosodni. Kicsit furcsának tûnt, de megfeledkeztem arról, hogy már egészen Nyugaton vagyok, a közép- európai idôszámítási zónának a bal széle fele; hát ezért.

Amikor a jegyet ellenôrizték, az egyik kalauz felírta, hogy ki hová megy. Megállás elôtt néhány perccel a hangosbemondó mindig elrecsegte, hová érkezünk in a few minutes, azaz néhány perc múlva, aztán érkezett a kalauz, aki csak abban a két másodosztályú kocsiban ügyködött, s a leszállásra készülôdô utasoknak felajánlotta, hogy segít. Egyedül utazó hölgyeknek jól jött, láttam, mert segített a csomagokat levenni és az ajtóhoz vinni.

Közben már nagyon közeledtünk Düsseldorfhoz, az én célállomásomhoz. Néztem a tájat, néztem Németországot. Hát ilyen! Kis falvak, gyönyörû házakkal, utakkal, autókkal, városok, kicsik és nagyok. Már egyszer jártam Németországban, 1984-ben, de az akkor Kelet- Németország volt, és azóta, tudjuk, sokat változott a világ. Utóbb mondták, kár, hogy éjszaka utaztam, mert keveset láttam, de visszafele aztán hajnalban indultam, és akkor mindent megnézhettem.

Csak akkor tûnt fel igazán, mekkora távolságot tettünk meg azon az éjszakán, amelyet én olyan jól átaludtam.

A kisebbségi törvény elfogadását sürgetik a németek

Kisebbségi törvény elfogadását sürgetik a romániai németek, mivel véleményük szerint egy ilyen jogszabály jótékony hatással lehetne a Romániában élô többség és a kisebbségek kapcsolataira.

A törvény szükségességérôl Eberhard-Wolfgang Wittstock, a Romániai Németek Demokratikus Fórumának (FDGR) közelmúltban megválasztott új elnöke beszélt, amikor szerdán fogadta ôt Emil Constantinescu.

A találkozó után az FDGR elnöke hangsúlyozta, hogy a törvény azért is fontos lenne, mert "a román közvélemény már nem olyan toleráns a kisebbségekkel szemben, mint amilyen az 1989-es fordulatot követô elsô években volt". Wittstock felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi törvény tervezetét a kormány mellett mûködô kisebbségi hivatal már elkészítette, s azt jóváhagyta a romániai Nemzeti Kisebbségek Tanácsa.

A romániai németek szervezetének vezetôje kérte Emil Constantinescut, hogy az államfô lehetôségeinek megfelelôen segítsen a kommunista rendszer idején elkobzott tulajdon visszaszolgáltatásában is. Wittstock egyben felhívta a román elnök figyelmét arra a visszásságra, hogy a román állam megadóztatja azt a térítésmentes anyagi segítséget, amelyet Németország nyújt a romániai németeknek annak érdekében, hogy szülôföldjükön maradjanak.

Újságírók kérdéseire válaszolva Eberhard- Wolfgang Wittstock elmondta, hogy a romániai németek álláspontja változott a Petôfi-Schiller multikulturális egyetem tervével kapcsolatban: immár a németek is támogatják az egyetem alapítását, mivel az lehetôséget adna a romániai német fiataloknak, hogy felsôfokú tanulmányaikat is anyanyelvûkön folytathassák.

Az Erdélyben élô német közösség létszámának rendkívül gyors csökkenésérôl, a német közösség eltûnésének veszélyérôl írt — a külföldi sajtó alapján — csütörtöki számában a Cotidianul címû román napilap. Az újságcikkben ismertetett statisztika szerint 1939-ben 250 ezer német nemzetiségû élt Erdélyben. A hetvenes években számuk mintegy 180 ezer volt. Nicolae Ceausescu ekkor 70 ezer németet "eladott" az NSZK- nak, azaz jelentôs összeg lefizetése ellenében engedélyezte kivándorlásukat. Ceausescu bukását 110 ezer német nemzetiségû élte meg Erdélyben, közülük újabb 70 ezer az 1989-es fordulatot követô két évben távozott. Jelenleg a Romániában élô német közösség kevesebb mint 17 ezer fôt számlál.

A cseh kormány még az idén vízumkötelezettség bevezetését tervezi a Független Államok Közösségét (FÁK) alkotó államok közül hét ország és Kuba, valamivel késôbb pedig Bulgária és Románia állampolgáraival szemben.

Az intézkedés célja, hogy az ország vízumpolitikáját az Európai Unió (EU) gyakorlatához igazítsák, lefékezzék az illegális bevándorlás ütemét és visszaszorítsák a szervezett bûnözést — derül ki egy dokumentumból, amellyel jövô héten foglalkozik majd Milos Zeman kormánya. A cseh újságok szerint a tervezetet Václav Grulich belügyminiszter terjeszti elô.

A kormánydokumentumban utalnak arra, hogy az EU a cseh csatlakozás egyik feltételéül szabta, hogy Prága tíz állammal szemben léptessen életbe vízumkötelezettséget. Az érintett országok: Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova, Kazahsztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán, Kuba, Bulgária és Románia. A prágai belügyminisztérium várakozása szerint a vízumkötelezettség bevezetése meg fogja nehezíteni a külföldi bûnbandák tevékenységét Csehország területén.

Egy amerikai vadászgép csütörtökön újabb rakétatámadást hajtott végre egy iraki légvédelmi állás ellen az északi repüléstilalmi övezetben. A törökországi Incirlikben lévô amerikai légitámaszpont közleménye szerint a támadás helyi idô szerint csütörtök délelôtt történt, miután az iraki üteg radarberendezésével befogta a járôrôzô amerikai gépet.

Közepes erejû földrengés volt szerdán késô este Romániában.

Mint az AP csütörtökön délután a földtani intézetre hivatkozva jelentette, a Richter-skála szerint 3,7-es fokozatú földmozgás szerdán, éjfél elôtt fél órával történt. Epicentruma a Bukaresttôl 175 kiométerre északkeletre fekvó Vrancea közelében volt. Károkról, sebesülésekrôl nem érkezett hír.

A sztrájk folytatódik

A negyedik napja sztrájkoló Zsil-völgyi bányászok csütörtökön elutasították azt a megállapodást, amelyet szakszervezetük vezetôi Viorel Catamarával, a szenátus gazdasági bizottságának elnökével írtak alá, és úgy döntöttek, hogy folytatják a tiltakozást.

A csütörtökre virradó éjszaka végetért tájékozódó-egyeztetô megbeszélésrôl készült jegyzôkönyvet a sztrájkoló szénbányászok nagy felháborodással fogadták és minden pontját elutasították. Döntésük nem volt váratlan, miután a dokumentumot nem írta alá vezérük, Miron Cozma sem. A bányászok azt is leszögezték, hogy az általános sztrájkot akkor sem függesztik fel, ha egyeztetô tárgyalások kezdôdnének.

Miron Cozma közölte, hogy lemond az esetleges további tárgyalásokon a bányászok küldöttségének vezetésérôl. Ez megkönnyítheti a párbeszéd folytatását, mert a korábbi bukaresti bányászjárások vezetésében hirhedté vált szakszervezeti elnökkel, aki a közelmúltban a Nagy Románia Párt vezetôségébe is bekerült, sem Radu Vasile kormányfô, sem Radu Berceanu ipari miniszter nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. A sztrájkolók úgy döntöttek, hogy delegációjukat szakszervezeti központjuk ügyvezetô elnöke vezeti majd.

A szerdai békésebb hangulat után a bányászok csütörtökön ismét hevesen tiltakoztak a kormány reformintézkedései ellen. A bányabezárások beszüntetését és bérköveteléseik teljesítését követelik, meg azt, hogy a miniszterelnök személyesen tárgyaljon velük. Addig is folytatják tiltakozó felvonulásaikat Petrozsény utcáin, de azzal már nem fenyegetôdznek, hogy maguk mennek Bukarestbe.

Az abrudbányaiak megszerezték a jóváhagyást a tiltakozó mítingre, amelyet ma, 12 és 14 óra között terveznek tartani a gyulafehérvári prefektúra elôtt.

Viorel Nutulescu, az abrudbányai független szakszervezet elnöke az akció kapcsán a Rompresnek kijelentette: Mi tulajdonképpen naponta tiltakozunk december 16 óta, amikor az abrudbányai bányakitermelésnél a Conel az adósságok miatt gyakorlatilag beszüntette az áramszolgáltatást. Gyulafehérváron csaknem az összes alkalmazottal (1700-ból 1500-an) jelen leszünk, élén a vezetôséggel. Mi konfliktusban vagyunk az ipari és kereskedelmi minisztériummal és a dévai Minvest országos társaság vezetôségével. Mint ismeretes ez ut-bbihoz tartoznak a nyugati érchegységi bányakitermelések. A költségek csökkentéséért a dévai Minvest az abrudbányai bányakitermelés 246 alkalmazottjának ez év elején való elbocsátása mellett döntött, ami lehetetlen gyakorlatba ültetni. Az ilyen létszám csökkentés ellenhatást válthat ki, mivel a termelés csökkentéséhez, vagyis a költségek emelkedéséhez vezetne.

Az abrudbányai szakszervezeti vezetô aláhúzta: elôfordulhat, hogy január 11-tôl az összes nyugati érchegységi bányászok sztrájkba lépnek, amennyiben a január 8-i tárgyalások nem zárulnak egyezménykötéssel. Fehér megyében a Conel iránti adósságok miatt letették a munkát az aranyosbányai és a zalatnai bányászok is.

Mi támogatjuk a zsil-völgyiek reális revindikációit — nyilatkozta Vasile Pop, a máramarosi bányász szakszervezetek ligájának titkára. A zsil-völgyi vezetôk, fôleg Miron Cozma túloztak, és most is túloznak a revindikációk tekintetében, és mi nem akarunk részestárs lenni fenyegetéseinek, sem a bukaresti bányászlátogatásnak.

Ioan Bartas, a Nordim bányász szakszervezetek szövetségének elnöke aláhúzta: függetlenül, hogy az RSZSZOSZ igazgató tanácsa január 11-én hogyan dönt, a szövetség helyi tagozata csakis legális körülmények között robbantja ki a tiltakozó megmozdulásokat.

Amennyiben a nagybányai Remin országos társaságnak 1999-re szánt szubvenció szintje nem fedezi az átszervezési program támogatását, nem biztosít munkahelyeket és decens béreket a bányászoknak, felmerülhet a sztrájk kirobbantásának kérdése a máramarosi, a besztercei, a suceavai, a szatmárnémeti bányaegységekben is. Egyelôre a költségvetésre és a szubvencióra várakozunk, s majd döntünk fûzte hozzá.

A Román Nemzeti Bank megyei fiókjától kapott értesítés szerint folyó év január 15-étôl fokozatosan kivonják a forgalomból az 1991 és 1993 között kibocsátott 1000 és 5000 lejes papírpénzeket. Március közepéig (15-ét is beleértve) minden gazdasági egység pénztáránál kötelesek ezeket a bankjegyeket elfogadni a vásárlóktól, ügyfelektôl, de egyben kötelesek naponta le is adni ott, ahol bankszámlát nyitottak és nem szabad visszaadniuk ilyen pénzt. Március 16-ától 31-éig viszont már csak a bankkirendeltségek fogadhatnak el becserélés végett vagy fizetôeszközként régi ezer és ötezer lejeseket. 1999. március 31-étôl elveszítik forgalmi értéküket a szóban forgó bankjegyek, többé nem használhatók törvényes fizetôeszközként, s így a lakosságtól sem veszik át, be sem cserélik már új típusú papírpénzre.

Az RMDSZ szászrégeni szervezete november hónap folyamán adománygyûjtést szervezett meg városi és vidéki szinten a kárpátaljai árvízkárosultak részére.

A formai lehetetlenségek miatt a javak Kárpátaljára való eljuttatása lehetetlenné vált, ezért az elnökség december 15- i ülésén úgy határozott, hogy a tárgyi javakat a hazai árvízkárosultaknak juttatja el, tekintettel arra, hogy e területek is igen súlyosan voltak érintve a Tisza áradásai miatt.

Az RMDSZ máramarosi szervezetének javaslatára Hosszúmezô község (Câmpulung la Tisa) Kistécsô helységet jelölte, ahova eljuttattuk az adományokat.

Kistécsô kb. 100 házból álló település — a víz a házakat 1-3 méter magasságban lepte el — tehát a segélynyújtás indokolt volt.

Szervezetünk 1998. december 17-én útnak indította a szállítmányt egy 8 tonnás teherkocsival, összesen 310 csomagot adott át a megbízottaknak — azaz Kósa Árpád polgármesternek és Sebestyén László Ede lelkipásztornak, kik ezúton tolmácsolják köszönetüket szervezeteinknek és mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a bajbajutottak megsegítéséhez.

A küldeményt, a kocsi teljes kapacitását kihasználva, a régeni, üvegcsûri, disznajói, alsóbölkényi RMDSZ- szervezetek és a régeni római katolikus egyház által begyûjtött adományokból állítottuk össze.

Gyûjtést még jeleztek: Bátos, Vajola, Marosfelfalu és Holtmaros RMDSZ-szervezetei is, de kapacitás hiányában azokat egy késôbbi idôpontban szállítjuk.

A pénzadományokat mindenképpen Kárpátaljára juttatjuk el célirányosan, hogy az igazán rászorultak építôanyagot tudjanak vásárolni. A jövôben csak pénzadományt fogadunk el a felajánlók részérôl, mert annak célbajuttatása biztosabb.

A szervezett akció sikeres volt, a városi szervezet nevében köszönjük mindazoknak, aki hozzájárultak vidéken és a városban tehetségük szerint a rászorultak támogatásához. Támogatásuk pontosan a karácsonyi ünnepekre érkezett és így sok gyerek és felnôtt "veheti magára" a szeretet-adományt.

Külön köszönetet mondunk támogatóinknak a szállítás biztosításáért, Orbán Tibornak és Makkai Levente gépkocsivezetônek, valamint Csorvási Gyula szállítmányi kísérônek.

Az RMDSZ szászrégeni szervezete

A kormány csütörtöki ülésén elhatározta, hogy 35 százalékkal csökkenti azon cigaretták védôvámját, melyek összetételének több mint fele román dohányból származik — nyilatkozta Decebal Traian Remes pénzügyminiszter.

Úgyszintén jóváhagyták a szeszesital, dohány és kávé termelôk, importôrök forgalmazók engedélyének január 31-ig való meghosszabbítását.

A kormány legutóbbi döntése értelmében a feljogosítási díjaktól mentesülnek a vonatok, hajók és repülôgépek élelmezési egységei — jegyezte meg Remes. A kormánytagoktól jóváhagyott elôírások módosítják az 50. számú rendeletet, amely a védôvám és más közvetett adók módosítására vonatkozik.

Tíz nap múlva újabb általános tanügyi sztrájk esedékes — derül ki a tegnap szerkesztôségünkbe érkezett, a Spiru Haret tanügyi szakszervezeti szövetség elnöke által aláírt, Radu Vasile miniszterelnöknek címzett nyílt levélbôl. Ebben a szakszervezetiek felháborodásuknak adnak hangot, hogy a kormány nem tartja be az októberi általános tanügyi sztrájk idején a szakszervezetekkel kötött egyezményt. Emlékeztetnek, hogy bár a kormány az októberi egyezményben ígéretet tett a tanügyiek bérköveteléseinek megoldására, az ágazat idei költségvetés-tervezete szûkmarkúbb a tavalyinál. Az alkalmazottak idei fizetésalapja 632 milliárd lejjel kevesebb a szükségesnél.

A Spiru Haret szövetség megyei szervezetének titkára szerint a pénzügyminisztérium által elôirányzott béralap csak augusztusig fedné az ágazat alkalmazottainak fizetését. Továbbra sem léphetne életbe a bérezésre vonatkozó 1998. évi 154. törvény, és a tanügyiek nem kaphatnák meg az 1997. évi 128. törvényben rögzített juttatásokat. Mindeközben az idei költségtervezet a bruttó nemzeti össztermék mindössze 2,58%- át juttatná a tanügyi tárcának, ami egyrészt megszegi a tanügyi törvényt, másrészt nem irányoz elô beruházásokra és a tanügyi reform folytatására szükséges összegeket.

A Spiru Haret szakszervezeti szövetség követeli, hogy január 13-ig a kormány módosítsa a tanügyi tárca költségvetés-tervezetét, hogy az feleljen meg az októberben kötött egyezménynek, valamint az érvényes jogszabályoknak. Amennyiben erre nem kerül sor, január 18-án a szövetség szervezetei általános sztrájkba lépnek. A megyei Spiru Haret szervezet titkára szerint ebben részt vennének az októberi általános sztrájkba bekapcsolódott szakszervezeti szövetségek is, mivel továbbra is érvényben van ama egyezmény, amelynek értelmében az ôsszel az ország négy nagy tanügyi szakszervezeti szövetsége együttesen kezdeményezett mukakonfliktust.

A Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének megyei elnöke, Cornel Crucean lapunknak adott tegnapi nyilatkozata szerint e szövetség még nem hozott döntést egy esetleges sztrájkról. A szövetség területi vezetôinek részvételével kedden tartanak országos találkozót a fôvárosban, és ezen döntenek majd, hogy milyen tiltakozási formát választanak. A hét végén Szovátán a szövetség szervezésében a szakszervezet megyei vezetôivel tárgyalnak az ágazat problémáiról. E találkozón jelen lesznek a megyei tanfelügyelôség képviselôi, és számítanak a szakszervezeti szövetség országos elnökének részvételére is.

Tegnap a megyei tanfelügyelôség fôkönyvelôjétôl értesültünk, hogy ma kezdik meg a tanügyi alkalmazottak decemberi bérének kifizetését. Mint ismeretes, a múlt havi bér elmaradása a napokban szintén tiltakozást váltott ki a tanügyi szakszervezetekbôl.

Kommentár

Ez az év is jól kezdôdött. Január elsô munkanapját a Zsil-völgyi bányászok általános sztrájkkal kezdték, mert a kormány be akarja zárni a veszteséges bányákat. Az immár négy napja tartó általános sztrájkot látványos felvonulások, "izgalmas" spícsek, keresztek rázása, zászlók lobogtatása, sörösüvegek teszik színessé. A bányászok a bányák bezárásának megszüntetését, tetemes végkielégítést, a kormányfô és az iparügyi miniszter Zsil völgyébe való kiszállását követelték többek között, ellenkezô esetben ismét Bukarestbe látogatnak, fenyegetôztek. A zajongók élén ki más állhat(na), mint az évekkel korábbi fôvárosi bányászkiruccanások vezére, a börtönbôl nemrég szabadult Miron Cozma. A kilenc évvel korábban gyakorolt fennhéjázó arroganciával, buta gôggel uszítja bányásztársait ma is, pocskondiázza a kormányzatot, s egyáltalán mindenkit, aki nem egy húron pendül vele, s követeli az "impotens" kormány leváltását, Viagrát ajánl a Parasztpártnak, hülyének titulálja Radu Berceanut. A tüntetô bányászok közben — bizonyára a menet-közben felhajtott italok hatására — erôsekké és bátrakká váltak, és kezdve a "halál a parasztpártiakra"-tól, el egészen a "berea e cu noi" szlogenekig, mindent kiabáltak, ami csak az eszükbe jutott.

Az általános sztrájk komolyságát, attól eltekintve, hogy senki sem dolgozik, a kocsmárosok viszont aratnak ezekben a napokban, az is példázza, hogy a második napon a szakszervezeti vezér délután ötkor lefújta az akciót, és a petrozsényi vendégházban buliztak este, talán az eseményt megünneplendô.

Ilyenkor bevett szokás, hogy a politikusokban is felébred az esetleg szunyókáló exhibicionizmus, és nyakra-fôre nyilatkoznak az ügyrôl. A kormányzat és a vezetô kormánypárt véleménye egybehangzóan az, hogy nem engednek a bányászok követeléseinek, és nem ijednek meg a fenyegetôzésektôl sem. A Parasztpárt elnöke, Ion Diaconescu arról is beszélt, hogy esetleg a rendôrség és katonaság segítségét kérik a bányászakciót fékezendô. Erre harapott rá a bányászok régi jó ismerôse (aki annak idején még meg is köszönte Miron Cozmának és csapatának, hogy feldúlták a fôvárost), a legnagyobb ellenzéki párt vezetôje, Ion Iliescu és bevett szokása szerint törvényszegésrôl és az alkotmányos elôírások áthágásáról beszélt. Diaconescut cinizmussal vádolta, aki úgymond ôt akarja befeketíteni. A szánalmas fejtegetésben addig ment, hogy kijelentette: a korábbi bányászkiruccanásokért ô (bizony isten) nem hibás, hiszen annak idején Petre Roman volt a kormányfô és Traian Bãsescu a szállítási miniszter. Azt azonban szeretné elfelejte(t)ni, hogy akkoriban ô volt az állam elnöke. És hogy ebben a minôségében nevezte a vandálokat kedves barátainak, és köszönte meg, hogy "segítettek a bukaresti közrend helyreállításában". A többi, ellenzékinek nevezett párt is úgymond állást foglal az ügyben. A Nagy-Románia Párt vezére egyenesen az országot szólítja fel általános sztrájkra és bojkottra, mindaddig, amíg ez a kormány, illetve az "Emil Constantinescu által vezetett nép- és nemzetellenes rezsim megbukik". Talán megtépázott tekintélyét szeretné visszakapni a nemrég párt nélkül maradt Gheorghe Funar is, aki egyenesen példaképének nevezte Miron Cozmát, és "természetesen" szolidaritást vállal a Zsil- völgyi bányászokkal, de ugyanez a stílusa a PUNR-nek és más, hozzájuk hasonló pártnak is. Nem is pazarolunk több szót rájuk.

A bányász-show következô fejleménye, hogy Viorel Cataramã, az NLP alelnöke, a szenátus gazdasági bizottságának elnöke, a bizottság több tagjával kiruccant a Zsil völgyébe, ahol szerdán több mint tíz órán át tárgyalt a bányászok képviselôivel, sôt — mai divatos kifejezéssel élve — valamiféle protokollum is született,amelyet Miron Cozma ugyan nem írt alá, mert szerinte nem azt tartalmazza, amit ô szeretett volna, de azért Cataramã továbbítja a miniszterelnöknek. A bibi csak az, hogy Viorel Cataramã kiszállását sem a szenátus nem hagyta jóvá, saját pártja sem tudott a dologról, úgyhogy egy ilyenszerû "nemhivatalos" akciót a lagnagyobb jóindulattal is csak úgymond "baráti látogatásnak" nevezhetünk. Miron Cozma sem sok jót vár tôle, mert máris bejelentette, hogy addig folytatják a tiltakozást, amíg a kormány nem teljesíti követeléseiket, amely listán egyebek mellett fejenként 10 ezer dolláros végkielégítés is szerepel. Mindezek mellett a rossz nyelvek szerint már a bányászok is el-ellógnak a saját tüntetésükrôl.

Tehát a bányászok hôbörögnek, a kormány nem enged, a szenátorok egy csoportja partizánkodik, bizonyára politikai tôke reményében, az ellenzék szintén ugyanilyen okból uszít. Ebben a helyzetben nehéz megjósolni a konfliktus végkifejletét. Annyi bizonyos, hogy ma már fôvárosi bányászlátogatásról szó sem lehet, továbbá az is, hogy a pillanatnyi két radikális álláspont között születhet kompromisszumos megoldás. Világos ugyanakkor, hogy a kormányzat részérôl a szükséges és halaszthatatlan reformlépéseket nagyobb körültekintéssel kell elôkészíteni, hiszen végsô soron mindenki — a most lázadó bányászok is — érdekelt abban, hogy minden területen nyereségessé, vagy legalábbis elviselhetôen veszteségessé tegyék a gazdálkodást.

A magyarországi vasutasok sztrájkja miatt napok óta nem indítják a Marosvásárhely—Budapest útvonalon közlekedô gyorsvonatot. A marosvásárhelyi Rózsák téri menetjegy-egyiroda szerda óta nem bocsát ki a nemzetközi járatokra érvényes jegyeket — nyilatkozta Axente Maria irodavezetô. A korábban megvásárolt jegyek két hónapig érvényesek, vagy visszaválthatók. A jegyigénylôk többsége ezekben a napokban magyarországi állampolgár volt.

Doru Opriscan (képünkön), a Állami Vagyonalap Maros megyei kirendeltségének elnöke mindjárt beszélgetésünk elején ismertette terveiket az év elsô hónapjára, amelyben több mint tíz vállami állalat sorsának rendezése szerepel.

— Még korai a várható eredményekrôl beszélni, mindössze annyit mondhatok, hogy a jövô hétre beütemezett négy vállalat, név szerint a szászrégeni Tram Rt. az Aesculap Rt., Romcab Rt., és a Sedcom Rt. árverése illetve az eladási tárgyalások iránt már most nagy az érdeklôdés. Persze megtörténhet, mint ahogy már volt rá példa, hogy ettôl függetlenül nem járnak majd sikerrel, bár a részvénycsomagok igen vonzóak.

Ezek a privatizálások a múlt év közepe óta tapasztalható felgyorsult ügyintézésbe illeszkednek, azzal a reménnyel, hogy munkánk gyümölcse már a negyedév végén lemérhetô lesz. Általánosságban idén augusztusig, ha nem is privatizálni, de legalább egyszer fel szeretnénk ajánlani az összes hozzánk tartozó vállalatot. Azaz terveink szerint a 16 kis- és a 26 közepes válallat legalább egyszer árverésre kerül. Ezenkívül tavasztól esetleg a részvénypiacon is megpróbálunk részvényeket eladni, természetesen elsôsorban azon vállalatok részvényeibôl, amelyeknél részesedésünk nem haladja meg a 7%-ot.

— Folyamatban van néhány vállalat ügyének intézése, amely mindenképpen érdeklôdésre tarthat számot, például az Aesculap, a régeni IFET, az Avicola, a tejgyár és még sorolhatnám. Röviden mit tudna ezekrôl mondani?

— Vegyük talán sorba. Az Aesculapról most nem idôszerû részletekbe bocsátkoznom, hiszen január 12-én közvetlen alkuval adjuk el részvényeinket és elég sok érdeklôdô van. Nem is csoda, hiszen tudtommal gyógyszerlerakatokat még nem privatizáltak, így az érdekeltek most lendülnek harcba a minél nagyobb részesedésért. A marosvásárhelyi Aesculap ráadásul kiterjedt hálózattal is rendelkezik Maros és Hargita megyében, nem beszélve a gyógyszerkészítô részlegrôl, amelyet nem olyan rég modernizáltak.

Ami az IFET-et illeti, míg múlt évben az a veszély fenyegette, hogy elmerül adósságai tengerében és a közgyûlés a felszámolásáról is döntött, most, az utolsó pillanatban jelentkezett egy befektetô, amely vásárlási ajánlattal keresett meg bennünket. Sajnos a privatizálási törvényben elôírtak alapján nem zárhatunk ki más esetleges érdeklôdôket, így azt javasoltam, hogy január közepéig újabb, a törvény által is elfogadott ajánlattal keressen meg. Közben mindenesetre készülünk a társaság felszámolására, 1300 alkalmazott elbocsátására, de ha sikerül megegyeznünk a befektetôvel, akkor az elbocsátott személyeket újra alkalmazzuk.

Az Avicola Rt. a bukaresti ÁVA hatáskörébe tartozik, úgy hogy csak nem hivatalos vélemény, amikor azt mondom, hogy folynak a tárgyalások egy lehetséges vevôvel. Hasonlóképpen a fôvárosi ÁVA kezében van a tejgyár sorsa is. Ez utóbbit két ízben is sikertelenül bocsátották áruba. A korábban hat részegységgel mûködô társaság fiókvállalataiból csak az iklandit sikerült eladni, igaz, véleményem szerint ezzel jó vásárt tudhatunk magunk mögött, mivel a vásárló megbízható befektetônek tûnik. Ami a megmaradt részt illeti, tervezzük ennek az átszervezését. Megpróbálunk még egy-két részegységet eladni, amibôl aztán a többit a víz szintje fölé tudjuk hozni.

— Az ÁVA országos szintû átszervezése mennyiben érinti a Maros megyei kirendeltséget? Mi várható a helyi ÁVA háza táján?

— Maros megye ezúttal nem csatlakozik a többi kirendeltséghez, ugyanis idén nem szándékszunk, de nem is tudnánk csökkenteni személyzetünket. Terveink szerint a privatizálás befejezése után a nagy nehézségekkel küzdô társaságok átszervezésében fogunk elmélyülni. Aztán jövôre már el tudok képzelni új szervezési formákat, esetleg új személyzeti keretet is.

Törekvéseink nem földhözragadtak: én azt szeretném, ha Maros megye ha, nem is a legelsô, de mindenképpen egyike legyen az elsô három megyének, ahol az ÁVA-t felszámolják. Nagy erôfeszítéseket teszünk, mert más megyékhez képest több vállalat volt ránk bízva, de ennek megfelelôen munkánk ritmusa is felülmúlta a többi megyékéit.

Egy kolozsvári napilap fiatal munkatársa kiállt kéregetni. Mondják, hogy három óra alatt 27 ezer lejt sikerült összekoldulnia.

A Hangya egykori háza elôtt (épült 1942-ben) kis doboz, mint fészek, ebben papír, rongyok. Alkalmatosság felfázás ellen. Kisebb doboz a pénznek. Reggel korán üresek a dobozok, nem száll a kakukk, azaz a kolduló asszony (gyermekével) a fészkére. Nap közben általában ott kéreget, kissé odább megy, ahol a Poklos láthatatlan hídján sûrûbb a járás-kelés, mindennaposak a koccanásos ütközések. És nem messze a bank is, de ott nem engedik koldulni.

Tényleg, ôrmester úr, miért nem a bankok elôtt posztolnak a tranzíciónak ezek a legjellegzetesebb típusai? Hiszen az ország jelenlegi helyzetét leginkább ôk (a mély) és a bankárok (a csúcs) jelképezik, e két véglet között szomorkodik a társadalom szendvicsének penészedô szelete, a "popor".

Az erdélyi városok az utóbbi években eltetvesedtek, megteltek koldusokkal. Ha nem túlságosan merész az agycsattanó, akkor ez a szocialista népvándorlás, a sokoldalúan fejlett migráció utóhulláma; most a falusiak már nem jönnek városra, mert nincs kereset, tehát a moldvai népsûrûséget például már nem lehet pártirányítással (holott párt volna hozzá!) tudományos alapokon csökkenteni úgy, hogy az erdélyi városokban túlsúlyba kerüljön a többségi lakosság; ehelyett, kevésbé irányítottan, de úgy tetszik, "toleráltan", a legtehetetlenebb rétegektôl szabadulhat az ország egyik-másik régiója, tájainkra áramoltatva elesettjeit...

Ez is olyan tabu egyébként, mint a cigánykérdés. Koldusoról, koldulásról csak irgalommal illik beszélni. Azt senki sem deríti ki, legkevésbé az arra hivatott állami intézmények, szervek, hogy mi is áll mögötte. Hogy már itt is milyen szépen burjánzik a koldusmaffia. Hogy míg a fôtéren az emberi szemet elborzasztó csonka végtagok valóságos horror- kiállítása várja a békés járókelôt, hogy a jámbor idegen valósággal megirtózik Marosvásárhelytôl, elborzasztó élményét az agresszív szerencsétlenekkel semmi soha, még a legelôkelôbb szálloda sem feledtetheti el, míg ezek a minden részvétünket és segítségünket megérdemlô nyomorékok keleti hangulatot keltve kántálnak — néhány lépéssel odább a futtatóik, ezek a koldus-stricik kocsmában, vendéglôben esznek-isznak, poharazgatnak, és csak idônként jönnek elô sunyin vagy pimasz garral, hogy elszedjék a "keresetet". Kegyetlenül kizsákmányolják, kényük-kedvük szerint sanyargatják rabszolgáikat.

Itt nincs helye könyörületnek, a gazfickókat bilincsbe verve kell törvény elé vinni.

Apropó törvény. Régente jobb helyeken volt koldustörvény is. Ha már amúgyis lesz kurvatörvény, azaz szabályozzák a prostitúciót — ez is állami bevétel, urak! — és nem svéd módra (ott ugyanis nem a szajhákat bírságolják, hanem a latrokat, váratlanul munkanélkülivé váltak az ilyen hölgyek ), illô volna idejében kidolgozni és jóváhagyni a koldustörvényt is.

Sôt azt gondolom, ez lesz az ezredvég Romániájának legfontosabb (ha nem éppen alap-) törvénye.

A boldog békeidôkben a koldusokat névrôl ismerték a polgárok. Tudták, kinek hol a megszokott helye, nem kavarogtak a dolgok, nem az utcai maffia grasszálása szerint történt a csapatfelállás. Emberi módon nyilvánult meg a könyörületesség. Tudhatta az adakozó: garasai nem kapzsi garázdák markába kerülnek. A koldulási engedélyt pedig nem akárki kaphatta meg.

Mert maholnap a honatyák, a politikusok is koldulni kényszerülnek. (Voksért kéregetni vadmackó dumával régóta nem újdonság hegyentúliaknak erdélyi megyékben.) Miután külföldön már senki sem dob eurócentet lyukas kalapjukba, nemsokára balfácán "nagyjaink" is idehaza fognak — vagy kéregetni, vagy, ki nem mondom: strichelni, a "handikopacok" között. Engedéllyel, engedély nélkül?

Bús koldusok Romániája, írhatná ma Ady Endre, koldustörvény kell tenéked!

Tegnap délelôtt a 3-as számú Postahivatal mellett felállított két újságosbódéba beköltözött a Rodipet sajtóterjesztô vállalat. Mint kiderült, a helyiségekben egyelôre nincs melegítés és világítás, s bekötésük bizonytalan. Hétköznapokon 6.30 és 16.30 óra között tartanak nyitva.

Minden ajtó, úgy derékmagasságtól lefelé, kábé kétszer olyan széles volt, mint a megszokott méretûek. Aztán befutott Ô is. Csodálatos barna bôre olajozottan fénylett, izmai merészen dagadoztak szûk neccinge alatt. Fekete szembogara az ékszer volt, mely a fekete hajzuhatag rengetegeinek féltett kincse is lehetett volna. S hogy a képet betetôzze, a macho — ez, bár korra még gyerek, már igazi férfi volt — tenyere végén egy gyönyörû, mesterien fényezett, isteni szépségû hajlatokkal megáldott — talán német, talán osztrák — versenyzongorát húzott. A szépséges férfiarc vonásai közt azóta már erénnyé keményedtek a fájdalom vonásai, s büszkén tûri a vasat kezében, mibôl az származott. Sokáig beszélgettünk...elmesélte, hogy nem mindig volt ez ám így...apró latin szívtipróként egy kicsi, fakalapácsokkal felszerelt gyerekjáték volt csak a bal keze éke, s úgy kb. ötévesen kapta meg elsô gyerekzongoráját. Szégyenkezve ugyan, de azt is elárulta, hogy igen, neki is volt egy olyan diszkós szakasza, úgy tíz-tizenhárom körül, mikor egy mûanyag YAMAHA- szintetizátort hordott magával. De most már tudja, hogy mi az igazi, és idehaza, meg elegánsabb helyekre csakis ezzel a versenyzongorával jár. Persze nincs mindig meg a lehetôség, hogy ez legyen a végén. Hisz akkor nagyon hamar tönkremenne. De megnyugtatott: egyéb alkalmakra vannak kisebb zongorái, sôt mikor titkosügynökként, álcázás alatt dolgozik, egy gitár van bal kezéhez szegezve, hogy senki se ismerje fel.

A fájdalom? Büszként legyint. Ezen már rég túltettem maga. Hát a tömeg? Hogy' reagál? Eddig nem tûnt fel senkinek, a partykon mindenki tudja, a zongorára támaszkodik, és kevesen lepôdnek meg, mikor a rajta levô italospoharak zongoristástól tûnnek el a tömegben, meg amúgyis szokás, hogy a pincér átfut a termen, s kinek-kinek újabb poharat kínál.

Utcán? Általában csak egy kisebb szintetizátort. Vagy elektromos orgonát. S azt szorosan magához szorítva. Nem feltûnô. Egyébként imád focizni. Na de zongorával? Van benne fantázia, s demonstrálja, mennyire nehéz kijátszani a hangszer lábait, ugyanis adaptálódtak. A kézhez szegezett zongorával különösen nehéz dekázni. Ugyanis a zongora már teljesen profi.

A múltkor a tévében láttam. A brazil futballválogatottban tündökölt. Istenien nézett ki sárga pólójában. De sehol a zongora.

Másnap felhívom. Gyere át, mondja. Koktélozunk, zongora sehol. — Hol a zongorád, Ronaldo? — kérdezem ijedten. S akkor Ô mosolyogva mutatja bal tenyerét. A szeg még mindig benne, s a végén egészen apró, egytenyeres zongi.

— A japcsi miniatûrizálás csodája — mutatta vigyorogva, majd elrohant. Naná hogy focizni.

Tegnap délelôtt Marosvásárhelyen a Megyei Közpénzügyi és Állami Pénzügyi Ellenôrzési Vezérigazgatóság székhelye elôtt mintegy 100 személy várta, hogy bebocsátást nyerjen. Daniluc Gheorghe, a hivatal igazgatója tájékoztatása szerint megyénkben közel 15 ezer gazdasági egység köteles luxusadót, különbözô közvetett adókat fizetni és kiváltani a szeszes italok, alkohol, dohány, kávé forgalmazásához szükséges új engedélyt.

— Mivel 1998. december 18—31. között csupán 5 érintett kért engedélyt s fizetett, így a többiek január elsejétôl nem forgalmazhatták a szóban forgó cikkeket. Január 10-éig a marosvásárhelyi és a vidéki gazdasági egységek naponta, szombaton és vasárnap is 7-20 óra között jelentkezhetnek a hivatalnál, ahol két bizottság ellenôrzi, hogy rendben van-e a szükséges iratcsomó, majd három alkalmazott veszi át azokat. Marosludason, Segesváron, Szovátán, Dicsôszentmártonban és Szászrégenben a polgármesteri hivatalok keretében mûködô helyi pénzügyi igazgatóságokon fogadják a területi gazdasági egységeket, s a megyeszékhelyi program szerint átveszik az iratokat és a pénzösszegeket, majd eljuttatják hozzánk. S azt is elmondhatom, hogy bár a sürgôsségi határozat szerint 30 nap áll rendelkezésünkre, hogy az engedélyeket kiadjuk, az érintettek két nap alatt megkapják a jóváhagyást — tájékoztatott a vezérigazgató.

Vámosgálfalván nem félnek a tavasztól. Nincs idô elôtti rettegés, mit takar a hó, mit hoz a jövô. A gazdák egyet tudnak: csak magukban bízhatnak. Ellentétben más nagy iparárnyékú településsel, Gálfalván könnyen váltanak mûszakot, mesterséget. Attól sem riadnak vissza, ha számukra lassan már nem "dudál" a Carbidfox...

A horganyzott fémszerkezetnek is megvan a maga sorsa. Amikor nem törôdnek vele, belelágyul a sík árterület szürkeségébe. Arra jó, hogy azt higgye az ember: permanens vörös az ég alja. Csakhogy ronda, ólmos és kora reggeli az idô, maradjunk annyiban, hogy valakik megint (megint? á, dehogy) szeles és szép hideg napnyugtát festettek a táblára.

Vámosgálfalva út menti magyar megnevezése ki van végezve. Átlôtték a táblát, verébnyi likon kukucskál a túloldal. Nyugalomba lehet helyezni a szászbogácsi útra, ott talán nem bántják. Varga Márton polgármester nem búsulja, azt mondja, hogy tavasszal, zöldülés idején újat ültet, árok szélén magasra nô a katáng, (következésképp) jó magasban a tábla is, tán túléli az eljövendô forró (?) nyarat. Visszanézve, Abosfalván mintha a tavalyi év kékségébôl loccsintottak volna egy serpenyôvel oda, a táblának gálic színe van. Nincs itt semmi baj, az ízléssel, kérem...

Vámosgálfalva városközelisége persze sokat nyomott a latban. Tekintettel arra, hogy sokuknak már csak a dicsôszentmártoni Carbidfox elterülô füstje juttatja eszükbe kétlaki múltjukat, a nagy település "közhelyesítése" most némileg megszakad(t), marad a falu fekvésének helyzetébôl fakadó elônytartaléka: gyors ügyintézés, a háztáji és kintlevôség viszonylagos korszerûsítése, a kisipar látványos fellendülése, és a reményekkel kecsegtetô mezôgazdasági magánberuházások. A helyi reform nem volt végzetes, ment a dolog egy-egy fékkel közben. A lecsúszó "szomszéd", vagyis a nagyipar nem okozott szánakozó hisztériát, ellenkezôleg. A hegesztôkesztyû nem szorult ökölbe, megadta magát, elfeküdt a borzos asztalon. Ehhez egy kis közelmúlt. Gostat. Ismerôs, nemde?

Egy rendbéli gúnyaváltás után (mondják Vámosgálfalván, értsd: rendszerváltás) maradtak a széles lucernamezôk és a lucernavirágos igazgatói karosszékek — betöltve.

Leginkább azok, akiket nem csapott meg a nagyipar káprázatos füstje, rosszallták a dolgokat, kimentek a lucernaföldekre, szekercével ütötték le jól a cövekeket: idáig, nem tovább. Pereskedés, karhatalom, helyszínelô vizsgálóbiró fekete öltönyben, fenyegetések, háromméteres távolságtartás.

— Miért kiabál? — kérdezték a beidézôk az ôsz vámosgálfalvi atyafit.

— Mert nagyot hallok! — mondta, s hazament. Sikeres volt a lucernairtás, (h)írmagját is kigyomlálták. A gazdák késôbb összesúrolták vaskos tenyerüket: a repülôbôl is látszik, hogy magántulajdon ez, kérem! Lószôr mentén, pengve

Varga Márton megjárta Németországot, Dicsôszentmárton körül elszármazott szászok karosfülkébôl megmutatták a bajorföldi lucernásokat, s megnézték közösen az itthoni, fotóalbumba mentett emlékeket. Néhol elmosta már azokat is a Küküllô. A képmagnó színes felvételeket pörgetett falu széli élénk vörös és kék színekrôl...

— Mihez kezdtek odahaza, megint a sztyeppe? — kérdezték a németek. Varga Márton nem hallott nagyot, jól értette a lószôr mentén pengô iróniát.

— Kengyelbôl leszállva, gyeplôvégen megint — mondta. Ebben megegyeztek.

Új híd feküdt a Küküllô fölé, Phare programból. Szemetes a Bede, "játszom a zöldet" Varga Mártonnak. Az ablakosra fagyott patak nem takarja be a hulladékot. Kár érte, földet öntözhetne, fürdôkádba vizet ád...

— Idônként zabolátlan, elnyalja a termôtalajt. Fürdôkádba pedig nemsokára Szentmártonból jön a víz, a polgármester kijárta az útját. A forrás mindig fentrôl csordogál, úgy értendô hát, hogy elment Bukarestbe. Elvégre illetékes államtitkárunk van, mondja. Kijönni a kormányból? — jön ki majdnem sodrából a polgármester. Minek is, aztán alábbszáll a politika, valahol befagy a patakba. Lesz inkább svéd "insztallációs" csúcstechnológia, magasnyomású öntözés.

Szabó Jánoséknál a Duna Televízió nyomja emeletre a gazdaköri technikát. Gazdaadás. A fiatal menyecske nemrég jött el Haranglábról férjhez. Azt mondja, ott nagy a sár, Vámosgálfalván aszfaltozott az ösvény is. Két traktor, autó az udvaron. Gazda szerint jó munkával. Mert az utolsó vonatra szállt fel éppen, árrobbanás elôtt. Nem a Caritas felé váltott síneket. Szervusz Jancsi, egészséget Józsi. Aztán meg minek legyen jövevény, ha itthon lehet, amíg mások Biharkeresztesen túl fújják a slágert. Van némi szakismeret, amolyan gosztátos, mezôgazdasági iskola, elektrotechnika, meg hát televíziós gazdasági önképzés télen. Nyáron látástól vakulásig, most autójavítás a menô, amíg a föld hó alatt.

Seprûkötés a szegény ember dolga, mondom a szín alatt. Keszeg János a gyûrûfa ágaiból nedvet teker, pedig a széles udvaron egy szalmaszál sem hever. Éjjel Carbidfox, nappal a munka, vegykarikák sem ülnek szeme alatt. A portán teljes automatizálás. Akkor meg minek a karbidgyár? Elvégre sose lehet tudni. A kétlakiságot is meg lehet szokni idôvel. Vetôgéptôl német kombájnig minden van a szín alatt. A gazda figyelmének középpontjában a család. Három lánya tavasszal raportra áll. Ennek fejében mindent megkapnak. Legutóbb egy-egy Mountain Bike kerékpárt. Kúrálás ideje van, tíz növendék az istállóban. Közben pohár óbor. Idôs Keszegnek említem, amit hallottam egy Küküllô menti embertôl: a vámosgálfalviak, ha tehetnék, tölcsérrel töltenék fel a napot, levernék az égboltról a tôzgolyót szénacsinálás idején, ha nyugodni akar.

— Úgy volt. Fiától megkérdezem, foglalkozásilag minek vallja magát. Egy-két restrukturálás után — mondja — már biztosabb, ha földmûvesnek. Az embernek származása is van. Mit lehet tenni ma már, ha az ingázó szocializmus rátaposott a gyökerekre. Kiújult itt minden, csak egészség legyen.

Balogh Elemér fiatal ember. Van még virtusa szapulni a lehetetlen bankviszonyokat, mert nincs hosszú lejáratú kamat a parasztnak. Személy szerint nem szorul a bankra. Gépparkot épített, kombájn, traktor, vetôgép, lesz gabonás automata gabonafelvonóval. Klassz, mondom — átértve, nem elemi nyelvérzékkel. Claas, a kombájn. Nyelvet is érdemes tudni. Elemér csak tudja, megjárta Németalföldet. Praktikus a cséplôgép prospektusába nézni, a német gazdatechnika találkozott Vámosgálfalvával. Hogy hány kombájn van a faluban, nem tudja a polgármester, és ez szerinte nem is lényeges, a fontos az, hogy Balázsfalvától Szászmedgyesig a vámosgálfalviak aratnak és természetesen vámolnak.

A szomszédság összegyûl, gazdavita, virtus. Miért nem adhatja el a paraszt termékét direkt módon, hogy dolláros fajállathoz jusson? Megint a Duna. Keveslik a gazdamûsort Volna javaslat is: vasárnap este fejés után még egy órát, ha lehet, meg is írják Sára Sándornak.

Átellenben a volt kollektív épületeit felvásárolta a Columna. Sertéseket hízlaltak a vámosgálfalviaknak, míg rájöttek, hogy nem üzlet a hús a faluban. Butik? Az sem boldogító jövedelem. Mondja Elemér: megszólom a butikusokat, mert öt százalékokra spekulálnak. Termelni elôször, aztán a bóvli, elôttem nincs tekintélyük, kérem.

Omlik Geret alja faluvégen."Tamás és társai" cigány csapat téglát akart vetni, aztán — félelmükben? — a szándékuktól elálltak. Félelmetes, talyigányi palakövek hullnak állandóan alá. Házak, milliárdos gazdaságok állnak veszélyben. Egy-két porta már elcsúszott a Küküllô folyásával lefelé. Az emberek nézik a repedéseket házaik falain, lidérc bujkál éjszaka, kísérteties a vándorló palakô. Jó részen már holdbéli a táj. A mérnökök jöttek, mértek, mentek. Pályázni kell pénzre, kutatásra. Addig...

— Faluvég?

— Faluvég — hagyja helyben a polgármester. Aztán észbe kap: — á, dehogy! Reméljük, nem jön el Isten büntetése.

A Marosvásárhelyi zeneiskola fennállásának ötödik évében kimagasló eredményekkel büszkélkedhet a zenepedagógia terén. 1912. január 24-én megrendezett Erkel-ünnepség fényes bizonyítéka a város zenei életében végbement minôségi elôbbrelépésnek. Mint minden nagyobb zenei esemény ebben az idôben, ez is a Metz Albert nevéhez szorosan kapcsolódik, aki nemcsak muzsikus, hanem kitûnô szervezô, lelkesítô, összetartó kapocs és jó pedagógus.

A nagy egyéniségeket a történelmi szükség hozza létre, ezek aztán — kortársaik elôtt járva — egész környezetüket elôbbre viszik. S mennyire igaz ez Metz esetében — írja Csíky Boldizsár. (A zenekari muzsika Marosvásárhelyen címû cikkében.)

Az Erkel-esten kitûnôen vizsgázott igazgató, tanár és diák a Transzilvania nagytermében. Az est dr. Antalffy Endre visszaemlékezésével kezdôdik, akinek prológusa méltó volt a nagy zeneköltôhöz. Felcsendült Beethoven VII. szimfóniája, Mozart egyik zongoraversenye, Erkel Hunyadi László c. operájának nyitánya, majd Erkel-Huber Ábrándja, áriák a Bánk bán és a Hunyadi László c. operákból.

A helyi sajtó rendszeresen beszámol a zeneiskola következô vizsgálati- és vizsga-hangversenyeirôl. A zenei nevelés hatékonyabbá tételének igénye maga után vonja újabb tanszakok és melléktanszakok létrehozását. Az 1912- 13-as tanév a következô tanszakokkal indul: ének, zongora, hegedû, gordonka, cimbalom. Kötelezô melléktanszakok: elôkészítô zeneelmélet, összhangzattan, kamarazene, zenekari muzsika, karének és zenetörténet. 284 tanuló iratkozik be. Új tanárok kapnak kinevezést: Olescher Júlia a zongora, Haják Károly, a debreceni Konzervatórium tanára a hegedû tanszakra, s a zenetörténelem leadására dr. Antlffy Endrét kérik fel az új tanévtôl.

Az 1913. november 4-én megrendezett ünnepi hangverseny kimagasló esemény az intézet, valamint a város zenei életében. Mozart Szerenádja mellett többségében romantikus zeneköltôk mûveit szólaltatják meg: Liszt Esz-úr koncertjét, Erkel Ferenc Ünnepi nyitányát, Wagner Lohengrinjének elôjátékát, Hector Berlioz Rákóczi- indulóját.

A város mûvelôdéstörténetében az 1913-as év nagy jelentôséggel bír a zenei nevelés szempontjából is. A november 6-án ünnepélyesen felavatott Kultúrpalota a városi zeneiskola számára minden igényt kielégítô hajlékot biztosít. A felavató ünnepségen a a polihisztor dr. Antalffy Endre, a város mûvelôdési életének kimagasló alakja tartotta a bevezetô beszédet, majd a filharmonikus zenekar — melynek gerincét a zeneiskola tanárai, tanulói képezték — Metz Albert vezényletével Mozart-, Erkel-, Liszt-, Wagner-, Berlioz-mûveket játszik. Az ünnepségen a tanári kar ezüstkoszorút nyújt át az igazgatónak, a diákok pedig babérkoszorúval tüntetik ki a dirigens Metz Albertet.

Dr. Antalffy Endre nyilvános zenetörténeti elôadásai jó szolgálatot tesznek a zenei oktatás terén. Az iskola igazgatósága ezeket a Mûvelôdési Palota III. emeletén levô teremben szervezi. Az elsô elôadás 1913. október 9-én hangzik el A zeneevolúció címmel. A tartalmas, színes elôadás egészen az ókor kezdetleges zenei próbálkozásáig megy vissza — írja a krónikás —, majd a kínai, japán, hindu, török, görög, arab, primitív, középkor és újabb kor zenekultúrájának fejlôdését tárja szemléletesen a hallgatóság elé.

Az 1914 januárjában megjelent hivatalos közleménybôl megtudjuk az intézet teljes tanári karának névsorát: Metz Albert igazgató, H. Erkel Sarolta, G. Malecky Mariska, Chován Richárd, Simor Janô, Tanházi Ferenc, Ferenczy Petranella (cimbalom), László Árpád (zongora), Haják Károly, Zsizsman Rezsô, dr. Antalffy Endre.

A marosvásárhelyi zeneiskola léte, tevékenységének eredményeként a város zenei élete fellendül. Az 1913-1914-es tanévben Metz Albert megszervzei az intézet keretében a nagyszabású énekkart, amely az elsô bemuttakozáson a filharmonikusokkal együttesen az egyházi zene remekeibôl összeállított mûsorral lép a nyilvánosság elé.

Az iskola zenepedagógiai munkájának sikerérôl számol be egy másik tudósítás, melynek értelmében Zaka Irma és Szentpéteri Ili vizsgája jelesre sikerült az Országos Zeneakadémián. A siker részese maga Chován Richárd is.

Messzemenô következményekkel járó élményt jelent a zenei intézmény életében Hubay Jenô udvari tanácsos és Szendy Árpád zeneakadémiai tanárok látogatása. Ugyancsak vendége volt az intézetnek Szadeczky Gyula udvari tanácsos, egyetemi tanár is a Kolozsvári Konzervatórium ügyvezetô elnöke, aki Hubayék szonátaestje alkalmából látogatott el hivatalosan Marosvásárhelyre. Annyi kedves intimitással tették feledhetetlenné a látogatást, hogy a zeneiskola történetében sokáig emlékezetes maradt. Az inspekció végén Hubay meleg hangon szólt az intézet növendékeihez és a tanárokhoz. Metz igazgatóhoz: "... és gratulálok mindnyájuknak ahhoz, amit láttunk és hallottunk. Kívánom, hogy továbbra is ilyen kitûnô eredményeket érjenek el." Beszédét ezzel a kedves bókkal fejezi be: "Én a magam részérôl kinevezem a marosvásárhelyi zeneiskolát az Országos Zeneakadémia fiókjává."

A vendégek ellátogattak dr. Bernády fôispánhoz, akinek mint a kiváló zeneiskola megteremtôjének, ôszintén gratuláltak. Az állomáson megjelent Bernády fôispán is és a zeneiskola valamennyi tanára. Szadeczky a vonat ablakából még ezt a kedves megjegyzést mondta Bernády fôispánnak: "Ti nem is tudjátok, mitek van..."

A városi zeneiskola végzi a maga lélekmelegítô esztétikai misszióját. A vizsgálódási és nyilvános hangversenyek sorozatát szervezi. Ezeken a hangversenyeken egymás után tûnnek fel olyan nevek, amelyek a város és ország zenei életében gazdag zenei életpályát takarnak: Kozma Géza, Chilff Miklós, Erkel Sarolta, Magos Etelka stb.

A háború évei alatt egyre kevesebb tudósítás érkezik a zeneiskolából. Káros következményeit érezteti az iskola pedagógiai tevékenységében is. Több férfi tanerô katonai szolgálatot teljesít, de már az 1918-1919-es tanévre 410 tanuló iratkozik be. Sulnek Annát G. Maleczky Mariska legjobb tanítványát felveszik ugyancsak ezen iskolai évben az Országos Zeneakadémiára II. évre.

Metz Albert 1925-ben bekövetkezett halála csapást jelent a város zeneiskolájára és Marosvásárhely egész zenei életére, de az általa létrehozott, olajozott zenei gépezet saját súlyától halad tovább. Az emberek jóval halála után jönnek rá, hogy kit veszítettek. Bár a hozzá hasonló szellemi élenjárók, mint például Antalffy Endre, már tudták, hogy az aranykor véget ért, a zenei élet fenntartásához most már új energiára lesz szükség, s nagyon nagy erôfeszítésre — írja Csiky Boldizsár említett munkájában.

Az 1925. szeptember 7-8-án megrendezett Dalverseny után a fél város vonult ki sírjához, hogy tisztelegjen Marosvásárhely elsô zeneigazgatója emlékének.

Szilárd alapokra építkezett a zenepedagógia terén is utóda, Maximilian Costin, aki átvette a zeneiskola vezetését, s vele együtt a zenei élet továbbfejlesztésének felelôsségét. Costinról írja Csiky Boldizsár, hogy jó felkészültségû, képzett zenetudós, esztétikai és irodalmi tájékozottsága is jelentôs, amint ezt mûvei is bizonyítják. Rövidesen tekintélyt vív ki magának azáltal, hogy a meglévô zeneiskolai kereteket lényegesen kibôvítette. Egész sor tantárgyat vezet be, közülük olyanokat, amelyek késôbb döntô jelentôségûeknek bizonyultak. Tanári karából, ahova új erôk kerültek, késôbb kiváló vezetô egyéniségek nôttek ki. Az iskola tovább építette kapcsolatait a nemzetközi zenei élettel. A fúvós-hangszerek és elméleti tantárgyak oktatása és az órák megszervezése a továbbiakban is úgy történtek, ahogy azt Costin helyes elôrelátással megszervezte.

George Enescu hangversenyútjai során mindig örömmel látogatott el Marosvásárhelyre. Megbarátkozott a város zenészeivel. Ellátogatott a zeneiskolába, ahol hosszasan elbeszélgetett a tanárokkal. Érdeklôdött az intézet mûködése felôl. Látogatást tett Metz Piroska zongoratanárnô osztályában is. Néhány növendék meghallgatása után elismeréssel nyilatkozott az eredményes munkáról. A városi Konzervatórium emlékkönyve több Enescu-bejegyzést ôriz: "Kivételes örömmel emlékezem mindig a marosvásárhelyi zeneiskolára, amely annyi kitûnô, válogatott tanárt egyesít. A maga nemében páratlan az intézmény" — írta a vendég 1927-ben. Késôbb is, amikor Marosvásárhelyen járt, rendszeresen meglátogatta a zeneiskolát.

A zeneiskola tanárai Chován Richárd, Olga Costin, Maximilian Costin, Erkel Sarolta, Ferenczy Petronella, Haják Károly, Klein Leone, Kozma Géza, Metz Piroska, Zeno Vancea minden alkalommal, ahányszor itt járt, felkeresték Enescut, aki mindig behatóan érdeklôdött a helyi zenei élet iránt. László Árpád marosvásárhelyi zongoramûvész tanárt barátságával tisztelte meg. Többször is felkereste lakásán és érdeklôdéssel hallgatta meg szerzeményeit.

Barátságának késôbb is tanújelét adta. Amikor László Árpádot munkaereje teljében, váratlanul nyugdíjazták, George Enescu írásban tiltakozott az illetékes hatóságoknál. Az 1931 májusában kelt levele:

"1931. május. László tanár úr, a marosvásárhelyi zeneiskola tanára annyira neves és kitûnô zongorista — még ma is teljes mûvészi magaslaton állván —, hogy megbocsájthatatlan bûn volna, hogy az ifjúság — melynek az ô világos tanácsaira szüksége van, egy kiváló személyiség értékét és képességeit számba nem vevô törvény miatt, tôle megfosztassék. Reméljük, hogy László úr esetében a törvény tekintettel lesz arra az alapigazságra: nincs szabály kivétel nélkül és László urat megtartja a marosvásárhelyi zeneiskola zongoratanári állásában, ennek az iskolának és hazánk nagyobb javára és dicsôségére. George Enescu s.k., a Román Akadémia tagja, a Francia Akadémia levelezô tagja".

Az már nem Enescun múlott — aki külföldi útja miatt nem követhette nyomon beadványának útját —, hogy tiltakozása eredménytelen maradt.

Marosvásárhely mûvelôdési életében a zeneiskola léte, a Zenekedvelôk Egyletének, majd Társaságának céltudatos, ügybuzgalommal végzett munkája Metz Albert igazgató és tanári karának, és az ôket követô személyiségeknek szépérzéket, ízlést formáló tevékenysége példaértékû kell hogy legyen a ma már 91. évébe lépô rangos zeneiskolának, Mûvészeti Líceumnak.

Módosul az állami gyermekpótlék törvénye

Emil Constantinescu államfô kihirdette az állami gyermekpótlék törvényét módosító és kiegészítô törvényt. Az új szbaályozások értelmében az I. és II. fokú rokkant, illetve a fogyatékos gyermekek 18. életévük betöltéséig jogosultak a pótlékra, eddig 16 év volt a korhatár. Az 18 éven aluli ifjak is gyermekpótlékra jogosultak középiskolai vagy szakmai tanulmányaik befejezéséig, amennyiben ezek a törvényes keretbe illeszkednek.

A Petromin létrehozza a hajózási személyzetet alkalmazó elsô hivatásásos társaságot

Az év elsô hónapjaiban Konsztancán mûködésbe lép a hajószemélyzetet alkalmazó elsô hivatásos ügynökség. A Petromen Rt-nek nevezett cég magántársaság lesz, s a Petromin társaságból válik ki. Constantin Mirea, a Petromin személyzeti igazgatója úgy értékeli, hogy a magántársaság kompenzálja a Petromin 1.129 tengerész sokkját, ami az elbocsátásokból adódik, akiket rövid idôn belül és a legjobb körülmények között külföldi hajózási társaságoknál helyeznek el.

A villamosenergia árát a piac fogja meghatározni

Az új energiatörvény értelmében, amely januárban kerül parlamenti megvitatásra, a villamos- és hôenergia árát a piac nyújtotta konkurenciális közeg alapján szabják meg a termelôktôl vásárolt és a fogyasztók által leszerzôdött energia tekintetében. A hôenergia árát helyi szinten állapítják meg, összhangban a hô termelési költségével, a felszerelés típusával és a hsznált üzemanyaggal. Az ipari fogyasztók számára a díjak szerkezetet binominális llesz, éspedig: egy fix összeg (erôtôl függôen) és egy változó kvota a fogyasztott mennyiség függvényében. A háztartási fogaystzás az idén csökkent, pontosabban az átlag gavi fogyastzás 82 KWH volt. A CONEL 1998-ban 4.860 MWH áramot adott el, ami 1996-hoz képest csaknem 500 MWH-al, míg az elmúlt évhez mérten 100 MWH-al jelent kevesebbet.

A vasúti szmeélyszállítás változatlanul szubvencionált

A vasúti jegyeknek mindössze a 38 százalékát adja az utazó közönség, a fennmaradó 62 százalékát állami támogatásból fogják fedezni, közölte szerdán a kormánypalotából Rãzvan Popescu szóvivô. Ennek jegyében a tárca költségvetési kiutalását megpótolják 3000 milliárd lejjel, ami máris lehetôvé teszi az RVOT-nak, hogy megrendelje a szükséges pótalkatrészeket és hozzálásson a javításokhoz. A kormányszóvivô egyúttal bejelentette, hogy a zipari és kereskedelmi minisztérium budzséjét is megtoldják 1000 milliárd lejjel az átszrevezési program, valamint az egyes bányák konzerválása és bezárása finanszírozására.

Belélegezhetô Viagra

A férfiúi potenciát növelô Viagra tabletta hatóanyagának porlasztott, belélegezhetô változatát dolgozta ki a kentucky egyetem gyógyszerészeti karának két szakértôje. A Viagra új változatának kidolgozását az tette indokolttá, hogy a szájon át, tabletta formájában bevett gyógyszer viszonylag lassan szívódik fel; hatása gyakran csak egy órával a bevétel után jelentkezik. A szorongó vagy türelmetlen férfiak ezt nem egy esetben nem várják ki, hanem 30-45 perc múlva újabb tablettához folyamodnak, a túladagolással növelve a káros mellékhatások kockázatát. Az orrüreg nyálkahártyáján át felszívódó Viagra- permet hatása gyakorlatilag azonnal jelentkezik, s ez csökkenti az említett túladagolás bekövetkezésének veszélyét — idézte az AFP az egyik kutató, Lewis Dittert véleményét.

Az óévben 19 újságírót öltek meg

Az óévben 19 újságírót öltek meg hivatásának gyakorlása közben — közölte a Riporterek Határok Nélkül nevû nemzetközi újságíró-szervezet csütörtökön párizsi székhelyén, emlékeztetve, hogy 1997-ben 26 újságíró életét oltották ki. A fogságba vetett hírlapírók száma lényegében változatlan maradt: 1998 végén 93-an ültek rács mögött, amiért nem tágítottak mesterségük végzésétôl. Az év folyamán a sajtó, televízió és rádió 487 munkatársát vették ôrizetbe, és 697-et támadtak vagy fenyegettek meg. Az óévben világszerte 501 médium vált cenzúra áldozatává, és 30 országban "tiporják lábbal" a sajtószabadságot. Ezekben az országokban kétmilliárd ember él totalitárius rezsimekben — írta a dpa.

Amerikai filmsztár toplista

Harrison Ford Amerika legnépszerûbb filmsztárja az évenként készített legújabb Harris felmérés alapján. Egy évvel ezelôtt Clint Eastwood állt az élen, ô a mostani listán a negyedik helyre szorult Tom Cruise mellé. A második a néhai John Wayne — aki 1979-ben hunyt el -, a harmadik helyre pedig Mel Gibson került. A tízes listán szerepel még Jack Nicholson, Brad Pritt, Sean Connery, Denzel Washington és Wesley Snipes. Kimaradt az idei lajstrom élérôl a tavalyi elsô tíz közül Kevin Costner, Arnold Schwarzenegger és Richard Gere. Az élbolyban megintcsak kizárólag férfiak szerepelnek: a hölgyek mezônyébôl a legmagasabbra emelkedett Julia Robertsnek is csak a 15. hely jutott.

Egér okozott áramszünetet a svájci Churban

Kedd éjszaka egy egér átmenetileg teljes sötétségbe borította a svájci Chur egyes városrészeit. A rágcsáló bemászott egy transzformátor elosztójába, és rövidzárlatot idézett elô benne. Az egér számára végzetes következményekkel járt. Mint Kurt Schiess, a churi ipari üzemek igazgatója a DPA szerint elmondta, hogy a kis állat feltehetôen elégett. Az áramkiesés nem sokkal éjfél elôtt következett be. Csak egy órával késôbb kezdtek kigyulladni a fények. További két órába tellett, mire az áramszolgáltatás újra kifogástalanul mûködött.

150 éve hunyt el a gyorsírás feltalálója

A gyorsírás nélkülözhetetlen számos területen még ma is, 150 esztendôvel feltalálójának, Franz Xaver Gabelsbergernek halála után, a számítógépek korában. Az 1849. január 4-én Münchenben elhunyt Gabelsberger a XIX. század elején találta fel a gyorsírást, hogy megkönnyítse vele a tartományi gyûlés üléseirôl beszámoló jegyzôkönyveinek elkészítését. 1834-ben foglalta írásba a mai egységes gyorsírás alapszabályait. A gyorsírás jövôje a XX. század végén is biztosítottnak látszik. A tartományi gyûlésekben és parlamentekben elhangzó beszédeket például — a megnetofon mellett — változatlanul gyorsírással is rögzítik. A Német Gyorsírószövetség elnöke, Horst Diehl szerint ugyanis a gyorsírók feladata az is, hogy átfésüljék a politikusok nyelvtanilag nem mindig helyes mondatait, mivel erre sem a magnetofon, sem a számítógép nem képes.

Próbafelvételi

A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség január 8-9- én próbafelvételit szervez az Orvosi és Gyógyszerészeti, valamint a Petru Maior Egyetemre felvételizni szándékozó diákok számára. Ma 16 órától kerül sor a fizika és szervetlen kémia tesztre, holnap 10 órától tartják a szerves kémiát, algebrát és analízist, majd 16 órától a biológia, mértan-trigonometria-felméréseket. A próbavizsgák színhelye a Bolyai Farkas Líceum amfiteátruma.

Álarcosbál a várban

A gyermekvárosbeli rendezvénysorozat záróakkordjaként szombaton délután 2 órától tartják a marosvásárhelyi vár udvarán a gyermekek számára szervezett álarcosbált. A rendezvényre valamennyi 16 éven aluli gyereket és fiatalt elvárnak.

Az emésztôcsatorna parazitás fertôzései

A Rhemedium és Diakonia Ecumenika Alapítványok támogatásával betegtájékoztató elôadás lesz a Cardio-Med Orvosi Központban. A vásárhelyi 1989. December 22. utca 76. szám alatti székházban szombaton délelôtt 11 órától dr. Sáfár Emese az emésztôcsatorna parazitás fertôzéseirôl beszél.

Petôfire emlékeznek

Az 1848-49-es magyar szabadságharc és Petôfi Sándor halálának 150. évfordulóján a marosvásárhelyi 14- es Számú Általános Iskola Fáklya nevû, Buksa Éva- Mária tanárnô irányításával mûködô irodalmi köre január 9-én, szombaton délután 4 órakor Petôfi-emlékünnepélyt tart. A kétórás mûsorban Petôfi-versek, -dalok és dramatizált életképek kerülnek bemutatásra.

Vízirigó-számlálás a Maros-szorosban

A Romániai Madártani Egyesület marosvásárhelyi fiókszervezete, a Milvus madarászcsoport szombaton vízirigó- számlálást tart a Maros-szorosban, Déda és Maroshévíz között. A számlálócsoportba benevezni a Milvus székhelyén (Bôség u. 35. sz.) lehet. Indulás reggel 7.15 órakor a nagyállomásról.

Az ASA január 12-én kezdi el a felkészítôt

A Marosvásárhelyi ASA B-osztályos labdarúgócsapata január 12-én a Víkendtelepen tartja az elsô edzést. Január 18-ától tizenkét napos edzôtáborozáson vesznek részt. Felmerült annak a lehetôsége, hogy február 1-10-e között törökországi barátságos turnén folytassák a felkészülést.

T&