Az elmúlt év októberében az export 732,2 millió dollár volt, azaz 6,1 százalékkal nagyobb az elôzô hónaphoz, és 2,7 százalékkal több 1997 októberéhez mérten.

A kereskedelmi deficit az elmúlt esztendô elsô tíz hónapjában elérte a 2,78 milliárd dollárt, amely 44 százalékkal volt nagyobb az 1997 ugyanezen idôszakban elkönyvelt 1,93 milliárd dollárhoz képest — közölte az országos statisztikai bizottság.

Mirca Cinteza elôadótanár, az orvosok kollégiumának elnöke úgy véli, hogy az egészségügy jelenlegi helyzetét nem kezelheti e rendszeren kívül álló személu.

Szerintük Hajdú Gábor bebizonyítitta, hogy nem képes kezelni egy válsághelyzetet — nyulatkozta Mircea Cinteza az orvosok kollégiuma által szervezett hétfôi sajtóértekezleten.

Bár az egészségügyi minisztérium élén egy jogász áll, Hajdú Gábor tisztségébe való lépésétôl nem dolgoztak ki sok törvényt, ezek közül pedig több nélkülözhetetlen volt az egészségügyi rendszer átalakítása tekintetében — fûzte hozzá.

A kormány semmilyen dialógust nem folytat a tiltakozó bányászokkal — nyilatkozta hétfôn Rãzvan Popescu kormányszóvívô, a zsil-völgyi bányász szakszervezetek ultimátum szerû követeléseire utalva.

A kormányképviselôk sajnálják, hogy a zsil-völgyi bányász szakszervezetek miatt ilyen helyzet alakult ki, rámutatva, hogy az "erôpolitika" nem tesz egyebet, mint eltávolítja az esetleges beruházásokat, akik idevonzásáért a kormány erôfeszítéseket tesz e térség kedvezôtlen övezetté való nyilvánítása révén — fûzte hozzá a szóvívô.

A bányász szakszervezetek a felelôsök azért, hogy a bányászok nem kapják meg bérjogaikat a sztrájknapokért — mutat rá a kormányközlemény.

A szóvívô szerint a kormány nem szándékozott és nem is szándékszik felszámolni a bányász tevékenységet, az átszervezési politika célja e terület egyes tevékenységeinek megôrzése ezek összevonásávalm beruházással, az indokolatlan költségek kiküszöbölésével és az életképes és tartós bányakitermelés biztosításával.

A kormányhoz január 4-én benyújtott követelésekrôl a szóvívô elmondta: a revendiációk technikai szempontból elemezhetôek az erre illetékes bizottság által a munkakonfliktusok törvényében elôírottak jegyében.

A szenátus gazdasági bizottsaága ellenvetésének adott hangot a pénzügyminisztérium azon szándékával szemben, hogy felfüggeszti a közvetlen beruházások ösztönzésére hivatott, valamint az exportot támogató törvény gyakorlatba ültetésébôl származó kedvezményeket.

Viorel Cataramã, a szenátusi gazdasági bizottság elnöke aláírta közlemény megjegyzi, hogy a kedvezményeket módosításként a szenátusi gazdasági bizottság javasolta, és szavazattöbbséggel a parlament jóváhagyta, kifejezésre juttatta így a hatalom és az ellenzék közös politikai akaratát a gazdasági fellendítés két fontos területén: a beruházások és az export terén.

A szenátusi gazdasági bizottság január 11. és 25. között összeül az idei költségvetési tervezet, valamint a napirenden szereplô többi törvénytervezetek elemzéséért szögezi le a közlemény.

Koszovói EBESZ-közlés szerint hétfôn viszonylagos nyugalom uralkodott a többségében albánlakta szerbiai tartományban, a nemzetközi megfigyelôk pedig az újabb állítólagos tömegsírral kapcsolatos hírek kivizsgálására készülnek.

Sandy Blight, az EBESZ pristinai szóvivôje szerint a hétfôre virradó éjszaka, illetve a hétfôi nap viszonylag nyugodtan telt Koszovóban, az ellenôrök nem értesültek újabb incidensekrôl. Bár az új évbôl még csak néhány nap telt el, a tartományban már két albán és két szerb áldozatául esett az erôszaknak - jegyzik meg megfigyelôk.

Blight megígérte, hogy a nemzetközi ellenôrök hamarosan a közép-koszovói Urosevac körzetébe utaznak, ahol állítólag újabb tömegsír található. Az ügyrôl a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) értesítette a múlt héten a nemzetközi diplomáciai megfigyelô csoport (KDOM) tagjait, s az UCK fényképeket is átadott az állítása szerint tizenegy nô és gyermek holttestét rejtô sírról. Az EBESZ a KDOM kérésére indít vizsgálatot az ügyben.

A koszovói tömegsírokról szóló hírek nagy viharokat kavartak az elmúlt hónapokban. Nyáron nyugati lapok számoltak be egy több mint 400 holttestet rejtô orahovaci tömegsírról, a hír azonban nem bizonyult igaznak. Késôbb a szemben álló felek mindegyike bemutatott olyan sírokat a nemzetközi közösség képviselôinek, amelyekben állításuk szerint az ellenfelek által kivégzett személyek tetemei feküdtek.

Idôjárási körkép

Két ember halálát okozta a vihar vasárnap Anglia déli részén. A tengerparton néhol 120, a szárazföld belsejében 100 kilométeres óránkénti sebességgel fújó szél több tucat fát kitépett, a vele érkezô hatalmas mennyiségû esô pedig számos helyen áradást idézett elô.

Sussex grófságban a szél kicsavart egy fát, és annak egy ága agyoncsapott egy hetvenéves férfit. A rendôrség közlése szerint Sommerset grófságban a vihar cserepeket sodort le a háztetôrôl, a cserepek pedig fejbe találtak és megöltek egy 51 éves férfit.

A meteorológiai szolgálat vasárnap éjszakára már enyhülést jelzett. Egy héttel ezelôtt az ítéletidônek öt halálos áldozata volt az Egyesült Királyságban és Írországban együttvéve.

Az erôs szél miatt vasárnap felfüggesztették a Hoverspeed hajózási társaságnak az angliai Dover és a belgiumi Ostende közötti katamaránjáratait — jelentették az ostende-i kikötôi hatóságok. A Doverbe tartó utasokat autóbusszal a franciaországi Calais-be szállították, majd onnét komppal — két órányi késéssel — kelhettek át a La Manche-on.

Az Egyesült Államok középnyugati vidékén közép-európai idô szerint vasárnap estig több mint tíz ember halt meg a téli idôjárás okozta balesetekben.

Wisconsin államban két hatalmas tömegkarambol is történt, számos gépkocsi futott egymásba az úton. Halálos áldozat is volt. Két ember hólapátolás közben lelte halálát Illinois államban. Az államban vasárnap reggelig 55 centiméter vastagságú hó esett. (A rekord 57,5 centiméter volt 1967. január 26-27-én.)

Orkán erejû szélvihar pusztított Tádzsikisztán északi részén. A múlt héti ítéletidôben ötezer ház romba dôlt, emberek ezrei váltak hajléktalanná — jelentették be hétfôn a közép-ázsiai országban.

A szélvihar Hudzsand (Leninábád) körzetében pusztított, az anyagi károk nagysága eléri az egymillió eurót (csaknem 1.2 millió dollár) — közölte Mahmadruzi Iszkandarov, a rendkívüli helyzetek bizottságának elnöke. A sebesültek számáról nem hozott nyilvánosságra adatokat.

vihar fákat és villanypóznákat csavart ki. Az AFP jelentése szerint több ezer ember maradt fûtés nélkül a hirtelen rendkívül hidegre fordult idôben.

A most véget ért esztendôben a földkerekség 60 országában folyt háború — jelentette be vasárnap egy amerikai emberi jogi szervezet 192 országból származó adatok összesítése alapján.

A "Nemzetvédelmi Alapítvány Tanácsa" nevû szervezet összesítésében államok közötti harci cselekemények, polgárháborúk, etnikai vagy vallási indíttatású kiterjedt erôszakcselekmények, illetve szervezett bûnbandák (pl. kábítószer-kartellek) jelentôs fegyveres támadásai egyaránt szerepelnek. A közvélemény által is ismert háborús gócokon — pl. Afganisztán, Jugoszlávia, Angola, Ruanda, Srí Lanka — kívül így került a felsorolásba az ismétlôdô terrorcselekmények miatt Nagy-Britannia, Egyiptom, Törökország, Izrael, Mexikó, Oroszország.

1997-hez képest valamelyest csökkent a háborús helyszínek száma. A jelentés összeállítói a terrorista csoportok tevékenységének lényeges visszaszorulása következtében már nem minôsítették hadszíntérnek sem a dél-olaszországi, sem az észak- spanyolországi területeket — a maffia illetve a baszk szeparatisták korábbi sorozatos merényleteinek színterét.

A jelentés hangsúlyozta: fennáll az a lehetôség, hogy e 60 konfliktus valamelyike egész térségeket lángba borító katasztrófává válik, ha az egyik résztvevô csoport tömegpusztító fegyverekehez jut, és beveti azokat.

A jelentést idézô ITAR-TASZSZ megjegyzi: a "forró pontokat" és a "komoly háborúkat" megkülönböztetô hivatalos amerikai források több évre visszamenôleg, kevésbé borúlátóan, 27-28 háborút számoltak össze évente.

Thomas Klestil osztrák államfô a jövôben is támogatja az Európai Unió bôvítését. Errôl az osztrák elnök az APA osztrák hírügynökségnek adott, hétfôn nyilvánosságra került interjúban beszélt.

Klestil különösen fontosnak tartja, hogy a közép- és kelet- európai országok politikai jelzést kapjanak, és érezzék, hogy szükség van rájuk. Az osztrák lakosság körében tapasztalható aggodalmat az elnök érthetônek tartja, de megítélése szerint az emberek jobb tájékoztatásával a félelelmek megszüntethetôk.

Klestil a bécsi EU-csúcstalálkozó tapasztalatai alapján nagyon sajnálatosnak tartja, hogy a német soros elnökség nem tulajdonít akkora jelentôséget a bôvítésnek, mint az osztrák elnökség. Csalódottságának adott hangot amiatt, hogy csak a finn soros elnökség alatt, 1999. második felében várhatók ismét fontos jelzések az EU-bôvítés irányába.

Az osztrák politikus szerint az unió bôvítésére természetesen nem kerülhet sor egyik napról a másikra. Mindazonáltal igen optimista a tekintetben, hogy a közép- és kelet- európai országok az elkövetkezô években Európa- érettekké válnak. Ekkorra már a lakosság jelenlegi aggodalmainak is lényegében megszûnik az alapja — mondta.

Az államfô meggyôzôdése, hogy Európa közepén Ausztria nem maradhat az EU peremállamának helyzetében. Emiatt Klestil folytatni kívánja konzultációit a szomszédos országok elnökeivel. Utalt arra, hogy 1998-ban Bécsbe hívta meg az államfôket, a következô találkozóra az idén Lvovban kerül sor. Klestil reméli, hogy Szlovákia az új kormány tevékenysége nyomán mégis bekerül a tagjelölt országok elsô körébe.

Eufórikus hangulatban kezdte meg elsô munkanapját a német tôzsdéken a közös európai fizetôeszköz: az euró árfolyama a december 31-ikén megállapítottnál magasabbra szökött a dollárhoz képest, és az euróban jegyzett részvényárfolyamok is szárnyaltak hétfôn délelôtt.

Egy euró a frankfurti tôzsdén 1,1885 dollárt ért az új év elsô banknapján; ez jelentôs erôsödés a múlt csütörtöki kiindulási szinthez képet, amikor alig 1,17 dollár volt az árfolyam. A mérvadó német cégek részvényeinek árfolyamát tükrözô DAX-index délig csaknem 4 százalékkal emelkedett, elérve az 5180 pontot.

Hétfôtôl a frankfurti értéktôzsdén kizárólag euróban jegyzik a részvények árát. A márka-euró kurzus miatt (1,95583 márka/euró a csütörtöki árrögzítés szerint) az értékpapírok árfolyama névlegesen csaknem a felére esett, értékük azonban természetesen ettôl nem változott. A DAX- indexet az átállás nem érinti, mivel azt pontokban, nem pedig valutában számolják.

A nemzetközi tôkepiacok bizalommal vannak a közös európai fizetôeszköz szilárdsága iránt — vélekedett a Deutsche Bank vezetô közgazdásza. A szakértô a Deutschlandfunk rádiónak nyilatkozva a megelôlegezett bizalom jelének nevezte az amerikainál alacsonyabb kamatokat az eurózóna országaiban. Ugyanakkor rámutatott: a kamatlábak még ma is az elfogadható tartomány felsô határán mozognak. Ezért a vezetô közgazdász arra számít, hogy a nyárig még fél százalékponttal esni fognak a mérvadó kamatok.

A kölni gazdaságkutató intézet (IW) az euró megjelenése nyomán arra számít, hogy tovább élezôdik a vevôkért vívott harc. Az eurózóna országaiban ma még fennálló árkülönbségek fokozatosan el fognak tûnni, elsôsorban azért, mert a kereskedôk a zóna bármelyik országában beszerezhetik árujukat. Az árfolyamingadozások megszûnése után fehéren- feketén össze lehet majd hasonlítani a termelôk, gyártók árajánlatait. Ettôl a fogyasztói árak kiegyenlítôdnek, mégpedig lefelé — jósolják az IW szakemberei.

Az izraeli Bank Hapoalim ellenôrzô többséget akar vásárolni a román Banca de Credit Industrial si Comercialból, így bôvítendô tulajdon nemzetközi tevékenységét — mondta hétfôn az izraeli kereskedelmi bank szóvivôje Jeruzsálemben.

A Bank Hapoalim vezetôi legutóbb decemberben találkoztak a román bank vezetôivel, és befejezték az árkalkulkációhoz szükséges elôzetes értékfelmérést — írta hétfôn a Haarec címû izraeli újság.

A Bank Hapoalim szóvivôje megerôsítette az újsághírt és a vételi szándékot, de a tárgyalásokról nem árult el további részletet.

Általános sztrájk a Zsil-völgyében

Hétfô reggel általános sztrájkba léptek a Zsil- völgye bányaüzemeinek dolgozói.

A sztrájkolók követelik a veszteséges bányák bezárásának megszüntetését, új munkahelyek létrehozását az elbocsátott dolgozók számára, a munkanélkülivé váló bányászok tetemes végkielégítését, a kormányfô és az ipari miniszter kiszállását a helyszínre. Követeléseik elutasítása esetére a bányászok szakszervezeti vezére, Miron Cosma újabb bukaresti bányászjárással fenyegeti a kormányt.

A tavaly augusztusban megnyitott munkakonfliktus során az elmúlt hónapok során a legjelentôsebb kôszénmedence bányászai többször kíséreltek meg általános munkabeszüntetést, de egyszer sem sikerült egységesen fellépniök. Most viszont szakszervezeti központjuk vasárnapi határozata nyomán hétfôn reggel a medence minden üzemében letették a munkát. Az elsô váltás bányászai a petrozsényi kôszénipari vállalat nagy udvarában gyülekeztek és megkezdték tiltakozásukat. Egyik legfontosabb és azonnali követelésük, hogy kedd délután három óráig Radu Vasile miniszterelnök és Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter szálljon ki Petrozsényba, hogy a helyszínen orvosolják panaszaikat és oldják meg gondjaikat. Ha ez nem történik meg, Miron Cozma bányászvezér minden hivatalos tiltással dacolva a zsilvölgyi bányászok Bukarestbe vonulását helyezte kilátásba.

Közben hétfô délelôtt az olténiai lignitbányászok szakszervezete bejelentette, hogy szolidarizálnak a Zsil- völgyiekkel, és január 11-tôl maguk is csatlakoznak a tiltakozó mozgalomhoz, amelynek követelései súlyosan fenyegetik a kormány szerkezetátalakítási reformprogramját.

— A Zsil-völgyiek általános sztrákja ellenkezik a bányászok, a lakosság és az ország érdekeivel — jelentette ki az ipari és kereskedelmi minisztérium illetékes államtitkára, aki "tudományos-fantasztikusnak" nevezte a bányászok követeléseit, mert azok telejesítésére nincs lehetôség. Nicolae Stãnculescu közölte: a kormányzat kész a párbeszédre, de jelezte, hogy a sztrájkolók anyagi- pénzügyi követelései — a bányászok havi bérének 15 dollárral való emelése, az önként távozó bányaalkalmazottak 10.000 dolláros végkielégítése stb. — elfogadhatatlanok. Az államtitkár józanságra és realitásra szólította fel a sztrájkolókat.

Kétharmados törvénnyé kívánja nyilváníttatni a bajor uniópárt azt a törvénymódosítást, amely a német kormánypártok (SPD, Zöldek) elképzelése szerint lehetôvé tenné az országban élô külföldieknek a kettôs állampolgár státusát.

A CSU szerdán kezdôdô párttanácskozása elé terjesztendô tervezet "alkotmánypolitikai okokra" hivatkozva leszögezi: a piros-zöld koalíció állampolgársági reformját csakis átfogó törvényhozási konszenzussal szabad jóváhagyni. Ennek érdekében pedig a törvénynek kétharmados többséget kell kapnia mind az alsóházban (Bundestag), mind pedig a felsôházban (Bundesrat). Utóbbiban az SPD és a Zöldek kétharmados többséggel rendelkeznek, ám az alsóházban csupán két tucatnyi mandátum a különbség a kormányzó és az ellenzéki pártok között.

A tervezet szerzôje, Wolfgang Zeitlmann, a CSU belügyi szakértôje szerint a koalíció terve "nem átgondolt, végzetes és integrációellenes". Az ingyen felkínált kettôs állampolgársággal, illetve honosítással a kormánypártok a német nemzeti állam központi alkotóelemét teszik kockára — mutat rá a tervezet. Már korábban nyilvánosságra került, hogy a CSU korlátozni kívánja a külföldiek Németországba költözô családtagjainak létszámát, illetve azt akarja, hogy a német állampolgárságot fölvevô külföldiek tegyenek esküt a német alkotmányra.

A hétvégén a bajor miniszterelnök is bírálta a kettôs állampolgárság tervét. Edmund Stoiber (CSU) szavai szerint a lépés nagyobb veszélyt jelentene az ország belsô biztonságára, mint a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terrorcselekményei a 70-es és 80-as években. A Bundestag belügyi bizottságának elnöke visszautasította Stoiber nyilatkozatát. Wilfried Penner (SPD) hétfôn a Hesseni Rádiónak nyilatkozva "mesebeszédnek és hipnotikus kényszerképzetnek" minôsítette a bajor politikus szavait.

A CSU és a CDU hétfôn országos aláírásgyûjtô akciót kezdett a kettôs állampolgárság bevezetésének megakadályozása érdekében. Korábbi koalíciós partnerük, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) elhatárolta magát az akciótól. Guido Westerwelle fôtitkár síkra szállt a Németországban született külföldi gyermekek hatékonyabb beilleszkedéséért. Mint mondta, ez a gyermekeknek és a német társadalomnak egyaránt az érdekében áll. Az FDP ugyan szintén ellenzi a kettôs állampolgárság intézményét, ám az aláírásgyûjtést tévútnak tartja — szögezte le Westerwelle.

A Zsil-völgyi bányászsztrájk üdvös a román nemzetgazdaság szempontjából — jelentette ki a kormánykoalíció legjelentôsebb pártjának vezetôje.

Hétfô délelôtti sajtóértekezletén Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke kijelentette: "A Zsil- völgyi történéseket egyáltalán nem tartom jelentôseknek, mert alapjában véve a bányászok számára most felkínáltaknál jobb feltételeket nem lehet biztosítani. Nemzetgazdaságilag nincs semmi értelme az évente sokszáz milliárd lejt elnyelô veszteséges bányák fenntartásának."

Miután emlékeztetett rá, hogy a jelenlegi kormány igyekszik tisztességes végkielégítést és új munkahelyeket biztosítani az elbocsátandó bányászoknak, Diaconescu rámutatott: a nemzetgazdaságnak nincs szüksége az óriási veszteségekkel kitermelt Zsil-völgyi szénre, s ha az ottani bányászok sztrájkolnak, annál jobb, mert az államháztartás megtakarítja a munkabeszüntetôk bérét is.

Ami pedig a bányászoknak azt a fenyegetését illeti, hogy kedden esetleg elhatározzák, hogy a tilalmak ellenére felvonulnak Bukarestbe, a parasztpárt vezetôje arra figyelmeztette a Zsil-völgyieket: most nem az Iliescu- rendszerrel van dolguk, amikor is vonatokat bocsátottak rendelkezésükre, hogy felránduljanak Bukarestbe, és azt csinálják, amit a korábbi bányászjárások idején.

Diaconescu bejelentette: a rendbontók ellen szükség esetén felhasználják a rendelkezésre álló karhatalmi erôket, hogy megakadályozhassák a fôváros és az ország lakossága nyugalmának megzavarását. Közölte: a belügyminisztériumnak és más illetékes szerveknek törvényes kötelességük megakadályozni a korábbi bányászjárások alatt tapasztalt atrocitásainak megismétlôdését, a karhatalmi erôk feladata biztosítani a törvényes rend tiszteletben tartását.

Kissé mozgalmi csengésû e cím. De miközben az osztályfônöknek választott magyartanár — aki négy éven át heti hét órában állt helyt az osztály mellett a középiskola rideg, magyarellenes légkörében — osztályozza a tizenhárom diák feleletét, maga sugallta e címet.

Ott találkoztak a Bolyai sarkán — furcsamód magyarázatra szorult mindenki számára, hogy a "papiusok" miért a Bolyaiban rendezik meg tizenöt év után elôször az érettségi találkozójukat. A magyartanár a rendszerváltás után iskolát változtatott, s mivel az osztály kétnyelvû volt, a román osztályfônökkel, az osztály román tagozatával nem akartak találkozni. Miért? Nem bántó szándékkal. Velük is szívesen találkoznak — fôképp, hogy a román tagozatra járók nagy része magyar volt —, igaz, más kötésûek. Békességben megvoltak egymás mellett. Csakhogy az egy másik érettségi találkozó lett volna, egy másik osztályfônökkel, aki elôtt ugyanúgy hallgatni kellett volna, mint az érettségi elôtti idôkben. S aki csak akkor tudta meg, hogy néhányan diákjai közül egész jól ismerik az állam nyelvét, amikor elolvasta az érettségi dolgozatokat. Azelôtt ugyanis nem hagyott szóhoz jutni senkit. Dolgozatot pedig nemigen íratott.

A falon más a szimbólum, mint tizenöt évvel korábban. Románia címere. De a hetes ugyanúgy jelent, mint akkor: "Tanár elvtársnak tisztelettel jelentem, osztályunk létszáma tizennyolc, jelen van tizenhárom." A Treiculort — mivel nem reggel nyolckor kezdôdött az osztályfônöki óra — nem kellett elénekelni. Elfújták viszont a Gaudeamust, tudták szóról szóra mindnyájan, hisz latinórán le is fordították.

— Adorjáni — csattant az elsô név, s Adorjáni felelt pontosan, szépen. Készült, mint mindig. Igaz, azzal kezdte, hogy mindig is az olyan tanárokat szerette, akik a naplót hátulról kezdték olvasni, de már megszokta, hogy ô töri meg a jeget. Tizenöt éve végzi a dolgát, pontosan, szépen, mint a csillag. Tanfolyamokat végzett, képezte magát, férjhez nem ment, de nem bánja, még ráér...

Felelt egy magyartanár, aki legalább annyira izgult, mint egy-egy szigorlat elôtt az egyetemen. Mert a feleletében meg kellett gyôznie volt magyartanárát, hogy helye van a katedrán. Tízest kapott, mint a többiek.

Felelt egy másik tanár, aki azért izgult, hogy tanár létére nehogy elkéssen.

Felelt egy közgazdász, egyetlen magyar közgazdász az ô kis városában, s aki hihetetlen szívóssággal küzdötte oda magát. Egyetemi kudarcokkal, kerékkötô történelemtanárokkal, akik megkérdezték tôle: Dumneata esti unguroanca? S a vizsgán háromszor is megbuktatták.

Felelt egy jogász, aki bejárta fél Erdélyt, ûzte, hajtotta valami megfoghatatlan. Aki saját elmondása szerint még az árnyékszéken is tanult, s aki az elsô egyetemi éve után azzal fordult a szebeni jogi fakultás dékánjához, hogy engedje ôt Kolozsvárra tanulni, mert nem érti, amit tanul. Hadd tanuljon magyarul. Miközben mindannyiszor jelesre vizsgázott.

Felelt egy világba szakadt világpolgár, aki máris protekciót kért: hadd maradjon a végére, mert nagyon sok a mondanivalója. Élt Angliában, Amerikában, végezetül Izraelben végigjátszotta a háborúsdit, ezt a megfoghatatlanságában fenyegetô, kissé szappanopera ízû haláltáncot — gázmaszkkal, férjét féltô, hadseregbôl hazaváró aggodalommal. S most felel, anyanyelve fordulatait idézi eszébe elgondolkodva, a világgal megbékélve, érzelmeiben látszólag lehiggadtan.

Felelt egy titkárnô, aki nagyon nehezen jutott állásba, mert az érettségi után ötezer lejért ugyan felvették volna liftes kisasszonynak... Holott diákkorában a mûvészeti líceumban zongorázott, franciául tanult, s írógépelni...

S felelt egy munkásasszony, aki tizenöt éve kesztyût varr a bôrgyárban, miközben eltemette fiatal férjét, s neveli gyerekét. Elégedett a sorsával, rezignált derû árad belôle, olykor némi szomorúság, mint diákkorában, mikor bevallja: néha nagyon unja. De helytáll: ô az egyetlen, aki érettségi óta ugyanazon a helyen dolgozik.

S feleltek, akik sok próbálkozással, többszöri felvételivel kerülhettek be akár Erdélyben, akár az anyaországban valamely felsôoktatási intézménybe.

Akik együtt érettségiztek, mind életben vannak. Többé- kevésbé mind egészségesek. Hihetetlenül szívósak, kitartóak. Tanultak, tanulnak. Akik hiányoztak, azok többnyire még vizsgáznak egyik-másik egyetemen.

Igaz, sok gyereket nem szültek, a társaság egyharmada egyedülálló. Egyetlen asszonynak van három gyereke. Miközben fôiskolát végzett, most meg egyetemre jár.

Akik feleltek, meggyôzték a magyartanárt, választott osztályfônöküket, hogy a velük töltött munka megtermette a gyümölcsét. A filológia-történelem profilú osztályban hetente hét magyaróra, hét románóra, egy latin, egy világirodalom, két-két idegen-nyelv óra volt. Útravalónak hasznos, gondolkodni tanító tantárgyak. Igaz, az oktatás sem a kellô eszközökkel nem rendelkezett — hisz ez a repülô osztály a manzárdban télen kesztyûben, kabátban körmölt —, sem a pedagógia munka nem volt kifogástalan — rokkantnyugdíjas, dadogó némettanárt állítottak a latedrára. S hogy a sok humán tantárgy mellett valami gyakorlati tárgyat is tanulhassanak, bevezették a gyors- és gépírást: ma az osztály jó része ebbôl él, vagy legalábbis napi munkájának része ez a tevékenység. Utólag jó lett volna meghívni az oktatónôt, aki ezeket a tárgyakat körömrágó kínlódások közepette oktatta. Most, hogy a gépet verem, hálásan gondolok rá.

Akik együtt végeztek, most rátaláltak egymásra. Akik négyévnyi középiskolába járás ellenére csak egymás mellett éltek, most rájöttek, hogy jó valahová tartozni. Még akkor is, ha sokan külföldön élnek. Jó együtt lenni, bohóckodni, mint hajdan, s elmondani kissé fanyar mosollyal, hogy is volt, s hogy nem kellett volna... hogy ordítottak, s rázták a rácsot valamely tavaszi szombat déltájban a repülô osztály manzárd ablakábann... hogy büdösítették a szájukat a vécében, miközben magukra zárták a fülke ajtaját... hogyan kent az egyik bentlakó a Nemecsekénél is büdösebb faggyút a kenyerére, s milyen illat áradt belôle másnap délelôtt.

Hazatérve, az ember rátalál a megoldásokra. A hogyan kell-ekre. Mert az irányítással magát jól kibeszélô, dolgait megbeszélô közösség sok jó ötlete elhatározást terem.

Még akkor is, ha ismét csak tizenöt év múlva találkoznak. Kettôezer-tizenháromban.

Ez van!

Hatszázhetvenöt millió dollár nem a világ. Nekem nem az, annyi bizonyos. És nem csak azért, mert a milliók még lejben sem nagyon igyekeznek hozzám. De ennek az országnak irtózatosan nagy pénz: pláné, ha ennél sokkal több hiányzik innen, onnan. Ezért aztán izgatna is a dolog, ha nem sopánkodnának annyit miatta. Az óesztendô utolsó elôtti napján olyan ijedelmet rendeztek a tévében, mintha ennél nagyobb katasztrófa nem is lehetne. Akármerre nyomogattam a gombokat, a képernyôn másról se beszéltek fancsali ábrázattal, zsörtölôdtek badarul. Már- már elhitték, hogy kútba eshet a nagy vásár. Nem fizet a görög. Az, aki megvette a telefontársaságot... Sírósan fanyar kedvû mindenki; túlzásba viszik a kételkedést. Vajon miért? Azért jó volna tudni, hogy miért olyan fontos hirtelen az orrunkra kötni, a számlánkra írni, ha már ez is beüthet. Tudósítók jelentkeznek a hivatalból, ahol seregnyi érdekelt lesi a komputereket. A pénz viszont sehol. Valahol eltévedhetett a világ híres bankjaiban. De meglehet, rászedtek és érzékeny búcsút vehetünk attól, hogy valaki gazdag ekkora összeget fizessen nekünk egy tételben. Vagy ki tudja. Idegesítô a nyugtalanság. S ránktukmálják. Hogy ne legyünk csak kívülállók, az elünnepiesedett napjainkban felverik a csendet. Hogy higgyük, ettôl is rosszabb lesz nekünk?

Gondolom, a jámbor halandó még így sem igen tudja, mit kezdjen azzal, hogy az a fránya görög krôzus elfelejtett zsebbe nyúlni. Mert akárhogy vesszük, többen vannak, mint kevesebben, sajnos, akiknél a keserûséget ez idô tájt már nemigen lehet fokozni. Fájjon inkább másoknak a feje. Csak annyit vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy még a komikus felhangokat sem nélkülözi ez a mondva csinált riadalom. Ha nincs szerencsénk, hát nincs.

Hatalmaskodó uraim, a ranglétrán nem lehet csak úgy tespedni annak, aki milliókat vág zsebre havonta; tetszettek volna úgy viselkedni, hogy méltók lehessünk mások pénzére, ha muszáj és senki ne fordíthasson hátat nekünk. Kevesebbet kellett volna locsogni s szavunkat betartani, hogy ne mi legyünk azok, akiket összevissza lökdösnek a világi tülekedésben. És választani végre, hogy kinek a szolgálatában illik manapság sündörögni...

Mint rendesen persze, kár volt ebbôl is olyan nagy felhajtást rendezni. A tôkepénzes görög szabályosan fizetett. Mint a köles. Cécó nélkül. Mert nem itt a piros, hol a piros-t játszott. Ha már rászánta magát s megvásárolt holmi érdekeltséget. Csak még az utolsó pillanatban is lépett egyet- kettôt saját jól felfogott érdekében. A biznisz csak úgy az, ami. Hogy bizonyos lehessen, a pénze nincs rossz helyen. Hatszázhetvenöt millió dollár azért mégsem kicsinység. Annak természetesen, akinek van ennyi pénze. Ezért ne csodálkozzunk, ha kétszer is megnézi, hová teszi s hogy mit vásárol vele. Hiszen egyáltalán nem mindegy, kinek a kezére adja.

Fülig érhet hát a hírharang bemondónôk szája a házi moziban. Leszurkolták a dohányt, nincs mit siratni. Most aztán számolhatják felbuzdultan, akiknek ez a dolga. Csak kísértésbe ne essenek, s ne maguknak fiaztassák. Egy lyukat betömhetnek biztosan az ország kirojtosodott ruházatán. Arra elég. Ami azért egyelôre mégiscsak bagatell.

Egy telefonszám-változtatás és ami mögötte van lehetne alcíme ennek a történetnek, amelyet nyugdíjas ismerôsöm mesélt a minap.

Szétválva az ikertárstól, október elején új telefonszámot kapott a Romtelecom helyi illetékes osztályától. Az átszerelés pár percet igényelt, a munkálat összegét (66.980 lejt) a következô hónap számlájához csatolják, az új telefonszám kerek, könnyen megjegyezhetô — tehát minden rendben! — gondolták. És ismerôseiket, máshol lakó gyerekeiket is csakhamar tájékoztatták a változásról. De pár nap teltével arcukra fogyott a mosoly, nyugalmuk megszûnt, egymást érték a kellemetlen meglepetések: negyedóránként, néha sûrûbben is — kora hajnaltól késô éjszakáig — csengett a telefon, amikor is lakástulajdonosok, bérlôk, háziasszonyok, idôs emberek, de mûszakiak is, sürgös segítséget kérve, meghibásodást szándékoztak bejelenteni városunk egyik legfontosabb vállalatának munkairányító mûszaki (sürgôsségi) osztályán. Mert hát ismerôsöm e diszpécserszolgálat telefonszámát kapta: — Az elsô idôben — mondja —, együttérezve embertársaikkal és a bajokat megelôzendô, türelmesen tájékoztattak a fontos telefonszámváltozásról, amely okt. elejétôl már olvasható volt a Népújságban. De a telefonos zaklatás nem szûnt: többen a terepen dolgozó mûszakiakra, tömbházak (régi) hirdetményeire, sôt pénzbeszedôkre, portásokra, avagy a helyi román nyelvû sajtóra hivatkoztak, mint a régi telefonszám forrásaira.

— Miért nem jelentette panaszát a Romtelecomnál? — kérdeztem. — Még október vége tájt megtettem — válaszolt ismerôsöm, s méltatlankodtam: hogyan adhattak egy fontos közületi telefonszámot magánlakásnak, nyugdíjasoknak?! Se éjjelük, se nappaluk azóta! A válasz: ôk nem tudhatják (???), kié volt a felszabadult szám, amelyet egy listáról az éppen soros (pechesnek vagy szerencsésnek) adnak. Ha nem vagyunk megelégedve, újabb számváltoztatást kérhetünk — jegyezte meg az illetékes. Ismerôsöm azonban, aki már sokfelé közölte a változást, és éppen egy hétre elutazni készült, s mert úgy gondolta, senki sem biztosítja, hogy ismét egy hasonló számot akasztanak nyakukba, nem élt a lehetôséggel. Telefonált viszont a közszolgáltató vállalat mûszaki osztályához, kérve, tájékoztassák alkalmazottaikat és a sajtót a telefonszám-változásról. Megígérték. És ô tovább remélt, hogy végre nyugalmuk lesz. — Hát tévedtem — mondja. A helyi román nyelvû sajtóban még december közepén is a régi (az ô új) telefonszámát közölték, s idôközben telefonhuligánok is — kik közül egyesek nem restellték anyanyelvû jelentkezéséért "megróni" — csatlakoztak a zavarókhoz, sôt telefonközpontos hölgyek téves kapcsolásai is színesítették a palettát. Ôk pedig — üzenetrögzítôjük nem lévén — gyerekeik hívását mindig várva, a sûrû csengetésekre/hívásokra válaszoltak.

És megérkeztek az ünnepek. A 14. telefonhívás után, karácsony elsô napján délelôtt kétségbeesve telefonált a közszolgáltató vállalat diszpécserosztályára, esdekelve: tegyék közzé akár a tv és a rádió útján is megváltozott telefonszámukat. — És hallj csodát, kedvesem, mondja ismerôsöm: egy közvetlen férfihang emberségesen, kulturáltan közölte: ôk nem hibásak. És pillanatok alatt tiszta vizet öntött a pohárba: a Romtelecomnak 3 (három) hónapig nem lett volna szabad más elôfizetônek adnia szeptemberben megváltozott régi telefonszámukat. Szabály szerint kell ennyi idô, hogy dolgozóik hálózatát és a fogyasztóközönséget tájékoztassák. S maga is méltatlankodott, hogy a helyi sajtó — tegyük hozzá: kivéve a Népújságot — még nem közölte a már bejelentett számváltozást. — Hát ilyen egyszerû, jogszerû — ha mûködik a civilizált megoldás! — jegyezte meg ismerôsöm. Mindezt a Romtelecom helyi illetékes osztályán ne tudták volna? Nagy hiba lenne! Inkább gondolja, hogy szántszándékkal "tortúráztatták", tavasszal ugyanis egy jogtalan számlázásukat megfellebbezte.

Eddig hát a történet, a karácsonyi, mert az ünnepek után, a 3 hónap teltével, megbocsátva, ámde nem feledve a kellemetlenségeket, immár jogosan használhatják új telefonszámukat. De hogy ez a méltatlan, semmiképpen nem európai eljárás/elbánás másokkal ne ismétlôdhessék, az illetékeseknek le kellene vonniok a tanulságot. Ismerôsöm elégtétele csupán, hogy "magánszolgálatával" — a Népújság rovatára is támaszkodva —, bár nyugalmuk árán, sokakat hitelesen tájékoztattak...

December 30-án a megyei kereskedelmi, mezôgazdasági és iparkamara fôtitkárától, Manolache Victortól értesültünk, hogy egy novemberi kormányhatározat jóvoltából a kis és közepes vállalkozások állami támogatásban részesülhetnek marketing-tevékenységeik erôsítésére.

A november 10-én keltezett 789-es számú kormányhatározat a Reformügyi Minisztérium Reformtanácsának költségvetését egészíti ki 20 milliárd lejjel. Ebbôl az összegbôl a kis és közepes gazdasági egységeknek juttathatnak pénzt, hazai és nemzetközi vásárokon és kiállításokon való részvételekre, reklámanyagok készítésére, marketing-tanfolyamokon való részvételre és piaci információszerzésre. A támogatás összegét a cégeknek nem kell visszatéríteniük.

A vállalkozókhoz eme pénzek a megyei kereskedelmi kamarák közvetítésével juthatnak el. A Maros megyei kamarával december 15-én kötött egyezményt a Reformtanács. Tehát ama megyénkbeli vállalkozók, akik az elôbb említett tevékenységekre pénzt igényelnének, a megyei kereskedelmi kamarához fordulhatnak. A támogatás megszerzésének feltételei, hogy az igénylô társaság magántôkéjû legyen, legkevesebb 2 éve legyen bejegyezve, illeszkedjen be az 1993. évi 25-ös kormányrendelet elôírásaiba. Ha az igénylô cég törzstôkéjében olyan társaság is részes, amely nem kis vagy közepes vállalat, ez utóbbinak az igénylô cégben birtokolt vagyonrésze nem haladhatja meg a 25%-ot. A támogatást nem igényelhetik olyan társaságok, amelyek a fogyasztókra vagy a környezetre veszélyes termékeket forgalmaznak.

A kereskedelmi kamara a Reformtanáccsal kötött egyezmény értelmében tipusnyomtatványt ad át az igénylôknek. A nyomtatványt, amely megegyezik az üzleti tervvel, az igénylônek kell kitöltenie, majd eljuttatni azt a kamarához, amely a maga során ellenôrzi és láttamozza az iratot, majd elküldi azt a fôvárosba, a Reformtanácshoz. A támogatás jóváhagyásáról a Reformtanács dönt. A támogatást elnyerô cégeknek a fentebb említett, gyakorlatilag elvégzett tevékenységek költségeit számolják el a jóváhagyott összegbôl, tehát a cégek nem készpénzt kapnak. A támogatás felhasználását a kamara ellenôrzi.

A karácsonyi-újévi szünidô után tegnap újra megkezdôdött a tanítás valamennyi oktatási intézményben. Az új szerkezet szerint két szemeszterre osztott tanév elsô félévébôl még három hét van hátra. Az oktatásügyi törvény elôírásai szerint ez a 15 tanítási nap az ismétlések és felmérések idôszaka. Ami a korábbi szerkezetbôl sem hiányzott, csak éppen az évharmadok, valamint az iskolai év végén kijelölt rövidebb periódust jelentette.

Elméletben nagyon jól fest mindaz, amit a tanerôknek e három hét alatt tennie kell. Az ismeretek elmélyítése, rendszerezése, a tanultak gyakorlati alkalmazása az önálló dolgozattól, kísérlettôl egyéb formákon áll, rengeteg jó ötletet hallottam pedagógus ismerôseimtôl. Csakhogy mindezt feltételes módban. A tanügyi reform keretén belül ugyanis a szerkezetátalakítást nem követte minden évfolyamon és minden tantárgyból a tananyag átgondolt szellôsítése, az új struktúrához való igazítása. Némely tantárgyból pedig, ahol megkísérelték, úgy tûnik, mintha barchobáztak volna, a kimaradt anyagrész ismertetése nélkül ugyanis nem lehetett továbblépni. Így nem egy esetben a tanárnak nemhogy ismétlésre, de az órakeretben feltüntetett tananyag befejezésére is alig marad ideje.

Ami pedig az ismeretellenôrzést illeti, ez a három hét a felmérések idôszaka, az évharmadi dolgozatoké, a tananyagot átfogó teszteké, már aki veszi a fáradságot, hogy ezeket a felmérôlapokat összeállítsa. A beígért minisztériumi rendelet pedig, ami mindezt pontosítaná, szokás szerint késik. Addig is, a tanulók számára például a Közoktatás decemberi száma közöl egy részletesen kidolgozott tervet erre az idôszakra, ami kiindulópont lehet az ötletekben, tapasztalatokban szegény pedagógusoknak.

A diákoknak pedig, a sok szünidô után talán sikerül visszazökkenniük az iskolába, s ebbe a számukra korántsem könnyû idôszakba, amelyet nemsokára újabb szünidô követ. Kívánunk hozzá kedvet, kitartást mind az ô, mind az új szaknyelvvel küszködô, s a vátozásokhoz alkalmazkodni kénytelen tanítóik, tanáraik számára.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) országos elnöksége 1992-ben a megváltozott társadalmi gazdasági környezetben úgy vélte, hogy szükség van egy olyan mezôgazdasági profilú vállalkozás létrehozására, amely egyfelôl jövedelmi forrásként szolgálna a szervezet számára, másfelôl pedig a kereskedelmi tevékenység során segítené a gazdatársadalmat bizonyos termékek beszerzésében. Ez volt az akkori alapgondolat, amely késôbb csiszolódott és megszületett a Gazda Kft. Egy országos szervezet országos vállalkozása, amelyet Marosvásárhelyen jegyeztek be. Alaptôkehiány miatt a vállalkozás indulásképpen lízing szerzôdéseket kötött és kombájnokat biztosított a betakarítások idôszakára. Az évek múltával a Gazda Kft. létrehozta két kolozsvári kirendeltségét: egyik az Erdélyi Gazda, havonként megjelenô szaklap kiadását vállalta fel, ma 8000 példányban jelenik meg; a másik kirendeltség pedig szaküzletet mûködtet, ahol vetômagvakat mûtrágyát, vegyszereket, munkaeszközöket vásárolhatnak a gazdálkodók. A Gazda Kft. Szilágysomlyón is kereskedelmi egységet nyitott. Ez lenne a vállalkozás rövid története, amely 1998. december 29-én újabb mozzanattal bôvült, akkor, amikor az RMGE Maros megyei szervezetének vezetôsége, Csomós Attila mérnök, megyei elnök, Máthé László titkár jelenlétében a székház pincéjében borkóstoló helyiséget nyitot, s ott búcsúztatta az óévet. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Fodor Imre polgármester is. A borkóstoló egyelôre még zárva a nagyközönség elôtt , mivel a hivatalos bejegyzési iratok egy része még aláírásra vár.

A közel 40 négyzetméteres helyiségben italkimérôt rendeztek be faanyagból. Ugyancsak ebbôl készültek a falak mentén körös-körül a polcok, amelyek fölé nádból készült népmûvészeti tárgyakat helyeztek el, de nem hiányoznak a varrottasok és cserépedények sem.

Csomós Attila szerint: aki majd betéved az RMGE marosvásárhelyi borkóstolójába, fehér és vörös borokat ízelgethet hagymás zsíros kenyérrel. Terveik szerint kizárólag borversenyeken díjazott borokat forgalmaznak, elônyben részesítve a Küküllô mentieket.

A kis kereskedelmi egység fômindenese Ágoston Antal, marosvásárhelyi illetôségû, Gazda Kft. marosvásárhelyi kirendeltségének ügyvezetô igazgatója. Borszakértô és kereskedelmi szakember, utóbbit bizonyítja, az ízlésesen megterített hosszú asztal és a polcok. Mikor nyitnak hivatalosan? Ágoston Antal válasza szerint: amint megjön a hivatalos jóváhagyás.

Az elmúlt évben — a romló gazdasági helyzet ellenére — a Népújságnak sikerült néhány újdonsággal meglepnie olvasóit. Március 15-e óta a lap a világhálón is olvasható, s így — nagy mértékben a Hámos László vezette, New Yorkban székelô HHRF-Magyar Emberi Jogi Alapítványnak köszönhetôen — a földkerekség legtávolabbi helységeibe jut el a Marosvásárhelyen szerkesztett lap. A közel tíz hónapja élô honlap (http://www.hhrf.org/nepujsag) 17.346 látogatót fogadott, közülük néhányan elektronikus levélben küldték el karácsonyi és újévi jókívánságaikat szerkesztôségünknek. Köszönjük figyelmességüket és a teljesség igénye nélkül ebbôl válogattunk egy csokorravalót.

Kívánunk a Népújság szerkesztôségének egy igazi szép és boldog karácsonyt, és egy ugyanolyan szép új évet is, hogy fent tudjátok tartani ezt a lapot a Net-en, nem is hiszitek, milyen jó dolog olvasgatni az "otthoni" híreket. Meg amikor pl. a kanadai volt vásárhelyi kérdi, hogy "olvastátok a Népújságban...", és hát olvastuk; és ez olyan jó dolog, tudjátok, mi itt valójában úgy érezzük, hogy a gyökereinket elvesztettük, élünk, minden rendben van látszólag, de a gyökereinktôl elszakított a sors. És hogy akármikor "hazamehetünk", olvashatjuk a Népújságot, virtuálisan otthon lehetünk, ez sokat jelent sokunknak itt, kint. Az itteni vásárhelyi közösség rendszeresen olvassa a "helyi" lapot. Van pl. egy Moldován Jóska nevû volt buszsofôr, akinek egy olyan balesete volt itt, hogy soha nem tud hazamenni, nem bírná ki a 25 órás repülést. És ô teljesen otthon tudja képzelni magát a mindennapi újságolvasással. Úgyhogy még egyszer kellemes és boldog karácsonyt a Népújságnak.

Vámos Péter és családja, Melbourne, Ausztrália

A feleségem marosvásárhelyi. Sokszor jártam ott. Sok sikert az új évben.

Üdv, Gyula Szotyori, San Diego, California

Kellemes karácsonyt és boldog új évet kíván mindannyiuk számára a

Nagy család. Richmond Hill, Ontario, Kanada.

Boldog új évet

A Svájcban élô magyarok sikerekben gazdag, egészségben teljes, boldog új évet kívánnak minden magyarnak

Boldog új évet kívánunk

Üdvözlettel, Hosszú Gábor (MVSZ Magyar Ifjak Világfórumának sajtószóvivôje)

Köszönöm a kedves üdvözletet, én is kívánok szép karácsonyt, sikeres, lendületes új évet, köszönöm a pontosan, rendszeresen küldött lapot.

Magyari Tivadar és a Duna Televízió lapozó címû rovata.

Kellemes karácsonyt, boldog és eredményes új évet kíván

György Attila

Békés karácsonyt és boldog új esztendôt kíván az RMDSZ lugosi szervezete

"Adjon az Isten szerencsét,
szerelmet, forró kemencét,
üres vékámba gabonát,
árva kezembe parolát."

Áldott karácsonyt, kihívásokban és megvalósításokban gazdagabb boldog új esztendôt kíván az RMDSZ Temes megyei szervezete vezetôsége nevében

Toró T. Tibor

Tisztelt szerkesztôség!

Mindannyiuknak nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok.

Lajos Bibo

Kedves Barátaink!

Legyen olyan számotokra ez az ünnep, mint az itt csatolt hölgy: szép, kellemes, csillogó, disztingvált, jó hangú. Boldog ünnepeket!

Cseke Gábor

Az Udvarhely Szék és a Príma Rádió kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván!

Szôke László

A Bay Zoltán könyvtár sikerekben gazdag, boldog új évet kíván!

BÚÉK

India közel egymilliárd lakosával a világ egyik legnépesebb és hagyományokban, ünneplésben legszínesebb országa. Itt megtalálható mind az öt emberfaj, ezeknek keveréke, és mindenik világvallás, melyek közül kettô, a hinduizmus és buddhizmus bölcsôje itt ringott. Tizennyolc nyelv általánosan ismert és beszélt az országban, ezenkívül nyolcszázötven dialektust tartanak sázmon. A soknyelvû és hithû népcsoportok káprázatos egyveleget alakítottak ki a mûvészetekben, a táncban a zenében, a konyhamûvészetben és a kézmûvességben.

E hatalmas ország népeinek mindennapjait és ünnepi szokásait leginkább a vallásuk határozza meg. A hitviláguk hatással van életük minden területére. Az épületek, amelyeket építenek, a viselet, amit hordanak, az étel, amit elfogyasztanak, a legendák, eposzok, versek, amelyeket szájról-szájra adnak át utódaiknak tükrözi a vallásos hitüket. Az itt élô népek mindenikében erôs a vallásos meggyôzôdés, mégis a különbözô vallású csoportok békében élnek egymás mellett. Az indiai emberek türelmesek egymással, tisztelik a mellettük élô ember másságát.

A távoli, egzotikus ország ötezer éves kultúrája vonzza a néprajz, -zenekutatókat, mûvészettörténészeket és a turistákat. Gazdag mûvészetekben és hagyományokban, azok pedig sokfélék, mint az itt élô népek. Minden közösség része lett a nemzet változatos, jellegzetes kulturális örökségének, amit tömören úgy jellemezhetünk, hogy "indiai". Mint szemtanú megcsodáltam, milyen sikeresen megtalálják az arany középutat a népüket tovább éltetô kultúra megtartásában és az új, modern életforma felvételében. Az indiai emberek, többnyire a fiatalok, elözönlik a mozitermeket, hogy megismerjék a legújabb hazai filmalkotásokat, de ugyanúgy részt vesznek a sokezer éves múltra visszatekintô utcai ünnepségeken és felvonulásokon. Az itt élôk szeretik hagyományaikat, az ország minden részében gyakran szerveznek ünnepi játékokat, fesztiválokat.

Ilyenkor, esztendô fordulóján, a keresztény kultúrkörben élô ember a téli, év végi ünnepeken töltôdik fel újra, piheni ki magát. Lássuk hogyan ünnepelnek a világ másik részében élô testvéreink, más arcú kultúra jegyeit hordó környezetben.

Indiában nem telik el egy nap valamilyen fesztivál nélkül. Ezek a felvonulások mindig nagy tömeget vonzanak. Egy év alatt harminc körül van a fôbb ünnepségek száma, ezekhez még számos helyi jellegû is hozátevôdik. Évszakváltáskor, az istenségek vagy hôsök hôstetteik emléknapján, vallási és nemzeti ünnepek alkalmával tízezrek tolongnak az utcán. A felvonulásokon részt vesz minden nemzedék élénk színû népi ruhába öltözve. A nôket elborítják az ékszerek, fejdíszek, színes szalagok, de a férfiaktól sem idegen a szivárvány minden színére festett fejfedô vagy turbán néhány papagáj tollal. A színes forgatagot kiegészítik feldíszített állatok: tehenek, tevék, elefántok. Béhány gazdagabb vagy befolyásosabb embert aranyozott ruhában a nagyállatok hátára kosárba ültetnek. Ezek teve- vagy elefánháton teszik meg a néha több kilométeres távot. A tehenek szarvait élénk színekkel csíkosan teszik meg a néha több kilométeres távot. A tehenek szarvait élénk színekkel csíkosan befestik és

természetes anyagból: kenderbôl, gyapotból fonott maszkot helyeznek a fejükre. Kagylókkal, pénzérmékkel díszített álarcok borítják a többi állat arcát is. Az emberek és állatok nyakába sárga virágból font koszorúkat akasztanak. Hímzett, szôtt kendôkkel, szônyegekkel, fafaragásokkal, köztük állatszobrokkal feldíszített, nagy fakerekû szekereket vontatnak a tömegben. A muzsikusok zenélnek, énekelnek, csattogtatnak. A búcsújárók apraja-nagyjának egy része bekapcsolódik az éneklésbe, a másik része éktelen lármával juttatja kifejezésre örömét.

Az év legfontosabb ünnepe a január 26-i Köztársaság Napja. Minden évben nagy ünnepségeket szerveznek országszerte. Új-Delhiben, a fôvárosban látható a legnagyobb utcai felvonulás és katonaparádé. Az ország minden államából jönnek ünneplôk és egyesülnek a zsúfolt körmenettel. A katonaság helikopterei és repülôi közben légibemutatóval teszik az eseményt látványosabbá. A világ egyik építészeti csodájának tartott Vörös Erôdben a miniszterelnök elmondja ünnepi beszédét. Reggeltôl estig táncolnak minden régiót képviselô tánccsoportok a városközpontban felállított nagyméretû szabadtéri színpadon.

A hinduk egyik vidám ünnepe a tavaszi Holi fesztivál. Náluk ekkor kezdôdik az új év. Az eltelt évtôl a helybeliek az elsô nap zenével, tánccal és népi játékokkal búcsúznak. A második napot a Színek Napjának nevezik, mert a jókedv féktelen festésbe, mázolásba torkollik. Az emberek vidám színekkel befestik, lespriccolják egymást és környezetüket, ahogy csak tehetik. Akit az utcán elkapnak, legyen az családtag, rokon, ismerôs vagy idegen, befestik. Aznap senki nem megy az utcára jó ruhával, mert estére minden ember ruhája rózsaszín, kék, piros, narancssárga és sárga festékkel itatott. Az itt élôk hite szerint a színekkel távol tartják a rossz szellemeket. Házaik és istállóik falát, ajtaját, ablakát is bemázolják.

Az indiaiak ünnepségeik alatt felkeresik a szent helyeket, templomokat, virág- és ételáldozatot visznek az oltárra. Sok édességet esznek, meglátogatják rokonaikat és megajándékozzák egymást. A templomokban és a házi oltárokon gyertyákat, füstölôket gyújtanak az isteneik képe vagy szobra elôtt.

A Fény Ünnepén pedig este fények gyúlnak az ablakokban és az utcán. A rendhagyó módon kivilágított, fényárban úszó utcákra áradnak az emberek. Énekelnek, zenélnek, táncolnak és az utcán készített és fajárgányokon tálalt ételek sokaságában válogathatnak. A sokadalom reggelig tart.

Az ünneplésbe, utcai forgatagba jókedvvel kapcsolódnak be a más vallású emberek együtt szórakozva, szórakoztatva egymást. India a sokszínû ünnepélyek és mûködô tolerancia hazája.

Mindannyian tudjuk, hogy az ember nem szeret dolgozni.De amikor kénytelen nem dolgozni, akkor bizonyára bekövetkezik az az állapot, amit a népi bölcsesség így fejez ki: "A kutya is akkor vész meg, mikor a legjobban megy a dolga." Hát hogyne veszne meg a szegény tömbházlakó troglodita, akit hivatalosan foszt meg a piacgarázdálkodás átmeneti szakasza — ez az újabb definiálhatatlan "éra" — attól az elemi jogától, hogy alaptermészetének megfelelôen ne szeressen dolgozni, mégis legyen munkája, melybôl fenntarthatja magát és kis családját.

Ebbôl a jogi és lelki fosztottságból fakad aztán az, hogy ha az embernek semmi dolga nincs, akkor mindig kitalál valamit, de ezt már játéknak nevezi. Így keletkeznek a technika nagy vívmányai, a civilizáció nagy katasztrófáival egyidôben.

Homóék úgy töltötték a szilvesztert, mint a többi átlagbalek, összegyûltek valahol, sokat ettek, keveset ittak (mert ötvenen túl már mindenféle komplikáció lép fel), egy kicsit adomáztak, egy kicsit vitáztak, néztek volna szilveszteri vidámat a tévében, de felhôtlen mulatságukat teljesen beárnyékolta a szerencsevárás. Mert csakhamar kiderült: szinte mindenki küldött be kocsiszelvényt, és a ravasz tévések csak annyit jelentettek be, hogy valamikor hajnal tájban ejtik meg a húzást, ezzel pedig stresszben, illetve a saját adójuk mûsorán tartották a jónépet, aki valamilyen atavisztikus lelki derûnek köszönhetôen végig hitt a csodában, holott számtalan csalódásából megtanulhatta volna, hogy a szerencse, az minimum vak. De béna is és fôleg hülye. Azonkívül pedig itt Erdélyben még piszkosul sovén is.

A szilveszter tehát nem hozott semmi újat, azon kívül, hogy más nyert autót, lakást, mifenét, és az erkélyt telelôtték a szembeszomszédok mindenféle rakétával meg petárdával, na és a délelôtti pergô doboláson kívül, mikor a medvések elkezdték odalent a show-t. Homó arra gondolt, hogy lám, nemcsak a magyarok vetkôzték le ôsi szokásaikat s nemcsak tôlük vették át azokat a romák, hanem íme, a románok helyett is ez a gyorsan fejlôdô utódnép végzi a munkát. Hirtelen elszégyellte magát, és ezt ismételgette: "Tiszteld a másságot, tiszteld a másságot."

Nézte egy kicsit a politikusokat, és arra próbált összpontosítani, kiben mocorog már a diktátori lilaság. Umberto Ecotól tudta: a nevetés az egyetlen erô, amely képes a diktatúrák ellen harcolni, amelyek mindig azzal kezdik, hogy betiltják a humort.

Homó valami furcsát tapasztalt. A közéleti emberek ugyan erôltették a humort, de nem tudtak igazán, szívbôl kacagni. A helyi és a fôvárosi humoros mûsorokon pedig valahogy nem igazán lehetett nevetni. Egyik-másik poén mégis ült; olyankor Homó hangosan felkacagott, amibôl a lopakodó tolvajok megsejdíthessék: itthon vannak, vannak itthon, nix betörés — ha nem hiszitek, ugatunk is mindjárt.

Akik nem tudnak nevetni, azokból lesznek a diktátorok, legalábbis lélekben, még ha a többiek nem tudnak is errôl, idézte ismét Eco-t, s figyelte az államelnökök arcát. Az egyik olyan bánatos volt, mint egy távoli halottlátó, a másiknak ragyogott a szeme, mintha éppen most vett volna be egy korty királyleánykát kedvcsinálóul, lelkierô végett.

Homó elbizonytalanodott. Amott Operettlandból komoly ország lesz, gondolta, itt, ebbôl meg Disneyland mintájára "sajátosan nemzeti" Disznólangy. Meditált. Hogy itt voltaképpen sosem ért véget a paternalizmus, egyikbôl a másikba váltottunk, igaz, lecsúszólag, király után elvtársak adták a barackot a kobakunkra, viszont rendôrállami szocializációnk ma is szépen érzôdik.

Hát van önrendelkezésünk? A társadalmi és gazdasági struktúrák gyönyörrel töltenek el? És kié a hatalom, Istenem, kié, kié. Merthogy Te, Atyám, csak deklarált uralkodó vagy, mint a demokrácia.

Korrupt vagyok, korrupt, ismételgette Homó. Korrumpált a tavalyi hó.

A tévézést elunta, olvasni már fájt a szeme, aludni nem lehetett. Ez az új év elsô igazi éjszakája lett volna. De a szomszédja fölötti kétszobásból megint csakúgy harsogott a nyugatiság. Ha ez már az. Az a — helyi URH-adókból is váltig nyáladzó — rittyi-rotyi kommersz konzervzene, melytôl hirtelen víz lesz a vörös bolygón.

Éjféli egy volt, Homónak zengett az agya, Szaddam Husszein-féle alakok nagy kalapácsokkal verték a dobhártyáját, ez pedig hatalmas színházi gonggá veresedett, és úgy szólt, mint esôs idôben, sûrû ködben a vártemplom nagyharangja.

Azelôtt egy rendôr lakott ott, a nyolcadikon, de jobb lakáshoz jutván ismeretlenek jöttek a helyébe. A jobb rendôrök általában elköltöztek innen. Mégis maradt néhány, egyikôjük éppen Homó alatt lakott, másfél mázsás, raktáros kinézetelû piedone, mégis egyszer-kétszer eláztatták ôket, és bizony a saját hibájukból. Emiatt Homó lehetôleg kerülte ezt a rendôrt, ami könnyû volt, mert szinte sohasem tartózkodott odahaza. A másik rendôr a raktáros kinézetelû alatt lakott, az nyugalomba vonult rendôrezredes volt, igen szelíd ember, sosem lehetett szavát hallani, pedig a régi taxisok mind jól tudták, hol lakik.

Ennyi s még több rendôrrel társasban azt hinné az ember, tökéletes hangszigetelés a blokk-élet. Hát nem az.

Fél három órakor a szomszédasszony kiverte a hisztit. Az ô idegei a leggyengébbek, már a második munkahelyérôl bocsátják el ("diszponibilizálják"), és azok a rángatózó, padlódöngölô fiatalok éppen a feje fölött buliznak. A legény, aki oda költözött, szinte ismeretlen. Egyébként is a rohamosan elszegényedett családok helyébe mind efféle ismeretlen újgazdák érkeztek, ez a nagy privát honfoglalás. A srác még iskolás, maturandus talán, az anyukája mediterrán tájra ment férjhez, de elôtte még megvásárolta ezt a lakást a csemetének, aztán onnan dirigálja. A srácot ritkán látni, valószínûleg a suliban sem túl gyakori vendég. Ellenben Homó szedett ki egyszer vagy hét-nyolc csórót az elakadt liftbôl, mind ilyen jóltáplált nyírottfejû ifjoncokat, akik holdvilágosan belevigyorogtak a képébe, mikor azt magyarázta nekik, hogy a négyszemélyes lift mégsem kamion.

A szomszédasszony üvöltözése kitöltötte az egész lépcsôházat (10 emelet, 42 lakás). Azt lehetett volna gondolni: most nagy zrí lesz, kitódulnak a nyolcadikon lakó szomszédok, és ha tettleg nem is, de elméletice kihajigálják onnan az ô álmukat is ugyancsak megrontó, szemérmetlenül, pimaszul visszapofázó bandát. Nem így történt. Csak a szomszédasszony egyetemista nagyfia veszekedett még egy kicsit velük, a zenét valahogy elzárták, de még legkevesebb egy órácskát dobogtak, topogtak, bizonyára a bútorokat rendezték, takarítottak, közben üvegek hengergetésének nagyszerû zaját lehetett kivenni.

Nem lett zrí, mint ahogy sosem lesz itt zrí, gondolta gyáván Homó. Az ember kerüli az erôs érzelmeket, de keresi a gyengét. Ugyanígy van ez a szellemi és fizikai munka során jelentkezô frusztrációval és bizonyos undorító dolgokkal is, hiszen az emberek kerülik az obszcenitás durva formáit, és tartózkodnak a nagyon trágár dolgoktól, de élvezik a sikamlós vicceket és dolgokat. Itt tökmagoznak a liftben, köpködnek és behúgyoznak. Meggyújtják az emeleti kapcsolót. A háziasszonyok a konyhaablakon át rázzák a morzsát az alsókra, Homóékra is. Ha szônyeget mosnak, akkor vagy az erkélyrôl csepegtetik tele vízzel a félvilágot, vagy a lépcsôházi karfára teregetnek. Ünnepek elôtt mindennapos a bejárat és a lift közötti távon a pocsolya, jobb esetben csak hányás. A társadalom stabilitásához, úgy látszik, szükség van az enyhe izgalomra, mondja Donald D. Hebb.

Hát ég veled, 1998. (Homó végül Petôfit forgatta.) "Nem foglak oda írni tégedet, / Hol boldog évim följegyezve vannak." Eszébe jutott a templomi áhítat, a betlehemes, a kénosi regôsök. Egy határszéli temetô kapcsán látta Gergely Ágnesnél nemrég: "Fehér falú imák alatt, / Copfos pogány maradt a hit." (Kortárs, 1998/11.)

Bekapcsolja a rádiót, ingerszegény a világ újév kezdetén, hírszegény az adás. Itt-ott föld reng, itt-ott robbantanak, halnak, iszonyatos hóviharok, homoki autós ralik, van-e vajon víz a Marson. Imott- amott sztrájkolnak, ettôl-attól megy föl a cukor. Sebaj, van helyette horoszkóp, lesz valutánk bôven az új esztendôben.

Víz pedig nem a Marson, hanem a fejekben buzog. (Használat után tessék lehúzni!)

Homó a Mérleg jegyében született. Elalvás elôtt azt suttogja: bilánc, bilánc, bilánc.

Kora gyerekkorom óta azt hallottam, hogy sportolni egészséges, aztán egy idô után magam is beláttam, hogy nemcsak hasznos, de kellemes is. Késôbb örömmel tapasztaltam, hogy olykor még a mozgássérültek is kosaraznak, és tudtam, a sport nem csak a testnek, de a léleknek is jót tesz. Hiszen ép testben ép lélek.

Most azonban olyan új "sporttal" találkoztam, ami a fentiekkel homlokegyenest ellenkezik. Látom ugyanis, hogy "újgazdagék" tizennyolc évet alig betöltött csemetéi, és nem csak ôk, vadonatúj nyugati autókban ülnek és az autó után nem utánfutó, hanem szánkózók, esetleg sízôk vannak kötve.

Arcukon sugárzó mosoly, büszkeség és a tudatlanok boldogsága. Mert szinte biztosra vehetô, hogy sem a volánnál ülô, sem a sízô illetve szánkózó nem gondolja végig, hogy száguldásuk mennyire veszélyes.

Az már elsô látásra nyilvánvaló, hogy a havas úton autózni már önmagában sem a biztonság netovábbja, sôt az is, hogy az esetleges fékezésnél a "sportoló" ugyanúgy ütközik az autóval, mintha az elütötte volna. Vagyis állandóan balesetveszély áll fenn. Egy picivel elmélyültebb, ám egyáltalán nem megerôltetô gondolkodás után az is kiderül, hogy a tisztelt sportszeretô a tiszta levegô helyett az autóból kipufogó gázt szívja, aminek a káros hatásait azt hiszem, nem kell taglalnom.

Arról meg már csak halkan merek csak szólni — nehogy kötekedônek nevezzenek —, hogy mindez a Hargita-hegység festôi szûk kis völgyeiben történt, ahol a levegô mellett, az ott honoló csendet is autóik zaja szennyezte. Mégis elmondom, hátha a téli sportot tévesen értelmezôk, legalább a mások nyugalma és egészsége iránt fogékonyabbak, ha már a saját egészségük és épségük ennyire nem érdekli ôket.

Tévéfigyelô

Oka van annak, hogy a Tévéfigyelô rovat nem a megszokott napján, szerdán jelentkezik, hanem a mai napon. Bizonyára a ROMSAT kábelhálózat elôfizetôi mind észrevették, hogy tévéfogyasztói életünkben megjelent egy új színfolt, a magyar TV3. Ahogy elnéztem a január 1-2-3-án sugárzott mûsort, csak legyintettem, s arra készültem, hogy megírom: ezt a mûsort aztán igazán nem kell nézni, mert "szappanoperán", azaz "linkóci" tévésorozaton és dirr-durr amerikai filmeken kívül semmi érdemlegeset nem sugároz. Csakhogy...

Jegyzetem további részét hadd kezdjem egy édes viccel, bizonyára önök is ismerik: Hogyan születik a kannibál bébi? Válasz: Úgy, hogy leeszik róla az anyukát... Nos ez jutott eszembe, amikor a tegnap reggel 6 óra 55 perctôl fél tizenegyig végignéztem a TV3- ban elôször közvetített Nap-kelte címû mûsort. Errôl az összeállításról azt kell tudni, hogy az MTV1 és általában a magyar médiabirodalom egyik legtekintélyesebb politikai és hírközlô mûsora volt, és eddig a közszolgálati (állami!) tévé egyes csatornáján sugározták. Namostmár köztudott, hogy a magyar médiapréri és a jelenlegi magyar kormányzat viszonya egyáltalán nem felhôtlen; hogy a zömmel ellenzéki, baloldali, liberális sajtó valamint tévé- és rádiómûsorok között — nem vérre menô — hanem fennhatóságért folytatott harc folyik immár több hónapja. Az MTV-ben jelentôs személyi változások történtek. Ergo magyarán az történt, hogy a politikai elit "leette" az MTV-t a Nap-keltérôl. Lehet, hogy ez pontosan nem így van. De innen, Erdélybôl így látszik.

Tény, hogy ezennel a reggeleinket "tönkretették". Nem tudom, a magyar lakosság egy része, melyet igencsak érdekel a politika, sport, meg minden szenzáció, amirôl a Nap-keltében szó esik, egyáltalán hogyan fog neki reggelente dolgozni. De hogy jómagamnak és sokunknak nehéz lesz naponta elszakadni a mûsortól, s munkába indulni, az tuti. Egyébként a TV3-ban elôször hétfôn sugárzott valóban szenzációs három és fél órás mûsornak az volt a külön pikantériája, hogy ekkor tért vissza a képernyôre az évekkel ezelôtt letiltott egyik magyar sajtóguru, Forró Tamás. Ô vezette végig — mesterien — a Lakat T. Károly fôszerkesztôsége alatt készülô mûsort. Hogy mi minden volt benne? Hát elsôsorban Torgyán József, akinek társaságában unatkozni igazán nem lehet; no meg fôszereplôk voltak a MÁV-szakszervezetek, a csôd szélén tántorgó Ikarus vállalat és még sok minden egyéb. Külön érdekesség az, hogy a rovatban újraközvetítik a rendszerváltó 1989-es évben készült valóban "forró" interjúkat, például hétfôn reggel láthattuk, amint a "Kinn, padon" (mily szellemes cím, és valóban a képernyôn egy kerti padon üldögélve jelennek meg a riporterek és riportalanyok) rovatban 1989. augusztus 19-én Forró Tamás és Havas Henrik Czinege Lajost nyaggatta a csehszlovákiai bevonulás évfordulóján... 1968-ban ugyanis ô volt a hadügyminiszter, amikor "Magyarország baráti segítséget nyújtott a Szovjetuniónak a csehszlovákiai helyzet normalizálásáért." Számunkra már csak azért is izgalmas dolog újranézni ezeket az egykori interjúkat, hogy lemérjük az 1989-es magyarországi és romániai cenzúra közötti különbséget.

Tehát itt van a TV3. Egyébként ezzel kapcsolatban, hogy átvette a Nap- kelte rovatot, sok mindenen érdemes elgondolkozni. Például azon, hogy a mûsort anyagilag támogatók milyen tévécsatorna mellett tették le a garast. Egy olyan adáshoz került át e rendkívül vonzó rovat, mely a nap többi részében tucatmûsorokat sugároz. Viszont sajnos e kereskedelmi tévék a reklámból élnek, a reklámhoz magas szintû nézettség kell, a nézôk pedig — a szakszerû felmérések szerint — az amerikai filmeket fogyasztják nyakra-fôre... Ez egy olyan bûvös kör, amibôl a kiút egyelôre ismeretlen.

A ROMSAT kábeltévé-társaság ügyvezetô igazgatójától, Gábor Ferenctôl megtudtuk, hogy a társaság kimondottan igényelte, és végre megkapta a TV3 mûsorszórási jogát. Hogy ez a társaságnak mibe kerül, az szakmai titok. Sajnos, a héten még nem kaphatjuk meg a TV3 heti programját, hogy mellékletünkben mi is közölhessük, mivel a ROMSAT sem kapja azt még a TV3-tól, de igényelni fogják. Reméljük, hogy minél hamarabb bekerül a mûsorelôzetes a Népújságba, mint ahogy a más kábelhálózaton sugárzott egyéb mûsorok rendjét is igyekszünk minél hamarabb megszerezni.

Földrengés a hármas határon

A Richter-skála szerint 3,0-es erôsségû földrengés volt hétfôn reggel az ország északnyugati részén, a román—magyar—ukrán "hármas határ" térségében. A román földrengéstani intézet szerint az ebben a körzetben szokatlan földmozgás epicentruma 10 kilométer mélyen volt. A rengést a lakosság is érzékelte, de anyagi kárt vagy sérülést nem okozott a földmozgás.

Módosul a gyermekpótlék törvénye

Emil Constantinescu államfô kihirdette az állami gyermekpótlék törvényét módosító és kiegészítô törvényt. Az új szabályozások értelmében az I. és II. fokú rokkant, illetve fogyatékos gyermekek 18. életévük betöltéséig jogosultak a pótlékra az eddigi 16 év helyett.

A legnagyobb adós

A petrozsényi kôszén közszolgáltató volt november végén a legnagyobb adósa a társadalombiztosítási költségvetésnek, tartozása ugyanis meghaladta az 1700 milliárd lejt. Közvetlenül utána következik a galaci fémipari kombinát 1182 milliárddal, a Román Államvasút pedig 900 milliárddal.

Részleges vasútassztrájk Magyarországon

A MÁV hétfôn reggel 0 órakor munkába vezényelt csaknem 4000 alkalmazottjának 14,3 %-a, azaz mintegy 600 nem vette fel a munkát. A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének illetékese nem sokkal a sztrájk kezdete után még nem tudott pontos adatokkal szolgálni, ugyanakkor kifogásolta, hogy a dolgozókat több helyen olyan nyilatkozat aláírására próbálták rávenni, amelyben lemondanának a sztrájkban való részvételrôl. A MÁV igazgatósága szerint ezen nyilatkozatokra a bérek kifizetése miatt van szükség. Hétfôn mindkét fél bírósághoz fordult, a MÁV a munkabeszüntetést tartja jogellenesnek, a VDSZSZ pedig a sztrájktörvény megsértésével vádolja a társaságot. Ettôl függetlenül a két fél képviselôi között folytatódnak a bértárgyalások. A Mozdonyvezetôk Szakszervezete, illetve a Vasutasok Szakszervezete nem vesz részt a munkabeszüntetésben.

Pénzben bokáig

Hetvenezer márka zúdult érmék formájában az autópályára Koblenz közelében, amikor súlyos baleset ért egy pénzszállító gépkocsit. A helyszínre érkezô német rendôrök több mint egy órára "köztisztasági alkalmazottakká" váltak, ennyi idô kellett ahhoz, hogy összeseperjék és fellapátolják az aprópénzt a pályaszakaszról, amelyet a takarítás idejére le kellett zárni. A pénzszállító autó vezetôje és kísérôje súlyosan megsérült a baleset következtében.

Útban a Marsra

Vasárnap este útnak indították a floridai Kennedy ûrközpontból a Mars bolygó kutatására a Mars Polar Lander ûrszondát. A szakértôk szerint a szonda 11 hónap utazás és 6 hónap pályamódosítás után 1999. december 3- án érkezik meg a vörös bolygó felszínére, a déli pólus közelében. A kutatók elképzelése szerint a szonda ejtôernyôvel ereszkedik majd a felszínre, robotkarjával talajmintákat vesz, s azok elemzése után adatokat küld a Földre. Fô feladata, hogy kiderítse van-e víz a Marson.

Világkonferencia a piaci stabilitásért

Japán kormányforrások szerint olyan állandó — évente három-négy alkalommal ülésezô — vezetô nemzetközi pénzügyi szervezetek és felügyeleti hatóságok részvételével zajló világkonferencia tervei körvonalazódnak, amelynek célja a piaci spekuláció kavarta szélsôséges tôzsdei kilengések megakadályozása lenne. A tervezett konferencián a "forró" — fôként a fedezeti alapok által kezelt — spekulációs pénzek mozgása elleni fellépést hangolnák össze a résztvevôk. A fórumon megvizsgálnák az ilyen, az ázsiai és az orosz válságért elsôsorban felelôsnek tartott, rövid távú pénzek hirtelen kivonása ellen foganatosítható intézkedéseket.

Ózonlyuk a Déli-sark fölött

Az ózonlyuk a Déli-sark fölött 1998-ban nagyobb volt, mint bármikor azelôtt és csaknem egy hónappal tovább tartott. A mérések szerint, több mint száz egymást követô napon a lyuk nagysága meghaladta a 10 millió négyzetkilométert. Szeptembertôl novemberig a Déli-sark fölött átlagosan 40 százalékkal kevesebb magas légköri ózont mértek, mint a referenciául vett 1976-os esztendôben. A kritikus idôszak csupán az elmúlt héten fejezôdött be. Tudományos megfigyelések tanúsága szerint az ózonlyuk mindig az antarktiszi tavasz idején jelenik meg és rendszerint december elején szûnik meg. Okozói az emberiség által elôállított és használt különbözô vegyszerek. A csökkentésre, illetve a teljes tiltásra vonatkozó óvintézkedések pozitív hatása leghamarabb 20 év múlva lesz érzékelhetô.

Az óévben 19 újságírót öltek meg

Az óévben a világon 19 újságírót öltek meg hivatásának gyakorlása közben, míg 1997-ben 26-ot. A fogságba vetett hírlapírók száma lényegében változatlan maradt: 1998 végén 93-an ültek rács mögött, amiért nem tágítottak mesterségük végzésétôl. Az év folyamán a sajtó, televízió és rádió 487 munkatársát vették ôrizetbe és 697-et támadtak vagy fenyegettek meg. Az elmúlt évben 501 médium vált cenzúra áldozatává és 30 országban sértették meg a sajtószabadságot. Ezekben az országokban kétmilliárd ember él totalitárius rezsimekben.

Határsértôk kisbuszban

Tiltott határátlépést kísérelt meg 29 román állampolgár múlt héten a magyar—szlovén határ közelében. A kisbuszba zsúfolódott nôket, férfiakat és gyermekeket Szíjártóháza külterületén tartóztatták fel a határôrök. Az utasok két napja lépték át hivatalos útlevéllel a román határt. A járôröknek azt nyilatkozták, hogy csupán munkát keresnek a Nyugat-Dunántúlon, de ez hajnali fél egykor a szlovén határtól 500 méterre nem tûnt hihetônek. A határôrség idegenrendészeti eljárást indított a román polgárok ellen, akik a nagykanizsai közösségi szálláson töltötték a szilvesztert.

Fánkrekord Hollandiában

Holland cukrászok az elmúlt év utolsó napjaiban megdöntötték a fánksütés világrekordját. Az oosterhouti Marina Heemskerk és segítôtársa 54 óra alatt összesen több mint 40 ezer fánkot sütött ki, az utolsót szilveszter délelôttjén. A korábbi rekordot 53 órával és kevesebb mint 30 ezer fánkkal két belga pék tartotta. Heemskerkék teljesítménye várhatóan bekerül a rekordok Guinness Könyvébe, a fánkokból származó bevételeket pedig az oosterhouti Szent János bazilika felújítására ajánlották fel.

A héten nem fogadják az adófizetôket

A marosvásárhelyi Pénzügyi Igazgatóság aligazgatója, Butilã Ioan tájékoztatott, hogy a marosvásárhelyi adóhivatal január 11-tôl kezdi meg az adóbehajást a lakosságtól. Az egyhetes késést azzal indokolják, hogy a tavalyi pénzügyi évet le kell zárják, az új évre pedig be kell táplálni a számítógépekbe az adatokat. Az adók és illetékek emelésével kapcsolatosan, amelyet a központi sajtó röppentett föl, az aligazgató az erre vonatkozó adatoknak a Hivatalos Közlönyben való megjeleneséig nem nyilatkozik. Ha a hét folyamán a Közlöny az említésekrôl szóló döntéssel megjelenik, tájékoztatjuk olvasóinkat a helyi adók és illetékek változásáról.

Egyelôre nincs változás a közlekedési szabályozásokban

A gépkocsivezetôk szakszervezeteinek szövetségei által múlt év novemberében szervezett tüntetések, majd az illetékes fôhatóságokkal folytatott tárgyalások után már-már gyökeret vert a köztudatban, hogy januártól hatályba lépnek a megszigorított közlekedési szabályok és pénzbírságok. Rus Pop Nicolae rendôrezredes, a Maros Megyei Rendôrfelügyelôség szóvivôje ezzel szemben megerôsítette, hogy nem látott napvilágot semmi olyan felsôbb rendelkezés, amely módosítaná az 1966. évi 328-as dekrétum eddig ismert szövegét.

Csomagosztás a kormány pénzén

Tegnap délelôtt a prefektúra képviselôi a marosvásárhelyi Hátrányos helyzetû gyermekek Eminescu utcai iskolájában az ott tanuló árva gyermekeknek 63 csomagot osztottak szét. Majd meglátogatták a Trébely utcában levô Elhelyezési Központot is, ahova 358 ajándékcsomagot vittek — tájékoztatott Ioan Iacob, a prefektúra szóvivôje, akitôl azt is megtudtuk, hogy tegnap délután a küldöttség 133 csomagot adott át a holtmarosi öregek otthonában és 78 csomagot juttatott el az Alsóidecsen levô öregotthonba. A szóvivô beszámolójából kiderült, hogy az ország kormánya a szeretet-csomagokra Maros megyének 138 millió lejt utalt át. A pénzösszegbôl a hét folyamán élelmiszer- és ruhacsomagokat fognak kapni a megye területén levô többi elhelyezési központokban és öregotthonokban élô személyek is.

Hamarosan új szemeteskukáink lesznek

A héten a megyeszékhelyi polgármesteri hivatal Városrendészeti és Környezetvédelmi osztályának irányításával megkezdôdik a lakosság köztisztasági díjaiból megvásárolt szemeteskukák szétosztása. Mint Makfalvi László szakfelügyelôtôl megtudtuk, a lakótársulások elnökeit és adminisztrátorait idôben értesíteni fogják, hogy mikor vehetik át a Pannon Plast által gyártott kukákat, melyeknek megfelelô helyet kell biztosítaniuk. Ugyancsak a lakótársulások vezetôi felelnek a kiosztandó 1736 kuka biztonságáért is.

Álarcosbál gyermekeknek

Január 9-én, szombaton 14 órakor kezdôdik Marosvásárhelyen a vár udvarán a gyermekek számára szervezett álarcosbál — tudtuk meg dr. Ciugudean Marina, a polgármesteri hivatal egészségüggyel, tanüggyel, kultúrával, vallási felekezetekkel, sporttal, turizmussal, és nemkormányzati szervezetekkel foglalkozó irodájának vezetôjétôl, aki azt is elmondta, hogy a rendezvényre, amellyel bezárul a Gyermekváros, 16 év alatti fiatalokat várnak.

Próbafelvételit szerveznek

A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség január 8—9-én próbafelvételit szervez a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti, valamint a Petru Maior egyetemre felvételizô diákok számára. Január 8-án 16 órától kerül sor a fizika és szervetlen kémia vizsgára, míg január 9- én 10 órától tartják a szerves kémia, algebra és analízis teszteket, majd 16 órától a biológia, mértan- trigonometria ismereteiket mérhetik fel a diákok. A vizsgák színhelye a Bolyai Farkas líceum amfiteátruma.

RMDSZ-vezetôség választás Vámosgálfalván

Január 10-én, vasárnap 14 órától tartják Vámosg