Már tegnapi lapszámunkban tudósítottunk róla, tisztújító közgyûlést tartott az RMDSZ Maros megyei szervezete, és az új elnök Kincses Elôd ügyvéd lett. A közgyûlésen elôterjesztett dokumentumok elfogadása és a választást megelôzôen hangzottak el a felszólalások, vélemények. Az alábbiakban a felszólalások sorrendjében ezekbôl adunk összefoglalót.

A megyei szervezet tevékenységérôl szóló jelentést Márton János irodavezetô olvasta fel. Ehhez az inkább határidônaplónak nevezhetô dokumentumhoz felolvasás közben kommentárokat is fûzött az irodavezetô úr, el egészen addig, hogy szerinte az "anyanyelvû sajtó szándékosan torz tükörbe helyezte azokat, akik a szervezetet vezették", pedig ugye ôk keményen dolgoztak a magyar közösség érdekében.

Az ezután felolvasott pénzügyi jelentéstôl sem lettek okosabbak a küldöttek. Világos, hogy pénz nincs, még az árvízkárosultak megsegítésére begyûjtött összegekrôl sem tudtak elszámolni. Mindössze annyit mondtak, hogy: "igyekeztek a bevételt növelni". A megyei önkormányzati tanács tevékenységérôl Virág György, a megyei tanács alelnöke és Fodor Imre polgármester beszélt.

A felszólalók sorát Frunda György szenátor nyitotta meg, aki kijelentette: egy beszámolónak az kellene legyen a célja, hogy levonja a következtetéseket annak az idôszaknak a tevékenységérôl, amelyrôl szól. Az lett volna normális, mondta a szenátor, ha egy héttel korábban megkapták volna a küldöttek a beszámolót, hogy véleményt tudjanak formálni. A Maros megyei operatív vezetés, azzal, hogy elmulasztotta ezt megtenni, pont ezt a lehetôséget akarta kizárni.

A beszámoló nem más, mint támadás azok ellen, akik két éve másként látták a megyei RMDSZ helyzetét, folytatta felszólalását Frunda. Határidônapló, amely nem válaszol az olyan fontos kérdésekre, hogy például: * Miért távolodott el az operatív vezetés a tagságtól, a magyarságtól, a fiataloktól, a nôktôl? * Miért nem épített ki hatékony politikát, miért nem vonta be az embereket a vezetésbe? * Miért nem szól arról, hogy tárgyaltak-e a megyei tanáccsal, a városi tanáccsal, mit határoztak el, hogyan tartják a kapcsolatot, hogyan alkalmazzák a törvényeket? * miért nem állt ki a szervezet az emberei mellett? * Miért jutott az RMDSZ anyagi csôdbe, miért nem fizette ki a telefont? * Miért olyan a székház, amilyen, mert amellett, hogy az épület olyan, amilyen, koszos, poros, rideg, jellemzi a jelenlegi vezetés politikai felfogását; * Miért ment el egyirányba a vezetés, miért kötelezte el magát egy platform mellett? Ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ, mondta Frunda György, hozzátéve, hogy olyan rosszul vezették a megyei szervezetet, hogy a következô elnök nehéz helyzetben lesz emiatt.

A szenátor az ôt ért vádakra is replikázott. A beszámolóban azzal vádolták, hogy igaztalanul támadta Kolcsár Sándort. Frunda szerint valóban ellenezte Kolcsár Sándor megválasztását, mert úgy vélte, nem képes rugalmas, reálpolitikát folytatni. Az elnök sokkal rosszabbul vezette az RMDSZ-t, mint akkor gondoltam, vonta le a konklúziót a szenátor. Nem fogadta el a felajánlott segítséget, mi több, betiltotta a helyi szervezetek fórumait. Felfele szidták az RMDSZ-t, hogy kormányba lépett, lefele pedig nem biztosítottak minimális autonómiát sem a helyi szervezeteknek. Ezt kell elkerülnie az új elnöknek, mondta, majd kijelentette: ezt a beszámolót el kell utasítani.

— Elégedetlen vagyok a megyei operatív vezetés munkájával — mondta a beszámolókra reagálva Markó Béla. Úgy érzem, a megyei vezetés nem tudott felnôni a feladatához, hogy valóban a megye legerôsebb szervezete legyen, s ahhoz sem, hogy saját politikusai munkáját koordinálja. A megyei operatív vezetés nem látta át a közigazgatásban, kormányhivatalokban dolgozók, parlamenti képviselôk munkájának fontosságát, Ezekrôl szó sem esett a beszámolóban. Én magam nem tudtam együttmûködni a megyei operatív vezetéssel, mondta a továbbiakban a szövetségi elnök, s arra figyelmeztette az új vezetést, hogy nem vállalhat közösséget platformokkal. Az elnök mindenkinek az elnöke kell hogy legyen. A beszámolót formailag sem tudta elfogadni. Mint mondta, egy irodavezetô annak tartozik beszámolóval, aki ôt kinevezte. Viszont sem kötelessége, sem joga nincs kommentárokat fûzni a beszámolóhoz.

Ezüstpapírba csomagolt valaminek nevezte az ellenôrzô bizottság jelentését, a pénzügyi jelentést pedig elutasította, mivel még azt sem tisztázta, hogy "a célirányos adományaink nem jutottak el oda, ahova kellett volna". — Ezt a jelentést nem fogadom el, zárta szavait Markó Béla.

— jelentette ki Péter Pál, az országos ügyvezetô elnökség képviselôje, aki megdöbbenésének adott hangot az ellenôrzô bizottság beszámolója hallatán. Ugyanis a megyei szervezet arra kérte az országos szervezetet, támogassa, tekintsen el az adósságoktól stb. Ezen el kell gondolkozni, mondta Péter Pál, s feltette a kérdést, miért szüntette meg a megyei szervezet a gazdasági alelnöki funkciót, miért nem foglalkoztak a vállalkozókkal? Azzal summázta: elégedetlen a beszámolókkal, s a következô vezetésnek azon kell gondolkodnia, mivel teheti az RMDSZ-t vonzóvá a vállalkozók számára.

Gál Barna, a segesvári szervezet elnöke is bírálta a megyei vezetést. Véleménye szerint új alapszabályzatra van szükség, mert a mai túl bonyolult, senki sem foglalkozik a tagsággal. Kiegyenlítést is javasolt Marosvásárhely és a vidék között, javasolta, hogy Marosvásárhely legyen külön kerületi szervezet. Hangsúlyozta, hogy alternatív politikai platformokhoz nem csatlakozhatnak a vezetôk. Véleménye szerint vissza kell szerezni az RMDSZ súlyát a közéletben, jó viszonyt kell kialakítani a sajtóval és az önkormányzatokkal.

sem fogadom el a beszámolót, jelentette ki Kolozsváry Zoltán, mert a vezetés platformokhoz csatlakozott, nem az összmagyarsággal foglalkozott, és egy ilyen szervezetnek ezt nem lehet elnézni. A Maros megyei RMDSZ nem teljesítette azt a feladatát sem, hogy támaszt adjon a szövetségi elnöknek, képviselôinek, kormánytisztviselôinek. Az eljövendô vezetés legfontosabb feladatának nevezte, hogy szilárd kapcsolatot építsen ki azokkal, akik az elôremenetelünket biztosítják nemcsak a magyar közösségen belül, de azon kívül is. Olyan vezetés kell, amelynek súlya van, és súlyt ad a szövetségi elnöknek, hogy munkájában biztos támaszt érezzen maga mögött.

Gál Márton számára az volt fontos, hogyan ítélik meg és kívánják megvalósítani a háromszintû autonómiát, a kolozsvári önálló magyar egyetemet, Gál Éva pedig néhány körzet nevében szolidaritást vállalt Borbély Lászlóval, akit a beszámoló szerint etikai bizottság elé akartak állítani, mivel a sajtóban bírálta a megyei vezetést. Mátyás Zoltán egyebek között azt hiányolta, miért nincs magyar adás a PRO tévében? Határozottan szorgalmazta egy marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet létrehozását, amely az egész megyei szervezet munkáját is hatékonyabbá tehetné, jobban figyelhetne a vidékre.

— mondta Kolcsár Sándor, amikor a beszámolókhoz fûzött észrevételekre válaszolt. Illetve kellett volna válaszolnia. A bírálatokra egyetlen szava sem volt, s azt is hiába várták a küldöttek, hogy eloszlassa a pénzügyi gazdálkodással kapcsolatban felmerült kételyeket. Érvek és indoklás helyett kijelentette, hogy ô mindig Tôkés László híve volt és az is marad. Azt is tagadta, hogy etikai eljárást szándékozna indítani bárki ellen (eszerint fogalma sem volt, mi áll az elnöki jelentésben!!), és hogy ugye a Népújság... "Sajnos, igazuk volt azoknak, akik kifogásolták a Népújságot, de sajnos más nincsen. Ebbôl legalább a gyászhíreket megtudhatjuk. Ha nem közölnének gyászhíreket, meg se vennék! Hadd beszéljen! Az ember lekiismerete jobban tudja, hogy is állunk" — Így az exelnök. Végül azt mondta, "hogy az RMDSZ mit végzett, nem azok mondják meg, akik a székház közelében sem jártak" — mondta ki a szentenciát. Ám a gond éppen azzal van, hogy akik ott jártak, elmulasztották a küldöttgyûlést hitelesen tájékoztatni arról, hogy mit is végeztek. Tény, hogy a fentebb idézettbôl állt az elnöki válasz a felvetésekre: a felelôsség vállalása helyett összefüggéstelen vagdalkozás.

Borbély László szerint a beszámoló hiányos, nem volt pénzügyi beszámoló. Nem volt szó arról, mikor szándékoznak az árvízkárosultaknak kiosztani a begyûjtött 12 millió lejt, talán megvárják a következô árvizet? Nem lehet olyan elnökséggel dolgozni — jelentette ki —, amely egyszerre döntéshozó és végrehajtó szerepet tölt be. Elutasította az irodavezetô által felolvasott jelentést és az ahhoz fûzött kommentárokat, s figyelmeztetett: ne próbáljanak érzelmi politizálást folytatni, olyan politikusokra van szükség, akik tudnak és akarnak is tenni a megyéért.

Tôkés András szerint a "propaganda" a megyei vezetés rovására írja, ami rossz, ami jó, azt az országos vezetés érdemének tekinti. Elvileg egyetért azzal, mondta, hogy nem jó, ha egy megyei RMDSZ-vezetés elkötelezi magát egy politikai irányzat mellett, s feltette a szónoki kérdést: Miért nem zavarja más megyék egyszínûsége? — mármint azt a bizonyos propagandát. Szerinte az országos vezetés is "egyszínû, csak más színû". "Valószínû, csomó jó dolgot is tett volna Sándor bátyám, ha más színû", védte meg az elnökét.

El lehet gondolkozni ezen a különös felvetésen az egyszínûrôl és a más színûrôl. A gond ezzel csak az, hogy semmilyen kitekert logikával sem feledtethetô az RMDSZ egyetlen hiteles színe, a sokszínûség. Tôkés András és elvbarátai aligha tudják hitelt érdemlôen egyszínûre festeni a megyei RMDSZ-t. Ha csak úgy nem, ahogyan Kolcsár Sándor próbálta, vagyis a saját véleményét kiáltotta ki az egyedüli üdvözítônek.

Érdekes módon, egyetlen kivétellel, a társpártok képviselôi némán ülték végig a tizenkét órás tanácskozást. Egyetlen szó hozzáfûznivalójuk nem akadt sem a jelentésekhez, sem a késôbbi vitákhoz.

Mint tegnapi tudósításunkban már szóvá tettük, a küldöttek meglehetôsen könnyedén tették túl magukat az ellentmondásokon, s nem igazán reménykeltô többséggel szavazták meg a beszámolóknak nehezen nevezhetô jelentéseket. Így is napirendre lehet térni az elmultak fölött. A magyarságért aoznban nem elegendô a mellet döngetni és a himnuszt énekelni!

Kincses Elôd:

A tanácskozást követôen kérdeztük a frissen megválasztott elnököt:

Népújság: Az elhangzottakból világosan kitûnt, hogy ön tulajdonképpen egy romhalmazt vesz át. Mihez kezd vele?

Kincses Elôd: Legelôször is az anyagi helyzetet kell annyira rendbe tenni, hogy mûködôképessé lehessen tenni az RMDSZ-t. Csak megfelelôen javadalmazott ügyvezetô elnökre lehet ezt bízni, akitôl megfelelô javadalmazásért minôségi munkát lehet elvárni. Ez az elsô lépés. Utána következnek a többiek, azonban az alapja mindennek ez kell hogy legyen. Mindenesetre olyan ügyvezetô elnököt választok, akire sem a radikális, sem a pragmatikus címkét nem lehet ráragasztani.

Népújság: Ön tulajdonképpen ingázó elnök lesz. A Maros megyei szervezetben és közéletben napi események, gondok, problémák vannak, amelyeket meg kell oldani. Errôl ki fog gondoskodni?

Kincses Elôd: Szándékaim szerint megfordítom eddigi életemet, vagyis három hetet leszek itthon, egy hetet Budapesten. Az ügyvezetô elnökre és a felállítandó elnökségre, tehát egy igazi csapatra fogok támaszkodni. Véleményem szerint az a jó vezetô, aki, ha nincs jelen, a hiánya nem vevôdik észre.

Nagyszalonta a Magyarországon áthaladó romániai embercsempészet útvonalának egyik kiinduló pontja — írta hétôi számában az Adevarul címû lap.

Az újság egy helybeli embercsempész vallomását idézte, aki szerint a román-magyar országhatáron hetenként több tucat román és külföldi állampolgárt juttatnak át törvénytelenül Magyarországra, s onnét tovább Olaszországba és Franciaországba.

A román határôrökkel is együttmûködô embercsempész vallomása szerint az illegális határátlépôk csoportjait rendszerint a kora hajnali órákban, rossz idôjárási viszonyok között indítják útnak Magyarországra egy Szlovénián át vezetô, jól megszervezett és beváltnak bizonyult útvonalon.

A nagyszalontai embercsempész szerint Romániából nagyon sok Nyugat-Európába bejutni igyekvô román állampolgár a Bukarest-Budapest-Murakeresztúr-Zágráb- Ljubljana útvonalon közlekedô Bega-Venezia gyorsvonaton utazik a szlovén fôvárosig, ahol az embercsempész banda olaszországi szakaszának embere veszi át és viszi ôket tovább Franciaország felé.

Ljubljanáig könnyen el lehet jutni, mert a román állampolgárok odáig vízum nélkül utazhatnak. Ezen az útvonalon havonta legalább hat csoport megy át Magyarországon — írta a lap, amely szerint az embercsempészek a külföldre igyekvôktôl 200-1000 márkát kérnek.

Husszein jordániai király földi maradványait hétfôn délután átvitték a királyi palota mecsetjébe, miután a palotában utoljára tisztelegtek elôtte a világ minden részébôl érkezett gyászolók.

Amerikai részrôl Bill Clinton jelenlegi és három korábbi elnök, George Bush, Jimmy Carter és Gerald Ford hajtott fôt és állt meg rövid idôre a Ragadan palotában felravatalozott, Mekka felé fordított koporsó elôtt.

Jasszer Arafat palesztin vezetô és kísérôi, köztük Tajeb Abdelrahim, az elnökség fôtitkára katonai tisztelgéssel búcsúztak az elhunyttól. A 23 tagú izraeli küldöttségben ott van Ezer Weizman elnök, Benjamin Netanjahu kormányfô és Ariel Saron külügyminiszter.

A szíriai küldöttséget vezetô Háfez Asszad államfô, akinek - mint az AFP megjegyzi — voltak feszültségei Husszeinnel, és érkezése is bizonyos meglepetést keltett, tiszteletteljesen megállt rövid idôre a koporsó elôtt, Abdel Halim Haddam alelnökkel és Faruk as-Saraa külügyminiszterrel együtt.

Borisz Jelcin orosz államfô hétfôn néhány percre találkozott Bill Clinton amerikai elnökkel Ammánban, ahol Husszein jordániai király temetésén vettek részt.

A két vezetô rövid eszmecseréjén kétoldalú és nemzetközi kérdések kerültek szóba — írja Ammánból küldött tudósításában az ITAR-TASZSZ. Az orosz hírügynökség szerint Clinton megjegyezte, hogy Jelcin — a betegségérôl szóló hírek ellenére — "nagyon jól néz ki".

Az orosz elnök beszélt az olasz, japán, görög, török, spanyol vezetôkkel, valamint Jasszer Arafat palesztin elnökkel és Kofi Annan ENSZ-fôtitkárral is.

Gennagyij Zjuganov, az orosz kommunista párt elsô embere hétfôn reggel gúnyosan megjegyezte: Jelcin "azért ment oda, hogy kolduljon Clintontól és Chiractól" — írja moszkvai tudósításában az AFP.

Magyarország a NATO küszöbén

Nincs más járható út biztonságunk szavatolására, minthogy ismét csatlakozzunk a demokratikus államok közösségéhez — hangsúlyozta Martonyi János magyar külügyminiszter a Magyarország NATO- csatlakozásáról szóló törvényjavaslat általános vitáját megnyitó hétfôi expozéjában.

A külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy Magyarország NATO-csatlakozásának politikai feltétele volt a jól mûködô demokratikus intézményrendszer, a tulajdonra és versenyre épülô piacgazdaság kiépítése, az emberi és polgári szabadságjogok tiszteletben tartása, együtmûködés a szomszédos államokkal és a fegyveres erôk feletti civil ellenôrzés.

— A Magyar Köztársaságnak a szövetségbe való meghívása eredményeink nemzetközi elismerését jelenti — szögezte le a külügyminiszter.

Martonyi János rámutatott arra is, hogy a csatlakozással Magyarország felkészülése még messze nem tekinthetô befejezettnek, s az elkövetkezô években további erôfeszítéseket kell tennie az országnak.

Természetes történelmi igényünk, hogy a térképen elfoglalt helyünknek megfelelô pozíciót foglaljunk el az euroatlanti intézményrendszerben — hangoztatta Szájer József, a Fidesz frakcióvezetôje hétfôn a Magyarország NATO-csatlakozásáról szóló törvényjavaslat általános vitájában.

A kormánypárti politikus hozzátette: az elôterjesztés elfogadásával szimbolikus és gyakorlati értelemben is lezárul a fiatal magyar demokrácia elsô korszaka, megszûnik a külsô bizonytalanság.

Kovács László, az MSZP képviselôcsoportjának vezetôje hangsúlyozva, hogy Magyarország NATO-csatlakozását a lakosság többsége is támogatja, kijelentette: a törvényjavaslat elfogadása az elsô nagy lépés annak érdekében, hogy minden tekintetben beilleszkedjünk a fejlett demokráciák sorába.

Az ellenzéki honatya fontosnak nevezte, hogy Magyarország segítse a térség csatlakozásra váró országainak felkészülését a NATO-ba való belépésre.

Lányi Zsolt (FKGP) elmondta: a NATO-csatlakozás érdekében is szükséges a nemzeti hadsereg fejlesztése, a korszerû, ütôképes haderô létrehozása.

Radu Vasile miniszterelnök hétfôn népes küldöttség élén háromnapos hivatalos látogatásra Budapestre utazott.

A 18 fôs kormányküldöttségben többek között helyet kapott Traian Basescu közlekedési, Ion Caramitru kulturális, Ioan Murasen mezôgazdasági és Eckstein- Kovács Péter nemzeti kisebbségügyi miniszter. A delegáció tagja Razvan Mihai Ungureanu külügyi és Alexandru Ciocaltea egészségügyi államtitkár, Demeter János, a kormány fôtitkár-helyettese, valamint Radu Sarbu, az Állami Vagyonalap elnöke.

A külügyminisztérium tájékoztatása szerint a kormányfô magyarországi látogatására mintegy 40 román újságíró akredittáltatta magát.

A román—magyar alapszerzôdés meghatározó jelentôségét hangsúlyozták vezetô román politikusok, akik Radu Vasile kormányfô hétfôn kezdôdôtt magyarországi látogatása kapcsán válaszoltak a Rompres hírügynökség körkérdésére.

A román hírügynökség Ion Iliescu volt államfôt, a legnagyobb ellenzéki párt, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja vezetôjét, Teodor Melescanu volt külügyminisztert, az ugyancsak ellenzéki Szövetség Romániáért párt elnökét, valamint Adrian Severint, az 1996-os választások után alakult Ciorbea-kormány külügyminiszterét szólaltatta meg.

Ion Iliescu és Teodor Melescanu egyaránt az 1996 ôszén aláírt román-magyar alapszerzôdés fontosságát húzta alá. Iliescu szerint ezzel teremtették meg hosszú távra azt, hogy a két ország között olyan jószomszédi kapcsolatok alakuljanak ki, ami kedvezô hatással van az egész térségre Európának ebben a részében.

Melescanu a román diplomácia 1989 utáni rendkívüli teljesítményének nevezte az alapszerzôdés aláírását. Mindkét fél elismerte a határokat és kötelezte magát az országok területi integritásának tiszteletben tartása mellett — hangsúlyozta.

Severin arra hívta fel a figyelmet, hogy az alapszerzôdés elengedhetetlen volt, de önmagában, bátor politika nélkül keveset ért volna. "Amikor alapszerzôdésrôl beszélünk, azonnal hozzá kell tenni azt is, hogy 1996 végén, 1997 elején stratégiai partnerség alakult ki a két ország között" — mondta.

A két ellenzéki pártvezetô rendkívül bírálóan szólt arról, hogy a romániai magyar kisebbséget képviselô Romániai Magyar Demokrata Szövetség az 1996-os fordulat után helyet kapott a kormányban. Azzal vádolták az RMDSZ-t, hogy csak a magyar kisebbségek kérdéseivel foglalkozik, a maga "túlzó követeléseit, a föderalizmus utópiáját és etnikai elszigetelôdést" állítja elôtérbe, s ehhez "sajnos, bizonyos magyarországi köröktôl bátorítást kap".

Adrian Severin úgy vélte, hogy az RMDSZ kormányzati szerepe hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt két évben a két ország közti kapcsolatok "példa nélküli módon fejlôdtek", de nem ez volt a meghatározó.

A kapcsolatok távlatait illetôen Iliescu az alapszerzôdés végrehajtását nevezte a legfontosabbnak. Melescanu arra figyelmeztetett, hogy Magyarország biztos NATO- és várható EU- tagságával "a II. világháború után elsô alkalommal alakul ki olyan helyzet, hogy a két ország nem közös struktúrában lesz". Ez problémákat okozhat, "a magyar kormány nyilván arra fog törekedni, hogy az összes határon túli magyar védelmezôje legyen". Severin úgy vélte, hogy most nem új terveket, elképzeléseket kell kitalálni, hanem a már meglévôket kell megvalósitani.

Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter szerint szükség lenne a Magyarországról behozott csirkehús és liszt vámjának növelésére. A miniszter, aki Radu Vasile kormányfô kíséretében érkezik hétfôn Budapestre, egyebek között errôl a kérdésrôl kíván tárgyalni magyar partnereivel.

A miniszter az utazás elôtt úgy nyilatkozott, hogy a román fél szeretné kiegyenlíteni a két ország közötti kereskedelmi forgalmat a mezôgazdasági és élelmiszeripari termékek esetében.

Tavaly november végéig a Romániába irányuló magyar agrárexport értéke a hivatalos román statisztikák szerint 163,36 millió dollár volt, míg Románia csak 22,91 millió dollár értékben szállított Magyarországra hasonló termékeket.

Ioan Muresan nem részletezte, hogy román részrôl miként tervezik az egyensúlyt megteremteni. A román mezôgazdasági minisztérium eddig érdemben nem válaszolt a magyar fél által tett együttmûködési javaslatokra, a szakértôi, államtitkári és miniszteri szintû tárgyalásokon is csak azt jelezte: figyelemre méltónak tartja a magyar elképzeléseket.

A román mezôgazdasági miniszter azt közölte, hogy szükségesnek tartja az érzékeny termékek esetében a magyarországi importra kivetett adó növelését — azaz a CEFTA-egyezmények ideiglenes felfüggesztését. Ezt már tavaly a búza és a liszt esetében megtette Románia, a CEFTA keretében meghatározott 15 százalék vám helyett a magyar búzára 25, a lisztre pedig 45 százalék vámot szabott ki.

Az intézkedés tavaly augusztus elsejétôl december 31-ig volt érvényben. Muresan már többször kijelentette, hogy a liszt esetében "két-három hónapra" ismét vissza szeretnék állítani a 45 százalékos vámot. Most ezt azzal egészítette ki, hogy a magyar csirkehús vámját a CEFTÁ-n belül alkalmazott 25-28 százalékról 35 százalékra kivánják növelni.

A román kormány tavalyi döntései nyomán az országba behozott termékek legnagyobb részét 4 százalékot kitevô pótvám is terheli.

A Clinton-kormányzat "megfelelt" osztályzatot adott demokráciából Lengyelországnak, Litvániának és Szlovákiának, ezért ezek az országok az októberben kezdôdô amerikai költségvetési évben már nem kapnak pénzt a kelet-európai demokratikus átalakulást segítô programból (SEED).

Magyarország és Lettország tavaly "érettségizett", így már a most folyó költségvetési évben sem kapnak támogatást ebbôl az amerikai kormányprogramból. A szeptemberben befejezôdô mostani amerikai költségvetési évben Lengyelországnak 20 millió, Szlovákiának 3 millió és Litvániának 2,2 millió dollárt ad az amerikai kormány.

A teljes következô SEED-programra 393 millió dollárt kért az amerikai kormány a Kongresszustól a hétfôn nyilvánosságra hozott költségvetési tervben. Az összeg 37 millió dollárral elmarad az ideitôl. Ebbe a tételbe osztottak be 50 millió dollárt Koszovó újjáépítésére, továbbá 175 millió dollárt Boszniának. Ez 20 millió dollárral kevesebb az ideinél, mert az amerikai kormány úgy látja, hogy a gazdasági újjáépítés jól halad.

A SEED-program kedvezményezettje marad a következô költségvetési évben Albánia, Bulgária, Horvátország, Románia, Szerbia és Macedónia is — írta az AP hírügynökség.

Hallgatom sallangoktól mentes, józan, megfontolt, kerek mondatait, elnézem még mindig öles termetét, és nem a kilencvenes évek elejének elsô számú romániai magyar politikusát, nem a pragmatikus, sokat áldott és átkozott szövetségi elnököt látom benne, hanem a Kriterion- igazgatót, a mindig közvetlen bukaresti barátot, aki ugyan korban és rangban jóval fölöttem állt, de ezt soha nem éreztette, fôleg akkor nem, amikor a diktátori években egyre sötétebbé váló román fôvárosban csupán este tíz óra után mertünk férjemmel átsettenkedni a tôlünk alig száz méterre levô Domokos-lakba szellemi táplálékért... Soha nem felejtem el ezt a lélekmentéssel felérô, a nyolcvanas évek vége felé számunkra az egyetlen szellemi folyosót jelentô juttatást, ami az akkori fogalmak szerint akár hazaárulásnak is minôsülhetett volna, ha éppen valahol valakik ezt a vádcsapdát nyitották volna ki számunkra. Ennél kevesebbért is jártak rendszeres kihallgatásokra barátaink, ismerôseink... Nyilvánvalóan csak magunkat áltattuk azzal, hogy ha bevásárlószatyorral cipeljük haza a paksamétát, akkor az elvtársak nem veszik észre a turpisságot.

Történt, hogy Bukarestben még a Ceausescu-éra közepén is be-bejártunk a magyar követségre, és onnan magyar újságokat, folyóiratokat markoltunk fel, hiszen ezek közprédaként ki voltak pakolva az elôcsarnokba. De a szûklátókörûség súlyosbodásának éveiben tudomásunkra hozták, hogy vagy állás vagy követség... Valamibôl az újságírónak is élnie kellett. Más, mint állami fizetés pedig nem létezett. Úgy éreztük, nyakunkon szorul a hurok, mikor a normális tévés mûsorok, jó könyvek után ez a szellemi forrás is elapadt. Tikkasztó lett a sivárság, dermesztô a lakásokban a téli 10-12 fokos áporodottság, az üzletekben az ácsorgó üresség. Beütött a laskakorszak.

Nem tudom már, hogy miként, pontosan mikor hullt ölünkbe a mentôöv. De egyszer csak úgy alakult, hogy megtudtuk, mi, azaz családom Domokoséktól kapjuk majd a lapokat, és továbbadjuk másoknak. Egy román fényképész, ha jól emlékszem: Ceausescu egy kiebrudalt udvari fotósa járt be ezután a követségre, mert mint mondta, már amúgy is kirugták, ôt nincs honnan lefokozni. És jöttek az Élet és Irodalom, az Új Írás, a Kortás, a Kritika, az akkor kiváló Magyarország hetilap, a Valóság, a Mozgó Világ, a Látóhatár (válogatás) számai, és a tüneményes jelenkori orosz irodalom kis remekei a Nagyvilágban. Töredelmesen be kell utólag vallanom, azokat nem adtam tovább, annyira szerettem ôket. Könyvespolcom legfelsô szintjén ma is arra emlékeztetnek, hogy szellemi bûnt követtem el a láncolatban rajtam túl levôk ellen. De a többi minden ment tovább a maga útján. A fôvárosi magyar társadalmi hajszálereken keresztül áradt az anyanyelvû kultúra.

Ennek a történetnek az apró részleteit éltem át gondolatban újra, miközben Domokos Gézát hallgattam múlt pénteken este a Bernády Házban. Kint csendesen esett a szokatlan februári esô. Bent izzott a helyi választás elôtti hangulat. Az én lelkemben pedig háttérzeneként elvonult azoknak a közös éveknek minden nagy keserûsége és sok kis öröme. A tiltott gyümölcsöt mindennél jobban megbecsültük.

Hálás vagyok Domokos Gézának azért a szellemi folyosóért, melyen át kimentettük fuldokló lelkünket a nyolcvanas évek pocsolyájából.

Ha lehull egy csillag, valaki meghal — tartja a népi hiedelem.

Valóban hullócsillagként tûnt le mindannyiunk életébôl az a személy, akit mindenki csak szeretni és tisztelni tudott. A szovátai Bíró István magánemberként, tanárként, igazgatóként és politikusként egyaránt csak elismeréssel szólhatott bárki. Csak most, amikor eltávozott közülünk, tudjuk fölfogni igazán, hogy mindig közöttünk és érettünk volt, s nemcsak megálmodott egy erdélyi magyar pedagógusképzô központot, de szívvel-lélekkel dolgozott is annak kiépítésére. A Teleki Oktatási Központ igazgatójaként az intézmény diákjaival és vendégeivel ugyanolyan közvetlen volt, akár családtagjaival és barátaival. Szívós munkája, állandó ösztönzô szavai, önzetlen segítségnyújtása mindig bizalommal töltötte el a körülötte levôket és bebizonyította, hogy napjainkban nem csupán szavakra, álmokra, hanem annál inkább határozott cselekvésre van szükség.

Hirtelen, búcsúszó nélkül távozott el közülünk. Többé nem fog miérettünk tervezni, akarni és tenni, nem fog többé biztatni, úgy, ahogy eddig tette és tette volna továbbra is. És úgy kell elválnunk tôle, hogy semmit sem tudtunk megkösöznni neki, még kezét sem szoríthattuk meg búcsúzóul.

Szívünkben adósak maradtunk azzal a hálával, amelyet már csak sírjánál rebeghetünk el.

Isten önnel, drága István bácsi!

A békéscsabai Kôrös Fôiskola erdélyi hallgatói

Pirospozsgás arcú, mindig mosolygó néni nyit ajtót. A nyárádmenti szokásokról, népi babonákról mesélni hívott lakására. Nem az eldugott bekecsalji falucskába kell utaznom, hiszen már évtizedekkel korábban beköltözött Vásárhelyre, s itt teremtett meleg, otthonos fészket a második emeleti tömbházlakásban. "Bármilyen babát meg tudok javítani, ha valamennyi alkatrésze megvan, újat varázsolok a régi játékból" — jegyzi meg csak amúgy mellékesen. "Így legalább hamarabb eltelik az idô" — fûzi hozzá.

— Nemcsak Vadasdnak vannak néphagyományai: a Kisküküllô és a nyárádmenti falvak népeinek mindennapi életét valamikor meghatározó módon befolyásolták a babonák — teszi elém a feketekávét és aprósüteményt Viola néni. — Év elején, január elseje és hatodika között nem fontak, szôttek, csupán a tollút tépték. Azt tartották, aki ez alatt az idô alatt fonásba kezd, az orsó átszúrja a kezét. Január 6-ától húshagyó keddig be kellett fejezni a fonást. A megmaradt fonalból bábut készítettek és farsangzáráskor meggyújtották.

Amikor befejezôdik a böjt, jön a húshagyó kedd — folytatja, s közben oda-odapillant a tévéképernyôre, nehogy kihagyja kedvenc sorozata következô részét. — Idén február 23-ára esik. A hagyomány szerint a húshagyó keddet megelôzô vasárnaptól keddig elfogyó hús — legyen az majorság, sertés vagy szarvasmarha — csontját hamvazószerda hajnalán a kerítés tetejére rögzítik, illetve az udvar legtávolabbi sarkába szórják, hogy a dögvész elkerülje a házat. A szobaseprés során összegyûlt port, szemetet a keresztútba szórják, hogy a bolha a szomszédra menjen, ne rájuk. Ugyanazt a hatást érheti el a háziasszony akkor is, ha folyóvizen ereszti el a hulladékot.

A húsvéti bárány fejét karóba tûzik, hogy a dögvész elkerülje a portát. Húshagyó kedd után már csak fonálmatollálással, szapulással és szövéssel foglalkoznak a háziasszonyok. A hagyomány szerint a tavaszi munkákig minden ügyes asszony kész kell hogy legyen a szövéssel. A frissen szôtt kendert a tavaszi zöld füvön fehérítik . Azért, hogy patyolatfehér legyen aszônyeg, terítô, naponta akár kétszer is megvizezik, s mindannyiszor ugyanarra az oldalára terítik vissza a fûre. Ezt nevezik fehérítésnek.

A vásárba menés külön ceremóniával járt, emlékezik Viola néni. Reggel a gazda felkelt, szótlanul megmosakodott, enni adott az állatoknak, megreggelizett, s a vásárba érkezésig senkinek a köszönését nem fogadta, senkivel nem állt szóba. Így próbálta kivédeni, hogy esetleg elkerüli a szerencse, és állatait áron alul adja el.

Évtizedekkel korábban nem volt ám zökkenômentes a tavaszi munkára való készülôdés és annak végzése. A gazdának nagyon körültekintônek kellett lennie, a lányoknak és asszonyoknak elôvigyázatosaknak. A babona szerint, ha a ló vagy szarvasmarha testét, illetôleg nyakát feltörte a járom, azt csakis vérzô asszony okozhatta. Ilyenkor a gazda addig járt, amíg meg nem találta azt a beteg nôt, aki átment az úton haladó szekér elôtt, s megbetegítette az igavonó állatokat. Emlékszem, 12-13 évesen tanúja voltam egy ilyen veszekedésnek. A gazda megtudta, ki ment el az állatai elôtt, s az utcán kiabálva követelte a menyecskétôl koszos pendelyét, amivel meggyógyíthatja beteg állatait.

Apró magok vetése elôtt is némaságba burkolózott a gazda. A szájhagyomány szerint így megvédhette a magokat és a kalászt a madaraktól. Annak idején furcsállottam, hogy reggel, miközben a tejet a csarnokba vittem, az öregek nem fogadták köszönésem.

Ha a tehén lebornyúzott, vagy az asszonynak gyereke született, egy hétig semmit nem adtak ki a házból, nehogy a holmikkal — cérna, tej stb. — együtt a szerencsét is kiadják a lakásból. Sót azonban évszaktól függetlenül senki nem szeretett kölcsön adni szomszédjának, falubelijének.

A kormány szerint a szelvényrendszer alkalmazása a mezôgazdaságban tavaly sikeres volt, következésképpen az idéni költségvetési tervezet 2.200 milliárd lejt ír elô e célra.

A mezôgazdasági munkálatokat 600 milliárd lejjel fogják finanszírozni — derül ki a miniszterelnök által végzett költségvetés-ismertetésbôl.

A szelvényekre szánt összeggel csaknem egyenlô alap jut az iparhoz, nevezetesen 2,078,4 milliárd lj. Ennek 0,5 százalékát, illetve 100 milliárd lejt utaltak ki az export ösztönzésére.

Új típusú újságosstandok a fôtéren

A marosvásárhelyi újságosstandok ügye már több mint másfél éve húzódik. A helyek bérbeadása illetve az új helyek elfoglalása, elfoglaltatása erôszakba fulladt, majd nemrégiben a legutolsó négy hely is nyilvános árverésen kelt el.

Ezzel a fôtér és közvetlen környezetében levô újságárusító helyek sorsa majdnem eldôlt, de ekkor újabb tényezô került elôtérbe, amelyet eddig mindig halasztottak éspedig az újságosbódék egységesítése. A kérdés néhányszor már felmerült, de a döntés mindeddig késett. Végül a múlt hónapban sikerült egy típusnál megállapodni, és a szerzôdések mellé egy kiegészítô okiratot csatoltak. Ennek értelmében a szerzôdést aláírók kötelesek 30 nap múlva minden engedélyt beszerezni, illetve további 10 napon belül felszerelni az új standokat. Mondanom sem kell, hogy ha anyagi vagy más okokból kifolyólag nem készülnek el az új standok, vagy a cég nem hajlandó aláírni a kiegészítô okiratot, akkor elveszíti a versenytárgyaláson nyert jogait a helyek fölött. (Az aláírást megtagadó cég azonban már nem szerepelhet újabb versenytárgyaláson.) Ez történt a fôtér megszépítésének, a bódék egységesítésének érdekében.

Az eredmény pedig nem egyértelmû, mint ahogy az egész újságárusítást általános homály lengi be. Érdemes ugyanis elgondolkodni, hogy mennyire véletlen az a tény, hogy a Rodipet már minden helyén felszerelte az új bódékat, míg a magáncégek közül egyik sem cserélte ki eddigi pultjait. Egy, a kiegészítô okirat által elôírt alumíniumbódé minimum 15 millió lejbe kerül, ami néhány cégnek esetleg nehézséget okoz, de mások könnyedén ki tudnák fizetni és egyelôre mégsem teszik. Persze egyes vélemények szerint a pultról való árulás sokkal nagyobb hasznot hajt, de megtörténhet, hogy nem ebben rejlik a magyarázat.

A határidô mindenesetre még nem járt le, még van ideje minden cégnek beszerezni a megfelelô standot és ezzel egyszer s mindenkorra lezárni a mindjárt két éve húzódó harcot. Nem lepne azonban meg, ha nem így történne.

Hivatal van az állampolgárért, s nem az állampolgár a hivatalért

Bô hónap van még, március 15-ig, amikor lejár a helyi adók elsô részletének lefizetési határideje. Az elmúlt hónap zûrzavarai után jelenleg csend uralkodik a marosvásárhelyi városháza épületében mûködô adóügyi hivatalnál. Mint Ioancio Ioan igazgatótól megtudtuk: az adóköteles személyek 90 százaléka nyújtotta be a nyilatkozatot, közel 30 százalékuk postán küldte el. Több postakocsinyi borítékot kapott a hivatal. A kérdezett nem tudott pontos számadatokkal szolgálni az eddigi fizetôkrôl.

Daniluc Gheorghetól, a Megyei Közpénzügyi és Állami Pénzügyi, Ellenôrzési Vezérigazgatóság igazgatójától arról érdeklôdtünk, hogy a postán elküldött adóbevallási nyilatkozatok feladóit értesítik-e, hogy mennyit kell fizetniük bevallott javakért?

— Nem tartozik a mi kötelességeink közé, hogy értesítsük az adófizetôket. Nekik kell jelentkezniük a marosvásárhelyi, illetve a többi adóhivatalnál, hogy megtudhassák, mennyit kell fizetniük, vagy hogy választ kapjanak felmerült kérdéseikre. Mi sem levélben, sem telefonon nem értesítjük ôket — nyilatkozta határozottan.

Több ezer személy állta ki a sort az adóhivataloknál, vagy küldte el ajánlott levél formájában a nyilatkozatot, mert törvény által megszabott, állampolgári kötelességének tartotta. Beállt a hosszú sorokba, s fizetett. Nem várt mást, csak emberi kiszolgálást, megfelelô felvilágosítást. Nem kapta meg. S hiába várja el, hogy értesítsék, mennyit kell lerónia az államnak, hogy megkíméljék a többszöri polgármesteri hivatal- otthon közötti sétától, esetenként újbóli sorbaállástól, morcos alkalmazottaktól. Mert, ha csak külön érdeklôdésre tudhatjuk meg, hogy mennyi az adónk, azt jelenti, hogy majd ismételt sétákat teszünk a hivatalba. Talán Fodor Imre polgármester észreveszi a helyzet groteszkségét és tesz valamit azért, hogy a bürokrácia ne kerekedhessen az állampolgár fölé.

Idôutazás a múltból a jövôbe

Nyílt terek, magyaros stílusú díszes középületek, széles utak, egymást követô parkok, rendezett városkép, a szecesszió és a modern építészet hangulatos keveredése — Kecskemét a magyar Alföld, a Duna-Tisza közének legjellegzetesebb, legszebb városa. Az elegáns, hangulatos külalak mögött egy lendületesen fejlôdô település készülôdik az ezredfordulóra. Van mit tanulnunk Kecskeméttôl, ezért hasznos hát a két város között alakuló partnerkapcsolat, amelynek jeleként — mint korábban beszámoltunk róla — az alföldi város polgármesterével az élen háromtagú küldöttség járt Marosvásárhelyen.

A marosvásárhelyi tanácskozást követôen dr. Szécsi Gábor polgármestert elôször is arra kértük, hogy egészítse ki az általunk ismert városképet.

— Kecskemét Bács-Kiskun megye székhelye, 110 ezer lakosú város. Igen nagy az agglomerációja, hisz sok kisebb települést olvasztott magába ebben a században. Ipara fejlett, különösen az élelmiszer- és a könnyûipar. A gazdasági egységek a privatizáció során nagyon komoly vállalkozásokká alakultak. Kecskeméten készül például az Unicum az egyetlen magyar termék, amelyet Japán átvesz. A város az elmúlt években nyerte el az ipari park címet, tehát önálló ipari parkjai vannak, egy zöldmezôs önkormányzati és ezenkívül magán ipari parkok, ahol nagyon jelentôs külföldi vállalkozók telepedtek már le, és fognak letelepedni. Magas a német befektetôk aránya, ezenkívül újabb amerikai kapcsolatok is vannak, nemrégiben egy számítástechnikai, berendezésekkel, kábelekkel, csatlakozókkal foglalkozó amerikai cég jelentette be, hogy Kecskeméten kíván egy 700 új munkahelyet jelentô többmilliárdos beruházást nyitni. Nagyon sok partnerrel tárgyalunk még, Kecskemét kelendô lett a nagyvállalkozók számára. Ennek két oka van: a város az ország közepén található, autópályán egyórányi távolságra Budapesttôl. Az autópálya elônyeit a város most már gazdaságilag is érzékeli. Továbbá infrastruktúrája nagyon fejlett magyar viszonylatban, s igen komoly mûszakiszakember-bázissal rendelkezünk. Túl azon, hogy az egyik legjelentôsebb gépipari és automatizálási mûszaki fôiskola Kecskeméten található, nagyon sok képzési programot indítunk, amelyek arra szolgálnak, hogy a betelepedô nagyvállalkozók munkaerôigényeit szakmailag kielégítsük.

Érdekességképpen említem meg, hogy áprilisra tervezünk egy konferenciát, amelyen a városban letelepedett német vállalkozók, valamint az oktatási intézmények vezetôi vitatják meg azt, hogy milyen közös képzési programot fogunk kidolgozni azért, hogy a betelepedô nagyvállalatok munkaerôigényeit a város polgárai révén tudjuk kielégíteni, hogy ne csak betanított munkásként, hanem középkáder, sôt vezetôi menedzser szinten is állást kapjanak a fiatalok.

— Ezek szerint alacsony munkanélküliséggel számolnak?

— Az országos átlagnál valóban alacsonyabb, 6,5 százalékos. A munkanélküliek legnagyobb része nem rendelkezik felsôfokú végzettséggel, ôvelük átképzési programok keretében foglalkozunk, s ilyen téren is szeretnénk régióközponttá válni.

— Az elmondottak alapján nagyon mozgalmas az élet Kecskeméten. Milyen apparátussal irányítják ezt, milyen összetételû képviselôtestület áll a város élén?

— Az apparátus maga 250 tagból áll, az elmúlt hónapokban nagyon radikális reform keretében átalakítottuk az egész közigazgatást, ami létszámcsökkenéssel is járt. Lényegében két szempont vezérelt. Az egyik, hogy a majdani közigazgatási régióban a mi önkormányzatunk már az EU- normák szerin legyen jelen. Célunk az, hogy nyitott, polgárbarát, az európai folyamatok felé tájékozódó, valóban szolgáltatást végzô közigazgatás szülessen, ami Nyugat-Európában megszokott gyakorlat. A másik szempont pedig az, hogy megszüntessük azokat az átfedéseket, párhuzamokat, amelyek miatt hatástalanná válhatott a munka. Egy példát mondok: a hatósági feladatokat igyekeztünk minden területrôl leválasztani és létrehoztunk egy önálló hatósági irodát, amelyik csak hatósági kérdésekkel foglalkozik, például az építési hatósági csoport csak építési feladatokkal. A másik érdekes dolog, amiben egyedül vagyunk Magyarországon: létrehoztuk a nemzetközi kapcsolatok osztályát, ami három csoportból áll: van egy nemzetközi gazdasági kapcsolatokért valamint egy testvérvárosi kapcsolatokért felelôs csoport és egy turisztikai — vagy ahogy mi nevezzük — turinform iroda. Ezek a csoportok az elnevezésüknek megfelelô feladatokat koorodinálják, pályázatokat készítenek, nemzetközi kooperációs partnereket kutatnak föl, lobbyznak a pályázatokért. Ez az osztály tartja majd a kapcsolatot a brüsszeli irodánkkal is.

— Hogyan jellemezné a képviselôtestületet?

— 33 képviselôbôl áll, a legutóbbi választásokon a FIDESZ révén azt lehet mondani, hogy jobboldali gyôzelem született. Minôsített többség, azaz a képviselôk több mint fele a FIDESZ-hez vagy közvetlen koalíciós partnerei körébe tartozik. Korábban megosztottab volt a közgyûlés, és az képezte az alapvetô problémát, hogy a polgármesternek nem volt politikai bázisa, így nem tudta keresztülvinni elképzeléseit. Most viszont határozattöbbséggel rendelkezünk, s megpróbáljuk érvényesíteni az akaratunkat, hogy az általunk kidolgozott elképzelések megvalósuljanak. Az önkormányzatban jelen van a politikai alakulatok minden árnyalata, liberális, MSZP, s független társadalmi szervezetek képviselôi. Politikailag nagyon vegyes paletta, amellyel én elégedett vagyok. Konstruktívak a közgyûlések, a fölösleges politikai vitákat sikerült számûzni. Most igen nehéz döntés elôtt állunk, a napokban a költségvetésrôl fogunk határozni, amelynek során valószínûleg sok politikai szempont is felmerülhet, de úgy érzem, hogy ennek ellenére a testület mûködôképes.

— Kecskemét egy rendezett, civilizált, tiszta város — hogyan, milyen költségvetésbôl lehet íleyen módon mûködtetni a települést?

— Hosszú folyamat eredményérôl van szó, Kada Eleknél indult el és tart napjainkig kisebb-nagyobb megszakításokkal. A város éves költségvetése 11 milliárd forint, ebbôl igen jelentôsek a kiadási elôirányzatok, amelyeket próbálunk megfelelô bevételi elôirányzattal pótolni. Ezek most sajnos a költségvetési törvény miatt csökkennek, már ami az állami támogatást illeti.

— Ebbôl a 11 milliárdból mennyi a város saját bevétele?

— Kürülbelül 6,5 milliárd. Ezenkívül nagyon sok többletforrás-lehetôség van, a korábban említett programok, nemzetközi projektek, pályázati lehetôségek, ingatlanértékesítés, bérbeadás, az ipari park területeinek értékesítése, ezekbôl próbáljuk továbbra is a mûködéshez, a beruházásokhoz szükséges pénzt begyûjteni. Az idei költségvetésben külön beruházási keretet hozunk létre a befolyó többletbevételekbôl. Ez körülbelül 200-300 millió forint, ami arra szolgál, hogy a menet közben felmerülô különbözô programokba Kecskemét megfelelô önrésszel tudjon bekapcsolódni.

— Melyek a legproblematikusabb pontok a város irányításában?

— Többet említhetnék, bár, ha úgy vesszük, ez relatív dolog. Amennyire a többi várost ismerem, ennél súlyosabb gondok is vannak. Nyilvánvalóan egyik az intézményi hálózat. A város hallatlanul nagy intézményi rendszert tart fenn, általános iskolákat, középiskolákat, kulturális intézményeket. Természetesen vannak központi támogatások, normatívák az intézményekkel kapcsolatosan, de ezek elenyészô összegek az intézetek mûködtetésében. Mind az alkalmazottak fizetését, mind a dologi kiadásokat, mind az infrastrukturális beruházásokat, amennyiben nincs többletforrás, az önkormányzatnak kell állnia. Emiatt vált korszerûtlenné, mûködésképtelenné ez a rendszer. A költségvetési egyensúly fenntartása érdekében intézményeket kell összevonnunk, létszámokat kell átcsoportosítanunk, ami nem kevés társadalmi konfliktussal jár majd. Bár a költségvetési törvény ma kétszázalékos leépítést ír elô a közalkalmazotti szférában, én úgy döntöttem, hogy Kecskeméten nem lesz egyetlen százalékos létszámleépítés sem, sôt kifizetjük azokat a járulékokat, béreket, amelyeket többletként írt elô a törvény. Így a közalkalmazottak nem fognak semmit észrevenni abból, hogy a költségvetési törvény nagyon kemény és nagyon szigorú paramétereket ír elô a közgyûlésnek. Ezt én még az elôzô évben a költségvetés irányelveinek kidolgozásakor meghatároztam, a közgyûlés pedig ezt el is fogadta. Ennek viszont ára van: az intézményhálózatot, amely közalkalmazottakat foglalkoztat, át kell alakítanunk, korszerûsítenünk kell. Én megpróbálom ezt a lépést az intézményvezetôk bevonásával elfogadtatni, hogy ne érezzék azt, hogy esetleg a fejük fölött történnek ezek a folyamatok.

— Mit remél a Marosvásárhellyel való kapcsolattól?

— Amit én elmondtam a vendéglátóinkkal folytatott beszélgetés során, azt komolyan gondolom. Nagyon szeretném azt, hogy gazdasági szempontból Kecskemét nagy felfedezése legyen Marosvásárhelynek. Gondolok itt a Kecskeméten mûködô hazai és nemzetközi vállalkozásokra, befektetésekre, beruházókra, próbálom arra ösztönözni a vállalkozókat, hogy ismerjék meg a lehetôségeket. Marosvásárhely a kedvezmények, az olcsóság, a kisebb ráfordítások miatt tûnhet vonzónak a külföldi, illetve a magyar befektetôk számára. Ennek egyik feltétele, hogy én ezt a folyamatot otthon elindítsam, a másik feltétele az, amit kértem is a marosvásárhelyi városvezetéstôl, hogy több információt kapjunk a lehetôségekrôl: tudjuk azt, hogy milyen infrastruktúrával rendelkezik, milyen konkrét befektetési telephelyek jöhetnek számításba, hol tud itt letelepülni esetlegesen egy beruházó, milyen beszállítói kör áll a rendelkezésükre, s, hogy az itteni kis- és középvállalkozókat megismerve, kiket tudunk esetleg bevonni ebbe a befektetési folyamatba. Ezért fontos a gazdasági információcsere, amelynek nagyon sok formája lehet, túl a személyes találkozókon, az üzletemberek által folytatott tárgyalásokon , az Internet, a különbözô elektromos információ-továbbítók igénybe vétele is sok lehetôséget kínál. Én nagyon szeretném, ha még a közeljövôben megvalósulna egy ilyen fajta együttmûködés.

A másik fontos, szintén gazdasági hozadékkal járó felvetésem, és valószínû ez konkrét folyamatban, munkában is érzékelhetôvé válik: a nemsokára megnyíló brüsszeli irodánk Marosvásárhelynek is rendelkezésére áll. Azok az információk, amelyek a kinti programokról, pályázatokról érkeznek, s régiófejlesztésre, valamint önkormányzati beruházásokra ösztönöznek többletforrásokkal, ezek jussanak el Maraosvásárhelyre is, kapja meg a város azokat az adatokat, tényeket, amelyek ismeretében eredményesen pályázhat nemzetközi alapokra. Mivel több százmillió forintos bevételi lehetôségrôl van szó, én úgy gondolom, amennyiben eredményesen tudunk együttmûködni, Marosvásárhely megérezheti ennek az elônyeit.

— Milyen benyomásokat szerzett itt-tartózkodása során?

— Most járok elôször Marosvásárhelyen és Erdélyben is. Nagyon kedves fogadtatásban részesültünk, elégedett vagyok az itteni kollégák munkájával. A város csodálatos, igaz még csak futólag láttuk, és nyugadtan elmondhatom, hogy ezt a történelmi miliôt vártam egy erdélyi várostól. Valami megmaradt itt abból a történelmi hangulatból, amely a két nagy polgármester, a Kada Elek és a Bernády György kapcsolatát is meghatározta. Szeretném ennek a hangulatnak, ennek a mai beszélgetésnek a jegyében ezt az idôutazást megvalósítani, s a Fodor polgármester úr és a közöttem kialakult kapcsolatot a Kada—Bernády kapcsolatra építeni. Nagyon szeretném, ha a mi együttmûködésünk ugyanazzal a párhuzamos fejlôdéssel járna, mint annak idején. Hitem szerint erre minden lehetôség adott.

Szarvas utca 7/A. Nem messzire a kórháztól, egy kicsit a település fölé magasodva, a fehár ház falán háromnyelvû felirat adja tudtul, hogy ide beteget várnak.

A kapuban ôsz hajú, de még délceg ember fogad, én vagyok a doktornônek az édesapja, mondja szerényen, majd beljebb invitál. Tódor Ferenc és felesége, Ilona a távoli Szatmárnémetibôl jött el, segíteni. Hiszen nem mindennapi esemény ez a család életében. Sürgölôdésük a lakodalmi fennforgókat juttatja eszembe, s mindjárt otthonosabban érzem magam, fôleg miután a háziasszonnyal, dr. Ozsváth Ilonával is megismerkedem. Nyílt tekintetû, közvetlen asszony, abból a szívós, kitartó fajtából, amely képes egzisztenciát teremteni magának és családjának akár a sívó homokon is.

Dr. Ozsváth Mihály erôs ember benyomását kelti, érett férfikorára szép családot mondhat magáénak: édesapja kilencvenéves, édesanyja is él, s komoly maturandus fia, fényképezgetô tinédzser lánya jelenti a folytonosságot.

Az elôszoba már tele vendéggel, a hirtelen ismerkedésben néhány nevet tudok megjegyezni csupán, nagy részük orvos: Horváth Dániel szülész—nôgyógyász fôorvos, Szekrényi Mária és Bálint István belgyógyászok, Monica Capilna bôrgyógyász (a két utóbbi egészen fiatal, nemrég kerültek Szászrégenbe), Egyed Imola, a régeni kórház fertôzô osztályának fôorvosa, Bogdan Ovidiu fôorvos, a városi tisztiorvosi szolgálat vezetôje feleségével, aki a városi rendelôintézet, a poliklinika igazgatója, Tompea Constantinidis belgyógyász fôorvos; késôbb Sommer Viktor sebész-fôorvos is eljön, megtekinteni, mit tud a "konkurencia", a fôorvos úrnak ugyanis szintén van már mûködô magánrendelôje a városban.

Zait Petru ortodox lelkész kezdi az egyházi szertartást, felváltva imádkoznak Demeter József református lelkésszel — áldást kérnek az apostoli szeretet szellemében végzendô gyógyító munkára, majd megáldják és felszentelik a helyiséget. Zait tiszteletes bibliát ajándékoz az új rendelônek, az orvos jobb keze felôl lesz helye az asztalon.

Ozsváth Mihály 1980-ban diplomázott, még ugyanabban az évben meg is nôsült, szatmárnémeti feleségével a távoli Moldvában találták magukat a kihelyezés után. Neamt megyében dolgoztak, egyikük Ceahlãu, azaz Csalhó községben, másikuk Vânãtori-on. Hat évig igencsak furcsa távházasságot éltek. Mint egyébként megannyi erdélyi magyar orvos és pedagógus, Ceausescu nacionálkommunista káderpolitikájának az áldozatai.

A villaszerû épületet 1992-ben húzták fel, Ozsváth doktorék már korábban döntöttek: maradnak, magánrendelôt nyitnak. Mert hiszen 1987-ben végleg itt akarták hagyni az elátkozottnak látszó országot. Torkig voltak a sokoldalúan fejlett nyomorúsággal. — '90 januárjában kimehettünk volna Magyarországra, hiszen már pénzzé tettük mindenünket, szüleink a gatyájukat is eladták, hogy valahogy megvethessük lábunkat az anyaországban.

Még nem tudni, helyes volt-e választásuk. Beválik-e vállalkozásuk.

1994-tôl lakják az épület egyik szárnyát, sok munka áll benne, sóhajt a házigazda; kellett az összefogás, a segítség, számos munkálatot a szakmai, baráti kör végzett el. — Ezt a falburkolatot a saját kezemmel szegeztem fel — húzza végig kezét a fényezett lécsoron.

Az új rendelô legfontosabb mûszere az ekográf. Az ultrahangos vizsgálat ma már szinte nélkülözhetetlen a korszerû diagnosztikában. — Holland orvos barátom segített pénzkeresethez, az ismeretséget pedig Demeter József lelkésznek köszönhetem. Így vásárolhattam meg. Nem új, de tökéletesen mûködik, és haszna felmérhetetlen. (Egy új ekográf nyolcvanezer dollárba kerülne.) — Nem üzleti befektetés, hiszen legalább öt év kell, amíg "kitermelem" az árát. Azt is tervezem, hogy minilabort szerelek fel, sajátos módon kétszer annyit kérnek érte Marosvásárheyen, mint Budapesten.

Ozsváth Mihály egyébként aneszteziológus, altató-fôorvos; és szerencséjének tartja, hogy saját lakásán van a rendelôje, különben fenyegetve érezné magát. — Úgy járhatnék, mint sokan a gyógyszerészek közül, akik eladósodnak, mert nem gyôzik a lakbért meg a szolgáltatásokat fizetni.

— Szegény a világ, s mindenki Vásárhelyre fut — jegyzi meg valaki. — Holott nem biztos, hogy ott jobban lesz kiszolgálva.

A orvosházaspár hathetes tanfolyamon sajátítja el a készülék kezelésének titkait. Második felét végzik februárban és márciusban Kolozsváron. Dr. Ozsváth Ilona hétvégeken látja el az általános orvosi szolgálatot, hét közben dr. Szekrényi Mária és dr. Bálint István belgyógyászok, dr. Monica Capilna bôrgyógyász és dr. Horváth Dániel szülész-nôgyógyász fôorvos rendel. Április elsejétôl (ebben semmi tréfa nincsen) családorvosként dolgozik Ozsváth Ilona.

— Ezen a vidéken elég sok az abortusz — mondja Horváth doktor. — Mintegy ötezer roma él az Apalina negyedben, a mûvi vetélés sajnos, szükséges rossz: nem lehet elkerülni.

Egyébként a városban a vásárhelyi árnak feléért végzik el a kényszerû mûtétet.

A Felsô-Maros mente népe, románok, magyarok, fel egész Maroshévízig, a magánrendelôket is felkeresheti. A városban ez a hetedik magánrendelô, ebbe nem számoltuk bele a fogászati kabineteket. A görgényvölgyi románság inkább Vásárhelyre jár — sok a villa, menedékház, üdülô a völgyben, tulajdonosaik között akad szakorvos is, megvan a reláció.

—A magyar betegeket szeretik Régenben — mondja dr. Sommer Viktor. A román anyanyelvû orvosokra érti, vélekedését végre elértem én is. És hozzá gondolom azt, ami már nem hangzik el, de tudjuk, mirôl van szó.

Hogy a szeretett betegek közül ki-ki az anyanyelvén adja elô, mi fáj.

A másság egyik arca

Marosvásárhelyen közel 400 hallássérült személy van. Legtöbbjük egészségesen született, s valamilyen gyermekkori betegség vagy trauma nyomán vesztette el teljesen vagy részben hallását. Hacsak nem genetikai örökségrôl van szó, a hallássérült szülôknek halló és beszélô gyermeke születik. Hogyan tanulnak meg ezek a gyerekek beszélni? Hogyan tudnak beilleszkedni a társadalomba? Milyen a kapcsolatuk a szüleikkel? Van-e intézmény, amely segít rajtuk, vagy mindeniküknek tehetsége és szerencséje szerint kell boldogulnia? Csak néhány kérdés, melyre nehéz, de szükség választ adni.

Takács Éva a megyeszékhelyi Hallássérültek Klubjának szociális problémákkal foglalkozó alkalmazottja. Bár szülei hallásssérültek, Éva nagyon szépen és kifejezôen beszél, ugyanakkor jól ismeri a jelbeszédet is, többször elkísérte a klub tagjait a törvényszékre, a rendôrségre, s tolmácsolt nekik. Mint elmondta, nem volt nagyon nehéz feldolgozni, hogy szülei s ô "más nyelvet beszélnek". Szerinte a süketnéma szülôk halló kisgyermekének hiányzik az édesanya által elmondott mese, az együtt énekelt dal. Legtöbben a napköziotthonban, óvodában tanulnak meg beszélni, de sok esetben a nagyszülôk, hozzátartozók fejlesztik beszédkészségüket. Minden süketnéma szülô halló, egészséges gyermeke egyénileg éli meg a különbségeket. Legnagyobb gondok a serdülôkorban akadnak, hiszen a fiatal nem tudja megbeszélni problémáit szüleivel, s a szülô nem tud megfelelô választ adni a felmerült kérdésekre. Kommunikációs zavarok keletkeznek, s ezek, valamint a felmerülô nézeteltérések leküzdésében nagy szerepe van mind a szülônek, aki megértô és türelmes kell hogy legyen, mind a gyereknek, akinek fel kell dolgoznia a kommunikáció hiányát, s el kell hogy fogadja szüleit. Megtörténhet, hogy a gyerek szégyenli szülei fogyatékosságát, s így inkább a barátokkal foglalkozik, rájuk hallgat. Ugyanakkor gond az is, hogy hiányoznak a hallássérültekkel foglalkozó szakemberek: orvosok, szociális gondozók, pszichológusok. Jó lenne — vélekedett beszélgetésünk végén —, ha a fent említett pályákra készülôk, vagy a már ott dolgozok felfigyelnének a hallásssérületekre, s ezek halló gyerekeire, s segítenek rajtuk.

— Tudom, hogy szüleim nem tehetnek arról, hogy ôk süketnémák, s ha lehetne, változtatnának helyzetükön. Már rájöttem, hogy olyannak kell elfogadnom ôket, amilyenek. Amikor kisgyerek voltam, az iskolában sok társam kicsúfolt szüleim fogyatékossága miatt, de engen nem érdekelt — meséli a 15 éves Lukacs Veronica. — Én az óvodában tanultam meg beszélni, de jól boldogulok a jelbeszéddel is. Kisiskolás koromban volt olyan barátnôm, akit megtanítottam pár jelre, s ha találkozunk, most is viccelünk egyet a közös jelekkel. A süketnémák sokkal érzékenyebbek, mint mi, halló emberek. Kellemes velük lenni, sokszor bejövök a klubba, s jelbeszéddel elbeszélgetek velük. Annyira más, érdekes az ô világuk, s én örvendek, hogy megismerhettem ezt az életet, ezt a világot is.

Sztréda Zoltán 12 éves, félénk kisfiú, aki nehezen mesél mindennapjairól. A beszélgetés alatt igyekszik máshova nézni, s késôre ked kommunikálni. Mint megtudjuk, szüleivel és nagyszüleivel lakik. Szülei hallássérültek, s neki nehezére esik, hogy használja a jelbeszédet.

— Azt meg tudom mondani, hogy érzem magam, de arról, hogy hogy volt matek- és fizikaórán, mit és hogyan csináltunk, ott már nem tudom jelekkel elmondani — mondja, majd azt bizonygatja, hogy szereti szüleit, jól van velük, de beszélô nagyszüleivel jobban egyezik.

Feketébe öltözött, markáns arcú fiatalember Szabó Albert Levente. Bár még csak kilencedikes, öltözetérôl, viselkedésérôl és tekintetérôl ítélve már végzôsnek gondolhatjuk. Süketnéma édesanyjával és beszélô, de süket édesapjával, mint elmondja, tûrhetô a viszonya. Néha bosszantja, hogy nem tud beszélni velük, s az is zavarja, hogy állandóan figyelmeztetik a tanulás fontosságára. Valahányszor késôn jön haza, mert barátaival futballozott, vagy a házon kívül töltötte a délutánt, felelôsségre vonják. Ilyenkor, mint elmondja, csúnyán összeveszik szüleivel, s csak a szobájában talál megnyugvást. Büszkén meséli, hogy az idéntôl csak fekete ruhákban jár, hiszen kedvenc énekesei, Jon Bon Jovi és Moby Dick isilyen öltözetet viselnek.

— Nem mondhatok általános véleményt a hallássérült szülôk halló gyerekeirôl, hiszen minden gyermek egy külön világ, amihez különbözô módon kell viszonyulni — vélekedett Beczássy Erzsébet pszichológus, aki diplomadolgozatát a süketnéma-intézetben élôkrôl írta. — Ahogy nem lehet általánosítani akkor, ha egészséges szülôk gyermekeirôl beszélünk, nem lehet általánosságokban nyilatkozni a hallássérült szülôk gyermekeirôl sem. Egyénileg kell kezelni ôket, figyelemebe véve, hogy nagyobb szükségük van a szeretetre, s a megértésre, mint más kiskorúaknak, hiszen a beszéd hiánya miatt a szülôkkel való kapcsolat is érzékenyebb, sérülékenyebb. Szükség van egy intézményre, legyen az állami vagy egyházi, ami felvállalná a hasonló helyzetben élô gyermekeket, s segítenek nekik és szüleiknek áthidalni a felmerülô gondokat — vélekedett.

Múlt pénteki lapszámunkban szóltunk arról, hogy sajtótájékoztatót tartott a marosvásárhelyi Unic Rt. vezetôsége, mely többek között a fôtéri Maros vendéglô tulajdonosa. Említést tettünk arról is, hogy a vagyonkezelôk szívesen vennék, ha a tulajdonukban levô vendéglátó ipari egységek kihasználásával, felfuttatásával kapcsolatosan ötletekkel jelentkeznének a részvénytársaság székhelyén, és így hozzájárulnának például a Maros vendéglônek e mostoha korszakon való átmentéséhez, amikor alig van valakinek pénze (kedve?) ahhoz, hogy vendéglôbe járjon, mulasson...

Nos, cikkünk megjelenése után Narcis Gorea, az UNIC társaság ügyvezetô igazgatója arra kért bennünket, hogy egészen pontosan írjuk meg: a társaság azt szeretné, ha az érdekeltek bérbe vennék az egységeket, vagy társulnának a céggel, vagy bármely egységgel kapcsolatban egy jó elképzelés alapján menedzsment-szerzôdést kötnének ezen vendéglátó helyek kihasználásával kapcsolatban. Természetesen ez több mint amit írtunk, mármint az, hogy várják a jó ötleteket...

Végül hadd soroljuk fel, hogy melyik egységekrôl van szó: az Aranykakas, a Somostetôn levô nagy vendéglô, a Maros vendéglô, a Scara vendéglô, a fôtéri nagy Cafelux kávéház, a Cornisa élelmiszerüzlet, a Kossuth (Cãlãrasilor) utca elején levô talponálló, ahol pizzát, vargabélest és más süteményeket, üdítôt lehet fogyasztani (Plãcintãria), egy cukrászlaboratórium, az Állomás téri Mariana kávéház, a Hosszú utca végén levô Opal bár...

Tehát ez van. Lehet jelentkezni.

Az államfô a Zsil völgyébe készül

Sajtóértesülések szerint a jövô héten Radu Vasile a Zsil völgyébe látogat, hogy felmérje az ötödik "bányászjárás" után kialakult helyzetet. A petrozsényi székhelyû Kôszénkitermelô Társaság vezetôségével együtt megvitatják annak lehetôségét és eszközeit, hogy a szénbányászatban 20 százalékkal csökkenjenek a veszteségek, és hogy február közepéig mit sikerült megvalósítani a coziai kolostorban tetô alá hozott szerzôdés elôírásaiból. Állítólag a kormányfôt egyetlen miniszter sem kíséri majd el útjára. De testôrei bizonyára nem hagyják magára...

Mennyi lesz a benzin ára?

Decebal Traian Remes hétvégi "kellemes meglepetésként" bejelentette, a kormány csütörtöki ülésén javasolni fogja, hogy újra növekedjen az üzemayagokra kivetett luxusadó, és ilyenformán egy liter benzin egy dollárba és 5 centbe fog kerülni. Szerinte az áremelést már a tavaly novemberben meg kellett volna tenni, mert "reális árat kell fizetnie mindenkinek az üzemanyagért". A pénzügyminiszter azt is beismerte, hogy az idei költségvetés-tervezetet már úgy állították össze, hogy elôre beszámították ezt a drasztikus áremelést. Viszont megnyugtatásképpen azt is elmondta, hogy ez az árjavaslat csak kiindulási alapot fog képezni, és lényegében a benzin valószínûleg 8-9 ezer lejbe fog kerülni.

Az RTDP nem akar sürgôsségi rendeleteket

A Román Társadalmi Demokrácia Pártja azt kéri a honatyáitól, hogy ezek a maguk során követeljék a kormánytól: minden esetben indolkolja meg a sürgôsségi rendeletek rendkívüli jellegét. "A RTDP parlamenti stratégiája február-június idôszakra" címû dokumentum úgy értékeli, hogy a sürgôsségi rendeletek lényegesen módosították, kiegészítették a társadalmi rend és az állam jó megszervezése szempontjából nagyon fontos kétharmados törvényeket.

Az RTDP válságorvosló programja

A Román Társadalmi Demokrácia Pártjának vezetôsége a párt országos tanácsának központi végrehajtó bürójának ülésén, a múlt hét végén válságorvosló programot terjesztett elô a gazdasági hanyatlás meggátolására, a gazdaság fellendítésére és a lakosság életkörülményeinek javítására vonatkozóan.

A postások "bányász módra"

A postások elégedetlenek amiatt, hogy a nyugdíjasok saját maguk felvehetik nyugdíjaikat a bankból vagy a postahivatalokból és azzal fenyegetôznek, hogy kirobbantják saját "bányászlátogatásukat" az idei költségvetés-tervezetbe elôirányzott intézkedések újratárgyalásáért. A postások továbbra is házhoz kívánják szállítani a nyugdíjakat, hogy ne maradjanak állástalanok. A szakszervezeti szövetség bejelentette, nagyarányú, a "bányászlátogatáshoz" hasonló megmozdulásokat kezdeményez, amennyiben a parlament nem eszközöl kiigazításokat ezzel kapcsolatosan az idei költségvetési tervezetben. A tervezet szerint a nyugdíjasok pénzeiket maguk vehetik fel, s emiatt a postai alkalmazottak egy részét az állástalanság fenyegeti.

Szakszervezetek, egyesüljetek!

A Romániai Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége, a Frãtia szolidaritásra szólítja az összes szakszervezeteket a válság áthidalására hivatott gazdasági- társadalmi politika elfogadtatása végett, amelyet a RSZSZOSZ szakszervezeti erôvel és egységgel remél megvalósítani. Egyúttal kéri a politikai erôket és a kormányt, a munkáltatókat és a civil társadalmat: vegyen részt a gazdaság talpraállítási stratégiájának kidolgozásában. A szabad szakszervezetek a február 15-re tervezett általános sztrájk közeledése miatt tették közzé felhívásukat.

Kalóztámadások 1998-ban

Tavaly csökkent ugyan a kalóztámadások száma a világ tengerein, de a kisebb számok mögött nagyobb kíméletlenség és kegyetlenség húzódik meg. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara alárendeltségében mûködô Nemzetközi Tengerhajózási Hivatal évi jelentése szerint 192 kalóztámadásra került sor 1998-ban, szemben a korábbi év 247 támadásával. A vízi útonállók többsége Délkelet- Ázsiában és a Távol-Keleten mûködött. Tavaly a támadások során 67 matrózt illetve tengerésztisztet gyilkoltak meg, 16-tal többet, mint tavalyelôtt. Novemberben például egy panamai zászló alatt közlekedô teherhajón 23 kínai tengerész esett áldozatul. A tengeri haramiák 45 esetben lôfegyverekkel támadtak, 39 esetben pedig késekkel és fejszékkel felszerelkezve jutottak a fedélzetre. 15 alkalommal nem érték be a hajó kifosztásával, hanem a jármûvet is elrabolták.

9 milliárdos illegális tôkekimenekítés

Tavaly mintegy 9 milliárd dollárjába került Oroszországnak az illegális tôkekimenekítés. Ez az összeg meghaladja a Moszkva által idén nemzetközi forrásokból felhajtani vágyott hitelt. Jurij Csajka orosz fôügyész kijelentette: amnesztiával szeretné ösztönözni a törvénysértô módon külföldre telepített pénzek hazahozatalát. A megbízott fôügyész ugyanakkor nem részletezte, hogyan számította ki az illegálisan kimenekített tôke mennyiségét. Más becslések általában 10 milliárd dollár körül jelölik meg a kivitt tôkét, de akadnak olyan források is, amelyek ennél jóval nagyobb összegekkel számolnak.

Rippl-Rónai kiállítások Belgiumban

Két nagyszabású Rippl-Rónai kiállítás nyílik a közeljövôben Belgiumban. A világhírû posztimpresszionista magyar festô képeibôl álló tárlat megnyitóját a patinás brüsszeli városházán ma rendezik meg, míg a vallon fôvárosban, Namurben a hét végén, ahol a képek mellett mintegy 130 grafika és iparmûvészeti alkotás is bemutatásra kerül. A namuri kiállítás címe: "Rippl-Rónai, a magyar nabi". A nabi a posztimresszionizmus egyik legismertebb mûfaja volt, amely az impresszionista hatásokat a szimbólizmus jegyeivel vegyítette, amely a magyar festô alkotásainak egy részét jellemezte.

Bolyai-napok — harmadszor

Bolyai Farkas születésének 442. évfordulója alkalmából a Bolyai-napok színhelye tegnaptól péntekig a a marosvásárhelyi Bolyai líceum. Az elsô nap programjában a magyar, német és földrajz katedra vetélkedôit tartották, míg az iskola folyosóján délután megnyílt tájfotó-kiállítás egész héten megtekinthetô. Ma a magyar és latin katedrák szervezésében diákok mutatják be dolgozataikat, majd délután 4 órától László Zoltán református lelkipásztor A kisebbrendûség érzése a nevelésben címmel tart elôadást. A fizika tanszék Ki mit tud? vetélkedôjét informatika-programok ismertetése követi.

Kis- és közepes vállalkozások segítése

A Progres nevû programot csütörtökön délelôtt 10 órakor mutatják be a prefektúra nagytermében. A PHARE támogatásával beindított project célja, hogy segítse a Maros és Hargita megyei kis- és közepes vállalkozásokat, és javítsa a köztük levô kapcsolatokat.

Bethlen Kata-bál

Szombaton, Gyertyaszentelô Boldogasszony havának 13. napján "kilenczed ízben lészen a Marus avagy Székely Vásárhelyi Kontinentálhoz czímzett Fogadó pompázatos ebédlôházában" a hagyományos farsangi bál, mely — a meghívó szerint — "a Nagyságos Fejedelemség idejit kívánja megidézni muzsikának, táncznak és éteknek bûbájosságával". Fellép a kolozsvári Amaryllis együttes.

Munkamegbeszélés a tanfelügyelôségen

Ma délelôtt 10 órától, a megyeközponti Építészeti Szakközépiskola dísztermében tartja a tanfelügyelôség az elmúlt félév tevékenységének kiértékelôjét, amelyen szó esik a következô félév tennivalóiról is. Részt vesznek a megye óvodáinak, általános iskoláinak és középiskoláinak oktatói.

Démol-klub

Szerdán délután 6 órától, a marosvásárhelyi Bernády Házban (Horea u. 6. szám) a humor- és mûvészbarátok körének szokásos találkozóján a szovátai festômûvész, Kuti Dénes lesz a vendég. Körvezetô Molnár Dénes, közremûködik Bölöni Domokos.

A fejlôdés határai

Ezzel a címmel tart elôadást holnap 16 órától Hajdú Zoltán ökológus, a Fókusz Öko Központ elnöke. A Philotea Klub Cãlãrasilor utca 2. szám alatti székhelyén sorra kerülô találkozón a hallgatók választ kaphatnak arra a kérdésre, hogy meddig elégségesek a természet tartalékai.

Népdalest

A marosszentgyörgyi római katolikus plébánia szervezésében kerül sor a Csak tiszta forrásból II. címû népdalestre. A rendezvényt február 13-án, szombaton este 7 órakor tartják a helyi kultúrotthonban. Az érdeklôdôk a Kolping család elôadásában megnézhetik Tamási Áron Énekes madár címû népi játékát.

Áramszünet

Holnap 8 és 16 óra között szünetel a villanyáram- szolgáltatás Marosvásárhelyen, az 1918. December 1. út 39., 45., 47., 49. és 51. számok alatt.

Farsangi bálok

Az RMDSZ marosvásárhelyi 8-as körzete farsangi bált szervez február 12-én, este 7 órai kezdettel a kövesdombi Bulevárd sörözôben. Részvételi díj 15.000 lej. Az RMDSZ marosludasi kerülete pénteken 19 órakor a cukorgyár éttermében tartja farsangi kosaras bálját. A talpalávalót Szász Miki és bandája szolgáltatja. Belépôket az RMDSZ-irodában naponta 15-17 óra között lehet váltani.

Hahota-kabaré

A Hahota színtársulat pénteken este 7 órakor Marosludason a mûvelôdési házban, szombaton 19 órától Pókában a kultúrotthonban, február 14-én, vasárnap este 7 órakor pedig Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagytermében viszi színre Csak az ne jöjjön, aki nem bírja címû újévi kabarémûsorát. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.

Leégett jármûvek

Szombaton két olyan esetben kérték a tûzoltók segítségét, amelyet személyautók villamos vezetékének rövidzárlata váltott ki. Hajnali 6 órakor a segesvári Rózsa utcai garázsban gyúlt meg és égett le 70 százalékban az MS-02-HLJ forgalmi rendszámú ARO. Néhány órával késôbb a vásárhelyi Brassói utcában parkolt 1310- es Dacia motorháza fogott tüzet. Egyik esetben sem történt személyi sérülés.

Szavalóverseny

A marosvásárhelyi 18-as Számú Általános Iskolában pénteken tartották a Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek... elnevezésû szavalóversenyt. A hét versenyzô Petôfi Sándor, József Attila, Szabó Lôrinc és Kányádi Sándor költeményeibôl adott elô. Elsô helyezést ért el Bauer Orsolya és Szabó Zsuzsa (V.F. osztályos tanulók), második Bálint Szentendrey Réka (VI. C.), harmadik Kovács Réka Zsuzsa (V. F.) lett. A versenyzôket iskolai felszerelésekkel jutalmazták.

Szemételhordás szigorítással

A marosszentgyörgyi tanács határozatában a helyi lakosok számára kötelezôvé tette a szemételhordást. Azért, hogy a Salubriserv kéthetente elvigye a háztartási hulladékot, egy család évente 80.000 lejt kell hogy fizessen. A hivatal szigorítást is bevezetett: abban az esetben, ha a lakók az elsô negyedév végéig nem fizetik ki az illetéket, a hivatal nem szolgálja ki a hozzá forduló adósokat.