|
LI. évfolyam 38. (14091) |
1999. február 16. kedd |
Kevesen kapnak étkezési jegyet
A parlament szombati együttes ülésén a honatyák befejezték az idei költségvetési törvény szakaszonkénti vitáját.
A kormány megszövegezésében elfogadott 57-es szakasz értelmében az étkezési jegyeket kapó alkalmazottak maximális száma idén a következô képpen oszlik meg: 25.000 az elsô negyedévben, havonta 50.000 a másodikban, havonta 75.000 a harmadik negyedévben, és havi 100.000 ezer a negyedik trimeszterben.
Idén nem bocsátanak ki étkezési jegyeket a közintézmények alkalmazottainak, valamint a veszteséget felmutató alkalmazóknak.
Traian Decebal Remes pénzügyminiszter nyilatkozata szerint az idén kibocsátandó étkezési jegyekre háromszázmilliárd lejt utaltak ki, amelybôl 30 milliárdot az elsô negyedévre, 60 milliárdot a másodikra, 90-et a harmadikra és 120-at a negyedikre.
A villamos- és hôenergia ára február 15-tôl megemelkedik a versenytanács jelentésére a kormány által adott kedvezô véleményezés következtében.
A háztartási fogyasztók esetében a villamos energia ára a következô képpen oszlik meg: 0-50 kW — 235 lej/kWh, 50 kW fölötti fogyasztásra 886 lej/kWh. Az ipari fogyasztóknak számított villamos energia tarifája 502.626 lej/MWh. a lakosság a hôenergiáért is többet fog fizetni mától, amelynek tarifája 88.000 lej/Gkal-ról 112.000 lej/Gkal-ra emelkedik. Az ipari fogyasztók esetében 170.125 lej/Gkal-ról 217.500 lej/Gkal-ra emelik.
Eugeniu Tãnase CONEL-elnök nyilatkozata szerint a drágulás a lej értékvesztésének tudható be, tekintettel, hogy a legutóbbi tarifaemelést 9000 lej/dolláros árfolyamon eszközölték.
A legfelsô bíróság nem volt elnézô
A legfelsô bíróság tegnap 18 évi börtönbüntetésre ítélte Miron Cozmát, a Zsil- völgyi bányászok vezérét az 1991-es bukaresti bányászjárásban játszott szerepéért. A legfelsô bíróság ezzel a döntéssel a bukaresti fellebbviteli bíróság tavaly júniusi ítéletét változtatta meg.
Az ítéletet hétfôn Cozma távollétében mondták ki. A bíróság az államhatalom megdöntésére irányuló akcióban való részvételéért, a fegyverviselésre vonatkozó törvények megszegéséért, valamint a vasúti forgalom biztonságának veszélyeztéséért szabta ki a súlyos büntetést. A jogerôs ítélettel megfosztották Cozmát katonai rangjától is.
1991. szeptember 25-én a Zsil-völgyi bányászok nem egészen két év leforgása alatt negyedszer jelentek meg Bukarestben. Megostromolták a kormánypalotát, betörtek a törvényhozás épületébe. Három napig tartották rémületben a fôvárost, majd amikor a Petre Roman vezette kormány benyújtotta lemondását, távoztak. Akciójuk során három embert megöltek, több százat megsebesítettek.
Miron Cozma az 1996-os hatalomváltásig nyugodt lehetett a bányászjárások miatt, hiszen éppen az akkori államfô, Ion Iliescu kimondott kérésére, illetve hallgatólagos beleegyezésével ment bányászaival a fôvárosba "rendet teremteni".
A jelenlegi kormánykoalíció hatalomra jutása után Cozmát 1997 januárjában letartóztatták az 1991 szeptemberi bányászjárás miatt. A bukaresti felebbviteli bíróság 1998 júniusában másfél évi börtönre ítélte, de miután ebbe beszámították a vizsgálati fogságban letöltött idôt, 1998 júliusában szabadlábra helyezték.
Kiszabadulása után ismét a Zsil-völgyi bányászszakszervezet ligájának elnöke lett, s egyben beválasztották a Nagy-Románia Párt vezetôségébe. 1999. január 18-n újra Bukarest ellen vezényelte a bányászokat, akiknek menete csak négy nappal késôbb állt meg, miután Radu Vasile miniszterelnök személyen tárgyalt Cozmával.
A kormányfô és a bányászvezér megállapodásának tartalmát az elôzetes igéretek szerint most hétfôn hozták volna nyilvánosságra.
Cozma a közelmúltban közölte, hogy nem fogadja el a román igazságszolgáltatást, mivel az teljes mértékben "a politika szolgálatába szegôdött". Petrozsényban tartott sajtóértekezletén kijelentette: ha valakinek van mersze, az próbálja meg ôt a Zsil-völgyében ôrizetbe venni.
Múlt hét végén a fôvárosban ülésezett a Frãtia szakszervezeti szövetség országos tanácsa, amely a szövetség február 22-ére tervezett általános sztrájkját március közepére halasztotta. Abodi Gheorghe, a szövetség megyei szervezetének ügyvezetô elnöke tegnap nyilatkozta lapunknak, hogy a szövetséghez tartozó szervezetek mintegy felének tagsága aláírásával támogatta a munkakonfliktust. A szövetség tanügyi (Spiru Haret), faipari, egészségügyi (Sanitas) szervezetei felkészültek a munkabeszüntetésre, az országos tanács azonban a konfliktus jobb elôkészítésének indokán halasztotta el az általános sztrájk kirobbantását. E héten azonban a munkakonfliktust japánsztrájkkal folytatja a szövetség.
Mint ismeretes, a Frãtia szövetség vezetôsége még december utolsó napjaiban döntött az általános sztrájk kirobbantásáról, elutasítva a kormányfô ajánlatát, aki decemberben 6 - 7 hónapos moratóriumot kért a szakszervezetektôl a kormány reformprogramjának végrehajtásához. A szövetségnek e konfliktussal kapcsolatos egyetlen, országos szintû követelése volt, hogy a kormány hozzon olyan intézkedéseket, melyek által a munkavállalók reálbérének jelenlegi értéke az év végéig megduplázódjon.
Mármint az illetékesek szerint, a vasárnap este kezdôdött, és tegnap is jócskán kitartó havazás következtében. Az országútkarbantartó szolgálat diszpécsere szerint a havazás ideje alatt a hét vidéki munkapont útkarbantartó gépei állandó jelleggel a gondjaikra bízott útszakaszokon járôröztek, és szükség esetén közbe is léptek. Tegnap déli adataik szerint az utak járhatóak, nagy részük nedves volt, csak helyenként borította az útfelületet mintegy centiméter vastag, homokkal összekeveredett és letaposott hóréteg.
Sala Vasile, a megyei útkarbantartó vállalat mûszaki igazgatója szerint a legutóbbi havazás nyomán mintegy két centiméter vastag hóréteg rakódott le az utakon. Tegnap délben a Nyárádremete - Szováta útszakasz karbantartására hajnali ötkor kiküldött mûszaki egység még nem tért vissza telephelyére, ezt a szakaszt leszámítva a megyei rangú utak járhatóak voltak, fennakadás nem volt a forgalomban. Egyébként a cégnek a meteorológiai intézettôl származó információi szerint az idôjárás fölmelegedése várható, további havazás nem valószínû.
A marosvásárhelyi utakat karbantartó Citadin Prest gépei a szolgálatos diszpécser szerint tegnap hajnali három órakor kezdték a város legfontosabb útvonalainak leszórását, majd rendre a többi jelentôs útszakaszt is kezelésbe vették. Állításuk szerint a közlekedésben fennakadás nem volt, erre vonatkozó bejelentéseket sem kapott a cég.
A vasúti forgalomban legtöbb 20 perces késések fordultak elô, nagyobb forgalmi zavar nem akadt a marosvásárhelyi vasútállomás szerint. Hasonlóan, a távolsági autóbuszok is a megszokottnál kissé nehézkesebben, de rendben közlekedtek.
II. János Pál pápa romániai látogatása nagyon nagy mértékben hozzájárulhat a Romániáról kialakult külsô kép és megítélés javításához - hangsúlyozta a hétfôi román sajtó. Valamennyi román lap kiemelte, hogy a katolikus egyház feje most elôször keres majd fel egy ortodox többségû országot.
A Curentul címû lap jó elôre történelminek, sôt "az évszázad látogatásának" minôsítette az utat. Romániai számára minden szempontból nagyon nagy a tét. "Ezzel a nyitással Románia és a Nemzeti Egyház (azaz a román ortodox egyház) tényként igazolja, hogy visszafordíthatatlanul a demokráciát választottuk, és tíz évvel a kommunizmus megdöntése után végleg szakítottunk a múlttal" — írta az újság.
Az Adevãrul vezércikkében azt fejtegette, hogy a pápalátogatás kapcsán 1999 Románia éve lehet. A lap fôként a látogatás ökumenikus jelentôségét hangsúlyozta, és futólag megemlítette, hogy bár a pápa útja "nem klasszikus értelemben vett pásztori látogatás lesz, találkozik mind a latin, mind bizánci rítust követô katolikus hívôkkel és áldását adja rájuk".
A lap szerint a pápa romániai látogatását úgy kell értelmezni, mint "amikor a lelkész felkeresi a beteget. Fontosabb tehát, mint a Nemzetközi Valutaalap szakértôinek, vagy a Világbank vezetôinek látogatása, akik vagyont hozhatnak. Amíg nincs lelki megbékélés, ami a legjobb orvosság, ninden anyagi segítség ellenére veszíteni fogunk" — írta az Adevarul.
A România Liberã címû lap szerint a pápai látogatásra már évekkel ezelôtt sor kerülhetett volna, ha az ortodox egyház meghívója nem késlekedik mostanáig. De a meghívó "az utolsó pillanatig váratott magára, és ez egyértelmûvé teszi, hogy a román patriárkátus csak rendkívüli külsô és belsô nyomás hatására küldött meghívást a pápának". A látogatás arra is felhívja a figyelmet, hogy a Román Ortodox Egyház "milyen fontos szerepet játszhatna Kelet és Nyugat között, ha vezetése sokkal inkább a Szentlélek sugallatára hallgatna, nem pedig a szomorú emlékû évek szekus szervezetének irányvonalát követné".
A Cotidianulírásában úgy vélte, hogy a pápa látogatása - bár megindult a párbeszéd a romániai ortodox és görögkatolikus egyház között — "ronthat az erdélyi helyzeten, ahol a két egyház vezetésének megállapodásai ellenére nagy a feszültség a két keresztény közösség között".
Az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) a hét végén megtartotta elsô kongresszusát, amelyen a párt megalakulása óta eltelt két esztendô tapasztalatait összegezték.
A kongresszust a vajdasági Doroszlón lévô Móricz Zsigmond Magyar Mûvelôdési Egyesültben tartották szombaton, azon a helyen, ahol kilenc éve megalakult a "történelmi Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége" (VMDK) — a VMDP ugyanis a "történtelmi VMDK" szellemi örökösének tartja magát.
A kongresszuson megjelent mintegy 160 küldött megvitatta a pártnak a (vajdasági) tájékoztatásra, mûvelôdésre és oktatásra vonatkozó állásfoglalás- tervezetét, illetve azt a politikai dokumentumot, amelyet végleges formában várhatóan a párt választmánya fogad majd el késôbb esedékes ülésén.
Ágoston András közel két évvel ezelôtt hozta létre a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot, miután a VMDK 1996 decemberi közgyûlésén leváltotta ôt a VMDK elnöki tisztségébôl. A VMDP nem rendelkezik képviselôkkel a szerb parlamentben. (A hat vajdasági magyar párt közül egyedül a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség képviseltetheti magát a köztársasági törvényhozásban).
A VMDP tagja a — mások között Milan Panic volt jugoszláv kormányfô, Dragoslav Avramovic volt jugoszláv jegybanki elnök és a Demokrata Pártot vezetô Zoran Djindjic nevével fémjelzett - Szövetség a változásokért (SZP) elnevezésû szerbiai ellenzéki tömörülésnek.
Az SZP soraiból Vuk Obradovic, a Szociáldemokrácia szerb párt elnöke jelent meg a VMDP elsô, doroszlói kongresszusán.
Jakubinyi érsek a pápalátogatásról
Az erdélyi katolikus püspökök arra kérik II. János Pál pápát, hogy tervezett romániai látogatását ne korlátozza Bukarestre, hanem Balázsfalván találkozzon a romániai görög katolikusokkal, Csíksomlyón pedig a római katolikusokkal — közölte Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek.
Jakubinyi érsek a kolozsvári Szabadság hétfôi számában megjelent interjújában hangsúlyozta: a kérés teljesítése azért is nagyon fontos lenne, mert a romániai katolikusok — mintegy 1 millió római katolikus és 1,3 millió görög katolikus — túlnyomó többsége Erdélyben él.
A Szentszékhez küldött kérelembe "természetesen nem írhattuk be a Székelyföld hangulatát, mely szerint, ha a pápa csak Bukarestbe jönne, inkább ne jöjjön, olyan nagy volna a kiábrándulás, mert székely ember nem megy el Bukarestbe" — tette hozzá az érsek.
A katolikus fôpap szerint elképzelhetô, hogy az eredeti tervektôl eltérôen nem májusban kerülne sor a látogatásra, hanem a beütemezett lengyelországi látogatáshoz kapcsolodóan, így Erdélyt is útba ejthetné. A romániai püspöki kart egyelôre nem értesítette a Szentszék arról, hogy jön a pápa és kéri javaslatait.
"Az idô rövidsége és a rendkívülinek minôsíthetô romániai látogatás kapcsán könnyen megtörténhet, hogy a Szentszék egy szép napon közli végleges döntését az egynapos bukaresti látogatásról, ami megváltoztathatatlan lesz" — fogalmazott az érsek.
Jakubinyi érsek meglepônek nevezte, hogy a román ortodox egyház feladta eddigi merev elutasító álláspontját, és meghívót küldött a katolikus egyház fejének.
— Ennek hátterében az áll, hogy a görög katolikus egyház a Szentszék kérésére lemondott 1990-ben megfogalmazott álláspontjáról, amely szerint az 1948-ban történt betiltatása elôtti állapotot kívánta teljes egészében visszaállítani. A görög katolikus egyháztól ez óriási áldozatot követel — hangsúlyozta az érsek, emlékeztetve arra, hogy a görög katolikusok mostanáig összesen 100 egykori templomukat tudták visszaszerezni valamilyen formában.
Az érsek úgy vélte, politikai szándék, érdek áll amögött, hogy az ortodox egyház a görög katolikusokkal folytatott tárgyalások kimenetelétôl függetlenül meghívta a pápát. "Románia azt szeretné bizonyítani: európai ország, hogy fogadja a pápát" — mondta.
Hibás számításon alapszik az az óvatosság, hogy az idei költségvetésben 3500 milliárd lej privatizációs bevétel szerepel: az idén legalább 9000 milliárd lejre tesz szert Románia a privatizációból — közölte Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap (FPS) elnöke.
A FPS elnöke a sajtón keresztül üzent Traian Decebal Remes pénzügyminiszternek. Sârbu leszögezte: a privatizációból az idén 9000 milliárd lej — jelenlegi árfolyamon mintegy 738 millió dollár — folyik majd be.
Sârbu az idei "biztos privatizációs bevételek" között fô helyen említette a tengerparti Petromidia kôolajfinomító már megtörtént eladását, a postabank (Post Banc), két brassói nagyvállalat: a traktorgyár és a tehergépkocsi-gyár, a pitesti Dacia személygépkocsi-gyár, a bukaresti repülôgépgyár, valamint a RomTelecom privatizációját.
Különösen fontosnak nevezte Sarbu a General Electric Capital Corporation bekapcsolódását a romániai bankprivatizációba. Az FPS a postabank privatizációjáról folytat tárgyalásokat az amerikai óriáscéggel. Sarbu reméli, hogy a GE bekapcsolódása a romániai magánosításba más nagyberuházók megjelenését is maga után vonhatja.
A privatizációs stratégia változásairól szólva Sarbu elmondta, hogy a készülô új magánosítási törvény lehetôvé teszi a romániai mamutcégek feldarabolását, valamint a részletfizetéses részvényvásárlást a bel- és külföldi beruházók számára. Azt is bejelentette, hogy ha elvégezte feladatainak javarészét, magát az állami vagyonkezelô intézetet is privatizálhatják.
Célegyenesbe jutottak a tárgyalások a Dacia autógyár privatizálásáról, mivel a román kormány elfogadta a vevô, a francia Renault cég követeléseinek jelentôs részét. A terepjárókat gyártó ARO sorsa viszont továbbra is bizonytalan.
A Ziarul Fianciar címû gazdasági napilap hétfôi írása szerint a franciák már március 9-én, a Genfi autószalon megnyitásakor bejelenthetik a Dacia megvételét.
Traian Decebal Remes pénzügyminiszter közölte, hogy a Renault három évre áfamentességet kap, öt évig pedig nem kell nyereségadót fizetnie. A Renault ígéretet kapott arra is, hogy a szerzôdés aláírása után három évig vámmentesen vihet be Romániába 10 ezer másutt gyártott gépkocsit. Egyelôre vita folyik arról a követelésrôl, hogy a kormány meghatározott idôre tiltsa be a használt autók behozatalát. A Renault lemondott viszont arról, hogy ne kelljen útadót fizetnie Romániában.
A követeléseket egy hónappal ezelôtt túlzóaknak nevezte Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap elnöke, aki szerint emiatt holtpontra jutottak a Renault-val folytatott tárgyalások.
A francia cégnek ígért kedvezmények miatt nem lehetnek kifogásai a dél-koreai Daewoo társaságnak, mivel gyakorlatilag ugyanilyen könnyítéseket kapott, amikor 1994-ben megjelent a román piacon - hangsúlyozták román illetékesek. A Daewoot egyelôre a vámmentesen behozott gépkocsik lehetôsége aggasztja, mivel így a Romániában nagyon népszerû, ámde jelenleg elérhetetlen árú Renault Clio 6500 dolláros áron jelenhetne meg, szemben a Daewoo új "adujával", a 8000 dolláros áron most piacra dobott Matizzal.
Szerdán jár le a terepjárókat gyártó ARO Câmpulung gyár privatizálására meghirdetett pályázat törvényi határideje, de ajánlat eddig csak az East European Imports (EEI) nevû amerikai cégtôl érkezett. Az amerikai társaságról viszont rossz híreket terjesztenek.
Országos önkormányzat nélkül maradt a románság
A hivatalosan elismert 13 magyarországi kisebbség közül egyedüliként országos önkormányzat nélkül maradt az elkövetkezendô négy évre az ottani románság, miután a küldötteknek az alacsony részvételi arány miatt a megismételt elektori gyûlésen sem sikerült újjáválasztani testületüket vasárnap Budapesten.
Az Országos Választási Bizottság (OVB) felhívása ellenére a 168 szavazásra jogosult elektor közül a határozatképességhez szükséges 75 százaléknál kevesebben, a regisztráció lezárásáig (13 óra 6 percig) összesen 107-en jelentek meg. A részvételi jegyzék alapján megállapítható, hogy az önkormányzat újjáalakítását a Papp Zoltán vezette, 58 elektort magába foglaló Magyar-Román Demokratikus Szövetség tagjainak távolléte hiúsította meg.
Budai János, az országos önkormányzat eddigi vezetôje az MTI-nek elmondta, hogy a kisebbség képviseletére a folytonosság érdekében szervezetet alakítanak Magyarországi Román Önkormányzatok Szövetsége elnevezéssel. A jelenlévôk még a helyszínen döntöttek a tömörülés létrehozásáról.
— A kormányon múlik, partnernek tekinti-e az önkormányzati szövetséget — fogalmazott Budai János. Utalt arra, hogy az országos önkormányzat idén 27 millió forint költségvetési támogatást kapott volna, az újonnan létrejött szervezetnek ugyanakkor nem jár automatikusan anyagi segítség a központi büdzsébôl.
Doncsev Toso, a kisebbségi hivatal elnöke az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta: a kormányzatnak a történtek után még nagyobb a felelôssége, hogy a magyarországi románság érdekvédelmi lehetôségeirôl gondoskodjon. A hivatal vezetôje fontosnak nevezte, hogy az önkormányzati szövetség széles körûen reprezentálja a magyarországi románságot. Doncsev Toso elítélôleg nyilatkozott a Magyar-Román Demokratikus Szövetség küldötteinek távolmaradásáról.
A parlamenti képviselettel rendelkezô szervezetek kaptak meghívót a szombaton Budapesten megrendezendô "Magyarország és a határon túli magyarság" címû konferenciára — mondta Martonyi János hétfôn a magyar Külügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatón.
Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) vezetôje elmondta, hogy az értekezletre a magyarországi és határon túli, parlamenti képviselettel rendelkezô magyar pártok elnökeit, valamint a Magyarok Világszövetségének vezetôjét hívták meg. A szervezetek még további egy fôvel képviseltethetik magukat a tanácskozáson.
Martonyi János hangsúlyozta, hogy nem cél egyetlen szervezet kirekesztése sem a magyar-magyar párbeszédbôl, de valahogyan meg kellett határozni a meghívottak körét, s a parlamenti legitimáció bizonyult a viszonylag legjobb szempontnak.
Megkezdôdtek az NVA-küldöttség tárgyalásai
Az Emanuel Zervadouakis, az NVA romániai fôtárgyalója vezette delegáció hétfôn a Nemzeti Bank képviselôivel találkozott. Bár a program szerint elôször Decebal Traian Remes pénzügyminiszterrel kellett volna találkoznia.
Az NVA-delegáció és a pénzügyminiszter közti találkozót úgyszintén hétfôre rögzítették.
Ioan Nicolescu pénzügyi fôtitkár megjegyezte, hogy nagy esély van az újabb egyezménykötésre az NVA-val, lévén, hogy a költségvetési tervezet tiszteletben tartotta az Alap fontosabb követelményeit (deficit, infláció, dollárárfolyam és védôvám).
Az NVA-delegáció romániai látogatása február 26-án ér véget.
Nagy-nagy szomorúság és mély elkeseredés vett erôt rajtam, amikor elolvastam a Népújság beszámolóját a megye RMDSZ-tisztújító közgyûlésérôl. Hát ilyenek vagyunk mi, Maros menti magyarok. Milyen balga, botor, bumfordi, bugris botfülû képviselôket küldtünk a gyûlésbe! Világosan megmondták nekik azok, akiknek a véleménye számít ország-világ, s fôleg a Népújság elôtt, hogy a jelentés elfogadhatatlan, a pénzügyi jelentés szintúgy. Hogy minden, amit a vezetôség csinált, rossz volt. Egyetlen értelmes hozzászólás nem hangzott el a vezetôség vagy a jelentés mellett — a Népújság beszámolója szerint —, s a küldöttek mégis elfogadták ("Mindent megszavazunk"). Hát nem elkeserítô? A koherens jelölt helyett az inkoherenset választották. S mindennek tetejébe, uram bocsá', a leköszönô elnököt tiszteletbeli elnökké kiáltották ki. Igaz, csak a kvórum hiányában (Lepsénynél még megvolt, de útközben, úgy látszik, valahol elveszett.) Az idô többi része valószínûleg csacska, locsifecsi szószátyárkodással telt, hiszen a Népújság egyetlen értelmes hozzászólást sem ismertetett, kivéve természetesen a fent említett tiszteletre méltó kivételeket. Hogy közben önkormányzati beszámolók is elhangzottak, megválasztották a TKT-t, módosították az alapszabályt, az szót sem érdemel.
S a jövôben sem várhatunk sok jót, hiszen "Így kezdôdik hát a megyei RMDSZ új korszaka."
Komolyra fordítva a szót: természetesen minden embernek, még az újságírónak is joga van arra, hogy saját véleménye legyen, s ezt ki is mondhatja, le is írhatja, glosszában, tárcában, kommentárban, esszében, tanulmányban, s akár vezércikkben is. De az eseményekrôl, történésekrôl objektíven, pontosan tájékoztatni, hogy úgy mondjam, kutya kötelessége. "A hír szent, a vélemény szabad" hangzik az újságírók egyik parancsolata.
Kedves Népújság! Ezt kérjük és várjuk Tôled: a tárgyilagos, elfogulatlan, pontos tájékoztatást. (Ami a "színeket" illeti, a szálka és gerenda példázata jut az ember eszébe.) Emellett természetesen a saját véleményedet is, de nem összekeverve, összemosva a kettôt. Hogy minden munkatársad elmondhassa Adyval: "Szentlélek lovagja voltam, becsületes újságíró."
Szûkebb pátriánk ismert közéleti embere, Fülöp Géza az iméntiekben, hogy kissé modorosan fogalmazzunk, a tárgyilagos valóságfeltárás igényére hívja fel a figyelmünket. A szálka és gerenda példázatánál maradva, Fülöp Géza a tényeket mellôzve azt kéri számon, ami nincs, de — feltehetôen — szeretné, ha lenne. Az "elfogult" tudósításban nem szerepelhet olyasmi, ami nem történt meg. Sem Fülöp Géza, sem valamiféle "egyensúly" kedvéért nem találhattunk ki a volt elnökség politikai, szervezési, gazdasági ténykedésével elégedett, azt pozitívan méltató véleményt. A szedett-vedett pénzügyi beszámoló helyett sem írhattunk "sikersztorit" a fölhalmozott adósságról, az árvízkárosultak pénzének elköltésérôl. Ez az objektív helyzet, amit F. G. rosszallva vesz tudomásul, s varr a Népújság nyakába. S ha már szóba hozta F. G., hogy "közben önkormányzati beszámolók is elhangzottak, megválasztották a TKT-t, módosították az alapszabályt...", most, mondjuk el: az önkormányzatok mûködésérôl érdemben ugyancsak a "mérsékeltek" ejtettek pusztába kiáltott szót; a "nagy" és a helyi RMDSZ alapszabályzatának összehangolásáról döntöttek mindössze; "zsinórban" megszavazták a körzeti-kerületi TKT- jelöléseket. Itt a "pusztába kiáltott", a "mindössze" és a "zsinórban" azt jelöli, hogy egy rendezvénynek, eseménynek hangulata is van, ami ugyanúgy objektív, mint a tények. Például az, hogy ami "Lepsénynél még megvolt", az a küldöttgyûlésen tényleg "elveszett"!
Elkerülte F. G. figyelmét az az "apróság" is, hogy a küldöttek jogos elvárását semmibe véve, a leköszönôk egy árva mondattal sem válaszoltak az elhangzott bírálatokra. Vagy csak a "szubjektív", "elfogult" ésatöbbi újságírótól várható el, hogy "szentlélek lovagja" legyen?
A minap Nyárádszeredában egy "radikális" úr is azt kérte rajtunk számon, ami nincs. Felrótta, hogy nem vagyunk hajlandók leközölni a radikális véleményeket. Arról nagyvonalúan hallgatott, hogy kinek, milyen írását tartjuk a szerkesztôségi fiókokban. Eláruljuk: egyetlen árva "radikális" vélemény sem porosodik nálunk. Azt is bevallhatjuk, hogy olykor az elvárható szakmai igényességet mellôzve adunk helyet az "egyensúly" kedvéért olyan véleményeknek, amelyek szerzôi nem csak a tényekkel, az elemi logikával, de a magyar nyelvvel is hadilábon állnak. Meg is kapjuk a magunkét ezért azoktól, akik joggal, adott szellemi nívót várnak el tôlünk.
Mindent egybevetve: a valóságot, a tényeket kell rendbe tenni ahhoz, hogy a róluk szóló tudósítást is kiegyensúlyozottnak érezhesse a közvélemény. Amit most érzékel, az megközelítôleg az, ami van. Ezt tudomásul venni, minél hitelesebben az olvasó tudomására hozni, valóban kutya- kötelességünk.
Népújság
Nyárádszeredában az RMDSZ megújulásáért szervezett fórumon Toró T. Tibortól hallottunk a "mást csinálás" Kérdeztük alternatívájáról. Pontosabban mit ért ezalatt?
— Két év alatt igen megmutatkoztak ennek a koalíciós egyezségnek a korlátai, több lehetôség lett volna a pályakorrekciót elvégezni, a legutolsó az október 3-i SZKT-döntés, amikor bebizonyosodott, hogy a számunkra stratégiai ügyben, az egyetem-kérdésben ezzel a koalíciós partnerrel nem fogunk tudni áttörést elérni, akkor fel kellett volna állni, s azt mondani: uraim , itt ebben a mûködési vonalban nem lehet tovább folytatni, találjunk egy másik együttmûködési formát, nevezzük meg azokat, például parlamenti reformtörvények támogatása és így tovább. Mindez a koalíciós egyezség megváltoztatását jelentette volna.Ez nem történt meg és most, ilyen szigorú költségvetési reformra készülnek, ami beláthatatlan lesz az egész romániai társadalomra nézve, de ezen belül már most azonosítható a magyar közösségre nézve, hogy helyenként hátrányosabb lesz, mint a román többség részére és mindehhez mi gyakorlatilag társszerzôséget vállaltunk. Azt hiszem, ez olyan lépés, amelynek következményei meg fognak mutatkozni, és egyértelmûen zsákutcába vezetnek.
— Úgy vélem, hogy igen tömény és egyértelmû politikai töltete van a Csernátonban elkezdett, az RMDSZ megújulását szorgalmazó vidéki fórumoknak. Csakhogy a vidék jellegébôl fakadóan elsôsorban gazdasági fellendülésre apellál, jobb híján reális gazdasági javaslatokat, használható tervcsomagot vár az RMDSZ-tôl. Ilyen egyelôre nincs a láthatáron, netán a radikális szárnynak volna használható elképzelése az és egyirányú politizálása mellett?
— Egy ilyen fórum nem az a hely. Tulajdonképpen egy politikai fórum, az irány-és pályakorrekciókat lehet elôkészíteni, mert a döntéseket nyilván az RMDSZ legitim fórumain kell majd meghozni. Gyakorlatilag alkalmat kerítünk, hogy azok a politikusok, akik látnak alternatívát, hiszen Markó Béla és csapata kijelentette, hogy más alternatívát nem lát, csak ezt az utat, amelyen halad, itt lehetôség van elmondani azt, hogy igenis, látunk alternatívát és az RMDSZ-kongresszuson majd ezt az alternatívát fel is lehet mutatni és támogatottságot szerezni melléje, akár leváltani a jelenlegi vezetést.
— Másként mondom: a Nyárádmentét többnyire gazdaemberek lakják, kevésbé érdekli ôket, hogy mit hoz majd az RMDSZ-kongresszus politikailag, akkor, amikor szántani, vetni kell.
— Akkor speciális jellegû fórumot kell szervezni... Ezt jó ötletnek is tartom, Ez a fórum nem az a fórum, hanem elvi alternatívákat felmutató, kipróbáló, megfogalmazó tanácskozás. Ez nem jelenti azt, hogy mi a gazdaságot nem tartjuk fontosnak, ám akik itt elôadnak, nem gazdaságpolitikusok. Amit ön mond, az valóban a gazdaságpolitikusok dolga, akik közelebb állnak a közemberhez.
— Kérdeztem az elôbb: társulnak-e önökhöz garantáltan jó hirû-képzettségû gazdasági szakemberek?
— Természetesen, csak nem igazán volt mozgástere ennek a szárnynak, hogy az ilyen elképzeléseit is elmondja, hiszen az RMDSZ- nek olyan a felépítése, hogy ezeknek az embereknek nem volt esélyük labdába rúgni. Amennyiben megtörténik az RMDSZ csúcsán a váltás, akkor ezek a szakemberek is nagyobb teret kapnak elképzeléseik bemutatására is.
— Név szerint esetleg ?
— Nem akarok most neveket mondani, mert egyrészt nehéz helyzetbe sodornám ôket, hiszen vannak olyanok, akik itteni háttérbôl a jelenlegi RMDSZ-struktúrákban dolgoznak, ha pedig megemlíteném most nevüket, azt hiszem nehéz helyzetbe kerülnének. Akkor nevezem majd meg ôket, ha a kongresszuson netán olyan helyzetbe kerül ez a csapat, amelynek én is tagja vagyok, hogy lehetôséget kap megmutatni mit tud.
"Asztaltól felkelvén vagy még asztalnál ülvén is, készen volt a hegedû és duda, ottan-ottan az furulya és cimbalom is; azután táncolni kezdettek, nem ugrándoztak kecske módon, mint most, hanem szép halkal járták, gyakorta kiáltván: három a tánc."
Apor Péter több mint két és fél évszázaddal ezelôtt született, Metamorphosis Transylvaniae avagy Az erdélyi régi szokások és rendtartások címû emlékiratában olvashatók e sorok Az vendégségrôl és ebédrôl és vacsoráról szóló fejezetben, és még hosszasan idézhetnôk, ha nagyobb teret szentelhetnénk a múlt szombaton lezajlott marosvásárhelyi Bethlen Kata bálnak. Mert felújítása óta immár a kilencedik s az évezred utolsó ilyen farsangi mulatsága az eddigieknél gazdagabban kínálta a régi szokásokat, korabeli hagyományokat, anélkül, hogy percre is megfeledkezett volna korunkról, mai elvárásainkról. S a fáradhatatlan, figyelmes és ötletgazdag szervezôk tapasztalt, jó házigazdára találtak a Continental vendéglôben és csapatában is, így hát a jelek szerint minden jelenlevô kitûnôen érezte magát, nagyszerûen mulatott, akkor is, ha nem marosvásárhelyi, hanem kimondottan erre az alkalomra érkezett Bécsbôl, Budapestrôl netalán, Oklándról avagy Nagyenyedrôl.
A "mókamester" háznagy, Gáspárik Attila színmûvész is joggal olvasott föl passzusokat Apor Péter uram korhû beszámolójából, mondandóját szemléletesen példázni is tudta a kolozsvári zenetudós, László Bakk Anikó magyarázataival és a Mátyás király idejét zenében, dalban, táncban megelevenítô vendégtársaság, az ugyancsak Szamos-parti Amaryllis társaság bálnyitó fellépésével. Késôbb persze változott a tánc s a muzsika, volt bizony jelenkori ugrándozás is bôven, ahogy a maiaknak illik is kortól, nemtôl, vérmérséklettôl függetlenül, de addig is kellemes színfolt volt az elsô bálozó fiatalok méltóságteljesen látványos Palotás tánca, melyet Szôke István tanított meg a hat párnak több heti lelkes gyakorlással. Nem is tudom, honnan szerezték hozzá a lányok az alkalmi ruhát, tény, hogy szépek voltak, s azonosulni tudtak vele. Akárcsak a többi hölgy és partnerük, akik eleganciában szintén igyekeztek túltenni egymáson.
Így volt ez jóval korábban is a Bethlen Kata bálokon, hallhattuk a fiatalosan vidám és felszabadultan csevegô bálanya, Darabont Klára visszaemlékezésébôl, aki a harmincas évek báli szokásairól beszélt, arról a korszakról, amikor a Kultúrpalotában járhatták Gyertyaszentelô Boldogasszony havában a táncot.
Nosztalgiázás persze volt még a bálon. A kiváló muzsikus, Demeter Ottó, aki Amerikából tért vissza, szintén legszebb vásárhelyi éveire emlékezett, mielôtt elandalította volna a társaságot harmóniadús billentyûjátékával. A mindig friss, mindig formában levô Autostop együttes tagjai és a virtuóz hegedûs, Koszorús Kálmán is korábbi évtizedeket, mai divatokat idéztek meg eleven muzsikájukkal, slágereikkel, nótáikkal.
A változatos mûsor hangulatát emelte a magyarul, románul is viccelni tudó, angol-hindu bohóc, Shajjad Rizvi szellemes produkciója, aki a délelôtt folyamán a Lidia Otthon lakóit is megpróbálta felvidítani.. És sikeresen nevettetett Márton Gyöngyi, a Tompa Miklós Társulat ifjú tagja, valamint a két színiakadémista, Kozma Attila és Katona László is, akik már a jelen politikájában, valóságában rejlô humort aknázták ki.
A szellemi táplálék mellett persze megfelelô étrend is igyekezett mosolyra deríteni a bálozókat. A séf, Takács László fôszakács is letûnt idôket próbált felébreszteni. Menüje: Károlyi saláta töltött tojással, savanyú vetrece, tordai lacipecsenye és somlói galuska az ínyencekben sem keltett csalódást.
Emlékezetes, vidám volt a bál, jó volt újra érzeni, hogy nem csak a húszéveseké a világ. Mint mindig, újat is hozott. S hogy ez így van, hogy egyáltalán még van ez a bál, miközben annyi szép dologról le kell mondanunk, az elsôsorban a fôszervezô, Demeterné Varga Irénnek köszönhetô, aki nem hagyja, hogy a szolgálatos kerékkötôk, az örök pesszimisták elvegyék a kedvét, megtörjék szárnyalását, megtorpedózzák elképzeléseit, hanem azért is csinálja konok kitartással, bizakodón. És ilyenkor mindig kiderül: neki van igaza. Bárcsak még számos ilyen önzetlen, magával ragadóan derûlátó közösségi embere lenne városunknak, megyénknek.
Minden ilyen alkalommal óhatatlanul közöttünk vannak a felejthetetlen mûvészpedagógusok, az alattunk és fölöttünk végzett, jobb és kevésbé jobb sorsra jutott diáktársak és az emlékek, ahogy Szônyi, Czirják, Molnár és a többi tanár urak és hölgyek több tíz évekkel ezelôtt ugyanilyen lámpalázzal léptek a dobogóra, mint mai tanítványaik, a mostani "stresszesek".
Tehetségesek ezek a gyerekek. Jól alapozott hangszeres tudással, érzékeny elôadásmóddal és kellô befogadó intellektussal rendelkezô muzsikusígéret mindegyik. Haáz Bence pillanatnyi megingással induló játékát gyorsan feledtette a közvetlen párbeszédet folytató oboahang szépsége Bach kettôs versenyében, ahol Engel Tamás kissé elfogódott hegedûjátékával társulva fokozatosan felszabadulva sikerült stílusos, értelmes, hatásos elôadást létrehozniuk. Ana Bogãtilã árnyalt, fogékony, együtt lélegzô hegedûlésével Lokodi Károly artikulált, jól felelgetô, világos tónusú játéka párosult Bach d-moll kettôs versenyében. Kár, hogy a két hangszer minôségkülönbsége a hangszín-intonáció egyeztetést nem tette lehetôvé. E szép produkciók közül Lázok Gergely harsonakajátéka más elbírálást érdemel. Ô ugyanis már nem játszik középiskolás fokon. Ha tanügyi rendszerünk nem lenne ilyen vaskalapos, ennek a diáknak konzervatóriumban lenne a helye, isteni szerencse, hogy Molnár Géza keze alatt nevelôdhet addig is. Larsson Concertinójában (op. 45. nr. 7) a dixielandes gyors és nehezen intonálható passzázsok könnyed, bravúros technikai kezelésétôl a hangzás fátyolosan szelíd melankóliáját hordozó dallammûvekig a cselekményességtôl a sokszínûségig kutatta, szôtte, bolyongta, játszta át a variációs formaelvet kibontó kompozíciót. Kiélvezi a játéklehetôséget, de tud már alkalmazkodni is. Jó utat Gergely, a kiszámíthatatlan mûvészsors felé!
A zeneiskola zenekarát Szônyi Zoltán vezényli. Nélküle, az ô muzsikusi és pedagógiai habitusa nélkül ma már nehezen lenne elképzelhetô Marosvásárhely zeneiskolájának mûvészi rangja. Az igazi nagy kamaramuzsikusok egyike ô, aki a kamaramuzsikai kidolgozás igénye felôl közelít, s vezénylése nem a pillanat koreográfiája. Keze alatt meg lehet tanulni a zenekari játék alfáját — hallani azt, amit játszunk. Mozart Divertimentója és Schubert VIII. h-moll szimfóniája is erre volt iskola. Például arra, hogy a befejezetlen elsô tételének 3/4-es és a második tétel 3/8-os lüktetése nagyjából megegyezik. Hogy a tételek szembefordulásából nem szükségszerûen ellentét következik. És még sok egyéb. Megérdemelt sikernek szólt a taps.
Pénteken délután a megyeszékhelyi 6-os számú óvodában a Fókusz Öko Központ munkatársai az otthont adó kisdedóvó intézet, valamint a 11-es, 14-es, 18-as számú általános iskolák és a Pedagógiai Líceum képviselôivel találkoztak. A Fókusz az iskolákban történô környezetvédelmi nevelést támogatja, s az általa szervezett pénteki találkozón az együttmûködô intézményekben kialakítandó zöld sarkok voltak napirenden. A környezetvédelmi szervezet a fent említett intézmények szaktanárainak egy-egy akváriumot, kis asztalt és tevékenységajánlatot adott át, megteremtve a keretet a beinduló sarkoknak. A zöld sarkokban, a tevékenységajánlat szerint fontos beszélni az akváriumról, a hulladékokról, a vízszennyezôdésrôl, a folyók önálló életérôl, a levegôszennyezésrôl. Ugyanakkor az iskolában tartott elméleti órákat mellett kinti tevékenységekkel — a város környéken élô növények, madarak, állatok megismerése — kell elôsegíteni, hogy a gyerekek személyes kapcsolatot alakíthassanak ki a természettel, s védjék a benne található értékeket. A beszélgetések során felmerült a zöld sarkok használatának fontossága, mert ha csak díszként állítják fel ôket, nem teljesül a cél: a négy fal között is a természetben érezze magát a tanuló, tudja konkrét dolgokhoz — halak, kagylók, növények — kötni az órákon hallott tananyagot.
A zöld sarkok hasznosságát az eljövendô hónapok fogják bebizonyítani vagy megcáfolni, mindenképpen figyelemre méltó a kezdeményezés, s a mottóként választott kínai közmondás — Ha a holnapra gondolsz — végy ételt magadhoz. Ha az eljövendô évre gondolsz — ültess egy fát. Ha a jövô századra gondolsz — neveld a gyerekeket. — is megszívlelendô.
Nem a császár, hanem az, hogy legalább nyolc Ferencz Jóskát ismerek. Ez olyan divat volt, mint amilyen a Viktor lesz az Orbánoknál, ha soká tart a polgári dicsôség. A századvégen elôszeretettel adtak József nevet a Ferencz nevû családokban, érdekes, a Ferdinánd már közelrôl sem olyan népszerû. Persze a Ferencz Jóskák nem vetekedhetnek a Ferencz Erzsikkel, semmilyen Erzsébetekkel, a magyarok királynôjét népszerûségben meg sem közelíti az osztrák császár. Ismerek azonban másfajta névadási módot is, falumban Kicsi Jóska (néhány évvel idôsebb nálam, de rajta maradt a gyermekkori jelzô) azóta már szintén felnôtté cseperedett fiának ezt a nevet adta annak idején: József Attila. Vagyis Varga József Attila. Kicsi Jóska szép bajuszos magyar ember, apja is az volt, ô is kômûves.
A Ferencz Jóska-féle fröccs ecet alapon áll össze. Vagyis annyit ehetek, amennyit csak megenged a költségvetésem, belakhatok nyugodtan, aztán a végén mérek az almaecetbôl egy kávéskanálnyit a borospohárba, feltöltöm vízzel, és asszonyomra köszöntvén megiszom, mintha Bod Péter idején élnék és szolgáknak szánt óbort nyeldekelnék ôszutón, télelôn, mikor már megforrt az új, s épp ezért nincs becsülete a réginek, estélyeken elhull a szolgaszemélyzet, az úrnô szolgál fel.
Amikor már-már nekiülök, hogy a Ferencz Jóska- féle fröccsrôl írjak, belép Ferencz József. Alacsony, piros arcú ember, ki hinné, hogy 1930-ban született. Tizenhárom kísérlete van folyamatban. Természetgyógyász, füvek tudója, teák, kivonatok készítôje. Zöld vadászkalapja pajkosan konyul bal szeme fölé, valahányszor valami fontosat mond; s megvonaglik szemöldöke is. Zöld a derékkabátja is, és kezében az elmaradhatatlan szatyor a mûanyag flakonokkal, ezekben van a szer.
Figyelmeztet: ez az almaecet, melyrôl véletlenül derült ki gyógyító hatása, egyedi készítmény, maga úgy jött rá, hogy rájárt az almaborra, s késôn kapott észbe, hogy amit a csuporból behabar a pincében, az már nem karcos, hanem ecetes. Néhány nap alatt tíz kilót fogyott.
Közben csak úgy falta a bélszínt, mert fene étvágyat csinált a bora. Szóval, ha nem figyelek oda, deszkára megyek le, mert van, akinél segít, és van, akinél nem segít, nagyjából minden fröccsel ez a helyzet. Ha látom, hogy a kellô méreten vagyok, hagyjam abba, mert veszélyes lehet.
Nekem láthatóan lement a pocakom, a feleségemé nem. Pedig nem ô szokott éjjel a kamrában koslatni déli maradék után.
Ferencz József Ferenczi Lehel bácsitól tudott meg ezt-azt. Mint Kuti Dénes Burda tanár úrtól, Piskolti Gábortól, Bordi Andrástól, Nagy Páltól. A mûvészetet lopni kell.
Több nagy csatát vív, egyik a pikkelysömör. Teáira magam is esküszöm, de legutóbbi készítménye, a sárga meg a szürke kenôcs: egyenesen fenomenális. Az az elve, hogy egyetemesen segít a szer. Ezzel például égési sebeket is lehet kezelni, de más, közönséges, friss vagy hegedô sebre is kitûnô. A herpeszt elolvasztja, mint a tavasz a havat.
Gyomorbántalmak, máj, epe. Van Lehel bácsinak egy tudós könyve, az ezervalahányas évekbôl, német könyv magyarul, abban vannak a nagy titkok. Nem publikusak ezek, bár az sem szép, ha az ember magával viszi ôket a sírba. A természetgyógyászatnak hatalmas irodalma van, mindig tanulni, kísérletezni, gyûjteni, komponálni kell.
Például ott a felesége. Grippe után szövôdmény, hányinger, hányás, fejfájás, bénulás. Volt már hasonló esete, most az utolsó percben döbbent rá Ferencz úr: ez agyvérzés. Nosza hideget a fejre, meleget a hasra. Hideg vizes ruhát három-négy rétegre csavarva a homlokra, és jól megmelegített rongyot a hasra. Hogy leszívja.
És sikerült. Maradt a nyaki duzzadt ér, azt almaecetes borogatással kezelte. És az asszony helyrejött, beszél. Holott már béna és néma volt.
Mondják, Kusztos Endre fia, felesége halálos ágyánál szenvedéllyel rajzolta ôket, táncolt a szén a papíron, leképezte a haldokló lélek utolsó táncát.
Ferencz úr egy fél pillanattal elôbb van ott, mint a kaszás.
Ugyanez az eljárás infarktuskor is. Hideg vizes rongyot a szívtájékra, forró száraz kendôt a hasra. De csak akkor, ha ô ott van a közelben. Ha ô nincs ott, vagy ha nem azonnal segítesz, szakszerûen, oda a beteg.
Tizenhárom kísérlet. Van az AIDS ellen is, de a beteg kislány nagymamája végül nem engedte kipróbálni. Ferencz úr tartja magát a horoszkópjához, de alkalmazkodó horoszkópos ô: csak azt veszi ki belôle, ami neki való. Mert ha azt írja például, hogy nehezen találja meg a szót a szüleivel, az világos, hogy nem ôrá vonatkozik, hanem a fiatalabb Mérlegekre. De az már ôrá van szabva, hogy: kereskedelmi kapcsolataiban legyen óvatos. Mindazonáltal ne sajnálja a pénzt annak, aki találmányát fel tudja futtatni.
Az életmû csúcsa, munkássága teteje: a VIAGRA 3! Természetes potencianövesztô, mellékhatása nincs. Mikor ezzel elkészül, talán meg is dicsôül Ferencz József, ez a nagyszerû ember. Ha megtalálja azt a páratlan FÜVET, az egyetlent, a titkosat, amely teljessé teszi a csodát; melynek tudja már a nevét is, de még nem bukkant rá sem réteken, sem dûlôkön, sem lilás havasi fennsíkon.
Józsi bácsi, iparkodjék ám! Mert, khm. Szóval az a helyzet, hogy unom-forma már a fröccsöt.
Barts Gyula gyulafehérvári fôgimnáziumi tanár 1912- ben védte meg bölcsészdoktori értekezését a székely-magyar történelem kiváló értôjénél, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem professzoránál, dr. Szadeczky-Kardoss Lajosnál. A disszertáció címe: Marosvásárhelyi Borsos Tamás élete és történeti szereplése. (Született 1566-ban, meghalt 1634 tájt). Kolozsvárt, Nyomatott Gombos Ferencz könyvsajtóján, 1912. E tudományos értekezés, amelynek ki kellett állnia a tanári testületi ellenvélemények kereszttüzét is, elsô bekezdése ezeket tartalmazza:
„Borsos Tamás Erdély XVII. századi történetének egyik rendkívül érdekes és rokonszenves alakja. Egyszerû, tanult városi polgár tehetséges fia. Férfikorának elsô felét szülôvárosa, Marosvásárhely szolgálatában tölti. Itt szerzett nagy érdemei csakhamar megismertetik a rendekkel és fejedelmekkel, s a vásárhelyiek igazán <<prudens és circumspectus>> bírája egymásután fejedelmi táblai ülnök, nemes, majd követ lesz. Bethlen [Gábor] idejében már sokat emlegetett diplomata, akinek mûködése fejedelme és kortársai részérôl a legnagyobb elismerésre talált."
Nos, a prudens és circumspectus címzés, titulus — azaz körültekintô/gondos és tekintetes — a nem nemeseknek, a polgároknak járt ki. Borsos Tamás nem született „ôsnemesnek", miként a Népújság LI. évf., 35.sz., 4 old. olvasható az általunk is nagyon tisztelt szerzô tollából. Borsos nemessé lett, nemességet szerzett érdemei révén. Az én szabadelvû-plebejus szemléletem szerint polgárnak lenni nem szégyen, és sokkal veretesebb ez a nemesség, mint az, amit olykor csupán méltatlan utódok cipelnek derék és hôs, tudós és nagylelkû ôsök öröksége gyanánt.
Borsos Tamás mint marosvásárhelyi lakos, polgár — a bürgeri státusa atyjától öröklôdött rá —, amúgy is szabad rangú volt, a székelység egyetemes szabadállásából következôen. A nemes székely náció tagja volt, a Székelyföldön lakott, ám ez a nemesség kollektív volt. Mint a fejedelem alattvalója, Borsos Tamás szabad polgárnak született. (A polgárt pedig nem csupán városlakónak, hanem társadalmi kategóriának kell fordítanunk, értelmeznünk. Hogy ez fejletlen volt, s majd a 18. század végén megváltozott összetételben kezdôdik el igazi kibontakozása, osztállyá érése, az már más kérdés.)
Van egy érdekes állítás, amely bennünket gondolkodóba ejtett. E fölött Barts Gyula is átsiklott, nem oldotta föl az ellentmondást. A cikkben olvassuk „1594-ben a mezôváros — az akkori szokás szerint — polgárrá fogadta, mint céhtagot és jó politikai érzékkel rendelkezô egyént". Én úgy gondolom, hogy céhtag, a céh mestere — lett légyen akár a szöcsöké is — csak az lehetett, aki már mezôvárosi polgár volt. Kolozsvári polgár nem lehetett a vásárhelyi céhek valamelyikének tagja és fordítva. Ezek a testületek zárt helyi korporációként mûködtek, a polgár státus eleve döntô volt a mesterré avatás dolgában. Borsos T. Marosvásárhelyen született, atyja Sebestyén — nem a cikk aláírója! — már polgár volt, feltehetôen annak az apja is, tehát 1594-ben nem kellett Borsost a város polgárává, teljes jogú lakósává tenni. Feltételezésem szerint nem polgárrá fogadták, hanem v á l a s z t o t t á k. Ez pedig lényeges különbség. Esküdt polgár lett, azaz bekerült a város önkormányzati testületébe. Ma azt mondanánk, hogy a városi tanács tagja lett. Akkoriban létezett egy szélesebb külsô és egy szûkebb körû belsô tanács, amit a szabad királyi városokban (is) centumvíreknek (százférfiak), ill. magisztrátusnak hívtak. Eme belsô tanács élén állott a város bírája. 1594-ben Borsos, ha jól számolunk, huszonnyolc esztendôs, elôkelô polgár fia, tekintélyét és vagyonát gyarapító nôs ifjú polgár maga is, akit polgártársainak bizalma az esküdtek feladatával ruház föl. Ez a további önkormányzati hivatalvállalás minimuma, közvetlen közelrôl láthatta, miként intézik a tekintetes urak, mesterek, cívisek a város belügyeit. Ezért választják három esztendôvel késôbb jegyzônek, ami bizalmi munkakör, érteni kell az iratszerkesztéshez többek között, majd 33 éves korában megteszik közakaratból, többségi vótum alapján a város elsô emberének! Akit a tegnapelôtt fogadtak polgárrá, a város lakójává, azt nem szokták rögtön, pár esztendô alatt városbíróvá tenni. Ha csak nem avatkozik be valamilyen felsôbb hatalom, mint pl. a 18. század derekán Medgyesen a Gubernium egy derék brabanti (németalföldi) katolikus királyi vadászt tett a lutheránus többségû város élére, hogy idôben-térben közelebbi példák ezúttal mellôztessenek.
Barts tanár úr, aki a vásárhelyi kollégium növendéke volt, 1912-ben tiszteletpéldányt küldött disszertációjából az iskola elöljáróinak és könyvtárának — bár ma is szokásban lenne hasonló könyvtárgyarapítás —, a mondott értekezô az akkor még Marosvásárhelyen ôrzött Teleki nemzetségi levéltárban kutatott Borsos Tamás nyomai után ifj. Biás István levéltárnok segítségével, Kolozsvárott pedig az ugyancsak városunkban született Kelemen Lajos segítette elôbbre jutni munkájában.
Ennyi tekintély fedezékébe húzódva másolom ide a következôket:
„Annyit bizonyosan megállapíthatunk, hogy Marosvásárhely a Borsos család ôsi fészke, ahol e család a XVI. század második felében kezd nagyobb szerepet játszani. A család virágzási kora a krónikaíró Borsos Sebestyénnel kezdôdik. Az ô idejében a Borsos család már mint Marosvásárhelynek, vagy ahogy akkor nevezték: Székelyvásárhelynek egyik elôkelô polgárcsaládja szerepel." (6. old.) „Borsos Sebestyén szorgalmával és tehetségével 1563-ban felküzdötte magát a vásárhelyi polgárok sorába." (Az ehhez csatolt lábjegyzetben az áll: Nyerges Sebestyén [- ez sem rokonunk -] bíróságában lett polgár. Az információ forrása maga Borsos Sebestyén krónikája, s itt szintén esküdt polgári minôségrôl lehet szó. A Krónika megjelent 1855-ben Kolozsvárott az Erdélyi Történeti Adatok I. kötetében.) Itt is ugyanazt feltételezhetjük mint feljebb, ha 1565-ben B. Sebestyén városbíró lesz, miként a levéltári adatok is ezt erôsítik meg, akkor nem egy gyüttmentet választottak meg, hanem akit ismertek és aki régtôl tagja a város közösségének, mint közönséges "pógár", de két éve már esküdt tagja a városi tanácsnak.
A kilencedik oldalon Barts állítása elfogadhatónak tûnik, hogy Borsos Tamás „1605 vagy 1607-ig kereste keze munkájával kenyerét".(uo.)
1599-es bírósága egyébaránt rövid volt, ugyanis kólikába esett, és helyette a bírói tisztet a testület tölté ki, 1600-ban nem ôt, hanem Kovács Pált választották meg, de 1601-ben és 1602-ben visszakerült a magisztrátus élére. (14. old.)
„Harmadik bírósága idején (1607-ben) újabb nagy kitüntetés érte: Rákóczi Zsigmond az ô és elôdei uralkodása alatt szerzett érdemeiért nemességre emelte. Az egyszerû, de tehetséges polgárból nemes lett." A nemesi levél kelte 1607. október 30. Sajnos sem Barts, sem a diploma másolatának birtokosa, Kelemen Lajos nem közlik, hol kelt az okmány. Talán Gyulafehérvárott, talán Kolozsvárott. Borsos következetesen használt elôneve a marosvásárhelyi volt.(23. old.)
A tekintélyes polgárcsalád már a nyolcvanas években a reformáció legszélsôbb hajtásához ragaszkodott — szombatossá lett. Ebben követték sógorai, Szabó Gáspár és Menyhárt, kik Nagy Szabó Ferenccel — emez katolikus hitében állhatatos maradt — úgyszintén rokonok valának. (20. old.)
Véleményünk szerint az adatok kiegészítik Borsos emberi portréját. Valóságos festett, karcolt, rajzolt, szoborba- dombormûbe, éremre örökített arcmása ugyanis nem maradt reánk, talán éppen szombatos hite miatt — a „ne csinálj magadnak faragott képeket" tilalom okán.
Ha a tekintetes magisztrátus megszavazza, lesz viszont egy Borsos Tamás szobor a közeljövôben a várfalak mentén.
Úgy érzem, illik elôbb némi magyarázatot fûzni a felcímhez. Egy ideje egészségtelenül sokat kuporgok a képernyô elôtt, néha felháborodván el-elkurjantom magam, mire a készülék vonogatja vállát és zúdítja rám tovább információözönét, csak asszonyom kuncog egyet-egyet a konyhában, ha a hangomat hallja. A tévéje az egyik, az enyém két másik szem.
Legutóbb az autópálya ügye háborított fel. Nem kell térkép nekem, hogy lássam a tájat, a fejemben az egész, hamarabb tanultam meg térképet olvasni, mint betût, annak idején jóapám mindig térképpel az asztalon hallgatta a híreket, olyan hullámhosszokon is, amelyekért akkor akár rács mögé is kerülhetett az ember. Nos, ülök a tévé egy szeme elôtt a magam két szemével, amelyek néha szikráznak. Szóval szolgálatos ravaszunk, Radu bácsi, a bajuszkirály Budapesten járván megpróbálta elterelni a pályát Dél-Erdélybe, hogy milyen eredménnyel, azt meglátandjuk. Nos, eszerint a gyorsforgalmi út Aradnál jönne be az országba, Déva, Szeben érintésével érné el Brassót, s onnan kanyarodna délre, délkeletre, hogy a fôvároson át kikössön a kikötôben, Konstancán. Ez utóbbi szakasszal nincs is semmi hézag, logikus és kézenfekvô. No de tisztelt és hôn szeretett feleim!... Miért nem a Nagyvárad—Királyhágó—Kolozsvár—M arosvásárhely stb. vonalon? Amikor a logika, a földrajz is ezt követeli.... Hogy a zömében Észak-Erdélyben élô romániai magyarság megint úgy érezze és teljes joggal, hogy már megint ki lett vele ba...brálva..
Ezt most már nem szabad hagynunk! Most, hogy Elôdünk hála istennek háromnegyed részben hazakerült, reméljük, a kemény sarkára áll, és vele együtt megmutatjuk, hogy van vér a ... szóval: ott. Ezt nem szabad hagyni és napirenden kell tartani! Volframszál hôfokon.
Lassan tizenegy éve, hogy Marosvásárhely központjában építôtelep van. Még az "átkos" utolsó esztendeiben kezdôdött a Dózsa György utca elején levô telken, ahol február elejétôl most már a forgalom is zajlik. A rendszerváltás után több évig szünetelt a munka. Miután sikerült újra elindítani, a régi költségvetési keretben inkább csak cseppent, mintsem csurrant volna a pénz a megyeszerte legnagyobb beruházási munkára.
Az idén az eddigi tervek szerint 12,5 milliárd lejt fordítanak az aluljáróra. Ha a terv valóra is válik, ez az összeg többszöröse lesz a tavalyinak. Törzsök Sándor mérnök, a beruházást koordináló marosvásárhelyi Aquaserv ÖV beruházási osztályvezetôje nyilatkozta lapunknak, hogy a napokban a polgármesteri hivatalban már véglegesítették az idénre tervezett munkálatok menetrendjét.
Ebben az évben számítanak befejezni a leendô pénzügyi palota elôtti részt, amely már jelentôs mértékben elkészült. A forgalom elôl nemrégiben lezárt parcellán már elkezdték az ásást, és a tervek szerint a jövendô aluljáró e blokkjának szerkezetét is sikerül már az idén leszigetelni. A téren átvezetô új útvonal átelleni oldalán is tovább folytatják a munkákat.
Az aluljáró munkálatainak a napokban véglegesített terve vállalkozókra is le van bontva. Bizonyára ismeretes, hogy a fôvállalkozó az Ancona Rt., de e társaságon kívül még néhány cég dolgozik az itteni munkálatokon. A Tiab Rt. a szereléseket végzi. Idén e cégnek két szivattyúházat kell fölszerelnie a leendô pénzügyi palota elôtti, valamint a most munkába vett blokkok mellett, hogy a talajvizeket ezek közvetítésével a Poklos-patakba vezessék. Az Elco a villamoshálózati munkákat végzi e beruházás keretében. Idén e társaságnak egy 20 kW-os vezetéket kell a kövesdombi városi transzformátortól a központbeli, posta melletti transzformátorházig kiépítenie. Az utcák rendje miatt ez a vezeték 4,5 kilométernyi lesz. Az Izotimnek pedig egy, a téren átvezetô gázvezetéket kell eltérítenie, amely új helyzetében majd megkerüli a kereskedelmi bankszékházat, és a II-es számú járóbeteg-rendelô mellett halad tovább.
Idén rendezésre vár a központbeli Romarta üzletházzal átelleni park is. A tavaly felbontott részt idén a tervek szerint leaszfaltozzák, és a tér forgalmának végleges rendezéséig itt parkolót alakítanak ki. Végleges megoldást kell találni ez esztendôben a decemberi forradalom elesettjeinek emlékére emelt emlékmûre. Ezt néhány méterrel el kellene költöztetni, viszont a fából emelt építmény állapota annyira leromlott, hogy a költöztetést nem valószínû hogy átvészelné. Hogy mi is lesz ez a bizonyos végleges megoldás, az még nyitott kérdés.
Késô ôszre valószínûsíthetô egy újabb forgalmi változás a téren. Ha a munkák az elôre kiszámított iramban folyhatnak, október—november tájékán a Dózsa György utcából a Tudor negyedbe vezetô forgalmi sávot a most elkerített építôtelepen vezethetik át. Ehhez viszont az épülô pénzügyi palota beruházóival is össze kell hangolni a munkákat. Ezen a telken az aluljárónak két szerkezeti blokkja épül. A majdani pénzügyi palota elôtti aluljáró-blokk tetejérôl indulna a tervek szerint a palota bejárati lépcsôje. A pénzügyi intézmény az illetékes minisztérium pénzén épül, ezért szükséges az összehangolás. Ha ez sikerül, akkor a Dózsa György utca-Tudor lakótelep irányú forgalmi sáv új, és ezzel már végleges helyére kerülhetne. Ez a forgalmi változás jelentôs mértékben tehermentesítené a Gyôzelem téri keresztezôdés közlekedését, hiszen az említett irányban jelentôs forgalom zajlik.
A beruházást koordináló Aquaserv beruházási osztályvezetôje, Törzsök Sándor mérnök szerint az idei terv elgondolása, mind a számításba vett munkákat, mind a rájuk számított pénzt figyelembe véve, reális. A munkák már gyakorlatilag beindultak, és a vállalkozók is kérték ezeknek az idei tervbe foglalását, tehát a jelek szerint teljesítôképességükkel fedni is tudják a tennivalókat. A továbbiakra még két tömbház építése, majd az aluljáró és a tér kialakítása marad. Jövôre kellene a tervek szerint lebontani a Dózsa György és Cuza Vodã utca sarkán álló épületet, tehát a városházának már idén megoldást kellene találnia az ittlakók számára. Az Unirii negyedben épülô tömbházban tíz lakrészt szántak e családoknak, tehát ennek a tömbháznak is mihamarabb föl kellene épülnie. Visszatérve a saroképületre, ez alatt lesz a tervek szerint az aluljáró egyik blokkja. Az épület már részlegesen akadályozza az építkezést, tehát elvileg már bontani kellett volna, de a mostani elképzelések szerint erre körülbelül a jövô esztendônek e táján kerül majd sor.
Ha az idei tervek szerint alakul az aluljáró sorsa, akkor ebben az esztendôben a beruházás csaknem egyharmad részben elkészül. Jelenleg mintegy tízmilliárd lejnyi érték van beleépítve, az idei ráfordítás lenne 12,5, és az egész munka összértéke tavaly májusi árakon számítva 76 milliárdot tesz ki. Hozzá kell azonban tenni, hogy e számítás csak viszonylagos, hiszen tudott, hogy a mai általános gazdasági helyzetben az élénk iramú pénzromlás miatt ugyanazon munkálat tulajdonképpeni értéke nemhogy évente, de szinte hetente nagyobb összegeket kóstál. Egy azonban bizonyos, a helyhatóságok megváltozott anyagi autonómiájának is köszönhetôen a tavalyinál jóval többet lehet haladni az aluljáró építésével, amelynek jóvoltából majdan a városközpont forgalma a ma megszokottnál jóval gördülékenyebben haladhat.
Az 1992-ben létrejött Nyugdíjasok marosludasi Szakszervezetébe az induláskor 61-en iratkoztak be. A szervezet, amely jelenleg 3470 tagot számlál, a napokban tartotta múlt évi tevékenységének kiértékelôjét.
— A tavaly több mint 300 millió lej értékû kedvezményben részesültek tagjaink — nyilatkozta Crisan Ovidiu elnök. A városi közszállítási eszközökre a 70 éven felüli nyugdíjasok havonta tíz ingyen-, a 70 éven aluliak ugyanannyi ártámogatott jegyet kaptak. A szakszervezet vegyesboltjában kedvezményes áron vásárolhatnak kristálycukrot, étolajat, rizset. Segélybôl kapott ruházati cikkeket több mint 1000 idôs személy között osztottak ki. Az önsegélyzô pénztártól 565-en összesen 300.900.000 lej kölcsönt vettek fel, évi 8 százalékos kamattal. Ez évben a CAR 700, összesen 500 millió lej értékû kölcsön folyósítását biztosítja. A szakszervezet székházában egy klubhelyiség létrehozását tervezik, ahol az egyedülálló idôs személyek tévézhetnek, olvashatnak, társaloghatnak.
— 1999 az Idôsek Nemzetközi Éve. Ezért is szeretnénk fokozottabb figyelemmel fordulni tagjaink felé. Elgondolkoztató, hogy nagy részük 350-400.000 lejes nyugdíjból kell hogy megéljen. Egyre többen panaszolják, hogy a CAR-tól felvett kölcsönt munkanélküli gyerekeiknek, unokáiknak adják. Mégis derûlátó vagyok: megítélésem szerint, a szakszervezet felépítése, mûködése, a tagok hozzáállása lehetôvé teszi, hogy négy-öt éven belül olyan anyagi bázisra tegyünk szert, amellyel valamennyi tagunkat kellôképpen segíthetjük — mondta az elnök.
A minap láttam, hogyan fest a gyakorlatban a segítség, amelyet a Közszállítási Rt. és a polgármesteri hivatal a tanáccsal egyetemben nyújt a nyugdíjasoknak közszállítás ürügyén. Ugyanis fagyban, hóhullásban, esôben, olvadásban, locspocsban állnak — rendületlenül — sorban állnak a nyugdíjasok a sorszámért vagy a jóég tudja miért — elbürokratizálták ezt is —, amivel majd a jegyárusoknál kiválthatják az ingyenes vagy kedvezményes jegyet, amivel majd utazhatnak a Közszállítási Rt. autóbuszain... Néhányszor...
Segítség vagy alamizsna?!...
A cinizmus netovábbja, ahogy a Közszállítási Rt. viszonyul az öregekhez — fôleg a hetven éven felüliekre gondoltam —, és ehhez mintegy kísérôzenét szolgáltat a városi tanács és a polgármesteri hivatal. De uraim, a rendszer egyszer már mûködött: a 70 éven felüliek, ha utazni kívántak, egyszerûen felszálltak a helyi közszállítási vállalat jármûveire, és az illetô utas korát meg jogát a díjmentességre egyaránt igazolhatta a személyi igazolványával! Ojan nehéz?!
Jobb helyeken, más tájakon, mind a vasúton, mind a városi közszállításban minden bürokratikus megkötés nélkül utazhat ingyen és bérmentesen ez a korosztály. Ja, ott Európa van... Itt meg?! — még mindig olyan erôsen élnek a régi beidegzôdések, hogy még a tanács tagjai is elfelejtik, hogy nem egy pártállami, kinevezett apparátus tagjai, hanem egy választott testületé... Tehát... Ez a köszönet a bizalomért... Mert választópolgárok, azaz szavazópolgárok ôk is, a hetvenen felüli korosztály.
És a nyugdíjasok állnak sorban, fagyban, hóhullásban. Még egy ilyen segítség számukra, és nem lesz szükség kedvezményes utaztatásra. Úgy látszik: bûnük az, hogy még élnek...
A legelképesztôbb dolgokat is meg tudjuk oldani a telefonok, számítógépek, korszerûbbnél korszerûbb irodai, háztartási gépek segítségével. A rendelkezésünkre álló szolgáltatás- piac bô választékot kínál a telefonvonalak terén is. Hívhatunk társkeresô, barátságot, szórakozást ajánló telefonszámokat, hallgathatjuk buja lányok hangját is. A 89-el kezdôdô telefonszámok mellett, amelyek gyorsan terhelik a számlát, a marosvásárhelyiek hívhatják az S.O.S Reménységtelefont is.
Két évvel ezelôtt néhány adventistában megfogant a gondolat: szükség van egy lelki segély- telefonszolgálatra, ami a városban lakó magányos, gondokkal küszködô, vagy egyszerûen csak beszélgetni szeretô személyeket szolgálná ki. Az ötlet tetté vált, s megszületett a 210-865-ös számú emberközpontú vonal, amit szombatonként 19-6 óra között lehet tárcsázni. A magyarul és románul válaszoló önkénteseket — közöttük vannak szakemberek, nyugdíjasok, orvosok, lelkészek — pszichológus készítette fel a válaszokra, a felmerülô gondok feldolgozására, a döntések befolyásolásának következményeire. Ugyancsak a szakember beszélt arról, hogy a kis szobába belépônek le kell tennie az otthonról hozott gondcsomagját, s fel kell vennie a telefonálóét, hogy majd amikor távozik, azt letéve visszavehesse a magáét.
— A gondok csomagként való letevése nem mindig sikerül, de igyekszünk mindig csak a telefonálóra figyelni — meséli A.Z. önkéntes — Két év alatt sok sikerélményünk és bánatunk volt. Meghallgattuk a válaszút elôtt álló személyek kétségeit, a fiatalok intim élettel kapcsolatos kérdéseit, a álmatlansággal küzdô idôs személy mindennapi örömeit, gondjait, s a rossz vicceket, trágár szavakat is. Kerüljük a tanácsadást, igyekszünk a beszélgetés fonalát úgy vezetni, hogy a betelefonáló megtalálja a számára megfelelô, legkézenfekvôbb választ. Szabályaink szerint személyesen nem találkozhatunk senkivel, nem mondhatjuk meg nevünket sem. Akiknek nem tudunk egy beszélgetéssel segíteni, könnyíteni gondjaikon, ha igénylik kiküldjük "terepjáróinkat", akik személyesen látogatják meg ôket. Általában 10 óra után kezd csörögni a telefon, egy éjszaka átlag 5-6 betelefonáló van. Néhányukkal bô félórákig, másokkal csak néhány percig beszélgetünk. A jelenlegi önzô, rohanó világban mindenkinek szüksége van együttérzésre, figyelmesen hallgató személyre, lelki támaszra. Ezt próbáljuk mi a telefonvonal segítségével megadni. Meghallgatva mások gondjait, sokszor én is választ találtam egyes kérdéseimre, könnyebben meg tudtam oldani mindennapi gondjaimat. Hiszen vigasztalva vigasztalódunk — vélekedett a beszélô.
Viorel Dan lelkipásztor szerint fontos, hogy a lakosság megértse a telefonvonallal segíteni akarnak. Nincsenek hátsó szándékok, nem akarnak senkit megtéríteni, önkéntesekkel dolgoznak, s mindenki panaszát, történetét a legnagyobb diszkrécióval kezelik. Igyekeztek közbenjárni a prefektúrán, hogy legyen kedvezményes, vagy teljesen ingyenes a telefon, de egyelôre az országban nem lehet "zöld vonalakat" alakítani. Pedig, ha ingyenes lenne, akkor sokkal többen használnák, s talán több személyen segíthetnénk — vélekedett.
"... Úgy mentem el innen, mint kisgyermek..." (Félegyháza)
"... Ott essem el én,
A harc mezején..." (Fehéregyháza)
A Kiskunfélegyházi Petôfi Emlékbizottság és a Fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület közös felhívása
Petôfi Sándor halálának 150. évfordulóján, 1999. július 31-én a világ magyarságának közös akaratából és közös áldozatvállalásával állíttassék fel Erdélyben, Fehéregyházán, a múzeumkerti emlékparkban egy teljes alakos Petôfi-szobor bronzból, kôalapzaton.
Legyen ez a szobor a költôt útjára bocsátó Kiskunfélegyháza és a hôsi halált halt forradalmár testének örök nyughelyet adó Fehéregyháza méltó tisztelgése a halhatatlan emberi példa és életmû elôtt!
Legyen ez a szobor a népek barátságának, kölcsönös megértésének és megbecsülésének maradandó jelképe a világszabadság hôs harcosának szándéka szerint!
Legyen ez a szobor a szent világszabadság zarándokhelye!
A Petôfi-szobor felállítását 1999. július 31- ére tervezzük a "Fehéregyháza—Félegyháza—Segesvár Petôfi-emlékhelyek XV. találkozója" alkalmából.
A szobor felállításához kérjük a magyarországi és a határokon túli szervezetek, közösségek és magánszemélyek támogatását.
A pénzügyi támogatáson kívül a felhívást közzétevôk alapanyagot és munkafelajánlást is elfogadnak.
A megvalósítással és a felajánlással kapcsolatos bôvebb információk beszerezhetôk az alábbi személyektôl és címeken:
Ficsór József polgármester, Polgármesteri Hivatal, Kiskunfélegyháza, Magyarország, Bács-Kiskun megye, 6100 Kiskunfélegyháza, Kossuth u. 1. Tel. 36-06-76/461-012, Telefax. 36-06-76/462- 252. E-mail cím: kkhaza@mail.matav.hu
Gábos Dezsô, a Fehéregyházi Petôfi Mûvelôdési Egyesület elnöke, Románia, Maros megye Albesti (Fehéregyháza) 3068, Telepes u. 18. Tel. Fehéregyháza 25
A felajánlások az alábbi bankszámlaszámra küldhetôk:
1. Magyarország, Kiskunfélegyháza Közmûvelôdési Alapítvány Kiskunfélegyháza OTP 11732071-20030164. Az alábbi megjelöléssel: "Petôfi-szobor"
2. Románia, Fehéregyháza, bankszámlaszám: Banca Agricolã SA Sighisoara (Segesvár)
— német márkában: 47968604301
— USA-dollárban: 47968604300
— lejben: 45968604
Bízunk megtisztelô támogatásában és reméljük, hogy e nemes ügy mellé áll!
Kiskunfélegyháza, 1999. január 1.
Gábos Dezsô, a Fehéregyházi
Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület
elnöke
Ficsór József polgármester, a
Kiskunfélegyházi Petôfi Emlékbizottság
elnöke
A verseny célja:
A rendezôség segítséget kíván nyújtani a legényes tánc minél magassabb színvonalú elsajátításához és továbbéltetéséhez.
Az évenként megrendezett versenyen a Kárpát-medence kiváló legényes táncosainak anyaga kerül sorra Kalotaszegrôl, a Küküllô mentérôl és a Mezôségrôl.
A verseny két részbôl áll:
I. Kötelezô: Karsai Zsigmond rögzített táncfolyamataiból a rendezôség által kijelölt három folyamat (videoanyagot igény szerint biztosítanak).
II. Szabad tánc: Lôrincrévi pontozó (8-12. terjedelmû rögtönzés).
A versenyre 18. életévüket 1999. Szent György- napjával bezárólag betöltött férfiak jelentkezhetnek.
Nevezési határidô: 1999. március 18. Sepsiszentgyörgyön a Lajtha László Alapítványnál (Háromszék Állami Népi Együttes). Telefon: 067-315418
1999. március 27-28. Budapesten (XVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár)
Nevezési díj: 85.000 lej — Romániában
1.500 Ft — Magyarországon
A felkészüléshez szükséges videofelvételt — hozott kazettára — a rendezôség ingyen bocsátja a versenyre jelentkezôk részére, kizárólag a nevezési díj befizetését követôen.
A táncosokat öttagú szakmai bizottság értékeli
Tervezett díjak: I. Díj: 50.000 Ft.; II. Díj: 30.000 Ft.; III.Díj: 20.000 Ft.
A budapesti befizetési módot választók részére érdeklôdni lehet a Bartók Táncegyüttes Alapítványnál H-1518 Budapest Pf.145;Tel.00/36/1/203-4646/262 Fax:00/36/1/203-4632
E-mail:bartokta@c3.hu
Az erdélyi unitárius ifjúság és más szabadelvû vallásos fiatalok keretszervezeteként mûködô Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) 1999. január 29-30-án rendezte meg szavaló és népdalversenye második kiírásának országos döntôjét. A segesvári unitárius egyházközség templomában lezajlott vetélkedôn a helyi szakaszok nyerteseiként ötven ifjú mérte össze versmondó-, illetve népdaléneklô- képességét. A huszonhét egyházközségi egyletet képviselô versenyzôk elôadása a bírálóbizottság véleménye szerint szakmailag színvonalasnak, és a tavalyi alkalomhoz viszonyítva fejlôdônek bizonyult. A rendezvényt gazdagította Szász Ferenc brassói unitárius lelkész-költô (Isten a versben) Bencze Mihály brassói matematikus-költô (Költészet és matematika), Farkas Miklós segesvári számtantanár (Segesvár fontosabb tudni- és látnivalói) elôadása is. Ezenkívül sor került Kátai Zoltán régizene- elôadóestjére, Márk Attila hangszalag-bemutató gitárestjére, a segesvári Kikerics néptánccsoport bemutatójára, valamint a segesvári Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet verses-zenés mûsorára.
A szavalóverseny gyôztesei a szentegyházi Opra Levente és a kolozsári Rácz Norbert, második díjas Gotthárd Izabella, míg a harmadik helyre a székelykeresztúri László Csilla került. A népdalverseny elbírálása a következô: lányoknál elsô helyezett a homoródalmási Sorbán Enikô, második Iszlay Borbála Medgyesrôl és Szabó Anna Kolozsvárról, harmadik helyezettek Kádár Beáta (Kolozsvár), Moldován Emese (Marosvásárhely) és Pitó Hajnal (Segesvár). A fiúknál a nyertes Nagy Szilárd (Homoródalmás), Tôkés Tibor (Szentgerice), harmadik Ambrus Loránd (Küküllôdombó).
A rendezvény sikere mindenképpen hagyományerôsítônek bizonyult és értékápoló közmûvelôdési szerepvállalásunk folytatására kötelez. A verseny kivitelezését biztosító támogatóknak ezúton is kifejezzük köszönetünket.
Az ODFIE elnöksége
A magyar és világszabadság költôjére, Petôfi Sándorra születése 175., halálának 150. évfordulója alkalmából emlékeztek január 30- án a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia nagytermében óvodások, iskolások, továbbá a Hit és Fény-találkozón összegyûlt sérült gyerekek. Nagy érdeklôdés kísérte munkájukat, szereplésüket, hiszen nemcsak találkoztak, hanem versenyeztek is.
Az ünnepséget Baricz Lajos plébános nyitotta meg, aki versidézetekkel igazolta, hogy Petôfi nem volt istentagadó. Ezt követte 26 óvodás és kisiskolás elôadása, akik a saját maguk által kiválasztott költeményeket szavalták el. A háromtagú bizottság egymástól függetlenül minôsítette a szöveghûséget, valamint a költemény elôadásmódját. A nyertesek okleveleket és könyvjutalmat kaptak. Az elsô csoportban nyert: Klósz Csenge, Kereszegi Orsolya és Birtalan István, a második csoportban Palkó Réka, Ferencz Lehel, Józsa Tünde, a harmadik csoportban Ivácson Bella Rebeka, Barabás Enikô és Lovász Orsolya. A többi 17 szavaló emléklappal, édességgel és írószerekkel tért haza.
Délután a Hit és Fény 23 mozgássérült versenyzôje nyújtott felejthetetlen élményt. Különösen kiemelkedett az a csoport, amely a János vitéz egyes részleteit dramatizálta, mintegy ezzel is bizonyították, hogy Petôfi az övéké is.
Köszönet illeti a szervezôt, Baricz Lajost, továbbá Szántó Editet, aki az okleveleket készítette el.
Pupp József, Marosszentgyörgy
A Bolyai Társaság felvételi versenyvizsgát hirdet magyarországi ösztöndíjas, teljes felsôoktatási képzésre az 1999/2000-es tanévben a következô szakokra:
Tájépítészeti, -védelmi és fejlesztési kar 1118 Budapest, Villányi út 35-43., tel. 00-36-1-372-6291 1 hely
(Könnyûipari Mûszaki Fôiskola — Budapest) 1034 Budapest, Doberdó utca 6., tel. 00-36-1-368-9656 2 hely (nappali vagy levelezôi tagozat)
(Kossuth Lajos Tudományegyetem — Debrecen) 4010 Debrecen, Egyetem tér 1., tel. 00-36-52-316-666/2570, 2290 3 hely
(Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fôiskola — egyetemi ágazat) 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8., tel. 00-36-1-321-4407, 322-5479 4 hely
(Fa-bútor, szilikát szakirány) (levelezôi tagozat, a szakmában dolgozók számára) 1 hely
Festôrestaurátor
(Magyar Képzômûvészeti Fôiskola — Budapest) 1062 Budapest, Andrássy út 69-71., tel. 00-36-1-351-7956 vagy 342-1738 1 hely
Formatervezô (Csomagolástervezô szakirány)
(Magyar Iparmûvészeti Fôiskola — Budapest)
1121 Budapest, Zugligeti út 11-25., tel. 00-36-1-176-0457 1 hely