Nyárádszeredai Fórum

Amikor a szervezôk úgy vélték, hogy a mûvelôdési ház elôcsarnokában jó a népsûrûség és eljött 11 óra, bejelentették: kezdôdik a Nyárádszeredai Fórum. A színpadi asztalhoz ült Tôkés László püspök, Kolcsár Sándor mint a Maros megyei RMDSZ tiszteletbeli elnöke, a temesvári Toró T. Tibor fizikus, Izsák Balázs, Németh János és a házigazda Csiki Sándor. A teremben elöl a sajtó, hátul a hallgatóság, több mint 200 fô. A nép között pedig, akiket ismerünk, az elôzô fórumok szereplôi, Katona Ádám, András Imre, Borbély Zsolt, Patrubány Miklós, Borbély Zsolt és Borbély Imre. A nagyságrend tekintélyelv szerint behelyettesíthetô. A "vonal" parlamenti szárnya, vagyis Kónya Hamar Sándor, Szilágyi Zsolt képviselôk, valamint Csapó József szenátor a költségvetés parlamenti vitája miatt "igazolt" hiányzó volt. A frissen megválasztott Maros megyei RMDSZ-vezetô, Kincses Elôd, miként elôdje, Kolcsár Sándor tiszteletbeli elnök mondotta, "csak lélekben volt jelen".

A szokásos köszöntô beszédek és szép Király László-vers után Kolcsár Sándor volt a kezdôszónok. Felkérte a fórumot, hogy éljen a szólásszabadság lehetôségével, egyöntetûen utasítsa vissza azt az esetleges rágalmat, miszerint a fórum egy elôre megírt, betáplált szövegkönyv szerint zajlana, "mert a fórum nem irányul senki ellen, csupán a megalkuvásmentes magatartás" mintapéldája. A változásra, a megyei szervezetek megújulására igen nagy szükség van — mondotta —, mint ahogy az a küldöttgyûléseken is beigazolódott, nagy az elégedetlenség a jelenlegi RMDSZ csúcsvezetésével szemben. Ami pedig a Maros megyei vezetést illeti, javulóban van a közhangulat Kincses Elôd megválasztásával.

— Kétségkívül, vannak eredményei az elôször Csernátonban meghirdetett programnak az RMDSZ megújulásában — kezdte felszólalását Patrubány Miklós, a MVSZ alelnöke — hiszen olyan emberek kerülnek lassan a megyei szervezetek élére, akik Csernátonban és Érmihályfalván Tôkés püspök kezdeményezése mellett kötelezték el magukat. Ugyanakkor aggasztó hírek jönnek a hatalom újabb magyarellenes praktikái felôl, alátámasztva a 10 évre elítélt magyar bányász esetével, de ide sorolta a hazaárulás miatt súlyos börtönbüntetésre ítélt Király Istvánt is. Patrubány Miklóstól hallottunk elôször arról, hogy Tôkés Lászlót, Király Károlyt és másokat, akik Csernáton cselekvô részesei voltak, beidéztek a brassói b1róságra, miszerint bûnvádi eljárást kezdeményeznek ellenük. Itt az alkalom — mondotta Patrubány Miklós —, hogy a fórum nyíltan álljon ki vezetôi mellett.

Tekintettel arra, hogy a harmadik fórum Maros megyében került megrendezésre, köszöntötte elsôsorban a régi- új megyei vezetést, mondván, hogy "úgy érzem, Kolcsár Sándor jó kezekbe adta át a vezetést", megköszönve a tisztségétôl nemrég megvált, de "elsöprô többséggel" tiszteletbeli elnökké választott Kolcsár Sándor abbéli szerepét, hogy nem engedte a Maros megyei RMDSZ-t nemzetidegen irányba tolódni. "Kolcsár Sándor szellemiségét értékelnünk kell" — mondotta Tôkés László. A püspök a nagyváradi Erdélyi Naplóban nemrég megjelent Szôcs Géza- írásból idézett részleteket, miszerint veszélyben a Székelyföld szerkezete, a Székelyföld nyílt elherdálása folyik némelyik RMDSZ-politikus cinkosságával. Akárcsak Patrubány Miklós, Tôkés László is úgy véli, hogy a fórumok elérték a céljukat, annak ellenére, hogy a "hivatalos" RMDSZ sajtója megpróbálta letörni a fórumok erejét. A tiszteletbeli elnök megrökönyödésére Markó Béla szövetségi elnök is újabban a megújulás szükségességét hirdette meg, "akkor most hogy áll a dolog?" — tette fel a kérdést. Tôkés László üdvözölte a kisebbségi minisztériumban végbement személyi változásokat, ám a kinevezett új személyhez sem fûz nagy reményeket — mondotta. Ami pedig legújabb pesti útját illeti, a püspök kifejtette, hogy sem a kormány, sem a kormányzásban részt vevô RMDSZ-vezetés nem veszi jó néven, ha a magyar miniszterelnökkel találkozik. Javasolta, hogy akár havi rendszerességgel folytatni kell a fórumokat.

"A mást csinálás" alternatívájáról beszélt Toró T. Tibor. Újra elmondta, amit várt tôle a fórum. Éspedig: az RMDSZ-kormányzás zsákutcába vezet. A temesvári fizikus szerint az RMDSZ-csúcsvezetésnek három választási lehetôsége van: vagy visszafordul betervezett útjáról, esetleg bízik az áttörés lehetôségében, vagy felismeri a helyzetet és nyíltan felvállalja a bukás ódiumát és félreáll a vezetéstôl.

Arról sajnos ezúttal sem tudtunk meg semmit, hogy mit is jelent a "más csinálás". Kevés az üdvösséghez. "Sajnos nem csalatkoztunk Tokay Györgyben sem" — mondotta a Temes megyei elnök. "Élni kell a mást csinálás alternatívájával, nyilván másokkal, mint a jelenlegi vezetés. A kongresszusnak is le kell vonnia az ilyen irányú következtetéseket — javasolta. A fórumon többek közt felszólalt az EMK két képviselôje is. Dr. Bartha András Eva Maria Barki újbóli kitiltása miatt tiltakozott a belügyminiszterhez intézett nyílt levelében. Katona Ádám a magyar kormánynak a kettôs állampolgárság ügyében tapasztalható magatartását ítélte el, mivel az tartja magát ahhoz az elvhez, amit Markó Béla megszabott... Tôkés László itt tudomására hozta Katona Ádámnak, hogy a magyar kormány csakis a hivatalos RMDSZ álláspontját veszi figyelembe, ahhoz tartja magát.

A székelyudvarhelyi Bardóczy Csaba nem kevesebbet követelt, mint hogy az RMDSZ hívja vissza, vonja felelôsségre és büntesse meg(!) Verestóyék csapatát. Borbély Zsolt az autonómia akár konfliktusok árán való megteremtése mellett kardoskodott. A Nyárádszeredai Fórumon lapunk sem kerülhette el a sorsát. Mátyás Zoltán, a fórumot támogató vállalkozó nem követelt egyebet, mint egy objektív napilapot, mert szerinte a Népújság nem tájékoztat tárgyilagosan, nem hajlandó leközölni a radikálisok nézeteit.

No comment!

A fórum résztvevôi ezúttal is közfelkiáltással nyilatkozatot fogadtak el, amelyben a mozgalomnak nevezett fórum "eddigi hatását, eredményeit" méltatják, majd sürgetik "érdekvédelmi szervezetünk visszatérését a nemzeti érdekvédelemhez, az autonómia útjára. Az RMDSZ programjába foglalt autonómia-törekvés, az önálló anyanyelvû oktatás, az európai integráció nem csupán az erdélyi magyarság létérdeke, hanem egyben Erdély többi népeinek jövôjét is szolgálja."

Végül kifejtik, hogy a fórum "szükségesnek tartja kiépíteni a magyar—magyar integrációt a gazdaság, a kultúra és a politika területén. Ez utóbbinak egyik fontos állomása lehet az ismét meghirdetett magyar—magyar csúcs intézményesítése és középtávon az anyaország, valamint a határon túli magyarok közötti biztonságos jogviszony kialakítása."

"Nemes versengés alakult ki köztünk, a fórum mozgalom megtermékenyítette a romániai magyar politikai gondolkozást, ma már Markó Béla szövetségi elnök is a megújulás iránti meghatározó igényrôl beszél — fogalmazott Tôkés László az MTI-nek adott nyilatkozatában.

Tôkés László szerint bebizonyosodott, hogy elvált egymástól a fórum által fémjelzett törekvés és a hivatalos RMDSZ-politika által képviselt irányvonal.

"Az egység számomra szentség" — folytatta a püspök, hangsúlyozva azt, hogy a két irányvonalat most közelíteni kell egymáshoz.

A fórum mozgalomnak nem az volt az eredeti célja, hogy "a politikai leváltás kategóriájában gondolkozzon. Mindazonáltal megtörténhet, hogy politikai megjelenülésében így fog festeni, különösképpen a személyes vonatkozásokban" — szögezte le Tôkés püspök.

Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bejelentette, hogy a május közepére tervezett kongresszusig havonta tartanak majd fórumokat. A következô színhelye a Szilágyság lesz.

— Az RMDSZ-ben szükség van jelentôs szerkezeti változtatásokra, de ezt nem a népgyûlések módszerével kell megtenni, nem a népgyûléseken elfogadott dokumentumok és programok segítségével - hangsúlyozta az MTI-nek telefonon adott nyilatkozatában Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

RMDSZ-fórumokra, minél nagyobb nyilvánosság elôtt zajló találkozásokra minden módon szükség van. Ám az kell, hogy ezeken a fórumokon és találkozókon valóban az RMDSZ-tagság, maga a magyar közösség szólaljon meg és "ne arra használjuk ezeket a találkozókat, hogy mi próbáljunk ott közfelkiáltással különféle programokat és elképzeléseket elfogadtatni" — folytatta a szövetségi elnök.

Markó Béla szerint a folyamatos RMDSZ-munka eltorzításáról van szó, amikor a csernátoni, az érmihályfalvi vagy a nyárádszeredai fórum körül akkora "felhajtás" van. "Tôkés püspök úrnak nem kellene azt hinnie, hogy ha ô találkozik valahol az ottani közösség képviselôivel, akkor az egy Európára szóló esemény. Az egy ugyanolyan fontos esemény, mint azok a találkozók, amelyeken mi hétrôl- hétre rendszeresen jelen vagyunk" — szögezte le az RMDSZ elnöke.

Szombaton délután Bogumil Luft bukaresti lengyel nagykövet és dr. Kazimierz Jurczak követségi konzul jelenlétében átadták az egrestôi kultúrotthont, amelyet a tavalyi áradás pusztítása nyomán a lengyel kormány segélyébôl építettek újjá. A rendezvényen részt vett Burkhárdt Árpád alprefektus és Virág György, a megyei tanács alelnöke, valamint Kovács Károly, a balavásári község polgármestere.

A borús, és meglehetôsen hûvös szombat délutáni idô ellenére nagyszámú érdeklôdô állta körül a mûvelôdési házat, várva a vendégeket. Pár perccel három óra után érkezett a diplomáciai felségjelzést viselô terepjáró a kormányhivatal gépkocsijának kíséretében. A vendégek elôször az épület falán elhelyezett, román és lengyel nyelvû, az újjáépítésre nyújtott segítségrôl tanúskodó emléktáblát leplezték le, majd beléptek a mûvelôdési otthonba, amelynek ajtajában székelyruhás lányok kenyérrel és sóval köszöntötték a vendégeket.

Mint ismeretes, az áradáskor méteresnél is magasabb víz lepte le az épületet. A lengyel kormány összesen százezer dollár értékû segélyben részesítette megyénket az árvízkárok helyreállítására érdekében, ebbôl 35 ezer dollárt fordítottak e kultúrotthon felújítására, aminek köszönhetôen újnak látszó, korszerûen és esztétikusan berendezett mûvelôdési otthon áll a régi épület helyén.

Burkhárdt Árpád alprefektus köszönetet mondott a segítséget nyújtó lengyel kormánynak, biztosítva képviselôit, hogy az otthont a barátság jegyében fogják használni. Kiemelte: a segélyt nagyon rövid idô alatt, és hatásosan sikerült felhasználni. Szavait követôen a helyi lelkészek római katolikus, majd ortodox szertartás szerint is fölszentelték az épületet. Ezt követôen Nemes Sándor helybéli tanár ismertette röviden a falu hétszáz éves történetét.

Bogumil Luft nagykövet, miután köszönetet mondott a meleg fogadtatásért, elmondta: reméli, hogy az épületen elhelyezett emléktábla, valamint a helyi lakosok a román—lengyel barátság és szolidaritás ôrizôi lesznek. — Az 1997-es lengyelországi árvízkárok fölszámolásában Románia is segédkezett, és a mostani segítség a népek közötti barátság és szolidaritás jele, ami nélkülözhetetlen alap a közös Európa felépítésében — mondta a nagykövet.

A kölcsönös üdvözleteket rövid, szavalatokból, farsangi játékból, népdalokból és táncokból áll, mûsor követte a helyi fiatalok elôadásában. A mûsor után Kovács Károly polgármester köszönetet mondott a segítségért, majd a községbôl származó, népmûvészeti tárgyakból összeállított ajándékcsomagokat nyújtott át a vendégeknek.

Horn Gyula volt magyar miniszterelnök javaslatára szombaton tiszteletbeli Európa-szenátorrá választották Victor Ciorbea volt román kormányfôt.

A belgiumi Antwerpenben székelô Európai Egyesült Államokért Egyesület 38. alkalommal hívta össze az Európai Tiszteletbeli Szenátust. E testület tagságával olyan személyeket tüntetnek ki, akik kiemelkedô érdemeket szereztek Európa békéjének és egységének erôsítésében. A szenátus tagjai között szerepel Horn Gyula mellett Václav Havel cseh elnök, Edward Heath volt brit és Michel Rocard volt francia miniszterelnök, Hans-Dietrich Genscher egykori német és Alois Mock volt osztrák külügyminiszter, néhai Jean Monnet, az egységes Európa megalapozója, Habsburg Ottó, az Európai Parlament korelnöke, Tôkés László Királyhágó-melléki püspök, Josef von Ferenczy müncheni médiamenedzser és számos más európai politikus.

A tiszteletbeli szenátorok elôtt mondott beszédében Horn Gyula mindenekelôtt a humanistát köszöntette Victor Ciorbeában, továbbá az okosan nagy hazafit és a felvilágosult reformpolitikust. Leszögezte, hogy kormányfôként folytatott elsô találkozójuktól úgy érezte: Ciorbeával közösek a vágyaik és egyformák az elképzeléseik.

Horn Gyula külön méltatta, hogy Ciorbea "maximálisan törekedett az európai normák betartására a bel- és külpolitikában, a magyar-román viszonyban, a szomszédokkal szembeni kapcsolatokban, a kisebbségekkel fenntartott viszonyban egyaránt". Ciorbea nemzeteket elválasztó elôítéletek falán tört keresztül, hogy segítsen a Kárpát-medence népeibôl kioltani az évszázadok óta tartó bizalmatlanságot és begyógyítani a sebeket — tette hozzá.

Ciorbea egyebek között országának európai gyökereit idézte fel. A második világháborút követô évtizedek szerinte arra mutattak fájdalmas példát, hogy minek nem szabad megtörténnie a kontinensen. Ciorbea meleg szavakkal köszönte meg Horn Gyulának az ajánlást és a támogatást, illetve azt, hogy támogatta a nemzetiségek és vallások közötti megértés román modelljének létrehozását.

A szenátus ugyancsak szombaton tagjai közé fogadta Bruno Peeters antwerpeni városi tanácsost. A testület Európai Sajtódíjjal tüntette ki a Financieele Economische Tijd címû flamand pénzügyi-politikai lap munkatársnôjét, Kris Van Havert.

Szombaton este a marosszentgyörgyi mûvelôdési otthonban másodszor tartották meg a Csak tiszta forrásból nevet viselô népdalestet. A katolikus plébánia által szervezett találkozót a zsúfolásig megtelt teremben Baricz Lajos plébános nyitotta meg. Majd a Kolping család tagjai bemutatták Tamási Áron: Énekesmadár címû népi játékát, ami nagy sikert aratott a közönség körében. A jelenlevôk között népmûvészeti tárgyakat és más meglepetéseket sorsoltak ki, majd nóták és táncok következtek.

Minden gyermek olyan felnôtté válik, amilyen lelki táplálékot kap kiskorában szüleitôl. Ne sajnáljuk gyerekeinktôl a mesét, a játékot, hagyjuk ôket szárnyalni a képzelet színes világában — hangzott el a szülôknek adott jótanács szombaton délelôtt a Papiu líceumban tartott Csipike mesemondóversenyen.

A megyei tanfelügyelôség és a 16-os Számú Általános Iskola tanítóinak közössége által szervezett rendezvényen immár negyedik alkalommal mérték össze mesemondó-képességüket a megye II. osztályos tanulói. A hûvös díszteremben ülô versenyzôk és hozzátartozóik jó hangulatát a mesék mellett az Erdei Iskola két tanulója, Róka Robi és Brummi Maci biztosította. A mesefigurákat életre keltô tanítónôk kis játékokkal, találós kérdésekkel, ismert énekekkel és versikékkel szórakoztatták az egybegyûlteket. A 33 versenyzôt hallgatva a zsûri tagjai — Kovács Júlia tanfelügyelô, Bárdosi Ilona tanítónô, László Edit és Szabó Kinga a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztôi — a tartalom összefüggô elmondására, a szóhasználatra, a nyelvi rugalmasságra, a helyes beszédre és hangsúlyozásra figyeltek. Döntésük nyomán Fejes Réka tanfelügyelônô, a találkozó fô rendezôje az elsô díjat a 18-as iskolában tanuló Györffy Zsoltnak adta át, aki a Tréfás mese elôadásával lekötötte a közönség figyelmét, és megnevettetett mindenkit. A második helyezett Székely Dalma lett, ô A vén halász és a felesége címû mesét mondta el, míg a dobogón a harmadik A csirketojás címû mesét tolmácsoló vámosgálfalvi Muszka Mónika volt. A Népújság különdíjait Mihály Ignácz Barna (Székelykál), Rózsa Tímea (Marosvásárhely, 12-es iskola) és Siklódi Izabella (Demeterfalva) vehette át. Ugyanakkor minden versenyzô oklevelet és ajándékkönyvet kapott.

Bárdosi Ilona a rendezvényt elemezve értékelte a tiszta tekintetû, mosolygós gyermekek bátorságát, szép beszédét, és felhívta a tanítók figyelmét a helyes beszéd, az értelmi és logikai szünetek betartásának fontosságára, s mindnyájukat folytatásra biztatta.

Az együtt töltött szombat délelôttöt a szervezôk által készített fánk, tea és fôtt kukorica, valamint a Kôvirág együttes fellépése tette kellemesebbé.

Ortodox meghívó a pápának

II. János Pál pápa várhatóan május elsô felében tesz kétnapos látogatást Romániában, de csak Bukarestet keresi fel, s ott találkozik a romániai katolikus püspökökkel. A fôvárosban pénteken késô este jelentették be, hogy az ortodox egyházfô, Teoctist pátriárka meghívta II. János Pált, látogasson el Romániába.

A Vatikán szóvivôje szombaton megerôsítette, hogy Teoctist román ortodox pátriárka hivatalos meghívólevele megérkezett a pápához és a katolikus egyházfô elfogadta a meghívást.

Joaquin Navarro Valls azonban hozzátette, hogy a romániai látogatás idôpontját és tartalmát még nem rögzítették.

Nem hivatalos információk szerint május 7. és 9. között látogat a pápa Romániába.

Bukaresti források szerint a pátriárka eddig közzé nem tett levelében válaszolt a római katolikus egyház vezetôjétôl januárban kapott levélre, amelyben a pápa annak a szándékának adott hangot, hogy fel szeretné keresni Romániát.

A pápa romániai meghívásával kapcsolatban szombaton délben nyilatkozott a bukaresti rádiónak Románia vatikáni nagykövete. Theodor Baconsky elmondta: tudomása szerint a pápa romániai látogatására május elsô felében kerülhet sor. A tervek szerint a látogatás legfeljebb kétnapos lesz. II. János Pál csak Bukarestet keresi fel, ahol találkozik majd Emil Constantinescu államelnökkel és Teoctist pátriárkával. Ugyancsak a fôvárosban talákozik a romániai római katolikus, valamint görög katolikus püspökökkel is. A pápa elôre láthatólag részt vesz egy ökumenikus istentiszteleten és katolikus misét pontifikál a romániai katolikusok számára.

— Legalábbis európai méretû esemény elôtt állunk — mondotta a vatikáni román nagykövet, aki szerint a látogatásnak igen nagy szerepe lesz a katolikusok és az ortodoxok közötti közeledés, egymásra találás szempontjából. Ugyanakkor a látogatás igen nagy jelentôségû lesz "az európai terv felekezeti alapjainak újrafogalmazása tekintetében". Mert mindeddig az az általános felfogás, miszerint az ortodox felekezet egy külön, rendszerint zárt világ, s ennél fogva nehezen asszimilálható a holnap Európájának multikulturális tervébe. A pápa bukaresti látogatása bizonyos értelemben leszerelné az ortodox világ áthatolhatatlanságával kapcsolatos elôítéleteket — jelentette ki Theodor Baconsky.

A nagykövet egyszersmind kifejtette: a pápalátogatás révén Románia jelentôs sikert könyvelhet majd el nemzetközi megítélése szempontjából is.

Az erdélyi római katolikus püspökök levélben kérték a pápát, hogy romániai útja során látogasson el Erdélybe is.

A február 8-i keltezésû levélben, amelyet a bukaresti apostoli nuncius közvetítésével juttattak el a Szentszékhez és a vatikáni rádió szombati magyar adása útján hoztak nyilvánosságra, az öt római katolikus püspök örömét fejezi ki a katolikus egyházfô látogatása kapcsán, ugyanakkor aggodalmának ad hangot azon nem hivatalos hír miatt, hogy talán csak a fôvárost, Bukarestet keresi fel.

Az erdélyi püspökök fôleg két nagy központra gondolnak: Balázsfalvára a görögkatolikus hívek, valamint Csíksomlyóra a római katolikus hívek tekintetében.

Románia 12 egyházmegyéjébôl 10 Erdélyben van: mind az öt görögkatolikus egyházmegye, a 4 római katolikus egyházmegye és az örmény katolikus kormányzóság — indokolták felhívásukat az erdélyi püspökök.

Erdélyben 2 millió katolikus él: 1 111 525 görögkatolikus és 888 577 római katolikus, vagyis a romániai katolikusoknak 84,62 százaléka. Az ¼királyságban, ahol Bukarest is van, a két római katolikus egyházmegyében csak 362 507 római katolikus hívô él, vagyis a romániai katolikusok összességének 15,33 százaléka - idézték az adatokat az 1998-as pápai évkönyvbôl.

"Ha a pápa nem tudná meglátogatni Erdélyt — mindkét csoportot -, nagy csalódást okozna a híveknek, akik a kommunista rendszer alatt hitükért és a pápa iránti hûségükért szenvedtek" — hangoztatta a Gyulafehérváron kelt levélben Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Tempfli József nagyváradi, Sebastian Kra:uter temesvári és Reiser Pál szatmárnémeti püspök, valamint Tamás József gyulafehérvári segédpüspök.

Közel kétezer fiatal, középkorú, idôs szerelmes vagy szerelemre áhítozó ünnepelt délután a marosvásárhelyi várban. Valentin, a szerelmesek napja alkalmából.

A rendezvény a polgármesteri hivatal elôtt mintegy húszperces késéssel kezdôdött. A négy, középkori ruhába öltözött pár és a két "bolond" a hivatalban várta a késô lovas fogatot, amivel majd a fôtéren vonultak végig, a végcél a Várszínpad volt. Itt vártak rájuk a mûsorvezetôk, Kozsik József és Liviu Pancu színészek. Elsônek Fodor Imre polgármestert szólították színpadra, aki töredelmesen bevallotta, hogy "12 éves koromban voltam elôször "hivatalosan" szerelmes, s az elsô csókom egy dombtetôn, egy borvízforrás mellett csattant el". A színpadra a szerelmesek hercegnôje és hercege lépett. Ôket követte a négy szerelmes pár: Rómeó és Júlia, Hófehérke és Hófehér, a Szerelmes Pár, valamint az Ütôdöttek Párja kellett hogy elmesélje ismerkedésük történetét. A közönség nem érte be annyival, hogy megtudja, hosszas és kitartó — de fôleg halálos — volt az elsô csók, valamennyi párnak bizonyítania kellett, hogy még most sem hunyt ki a szenvedély és a szerelem lángja közöttük. Megrökönyödést váltott ki, amikor bejelentették, hogy ezután szerelmi adót kell fizetni a polgármesteri hivatalnak. (Ez vicc volt.) A következôkben a meghívott együttesek léptek fel, majd a mûsor diszkóval zárult. Aki pedig az ünnepély idején megéhezett, vattacukrot és pattogatott kukoricát vásárolhatott, a becsületesen átfázott tömeg azonban hiába keresett forró teát, forralt bort — annak nyoma sem volt a vár udvarán vagy közelében. Volt viszont szív alakú lufi, pergelt napraforgómag, piros színû zárt sorsjegy. És ami a legfontosabb: sok-sok jókedv és szerelem!

A román Szabó Gabriella 5000 méteren 14:47.36 perces idôvel új világcsúcsot állított fel a dortmundi fedettpályás atlétikai viadalon szombaton. A 23 éves világbajnok sportolónô 15.81 másodperccel javította meg a brit Liz McColgan hét éve fennálló rekordját — jelentette a dpa német hírügynökség.

A jamaicai Merlene Ottey a 60 méteren 7.06 másodperccel nyert, ami a világ idei legjobbja. Érdekesség, hogy a 39 éves versenyzô a január 29-i chemnitzi versenyen ugyanezzel az eredménnyel végzett az élen.

A városban járva-kelve minduntalan falakra, oszlopokra ragasztott hirdetésekbe botlunk, elolvasni viszont csak nagyon keveset szoktunk. Mert minek is... érdekeset nemigen írnak. A minap viszont egyet elolvastam: Forza Dinamo! Nuova Guardia cea mai ultras galerie din tarã (noi am ars peluza din Ghencea) invitã toti suporterii dinamovisti sã i se alãture!!!

Ez a néhány sor felháborított. Na, nem maga a tartalom (bár én a katonacsapatnak szurkolok az ellen még akkor sem lehet semmi kifogásom), hanem a zárójelben foglaltak: "noi am ars peluza din Ghencea". Hogy is van ez? Barbárságukat büszkeséggel ablakba téve reklámozzák szeretetüket (?) vagy csak annyi az egész, hogy az utóbbi évek divatjához igazodva szélsôséges megnyilvánulásokkal próbálnak híveket szerezni? Mit nyernek vele? Jobb lesz a csapat játéka, ha az ellenfél otthonát tönkreteszik? Kellemesebb így szórakozni? Muszáj elrettenteni azokat az egyszerû embereket, akik csak egy színvonalas meccset akarnak látni és nem vandálként viselkedni, s csak a hasonszôrüeket tekintem igazi szurkolóknak?

Bárhogy legyen is, egy klub, amely valamit is ad magára, az ilyen drukkerektôl illene, ha elhatárolná magát, mert a lelátókon virágzó gyûlölet többet árt neki, mint nehány sértôdött nagypofájú egyén haragja. Talán egyszer ezt is megérjük.

Szombaton délelôtt az ASA víkendtelepi pályáján megrendezett barátságos labdarúgó-mérkôzésen a helyi katonacsapat a C- osztály elsô csoportjában szereplô Borszéki Apemin együttesét látta vendégül.

A csúszós, fagyos pálya komoly "ellenfél" volt mindkét csapatnak. A hazaiak együttesében Rosca (betegség miatt), míg Fl. Moldovan és Szôcs (sérülés miatt) nem lépett pályára.

A gól a 83. percben született, amikor Cernãtescu jobb oldali szabadrúgás-beadásából Lup fejjel a tizenhatos területén lévô Stanciuhoz továbbított, aki elegánsan a kapuba lôtte a labdát. A gyenge színvonalú mérkôzésen mindkét csapatnak több gólszerzési lehetôsége volt, de a játékosok sorra hibáztak kedvezô helyzetekbôl. A mérkôzés 30. percében az A-osztály sereghajtójától, a Fãlticeni-i Forestától leigazolt, jelenleg az Apemin csapatában szereplô Cioloca büntetôbôl a kapufát találta el. Erre "gólaszként" a 74. percben Lup 11-esét védte ki Belean, a borszéki hálóôr.

Megemlíthetjük, hogy Zaharia, az Apemin Piatra Neamti-i edzôje a mérkôzés végén elégedett volt a csapatában szereplô több vásárhelyi játékossal (Nagy Zoltán, Alin Muresan, Cucutã Dorel, Zagon Silviu, Belean Marcel, Nagy János — elôbbi négy az Elektromaros, utóbbi kettô a Gaz Metan volt játékosa). A hargitai csapattól távozott két másk marosvásárhelyi játékos: Turcu, jelenleg a nyárádtôi Unirea, Luca pedig volt csapata, az Elektromaros színeiben játszik a következôkben.

Az ASA folytatja a barátságos mérkôzések sorozatát: szerdán Nagyváradon a B-osztály II. csoportjában szereplô, Gabi Balint által edzett FC DO-DO Bihar együttese ellen játszik, míg szombaton 11 órától hazai pályán a Szebeni Inter csapatát látja vendégül.

Tovább folytatja jó szerepléseinek sorozatát a Marosvásárhelyi Elektromaros. A hétvégén a székelyudvarhelyiek látogattak a nôi bajnokság címtartóinak otthonába, de nekik is lógó orral kellett távozniuk: csapatuk 119 fás vereséget szenvedett, és egyéniben is 5-1-es házigazda-gyôzelmet jegyeztek.

A Marosvásárhelyi Elektromaros tekézôinek eredményei: Balogh Erika 426 fa, Sopterean Daniela 403, David Rodica 418, Airizer Emese 424, Duka Tilda 433, Baciu Doina 433. A vendégcsapat legeredményesebb játékosai Nagy T. Katalin (427 fa) és Sebôk Margit (426) voltak.

Az országos férfibajnokságban a Marosvásárhelyi Elektromaros kikapott a Vajdahunyadi Siderurgistul együttesétôl. Eredmény: 5275-5087 (6-0) a vajdahunyadiak javára. A házigazdák legjobbja Gergeli Iulian volt 905 fával, a marosvásárhelyi csapatból kitûntek: Seres József 884 fával és Seres László 870-nel.

Négy nap alatt két nagyon fontos gyôzelmet aratott a férfi A- osztályos kosárlabda-bajnokság elsô értékcsoportjában a Marosvásárhelyi Herlitz Mobex csapata.

Szerdán délután a marosvásárhelyi Sportcsarnokban, a 11. forduló keretében belül a vásárhelyiek ellenfele az a fiatal temesvári csapat volt, amely legutóbb Marosvásárhelyen 18 ponttal gyôzött. Az eredmény most másként alakult, ezúttal a helybeliek kerekedtek felül 99-77 (56-36) arányban.

A Dinamo, majd a Szeben elleni több pontos gyôzelem után, most a temesváriakon volt a sor, hogy saját bôrükön megérezzék a vásárhelyi csapat feljavult játékerejének hatását. A fehér-piros mezben játszó házigazdák a majdnem tele lelátók elôtt nagyon jól szerepeltek és fôleg támadásbeli pontosságuknak, meg nagyobb tapasztalatuknak köszönhetôen megadásra késztették a vendégeket.

A fiatal temesvári gárda csak nagyon kevés ideig tudta tartani a lépést a jó napot kifogó házigazdákkal, akik a találkozó vége felé nagyon közel álltak ahhoz, hogy elérjék a mágikusnak számító 100 pontot.

A mérkôzés pontszerzôi: Herlitz Mobex: Zindovic 24 (5x3), Pintea 21, Ilic 19, Pãlii 16, Cristescu 12 (4x3), Nagy 7 (1x3); U Elba: Bãcov 22 (2x3), Alecu 17, Apostol 15 (1x3), Viciu 12 (2x3), Ionescu 7 (1x3), Pãltinisan 2, Betea 2.

A találkozó végén a Herlitz Mobex létezése óta elôször megtartották az elsô sajtótájékoztatót, a "házigazda" Megyei Ífjúsági- és Sporthivatal elnökének, Bidiga Tiberiunak a szervezésében. Az B-tribün alatti elegáns fogadóterem teljesen szokatlan volt a marosvásárhelyi sajtó munkatársai számára, akik eddig a folyosókon álldogálva próbáltak véleményt kérni a két csapat edzôjétôl. Úgy látszik a csapat jó játéka után másra is tud figyelni a csapat vezetôsége.

A következô fordulóban, szombaton a Marosvásárhelyi Herlitz Mobex Bukarestbe látogatott ahhoz a BC Steauához, amelynek az I. értékcsoportban egyetlenként, sikerült Marosvásárhelyen gyôznie.

A vásárhelyi rádió által egyenes adásban közvetített találkozón a herlitzesek a játék elejétôl kezükbe vették az irányítást és azt megtartották az utolsó sípszóig kilenc pontos gyôzelmet aratva a szponzorokkal teli, de játékoshiányban szenvedô bukarestiek fölött. Végeredmény: BC Steaua — Herlitz Mobex 78-87.

Az utolsó két forduló további eredményei: 11. forduló: Dinamo — Steaua 76-64, Iasi-i Poli Moldrom — Kolozsvári U Carbochim 71-73, Bukaresti Soced — Szebeni CSU Astral 59-72; 12. forduló: U Carbochim — Dinamo 68-81, U Elba — Soced 83-89, CSU Astral — Poli Moldrom 71-63.

A bajnokság állása két fordulóval a play-off elôtt:

1. Dinamo 26 22 4 2047-1723 48

2. CSU Astral 25 20 5 1913-1553 45

3. U Carbochim 25 17 8 1825-1630 42

4. Herlitz Mobex 25 17 8 1995-1821 42

5. Soced 26 16 10 1861-1753 42

6. Poli Moldrom 24 15 9 1850-1714 39

7. U Elba 26 12 14 1967-1934 38

8. BC Steaua 25 11 14 1858-1817 36

A bajnokság a válogatott mérkôzései miatt három hétig félbeszakad. A következô fordulóban a Herlitz Mobex a Kolozsvári U Carbochim gárdáját fogadja, majd ugyanennek a csapatnak a vendége lesz egy elmaradt mérkôzésen, mielôtt az utolsó fordulóban Iasi-ba látogatna, a helyi Poli Moldromhoz. Az esetleges itthoni gyôzelem elég lehet a nagyedik hely eléréséhez, a harmadikhoz azonban egy idegenbeli gyôzelem is szükséges.

A Herlitz Mobex — Elba mérkôzés után, a sajtókonferencián elhangzott nyilatkozatok:

Bolcu Mihai, a Temesvári U Elba vezetôedzôje: — Csapatom azért jött Vásárhelyre, hogy tisztességesen szerepeljen, azonban mi már nem játszunk azon a szinten, ahogy a bajnokság elsô felében tettük volt. Komoly anyagi gondjaink vannak, ezért nehéz a játékosoktül többet elvárni. Amikor jól játszottunk, nem fizettek meg kellôképpen, ezért a fiúknak nem túl nagy érdekük, hogy gyôzzenek. A mai (szerdai) mérkôzés elôtt tudtam, hogy kevés esélyünk van, fôleg azért, mert az utóbbi idôben gyengén játszunk, azonban játékosaim nem szerepeltek nagyon rosszul, csak az elsô félidô második részében. A vásárhelyi csapat a játékosok tapasztalatával kerekedett fölénk, többen közülük átlag 10 évvel idôsebbek, mint a mi centereink. Ezenkívül Zindovic és Cristescu távoli dobásai adták meg a különbséget.

— Milyen különbséget lát a bajnokság eleji és a mostani Herlitz között?

— Visszatért Ilic és ez meglátszik a csapat játékán, még akkor is, ha ô nem tündököl. A csapatnak nagyobb a magabiztossága, ha ô a pályán van.

— Milyen céljaik vannak a bajnokság végére?

— Az elsô értékcsoport elsô felében elért gyenge eredmények miatt mi már a play-offra gondolunk. Addig gyûjtjük az erônket és majd ott mindent kiadunk magunkból.

— Szeretné elkerülni valamelyik csapatot a play-off elsô fordulójában?

— A csapatok nagyjából egyforma játékerôt képviselnek, azonban a Dinamo termében nem szeretnék játszani.

— Mi a véleménye, a román bajnokságban szereplô külföldi játékosok tudnak annyit, hogy megérje beléjük fektetni azt a sok pénzt?

— Én voltam az elsô edzô az országban, akinek idegenlégiósa volt: Ilic jött hozzánk ezelôtt pár évvel. Mi azért hoztuk ôt, mert egy évvel azelôtt harmadikok voltunk és az Európa-kupákban játszottunk, de Ciosic tizenkettedikes lett és tudtam, hogy nem fog jönni edzésre, ezért kellett nekünk egy center. Arra alapoztam választásomat, hogy van mit tanulniunk a jugoszláv játékosoktól: annak ellenére, hogy ôk ilyen negyedkézbeli játékosok, nagyon jól ki vannak képezve. Addig, amig egy-két játékos van, addig jó, de szerintem most már átestünk a ló másik oldalára. A befektetéssel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy nekünk úgy tûnik, sokat keresnek, nekik pedig, hogy keveset, mert náluk egy harmadligás játékos kb. annyit keres, mint nálunk egy A- osztályos.

Takács Károly, a Herlitz Mobex vezetôedzôje: — A temesvári csapat a bajnokság egyik legfélelmetesebb gárdája, legalább annyira féltem tôlük, mint a Dinamótól vagy a Szebentôl. Nagyon fiatal, ambíciós játékosaik vannak és már saját bôrömön is éreztem, hogy akár 19 pontot is be tudnak hozni. Azonban a mi csapatunk sokkal tapasztaltabb, összeforrottabb, mint az övék és szerintem ez adta a különbséget.

— Három nagyon nehéz mérkôzés vár önökre. Milyen tervei vannak?

— Mindegyik mérkôzés nagyon nehéz lesz, de ha gyôzni tudunk a Steauánál és megnyerjük a Kolozsvár elleni hazai meccsünket, akkor a harmadik helyért is verekedhetünk a play-off elôtt.

— Ön szerint a csapat tud ennél jobban is játszani?

— Most nem, mert sajnos állandóan van egy-két sérült játékosunk. Corui Mihai ma sem tudott játszani, Nagy Zoltán még nem jött helyre teljesen a betegségbôl, a múlt héten pár napig 40 fokos láza volt.

Mãgurean Petre, a Herlitz Mobex másodedzôje: — Szerintem a maximális teljesítményt akkor éri el a csapat, ha az eléje kitûzött célt teljesíti, vagyis megnyeri a bajnokságot. Addig azonban, amíg ilyen kiegyensúlyozott a bajnokság és játékosaink le tudják gyôzni az elsô helyezettet és ki tudnak kapni az utolsótól, nem lehet beszélni maximális ütôképességrôl.

— Az utóbbi idôben sok mérkôzést elhalasztottak vagy azért, mert néhány játékos le volt sérülve, vagy mert valamelyik csapat elment külföldre játszani. Ön szerint ez kedvezett a bajnokságnak?

Takács Károly: — Semmi esetre sem. Mi is megpróbáltuk a Soced elleni mérkôzésünket elhalasztani, mert négy betegünk volt. Nekünk nem lehet. Ha más ment néhány orvosi papírral, amelyekrôl mindenki tudja, milyen könnyen beszerezhetôk, akkor lehetett.

Bolcu Mihai: — Az elsô alkalom, amikor elhalasztottak egy mérkôzést, az a Szeben — Steaua meccs volt: a házigazdáknak két játékosa lesérült a válogatottban. A szebenieknek nagyrészt igazuk volt, mert ha nélkülük nem megy a csapat, akkor a szponzor azt mondja, többet nem ad pénzt, akkor ôk nem engedik többet a játékosaikat a válogatottba. Ez azonban egy nagyon kényes precedenst jelentett, amely legtöbbször nem a legsportszerûbb érdekeket szolgálja. A szakszövetségnek tanulnia kellene ezekbôl az esetekbôl, és a következô bajnokság szabályzatában pontosítania kellene, mikor lehet egy mérkôzést elhalasztani.

— Milyen visszhangok vannak a Játékvezetôi Testület részérôl a múlt heti, Soced elleni mérkôzéssel kapcsolatban?

Takács Károly: — Semmilyen választ nem kaptunk még, de remélem, hogy intézkednek, mert nem lehet, hogy egy játékvezetô kicsúfolja a játékosok munkáját. Indulásból nem lett volna szabad kolozsvári bírót küldeni, amikor a két csapat közvetlen harcban áll a harmadik helyért.

Az Országos Jégkorongliga (OJL) döntôjét múlt hét végén a Bukaresti Steaua nyerte. A vesztes, akárcsak tavaly, a Csíkszeredai Sportklub volt. Az öt mérkôzésbôl álló párharc elsô találkozóján, a fôvárosban a katonacsapat gyôzött, aztán a székely városban a Sportklub 2-1-re fordított. A mindent eldöntô bukaresti mérkôzéseket a házigazda Steaua nyerte, amely az elsô 60 percet 5-3-ra, a másodikat 5-2-re nyerte, és ezzel újra elhódította a bajnoki aranyat.

A döntôt megelôzô napokban felkerestük Mezei Imrét, a Csíkszeredai Sportklub vezetôjét, mondja el, miben rejlik a csíkszeredai jégkorong sikerének a titka, és mesélje el, hogyan sikerül biztosítani a jégpálya mûködését. Válaszai tanulságosak, ugyanis a Csíkszeredai Sportklubnak nagyjából azonos a helyzete a Marosvásárhelyi Maros Sportklubéval.

— A Székelyföldön elsôsorban a jégkorongért élnek-halnak az emberek. Honnan ez a "hokiôrület"?

— A különösen hosszú és zord csíki telek a régi idôkben lehetôvé tették, hogy — lévén, hogy az embereknek nem volt más szórakozási lehetôségük — nagyon komoly korcsolyaélet alakuljon ki itt, már a XIX. század végétôl. Ez azért mondtam el, hogy mindenki tudja, amikor a hokizás elkezdôdött, a korcsolyázásnak komoly hagyományai voltak. A jégkorong az 1920-as évek derekán kezdett teret hódítani, ha nem is nálunk, de európai szinten biztos. Egy filmhíradóban láttak elôször az akkori lelkes, korcsolyázó fiatalok — és itt elsôsorban Vákár Lajos bácsira gondolok — hokimérkôzést, s akkor hangzott el az a híres kijelentés, hogy "ilyent mi is tudnánk csinálni". Tulajdonképpen így indult el az egész, beszerezték az elsô hokibotot, védôfelszerelést (a korcsolya már megvolt), az elsô korong pedig a Vákár-nyomdából került ki (egy nagy radírgumi volt). Kezdtek hokizni a fiúk, s egy idô után meg is jött az elsô meghívás a Bukaresti Teniszklubtól, amely akkor már híres csapat volt, az akkori Románia "legreprezentatívabb" együttese. 1929. január 6-án játszottuk az elsô mérkôzést. Az eredmény nem volt kedvezô számunkra, de a lényeg nem is az eredményen volt, hanem azon, hogy ezzel a találkozóval elindult egy hagyományteremtô folyamat, s a hoki a régió fô sportjává nôtte ki magát, Csíkszereda egész életét ez színezte s színezi ma is.

— Miként sikerült biztosítani a sportklub és különösen a jégpálya mûködtetését?

— A Csíkszeredai Sportklub az Ifjúságügyi és Sportminisztériumhoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy a minisztérium határozza meg a klub költségvetését, tehát mind a pálya fenntartását, mind a meglévô szakosztályok mûködtetését az így folyósított pénzbôl próbáljuk biztosítani. Próbáljuk, mondom, mert a költségvetést meghatározza ugyan Bukarest, de a sporttevékenységnek csak 17-18%-át fizeti ki az állam, a többit tulajdonképpen saját bevételeinkbôl, a szponzoroktól, reklámokból kapjuk. Elég nehéz körülmények között mûködik a pálya, de — ha nagy erôfeszítések árán is — az elmúlt években és az idén is tudtuk, tudjuk üzemeltetni. A hokicsapat és a többi szakosztály mûködtetéséhez szükséges anyagiak elôteremtése most már a város feladata is, és kimondottan a szponzorok és a segítôkész emberek hozzájárulásának köszönhetô. Nagy megvalósításnak tekintjük, hogy idén sikerült kicsikarnunk egy nagy összeget a sportminisztériumtól, majdnem 600 millió lejt, amelybôl a csarnok tönkrement bejáratát tettük rendbe, fedtük újra. Ugyanakkor elkészült a pálya fôjavításának a terve, és sikerült felújítani a sportklub kis szállodáját is. Ezenkívül, szintén a sportminisztérium támogatásával és néhány Svédországban élô, innen elszármazott magyar sportoló segítségével felhajtottunk egy nagyon jókarban levô jégcsiszoló gépet, amely már itt is van, Csíkszeredában. Gyakorlatilag, amit mondtam az elôbb, azt jelenti, hogy ennek a pályának a mûködése még húsz- harminc évig biztosítva van. Természetesen ez is egy kiöregedett jégpálya: nagyon elavultak a palánkjai, a plexid, amely körbeveszi, az eredményjelzô tábla is nagyon sok hibával mûködik, nagyon rossz a hangosítása, és így fel lehetne sorolni mindenfélét, ami a pálya mûködésével kapcsolatos. Ezért kidolgoztunk egy tervet, és reméljük, hogy már az idén sikerül kicserélni ezt-azt.

— Kevés csapat, alacsony színvonal. Ön szerint is ez jellemzô a mai romániai hokira?

— Az utóbbi idôben, sajnos, egyfolytában esik a román jégkorong színvonala. Ezt elsôsorban azzal lehet magyarázni — mind felnôtt, mind ifjúsági szinten —, hogy szinte sehol nem adottak az anyagi feltételek. Tudjuk, hogy ameddig az országban lehetett megfelelô korcsolyát, védôfelszerelést vásárolni, addig Hargita megyében legkevesebb 12-13 faluban volt jégpálya, s az ottani ifjúság megfelelô felszereléssel tudott hokizni. Ez óriási dolgot jelentett, mert sokkal több játékos közül lehetett válogatni. Sok jó játékost fedeztek fel abban az idôben Gyergyó környékén, különösen Csomafalván, Újfaluban és Remetén, meg a csíki zónában is: Szentdomokoson és Madarason. Sajnos, pénzhiány miatt ezeken a településeken fokozatosan megszûntek a hokicsapatok, s ma már csak három-négy ilyen falu maradt; ott is csak bizonyos szinten, kínlódva, néhány lelkes edzô próbál tenni valamit. Egy másik nagy probléma, hogy annyi ideig nem mûködött a galaci jégpálya. Ki merem jelenteni: az ottani emberek nem megfelelô hozzáállása miatt történhetett meg. Öt év sok idô; ennyi ideig esett ki az országos ifjúságnevelés egyik legfontosabb központja, s döntôen befolyásolta a román jégkorong színvonalát. A bajnokságban csak három-négy csapat küzd igazán, s oda jutottunk, hogy a 16 éves korosztályban csak Csíknak és Gyergyónak van csapata. Ez azt jelenti viszont, hogy ma már annyira lecsökkent a válogatási lehetôség, különösen a két ifjúsági válogatott szempontjából, hogy a 20 éveseknél például az edzôknek az volt a legnagyobb gondjuk, hogyan szedjenek össze egy csapatra való játékost. Ugyanakkor csökkentek a szövetség nyújtotta lehetôségek is: ifjúsági, de felnôtt szinten is nagy a gond a felszereléssel. A "botprobléma" különösen komoly: megnehezíti az ificsapat fejlôdését. És sorolhatnám tovább: amikor megnyitották, a mûjégpálya egy évben tíz-tizenegy hónapot üzemelt. Ma öt-hat hónapnál nincs többre lehetôség; kevesebb az edzés, tovább esik a színvonal, miközben a sportág a világon mindenütt komolyan fejlôdik.

— Mindezek után mit lehet elvárni az ifi- és felnôttválogatottaktól?

— A húszévesek a D-csoportban küzdöttek. Az elôzô évek eredményei alapján úgy éreztük, esélyük van a C-csoportba jutásra. Sajnos, nem sikerült, olyan csapatok jutottak fel, amelyektôl sokkal kevesebbet vártunk. Így maradtunk a D-csoportban, ott is a harmadik helyen. A kisifjúságiak (18 évesek) korosztályában meglátjuk, mi lesz; jobb szereplésben reménykedünk. Nagyon nehéz lesz viszont a dolga a nagyválogatottnak, ugyanis most már csak két csapatra tud alapozni, a Bukaresti Steauára és a Csíkszeredai Sportklubra. Az elôzô évek edzôtáboraiból mára semmi sem maradt, a válogatott játékosait a világbajnokság elôtt egy- két héttel gyûjtik össze, s akkor próbálják (gyorsan!) formába hozni ôket, de ez nem mindig sikerül. Én sok reményt nem fûzök a nagyválogatott szerepléséhez a C-csoportos hollandiai világbajnokságon sem!

Nemsokára megkezdôdik a férfi A-osztályos kézilabda-bajnokság tavaszi visszavágója. Az ôszi szezonban a marosvásárhelyi hetesfogat várakozáson felül, jól szerepelt, különösen saját közönsége elôtt. A szovátai téli felkészítô sikeresnek mondható, jöhet tehát a második felvonás...

Szeretném visszapergetni a forgatókönyvet az 1988/1989-es bajnoki évadra, amikor kedvenceink hasonló jó teljesítménnyel örvendeztették meg a mintegy (átlag) 1500 fônyi szurkológárdát.

Nem tévedek, amikor azt mondom, hogy az évad végén a Marosvásárhelyi Elektromaros fiai az elôkelô 4. helyen "kötöttek ki", 22 találkozón 44 pontot gyûjtöttek, s mindössze a "nagyágyúk", éspedig a Steaua (bajnok), a fôvárosi Dinamo és a nagybányai HC csapatai elôzték meg az Orbán István és Bukaresti József által irányított Maros-parti együttest. Ugyanabban az évadban, 1989 májusának végén és június elején a Románia-kupa döntô szakaszában csillogó bronzéremhez (III. hely!) jutott a marosvásárhelyi csapat, amely azon az emlékezetes "dupla" Temesvári Politechnika elleni találkozón kétszer nyert — elôször hazai pályán 6 góllal (29-23) gyôzte le jó képességû partnerét egy látványos, szép mérkôzésen. A második összecsapáson, Temesváron, az olimpiai csarnokban is az Elektromaros gyôzött az utolsó pillanatban. Muresan Gheorghe szerzett gólt, így nyert a csapat 27- 26-ra.

A körmérkôzés során következett a Nagybányai HC, Lascãr Panã irányításával. Igaz, hogy a vásárhelyiek mindkét mérkôzésüket elvesztették, mégis felemelt fejjel távoztak, még a nagybányai sportcsarnokból is (21-34), szép játékukat a mintegy 2500 nézô nem egy alkalommal tapssal jutalmazta.

Végül is a 10. alkalommal kiírt kupaküzdelemben az Elektromaros az elôkelô III. helyen végzett a következô szereposztásban: Gorea Dinu, Muresan Dorel (Strete Adrian) — kapuvédôk, valamint Ciobanu Marin, David Cornel, Pricã Liviu, Bãdãu Gheorghe, Boros Iosif, Furnea Ioan, Muresan Gheorghe, Moldovan Remus, Moldovan Ioan, Kovács István, Kelemen János, Negru Sorin és Vajda Attila — mezônyjátékosok.

Talán ez volt a legjobb éve a marosvásárhelyi férfikézilabda-sportnak! A két szakember (edzô) már akkor is jól dolgozott. A felsorolt "játékoskészlettel" indult azelôtt 9 évvel (1980-ban) a II. osztályban, nagy vetélytársával, az Aradi Strungullal végig fej-fej mellett haladt az A-osztályba való jutásért. Ez sikerült akkor a marosvásárhelyi csapatnak jó felkészüléssel, hozzáértô szakirányítással be tudtak törni a legjobbak közé és egy évtizeden át meg is maradtak ott.

Abban az idôben jó képességû férfikézilabda-csapatok is megfordultak nálunk. Többek között az olasz, kubai és a görög legjobbakra emlékszem vissza szívesen. De a Kárpátok-kupában válogatott szinten (két román csapattal együtt!) a mi sportcsarnokunkban megfordultak abban az idôben spanyol, orosz, lengyel együttesek is, akik akkor a legszebb jelzôket használták, ha a marosvásárhelyi kézilabdáról beszéltek. A csillogó bronzérem megtette a hatását.

Mindez persze az Elektromaros üzem támogatásával vált valóra, nagy szerepet játszott a néhai Olteanu Ioan mérnök, igazgató és a szakosztály lelkes vezetôje, dr. Marian Liviu, valamint a körülötte levô szaktekintélyek is.

Csak így lehetett egy nagyszerû férfikézilabda-csapatot összehozni Marosvásárhelyen...