Akik a felhôtlen, gondtalan kikapcsolódást keresték szilveszter estéjén a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, azok némileg meglepôdhettek. Bár a próbákról szóló tájékoztatóban olvashattuk, hogy a Más gömb nincs?! címet viselô kabaréban az Emlékek kávéháza idôbeli folytatásaként az 1945-65 közötti idôszak visszásságaival találkozhattunk, a színház magytermét megtöltô közönségnek néha az arcára fagyott a mosoly. Nem volt mindig kellemes szembesülni néhány évtizeddel ezelôtti önmagunkkal, amikor hol pionír, hol egyéb korabeli "divatkellékekbe" öltözötten bábfigurákként mozgott kezünk-lábunk, és nem ritkán a gondolataink is. Ez a mi közelmúltunk töltötte be a színpadot, s hajdani félelmeket feledve, végül is felszabadító érzés volt derülni rajta. S ahogy a kabaréban felelevenedtek a negyvenes, ötvenes, hatvanas évek, kiderült, hogy a megélt fonákságok, stupiditások ellenére ez az idôszak volt a fiatalságunk, amely a tánc- és dalbetétek tanúsága szerint mégiscsak tartogatott nyarakat, a szívünkön átsuhanó szerelmeket és csalódásokat, egyszóval mindent, ami az ifjúságot jelenti.

Ezt a nosztalgikus görbe tükröt tartotta elénk a mûsort összeállító és rendezô Kovács Levente s a Tompa Miklós Társulat ifjú és "fiatalos" csapata, s örökifjú vendégei, Mende Gaby, Lohinszky Lóránd és Tarr László az Emlékek kávéházából. Ehhez járult hozzá jó zenével a színház Csíky Csaba vezette új zenekara, továbbá Szôke István koreográfus és Bob József díszlettervezô.

A korhû hangulat megteremtésében szerepet vállalt a színházépület hôközpontján keresztül az Energomur és a gázvállalat is, hisz az elôadás alatt olyan hideg volt a teremben, hogy aki az alkalomhoz illô öltözetben érkezett, úgy didergett, mint a megidézett átkos rendszer utolsó éveiben.

S mert szilveszter este a jókívánságok ideje, Béres Andrást, a társulat vezetôjét kérdeztük: — Érzésem szerint a színház jó irányban mozdult el, volt néhány jó elôadásunk, s különös örömet jelent, hogy ezen az estén a kabaré alatt is színház és közönsége találkozott. Reméljük, hogy ez a találkozás továbbra is tartani fog, s a mi feladatunk olyan "színházat csinálni", amely értékeket képvisel és értékeket jelent.

— Azt szeretném, hogy az, ami a színházban ebben az évadban elindult, hogy most december 31-én az ötödik bemutatót tartjuk, s megkezdôdött a közönség visszahódítása is, ne csak egy évadra kiterjedô véletlen, hanem egy hosszú folyamat örvendetes kezdete legyen...— vélekedett Kovács Levente rendezô.

Tarr László pedig, akinek kilencévi távollét utáni felléptét hosszas tapssal jutalmazta a közönség, egy jobb világot remél. Hát így legyen, hogy a jövô évi szilveszteri kabaré idején a Tompa Miklós Társulat mûvészeivel bejárhassuk a hetvenes, nyolcvanas éveket is.

Romániában nehéz és gyötrelmes esztendô volt 1998, amely általános elégedettlenséget szült a románok körében — így összegezte az óév mérlegét újévi beszédében Emil Constantinescu elnök.

Az utóbbi 12 hónap kormányválsággal kezdôdött Romániában, de a határozott és radikális reformintézkedések hatására véget ért - mondta, az óesztendôt a hosszan vajúdó reformfolyamat küszöbévének nevezve.

Románia a közvetlen és távolabbi szomszédaival kiépített kapcsolatainak köszönhetôen a térségben a stabilitás és az egyensúly tényezôje volt — jelentette ki.

Az újévi kilátásokról szólva kifejtette, hogy országának "örvénylô folyón kell átkelnie", de ha a reformintézkedések az utóbbi hónapokban tapasztalt ütemben és erôvel folytatódnak, megvan az esélye annak, hogy a románok élvezni kezdhessék az 1989 óta hozott áldozataik gyümölcsét.

"Honfitársaim, nézzék el nekem, ha most, az esztendô fordulóján, Önöknek — magyar vagy magyarul értô testvéreimnek határon innen és túl — semmi olyasmirôl nem szólok, amirôl ez alkalommal talán szólnom illenék. Például arról, amiben közös hétköznapjainkat éljük: hazánk számokban is kifejezhetô jelenérôl, gazdaságának állapotáról. Vagy az esztendô politikai summájáról. Uniós csatlakozásunk várható vagy nem várható idôpontjáról. Vagy — hogy elhangozzék a legeslegszebb szakkifejezés — NATO-ba tartó honvédségünk "interoperabilitásának" kérdésérôl.

Sem az árvízrôl, amelynek során társadalmunk jelesre vizsgázott együttmûködési készségbôl, bátorságból, kitartásból és emberi együttérzésbôl.

Hanem mindezek kulcsáról: azokról az emberekrôl — nôkrôl és férfiakról -, akik az életünk békét szülô melegét híven ôrzik, adják tovább, s képesek önmaguk körül még a hétköznapjainkat is ünnepnapokká varázsolni. A csillagszemû nôkrôl. És szálfaderekú férfiakról.

Hogy mirôl ismerszik meg egy csillagszemû nô?

Nos, semmiképpen nem a szeme színérôl. Ha az kék, a kékje az égbolt bármelyik árnyalata lehet. Ha zöld: a Balaton bármelyik zöldje. Ha barna: az erdô bármelyik fájának barnája.

A "csillagszemû" egyetlen tudományosan meghatározható ismertetôjele: ha belép egy telefüstölt, áporodott levegôjû szobába, az ablak magától kitárul és a szoba kiszellôzik. Kevésbé tudományosan: ha belép egy áporodott lelkû ember életébe, akkor az tárul ki, hogy beléáradjon a friss levegô.

De minek ezt meghatározni, mikor úgyis ösztönösen felismerjük? Például egy nagymama személyében, aki — ha történetesen kisebbségben élünk a határon innen vagy túl — gyermekeink anyanyelvének tanítója és ôrizôje. Felismerjük az édesanyánkban. A feleségünk, a lányunk, a szerelmünk személyében. Ha rettentô fontos emberek vagyunk, egyetlen fônökünk és élô lelkiismeretünk, a titkárnônk személyében. A gyárban, egy varrógépnél, egyik vagy másik szaktársnônk alakjában, akihez minden gondunkban nyugodtan fordulhatunk, mert azt halk szóval a helyére teszi. De rábukkanhatunk a szomszédasszonyunkban. Egy ápolónô, tanárnô, óvónô, szociális gondozó, matematika-professzorasszony alakjában. Akibôl árad a személyes gondoskodássá bármikor átalakulni kész személytelen jóindulat.

Akinek a kezét a gyerekek nem hajlandók elengedni. Akit láthatatlanul vesznek körül férfiak és nôk, fiatalok és öregek; akinek vonzáskörében elhalkul és békévé szelidul a harsány gorombaság és rosszindulat. Aki — ha történetesen emberek sorsába szólhat bele — a legkeményebb fedelû akta mögött is fölfedezi az emberarcot.

Ôk lelkesítik át a mindennapjainkat.

De ne feledjük: ha magukra maradnak, az ô szemük fénye is kialszik. Talán egy távoli tanyán, ahol messzire szakadt fiúk-unikájuk már karácsonytájt se néz feléjük. Mert drága a vonat, az a kevéske pénz meg otthon is kell a gyerkekre. Mert munkanélküliek. Mert, ha pénzük van, szakajtónyi, sürgôs síelnivalójuk támad Ausztriában. Vagy mert sikerült végre túladniuk a csillagszemûn, bedugniuk egy öregotthonba, ott meg ellátják ugyis. Van egy pici szobája, s talán kerül valaki, aki kiterjeszti fölébe is a védôszárnyát. De az is lehet, hogy egyetlen ágy jut neki, naphosszat csak üldögél, néz maga elé némán és emlékezik. Valakikre. Valakire.

A férfiaknak csillagszemük nincs. Közöttük viszont akadnak szálfaemberek. Akiket nem roppantott meg a történelem, nem sodort ide-oda, nem vetett partra parafadugóként a századvéd váltakozó árapálya. Akiket nem tört derékba a betevô falatért, pénzért, rangért, hatalomért vívott kegyetlen küzdelem. Akik fogékony, megértô és okos társai voltak és maradnak a csillagszemû nôknek.

Gondoljunk most rájuk. Adassék nekik tisztelet — mert ha fogalmuk sincs róla, hogy ôk csillagszemûek, hogy szálfaemberek, ha mindössze annyit tudnak önmagukról, hogy teszik a dolgukat a lelkiismeretük szerint, akkor is ôk azok, akik átörökítik az utódaikra — mindannyiunk utódiaira — a múlt maradandó értékeit, s teremtik meg — közös jelenünkben — a jövô jogos reményét.

Hadd köszönjem meg itt és most mindannyiunk nevében mindannyiuknak a szemük sugarát. S a szálfaderekuk szívósságát.

Tudomásul úgysem veszik. Mert fogalmuk sincs róla, hogy csillagszemûek. Hogy szálfaemberek.

Ha tudomásul vennék, nem volnának azok. Végezetül hát boldog új esztendôt! Nekik és valamennyiünknek!"

Valutaóriás született

A pénteken megalakuló valutauniónak az Európai Unió állampolgárai az elsô számú nyertesei — hangoztatták múlt csütörtökön az Európai Unió intézményeinek vezetôi és a tagországok pénzügyminiszterei.

A brüsszeli találkozó után végérvényessé vált, hogy 1999 elsô percétôl 292 millió európai ember ugyanazt a közös pénzt használja. Az euróval az Egyesült Államokkal vetekedô gazdasági óriás jön létre 5774 milliárd eurós (6700 milliárd dolláros) összesített bruttó termékkel, évi 1500 milliárd euró körüli összkereskedelemmel, 297 milliárd eurónyi valutatartalékkal.

Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Németországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban a lakosságnak három éve van arra, hogy fokozatosan hozzászokjon az új pénzhez, és mielôbb átállítsa életét az eurórendre. Bár lehetséges kudarcról a közös pénz bevezetésének ünnepén senki nem beszélt, Wim Duisenberg, az Európai Központi Bank elnöke emlékeztetett arra, hogy az euró csak akkor lesz stabil valuta, ha az ôt mûködtetô államok ragaszkodnak a szükséges költségvetési szigorhoz.

Az Európai Unió négy állama ma még kimarad a valutaunióból: Görögországban nem sikerült még rendbetenni a költségvetést, Svédországban nem biztosított a központi bank függetlensége, Dániában és Nagy- Britanniában pedig a lakosság nem támogatja a korona és a font feladását. Az EU-ban ezért az euró mellett ideiglenesen tovább mûködik a font, a svéd és a dán korona, valamint a drachma. A miniszterek csütörtökön hagyták jóvá az euró- dán korona és az euró-drachma középárfolyamot 1:7,46, illetve 1:353 arányban - a két valuta legfeljebb 15 százalékos sávban mozoghat az euróhoz képest.

Az európai közös pénz azt is jelenti, hogy az EU tizenegy tagállama az integráció magasabb fokára lépett. Kérdéses, hogy ez milyen hatással lesz a kimaradó EU-tagok és az EMU-tagok közötti viszonyra, illetve mennyire árt vagy használ az EU- tagjelöltek gazdasági felzárkózásának. Az valószínûsíthetô, hogy a többi gazdasági nagyhatalommal szemben az EU tett egy lépést elôre a közös pénzzel. A két-, vagy a keleti bôvítés után háromsebességes Európai Unió lehetôségét azonban még mindig nem sikerült megnyugtatóan kizárni, jóllehet a pénzügyminiszterek és az EU-intézmények vezetôi is a teljes lakosság érdekeit egyformán szolgálónak minôsítették a pénzügyi egységet.

Az EU bizottsága több kelet-európai valuta euróárfolyamát is megállapította. A Dow Jones hírszolgálat adatai szerint egy euró ennek alapján 252,392 forintot, 4,08947 lengyel zlotyt, 35,1939 cseh és 43,2089 szlovák koronát, valamint 12813,90 román lejt ért.

Olaszországban ugyancsak múlt csütörtökön megkezdték az euró pénzérmék verését. Az állami pénzverde gépei húszezer darabot "köptek ki" az 1 euró címletû fémpénzbôl, amely Carlo Azeglio Ciampi gazdasági csúcsminiszter kívánságára Leonardo da Vinci egy híres férfirajzát ábrázolja.

A többi pénzérme motívumáról februárban televíziós szavazáson dönthettek az olaszok. Az olasz pénzverdében 8 milliárd érmét nyomnak a nemzeti valutákat 2002-tôl felváltó euróból: nyolcféle névértékben, az 1 eurócentestôl a 2 eurós érméig. A közös európai pénz elsô példányai rangos vendégek jelenlétében készültek el a római pénzverdében, de a biztonsági ôrség gondosan ügyelt arra, hogy a 2002. január 1-jei forgalomba hozatalig senki, "még Ciampi se" tehessen el belôle egyetlen darabot se.

Az új esztendô alkalmából a '89 December Egyesület egészséget kíván az elesettek leszármazottainak, az igazi harcosoknak és sebesülteknek, valamint mindazoknak, akik 1989 december 21 és 22-én reménykedve, tiszta gondolatokkal vettek részt az utcai demonstrációkban.

Köszöntjük ugyanakkor mindazon kereskedelmi társaságokat, akik az idôk során segítettek, az intézményeket amelyeknél együttmûködésre és segítôkészségre találtunk, és a sajtót, amely reméljük leleplezi az ország fejlôdését gátló érdeklabirintust.

A megyei rendôrfelügyelôség intervenciós csoportja számára is volt teendô a szilvesztert megelôzô, illetve követô napokban. Mint arról Rus Pop Nicolae ezredes, sajtószóvivô tájékoztatott, a december 30. és január 2-a közötti idôszakban három súlyos és két halálos kimenetelû közlekedési baleset történt.

Szánkójával csúszott ki december 30-án déli 1 órakor a segesvári Tölgyfa utcára a 10 éves helybeli B. Loránd- Cristian, akit az 52 éves B. Rusalim gázolt el MS-10-ARM forgalmi rendszámú személygépkocsijával. A balesetben a kiskorú súlyosan megsérült. Ugyanaznap késô este a Petelén áthaladó 15-ös országúton ütötte el és sebesítette meg 2-CJ-2057 jelzésû személyautójával a 21 éves gyergyószentmiklósi illetôségû S. Zoltán a felügyelet nélkül hagyott 9 éves petelei Gy. Aureliát.

Az évváltást követô elsô nap reggelén 6.30 órakor Gálfalván furcsa eset történt. A rendôrségi értesítés szerint a helybeli 20 éves P. Emil a község utcáján összeverekedett az egyik falustársával. Késôre vette ôket észre az MS-02-DHV rendszámú személygépkocsijával a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedô A. Botond, s elütötte a hangoskodót. Mivel a sofôr félt a köréjük gyûlt személyek haragjától, elhagyta a tett helyszínét. A kivizsgálás folytatódik.

Tiltott helyen kelt át a Palotailván áthaladó 15-ös országúton a 8 éves M. Adela, akit szombaton délután MS-04-EGS jelzésû személygépkocsijával gázolt halálra a 23 éves vásárhelyi C. Marius-Mihai.

Január 2-án reggel 7 órakor Mezôpanitban holtan találták a 39 éves mezôbándi illetôségû F. Martint. A helyszíni vizsgálatok és a boncolás szerint a férfi halálos gázolás áldozata lett. A kivizsgálás folytatódik.

Mellkason szúrta a fiát

A szilvesztert megünnepelni érkezett haza december 31-én reggel 5 órakor a 21 éves dicsôszentmártoni B. Vasile- Valentin sorkatona. Csakhogy a békés óévbúcsúztatás helyett veszekedés robbant ki a fiatalember és apja, a 48 éves B. Vasile között. Ennek hevében az idôsebb B. mellkason szúrta a fiát. Szerencsére a mellényzsebében tartott pénztárcában megakadt a kés hegye, s így a fiú kisebb sérüléssel megúszta az apai haragot. A kivizsgálás folytatódik.

Tetten érték a kiskorú betörôket

Megszokott éjszakai ôrjáratát végezte a december 30- áról 31-ére virradó éjszaka Buda Adrian fôtörzsôrmester és Boier Dorin ôrmester, amikor hajnali 2 óra körül furcsa zajra lettek figyelmesek. Tüzetesebben megfigyelve a dolgokat, kiderült, hogy a 12 éves G. A. és a 15 éves B. I., mindketten vásárhelyi lakosok, a vásárhelyi Pandúrok sétányán levô Mari-Cristi Kft. üzletébôl 2,4 millió lej értékû javakat próbáltak elvinni.

Elnémultak a "bunkófonók"

Január 2-án értesítették a szovátai rendôrséget, hogy elsején ismeretlen tettesek feltörték a helybeli Mobil Rom Dialog hálózati állomásának ajtaját, ahonnan 10.000 dollár értékû elektromos felszerelést vittek el. A lopást követôen 20 kilométeres körzetben lehetetlenné vált a kommunikálás. A tettesek azonosítására, valamint az eltulajdonított javak visszaszerzésére indított nyomozás folyamatban van.

Háromszor riasztották a tûzoltókat

Boca ôrmester elôjelzése, miszerint az 1999-es év sem fog tûz nélkül kezdôdni, beteljesedett. Az újév elsô napján három alkalommal kérték a tûzoltók segítségét a megye területén. 37 perccel az évváltást követôen csörrent meg a diszpécser segélykérô telefonja. A mezôcsávási Lapos utca 187. szám alatti gazdaság udvarán tárolt 3 tonnás szalmakazal égett le egy találomra elhajított petárdától. Január elsején 8.33 órakor a segesvári tûzoltócsoport szállt ki Szászkézdre, ahol a fehéregyházi Agroindustriala társaság tulajdonát képezô istállók gyúltak meg. A villanyvezeték rövidzárlata okozta tûzben 1000 kiló széna és 300 négyzetméter tetôzet vált hamuvá. Ugyanaznap 23.50 órakor Segesváron gyúlt meg és égett le teljes egészében a B. Ioan tulajdonát képezô fából épült nyaraló. A helyszíni vizsgálatok szerint szándékos gyújtogatásról van szó.

A század utolsó elôtti esztendejének búcsúztatására a vásárhelyiek legkedveltebb nyári szórakozóhelyén is szerveztek mulatságot. A somostetôi vendéglôben több mint száz vendég fogadta kezében pezsgôspohárral az 1999. évet. Az ünnepi menüben válogatott étel- és italfélék szerepeltek.

Az évbúcsúztató és újévköszöntô mulatság háromszáz ezer lejbe került a Bernády György idején épített vendéglôben. Zenébôl is volt választék: élô zenekar a vendéglôben, vagy elektronikus diszkózene az egykori céllövöldében, ahol manapság diszkó mûködik. Mindkét helyiségben reggelig szólt a talpalávaló, hajnali négykor még javában járták a táncot a vendégek. Az idôsebbek az elôbbit részesítették elônyben, ahol ottjártunkkor negyedszázados, lassú rockzenét játszott a zenekar, míg a fiatalabbak inkább a gépzenét választották. A remek hangulat alapján hajnalhasadásig biztosan eltartott az újévköszöntô szórakozás.

Év végi "figyelmességként" a marosvásárhelyi Tudor lakótelep többszáz lakásában december 30-tól január 2-ig elnémultak a telefonok. Akinek fontos elintéznivalója volt vagy jókívánságait szerette volna tolmácsolni, az nyakába vehette a negyedet, hogy mûködô készüléket találjon. A várt jókívánságokat pedig nem hallgathatta meg! A telefon nélkül maradt elôfizetôk szerint a fagy miatt szakadt meg a kábel. A pontos tájékoztatás érdekében vasárnap délután az okokra próbáltunk rákérdezni a ROMTELECOM diszpécserszolgálatától, ahonnan kategórikusan a tudomásunkra hozták, hogy információ nincs, forduljunk ma reggel a cég vezetôihez. Nem volt természetesen módunkban erre várni, így amennyiben hírünk pontatlan, nem mi tehetünk róla.

Szerda délután a megyeszékhelyi Kiskorúak Központjában a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet óévi búcsúztató mulatságot rendezett. Az ottlakó közel 220 kiskorú korcsoportokra osztva az ebédlôben elfogyasztotta az estebédet, majd üdítôt, narancsot és tésztát kapott. Az ortodox ifjak hangulatos mûsort adtak elô, majd ismert kolindákat énekeltek, s ebbe a bentlakók is bekapcsolódtak. Mint Ana Chirtestôl, a Mentsétek meg a gyerekeket szervezet elnökétôl megtudtuk, a szilveszterezést már másodszor szervezik meg. — Tavaly a központ vezetôivel közösen szervezett mulatságon a gyerekek egyszerre beszorultak az ebédlôbe, s képtelenség volt fegyelmezni ôket. Ezért másodszor igyekeztünk korcsoportok szerint megvendégelni ôket. Szükség van a hasonló rendezvényekre, mert hiába kapnak az ünnepek alkalmából kissé több figyelmet és csomagot az ittlakók, soha nem lehet annyi szeretetet és ajándékot adni nekik, hogy elfejtsék, nekik nincs családjuk — vélekedett az elnöknô.

Az óévi bucsúztató táncmulatsággal végzôdött, melyen csak a nagyobbak vettek részt. A vidám, táncoló társaságot figyelve szomorú volt elképzelni, hogy e fiatalok árvák, vagy félárvák, akik az új évet is csak társaikkal és nevelôikkel fogják tölteni.

Az év utolsó napján délelôttôl újév reggeléig a marosvásárhelyi nagykórház sürgôsségi osztályán közel 60 személyt részesítettek orvosi ellátásban. Dr. Salanta Maria szolgálatos orvosnô tájékoztatása szerint az elôbbi évekhez képest ezen a napon nagyobb volt a sürgôsségi ellátásra szoruló személyek száma. Mint elmondta, a legtöbb beteget szívelégtelenséggel és magas vérnyomással hozták be, de voltak rákos, asztmás és tüdôbetegek is. Csupán két személyt hoztak be ittasan, állapotuk nem volt súlyos.

— Mint mindig, az év utolsó napján is volt két szociális esetünk. Néhány perccel éjfél elôtt jött két hajléktalan, hogy engedjem be ôket is egy szobába. Kérdésemre, hogy fáj- e valamijük, azt válaszolták, csupán az fáj, hogy nincs tûzifájuk, s fáznak. Van egy négyágyas szobánk ilyen esetekre, így ott tölthették az éjszakát, reggel pedig távoztak — mesélte a szolgálatos orvosnô.

A Rohammentôszolgálatnál december 31-én reggel 8 órától, január elsején délig tizennégyszer fordult a mentôautó. Mint dr. Porutiu Camelia szolgálatos orvosnô elmondta, volt agyvérzéses betegük, ugyanakkor több magas vérnyomásos és szívpanaszos esetük is. Néhány személy azért került a SMURD mentôkocsijába, mert túlságosan felöntött a garatra. . Különleges esteként említette az orvosnô azt a középkorú férfit, akit az utcáról szedtek össze, s amikor beszállították testhômérséklete csupán 21 Celsius fok volt. A szóban forgó személy ittasan elaludt az utcán. A fagyhaláltól megtalálója, valamint a rohammentôsök többórás beavatkozása mentette meg.

16 évesen egészséges fiúgyereknek adott életet

Az új év elsô megyeszékhelyi csecsemôje a 3 kiló 650 grammal született Covács Tibor, 1999. január elsején, reggel 6 órakor jött világra. Édesanyja a 16 éves sáromberki születésû Covács Erika, aki jelenleg férjével együtt Sárpatakon lakik. Mint elmondta, a szülés nem volt nagyon nehéz, és nagyon boldog, hogy kisfia egészséges.

A magunk mögött hagyott esztendô utolsó napján este 8 órától kezdôdött az óévbúcsúztató és újévköszöntô a marosvásárhelyi Continental éttermében. Amint azt Varodi Ioan vendéglôvezetô, valamint Bakó László teremfônök-fôpincér elmondották, mintegy 160 személy búcsúzott az elmúlt esztendôtôl és lépett át az új év küszöbén az ízlésesen, az alkalomhoz illôen feldíszített vendéglôben marosvásárhelyiek, régeniek, segesváriak, bukarestiek, külföldiek: az Amerikai Egyesült Államokból, valamint Törökországból. A menü személyenkénti 600 000 lejbe került. Az elôbbi esztendôk hagyományaihoz híven, nem hiányzott ezúttal sem a gyakorlatias kivitelezésû, kis asztali újévi naptár ajándékként az itt "mulatók" számára. Hogy emlékezetes maradjon az új esztendôben is ez a "buli"! A konyhaszemélyzetet vezetô Takács László szakácsmester, valamint az öt szakács igazán remekelt ezen az éjszakán! Hiszen az elôitalként felszolgált fél deci whisky — illetve ennek ára megfelelôjeként bármilyen "erôs" — után különleges hideg elôételt fogyaszthattak a vendégek, amely ôzhúsból "kerekített érmébôl", pulykahús és libamáj-pástétomból, füstölt tokhal-filébôl és kaviárból állt. Aztán valamivel késôbb következett a fácánhúsból készült erôleves, a gesztenyével töltött pulykamell és a cérnakolbásszal tûzdelt sertésbélszín. Na, meg desszertként sárgadinnyébôl, banánból és egyéb déligyümölcsbôl álló gyümölcsöstál. Aztán hajnalban egy sajtostál, 4-5 féle választékban és kávé tejszínhabbal. Reggelire, négy vagy öt óra után, ki ahogyan igényelte, füstölt húsok és felvágottak következtek tejfölös-tormás mártással. A talpalávalót a dicsôszentmártoni Poligram együttes "húzta-billentyûzte", miközben Moldovan Stefan, a zenekar tagja vidám jelenetekkel is szórakoztatta a közönséget. Nos, éjjel fél kettô táján kisorsolták a tombolatárgyakat: az elektromos óráktól a festményekig, italokig és meglepetés-csomagokig sok mindent tartalmazott ez a hagyományos tombolajáték. Az élô, újévi malacot a marosvásárhelyi Stefan Eugen vihette haza. Rajta kívül Bãlãnean Smaranda és Sorina Crânset kétszeresen is nyertek, de Barta Márton, Fodor Dinu, Snitzer Márta és Mihai Ambrozias szintén a Fortuna kedveltjei közé tartozott ezen az éjszakán...

Az alkalomhoz illôen feldíszített Maros vendéglôben is változatos társaság lépte át az újév küszöbét, közel 200 vendég, kolozsváriak, régeniek, dicsôszentmártoniak és természetesen a marosvásárhelyiek mellett hatan Olaszországból, ketten Németországból és ugyancsak haton az Amerikai Egyesült Államokból. Amint azt Costea Ioan egységfelelôs elmondotta, 300 000 lejbe került a mulatság személyenként. A Papp József mesterszakács vezette hat szakács ugyancsak "kitett" magáért ezen az éjszakán. Akárcsak a szolgálatos 11 pincér, két báros és mások. Volt tehát, amit "leöblinteni" az elôitalként szolgált fél deci whiskyvel, vagy egy deci Martinivel (igény szerint): a túróval töltött paradicsom, aszpikos pulykamell, kaszinó-rulád, sült hús, szebeni szalámi szeletek, dobos-tortaszelet, zöldsaláta, olajbogyó. Aztán meg éjféltájban "jött" a töltött pulykamell, marhabélszín válogatott körettel és salátával. No, és tovább citromos párizsi szelet, töltött disznóbélszín stb. És az újévre egy-egy pohár pezsgôvel koccinthattak a vendégek. S ha már az italoknál tartunk, egy-egy üveg Murfatlar "járt" személyenként az éjszakára a vendégeknek. Ezenkívül Melba-fagyi, nem beszélve a gyümölcsöstálról és a földimogyoróról... És minden egyéb, ami csak szem-szájnak ingere. (Ez, persze, különfogyasztásként fizetve). A vendéglô zenekara kíséretében a kolozsvári Aurora Dan, valamint a Norvégiába kitelepült, de az alkalomra hazatért Faghiura Ioan szórakoztatták a mulatni vágyókat. És természetesen nem hiányzott itt sem a tombola, amelyen egy élô malacot, egy német porcelán állólámpát, valamint egy német pezsgôt nyertek a mulatság résztvevôi.

Éjfélkor üresek voltak Marosvásárhely utcái. A fákon, cserjéken vastagon állt a zúzmara, csupán a telehold tette világossá a korcsolyapálya síkosságú kisutcákat. A lámpák fényében apró csillámok sziporkáztak, mintha az angyalok tényleg gyémánthavat szórtak volna. A Tudor negyedi tömbházlakások ablakainak felébôl szûrôdött ki világosság, néhol maximumra felhangosítva szólt a zene. S a petárdák egyre sûrûbb robbanása, az erkélyekbôl kidobott csillagszórók tették kicsit mássá az utca éjjeli hangulatát. Az óévet ki-ki saját választása és lehetôsége szerint búcsúztatta, de az utcán éppen a pillanatot szemlélôben az az érzés támadt, hogy a szilveszterezés visszafogottabb volt, mint az elmúlt esztendôkben.

Erdélyi falvainkban szokás, hogy két esztendô mezsgyéjén meghúzzák a templomok harangját, s a toronyban, a torony alatt eléneklik az új esztendôt köszöntô éneket: "Ez új esztendôt megáldjad, ez új esztendôt megáldjad..." A szokást városra is átmentették, s a marosvásárhelyi Cserealji református templom tornya körül minden szilveszter éjszakáján a lelkész, s a gyülekezet tagjai elbúcsúztatják az óévet és köszöntik az újat. Azt az új esztendôt esztendôt, amely lezár egy évszázadot, egy évezredet, amely utolsó az egyessel kezdôdôk között. A torony alatt elhangzott rövid igehirdetés alapja Pál Apostol Korintusbeliekhez írott elsô levelének 13. része volt, amely nem egyéb, mint a Szeretet himnusza. Ötvös József református lelkész azért választotta pontosan ezt az igét, mert az Erdélyi Református Egyházkerület 1999-es esztendôre kiadott falinaptárán is szeretetrôl szóló igét nyomtattak ki, egy egész évre szóló kijelentésül és felszólításul: "Az Isten szeretet. Egymást szeressétek!"

A Szeretet himnusza pedig, amely a szentírás központi igéje, s amelyet az ezredvégen oly sokszor idéznek, most is épp olyan idôszerû, mint amikor megírták. S idôszerû azért is, mert az ezredvég embere szeretetben a legszegényebb. "Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengô érc vagy pengô cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok... Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." Hogy a torony alatt a hidegben topogó emberek szívét milyen mértékben érintette meg az üzenet, nehéz lemérni, de egy biztos, hogy, aki elment a toronyhoz akkor, amikor mások éppen a pezsgôs pohárral koccintottak, annak egy évre az együvé tartozás örömét tarisznyálták fel.

Pezsgô helyett itt jobban esett a meleg tea, s a frissen, forrón felszolgált fánk, amelyet ez alkalommal is Czekes Lucia és Kovács Ilona sütött meg. Fánkevés után jött a csillagszórógyújtás, a léggömbesô. A szívbôl jövô jókívánságok sem maradtak el, amelyek meghittségét csak a petárdák zaja, a távolból jövô vad ordítozás zavarta meg.

Takács Károly, az egykori kosaras, a marosvásárhelyi Herlitz Mobex férfi A-osztályos kosárlabdacsapatának mostani vezetôedzôje és egyben a férfi kosárlabda-válogatott másodedzôje otthon szilveszterezett a családdal és a komájával. Kérdésünkre válaszolva a szakember elmondta, hogy a hagyományos jókívánságokon kívül még egy bajnoki dobogós helyet is vár az új esztendôtôl.

A Herlitz Mobex kosarasai az utolsó mérkôzésük után hazatértek városukba és a családdal meg a barátokal töltötték az ünnepeket. Így a két szerb idegenlégiós, Ilic és Zindovic is hazatért Belgrádba, illetve Kraguievacba. Ilic a barátokkal ünnepelte születésnapját, mely egybeesik a keresztény karácsony szombatjával, Zindovic beteg édesapja mellett a hozzátartozóival együtt szilveszterezett. Hazatértek városukba a kolozsvári "idegenlégiósok" is, és ugyanúgy, mint a többiek, Mircea Cristescu is intim hangulatban feleségével, az egykori játékos Manasses Ildikóval töltötte az év végi ünnepet.

Vásárhely legjobb labdarúgócsapatánk edzôje, George Ciorceri is, miután a karácsony és a szilveszter közötti idôszakot a hegyekben töltötte, év végére hazajött, a családjával és barátaival együtt búcsúztatta az óévet, kösözntötte az újat. A katonacsapat edzôje egészséget, több pénzt a vezetôség részére és saját magának inspirációt kér az 1999-es évtôl.

Az ASA játékosainak nagyobbik része is otthon szilveszterezett, bár a fiatalabbak közül néhányan a Somostetôn, az idôsebbek némelyike pedig (Cioloboc, Nan, Pogãcean) Szovátán mulattak. Cernãtescu volt az, aki a legmesszebb utazott, ô az Olt mentén búcsúzott az óévtôl.

Ugyancsak családi körben ünnepelt Soós Levente atléta, többszörös országos bajnok. Reményét fejezte ki, hogy az új esztendô több boldogságot fog juttatni neki, mint amennyit az elmúlt adott.