Az Energomur véleménye a vízóra-ügyben

A Népújság 1998. december 9-i számában cikk jelent meg a vízórákkal és fûtéssel kapcsolatos problémákról, amelyre a marosvásárhelyi Energomur Egyedáruság hosszú válaszban reagált. Ebbôl közlünk kivonatosan az alábbiakban.

Az Energomur Egyedáruság szerint a problémát nem a cikk címében foglaltak szerint kell felvetni, azaz nem azt kell megkeresni, hogy ki fizesse meg a veszteségeket, hanem azt kell elérni, hogy ne legyenek veszteségek. Ezt egyféleképpen lehet csak megvalósítani, ha korszerûsítik a hôenergiatermelési és -elosztási rendszert, és általánosan elterjed a vízórahasználat: lépcsôházi, tömbházi és lakásszinten is. Az Energomur sohasem ellenezte a vízórák szerelését a lakásokba, inkább ajánlja azt, mivel elônyös következményei vannak: a fogyasztók saját maguk felügyelhetik, mennyit használtak el, könnyebben felkutatható, honnan erednek a veszteségek stb. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy utóbbit csak abban az esetben tudja elfogadni, ha tömbház- vagy lépcsôházszinten már felszerelték a vízórát.

Azért, hogy pontosan kiszámíthassák, ki mennyit kell hogy fizessen, az Energomur örülne annak, ha létezne egy ún. vízóra- szabály, amelynek értelmében a belsô hálózati veszteségekkel nem csak a másodórákat nem szerelt személyeket terhelnék.

Az Energomur 1994-tôl 15 milliárd lejt költött a fûtésrendszer korszerûsítésére. Felújítják a kazánokat és egyéb berendezéseket, illetve neves cégek (Baltur a kazánok, GB-Ganz az égôk és Tecnowater a csapok esetében) gyártmányaival cserélik ki azokat. A hôenergia-szolgáltatás az elkövetkezôkben is folyamatos marad.

Meleg vizet hajnali 5-tôl este 11-ig szolgáltatnak. 23 órától 5- ig a meleg víz helyett hideg folyik, hogy a csövek télidôben el ne törjenek és nehogy véletlenül valahol úgy maradjanak a csapok és a lakást elöntse a víz. Az Energomur szerint a kis hôközpontok nyári felújítása 5, a nagy hôközpontoké pedig 11 napot vesz igénybe.

Az Energomur a meleg víz elôállításához szükséges hôenergiát fizetteti meg a fogyasztókkal, és nem a lakók által elhasznált melegvíz- és hôenergia- mennyiséget.

A vállalat kész lemondani a 17.000 lejes tervezetláttamozási illetékrôl, amennyiben a vízóraszerelô cégek számára ez akadályt jelent, és a jövôben ezt megtenné ingyen is.

Ismét Távol-Nyugaton, Kanadában (8.)

Európában a foci már rég túl van azon, hogy csak sportként vagy csak szórakozásból ûzzék. Ma már szenvedélyt is, üzletet is jelent, méghozzá a javából. A mérkôzéseknek nemcsak erkölcsi, hanem pénzben kifejezhetô díja is van. A játékosokat milliókért veszik-adják, sôt néha még a meccseket is. Az emberek csôdülnek ki a stadionokba, különösen, ha ígéretes csapatok játszanak. A gyerekek az iskola udvarán vagy az utcán, ha összecsôdülnek, már rúgják is a labdát.

Észak-Amerikában is van egy ilyen sportjáték, baseballnak hívják. Ott a közönség szemszögébôl nézve ez jelenti a szenvedélyt, a tömegek vonzását és a drukkolást. A játékosok és a klubok szempontjából pedig a pénzt, a sok pénzt. Az iskolák és a parkok baseball-pályáin mindig látni gyerekeket. Ha az apukának nincs sok pénze, akkor maga tanítja a fiát, ha pedig egy kicsit is jobbmódú, edzôt fogad. Nincs is gond az utánpótlással.

A kíváncsiság, ami 25 dolláromba került, engem is elvitt egy ilyen mérkôzésre, a Skydome sportcsarnokba. Ez az épület önmagában is külön látványt jelent. Befogadóképessége 63 ezer nézô. Mikor én voltam meccset nézni, csak 32 ezren foglaltunk helyet a lelátókon, ami 600 ezer dollár bevételt jelentett. Egy nyári évad összbevétele kb. százmillió dollár. Nem is merem összehasonlítani a nálunk játszott összes labdarúgó-mérkôzések évi bevételeivel.

Mielôtt elmerülnénk az üzleti kalkulációk hínárjában, folytassuk az épületszemlét.

A tetôszerkezete olyan, hogy motorok segítségével nyitható, csukható. A klímaberendezése télen is, nyáron is kellemes hômérsékletet és friss levegôt biztosít a csarnokban. Az eredményjelzô táblák, a nagy képernyô, a közvetítôkabinok mind a legmodernebb technikai felszerelést jelentik. A nézôtér mögötti folyosókon monitoron lehet követni a csarnokban folyó játékot. Az, hogy a folyosók tele vannak büfékkel, kávézókkal vagy sportcikkeket árusító üzletekkel, az már nekünk sem meglepô.

A teremben bármilyen labdajátékot lehet játszani, tornaversenyt rendezni, hokizni, korcsolyázni és még sok minden mást. Amit nem lehet benne rendezni, az csak a vízisportok és a sízés.

De lássuk, milyen is az a baseball, ami az amerikai földrészen (USA és Kanada) igencsak kedvelt sport. Talán hasonlít a nálunk már rég elfelejtett métához. A történelme a múlt század közepén kezdôdött. Azóta léteznek klubok és játékszabályok. Világbajnokságot is rendeznek, igaz, ebben csak húsz klubcsapat vesz részt.

A játékhoz kell egy kb. 15 dekás tömör, 8 cm átmérôjû labda. Ilyen egy meccsen egy vederrel fogy el, mert azzal a labdával, ami a közönség közé repül, már a megtaláló dicsekedhet, nem kérik vissza. Ezenkívül kell hozzá még egy 7 cm átmérôjû egyméteres dorong, amivel a labdát kell elütni. A játékosok öltözete egy testhezálló melegítô, egy simléderes sapka és rágógumi. Valószínû, hogy ez utóbbi nem elôírásos, jegyzem meg én epésen.

Úgy játsszák, hogy az egyik csapat 9 embere elfoglalja az egész pályát. Közülük egy a másik csapat egyetlen játékosa felé dobja a labdát, aki a botjával elüti — már ha sikerül neki. A dobó ember csapattársai várják a kiütött labdát, hogy elkapják. Közben az ütôjátékos megpróbál egy négyszöget körbefutni, amiért kap egy pontot a csapat. De ha az elkapott labdával eltalálják, ez a játékos kipontozódik. Nyilván a meccs alatt a csapatok helyet cserélnek, ami attól függ, hogy sikerül-e három ütôjátékost kipontozni vagy sem.

A pályán folyó mérkôzés számomra nem volt különösebben érdekes, pedig ismerôsöm állandóan magyarázott és áradozott a játékról. Minden udvariasságom ellenére félidôn túl már kint voltunk a folyosón. Nekem azért volt unalmas, mert a 9+1 játékos (és a négy bíró) közül csak ketten játszottak. A többi akár jegyet is válthatott volna. A magamfajta nézô azt szereti, amikor a pályán levôk mindenike akcióban van, mert ehhez szoktatott hozzá a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda stb.

A szórakozást, legalábbis nekem, a közönség jelentette. Itt értettem meg, hogy mit is jelent a napjainkban lépten-nyomon használt show kifejezés. A szótár szerinti értelme: mutatvány. A valóságban nem más, mint egy nagy csinnadratta, amikor mindenki szórakozik, énekel, tapsol és közben eszik-iszik. Így volt ez ezen a mérkôzésen is. Lent a pályán a játékosok és a bírók tették dolgukat, a szervezôk zenét szolgáltattak, igazodva a játék menetéhez. Ha a labda messze kiment a tribünre, a hangszórókból olyan hangok jöttek, mintha egy ablak betört volna. Közben még humoros megjegyzések is elhangzottak, élcelôdve az egyes melléfogásokon. Sokszor az volt az érzésem, hogy a közönség tribünön ülô része nem is törôdik azzal, ami a pályán történik. Nekik az volt a lényeges, hogy felszabadultan, jól érezzék magukat. Közben a széksorok között árulták a pattogtatott kukoricát, szalmakrumplit, teát, sört. Akinek ez nem volt elég, az kiment a folyosóra valamit enni vagy sörözni, esetleg csak beszélgetni. Közben a monitoron nézhette, mi történik bent a pályán, ha egyáltalán fontos volt neki.

Számomra, a hazai viszonyok között idomított drukkernek, a legmegkapóbb mégis az volt, hogy a közönség szórakoztatására és nem a fegyelmezésére törekedtek a szervezôk.

Hétfôtôl tehát újra jár a 18-as autóbusz. A közszállításiak szeptemberi sztrájkja nyomán kivett járatot az utazók többszörös kérésére állították vissza. A vélemények azonban megoszlanak.

— Hétfôn kaptam kézbe a polgármesteri hivatal december 31- én keltezett átiratát, melyben értesítenek, hogy január 4- tôl kezdôdôen újraindítják a 18-as autóbuszt — tájékoztatott Hornet Victor, a Tudortrans Kft. adminisztrátora. Ez a döntés ellentmond a szeptemberben létrejött egyezségnek, mely szerint az autóbuszok és a maxi-taxik által kiszolgált vonalak nem fedhetik egymást (t.i. az egyezség létrejötte után a maxi-taxik a December 22, az autóbuszok a Mihai Viteazu utca felôl közelítették meg a megyei kórházat).

Megtudtuk, hogy kedden a magánvállalkozók is átiratot nyújtottak be a hivatalhoz, melyben leszögezik: abban az esetben, ha továbbra is a 18-as vonalon, és nem a 2-esen közlekednek az autóbuszok, valamint a maxi- taxisoknak nem adják át a 17-es útvonalát, január 10-én a maxi-taxik visszaállnak valamennyi, az 1998-as évi áprilisi versenytárgyaláskor megnyert útvonalra. A Tudortrans adminisztrátora szerint a kombinát—megyei kórház útvonalon közlekedô 36 maxi-taxi közül 14-et a Tudor —kombinát útvonalra irányítanának át.

Az újabb fejleménnyel kapcsolatosan Eugen Crisan alpolgármester kijelentette: Chioreánnak meg kellene értenie, hogy a maxi-taxisok munkája nem tisztességtelen verseny, mindössze kiegészítô tevékenység.

A kormány bevezette a holocaust-ismeretek kötelezô oktatását az általános iskoláktól az egyetemekig, hogy a modern világ barbárságaira emlékeztesse a tanuló ifjúságot — jelentette be kedden az oktatási minisztérium.

Mariana Margarit szóvivô elmondta, hogy a diákok a történelem tantárgy keretében fognak általános képet kapni a holocaustról, de bôvebb ismereteket is szerezhetnek a témára összpontosító történelem, irodalom, mûvészettörténet vagy pszichológia elôadássorozatokon.

A tanárokat Izraelben készítik fel a holocaust-ismeretek szakszerû oktatására, a tanfolyamok néhány hónapon belül megkezdôdnek. A minisztérium bizonyos idôszakonként az egyetemistáknak is szervezni fog izraeli tanulmányutakat.

A romániai Zsidó Közösség Történelmi Tanulmányok Központjának professzorai üdvözölték a minisztérium döntését. "A holocaust témája tabu volt a kommunizmus alatt, és a kommunista diktatúra utolsó éveit az antiszemitizmus jellemezte, amikor oly sok zsidó elhagyta Romániát" — mondta Dumitru Hancu, a központ egyik professzora.

Romániában a II. világháború elôtt 800 ezer zsidó élt, a közösség mintegy fele elpusztult a vészkorszak idején. A kommunizmus alatt további 400 ezer kivándorolt Izraelbe, többségük meghatározott pénzösszeg ellenében távozhatott. Jelenleg mintegy 14 ezer zsidó él Romániában — írta az AP.

A magyar lisztre kivetett jelentôs büntetôvám fenntartását sürgeti a mezôgazdasági minisztérium, miközben Románia — a nemzetközi megállapodások hatására — általában csökkenteni kényszerül a behozatalt sújtó pótvámokat.

Január elsején lejárt az a tavaly augusztus elsejétôl alkalmazott rendelkezés, amely a Magyarországról behozott gabona és liszt vámját a CEFTA-megállapodásokban rögzített 15 százalékról 25, illetve 45 százalékra emelte. Ehhez járult még a tavalyi év második felében két lépésben bevezett összesen 6 százalékos általános pótvám.

Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter most a magyar lisztre kivetett 45 százalékos vám fenntartását tervezi. Az errôl szóló jogszabály tervezetét a minisztérium már elkészítette, a kormány a javaslatról várhatólag csütörtöki ülésén fog dönteni.

A mezôgazdasági miniszter tervezett lépésének ellentmond viszont az, hogy Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter az év elejétôl feloldotta a magyar búza és a liszt importjának engedélyeztetési kötelezettségét, ami azt jelenti, hogy a tárca ezeknél az áruknál nem számol külön vámokkal.

A kormány január elsejétôl 4 százalékra csökkentette a 6 százalékos általános pótvámot. A mezôgazdaság szerkezeti átalakítását szolgáló világbanki ASAL-program elôírásainak is igyekszik eleget tenni Románia: bejelentették, hogy március 31-ig átlagosan 40 százalékra csökkentik az importált élelmiszeripari termékek jelenleg 60 százalékos vámját. Ez alól kivétel lesz a baromfi- és a sertéshús, valamint a cukor. Ezekre március 31. után csökkentik a vámot, átlagosan 45 százalékra.

A magyar búzára és a lisztre kivetett büntetôvám tavaly elsôsorban úgy éreztette hatását, hogy a Romániába exportált mennyiség elmaradt a piaci igényektôl. A kivitel mennyisége 1997-hez viszonyítva lényegében nem csökkent, miután a CEFTA-megállapodások hatása alapvetôen 1998 elsô felében még érvényesült.

A mezôgazdasági minisztérium illetékesei a magyar lisztre kivetett büntetôvám fenntartásának szükségességét egyebek között a hazai — elsôsorban az erdélyi — malomipar gondjaival indokolják. A minisztérium szerint az erdélyi malmok kapacitásuk felével mûködnek, és az érintettek sürgetik, hogy a magyar liszt 45 százalékos vámját azonnal állítsák vissza, és azt mindaddig tartsák fenn, amíg a hazai malomipar talpra nem áll.

Tavaly az elsô tíz hónapban a külkereskedelem deficitje 2,78 milliárd dollár volt, 44 százalékkal nagyobb, mint 1997 elsô tíz hónapjának 1,93 milliárd dolláros hiánya — jelentette a stasztikai bizottság.

Tavaly az elsô tíz hónapban az export 11,4 százalékkal csökkent, az import pedig 0,4 százalékkal nôtt, 1997 elsô tíz hónapjához képest. Közben a magángazdaság részesedése az exportban 54,9 százalékról 49,9 százalékra csökkent, az importban pedig 52,1 százalékról 48,8 százalékra esett vissza.

A magyarországi vasutassztrájk miatt fennakadások Romániában

Alapos zavart okoz a romániai nemzetközi vasúti forgalomban a Magyarországon kezdett vasutassztrájk. A román vasút illetékesei arról panaszkodnak: a magyar féltôl mindeddig semmiféle hivatalos tájékoztatást nem kaptak arról, hogy mi a helyzet a magyarországi vasúti forgalommal.

Valeriu Dorobantu, a vasúti személyszállítással foglalkozó részvénytársaság, az SNTFC illetékes igazgatója kedden az MTI érdeklôdésére elmondta, hogy a magyarországi sztrájk hétfô éjfélig még nemigen éreztette hatását Románia területén, de keddre már teljes zûrzavar alakult ki a nemzetközi járatok forgalmában.

A román vasút információi szerint a magyar területen át Bukarestbe érkezô nemzetközi vonatok különbözô magyarországi vasúti csomópontokon vesztegelnek. Kedden már egyetlen nemzetközi járat sem érkezett Magyarországról. Nem jutottak messzire magyar területen a Romániából indított nemzetközi járatok sem: Bukarestben úgy tudják, hogy ezek a vonatok Lökösházán, Békéscsabán, vagy más pályaudvarokon állnak.

A román igazgató szerint a legnagyobb bajt az okozza, hogy a MÁV-tól mindeddig semmilyen hivatalos értesítést nem kaptak. Csak az év elején érkezett egy üzenet, amely arról szólt, hogy január 4. és 10. között esetleg sztrájk, vagy részleges sztrájk lehetséges Magyarországon. Azóta semmilyen újabb hivatalos jelzés nem érkezett, így nem tudják eldönteni, hogy indítsák-e, vagy sem a vonatokat Magyarország irányába.

Az eddigi tapasztalat az, hogy a határon a magyarok átveszik a szerelvényeket, de hamarosan leállítják azokat. Kedd délután ennek ellenére elindult egy nemzetközi járat Bukarestbôl Budapestre. A román fôvárosban arra számítanak, hogy mire a vonat szerda hajnalra magyar területre érkezik, rendezôdik annyira a helyzet Magyarországon, hogy a vonat eljuthat a végállomásig.

A vasúti teherszállítással foglalkozó részvénytársaság, az SNTFM illetékeseit egyelôre nem lehetett elérni, mivel kedden egész nap a társaság vezetése a szakszervezetek képviselôivel tárgyalt. Az MTI nem hivatalos értesülései szerint a teherszállításban hasonló helyzet alakult ki, mint a személyszállításban.

Sára Sándor, a Duna Televízió elnöke december 15-vel, visszamenôleges hatállyal Marosi Barnát nevezte ki a tájékoztatási mûsorokért felelôs alelnökké Lugossy László helyére — ezt az új alelnök erôsítette meg kedden az MTI megkeresésére.

Marosi Barna felhívta a figyelmet arra, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma még nem hagyta jóvá kinevezését. A következô ülést elôreláthatólag január második felében tartja meg testület, már kibôvített elnökséggel.

Sára Sándor a kinevezés kapcsán nem kívánt az MTI- nek nyilatkozni. A televízió sajtóirodájának vezetôje Sipos Sarolta révén annyit üzent, hogy amíg a kinevezési és átszervezési folyamat nem fejezôdik be, addig nem áll szándékában tájékoztatást adni a nyilvánosság számára.

A Napi Magyarország információi szerint Sára Sándor további négy alelnök kinevezését, valamint fôszerkesztôségek összevonását tervezi. A lap úgy tudja, hogy egyelôre még nem döntöttek a Híradó fôszerkesztôjének és helyettesének személyérôl.

Az elôzô fôszerkesztôt, Monostori Károlyt december 21- ével váltották le, azt követôen távozott posztjáról helyettese, Gaál Péter is.

Szilveszter és a petárdák

A téli ünnepek alatt a megyei rendôrfelügyelôség nyolc esetben büntetett pirotechnikai szerek szabálytalan forgalmazása miatt, két esetben pedig bûnvádi eljárást is indított a robbanóanyagokra vonatkozó, 1995. évi 126-os számú törvény elôírásainak be nem tartása miatt. Tizenegy személynek azért kellett fizetni, mert a petárdákkal veszélyeztették mások testi épségét — tájékoztatott a felügyelôség szóvivôje, Rus Pop Nicolae.

Karácsony elôtt Marosvásárhely polgármestere rendeletben szabályozta, hol és milyen körülmények között lehet ezeket a szereket forgalmazni és használni. A rendelet a Népújság 1998. december 19-i számában is megjelent. Ennek 1. cikkelye kimondta, hogy december 14-tôl a mozgóárusok nem forgalmazhatnak pirotechnikai cikkeket Marosvásárhelyen. Ugyanennek a cikkelynek értelmében ezeket csak gazdasági egységek, természetes és jogi személyek árulhatták a célra megfelelôen kiképzett, szilárdságtani szempontból I. fokú besorolású helyiségekben.

Hogy a helyzet mennyire nem így állt az ünnepek ideje alatt, tudnivaló. Még a Marosvásárhely fôterén levô Arta mozi elôtt is árultak tüzijátékokat. A piacok pedig egyenesen tele voltak velük. Ki ellenôrizte, egyáltalán ki ellenôrizhette volna? Hiszen nagy irántuk a kereslet, sokan találják szórakoztatónak és élvezetesnek. Ilyenkor pedig mindenki elnézôbb; a rendôrség is.

Amellett pedig azt sem lehet egész bizonyossággal megállapítani, hogy milyen besorolású az az illetô petárda.

Rus Pop Nicolae azt állítja, hogy a fent említett törvény értelmében elsô osztályú (a legkisebb) tûzijátékok bárhol és az évnek bármelyik idôszakában forgalmazhatók. Ugyanakkor az országban csak egy olyan szakintézmény van, Petrozsényban, amely meg tudja állapítani, hogy az illetô áru az elsô, a második vagy egyéb osztályúak közé tartozik. A rendôrségnek így egyéb megoldása nem maradt, minthogy azt ellenôrizze, van-e engedélye az illetô személynek ezeknek a szereknek a forgalmazására.

Ha nem volt, az árut azon nyomban elkobozták. S mint említettük, büntettek is emiatt. Ennek ellenére láthatóan senki sem veszi igazán komolyan a féktelen petárdázás veszélyeit. Az elmúlt ünnepeket szerencsére baleset nélkül megúsztuk. Majd egy év van arra, hogy az ezredforduló minden eddiginél zajosabbnak ígérkezô ünnepségeire rendet teremtsenek a petárda-piacon.

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag, szép ország, az életet adó kenyérhez, kiflihez, zsemléhez hasonlatos, melynek a határai aszerint váltakoztak, hogy tartományainak kik voltak a birtokosai, vezetôi. Ugyanis nagy tartományokból, tájegységekbôl formálódott egybe ez a mesés ország akkor, amikor olyan fejedelmei, királyai, diktátorai voltak, akiknek sikerült egységbe, egy kézbe tömöríteni az uralmat.

Amikor népei nem az egységes országban laktak, mert századokon át külön államocskákban éltek, akkor voltak igazán boldogok, mert mindenkinek volt egy álma, vágya, a nagy országgá válás reménye, a nyugalmas, boldog élet hitének a bizonyossága.

Vezetôik, fejedelmeik, uralkodóik arra törekedtek, hogy szomszédaikkal lehetôleg békességben, azoktól való függetlenségben éljenek és bizonytalan kimenetelû harcokba ne keveredjenek. A népeik pedig kül- és belterjes földmûvelést folytattak, erdôket irtottak, legelôket foglaltak és örömkeresésük folytán igencsak szaporodtak. Éltek a természet ölén, sokszor elszigetelôdve a falu és város zajától. Boldogok voltak, mert egymásról sem kellett gondoskodniok, hiszen a természet gondoskodott, lehetôséget, alkalmat teremtett életük biztosításához, a nemzet gyarapodásához.

Ami zavarta életüket, az a földesuraik szeszélye, kapzsisága, öncélúsága volt. Ezért igyekeztek kerülni a velük való gyakori kapcsolatot.

Mindenik országocskának, tartománynak a nagy természet biztosította az önállósághoz való életfeltételeket, talaj- és altalaji kincseket, s ha egyik vagy másik fejlettebb, gazdagabb volt, az csak azért, mert népei ügyesebben, jobban gazdálkodtak, dolgoztak, kereskedtek.

Amikor egyszer-másszor az egységbe tömörítés sikerült, fôleg uralkodóik, vezetôik lankadatlan forgolódása folytán, akkor az ország szépsége, gazdagsága, nagysága bûvöletbe ejtette lakóinak jó részét és az az állapot feledékenyebbé, de önteltebbé tette valamennyiüket.

Mindezektôl eltekintve minden lehetôségük megvolt ahhoz, hogy boldogan, nyugalmasan, békességben éljenek. Csakhogy a boldogságot, nyugalmat mindig zavarja valami, ha nem egyéb, a félelem, hogy egyszer vége lesz mindennek, ami álomszerûen szép és jó volt ezen a földön.

Ez a félelemérzet, aminek semmi köze az igazságérzethez, az embereket idegessé, sôt, egy idô után agresszivvé is teszi, mert azt hiszik, hogyha támadnak, akkor a félelmük tovaszáll.

Nos, ez az agresszivitás, melyet a hatalmukat féltôk, ilyen-olyan vezetôk, nemzetvédôk igyekeztek az egész gazdag és szép ország népeire ráerôszakolni, sok kárt okozott az országnak, népeinek, mert a szomszédok és azok szomszédai nem nézték jó szemmel a belsô, sôt külsô megnyilvánulásaikat.

Ilyen állapotok közepette teltek az évek, s mivel népei nyugalomban, békességben nem lehettek, a munkát inkább csak színlelték, a külfölddel való gazdasági kapcsolatokat lassan leépítették és ennek következménye a leszegényedés lett. A szép és gazdag ország vezetôneik politikája folytán már-már az összeomlás szélére jutott.

Ekkor néhány csíszoltabb elmének eszébe jutott, hogy volt ennek az országnak egy olyan része, amelyet hajdanán Tündérkertnek hívtak, ahol nagyon boldogan, egyetértésben éltek a népek, szorgalmasan dolgoztak mindaddig, amíg fejedelmei el nem játszották a jövôjét, továbbfejlôdését. Tehát az akkori életet kellene példaképül választani, az akkori békességet megteremteni, elégedettséget elérni.

Igen ám, de ahhoz arra van szükség, hogy a tündér szó fogalmába illô állapotokat, jelzôket megteremtsék. Mert a tündér természetfeletti képességekkel felruházott, elbûvölôen szép, bájos, kedves, jóságos lény. Tehát ilyen vagy ehhez hasonló tulajdonságokkal bíró embereket kell nevelni, ilyen vezetôket kell választani, és akkor tündérországot lehet teremteni ezen a tönkrement, lezüllesztett, szép és gazdag, Istentôl bôséggel ellátott tájegységen.

Az 1999-es esztendôre tehát tervbe vettek, megvitattak, elfogadtak olyan tényezôket, törvényeket, amelyek alkalmazása folytán mesébe illô állapotok válnak valóra az egész világ ámulatára.

Az parlamentereket hazaküldték, hogy gyakoroljanak önvizsgálatot, önbírálatot, tartsanak penitenciát és minden gyûlölködô, uszító, ellenségeskedô, gyilkolni képes lelkületüktôl megszabadulva, a krisztusi parancsokat magukévá téve (hisz a keresztvetésben jártasok lévén) a megértés, jóság, szeretet, békesség, türelmesség, becsületesség elveinek híveként térjenek vissza az újévi munka végzéséhez.

A nem éppen tündéri tulajdonságokkal "megáldott", országot és hazát féltô honatyák és vezetô emberek pedig gondolkozzanak azon, hogyan tudnák jóvátenni e század utolsó negyedében elkövetett országkárosító, népbutító, lélekölô, nyugalomkavaró tevékenységüket. Tündérszívet ugyan már nem kaphatnak, de fekete lelküket fehérebbre moshatják bûnbánati könnyeik feresztôjében.

A mesének itt nincs vége, mert folytatódik a jövô század tündérkertjének világában.

Január 4-tôl a valutaárfolyam függvényében változtatják az üzemanyag árát. Ugyanakkor, az 1998-ban kibocsátott 3-as számú kormányerejû rendelet elôírja, hogy a PECO Rt. megyei fiókegység-vezetôinek jogában áll e viszonyítási árat 5 százalékig módosítani a piac igényeinek megfelelôen. Így a PECO Rt. mától a következôképpen változtatja meg a benzin árát: a Super Plus 5000-rôl 5200-ra, a Premium 4800-ról 5000-re, míg a Regular 4500-ról 4600-ra drágul. A gázolaj és egyik kôolajszármazékok ára egyelôre változatlan. A PECO Rt. még nem alkalmazza az 5 százalékos árrést. A Voiajor benzinkútnál a ma hajnalban várható szállítmány költségeinek megfelelôen változtatnak az üzemanyag árán. Muresan Mircea, az MBO benzintöltô állomás tulajdonosa elmondta, elôreláthatóan literenként 300-400 lejjel fogják drágítani az üzemanyagot. Az import üzemanyagra is alkalmazzák az ármódosítást.

Írtuk volt lapunkban a megyei mûvelôdési felügyelôség "intését": mûvelôdni lehet, de mindent idejében. Ebbôl kikövetkeztethetô máris a sorbanállás esélye, vagyis, jó ha minél elôbb a igyekeznek a mûvelôdési szervezetek, alapítványok vezetôi a költségvetésbe bejegyeztetni az arra érdemes költségesebb közmûvelôdési rendezvényeket, különben kulturális kárvallottként dühönghetnek — saját zsebükre.

Nagy Ferenc, a Seprôdi János Kórusszövetség elnöke, "másodállásban" pedig az erdélyi magyar kórusmozgalom megszállottja vette a lapot, alig telt el a hivatalos és baráti ügyintézés év eleji zárlata, máris kilincsel. Nyilván nem a cselekvés lejáratott formájában értendô ez, mert hiszen nem egyszemélyes ambíciók mûködtetik a közben nemzetközi hírnévre szert tett karnagyot, hanem a hírnevével párhuzamosan haladó erdélyi dalszövetség megtartásáért az igyekezet, ha már — mondja — 90-tôl errefelé, éppen nemzetközi találkozók révén, az erdélyi kórusok külön-külön vagy szövetségben európai színvonallal rendelkeznek. Az európai nyelvek összességére gondolva, a földrész egyetemes dalkincsére, kétely támadhat az emberben, európai szintet emlegetve, kórusok dolgában... Nyilván, a színvonalról lehet szó, a karnagy nemrég tért haza Svédországból, ahol a legjobb énekkarokat hallhatta: az északi államok, Balkán, Nyugat-Európa, az angol szigetország neves dalárdáit. A skandináviai út természetesen dalos tapasztalatot, kapcsolatteremtést, használható módszereket hozott a Seprôdi János Kóruszövetség házatájára, ennek kezdeti elôzményeként az erdélyi magyar kórusok megtehették turnéikat jelentôs, zenei mûveltségre, népek kultúrájára figyelô nyugat- európai nagyvárosokban, régiókban. A Nyugatról hozott díjak, elismerések is tulajdonképpen az európai színvonal mutatói.

Hazatérve, év végén a marosvásárhelyi kórusok ünnepi hangversenyeket tartottak különféle dalos évfordulók alkalmával. Hogy csak néhányról szóljunk: a Gecse utcai református énekkar 30. évfordulóját ünnepelte, 25 éves tevékenységre tekint vissza a baróti Kájoni Consort Régizene-együttes, a tordaszentmihályiak pedig 110 éve énekelnek dalárdában. Utóbbi iratai között kutatva írásos érdekességre bukkant a szakember. Tordaszentmihály dalárdájának szabályzatában, amit megalakításakor fogalmaztak, néhol teljesen azonos szövegkitételek olvashatók a Seprôdi János Kórusszövetség szabályzatával

Az elmúlt év végén a csíksomlyói kegytemplomban a csíkszeredai zene-középiskola növendékei Handel Messiásából énekeltek részleteket, Nagy Ferenc karnagy szerint igen magas színvonalon, ez lesz a zenei alapja az ez év augusztusában Székelyudvarhelyen megrendezendô Éneklô hétnek, melynek védnökségét az Európa Cantat vállalta, részt vesznek a földrész tanító- és óvónôképzô fôiskolái, egyben kórusvezetôk, karnagyok széles körû találkozójaként emlegetik. Ez mindenképpen próba lesz a kórusszövetség számára, hiszen az Európa Cantat soros közgyûlésére Marosvásárhelyen kerül sor a közeljövôben. Addig is több európai rangú zenei rendezvény vár romániai megrendezésre. Ami biztos és körvonalazódott, az Baróton lesz: a Reneszánsz Kórusok Találkozója.

Az idén lesz Bárdos Lajos születésének 100. évfordulója. Szeptemberben a Seprôdi kórusszövetség kórushetet szervez Marosvásárhelyen, Bárdos Csillagvirág mûvére összpontosítva, de rég nem énekelt, kevésbé ismert Bárdos- dalok elôadását tartják szem elôtt. Nemzetközi zenei rendezvényrôl van hírünk hát ez évre és távolabbra mutatóan.

Nem volt szándékomban év eleji terv- és hangulatrontó lenni, de nem hagyhattam ki a bûvös kérdést: nos, mindezekre a pénzt? Nagy Ferenc elmondta, hogy mindaddig, míg lesz EMKE "leosztás", jönnek gyérebben ajánlatok is, de emlékeztet arra, amivel beszélgetésünket kezdtük: nem árt valamit idejében elkezdeni. Hogy legalább az illetékeseket lehessen emlékeztetni, mondván: támogatásotokról biztosítottatok...

Új év a marosvásárhelyi közszállításban

Eseményekben gazdag évet zárhatott a Marosvásárhelyi Közszállítási Rt.: nem hiányoztak a szinte szokványossá vált jegy- és bérletdrágítások, a nyugdíjasok ingyen, illetve kedvezményesen való utaztatása körüli nézeteltérések, s végül a csaknem két hétig tartó sztrájk sem. Milyen szolgáltatásokban lesz része a vásárhelyi utazóközönségnek, javulnak-e a közszállítás körülményei? — kérdeztük Chiorean Emil jogászt, a részvénytársaság igazgatóját.

— Január 4-étôl 50 alkalmazott munkaszerzôdését bontottuk fel. Az elbocsátandók listájának összeállításakor figyelembe vettem a részlegvezetôk javaslatait. Elsôsorban olyanok jöttek szóba, akiknek a munkája nem volt eléggé hasznos a vállalat számára. Az elbocsátás közlése után, hétfôn délután hét munkanélkülivé vált gépjármûvezetô — tulajdonképpen ôk az értelmi szerzôi a szeptemberi sztrájknak is — szervezkedni kezdett a hátam mögött. Meggyôzték munkatársaikat, hogy az igazgató leváltásával elejét veszik egy esetleges létszámcsökkentésnek. Engem este otthon értesítettek telefonon, hogy másnap (vagyis január 5-én) reggel mind a két váltás bemegy a vállalathoz, s megakadályozzák az autóbuszok indítását. Számításuk azonban nem vált be, az akció kezdeményezôi közül csak öten jelentek meg reggel, valamint a délelôtti váltásban dolgozók. A rendbontási kísérlet miatt azonnal értesítettem a rendôrséget, csendôrséget és polgárôrséget. Megfenyegettem az alkalmazásban levô buszsofôröket, ha a járatok nem indulnak el, az ô munkaszerzôdését is felbontom. Az elsô busz 40 perces késéssel indult, 4.30 óra helyett 5.10 órakor — tájékoztatott el a nem mindennapi évkezdésrôl az igazgató.

— Hogyan értékeli a közszállítási rt. 1998-as évi tevékenységét?

— Veszteségesnek. Míg a '97-es évet másfél milliárdos nyereséggel zártuk, s a múlt év elsô négy hónapjában is havi 100 milliós nyereségre tettünk szert, májustól a vállalat tevékenysége veszteségessé vált. A maxi-taxisok tisztességtelen eljárása miatt a havi veszteség elérte a 150 millió lejt.

— A múlt év legvisszhangosabb eseménye a szeptemberi sztrájk volt, amikoris nagy részben az önök kérései, feltételei teljesültek...

— Elsôsorban elhatárolom magam azon spekulációktól, hogy közöm lenne az akkori sztrájkhoz. Hasznos volt viszont abból a szempontból, hogy felhívta a lakosság és az utazóközönség figyelmét szolgáltatásunk fontosságára, meghatározó voltára.

— Hétfôtôl újra feltûntek a 18-as jelzésû autóbuszok.

— Több panasz érkezett a polgármesteri hivatalba, miszerint a maxi-taxik szolgálatai nem megfelelôek, a jármûvek száma nem elégíti ki az igényeket. Mivel nem volt lehetôség a kisbuszok számának növelésére, a hivatal hozzánk fordult. Csúcsidôben így négy, máskor két autóbusz szolgálja ki a kombinát—fôtér—megyei kórház útvonalat.

— Január elsején lejárt a polgármesteri hivatal, a maxi- taxisok képviselete, valamint az önök által aláírt egyezmény. Akkor azt ígérték, a januárban sorra kerülô versenytárgyaláson rendezik a városi személyszállítást. Mire számíthatunk?

— A szeptemberben aláírt egyezmény érvényét március végéig meghosszabbították. A polgármesteri hivatal szerzôdést kötött egy temesvári céggel, hogy az a közszállításra vonatkozó tervet dolgozzon ki. Ez lép érvénybe április hónaptól.

— Örökzöld téma a nyugdíjasok utazása. Mirôl tájékoztathatjuk az olvasóinkat?

— A régi megegyezés szerint utazhatnak. Vagyis, a 70 éven felüli személyek a személyazonossági igazolvány felmutatásával egy hónapra és egy vonalra szóló ingyenes bérletet kapnak. A 70 éven aluli, de a minimálbért meg nem haladó nyugdíjjal rendelkezô idôs személyek a személyazonossági és a nyugdíjszelvény felmutatásával 50 százalékos árkedvezményes bérletet válthatnak a városban levô 20 buszjegyirodánál.

— Milyen újdonságokra számíthatunk a közeljövôben?

— Február elsejétôl a németországi Schwartzkopf cég által készített buszjegyeket és bérleteket hozunk forgalomba. A húsz biztonsági jeggyel ellátott jegyek bevezetésére azért volt szükség, mert a városban hamisított buszjegyekre bukkantunk. Annak ellenére, hogy az új vonaljegyek, bérletek elôállítási ára háromszorosa a mostaniaknak, az utazás ára nem változik. Új jegyérvényesítô készülékeket is szándékozunk szerelni a jármûvekbe. Ezáltal lehetségessé válik, hogy az utazók egy órára, napra vagy hétre érvényes jegyet váltsanak.

Abban az esetben, ha megértésre és anyagi támogatásra találunk a polgármesteri hivatalnál, húsz újabb, a MAZDA cég által Törökországban gyártott, ISUZU márkájú autóbuszra kötünk hét évre szóló bérleti szerzôdést. Az 50 férôhelyes autóbusz 100 kilométeren 12 liter gázolajat fogyaszt, így jóval gazdaságosabb a régebbi, még forgalomban levô jármûveknél. Igény van új útvonalak létesítésére is: a Pandúrok sétányát a megyei kórházzal, valamint a Szabadság utcát (Litoral környéke) a megyei kórházzal összekötô járatokat indítunk.

Sajátos erdélyi szokás, hogy egy-egy értékes tanulmány, kötet szerzôjét legjobb esetben élete alkonyán vagy leggyakrabban: halála után "fedezi fel" a hálás utókor. Mintha annyi zseni és alkotó sétálna közöttünk, hogy csak úgy megfeledkezünk róluk.

Asztalos Enikôt sem kényeztették el a recenzió és könyvbemutatók sorával. Bár eddig hat kötete látott napvilágot, a székelykakasdi népéletrôl szóló tanulmányfüzér megjelenésekor adatik meg, hogy néhány pillanatra az érdeklôdés középpontjába kerüljön. Ez elsôsorban a marosvásárhelyi Népi Egyetem — stílusosabban és európaibban: népfôiskola — érdeme, hogy ilyen meghitt és meleg hangulatú olvasó—szerzô találkozóra kerülhetett sor (1998 karácsonya elôestéjén).

A Székelykakasdról megjelent kötet legfôbb érdemének azt tartom: Asztalos Enikô — közel három évtizedes gyûjtô- és kutatómunka után! — bebizonyította: a néprajzban nincs jellegtelen település! Régen túl a sokat emlegetett 24. órán igenis lehet és van mit gyûjteni! A város melletti, közeli településeken, a legjobban elmarasztalt lakónegyedekben kincsek rejtôznek, csak éppen meg kell találni, felszíni fejtés-közelbe kell hozni, majd megmutatni a nagyvilágnak.

Asztalos Enikô Marosvásárhely egyik "hírhedt"-nek tartott iskolájában, a meggyesfalvi lakónegyed — Katangának "becézik" — szellemi hajlékában olyan példamutató múzeumot hozott létre, hogy csodájára járt az egész megye. A népfôiskolán pedig immár öt éve okttaja a néprajz és népélet iránti szeretet fontosságát, jellemformáló erejét. Tévéfilmet is készítettem errôl a lelkes közösségrôl, az itt végzettek immár életük egyik legfontosabb küldetésüknek tekintik, hogy mindent magtárba gyûjtsenek, ami népünk hagyományaival, szokásvilágával, népdalaival, viseletével, táncaival kapcsolatos. Asztalos Enikô városi lakása maga is múzeum: kalotaszegi csempék, varrottasok, sulykok, faragások, egykori guzsalyok és fonókerekek, a páratlan kalotaszegi viselet remekei jelzik: a népének hagyományaihoz hû értelmiségi, bárhol is éljen a világon, tudja — Illyés Gyula nagyszerû versét parafrazálva —: honnan indult és merre tart! Haza a magasba vagy éppen egy lakótelepi lakás két szobájába.

Furcsa felfedezés készteti a szerzôt arra, hogy a Marosvásárhely tôszomszédságában, egy rejtôzködô völgy ölében meghúzódó Székelykakasd népéletét bemutassa: a 18. században többet tudtak Erdélyben errôl a településrôl, mint manapság! Tessenek csak megkérdezni a marosvásárhelyieket: hányan tudnak errôl a faluról, s fôleg, hányan jártak Székelykakasdon?

Az írott dokumentumok szerint 1515-ben említett székely falucska tulajdonképpen 1767-ben és 1777-ben vált Erdély-szerte híressé: a kor gyógyíthatatlan betegsége, a pestis pusztított a faluban, töviskerttel szigetelték el a környéktôl, az ôrkalibák helye még sokáig látszott. Itt próbálták ki — sikerrel — a himlô elleni védôoltást. Marosszék fôorvosának, Mátyus Istvánnak és Bolyai Farkasnak is kedvenlt települése volt Székelykakasd. Bolyai Farkas a lakodalmi szokásokról külön megemlékezik.

Asztalos Enikô könyvéhez a "Kibéddel megáldott Ráduly János" írt nagyon meleghangú és méltató utószót. Joggal hangsúlyozza: a szerzô a monográfia összeállításakor sikerrel használta Morvay Péter Egy falu története a szájhagyomány és más helyi források alapján címû útmutatóját. Valóban: Asztalos Enikô következetes kutató, aki minden forrást többször is ellenôriz, adatközlôi visszaemlékezéseit "összeszikráztatja" a valósággal. Így bomlik ki elôttünk Székelykakasd élete. A falu — bármilyen hihetetlenül hangzik — 1994-ig, a gáz bevezetéséig, valójában minden különösebb sokkszerû váltás nélkül élte a maga életét.

Az "utcás, szalagtelkes" faluként emlegetett Székelykakasd házairól, a házak berendezésérôl ez az elsô hiteles tudósítás. A hagyományos gazdálkodás, állattartás, táplálkozás, a viselet és népi mesterségek gazdag tárházába elôször nyerünk széles betekintést. Asztalos Enikô adatközlôi nevét nemcsak a függelékben tünteti fel, hanem nagy-nagy szeretettel beszél, ír róluk, mintegy szerzôtársakká avatva a kitárulkozásban.

A népszokások bemutatása mintaszerû. A családi élet szokásaiból kiindulva jut el a munkához kapcsolódó és jeles napi szokásokhoz, a hiedelmekhez. Negyven oldal terjedelmû a népköltészeti fejezet. A legárnyaltabb a mondákról szóló rész, bizonyságaként annak, hogy mindez ma is elevenen él.

Kakasdot a "rojtozás" központjaként emlegetik. Természetes, hogy ez a fejezet az egyik legszebb része a kötetnek. Külön érdeme a könyvnek, hogy a magyarsággal együtt élô és küszködô cigányság hagyományait nagy-nagy empátiával mutatja be. Már-már a teljességre törekvés igényével közeledik a cigányság mindennapi gondjaihoz, egységes egészet nyújtva társadalmi szerkezetükrôl, ruházatukról, dalaikról, táncaikról, lakásaikról, babonáikról.

Értékes kötettel gazdagodott tehát a néprajztudomány. A fényképek, rajzok, a jegyzetirodalom csak segít az eligazodásban. Minden bizonnyal készül a nagy összefoglaló tanulmánykötet, ahhoz hasonló, amely a maga teljességében mutatta be a másik "végletet", Székelyvarságot.

A bányászsztrájk fejleményei

A Zsil-völgye hétfô óta sztrájkoló bányászai egyelôre semmilyen döntést nem hoztak arról, hogy milyen formában folytassák tiltakozó akciójukat, bár kedden délután lejárt az a határidô, amelyet arra szabtak, hogy Radu Vasile miniszterelnök és Radu Berceanu ipari miniszter a helyszínen tárgyaljon velük követeléseikrôl.

A munkabeszüntetés kedden is teljes volt, s a bányászok tiltakozó felvonulásokat tartottak, miközben arra vártak, hogy szakszervezeti vezetôik a hogyan tovább kérdésérôl döntsenek. A sztrájkolók kedd délutánig adtak határidôt arra, hogy a kormányfô és az ipari miniszter a helyszínre utazzon, ellenkezô esetre azzal fenyegetôztek, hogy ôk indulnak el Bukarestbe.

Radu Vasile és Radu Berceanu egyaránt elutasította, hogy a Zsil völgyébe utazzon. Miron Cozma, a sztrájkoló bányászok harcias vezetôje azt jelentette be, hogy szerdán a törvényhozás küldöttsége érkezik Petrozsénybe Viorel Catarama, a szenátus gazdasági bizottsága elnökének vezetésével.

A bányászok újabb bukaresti megjelenésének lehetôsége a legnagyobb ellenzéki párt vezetôjét, Ion Iliescu volt államfôt is aggasztja. A Szociális Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) elnöke ugyan teljesen jogosnak nevezte a bányászok elégedetlenségét, de azt hangsúlyozta, hogy egy bukaresti bányászjárás nem segítene megoldani a helyzetet.

A szintén ellenzéki Nagy Románia Párt (PRM) kedden a parlament rendkívüli összehívását követelte a Zsil völgyében kialakult robbbanásveszélyes helyzet miatt. A PRM azzal a felhívással fordult a lakossághoz, hogy kezdjen általános sztrájkot Emil Constantinescu államfô "nép- és nemzetellenes rezsimjének megbuktatása" érdekében.

Az ipari és kereskedelmi tárca szakértôi szerint a bányászati egységek kezdeményezésére menesztett alkalmazottaknak rövid- és középtávon, de két évet meg nem haladó idôszakra újraelhelyezkedési lehetôséget fognak nyújtani.

E támogatások egyike a munkarégiség függvényében 12-20 hónapon át félhavi részletekben nyújtott végkielégítés lenne, a részletek értéke pedig megfelelne a bányászati tevékenység beszüntetése elôtt kapott félhavi bér értékének. A menesztett személyek párhuzamosan kilenc hónapig munkanélküli segélyben, és további 18 hónapon át anyagi támogatásban részesülnek.

A következô alternatíva a menesztett bányászok társulását ösztönzi a bezárt bányák ingyenes és adósságmentes koncesszióba vételére.

A hajdani bányászok továbbá felkereshetik azokat a gazdasági- termelési tevékenységet folytató személyeket, akik alaptôkéjük bôvítésében, társulási lehetôségekben vagy üzletbôvítésben érdekeltek.

A társulási szándékot bizonyító dokumentáció alapján a menesztettek kérvényezhetik a végkielégítés maximum tíz százalékát kitevô összeg elôlegben való kiutalását, amelyet a törvényes illetékek kifizetésére, a jogállás kitöltésére, valamint a társulási szerzôdés módosítására fordítanak. A végkielégítés hátramaradó részét tôkebôvítésként utalják át számlájukra.

Lehetôségükben áll továbbá családi vállalkozást létesíteni, vagy természetes személyiséggel rendelkezô vállalkozóként valamely tevékenységet beindítani. A végkielégítést képezô pénzösszeg legfennebb 15 százalékát ez esetben kiutalják a tevékenység beindítására vagy a családi vállalkozás létrehozására, valamint az alaptôke megalapozására.

A tömegesen menesztett bányászoknak lehetôségük van továbbá munkahelyet kérni a munkaügyi hivataloktól. Ez esetben a végkielégítés folyósítása megszûnik, amennyiben a kérvényezô visszautasít egy ajánlott munkaalkalmat. Kérhetik továbbá alkalmazásukat az ipari minisztériumtól a bányák bezárására kinevezett kereskedelmi társaságokhoz.

Lapzártakor érkezett hír szerint a bányász-szakszervezetek szövetségének, a Zsil-völgyi bányász-szakszervezetek ligája meghívására a szenátus gazdasági bizottságának delegációja ma kiszáll Petrozsénybe. A delegációban részt vesz Viorel Cataramã, Ulm Spineanu, Vasile Ungureanu, Doru Gaitã, Marcu Burtea, Florea Preda — mutat rá a parlament közleménye.

A delegáció úticélja: elemezni a vajdahunyadi prefektussal, a Kôszén Országos Társaság vezetôségével és a Zsil-völgyi bányászligával a bányaipar helyzetét és perspektíváit, és hatáskörükön belül megpróbálni beszüntetni a munkakonfliktust.

Van egy bigott szombatos ismerôsöm. Egyszer akkor lépett be hozzánk, amikor éppen flekkeneztünk. Halálos megbotránkozással mutatott rá a finom húsra, úgy olvasta ránk a szörnyûséget: "Maguk disznóhúst esznek!" — Feleségem csodálkozva nézett rá: "Igen. Na és?"

Így vagyok én, mikor nap nap után olvasom a szörnyû vádat: "Mit akarnak a magyarok? Ez szeparatizmus!" És csodálkozom, mikor komoly, értelmes emberek szégyenkezve mentegetôznek: Dehogy! csak éppen...

Mit is jelent tulajdonképpen ez a rettenetes szó? Az Idegen szavak szótára így magyarázza: "Szeparál=elválaszt, elkülönít. Szeparatizmus= különválásra irányuló törekvés." De kérem, én ezt nyíltan vállalom! Még a vendéglôben is szívesebben ülök "szeparéban", mint egy közös, hangos teremben. Akinek nem tetszik, ne üljön oda!

Amikor a lányom férjhez ment, nyugodtan maradhatott volna a lakásunkban, volt egy jó szoba a számukra, közvetlen a mi hálószobánk mellett. Fel is ajánlottuk nekik. De ôk — érthetetlen! — külön lakást óhajtottak. Akkor még nem tudtam, hogy ez bûn: szeparatisták voltak.

Van néhány gonosz szeparatista barátom, aki minden áldozatot vállal, csak szabaduljon meg a közös lakásból. Ôk dohányoznak, lakótársaik folyton húzzák érte az orrukat. Ôk a csendet, a halk klasszikus zenét szeretik, a szomszéd ordíttatja a magnóját. A gyermekeik naponta összeverekednek. Bûn volna, hogy saját otthonra vágynak?

Egy tanári szobában a tanárok közösen hallgattak egy román—magyar futballmeccset. A magyarok egy darabig türtôztették magukat, de a harmadik gólnál kitört belôlük a lelkesedés. Román barátaik sértôdötten otthagyták a szobát és más rádió mellé ültek. Utána napokig rossz volt köztük a hangulat. Nem lett volna jobb eleve külön rádiót hallgatni? Vagy jobb lett volna, ha a góloknál a természetes érzésnyilvánítás helyett mindenki a másikra sandított volna.

Ízlések és pofonok, kultúrák és szokások különböznek. A társadalmi lélektan és az egyenjogúság európai igénye — amirôl mi, kisebbségi magyarok soha nem mondhatunk le, mert ahhoz mind a hazai, mind a nemzetközi törvények szerint biztosított jogunk van — alapvetô tételei: hagyni kell, hogy mindenki élje a maga életét a maga ízlése, szokásai, hagyományai szerint. A börtönök egyik nagy szenvedése, hogy összezárva ki kell bírni egymást. Mindenkinek egyaránt kellemetlen. De ott az büntetés.

Igen, tessék tudomásul venni, hogy minden rendes ember szeparatista. Vagyis nem kíván beleavatkozni a mások életébe és nem szereti, ha mások beleavatkoznak az övébe. Csak a szekusok nem voltak szeparatisták, akik még a mások hálószobáiba is belehallgatóztak. Sajnos, ma is akad bôven, akit sért, ha két ember a senki másra nem tartozó magánügyeit úgy tárgyalja, hogy ô azt ne hallja és ne értse. És fel van háborodva, ha megkérdik, hogy mi köze hozzá? Ô bezzeg nem szeparatista — kivéve, ha az ô dolgaiba akar más beleszólni.

Tessék tudomásul venni, hogy nekünk, magyaroknak, saját kultúránk van. Nem jobb és nem rosszabb, mint a másé. Ha valaki azt mondja, hogy rosszabb, hát örüljön neki, nekünk úgy is jó, és ragaszkodunk hozzá. A verseinkhez, a dalainkhoz, a történelmünkhöz, még a rossz szokásainkhoz is. Eszünkbe sem jut, hogy azokkal mást untassunk, legkevésbé, hogy azokat másokra kényszerítsük. De kérem, hagyjanak nekünk békét, hogy a mi saját unalmas, primitív kultúránkat úgy éljük és úgy adjuk tovább gyermekeinknek, ahogy az nekünk jólesik, anélkül, hogy azzal másokat zavarnánk. Külön, szeparálva.

Van éppen elég közös nyomorúságunk. Hogy a kormányunk tehetetlen, hogy a gazdasági életünk a nyomor határán tengôdik, hogy napról napra messzebb kerülünk az Európai Közösségtôl stb., stb., azt mind együtt, közösen kell elszenvednünk. Nem volna jobb ezeket közös akarattal és erôfeszítéssel megoldani? Nem volna jobb, ha a képviselôk megszavaznák már a földtörvényt, ahelyett, hogy megtiltják ôsi, elrabolt felekezeti iskoláink helyreállítását?

Igen, azt kívánjuk, hogy az alkotmányban biztosított állampolgári jogegyenlôségünk alapján saját, külön, "szeparált" iskoláink, múzeumaink, rádióink, televízióink, újságaink legyenek, mindaz, ami a többi, más nyelven beszélô honfitársainkat megilleti, ugyanolyan állami támogatással. Nem több, de nem is kevesebb. És mivel látjuk, hogy más nyelven beszélô honfitásainkat — nem értjük, miért, de — sérti az, ha mi pl. Kossuth-nótát énekelünk, nagyot kacagunk olyan viccen, amit ôk nem értenek meg, a saját eszményeink képeit tesszük ki intézményeink falára stb., stb., hát miért bosszantsunk mi másokat a mi külön dolgainkért?

Igen, arra törekszünk, hogy külön, "szerapált" kulturális intézményeink legyenek, ugyanolyan anyagi támogatással, amilyent a craiovai, szintén szeparált intézmények kapnak. Jogunk van hozzá. S ha valaki erre szörnyülködve azt mondja: "De kérem, ez szeparatizmus!" — arra csak annyit mondhatunk, mint feleségem a szombatos szomszéd megrökönyödésére: "Igen. Na és?"

Botrány Balavásáron az árvízszegélyek miatt

Az 1998-as árvizek nyomán a tavaly augusztusban életbe lépett határozata szerint Maros megyének 10 milliárd 198 millió lejes pénzbeli segélyt utalt ki a kormány a lakásokban, gazdasági melléképítményekben, illetve az állatállományokban keletkezett kár enyhítésére. A segély elosztása sok településen kavart kisebb-nagyobb vihart. A Balavásáron történtek viszont közbotránnyá dagadtak.

A prefektúra tájékoztatása szerint a falu elöljáróinak egy részét azzal vádolják, hogy a valóságot meghamisítva, önkényes módon jártak el a községnek kiutalt pénzbeli kormánysegély elosztásakor. Így történhetett meg, hogy olyan emberek, akiknek a víz teljes mértékben tönkretette a gazdaságát vagy megrongálta a házát is, csekély vagy egyáltalán semmi segélyben mem részesültek. A prefektúra megállapítása szerint viszont a településnek kiutalt 354.600.000 lejbôl körülbelül 200 milliót egyes, elsôsorban szénaverôsi tanácsosok — Dudas Emil, Cioazã Aurel és Dorin Trif — családtagjai, illetve rokonai, továbbá az egrestôi ortodox pap, Ioan Pop vett fel. A polgármesteri hivatal jegyzôjét, Nicula Doritát is azzal vádolják, hogy indokolatlanul részesült a 27 millió lej segélyben. A történtek miatt Dorin Florea prefektus az új év elsô munkanapján a község vezetôségének és a tanácsosoknak a lemondását kérte.

Kedden reggel azonban a prefektus kérésérôl mit sem tudtak a helyszínen. Elôször Nicola Ioan alpolgármestert kérdeztük, mivel elsôsorban ôt vádolják a történtekért, hisz a falubeliek szerint fôszereplôje volt a kárfelmérésnek, a végleges lista összeállításának, s egyik aláírója annak a július 15-i kiegészítô jegyzéknek, amelyen a községi jegyzô 200 millió lejes kárral szerepel, ami több, mint a pótlistán szereplô összes többi család kára együttvéve. Bár szerettük volna tisztázni a helyzetet, az alpolgármester, aki alaptalan vádaknak nevezte a prefektus által közölteket, határozottan visszautasított, mondván, hogy csak az újabb ellenôrzés után hajlandó nyilatkozni.

A hivatal jegyzôje, Nicula Dorita, aki a másik aláírója a listának, a sajtót és a prefektust hibáztatta amiatt, hogy ôt nem hallgatta meg senki. Sírva mondta el, hogy lakásának falai több helyen is megrepedtek, s az udvarán új kutat kellett ásni, s alagcsöveket lefektetni. Mindezen károkért, amelyeket idôközben helyreállítottak, véleménye szerint megérdemelten részesült a 27 millió lejes segélyben.

Azt viszont nem tagadta, amit a hivatalban levô szénaverôsi vállalkozó ottjárunkkor állított, miszerint az említett faluban nem is volt árvíz, s így a prefektúra által is kifogásolt személyek, akik a helybeli tanácsosok rokonai, meg nem érdemelt módon részesültek az egymilliótól 15 millióig terjedô kárpótlásban. Egyébként hasonlóan vélekedtek a helyszínen megkérdezett szénaverôsi lakosok is, akik szerint például a 15.868.000 lejt felvevô Dudas Sabina lakásában nem is volt víz, illetve a pincében annyi, mint több más személynél, akik szóba sem jöttek a kárfelméréskor. Szénaverôsön nem kaptunk választ arra a kérdésre sem, hogy hol van az a négy utánfutónyi faanyag, amibôl a faluba vezetô úton levô megrongálódott fahidat kellett volna megjavítani, ami, a jelek szerint, nem tudni meddig engedi még át a forgalmat.

Az sem kétséges, hogy a fületelki Diaconescu Alina lakásába se hatolt be a víz, a pincében pedig annyi volt, mint sok más lakásban. A megkérdezett fiatal nô nem tagadta, hogy a nevükre kiutalt közel hatvan millió lejt az ortodox papnak adták át, aki utólag készített adománylevelet, s a pénzt egy új templom építésére akarja fordítani, annál is inkább, mivel a régi templom épületét eladta az említett családnak, akik az udvaron levô helyiségekben laknak.

A község polgármesterét is megkérdeztük, hogyan kerülhettek ki ilyen listák a hivatalból. Mint Kovács Károly elmondta, az árvíz idején szabadságon, kezelésen volt, késôbb pedig elhitte azt, amit helyettese deklarált.

Végül a tanácsosok körében érdeklôdtünk. Ôk megerôsítették azt, amit egyébként a jegyzô is elmondott, hogy a szeptember 18-i tanácsülésen csak a falunak kiutalt összegrôl döntöttek, hogy ne veszítsék el azt, mivel a jegyzéket nem mutatták be az említett alkalommal. Holott Szalma János tanácsos szerint, aki mindezt az említett ülésen szóvá is tette, arról volt szó, hogy döntéshozatal elôtt a jegyzéket felolvassák, majd közszemlére ki is függesztik. Állítólag Ciozã tanácsos jegyezte meg, hogy, ha a lista nyilvánosságra kerülne, akkor valakit megvernének.

Úgy értesültünk, hogy Máté Domokos tanácsos is benne volt a kárfelmérô bizottságban, amit ô személy szerint megcáfolt, azt állítván, hogy az RMDSZ-tanácsosokat szándékosan mellôzték.

Ami a károsultakat illeti, tulajdonképpen 13 személy reklamált a prefektúrán, akik beadványukra a mai napig sem kaptak hivatalos választ. Az ügy tisztázása érdekében péntekre hívtak össze tanácsülést, amelyet csak a prefektus jelenlétében tartanak meg. Egyébként Balavásáron úgy vélik, hogy a nagy ígérgetések és fenyegetések ellenére szépen elsimulnak a dolgok, és végtére senkit sem vonnak "érdemben" felelôsségre. Ahogy ez már nálunk történni szokott. Vagy higgyük azt, hogy a prefektusi ígéret szerint ez alkalommal mégiscsak a valóság felderítésével és ezt követôen az érintettek felelôsségre vonásával, s — ha valóban bûnösök — a tisztségükbôl való felmentésével végzôdik ez a közbotrányt kavaró történet?

A falu emlékezete kihunyt. Az a nemzedék, amelynek tagjai még áthagyományozhattak volna valamit a múlt örökségébôl, végképp eltávozott. A községházát többször is "átalakították", volt már rendôrôrs, szövetkezeti bolt, a téesz irodája és raktára, óvoda és az osztatlan tagozatok iskolája. Csak községháza nem lesz többé soha. Az isten háta mögötti kis települések közös emlékezete az irattár volt. Az irattárakat szétdúlták, ide-oda szállítgatták, szétcincálták. Így most, ha valamit tudni szeretnél a faludról, jámbor utód, még "a nép csacska meséire" sem számíthatsz, tudós férfiakhoz kell fordulnod, akik majd elôbányásszák azt a csekély tudnivalót, amely — vélnéd — megerôsíti azok ottmaradását, akik szintén el akarnak jönni.

A "kollektív memória" — odalett a kollektívával. Arról még keringenek ilyen-olyan történetek, jobbára anekdoták. A nyomorúságról. A kényszerû "jólétrôl", amely, akár az osztályharc, egyre csak fokozódott.

Ha tudni szeretnéd például, hogy faludnak voltak-e peregrinus diákjai, külföldet is megjárt, tanuló ifjai, esetleg hazatért s otthon a sötétség tengerárja ellen küzdô kimûvelt fôi, kevés az esélyed. Azok is elmentek már, akiket két lábon járó enciklopédiaként tartott számon a hallgatók emlékezete. Csak a magad gyarló gyermekkori memóriájára támaszkodhatsz, ebbôl pedig ugyanolyan csacska mese lesz.

Mégis, mégis. A "felszabadulás" tagadhatatlanul hozott kedvezô változást is az elszigetelôdött, rettenetesen (el)zárt kommunitás életében: innen csak ekkor indul meg "a tanulni vágyók áradata", vagyis öt-tíz gyermek évente a "felsôbb iskolákba", a kényszerûség miatt: hiszen a földmûves már nem rendelkezik kis vagyonával, gyermeke jövôje bizonytalanná vált falun, muszáj "nadrágost" csinálnia belôle.

Hol van ettôl az a másik, valóban hasznos szempont, amely szerint a fiúk közül egyik otthon folytatja a gazdálkodást, vigyázva, hogy a birtok el ne aprózódjon, a másik pedig ügyvéd, jogász lesz, hogy meg tudja védeni a család érdekeit a mindenkori (ellenséges) hatalommal szemben... Kis faludból, ama "fatornyosból" ekkor kerülnek ki az elsô tanítók (persze csak egy vagy kettô kerül haza belôlük), könyvelôk, aztán szakemberek: asztalosok, traktorosok, géplakatosok, mûszerészek. A nagy ingázó-áradat, a segédmunkások városra áramlása csak 1960 táján kezdôdik el, mikor a legbizakodóbb gazdának is be kell látnia: maszlaggal nem lehet jövôt építeni. Az idôsebb nemzedék ismét a kalamitás átvészelésére rendezkedik be, a fiatalokat viszont kimenekíti a kolhoz sarából.

Kis faludnak mégsincs "értelmisége". "Elszármazott" sincs, mert az elszármazottak között sem találsz tudóst, egyetemi tanárt, mûvészt, effélét. (Volt egy Vazulnak hívott operaénekes Temesvárott, nem tett szert nemzetközi hírre, és igen ritkán jött haza, akkor is sétált, meditált, az emlékezet nem sokat ôriz róla.)

Egy pap, két orvos. Ennyi az "eredmény". A pap igen fiatal még, szolgálatával csak megközelítette, aztán elkerülte a falut. Szolgált szórványban, most szinte tömbmagyar népességû nagyközségben munkálkodik.

Az orvosok? Egy bôrgyógyász, egy fogász. Utóbbi elôbb az ország nyugati szélén helyezkedett el, hogy foghassa a magyar tévét, most meg éppenséggel odaát él egy kellemes kisvárosban. A bôrgyógyászról keveset tudsz. Annyi emléked mégis van, hogy a falu ôt tartotta igazi szellemi vezérének, mentorának. Nemcsak azért, mert el tudta intézni, hogy a rokonságból valakit ide vagy oda gondok, problémák nélkül beutaljanak, kivizsgáljanak, megmûtsenek satöbbi, hanem azért is, mert erôsen ellenzéki lévén tudott bizalmat csepegtetni az elgyávult parasztba. Tudott valami olyat mondani, amitôl az lelkileg lett jobban, és a testi sanyarúság már nem bántotta annyira.

Emlékszel? A hetvenes évek végén lehetett, kis falud, a fatornyos, buszjáratot kapott. Ez hatalmas dolog volt, óriási jelentôségû. Ilyen nagy csak a földgáz bevezetése...lett volna, de akkor ezt az elöljárók elpuskázták, most pedig olyan kevesen maradtak, hogy önerôbôl képtelenek elôteremteni a rengeteg pénzt. Késôre jött az üdvösség, hiszen addigra már több városban is "diaszpórája" képzôdött a faludnak, mégis. Hiszen most már nem kell tizenkét kilométert gyalogolni a latyakban, porban, kátyúba ragadó szekérre sincs szükség, íme: jön a várva várt, kétfelôl mezei virágból font koszorúkkal, fonott kaláccsal díszített társasgépkocsi. A diadalmenet, az ünnepélyes fogadás a falu végén.

Aki eljárta, az valóban "nagy fia" a falunak, ezredesi rangban vonult nyugalomba, és ha megnézni nem is akarta szülôhelyét, annyit "elintézett odafenn", hogy valaki a diktátor nevében ráüvöltsön a megyei elvtársakra, és azok hanyatt-homlok intézkedjenek. A szocializmus, ama sokoldalúan fejlett nagy "eredményeként" ünnepelte az egykori uradalmi birtok pálinkafôzôvé züllesztett épületmaradványának közelében, az udvari kertnek nevezett egykori angolpark kukoricásoktól övezett teraszán, szabadtéri színpadi mûsorral a nagy vívmányt.

A "falu fiai" találkoztak. Te is hazajöttél, igaz, csak véletlenül, hiszen téged nem hívott senki. A rögtönzött színpadon egyetlen hang nem csendült fel anyanyelveden. Sem a szónokok, sem a diktátort és bénejét dicsôítô ártatlan gyermekek szájából.

És akkor, kéretlenül, hívatlanul, mégis tekintélyt és tiszteletet parancsolón felállt valaki, egy majdnem fekete arcú, Kós Károly-i, magurásan barázdált-vésett képû, kajla bajuszos, görnyedt férfi, aki így kezdte beszédét: "Kedves magyar és román testvéreim!"

Tudod? Akkor, amikor már a helységneveket is elorozta tôlünk a hatalom. Ez az ember testvériségre, megértésre, barátságra szólította fel az ott éppen kisebbségben lévô többségieket is, és egyetlen szó nem hagyta el ajkát a dicséretét kikövetelô, sôt kikényszerítô pimasz kurzusról.

Akkor váltottatok néhány szót, ígérted: felkeresed majd a Felsô-Maros menti kisvárosban. Nem tetted, holott azóta, 1990-tôl gyakran megfordultál ott. (Vagy mégis? Egyszer, havas utcán, mintha mégis...És ismét megígérted...)

Most már késô, kisöreg. Itt az új év, lám, írd le, ide elôször: 1999. Jött az új év, viszi az embereket. Egyetlen hét, s már három olyan ment el, aki valamiképp kedves volt a szívednek. (A szívednek...ki ne mondd, a tiéd is begörcsölhet.)

Kántor doktor úr, Veled egy mítosz ment a sírba. Ha most hallasz engem, és mért ne hallanál, ott ingyen van az örökmobil romtelecom, hát tudd meg: idefent kiábrándítóan sivár minden. Nincs semmi fontos, lényeges. Most megint nincs összeköttetés a várossal, de ha lenne, sincs már, aki utazzon. Amerikának az utak adják nagyságát, nekünk az úttalanság.

Majd mondasz nekem sok viccet, jó?

Reggel "merénylet", Máthé Éva jegyzetével kapcsolatban, azt mondhatom, hogy helyesebben szólt volna az elsô mondat, ha úgy hangzik, hogy :"innen Erdélybôl így látszik". Ezzel a mondattal a megjelent, súlyos, pontatlanságok enyhíthetôek lettek volna. Mert a TV3- ban látott Nap-kelte nem az MTV egyik rovata és soha nem is volt az. A Nap-kelte évek óta egy magánvállalkozás, a NAP-TV egyik produkciója. Ezt a produkciót eddig az MTV 1 vette meg és sugározta, jelenleg ugyanezt ezt teszi a TV3. A NAP-TV-nek és ezzel együtt a Nap-keltének soha semmilyen köze nem volt az állami, közszolgálati tévéhez. Forró Tamás valóban le volt tiltva évekkel ezelôtt ( az MDF-kormányzás utolsó hónapjaiban), de az utóbbi négy évben aki figyelemmel követte a magyarországi TV1 mûsorát, sûrûn láthatta. Arra, amire Máthé Éva utal, hogy " Namármost köztudott, hogy a magyar médiapréri és a jelenlegi magyar kormányzat viszonya egyáltalán nem felhôtlen", egy kissé meglep. Rendszeres olvasójaként a Népújságnak errôl soha nem olvastam...

Egy olyan napilap, amelyik az Interneten is olvasható, lehetôleg ne engedjen meg magának súlyos pontatlanságot, mert hitelességét kockáztatja.

Egyébként jó évet!

Gasparics

Szerk. megj.: A "súlyos pontatlanság" Gasparics úr egyszerû félreolvasata, hiszen amit az MTV1 megvásárolt, az az övé akkor is, ha egy magánvállalkozás produkciójaként kerül képernyôre. Forró Tamásért ellenben szórjuk a hamut. Arról pedig, hogy a magyar média és a magyar kormányzat viszonya nem felhôtlen, mindenekelôtt a magyarországi prérin lehet és indokolt tájékozódni, mivel a Népújságnak nincs módjában a "felhôtlenséget" teljességében, tehát kellô tárgyilagossággal bemutatni hasábjain. Egyébként tényleg jó évet! S éljen az Internet!

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének tisztújító küldöttgyûlésére készülve a következô körzeti és kerületi szervezetekben tartanak jelölôgyûléseket Marosvásárhelyen:

— a 3-as számú körzetben január 8-án 17 órától a felsôvárosi református templomban;

— a 7-es számú körzetben január 9-én 9 órától a Bernády-Házban;

— a 13-as számú körzetben január 9-én 17.30 órától a cserealjai református templomban;

— a 11-es számú körzetben január 10-én 11 órától a Kapa utcai református templomban és a 16-os számú körzetben ugyancsak január 10-én 16.30 órától az udvarfalvi katolikus parókián;

— a 15-ös számú körzetben január 11-én 19 órától a római katolikus plébánia gyûléstermében;

— Szovátán január 9-én 11 órától a szovátai polgármesteri hivatalban.

A jelölôgyûlések napirendje:

1. A körzet/kerület küldötteinek megválasztása a megyei tisztújító küldöttgyûlésre;

2. A körzet/kerület TKT-képviselôjének megválasztása;

3. A körzet/kerület által javasolt elnökjelölt megválasztása.

A körzeti és kerületi szervezetek vezetôségei tisztelettel kérik az illetô szervezetek RMDSZ-tagjait, hogy szíveskedjenek részt venni a jelölôgyûléseken.

Amíg a készlet tart

Az alkoholra, cigarettára és a kávéra kivetett pótadó alkalmazási utasításának késése miatt ezekben a napokban a kereskedelmi egységek csak a raktáron lévô árukészletet forgalmazhatják az eddigi áron, új szállítmányt már nem. A vonatkozó kormányhatározat december 18-án jelent meg, azonban az alkalmazási utasításokat még nem adták ki, így a kereskedôk nem tudják megállapítani az új kiskereskedelmi árakat.

Újévi hangverseny

Január 8-án és 9-én este 7 órakor a kultúrpalota nagytermében Shinya Ozaki japán karmester vezényletével újévi hangversenyre kerül sor, amelyen 15 Johann Strauss-mûvet: keringôt és polkát, valamint operett-betétet hallgathat meg a zenekedvelô közönség. A 15-ös számú hangversenybérlet érvényes. Jegyek elôvételben a Kultúrpalota jegypénztáránál.

A rút kiskacsa, nyugdíjasoknak

A marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Stúdió termében január 7-én, csütörtökön délután 4 órától a nyugdíjasok ingyenes elôadáson nézhetik meg: Karácsony Benô Rút kiskacsa címû zenés vígjátékát. A Lohinszky Loránd érdemes mûvész által rendezett darabot január 11-én, hétfôn, 19-én, kedden és 30-án szombaton is elôadják. Január 17-én, vasárnap, 21-én, csütörtökön és 28-án, csütörtökön a Peter Weiss Marat/Sade, Kincses Elemér által rendezett színjátékkal lépnek színpadra a diákok. Az elôadások este 7 órától kezdôdnek.

Hahota-elôzetes és bemutató

A Hahota színtársulat január 8-án, pénteken este 7 órakor a nyárádszeredai mûvelôdési házban tartja a Csak az ne jöjjön, aki nem bírja címû újévi kabaréjának bemutató elôzetesét. Az elôadás rendezôje Nagy József színmûvész. A bemutatóra január 10-én, vasárnap este 7 órakor kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében.

Nagycsaládosok farsangi bálja

Január 16-án délután 3 órától a marosvásárhelyi Bolyai líceum éttermében kerül sor az Országos Családegyesület farsangi kosaras báljára. Részvételi díj 20.000 lej. A bevételt a kárpátaljai árvízkárosultaknak szánták. A szervezôk kérik, hogy az érdeklôdôk asztalfoglalás miatt január 12-ig telefonon jelezzék részvételi szándékukat.

Újraindul az iparmûvészeti tanfolyam

Január 8-án, pénteken délután 4 órától Görgényüvegcsûrön újraindul a népi iparmûvészeti tanfolyam, amelyet a nagycsaládosok egyesülete szervezett és Both Gyula elnök tart.

Klubjellegû találkozó

Január 7-én délután 4 órakor a marosvásárhelyi Biokertész csoport klub jellegû összejövetelt tart. A megbeszélésre kerülô témák: az induló Ezüstkalászos gazdatanfolyam, amelyre még elfogadnak jelentkezôket és az idei vetômagajánlatok. A találkozóra az RMGE Laposnya utcai székházában kerül sor.

Áramszünet

Január 7-én, csütörtökön 8 és 17 óra között karbantartási munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás Marosvásárhelyen a Kishegyszôlô és a Május 1 Szôlô utcákban.

Kétszer meggyúlt cukrászlaboratórium

Január 5-én hajnali 1 óra körül riasztották a marosvásárhelyi tûzoltóbrigádot, hogy a Paticof Kft. Maros utcai cukrászlaboratóriumában tûz keletkezett. A katonák a helyszínre siettek, így csak 3 méter faburkolat égett el. Megállapították, hogy a tüzet felügyelet nélkül hagyott villamos hôsugárzó okozta, amivel a festés után a falat szárították. Reggel negyed hatkor ugyanoda hívták vissza a tûzoltókat. Ezúttal a tetô fogott tüzet és égett le mintegy 50 négyzetméteren.

Autótolvajt buktattak le

Gépkocsikat feltörô tolvajokat vettek ôrizetbe a rendôrök a marosvásárhelyi egyetemi bentlakások környékén. A 21 éves gernyeszegi Pál Zoltán és a 26 éves marosvásárhelyi Ötvös János visszesô bûnözôket tetten érték, amikor megfelelô kulcsokkal felszerelkezve egy személygépkocsit próbáltak meg kifosztani.

Segélyszállítmány Máramarosszigetre

A nyárádszeredaiak, miután 319 csomag ruhát és élelmiszert küldtek el Kárpátaljára, újabb 270 zsák ruhanemût gyûjtöttek össze. Ezt azonban az ukrán hatóságok által kért vámdíjak miatt nem viszik el határon túlra. Úgy döntöttek, hogy az árvíz sújtotta Máramarosszigetre juttatják el. A szállítást Báldi Ernô helybéli magánvállalkozó vállalta bérmentesen.

Lesz gáz Mosonban, Bôn és Vecén

Jóváhagyták e három falu gázbeszerelésének tervét. A munkálatok összegének a 30 százalékát a lakosoknak kell állniuk. A számítások szerint ez meghaladja majd a családonkénti 10 millió lejt. Amennyiben ezt vállalja az érintett 130 család, akkor tavasszal már földgázzal fûthetnek.

Útjavítás Radnóton

A múlt év végére sikerült befejezni a Radnótot a környezô falvakkal összekötô utak javítását. A SUT Rt. Szentgyörgy és Marosorbó között 6 km-es szakaszt kövezett le, ami 1 milliárd 300 millió lejbe került. A Dég és Szélkút, valamint más kisebb települések felé vezetô utakat, összesen mintegy 20 km-t 230 milliós ráfordítással tették rendbe. Az elôbbi munkálatot a különleges útalapból, az utóbbit pedig a helyi költségvetésbôl fedezte a tanács.

A pápa az erôszak ellen

II. János Pál pápa felszólította a felelôs politikai és katonai vezetôket, hogy vessenek véget az Angola, Kongó, Sierra Leona és Koszovó népét sújtó háborúnak és erôszaknak. — E népek helyzete azt bizonyítja, hogy mennyire szükséges a személyek jogainak tiszteletben tartása — hangoztatta az Úrangyala-üzenetében, melyet a Szent Péter téren összegyûlt mintegy 30.000 hívôhöz intézett az új év alkalmából. A pápa szerint még drámaibbá teszi a béketeremtés szükségességét, hogy az emberek a remény sugarával a szívükben kezdték meg az új évet. Emlékeztetett a január 1-jei békevilágnap alkalmából közzétett felhívására, mely szerint a valódi béke elôfeltétele az emberi jogok tiszteletben tartása.

Maradnak a helyükön

1998. december 28-án Markó Béla elnökletével ülésezett az RMDSZ Operatív Tanácsa. A késô éjszakába nyúló ülésrôl közleményben tudatják, hogy az OT döntött azokról a tisztségekrôl, melyeket a kormányátalakítást követôen az RMDSZ fog betölteni. Az OT javaslatot tett a Tudomány, Technológia és Újítás Országos Ügynöksége elnöki és a Kis- és Középvállalatok Országos Ügynöksége alelnöki tisztségére. A Román Fejlesztési Ügynökség alelnöki tisztségére egy késôbbi idôpontban jelölnek személyt. A kormányátalakítás után is változatlanul maradtak a következô államtitkári vagy ezzel egyenrangú beosztások: oktatásügyi, mûvelôdési, területrendezési, mezôgazdasági államtitkári, kormányfôtitkár-helyettesi, az Állami Vagyonalap alelnöki és a Szabadalmi és Védjegy Hivatal vezérigazgatói tisztségek, melyeket ugyanazon személyek töltenek be.

Ismét kétnyelvû bizonyítványok

A szlovák oktatási tárca már megrendelte a nyomdánál a kétnyelvû bizonyítványok kiállításához szükséges ûrlapokat. Január végén esedékes a félévi bizonyítványosztás, és a nem szlovákul tanuló iskolások az új kormánynak köszönhetôen ismét kétnyelvû értesítôt kaphatnak. Több mint félszázezer, zömmel magyar és kisebb részben ukrán nyelvû blankettát rendelt meg a minisztérium a nyomdánál. Egyébként az Európai Unió is a Szlovákia EU- tagságát késleltetô okok közé sorolta, hogy Meciarék közel nyolc évtized "szokásrendjét" semmibe véve megvonták a kétnyelvû bizonyítványokat, és bosszút álltak az intézkedés ellen fellépô iskolaigazgatókon.

Kórházban a holland anyakirálynô

Orvosi megfigyelés céljából hétfôn az utrechti akadémiai oktató kórház kardiológiai osztályára szállították Julianna anyakirálynôt, Beatrix holland királynô 89 éves édesanyját. A köztiszteletben álló exkirálynô a múlt áprilisban elesett, és combnyaktörést szenvedett. Azóta többször voltak panaszai. De az orvosok szerint most jól van, bár további vizsgálatok végett még pár napig bent kell maradnia a kórházban. Julianna 31 évig volt Hollandia trónján, amelyrôl 1980-ban leánya javára lemondott.

Tavaly egyharmaddal csökkent az olaj ára

Az OPEC-országok exportálta nyersolaj átlagos ára tavaly 12,28 dollár volt, az 1997-es 18,68 dolláros átlagár helyett. A múlt héten az OPEC-olajok átlagára 9,98 dollár volt hordónként, a 9,50 dolláros elôzô heti átlagár helyett.

Eszkimó összefogás

A kanadai eszkimók élelmiszersegélyt küldenek a nélkülözô szibériai eszkimóknak. A Québec tartomány északi részén élô, több tízezres lélekszámû (saját nyelvükön: inuit) nemzetiség 14 tonna élelmiszert gyûjtött össze a szibériai Csukcs-félszigeten élô mintegy 1500 inuitnak. A 325 ezer USA-dollár értékû, fôleg tejporból, lisztbôl, étolajból álló szállítmányt a kanadai inuitok First Air légitársaságának repülôgépe szállítja rendeltetési helyére, a Bering-szoros partvidékén álló szibériai inuit falvakba.

Két Nobel-díjas író Fidel Castróról

Elismeréssel adózott Fidel Castrónak Gabriel García Márquez és José Saramago, miután meghallgatták az államfô beszédét, melyet múlt pénteken mondott, a kubai forradalom 40. évfordulója alkalmából. Saramago, a friss portugál Nobel- díjas azokra a lehetôségekre figyelt fel a 72 esztendôs kubai vezetô másfél órás beszédében, amelyeket a mindennapok humanizálására nyújt a szigetország élete. Az ugyancsak irodalmi Nobel-díjas García Márquez a kubai vezetô szónoklatának meggyôzô erejét és a beszédben rejlô irodalmi értékeket dicsérte. Fidel Castro 1999. január elsején a szigetországot szorongató gondok és ellentmondások rövid említése után ismét felemelte szavát "a világot szakadékba sodró féktelen neoliberalizmus" ellen, s a kubai forradalom kiteljesedésének további lehetôségeirôl beszélt, majd hangsúlyozta: 40 éven át hû maradt eszméihez s a kubai néphez.