Magyarország és a határon túli magyarság — 1999

Az euroatlanti integrációba való teljes bekapcsolódás az összmagyarság érdeke — ezt nevezte a legfontosabbnak Martonyi János külügyminiszter a "Magyarország és a határon túli magyarság — 1999" címû, szombaton Budapesten tartott konferenciát követô sajtótájékoztatón.

— Valamennyi határon túli magyar szervezet támogatja az anyaország euroatlani integrációs törekvéseit, Magyarország pedig támogatja a határon túli magyar szervezeteket, valamint a szomszédos országokat abban, hogy bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba — tette hozzá a külügyminiszter.

A külügyminiszter fontos feladatnak tartja annak megoldását, hogy a csatlakozásból fakadó elônyöket az egész magyarság élvezhesse, az esetleges nehézségek pedig lehetôség szerint csökkenjenek. Martonyi János történelmi jelentôségûnek nevezte a találkozót, mert — mint mondta — a résztvevôk között egyetértés volt a nemzet sorsát érintô legfontosabb kérdésekben.

A külügyminiszter kiemelte azt is, hogy a Magyar Állandó Értekezlet mellett szakértôi bizottságokat hoznak létre a konferencián képviselt szervezetek. Ezek a testületek elsôsorban az oktatás, a gazdasági, a szociális kapcsolatok, a jogi és az önkormányzati együttmûködés kérdéseivel, valamint a schengeni egyezmény következményeivel fognak foglalkozni.

— A most létrehozott Magyar Állandó Értekezlet természetes intézményesített formája a kapcsolattartásnak. Mindannyiunk hasznára lesz, de úgy kell cselekedni, hogy hasznára legyen azoknak az országoknak is, amelyekbôl jöttünk — hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke a sajtótájékoztatón.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôje a határon túli magyar szervezetek nevében kiemelte: alapvetô érdeke a határon túli magyarság legitim képviselôinek, hogy azok az országok, amelyekben élnek, bekapcsolódjanak az euroatlanti integrációba. Mint fogalmazott, ahhoz, hogy a magyar szervezetek saját helyzetükön változtassanak, országuk helyzetén is változtatni kell, beleértve ezen országok euroatlanti integrációjának felgyorsítását is.

Markó Béla elmondta: az értekezleten nyomatékosan megfogalmazódott, hogy a résztvevôk a nyelv, a kultúra és a hagyományok által a magyar nemzethez tartozónak vallják magukat. A jelenlévôk — mint mondta — egyértelmûen kijelentették azt is, hogy közösségük jövôjét szülôföldjükön képzelik el, s ehhez kérnek támogatást a magyar kormánytól, a politikai pártoktól és a közélettôl.

Háború vagy béke?

Néhány órás pihenô után vasárnap a franciaországi Rambouillet-ban újrakezdôdtek a szerb-koszovói albán közvetett tárgyalások a válság rendezésérôl. Az új határidô kedd délután: a hathatalmi csoport határozata addig hosszabbította meg a várt megegyezés reményében a tárgyalási idôt.

A rendkívül intenzív szombati tárgyalássorozat, az összekötô csoport külügyminisztereinek erôfeszítése a legjobb esetben is csak "félsikert" hozott, s kevés az esély arra, hogy ez a következô napokban megváltozzon. Ez esetben viszont a fél évszázados ünnepére készülô, s távlatos terveket dédelgetô NATO — valamint a körvonalazódó közös európai kül- és védelmi politika — vagy súlyos presztízsvereséget kénytelen elkönyvelni, vagy ténylegesen katonai akcióba lép — annak nehezen kiszámítható balkáni, valamint Moszkvával kapcsolatos következményeivel.

A vendéglátó Hubert Védrine francia külügyminiszter a diplomáciai bizonyítványt magyarázandó azt állította, hogy Rambouillet-ban "15 nap alatt nagyobb haladást értek el Koszovó ügyében, mint korábban 15 év alatt" — függetlenül attól, hogy kedden milyen lesz a zárómérleg. Szerinte a "süketek párbeszéde" után az utolsó 24-36 órában gyorsultak fel a tárgyalások, s hoztak ha ellentmondásosan is, de eredményt a várt politikai rendezés kérdésében. Ugyanakkor elismerte: a "biztonsági ügyekben" Belgrád ellenállása miatt semmiféle elôrelépés nincs, s "szárazföldi katonai jelenlét nélkül a koszovói albán fél nem teszi meg a tôle elvárt engedményeket".

Albright amerikai külügyminiszterhez hasonlóan Védrine, valamint a brit Robin Cook is azt szögezte le, hogy a jugoszláv vezetést terheli az alapvetô felelôsség ez utóbbi — a megállapodás egészétôl nem elválasztható — kérdés megoldatlanságáért.

A "szürke eminenciásként" nem hivatalosan jelenlévô, de fô tárgyalópartnert jelentô Milan Milutinovic szerb elnök viszont - Oroszország támogatását bírva — kijelentette: "bôségesen van még idô a katonai egyezségre", a mostani három nap a politikai — Koszovó autonómiájával kapcsolatos — kérdések tisztázására kell. Kijelentette: Koszovóban 28-30 ezer külföldi katona megjelenése az amerikaiak számára a megszállást hozná, s ezen semmit nem változtat, hogy a katonák a NATO, az ENSZ vagy az EBESZ égisze alatt lennének. S mint mondotta, "majd meglátjuk, mi lesz a keddi határidô lejártával". Albright egyébként a következô napokban Európában tárgyal, így aligha lesz akadálya, hogy a keddi határidô elôtt immár harmadszor is Rambouillet-ba látogasson — akár a hathatalmi csoport többi miniszterével együtt, végsô kisértelet téve a megállapodás elérésére.

A Bánffy (Kolozsvárról), Beczássy, Bethlen, Betegh, E?ry, Kemény, Tisza, Ugron és más, híres erdélyi, történelmi rezonanciájú családok tagjai, leszármazottai — idôsek, ifjak, gyerekek — gyûltek egybe szombaton este a Castellum Baráti Társaság meghívására a marosvásárhelyi Tudor negyedben lev? Dacia komplexum éttermében. Az összejövetelt Török Gáspár nyitotta meg. Bejelentette, hogy március 3-án, délután 5 órakor a vártemplomban sorra kerülô ökumenikus istentisztelet keretében emlékeznek meg azokról, akiket ötven éve, 1949. március 3-án éjszaka hurcoltak el otthonaikból. Ezután egy tüneményesen szép, "interetnikus" gyermekpáros (Ionescu Dana és Ugron Nándor) profi módon sporttáncokkal és társasági táncokkal szórakoztatta az egybegyûlteket. Késôbb dr. Ocskay László nyugalmazott fôorvos szavalt verseibôl.

A találkozó meghívottja, Fodor Imre polgármester kifejezte azt a reményét, hogy e neves családok ma élô tagjai nem hagynak itt bennünket, nem vádorolnak ki, mint annyian az egykori magyar arisztokrácia soraiból, akik ma a világ minden táján megtalálhatók. "Mindig hiteles, figyelemre méltó az, amit a történelmi családok tagjai mondanak, tehát arra kérem önöket, járuljanak hozzá a mai erdélyi magyarság megosztottságának felszámolásához, ebben kérem az önök segítségét. E baráti kör példa legyen az összefogásra", mondotta a polgármester.

Színházi miniévad

Hogy jóra, rosszra, mindenre figyelô, éles sasSZEM lesz-e vagy rövidlátó, félig lehunyt SZEM, az majd kiderül, a lényeg most az, hogy megszületett a lehetôség, létrejött a Színházelméleti Mûhely (SZEM) Marosvásárhelyen. Az értelmes, jelképes betûszó kedvéért a fogalompárból kimaradt a "kritikai" jelzô, de a szombaton délben létrehozott fórum azt is fô céljának tekinti, hogy megpezsdítse, fellendítse, szigorúbb megközelítésben megteremtse a helyi színházi kritikát, amelyre a szakmának s a közönségnek egyaránt szüksége van. A kezdeményezôk, a Tompa Miklós Társulat vezetôségének szándéka a jelek szerint valós igénnyel találkozott, erre utal az a nagy érdeklôdés, amely a fórum alakuló ülését övezte. Be se fért mindenki a Nemzeti Színház protokolltermébe. Ez annak is köszönhetô, hogy ezen a második háromnapos színházi miniévadon jóval több vendégkritikus volt jelen Bukarestbôl, Kolozsvárról és máshonnan, mint az ôszi rendezvényen, s a vásárhelyi szakmabeliek, újságírók, fôiskolai hallgatók is kíváncsiabbaknak bizonyultak, mint korábban.

Ha csak a SZEMet eredményezte volna ez a mostani kezdeményezés, már akkor is elmondhatnánk, érdemes volt megrendezni. De ennél több a hozadéka, mindenekelôtt egypár tanulsággal szolgál a szervezô színház és a társszervezô Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház társulatai, irányítói számára az a néhány észrevétel, amit a kritikusok, színházteoretikusok tettek a bemutatott elôadások kapcsán. A Chioggiai csetepaté, a bábszínházi Faust, a Pãtania lui Arlecchino, a Prima poveste a iernii vitákat is szült, noha, mint ilyenkor többnyire, most is volt bôven udvarias mellébeszélés, aki azonban valóban odafigyelt és túltette magát esetleges elfogultságain, hasznosítható következtetéseket is levonhatott magának a továbbiakra. És Fodor Zenónak, Béres Andrásnak, Gavril Cadariunak, Kovács Leventének és társaiknak, a teljes alkotó- és elôadógárdának valószínûleg éppen ez lehetett a legfôbb szándéka.

Nyilván a kritika akkor érdekes, hasznos és hatékony, ha szókimondón, olykor kiméletlenül ôszintén, termékeny vitákat provokálva foglalkozik a színházi jelenségekkel. Ehhez persze magának is fel kell nônie, s ha most még távol is áll ettôl, talán van esély arra, hogy beválik azok reménye, akik fel szeretnék éleszteni. Ezért is érdemes szurkolnunk a SZEMnek, hogy valóban azzá váljék, amivé szánták: a szakmai véleményalkotás igényes, mértékadó mûhelyévé.

N.M.K.

Hosszas betegség után tegnap elhunyt PLUGOR SÁNDOR grafikusmûvész, festômûvész. Tusrajzaiban, rézkarcaiban — melyek a magyar grafika jelentôs alkotói közé emelték — az emberi lét kérdéseire és magyar sorsunkra türelmesen megalkuvások nélkül kereste a választ. 58 éves volt.

"A könyv, akárcsak a templom, több önmagánál: szimbólum. Amikor Kriza János összegyûjtötte, s 1863-ban közzétette a Vadrózsákat, aligha gondolt arra, hogy mi mindenre használja majd fel az utókor — mondotta a kötetet szerkesztô dr. Keszeg Vilmos a pénteki bemutatón. — A róla való beszélés, írás, újra- és újrakiadása, a kötet könyvespolcon való kiállítása, anyagának idézése tankönyvben, színpadon, Marosvásárhelyen és Ausztráliában, több mint esztétikai értékfogyasztás: identitástermelés, identitásépítés, azonosulás."

Székely Ferenc — Gyümölcsoltó Gergely fia — könyvet írt. Pusztakamarásról e kisküküllôi dombok közé, a nyárádmenti szokásvilággal is erôs rokonságot tartó Vadasdra került, ott családot alapított, és meggyökeresedett. "Igen jó, hogyha a pusztakamarásiakból részint vadasdiak lesznek, és igen jó, hogyha a vadasdiakból részint pusztakamarásiak lesznek — szólt Sütô András, akinek gyönyörû élôesszéjét szíves engedelmével nemsokára talán külön is közölhetjük lapunkban. — Ugyanis a pusztakamarásiak azért kerülhettek (...) Vadasdra, mert, azt hiszem, hogy én eltaláltam, már négyéves koromban, ezt az irányzékvételt: egyetlenegy árva fenyôfa volt közös nagyapánk, Székely Gergely mezejének — egy teljesen elhagyatott, árva mezônek — kellôs közepében, egy árva fenyôfa, és a legcsekélyebb szellô is mindig a Székelyföld felé fújdogált, és zümmögött és surrogott — és én titokzatos hangnak véltem ezt, és egy idô után rájöttem arra, hogy a mi megtartó erônk valójában ennek az árva egy fának az erdeje, és a nyelvünk erdôzúgása: az a Székelyföld; amelyet Petôfi megcsodált, s amely népnek a nyelvérôl mai napig is azt mondjuk, hogy a magyar nép nyelvének a legszebb ága, legszebb hajtása."

Népes közönség hallgatta a veretes szép szót, a kamarásiak és a vadasdiak, Gyümölcsoltó Gergelynek mind a hét gyermeke és azok leszármazottai, a környékrôl érkezettek, a város, Marosvásárhely szellemi életének számos jelese jött el a Bernády Házba, a Jeles napok, ünnepek, szokások Vadasdon címû könyv bemutatójára, sajnos épp a kiadó, a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat nem képviseltette magát.

A Mûvelôdés hosszú évtizedeken át volt anyanyelvünknek, kultúránknak egyik bástyája. Hol csendesen, hol hangosabban, mikor ahogyan lehetett, szolgálta közmûvelôdésünket. Ezt teszi ma is, elég nehéz körülmények között — mondta Barabás László, az est házigazdája, majd Szabó Zsolt fôszerkesztô beszélt röviden a folyóiratról, és felmutatta annak friss számát, melynek grafikusa a vadasdi születésû Molnár Dénes, és amelyet, az jubiláló lap születésnapjára kiadott antológiával (A közmûvelôdés szolgálatában) és egyéb friss kiadványokkal egyetemben helyben meg is vásárolhatott a közönség. — Olyan szerzôt avatunk — hallottuk Szabó Zsolttól —, aki a Mûvelôdés hasábjain kezdett el közölni. Tehát a mi szellemi gyermekünk is ez a kötet.

A szerzô bemutatkozását és Barabás László méltató szavait követôen Kilyén Ilka EMKE-díjas színmûvésznô mondott tréfás mesét, énekelt el két gyönyörû népdalt.

Sütô András rendkívüli ajándékkal lepte meg a fiatal kutatót. Nyolc-tízéves korában mindennap felolvasott a közös nagyapának, Székely Gergelynek a bibliából. És most neki ajándékozta a nagyapa feljegyzését a biblia egyik lapjáról, amelyen a Gyermekek "címszó" alatt, ott vannak mind a tizenegyen, kezdve az 1897-ben született Sárikával, befejezve a legfiatalabb, 1919-ben született Rebekával mind, köztük az író édesanyja, az 1904- ben született Berta és természetesen Gyümölcsoltó Gergely, aki 1911-ben látta meg a világot. — Ezzel a kis osztaggal tört át Székely Gergely nagyapánk azon a szögesdróton, amely a jövôt elzárta elôttünk 1920-ban, a trianoni határmegvonással. Ezen a szögesdróton áttörve és Erdélyben szellemileg küszködve maradt fenn ez a család, amelynek csapata a te ceruzádat fogja, a te munkádat figyeli, kedves öcsém! — mondotta a nagy író.

Apáink arcán járunk, szokásôrzô, rendtartó ôseink fogják ceruzánkat. Életünk fenyôzúgásán, mindennapi megfutamodásaink közepette gondolunk-e héroszi küzdelmükre a sorssal, s gyôzelmükre, hiszen éppen magunk volnánk a legékesebben szóló érv a gyôzelmük, azaz: a fennmaradásunk mellett; és vajon méltókká válunk-é Hozzájuk?

Számomra ezért is felejthetetlen a pénteki szerzôavatás.

Beszélgetéseink igazi értelme a dialógus, hangzott el szombaton Arany János kapcsán. A jó író mindig kortárs marad, mert mindig újra- és újraértelmezhetô, tudásának feltáratlan mezôi nyílnak meg az olvasó, a befogadó, a kutató elôtt. Ezt tanúsította a szombati találkozás.

Nyilasy Balázs a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára, ez évben a Kolozsvári Babes—Bolyai Tudományegyetemen is tanít. A Papiu Líceum dísztermében telt ház elôtt beszélt kutatásának fô területérôl, jelesen Arany János életmûvének fogadtatásáról, recepciójáról a kortárs irodalomtudományban, felfogását a Korona Kiadónál megjelent, Arany János címû monográfiája is alátámasztja (ebbôl a kis zöld kötetbôl néhányat az ügyesebbek helyben megkaparinthattak, nemsokára talán forgalmazza az Aranka György Könyvesbolt is) : "Az egész Arany-költészetet nem egy ilyen közvetlen nemzeti kontextusba szeretném beállítani — véli, egyik nagy elôdjére utalva —, hanem egy olyan európai új kornak a kontextusába, amiben azonban hasonló emberi szándékok és akaratok is dominálnak, mint amit Horváth János magyar viszonylatban meghatároz, a kultúrának az eljuttatása az emberekhez, a kultúrának nem mint presztízsépítô, magamutogató, hanem alapvetôen kommunikációs gesztusként való felfogása; és én úgy gondolom, hogy az európai kultúrában, az európai újkorban ez az igény jelen van, kezdôdôen a XVII. századtól és fôleg az angoloktól, ahol a kultúra tesz egy nagy emberi kísérletet, meglehet, ellentmondásos, meglehet, végsô eredményében talán sikertelen kísérletet: hogy megpróbálja átjárni az életet, hogy megpróbálja meghódítani az életet, hogy megpróbáljon az élettel valamit kezdeni."

A fiatal irodalomtudós (1950-ben született Budapesten) könyvét Farkas Ernô tanfelügyelô, a magyartanárok módszertani körének szervezôje és irányítója, saját bevallása szerint úgy olvasta, "mintha egy pohár friss hegyi vizet inna".

(A magyartanárok következô nyílt összejövetelén, március 13-án, de. 10 órai kezdettel, az Avram Iancu Iskolaközpont elôadótermében dr. Péntek János professzor értekezik a magyar nyelv jövôjérôl.)

Szombaton tartotta múlt évi tevékenységének kiértékelô közgyûlését a marosvásárhelyi Szomszédság Szervezet, melyet a jelen levô tagok kosaras bálja követett. A rendezvénynek a Bolyai líceum étterme adott otthont.

— A múlt év folyamán újabb tagokkal gyarapodott szervezetünk, amely immár 235 családot támogat. A Bethlen Alapítványtól 35 millió lej értékben ruhanemût és gyerekeknek való gyógyszert kaptunk. Emellett 1997 végén 100, a múlt évben 150 segélycsomagot juttathattunk a rászorulóknak. A rendkívül hátrányos helyzetû családok számára a megyeszékhelyi polgármesteri hivatal állított össze 50 csomagot, hét és fél millió lej értékben — ismertette Borzás Jenô elnök a szervezet tevékenységét.

András Dezsô alelnök, aki egyúttal a múlt évben alakult vásárhelyi központú Családosok és Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke, elmondta, hogy még mindig nincs érezhetô elôrehaladás a családok védelmével foglalkozó szervezetek munkájában. Ez annak tulajdonítható, hogy a helyi közigazgatási szervek még nem mérték fel ezen egyesületek fontosságát, hogy azokat kellôképpen támogassák.

A következôkben az új vezetôtanácsot választották meg. Elnök: Borzás Jenô, alelnökök: Szász András és András Dezsô, jegyzô: Simon Éva, gondnok: Varró Domokos.

A közgyûlést késô estébe nyúló bál követte, amelyrôl nem hiányzott a muzsika, tánc, tombola, s természetesen a jó hangulat sem.

Az elefántcsont-liliom nyomában

Artúr király uralkodásának kora. Az udvar mágusa, Merlin, halála közeledtét érzi. Elhatározza, hogy az addig csak általa ismert helyen ôrzött elefántcsont-liliomot az arra érdemesre hagyja. Szerencsét próbálók hada érkezik a királyi udvarba. Azonban a liliom megszerzéséért kemény próbákon kell bizonyítaniuk rátermettségüket, ügyezségüket.

Nyolc, a merlinihez hasonló akadályt gördítettek annak a 13 csoportnak az útjába, amelyek a cserkészek világnapja alkalmából szervezett kétnapos vetélkedôkre érkeztek a megyeközpontba.

— Sir Robert Stephenson Baden-Powel 1907-ben alapította a cserkészmozgalmat, mely tulajdonképpen játékokra, szabadtéri táborozásokra, valamint a csapatszellem fejlesztésére alapuló program. Február 22-e az alapító angol lord születésnapja, ezt ünnepli immár negyedik alkalommal a cserkészszövetség — mutatott rá Corina Luca, a vásárhelyi cserkészközpont vezetôje. Tôle tudtuk meg, a hazai 35 területi központ több mint 5000 tagot számlál. A vásárhelyi közel száz taggal ismerteti a cserkészet szépségeit.

Liliom formájú, a Somostetôn felállított útvonalon kellett végigmenniük a versenyzôknek. Nem kis helyzetfelismerésre volt szükségük a négytagú csoportokba verôdött cserkészeknek, amikor a tortúrák kamrájához értek, illetve bekötött szemmel a továbbjutáshoz szükséges jeleket kellett megtalálniuk. A leghátborzongatóbb próbát a "boszorkánytanyán" kellett kiállniuk, ahol a felajánlott kotyvalék megkóstolása után a hozzávalókat is meg kellett nevezniük. Csak kevesen jöttek rá, hogy a víz, olaj, ecet, cukor, só, liszt, paprika, fokhagyma mellett kiwi- koncentrátumot, "emberszemet, kígyót, egeret, bogarakat, levágott fület és legyeket" is belefôztek a borzalmas ízû levesbe. Nem kell megijedni, az utóbbiak mûanyagjátékok voltak.

A szombat és vasárnap szabadban szervezett vetélkedôkkel, játékokkal, szakmai megbeszélésekkel telt el. Amolyan "pihenésként" a Víkendtelepen jelmezbált tartottak. Egy lényeges dolgot még mindenképpen el kell mondanunk, meggondolható jelenség: az országos méretû rendezvényt a román cserkészek szervezték, Vásárhelyen egy idô óta a magyar cserkészmozgalom. szinte egyáltalán nem hallatt magáról.