|
LI. évfolyam 30. (14083) |
1999. február 6., szombat |
Kovács László nyilatkozata bukaresti találkozóiról
Magyarország stabil, demokratikus és kiegyensúlyozottan fejlôdô Romániában érdekelt, és az MSZP a maga eszközeivel is igyekszik segíteni azt, hogy Magyarország majdani csatlakozása az Európai Unióhoz ne teremtsen valamiféle választóvonalat a két ország között - hangsúlyozta Kovács László, az MSZP elnöke azt követôen, hogy Bukarestben találkozott az elsô számú román állami vezetôkkel.
Kovács László a Szocialista Internacionálé közép- és kelet-európai irodájának ülésére érkezett Bukarestbe, az iroda társelnöki minôségében. A pénteken kezdôdött tanácskozás elôtt fogadta ôt Emil Constantinescu államfô, Radu Vasile miniszterelnök és Petre Roman, a szenátus elnöke. Az MSZP elnöke a találkozókon hangsúlyozta: a legjelentôsebb magyar politikai erôk, a kormány és ellenzék között egyetértés van abban, hogy Magyarországnak segítenie kell Románia NATO- és EU- csatlakozását.
— Magyarország azon dolgozik, hogy az Európai Unió vegye le Romániát a vizumkötelezett országok listájáról. Az Európai Unió 15 tagállam közül 11-ben olyan párt van kormányon, mely a Szocialista Internacionálé tagja, további kettôben a kormánykoalíció tagjai baloldali pártok. Így az MSZP a Szocialista Internacionálén belül is szót emelhet azért, hogy szûnjön meg a vízumkényszer Romániával szemben — hangsúlyozta Kovács László.
"Egyetértô válaszokat kaptam valamennyi felvetésre, beleértve azt is, hogy a magyarellenesség végsô soron demokráciaellenesség. Vasile kormányfô megerôsítette, hogy a kétoldalú kapcsolatok erôsítésének szándékával megy a jövô hét elején Magyarországra. Külön szólt arról: a magyar-román viszony alakulása szempontjából, beleértve a romániai többség és kisebbség viszonyának alakulását is, fontos lesz az, hogy Magyarország a NATO-hoz történô csatlakozása után, milyen magatartást tanúsít Románia irányában, változik-e a hangneme, mert erre nagyon érzékeny lesz a román közvélemény" - mondta az MSZP elnöke.
"Úgy gondolom, a magyar vezetésre és általában a magyar politikai erôkre nagyon nagy felelôség hárul, hogy Romániában senki ne érezhesse úgy, Magyarország most magas lóról beszél Romániával. Ha bárki Magyarországon ezt tenné, az kifejezetten kedvezôtlen helyzetbe hozná a romániai magyar kisebbséget és ártana a magyar-román viszonynak is" — szögezte le Kovács László.
Tervek az üzemanyagok árának emelésére
Hamarosan emelik a benzin árát, a kérdés csak az, hogy mennyire.
Traian Decebal Remes pénzügyminiszter a kormány csütörtöki ülésén azt javasolta, hogy az üzemanyagok árába épített adókat és illetékeket növeljék 45 százalékkal. Ez azt jelentené, hogy a szuperbenzin ára körülbelül 1 dollárnak felelne meg, mindenesetre a jelenleginek több mint a kétszerese lenne.
A kormány egyelôre elvetette a pénzügyminiszter javaslatát, de csak a mértéket illetôen. — Az illetékek hamarosan növekedni fognak, de a kormány a vásárlóerônek jobban megfelelô formulát keres - közölte Rãsvan Popescu kormányszóvivô. Traian Decebal Remes hangsúlyozta, hogy a visszautasítás nem vette kedvét, elképzelését a legközelebbi kormányülésen ismét elôterjeszti.
A Ziarul Financiar gazdasági napilap szerint az áremelés meglesz még a jövô héten, vagyis a a költségvetési törvény elfogadása és a Nemzetközi Valutaalap Bukarestbe érkezése elôtt.
A pénzügyminisztérium már az idei költségvetés tervezetében számolt az üzemanyagok és az élvezeti cikkek (dohány, alkohol, kávé) illetékének emelésével. Az így tervezett bevétel 2100 milliárd lejt tesz ki.
Pénteken már olyan becsléseket is közöltek, hogy a benzin ára a jelenlegi literenkénti 5200 lejrôl egycsapásra 17-20 ezer lejre fog emelkedni. Ez azt jelentené, hogy egy átlagfizetéssel rendelkezô autós egyhavi teljes bére két szûk tankolásra lenne elegendô.
Ausztria keleti részén, Bécsben és környékén pénteken délelôtt 130-140 kilométeres sebességû orkán tombolt, s ennek következtében egy idôre leállt a légiforgalom a Bécs melletti schwechati repülôtéren, valamint több teherjármû felborult az utakon.
A hatalmas szél miatt nem lehetett kinyitni a repülôgépek ajtaját, így több légitársaság el is irányította járatait Bécsbôl, 25-öt pedig töröltek. Sok járat érkezése és indítása is késett a rendkívüli helyzet miatt. Mivel az utasok nem tudtak beszállni a gépekbe, rövid idô alatt 2 ezerre nôtt a schwechati repülôtéren indulásra várakozók száma. A repülôtér személyzetébôl 200-an igyekeztek biztonságba helyezni és rögzíteni a szélben elszabadult tárgyakat és berendezéseket, például a csomagszállító jármûveket, amelyeket a szél egyszerûen felkapott a levegôbe. A schwechatiak beszámolója szerint ilyen helyzetbe még nem került a légikikötô. Kora délután rövid idôre normalizálódott a helyzet, de a meteorológusok elôrejelzése szerint újabb szélviharok várhatók.
Az országutakon és autópályákon nemcsak a vezetést nehezítette meg az orkán, hanem az A2-es autópályán Wiener Neudorf környékén rövid idôn belül három kisteherautót is felborított, az A3-as és a B16-os közötti átvezetô szakaszon egy pótkocsis kamiont is ledöntött a kerekeirôl. Egy másik kamiont pedig Günseldorf település központjában borított fel egy széllökés. A Bécsen átvezetô A23-as autópályán egy üres pótkocsit billentett ki egyensúlyából a szél.
Fennakadásokat okozott a vonatforgalomban is, hogy fák dôltek a pályára. Veszélyes volt a közlekedés az utcákon is, hiszen a lezuhanó faágak, a felkapott táblák és plakátok veszélyeztették a gyalogosok testi épségét, valamint több jármûvet is megrongáltak.
A kompenzált gyógyszereket a tavalyi rendelkezések alapján bocsátják ki
Az egészségügyi miniszter határozattervezetet dolgozott ki némely egészségügyi egységek átszervezését és finanszírozását szabályzó tavalyi 443-as kormányhatározat módosítására, mely tervezetet a kormány heti ülésén elfogadtak.
A tervezet az egészségügyi egységek finanszírozásának módosítását javasolja, figyelembe véve az egészségügyi biztosítási rendszer kiépítésével alakult új helyzetet.
A szabályzat további törvényes keretet nyújt a kompenzált és ingyenes gyógyszereknek a tavalyi rendelkezések értelmében történô további kibocsátására, az egészségügyi biztosító rendszer keretében nyújtott orvosi ellátást illetô keretegyezmény aláírásáig. Eme egyezményrôl most folynak a tárgyalások az Egészségügyi Biztosító és az Orvosi Kollégium között, ezt követôen pedig jóváhagyás végett benyújtják az egészségügyi tárcához, majd a kormányhoz.
A román hírszerzés vezetôje a balkáni válságról
"Ha Szerbia keretein belül valósítanák meg Koszovó autonómiáját, akkor a Vajdaság azonnal hasonló jogállást követelne, és ez Szerbia de facto föderalizálásához vezetne" — jelentette ki csütörtökön Washingtonban Catalin Harnagea, a Román Külföldi Hírszerzô Szolgálat igazgatója.
Harnagea a Woodrow Wilson Központban tartott elôdásában román szemszögbôl elemezte a balkáni válságkomplexum kezelésének lehetôségeit.
A most leginkább kiélezôdött koszovói helyzetrôl így vélekedett, hogy amíg mindkét oldalon a szélsôségesek játszanak fôszerepet — ide sorolta egyfelôl Vojislav Seselj szerb nacionalista politikust, másfelôl a Koszovói Felszabadítási Hadsereget —, addig a konfliktus nem oldódik meg. Hosszú távon — mondta — csakis az jelenthet megoldást, ha a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területi integritásának fenntartása mellett, az európai normáknak megfelelôen biztosítják a koszovói albán közösség törvényes jogait.
Ennek pontos mibenlétét, a sûrûn emlegetett "széles körû autonómia" tartalmát azonban még meg kell határozni — tette hozzá. A román külföldi hírszerzés vezetôje úgy ítéli meg, hogy ha Szerbián belül adják meg a széles körû autonómiát Koszovónak, akkor az autonómiatörekvés átcsap a Vajdaságra, és Szerbia de facto szövetségi állammá alakul át, ha viszont a szerb- montenegrói államszövetség keretein belül emelik "tartományi" rangra Koszovót (így elégítve ki a széles körû autonómiára vonatkozó igényeket), akkor ez gyakorlatilag jugoszláv tagköztársasági státust eredményez, ami az elszakadás veszélyét vetíti elôre, hiszen a jugoszláv alkotmány értelmében a tagköztársaságoknak jogukban áll követelniük a különválást is.
Koszovó függetlenségének szorgalmazása Harnagea szerint elszakadási törekvések láncolatát indíthatná meg a térségben, és ebbôl a szempontból ismét csak a Szerbián belüli Vajdaságot, illetve Macedóniát jelölte meg (ahol Szerbiához hasonlóan nagyszámú albán kisebbség él) "a legsérülékenyebb" területként. "Nem lehetne kizárni +a víz felkavarását+ néhány romániai etnikai közösség szintjén sem" — tette hozzá.
Koszovó esetleges területi megosztásának eshetôségét illetôen Catalin Harnagea azt hangsúlyozta, hogy ez látszólag könnyen megvalósítható, ám mégis ez lenne a lehetô legalkalmatlanabb módja a megoldás keresésének, hiszen végzetes következményekkel járna mind humanitárius szempontból, mind a balkáni egyensúly szempontjából.
A román hírszerzôfônök mindent egybevetve úgy vélekedett, hogy a kísérletek most leginkább olyan Koszovó kialakításának az irányába mutatnak, amely mintegy harmadik tagköztársaság lenne a jugoszláv föderáción belül — fenntartva néhány korlátozást, amely kezelni hivatott a függetlenedési törekvéseket. "Meggyôzôdésem — mondta —, hogy a dolgok megoldása a tárgyalóasztalnál várható". Románia támogatásáról biztosította a nemzetközi közösség azon lépéseit, amelyek a normális élet helyreállítását célozzák Koszovóban, és "a megfelelô szintû autonómia" garanciáinak párbeszéd útján történô keresését szorgalmazta.
Catalin Harnagea azokkal az utalásokkal kapcsolatban, amelyeket elôadásában a magyar kisebbséggel rendelkezô Vajdaságról, illetve a "néhány romániai etnikai közösségrôl" tett — az MTI tudósítójának kérdésére — kifejtette: elméletileg kimutatható a kapcsolat Koszovó és a Vajdaság között, és elméletileg ezt kapcsolatba lehet hozni Romániával is. "E két utóbbi térségben azonban a koszovóihoz hasonló konfliktus kialakulásának az eshetôsége összehasonlíthatatlanul kisebb, sôt elképzelhetetlen" — fogalmazott.
Radu Vasile kormányfô csütörtökön — röviddel az idei költségvetés vasárnapi vitája elôtt — arra figyelmeztette a parlamentet, hogy csak akkor lehet megakadályozni a további nagyobb gazdasági visszaesést, ha létrejön az új megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal (IMF).
Vasile kijelentette: figyelembe véve a román gazdaság jelenlegi állapotát, csak egy út lehetséges, megállapodni az IMF- fel, miután létrejön a szerzôdés a Világbankkal a szerkezetátalakítási hitelrôl. - A nemzetközi hitelnyújtó szervezetekkel történô kapcsolatok gyors rendezése nélkül fennáll a veszélye annak, hogy idén gyorsul a gazdasági hanyatlás — mondta a kormányfô.
A parlament vasárnap vitatja meg a költségvetési tervet, amely egyebek között azt irányozza elô, hogy a büdzsé deficitje a hazai össztermék 2 százaléka lesz.
Az IMF már korábban figyelmeztetett: csak akkor hajlandó felújítani a tárgyalásokat a hitelnyújtásról, ha a parlament áldását adja a költségvetési tervre, és a kormány sikereket tud felmutatni a privatizáció és a szerkezetátalakítás terén.
A GDP tavaly mintegy 5,5 százalékkal csökkent az 1997. évi 6,6 százalékos hanyatlás után. Az idei költségvetési terv további mintegy 2 százalékos visszaeséssel számol — közölte a Reuters.
Román Ortodox Egyház meghívót küld a pápának A Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa hozzájárult ahhoz, hogy Teoctist pátriárka meghívólevelet küldjön II. János Pál pápának. A Szent Szinódus egyben jóváhagyta a múlt szombaton megválasztott új gyulai ortodox püspök személyét.
A Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa csütörtökön és pénteken tartotta ülését Bukarestben. A tanácskozás elsô napja után rövid közleményben jelentették be, hogy Teoctist pátriárka "a Román Ortodox Egyház és a Római Katolikus Egyház közötti nemzetközi ökumenikus kapcsolatok alapján, a románság vendégszeretetének szellemében meghívót küldhet II. János Pál pápának, miután a pápa a közelmúltban személyes levelet küldött Teoctist pátriárkának, s ebben kifejezte azt az óhaját, hogy hamarosan Romániába látogathasson".
Az egyházi közlemény arról nem tett említést, hogy mikor küldi el Teoctist pártriárka a meghívó levelet. Egyes találgatások szerint viszont már májusban sor kerülhet II. János Pál pápa régóta tervezett romániai látogatására.
A pápát az állami vezetôk már évekkel ezelôtt meghívták és ezt a meghívást folyamatosan megerôsítették. A Vatikán szabályai szerint azonban a pápa külföldi látogatásaihoz az is szükséges, hogy a felkeresett ország többségi egyházának vezetése szintén meghívja ôt.
Románia esetében a pápa útjának legnagyobb akadálya az ortodoxok és görögkatolikusok közti vita volt. A két egyház képviselôi tavaly az év végén párbeszédet kezdtek ellentéteik békés megoldásáról, a tárgyalások múlt héten tartott második fordulójában pedig megegyeztek arról, hogy a görögkatolikus egyház nem követeli vissza bírósági úton fél évszáza elkobzott és az ortodoxoknak átadott ingatlanait. Az ortodoxok azt várják, hogy a görögkatolikusok február 22-ig minden már benyújtott keresetet visszavonjanak.
A Szent Szinódus tanácskozásának elsô napján jóváhagyták azt is, hogy a magyarországi román ortodoxok Sofronie Dimcec atya személyében megválasztották elsô gyulai püspöküket. Az új püspök elsô nyilatkozatában nagyon fontosnak és egyben nagyon nehéznek nevezte a rá váró feladatot.
"Ez egy nehéz kereszt, mert meg kell próbálni minél többet megmenteni abból, ami elveszett. Azoknak a híveknek a lelkét kell megmenteni, akik elszenvedték az asszimiláció folyamatát" - hangsúlyozta a gyulai püspök.
Tavaly júliusban látott napvilágot a 145-ös törvény, melynek 23. cikkelye értelmében 1999. január elsejétôl mûködnie kellett volna az Országos Munkaerô-foglalkoztatási és Fejlesztési Ügynökségnek, s ezzel egyidôben a megyei ügynökségeknek is. A törvényhozók az országos, illetve megyei ügynökségek létrehozásával a munkaügyben a reformfolyamat felgyorsítását, az európai integációs törekvések megvalósítását, valamint a központosítás lebontását célozzák meg, tegyük hozzá: Phare- finanszírozással. Az ügynökségek arra hivatottak, hogy társadalmi dialógust kezdeményezzenek és alakítsanak ki, a munkaerôt hatékonyan foglalkoztassák, a kidolgozott kormánystratégiát alkamazzák, és ellássák a munkanélküliek szociális védelmét. Egy másik lényeges vonása a törvénynek az, hogy a társadalmi dialógust nem a központi adminisztratív szervek, hanem három partner: a kormány, a szakszervezetek és a patronátus végzik. Ami a törvénynek a munkanélküliek szociális védelmére vonatkozó részét illeti, az aktív szociális védelmet, azaz a munkahelyteremtést, a munkaközvetítést, a tanácsadást, átképzést stb. elôtérbe helyezi a passzív védelemmel szemben, amely csupán a munkanélküli-segély folyósítására korlátozódik.
A szóban forgó törvény kimondja, hogy megjelenésétôl számítva 60 napon belül egy bizottságnak ki kell dolgoznia a mûködési szabályzatot, amelyet a kormánynak kell jóváhagynia. Ez azonban késéssel, csak január 14-én történt meg és csak 20-án tették közzé a Hivatalos Közlönyben. Január lejárt, február elsô felében vagyunk, s az ügynökség csupán jogi személyiségként létezik, a gyakorlatban viszont nem mûködôképes. Jóllehet a Munkaelosztó és Munkanélkülieket Nyilvántartó Hivatal már január elsejétôl levált a munkaügyi igazgatóságtól, tehát megszûnt az igazgatóság keretén belül mûködô hivatalnak lenni.A volt hivatal vezetôje Fãrcas Regina pedig automatikusan átkerült az ügynökség élére ideiglenes igazgatóként. Ideiglenes igazgató van, de még nem született meg az ügynökség mûködési szabályzata.
Egy másik tényezô, amely vitát kavart helyi szinten, és amelyet Bulyovszki Loránd RMDSZ-tanácsos a legutóbbi megyei tanácsülésen fel is vetett, a konzultatív tanács tagjainak a prefektus általi kinevezése volt. Ugyanis a 145-ös törvény 18-as cikkelyének a) pontja értelmében a konzultatív tanácsba a prefektus öt, a helyi közigazgatást képviselô személyt kell hogy kinevezzen. Ez azonban nem így történt, mert a kinevezettek között csak két személy képviselte a helyi közigazgatást. Ennek nyomán Kerekes Károly parlamenti képviselô levelet intézett az Országos Munkaerô-foglalkoztatási és Fejlesztési Ügynökséghez, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy a prefektus — aki éppen a törvényesség betartását hivatott szolgálni a megyében — törvénytelenül járt el, és nem konzultált a helyi közigazgatás képviselôivel. A konzultativ tanácsban részt vesz még 5 személy a szakszervezetek, illetve öt személy a munkáltatók részérôl. Tudomásunk szerint e személyek névsora sem végleges. Itt tart a fontos feladatra szánt ügynökség ügye. Se mûködési szabályzat, se konzultatív tanács. Ami az utóbbi létrehozása köról zajlik eleve rossz sejtelmeket gerjeszt az ügynökség majdani mûködését illetôen. Remélhetôleg nem arról van szó, hogy valakik országos meg helyi szinten egy újabb PHARE-fejôstehénre leltek, amelybôl ideig-óráig hasznot lehet húzni. Ahogy az történt más esetekben, amikor felvállalták a munkanélküliek felkarolását és gyakorlatilag a pénz haszontalan elköltése lett belôle.
— Szerdán délután 5.20 órakor Csibán ültem fel a Marosvásárhelyre tartó távolsági buszra. Az utazás 8000 lejbe került. Ákosfalván a gépkocsivezetô megállította a motort, s arra hivatkozva, hogy a jármû elromlott, leszállásra szólított fel. Négyen voltunk a buszon. Havazott, erôsen sötétedett, az utasok a továbbutazás lehetôsége felôl érdeklôdtek. A magyarul beszélô sofôr egyre idegesebb lett, káromkodott, ordítozott. Elôbb azt válaszolta, az utazás árának kétszeresét téríti vissza, majd kijelentette, mindenki azzal érjen haza, amivel tud. Szerencsémre nem kellett sokáig várakoznom, egy kedves család személygépkocsijában kaptam helyet — mesélte kellemetlen kimenetelû utazását I. M. olvasónk, aki a sofôr durva, minôsíthetetlen magatartása mellett a távolsági busz rossz állapotát is kifogásolta. Panaszával kerestük meg Pop Florea Horeát, a vásárhelyi buszállomás igazgatóját.
— Utasainknak számolniuk kell azzal, hogy útközben meghibásodnak jármûveink — válaszolta az igazgató. Hozzátette, a törvény értelmében, abban az esetben, ha komoly hibáról van szó, a gépkocsivezetônek azonnal értesítenie kell a buszállomást, ahonnan legkésôbb két órán belül más jármûvet küldenek az utasok szállítására. Ezt mulasztotta el a szóban forgó gépkocsivezetô. Alkalmazott módszer, hogy a közelben elhaladó buszokat állítják meg a meghibásodott jármû sofôrei, hogy várakozásra kényszerült utasaikat azok juttassák célba. "Naponta 250 járat indul Vásárhelyrôl. Hány jármû jut el fennakadás nélkül rendeltetési helyére, hányan romlanak el útközben, nincs pontos kimutatásunk róla" — mondta Pop Florea Horea. Azt azonban megígérte, utánanéz a panasznak, s felelôsségre vonja a modortalan sofôrt.
Szászrégenben a helyi tanács határozata alapján a kioszktulajdonosok havonta négyzetméterenként 1,5 dollárnak megfelelô összeget fizetnek. A garázsok esetében a havi bérlet négyzetméterenként 650 lej, az utcai kereskedelmi pultok által elfoglalt területeknél pedig négyzetméterenként naponta 780-935 lej a bérlet. Az adókat, illetékeket azonban könnyebb megszabni, mint behajtani.
Mennyei Ildikó, a helyi municípiumi tanács városrendészeti osztályának munkatársa cseppet sincs könnyû helyzetben. A szászrégeni garázsok és kioszkok, valamint kereskedelmi pultok nyilvántartásáért és minden olyasmiért felel, ami e témakörökhöz tartozik.
1997. január elsejétôl a helyi közpénzügyi hivataltól a garázsok után kifizetendô területadó ügye átkerült a polgármesteri hivatalhoz. Viszont a közpénzügyiek nem adták át a garázsok nyilvántartását, mert azt kitörölték számítógépük memóriájából, így Régenben a jelen pillanatban nincs teljes nyilvántartás. Becslés szerint körülbelül 1000 gépkocsiszínrôl van szó. Ezek tulajdonosai közül száznak ha volt hivatalos építkezési engedélye. Mennyei Ildikó járja a város különbözô zónáit, s próbálja azonosítani az ilyen építményeket. Az garázstulajdonosok nem jönnek, hogy bejelentsék garázsaikat.
A körülbelül 120 kioszk közül vagy húsz adósodott el, nem fizeti rendszeresen a területbért. Van olyan vállalkozó, aki már húszmillióval adósa a hivatalnak. Eszköz nemigen áll a tisztviselô rendelkezésére, aminek "bevetésével" törlesztésre kötelezhetné a kereskedôt. Egyelôre törvényszéki eljárást ilyesmiért még nem indított be a tanács.
Szászrégenben a helyi tanács határozata alapján a kioszktulajdonosok havonta négyzetméterenként 1,5 dollárnak megfelelô összeget fizetnek. A garázsok esetében havonta négyzetméterenként 650 lejt, az utcai kereskedelmi pultok által elfoglalt területeknél négyzetméterenként naponta 780-935 lejt kell fizetni. (Az árkülönbözet onnan adódik, hogy a város melyik részében van felállítva a pult.)
A múlt évben a brassói Pénzügyi Befektetési Alap, SIV,(volt Állami magánvagyonalap) felvásárolta az Inmur Rt. részvényeinek 42%-át, így vált elsô tulajdonossá. A SIV a tavaly 915 millió lej értékû beruházást kezdeményezett a gyárban. Befejezték az olajüzemben a palackozó gépsor és a finomító berendezés üzembehelyezését.
Az étolaj, len és a tervek szerint a kendermagot olajjá feldolgozó üzemet 1998 november-decemberében indították be. A két hónap alatt 100 tonna napraforgómagot dolgoztak fel. Mivel a nyersanyaggal való ellátás nem volt folyamatos, decemberben leálltak.
Vas István, a makfalvi Inmur Rt. menedzsere tájékoztatott, hogy végülis a részleget sikerült üzembehelyezni. A napraforgómag helyett lenmagot dolgoznak fel. Ebbôl jelenleg 36 tonnával rendelkeznek, az üzemben így szûk két héten át termelhetnek. Amennyiben a nyersanayag elfogy, a következôkben megpróbálkoznak a kendermag préselésével. Az országban pillanatnyilag 200 tonna kendermag vár feldolgozásra, amit összességében Makfalván dolgoznak majd fel.
Vas István igazgató szavai szerint a makfalvi lengyár átjutott a mélyponton.
— Amikor megváltozott nálunk a rendszer, az országban 21 lengyárban folyt a termelés. Ma csupán a mangaliai és a makfalvi lengyár létezik. Nem volt könnyû átjutni a tulsó partra. Az olajüzemünket szinte ocskavasból hoztuk össze. Nehéz volt. És most felcsillant egy igazi gazdasági reménysugár. Januárban értesítettek írásban a következôkrôl: a Dunârea Országos Átszervezési Rt. a makfalvi lengyár (Inmur Rt.) bankokkal szembeni adósságait átalakította részvényekké, ezzel megemelkedett a lengyár alaptôkéje. Ennek nyomán a cégvezetô hiteleket vehet fel a len-, napraforgótermesztés elindítására. Ez számunkra megalapozott gazdasági reménység. Talán feltámadunk, életképessé válunk.
Regionális tanácskozás Kolozsváron
A napokban Kolozs megye székhelyén egy közérdeklôdésre számot tartó tanácskozásra került sor, melyen részt vett Virág György, a megyei tanács alelnöke. Ezzel kapcsolatban tettük fel kérdéseinket.
— Ha jól értesültünk, regionális jellege volt a kolozsvári értekezletnek. Mirôl is esett szó, és milyen konkrét eredményekre jutottak?
— Február harmadikán Kolozsváron hét megye — Szatmár, Bihar, Szilágy, Maros, Máramaros, Kolozs és Beszterce-Naszód — alelnökei és fôépítészei találkoztak. Ez egy kétéves sorozat újabb állomása volt. A program lényege, hogy az e megyék határain kialakult különféle fajsúlyú mûködésképtelenségeket, hátrányokat próbáljuk felszámolni. E gondolat megelôzte a most már hivatalosan létezô régiós felosztást, melynek eredményeképpen Maros megye nem az említett, hanem a központi régióhoz tartozik. A központi régióban Fehér, Hargita, Kovászna, Brassó és Szeben megyével vagyunk együtt. Ez a fajta beosztás nem vette igazán figyelembe a történelmi hagyományokat. Ha a kormány tekintettel lett volna az etnikai, gazdasági, vallási szempontokra, akkor Romániában más fajta régiók lennének, de terméketlen lenne errôl most vitát nyitni. Törvény szabályozza a regionális felosztást.
— Az 1997-es felosztás nem semmisítette meg az észak-nyugati megyékkel való együttmûködést?
— A Maros megyei tanács úgy döntött, hogy a velük kötött szerzôdést nem bontjuk fel. Azért célszerû Kolozsváron találkoznunk, mert a tanulmány, terv kivitelezôje, amire szerzôdést kötöttünk, a Babes-Bolyai Egyetem földrajz tanszéke. Versenytárgyaláson nyerték el a munkát, és két tanulmányi szakasz következtetései készültek el. A megyehatárok menti települések helyzetét tárgyalja a tanulmány. Mit jelent ez? 1997 decemberében megkaptuk azon helységek listáját, melyek e határzónákban vannak mind a két oldalon. Ugyanakkor a második szakaszban felmérték, hogy milyen jellegû problémák gátolják a normális együttmûködést. E peremen levô települések bizonyos szempontokból hátrányos helyzetben vannak. Persze elônyök is léteznek, például a Bihar megyei települések esetében az országhatár közelsége. Visszatérve az ország belsejére... Megtörténik, hogy egy megyei utat megjavítunk a megyehatárig, de a másik megye utászai nem jönnek szembe a munkálattal. Ez olyan, mint ha egy alagutat melléfúrnak. De ez csak egyetlen vetület, márpedig számtalan ilyesmi létezik például a munkaerômozgás, a földkérdés, az oktatás, az ingázás terén. A gyerekek nem szenvedhetnek amiatt, hogy megyehatárok léteznek. A legközelebbi iskolába kell járjanak. Ezeket a dolgokat kezelni kell. Az egész régió vonatkozásában léteznek globális elképzelések. Itt rögtön adódik a közlekedési hálózat tematika. Hogy hol fognak áthaladni a legfontosabb közutak. Jól tudjuk, hogy fontos téma az autópálya. Tudjuk, hogy lesz egy kelet—nyugat irányú autópálya és expressz kombinált út, ami Moldva Köztársaságig vezetne. Mi továbbra is reméljük, hogy itt fog áthaladni. E megyék nem fognak egymásnak keresztbe tenni ilyen szempontból. Erre fel kell készülni. A másik nagy horderejû téma a repülôtér kérdése. De ennek részleteibe most nem akarok belemenni.
Tehát: a tervezônek a feladatát három szakaszra osztottuk. Az elsô volt a leltározás, a problémák feltérképezése. Ez 1997 decemberében megtörtént. Három hónap alatt készült el a földrajztanszék diákjainak bevonásával. Derekas munkát végeztek. A második szakaszban, 1998-ban felmérték, hogy e gondokból melyek jutottak el a kritikus pontig. A harmadik szakasz megbeszélésére került most sor. A megoldásokról volt szó, s azt kértük, hogy több változat létezzen, anélkül, hogy a pénzforrásokat megjelölték volna. Az idén decemberben lesz a végsô elszámolás a kolozsvári munkálat-kivitelezôkkel. Elfogadtuk a Szatmár megyeieknek a javaslatát, hogy Kolozsvárról a terv vezetôje, Cocian professzor, és a földrajz kar dékánja, Marc professzor 2-3 munkatárssal járja végig a megyéket, s mutassák be a megyei tanácsnak, a sajtónak, a lakosságnak munkásságukat, mert példaértékû és közérdekû.
— Maros megyére vonatkozóan milyen konkrét következményei lennének ennek a régiós elképzelésnek?
— Egyelôre azt mondhatom, hogy minôségében, mélységében meg vagyunk elégedve e munkálattal, és a jelenleg Maros megyében készülô területrendezési és fejlesztési tervvel össze fogjuk hangolni. Ezt, ugyancsak egy tender nyomában, szintén kolozsvári cég készíti el. A földrajz tanszéknek is nagyon hasznos gyakorlati munka volt e tanulmánykészítés.
Február 7.
470 éve, 1529-ben hunyt el BALDASSARE CASTIGLIONE olasz író, humanista, diplomata. Az udvari ember c. párbeszédes mûvében a reneszánsz emberideált rajzolta meg. (1478-ban született.)
165 éve, 1834-ben született DMITRIJ IVANOVICS MENGYELEJEV orosz kémikus. Felállította az elemek periódusos rendszerét, amelynek alapján elôre megjósolta további elemek létezését és tulajdonságait. (1907-ben halt meg.)
Február 8.
180 éve, 1819-ben született JOHN RUSKIN angol esztéta, festô, mûvészeti író. Szószólója volt a preraffaelita mozgalomnak és az iparmûvészet újjászületésének. (1900-ban hunyt el.)
120 éve, 1879-ben született MÓRA FERENC író, újságíró, régész, múzeumigazgató, a magyar gyermekirodalom klasszikusa, a gyermeki élet és képzeletvilág avatott értôje. Elbeszélései, regényei ma is népszerû olvasmányok. (1934-ben hunyt el.)
Február 9.
160 éve, 1839-ben született BODNÁR ZSIGMOND irodalomtörténész, kritikus. Három kötetben megírta a magyar irodalom történetét. (1907-ben halt meg.)
125 éve, 1874-ben született AMY LOWELL amerikai költônô, kritikus. Költészete a pillanatnyi élmény tárgyilagos, tömör, tiszta képekben való megragadására törekszik. (1925-ben halt meg.)
100 éve, 1899-ben hunyt el BARTALUS ISTVÁN zenetörténész, a magyar zenetörténeti kutatás egyik elindítója. Több népzene-gyûjtôutat tett, s hét kötetben kiadta a Magyar népdalok egyetemes gyûjteményét.
Február 10.
210 éve, 1789-ben született RUZITSKA GYÖRGY zeneszerzô, zenepedagógus. Az ô elképzelései szerint szervezték meg Kolozsvárt a Konzervatóriumot, amelynek haláláig igazgatója volt. (1869-ben halt meg.)
80 éve, 1919-ben született BESSENYEI FERENC kétszeres Kossuth- díjas színmûvész, hôs- és jellemszerepek kiváló alakítója.
Február 11.
135 éve, 1864-ben született BALASSA JÓZSEF nyelvész. Fonetikával és nyelvjáráskutatással foglalkozott. Húsz éven át szerkesztette a Magyar Nyelvôrt. (1945-ben hunyt el.)
115 éve, 1884-ben született GYÖRFFY ISTVÁN néprajzkutató. A magyar nép anyagi kultúrájának és néprajzi csoportjainak kutatója volt. Egyik szerkesztôje és szerzôje volt A magyarság néprajza 1-4. kötet c. tudományos összefoglaló mûnek. (1939-ben hunyt el.)
Február 12.
195 éve, 1804-ben hunyt el IMMANUEL KANT német filozófus, a klasszikus német filozófia és esztétika megalapozója. Munkásságának fô területei az elméleti filozófia, az erkölcstan , az esztétika és a természetfilozófia. (1724-ben született.)
190 éve, 1809-ben született ABRAHAM LINCOLN amerikai politikus, az Egyesült Államok 16. elnöke (1861-65). A republikánus párt képviselôjeként hadjáratot indított a rabszolgaság eltörléséért. A rabszolgák felszabadítása miatt tört ki a polgárháború. Újraválasztása után merénylet áldozata lett 1865- ben.
105 éve, 1894-ben hunyt el HANS VON BÜLOW német zongoramûvész és karmester. Ô volt az elsô modern értelemben vett zenekari karmester. Liszt Ferenc Cosima lányának elsô férje volt. (1830-ban született.)
Február 13.
230 éve, 1769-ben született IVAN ANDREJEVICS KRILOV orosz író, publicista. Népszerû verses meséiben az emberi gyarlóságokat ostorozta. (1844-ben halt meg.)
Pénteken, már a reggeli órákban több ember gyûlt össze Makfalva "fôteren". Vendégeket vártak, tudtuk meg késôbb. A több tíztonnás kamion Hollandiából érkezett. Annak rendje és módja szerint a helybéliek (fôleg romák) körülállták a teherszállító gépkocsit. Odaérkeztünkkor osztották a segélycsomagokat. A község vezetése részérôl senki sem volt jelen, nevezetesen tanácsos, alpolgármester és polgármester. Pedig hát a két holland testvérfalu — Czeil és Espel — Szolokma és Cséje települések számára csomagokat küldött — tudtuk meg Kis Károlytól, a makfalvi református lelkésztôl. Kérdeztem, miként van az, hogy egymaga a "fônök", vagyis, bírja egyedül elosztani a 20 tonna segélycsomagot? Mint mondta, a hollandok a két gépkocsivezetôt bízták meg az átadással. A lelkész felülvigyázta az elosztást. A kérdésre, hogy a holland testvértelepülés miért küldte a segélycsomagokat, a válasz az volt, hogy remélik, Szolokmán sor kerül a református templom tatarozására, felújítására. Hogy azt elvégzik-e vagy sem, nem biztos, ugyanis a holland küldöttek bemutattak egy javaslatot is az elosztásra: a ruhanemûket, lábbeliket is beleértve, teljes egészében Szolokmába kell szállítani. (Mivel a nagyteljesítményû kamion a havas út miatt nem juthatott fel Szolokmára, egy kis gépkocsira rakodtak át); a dobozokban C-vitamin alapú szirupos flakonok voltak, a holland javaslat szerint 15 ilyen szirupos flakont tartalmazó dobozt Szolokmába szállítanak, 8-at Cséjébe, 8-at az erdôszentgyörgyi kórházba.
Kis Károly lelkész elmondta azt is, hogy az elosztás csendesen zajlott. Ám távoztunkkor a helyi rendôrség egyik alkalmazottja gumibottal a kezében sietett a helyszínre.
A tél a kétarcú Janus római istenhez hasonlít a legjobban, néha az adventi, vetéseket takaró, karácsonyi szeretettel üdvözlô arcát, néha a metszô hideget hozó, hajléktalanokat megfagyasztó arcát mutatja meg nekünk — vélekedett csütörtökön este Pupp József nyugalmazott magyartanár, s véleményét a közel félszáz verset szavaló és vidáman énekelô személy is osztotta. A marosszentgyörgyi plébánia imatermében tartott Téli világ címû képzômûvészeti, zenés- irodalmi est hangulatát a kint szállingózó hópelyhek mellett, a gyermek és felnôtt szavalók, dalolók, a Vivaldi Évszakok címû zenemûvének Tél részlete, valamint Magyari Júlia, Szász László és Járai József alkotásai biztosították.
Baricz Lajos plébános köszöntô szavai után a képeiket kiállító mûvészek mutatkoztak be. Szász László a Madarasi Hargitán, Gödemesterházán, Szovátán festett képeirôl beszélt, s elmondta, hogy 1981-tôl alkot, ez az 51-ik kiállítása, s képei híven tükrözik a tél iránti szeretetét. Magyari Júliáról kiderült, hogy legszívesebben tájképeket fest, véleménye szerint mûvészete még gyermekcipôben jár, s sok festményre lesz még szüksége, hogy kifejezze a szívében, lelkében megfogant érzéseket, gondolatokat. Járai József is több kiállításon bemutatta már munkáit, kedvtelésbôl fest, s nem szívesen adja el alkotásait. A február 12-ig megtekinthetô és megvásárolható alkotások megnyerték a közönség tetszését. Ugyanakkor a rendezvény végén Laczkó Imre és Judit által bemutatott farsangi jelenet, a vásárról hazajövô, spicces férj, s az ôt fogadó paprikás kedvû feleség találkozását megjelenítô részlet is sok tapsot kapott.
A Kolping-találkozókon részt vevô lelkes emberek újra bebizonyították, hogy a közösségi erô segítségével lehet irodalmi összeállítást, képzômûvészeti kiállítást szervezni, s együtt épülni egy tartalmas est során.
A hegyi gyermek képtelen felfogni az északot mint égtájat. Észak a sóvidéki hegyen egy sziklának a neve, alatta fürge forrás fakad, télen is mondikál, nyáron, nagyidô elôtt hétágra pisilnek fölötte a legyek. A patakot Észak vizének hívják, de a süppedôs, pocsolyás talajra is mondják, hogy észkos. A fennsík egyetlen tágas mezô, Tamási Áron határtalan temploma. Több hévize van, az olyan süppedôs helyeket a nép toplicának hívja. Tyoplij oroszul meleget jelent. Nekem ez ugrott be, mikor felhívott Mervel, hogy mit csinálok. Délután már semmit, várom a Kincsestár kezdetét a kettesen, és ott né, fokhagymázok, vereshagymázok, maradt egy kis füstölt szalonna, kolbász, vörös bort iszom rá, kadarkát borszékivel, mert mégsem szeretném szomorítani az egészségügyi igazgatóságot statisztikában.
Mervel boldog lehet északon, a karácsonyi szünidôben például elrugaszkodott a svéd fôváros mellett lévô Huddingétól, ahol lakik, és felrepült Lappföldre, síelni. Mármost, síelni csak annyira tud, mint mondjuk, én úszni, nekem ugyanis hét hónapos koromban tüdôgyulladásom volt, és már ki voltam kékülve, aztán Teiel doktor megmentett, de a víztôl nagyon óvott az anyám. Csak a kutyaúszást sajátítottam el, úgy, ahogy.
Mervel egy réntulajnál szállásolt, a havasi házikóban pattogott a tûz, kint kutya hideg, mikor a szél feltámad, mintha üvegszilánkok csapnának az arcodba. Éjszaka mínusz 24—25 fokra is lement. A réncsordákat helikopterrel monitorozzák, hogy már divatosak legyünk. Ez nem a gazda munkája, ott is van majorfogadás, a gazdák közös pénzen vásárolják vagy bérlik a gépet, a pásztor pedig természetesen pilóta is. A gazda cukros vörösbort melegített teának. Ezt isszák bôvön egy ideje. A bort ott is mûanyag flaskókban forgalmazzák, olcsón. Nálunk épp frissen drágították. Ettek hozzá egy kis fagyott kolbászt a padlásról, fehér cipót, felszelt hagymát. Reggel zabkása, vajaskenyér (naná, hogy rénvajjal), aludttej. A rénhúst nem tudta enni, büdös. Bográcsban gulyást fôznek belôle, az ám a ronda kaja. Padláson érlelik, aszalják, sokáig eláll, akárcsak a tej, az is ott alszik, köcsögökben.
A kenyerüket azért nem igazán tudta enni, de volt ez a cipóféleség, ennek a szélei éppen úgy megégtek, mint a vecsési kemencében hajdanán a nagymama sütete. Igaz is, a lappal svédül értekeztek, finnül nem megy, de a svéd idióma is sántít, mikor a ház körüli tárgyakat, szerszámokat, étkeket kell megneveznie.
Hát akkor csak tessék lappul. Például mi a neve ennek a lapos cipónak, amit eszünk, és — nagy túlzással, de legyünk udvariasak — ízlik is, majdhogynem finom.
A lapp megmondja. Mervel ismét rákérdez. A lapp megint kimondja.
— Leipe.
Ezt fonetikusan úgy írják, hogy az elsô e-re raknak két pontot, és kettôshangzóként ejtik, valahogy így: léipe.
— Lepény — mondja Mervel. A lapp pedig rábólint.
Mondogatom magamban: zürjén, votják, vogul, osztják, finn, lapp, karjalai.
Mervel boldog, az édesanyja is él még, de az ágyat nyomja a sípcsonttörés után. Szegény nagyon nem szeret tétlenkedni, mindig emiatt kesereg. — Az egyetlen — mondja Mervel Feri —, aminek megörült, az a könyved, amit apránként olvas, mert az egyik oldalán nem tud feküdni, a másikon meg néha elzsibbad a karja, ahogy a könyvet fogja.
Mielôtt meghatódhatnék, máris témát vált, fordításairól beszél, a Magyar Naplónak szánt feröeri versekrôl és novellákról, a tórshavni írószövetség késedelmeskedik három, mai témájú, pikánsabb novellával meg egy kis mutatóba szánt modern lírával, nôi szerzôk tollából. Nagyjából ez a helyzet a finn hegyek között, meg Huddingéban.
Mostmár ha az Észak szóba kerül, számolnom kell a jelentésbôvüléssel: égtáj, Észak vize, lappok, léipe.
A lappokról pedig Bajor Andor. Amikor ugyanis annak idején Szabó Gyulát a szocreál nevében rávették, hogy írja át ismét a Gondos atyafiság címû regényét, és a kötet egyre vaskosodott a sok áthegedüléstôl, a fránya Bajor ilyen hírt szerkesztett róla a sziveszteri Utunkban, vagyis az Ütünkben: " Hatszáz lapp elhatározta, hogy önként belép a Gondos atyafiságba".
Próbálnám ezt Mervelnek, de gyorsan elharapom, lemondok róla. Mervel vecsési, sváb eredet, ötvenhatban lapot szerkesztett, elmenekült. Hatvanon túl jár, és hát a mi atyafiságos dolgainkról majd csak akkor, ha felkerekedik és eljön Erdélybe is. Fenyeget vele. Mutatom meg neki az Észak vizét, együnk itthoni lepényt, húsvéti sonkát, bárányflekkent, "pisztarangot", erôsödjünk kibédi szilvapálinkával, háromszéki whiskyvel, mulassunk küküllôi, héderfájai borral. Vigyorgok már kajánul, tántorg-e, léip-e.
Mikor leteszem a kagylót, kintrôl gajdolás. Kinézek. Ezt repeszti a farsangi fickó: "Kimijon székujeszk, / Szimijon kinézeszk." Sûrû, sûrû, mint a havazás.
Életem, vásárhelyi rapp.
Lemondott az országos pénztár elnöke
Az Országos Egészségügyi és Társadalombiztosítási Pénztár élére az Elnöki Hivatal nevezte ki Dumitrache Constantin professzort, a bukaresti orvosi egyetem rektorhelyettesét és a Parhon Intézet igazgatóját. Szintén az elnöki hivatal javaslata alapján került be a vezetôségbe a marosvásárhelyi OGYE rektora is. A vezetôtanács többi 13 tagját a kormány, a munkáltatók és a szakszervezet jelölte ki. A vezetôi tisztégekért nem véletlenül dúltak igen kemény küzdelmek, hisz az országos pénztár egy olyan pénzintézethez lesz hasonló, amely évente egymilliárd dolláros pénzforgalmat bonyolít le. A bukaresti professzor egy hete adta be lemondását, amit a kormányfô végül elfogadott. Bár ô maga nem nyilatkozott, munkatársai szerint nem óhajtja, hogy tekintélyét politikai kulisszaharcok elfedésére használják fel.
Drágul a gáz és a villanyáram
Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter csütörtökön jelentette be, hogy elkerülhetetlenné vált a földgáz és a villanyáram drágítása. Az ok: a dollár árfolyama meghaladta a 12.000 lejt, a jelenlegi árakat viszont még mindig 9.000 lejes árfolyamon számolják. Az új árakat az elkövetkezô napokban a CONEL és a ROMGAZ képviselôi állapítják meg.
Vásárlási rekord
Bár állandóan tapasztaljuk, hogy csökken az életszínvonal, és sokan a túlélés határán tengôdnek, Románia lakosai az elmúlt évben több gépjármûvet vásároltak, mint bármikor korábban. 1998-ban több mint 200.000 gépjármû talált gazdára, 24 százalékkal több, mint egy évvel korábban, s ebbôl 110.000 személygépkocsi új.
Kit tekintenek besúgónak?
A szenátus szerdai ülésén hosszas vita után a honatyák megegyeztek abban, hogy kit lehet a volt szekuritáté besúgójának tekinteni. A meghatározás szerint szekus kollaboránsnak nevezhetô minden olyan személy, aki közvetlenül vagy más szervezetek segítségével információkat szolgáltatott a kommunista rezsim titkosszolgálatának. Besúgó volt az is, akik fizetést vagy jutalmat kapott a szolgáltatott információkért, aki konspiratív lakást tartott fenn, illetve informátorok dolgoztak az alárendeltségében. A fenti meghatározás elfogadását a legvehemensebben, több órán át Gavril Dejeu volt belügyminiszter akadályozta, aki szerint a szolgáltatott információk lehettek semlegesek is.
Magánosítás a turizmusban
110 turisztikai egységet darabolnak fel a jövô héttôl, hogy könnyebben lehessen privatizálni azokat — döntötte el Országos Turisztikai Hatóság az Állami Vagyonalappal és a Transilvania Pénzügyi Befektetô Társasággal közösen — jelentette be Sorin Frunzãverde, az OTH elnöke. — Egy régi hibát próbálunk helyrehozni, azt, amikor 1992- ben az üdülôtelepeket nagy kombinátokhoz hasonló egységekként kezelték, s ha egy befektetô egy-két szállodát akart megvásárolni, ez nem volt lehetséges — mondotta. A közeljövôben felosztandó turisztikai társaságok közé tartozik a tusnádi és a szovátai fürdôvállalat is.
Díjkiosztás az RTV képernyôjén
A Román Televízió megvásárolta az idei Oscar- díjak kiosztására szervezett ünnepség közvetítésének jogát. A A Louis J. Horvitz rendezte showmûsort a romániai nézôk a március 21-rôl 22-re virradó éjszaka láthatják. Az Amerikai Akadémia díjainak kiosztását az idén elôször programálták vasárnap délután 5 órára.
Összeállították a Caritas-ügycsomót
A Legfelsôbb Bíróság Melletti Ügyészség szakemberei négy évi vizsgálat után összeállították a bûnügyi dossziét Ioan Stoica, a Caritas pilótajáték volt vezetôje ellen, aki több száz millió lejjel csapta be azokat, akik a Caritasban akarták gyorsan gyarapítani a pénzük. Ioan Stoica ellen, akit 1971-ben már ítéltek el sikkasztásért a fogarasi bíróságon, ez alkalommal csalás, sikkasztás, hûtlen vagyonkezelés miatt emeltek vádat.
Mérlegen a szakszervezet
A prefektúra keretében létrehozott társadalmi dialógus bizottsága szerdán tíz órától ülésezik a marosvásárhelyi Szakszervezetek Mûvelôdési Házában. A kormányhivatalnak alárendelt megyei intézmények és a megyében tevékenykedô szakszervezetek képviselôit magában foglaló bizottság ülésén többek között ismertetik a helyi szakszervezetek támogatottságának adatait, a megye munkavállalóinak vásárlóerejére vonatkozó adatokat, majd a munkaügyi hivatal és az Állami Vagyonalap helyi vezetôi számolnak be a kormány reformprogramjának várható helyi kihatásairól, és rögzítik a bizottság idei, elsô félévi találkozóinak menetrendjét.
Esperesi vizsgálószék
Holnap, február hetedikén istentisztelettel egybekötött esperesi vizsgálószéket tartanak 13 órától a szászrégeni, 16 órától pedig a nagyernyei unitárius leányegyházközségekben. Az alkalmakra elvárják a híveket és az érdeklôdôket.
Farsangi hangverseny
A marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria vegyes kar ma este hét órától a helyi mûvelôdési otthonban tartja farsangi hangversenyét, amelyet baráti kosaras összejövetel követ.
Fotókiállítás
A Procardia Alapítvány szervezésében Kucsera Jenô fotómûvész tárlatát nyitják meg a marosvásárhelyi Bolyai — Gauss könyvesbolt galériájában csütörtökön, február 11- én délután öt órától. A megnyitón lapunk munkatársa, Bölöni Domokos író beszél a mûvészrôl és munkáiról.
Áramszünet
A CONEL marosvásárhelyi fiókegységétôl kapott tájékoztatás szerint a környék villamos hálózatának felújítása miatt szünetelni fog az áramszolgáltatás Marosvásárhelyt hétfôn 8 és 18 óra között a Szentanna utcában, valamint a Szabadi utca 89—135. és 102—156. házszámai között. Ugyanez okból kedden sem lesz áram 8 és 18 óra között a Szabadi utca 131—189. és 102—136. házszámai közötti részeken.
Futballbírók évi közgyûlése
Ma délelôtt fél tíz órától tartják a megyei futballbírók idei évi közgyûlését a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal gyûléstermében. A megjelenés minden bíró számára kötelezô.
Környezetvédelmi tájékoztató
A marosvásárhelyi környezetvédelmi kirendeltség tájékoztatása szerint a január 28. és február 3. közötti idôszakban a Marosvásárhely térségében begyûjtött 56 pillanatnyi és 72 napos levegômintából egy, február másodikán vett pillanatnyi próbánál észleltek a megengedett határértéket meghaladó ammónia- koncentrációt. A Maros vizébôl gyûjtött mintáknál a Marosvásárhely alatti mérôszakaszon hat alkalommal észlelték a megengett határértéket meghaladó ammónium-ion jelenlétét, a csapói mérôszakaszon pedig hét esetben az ammónium, ugyancsak hét esetben pedig a nitrát-ion koncentrációja haladta meg a megengedett határértéket. A jelzett túllépéseket a marosvásárhelyi Azomures vegyikombinát és a városi szennyvíztisztító okozta.
Hétvégi sportmûsor
Ma 10 órától az egészségügyi líceum sporttermében a B-divíziós ifi kosárlabda-bajnokság 8. fordulójában a marosvásárhelyi Herlitz Mobex ISK a kolozsvári Voinþa ISK csapatát fogadja. Két mérkôzést rendeznek ma az Elektromaros tekearénájában, a férfiak országos bajnokságának 12. fordulója keretében. 9 órától az Elektromaros a Buzias SK-t fogadja, 13.30-tól a csíkszeredai Mobihar a sinaiai Carpati együttesével mérkôzik.
Elsôsorban felnôtteknek
ajánlja az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház társulata a ma este hét órától bemutatásra kerülô Az híres D. Faustus János címû darabot, amelyet Antal Pál írt és rendezett, díszlet és bábtervezôje Haller József, zeneszerzô Hencz József, koreográfus Selyem Ildikó. Faust és Mefisztó szerepében Nagy László illetve, Molnár József lép színre. Ezzel az elôadással ünnepi évet nyit a fennállásának 50. évfordulóját jubiláló színház.
Adomány az öregotthonnak
Egy holland—román közös alapítvány a napokban szándéklevéllel fordult a segesvári polgármesteri hivatalhoz, amely szerint ruhákból és ágyakból álló adományt szándékoznak nyújtani a helybéli öregotthonnak, amely a város alárendeltségében van.
Mostanában egyre gyakrabban írunk és olvasunk megemlékezéseket a fél évezreddel ezelôtti, Európát átformáló reformációról, annak kiemelkedô személyiségeirôl, egy-egy kerek évforduló kapcsán. Így került elô a feledés homályából az olasz Girolamo Savonarola, a nagy német tanítómester, Philipp Melanchton, a cseh Jan Hus és nem is olyan régen Erdély elsô nagy reformátora, Johannes Honterus. Az ezredvégre megsokasodó számbavételek és statisztikák között, az egyik felmérés szerint az évezred harmadik legfontosabb személyisége Martin Luther, a reformátor. Minden nagy személyiség és esemény mögött általában ott van egy sokszor elfeledett vagy alig ismert "háttér". Egy évezred harmadik embereként meghatározott Martin Luther környezetében, munkatársi közösségében, "hátterében" ott állt a nagy mûveltségû tanártárs, Melanchton és a reformátor felesége, Katharina von Bora, aki éppen egy fél évezreddel ezelôtt született.
Híressé vált emberek életébôl nagy szeretettel jegyzik fel, örökítik meg és az idôk során szépítik is az érdekes, meglepô történeteket. Nagy személyiségek életéhez egy kicsit odatartoznak az anekdoták vagy legendák is. Lutherrôl, fôleg családi és baráti közösségérôl is sok-sok ilyen kedves anekdota maradt fenn. Ezek egy részét az a Morvaországból származó Cordatus Konrád jegyezte fel, aki 1523-ban Budán Mária királyné udvari papja, és késôbb ô is hozzátartozik a nagy lutheri társasághoz. Nála olvasható a következô beszélgetés: amint Luther megjegyzi családi életérôl: "az, hogy feleségem megvásárolta a kertet, az az ô mûve volt, és nem az enyém. Amikor én, Cordatus Konrád megkérdeztem, ön miért adott neki erre szabad kezet, ô így válaszolt: nem tudtam ellenállni kérésének és könnyeinek."
Ez a "kertet vásárolt" wittenbergi asszony — akinek könnyeitôl jobban félt a wittenbergi reformátor, mint a pápai átokbullától —, 1499. január 29-én született a Lipcsétôl délre fekvô Lippendorfban. Miután édesanyja meghalt, kolostorba kerül, ahol 1515-ben apácává szentelik. Tíz év múlva, 1525-ben feleségül megy az akkor már híressé vált reformátorhoz, Martin Lutherhez. Luther 42 éves, Katharina 26. Egyikük sem olyan fiatal már, mindkettôjük mögött ott áll egy- egy kolostori felszentelés. Talán ezek miatt is írja Luther házasságuk után nyolc nappal egyik barátjához címzett levelében: "mert én feleségemet nem szenvedélybôl szeretem, hanem nagyrabecsülésbôl."
Katharina von Bora mögött még ott áll egy reménytelen szerelem emléke is. A reformációi tanítás hamar eljutott a kolostor falai közé is. Ennek hatására lépett ki tizenkét apáca és érkezett Wittenbergbe. Közöttük volt Katharina is. Itt ismerkedett meg a nála egy évvel idôsebb Hieronymus Baumgartnerrel, aki tanulmányai befejezte után még egyszer visszatért egykori, szeretett tanárához, Melanchtonhoz. Csakhogy a két fiatal szerelmébôl nem lehetett akkor házasság. Valószínûleg a szülôk akadályozták meg egy nürnbergi patrícius és egy korábbi apáca "jogtalan" összeházasodását. Katharina emiatt összetörten szenvedett. Luther látta a fájdalmakat és levelet írt Baumgartnerhez: "... ha a te katharina von Boradat meg szeretnéd tartani, azonnal siess ide, mielôtt másnak adná magát, aki kéznél van. Ô még az irántad való szerelmet nem heverte ki. Én nagyon örülnék, ha ti ketten összekelhetnétek."
Az események másképpen alakultak és 1525. június 13-án, egy keddi napon a Cranach házaspár, Jonas és Bugenhagen professzorok, valamint Johann Apel jogtudós elôtt örök hûséget fogadtak egymásnak — Katharina és Martin. Két héttel késôbb, szintén egy keddi napon, Luther meghívta szüleit és néhány teológus barátját (köztük Melanchtont is) egy ünnepi ebédre, és ezzel a világ is tudomásul vette a házasságot.
A szabad, független és tudós élettel korábban megelégedett Luther nehezen szokta meg a házaséletet. "Házasságuk elsô éveiben különös gondolatai voltak. Amikor az asztalnál ült, így gondolkozott: régebb egyedül voltál, most azonban ott vagy te és egy másik is; az ágyban, mikor felébredt, látott maga mellett két hajfonadékot feküdni, amit korábban nem látott." Katharina von Borával való házassága megváltoztatta Luther egész életformáját. Ô maga mesélte el, hogy házassága elôtt egy évig vetetlen ágyban aludt, állandóan fáradt volt és dolgozott, késô este pedig kimerülten beesett az ágyba és aludt. A wittenbergi reformátor feleségének nagy háztartást kellett vezetnie. A házban, az ún. "fekete kolostorban" a család mellett naponta többen is asztalhoz ültek. Wittenberg akkor még csak egy kis város, de Európa számos helyérôl érkeznek peregrinusok, hitükért üldözöttek, küldöttek és tanulnivágyók, barátok és menekültek. Így Erdélybôl is, például a brassói Valentin Wagner. De ott kaptak enni a fekete kolostorban az árva gyermekek is és — akkor szokása szerint — a különbözô egyetemi hallgatók. Az épületben sok szoba, helyiség volt ezekre a célokra, csakhogy arra felügyelni kellett, meg beszerezni. Katharina von Bora egy mai internátushoz hasonló intézmény házvezetôjeként tûnik fel ott.
Férje a nagy asztali beszélgetésekbe is bevonta. Szerette volna ösztönözni teológiai ismeretekben való elmélyülésre. Egyszer 50 guldent ígért feleségének, ha a következô hat hónap alatt elolvassa a Bibliát. Katharina akkor éppen Mózes ötödik könyvénél tartott. Amikor 1542/43 telén egyszer az örök életrôl beszélgettek, annak a földön elkezdôdött idejérôl, Luther Katharina felé fordult és így szólt hozzá: "te már a mennyben is vagy!"
Csodálatos látványt nyújt mészárszékeinkben a megvilágított üvegpulton a szakszerûen szortírozott szebbnél szebb húsok szépen elhelyezett sora. Az ember fantáziája meglódul és már érzi a jobbnál jobb ételek ízét, illatát. A régi emlékek is megjelennek, pl. a húslevesben fôtt finomságok, velôscsont, szegy, fartô, hátszín, brézli, tôgybrézli (marhanyakban levô mirigy) stb., tejfölös tormával, mustárral. Miután megvettem a levesnek való húsokat, velôscsontot, ritkacsontot, farkat tarját stb., eszembe jutott, vajon egy kis tôgyet nem lehet-e kapni? Emlékszem, hogy otthon a leveshúsok közt mindig ott volt egy darab világosabb hús, ez a tôgy volt. Édesanyám ezt igazságosan négybe vágta, hogy mindenkinek jusson pár falat ebbôl a finomságból. Kedves volt a kiszolgálónô, mert még a laborba is beszólt, hogy hátha kerül ott egy darab tôgy. Mellettem valaki kutyaeledelt vásárolt, amiben felfedeztem egy jókora darab tôgyet. Miután megnyugtattak, hogy a csomagban lévô tôgy friss és ugyanabból az állatból származik, ami ki van téve, megvettem egy csomaggal én is. Örömmel vittem haza és többféle módon készítettem el. A legfinomabb a "szûztôgy", az olyan állatból való, aminek még nem volt borja, de a többi is jó. A tôgyet jól megmossuk, én még le is forrázom, lehártyázzuk, az ereket kivágjuk. A húslevesbe fôzzük a többi hússal. Vagy külön is fôzhetjük. Sós vízben, egy hagymával, 3-4 cikk fokhagymával, borssal, leveszöldséggel. 3-4 óra fôzést igényel, mint a marhahús általában.
Tôgy Orly-módra: a megfôtt tôgyet kihûlés után jobban tudjuk szeletelni. Vékony szeletekre vágjuk és készítünk egy bundának valót. Hozzávalók: egy csésze liszt, 2 tojás, 1 kk. törött bors, sör, só, olaj a sütéshez. Elkészítés: palacsintatésztát készítünk a hozzávalókkal, tej helyett sört használunk, kissé sûrûbbre hagyjuk és a szeleteket belemártjuk. Közepesen forró olajban rózsaszínûre sütjük. Gombás rizzsel vagy krumplipürével tálaljuk, salátát adunk mellé, vagy kovászos almapaprikát.
Tôgy mártásban: a megfôtt tôgyszeleteket készíthetjük bármelyik ismert mártásban: hagyma-, torma-, paradicsom-, mustár-, kapor-, tárkony-, citrom- stb. mártásokban. Tálalhatunk mellé makaronit, spagettit, csigatésztát vagy krumplipürét.
Tôgy vadasan: (zöldséggel megfôzött tôgyszeletek). Hozzávalók: 2 ek. cukor, 2 deci vörösbor, 1 ek. mustár, fôtt leveszöldség, 2 babérlevél, ecet, 2 deci tejföl, só. Elkészítés: a cukrot megpergeljük, a borral felöntjük, a zöldséget átpasszírozzuk vagy mixerrel megmixeljük a saját levével, beletesszük a babérlevelet, 10 percig összefôzzük, a felvágott tôgyszeleteket és így is fôzzük egy keveset. Bôven tejfölözzük, zsemlegombóccal tálaljuk.
Tôgy gombával: hozzávalók: fôtt tôgy felszeletelve, 20 deka csiperkegomba, vagy eltett vegyes erdei gomba, esetleg egy doboz konzervgomba, 10 deka vaj, egy kis reszelt hagyma, húslé, 1 mk. törött bors, egy tojás sárgája, 2 deci tejföl, 2-3 ek. reszelt sajt, 1 ek. petrezselyemzöld, só.
Elkészítés: a vajat felforrósítjuk, a reszelt hagymát beletesszük, keveset pirítjuk, beletesszük a felaprított gombát és addig sütjük, ameddig a leve elfô. A húslével felengedjük és beletesszük a felszeletelt tôgyet. A tejfölt a tojás sárgájával összehabarva rátöltjük, borsozzuk és megszórjuk petrezselyemzölddel, ízlés szerint sózzuk, rászórjuk a reszelt sajtot és gyengén összemelegítjük. Párolt rizzsel vagy krumplipürével tálaljuk. Rosé bor illik utána. Pl. kadarka.
A hetekig tartó pajkos idôszak, a farsang, az utolsó tél végi ünnep. A karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé ékelôdik. A vízkereszt (január 6.) utáni napon kezdôdik, s húshagyókeddig tart (a húsvét elôtti 40. nap). A másnapi szerda, a hamvazószerda már a húsvéti ünnepkör kezdete, a tavaszvárás ideje. Ekkor kezdôdnek a tavaszi munkálatok: trágyakihordás, gyömölcsfametszés, bokros területek takarítása stb.
Farsang idôben sincs midennap farsangolás, s bár a farsangi szokások nagy része kihalóban van, falvainkban mégis bôven élnek farsangi hagyományok. Egymást érik a rendezvények. A színpad mûsorára tûzi a kabarét, a tréfás hangú színdarabokat, a kihalófélben levô fonóesteket. A farsangi mulatozások sajátos esetei a nagy bálok: karneválok, kakasbálok, fuszulykabálok, kosaras bálok. Az álarcosbált szervezô diákok ajkán is vidáman csendül fel a dal: "Á, á, á, a farsangi diákok, / A farsangi diákok / Piros nadrágban járnak, Á, á, á, a farsangi diákok." A kakas- meg fuszulykabálon, akárcsak a szüreti bálokon, három koszorút tûznek ki kakaskukoricafüzérbôl, illetve paszulyfüzérbôl, amelyekbôl kettô a nézôtér felé, egy pedig a színpad felé mutat. Majd a bál végén cigányok vásárolják meg. A kosaras- vagy házasember-bálon csak házaspárok jelenhetnek meg, füles kosaruk tele szárnyashússal, házikenyérrel, sült kolbásszal, töltött káposztával, pánkóval, pálinkával, borral. Szokás a komatálküldözgetés is a szomszédos asztalnál ülô komához, aki viszonozza a kedvességet. 1996-tól újraindult néphagyomány lett a kosaras bál.
A farsang igazi hazája Olaszország, ahol a velencei karnevál a legjelesebb népünnepek közé tartozik. Nálunk a középkorban alakult ki ez a hagyomány. Ôrizzük meg, ápoljuk, amíg csak lehet. A farsang mindenekelôtt a szórakozni, élni vágyóké. Számos jeles napot tart számon: Vince nap, Pál nap, Gyertyaszentelô Boldogasszony, Balázs nap, Gergely nap. Hosszú téli estéken, hétköznap a lányok kalákába, ún. kórusba gyûltek, hol közösen fontak kenderbôl vagy csepûbôl, hímeztek, varrtak, liba- és récetollút téptek a lányos házaknál, vagy éppen tengerit hántottak. A fonókban tényleg kórusban énekelték a népdalokat, vigadtak, tréfálkoztak, plétykák, adomák, hírek kerültek terítékre. Elengedhetetlen volt a "kínáció": fôtt kukorica édesítve, sült pityóka káposztacikával, tepertyûvel, tejes málé meg aszalgyümölcs, diós kalács meg hûsítô. Mindenkit az együvétartozás hatott át, miközben szaporán haladt a munka. Késôbb a legények is bekérezkedtek, incselkedtek, táncra kérték a lányokat: "Ide hozzám a karomba, édes párom/ Ne csalogasd a szívemet/ Jöjj ide hát!/ Ölelésed, édes csókod régen várom,/ Add ide az icipici szád!" A lányok gyakran ejtették le orsójukat, hogy csókkal válthassák ki. Az egymásra talált fiatalok meggyóntak egymásnak, a téma természetesen a szerelem volt. A játék célja, hogy igen vagy nem. Ha igen, akkor a legény hazakísérte, s várható volt a kézfogó.
Mindezek az esték, a kalákák széppé, meghitté, gyümölcsözôvé tették az emberi kapcsolatokat.
Farsang-idôben tartják a legtöbb lakodalmat, hisz késôbb a mezei munkák idején nem jut idô esküvôre, s a lány még egy évig így pártában maradhat. A nép is szorgalmazta az egybekelést, s ha nem volt menyasszony, felöltöztetett tuskót húztak végig a falun, kipellengérezve jelképesen a vénlányokat: "Rönköt emelj, szakadj meg/ Miért nem házasodtál meg?"
Az asszonyok sem unatkoztak: nappal kalákáztak, hogy estére szabad lehessen a lányuk, fiuk. A férfiak pedig bandában kártyáztak a farsang végéig.
De a farsangi mulatozások fénypontját a maszkurázás vagy batykózás, busójárás jelenti. A maszkarás, jelmezes, álarcos alak koskodások a farsangi idôszak utolsó napjaira, "farsangvasárnapra", "farsanghétfôre" és "húshagyó keddre" összpontosultak. Ezek a tematikus, népi dramatikus színjátékok a farsangi hagyományok legszínesebb és leggazdagabb rétegét alkkotják. Feltûnnek a maskarások, farsangolók, gólya-, ló-, medve- meg kecsekmaskarába öltözött fiatalok. Este 6-9 óra között járják a falut. Nevetésre ingerelnek, különösen az asszonyruhába bújt, kitömött mellû, hasú legények. A legtöbbet alakított maskura: pap, ifjú pár, ördög, halál, orvos, rendôr, muzsikus, nagysága vagy terhes asszony. Induláskor alakul a színjáték: ki-ki a másikéhoz, vagy a csapatához igazítja saját szövegét (lakodalmas, halottas vagy betyárjáték). E célra írt vagy kölcsönzött verses szövegeket is felolvasnak. A csapatot egy bekéreztetô irányítja, aki beszól a házakhoz: "Szabad-e fársángolni?" Ha igen, megtáncoltatják, meggyóntatják a háziakat, bátran viselkednek, kiemelik a lábasból a húst, "elemelnek" tárgyakat a házból, melyek napok múlva kerülnek vissza, a háziak pedig a maszkok mögött rejtôzködô személyeket találgatják, majd távozáskor almát, diót, magyorót, pénzt adnak az adománygyûjtôknek, aki elszámol majd a szerzeménnyel. Maszkurázni is a hét bármely napján lehet, kivéve szombatot és vasárnapot, mikor nem illik zavarni, hisz e két nap a tisztálkodás, sütés-fôzés, tévézés ideje.
Farsangtemetéssel, a téltemetés színjátékával, az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal bucsúsztatják a farsang vidám idôszakát. (Sóvidék, Torockó stb.) Betyárlegények ostorcsattogtatásával kezdôdik a játék. Majd végigvonul a falun a temetési menet: a telet képviselô — Illyésnek, vagy éppen Farsang Dömének nevezett — bábut tulipános koporsóba téve végighurcolják a fôutakon, s a bekormozott arcú, fekete ruhás siratóasszonyoknak beöltözött férfiak gyászolják az elhunytat, dicsérve hibáit, leszólva erényeit, majd a faluvégre vagy a libaúsztató csatornához érve, a tényleges temetési szertartáson megszólal a menetet vezetô "pap" meg a "kántor" humoros búcsúztatójával. A halottégetés, vízbefordítás vagy koporsóösszetörés után vigadva, énekelve, táncolva visszatér a maskurás csapat, hogy majd hajnalig tartó farsangi bálban folytassa a vigasságot.
A farsangi szokásokat behatóbban tanulmányozni óhajtók figyelmébe ajánljuk a Kriza János Néprajzi Társaság negyedik évkönyvét, melynek tematikáját az alcím summázza tömören: Erdélyi és partiumi farsangok. A 280 oldalas kötet 22 szerzô munkáját tartalmazza. Megjelent 1996-ban, Kolozsváron. Szerkesztette: Barabás László, Pozsony Ferenc, Zakariás Erzsébet.
A Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókja, az Art Studio Alapítvány, az Országos Dokumentációs és Kiállításrendezési Központ, valamint az Artexpo Alapítvány támogatásával a világhírû plakáttervezô mûvész, Michel Bouvet kulturális plakátjaiból nyílt kiállítás január 26- án Kolozsváron, a Képzômûvészek Szövetsége Március 6. utcai termeiben.
A francia Michel Bouvet 1955-ben született, festészetet tanult, 1981 óta grafikusként dolgozik, megteremtette saját mûhelyét, amelyben kimondottan kulturális plakátok tervezését vállalja. Sajátos mûfajjal áll elô, amely a metafora és a grafika szintézisével, sajátos szín- és betûkombinációkkal, többnyire kollázstechnikával alakul. Felhasználja Francis Laharrague vagy Fabrice Boissiere neve alatti fotókat, ám ezek egyáltalán nem veszítenek semmit értékükbôl, mivel a plakáton fotóként is és az egész összefüggésében is csodálatosan tudnak érvényesülni.
Bouvet a grafikusok Nemzeti Stúdiójának elnökeként számos kiállítást szervez világszerte a francia grafikusmûvészek plakátjaiból. 1995-ig több mint 500 sikeres plakát alkotója, munkái az egész világot bejárták. 1997-ben a legmagasabb helyezést érte el az Egyesült Államokban megszervezett Plakát-biennálén, 1998-ban Varsóban (Lengyelország) és Brno-ban (Csehország) ugyancsak övé az elsô helyezés.
Plakátjait 1989-ben Bukarestben a Francia Kulturális Központ jóvoltából már megcsodálhatta a hazai közönség. A mostani tárlatot Ioan Horváth Bugnariu, a Romániai Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke nyitotta meg, a mûvész munkáit Maria Rus Bojan muzeológus méltatta. Tôle tudhattuk meg, hogy az itt kiállított plakátok mindenikével díjat nyert Michel Bouvet.
Mit kezd a luxuscikkek, cigarettareklámok, divatos mozidarabok vagy egzotikus turistautak könnyed, nagyvonalú, felületes stílusán felnôtt közönség egy ilyen mélységeket is megragadó, bonyolultabb szemantikai összefüggések felismerését feltételezô kulturális plakát- tárlattal? Talán csalódik, amikor rájön, hogy Bouvet minden egyes plakátja egy, a szemlélônek feladott rejtvény, melynek megoldása maga a reklámozott kulturális esemény. A francia mûvész ily módon éppen a reklámmal folyó manipulációt állítja progresszív célok szolgálatába. Plakátjaival a klasszikus mûvek ideálját tárja a szemlélôk elé, ám az idea realizálását, a "mûalkotás" befejezését gyakorlatilag a nézôre bízza. Bouvet plakátjai így együtt a formai ötletek kimeríthetetlen tárházát nyújtják, amelyen belül minden egyes mû vizuális költészet, barokk vers, amibôl egy szokatlanul nyers erô árad a nézô felé és ami a reklámozott kulturális eseményben való részvételre biztat.
Még Lukács György felismerte, hogy minden mûalkotás megváltoztatja mûfajának szabályait. Michel Bouvet esetén valóban nem beszélhetünk a plakátmûfaj általában vett mûvelésérôl, mihelyt a francia mûvész egyéni leleménye, témái, anyaga, technikája és játékos közlésmódja egy új mûfaj vagy inkább több mûfaj közti területen helyezhetô el, valahol az úgynevezett intermediális mûvészetek berkeiben
Bouvet plakátjainak élvezhetôsége társadalmi- mentalitásbeli tájékozottságot igényel, így mûvészi és társadalmi értéke vitathatatlan. Az értelmes átlagbefogadót megcélzó alapállás ebben a mûfajban elengedhetetlen – a francia mûvész plakátjai e tekintetben példaértékûek.
Berde Mária száztíz évvel ezelôtt, 1889. február 9-én született Kackón és ötven éve, 1949. február 20-án halt meg Kolozsváron. E két évszám között a szüntelen tanulás, tanári, nevelôi, írói és irodalomszervezô munkának csak a betegségtôl megszakított, de azután ismét rendkívüli energiával folytatott évei következtek.
Munkásságának legtermékenyebb szakaszait Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Kolozsvárt töltötte, de ifjúságának egész életére kiható, hivatását és életpályáját megszabó periódusa Enyedhez kötötte. Innen kerül Marosvásárhelyre 1920 ôszén a Felsô Kereskedelmi Leányiskolába magyar-német szakos rendes tanárnak. A szûkös tanári fizetés pótlására jól jönnek a kisebb-nagyobb szerkesztôségi honoráriumok. Iskolai elfoglaltsága és ismétlôdô betegsége mellett alkotott, irodalmi rendezvényeket szervezett. Munkájában nem volt egyedül, mert mellette vannak, akik a következô évtizedekben a város szellemi életét alakítják. Köztük elsô helyen áll Molter Károly kollégiumi tanár, maga is író, és a Zord Idôt szerkesztô Osvát Kálmán, az iszlám világával foglalkozó Antalffy Endre, az irodalomtörténész Csergô Tamás, a tanár és könyvtáros Dékáni Kálmán, az örökmozgó és remek elôadó Kabdebó Erna, vagy a festômûvész és tanár, aki Móricz Zsigmondot is tanította, Gulyás Károly.
Vásárhelyre költözése után azonnal csatlakozik a Zord Idô munkatársi gárdájához, akárcsak Áprily, Nyírô vagy Tompa László. Osvát megbízza a lap irodalmi rovatának szerkesztésével, ahol nagynevû társai mellett, szinten minden mûfajban közöl: vers és regény, elbeszélések, kritikák, publicisztika. Ekkor születik meg "prózai írásainak egyik legsikerültebb gyöngyszeme", a Szegény kicsi Jula címû elbeszélése. A lap belsô munkatársaként tagja annak a versenypályázati bírálóbizottságnak, melynek gyôztesei Tompa László (vers) és Nyírô József (novella) 1920-ban, majd rá egy évre a mindkét novellapályázatot (kis és nagy) megnyerô Sipos Domokos. Szerkeszt és tanít, közben munkatársa az Ellenzéknek, Pásztortûznek, a budapesti Napkeletnek, késôbb az Erdélyi Helikonnak. Szinte évente jelennek meg kötetei — Tükör (1920), Vizen hold (1923), Télutó (1928), Seherezádé himnusza (1928), Haláltánc (1924), Romuald és Andriána (1925), ezért a regényéért megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Ormódy-díját, Szent szégyen (1925).
A nemrég új kiadásban megjelent Szentségvivôke, sok vitát és ellentétes véleményt kiváltó regényénél, amit már nagyváradi évei alatt fejezett be és adott ki, meg kell állnunk, hisz ez a regény, aminek cselekménye 1919-22 között játszódik le, a régi Vásárhelyrôl, illetve Berde kortársairól, barátairól szól (ô maga is szerepel a regényben Zudor Anna néven). A cselekmény több síkon halad, képet kapunk a Virrasztó (Zord Idô) címû helyi lap indulásáról és mûködésérôl, az irodalmi estekrôl vagy a Meszelt Padka (Súrlott Grádics) asztaltársaságáról.
Az 1920. októberi 31-i választmányi gyûlésen tagja lesz a nagyhírû Kemény Zsigmond Társaságnak, Áprilyival, Molterrel, Tompával, Nagy Emmával és Kabdebó Ernával egyszerre. Kemény János elnöksége idején ôt választják meg alelnöknek és 1929. december elején ô mondja el visszatekintô elôadását a Társaság ötvenéves jubileumán.
Itt köt házasságot dr. Róth Jenô marosvásárhelyi banktisztviselôvel, akit a század elején ismert meg Kolozsváron a bölcsészkaron. Férje nemcsak hûséges hitvestársa, hanem irodalmi munkásságában állandó segítôje. Berde egyik, kéziratban maradt feljegyzése szerint "Az én R betûm, melyet írói nevem elôtt viselek, mint záró ékkövét a gyûrûnek, legjobb énemet jelenti. Házasságunk óta férjem ugyanis legszigorúbb belsô titkos mûbírálómmá nôtte ki magát!... Mindenesetre kissé szokatlan, hogy valaki saját kritikusát bírja házastárs gyanánt!"
A tüdôbajával gyakran küszködô írónô számára férje jelentette a szilárd támaszt az anyagi gondok és lelki megpróbáltatások legyôzésében. Sokat hányódnak, lakásínséggel küzdenek, költöznek. Betegsége gyakran kényszerû pihenésre kényszeríti, s közben verset, novellát, rövid tanulmányokat ír. Ilyenkor érleli magában nagyobb lélegzetû munkáit. 1924-ben készíti el a Földindulás vázlatát és még ugyanabban az évben, betegszobájában kapja kézhez nyomtatásban megjelent Haláltánc címû regényét.
Sokszor megírt esemény színhelye volt a húszas évek elején a gernyeszegi templomszenteléssel egybekötött irodalmi- mûvészeti ünnepség, melynek házigazdája gróf Teleki Domokos. Neki javasolja Berde, hogy végre Erdélyben is meg kellene valósítani egy, az erdélyi írókat tömörítô közösséget a keszthelyi Helikon mintájára. Teleki udvariasan, de elutasítja a védnökséget, amit késôbb a lelkes fiatal mecénás, Kemény János vállalt fel. Betegsége miatt Berde az elsô, alakuló összejövetelen nem lehetett jelen Vécsen, de az 1930-as kiválásáig a többi találkozó aktív résztvevôje.
A harmadik vécsi találkozón beszámol a marosvásárhelyi líceumi elôadássorozatról, amit meg is ír Áprilynak: "komolyan vettem a helikoni liceumda tervét, és ebben utaztam, kitûnô publikumot és pártfogókat toborozva... Károllyal (Molter Károly —A.S.) ketten megtartottuk a kurzust, melyet rövidesen be is fejezünk. 20 hallgatóval kezdtük — mert magánháznál tartjuk —, s közben felgyûltünk 30-ra... A közönséget annyira érdekelte a dolog, hogy Kabdebó Ernát megkérte egy másik csoport, hogy mivel ide el nem jutnak, ô meg nekik tartson elôadást." E rendezvényeket hetente kétszer tartották, fôleg asszonyoknak, ahol mûvelôdéstörténetet, irodalomesztétikát, stílustörténetet hallgattak.
Ugyanezen a vécsi összejövetelen, a megbeszélések végén, ô emlékezik meg a nagyon fiatalon elhunyt Sipos Domokosról, az Erdélyi Helikon elsô halottjáról.
1929 elején keresi fel Kuncz Aladár levelével Berdét és felszólítja, szinte rátukmálja, foglaljon állást a történelmi regények, a gyakori múltba fordulás ügyében. "Felvetôdött az az eszme...: vajon az erdélyi íróknak a históriai virágnyelv helyett nem kellene-e egyenesen hozzányúlni a mostani fájó és aktuális kérdésekhez? ... Szeretném a Maga cikkével kezdeni, ha az harcias és éles állásfoglalás...: Berde megírta sokakat felkavaró híres Vallani és vállalni címû vitaindító cikkét az Erdélyi Helikonban, amihez többen hozzászólnak, pró és kontra: Kacsó Sándor, Tabéry Géza, Tamási Áron, Molter Károly, Szentimrei Jenô és mások.
A Zord Idô megszûnése után a KZST-ben vállal szerepet. Tagfelvételi javaslataival (Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Reményik Sándor, Sényi László, Kemény János, Sipos Domokos, Szentimrei Jenô, Olosz Lajos, Ligeti Ernô) hozzájárult a Társaság fiatalításához..
A KZST ünnepi ülésen búcsúztatta az idôközben Nagyváradra költözött írónôt, aki Mi volt nekem Vásárhely? címû írásában elmondta, hogy a sok kudarc és hatósági zaklatás ellenére az itt eltöltött éveket gyümölcsözônek, boldognak tartja, mert itt volt az elsô könyvsikere és itt aratott írói babérokat. Pedagógusi pályája annál kevésbé nyújtott sikerélményt, inkább terhes taposómalomnak érezte..
Molnár Szabolcs, a Berde-monográfia szerzôje jegyezte meg találóan: "Tanári fizetése mindvégig igen szerény volt. Gyakran állás nélkül maradt férje s a maga írói jövedelmét a szanatóriumi kezelések emésztették fel. Megtakarított pénzük sohasem volt... Halálakor készített hagyatéki lajstroma ráfért egy irkalapra."
Annál gazdagabb szellemi hagyatéka közel harminc kötetével és több száz, a sajtóban megjelent cikkével, tanulmányával.
Mi, vásárhelyiek, hálásak lehetünk a sorsnak, hogy egy évtizeden át a magunkénak mondhattuk erdélyi irodalmunk e nagyasszonyát.