|
LI. évfolyam 4. (14057) |
1999. január 7. csütörtök |
Romániában a munkanélküliség aránya az idén minden bizonnyal 1-1,5 százalékponttal nagyobb lesz a tavalyinál, de a 12 százalékot nem fogja meghaladni mondta Alexandru Athanasiu munka- és szociálisügyi miniszter.
Az állami vállalatok szerkezetváltása közben körülbelül 150 ezer embert bocsátanak el. Társadalombiztosítási védelmükre a minisztérium költségvetési terve 1940 milliárd lejt tartalmaz a munkanélküli segély-alap számára.
A segélyalapot az idén már a nemrég létrehozott Országos Foglalkoztatási és Szakképzési Ügynökség fogja kezelni idézte a minisztert a Rompres hírügynökség szerdán.
Az év végén 9,5 százalékos volt a munkanélküliség Egész évben több mint 191 ezer ember kapott összesen 2250 milliárd lej támogatást az alapból emlékeztetett a hírügynökség.
Babiuc szerint elégtelen a katonai költségvetés
A hadsereg költségvetésének ebben az évben tervezett csökkentése szertefoszlat minden reményt arra, hogy Románia rövid idôn belül a NATO tagja lehessen hangsúlyozta Victor Babiuc védelmi miniszter.
Babiuc szerint az 1999-re szóló költségvetési terv katonai fejezete kizárólag "a hadsereg túlélésére" elegendô pénzt tartalmaz. Ezen túlmenôen viszont lehetetlenné válik az idei évre tervezett felkészülési és fejlesztési programok megvalósítása, a megkezdett katonai reform folytatása és teljesen reménytelenné lesz a NATO-hoz való csatlakozás.
Az elfogadásra váró költségvetés a GDP 1,98 százalékának megfelelô összeget szán katonai kiadásokra. Ez mind arányában, mind abszolút összegben a legalacsonyabb lenne az elmúlt négy évben. A védelmi miniszter szerint legkevesebb a GDP 2,74 százalékát kitevô összegre lenne szüksége a hadseregnek.
A tervezett katonai költségvetés csak a bérek és a bér jellegû juttatások kifizetésére, a sorállomány élelemzésére elegendô teljes mértékben. A katonai technika beszerzésére, a kiképzés költségeire már csak részben jutna pénz, a fegyveres erôk operativitásának fenntartása, az oktatás pedig megoldhatatlanná válna hangsúlyozta a védelmi miniszter.
Babiuc emlékeztetett arra, hogy a védelmi tárca már tavaly novemberben figyelmeztette a kormányt: Romániának a NATO- csatlakozáshoz csak akkor marad bármi esélye, ha az 1999-es költségvetésben a katonai kiadások akár jelképes mértékû növelésével jelzi azt, hogy komolyan gondolja az euroatlanti integrációt. A miniszter szerint a mostani elképzelés nemcsak ezt az esélyt teszi semmissé, hanem az ország védelmi képességének fenntartását is veszélyezteti.
A lejleértékelôdés elmaradt az inflációtól
A lej leértékelôdése tavaly elmaradt az infláció ütemétôl, úgy, ahogy azt a Román Nemzeti Bank (BNR) tervezte.
A BNR az új évre is kiszámítható leértékelôdést igér, de az ország gazdasági helyzete miatt fennáll az a veszély, hogy az emberek a legkisebb jelre elveszítik bizalmukat a lejben és akkor Romániára is a Bulgáriában, majd Oroszországban kitört pénzügyi káosz vár hangsúlyozzák pénzügyi és bankszakemberek.
Tavaly november végéig a lej árfolyama 25,9 százalékkal csökkent a amerikai dollárral és 30,93 százalékkal a német márkával szemben, miközben az infláció üteme ebben az idôszakban 32,6 százalék volt. 1997-ben a lej értékvesztése szintén elmaradt az inflációtól, míg ez utóbbi 151 százalék volt, az árfolyamesés csak 90 százalékos.
A központi bank tavaly az év végén 40-50 millió dollárt adott el, hogy stabilizálja a lej árfolyamát, de az idén még nem lépett közbe. A BNR azt tervezi és igéri, hogy a nemzeti valuta árfolyamának csökkenése az idén 30-31 százalék lesz, ami az üzletembereknek és a befektetôknek lehetôséget ad arra, hogy hosszabb távra is számolhassanak üzleti terveikben.
Az árfolyam csökkenése a biztos tényezô. Egy olyan országban, ahol a reálgazdaság nem támasztja alá a nemzeti valutát, az import 40 százalékkal haladja meg a kivitelt és amelynek igen komoly adósságtörlesztést kell teljesítenie, nem is lehet másként - hangsúlyozzák a szakemberek.
A BNR számítása a legderûlátóbb lehetôség. Viszont bármilyen elhibázott gazdasági lépés, az ország fizetésképtelenségérôl szóló hír, a gazdasági összeomlás rémének rebesgetése azonnal pánikot okozhat és az emberek rögtön megpróbálják a lejben ôrzött megtakarításaikat devizába menekíteni.
Ha az optimista forgatókönyv nem válik valóra, akkor az árfolyam alakulása bármilyen lehet. Ebben az esetben már nem lesznek határok, az általános pánikhoz elegendô lesz egyetlen lépés. Ezt csak azzal lehet elkerülni, ha a kormány komolyan veszi reformígéreteit nyilatlozta Mugur Isãrescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója.
A VMSZ kész az együttmûködésre
A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) továbbra is nyitott a többi vajdasági magyar politikai szervezet és a demokratikus beállítottságú szerbiai pártok irányába, és kész együttmûködni velük hangsúlyozta a VMSZ elnöksége az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében.
A nyilatkozatnak az az elôzménye, hogy a VMSZ decemberben elkészítette a Vajdaság autonómiájára vonatkozó politikai kerettervét, december 26-án pedig elvi megállapodást kötött a Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével (VMDK) a két párt majdani választási együttmûködésérôl. A találkozóra a többi magyar pártot is meghívták, de a megbeszélésen csak a VMDK jelent meg.
A közlemény szerint a VMSZ elnöksége keddi ülésén többek között úgy értékelte, hogy a VMDK-val kezdett párbeszéd egyértelmûen bizonyítja a VMSZ együttmûködési készségét, s azt, hogy a szövetség eleget tesz a vajdasági magyarság összefogására vonatkozó választói elvárásoknak.
Kasza József VMSZ-elnök a Glas Javnosti címû belgrádi napilapban szerdán megjelent nyilatkozatában elmondta: a szövetség széles körû egyeztetést kezd annak felmérésére, hogy a szerbiai "demokratikus" ellenzék a tervezet mely részeit tartja elfogadhatónak.
A VMSZ e téren fôként azon pártokra számít, amelyekkel eddig együttmûködött. Kasza József példaként a VMDK-t, a Szabadkai Polgári Szövetséget, a (Nenad Canak vezette) Vajdasági Szociáldemokrata Ligát és a Dragan Veselinov vezette Vajdasági Demokratikus Reformpártot említette, de késôbb megbeszélést folytatnak a Szövetség a Változásokért szerbiai ellenzéki koalícióval is.
Ezt követôen a szerb kormánykoalícióval is egyeztetést tartanak, hiszen az esetleges egyezményt végül a köztársasági és a vajdasági vezetôknek kell majd aláírniuk tette hozzá Kasza József.
Szép szivárvány koszorúzza Székelykakasdot
Sajátos erdélyi szokás, hogy egy-egy értékes tanulmány, kötet szerzôjét legjobb esetben élete alkonyán vagy leggyakrabban: halála után "fedezi fel" a hálás utókor. Mintha annyi zseni és alkotó sétálna közöttünk, hogy csak úgy megfeledkezünk róluk.
Asztalos Enikôt sem kényeztették el a recenzió és könyvbemutatók sorával. Bár eddig hat kötete látott napvilágot, a székelykakasdi népéletrôl szóló tanulmányfüzér megjelenésekor adatik meg, hogy néhány pillanatra az érdeklôdés középpontjába kerüljön. Ez elsôsorban a marosvásárhelyi Népi Egyetem stílusosabban és európaibban: népfôiskola érdeme, hogy ilyen meghitt és meleg hangulatú olvasószerzô találkozóra kerülhetett sor (1998 karácsonya elôestéjén).
A Székelykakasdról megjelent kötet legfôbb érdemének azt tartom: Asztalos Enikô közel három évtizedes gyûjtô- és kutatómunka után! bebizonyította: a néprajzban nincs jellegtelen település! Régen túl a sokat emlegetett 24. órán igenis lehet és van mit gyûjteni! A város melletti, közeli településeken, a legjobban elmarasztalt lakónegyedekben kincsek rejtôznek, csak éppen meg kell találni, felszíni fejtés-közelbe kell hozni, majd megmutatni a nagyvilágnak.
Asztalos Enikô Marosvásárhely egyik "hírhedt"-nek tartott iskolájában, a meggyesfalvi lakónegyed Katangának "becézik" szellemi hajlékában olyan példamutató múzeumot hozott létre, hogy csodájára járt az egész megye. A népfôiskolán pedig immár öt éve okttaja a néprajz és népélet iránti szeretet fontosságát, jellemformáló erejét. Tévéfilmet is készítettem errôl a lelkes közösségrôl, az itt végzettek immár életük egyik legfontosabb küldetésüknek tekintik, hogy mindent magtárba gyûjtsenek, ami népünk hagyományaival, szokásvilágával, népdalaival, viseletével, táncaival kapcsolatos. Asztalos Enikô városi lakása maga is múzeum: kalotaszegi csempék, varrottasok, sulykok, faragások, egykori guzsalyok és fonókerekek, a páratlan kalotaszegi viselet remekei jelzik: a népének hagyományaihoz hû értelmiségi, bárhol is éljen a világon, tudja Illyés Gyula nagyszerû versét parafrazálva : honnan indult és merre tart! Haza a magasba vagy éppen egy lakótelepi lakás két szobájába.
Furcsa felfedezés készteti a szerzôt arra, hogy a Marosvásárhely tôszomszédságában, egy rejtôzködô völgy ölében meghúzódó Székelykakasd népéletét bemutassa: a 18. században többet tudtak Erdélyben errôl a településrôl, mint manapság! Tessenek csak megkérdezni a marosvásárhelyieket: hányan tudnak errôl a faluról, s fôleg, hányan jártak Székelykakasdon?
Az írott dokumentumok szerint 1515-ben említett székely falucska tulajdonképpen 1767-ben és 1777-ben vált Erdély-szerte híressé: a kor gyógyíthatatlan betegsége, a pestis pusztított a faluban, töviskerttel szigetelték el a környéktôl, az ôrkalibák helye még sokáig látszott. Itt próbálták ki sikerrel a himlô elleni védôoltást. Marosszék fôorvosának, Mátyus Istvánnak és Bolyai Farkasnak is kedvenlt települése volt Székelykakasd. Bolyai Farkas a lakodalmi szokásokról külön megemlékezik.
Asztalos Enikô könyvéhez a "Kibéddel megáldott Ráduly János" írt nagyon meleghangú és méltató utószót. Joggal hangsúlyozza: a szerzô a monográfia összeállításakor sikerrel használta Morvay Péter Egy falu története a szájhagyomány és más helyi források alapján címû útmutatóját. Valóban: Asztalos Enikô következetes kutató, aki minden forrást többször is ellenôriz, adatközlôi visszaemlékezéseit "összeszikráztatja" a valósággal. Így bomlik ki elôttünk Székelykakasd élete. A falu bármilyen hihetetlenül hangzik 1994-ig, a gáz bevezetéséig, valójában minden különösebb sokkszerû váltás nélkül élte a maga életét.
Az "utcás, szalagtelkes" faluként emlegetett Székelykakasd házairól, a házak berendezésérôl ez az elsô hiteles tudósítás. A hagyományos gazdálkodás, állattartás, táplálkozás, a viselet és népi mesterségek gazdag tárházába elôször nyerünk széles betekintést. Asztalos Enikô adatközlôi nevét nemcsak a függelékben tünteti fel, hanem nagy-nagy szeretettel beszél, ír róluk, mintegy szerzôtársakká avatva a kitárulkozásban.
A népszokások bemutatása mintaszerû. A családi élet szokásaiból kiindulva jut el a munkához kapcsolódó és jeles napi szokásokhoz, a hiedelmekhez. Negyven oldal terjedelmû a népköltészeti fejezet. A legárnyaltabb a mondákról szóló rész, bizonyságaként annak, hogy mindez ma is elevenen él.
Kakasdot a "rojtozás" központjaként emlegetik. Természetes, hogy ez a fejezet az egyik legszebb része a kötetnek. Külön érdeme a könyvnek, hogy a magyarsággal együtt élô és küszködô cigányság hagyományait nagy-nagy empátiával mutatja be. Már-már a teljességre törekvés igényével közeledik a cigányság mindennapi gondjaihoz, egységes egészet nyújtva társadalmi szerkezetükrôl, ruházatukról, dalaikról, táncaikról, lakásaikról, babonáikról.
Értékes kötettel gazdagodott tehát a néprajztudomány. A fényképek, rajzok, a jegyzetirodalom csak segít az eligazodásban. Minden bizonnyal készül a nagy összefoglaló tanulmánykötet, ahhoz hasonló, amely a maga teljességében mutatta be a másik "végletet", Székelyvarságot.
Áldassék és dicsértessék az Úr neve... Áldassék és dicsértessék azoknak a neve, akik tudják, mi a jó és teszik is a jót, akik le tudnak mondani akár kisebb örömökrôl egy nagy, igazi öröm, egy nagy ügy érdekében, akik áldozatot tudnak hozni embertársukért, közösségükért, nemzetükért...
Az elmúlt év próbára tett bennünket, próbára tette erkölcsi-emberi arculatunkat. Szinte csôstôl zúdultak rá térségünkre a bajok, katasztrófák, melyek bajba sodorták embertársainkat Nyugat- és Észak-Erdélyben, Kárpátalján. Példaértékû volt az a hozzáállás, mellyel válaszolva a felhívásokra, sokan, nagyon sokan ajánlották fel összekuporgatott krajcárjaikat, használt, de talán sokszor nem is nélkülözhetetlen ruhadarabjaikat, ajánlottak fel terményeket, élelmiszereket a bajbajutottak megsegítésére.
Csomakôrösrôl és Kovásznáról is hangzott el egy felhívás, több lap le is közölte. Itt nem életmentésre, hanem talán fogalmazhatunk így szellemiségünk sokkal hosszabb távú mentésére, ápolására kértük és kérjük honfitársaink, egyházaink, intézményeink segítségét. Felhívásunk címe: Építsük fel összefogással Kôrösi Csoma Sándor emlékházát és emlékmúzeumát. Segítsenek a kegyelet gyakorlásában, s segítsenek abban, hogy létrejöhessen tudományosságunk egy igen jelentôs keleti bástyája.
És a felhívás sokaktól meghallgattatott, s szándékaink ha lassú léptekkel is elindultak a megvalósulás felé. Az emlékház egy régi típusú parasztépület, olyan, amelyben Kôrösi Csoma Sándor született már tetô alatt van, s 1999-ben, a Kôrösi Csoma Sándor emlékév kapcsán rendezendô kiemelt jelentôségû Kôrösi Csoma Sándor-napok '99-en, terveink szerint április 11-én, sor is kerülhet a felszentelésére, megnyitására. S az 1998-as évben sikerült megtennünk az elsô lépéseket a Kôrösi Csoma Sándor emlékmúzeum és dokumentációs központ létrehozása felé is, mely "elképzelésünk szerint nemcsak kegyeleti de mûködô kultúrcentrum tanulmányi ház és turisztikai bázis is lenne könyvtárral, kartotéktárral, képzômûvészeti galériával, számítógépes adatbázissal, konferenciateremmel, melyben értekezleteken találkozhatnának országaink kultúrájának, tudományosságának a képviselôi abban a szellemben, melynek az alappilléreit Kôrösi rakta le..." Immár kiemelkednek a földbôl a tervezett épület egy részének az alapjai...
Az óév utolsó napjaiban mintha fokozódott volna a segítô szándék... Rendre jöttek a támogatások. Fôleg nyugdíjas honfitársaink de akadnak köztük minden bizonnyal fiatalabbak is küldték Temesvárról, Nagyváradról, Szatmárról és Nagybányáról, Kolozsvárról és Marosvásárhelyrôl, a Beszterce- Naszód megyei Mátéból, Sepsiszentgyörgyrôl és Kézdivásárhelyrôl egy-egy téglát "megváltó" hozzájárulásukat. A szészrégeni RMDSZ is jelentkezett, egy kolozsvári kft. szponzorálási szerzôdést kért és ezen az úton utalta át hozzájárulását. Példaértékû a marosvásárhelyi Vártemplom Birtalan Judit vezette Psalmus kórusának a tagjai közadakozásból összegyûjtött milliója. Hozzájárultak, illetve hozzájárulásukról biztosítottak kolozsvári és gyulafehérvári püspökségeink, az alig több mint ezer lélekszámú Barátos község református gyülekezete, mely egymaga milliós hozzájárulást ajánlott fel.
Meghatóan szép, jelképes értékû küldeményt hozott a posta épp óév napján a Kôrösi Csoma Sándor Közmûvelôdési Egyesület címére. A küldemény pénz, mellyel nyugdíjas orvos feladója egészítette ki már korábbi hozzájárulását... És a feladólap hátoldalán egy idézet a lélekben megajándékozott Kôrösi Csomától: "Nemzetemnek való háládatosságomat és szeretetemet megmutassam." És ugyanazon a napon szólt a csengô, s két kovásznai család hozta el fél-félmilliót meghaladó adományát, hogy úgymond "tiszta lelkiismerettel" kezdhessék el az új évet.
Íme, emberek, akiknek fontos ama "háládatosság és szeretet", ama "tiszta lelkiismeret"... Akik tudják, hogy mi a LEGFÔBB ÖRÖM!
("Ami boldogság van a világon, az mind a másoknak nyújtott szolgálatból ered..." Kôrösi Csoma Sándor)
Áldassanak és dicsértessenek! mondom, mondjuk. Olyan szép mindez! S én valahogy hinni kezdek a vágyak valóra válásában. Hiszen valami megmozdult... És ha megmozdulunk mind, összetesszük az erônket, csodák mûvelésére leszünk képesek!
Gazda József
A Kôrösi Csoma Sándor Közmûvelôdési Egyesület címe: 4055 Kovászna, Petôfi u. 59. Bankszámláink: Banca Românã pentru Dezvoltare, Filiala Covasna; Asociatia Culturalã Kôrösi Csoma Sándor. Lej: 2511009 96060903. Valuta: 2511002 96060903.
Engem a katedrán eltöltött negyven esztendôm tapasztalata egyértelmûen meggyôzött arról, hogy gyakorlatilag nincs is olyan gyerek, akirôl elôbb vagy utóbb ne derülne ki, hogy valamilyen területen az átlagnál tehetségesebb. Aztán az évtízedek során még azt is tapasztaltam, hogy döntô többségükben azokból a fiatalokból lettek szakmailag is sikeres és magánéletükben is kiegyensúlyozott felnôttek, akiknek sikerült is a tehetségüket mielôbb felismerniük és arra a területre szakosodniuk. Hallom, hogy a fejlett, nyugati országok iskoláiban ennek az individualizált tanulói tehetségnek a fölkutatása már régen nem újság, s ha egy gyerekrôl a nyolcadik osztály végéig nem derül ki, hogy mihez is van leginkább tehetsége, akkor azt az illetô iskola oktató-nevelô közössége pedagógiai kudarcként éli meg. Így aztán ezekben az iskolákban egy reális, a mindennapi életben gyakorlatilag is szükséges, korszerû általános mûveltségi minimum mellett minden tanuló esetében elôbb vagy utóbb kialakul egy olyan terület, amelyen ô az átlagnál otthonosabban és magabiztosabban mozog, s ahol ô egyre inkább nem is csak tízes, de egyenesen kiemelkedô. Hogy egy ilyen állapot mint biztos sikerélmény-forrás mennyire pozitívan hat vissza az élet más területeire is, azt talán nem is kell itt részletesen bizonygatnom. Mindenesetre legalább mi azért képzeljünk el egy olyan nemzetet, ahol egy ilyen egyénekre szabott figyelem és gondoskodás övezi az egész ifjúságot. Ahol az iskola nem uniformizál, az oktatás nem tantárgy vagy ne adj isten, osztályközpontú, hanem ahol maga a tanuló áll az egész oktató-nevelômunka figyelmének a középpontjában. A tanuló, a maga egyéni tehetségével és képességével, s ahol ennek a tehetségnek a pallérozása és kibontakoztatása az iskola egyik legfontosabb feladata. Az ilyen típusú iskolákban persze nincsenek olyan fogalmak, hogy jó osztály vagy rossz osztály, jó tanuló vagy rossz tanuló; s a tanári konferenciák témája sem az osztályok vagy tantárgyak közötti médiaátlagok sorrendjének a megállapítása, hanem a legkülönbözôbb egyéni tanulói tehetségek azonosítása és az azok kibontakoztatásához szükséges feltételek biztosítása. Egy ilyen individualizált, a tanulói tehetségekre érzékeny oktató-nevelômunka természetesen az illetô iskolában tevékenykedô pedagógusi közösség állandó céltudatosságát, együttmûködését és minden szakmai hiúság mentes kölcsönös megértését feltételezi. Ilyen körülmények között és ezek természetes velejárójaként, a nyolcadik osztály végéig a tanulók döntô többségénél spontán módon kialakul legalábbis nagyvonalakban az elsô szakmai preferencia és nem történik meg az a minálunk még oly gyakran jelentkezô abszurd helyzet, amikor egy egyébként minden tantárgyból tízes, ún. "kitûnô tanuló" végül is a választás pillanatában nem tudja, hogy ô tehetség dolgában valójában kicsoda? Talán mondanom sem kellene, hogy ez a helyzet a mai értelemben vett ún. "rossz tanulók" esetében még gyakoribb.
A mai hazai általános közoktatási rendszer, sajnos, még igen távol áll ezektôl az öszönzô, teljesítményelvû gyakolatoktól. Távol, annál is inkább, mert a romániai tanügyben mind a mai napig nemhogy alapjaiban, de még látszatában sem történt meg a rendszerváltás. Az iskola minálunk még a maga hierarchikusan centralizált tehetetlenségében továbbra is alapvetôen uniformizál és mellôzve a nevelômunkát meg a közösségtudatot megalapozó közmûvelôdést, szinte kizárólagosan csak úgynevezett fô- és melléktantárgyakat oktat, teljesen aránytalanul, összefüggéstelenül és minden tekintet nélkül a tanulók egyéni tehetségére és képességére. Hogy is lenne tekintettel, hiszen az eddig egységesen és kötelezô módon meghatározott líceumi felvételi vizsgatantárgyak minden ilyen esetleges törekvést már eleve csírájában elfojtottak.
Hallunk mostanában a tanügyben nálunk is úgynevezett reform- kezdeményezésekrôl és intézkedésekrôl... Na végre! gondolná a mindig reménykedô, javíthatatlanul optimista ember. Na végre, most talán, mert a reform azért reform, hogy nem lehet éppenséggel reformellenes!... És halljuk akkor, hogy az eddigi kötelezô három tantárgyas felvételi vizsga helyett az idei tanévtôl kezdve újra bevezetik a hajdani úgynevezett abszolváló (képesség) vizsgákat és, hogy az ezeken a vizsgákon elért általános médiák alapján lehet majd a jövôben bejutni a legkülönbözôbb szaklíceumokba és szakmunkásképzôkbe. Szakmaorientált felvételi vizsga pedig csak ott lesz, ahol túljelentkezés lesz. Egyszóval tehát ennek a nyolcadik osztály végén szervezett vizsgaáltalánosnak a függvényében lehet ezután iskolát és szakmát választani. Ez dönti el majd, hogy kibôl lesz matematikus, irodalmár, orvos, kômûves vagy csizmadia!?... De ugyanbiza milyen tantárgyak alapján akarják majd ezeken a vizsgákon fölmérni a tanulók képességeit? Fogózzunk jól meg, mert a kötelezô "képességi" vizsgatantárgyak a következôk: román, történelem, földrajz, számtan és magyar, s ha minden úgy megy, ahogyan azt az értelmi szerzôk talán már régen kiagyalták, akkor még az is meglehet egyszer, hogy abból a három tantárgy esetleg ugyebár román nyelven. Ez mellékesen persze azt is jelenti, hogy az általános iskolákban az eddigi három helyett öt fôtantárgy lesz... Reform?... vagy a reform leple alatt ismét csak egészen másvalami?!
Minden tehetség-kibontakozás, minden szakmai karrier valahol egyszer egy felvételi vizsgával kezdôdik. Egy felvételivel, ahol azért veszik fel a jelöltet egy bizonyos szakra, mert arra van tehetsége. Ez azért így van ma már nagyjából világszerte. Így, mert jól tudják, hogy egy nemzet legnagyobb kincse az ifjúság tehetsége! Dehát akkor érdekel itt még valakit is az ifjúság sorsa vagy egyáltalában az országé?!
Kevesebb tüntetô a Zsil-völgyében
Viorel Cataramã vezetésével hattagú szenátusi küldöttség utazott Petrozsénybe, hogy megbeszéléseket folytasson a megye prefektusával, a kôszénkifejtô országos társaság vezetôségével valamint a Zsil-völgyi Bányász-szakszervezeti Liga reprezentánsaival.
A szenátusi költségvetési, pénzügyi bizottság tagjaiból álló delegációt a kôszén országos társaság udvarán harmadik napja sztrájkoló bányászok tapssal fogadták nyilatkozta Vasile Vermesan, a Zsil- völgyi bányász szakszervezetek ligájának alelnöke.
A petrozsényi bányászvezetôkkel folytatott csaknem négyórás vita után a szenátusi gazdasági bizottság delegációja megoldásokra talált a revindikációs listán szereplô, megoldatlan büntetéseket illetôen.
Úgy tûnik, hogy a bányászok lemondtak arról, hogy a fôvárosba utazzanak, amit az is bizonyít, hogy a társaság székháza elôtt mindössze 1500 bányász tartózkodott.
Álláspontomat gazdasági, pénzügyi és mûszaki érvekkel támasztom alá. A Zsil-völgyiek és különösképpen a szakszervezeti vezetôk igyekeztek megkerülni a szigorúan gazdasági kérdéseket, amelyeket ismertettem, és más irányba kísérlik eltolni a konfliktust nyilatkozta a közszolgálati rádió hírcsatornájának Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter.
Megítélése szerint nyilvánvaló, hogy a gazdasági gondok társadalmi problémákat szülnek, a tárca azonban kidolgozott egy szociális kísérôprogramot, amelyet sajnos Miron Cozma "titokban tartott az egyszerû bányászok elôtt, éppen, hogy manipulálhassa és erôbevetésre lázíthassa ôket." Vélekedése szerint Cozma az erôszakos megoldásokat hatékonyabbnak tartja és ezekkel inkább a saját és a szakszervezeti vezetôk érdekeit kívánja szolgálni.
A címbeli kérdésre Monica Melinte mérnök, a marosvásárhelyi Aquaserv Rt. termelési igazgatója válaszol.
Jogi szempontból a bekötésig vagyunk kötelesek a saját költségünkre karbantartani az ivóvíz-hálózatot. A 114- es törvény értelmében ami az épület belsejében van, az már a lakókra tartozik, hiszen ezek a vezetékek a közös tulajdon részét képezik. A tömbház vagy lépcsôház fogyasztását mérô órán túli csô- hálózatot ugyanis a lakással-lakrésszel együtt megvásárolták az emberek s ezért a javításokkal járó kiadások is ôket terhelik.
Ebbôl azt kell értenünk, hogy baj esetén hiába hívjuk ki mondjuk a legközelebbi kazánházban vagy hôközpontban levô szakikat?
Ôk csak annyit tehetnek, hogy elzárják a fôcsapot a vízóránál ingyen és bérmentesen.
S nincs egy városszinten szolgálatos gyorsjavító csoportjuk?
Egyelôre nincs. Amíg a közmû- és lakásgazdálkodási vállalat kezelte, addig az állami lakásalapot köteles volt a belsô vízhálózatot is a saját terhére gondozni. A RAGCL három gazdasági társasággá való felbontását követôen azonban a hibaelhárító alakulat a Locativ Rt-hez került, amely továbbra is foglalkozik a lakásalap adminisztrálásával. Ha tehát valaki az Aquaserv diszplcseréhez apellál, mert valahol az épületben nem tudják elállítani a hidegvíz folyását, akkor az átirányítja a telefonálót a Locativ Rt-hez.
Nem lehetne ezt egyszerûbben intézni? Tekintettel arra, hogy az újság Fontos telefonsázmok rovatában napjainkban is így jelenik meg: Aquaserv, hidegvíz-csatorna 215-701. Amibôl az átlag olvasó arra következtet, hogy önökhöz kell fordulnia és csak a beavatottak tudják, miszerint a Locativ Rt-re tartozik a gond gyakorlati orvoslása.
Arra való tekintettel, hogy sokan és gyakran kérnek tôlünk segítséget az épületek hidegvíz- hálózatának gyors javításához, szándékunkban áll a saját hibaelhárító szolgálatunkat létrehozni még az idén.
Mikor? Tudna egy dátumot mondani?
Írja azt, hogy az év második felében. De ha még a tavasszal sikerül megszerveznünk, az annál jobb lesz.
Munkanélküli vagy rosszul fizetett szakembert bizonyára találnak. Mi az akadálya az azonnali cselekvésnek?
Temérdek az önálló vállalkozás átszervezésébôl eredô sörgôs és fontos, más jellegû kérdést kell megoldanunk. Mindamellett máris hozzáláttunk a szolgálat életre hívásához. Egy kis türelmet kérünk a lakosságtól, amíg beszerezzük a szükséges szerszámokat, anyagokat meg a kiszálláshoz nélkülözhetetlen gépkocsit.
Nem tartanak attól, hogy mire befejezôdnek az elôkészületek, kiderül, hogy fölösleges az "intervenciós" alakulat, mert hasonló mûködik már a lakásgazdálkodási részvénytársaságnál, s léteznek ilyen profilú kft-k, de számos magánvállalkozó, maszek kisiparos, mesterember is ért a vízszereléshez.
Nem. A szabad piaci verseny körülményei kööztt bárkinek jogában áll azzal megegyezni, aki a minôség és az ár szempontjából a legjobb ajánlatot teszi. De ismétlem, a jelentôs lakossági igényre való tekintettel szükségesnek találjuk beindítani ezt a szolgáltatást, hogy segítsünk a hozzánk fordulókon.
Az RMDSZ szászrégeni szervezete november hónap folyamán adománygyûjtést szervezett meg városi és vidéki szinten a kárpátaljai árvízkárosultak részére.
A formai lehetetlenségek miatt a javak Kárpátaljára való eljuttatása lehetetlenné vált, ezért az elnökség december 15- i ülésén úgy határozott, hogy a tárgyi javakat a hazai árvízkárosultaknak juttatja el, tekintettel arra, hogy e területek is igen súlyosan voltak érintve a Tisza áradásai miatt.
Az RMDSZ máramarosi szervezetének javaslatára Hosszúmezô község (Câmpulung la Tisa) Kistécsô helységet jelölte, ahova eljuttattuk az adományokat.
Kistécsô kb. 100 házból álló település a víz a házakat 1-3 méter magasságban lepte el tehát a segélynyújtás indokolt volt.
Szervezetünk 1998. december 17-én útnak indította a szállítmányt egy 8 tonnás teherkocsival, összesen 310 csomagot adott át a megbízottaknak azaz Kósa Árpád polgármesternek és Sebestyén László Ede lelkipásztornak, kik ezúton tolmácsolják köszönetüket szervezeteinknek és mindazoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a bajbajutottak megsegítéséhez.
A küldeményt, a kocsi teljes kapacitását kihasználva, a régeni, üvegcsûri, disznajói, alsóbölkényi RMDSZ- szervezetek és a régeni római katolikus egyház által begyûjtött adományokból állítottuk össze.
Gyûjtést még jeleztek: Bátos, Vajola, Marosfelfalu és Holtmaros RMDSZ-szervezetei is, de kapacitás hiányában azokat egy késôbbi idôpontban szállítjuk.
A pénzadományokat mindenképpen Kárpátaljára juttatjuk el célirányosan, hogy az igazán rászorultak építôanyagot tudjanak vásárolni. A jövôben csak pénzadományt fogadunk el a felajánlók részérôl, mert annak célbajuttatása biztosabb.
A szervezett akció sikeres volt, a városi szervezet nevében köszönjük mindazoknak, aki hozzájárultak vidéken és a városban tehetségük szerint a rászorultak támogatásához. Támogatásuk pontosan a karácsonyi ünnepekre érkezett és így sok gyerek és felnôtt "veheti magára" a szeretet-adományt.
Külön köszönetet mondunk támogatóinknak a szállítás biztosításáért, Orbán Tibornak és Makkai Levente gépkocsivezetônek, valamint Csorvási Gyula szállítmányi kísérônek.
Az RMDSZ szászrégeni szervezete
"A város szellemi életének megnyilvánulásai hosszú ideig a hamu alatt senyvedô tüzéhez hasonlíthatók. Nyomdája csak 1780-tól kezdve van. Elsô rövid életû hetilapja csak az 1850-es években indult. De már a XVIII. század végsô évtizedétôl haláláig itt küzd Aranka György táblabíró a hatalomtól folyton gátolt Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaság megteremtéséért. Itt jelenik meg Bolyai Farkas Tentamenje s vele Bolyai János kicsiny, de világhírû Appendixe. A református kollégium tanári karának egy része egészen 1848-49-ig egyetemi tanszékre méltó tudósokból áll. Közülük külön is meg kell említenünk a kitûnô szaktudóst és elôadót, Dósa Eleket, az Erdélyhoni Jogtudomány íróját" írja Kelemen Lajos Marosvásárhely múltjáról c. írásában. (Mûvészettörténeti Tanulmányok)
Az 1848-as forradalom utáni átalakulásokat a város nagy áldozatok árán vészelte át. Tulajdonképpen csak az 1870-es évektôl, a vasút kiépülésével és fejlôdésével kapcsolódott be a várost megilletô életfolyamatba.
Bernády György polgármester ténykedése alatt rázta le magáról Marosvásárhely a vidéki kisvárosiasságot. Új intézmények, iskolák, gyárak keletkeznek, villasorok és új utcák nônek ki a földbôl. Ma már tudjuk, hogy a város polgárainak akkori erôfeszítései, amelyek anyagi áldozatokkal, nehézségekkel és terhekkel jártak, nem voltak hiábavalók.
A századforduló gazdasági, társadalmi fellendülése maga után vonja a város szellemi, kulturális színvonalának emelkedését. Maga a Zenekedvelôk Egylete, mely 30 éven keresztül irányította a zene ügyét Marosvásárhelyen, készítette elô a "talajt", azt a minôségi ugrást, amely 1908-ban bekövetkezett a város zenei életében.
Jelentkezik a marosvásárhelyi köztudatban egy olyan pillanat írja Csíky Boldizsár A zenekari muzsika Marosvásárhelyen címû zenetudományi írásában amikor a zene ügyét a lehetô legmagasabb szinten és sürgôsen meg kell oldani. Az elsô és legfontosabb lépés a zeneoktatás, mely a kiindulópontot jelenti a továbbjutásban. A zeneoktatás minden iskolai fokozaton kötelezô volt, de színvonalban (akárcsak ma), s fôleg intézményes értelemben nem elégítette ki a többre törekvô igényeket. A városi tanács, de fôleg Bernády György polgármester aki nagyon sokat tett a város gazdasági, kulturális felemelkedéséért nagy érdeme, hogy a város zeneiskolát, késôbb pedig minden igényt kielégítô helyiséget kap különféle mûvelôdési intézmények otthonául. A nagy jelentôséggel bíró határozatot a városi tanács 1907- ben hozza meg a városi zeneiskola létrehozása ügyében. Felvetôdik a legkényesebb probléma, a szervezô és vezetô személyének megválasztása, akire rábízhatják az intézmény megszervezését, színvonalának biztosítását és arculatának kialakítását. A döntés a város legrátermettebb emberére, Metz Albertre esett.
Metz Albert karrierje Budapesten, ebben az idôben mint komponista, hegedûtanár, felfele ívelt. Azonban erôsebb volt benne a vágy városa zenei életének ügyét szolgálni, mint saját karrierjét tovább egyengetni. A filharmonikusok nehezen váltak meg tôle. 1908. február 2-i levelükben hangsúlyozzák, hogy Metz személyében nemcsak egy nagyszerû muzsikust, hanem egy fáradhatatlan választmányi tagot is veszítettek. Erre az emberre volt szüksége Marosvásárhely zenei életének, aki rövid idô alatt kitûnôen megszervezte és 1908. január 6-án, vízkereszt napján hivatalosan megnyitotta a VÁROSI ZENEISKOLA kapuit.
A megnyitó ünnepély az iskola helyiségében, a Deák Ferenc utcában, ifjú Csiszár Lajos házában zajlott le. (A mai Dózsa György és Cuza Vodã utca sarkán állt. Lebontották.) A megnyitó beszédet dr. Bernády György polgármester, Deák Lajos tanfelügyelô és Metz Albert, az intézet igazgatója tartotta.
Az 1908-as elsô tanév (csonka év: január-június) három tanszakkal és 75 tanulóval indul. (Ének tansz. 16, zongora tansz. 31, hegedû tansz. 28 tanuló).
Az elsô vizsgálati hangversenyt, amelyet Metz Albert, H. Erkel Sarolta, G. Malecky Mariska tanárok készítették elô, május 8-án tartják a helyi református kollégium termében. A tizenöt pontból álló gazdag mûsor anyagi jövedelmének egy részébôl a szegényebb tanulók tandíját fedezik.
Az 1908-1909-es tanévet a város zeneiskolája 170 tanulóval kezdi. Tanszakok szerint a megoszlás a következô: zongora 94 tanuló, hegedû 45 tanuló, ének 31 tanuló.
A második hangversenyüket 1909. március 20-án tartják. A legtöbb szenzációval az énekesek sozlgáltak. G. Pap Irén bársonyos, meleg énekét, Czeccz Rózsika poétikus elôadását, Felszeghy Árpádné sötét alt hangjának szépségét méltatja a tudósító. A hangverseny fénypontja a 16 éves Sámson Marika, aki egy Schubert dallal arat sikert. A zongora-szakosok közül Winkler Ennuska, Horváth Irén, Bodnár Erzsébet, a hegedûsök közül Grünn Szirén, Köllô Pál, Reimre Károly játékát emeli ki.
Marosvásárhely számos iskolája értékes hozzájárulást nyújt az aktív zenéléshez. Rendszeresen szerveznek iskolai és házi hangversenyeket.
A kompetens irányító munka a város zeneiskolájának népszerûségét napról napra növeli. A tanulók számának növekedése szükségessé teszi újabb tanárok szerzôdtetését. Így kerül az intézményhez, a zongora tanszakra Henselman Erkel Sarolta mellé Chován Richárd az 1909-1910-es tanévtôl.
A zeneiskola hangversenyei a város zenei életében nagy eseményt jelentenek. Számos tanár és diák közös produkciójával találkozunk. Az 1910. február 11-én a református kollégium dísztermében megrendezett gazdag mûsor a tanárok munkáját dicséri. Goldmark Ötöse igazi mûvészi élményt nyújtott a hallgatóságnak, melyben Winkler Annuska zongorázott és vonósnégyes kísért. Az estet Zakariás Sándor nagysikerû hegedûjátéka zárta.
Marosvásárhely zenei élete megpezsdül. Nagy népszerûségnek örvend a kamaramuzsika, 1909. március 10- én Bernády polgármester közbenjárása révén felcsendül az elsô szimfonikus hangverseny. Elôzményeit, létrejöttének körülményeit egy korabeli törvényhatósági tag ekképpen meséli el:
Kedves atyjának mondását idézem, ki e várost jobban ismeri, mint bárki: "Bernádyt a jelen elítélheti alkotásaiért, de a jövô generáció hálásan fog rágondolni!" Az idô városunkat kultúrközponttá emeli. A város nem számíthat anyagi támogatásra, saját erejébôl kell felemelkednie, csak a két karunkra számíthatunk, az én szememben ez felemelô tudat. Így folytatja: Apponyi Albert miniszter azon törte a fejét, hogy a megszûnt budapesti Népszínház zenekarából akakított szimfonikus zenekarnak hogyan adjon munkát és kenyeret. Célja volt, hogy a magyar városok segítségével körútra indítja a zenekart. Egy város sem jelentkezett. Meghallotta Pesten a Pannóniában ezt Bernády és nyomban fölszaladt Apponyihoz.
Kedves uram mondotta. Marosvásárhely polgárai boldogok lennének, ha leküldené egy-két estére a szimfonikusokat. Apponyi rendkívül megörvendett e kérésnek, s ezt az örömét felhasználta Bernády arra, hogy a városnak évekre szóló és tekintélyes összegre rúgó államsegélyt eszközölt ki.
A két esten elhangzott mûsor: Wagner: Tanhauzer-nyitány, Mozart: Szerenád, Csajkovszkij: III. szimfónia, Beethoven: V. szimfónia stb.
A Társaság és a zenei intézmény kööözs munkájának gyümölcse az 1910. április 2-án felcsendülô elsô filharmónikus hangverseny, mely a város zenei életének újabb állomását jelzi. Metz Albert igazgató és lelkes tanári kara: Chován Richárd, Simor Jenô, G. Maleczky Mariska, H. Erkel Sarolta, Ferenczy Petronella és Tonházi Ferenc rövid idô alatt a város zeneiskoláját magas színvonalra emelte. Az együttes tagjai között ot találjuk a tanárok, zenekedvelôk mellett nagy számban a tanítványokat is.
Mezt Albert neve összeforrott ebben a városban a zene fogalmával, szakmai, szervezési és minden más tekintetben ô volt a fórum. A mûvelôdés igénye volt az a saját nagyszerû képességei mellett, amely oly naggyá tette ôt írja Csíky Boldizsár zenetudományi írásában.
A zeneiskola statisztikája évrôl évre emelkedô irányt mutat. Amíg az 1909-1910-es iskolai évben beiratkozott tanulók száma 200 (134 zongorista, 54 hegedûs, 22 énekes), addig az 1910-1911-es tanévben 284-re emelkedik a tanulók száma (181 zongorista, 69 hegedûs, 30 énekes).
Az 1911. március 2-án megrendezett hangverseny érdekessége, hogy egy 13 tagú vonós zenekar Dudutz Anna zongora-kísérete mellett Metz Albert Bauree-t szólaltatja meg. Szép sikerrel mutatkoznak be a június végi rendezvényen a hegedû-, zongora-, ének-, gordonka tanszak növendékei. Az est fénypontja Sámson Mariska, aki a Bajazzokból elôadott áriával búcsúzik a várostól. Hangjának szépsége, varázsa "extázisba" hozta a közönséget írja G. Sz. a hangversenyrôl.
Az 1910-1911-es tanév értesítôjébôl tudomást szerzünk, hogy párhuzamos tanszak létesítése folytán az iskola még három tanerôhöz jut. A tanárok létszámának emelkedése hozzájárul a kamarazene virágzásához s a tanulók bevonása által jön létre nagyszabású zenekar, amely filharmonikus zenekar néven többször lépett közönség elé.
(Folytatjuk)
A Marosvásárhelyen hétfôn újraindított 18-as autóbuszjárat kapcsán megoszlott a közszállításiak és a maxi-taxisok véleménye. Válaszként a kezdeményezésre, a maxi-taxisok néhány jármûve kedden, a szeptemberi egyezség nyomán a közsszállítási rt.-nek odaítélt 7-es és 17-es útvonalakon szolgálta ki az utazókat. Milyen következményekkel jár(hat) az egyezség megszegése néztünk utána a tegnap.
Elfogadhatatlan a maxi-taxisok reakciója nyilatkozta Sigmirean Mircea, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal községgazdálkodási igazgatóságának igazgatója. Meg kellene érteniük, hogy jármûveikkel nem tudnak eleget tenni a keresletnek, ôk tulajdonképpen csak kiegészítô tevékenységet folytatnak. Szerdán átiratot küldtünk a három vásárhelyi maxi-taxi cég adminisztrátorának, melyben értesítjük ôket, abban az esetben, ha nem tartják tiszteletben a szeptemberben létrejött egyezséget, és befurakodnak az autóbuszok által kiszolgált útvonalakra, visszavonjuk a mûködési engedélyüket. Értesítettem a rendôrséget is, kérve, hogy fokozott figyelemmel ellenôrizzék a maxi-taxikat, az útvonalukat be nem tartókat pedig azonnal büntessék.
Semmiféle utasítást nem adtam arra vonatkozóan, hogy a kisbuszok elinduljanak a vonatállomásKövesdombTudor lakónegyed, valamint a kombinátTudor útvonalon. Azon gépjármûvezetôk, akik ezt megtették, saját felelôsségükre cselekedtek mondta Hornet Victor, a Tudortrans Kft. adminisztrátora.
Információnk szerint a tegnap a városi közszállítás visszazökkent a rendes kerékvágásba. Azonban a maxi-taxisok továbbra is kilátásba helyezik, hogy kéréseik nem teljesítése esetén január 10- én visszaállnak valamennyi, a múlt év áprilisi versenytárgyaláskor megnyert útvonalra.
A közelmúltban fejezôdtek be a marosvásárhelyi tûzoltóalakulatnál azok a tanácskozások, amelyeken a tûzoltóállomány 1998-as munkáját értékelték. Vermesan Petru ôrnagy sajtószóvivô ismertette a munkamegbeszélések következtetéseit.
A januárdecember közötti idôszakban a megye lakosai 252 esetben kérték a tûzoltók segítségét. A bevetések nagy része (215) tûzoltás volt, 37 alkalommal az év elsô felében bekövetkezett árvizek okozta károk elhárításában, helyreállítáásban vettek részt. A bevetések során 40 személy (23 felnôtt és 17 gyerek), 157 kis-és nagytestû állat életét, valamint 25 milliárd lej értékû javakat és berendezéseket mentettek meg a pusztító lángok elôl. A 252 alkalommal életre kelt "vörös kakas" 2,4 milliárd lej értékû anyagi kárt okozott, valamint három személy életét követelte, további 14-en súlyosan sérültek a lángokban. Az elpusztult állatok száma 15. Mint az értesítésbôl kiderül, az esetek 60 százalékában gazdaságokban történt a baj. A tûzesetek túlnyomó részét a meghibásodott vagy rögtönzött villamos vezetékek rövidzárlata idézte elô, majd a szándékos gyújtogatások, valamint a felügyelet nélkül hagyott tarlótüzek következnek. Kisebb számú a gyerekek játéka okozta tûz, valamint a találomra elhajított égô cigaretta kiváltotta tûzeset.
Hónapokra lebontva elsô helyen február áll (31 tûzesettel), augusztusban illetve decemberben 28-28, áprilisban 27 hívás érkezett az alakulathoz, márciusban a tûzoltók 20 alkalommal birkóztak a lángokkal.
A tûzoltóalakulat udvarán állomásozó rohammentôsök sem ültek ölbe tett kézzel derül ki az összesítésbôl. Arafat doktor csapata 2115 súlyos esetben bizonyíthatta szaktudását, hozzáértését. Dícséri munkájukat 25 újraélesztett személy emellett 204 közlekedési baleset színhelyére is kiszálltak, 18 esetben az áldozatokat feszítôvágó segítségével kellett kiemeljék a roncsok közül. A rohammentôsök az elmúlt évben 2119 beteget részesítettek elsôsegélyben.
Tegnaptól állami alkalmazott dr. Raed Arafat, a vásárhelyi rohammentôszolgálat (SMURD) vezetôje. Többszörös kérésre a Maros Megyei Kórház alkalmazta hat hónapos idôtartamra.
Annak ellenére, hogy 1990-tôl tartózkodom Marosvásárhelyen, csak most váltam alkalmazottá nyilatkozta lapunknak dr. Arafat. Tôle tudtuk meg, hogy elsô alkalmazási kérését 1993-ban terjesztették az Egészségügyi Minisztérium elé. Legutóbb dr. Ileana Panturu, a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság igazgatója fordult ezen kéréssel a minisztériumhoz, ezúttal sikerrel. Az országos szinten és határon kívül is ismert orvos keze alatt 80 személy dolgozik, közülük 13-an alkalmazottak. "Remélem, még a hat hónap lejárta elôtt megkapom a román állampolgárságot, s akkor végleges alkalmazásba kerülhetek" fejtette ki a rohammentôszolgálat vezetôje.
A kormány 1992. évi 1. számú, a Mezôgazdasági jegyzékre vonatkozó rendeletének II. fejezete 10. szakaszának 1. bekezdése szerint az állampolgároknak be kell jelenteniük háztartásuk létszámára, lakóépületeire, gazdasági építményeire, gépi vagy állati vontatású szállítóeszközeire, mezôgazdasági gépeire, a gazdaság állatállományára vonatkozó év eleji adatokat, valamint az elôzô év során ezekben adásvétel, termelés, elhullás vagy levágás folytán keletkezett változásokat olvasható a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közleményében, amelybôl az is kiderül, hogy valótlan adatok bejelentése, a bejelentés megtagadása, valamint az adatbejelentés határidejének január 20 be nem tartása kihágásnak minôsül és büntetendô. A fent említett jegyzékrôl, az érintett személyek számáról és az eljárásról Muicã Liviutól, a Mezôgazdasági Hivatal szakfelügyelôjétôl érdeklôdtünk.
A kormány rendelete nyomán a Marosvásárhely területén mezôgazdasági vagy erdôterülettel rendelkezô, szarvasmarhát, disznót, juhot, kecskét, méhcsaládot, lóvat birtokló személy köteles jelentkezni a polgármesteri hivatal 16-os szobájában, hogy jelentse a fent említett adatokat. Azokat díjmentesen rögzítjük, s a nyilvántartás végett kellenek. Január végéig a statisztikai hivatalnak szüksége van a megyeszékhely területén levô állatok létszámára. Azonkívül, ha a termelô vagy gazda terméket vagy állatot akar értékesíteni, szüksége van tulajdonosi bizonylatra, illetve termelôi igazolásra, s ezeket, csak a bejelentések alapján bocsáthatjuk ki. Ha lenne elegendô alkalmazott, terepezhetnénk, a tavalyi adatok nyomán felkereshetnénk az érintett személyeket, s a helyszínen beírhatnánk a szükséges információkat. Marosvásárhelyen közel 5400 személyt érint a rendelkezés. Január 5-én kezdtük meg a beírásokat, két nap (5-6.) alatt 30 személy jelentkezett. Ezúton is felkérem az érintetteket, hogy saját érdekükben jelentsék be adataikat fejezte be a szakfelügyelô. A hivatal nyitvatartási ideje: hétfôtôl- péntekig 8-12 óra között, kedden és csütörtökön 14-16 óra között is.
Ioan Muresan, a legújabb mezôgazdasági miniszter, amint kinevezték, a közvélemény tudomására hozta, hogy a gazdaság ezen ágazatát alapjaiban átszervezi. Azzal kezdte, hogy december utolsó napjaiban protokollt írt alá az Állami Vagyonalap vezetôségével. Eddig az Állami Vagyonalap adminisztrálásában levô mezôgazdasági egységek vezetôinek kinevezésekor, a volt mezôgazdasági miniszter rendelete szerint, kérni kellett a szak-, (mezôgazdasági vezérigazgatóság) és közigazgatási szervek beleegyezését is. A fent nevezett protokoll aláírása nyomán a jelenlegi mezôgazdasági miniszter a saját kezébe összpontosította a kinevezésekkel kapcsolatos döntéseket, kiiktatva a döntési folyamatból az említett szerveket. Ennek egyik következménye, hogy a mezôgazdasági miniszter és maga a prefektus között konfliktus alakult ki. (Egyes hangok szerint ez régebbi keletû.) Egy másik következmény: a megyei mezôgazdasági igazgatóságon eluralkodott a bizonytalanság. Miképpen nyilvánul ez meg? Egy példa: a múlt évben érvénybe lépett kormányrendelet szerint január 1-jei hatállyal megalakítják a Megyei Szaktanácsadói Hivatalt. Megyénkbôl Oroian Ioan állattenyésztési mérnök, aki már megvédte doktori szakdolgozatát, jelentkezett a hivatal igazgatói állására meghirdetett versenyvizsgára Bukarestben. Sikeresen vizsgázott, nagyon jó minôsítéssel. December végén várták a kinevezését. Idôközben változott a mezôgazdasági tárca csúcsvezetése. A kinevezés a mai napig sem érkezett meg. Némelyek tudni vélik, hogy az említett hivatal élére a miniszter mást nevez ki. Az a tény, hogy állítólag a mezôgazdasági miniszter a döntéseket soha nem tapasztalt módon szeretné monopolizálni, károsan hat ki az igazgatóság tevékenységére is hallottuk több érintettôl. Hiszen késik eképpen a különbözô érvényben lévô kormányhatározatok életbeültetése, lásd a szaktanácsadói hivatal létrehozásának idôbeni eltolódását.
A jelek arra vallanak, hogy a helyzet politikai kötélhúzások eredménye, amelybe a megyei mezôgazdasági igazgatóság vezetôi nem kívánnak belekeveredni, sem állást foglalni. Egyébként egyetlen dokumentum sem érkezett meg az igazgatóságra az újonnan kinevezett mezôgazdasági miniszter aláírásával.
Ez történt: B. éppen visszautazott Magyarországra. (Hazulról haza.) Az utolsó benzinkútnál egy simanyakú jóltáplált fickó közelített kocsijához, és elôzékenyen, németes akcentussal kérte, segítené ki pillanatnyi zavarából: kétszáz márkát kellene kisebb címletû bankjegyekre fölváltani. Hogy tankolhasson.
B. elôzékenyen vette elô pénztárcáját, kéznél volt, hiszen amúgy is fizetnie kell az üzemanyagért, és kiszámolta a pénzt, ám mihelyt elvette a kétszáz márkát, egy civilnek látszó rendôr vagy egy rendôrt játszó civil (hasonlóan jólnyírt bornírt) támadt rá: miféle dolog ez, valutázni, hallatlan, törvénytelen, ezt szigorúan büntetik Romániában, satöbbi.
B. azonban nem ijedt bénára, annyi lélekjelenléte s ereje még maradt, hogy a benzinkutashoz meneküljön; és ezzel megúszta a dolgot, a merénylôk bevágták magukat német rendszámú (!) autójukba, és elhúztak...a mennyei vám irányába.
B. kétféleképpen fázhatott volna rá: 1. egész egyszerûen (pursiszimplu) elragadják pénztárcáját, azaz szabályszerûen kirabolják, fényes nappal, és 2. a félelmetes dromedár megsarcolja azon a címen, hogy futni engedi.
Ekkor jutott eszébe a kis röpce, melyet a határ után, 1998. december 30-án nyomtak a markába, miután bejött az országba.
"ÜDVÖZÖLJÜK ROMÁNIÁBAN!" ezzel a hangzatos címmel indítja cetlijét a Bihar megyei Rendôrkapitányság, egyébként stílben s helyesírásilag kábé azon a szinten áll a mûvecske, mint, tesszük azt, a somosdi fiatalság karácsonyi báli meghívója a Fortuna elôtt, a falon), majd ezekkel a hátborzongató szavakkal folytatódik: "Hogy utazása országunkban kellemes legyen, azt tanácsolja Önnek a Bihar megyei Rendôrkapitányság, hogy ne foglalkozzon azon személyekkel, fôleg fiatalokkal, akik a benzinkútnál vagy útmentén külföldieknek adván ki magukat nagycímletû bankjegyek felváltását kérik kiscímletûekre vagy lejre, miután külföldi rendszámú autójukkal elhajtanak a helyszínrôl, megkárosítva Önöket. Felhívjuk figyelmüket, hogy Romániában a nemhivatalos valutabeváltás törvénybe ütközô, büntetendô cselekedet. Köszönjük megértésüket, és kellemes utat kívánunk!"
Aláírás nincs.
Hát kérem. Ha a Rendôrkapitányság ilyen csasztuskákkal ijesztgeti a bejövôket (hiszen a nyugatabbról érkezôknek is jut, anyanyelvükön, feltételezzük, hasonló esszénívón , ezekbôl a rémlapokból), ha már az elsô métereken így megdrakulázza a piculáját Romániába hozó, költekezni kívánó vagy, uram bocsá', befektetési lehetôséget keresô euró-utast, akkor ebbôl minimum az alábbi megállapítások következnek: 1. a rendôrség képtelen felderíteni ezeket a bûncselekményeket, nem tudja elkapni a gazfickókat, és ezért riasztja idejekorán a Külföldet, mintha ezt deklarálná: vigyázz magadra, tisztelt Nyugat, mert mi tehetetlenek vagyunk (s ebben az esetben a rendôrséget le kell váltani, vezetôit minimum meneszteni kell.); 2. a rendôrség egy kézre dolgozik a valutapecérekkel (ebben az esetben a rendôrség cinkos, és nemcsak leváltani kell, hanem eljárást kezdeményezni ellene); 3. a Bihar megyei Rendôrkapitányság jóindulatúnak álcázott szövegével a lehetô legrosszabb reklámot csinálja Romániának (ezért szintén felelôsségre vonható, és ellenreklámért minimum perbe fogható).
Egyebekben pedig csak azt lehet kívánni, hogy a rendôrség tartózkodása országunkban kellemes legyen, fôleg ha nem foglalkozik azokkal a személyekkel, fôleg fiatalokkal, akik a benzinkútnál vagy útmentén külföldieknek adván ki magukat nagycímletû...satöbbi, satöbbi, satöbbi.
A megyei munkaerô-elhelyezési és képzési ügynökségnél (volt munkaügyi hivatal), Luminita Core felügyelô tájékoztatott a munkanélküliek jelenlegi helyzetérôl és a 9-es kormányrendelet nyomán elbocsátott személyek számáról. Mint megtudtuk, a hivatal nyilvántartásában 25.830 munkanélküli személy szerepel, közülük csupán 17.965-en részesülnek segélybe. Az utolsó adatok szerint 9,3 százalék a munkanélküliek aránya Maros megyében, ami a novemberi hónaphoz képest, amikor 8,7 volt, növekedést jelent. Az állami segélyre szorulók számának emelkedéséhez jelentôs mértékben hozzájárult a kormány 9-es számú rendelete a munkanélkülivé váló alkalmazottak, régiségtôl függôen végkielégítésként 6-20 fizetésben részesülhetnek alapján elbocsájtott személyek jelentkezése. Mint elmondta, december közepétôl az Elektromaros Rt.- tôl (275), a régeni Ifettôl (210), a radnóti Irum (13), ludasi Lutex (40), nyárádtôi Agrotransporttól (10), a dicsôszentmártoni Comixttôl (50), a Carne Murestôl (115), a megyeszékhelyi Közszállítási vállalattól (50) jelentkeztek a volt alkalmazottak. Ugyanakkor a következô részvénytársaságok megkapták a jóváhagyást a személyzet- csökkentésre vagy a teljes bezárásra: Manpel, ahonnan 450 alkalmazott távozik, helyi Közszállítás (40 személy), marosszentgyörgyi Raif (50), Zamur (450), Imatex (80), Cora (70), Consor (200). Luminita Core arról is tájékoztatott, hogy nyilvántartásuk szerint a kormánynál van jóváhagyás végett a Nutrimur (124),a zágori Agromixt, a régeni Agroindustriala (13), a nyárádtôi Avicola (54) egységek iratcsomója is, így nagy a valószínûsége annak, hogy januárban a fent említett társaságoktól is tömegesen jelentkeznek a megyei ügynökségnél az érintettek.
Sokszor hallottam napjainkban különösen a fiatalokkal kapcsolatban, hogy "rühellik a munkát". Minthogy ez a megjegyzés meglehetôsen gyakori, nem árt kissé közelebbrôl foglalkozni a rühell ige jelentésével.
A nyelvészeti szakirodalom csak 1874 óta tartja nyilván e tájszót. Eszerint a múlt század végén már használatos a nyugati nyelvjárásokban. De a húszas-harmincas években már az ország fôvárosában is hallható. Az 1960-as években megjelent értelmezô szótárunk mint népies használatú, bizalmas hangulatú szóként szintén foglalkozik jelentésével.
Mindenekelôtt jelentheti azt, hogy valaki szégyell, restell valamit, illetôleg szégyenkezik, restelkedik valami miatt. Pl. Rühelli a dolgot, az esetet; Rühellem, hogy így történt; Rühellte a részeg komáját. Jelentheti a továbbiakban azt, hogy valaki nem szeret, utál valamit; undorodik, húzódozik tôle; nem tetszik neki, nincs ínyére; nem akar megtenni valamit, illetve nem szívesen csinálja, végzi. Pl. Rühelli az ilyen munkát; Rühelltem az örökös nyafogását.
A rühell ige nyilvánvalóan a kellemetlen, viszketéssel járó, vakarózásra késztetô bôrbetegséget jelentô rüh fônévnek -ll képzôs származéka. Az -l illetôleg az -ll képzô azt fejezi ki, hogy valaminek vagy valamilyennek vélünk, tartunk, mondunk, nyilvánítunk, minôsítünk valamit, valakit (helyesel, értékel; kicsinyell, nagyoll, kevesell, sokall, rosszall stb.). A rühell ige jelentésének kialakulását ilyenféleképpen magyarázhatjuk: Úgy restellünk valamit, mint a rühességet és a vele járó folytonos, kényszerû vakarózást vagy a viszketést csillapítani törekvô nyugtalan fészkelôdést, dörgölôdzést, mely olyan kellemetlen, utálatos dolog számunkra, mint a rüh; éppen úgy irtózunk tôle.
A rühell tehát népies eredeténél és a hozzá kapcsolódó visszataszító képzetnél fogva nem tekinthetô irodalmi szónak. Ez persze nem jelenti azt, hogy íróink nem használhatnák föl erôteljes, népies zamatát bizalmas- kedélyes stílushangulatú szövegkörnyezetben. Íme egy példa Babits Mihály Jónás könyve címû költeményébôl: "Monda az Úr Jónásnak: »Kelj fel és menj / Ninivébe, kiálts a város ellen!...« / Szólt és fölkele Jónás hogy szaladna, / de nem hová a Mennybeli akarta, / Mivel rühellé a prófétaságot."
A Maros megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal egyenlege
1998-ban a fogyasztók jogait védô megyei felügyelôség 1465 ellenôrzést végzett a piacokon, a termelôknél és a vámegységeknél, és az estek 86 százalékában törvénytelenséget tapasztalt tudhatjuk meg a hivatal lapunkhoz eljuttatott közleményébôl, amibôl az is kiderül, hogy a felügyelôség különös figyelmet szentelt a kihágások megelôzésére, így az elenôrzések 34 százalékában a termelôk, forgalmazók, nagybani kereskedôk tevékenységét vizsgálták. A jenentésbôl értesülünk: a tavalyi év folyamán a felügyelôk 16 komplex és tematikus, más szakszerveket is mozgósító, területekre lebontott elenôrzést végeztek, amelyeken a húst és hústerméket, a kenyeret és lisztterméket, az üdítôt és fagylaltot, a mosodákat és tisztító- mûhelyeket, valamint a közélelmezési és turisztikai egységeket vizsgálták. Kivontak a forgalomból 1324 kg húst és hústerméket, 1296 kg tejet és tejterméket, 15682 kg cukrot és cukorterméket, 705 kg kávét és kakaót, 796 liter szeszes italt, 1,6 millió lej értékû kozmetikai cikket, 6,5 millió lejnyi lakkot, festéket és oldószert, 30 millió lejnyi háztartási és elektronikai cikket.A kihágásokért 1103 büntetést róttak ki 473,470 millió lej értékben, amibôl 356,120 millió lejt behajtottak és átutaltak az állam pénztárába. Ugyancsak a törvénytelenségekért ideiglenesen betiltották 242 kereskedelmi egység mûködését és javasolták a felhatalmazott szerveknek, vonják vissza 25 egység mûködési engedélyét.
Az 1998-as évben végzett elenôrzések nyomán a leggyakoribb törvényszegések a következôk: az egészségügyi mûködési engedély, a termelési licenc vagy osztályozási jóváhagyás hiánya: lejárt szavatosságú, a minôségi követelményeket be nem tartó, hamis termékek forgalmazása: a közegészségügyi és higiéniai szabályok áthágása a termékek készítésénél, raktározásánál, forgalmazásánál: a tartós használati cikkek román nyelvû használati utasítás és garanciabizonylat nélküli árulása.
A fent említett idôszakban 298 próbadarabot ellenôriztek, amibôl 115 nem felelt meg a követelményeknek. Az elmúlt évben a hivatal 469 panaszt és értesítést kapott, ezekbôl közel 330 jogos volt. A kicserélt termékek és a visszaadott pénz összértéke 61 millió lej.
Kriterion-koszorú
A Kriterion Alapítvány kuratóriuma 1998-as díjazottja László Ferenc kolozsvári muzikológus, egyetemi tanár. A díjat január 8-án, pénteken 17 órakor adják át a csíkszeredai Kriterion Házban (Petôfi utca 4.), laudációt tart Angi István zeneesztéta, egyetemi tanár.
Ukránrománmagyar mûszaki zászlóalj
Közös ukránrománmagyar mûszaki zászlóalj alakul Kárpátalján, Ukrajna nyugati, Magyarországgal és Romániával határos megyéjében, ahol tavaly november elején óriási árvíz pusztított. A közös mûszaki alakulat rendeltetése kettôs lesz: operatív segítségnyújtás azoknak a kerületeknek, amelyeket esetleg valamilyen fajta természeti katasztrófa sújtott, valamint béketeremtô tevékenység végrehajtása ENSZ-védnökséggel. A zászlóalj a Tisza nevet viseli majd, elhelyezési körlete pedig a három ország találkozásánál fekvô Nagyszôlôs környékén lesz. Az új mûszaki egységet a legkorszerûbb technikai berendezésekkel látják el, állományát alapvetôen Kárpátalja lakóiból kívánják feltölteni, méghozzá szerzôdéses alapon.
Alacsonyabb agrárárakat
Az Európai Unióban uralkodó mezôgazdasági árszint mérséklésére szólított fel a brüsszeli bizottság elnökhelyettese, mert ennek elmaradása nehéz helyzetet teremthet az új tagok, köztük Magyarország belépésekor. Leon Britten szerint a tagjelöltek alacsonyabb agrárszintje felvetheti azt is, hogy azt uniós szintre emeljék, de ez hiba lenne, mert fennmaradna az EU mostani közvetlen támogatási rendszere, ami komoly terhet ró az EU költségvetésére. Egy közvetlen támogatási rendszerbôl a belépô kelet-európai államok parasztjait nem lehetne kirekeszteni.
Grammy-díj: magyar jelöltek is
A hagyományokhoz híven a komolyzene kategóriában magyar jelöltjei is vannak a februárban kiosztandó Grammy-díjaknak. Bartók-felvételeivel a Takács kvartett, illetve utolsó Bartók- és Kodály-felvételeivel Sir Georg Solti került a rangos zenei díj várományosai közé. A könnyûzenei szenzáció Lauryn Hill amerikai rhythm and blues- és hiphop-énekesnô tíz jelölése volt. Az Oscar-díjakkal azonos értékû zenei elismerést február 24-én adják át Los Angelesben, a Shrine Auditoriumban. Összesen több mint kilencven díjat osztanak ki, a jelöltek hosszú névsorát kedden hirdették meg a kaliforniai Beverly Hillsben.
A boldogság toplistája
A tavalyi elsô két hét áll a Boldog Emberek Titkos Társasága (BETT) nevû amerikai szervezet évértékelô boldogság toplistájának élén, mert 1998 elsô 14 napján még nem tudott a világ Monica Lewinskyrôl. Tavaly kevesebb ok volt a boldogságra, mint korábban, emiatt az egyik legörömtelibb pillanatnak az év elmúltát nevezte Pam Johnson, a társaság alapítója. A listán a második legboldogabb esemény a 77 éves John Glenn ûrhajós ûrutazása volt. Több, inkább csak az Egyesült Államok számára érdekes fejleményt követôen az ötödik helyre került a Volkswagen bogár visszatérte, hatodik az Egyesült Államok nôi jégkorongozó csapatának olimpiai diadala, a hetedik az iowai hetesikrek elsô születésnapja, a nyolcadik pedig a Viagra. A tizedik legboldogabb eseményként értékelte II. János Pál pápa kubai látogatását a Boldog Emberek Titkos Társasága.
Ismét a Clinton-ügy
Az amerikai szenátus többségi, republikánus frakciójának vezetôje szerint ma valószínûleg megkezdôdik a szenátusi tárgyalás a Bill Clinton elleni alkotmányos felelôsségre vonási eljárás keretében. Azt azonban még nem döntötték el, hogy milyen eljárásmódot kövessenek, elrendeljék-e a tanúk meghallgatását, vagy pedig egyszerûsített, gyorsított tárgyalást folytassanak le.
"Bátor légierônk sólymai"
Irak kedden megerôsítette, hogy harci gépei összecsaptak járôrözô nyugati gépekkel a déli légitilalmi övezetben. "Bátor légierônk sólymai szembeszálltak és összecsaptak agresszív amerikai és brit gépekkel, és az ellenséges gépek visszavonultak. Minden gépünk épségben visszatért támaszpontjára" közölte az INA hivatalos hírügynökségnek egy bagdadi katonai szóvivô. Szaddam népfölkelést hirdet az amerikaiak ellen, egy gépe pedig üzemanyaghiány miatt a sivatagba zuhant.
Feledékeny lottónyertes
Csak több hónap késéssel eszmélt rá egy idôs német úr arra, hogy kétmillió márkát nyert a lottón. A szelvényt még október táján vásárolta, azután szabadságra ment, és teljesen elfeledkezett a lottózásról. A cédulát hazatérte után sem keresgélte, így aztán csak a múlt héten került a kezébe. A számokat ellenôrizni azonban nem felejtette el és örömmel nyugtázhatta: az év utolsó napját kétmillió márka bevétellel zárta.
Petru Armean az Országos Biztosító elnökjelöltje
Az Országos Biztosító nemzeti tanácsának keddi gyûlésén Petru Armean egészségügyi államtitkárt jelölték az OB elnöki tisztére. A munkálatok konszenzus alapján összeállítótták jelölt-listájukat az OB-ban ôket megilletô öt helyre.
Drágít a Romgaz
A Romgáz önállú ügyvitelû egység megdrágítja a földgázat. Erre lehetett számítani a lej devalválódásának körülményei között nyilatkozta Gabriel Coconea vezérigazgatója. Az e hónapban hatályba lépô új árakat a 10.000 lej/dollár árfolyam figyelembe vételével számítják ki. Ezidáig 9.000 lej/dollár árfolyammal számoltak fûzte hozzá a vezérigazgató.
A 2-es iskolából tegnap hazaküldték a gyerekeket
A Szászrégeni 2-es Számú Általános Iskolában tegnap nem volt tanítás. Az elôzô napokban a tanintézet több fûtôtestjében megfagyott a víz, tegnap kiengedett, a kaloriferek megrepedt részein kifolyt és elöntötte az iskolát. A kisebb méretû árvíz elsôsorban a folyosókat és a falakat érintette. A gyerekeket hazaküldték, az iskola vezetôi pedig megpróbálták helyreállítani a rendet. Tegnap délelôtt a helyszínre várták a tanfelügyelôség képviselôjét és a város alpolgármesterét is. A tanítás eddig is akadozott már, a 46 terembôl 22-ben nem mûködtek a fûtôtestek, emiatt az 1.090 gyereket két váltásba osztották be, fele délelôtt járt, fele délután. Az iskola vezetôi a nehézségek ellenére azt szeretnék, ha mától visszazökkenhetnének a régi kerékvágásba, és legalább két váltásban biztosíthatnák az oktatás folytonosságát.
Tiltakozó megmozdulásokra készülnek
A Szabad Szakszervezetek Megyei Szövetségének vezetôsége január 11-tôl kezdve ellátogat az összes alapszervezetéhez, hogy felmérje, mennyire súlyos a különbözô vállalatokban dolgozók helyzete, melyek a legnagyobb problémák nyilatkozta tegnap lapunknak Gheorghe Abodi, a szövetség végrehajtó elnöke. Az ily módon összegyûjtött adatokat Bukarestbe továbbítják az RSZSZOSZ-Frãtia szakszervezeti szövetség vezetôségéhez, itt döntenek majd arról, melyek legyenek a következô lépések. Valószínû mondta Gheorghe Abodi , hogy február közepén komoly sztrájkhullámra lehet számítani.
Utat építenek egy 1943-as terv alapján?
Kacsó Vencelnek, Nyárádmagyarós polgármesterének és Orbán Mártonnak, a megyei Út és Hídügyi Rt. fômérnökének keddi találkozóján a többi között szó esett a MagyarósSóvárad közötti, kb. 10 kilométeres útszakasz járhatóvá tételérôl is. A helybélieknek régi vágyuk ez, hiszen ily módon számukra is megnyílna végre az út a szovátai piac felé, és amellett a MarosvásárhelySzováta távolság is kilométerekkel csökkenhetne. Mint ismeretes, a régi út talajcsúszás miatt nagyon megrongálódott, és emiatt használhatatlan. A magyarósiak azt szeretnék, ha egy 1943-ban készült magyar terv alapján építenének egy másfele kerülô, kb. 1,5 kilométeres utat, ami negyedannyiba sem kerülne, mint a réginek a helyreállítása. Egyelôre beérnék egy hengerelt köves úttal is, csak járni lehessen. Orbán Márton megígérte, hogy a napokban kilátogat a megyei tanács szakemberével, és mindenképpen fontolóra veszik a dolgot.
Csak a bekötést fizetik
Jedd, Agárd, Kebele, Kebeleszentivány és Székelybós több mint 250 lakóját már az év elsô negyedében rákötik az országos automata telefonhálózatra. A munkálatokkal egy szászrégeni céget bíztak meg. Az érdekeltek csak a bekötést fizetik, a hálózat kiépítését a Romtelecom állja.
Jogi tanácsadó
Ma délután 4 órától jogi tanácsadó lesz lapunk elôfizetôi számára szerkesztôségünkben (Dózsa György utca 9. szám, II, emelet). Az érdekeltek ne feledjék magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatosan, amelyben a szakember tanácsát kérik.
A Hahota kabaréjának bemutatója
A Hahota színtársulat január 10-én, vasárnap este 7 órakor Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében tartja Csak az ne jöjjön, aki nem bírja címû újévi kabaréjának bemutató elôadását. Szereplôk: Nagy József színmûvész, Puskás Gyôzô, Ôlvedi Antónia, Botos Ariel, Török Orsolya, Tollas Gábor és Péterfi Árpád. Rendezte: Nagy József. Mûsoron: Lôrincz Miklós Guruló dollár és A bankrabló, valamint Rejtô Jenô Hallgatás és Ha minden kötél szakad címû bohózatai. Az összekötô zenét Nagy Lóránd Zoltán állította össze. A következô marosvásárhelyi elôadásra január 12-én, kedden este 7 órakor kerül sor szintén a Kultúrpalota nagytermében.
Festészeti kiállítás
A tavaly Szovátán 12. alkalommal megrendezett festészeti alkotótábor munkáit január 15-ig tekinthetik meg az érdeklôdôk a marosvásárhelyi Unirea-teremben. Az alkotótábor részvevôi Albert István, Alecu Erika, Czirjék Lajos, Florea Radu, Hadnagy Gabriella, Kiss Ibolya, Márton Ágota Mária, Matei Ramona Narcisa, Merdar Elisabeta, Purcariu Sabina, Serban Tiberiu, Stef Liviu, Tunaru Nicolae és Vultur Angel voltak, táborvezetô Vasile Muresan. A kiállítást a megyei képzômûvészeti egyesület szervezi, az ünnepélyes megnyitót január 9-én, szombaton délelôtt 11 órai kezdettel tartják meg.
Mircea Ottó lett az elsô
Országos premiernek számító dual szlalom mountain bike versenyt rendeztek nemrégiben Marosvásárhelyen, a Hidegvölgyben. Az újdonság az volt, hogy a kolozsvári, székelyudvarhelyi és természetesen marosvásárhelyi részvevôknek havon kellett összemérniük tudásukat, ezért egyesek külön erre a célra kiképzett kerékpárokkal érkeztek a helyszínre. A verseny gyôztese a Marosvásárhelyen már hírnevet szerzett Mircea- testvérek egyike, Ottó, aki magabiztosan lett elsô. A végsô ranglista: 1. Mircea Ottó (Marosvásárhelyi Robike-Interbike), 2. Claudiu Marian (Kolozsvári Hobby Bike), 3. Bereczi Jenô (Székelyudvarhelyi Cicloturism), 4. Mircea Róbert (Marosvásárhelyi Robike Interbike), 5. Negrea Gabriel (Kolozsvári Hobby Bike), stb.
Copyright © Népújság - 1999