A konferencia résztvevôi, a magyar kormány, a magyarországi parlamenti pártok, a parlamenti, illetôleg tartományi képviselettel rendelkezô határon túli magyar szervezetek, valamint a nyugati magyarság képviselôi, az 1996. július 4-5-én Budapesten megrendezett I. Magyarország és a határon túli magyarság címû konferencia nyilatkozatát alapul véve, tekintettel arra, hogy az egységes Európa létrehozása során a nyelvi, a kulturális örökség, a nemzeti önazonosság megôrzése és fejlesztése minden nemzetnek alapvetô érdeke, maradéktalanul tiszteletben tartva az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó dokumentumait, összhangban azok szellemiségével, a következôkben állapodtak meg:

1. A határon túli magyar közösségek üdvözlik Magyarország NATO-hoz való csatlakozását, és támogatják az Európai Unióhoz történô csatlakozási törekvéseit. Érdekük, hogy Magyarország Európai Unióhoz és NATO-hoz való csatlakozásának elônyei kiterjedjenek a Magyarországgal szomszédos országokra is. Kívánatosnak tartják, hogy a csatlakozás — különös tekintettel a schengeni egyezményre — ne érintse hátrányosan Magyarország és a határon túli magyarság, Magyarország és szomszédai kapcsolatait. A konferencia résztvevôinek meggyôzôdése, hogy Magyarország és a határon túli magyarok közötti intézményes párbeszéd hozzájárul a biztonság kiterjesztéséhez, a gazdasági fejlôdéshez és új választóvonalak kialakulásának megelôzéséhez a térségben.

2. A határon túli magyarok különbözô államok polgárai, ugyanakkor a közös anyanyelv, kultúra, történelem és az összetartozás tudata alapján részei a magyar nemzetnek.Magyarországnak és a határon túli magyar közösségeknek egyaránt érdeke a közép-európai térség biztonságának és stabilitásának erôsítése.

3. A határon túli magyar kisebbségi közösségek szülôföldjükön való megmaradásához és polgárosodásához a Magyar Köztársaság politikai eszközök segítségével járul hozzá. A nemzeti közösségek tagjai szabad önazonosság- vállalásának a szilárd parlamentáris demokrácia és jogállamiság elengedhetetlen feltétele. A Magyar Köztársaság politikája a határon túli magyar közösségek megmaradása és fejlôdése érdekében azon államok demokráciájának és piacgazdaságának erôsítésére irányul, amelyekben e kisebbségi közösségek élnek.

4. A kisebbségi jogok sérelme, fôleg ha szélsôséges nacionalizmus formáját ölti, az identitásvállalás szabadságának csorbulásához, egyidejûleg a határon túli magyarok beolvasztásához és elvándorláshoz vezethet. Mindez politikai és szociális feszültségeket okozhat., és ily módon gátolhatja a térség országainak euroatlanti integrációját. Ezért Magyarország a határon túli magyar kisebbségi közösségek demokratikus politikai célkitûzéseivel összhangban kezdeményezô politikát folytat, a kisebbségben élô magyarok közösségi és egyéni jogainak biztosítása érdekében.

5. A magyar nemzetpolitika célja, hogy a Magyarországgal szomszédos országokban élô magyarok egyéni és közösségi jogait a nyugat-európai demokratikus országok eredményes gyakorlatának megfelelôen biztosítsák. Ez a közép-európai térségben további hatékony törvényhozási és kormányzati intézkedéseket igényel, annak érdekében, hogy a kisebbségi közösségek a szubszidiaritás elve alapján maguk intézhessék ügyeiket.

6. E cél elérése érdekében a résztvevôk fokozzák erôfeszítéseiket a közép-európai országok euroatlanti integrációjának támogatására. Az euroatlanti közösséghez való közeledés kedvezô feltételeket teremt az államok demokrácia iránt elkötelezett politikai szereplôi megerôsödésének. A regionális, szubregionális és határokon átnyúló együttmûködés különféle formáit, beleértve a határ menti régiók önkormányzatainak együttmûködését — az egyes országokban élô magyarok tevékeny részvételével —, elôsegítik ezeket a folyamatokat.

7. A határon túli magyar közösségek — esetenként kormányzati pozícióból — jelentôs mértékben befolyásolhatják azon államok bel- és külpolitikáját, melyekben élnek. A magyar nemzeti kisebbségek elôsegítik a parlamentáris demokrácia és a piacgazdaság megszilárdulását, mert ez létérdekük. A külpolitika területén szerepet vállalnak ezen államok euroatlanti integrációs törekvéseinek támogatásában. E törekvések sikere magyar nemzeti érdek, azaz a közép-európai országokban élô magyar közösségek és Magyarország együttes érdeke. Ennek érvényesítése végett intenzívebb párbeszédre van szükség a Magyar Köztársaság és a határon túli magyarok szervezetei között, amely a kapcsolattartás intézményesítése révén valósítható meg. E párbeszéd formáit és intézményeit az államközi kapcsolatokra vonatkozó nemzetközi jogi szabályok szigorú tiszteletben tartásával és a Magyarországgal szomszédos államok demokratikus jogrendjével összhangban valósítják meg.

8. A fenti elvek gyakorlatba ültetésének elôsegítése, a magyarországi és határon túli magyar kapcsolattartás folyamatosságának biztosítása érdekében a konferencia résztvevôi állandósították a jelen konferenciát Magyar Állandó Értekezlet néven. Ez politikai konzultatív testületként mûködik. A Magyar Állandó Értekezletet a parlamenti, illetôleg tartományi képviselettel rendelkezô határon túli magyar szervezetek, a magyarországi parlamenti pártok, a Magyar Kormány, valamint a nyugati magyarság képviselôi alkotják, de minden esetben biztosítva a térség valamennyi magyar nemzeti közösségének részvételét. A Magyar Állandó Értekezlet évente legalább egy alkalommal, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke meghívására ül össze. Munkarendjérôl maga határoz.

A konferencia résztvevôi egyidejûleg felkérik a Magyar Kormányt, hogy a konferencia munkájának elôsegítése érdekében a Magyar Állandó Értekezlet bevonásával hozzon létre határon túli magyar és magyarországi szakértôbôl álló bizottságokat, melyek mindenekelôtt az oktatás, a gazdasági és szociális kapcsolatok, a jogi és önkormányzati együttmûködés, a kultúra, valamint az európai uniós csatlakozással összefüggô kérdések (különös tekintettel a schengeni egyezmény követelményeire) területén fejtik ki tevékenységüket.

Budapest, 1999. február 20.

a Romániai Magyar Demokrata Szövetség
a Magyar Koalíció Pártja
a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség
a Vajdasági Magyar Szövetség
a Vajdasági Magyar Demokrata Párt
a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége
a Murvavidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség
a Magyar Köztársaság Kormánya
a FIDESZ-Magyar Polgári Párt
a Magyar Szocialista Párt
a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt
a Szabad Demokraták Szövetsége
a Magyar Igazság és Élet Pártja
a Magyar Demokrata Fórum
a Magyarok Világszövetsége

A petrobrazi-i kôolajfinomító reprezentánsai bejelentették, hogy a társaság hétfôtôl hat százalékkal drágítja a kôolaj-termékek árát.

A Competrol benzinkutainál nem drágul a benzin a petrobrazi-i olajfinomító ármódosításai nyomán —nyilatkozta a Rompressnek Florin Oprescu, a Competrol vezérigazgatója.

A petrobrazi-i olajfinomító által eszközölt módosítás nyomán a benzinkutak tulajdonosai, függetlenül attól, hogy a lerakatokból vagy az olajfinomító kapujától vásárolják-e a benzint, ugyanannyit fizetnek egy liter üzemanyagért.

A romániai magyar írott és elektronikus sajtó vezetôivel, vezetô munkatársaival találkozott tegnap Marosvásárhelyen az RMDSZ szövetségi elnöke. A már hagyományosnak mondható eszmecserén Markó Béla mindenekelôtt a múlt hét végén Budapesten tartott magyar—magyar csúcs részleteirôl nyújtott tájékoztatást, majd az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának aktuális fejleményeirôl számolt be, értékelte egyben a kongresszusára készülô szervezet belsô helyzetét. Az eszmecsere résztvevôi az imént jelzett kérdéskörök mellett fôleg az RMDSZ és a romániai magyar sajtó viszonyának különbözô aspektusairól szóltak, a tartalmasabb együttmûködés, a magyar közvélemény hitelesebb tájékoztatásának lehetôségeit mérlegelve. Konszenzus mutatkozott abban a tekintetben, hogy az RMDSZ-nek az eddigieknél többet kell tennie a hiteles és széles körû tájékoztatás körülményeinek megteremtéséért. Megoszlottak a vélemények arról, hogy a sajtó miként kezelje, kezelheti az RMDSZ-en belüli, olykor éles ellentéteket. Egyetértés volt viszont abban, hogy a hiteles tájékoztatás igénye és a magyar közösség egészének érdekei határolják be azt a mozgásteret, amely nyugodt lelkiismerettel vállalható. Hiányolták ugyanakkor a hozzászólók, hogy bár az RMDSZ "természetes" szövetségesének tekinti a romániai magyar sajtót, kevéssé, és kellô koherencia nélkül foglalkozott eme fontos, sajátos tagoltságú intézményrendszer gazdasági és más természetû érdekeinek itthoni és határon túli képviseletével. Továbbra is feladat az erôs, szakmailag színvonalas, az információk piacán versenyképes sajtó mûködési feltételeinek javítása, olyan szellemiség kialakítása, amely maradéktalanul felvállalja a szülôföldön való megmaradás eszméjének szolgálatát.

Egymillió dollár értékû számítógépes részvénylopást fedezett fel a Román Országos Értéktôzsde Felügyelet (CNVM), és az eset nyomán húsz értékforgalmazó cég mûködési engedélyét ideiglenesen felfüggesztették.

A lopást az tette lehetôvé, hogy igen könnyen hozzá lehet jutni a részvényeket kibocsátó társaságok nyilvántartásából a részvénytulajdonosok személyi kódjához, és ennek ismeretében a másodlagos értékpapír piacon (RASDAQ) a tulajdonosok tudta és hozzájárulása nélkül kereskedhettek azok részvényeivel a tolvajok.

A törvényellenesen forgalmazott papírok értékének nagyságából szakértôk úgy becsülik, hogy legalább egy éve folyt már ez a feketekereskedelem. A szakértôk szerint a részvénylopást elsôsorban az tette lehetôvé, hogy a még mindig gyerekcipôben járó tôkepiacon rendetlenség, fegyelmezetlenség és hozzá nem értés uralkodik.

Az erdélyi magyar egyházak vezetôi az elkobzott egyházi ingatlanok visszaadását sürgették az új kisebbségügyi miniszterrel, Eckstein-Kovács Péterrel tartott találkozójukon.

A kisebbségügyi miniszter vasárnap találkozott a kolozsvári Bethlen Kata református központban az erdélyi római katolikus, református, lutheránus és unitárius egyházak vezetôivel. A találkozón az erdélyi magyar egyházfôk arra kérték a minisztert, támogassa ôket az egyházi ingatlanok visszaszerzésében, a vallási törvény kidolgozásában és az egyházi létesítmények finanszirozásában.

A találkozó után Eckstein-Kovács Péter elmondta, hogy megállapodtak a visszakövetelt egyházi ingatlanok újabb listájának összeállításában. A listát a miniszter a kormány elé kivánja terjeszteni, hogy megfelelô jogszabály rendezze az ügyet.

Az egyházi vezetôk arra hívták fel a figyelmet, hogy a korábbi kormányrendeletben szereplô 17 egyházi ingatlan közül még egyetlen egyet sem kaptak vissza az erdélyi magyar egyházak, amelyek mintegy 1500 jogtalanul elkobzott ingatlan visszaadására tartanak igényt.

Belgrád továbbra is ellenzi, hogy nemzetközi békeerôk vonuljanak be Koszovóba — jelentette ki hétfôn Rambouillet-ban Milan Milutinovic szerb elnök.

Milutinovic, aki a sajtó képviselôinek nyilatkozott a kora délutáni órákban, a hétfôi megbeszéléseket követôen váratlanul Belgrádba utazott, de még délután visszatért Rambouillet-ba - közölte a francia külügyminisztérium tájékoztatása nyomán az AFP.

Ugyancsak újságíróknak nyilatkozva Hubert Védrine francia külügyminiszter kijelentette: "keményen dolgozunk" a Koszovó-konferencián. Hozzáfûzte: "az utolsó pillanatig sem fogjuk feladni". Védrine brit kollégájával, Robin Cookkal a konferencia társelnöki tisztét tölti be. "Még minden elképzelhetô, de még semmi nincs biztosítva" — mondotta Védrine a tárgyalások kilátásairól.

Madeleine Albright amerikai külügyminiszter hétfôn nagy nyomást gyakorolt a koszovói albánokra annak érdekében, hogy írják alá a békeszerzôdést. A tárgyalásokon részt vevô egyik amerikai illetékes szerint az albánok a Koszovói Felszabadító Hadsereg (UCK) jövôje körüli kérdések miatt húzódoznak az egyezmény aláírásától. A javasolt hároméves átmeneti idôszak során ugyanis az UCK-nak le kellene adnia fegyvereit. Mint James Rubin amerikai külügyi szóvivô elmondta, hétfôn az amerikai diplomaták telefonon tárgyaltak Javier Solana NATO-fôtitkárral, Igor Ivanov orosz külügyminszterrel és a tiranai albán vezetôkkel, de a hétfôi rambouillet-i tárgyalásokon nem sikerült elôrehaladást elérni.

A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bûnöket kivizsgáló Nemzetközi Büntetô Törvényszék (TPI) hétfôn kifogásolta, hogy a Koszovó jövôjére vonatkozó egyezmény tervezete nem tartalmaz biztosítékokat a TPI munkájának folytatására. A TPI elnöke, az amerikai Gabrielle Kirk McDonald szerint Belgrád mesterkedéseinek eredményeként törölték a tervezetbôl az említett biztosítékokat, amelyek a tárgyalások megkezdésekor még szerepeltek a dokumentumban. A TPI felhívta a konferencia védnökeinek figyelmét, hogy veszélyes lehet az említett biztosítékok mellôzése.

Emil Constantinescu román és Petar Sztojanov bolgár államfô közös levélben szólította fel Slobodan Milosevic jugoszláv elnököt, hogy teljes mértékben fogadja el a koszovói válság megoldására Rambouillet-ban kidolgozott politikai megoldást.

A két elnök közös levelét hétfôn hozták nyilvánosságra Bukarestben. A két államfô úgy látja, hogy csak két lehetôség van: vagy a politikai rendezés és a NATO békefenntartó erejének koszovói jelenléte, vagy a NATO katonai beavatkozásának veszélye.

"A koszovói fegyveres konfliktus kiszélesedése és nemzetközivé válása nemcsak Szerbia, hanem az egész térség — mindenekelôtt a Jugoszláv Föderációval szomszédos országok — számára súlyos következményekkel járna" — hangsúlyozta a levél.

A román és a bolgár államfô az elmúlt két napban folytatott telefonon konzultációt egymással, s ennek során állapodtak meg abban, hogy a keddi határidô lejárta elôtt közös levéllel fordulnak Slobodan Milosevichez.

A két államfô hangsúlyozta: csak a koszovói válság megoldására kidolgozott politikai egyezmény elfogadása akadályozhatja meg az összcsapások veszélyes kiszélesédését, s csak az jelenthet tényleges garanciát a Jugoszláv Föderáció területi egységének megóvására.

Crisan Eugen marosvásárhelyi alpolgármester csütörtöki sajtótájékoztatóján újra szó esett a marosvásárhelyi közszállítás kérdésérôl. Az alpolgármester kijelentése szerint a helyi közszállítási vállalat problémáinak egyetlen megoldása, ha a tanács megszerzi a cég részvénycsomagját. Ismertette a lépéseket, amelyeket a hivatal a részvénycsomag visszaszerzésére tett a többségi tulajdonrészt birtokló Állami Vagyonalapnál. A hivatal elsô szándéklevelére negatív válasz érkezett az intézmény fôvárosi vezetôségétôl, ezt azóta újabb levélváltás követte Radu Sârbu ÁVA elnökkel. A napokban Crisan alpolgármester Erôs Viktorral, az ÁVA alelnökével is tárgyalni készült e kérdéssel kapcsolatban. Mint említette, hasonló hajóban evez még 11 nagyváros az országban. A megoldást a helyi érdekeltségû ÖV-k szétbontásáról rendelkezô, 1997. évi 30. számú sürgôsségi kormányrendelet módosítása, vagy pedig egy, kimondottan idevágó kormányhatározat kibocsátása jelenthetné.

Ha sikerül visszaszerezni a közszállítási vállalat feletti ellenôrzést, több támogatásban fogják részesíteni a céget, hogy az korszerûsíthesse jármûparkját — állította az alpolgármester. Ugyanakkor viszont a közszállítás stratégiáját is a tanács fogja megszabni, végleg emlékké válnak a közelmúltban a cég által szervezett botrányos erôdemonstrációk. Crisan Eugen beismerte, hiba volt 1995-ben megszavazni a közszállítási vállalat önállósulását, ám akkor, állítása szerint, a tanácsosok mindent a piacgazdaság szemszögébôl láttak. Azóta belátták, hogy sehol a világon nem jövedelmezô, sôt, többnyire ráfizetéses a helyi közszállítási szolgáltatás. Viszont az is része a valóságnak, hogy ezt már három évvel ezelôtt is tudni lehetett (volna), elvégre nem tegnap találták fel a világon a helyi érdekû közszolgáltatásokat. Tehát ha alaposabban szemügyre veszik a dolgot, annak idején azok, akiket ezért választott a város (a jelenlegi tanácsosok egyrésze akkor is a testületben volt), egyszerûen el tudták volna kerülni az utasok érdekeinek mindenképpen ártó konfliktusokat, amelyek magukkal vonták a mai, rózsásnak távolról sem nevezhetô helyzetet.

A tájékoztatón a Népújság arra volt kíváncsi, hogy milyen módon lehetne civilizáltabban megoldani a nyugdíjasok kedvezményes autóbuszjegyeinek kibocsátását, hiszen lapunkban is többször szóvá tettük, hogy embertelen körülmények közt kell órási sorokat állniuk, hogy hozzájuthassanak néhány kedvezményes jegyhez. Az alpolgármester pillanatnyilag nem tudott konkrét megoldási javaslatot említeni, de ígérete szerint felülvizsgálják ezt a helyzetet.

Tegnapi lapszámunkban már említettük az éppen kezdôdô, városi szintû hóeltakarítási akciót. Tegyük hozzá, jobb februárban egy ilyet kezdeményezni, mintsem mondjuk július közepén, de a lényeg, hogy végre az illetékesek is belátták, hóügyben bôven van mit tenni a városban. Már említettük, hogy a járdák takarításáról tanácsi határozat rendelkezik, most arra is fény derült, hogy a takarítás elmulasztásáért magánszemélyeket 60 - 100 ezer, jogi személyeket pedig 120 - 250 ezer lej közötti pénzbüntetéssel lehet sújtani. Február 2 - 16 között mintegy tízmillió lej értékben róttak ki hasonló büntetéseket. Havazások után látva a város járdáit, arra következtethetünk, hogy a szabálysértôknek alig egy töredékével szemben jártak el. Crisan alpolgármester szerint a mostani akció célja sem az, hogy minél nagyobb összeget hajtsanak be büntetésekbôl, hanem inkább az, hogy felhívják a lakosság figyelmét, a város mindannyiunké, ezért valamennyiünknek tenni is kell érte.

Pár nappal ezelôtt futótûzként terjedt el a hír, miszerint megismétlôdtek volna az 1993. szeptember 20-i hadrévi események. Helyszínként ezúttal Mezôsámsondot jelölték. A megyei rendôrfelügyelôség sajtótájékoztatóján Cotoarã Vasile ezredes, parancsnok kijelentette: két helybeli roma család kocsmai verekedésérôl van szó, nem pedig etnikum közti összetûzésrôl. A következôkben a rendôrség háromnapos helyszíni vizsgálatainak eredményeit ismertette.

A település 1197 lakosából 222 roma, a '93-as népszámláláskor közülük 221-en magyar nemzetiségûnek, egy romának vallotta magát. A 107 felnôtt személy közül mindössze ötnek van állandó munkahelye, egy a helybeli bár tulajdonosa. A helyi tanács mind az 56 család számára mezôgazdasági területeket utalt ki, azonban az 50 ár földet csak 10 család dolgozza. Az 1991-99 közötti idôszakban Mezôsámsondon 49 bûncselekményt követtek el a cigányok, nagyrészük (25) lopás, további 121 esetben csendháborításért róttak ki büntetést a rendôrök.

Február 8-án, este 7 órakor a helyi Kalusi bárban szeszes italt fogyasztott két, már huzamosabb ideje ellenséges hangulatban élô roma család. Az egyik "csapatot" Boldi Attila, Busi András, Boldi Debrecenke, Boldi Sándor, Gyárfás Sándor, Busi András, Busi Erzsébet alkotta, a másik "táborba" Boldi Antal és fia, Boldi Ágnes, Boldi Aurelia és Boldi Ilona tartozott. A nyomozás során kiderült, a bajt az okozta, hogy a kocsma tulajdonosa megtagadta az ittas állapotban levô vendégek kiszolgálását. Ekkor B. Attila "véletlenül" eltört egy poharat. Ekkor, mintegy vezényszóra, a két család tagjai egymás felé hajították a helyiség berendezését: székek, hamutálcák, üvegek röpültek mindenfelé. Boldi Antal és fia úgy megdobta Busi Andrást, hogy az 45 napos kórházi kezelésre szorul. A helyi rendôrôrs három altisztjét a tulajdonos riasztotta, akik rövid idôn belül lecsendesítették a kedélyeket. Ugyanaznap, másfél órával késôbb (20.30) a megyei rendôrfelügyelôség rendôrei szálltak ki, helyszínelni. A rendôrségi kihallgatások február 10 és 11-én is folytatódtak. Mivel a 12 verekedô egy része büntetett elôéletû volt, és megtagadta a rendôrôrsön való jelentkezést, február 11-én hajnalban egy tucat rendôr és egy szakasz csendôr szállt ki a helyszínre, s bekísérték a rendôrfelügyelôség zárkájába a 12 hangoskodót. Nyolcat közülük ôrizetbe vettek, négy ellen szabadlábon folyt a kivizsgálás. Mindannyiuk ellen a vád: csendháborítás, verekedés, rombolás, B. Antal és fia számára pedig mindehhez társul a testi sértés bûntettének alapos gyanúja is. Az ôrizetbe vett személyeket február 12-én adták át a Marosvásárhelyi Bíróság melletti ügyészségnek, amely elrendelte az elkövetôk szabadlábon való vizsgálatát.

Ami még a városi tanácsülésrôl szóló beszámolóból kimaradt

Pénteki lapunkban számoltunk be a marosvásárhelyi tanács csütörtöki ülésérôl. Újra fogas kérdés volt a hivatal új személyzeti felépítésérôl szóló határozattervezet. A vitát elôször az robbantotta ki, hogy ennek megtárgyalására a testület januári gyûlésén rendkívüli ülés összehívását kérték a tanácsosok, de a hivatal nem vette figyelembe a kérést. Ismét számos kritika illette a tervezetet, Popa Eugen tanácsos azt javasolta, hogy Orbán Dezsô alpolgármester közeli kecskeméti látogatása során hozza el a kecskeméti hivatal személyzeti felépítésének mintáját, és ezt is vegyék figyelembe az új szerkezet kialakításánál. Végül kompromisszummal, de elfogadták a tervezetet. Tehát lesz egy kisebb méretû személyzeti változás, de egy hónapon belül egy átmeneti jellegû szerkezeti javaslatot kell a tanács elé tárni. Idôközben egy szaktanulmányt is kell készíttessen a hivatal e problémával kapcsolatban, majd jelen határozat elfogadása utáni hatvan napon belül fogadják el a személyzeti felépítés új szerkezetét.

Nem ez volt az egyetlen vitás pont. Napirenden volt egy tervezet az 505. kormányhatározat értelmében közvetlen eladásra kerülô kereskedelmi helyiségek induló áráról. A tervezetet a költségvetési szakbizottság ülésén nem tárgyalták meg, majd a belefoglalt értékek is vitákra adtak okot. Az a döntés született, hogy a gazdasági igazgatóság az ülés végéig dolgozza át a dokumentumot. Ez meg is történt, de végül a tanácsosok a tervezetet újra a szakbizottsághoz küldték vissza.

Egy hónapok óta vajúdó tervezet kapcsán is heves vita folyt. Azokat a lakásokat kellett volna ebben osztályozni, amelyek még a hivatal tulajdonában vannak, és az 1996. évi 114. lakástörvény szerint szociális vagy szolgálati lakásnak minôsülnek, ezért nem eladhatóak. A tervezetnek nem volt jogi láttamozása, amellyel a hivatal jegyzôje kellett volna hogy ellássa a dokumentumot. Popa Iuliana jegyzô állítása szerint nem látta(!) a dokumentumot. Ám Popa Eugen tanácsos azt állította, hogy a költségvetési szakbizottság kimondottan kérte a tervezetet, hogy ülésén megvitathassa, de nem kapták meg(!) az iratcsomót. Moldovan Nicolae tanácsos vizsgálatot kért e mulasztásokkal kapcsolatban. Annyi bizonyos, hogy a jelek szerint rendellenességek vannak a hivatalban, hiszen normális ügymenetben ilyen kihagyásoknak nem volna szabad elôfordulniuk. Visszatérve, a tervezet nem kapta meg az elfogadásához szükséges szavazatszámot, és a tanácsosok azt is kérték, hogy a hivatal jogászai kérjenek a tervezetrôl szakvéleményt a kormányhivatal szakembereitôl.

Bár napirenden volt, nem került tárgyalásra a fizetôparkolós rendszer kiterjesztésérôl szóló határozattervezet. Ez a dokumentum is egyszer már "elesett" a testület elôtt, azzal az indokkal, hogy nem volt megfelelôen kidolgozva. Most egyszerûen nem terjesztették a tanácsosok elé, de errôl magyarázat vagy számonkérés nem volt. Egy biztos, a jelek szerint egyelôre ingyen parkolunk még a központ környékén.

Dr. Kelemen Atilla képviselôt

Dr. Kelemen Atilla képvselôt az állatorvosi törvény kigondolóját nemrég az állatorvosoknak járó legmagasabb kitüntetést kapta meg. Mi ez tulajdonképpen, miért kapta a díjat — kérdeztük a képviselôt.

Az állatorvosi reform, a szakma törvényét kezdeményeztük hat társammal a parlamentben. A törvény át is ment a plénumon, most már olyan szakaszba jutott, hogy országszerte megalakultak az állatorvosi kollégiumok, és a törvény szellemében megkezdôdött az állatorvosi asszisztencia átszervezése Románia-szerte, ami egy olyan új rendszert jelent, amellyel tulajdonképpen felzárkózunk az Európai Unió országai mellé. Ez azt jelenti, hogy az állatorvosi szakma gyakorlására egy modernebb koncepciót dolgoztunk ki. Természetesen, amellett, hogy sokan jónak találják a törvényt, akadnak ellenkezôk is, mert sokan úgy tartják, jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó. Mára azonban már három zóna alakult ki Romániában, határidôterv is készült, s pontos tervek szerint kell hogy haladjon az állatorvosok tevékenységének az átszervezése. Ennek az egyik állomása a mai szovátai tanácskozás, amelyen részt vesznek az illetékes minisztérium képviselôi és tizennégy megye állatorvosi kollégiumai. Remélem, sok pozitívumot fog hozni az állatorvosi szakma számára. Természetesen, a szakmai alapjait érintô átszervezés nagyon sok szociális megrázkódtatást is okoz, de mindenképpen ez egyetlen járható út az elôrelépés irányában.

Nos, ennek a törvénynek az úgymond honorálásakét, a múlt héten kaptam meg az Állatorvosok Szövetségétôl a szakmának kijáró lemagasabb kitüntetést, az Állatorvosi Szakma Elôrehaladásáért (Premiu Pentru Progresul Medicinii Veterinare) díjat. Rossznyelvek szerint az állatorvosnak ezután le kell tennie a lantot, hiszen ezt a kitüntetést a 80 éven felüli orvosprofesszorok szokták megkapni általában, egy életmûért, vagy ha tételesen valamit tettek a szakma érdekében. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy egy volt professzorommal, a nyolcvanöt éves Adamisteanu Constantával együtt megkaptam ezt a magas kitüntetést 1999-re, nyilatkozta a Népújságnak Kelemen Atilla képviselô.

Vélemények a próbavizsgáról

Változóak a vélemények a sáromberki Mezôgazdasági Szakiskolában tartott próba kisérettségivel kapcsolatosan. Ez a véleménykülönbség vonatkozik mind a szervezési kérdésekre, mind pedig a teszt formájában megadott tételek nehézségi fokára is. A nyári megmérettetésig tehát kesz, amit változtatni, javítani minden téren, ami egyébként e próbából megtartott vizsga legfontosabb céljának tekinthetô.

Még mielôtt a tárgyra térnénk, talán nem árt újólag elismételni, hogy a VIII. osztály végére kijelölt abszolváló, illetve képességi vizsga valamikori magyar nevét felújítva kapta a kisérettségi nevet, ami az idei tanévtôl kötelezôvé válik az általános iskolát végzô diákok számára. Akinek nem sikerül letennie a vizsgát, az inasiskolában tanulhat tovább. Az elért eredmény viszont feljogosítja a tanulót arra, hogy felvételi nélkül beírják bármelyik közép- illetve szakközépiskolába, ahol nincsen túljelentkezés.

Visszatérve a pénteki eseményre, Dónáth Árpád fôtanfelügyelô-helyettes véleménye szerint a közoktatási minisztérium célja a sáromberki központ kiválasztásával az volt, hogy mérni lehessen — többek között — a vidéki általános iskolákban végzô diákok tudásszintjét is, valamint azt, hogy miképpen viszonyulnak az újszerû tesztvizsgához. Továbbá három tantárgyból két-két tételvariánst adtak meg, s az eredmények függvényében döntik majd el, hogy melyik változat alapján állítják össze az igazi megmérettetés kérdôívét.

Szervezési szempontból a részvétel nem okozott gondot, a környékbeli 11 általános iskola 118 tanulójából mindössze heten hiányoztak. A tételeket a közoktatási minisztérium mellett mûködô kutatóintézet dolgozta ki és küldte el a tanfelügyelôségekre. A kétoldalas gépelt szöveget a tanulóknak le kellett másolniok, állítólag a csalás kiküszöbölése végett. Ez körülbelül egy fél órát vett igénybe, s a másolásra valószínûleg a nyáron is számítani lehet. Ahogy a tanulók zöme befejezte a másolást, attól kezdôdôen számították a két órát a tételek kidolgozására. A részvevôket hét csoportba osztották, s ez alkalommal mindenki csak egy-egy tantárgyból próbavizsgázott — tájékoztatott Dónáth Árpád.

A tesztlapok azokat a mintákat követték, amelyek a minisztérium által kidolgozott, és az újságosstandokon is kapható füzetben megjelentek. A kérdések egy része nagyon egyszerû, azonnal megválaszolható, vannak viszont olyan kérdések is, amelyek hosszabb, alaposabb feleletet igényelnek. A kitöltött tesztlapokat összegyûjtötték és felvitték a fôvárosba, ahol egységesen fogják kijavítani.

A fôtanfelügyelô-helyettes szerint a matematikateszt közepes nehézségû volt, Iacob Letitia szakfelügyelô viszont nehéznek ítéli meg a román nyelv és irodalomból szerkesztett kérdôívet. Véleménye szerint, ha a tanár nem dolgozott a már említett kisérettségi füzetben közölt minták alapján, akkor diákjai csôdöt mondtak. Az eredményeken érzôdni fog a szaktanárok hiánya, továbbá az is, hogy nem volt egységes a különbözô tanulócsoportok összetétele, mondotta Laslo Simion történelem szakos tanfelügyelô szintén közepes nehézségûnek ítélte meg a követelményeket.

Farkas Ernô szakfelügyelô kifejtette, hogy értékeli azt az óriási munkát, amelyet az egységes követelmények alapján a magyar nyelv és irodalom teszt összeállítói elvégeztek, de úgy érzi, hogy ezzel a vizsgáztatási módszerrel elsorvad az irodalmi, az esztétikai nevelés lényege.

A fôtanfelügyelô-helyettestôl kérdeztük meg, hogy a történelem-földrajztesztet milyen nyelven írták a részvevôk. Mint elmondta, mindössze egyetlen tanuló kérte a magyar nyelvû tesztet, amit biztosítottak számára. Ebbôl arra lehet következtetni, hogy bár a 36-os sürgôsségi kormányrendelet lehetôvé tette, hogy a szülôk kérésére anyanyelven tanítsák a románok történelmét és földrajzát, sok iskolában nem éltek ezzel a lehetôséggel.

Hogy valamenyi tanuló tapasztalatot szerezzen ezen a téren, február 26-án megyei kezdeményezésre minden iskolaközpontban próba kisérettségit tartanak.

A Népújságban 1999. február 17-én megjelent 195.000 lejbôl próbálunk heten nem éhen halni címû írással kapcsolatban, amelyben Sotri József és családja (Cãlãrasilor utca 10. szám, 1. lakás) helyzetét mutatják be, a következôket hozzuk nyilvánosságra: Sotri József és családjának helyzetével kapcsolatban kivizsgálás történt, amelybôl kiderül, hogy 1996 végéig Marosvásárhelyen a Testvériség (Infrãtirii) utca 10. szám alatt, a 24-es lakásban laktak. Ekkor ezt a lakást átadták egy másik családnak és Mezôbándra költöztek. Addig, amíg marosvásárhelyi lakosok voltak, a polgármesteri hivatal havi kb. 300.000 lej szociális segélyben részesítette ôket, s ugyanakkor az ingyenkonyhán étkezhettek. 1998 folyamán a család visszaköltözött Marosvásárhelyre, de nem újították fel a szociális segélyt igénylô kérésüket. Miután a dossziét összeállítják a törvényes elôírásoknak megfelelôen, a kérést felülvizsgálják, majd ennek megfelelôen dönthetnek a szociális segély folyósításáról.

Továbbá ahhoz, hogy a családot segíthessék, a kérelmezôt felszólították, kérvényezze a kiskorúak ingyenes étkeztetését, s mellékelje azokat az iratokat, amelyek igazolják, hogy az 1997. évi 208-as törvény elôírásainak megfelelôen erre az ingyenes juttatásra jogosultak.

A marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal nevében

Gliga Gheorghe mérnök

A szép új világ csapdái

Szaporodnak rizikófaktoraink. Kolgáth Kazimirék például válnak. Vagy legalábbis válni készülnek; mert a keresetet még egyikük sem adta be.

Az ok látszólag fura. Kolgáthék ugyanis példát vettek a szomszédoktól, és vízórát, azaz vízórákat szereltettek a lakásukba. Azért többet, mert külön óra kell a konyhának, és külön óra kell a fürdôszobának. Hidegnek és melegnek. Ez tehát négy mérô. A férfi akkor kezdett spórolni, amikor már nagyon szorult a kapca, vékonyult a nadrágszíj. Rendelkezési állományba került, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak a feleség keres, ezért, mintegy pótcselekvésként, rákapott a spórlásra. Végleg leszokott a dohányzásról, és egyben ez az egyik forrása a viszálynak, a felesége továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy hajnalban megigya elsô kávéját, elszívja elsô cigijét, a konyhában pedig ottmarad a fanyar szag, amit a "leszokott" csak mocsok bûzként érzékel, de még a hálószobába is beszüremkedik, és bizarr álmokat gerjeszt a férjben: a vízparton horgászik, szívja kapadohányát, idônként lenyúl pálinkájáért, kortyol rá dús kávéjából.

De Kolgáth már a kávéval is alábbhagyott, napi egyet iszik, azt is fél tíz tájban, egyedül a kikupált lakásban. Takarít, mos is, ha kell (általában nem kell, mert a szüzit, az alsókat maga mossa ki, mikor fürdik, az úribb holmikat pedig kéthetenként a felesége), odakészíti az ebédet. Leggyakrabban maga készíti el, s eszik is belôle, mert reggelizni nem szokott, és így nem gyôzi kivárni, hogy neje megjöjjön a melóból. Amíg a paszuly deged, Kolgáth lemegy kenyérért, tejért, borvízért (errôl nem tud lemondani), traccsol egy kicsit a többi munkátlannal (mert nem munkanélküliek, csak munka nélkül hagyottak ôk), bár kissé zsenáns, ôhozzá képest ugyanis azok valahogy...olyan...lila halántékú, vén trottyok.

Társai a Pufajkából mind kihaltak, kihulltak, odalettek, szétszórta ôket a privatizáció.

A vízórákat nagyon gyorsan szerelték be, az ügy nem bonyolult, a felesége bérébôl vonják a részleteket, kétezerre oké lesz. De az asszony nem tud leszokni a pancsolásról. Ha mos, vízben úszik az emelet. Ha lehúzza a klotyót, mindig kitör a balhé, Kolgáth ugyanis takarékra állította, de Violácska keveselli a tartály zubogását, és tálból-mibôl mindig hozzáloccsant egyszer-kétszer, mert úgymond gáz van. A megdrágult szagtalanító sem segít, ha Violácska ként jelez a szuterénben.

Ha pedig egy poharat mos el a kagyló fölött, akkor legalább két ciszterna meleg víz folyik tova.

Emiatt naponta sokszor (fôleg délután hattól este tízig) veszekednek, odamondanak, csapkodnak, üvöltöznek. Hajtépés, cibálás is van, és a szomszédság hallgatózik. Mindenféle horrort feltételeznek róluk, hogy Kolgáth délelôttönként kislányokat "korrepetál", vagyis fotózni tanít, hogy Violácska összeszûrte a levet a fônökével (a "patronjával", hehe), hogy nyertek a prótévén, de titkolják, illetve nem tudnak megegyezni, ki költse el, mert az asszonynak van egy balkéz felôl jött gyermeke is, ésatöbbi.

Ôk pedig minden rosszat felfedeznek egymásban és egymáson. Kolgáth ôszül és reumás, ha dühbe gurul, furcsa rángás vesz rajta erôt, mintha epilepsziás rohama jönne. Amellett folyton krákog és köpköd, tele van a lakás a mikrobáival. Ráadásul most már fösvény is. Ô, éppen ô, akinek a dubáji emír vagyona csúszott le a torkán, marószódás vodka képében.

Violácska pedig? Hájasodk, mégis kelleti magát. Holott nincs utálatosabb egy (korosodó) férfi számára, mint mikor egy (a hevülései határán térdeplô) nô folyton az ölét kínálgatja neki. Másfelôl pedig házsártos, és perlekedik, mint az istennyila, férfias tempókat vesz fel, még csak az hiányzik, hogy iszákosságra adja azt a festett fejét.

Gyermekeik nem tehetnek igazságot, mert áttelepültek Magyarországra. Ha jönnek, inkább visznek, mint hoznak. Ha hoznak, hamis a kávé, levetett a rongy. Nincs bennük semmi fantázia.

Kolgáthék tehát válnak. Ámbár még egyiküknek sem fordult meg a fejében, hogy jogilag, ugyebár, szerepel-e válóokként a perrendtartásban a...vízóra. Rizikós egy faktor.

Úgy kell nekik a szép új világ, mint a hullának a viagra. (Nehéz lesz rácsukni a födelet.)

A megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság a múlt héten munkatalálkozó- sorozatot indított, amelyen ismertették az igazgatóság új szervezési formáját, a feladatokat. A rendezvénysorozaton meghívottként részt vettek a megyénkbeli hat kísérleti és kutatóállomás, a növényvédelmi felügyelôség, a megyei kataszteri és mezôgazdasági területnyilvántartó hivatal, a vetômag-laboratórium és más, az igazgatósággal együttmûködô intézmények, egységek képviselôi. Tegnap, a tanácskozás utolsó napján, a marosszentgyörgyi szarvasmarha-tenyésztô és kísérleti állomás gyûléstermében a volt állami mezôgazdasági vállalatok — ma Agroindustrial egységek — igazgatói, fômérnökei, farmvezetôk találkoztak Vasluian Ioannal, az Állami Vagyonalap Maros megyei igazgatóságának véleményezô szakértôjével.

Vasluian Ioan elôadását azzal kezdte, hogy a volt ámv-k magánosításának folyamatában nem sok újdonságról számolhat be. Ebben a témában évek óta zajlik a vita a közigazgatás és a törvényhozás minden szintjén és még a mai napig sem tisztázottak az irányvonalak. Az ÁVA Maros megyei kirendeltsége a jelen idôszakban a mezôgazdaságban a következô három fontos irányban fejti ki tevékenységét. 1) A Dunãrea országos átszervezési RT.-vel közösen mintegy 10 mezôgazdasági egység átszervezését végzi, ami abban nyilvánul meg, hogy az érintett termelôegységek tartozásait átvállalja a Dunãrea Rt, ugyanakkor azokat részvényekké alakítja. A vagyon- és alaptôke- felmérések nem fejezôdtek be, és miután véget érnek, várni kell az ÁVA jóváhagyására, azt követôen pedig mindenik egység közgyûlése egyet kell értsen a döntéssel. Ezzel a magánosítási formával a mezôgazdasági miniszter szmeély szerint nem ért egyet, ezenkívül más ügyviteli nehézségek is akadályozzák a folyamatot. 2) Az ÁVA megyénkbeli kirendeltsége folytatja a nagy mezôgazdasági profilú egységek árverésének megszervezését. A nyárádtôi Avicola nem kelt el, ugyanis alaptôkéje 43 milliárd lej, tartozásai pedig meghaladják az 50 milliárdot. Az ÁVA központi döntése szerint már elkezdôdött az Avicola, a fehéregyházi Albin Rt. és egy zágori egység felszámolási ügyiratcsomójának összeállítása, amely után a bírósági végrehajtással megtörténik a felszámolás. 3) Az ÁVA szorgalmazza bizonyos törvények módosítását, mint például: a belföldi és külföldi beruházók kapjanak egyenlô esélyt. Példaként említette, hogy megyénkben csupán a két cukorgyárat vásárolták fel külföldiek, miközben a marosvásárhelyi tejfeldolgozó üzem iránt eddig komoly érdeklôdô nem volt.

Ezek után Vasluian rátért a lényegre, az volt ámv-k privatizálására. Újdonságokat valóban nem említett, de elmondta, hogy amíg a föld tulajdonviszonya nem tisztázott, és amíg nem döntik el a parlamentben a Tritã Fãnitã és Vasile Lupu közötti vitát, hogy létrejöjjön-e vagy sem az Állami Farmok Országos Ügynöksége, addig semmi konkrétat nem mondhat. A jelenlegi törvénykezés szerint, ami a privatizálást illeti, úgy látja, hogy a farmokon dolgozóknak elsôbbségi joguk lesz az aktívumok, részegységek eladásakor, akár a lízing rendszerben is. Jelenleg a lízingben vásárolt részegységek visszafizetési határideje 5-10 év, ám ezt az idôszakot az Állami Vagyonalap szakértôje szerint törvényesen meghosszabbítják majd.

Végezetül a jelenlévôk kérdéseket intéztek Vasluian Ioanhoz, mint például: az ÁVA az Agroindustrial-egységek (volt ámv-k) esetében mit ért aktívum kifejezés alatt? Mert az öntözéses területek (árkok, csôhálózatok, stb.) aktívumként szerepelnek, de azok a területek már rég nincsenek a volt állami mezôgazdasági egységek kezelésében. Egyes egységek vezetôi a beruházásokkal együtt akarták átadni a földeket a polgármesteri hivataloknak, de azok nem vették át, csak a területeket. A megye más övezeteiben ugyanilyen földterületeket az emberek foglaltak el önhatalmúlag. Számos, a privatizálással kapcsolatos gyakorlati eljárásra vonatkozó kérdés hangzott el. Az ÁVA szakértôje elmondta, valóban hiányoznak a törvényes elôírások, de meggyôzôdése, hogy a következô hónapok döntô fontosságú változásokat hoznak majd.

Amit az állattenyésztôknek tudniuk kell

A vemhesség vége felé az ún. kitôgyeltetô takarmányozás alapvetô tevékenység, nagy hiba lenne azt elhanyagolni, mert csak ezáltal biztosított a szervezet feltöltôdése a szükséges táplálóanyagokkal (fehérjékkel, vitaminokkal, amire az ellés után a tôgy támaszkodhat a tejtermelés megindulásakor. Az anyajuhoknál a kitôgyeltetés minôsége dönti el az egész tejelési idényre a tôgy tejelôképességét. Nagyon fontos, hogy ezen idôszak alatt, ha az idôjárási viszonyok megengedik, a vemhes anyák napközben a szabadban (karámban) mozogjanak, ami megkönnyíti az ellés lefolyását, jó irányba hat a gyapjú minôségére is. Az ellés elôtt néhány nappal lényeges lenyírni a gyapjút a tôgy körül és a farokról. A gazdának fokozottan figyelnie kell a az elvetélés (a vemhesség 130. napja elôtti ellés) megelôzésére, ugyanis az újszülött nem tud a külvilágban megélni. Az elvetélést kiváltó okok: ütés a hasfalra, összeszorulás az ajtóban ki-, és bemenetelkor felfújódás, penészes, fagyos takarmánnyal való etetés, valamint súlyos fertôzôbetegségek.

Az elletési hely legyen tiszta és huzatmentes, az ellés közeledtét jelzi a has leereszkedése, a far besüppedése, a péraajkak duzzadása. Az elôkészítô fájdalmak megindulását jelzi az anya izgatott mozgása, gyakori lefekvése és felkelése, vizelet és bélsárürítés, nyálka megjelenése a péraajkak között. Az elôkészítô fájdalmak 1-6 órát tartanak, amikor a vízhólyag megjelenik a péraajkak között. Tilos a vízhólyag felrepesztése. Az elôkészítô fájdalmakat a tolófájdalmak követik, amelyek hozzájárulnak a magzat kitolásához. Tartamuk 1,4-1 óra. Ikerelléskor a második bárány fél—egy óra, ritkán két óra múlva követi az elsôt. A tolófájdamak idejét azzal lehet rövidíteni, hogy tiszta fertôtlenített kézzel óvatosan húzzuk a magzatot. Ellés után fél—három óra múlva távoznak a magzatburkok. Ha ez nem történik meg, akkor állatorvost kell hívni.

A bárányok 3,5— 4 kg súllyal születnek, a kosbárányok 0,5 kg-mal nehezebbek, mint a jerkék (nôstények). Az ikerbárányok 0,8—1 kg-mal könnyebbek, mint az egyedül születettek. Az ellés után elsôrendû tevékenység az újszülött mielôbbi megszárítása és az, hogy az elsô órában föccstejhez jusson. Az elsô szopás elôtt a tôgybôl az elsô néhány csepp tejet ki kell fejni, (nem az alomra, fertôzô lehet) és a tôgyet meg kell mosni, szárazra törölni.

A szakszerûen elôkészített vemhes anya busásan meghonorálja a befektetést a bárány minôségével, a tejtermelés hozamával. Eljött az ideje lemondani az "ahogy esik úgy suppan" takarmányozási elvrôl, ami sajnos még sok juhtartó gazdánál divatos.

Suba Kálmán, a megyei Mesterséges Megtermékenyítô és Tenyészállat- kiválasztó Hivatal igazgatója

Az utóbbi idôben két bûnözôt értek tetten a nyomozók a rendôrségi nyilvántartásban tárolt ujjlenyomatok alapján. A 33 éves Brassó megyei P. Adrian a múlt évben, március 13-áról 14-ére virradó éjszaka hatolt be egy dánosi lakásba, ahonnan 5 millió lej értékû javakat vitt el. Közel egy év múlva kattant a bilincs az elkövetô kezén.

Falustársa lakását rabolta ki a február 7-érôl 8- ára virradó éjszaka a 28 éves nagysármási C. Grigore Dãnut. Az okozott anyagi kár 2 millió lej. A férfit a fentebb említett módszerrel azonosították a rendôrök. Az eltulajdonított javakat egyik esetben sem sikerült visszaszerezni.

Vasárnap késô este értesítették a marosludasi rendôrséget, hogy a Felekezeti Bank ludasi kirendeltségének tulajdonát képezô gépkocsit ismeretlen tettesek ellopták. Az MS-99-BYR forgalmi rendszámú 1310-es Dacia a bank garázsából tûnt el. A nyomozók még aznap este megtalálták a jármûvet a város egyik utcájában. A megyei rendôrfelügyelôség sajtóirodájától érkezett értesítés azonban nem szól arról, hogy esetleg valami hiányzott volna a kiskocsiból. Az elkövetôk azonosítására és ôrizetbe vételére indított nyomozás folytatódik.

Fehérre meszelt, szép épület: kellemesen meleg, játékokkal és mesefigurák képeivel megtöltött termek fogadnak csütörtökön a Dózsa György községi óvodában. A közel egy hónap óta használt épületben 42 magyar kisgyermek két csoportra osztva tanul. Ottjártunkkor az egyik teremben viszonylag kevesen voltak, legtöbbjük otthon gyógyul, mivel az influenzajárvány ezt a községet sem kerülte el. A másik teremben már többen vannak, illedelmesen köszönnek, és érdeklôdve személélik a látogatókat. A két fiatal, szakképzett óvónô mosolyogva mutat körbe a mesefigurákat ábrázoló szônnyegekre, képekre, a kis ládákban tárolt játékokra. Sok munka volt a termek berendezésével, kidíszítésével, használhatóvá tételével, de mint a mosolygó kisgyermekek és oktatóik bizonygatják, megérte.

A Maros Megyei Tanfelügyelôség Befektetési Irodájából az épületet felülvizsgáló Bálint Dezsô mérnök, irodavezetô, és Toma Maria építészeti technikus is elégedett az eredménnyel. Bálint Dezsôtôl megtudtuk, hogy az épületet a tanfelügyelôség pénzalapjából, közel 300 millió lejért két év alatt készítették el. A vízvezeték már elkészült, villanyáramot az idôjárás megenyhülése után fogják bevezetni. Mint Dabóczi Ilona, igazgatónô elmondta, a termekben használt környezetbarát bútorokat, felszereléseket, játékokat is a tanfelügyelôség anyagi támogatásával szerezték be, ugyanakkor a szônyegek megvásárlásakor felhasználták a leideni (holland) református gyülekezettôl kapott pénzadományt is.

— Szükségünk volt erre az óvodára, hiszen a régi épület már használhatatlanná vált. Szerencsénk volt, mert a tanfelügyelôség mellénk állt, s biztosította a szükséges anyagi hátteret. A gyerekek most megfelelô körülmények között tanulnak, s a szülôk is nagyon elégedettek, örvendenek az új óvodának, bizalommal hozzák gyermekeiket — mondta az igazgatónô, akitôl azt is megtudtuk, hogy az eddig óvodaként használt, az árvíz által súlyosan károsított épület egyik termét jelenleg helyhiány miatt osztályteremnek használják.

Az óvoda havas udvarán egyelôre árván állnak a hinták, de pár hét múlva már a mosolygó szemû kisgyermekek fogják használni. S talán a nem is olyan távoli jövôben más községekben, falvakban lakó kisóvodások is hasonló épületben tanulhatnak, játszhatnak.

Vélemény

... hanem az értelemzavaró 1998. évi 62-es sürgôsségi kormányhatározat azonmód végrehajtása miatt tágul még — többek között — a halmozottan hátrányos helyzetû (tisztelet a kivételnek) adófizetôk kasztjának a zsebe is! Ténybeli bizonyíték, miszerint a finánc-arisztokráciának "tisztességes megélhetésünk" érdekében (ha az érzékszerveink nem csalnak) egyre mélyebben kell belevájkálnia a már amúgy is félviseltes zsebeinkbe — a tágulással kapcsolatosan (szerény ismereteim szerint) még elôfordul értágulás is meg a parttalan Tejút (csillagászati szakmunkákban), mindegyikôjük mindenestül a mindenkié, adó- és térítésmentesen tehát piacgazdaság van, lehet válogatni. Úgy hírlik, az utóbbira nem kell Bãsescu-féle illetéket fizetni.

A továbbiakban igyekszem emberibb nyelven írni és a mondanivalómat érthetôbben közölni. Az 1998. évi 62-es sürgôsségi kormányrendeletet a kabinet 1998. december 28- án szavazta meg harmadmagával, és háromnapi "türelmi" idô elteltével — a sérelem orvoslása lehetôségének a kizárásával — 1999. január 1-jei dátummal érvénybe léptette. Ugyanaznap eltörölte az 1990. évi 61-es törvényt, miszerint a központosított, állami alapból épült lakások eladása esetén az "új" tulajdonos 10 esztendeig 100 %-os adókedvezményben részesült. Minden jogi vagy technikai háttér nélkülözésével ezeket a nemcsak erkölcsileg, hanem fizikailag is lerongyolódott tömbház- (panel-) lakásokat — köztük szép számmal akad fél évszázados is — az érvényben levô "dollárdiplomáciával" négyzetméterenként 3 millióra értékeli. E sorok aláírójának a tömbházilakása az 1297/1953 adásvételi szerzôdés alapján 44,87 négyzetméter, felkerekítve 45 négyzetméter, amelynek az értékét a román állam 1993. április 13-án 74.809 lejben állapította meg. (Nem is ér többet, hiszen 25 év használat után 1983-ban "elfelejtette" beütemezni az épület fôjavítását, kicserélni az építmény azon alkotó elemeit, amelyeket az 1970. illetve az 1975-ös árvizek használhatatlanná tettek, nem beszélve az épület vízellátásáról a beépített csôhálózatával, amelynek a belsô keresztmetszete a vízkô miatt napjainkra szinte nullává csökkent. A teljes képhez még hozzá tartozik a teljesen elhanyagolt fedéljavítás, így a hômérséklet ingadozásának hatására eltört vagy megkopott cserepek miatt a szarufák és a fedéllécek egy része megrothadt.)

Összegezve: a fentiek figyelembe vételével az én "újraértékelt" lakásom ára a következô: 44,87 négyzetméter x 3 millió lej = 134.610.000 lej, és az évi adóm ennek a 0,2 %-a kellene legyen, ami 269.220 lej. De meglepetésemre a polgármesteri hivatal "hivatalosan" a megengedett plusz/mínusz 50% tûrési határ keretében 363.800 lejben állapította meg a kifizetendô összeget, de hát kérem, ne felejtsük el: "a kivétel erôsíti a szabályt", de ... "nincs szabály kivétel nélkül".

Tisztelettel:

Ercsei Sándor

Japán — erdélyi szemmel (7)

Sokáig csodálkoztam azon, hogy a japánok között szinte alig lehet látni súlyfelesleggel élô embereket. Ez nagyon szembetûnô volt azután, hogy itt, Európában, rengeteg elhízott embert látni nap mint nap és egymást érik a fogyókúrás reklámok a tévében és sajtóban. Minduntalan belebotlunk a cukormentes rágógumitól a fogyasztó csodaporokig mindenfélébe. Állítom, hogy az ilyen termékek forgalmazói egytôl egyig csôdbe mennének Japánban! Nincs szükség rájuk.

Japánban nôk és férfiak, fiatalok és idôsebbek is mind kellemesen vékonyak, eltekintve néhány csontsovány fiatal lánytól, akik valószínûleg a mostani módit akarják követni. Érdekes módon, ha mégis teltebb vagy netalán kimondottan kövér emberrel találkoztam, azok inkább a gyerekek közül kerültek ki. Ott is volt a kezükben a chipses zacskó, a bûnbak.

Bár nekem nincsenek fogyókúrás gondjaim, érdekelt a vékony japánok titka.

Sokféle választ kaptam, attól kezdve, hogy anatómiailag kisebb a gyomruk, mint a fehér emberé, egészen addig, hogy sok zöld teát isznak, ami elônyösen befolyásolja az emésztést. A megfigyeléseim viszont azt is igazolták, hogy nagyon kevés zsíros ételt esznek és kenyér is jóval kevesebb fogy a háztartásokban. Rengeteg nyers halat, rizset esznek viszont, és sokféle párolt, fôtt zöldséget, tengeri algát, amit én csak hínárnak neveztem magamban. A fehér retket megfôzik egészen puhára, pépesítik (valószínûleg háztartási gépekkel), mígnem olyan lesz az állaga mint a krumplipürének. Szinte ez is nemzeti eledelnek számít, hal mellé fogyasztják, só nélkül és persze az elmaradhatatlan szójaszósszal.

Egyszer egy izakaya-ban (japán vendéglô) töltöttük az estét néhány ismerôsömmel. Itt olyan helyiség is volt, ahol a földön lehetett ülni az alacsony asztalok elôtt. Cipôinket levéve beléptünk ebbe a terembe. Fényképes menürôl lehetett rendelni, ami jelentôsen megkönnyítette a külföldi vendégek dolgát. Az asztalt elôre lefoglaltuk, 6 személyre, és már oda is volt készítve rágcsálnivalónak három kistányér ... nyers zöldbab. Hát persze, hogy nehéz úgy meghízni, ha még a rágcsálnivaló sem sós földimogyoró vagy chips, hanem nyers zöldség!

Japánban, csakúgy mint Nyugaton, természetes az, ha az emberek rendszeresen, heti egyszer vagy kétszer vendéglôben vacsoráznak. Ott az egyszerû ember is megengedheti ezt magának és nagyon csodálkoztak, hogy én nem teszek itthon ugyanígy. Már régen rájöttem arra, hogy hiába mesélem el az embereknek, hogy nálunk milyen a fizetések és árak aránya, meghallgatják, bólogatnak, hümmögnek, de nem értik, nem fogják fel, amit mondok, mert a következô alkalommal azon csodálkoznak hosszasan, hogy huszonéves létemre hogyhogy nincs autóm.

Míg ezen tûnôdtem az izakaya-ban, a pincérnô felvette a rendelést, aztán körülnéztem. Mellettünk az egyik asztaltársaság születésnapot ünnepelt, természetesen ôk is a földön ültek. Körülbelül tizenöten lehettek, hangosan nevetgéltek, élénken beszélgettek. Majd, mintha vezényszóra történt volna, abbahagyták a beszélgetést, szedelôzködtek és pillanatok alatt elmentek. Nem azért csodálkoztam, mert nem fizettek. Fizetni a bejárat mellett szokás, távozáskor. (A borravaló pedig nem ismeretes). Azon lepôdtem meg, hogy a vidám társaság ilyen hirtelen távozott. Mellettem ülô társam magyarázta el, hogy Japánban a vendéglôi helyeket egy bizonyos, fix idôpontig lehet lefoglalni, tehát a mellettünk ülôknek valószínûleg "ütött az óra", távozni kellett, ha mégoly jó is volt a hangulat. Hamarosan újabb vendégek érkeztek a helyükre és minden ment a szokásos módon.

Alacsony asztalomnál üldögélve már nyúltam is az o-shibori után, mert hozták a megrendelt ételeket. Az o-shibori egy fehér frottírkendô, amelyet nedvesen, összegöngyölve tesznek a vendég elé. Általában csak kezet szoktak vele "mosni", de nem számít illetlenségnek, ha az ember megtörli az arcát, nyakát is. Praktikus dolog, mert felfrissít. Ilyen minden étteremben van, legyen az japán, európai vagy kínai. Az olcsóbb helyeken celofánba csomagolt eldobható papírkendôvel oldják meg a dolgot, az is frissítôen nedves.

Mire "megmostam a kezem az o-shibori-val, az asztalunk megtelt tányérokkal, tálakkal. A pincérnô is cipô nélkül jött oda az asztalunkhoz és az asztal mellé térdelve helyezte el a különbözô fogásokat. Az is japán szokás, hogy az ételeket egyszerre hozzák ki, utána pedig mindenki kedvére ehet belôlük. Kis falatkák voltak mindegyik tányéron: rántott polip- és tintahalszeletek, szushi (rizsgombócok ujjnyi nyers halszelettel a tetejükön vagy tengeri algába burkolva), kockára vágott csirkehúsfalatok, tofu (szójából készült, zselészerû, kockára vágott étel), párolt zöldségek, pépesített fehér retek, egy tál rizs és egy tál sültkrumpli. Mondanom sem kell, hogy a sültkrumplit én kértem. Ennek ellenére mindent végigkóstoltam, mert kíváncsi voltam az ismeretlen ízekre is.

Ôszintén bevallom, hogy valahányszor vendéglôben jártam Japánban, még sosem álltam fel jóllakottan az asztaltól. Mindig keveselltem az adagot, a dupla porcióról pedig anyagi okokból mondtam le. Az "éhezés" nemcsak az én problémám volt, sok külföldi panaszkodott a kis adagokra. Pedig jártunk például indiai, francia és olasz éttermekben is, mindhiába. A Japánban dolgozó külföldi szakácsok is már bizonyára hozzászoktak ahhoz, hogy a japánok kevesebb mennyiséget fogyasztanak az ételekbôl, mint más nemzetiségû embertársaik és ehhez igazítják a felszolgált ételmennyiséget.

Amikor számomra idegen falatokat fogyasztottam egy-egy japán vendéglôben, és még akkor is éhen maradtam, amikor a többiek már jóllakottan álltak volna fel az asztaltól, akkor bizony szívesen elfogadtam volna egy jó nagy szelet zsíros kenyeret, zöldhagymával. Egyszer ezt még el is mertem mondani egy japán barátnômnek. Megrökönyödve hallgatott: "Hogy micsoda, ti rákenitek a zsírt a kenyérre??" Fokoztam a hatást azzal, hogy az aztán az igazi, ha nyílt tûzön szalonnát süthetünk a szabadban és rácsöpögtetjük a zsírt a kenyérre. Szörnyülködve hallgatott. Már a gondolatára is rosszul lett én pedig azon háborodtam fel, hogy hogyan lehet kihozni egy vendéglôben elôételnek egy tányért, telerakva az angolna levágott fejével. Nagyot derültünk az eltérô étkezési szokásokon. Az azonban cseppet sem mulatságos, hogy a fugu (egy halfajta) minden évben több száz ember életét követeli. Ugyanis, ha ezt a halfajtát nem készítik el megfelelôen, olyan erejû mérgezést okoz, amire nincs gyógyír és a gyors beavatkozás sem segít. Mégis, nagyon sokan képesek sokat fizetni ezért az — állítólag nagyon ízletes — halfajtáért. Nem is találkoztam olyan japánnal, aki ne vette volna magától értetôdônek, hogy a "fugu-szezonban" kötelezô legalább egyszer enni ebbôl a halféleségbôl.

Ismét Távol-Nyugaton, Kanadában (13.)

Még a kisiskolás is tudja, hogy a világnyelvek között az angol áll az elsô helyen. Ha az ember kimozdul hazulról, máris szüksége van az angolra. Még itthon is mind több és több angol szót használunk, néha csak nagyképûségbôl, de legtöbbször azért, mert könnyebben jön a nyelvünkre. Az angolon kívül ott van még a spanyol, az arab, a német, a francia, mind-mind világnyelvek.

Egy baráti társaságban megkockáztattam azt a véleményemet, hogy a magyar is világnyelv. Ne nem azért, mert olyan sokan, hanem mert olyan sok helyen beszélik. Meghökkentô állításomért barátaim túlzott patriotizmussal vádoltak. Lehet, hogy igazuk van, de azért, hogy az igazságból nekem is jusson egy darabka, élményemmel hozakodtam elô.

A moszkvai metróban az ember beregszásziakkal találkozik, az Akaba-i öbölnél Sós úr arról panaszkodik, hogy ô bizony nem tud csak jiddisül és magyarul, Isztambulban egy udvarhelyi nénit kellett volna felkeresnem. Ezeknél azonban még meglepôbb élményeim is voltak.

A háború után Oroszországban az egyik lágerbôl kísértek egy másikba. Utunk egy kolhozon keresztül vezetett. Az egyik ház elôtti padon egy öreg "muzsik" szomorkodott. Mikor odaértünk, megszólalt: hova valósiak vagytok, fiúk? Az ôrök bennünket gyorsan továbbhajtottak, az öreget pedig megszidták. Annyit azért sikerült megtudnunk honfitársunktól, hogy Arad környékén született és az I. világháború sodorta ebbe a falucskába.

Néhány évvel ezelôtt egy tanárnô ismerôsöm a nagyvakációban Sri Lankán nyaralt családostól. Az egyik délután minden illemszabály ellenére egy férfi jelent meg az ajtóban, a látogatáshoz illô virágcsokorral. Ámulatában a ház asszonya még a vendég "kezit csókolom"-jára sem tudott válaszolni. Vacsorázás közben derült ki, hogy 1956 után került oda. Most pedig az Indiai-óceánban, a parttól 13 km-re levô szigetecskén van vendéglôje és ott él.

Az, hogy Ottawában, Kanada fôvárosában, a parlament folyosóján álldogáló rendôr magyarul szólalt meg, mikor a bajuszát dicsértük, nem is volt olyan különös. Torontóban, az autóbuszra felszállva feleségem meg akarta magyarázni a sofôrnek, hogy hol akarunk leszállni. A pilóta csak annyit mondott — magyarul —, hogy ô majd szól. Torontóban a magyar szót elég gyakran lehet hallani, hiszen három templomban imádkoznak magyarul. De olyan helyeken is találkoztam magyarokkal, ahol arra nem is számítottam.

Ismerôseim elvittek, hogy megcsodáljak egy strucc- és lámafarmot. Miután szétnéztünk, indultunk is vissza Torontóba, de már egy másik úton. Néhány kilométer után az egyik tanya bejáratánál egy magas rúdon a magyar zászló, a ház körül pedig egy kuvasz és egy puli. Be is mentünk a gazdához, aki — mint az utólag kiderült —, egyik neves pesti színésznek az öccse. A vendégfogadás magyaros volt. A felesége, aki Fülöp-szigeti származású, mindjárt megkínált tésztával, gyümölccsel és bocsánatot kért, hogy nem maradhat velünk, de munkába kellett mennie. A férjtôl pedig azzal búcsúzott, hogy itt az alkalom, jól beszélgesd ki magad.

Kingstone egy kis városka az Ontario-tó mellett. Egy egész napot szántunk rá, hogy benne szétnézzünk. Déltájban betértünk az egyik vendéglôbe ebédelni. Az asztalnál nyilván magyarul beszélgettünk. Jött egy pincérnô, hozta az étlapot, majd eltûnt. Néhány perc múlva már egy másik felszólgálólány állt mellettünk. Ô már magyarul érdeklôdött, hogy mit kívánunk enni? Nem restelltem megkérdezni, hogy az anyanyelve magyar? Igen, válaszolta, otthon csak magyarul beszélnek, de írni-olvasni a vasárnapi iskolában tanult.

Az egyik szabad napon a Simco-tóhoz mentünk. A délelôttöt fürdéssel, csónakázással töltöttük. Ebéd után indultunk, hogy a közeli strandon szétnézzünk. Séta közben csendben megjegyeztem, hogy itt még nem hallottunk magyar szót. Erre egy ott álldogáló férfi megkérdezte: magyarok? Mondjuk: igen. Mire elmesélte, hogy ô macedón, három évet dolgozott Pesten, ott nôsült, magyar lányt vett feleségül. Azt, hogy jól beszél magyarul, a családjának köszönheti, mert otthon mind a mai napig magyarul beszélnek.

Egy augusztusi hosszú hétvégén a Huron-tó partjára, a Szent György-öbölbe rándultunk ki. Vittünk magunkkal motorcsónakot is. Két nap alatt elfogyott a benzinünk. Egy tóparti benzinkúthoz mentünk tankolni. Egymás között nyilván magyarul beszéltünk. Egyszercsak megszólalt a benzinkutas, szintén magyarul. Minjárt el is mondta, hogy ôt Szilágyi Jóskának hívják, elemista korában magyar osztályba járt. Megkért, hogy másnap reggel nyitás elôtt meglátogathasson. Másnap reggel jött is, hogy egy kicsit magyarul beszélgessen.

Ismerôsömnek üzleti ügyben el kellett mennie Sudburiba, kb. 300 km-re Torontótól. Míg ô intézte a dolgait, egy fagylalttal a kezemben leültem egy padra. A padon még ült két férfi, németül társalogtak. Unalomûzésként vagy kíváncsiságból, de megkérdezték, honnan jövök, mit csinálok ott. Már a harmadik mondatnál az egyikük arra biztatott, hogy nyugodtan beszéljek magyarul, mert biztos magyar vagyok. Bemutatkozáskor derült ki, hogy Neumann úrhoz van szerencsém, Pozsonyból.

Londonban — a kanadairól van szó — töltöttünk néhány napot. Kihasználtuk az alkalmat és elmentünk fürödni az Erie-tó partjára. Visszafele jövet az egyik tanyánál megálltunk zöldséget vásárolni. A társaságunkbeli asszonyok egymás között magyarul beszélgettek. Az eladónô, a gazda felesége, magyarul kezdte ajánlgatni a portékát — számomra olyan ismerôsen hangsúlyozva a szavakat. Meg is kérdeztem tôle, hogy jobb-e a krumplija, mint a gyergyói pityóka? Majdnem olyan jó — válaszolta —, de a szava mögött egy kis honvágy is lappangott.

Az egyik erdei kirándulásunkkor elhatároztuk, hogy elsétálunk a közeli üzletbe. Ez az üzlet turistáknak való mindenfélét árult. Mellette egy javítómûhely és egy kis park, benne egy telefonfülke. Házikók és nyaralók egy kicsit arrébb, elszórtan. A parkban a telefonfülke melletti padra leültünk. Azért pont oda, mert a társaságunk egyik tagja telefonálni akart, de a telefon foglalt volt. Egy ifjú hölgy Lori nevû lovagját korholta telefonon, mert az nem jött ki a nyaralóba. Szegény kislány azt hitte, hogy nyugodtan beszélhet magyarul, úgysem érti senki. Miután nagy mérgesen letette a kagylót és kijött, társunk megkérdezte, hogy befejezte? Csak miután tett néhány lépést, jutott el a tudatáig, hogy magyarul kérdezték.

Egyszer elmentünk az állatkertbe szétnézni. Két kislány is volt velünk. Nézelôdés közben már jól elfáradtunk, nem volt kedvünk beszélgetni. Két srác jött mögöttünk, olyan tizenévesek. Az egyikôjük magyarul tett megjegyzést a két kislányra. Hátrafordultam és "kioktattam" ôket, mondván: tanuljátok meg, fiúk, hogy a magyar világnyelv.

A hét végéig aláírják a keretszerzôdést

Szombaton a bukaresti Victoria palotában tárgyalt Radu Vasile kormányfô, Decebal Traian Remes és Mugur Isãrescu, a jegybank kormányzója. A fô téma az volt, hogy miként teszik lehetôvé a Bancorex hitelintézet újratôkésítését, majd átszervezését, és hogy mennyivel drágítják az üzemanyagot. Ugyanis ez a két fô feltétele annak, hogy a kormány és a Nemzetközi Valutaalap között egyezség jöjjön létre a készenléti hitelmegállapodással kapcsolatban. Radu Vasile szerint a hét végéig aláírják a szerzôdést, és áprilisban jóváhagyás végett az NVA Igazgatótanácsa elé terjesztik.

A Zsil völgyében járt a miniszter

Radu Berceanu iparügyi és kereskedelmi miniszter vasárnap a Zsil völgye központjában, Petrozsényban részt vett a Kôszénkitermelô Országos Társaság vezetôsége és a bányászszakszervezet küldöttsége közötti tárgyaláson. A bányászokat elsôsorban Victor Bãdârcã képviselte. A miniszter azt nyilatkozta, hogy a megbeszélés során felmérték, miként lehetne 20 százalékkal csökkenteni a társaság veszteségét, valamint annak lehetôségét, hogy minél hamarabb létrejöjjön a kollektív munkaszerzôdés. A minisztert mindössze sofôrje kísérte el a "forró" övezetbe.

Nemzetközi tanácskozás Aradon

Hét európai állam: Portugália, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Ausztria, Magyarország és természetesen Románia szôlôtermesztô és borszakértôi tanácskoztak a hét végén Aradon. Az európai szôlôtermô régiók közgyûlésének bürója elôkészítette a Toledóban hamarosan megtartandó, szélesebb körû nemzetközi tanácskozást, valamint a torinói plenáris ülésszakot, melyre ugyancsak még ebben az évben sor kerül. Természetesen a borok minôségérôl, forgalmazásáról is szó esett a rangos találkozón.

Fogy a magyarság

A magyar Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt 18 évben soha nem csökkent olyan ütemben a magyarországi lakosság lélekszáma, mint 1998-ban, amikor 97.500 gyermek született, és 141 ezren haltak meg. Az év végén a népesség lélekszáma 10 millió 92 ezer fô volt. Ezer lakosra 9,6 élveszületés és 13,9 halálozás jutott. A csecsemôhalandóság 9,7 ezrelék volt, az egy évvel korábbinál 0,2 ezrelékkel alacsonyabb. A természetes fogyás 4,3 ezrelékre emelkedett. Az elôzô évhez viszonyítva a születések száma 2850-nel, a házasságkötéseké 1.400-zal csökkent, a halálozások száma viszont 1600-zal növekedett.

Zsigmond Vilmos kitüntetése

Az Amerikai Filmmûvészek Társasága által adományozott életmû-kitüntetést vehetett át vasárnap Hollywoodban Zsigmond Vilmos operatôr. A mûvész az 1956-os forradalom leverése után emigrált Nyugatra. 1977-ben Oscar- díjat kapott a Harmadik típusú találkozások címû filmért. A következô évben Oscarra jelölték az ugyancsak általa fényképezett Szarvasvadászt. Zsigmond Vilmos volt az operatôre például az Eastwicki boszorkányoknak és más alkotásoknak. Akitôl a díjat átvette, az Kovács László (a Szelíd mortorosok operatôre) volt, régi barátja és kollégája, akivel annak idején együtt forgatták Budapest utcáin 1956 ôszének történéseit.

Európai város-díj — 1999

Hogyan és milyen programmal biztosítható a 21. századba lépô városaink fejlôdése? Erre a kérdésre vár választ az a pályázat, amelyet az Európai Helyhatóságok és Régiók Tanácsa (CEMR) írt ki 1999-re. Minden olyan város jelentkezhet, amelyik a táji- természeti értékek és az emberi életkörülmények közötti harmóniára alapozza a hosszú távú fejlôdést, s ez ügyben már tett is lépéseket. A legsikerültebb anyagokat az "Európai fenntartható város" díjjal jutalmazzák. Az elismeréseket egy június 24-én, Hágában megnyíló nemzetközi konferencia keretében adják át. Jelentkezési dokumentumok a CEMR brüsszeli irodájától nyomtatásban és lemezen, illetve a tanács http://www.ccre.org címû honlapján igényelhetôk. A pályázatokat az iroda címére — 22 rue d’Arlon, B-1050 Brussels — kell eljuttatni április 30-ig.

Heroinfogás Nagylakon

Szombaton hajnalban a vámosok Nagylakon 24 kilogramm heroint találtak egy német állampolgárnál. Hajnali két órakor jelentkezett magyarországi belépésre az illetô egy Audi 80-as típusú személygépkocsival. Azt mondta: Romániában járt és Németországba utazik. A vámosok a kocsiban egy pisztolynak látszó tárgyat találtak, amirôl kiderült, hogy nem lôfegyver, de ez mégis gyanakvásra adott okot. Rájöttek, hogy az Audinak rekeszelt üzemanyagtartálya van, tehát az egyik felében üzemanyagot tárolnak, a másik része egyébre használható. Ebben volt elrejtve a negyven csomag heroin. Értéke kb. 125 millió forint, nyilatkozta a magyar Vám- és Pénzügyôrség országos parancsnoka.

Segélyszállítmány Kásrpátaljára

A Magyar Vöröskereszt eddig 410 millió forint értékben 261 segélyszállítmányt juttatott el a múlt év novemberi árvíz kárpátaljai károsultjainak. Legutóbb egy 500 darabos élelmiszercsomagot szállítottak a térségbe. A Magyar Vöröskereszt fôtitkárhelyettese azt nyilatkozta, hogy a helyi hatóságok ellenállása miatt komoly problémák adódtak a segélyek szétosztásakor. Az emberek elkeseredése és a nehézségek leírhatatlanok, hangsúlyozta Kató Ernô.

INFO ’99 — informatikai kiállítás

Több mint kétszázan jelentkeztek eddig önálló kiállítóként a Budapesti Vásárközpontban április 27. és 30. között megrendezendô INFO ’99 Nemzetközi Informatikai és Kommunikáció-technikai Kiállításra, tájékoztat a Hungexpo Rt. A szervezôk várakozásának megfelelôen alakuló kiállítói jelenlét igazolja az egész szakmát átfogó fórum létrehozásának szükségességét. A Hungexpo nem zárkózik el attól, hogy a kiállító cégek árusítással is erôsítsék jelenlétüket. A kiállítás kísérôprogramjának kidolgozása a szakmai szervezetek bevonásával folyik. Annyi már biztos, hogy a témák között szerepel a 2000. év problémája, az elektronikus kereskedelem, a XXI. századba való belépés, a távközlés és az informatika konvergenicája és az információs társadalomra vonatkozó magyar kormányzati elképzelések.

Eredményhirdetés a KZST-összejövetelen

A Kemény Zsigmond Társaság ma délután 6 órakor kezdôdô összejövetelére Ormos Mária a magyarországi nehéz útviszonyok miatt nem tud eljönni. A témáról Békeszerzôdés alulnézetben címmel Sebestyén Mihály tart elôadást a Kultúrpalota kistermében. Reményik-verset szaval Farkas Ibolya színmûvésznô. Ez alkalommal közzéteszik a zsûri határozatát a KZST irodalmi pályázatával kapcsolatban. A nyertes pályázók nevét, a dolgozatok címét és mûfaját Jánosházy György, a zsûri elnöke hozza a közönség tudomására és átadja a díjakat.

Szûnôfélben a influenzajárvány

A Közegészségügyi Felügyelôség Járványmegelôzési Központjától Márialaki Ella fôorvosnô tájékoztatott, hogy a pénteki adatok szerint az elmúlt héten megyeszinten 547 légúti vírusfertôzést, 146 tüdôgyulladást és 177 influenzás esetet vettek nyilvántartásba, 19 személy kórházi beutalásra szorult. Az összesített adatok alapján a betegek száma csökkent, s a járvány remélhetôleg szûnôben van.

Meghívott: Gazda József

A Humor és Mûvészetberátok Körének vendége szerdán délután 6 órától Gazda József mûvészettörténész. Helyszín: a marosvásárhelyi Bernády Ház (Horea utca 6. szám).

Felkészítôn a jegyzôk és hivatalnokok

Az anyakönyvi hivatalokban folyó ügyintézés során felmerülô problémák megoldásról tárgyalnak ma délelôtt 10 órától a jegyzôk és az említett hivatalok tisztviselôi. A munkamegbeszélést, amelyet a megyeházán tartanak, a Maros Megyei Tanács szervezte.

Új szerzôdések

A Szovátai Községgazdálkodási Rt. (volt Közüzem) a szovátai és erdôszentgyörgyi tömbháznegyedekben lakók nagy részével felújította szerzôdéseit — tájékoztatott Treznai Alexandru igazgató, aki azt is elmondta, hogy a napokban tovább folytatják a lakossággal való szerzôdéskötést. A meleg, hideg vizet, fûtést és szemételszállítást biztosító társaságnak a Petôfi negyedben lakók 343.242.000 lejjel, az Eminescu negyedbeliek 295.475.000-rel, a Függetlenség negyedbeli lakosok 79.958.000-rel, az erdôszentgyörgyi fogyasztók 17.578.000 lejjel, a Fürdôvállalat 77.340.000 lejjel, míg az UFET 93.993.000 lejjel tartoznak. Az adósságok növekedése miatt a társaság csak a Conel szolgáltatásait tudja naprakészen törleszteni, a Romgaznak 500 millióval, míg a Román Vizeknek 60 millió lejjel tartozik.

Nemzetközi versenyen képviselik megyénket

A Nemzetközi Magyar Matematikaverseny erdélyi válogatóját, Székely Mikó Matematikaverseny néven a hét végén tartották Sepsiszentgyörgyön. Megyénket 16 líceumi diák képviselte — tájékoztatott Dáné Károly szakfelügyelô, akitôl azt is megtudtuk, hogy a március végén, Debrecenben 5 ország részt vételével tartandó nemzetközi versenyen Maros megyét 6 megyeszékhelyi és egy segesvári diák fogja képviselni. Az elôdöntôn továbbjutottak közül a IX-es Nagy István és a XII-es Kovács Péter bolyais diákokokat díjakban is részesítették.

Emberarcú Isten vagy istenarcú ember?

A keresztyén egyházatyák istenkeresésérôl tart elôadást Simon Levente református teológus szerdán délután 6 órától, a Philothea Házban (Kossuth utca 2. szám).

Mátyás, az igazságos

Ezzel a címmel tartják a megye harmadikos tanulóinak regemondó versenyét a Maros Megyei Tanfelügyelôség és a 2-es Számú Általános iskola tanítóinak szervezésében. A rendezvénynek február 27-én 10 órától a marosvásárhelyi Ludasi utcai református egyház tanácsterme ad otthont.

Várják a tagságot

Tisztújító és tagságbôvítô közgyûlést tart a szovátai Bernády Közmûvelôdési Egylet. Szerdán délután 17.30 órakor a polgármesteri hivatal nagytermébe hívja az egyesület tagságát és szimpatizánsait Mester Zoltán elnök.

Fellebbeznek a küküllôszéplaki tanácsosok

Január elején a küküllôszéplaki RMDSZ- tanácsosok panaszlevelet intéztek a prefektúrához, amelyben elégedetlenségüket fejezték ki Molnár István polgármester tevékenysége, a tanácsi határozatok életbe ültetésének módja és a költségvetési pénzek kezelése kapcsán. Mint Molnár István polgármester tájékoztatott, a prefektúrától kapott válasz megalapozatlannak minôsíti a panaszt, s ezért a tanácsosok a fellebbezéshez folyamodnak.

Kobak-nyertesek

A Kobak metamatikai vetélkedô körzeti szakaszát tartották az elmúlt hét végén Marosvásárhelyen, Segesváron, Dicsôszentmártonban, Nyárádszeredában, Szovátán és Régenben. A marosvásárhelyi körzetben Máthé András (20-as iskola) végzett az elsô helyen, ôt követte Lukács Tamás (3-as iskola), míg a harmadik Szakács István (3-as iskola) lett — tájékoztatott Fejes Réka szakfelügyelô. A matematikai vetélkedô megyei szakaszát májusban tartják.

Piaci árak

Tegnap a Tudor Vladimirescu negyedbeli Gyémánt (Diamant) piacon 3200- 3500 lej&eacu