|
LI. évfolyam 46. (14099) |
1999. február 25. csütörtök |
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség visszautasítja azoknak a politikusainak az ügyészségi zaklatását, akik részt vettek a tavalyi alsócsernátoni fórumon — jelentette ki szerdán Bukarestben Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Az RMDSZ szokásos heti sajtóértekezletén Markó aggasztónak és tragikomikusnak mondotta a brassói ügyészség eljárását, amelynek során még csak pontosan meg sem nevezett ügyben tanúként citálta be a szövetség olyan élvonalbeli politikusait és közéleti személyiségeit, mint Tôkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Csapó József szenátor, Kónya-Hamar Sándor és Szilágyi Zsolt képviselôk, Király Károly volt szenátusi alelnök.
Markó hangsúlyozta: "A román igazságszolgáltatás még az Iliescu-rendszer idején sem merte ilyen akciókra, az RMDSZ politikusok zaklatására ragadtatni magát. Az RMDSZ azért is visszautasítja a brassói ügyészség elfogadhatatlan eljárását, mert aggasztónak tartja a mögötte meghúzódó nyilvánvaló politikai szándékot."
A külügyminisztérium üdvözli a Rambouillet-ban folytatott tárgyalásokon eddig elért eredményeket, s egyben arra bátorítja mind a jugoszláv föderáció, mind a koszovói albánok vezetôit, hogy folytassák az erôfeszítéseket a megfogalmazott egyezségen alapuló tartós megoldás érdekében — hangsúlyozta szerdán Carmen Podgoreanu, a külügyminisztérium szóvivôje.
Román megítélés szerint a tárgyalások befejezésére kijelölt új határidô "olyan lehetôség, amelyet nem szabad elszalasztani". "Nemcsak Koszovó tartomány, hanem egész Délkelet-Európa békéje és stabilitása is függ attól, hogy végül milyen megoldást fogadnak majd el" — folytatta a szóvivô.
Carmen Podgoreanu végezetül emlékeztetett arra, hogy ebben az évben Románia látja el a Délkelet-Európai Együttmûködés nevû regionális szervezet elnöki tisztét, ebben a minôségében is azon fáradozik, hogy minél hamarabb tárgyalások útján találjanak tartós megoldást a koszovói válságra, s ennek szellemében támogatja a közvetítô csoport, az Európai Unió és az EBESZ erôfeszítéseit.
Feltûnô nyüzsgésbe kezdtek a PUNR helyi meg országos vezetôi. Amúgy nem csodálkozom, mert majdhogynem logikus. Ez az a párt a politikai palettán, amely talán a legnagyobb bizonytalansággal nézhet saját jövôje elé, akár a rendes és még inkább az esetleges elôrehozott választások perspektívájában. Népszerûségük és presztízsük a mélyponton, a párt vezetése szürke, színtelen, politikai üzenetük áporodott, egyebekben meg demagóg és populista szónoklatokon kívül semmi érdemlegeset nem képesek a politika piacára vinni.
Hol van már a tavalyi hó?! Hol van már Gh. Funar, aki színesen, látványosan el tudta adni magát és pártját? Látványos idétlenkedéseire akadt és akad vevô. Ezért nyüzsög a maradék PUNR, s Valeriu Tabãrã elnök, aki legfeljebb rosszul sikerült utánzata lehet a Nagy-Románia Pártba átvitorlázott elôdjének. A PUNR újfent buzgólkodásában a kutya éppen az NRP-ben van eltemetve.
Ezt a pártot és tagságát csalogatja a PUNR helyi és országos szinten az éppen adódó alkalmakra hangolt nacionalista, magyarellenes szólamokkal. Mert pozitív világkép, reménykeltôen hiteles program híján továbbra is az RMDSZ és a magyarság az, amellyel eljátsszák soros játékukat a politika peremvidékén.
Mi mindig kéznél vagyunk. Lehet az nyárádszeredai fórum, vagy magyar—magyar csúcs éppen úgy, mint szennyes ízléstelenségek felröppentése Tôkés Lászlóról. Ami nem kerül ebben a nemzetféltés címén folytatott gátlástalan rágalmazásban a központi sajtó címlapjaira, az fogyasztókat keres a helyi, szellemileg visszamaradottak és erkölcsi rokkantak körében. Alkalom például a piszkalódásra, hogy Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere minden tulajdont vissza akar juttatni jogos tulajdonosának. Mire a PUNR és házi írnokai a „közvagyon" elherdálásáért folytatnak ellene nem csak sajtókampányt. Azt már nem hozzák közönségük tudomására, hogy ezek kisajátított javak, s a honi demokrácia már képes volt a méltányos rendezés szándékáig eljutni.
Itt persze nem Fodor Imrérôl van szó, hanem a szóban forgó tulajdonok egykori tulajdonosainak nemzetiségérôl. Mihelyt ugyanis román nemzetiségûnek visszajáró tulajdonok kerülnek szóba, a „közvagyon" védôi hallgatnak, mint a csuka. Csakhogy, ki tehet arról, hogy Marosvásárhelyen zömmel magyar nemzetiségû tulajdonosok igénylik vissza jussukat? Ahhoz itt kellett volna lakni, hogy „mások" is igénnyel léphessenek fel. Ebben a tekintetben nem lehet újraírni a történelmet…
Föllépnek aztán, ugyancsak Marosvásárhelyen, a városi jegyzô megvédése érdekében, noha a helyi tanácstagok többsége támogatja a több érát megért jegyzô menesztését. A PUNR védelmébe vette! — most legalább tudjuk, hogy kinek dolgozott a „pártsemleges" köztisztviselô! Kérdés, hogy tudja-e a prefektus is, aki mindenféle lavírozásba kezdett az ügyben, holott máskor hatra-vakra váltotta volna le, függesztette volna fel a neki nem tetszôket. Lehet, hogy ô többet tud a szóban forgó jegyzô beosztásáról és tényleges küldetésérôl, mint ami publikussá vált…
Nos hát, így buzgólkodik a PUNR, hogy valamiképpen a közvélemény figyelmében maradjon. A „nóta" azonban, az iménti példák dacára, nem rólunk szól, hanem arról, hogy a nemzeti egység pártja a megmaradásáért küzd fô riválisával, a Nagy- Románia Párttal. Mi "csupán" az örök ellenség vagyunk, amelyen el lehet verni a port, hogy a politikai porondon maradhassanak, fogyatkozó táborukat feltölthessék, és természetesen, vezetôik saját politikai jövôjüket, legalább egy képviselôi fizetés erejéig, bebiztosítsák.
A harc azonban nem könnyû. Valeriu Tabãrãt és a párt vezetôit a minap egyenesen plagizálással vádolta meg a Nagy-Románia Párt brassói vezetôje. Azt állítja, hogy a PUNR legfrissebb felhívása az erdélyi románokhoz — lopott holmi. Vagyis tôlük lopták el, s azt PUNR- sították itt-ott. Besztercén is kiélezôdött a két párt helyi szervezeteinek viszonya, napi átigazolások borzolják a kedélyeket.
Hogy az egységpárti nyüzsgésre mikor és hogyan üt vissza a Nagy- Románia Párt, egyelôre kiszámíthatatlan. Úgy tûnik, kivárnak, szórványos megnyilatkozásokon kívül nem tették le még igazán a garast. Talán a legutóbbi bányászjárások viselték meg ôket, esetleg C.V. Tudor megingott önbizalma okoz zavart soraikban. Gh. Funart azonban nem úgy ismerjük, mint aki hagyná magát könnyûszerrel két vállra fektetni egykori párttársai által. C. V. Tudorral vagy nélküle, minden bizonnyal felveszi a harcot, válaszol a kihívásra. Nem csak a PUNR-vel. Mert, úgy tûnik, hogy legalábbis hallgatólagos konszenzus van a politikai élet többi szereplôi között arra nézve, hogy elvéreztessék a Nagy-Románia Pártot. Ennek sikere erôsen kétséges, mert ebbeli igyekezetüket nem az eurokonform, kulturált politikai klíma megteremtésének igénye vezérli, hanem elsôsorban a közvetlen politikai érdek: erôt nyerni, mások róvására. A nacionalizmus, alkalmi vagy tartós xenofób beütésekkel továbbra is a politikai életünk erôs vonulata marad, függetlenül attól, hogy mûvelôi milyen nevet öltenek magukra. Nekünk erre kell berendezkednünk.
A nemrég Nyárádszeredában, az RMDSZ szervezésében megtartott polgári fórum szolgáltatott alkalmat a PUNR megyei korifeusainak, hogy újra felhívják a hatalom figyelmét az úgymond az ország integritását és szuverenitását fenyegetô magyar veszélyre. Addig mentek el, hogy nyíltan kijelentették: a Nyárádszeredában elhangzottak nagyobb veszélyt jelentenek az országra, mint a Miron Cozma bányászakciói. Miután levélben fordultak Valeriu Tabãrã elnökhöz, felszólítva, hogy figyelmeztesse a kormányt és a parlamentet, Lãdariu Lazãr képviselô az alsóház plénuma elôtt is interpellált az ügyben, az ország széthullását megelôzendô. Erre válaszolt Kerekes Károly RMDSZ-képviselô. A válasz szövegét az alábbiakban olvashatják.
Egyes, a magyar veszélyt állandóan hangoztató kollégák számára a parlamenti szünidô, illetve az utóbbi hetek különleges munkaprogramja valóságos tragédiát jelentett, mert nem volt idejük és alkalmuk a román államot az RMDSZ részérôl egyfolytában fenyegetô magyar veszélyrôl szónokolni.
Ezek a szolgálatos aggódók az elsô adódó alkalommal a szokásos vehemenciával tiltakoznak bármiféle, a magyar közösséggel kapcsolatos, többé vagy kevésbé fontos esemény ellen, a parlament figyelmébe ajánlva a dolgokat. Természetes, hogy Lazãr Lãdariu képviselô problémacsomagjából nem hiányozhat a nyárádszeredai polgári fórum sem, amely a Maros megyei PUNR értelmezésében sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint a Miron Cozma akciói. Pedig az RMDSZ arzenáljában nincsenek fejszék, botok, láncok! A mi igényeink követelése gyertyás- könyves tüntetésben, aláírásgyûjtésben vagy polgári fórumokban merül ki. Óriási különbség!.
Egyébként a nyárádszeredai polgári fórum, csakúgy mint az azt megelôzôek, a magyar közösség belsô problémáival foglalkozott, ami nem egyéb, mint az alkotmány által biztosított szólásszabadság gyakorlása. Az elégedetlenségnek hangot adni, új utakat keresni a romániai magyar közösség gondjainak az orvoslására, és mindezt a sajtó legszélesebb részvételével tenni, semmiképp sem nevezhetô állam- vagy nemzetellenes akciónak.
Lãdariu képviselô urat az is zavarja, hogy Kincses Elôdöt nemrég a Maros megyei RMDSZ elnökévé választották. Ez is egy olyan dolog, ami kizárólag ránk tartozik. Ilyen kérdésekben nem óhajtunk senkivel konzultálni, legkevésbé a PUNR-vel.
Így aztán, a ma Lãdariu képviselô által kifejtett "aggodalom" nem egyéb, mint kétségbeesett erôfeszítés arra, hogy a PUNR megpróbálja valamennyire felfrissíteni ronggyá gyûrôdött imázsát az amúgy is kisszámú választók elôtt. Egy komoly ellenzéki párt nem így tenne! Elsôsorban az ország gazdasági, szociális problémáival kellene foglalkoznia, mert gond van elég, zárta válaszát Kerekes Károly képviselô.
Közgyûlés a December 21. Egyesületnél
Annak ellenére, hogy közel 350 tagja van a vásárhelyi December 21. Egyesület Császár-szárnyának, alig 25-30 személy jelent meg a kedd délutánra meghirdetett közgyûlésre. Az elsô napirendi pont az egyesületnek az 1998. július 13. és 1999. február közötti idôszakban kifejtett tevékenységérôl szóló beszámoló volt, ám minderrôl semmit sem lehetett hallani. Annál hevesebb vitát váltottak ki a forradalmárok között a csatófalvi földterületek körüli kérdések. A teremben rövid ideig jelen levô zágori polgármester vette át a békebíró szerepét: a híresztelések ellenére, a kiosztott 40 hektár földterület szántóföld, nem pedig terméketlen föld, ahogyan azt a forradalmárok vezetôi állítják. Az egyetlen probléma, hogy senki sem mûveli a ezeket.
A következôkben Császár W. Zoltán tiltakozásra szólította fel a jelen levôket. Az elnök véleménye szerint a február 5-i sürgôsségi kormányrendelet megfosztja a forradalmárokat azon kedvezményektôl, amelyeket az 1990. évi 42-es törvény biztosított számukra. Bár többen is bizonygatták, félreértette az elôírásokat, Császár kijelentette: abban az esetben, ha a kormányrendelet a forradalmárok számára kedvezôtlen elôírásokat hoz, elôször írásban tiltakoznak, majd az ország többi forradalmi szervezeteivel közösen Bukarestbe vonulnak.
— Minket mindössze a különbözô helyi és központi választások alkalmával segítettek, máskor mindenki elfeledkezik rólunk — háborgott az elnök. Felszólította a gyárak magánosítása során munkanélkülivé vált forradalmárokat, tiltakozásképpen pereljék be az államot, kártérítést követelve. Elmondása szerint hasonlóképpen jártak el temesvári, bukaresti és kolozsvári sorstársaik.
— Nem vagyok meggyôzôdve afelôl, hogy törvényes- e a mai közgyûlés — nyilatkozta Moldovan Sorin alelnök. Ugyanis az 1997. október 8-án elnökké megválasztott Ilcu Vasilét a koordináló büró '98 elején leváltotta, helyébe Hajdú Istvánt választva. Az egyesület tagjai több mint egyötödének a kérésére tartották '98 nyarán azt a közgyûlést, amelynek során Császár W. Zoltánt lett az elnök. Ezt a határozatot vonta kétségbe a volt vezetôség, s az elsô szembesítésre február 26- án kerül sor a megyei törvényszéken. Az alelnök nyilatkozata szerint jelenleg a December 21. Egyesületnek három szárnya van, az egyik a Császár W. Zoltán vezette csoportosulás. Hogy melyik a másik kettô, az alelnök nem tudta megnevezni.
A történet 1995-re nyúlik vissza, amikor június 13-án Veres Mihály (aki akkor újmoldvai lakos volt, jelenleg szülôfalujában, Nyárádgálfalván él három gyerekes családjával) saját személygépkocsijával balesetet szenvedett Torda mellett. A baleset következtében az újonnan vásárolt, extrákkal felszerelt Dacia Break tönkrement. A tulajdonos tanúk jelenlétében nyilatkozatot íratott Pop Eugennel, a baleset okozójával, melyben leszögezték, hogy két heten belül a kocsit megjavíttatja és visszaadja, vagy ha a tulajdonos nincs megelégedve a munka minôségével, akkor 7500 német márka kártérítést fizet ki. A két hét letelt, de Pop nem jelentkezett sem az autóval, sem a pénzzel.
S innen kezdôdik a kárvallott kálváriája. Veres Mihály elsô meglepetése az, hogy Pop Eugennek állandó lakhelye már évek óta nem ott van, ahová a személyi igazolványa szólt, s hollétérôl még az édesanyaj sem tudta tájékoztatni. De nemcsak Pop tûnt el, hanem a Veres CS 01 SUM forgalmi rendszámú gépkocsija is. A kárvallottnak nem volt mit tennie, nyomozni kezdett. A gépkocsijára a Suceava megyei Frasin községben bukkant rá, a tulajdonosa immár Ghitulescu Marian volt, aki egy Rostas nevezetû bánffyhunyadi lakostól vásárolta meg a kocsit. A vásárt 7.700.000 lejért bonyolították le a gépkocsi eredeti iratai nélkül! Az iratok, a forgalmi engedély, a gépkocsi törzskönyve mai napig az eredeti tulajdonosnál vannak.
Miután a gépkocsit megtalálta, azt próbálta kinyomozni, hogyan kerülhetett más kezére holott az iratok nála voltak. Veres a Suceava megyei rendôrségen kihallgatást kért, ahonnan 1996. októberében írásban arról értesítették, hogy jóhiszemúséggel való visszaélésrôl van szó, tehát Pop Eugent a bíróságon perbe foghatja.
Miután a gépkocsit megtalálta, Pop Eugen után keresgélt. Levelet intézett az országos rendôrfelügyelôséghez, amelyben a lakosságnyilvántartó osztálytól kérte, tájékoztassák, hol tartózkodik a szóban forgó személy. Erre az országos rendôrfelügyelôség azt válaszolta, hogy mivel nem fizette ki a szükséges 125 lejt, valamint a 100 lej bélyegilletéket a rendôrség számlájára, nem közölhetik az általa kért adatokat! Aztán panaszosunk elküldte a bélyegilletéket a megjelölt bankszámlára, de azóta sem kapott választ. A megyei rendôrségtôl tudtuk meg, hogy jelenleg is a rendôrség lakosságnyilvántartó osztálya (500 lejért) kellene elvégezze ezt a szolgáltatást, csak éppen a kérések elkallódnak, s a kérelmezôk várhatnak.
Veres Mihály perbe fogta Pop Eugent és 1997. április 18-án a Tordai Bíróság a 2837-es dosszié alapján büntetô ítéletet hozott, melynek értelmében Pop Eugent bizalommal való visszaélés bûncselekménye miatt 20.000.000 lej kifizetésére (ami akkor egy új Dacia ára volt), továbbá 200.000 lej büntetés, valamint a perköltség kifizetésére ítélték. A gépkocsi a pereskedés ideje alatt, lefoglalva ugyan, de Frasin községben a Ghitulescu Marian tulajdonában volt. A büntetô ítélet meghozatala után, mivel a gépkocsi nem a Pop tulajdonát képezi, a lefoglalást visszavonták. S a Veres Mihály gépkocsiját mai napig használják.
A történet hallatán feltevôdik a kérdés, hogy történhet meg egy jogállamban, hogy miután bebizonyosodott a csalás, az igazságszolgáltatásnak nem lehet érvényt szerezni? Vagy, hogy a jogerôs büntetô ítéletnek semmi gyakorlati haszna nincs? Az ítélet végrehajtásáért sem a bírósági végrehajtó, sem a rendôrség nem vállal felelôsséget, hogy a kárvallottnak egy papíron levô ítélettel kell megelégednie? A végrehajtó addig nem hajtja végre az ítéletet, amíg a bûnöst a kárvallott meg nem találja! Nem beszélve arról, hogy olyan joghézagok vannak, amelyek lehetôvé teszik gépkocsik adásvételét az eredeti iratok felmutatása nélkül, s ezek a gépkocsik évekig közlekednek úgy, hogy valaki a tulajdonviszony kétességét megkérdôjelezné!
A câmpulungi ARO Rt. rekordsebességgel dolgozta ki két új terepjáró prototípusát. A két új modell alapja az ARO 10-es, és kétajtós, valamint négyajtós változatban, új kivitelezésû karosszériával és fokozott kényelmet biztosító beltérrel jelentkezik. Mindkét ARO Super típus számára a Daewoo gyártja a hajtómûvet, a terepjárók gázolajjal vagy benzinnel mûködnek.
Az alig néhány napja beiktatott új vezetôség merész tervekkel néz a jövô elé, meg kívánja szilárdítani a közremûködést a Daewoo craiovai gyárával, fokozni szándékszik az eladást új forgalmazók szerzôdtetésével stb.
Aurelian Nicolae új vezérigazgató arról biztosítja a vásárlókat, hogy az ARO terepjárókat elérhetô áron és fokozott minôségben fogják eladásra bocsátani, továbbá, hogy a társaság átszervezési terve külföldi beruházók érdeklôdését is fel fogja kelteni.
Február 8-ától dolgoznak a Silva Construct Kft. szakemberei a megyei egészségügyi pénztár volt Iskola utcabeli (a hajdani Sport poliklinika) székházának felújításán. Jelenleg az egészségügyi berendezéseket, valamint a telefon, víz —és a villanyhálózatot cserélik ki. Egyes helyiségeket az új rendeltetésnek, mintegy 70 alkalmazott munkahelyének megfelelôen építenek át. Új padlóburkolatot tesznek a régi helyett. Az épület tetôzete is javításra szorul. A számítások szerint e munkálatok 368 millió lejbe kerülnek. A számítások szerint az átadásra április elsején kerül sor. Az egészségügyi igazgatóság 30 millió lej értékben megrendelt egy tanulmányt, amely alapján, amikor szükségessé válik, emeletet húznak majd a mostani épületre.
A felsôoktatási intézményekbe való felvételi idén szeptember elseje és 28. között fog lefolyni, Andrei Marga tárcavezetô rendelete értelmében.
A többszakaszos felvételi esetében az elsô szakaszt augusztus 28-a kell megszervezni.
Az oktatási tárca úgy döntött: a felvételizôk vizsgázhatnak azon a nyelven, amelyen az illetô tantárgyat a középiskolában elsajátították.
A jelentkezôk párhuzamosan több szakra is felvételizhetnek. Jelentkezhetnek az érettségi diplomával vagy ezzel egyenértékû oklevéllel rendelkezô, líceumot végzett növendékek, valamint az egyetemi hallgatók, akik második szakosításra óhajtanak beiratkozni, azzal a feltétellel, hogy az 1998/1999-es egyetemi év nyári szessziójának végéig letegyék minden vizsgájukat.
A felvételi vizsgákon kért tananyag tiszteletben kell hogy tartsa az 1999-es érettségi vizsga tantervét.
A jelentkezôk nappali, esti és távoktatási tagozatok között választhatnak, ez utóbbi tandíjköteles.
A felvételi vizsga megszervezésének szabályzatát az egyetemek szenátusai dolgozzák ki, és február 28-i határidôvel közzéteszik.
Az érettségi diplomával rendelkezô, líceumot végzett növendékek, akik a nemzetközi tantárgyversenyeken kitüntetésben részesültek, felvételi nélkül beiratkozhatnak a felsôoktatási intézményekbe, olyan szakokra, amelyek érintkeznek a tantárggyal, amelyben nemzetközi díjat vagy oklevelet nyertek.
Felvételi nélkül iratkozhatnak be egyetemre azok a líceumot végzett növendékek is, akik az országos tantárgyversenyeken I., II. vagy III. helyezést értek el, legalább egyszer az utolsó két líceumi évben (1997/1998, 1998/1999).
E lehetôségben részesülnek továbbá azok a végzett növendékek is, akik az 1995/96-os vagy az 1996/97-es tanévben értek el elsô, második vagy harmadik helyezést a tantárgyversenyek országos szakaszán, amennyiben e tantárgyakat csupán a kilencedik és a tizedik osztály tanterve foglalja magában.
A testnevelési egyetemekre felvételi vizsga nélkül iratkozhatnak be az olimpiai játékok, világbajnokságok és európa-bajnokságok I., II., III., IV., V. és VI. helyezettjei, valamint a fenti versenyek döntô szakaszába jutott, leérettségizett növendékek.
A fenti kedvezményekben azok a jelentkezôk részesülnek, akik a szóban forgó eredményeket középiskolás korukban érték el. A kedvezmények a líceum befejezésétôl három évig érvényesek.
E kedélyes kérdés hallatán aligha gondolunk a két igealak jelentéskülönbségére: arra, hogy a feltételezett jelen állapotának jövôbeli következményére utal. Hasonló példa: igazad lenne, ha csak ez volna a kérdés. A volna ugyanis a van létigének, a lenne pedig a jövôre vonatkozó lesz igének feltételes jelene. A régi nyelvben a van-lesz kettôsségnek következetesen megfelelt a volna-lenne pár: az egyik elsôsorban a jelenre, a másik a jövôre vonatkozott. Népdalainkban, szólásainkban, a népies kifejezésekben jelenre vonatkoztatva mindig a volna áll. Pl. Ha énnekem száz forintom volna... Hogyne volna, mikor van. Újabban a lenne terjeszkedésével egyre jobban kiszorul a használatból a volna. A szerepváltásnak ugyanis többszörös oka van.
A jelenség forrása elsôsorban az, hogy a van és a lesz ige szoros összefüggésben áll: a van hiányzó alakjait ugyanis a lesz pótolja (lenne, lévén, leendô, legyek, lettem volna stb.). A két ige ragozása tehát keveredik, mégpedig a lesz javára. Ezt a folyamatot segítette az is, hogy mozzanatos jellegénél fogva a lesz dinamikusabb, nyomatékosabb, és így hatásosabb, mint a létezést, állandóságot kifejezô van. A lenne terjeszkedése azzal is magyarázható, hogy a feltételességet, az óhajt rendszerint a jövôben bekövetkezendôre értjük (pl. de jó lenne fürödni.) A lenne terjeszkedésének megvan tehát a nyelvi rendszerben gyökerezô oka.
A két igealak szigorú különválasztására vonatkozó nyelvhelyességi szabályt nem kell tehát mereven értelmeznünk, de ne engedjük szabadjára itt se a nyelvhasználatot. A szabatosság, árnyalati pontosság megkívánja a feltételes jelen és a jövô határozott megkülönböztetését. Pl. a holnapi összejövetelen szívesen köztetek lennék, ha nem volnék beteg; ha orgazda nem volna, tolvaj se lenne. A "valamivé, valamilyenné válik" jelentésben használt lenne természetesen helyénvaló. Pl. jó zenész lenne belôled, ha képeznéd magad; "Szeretném, hogyha szeretnének. S lennék valakié" (Ady). A szerény, udvarias kérést kifejezô feltételes módú kérdésben viszont rendszerint a volna járatos. Pl. volna egy tollad?
A változatosabb, kellemesebb hangalakú volna kiszorításával a lenne ugyanis növeli nyelvünkben az e hangok nagy arányát és a beszéd egyhangúságát. A jó hangzáson kívül szóhasználati változatosság is a két igealak váltogatását ajánlja. Pl. volnék csak én a te helyedben, tudom, nem sokáig lennék itt! A gondosabb, választékosabb stílusnak és az irodalmi nyelvnek igénye ez.
Jogi tanácsadóink alkalmával gyakran felvetôdô munkaüggyel kapcsolatos kérdés a civil munkaszerzôdéssel dolgozók helyzete. A Munkaügyi Minisztérium statisztikai adatai szerint 1997 végén a munkaszerzôdéssel dolgozók száma 2.665.501, míg a civil szerzôdéssel dolgozóké 1.299.579 volt. Ezek az adatok a múlt év végére változtak, s mindkét esetben kb. egymillióval nôtt a dolgozók száma. Annyi különbséggel, hogy az arányok eltolódtak, mert 1998-ban már 3.498.551 a munkaszerzôdéssel dolgozó és 2.221.530 a civil szerzôdéssel dolgozó személy.
Hogy mi a helyzet megyénkben e téren, Morent Ilonát, a Maros Megyei Munkaügyi Igazgatóság vezérigazgatóját kérdeztük.
Jelen pillanatban Maros megyében magáncégeknél 116.407- en dolgoznak. Ebbôl 75.632 munkaszerzôdéssel alkalmazott, és körülbelül 40.000 személy (ez a szám hónapról hónapra változik) civil szerzôdéssel. A munkaügyi szakember szempontjából ez a szám túl magas ahhoz képest, hogy hányan dolgoznak munkaszerzôdéssel, ugyanis ezek a személyek, annak ellenére, hogy törvényes keretek között alkalmazottak, munkaviszonyuk egy sor hátránnyal jár. Éspedig: a törvény nem írja elô, hogy ezek számára a munkáltató társadalombiztosítást (CAS) fizessen, így betegség esetén az orvosi ellátás nem ingyenes, nem jár betegségi táppénz, nem jár szülési segély, gyerekgondozási pótlék, beteggyerek-gondozási juttatás, nem jár temetkezési segély, s ami a fiatalok esetében a leghátrányosabb, hogy a civil szerzôdéssel ledolgozott évek nem számítanak szolgálati idônek, ahogy a köznyelvben ismert: régiségnek. Vannak olyan személyek, akik 3- 4 évet veszítenek el, ami aztán nyugdíjazáskor nagyon fájdalmasan érinti ôket.
Mégis, valószínûleg, mert rá vannak utalva, amellett döntenek, hogy elfogadják ezt a munkaviszonyt.
Civil szerzôdéssel azoknak célszerû dolgozni, akik másodállásban vállalnak munkát, nyugdíjasok, vagy csak ideiglenes munkaviszonyuk van. Jó lenne, ha a munkaügyi törvénykezésbe jogi keretet biztosítanának arra, hogy a civil szerzôdéssel dolgozók helyzetét szabályozzák.
Ilyen értelemben Kerekes Károly parlamenti képviselô egy törvénytervezetet nyújtott be, amelyben azt javasolja, hogy a február elsejétôl 25 százalékról 30 százalékra megnövekedett társadalmi biztosítást a civil szerzôdéssel dolgozó személyek esetében is a munkáltatónak fizetni kelljen. Továbbá a civil szerzôdéssel dolgozó személy 5 százalékos nyugdíjalap befizetésére köteles.
A képviselô törvényjavaslata egy joghézagot pótolna, mert valóban, egy állampolgárnak alkotmányos joga, hogy fizetett szülési szabadságot kapjon, hogy idôs korában a ledolgozott idô után nyugdíjban részesüljön, s betegség esetén orvosi ellátásban legyen része, vagy ha munkanélkülivé válik, munkanélküli segélyt élvezzen. A törvényjavaslat tehát egy hátrányos helyzetû társadalmi kategória jogait hivatott szabályozni. Jóllehet az új nyugdíjtörvényben ezt a visszásságot kiküszöbölték, de ez a törvény elôreláthatólag a legjobb esetben is csak 2000 januárjában lép érvénybe. A törvényjavaslat ezért kellene minél elôbb törvényerôre emelkedjen. S ezen túlmenôen a társadalombiztosítási alapnak szüksége van a befizetôkre. Tudvalevô, hogy a a pénzre egyre nagyobb szükség van.
Pethô Ildikónak huszonhárom esztendô alatt a színpadon — bel-és külterepben számolva Marosvásárhelytôl Kalotaszegig, Tokiótól Párizsig — öt pár bôrcsizmája vásott el, se több, se kevesebb, noha az utolsó pár még tartja sarkát- szárát, jó csizmadia talpalta Csíkban. Tán a széki idôkben is szelte a bôrt bokákra simulóan az atyafi, virtusban, táncban méretett már nála Marosszék.
Most már marad másnak.
Hihetetlen dolog, "értelmezésemben" egy kicsit bosszantó, ha valaki alig több mint negyvenévesen megválik a színpadtól, daltól, tánctól, a Maros Mûvészegyüttestôl, elfelejti a közönséget, víg estéket, lakomát, terepes koplalást, fullasztó melegeket, izzadtságszagot, sáros terepeket, egyszóval azt, ami a pakliba belefér. A "serpenyôben" huszonhárom végigtáncolt esztendô.
Most már marad...
Az ántivilágban azt hitték az együttesbéliek, hogy az ájulás sem tarthat soká, hogy az élet már csak folytonos táncból áll, szuszra sincs idô. A "plánt" márpedig teljesíteni kell, mondták az "akkord- aktivisták", és megszabták a ritmust. Volt év, hogy kevesebb nap, mint elôadás, család és magánélet a szakajtóba zárva, a fizikai erônlét kötelezôen beprogramálva, a mûvészi színvonalról általában nem szólt a fáma. A lényeg napi árfolyama: Megéneklünk Románia. Minden mennyiségben.
— Szóval, mennyi az a huszonhárom esztendô? Kemény szellemi és fizikai munka a színpadon, mindez a kulisszák mögött, amirôl nem tud a közönség — mondja Ildikó. Negyvenhárom évesen már nem a fizikai képesség mozgatja az embert, mint a huszonéves táncos tehetségeket. A lényeg, hogy ezt be kell ismerni, fôleg, ha fiatal virtus szökik a táncba.
— Élmény van, talán több albumra való. Hiszen mondtam: Kalotaszegtôl Székelyudvarhelyig, Párizstól Tokióig elvitte a pálya. A silány elôadások halmazának idejérôl — amikor a hangszálak befagytak a színpadon — most ne beszéljünk. Japán út, negyven nap, ez az. Arrafelé mûvészszámba szokás venni a népi táncost is...
— Mondom: a pályába belefért egy világút. Távol-Kelettôl Amerikáig?
— Persze. Mégsem. Amerikába nem jutottam el. Én "mindössze" egy összekötô kapocs vagyok, mert amikor a mûvészegyütteshez kerültem, már húszéves táncosrégiséggel rendelkeztek mások. Kiforrott táncos tehetségek voltak: szegény Seitz Sándor, Gadó István, Molnár Vilma, Rabocskai Borbála, Szöllösi János, mások. A nevek közelsége "mélyvizet" rejtett, lépni kellett, vagy így, vagy úgy. Én a színpadon tettem. Az útra visszatérve, hát útba esett Párizs, Japán, régebben még a Szovjetunió, aztán Budapest, a Duna Együttes, a felejthetetlen Duna-völgyi fesztiválok.
Régi idôk, fényképek az albumban. Kultúrtörténeti felvételek. Kuriózumok. Arcok a hol volt, hol nem volt Állami Együttesbôl. Megszépítô messzeségek... Emlékezni jó emberekre, kell. mi több... Kis történetekhez tolulnak nagy nevek: Ötvös Marika, Domokos István, Lôrincz Béla (családjával Amerikába emigrált), Héja Ferenc. Mások.
— A tánc a "picikor fertôzése" is — mondja Pethô Ildikó. Meg a táji kötôdés is, teszem hozzá, ha van ilyen. Marosvásárhely jelent valamit? Hát persze, de talán annál többet a távolabbi gyökerek: Ehed és Vámosgálfalva. Utóbbi tán erôsebb eresztésben, meg aztán van televény. Összemossa a Nyárád a Küküllôvel idônként.
Erdélyben igazán szívesen Udvarhelyen táncolt a mûvésznô. Amikor Széllyes Sándor és Tóth Erzsébet volt a "sztár", az udvarhelyiek "csak" telefonáltak: gyertek, mert fogadunk, a közönség garantált. No és Kalotaszeg? Sajnos, ahol jól szituált a közösség, ott nincs kultúrház, legalábbis nincs alárendelésben. Mégis, hogy egy kicsit "hazabeszéljünk", a Nyárádmente a legjobb.
— Mindezekhez hozzá tartozik az is, Könczei Árpáddal jó volt dolgozni. Jó volt dolgozni a megfiatalodott együttessel, Lôrincz Lajos jó tanítványaival. És öröm nézni, van folytatás. Bécsi magyarok közül sokan nem tudtak a negyvenéves folytonosságról, csak anyit, hogy a hivatásos tánc Erdélyben az Állami Székely Együttessel kezdôdött...
— Lehet-e a kultúrából nyugdíjba vonulni? Rossz a kérdés, nem is hiszem.
A kormány 1998. december 11-i 890-es határozata (amelyet a Monitorul Oficial al României f. év január 13-i 4-es számában — I. rész — közölt), jelentôsen módosítja és kiegészíti a közúti közlekedésre, valamint az e területen elkövetett kihágások, szabálysértések megállapítására és büntetésére vonatkozó 1966. évi 328-as törvényerejû rendelet alkalmazási szabályzatát.
A kormányhatározat a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétôl számított 60 nap elteltével, azaz 1999. március 15-én lép hatályba.
Az érdekeltek tájékoztatása végett egy cikksorozatban ismertetjük a fôbb változásokat.
4. szakasz: A rendôrség elôzetes beleegyezése nélkül tilos elzárni vagy korlátozni a jármûvek, illetôleg a gyalogosok forgalmát, anyagokat tárolni vagy különbözô tárgyakat hagyni az úttesten és a járdán. Azoknak, akik az úttesten munkálatokat végeznek, kötelességük azok végeztével visszaállítani az illetô útszakasz eredeti mûszaki állapotát — amit ellenôriznie és igazolnia kell az útkezelôségnek és annak a rendôrségi szervnek, amelyik kedvezôen véleményezte a munkálatok tervét.
Amennyiben olyan eseményre kerül sor, amit a közút nem megfelelô mûszaki állapota, illetôleg útakadály vagy a munkálatok szükséges jelzésének hiánya okozott, emiatt az útkezelôség és a munkavégzô esetrôl esetre kihágási, polgári jogi vagy büntetôjogi felelôsséggel tartozik.
A rendôrség felhívására a közútkezelôség köteles azonnal intézkedni az utca vagy út balesetveszélyes állapotának megszüntetésérôl, az ehhez szükséges tartozékokról való gondoskodást (jelek, jelzôtáblák, készülékek, berendezések, jelzôôrök stb.) is beleértve.
Így a jövô hónap közepén érvénybe lépô elôirányzatok az alábbiakkal egészítik ki a 4. szakaszt:
Elsôsorban megtiltották a forgalom lezárását rendôrségi egyetértés nélkül.
Másodsorban, Romániában premiernek számít, hogy kötelezôvé tették a kivitelezô számára az úttestnek a munkálatok befejezését követô gondos helyreállítását s ennek felülvizsgálását, mind az útkezelôség, mind a rendôrségi hatóság részérôl.
Szintén újdonságnak számít az útkezelôségnek azon kötelezettsége, hogy valahányszor figyelmezteti ôt a rendôrség, haladéktalanul tegyen lépéseket minden olyan fonákság felszámolásáért, ami nemkívánatos közúti "eseményeket" idézhet elô.
Fent említett kötelezettségei teljesítésének elmulasztása miatt 600.000-tôl 900.000 lejig terjedô pénzbírsággal sújtható mind az útkezelôség, mind a munkálatok kivitelezôje.
Hasonlóképpen figyelmet érdemel az a körülmény, hogy kihágási, polgárjogi és/vagy büntetôjogi felelôsség hárul az illetékesekre, valahányszor kiderül: a közút nem megfelelô mûszaki állapota, az útakadályok, az útmunkálatok hibás vagy hiányos jelzése okozta a balesetet.
A nehézkes kezdeti idôszak után, úgy tûnik, a korábbi próbálkozások végre az elmúlt héten megtermették a maguk gyümölcsét az ÁVA háza táján.
Nagy harc, hosszasan elhúzódó tárgyalások, sôt felfolyamodás után elkelt a marosvásárhelyi Aesculap gyógyszerlerakat részvénycsomagja. A vevô az amerikai (Florida állambeli) Arrow Farmaceuticals Inc., amelyikrôl sok mindent még nem lehet tudni, de egy dolog már most szinte bizonyos: nem fog hitelben ártámogatott illetve ingyenes gyógyszereket osztogatni. Ez ugyanis a tengeren túl nem divat.
Sikeresen lezajlott még néhány érdeklôdésre számot tartó versenytárgyalás: a segesvári Comsigot az alkalmazottak képviselete (régi nevén PAS) vásárolta meg, s hasonló sorsra jutott a radnóti Prescom is. A marosvásárhelyi Apcom Selectet ezzel szemben egy magánszemély vásárolta meg, a marosszentgyörgyi Semtestet pedig egy németországi birkatenyésztô egyesület.
Tovább folynak a tárgyalások az Avicola eladásáról is, persze zárt ajtók mögött. Így csak annyi szivárgott ki, hogy az állítólagos amerikai befektetô szeretné részenként és nem egészként megvásárolni a vállalatot, de ehhez még hiányzik a központi ÁVA jóváhagyása.
Miután többszöri meghirdetés után sem sikerült Bukarestben eladni a Prodcomplexet, vevô hiányában a központi ÁVA levette a kezét a vállalatról és átutalta a megyei kirendeltség hatáskörébe, hátha ez nagyobb szerencsével jár. Eladásával legközelebb márciusban próbálkoznak.
Nem kelt el a COMPPIL kereskedelmi egység sem, így március elején újra kalapács alá kerül.
Végsô soron, a COMPPIL-t leszámítva, termékeny hetet tudhat maga mögött az ÁVA, már ami a Maros megyében elkelt vállalatokat illeti.
Kérdés, hogy folytatódik-e az eladások sora, figyelembe véve, hogy a sorban most a dicsôszentmártoni Comixt illetve a marosvásárhelyi Tejgyár és Transcorind következnek.
A megyében mûködô magángyógyszertárak elôreláthatóan márciusban sem tudnak ingyenes és ártámogatott receptekre gyógyszert kibocsátani — tájékoztatott Moldovan Mariana, a Magángyógyszerészek Ligájának elnöke. Azt is megtudtuk, hogy ez ügyben kedden a liga képviselôi dr. Benedek Imrével, a Megyei Egészségbiztosító Pénztár vezérigazgatójával találkoztak. Benedek doktor tájékoztatta a magángyógyszerészeket, hogy a pénztár csak a idén kiadott ingyenes és ártámogatott receptek ellenértékét tudja törleszteni, a tavalyi adósságokat nem. Ugyanakkor felkérte a gyógyszerforgalmazókat, hogy szüntessék be a zárlatot, s az ártámogatott és ingyenes receptekkel rendelkezôket is szolgálják ki. Ajánlatát — mint Moldovan Marianától megtudtuk — a gyógyszerészek egységesen elutasították. Arra hivatkoztak, ha a nem kapják meg tavalyi kintlevôségeiket is, pár hét múlva ismét fizetésképtelenek lesznek, s még térítéses gyógyszereket sem tudják majd beszerezni a gyógszergyártóktól, illetve forgalmazóktól. A Liga elnöke ugyanakkor azt is elmondta, hogy a hét végén Brassóban tanácskoznak a magángyógyszerészek képviselôi, ahol megoldásokat keresnek egyben a pillanatnyi helyzetbôl való kilábalásra, döntenek arról: beperelik-e az egészségbiztosítási pénztár vagy sem?
— Nehezünkre esik, hogy nem szolgálhatjuk ki az ártámogtott vagy ingyenes receptekkel hozzánk forduló, többnyire idôs korúakat és kisgyermekes szülôket, de fentmaradásunk érdekében kénytelenek vagyuk ily módon eljárni. Érthetetlen számunkra, hogy az állam éppen a betegeken spórol — nyilatkozta Moldovan Mariana.
Nem az elsô visszadobott találmánya ez Zákányosinak. Ha mégis szót ejtünk róla, azért van, mert ez is a jövô évezred muzsikája.
Zákányosinak az a tragédiája, hogy az emberiség nem tudja, mit akar. Mégis megy valahonnan valahová.
A koldulóautomata egyszerû intézmény. Mindenfelé fel lehet állítani, ahol csak koldus kéreget az átmeneti meg a jóléti társadalomban. Mûködési elve az, hogy az ember bedob egy pénzt, és áfás számlát kap az automatától. Amit aztán, ha ügyes, akár le is írhat az adójából.
Sokféle ága-boga lesz ennek, például az egyház tiltakozni fog, mert ha a templomokban is automatákat állítanak fel, beláthatatlan következményekkel járhat; ezekbe nem kívánunk most belemenni. Rosszakaratúak szerint körmére lehet nézni szolgának, gondnoknak, prédikátornak satöbbi; de mindenre találni jobbnál jobb technikai megoldást. Például azt, hogy más gombot nyom meg, aki az egyháznak adományoz, és mást az, aki teszem azt, a marosvásárhelyi futballcsapat templomegereit szeretné megtámogatni. De azt is, hogy más-más színû és kódjelû papírt, azaz nyugtát ád az automata — vagyis a koldulógép —, aszerint, hogy kinek adományozunk. Más kódja volna az egyházi adománynak és más a világinak, ezeken belül pedig kismillió változat létezhet. Mondja a feltaláló, Zákányosi.
Namármost, aki direkte a koldusnak akar adni, tehát nosztalgiázik, az ugyebár nem pénzt ad, hanem ezt a nyugtát, a koldus pedig egy másik automatánál beváltja, azaz átíratja, konvertáltatja a saját számlájára, amellyel a maga során szintén szabadon rendelkezhet.
Így lehet a koldustól is alamizsnát kapni, méghozzá intézményesen. Köztudomású például, hogy a Világbankot ágrólszakadtak pénzébôl szponzorálják.
Minderre Zákányosi akkor jött rá, amikor pénze fogytán egy féldecire valót próbált koldulni a templom oldalbejárata elôtt, mielôtt azonban akárcsak fél érme is pönöghetett volna ócska sapkájában, akkora csárdás pofont kapott egy koldusfuttató civilcsendôrtôl, hogy a lépcsô simán elfordult vele, mint a lupuhinta.
Két perc múlva pedig már a mélybôl szemlélte Jézust a keresztfán.
Úton-útfélen utunkat állják a különbnél különb pénznyelô automaták, ezek a félkarú vagy kar nélküli rablók, amelyek mintha csak kormányprogramot hajtanának végre, fosztogatják a béketûrô lumpen lakosságot. És nem bántja ôket soha senki, legfeljebb pofozógépnek tekintik némelyek, akik nem tudják még: a pofozógép legfôbb tulajdonsága az, hogy visszaüt. Ha látnak valahol úton vagy útfélen egy alakot, akire az van írva, hogy Koldulóautomata, nehogy az istenért pofon verjék. Zákányosi barátunk az; akinek ez volt a 998. visszautasított találmánya.
És tudják, ki utasította vissza? Ki nem találják.
A Találmányi Tanácsnak, ennek a vadonatúj szervnek az elnöke, aki egyben a modern koldustarisznya-fröccsöntô Kft.-nek a tulajdonosa.
Zákányosi baja az, hogy az automaták nem használnak tarisznyát. Az élô koldusnak pedig — kötelezô.
Az Európa Tanács, a PHARE-program keretében 150 ezer ECU-t hagyott jóvá egy árvíz által elsodort híd újjáépítésére Vámosgálfalva községben. Mint Varga József helyi polgármestertôl megtudtuk jelenleg a Bede patakon keresztül egy méter széles, 25 méter hosszú, ideiglenes híd vezet, ami lehetôvé teszi a közlekedést a falurészek között. Tervek szerint a támogatásként megszavazott pénzösszegbôl 5 méter széles (3 méter jármûveknek, egy-egy méter a gyalogosoknak), és 30 méter hosszú hidat építenének. Az Európa Tanács szakértôi egyetértenek a tervvel, s már csak a helyi tanács határozattal alátámasztott jóváhagyására volt szükség. Az elmúlt pénteken tartott tanácsülésen, amelyen a 13 tanácsosból 8-an vettek részt, titkos szavazattal döntöttek.
— Többször elmondtam a tanácsosoknak, hogy, ha egyszer az ET egy kijelölt helyre hagyta jóvá a híd felépítését, a helyi tanácsosok önkényesen nem választhatnak ki más helyet. Mindhiába — számolt be keserûen Varga József — mert Vásárhelyi Ferenc és Szabó András helyi tanácsosok befolyására a jelenlevôkbôl csupán ketten szavaztak a támogatás tárgyát képezô helyre, hatan egy zsákutcában levô hídhelyet jelöltek ki. Nem értették meg, hogy a 150 ezer ECU-t az egész község, egy közösség javára hagyták jóvá, s nem egy-két személy érdekeinek megvalósítására. A kedvezôtlen határozat miatt fenntáll a veszély, hogy elveszítjük a 2 milliárd 58 millió 150 ezer lej értékû támogatást — nyilatkozta a polgármester.
Virág Györgytôl, a Megyei Tanács alelnökétôl megtudtuk, a PHARE-program keretében tavaly megyénkben öt munkát, míg idén a vámosgálfalvi mellett, egy sóváradi, egy csatófalvi híd felépítését, az erdôszentgyörgyi csatorna-hálozat felújítását és a Komlód- patak mederszabályozását jelölték ki támogatásra. A fent említett munkálatok kiválasztásakor figyelembe vették: a véghezvitelükhöz szükséges pénzösszeg belefér-e a meghatározott értékhatárokba, el lehet-e készíteni egy naptári év alatt. A Megyei Tanács már elvégeztette e munkák elôtanulmányait, terveit, kiszámíttatta a szükséges pénzösszegeket, s mindent felküldött Bukarestbe, ahol a napokban végleges döntés születik. Ugyancsak a fôvárosban döntik el, hogy a tervektôl eltérô tanácsi határozat ellenére Vámosgálfalva megkapja-e a támogatást, s ha nem, kinek utalják át a pénzt.
— Számomra érthetetlen, hogy egy nagyközség tanácsosai nem értik meg a PHARE-pénzalapból nyújtott támogatás fontosságát, s ahelyett, hogy elégedettek lennének, hogy községükben lesz egy korszerû híd a saját érdekükben szavaznak. Egyelôre biztosat nem mondhatok, de reménykedünk, hogy megmaradnak a kijelölt helyek, s megyénk megkapja az ígért támogatást — mondta az alelnök.
Az új pénzügyi évben úgy látszik, meg kell tanulnunk, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Mint jó adófizetô állampolgár, két évtizede fizetem a közterületen épített garázsom utáni adót. Ismerôseim kinevettek, mondván, mivel ôk is, én is fizetjük a helyi tanácsnak a területbért, adót nem kell fizetni. Ezzel a tudattal megkérdeztem a hivatalban, ahol eddig a bért fizettem, hogy a béren felül kell-e még adót is fizetni. A válasz egyszerû és világos volt: nem. Ennek ellenére, arra gondoltam, kikérem a pénzügyi szakember véleményét is, hátha ô mást mond. Betértem a pénzügyi igazgatóság 5- ös számú szobájába, s feltettem a kérdést három felügyelô elôtt. Az egyik határozottan kijelentette, hogy az adott esetben nem kell adót fizetni, de adjak be kérést az 1-es szobába, hogy töröljenek az adófizetôk listájáról. A megírt kérés mellé odacsatoltam a kifizetett garázsbérért kapott nyugta eredetijét. Az iratokat iktató hölgy kedvesen kijelentette, hogy mielôtt elvenné a papírokat, tanácsot kell kérjen a fônökétôl. S íme a meglepetés. A fônök felteszi a kérdést, tulajdonom-e a garázs? Mire én a legnagyobb természetességgel kijelentettem, hogy: igen. Erre a párbeszéd tovább folytatódott, s felhívták a figyelmemet, hogy bizony helyesen teszem, ha tovább fizetem az adót, mert akinél az ellenôrök megállapítják, hogy nem fizeti, kemény büntetést rónak ki.
A sok mellébeszélés után, tisztességes adófizetô polgárként erre az évre is kifizettem az adót, de mások, akik kérdésükkel nem jutnak el a fônökig, mit fognak tenni, amikor az ellenôrök megjelennek?
Végül pedig felteszem a kérdést: a közalkalmazottak nem felelnek a tájékoztatás hitelességéért? (Kovács Lajos, Marosvásárhely)
Tisztelt szerkesztôség!
Örömmel olvassuk a Népújságot, amely fô hírforrásunk, ami szülôvárosunkat illeti. Férjem és én is Marosvásárhelyen születtünk és nôttünk fel, de jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban, Raleigh városban élünk.
Cikkeik vegyes érzelmeket ébresztenek bennünk, de megnyugtató, hogy mindig akadnak olyanok, akik lépni szeretnének, jó ötletekkel rendelkeznek, s megoldásaik is vannak az adott problémákra. Mindig ott él bennünk a remény, hogy végre most sikerül véghez vinni és megvalósítani az elképzeléseket, s kiküszöbölni az évtizedeken át felhalmozódott "bajt".
Végül annyit, hogy számunkra nagyon sokat jelent az Interneten való kapcsolattartás Marosvásárhellyel.
Kívánunk jó és eredményes munkát, további kedvet és erôt mindannyiuknak.
Üdvözlettel: Szabó Ágota, Márton, Barbara és Mártonka
Immár tradíciónak nevezhetô a sízôk táborában az utolsó hó elôtti gulyásfôzés. Valahogy most is jól idôzítettük, szombaton került sor az eseményre, és az utána következô napok már lassan a hó olvadását jelezték, ami be is következett. De azt az összhangot, kedvességet, jó hangulatot, ami jellemzi az ilyen találkozást, nem lehet leírni, hisz manapság az emberek rohannak, törtetnek és nem törôdnek egymással, de még magukkal sem. Itt mindenki elhozta magával zacskóban a konyhakész krumpliját, hagymáját, paprikáját, elôkerült a szalonna, kolbász, füstölt hús, egyéb, ami egy jó gulyáshoz szükséges. Azonkívül hoztunk magunkkal tányért, evôeszközt és fakultatív módon savanyúságot, mindenki be akarta bizonyítani, hogy az övé a legfinomabb, választani bizony nehéz volt — egyszóval nagyon családias volt a hangulat, sok nevetéssel. Míg a hölgyek tûzre tették a nyersanyagot, a csapat férfitagjai körbekínáltak mindenkit itókával, így is ösztönözve a tûz körül szorgoskodókat. Az ital apadásának mértékével egyenes arányban nôtt a jókedv és felszabadultság, de közben a sízésrôl sem feledkeztünk meg. Hát kell ennél több? Egyszóval csodálatos volt a hangulat. Ilyenkor is érzi az, aki mégsem próbált új életet kezdeni valahol külföldön, hogy igazán itthon van. Mindenkinek van egy kedves szava a másikhoz (néha csípôs, de az is a miénk), hisz évek óta ismerjük egymást, ahol egypár centi hó van, ugyanazok az emberek vannak jelen — még ha kevesebben is az utóbbi idôben. Lehet, hogy valamilyen síparadicsomban a körülmények kényeztetôbbek, nem kell a sílécet a hátadon vidd, a havat a lábad elé fújják, de a cinegei sízésnek van egy varázsa. Cipeljük a lécünket és közben mindenki jól kibeszéli magát régvolt és mostani dolgokról. Ez is egy terápia, itt még tudnak egymásnak örülni az emberek, mindenki ismerôs, nemzetiségre, nemre, korra való tekintet nélkül. A természet szeretete, a sportolás köt össze minket, ami feltölti a szervezetet, hozzásegít a mindennapi nehézségek áthidalásához. Egy ilyen nap után az elkövetkezôk mintha könnyebbek lennének. Egyszóval dicséret a szervezôknek, segítôknek, no meg a résztvevôknek. Remélem, kedvet kaptak egy kis "gulyásozásra" azok is, akik nem tesznek lécet a lábukra. Mindenkit szeretettel várunk. Viszontlátásra jövôben!
Publik Éva
pályázatot hirdet Magyarország határain kívül íródott magyar irodalmi mûvek pódiumi elôadásra alkalmas szövegkönyvére.
Pályázni lehet:
1. Magyarország határain kívül élô magyar író vagy költô szerzôi estjével.
2. Határokon kívül alkotó írók, költôk, zeneszerzôk mûveibôl összeállított pódiumi antológiával.
3. Pódiumi elôadásra alkalmas bármilyen mûfajú, legföljebb háromszemélyes színpadi mûvel.
4. Határokon kívül a magyar nyelvet ápoló elôadómûvész önálló estjével.
5. Határokon kívüli magyar irodalmi mûhelyek, szerkesztôségek, magyar adások irodalmi anyagából való összeállítással.
Minden pályázat feltétele, hogy a beadott mû, vagy elôadóest eddig Magyarországon még nem jelent meg, nem került bemutatásra.
A beküldés határideje: 1999. április 15.
Budapest, Vörösmarty tér 1.
Értékelés: 1999. május 10-én
I. díj: 100.000 Ft
II. díj: 70.000 Ft
III. díj: 40.000 Ft
valamint több különdíj.
Az elsô díj nyertesének pályamûvét a Korona Pódium szerepelteti vidékre és külföldre szóló mûsorajánlataiban is, a Budai Várban bemutatja.
A pályázatokat két példányban kérjük beküldeni.
A pályamûvek visszaküldését, illetve megôrzését nem vállaljuk.
A Korona Pódium mûvészeti vezetôje Mikes Lilla és a Litera Turné Alapítvány Kuratóriuma.
A fenti pályázatot az Illyés Közalapítvány támogatja.
Mély megrendüléssel és fájdalommal veszünk búcsút színházi életünk kiemelkedô egyéniségétôl, GERGELY GÉZA rendezôtôl, aki 1999. február 23-án, 70. életévében eltávozott közülünk. Élete arról tanúskodott, hogy munkáját küldetésként fogta fel, hivatástudatát, szakmaszeretetét elkötelezettségbôl állította a színház szolgálatába. Gergely Géza 1954-ben Hans Sachs-Kopány György Mennyet járt ifjú úr címû színmûvének rendezésével mutatkozott be a marosvásárhelyi Székely Színház színpadán, s attól kezdve a hatvanas évek végéig társulati tagként számos rendezést jegyzett. Nevéhez olyan darabok színrevitele fûzôdik, mint Csehov A medve, Vörösmarty Csongor és Tünde, Goldoni Különös történet, Caragiale Farsang, O'Neill Hosszú az út hazáig, Szabó Lajos Családi fészek, Arnold Wesker Gyökerek. A hetvenes évektôl tevékenységének jelentôs része a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézetben zajlott, ahol színészjelöltek nemzedékei ismerkedtek a világirodalom kiemelkedô alkotásaival és a színészmesterséggel rendezései révén.
Gergely Géza rendezései nagy népszerûségnek örvendtek a közönség körében, egyaránt szótlak az idôsebb és az ifjabb korosztályokhoz. Tevékenységének fô jellemzôi a szakmai igényesség, a szellemes ötletgazdagság, amit a színházi kritika is méltányolt.
Távozásával szegényebb lett színházi világunk, életünk.
Kegyelettel búcsúzik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közössége.
A gyászszertartás 1999. február 25-én lesz 14 órától, a marosvásárhelyi katolikus temetôben.
Újabb rossz minôsítés
A lejben jegyezhetô kötvények (államkötvények) terén Románia kibocsátói minôsítése a Moody's amerikai intézetnél CAA1. Alacsony kötvénykibocsátói minôsítését Románia azért kapta, mert a Moody's szerint a reformfolyamatok továbbra is meglehetôsen lassan haladnak és ez az ország makroökonómiai stabilitását megkérdôjelezi. "Öröm" az ürömben, hogy Ukrajna még gyengébb, csupán CA minôsítést kapott. Ennél már csak egyetlen rosszabb megítélési fokozat létezik, és az amerikai intézet közleményében meg is jegyzi: az ukrán állam helyi pénzben kibocsátott kötelezvényei befektetôi szempontból "igen magas fokon spekulatívnak" tekintendôk.
23 milliárd az állami költségvetésbe
Januárban a Pénzügyôrség 23,372 milliárd lejjel gyarapította az állami költségvetést. Az összeg 13,679 milliárd lej értékû adókból és illetékekbôl, 7,295 milliárd lej értékû büntetésekbôl és 2,380 milliárd lej értékû lefoglalásokból származik. Igaz ugyan, hogy a behajtandó összeg tulajdonképpen 103,790 milliárd lejre rúg, de ennek mindössze 22,5%-a került valóban az államkasszába.
Befejezôdött a Feszty-körkép tisztítása
Az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban levô Feszty-körkép állagvédô karbantartási munkálatai és tisztítása befejezôdött. Feszty Árpád 1700 négyzetméteres panorámaképe 1995 óta látogatható, ez idô alatt több mint másfél millióan tekintették meg. Az épület gondos takarítása ellenére is porosodott a kép, s számos kisebb javítás is szükségessé vált. A képet körülvevô terepasztal, a diapanomráma színei fakultak és pótolni kellett az impregnált növényeket. A munkálatok elvégzésére kiírt pályázatot lengyel szakemberek nyerték meg, akiknek munkájával az értékelô zsûri elégedett volt. Szakértôk szerint a körkép állapota jó, de a porosodás miatt a következôkben is 3-4 évenként meg kell tisztítani.
Tízéves a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség
Fennállásának tízedik évfordulója alkalmából jubileumi, egyben tisztújító közgyûlést tart a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vasárnap Ungváron, a Megyei Drámai Színházban. Elsôként a Magyarország határain kívüli magyarok érdekvédelmi szervezetei közül, 1989. február 26-án alakult Ungváron, és a kárpátaljai magyarság politikai érdekeinek védelmét, kulturális értékeinek megôrzését és gyarapítását tûzte ki célul. A KMKSZ jelenleg 5 középszintû és száz alapszervezetével, illetve huszonkétezret is elérô taglétszámával Kárpátalja legnagyobb nemzetiségi érdekvédelmi szervezete. A szövetséget kilenctagú elnökség és 55 fôs választmány irányítja. A tömörülésnek az 1998-as választásokon sikerült parlamenti mandátumhoz jutnia elnöke, Kovács Miklós személyében.
Ott sem sietik el
Ha a jelenlegi ütemben folytatódik a lengyel ügynöktörvény végrehajtása, a folyamat 1333 évig fog tartani — írta keddi számában a Rzeczpospolita címû napilap. A tekintélyes konzervatív újság rámutat arra, hogy az elsô három vizsgálatnak alávetett személy "átvilágítása" két hónapig tartott, ám a bíróságnak több mint 23000 nyilatkozatot kell ellenôriztetnie. A cikkíró szerint az ügynöktörvény másik nagy hibája, hogy tulajdonképpen nem old meg semmit: a közlönyben közzétett listából ugyanis a közvélemény nem tudhatja meg, hogy a felsorolt személyek milyen mértékben voltak együttmûködôi a kommunista titkosszolgálatnak.
"Coca-Cola község" Kaliforniában
A Kalifornia állambeli Huntington Beach az elsô "Coca-Cola község" az Egyesült Államokban, a városi tanács ugyanis a minap a település hivatalos italává nyilvánította a colát — jelentették az amerikai televíziós állomások. Az elôzményhez tartozik, hogy a városi tanáccsal kötött megállapodás messzemenôen exkluzív jogokat biztosít a Coca-Colát gyártó cégnek. Így például nyilvános helyeken — parkokban és strandokon — egyedül ezt az üdítô italt lehet árusítani és a konkurencia termékei csak a magánkereskedésekben kaphatók. Ellenszolgáltatásként a gyártó cég évi 600000 dollár értékû támogatást nyújt a Csendes-óceán partján fekvô városkának. Az összegbôl a polgármester a városi parkok szépítésének és épületek felújításának költségeit szeretné fedezni.
Visszaadják Ukrajnában az egyházi tulajdonokat
Leonyid Kucsma ukrán elnök arra utasította a kormányt és a megyei közigazgatási szerveket, hogy még az idén juttassák vissza az összes volt egyházi tulajdont az eredeti tulajdonosnak. Az államfô egyben elrendelte a vallási közösségek tulajdonát képzô ingatlanok magánosításának tilalmát. A helyi végrehajtó hatalmi szervek kötelesek földterületet biztosítani a különbözô keresztény és nem keresztény felekezeteknek templomépítésre, valamint temetôk kialakítására.
Meghalt Critiano Pogány olasz operatôr
Rómában 51 éves korában, hossszú, súlyos betegség után meghalt Cristiano Pogány operatôr, a magyar származású, Olaszországba emigrált Pogány Gábor világhírû operatôr fia. Az apja mesterségét követô Cristiano számos olasz játékfilmet és tévésorozatot fényképezett és operatôre volt több angol és amerikai filmnek is. Többek között Francesco Laudadio és Alessandro Benvenuti mellett dolgozott és nevéhez fûzôdik az olasz tévében most is futó "Lui e lei" címû teleregény fényképezése. Nagyapja, Pogány Móric, ismert mûépítész volt a századforduló Magyarországán.
Skót volt-e Napóleon
Egy Robert Torrens nevû skót történész azt állítja, hogy Bonaparte Napóleon skót volt, mivel nagyapja egy Baynes családból származik, amely a történész szerint azonos azzal a Baynes családdal, amely Charles Edward Stuart (Bonnie Prince Charlie) trónkövetelô leszármazottjának vallhatja magát. Charles miután 1754-ben Cullodennél vereséget szenvedett, elhagyta a skóciai Pethshire-t, Korzikán telepedett le és rövidesen Buon-de-parte néven vált ismerté. A "MacNapoleon" állítólagos származásáról szóló történet annyira tetszik a pethshire-i idegenforgalmi hivatalnak, hogy szívesen felhasználná a turizmus fellendítésére, ha bármiféle bizonyítékot sikerülne találni valóságtartalmára.
Ismerôs és ízléstelen módszer
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület igazgató tanácsa az egyházi közösség nevében felháborodottan utasította vissza a Tôkés László püspök személyét ért legújabb nemtelen sajtótámadásokat. Az MTI bukaresti irodájához kedden eljuttatott nyilatkozat válasz arra, hogy a nagyváradi Vest címû napilap nyomán kedden az Adevarul és az Evenimentul Zilei címû újságok címoldalukon számoltak be arról, hogy "Tôkés püspököt félreérthetetlen helyzetben találta felesége a püspöki irodában egy hölggyel és ezért a válóper benyújtására készül". "A valótlan pikáns történetek feltálalásával a hazugságok újabb tárházát nyitotta meg a honi botránysajtó. Legutóbb Emil Constantinescu államelnök lejáratásán ügyködtek, most pedig egyházunk elsô ôrállója, Tôkés László püspök befeketítésére szövetkeztek. Az ismerôs és módfelett ízléstelen módszer ezúttal sem váltotta be a hozzáfûzött álságos reményeket. Közösségünk szilárdan kiáll püspöke mellett és határozottan visszautasít minden megjelent rágalmat, minden olyan további próbálkozást, amely összeférhetetlen a jóízléssel és a sajtóetikával" — hangoztatta a nyilatkozat.
Marosvásárhelyre látogat a szlovák nagykövet
Országos körútja alkalmával március 10-én Marosvásárhelyre is ellátogat Peter Kopecky, a Szlovák Köztársaság bukaresti nagykövete. A nagykövet délelôtt találkozik dr. Dorin Florea fôispánnal és a prefektúra vezetôivel, akikkel a többi között az itt lakó magyar és román lakosság kapcsolatáról tárgyal. Ezután meglátogatja a város turisztikai és mûvelôdési nevezetességeit, a Mûvelôdési Palotát, a Teleki Tékát, a Nemzeti Színházat stb., majd felkeresi a Mobex bútorgyártó vállalatot.
A kárpátaljai árvízkárosultaknak szánt segélyekrôl
Az Országos Családok és Nagycsaládok Egyesülete március 1-jén délután 5 órai kezdettel tartja a marosvásárhelyi Vártemplom gótikus termében a kárpátaljai árvízkárosultak megyénkbeli segélyezésérôl szóló beszámolóját. Ebbôl az alkalomból meghívják azoknak az intézményeknek, egyházaknak és nôszövetségeknek a vezetôit, továbbá az egyéni adományozókat, akik hozzájárultak az árvízkárosultak megsegítéséhez. Az ülésen beszámolnak arról, hogyan gyûjtötték össze az adományokat (pénz, használati tárgyak) és hogyan vitték el a helyszínre, ismertetik a kárpátaljai és különösen a mezôvári lakosság jelenlegi helyzetét, majd felmérik azt is, milyen lehetôségei vannak egy újabb segélyakciónak a tavasz folyamán.
A megyei költségvetésrôl tárgyalnak
A megyei költségvetéstervezet lesz a fô napirendi pont a megyei önkormányzat állandó bizottságának mai ülésén. Ugyanakkor tárgyalnak arról is, hogyan lehetne lecsökkenteni a megyei tanács mûködésének költségeit, megvizsgálják, mennyit haladtak az intézmény számítógépekkel való felszerelésével és az adatkezelés informatizálásával. Elfogadják továbbá azoknak a találkozóknak a programját is, amelyeknek keretében a megye vezetôsége a polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, jegyzôkkel és tanácsosokkal folytat megbeszéléseket.
Soós és Tigãu bajnoki ezüstérmesek
Viorica Tigãu három, Soós Levente egy ezüstérmet szerzett a február 20-21-én Bukarestben megrendezett országos atlétika terembajnokságon. A Lia Manoliu csarnokban lezajlott versenyen a Marosvásárhelyi ISK SL Maros két sportolója kevéssel maradt le az elsô helyezettek mögött. Viorica Tigãu 6,41 méteres eredménnyel (távugrás) Cristina Nicolau (Steaua) mögött lett második, mindössze 4 cm-rel maradva le az aranyéremrôl. Teljesítményét ezüsttel díjazták a felnôttek és az ifjúságiak versenyében is. Viorica számára babér termett a 60 méteres gátfutás versenyszámban is, itt az ifjúságiaknál szerzett ezüstöt 8,56 másodperces eredménnyel. A fiúk mezônyében Soós Levente nyert ezüstöt, a 60 méteres távot síkfutásban 6,84 másodperc alatt teljesítette, mindössze 1 századmásodperccel gyengébb idô alatt, mint ellenfele, a Brãilai MSK sportolója, Ionut Pungã. Viorica Tigãut Mircea Buhlea, Soós Leventét Neagu Nicolae edzi.
Diákkarnevál
A sármási iskola és óvoda igazgatósága diákkarnevált tart vasárnap 16 órai kezdettel, az RMDSZ helyi szervezetének támogatásával. A szervezôk — Skolka Attila iagzgató, Lukács Melinda óvónô, Vajda Emese, Székely Szabina, Bartha Erzsébet tanítónôk és Jakab Adél helyettes magyartanár — valamennyien a helyi iskola neveltjei.
Tyúktolvajok
Galambodi lakosok összesen huszonkét tyúk eltûnését jelezték a mezôcsávási rendôrôrsön február 17-én, szerdán reggel — tudtuk meg a megyei rendôrfelügyelôségtôl. A helyszínre kutyával kiszálló rendôrök friss lábnyomokat találtak a havon, ezen elindulva 7 kilométerrel odébb meg is találtak néhány szárnyast a marosszentannai Nagy Mártonnál. Az utólagos kivizsgálások során kiderült, a lopásban részt vett Nagy Márton (17 éves), Szabadi Alexandru Constantin (22), Ignat Alexandru Vasile (20), Csapo Mihai (21), Kelemen Róbert (21), mindannyian marosszentannai lakosok.
Szentgericén a Hahota
A marosvásárhelyi Hahota színtársulat február 28- án, vasárnap este 7 órától Szentgericén, a mûvelôdési otthonban vendégszerepel újévi kabaréjával, amelynek címe Csak az ne jöjjön, aki nem bírja. Az elôadás rendezôje Nagy József színmûvész. Jegyek elôadás elôtt a helyszínen kaphatók.
Kosaras bál
Kosaras bálra hívja a csittszentiványiakat és az innen elszármazottakat az RMDSZ helyi szervezete és a mezôpaniti polgármesteri hivatal. Február 27-én, a mûvelôdési otthonban helyi zenekar húzza majd a talpalávalót Szilágyi Sándor vezetésével, a helyi színjátszócsoport rövid jeleneteket ad elô, ezenkívül a rendezvényre meghívták a Hahota színtársulatot is.
Moldován nyerte a megyei bajnokság elsô fordulóját
Moldován Károly, a Marosvásárhelyi Proiect játékosa nyerte a megyei asztali labdarúgó-bajnokság elsô fordulóját. A Mezôgazdasági Líceum kantinjában megrendezett tornán a tavaly év végén Európa-bajnokságot nyert Pákai György, személyes okokra hivatkozva, nem vett részt. A játéknap ranglistája: 1. Moldován Károly (Marosvásárhelyi Proiect) 19 pont, 2. Szabó Nándor (Nyárádszeredai Pro Sport) 17, 3. Bocskay István (Proiect), dr. Havas Péter (Marosvásárhelyi ISECO) 13.
Egyelôre nincs árvízveszély
Megyeszinten egyelôre nem lehet árvízveszélyrôl beszélni. A meteorológiai szolgálat a következô napokra lehûlést jósol, legfennebb a hét végén lehet felmelegedésre és esôre számítani. A polgári védelem emiatt nem is áll készenlétben. Megtudtuk: abban a pillanatban, amikor a meteorológusok veszélyt jeleznek, rögtön megteszik a szükséges intézkedéseket.
Fodor Imre az Antena 1-en
Ma Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere az Antena 1 helyi stúdiójának a meghívottja. Az egyórás, Actualitatea mureseanã címû román nyelvû mûsor 16 órakor kezdôdik, és szó lesz benne arról, mire költik idén a közpénzeket, mi a helyzet az államosított házakkal, részletezik a Popa Iuliana-ügyet és egyebeket. Az adás ideje alatt a nézôk a 168-957-es telefonszámon tehetik fel kérdéseiket.
Copyright © Népújság - 1999