|
LI. évfolyam 28. (14081) |
1999. február 4., csütörtök |
Andrei Gabriel Plesu külügyminiszter nem mond le tisztségébôl — mondotta Carmen Podgorean külügyi szóvivô, akit a román tömegtájékoztatási eszközökben nemrég megjelent információk kommentálására kértek fel.
Ami a miniszter kabinetjének vezetésével megbízott Elena Stafoi helyettesítôjét illeti, a szóvivô nem pontosított, hogy ki az új jelölt, és azt sem, hogy esetleg többen pályáznák meg e tisztséget.
Négy Tornado típusú brit harci gép is részt vett az iraki célpontok ellen végrehajtott legújabb bombatámadásban. A gépek egy dél-iraki radarállomást bombáztak — jelentette be a brit védelmi minisztérium.
Korábban a Pentagon közölte, hogy amerikai harci gépek az ország északi és déli részén lévô repülési tilalmi övezetben iraki légvédelmi ütegeket támadtak — emlékeztetett az AFP.
A brit védelmi minisztérium szóvivôje szerint mindegyik bomba célba talált, és a gépek visszatértek támaszpontjaikra.
Szaúd-Arábia viszont cáfolta azt az iraki állítást, hogy pilótái is részt vettek a keddi bombázásokban. A szaúdi állami televízió egy védelmi minisztériumi illetékest idézett, aki szerint az INA iraki hírügynökség által terjesztett, egy iraki katonai szóvivôre hivatkozó jelentés merô "kitalálás".
Csütörtöktôl kétnapos látogatást tesznek az Európai Unió intézményeinél a magyar katolikus, az evangélikus, a református és a zsidó egyház vezetôi.
A tizenegy tagú küldöttség találkozik az Európai Bizottság és az Európai Parlament vezetésével — mások mellett Jacques Santer, illetve José María Gil-Robles Gil-Delgado elnökkel -, továbbá a Magyarországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokért felelôs bizottsági illetékessel, Giorgio Bonaccival. Megbeszélést folytatnak az EU soros elnökségét képviselô Dietrich von Kyawval, Németország EU- nagykövetével, valamint a magyar EU-misszió vezetôjével, Juhász Endrével. Találkoznak természetesen az Európai Közösség Püspökségeinek Bizottságával (COMECE) is.
Hasonló látogatást tettek már a közelmúltban az EU-intézményeknél a cseh- és a lengyelországi egyházak vezetôi is. Józef Glemp lengyel bíboros- prímás akkor úgy vélte, hogy látogatásuk — amely méreteiben és jellegében történelmi volt — a nemzetek és intézmények közötti folyamatos közeledést jelképezte. Miroslav Vlk prágai érsek tavalyi látogatásán egyebek mellett azt hangoztatta, hogy az egyház a nagy Európa gondolatának felvetésével vissza kíván térni gyökereihez, amikor — Nagy Károly idején — ugyanez a gondolat keresztény alapokon nyugodott.
A magyar delegációban a katolikus egyházat Seregély István egri érsek, Veres András, a püspöki kar titkára, Lukács László, a püspöki kar tömegkommunikációs irodájának vezetôje képviseli. A református egyház nevében Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat elnöke, Márkus Mihály püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke és Bóna Zoltán lelkész vesz részt a programon. Az evangélikus egyház részérôl Harmati Béla püspök-elnök, Szebik Imre püspök és Harmati Gergely miniszteri fôtanácsos látogat Brüsszelbe. A Magyarországi Zsidó Hitközségeket Schweizer József fôrabbi és Deutsch Róbert, a budapesti rabbiképzô igazgatója képviseli.
A szerdai román gazdasági sajtó vezetô híre volt, hogy Az ország a hét elején kifizette a februárban esedékes adósságtörlesztés elsô részletét, mintegy 212 millió dollárt.
— Románia teljesíteni tudja a most esedékes törlesztéseket, a hátralévô nem egészen 180 millió dollárt a hét végén fizetjük - nyilatkozták a Román Nemzeti Bank illetékesei.
Az 1999-ben esedékes adósságtörlesztés az egyik legtöbbet emlegetett üggyé lépett elô. Az országnak az idén mintegy 2,8 milliárd dollárt kell visszafizetnie, ennek nagyobb részét az év elsô felében. A februári nem egészen 400 millió dolláros törlesztés az elsô csúcs, az újabb nehéz pillanatok májusban és júniusban várnak az országra.
A pénzügyi szakértôk szerint az év átvészeléséhez feltétlenül szükség lenne külsô forrásokra. Bukarestben abban bíznak, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól, a Világbanktól, az Európai Œjjáépítési és Fejlesztési Banktól, valamint az Európai Beruházási Banktól összesen 1-1,2 milliárd dollárt kaphat Románia.
A nemzetközi pénzintézetek részérôl ígéretek már elhangzottak, de mindannyian attól teszik függôvé a megállapodást, hogy Bukarest egyezségre tud-e jutni a Valutaalappal újabb készenléti hitelrôl.
— A komoly tárgyalások még el sem kezdôdtek — figyelmeztettek a szakértôk, és felhívták a figyelmet, hogy az igazi gondok az év második felében kezdôdhetnek.
Remélt források közt szerepel az is, hogy számítások szerint a külföldi közvetlen és portfólió beruházások valamint a privatizáció révén 1,7 milliárd dollárhoz jut az idén az ország.
A Román Nemzeti Bank devizatartalékai januárban 1,98 milliárd dollárt tettek ki, 300 millió dollárral többet, mint 1998 végén. A növekedés teljes egészében a RomTelecom távközlési vállalat tavalyi privatizációjából befolyt összegbôl származott.
Külsô források hiányában a pénzügyminisztérium belsô eladósodással él. A Bursa címû román tôzsdei napilap szerdai értesülése szerint ebben a hónapban 4885 milliárd lejnyi háromhónapos diszkont kincstárjegyet dobnak piacra. Ez 30 százalékkal több a januári kibocsátásnál, és mintegy kétszerese a tavalyi havi átlagnak.
A szerb parlament csütörtökön várhatóan döntést hoz arról, hogy a belgrádi vezetés képviselôi részt vesznek-e a koszovói átmeneti autonómia érdekében a nemzetközi összekötô csoport által szombatra összehívott franciaroszági értekezleten — közölte kedden este Vuk Draskovic.
A jugoszláv kormányfôhelyettes errôl az RTS szerb tévécsatornán beszélt. A politikus a szerb parlamenti döntést azzal indokolta, hogy a fôként albánok lakta tartomány Szerbia része. Draskovic ismét a belgrádi részvétel mellett érvelt, úgy vélvén: a tények Jugoszlávia mellett szólnak, s a tárgyalások alapelveire tett javaslatok 85 százaléka valójában megfelel a belgrádi álláspontnak.
A Dnevni Telegraf címû, Montenegróban bejegyzett lap szerdai írása szerint a belgrádi küldöttséget várhatóan Momir Bulatovic jugoszláv kormányfô vezeti majd, de a küldöttségben szerb és jugoszláv tisztségviselôk is helyet kapnak.
A Glas Javnosti címû belgrádi napilap a — Slobodan Milosevic jugoszláv elnök vezette, s a szerb kormánykoalícióhoz tartozó - Szerbiai Szocialista Párt vezetéséhez közelálló forrásra hivatkozva azt írta: az összekötô csoport autonómiaterve nem irányozza elô Koszovó kiválásának lehetôségét, de Szerbia fennhatóságát sem a tartomány felett.
A koszovói ügyekben a nemzetközi megfigyelô misszió — nemzetközi döntés alapján kinevezendô — vezetôjét illetné meg a döntô szó, aki minden olyan (koszovói) tisztségviselôt leválthatna, aki szerinte megsérti az autonómiaegyezményt — írta a lap.
A koszovói albánok egységes tárgyalócsoportjának felállítása közben mind valószínûbbnek tûnik, miután kedden — némi huzavona után - az albán gerillák (UCK) is beleegyeztek a részvételbe. Az UCK képviselôinek listáját szerdára ígérte Jakup Krasnici szóvivô.
Hollandia Hans van den Broekot, az Európai Bizottság kül- és kelet-európai ügyekért felelôs tagját jelöli az Európai Unió közös külképviselôjének posztjára — jelentette a holland média szerdán.
Az EU a két éve aláírt amszterdami szerzôdésben határozta el, hogy létrehozza a külügyi képviselô posztját, aki mind a tizenöt tagország nevében megszólalhat nemzetközi fórumokon. Az unió várhatóan júniusi kölni találkozóján dönt arról, kit helyez e roppant felelôsségteljes posztra.
"Mr. Külpolitika" a tagországokat képviselné. Az EU végrehajtó szerve, a brüsszeli bizottság már ma is rendelkezik felelôssel, aki a külügyekben illetékes, de ez utóbbi szerep jóval korlátozottabb, mint a leendô közös képviselôé. A bizottság külügyi felelôsi posztját most van den Broek tölti be, és ô felel a kelet- európai ügyekért és a bôvítésért is.
A kereszténydemokrata politikus jelölését részben belpolitikai okok magyarázzák. Van den Broek pártja jelenleg ellenzékben van, és a kormányzat nem szándékozik megújítani idén lejáró mandátumát az Európai Bizottságban, ahol Hollandiának jár egy fôbiztosi hely. A külképviselô fontosabb szerepnek tûnik, de korántsem bizonyos, hogy holland politikusnak jut — van den Broeknak volt miniszterek és miniszterelnökök a vetélytársai.
A De Telegraaf címû holland lap szerdán idézett egy brüsszeli európai uniós diplomatát az ügyben, aki szerint van den Broeknak jó ajánlólevelei vannak a posztra, de hivatalos döntésrôl még nincsen szó.
A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának meghívására szerdán délelôtt egynapos látogatásra Révkomáromba érkezett Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára, aki a Fidesz — Magyar Polgári Párt alelnökeként folytat megbeszéleseket vendéglátóival.
Németh Zsolt elôbb a Magyar Koalíció Pártjának küldöttségével, majd szlovákiai magyar egyházi vezetôkkel, délután pedig szlovák közéleti személyiségekkel találkozott. Este a búcsi polgármesteri hivatalba látogatott, utána Bugár Bélával és Duray Miklóssal, a Magyar Koalíció Pártjának vezetôivel együtt lakossági fórumon találkozott a búcsiakkal.
Németország kész egymilliárd dollár értékû támogatást nyújtani Romániának a bányászati, vas- és fémipari átszervezésre. E támogatás feltétele azonban, hogy Románia megállapodásra jusson a Nemzetközi Valutaalappal — nyilatkozta a Rompresnek Alexandru Athanasiu munkaügyi és társadalomvédelmi miniszter.
A társadalomvédelmi tárca vezetôje múlt heti németországi látogatásán megbeszéléseket folytatott három bank reprezentánsaival az általános nyugdíjalapokat illetô programról.
E három bank, valamint egy jelentôs német biztosítótársaság különös érdeklôdést mutatott a tervezet iránt, jelentôs gazdasági reform-projektnek minôsítvén ezt — mondotta Athanasiu.
Vélekedése szerint az általános nyugdíjalapokat illetô program megvalósítása rövid idô alatt a román gazdaság taplraállásához vezethet.
Nôtt a készenléti hitel esélye
A törvényhozásban pénteken megkezdôdhet az idei költségvetési törvény tervezetének plenáris vitája, és ezzel megnôtt az esély, hogy a kormány február közepén — a már elfogadott törvény alapján - megkezdheti a tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy új készenléti hitelrôl.
A képviselôház és a szenátus illetékes bizottságai kedden együttes ülésen vitatták meg a költségvetési törvény tervezetét, és végül elfogadták a kormány által elôterjesztett javaslatot.
A kormány tervezete szerint 1999-ben a nemzeti össztermék (GDP) 2 százalékkal fog csökkenni, a költségvetési hiány pedig a GDP 2 százalékának fog megfelelni. A bevételeket 84 756,4 milliárd lejben, a kiadásokat 93 384,4 milliárd lejben határozták meg. Az infláció tervezett mértéke 25 százalék.
A költségvetés elfogadásának procedúráját felgyorsította a koalíciós pártvezetôk múlt heti megállapodása arról, hogy a kormány eredeti tervét fogják támogatni.
A képviselôk elfogadták azt a javaslatot, hogy az idei költségvetési bevételekben a privatizáció 3560 milliárd lejjel szerepeljen. Egyetértettek azzal, hogy ha a privatizációból a tervezettnél több folyik be, a kormány azt fôként szerkezetátalakításra fordíthassa. Az Állami Vagyonalap becslése szerint 1999-ben 9000-10 000 milliárd lej bevétel származhat a privatizációból.
Ez nyújthat lehetôséget arra is, hogy a bankszektor szanálása közben az egyik legfontosabb feladatra, a Bancorex külkereskedelmi bank újratôkésítésére legyen pénz. A kormány erre mintegy 5000 milliárd lejt szándékozik fordítani. A képviselôk viszont csak 899 milliárd lejt hajlandók megszavazni, de azt nem kifogásolják, hogy az esetleges privatizációs többletbôl a Bancorexre is költsenek.
1997. május 19-én, a Temes megyei Újszentes község közelében levô erdôben egy ismeretlen férfi holttestét találtak. A férfit fôbelôtték. A kivizsgálások ellenére a rendôrségnek nem sikerült azonosítania a meggyilkoltat. A Temes Megyei Rendôrfelügyelôség felkéri azokat a személyeket, akik adatokkal tudnak szolgálni a szóban forgó személyrôl, hívják a 056/195555 vagy 056/198113- as telefonszámokat. A meggyilkolt férfi ismertetôjelei: 35-40 éves, 1,65 centiméter magas, 70 kilogramm, ovális arc, barna szem, 12 centiméteres, fekete haj, kicsi és kerek áll. Vakbéloperáció jeleit viseli, s jobb térde alatt fehér folt volt. Fehér inget, fekete szövetnadrágot és barna cipôt viselt.
Influenzálódik a világ. Azt mondják, az utóbbi évek átlagánál hatszor nagyobb a megbetegedések száma. Egy oltás ára ötven- és százezer lej között mozog, de ha hozzájutok is, csak két-három hét múlva hat, addigra kis szerencsével ki is gyógyulhatok, nagy szerencsével el is temetnek. Minden ezer román közül csak nyolc adatta be magának. Az USA államaiban minden ezerbôl 222, a frankoknál 155.
Finomkodva persze vírusos légcsômegbetegedésnek is nevezhetô a baj, mely ellen, szövôdményeitôl is tartva a megye legilletékesebb intézménye, nevét azért sem írom ide, a következôket tanácsolja: 1. kerüljem a tömeget (én mint lakosság, ugye), 2. fogyasszak vitamin- és proteindús ételeket, 3. védekezzek a hideg ellen. Tisztelt Nagy Felfedezéseket Tevô Igazgatóság! A Tojás (ama kolumbiánus big-bamm) óta aligha volt az emberiségnek ilyen remek dobása. Hiszen naponta sem látok egyebet, mint izgalmasan nyüsletô lakosságot, amint szorgalmasan kerüli a tömeget. Ez azért is lehetséges, mert rendkívüli kormányhatározattal 1. megháromszorozták a nyugdíjakat, és még a rendelet aláírása elôtt a posta ki is kézbesítette a pénzt, 2. minden munkanélkülinek soron kívül 10.000 dollár gyorssegélyt utaltak ki a fölöslegessé vált bányászalapból, 3. az állami alkalmazottaknak az 1999. év decemberére várható inflációhoz igazították a bérét (indexálás) és 4. Romániát titokban természet- és embervédelmi övezetté nyilvánította a National Geographic Channel, minek következtében pillanatok alatt sosem tapasztalt turistaáradat és világvaluta özönlötte el szép hazánkat.
A protein- és vitamindús étrendet akkor sem tudnánk már elkerülni, ha történetesen bevágna a világvége, melyet ismét meghatározhatatlan idôre elhalasztottak, mivel privatizáció-gyanús volt.
A hideg ellen nem is kell védekeznünk, mert a fagy egész
egyszerûen véres fejjel szaladt ki Kelet-Közép- Európából, annyi itt a bunda.
Mármost ha mégis lázas vagyok, izomfájdalmakra, torokfájásra panaszkodom, köhögök, verdes a szemem, szédülök, mint valami Nobel-díjra jelölt szekustábornok, az attól van, hogy boldog vagyok. És hiába javasolja a tisztelt Igazgatóság, hogy maradjak otthon, igényeljek orvosi ellátást (mi a fene ez, vizsgáltassam meg magam talán?), ne látogassam meg beteg fôorvosomat a járóbeteg-rendelôben, mert megfertôzôdhetek, elkaphatom a svájci frankot meg a spanyol náthát, én folyton a világba vágyom, elkiabálni nagy gyönyörömet.
Ja igen. Azt is mondják önök, hogy használjak zsebkendôt tüsszentéskor és köhögéskor. Tessék mondani: mi az, hogy zsebkendô? És melyik patikában adják ártámogatva?
Megyeszerte zajlanak a falugyûlések. Hármasfaluban, ahol hétfôn délután került sor az eseményre, egyik gazda így fogalmazott: idônként jó, hogy közösen nézzünk a jövôbe.
Kutasi Zoltán, Makfalva polgármestere íróasztalán, az üveglap alatt ôrzi Horváth István Makavára címû versének fénymásolatát. Szerinte a versbe foglalt sorok pontosan kifejezik amit érez: kötôdését a faluhoz.
— Számomra ez a vers valóságos megnyugvás, fôleg ebben az idôszakban, amikor a falugyûléseket tartjuk. A hat faluban vannak gondok és az emberek most már elmondják, elpanaszolják még azt is, ami nem közügy. De hát milyen az ember, reménykedô, bízik mindig abban, hogy lesz jobb is — indította a beszélgetést Kutasi Zoltán. — Mondjon bárki, bármit ezekre a gyûlésekre szükség van. Kár, hogy évente csak egyszer gyûlünk össze megbeszélni az illetô településen élôk gondjait. Most már nem felsô utasításra hívja össze a közigazgatás az embereket. Ezt érzik a lakosok is. Jönnek, mert saját gondjainkat igyekeznek, igyekezünk megoldani. Ezidáig Abodon és Szolokmán tartottunk falugyûlést. Az ilyenszerû találkozókon határozatokat is hozunk. Abodon és Szolokmán az emberek azt javasolták, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazzon civil szerzôdéssel egy olyan vállalkozót, aki megjavítaná az utakat. Abod—Makfalva 3 kilométer, Szolokma — Makfalva 7 km, mindössze 10 km utat kellene megjavítani. A költségvetési keret (ami még nincs) természetesen nem engedi ezt meg. Tudni kell azt is, hogy a nevezett útszakaszok mentén a sáncok nincsenek kiásva, így a víz mossa az utakat. A sáncok kiásásával, kitakarításával kell elkezdeni a javítási munkákat. Javasoltuk is, hogy a falu közösségei szavazzák meg, évente mindenki végezzen öt napon át közmunkát, például sáncásást. Az emberek elfogadták, mi pedig a magunk során határozatba foglaltuk. Sajnos a prefektus érvénytelenítette, azzal a magyarázattal, hogy ilyen határozatot egy községi tanács nem hozhat. Számomra ez érthetetlen.
— Ez idô tájt történik az illetékek, adók befizetése, ami sajnálatos módón körülményesen zajlik. Avagy önöknél nem?
— Községszinten nagyon kevesen fizettek még házadót, most van folyamatban a felmérések összesítése. Makfalván, Kibéden és Hármasfaluban, mivel aszfaltozott út mentén vannak ezek a települések, és gáz, villany, csatornahálózat van, az adó szintje 2200 lej négyzetméterenként. Abodon, Szolokmán és Cséjén a házadó 1300 lej négyzetméterenként, mivel nincs közsszállítás, az utak állapota enyhén szólva rossz, a gáz nincs bevezetve, tehát hiányos az infrastruktúra, emiatt fizetnek kevesebbet az ott lakók.
Az említett településeken a vadak okoznak hatalmas károkat. Panaszkodtak is a jelenlévôk, hiszen a gazdák képtelenek megvédeni a termést a vadaktól. A gyûlésen jelenlévôk egyetértettek a következô javaslattal: mivel az állam minden vad kilövéséért bizonyos pénzösszeget hajt be, azokat a pénzalapokat át kellene utalni abba a körzetbe, ahol a vadat kilôtték. Mi a javaslatot eljuttattuk az illetékes szervekhez.
Hármasfaluban 2 órára hirdették meg a gyûlést, egy órával késôbb kezdôdött el, temetés miatt. A településen sajátos jelenség: az emberek nem értik meg, hogy bármilyen kis építkezés, vagy az épületekben tett módosítások esetén kötelesek azokat bejelenteni, az engedélyeket beszerezni. A törvények szerint idén elkezdôdnek az ellenôrzések, a büntetések tetemesek, hívta fel a lakosság figyelmét a polgármester. Gondok vannak a köztisztasággal is. A házigazdák úgy vélik, hogy csak az udvart kell tisztán tartani, a kapun kívüli, elôtti területek, sáncok már nem az ô dolguk. Nem így van. Törvény irányozza elô, hogy mindenki saját portája elôtt takarítson, rendet teremtsen. Továbbá szóba került a közvilágítás javítása. Újabb lámpatesteket nem helyezhetnek el, szintén a költségvetés szûkössége miatt. A múlt évben Makfalva község 80 millió lejt fizetett a közvilágításért. A falu vezetése megígérte, hogy ott, ahol létezik a lámpatest, az égôket beszerzik és beszerelik.
Péter István helybéli lakos javasolta, hogy a polgármesteri hivatal függessze ki azok névsorát, akik még nem fizették ki a polgárôri adót. Ugyanis a faluban polgárôrt alkalmaztak, civil szerzôdéssel, éjjeliôrségre. Enciu Livia kárpótlást igényelt legelôterületeiért, mivel azokat használták, amíg ô nem volt a faluban. A falu vezetése nem tehetett semmit, illetve javasolta, hogy a következôkben a földtulajdonos egyezzen meg az állattartóval, amit írásban rögzítenek, így elkerülhetôk a nézeteltérések. Nemes József, Raffai Árpád számonkérte, hogy a volt téesz-istálló eladásából származó összeggel mi történt. Csonta Ferenc alpolgármester tájékoztatta az érdeklôdôket: a pénzösszeg 60%-át útjavításkra költötték, a fennmaradó részt pedig a költségvetésbe folyósították. A hármasfalusiak továbbá megszavazták annak a hozzájárulásnak a szintjét, amellyel a polgárôröket fizetik. Ahol férj feleség, család van, a befizetendô összeg 50000 lej, az egyedülélôk pedig 25000 lejt fizetnek. Újra terítékre került a Hármasfalu és Atosfalva közötti, a Küküllô fölötti híd megjavítása. A polgármesteri hivatal már közbenjárt az útügynél, ám a híd addig nem javítható meg, amíg nem végzik el a partvédelmi munkálatokat, azok bizony rengeteg pénzbe kerülnek. Végül a hármasfalusiak is szavaztak, évente 5 napon át végeznek társadalmi munkát.
Az erdészeti kerületek, az elismert fakitermelô gazdasági vállalkozók, valamint azok a jogi és természetes személyek, amelyek tulajdonában vagy kezelésében erdôk vannak, kötelesek olyan fadöntési és kiszállítási módszert alkalmazni, amelyek ne vezessenek a talaj leromlásához, a víz szennyezôdéséhez, a használható újulatoknak és a kitermelésre nem szánt fáknak a megsemmisítéséhez vagy megkárosításához, a törvényes határértéket meghaladóan. A kitermelt faanyagot csak kormányhatározattal jóváhagyott dokumentumok kíséretében lehet az erdôbôl elszállítani. A vastagabbik felénél 20 cm-nél vastagabb átmérôjû faanyagot, amelyet eladási jegyzékkel (bon) vagy kísérôlevéllel hoztak ki az erdôbôl, az erdôt ügykezelô vagy a faanyagot kitermelô gazdasági vállalkozó sajátos négyszögû jelével kell megjelölni.
A III. fejezet az országos erdôállomány ügykezelésére vonatkozó szabályokat tartalmazza, a tulajdonformától függôen 5 cikkely keretében. Az 1. cikkely az állam köztulajdonát képezô erdôkre vonatkozik, és leszögezi, hogy ezeket az erdôket az Országos Erdôgazdálkodási Egység ügykezeli, amelynek szervezési és mûködési szabályzatát kormányhatározat hagyja jóvá az erdészeti központi közhatóság javaslatára. A 2. cikkely a községek, városok és municípiumok köztulajdonát képezô, valamint az osztatlan (a volt közbirtokosok, kisbirtokosok, szabadparasztok vagy ezek örökösei által bírlalt) magántulajdont képezô erdôállomány ügykezelésére vonatkozik. A községek, városok és municípiumok köztulajdonát képezô, valamint a volt közbirtokosok és szabadparasztok vagy ezek örökösei által bírlalt osztatlan magántulajdont képezô erdôket a tulajdonosok ügykezelik, az államihoz hasonló saját erdészeti struktúrákon keresztül. Ezeknek engedélyezett szakszemélyzetet kell alkalmazniuk az erdôk ügykezeléséért. A fenti elôírások teljesítése céljából kötelesek ugyanakkor jogi személyiségû társulásokat létrehozni a törvényes elôírásoknak megfelelôen. A fentebb felsorolt tulajdonosok erdôit szakvégzettséggel rendelkezô erdészek vezette erdôôri kerületek formájában szervezik meg, amelynek kiterjedése legfeljebb 300 hektár a síkvidéken, 500 hektár a dombvidéken, és 1000 hektár a hegyvidéken. Több erdôôri kerület erdômérnökök vagy erdészeti technikusok által vezetett erdészeti körzetekbe vagy brigádokba szervezendô, amelyeknek a kiterjedése síkvidéken legtöbb 1500 hektár, míg dombvidéken 2500 hektár lehet. Több erdészeti körzet vagy brigád erdészeti kerületekbe szervezendô, amelyek felülete síkvidéken legtöbb 8000 hektár, dombvidéken 12000 hektár, míg hegyvidéken 20000 hektár lehet. A területek kiterjedésével kapcsolatos feltételek teljesítése érdekében az erdôk tulajdonosai a szomszédságtól és gazdasági érdekeiktôl függôen társulásokat hozhatnak létre. Ha az erdôtulajdonosok nem óhajtják vagy nem tudnak eleget tenni az erdôk ügykezelésével kapcsolatos törvényes feltételeknek, ezek az általuk birtokolt erdôket szerzôdés alapján az Országos Erdôgazdálkodási Egységen keresztül hasznosíthatják. Ezek a szerzôdések kell tartalmazzák az erdôtulajdonosok és az Országos Erdôgazdálkodási Egység jogait és kötelezettségeit. A szerzôdés kötelezôen kell tartalmazza: a) az erdôtulajdonosokat megilletô természetbeni vagy pénzbeni anyagi járandóságokat, amelyek az ügykezelésbe vett erdôk fa vagy nem fa jellegû termékeinek az értékesítésébôl származnak; b) az erdészeti rendszernek megfelelôen, az Országos Erdôgazdálkodási Egység kötelezettségeit, az erdô ôrizetének a biztosítását, a kártevôk leküzdését, a fatömeg értékesítését, az erôforrások kitermelését és a faállomány felújítását; c) a költségek pénzügyi fedezésének a módozatait az üzemtervek elôkészítéésvel, az erdôk ügykezelésével, ôrzésével, gondozásával, a kártevôk elleni védelemmel, a kihasználási és felújítási munkálatokkal kapcsolatban.
A 3. cikkely A természetes személyek magántulajdonát képezô erdôállomány ügykezelése címet viseli. Ez kimondja, hogy a természetes személyek magántulajdonát képezô erdôk az erdészeti rendszernek vannak alávetve. Ez a tulajdonosi kategória köteles saját eszközökkel vagy a szakosított erdészeti egységeken keresztül elvégezni az erdészeti rendszer által megkövetelt munkálatokat. Ha egyénileg ennek nem képesek eleget tenni, úgy jogi személyiségû társulásokat hozhatnak létre és szakszemélyzetet alkalmazhatnak. A magántulajdonú erdôk tulajdonosai, egyénileg vagy társulásba tömörülve, szintén kérhetik az Országos Erdôgazdálkodási Egység területi szerveit, hogy szerzôdéses alapon vegyék ügykezelésbe a tulajdonukban levô erdôket.
A 4. cikkely A vallásfelekezeti egységek (parókiák, monostorok, kolostorok), az oktatási intézmények vagy más jogi személyek magántulajdonát képezô erdôk ügykezelése címet viseli. A címben szereplô tulajdonosok erdôit a tulajdonosok ügykezelik szakosított erdészeti személyzet alkalmazásával. A tulajdonosok más erdôbírlalókkal társulhatnak abból a célból, hogy megfelelô körülményeket teremtsenek az erdôkkel való gazdálkodáshoz. Ugyancsak igényelhetik, hogy a tulajdonukban levô erdôket szerzôdéses alapon az Országos Erdôgazdálkodási Egység ügykezelje a kötelezô szerzôdési kikötések mellett, a szerzôdô felek által megegyezett, egyéb sajátos elôírásokkal kiegészített feltételek között.
Az 5. cikkely A területi közigazgatási egységek köztulajdonát képezô, valamint a magántulajdonú erdôállomány ügykezelésére vonatkozó közös szabályozások címet viseli. Az erdôállomány-ügykezelési szerzôdések 10 éves idôtartamra kötôdnek, míg a gyorsan növô fafajták esetében ez 5-10 éves idôre szólhat. A szerzôdéseket közjegyzôi irodák útján hiteles formában kell megkötni, a járulékos illetékeket és jutalékokat pedig az Országos Erdôgazdálkodási Egység fedezi. Ezeket a szerzôdéseket be kell jegyeztetni az erdôállomány körzete szerinti területi erdészeti felügyelôségeknél. A szerzôdés a felek valamelyikének a kezdeményezésére a polgárjogi törvényhozás szerint bontható fel. A területi közigazgatási hatóságok köztulajdonát képezô erdôk, valamint a magántulajdonú erdôk ôrizetének, illetve a velük való gazdálkodásnak a céljaira alkalmazott erdészeti személyzet tevékenységét az erdészetért felelôs központi közhatóság és a területi erdészeti felügyelôségek mûszaki személyzete ellenôrzi. Az erdôk ôrizetére alkalmazott személyzet szolgálati fegyverzettel van ellátva. A fentebb felsorolt szervezési alapelvek érvényesítésére létrehozandó erdôgazdálkodási struktúrák, valamint ezek szervezési és mûködési módozatát kormányhatározattal jóváhagyott szabályzattal állapítják meg, a tárgyalt törvény hatályba lépésétôl számított 60 napon belül.
A IV. fejezet Az erdészeti rendszer betartása feletti ellenôrzés címet viseli. Az erdészeti rendszer betartása feletti ellenôrzést a központi közhatóság az Erdôügyi Fôosztály gyakorolja az ellenôrzéssel foglalkozó vezérigazgatóságon, valamint a területi erdészeti felügyelôségeken keresztül. Az ellenôrzés központi vagy helyi szinten való megszervezésének és mûködésének módozatait, valamint a járulékos adminisztrációs struktúrákat, az erdészetért felelôs közhatóság javaslatára, 60 napon belül kormányhatározat állapítja meg. A vezérigazgatóság a központi és területi szervein keresztül a következô feladatkört látja el: a) ellenôrzi, hogy az erdôtulajdonosok vagy az erdôket bírlaló személyek miként tartják be az erdészetre vonatkozó törvényeket, kormányhatározatokat és rendeleteket, a szabályozásoknak és utasításoknak az elôírásait, valamint az erdészeti rendszer sajátos szabályait; b) ellenôrzi az üzemtervek betartását; c) ellenôrzi a fatömeg kitermelését és elrendeli a mûszaki szabályokat megszegô és olyan tevékenységek megszüntetését, amelyek a növényzet megsemmisítését, a talaj eróziáját váltják ki, valamint egyéb környezeti rongálódásokat okoznak; d) ellenôrzi az erdei tûzvészek megelôzésére és oltására vonatkozó törvényes rendelkezések alkalmazását és betartását; e) ellenôrzi az erdei utak építésével, javításával és karbantartásával kapcsolatos tevékenységeket; f) megállapítja az erdészet és az erdôkitermelés terén elkövetett kihágásokat és a törvény szerint megállapított felhatalmazásoknak megfelelôen büntetéseket javasol vagy állapít meg; g) megállapítja az erdészettel és az erdôkitermeléssel kapcsolatos bûncselekményeket és késedelem nélkül értesíti a rendôrséget a bûnügyi vizsgálat céljából, a büntetô törvénykönyv 207. és 209. szakaszának az elôírásai szerint; h) megvizsgálja a köz- vagy magántulajdonban levô erdôállománnyal kapcsolatos szabálysértésekre vonatkozó írásos megkereséseket és megállapítja a hatályos szabályozó rendelkezések megszegésének eseteit, szabályozási vagy büntetési intézkedséeket javasolva, a törvénynek megfelelôen; i) véleményezi az Országos Erdôgazdálkodási Egység ügykezelésében levôktôl eltérô erdôkkel való gazdálkodáshoz szükséges erdészeti személyzet besorolását; j) eleget tesz bármely feladatnak az erdészeti rendszer szervezési, mûködési követelményeinek szempontjából.
A területi erdészeti felügyelôségek azokban a megyékben hozandók létre, amelyekben az erdôfelület meghaladja a 100000 hektárt. Azon megyék esetében, ahol az erdôfelület a fenti határérték alatt van, a területi erdészeti felügyelôségek két vagy több szomszédos megyét felölelô körzet megalkotása útján hozandók létre, oly módon, hogy a határérték elérje a kijelölt szintet. A területi erdészeti felügyelôségek mûszaki szakszemélyzetének létszámát az erdôk felületétôl és az erdôtulajdonosok számától függôen kell megállapítani oly módon, hogy minden 10000 hektárig terjedô erdôfelületre számítva létezzen egy-egy erdômérnök- felügyelô. A közepes szintû mûszaki munkának és az érdemi ellenôrzésnek elvégzéséhez biztosítani kell egy erdészeti technikust: 3000 hektárra számítva a síkvidéken, 5000 hektárra a dombvidéken, 10000 hektárra a hegyvidéken. Az erdészeti rendszer betartása felett az ellenôrzéssel foglalkozó központi és területi szervek finanszírozása az állami költségvetésbôl biztosítandó.
Az V. fejezet A magántulajdonú erdôállomány jogrendszere címet viseli. Ezek a földterületek, amelyek a magántulajdonú erdôállományhoz tartoznak, a tulajdonosuktól függetlenül a polgári forgalomba tartoznak és maradnak, a törvénynek megfelelôen. Megszerezhetôk vagy elidegeníthetôk a polgárjogi törvényhozásban meghatározott bármely módozattal, a tárgyalt rendelet rendelkezései betartásának a feltételei között. A magántulajdonú erdôk csak a tulajdon fel nem osztásának feltételével idegeníthetôk el, jogügyletekkel. Ez a rendelkezés az örökösök esetében is alkalmazandó. Elôvásárlási joga van az államnak az Országos Erdôgazdálkodási Egység révén minden önkéntes vagy kényszerû eladásánál, egyenlô árral és feltételekkel mind a magántulajdonú erdôk, mint az állam köztulajdonát képezô erdôállománnyal határos más használatú földterületek esetében. Ennek alapján az eladás tárgyát képezô földterület tulajdonosa köteles írásban értesíteni elidegenítési szándékáról azt a területi erdészeti egységet, amelynek a körzetében van az illetô földterület. A megkeresett erdészeti egységnek 30 napos határidôn belül ki kell fejeznie óhaját, amely után az állam elôvételi joga megszûnik. Ha az Önálló Erdôgazdálkodási Egység nem fejezi ki óhaját a magántulajdonú erdôterületek megvásárlására a fenti feltételek között, az elôvételi jog a szomszédos tulajdonosokat illeti meg, akik kifejezhetik óhajukat 30 napos határidôn belül az eladni kívánó tulajdonos írásbeli értesítésétôl számítva. E határidô eltelte után ez az elôvételi jog is megszûnik. A vagyonközösségben levô erdôterületek eladásának esetében az elôvételi jog az illetô területek társtulajdonosait illeti meg. Ezeknek az elôírásoknak a megszegésével történt elidegenítés jog szerint semmis. Egy természetes személy által megvásárlással legtöbb 1000 hektár erdôfelület szerezhetô meg. Tilos csökkenteni a magántulajdonú erdôk felületét, kivéve a következô eseteket: ha katonai építmények, vasutak, rendkívül jelentôs mûutak, magasfeszültségû villanyhálózatok kivitelezése, bányák, fúrások, szondák megnyitása és ezek járulékos felszereléseinek elhelyezése, gáz- és kôolaj-fôvezetékek vagy talajjavítási, vízgazdálkodási munkálatok kivitelezése, illetve új vízforrások, turisztikai objektumok megvalósítása céljából a magántulajdonú erdôállományhoz tartozó földterületeknek az elfoglalásáról van szó.
A VII. fejezet a következô címet viseli: Felelôsségek és büntetések. A tárgyalt rendelet megszegése maga után vonja a vétkes személy törvény szerinti fegyelmi, anyagi, polgárjogi, kihágási vagy büntetôjogi felelôsségét, az esetnek megfelelôen. Ha nem képeznek bûncselekményt, kihágást képeznek a következô cselekmények: a) az ügykezelési szerzôdések megkötésének indokolatlan megtagadása az Országos Erdôgazdálkodási Egység által, ami 5.000.000 lejtôl 25.000.000 lejig terjedô pénzbírsággal büntetendô; b) az üzemtervek kidolgozásának a megtagadása az erdôtulajdonos vagy bírlaló által, ami 200.000 lejtôl 1.000.000 lejig terjedô pénzbírsággal büntetendô a természetes személyek esetében és 1.000.000 lejtôl 5.000.000 lejig a jogi személyek esetében; c) az erdôk ôrizetének elmulasztása 500.000 lejtôl 1.000.000 lejig terjedô pénzbírsággal büntetendô a természetes személyek esetében és 2.500.000 lejtôl 5.000.000 lejig a jogi személyek esetében; d) a kórokozók és az erdôbetegségek leküzdésének megtagadása, a tulajdonosok vagy az erdôbírlalók megtagadása, a megkövetelt munkálatok elmulasztása 1.000.000 lejtôl 5.000.000 lejig terjedô pénzbírsággal büntetendô; e) nem engedélyezett erdészeti személyzet alkalmazása az erdôtulajdonosok vagy bírlalók által 1.000.000 lejtôl 5.000.000 lejig terjedô pénzbírsággal büntetendô.
A kihágások megállapítására az erdészetért felelôs központi hatóságbeli és területi erdészeti felügyelôségekbeli, megbizatással felhatalmazott mérnökök illetékesek. A kihágási büntetéseket az erdészeti közhatóságok vezetôje szabja ki, a ténymegállapító jegyzôkönyvben feltüntetett döntéssel. A kiszabott kihágásokra alkalmazandók a kihágások megállapításáról és büntetésérôl szóló 1968. évi 32-es számú törvény elôírásai, a 25-27. szakaszok kivételével.
A fentiektôl eltérô erdészeti kihágások megállapítását és büntetését külön törvénnyel szabályozzák, függetlenül az elkövetésük színhelyét képezô erdôk tulajdonformájától. Az erdészetért felelôs központi közhatóságbeli és területi erdészeti felügyelôségbeli erdészeti személyzet illetékes az Erdészeti Törvénykönyv 96- 103. szakaszaiban említett bûncselekményeket megállapítani és velük kapcsolatban köteles azonnal megkeresni az illetékes bûnügyi viszgálószerveket.
A VIII. fejezet a Zárórendelkezések címet viseli. A tárgyalt törvény hatályba lépésétôl számított 6 hónapon belül az erdészetért felelôs központi közhatóságnak sajátos elôírásokkal kell módosítania és kiegészítenie a köz- és magántulajdonú erdôkre nézve az erdészeti szabályzatokat, utasításokat és mûszaki normákat. Az erdôállomány ôrizetével, az erdészeti kihágások és bûncselekmények megállapításával kapcsolatos szolgálati feladatokat ellátó erdészeti személyzet a közhatósági tisztséget betöltô személyzettel azonosítandó. A rendôr egységeknek a csendôr egységekkel együtt, valamint a helyi közigazgatási szerveknek vagy az esetnek megfelelôen a katonai tûzoltó szerveknek támogatniuk kell az erdészeti szerveket, vagy az esetnek megfelelôen, mûszaki segédletet kell nyújtaniuk azoknak, illetékességüknek megfelelôen, a bûnügyi és kihágási eseteknek, illetve a tûzeseteknek a megelôzésével és leküzdésével kapcsolatos tevékenység megszervezésében és lebonyolításában, a közületi vagy a magántulajdonú erdôk tekintetében egyaránt.
A magántulajdonú erdôkkel való gazdálkodáshoz szükséges minden fokú erdészeti személyzet, csak az erdészetért felelôs központi közigazgatási szerveknek alárendelt erdészeti felügyelôségek véleményezésével alkalmazandó.
A tárgyalt rendelet hatályba lépésének idôpontjában bármely ellentétes rendelkezés hatályát veszti.
Mûködik az "igazságszolgáltatás"
Szinte már közhelyszámba megy az a kijelentés, amely szerint Romániában védik a magántulajdont. Az ország alaptörvénye mellett jogszabályok garantálják, hogy a birtokában levô javakkal, a törvényes elôírásokat betartva, kizárólagos módon a tulajdonos rendelkezhet. A Polgári Törvénykönyv pedig leszögezi: senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy magántulajdonáról lemondjon, a közhasznú felhasználás kivételével, amelyért jogos és elôzetes kártérítést kell kapnia.
Hogy az elmúlt 50 év során hányszor sértették meg önkényes intézkedésekkel a magántulajdont, azt az idôsebb generációk képviselôi többször is tapasztalhatták. A földtörvény után a lakásuktól megfosztott személyek és jogos örököseik jóvátétele érdekében született meg hosszas huzavonával 1995-ben a 112-es törvény. A kezdeti örömöt azonban nagyon hamar üröm követte, hisz azok közül, akik visszakapták jogos tulajdonukat, sokan ma sem élvezhetik azt.
Egyáltalán nincs szándékunkban csak az egyik fél érdekeit szóvá tenni, hiszen sokan nem tehetnek arról, hogy államosított házban utaltak ki számukra lakhelyet, s ma sem engedhetik meg azt, hogy saját tulajdonú lakást vásároljanak. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy kényelembôl sokan azok sem tették meg, akik anyagilag megbírták volna. A törvény pedig védi a bérlôk érdekeit is. Az 1996. évi 114-es jogszabály 25. cikkelye szögezi le, hogy a lakót csak végleges bírói végzéssel teheti ki a tulajdonos. A kilakoltatás egyik oka az lehet, ha a lakó három hónapon át megtagadja a házbér kifizetését. Ilyen esetekben a bíróság elrendelheti a kilakoltatást. Egyébként a házbér megállapításáról úgy rendelkezik a 114-es törvény, hogy a házbérnek fedeznie kell az épület fenntartási, javítási költségeit, az épület- és területadóval kapcsolatos kiadásokat, a beruházások visszatérülését, valamint a megegyezés alapján megszabott nyereséget.
Nos, ennyi törvényes elôírás ismertetése után térjünk rá arra a peres ügyre, amelyben január 13-án 64-es számmal hozott döntést a Maros Megyei Törvényszék. A felperes a szerzôdéskötést két éve megtagadó és lakbért nem fizetô lakóinak a kilakoltatását kérte, amit korábban a bíróság el is rendelt. A lakók fellebbezése nyomán a törvényszéki bírák visszautasították a kilakoltatást, s úgy határoztak, hogy a háromszobás apartmant használó családnak havi 524 lej lakbért kell fizetnie, továbbá, hogy a felperesre hárul a perköltségek térítése is. •
A Marosvásárhely belvárosában levô ház, hosszas pereskedés után 1997 májusában végleges és visszavonhatatlan határozat alapján került vissza a volt tulajdonos, a H. család birtokába. A ház legszebb háromszoba- összkomfortos lakrészét 1989-ben utalták ki a V. családnak, akik egy tudorbeli kétszobás lakásból költöztek a belvárosi házba. Szerzôdésük a lakásgazdálkodási vállalattal még 1994-ben lejárt, s miután a tulajdonos visszakapta a házat, a lakásgadálkodási vállalat értesítette a lakókat arról, hogy a velük kötött szerzôdés érvényét vesztette, vegyék fel a kapcsolatot, s kössenek új egyezséget a tulajdonossal. Mivel a három lakrészt elfoglaló személyek közül egyik sem jelentkezett, a tulajdonos többször is felszólítást küldött számukra. Ennek ellenére a háromszoba-összkomfortot, három pincét, garázst, fásszínt használó család azt sem engedte meg, hogy a tulajdonos bemenjen a lakrészbe, felmenjen a padlásra, hogy tájékozódjék a saját lakása állapotáról.
Mivel nem voltak hajlandók szerzôdést kötni, a tulajdonos felajánlott egy cserét, egy háromszobás elsô emeleti lakrészt a hozzá tartozó fedett parkolóval a volt November 7 negyedben, de a szóban forgó lakó visszautasította az ajánlatot. Mivel az említett családon kívül 1997 májusától 1998 januárjáig a másik sem fizetett lakbért, a tulajdonos — mint már említettük — a "bérlôk" kilakoltatását kérte a bíróságtól, ahol a V. családnak újra felajánlotta a cserét. Eredmény nélkül. Az említett fórum pedig elrendelte a kilakoltatást. A lakók azonban megfellebbezték a határozatot, és miután a megyei törvényszéken ok nélkül felfüggesztették, majd egy éven át halasztották a pert, végül azt a döntést hozták, hogy eltörlik a kilakoltatásra vonatkozó végzést, s havi 524 lej házbér fizetésére kötelezik a háromszoba-összkomfort használóját. Nem tévedés, 524 lejrôl van szó, amivel a tulajdonos legfennebb egy skatulya gyufát vehet, nemhogy a legújabb rendelkezések értelmében a lakás több mint hárommillió lejes adójának legalább egy részét fedezni tudja. Tisztességes haszonról, fenntartási költségekrôl nem is beszélve. De az anyagiakon túl, a határozat azért "érdekes", hogy sem a fel-, sem az alperes nem kérte a törvényszéket a házbér megállapítására, és a fellebbezés tárgyalásakor mind a fellebbezô, azaz a lakó, mind pedig annak ügyvédje hiányzott, tehát a fellebbezést nem tartotta fenn senki. A határozat ugyanakkor semmibe veszi a Polgári Törvénykönyv vonatkozó (480, 481-es) cikkelyeit valamint az Alkotmány elôírásait, amelyek értelmében a tulajdonjog szent és sérthetetlen, tehát semmiféle bíróság sem állapíthat meg lakbért a tulajdonos és a lakók helyett.
Egyébként ugyanaz a bíró, aki ezt az irreális és nem kért lakbért megállapította, visszautasította egy másik lakó kilakoltatását is, aki szintén 1997 májusától nem fizet lakbért, sôt írásban is megtagadta azt. Mi több, a saját maga által elfoglalt szobába kvártélyba vett még két állandó lakót, de néha 5—7-en is tartózkodnak huzamosabb ideig a szobában. •
A tulajdonos természetesen a fellebbviteli fórumokhoz fordul, mindez azonban nem mentség arra, hogy a Maros Megyei Törvényszéken 1999. januárjában az alkotmányos és törvényes elôírásokat súlyosan sértô döntést hoztak.
Vidéken tett alkalmi kószálások idônként meggyôzôek: nemcsak a várbástyák ôrzik régi mesterségek emlékét. Az ôsi foglalalatosságok a korhoz igazodnak, a cégtáblákat is állandóan átfesti az idô, ám a lényeg marad: vidéken még meglehetôs egzisztenciát teremtenek.
Azt hittem, hogy már csak valahol a Felsô-Maros völgyében, vagy más "mioritikusabb" vidékeken él a szakma, ott, ahol az egy fôre esô nagyszámú juhállományból és más értékesítési lehetôségek hiányából fakadóan ragaszkodnak a táji viselet megszokott, régi jellegéhez. Ez csak részben igaz, mert a nyugati segélyszállitmány,a kilós ruha, ha nem másként, akkor átalvetôben, keskeny havasi ösvényeken keresztül is lényegesen változtat a helyi folklóron, odáig menôen, hogy a pakulár is selyemingben hordozza a nyájtól elmaradt bárányt húsvéti reményben. Kis környezeti bevezetôvel elérkeztünk a szûcsmesterséghez.
Ezüstróka, mint erdélyi népi relikvia? Dehogy, szó sincs sarki utazásról, eszkimó-rokonságról, mindössze rendelésrôl, ízlésrôl, kárpáti tenyészróka bundájáról. Ismerôs a kép, amikor jól szituált öreg nénik mennek a templomba, akár falun, akár városon vasárnap délelôtt. Nem olyan rég még státusszimbólumnak számított az ezüstróka prém, elnézegetve egymást, nem maradt el a csöndes megjegyzés: jó helyrôl ment a prémes néni nyugdíjba...
A szakmaválasztás nem kortévesztés?- kérdeztem Keszeg József szûcsmestert. Egyáltalán, hogy fér a mesterség fiatal korához? Nem, mert a bôr- kikészítés a vámosgálfalvi Keszeg családban apai ágon visszamenôleg is hagyományos mesterség. Akkor is a Keszegekhez járt irháért a Küküllômenti pórnép, vagy a kúriás tekintetes úr kócsagtollas vadászsüvegért, mikor még csak görbe tûvel öltögetett a szûcsmester, Singer varrógéprôl még álmodni sem mert, csak legfeljebb az inas...
A pór már nem pór, legalábbis deklaráltan nem, a kócsagtollas tekintetes sem feszeng az országgyûlés elôtt, az irha sem nehezíti mostanság a közszállítási viszonyokat, úgyhogy kétségem támad affelôl: menô szakma lenne valóban a szûcsmesterség? Okvetetlenkedni nem érdemes, fogasra akasztva minden bizonyosság. Vadonatúj bôrkabátok, bundalájbik, díszes szûrök várnak — megrendelve, kifizetve — viselésre.
— A sok színes nyugati kacatot nálunk kikilózzák. Mesterségünk ott kezdôdik, ahol a mûcafrang véget ér, szék karfáján már nem hasad tovább — mondja házigazdám.
— Közben érelve a vers is?
— Népiesen érdes.
Hasít, mint iszonyú éllel az ár, forog a Singer kereke, 1918- tól nincs nyugodalma. Kattog, beszél a mesterhez.
Pár nap múlva tisztújításra kerül sor a Maros megyei RMDSZ-ben. Készül az elnökség jelentése az elmúlt idôszak RMDSZ-tevékenységérôl. Van mirôl beszámolni, eredményekrôl, sikerekrôl és sikertelenségekrôl egyaránt. Természetes, hogy a közvélemény érdeklôdéssel várja a beszámolókat és a tisztújítást. Megfogalmazódnak jogos kritikák, javaslatok és vélemények. Ezek egy része sajtónyilvánosságot is kap. Ez rendjén is van, így a helyes. A helytelen az, hogy egyesek olyan értékelésnek adnak hangot, a közvéleményt és a küzgyûlési küldötteket is befolyásolva, amelyek rosszindulatú csúsztatásokat tartalmaznak. És helytelen az egyoldalú, a másik fél véleményét elhallgató tájékoztatás.
Nem kívánok elemzésekbe bocsátkozni a Maros megyei RMDSZ elmúlt kétéves tevékenységével kapcsolatban, ez a küldöttgyûlés feladata lesz. Azonban a replika jogán pontosításra szorul a Népújság- ankétban megjelent állítások egy része. (1999. január 29-i).
"... A vezetôség nem örül a kritikának. Nem úgy fogja fel, mint segítô szándékot". — mondja Csíky Boldizsár úr. A kritikának örvendeni nem lehet, de figyelembe kell venni, és a további munka során a hibák kiküszöbölésére kell törekedni.. Ez érvényes a jogos, valós kritikákra, de a rosszindulatúakat elfogadni nem kell, örvendeni azoknak még kevésbé. Az olyan kritikák, amelyeket úgy fogalmaznak, mintha semmi pozitív nem létezne az RMDSZ-ben, nem segítôszándékúak. Az értékelô úgy értékelt, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja pl. Zonda Attila és Ügyvezetô Elnöksége szervezt újjáépítô tevékenységét, pedig ma már tényként ismert, hogy Zonda Attila a legnagyobb áldozatot is vállalta. Ezt csak azért említem, mert a kritikák most is ugyanazok, mint Zonda Attila elnöksége idején.
Dr. Kerek István arra az RMDSZ-re mondja azt, hogy "de facto nem létezik", melynek ô is vezetôje a TET tagjaként és a kettes körzet alelnökeként. Az más kérdés, hogy dr. Kerek István az elmúlt két év alatt a TET-ben nem mondta el észrevételeit, két év alatt soha nem vett részt körzete gyûlésein és munkájában. Saját körzetét úgy értékeli, hogy "a mennyiség gyôz a minôség felett". Pedig körzetében pont olyan szinten álló értelmiségiek tevékenykednek, mint ô. Mindezek ellenére a II-es körzet a mostani tisztújítási folyamatban a megyei Etikai Bizottságba javasolta, pedig nem igazán etikus megjegyzéseket fûzött a megyei RMDSZ tevékenységéhez. "Az, hogy néhány kormányhivatalt sikerült megszerezni, nem tekinthetô az RMDSZ érdemének, de az, hogy jónéhány kormányhivatalnak a vezetôje nem magyar, pedig számarányának megfelelôen lehetett volna, az viszont az RMDSZ megyei vezetôségének a hibája". Létezik egy koalíciós tárgyalóbizottság, melynek tagjait a megyei szervezet javaslatára Markó Béla szövetségi elnök nevezte ki. A bizottság tagjai: Burkhárdt Árpád és dr. Kelemen Atilla. A bizottság munkájában részt vettek még: Zonda Attila, Virág György és Kerekes Károly. Dr. Kerek István megállapítása szerint a sikerek a tárgyaló személyeké, a sikertelenségek a megyei szervezeté. Minden további kommentár fölösleges.
Kolozsváry Zoltán úr, a városi RMDSZ-tanácsosok szóvivôje mondja: "Nekünk a tanácson belül nagyon jók a kapcsolataink, megbeszéljük a dolgokat." Molnár Gábor városi tanácsos szerint: "Azt is a jelenlegi vezetôség szemére vetem, hogy nincs szakembertartalék. Ilyen listájuk nincs, vagy ha van, nagyon jól rejtegetik, mert a szükséges pillanatokban sem szedik elô." A megyei szervezetnek van egy munkacsoportja, mely a "szakembertartalékkal foglalkozik". Elkészült egy több mint száz személybôl álló névjegyzék, akik vállalták a lehetséges hivatalokat RMDSZ-színekben. A munkacsoport tagjai: Kolozsváry Zoltán, Náznán Jenô, Burkhárdt Árpád, Morent Ilona, Nagy Ágnes, Erôs Viktor, Virág György, Zsigmond Zoltán és Kiss István. Errôl a listáról tehát Kolozsváry Zoltán tudott, részt vett az összeállításában, megbeszélte a városi tanácsosokkal, akik közül egyesek mégsem hallottak létezésérôl.
Nagyon sokan emlegetik a Maros megyei RMDSZ siralmas anyagi helyzetét, ami tény. Csak arról nem beszélnek, hogy a megyei szervezetek anyagi támogatására vonatkozó kötelezô kongresszusi határozatokat pontosan ôk nem tartják be.
A megyei tisztújítás kapcsán úgy gondolom, hogy nincsen helye személyeskedéseknek, a szervezetrôl van szó, politikai-gazdasági-szociális programokról, alapszabályzatról, beszámolókról. Nem tartom etikusnak és elfogadhatónak a személyes támadásokat. Az interjúban Szepessy László volt szervezési alelnök durván támad egyes személyeket. Nehéz replikázni egy olyan személynek, aki azt sem tudja, kikbôl áll a Maros megyei RMDSZ jelenlegi vezetôsége.
A személyemre vonatkozó régi és új vádak alaptalanok. "A több mint százezer belépési nyilatkozatot megsemmisítette. Leadták a papírbegyûjtônek. Nem sokkal ezután a '90-es februári gyertyás tüntetés relikviáit egyszerûen kidobták az RMDSZ udvarára." A belépési nyilatkozatok egy része az 1990. március 19-i hodáki székházlátogatás során tûnt el. A megmaradtak alapján kezdte el az RMDSZ a számítógépes tagnyilvántartást. Ez a nyilvántartási forma Zonda Attila elnöksége alatt is folytatódott. A tagnyilvántartás tehát számítógépen létezik, a belépési nyilatkozatok most is az RMDSZ székházában vannak. Az új székházba való költözéskor kiválogattuk a régi székház padlásán tárolt "relikviákból" azokat, amelyek még szükségesek és használható állapotban vannak.
A megyei RMDSZ-székház ügye:
A jelenlegi székházat 1994 decembere elôtt jelölték ki az Apolló-épületben. A '94-es év végén megválasztott elnökség más lehetôségeket is keresett, sajnos, a jelenleginél jobb és kiutalható épületet nem kapott.
Szepessy László szerint: "Kiss István szervezési alelnökként bemutatta hozzá nem értését. "Zonda Attila elnöksége idején egy évig voltam szervezési alelnök. A '96-os közgyûlés elfogadta Zonda Attila és az elnökség beszámolóját és benne a szervezési tevékenységet is. Fô feladatom ez alatt az egy év alatt a helyhatósági választások elôkészítése és lebonyolítása volt, ezt megelôzôen az idôközben legyengült vidéki szervezetek újjászervezését kellett megoldani. Az 1996-os helyhatósági választásokon a Maros megyei RMDSZ a statisztikák szerint jobban szerepelt, mint 1992-ben. Ez nem a saját érdemem, hanem az RMDSZ sikere. A választási eredmények ismeretében sem állítom azt, hogy Szepessy László nem volt jó szervezési alelnök, bár tevékenysége idején voltak olyan súlyos hibák, mint például a dr. Pokorny László polgármester-jelölése elôtti aláírási ügy.
A Tulipán Kft. ügyét minden közgyûlés elôtt emlegetik, most Szepessy László mondja: "Kiss István idején a Tulipán Kft. teljes csôdbe jutott". A Tulipán Kft.-t 1993. október 1-jén vettem át. Az 1993. szeptember 24-i elnökségi gyûlésen Borbély László közli: "Makkai Endre megpróbálta eredményessé tenni a Tulipán Kft.-t, nem az ô hibája, hogy nem sikerült." Tehát a Tulipán Kft. az átvételkor sem volt nyereséges. Az elnökség 1994. augusztus 10-i gyûlésén Szepessy László mondta: "Kiss Istvánt nem vádolhatja senki, ebbôl ezt lehetett elérni". Mármint a kft.-t tôke hiányában nem lehett mûködtetni. Akkor látta rosszul a Tulipán Kft. helyzetét, vagy most?
Vagy teljesen másról van szó? Arról, hogy 1994-ben a megyei tisztújítás forgatókönyvére két változat volt. Az egyik Szepessy László és dr. Kerek István tervezete, a másik Zonda Attiláé. A két tervezet közti lényeges különbség a TKT-tagok megválasztásával volt kapcsolatos. Zonda tervezete a területi elvet vette figyelembe, minden körzetnek és kerületnek egy-egy TKT-helyet biztosítva. A másik változat szerint a TKT-tagokat a közgyûlés választotta volna, a területi elv csak részlegesen szerepelt a tervezetben. Akkoriban a városi elnökök tanácsának az elnöke voltam. Ilyen minôségben terjesztettem a választmány elé a körzeti és kerületi elnökök döntését, akik Zonda tervezetét támogatták. Bár a régi vezetés kérte, hogy vonjam vissza a körzeti és kerületi elnökök határozatát, ezt mint az elnökök képviselôje nem tehettem meg. Véleményem szerint ez volt a konfliktus oka. A mai napig is vitatott, hogy melyik elv a jó. De ettôl még a személyes ellentétek teremtése és a lejáratási kampány nagyon távoli.
Az újságokban ma még sok szó esik a bányászokról. Nagy a bánkódás, nagy a csalódás. Románok vertek románokat. Bármilyen furcsa, van, aki csak ennyit tart fontosnak a dologban. Hihetetlen, de leírják: ez a baj, ami elviselhetetlen, ez, ami szíven üti az újságírót, annyira, hogy szegénynek önmagától is elmegy a kedve. Nekem volna magyarázatom; ha nem tömik meg a bányászok zsebét holmi agresszivitást kiváltó bogyókkal, ha nem doppingolják ôket hallucinogén szerekkel, akkor talán nem öklelik fel a karhatalmistákat. (Természetesen, ha kizárjuk a tábornokok árulását.) És elképzelhetô, hogy nem esik meg a fájdalom és nincs miért szégyenkezni, s az újságoknak nem kell szörnyülködve látni: románok estek egymásnak. Dehát késô bánat. Megtörtént. S feljajdul az érzékenyebbje, mintha csak ennyi volna a megbocsáthatatlan, hogy miért ütötte román a románt. Isten ôrizz, hogy az okain gondolkodnának túl sokat, inkább mint buta vétket panaszolják. A fogalmazás eléggé konkrét, a dolog igazán valóságos, mégsem értem. A szavak mögül kihallatszik valami. Csak fülelni kell. Annyi legalább, hogy megtévessze az embert. Hangsúlyozni, hogy ki kivel verekedett, nem szerencsés, mert nem ez az egyedüli hézag. Mondhatni nem is érdekes. Mégis, akiben túlfûtött a nemzeti érzelem, tartja magát önmarcangoló kedvéhez. Sem meglepôdve, sem megsértôdve nem vagyok. Csak jók a reflexeim. Bennem is van közösségi érzés. Ismételgethetik ezt a verekedést, sok tapintat nincs benne. Tudom, ez idô szerint lassan elmúlik a helyzet drámaisága. De csöppet sem mellékes, hogy kimaradtunk belôle. Sôt, tiszta szerencse. Netán még örvendezni is kellene. Bistos, ami biztos, nem román ütötte a magyart, esetleg fordítva; és még véletlenül sem magyar a magyart. Ami azért elég ritka erre mifelénk. Végre, csak szemlélôdünk egy kicsit.
1999. január 24-én a délelôtti istentisztelet után, a templom elôtti téren, az emlékmû és a kopjafa elôtt sor került az 1849. január 17-i gálfalvi csata emlékének megünneplésére. Ezen a hideg januári vasárnapon összegyûlt a helybeli RMDSZ vezetôsége és egy nagy számú gyülekezet.
Az ünnepélyt Mezei Jenô nyugalmazott tanár nyitotta meg, majd a helybeli lelkipásztor igeolvasása következett. Elénekelték a 178. sz. éneket: Erôs várunk nékünk az Isten. Majd imádság következett a nemzet bûneinek bocsánatáról, egy szebb magyar jövô megvalósulásáról. A helybeli RMDSZ tagjai: Szabó Ferenc (R) és Keszeg István (MR) megkoszorúzták az 1848—49-es hôsök emlékmûvét, és elénekelték a Himnuszt.
A gálfalvi csata lefolyásáról, az akkori eseményekrôl Réti Ilona történelem szakos tanárnô beszélt kitûnô dokumentáltsággal. (A csata Ádámostól tartott Gálfalván át Bogácsig és az úgynevezett Magyar Mezôig, ahol Bemék szétverték Pucknerék seregét. Itt harcolt Petôfi Sándor költô, Mikes Kelemen ezredes és Teleki. A csata után Bem és Petôfi az abosfalvi római katolikus plébánián pihent meg.)
Szépen szavaltak az 1848—49-es eseményekrôl Réti János és Keszeg Emese tanulók. Dézsi Ferenc zenetanár vezetésével a vámosgálfalvi dalárda elénekelte az Árpád apánk c. éneket. Az emlékmû elôtt magyar, román és európai zászlót lengetett a téli szél. Harangszó mellett elénekelték a székely himnuszt. Ki tudja merre, merre visz a végzet?... Majd az egész ünnepély Balogh Elemér helybeli RMDSZ-alelnök megható beszédével zárult.
Tessék intézkedni, utasítani és cselekedni, de mielôbb és kellô határozottsággal, hogy szeretett szülôvárosom, Marosvásárhely, az erdélyi tisztaság és civilizáció egykor elismert virágvárosa ne nyerhesse el rövidesen az ország és a Balkán egyik legszemetesebb, legporosabb, legbûzösebb VÉDTELEN városa szégyenletes címet.
Hihetetlen, hogy most, miután a pilinkélô fehér hó vékony leple többször is lekerül a város arcáról, útjairól és zöldövezeteirôl, ilyen lélek- és testromboló látvány tárul elénk.
Mindenütt (de kiemelten a lakónegyedekben) feldúlt, rozsdás szemeteskonténerek, több méter sávon végigterülô papír, rongy, és mûanyag zacskó, szemét, csordogáló, bûzös szennylé, összegyûrt konzervdobozok, üres Colás, Sprite, Fanta és egyéb modern hûsítôfantázia-maradványok, összetört sörös-, boros-, likôrösüvegek és szilánkok, a buszmegállókban tök- és napraforgómag-héjak, eldobott, lejárt utazójegyek és mindenütt iszonyú, mérgezô vastag porréteg fogadja a kétségbeesett, jószándékú állampolgárt.
A személygépkocsik ezrein lerakódott vastag "porvédô" látványa is hányingerkeltô.
A becsületes, a civilizációt nemcsak elôdöktôl örökölt, hanem ma is szent kötelességként megtartó vásárhelyi polgártársak nevében kérdezem: Miért nem alkalmazzák naponta, ha kell óránként, az érvényben levô köztisztaság megôrzésével kapcsolatos törvényeket, rendeleteket, az enyhébb vagy szigorúbb büntetéseket? Mire várnak a hivatalos hivatalok hivatalnokai? Hány embert büntettek meg eddig szemetelésért, szemétládák felkavarásáért és a szemét szétszórásáért?
Tisztelettel megkérdezem, ha a polgármesteri hivatal olyan határozott és akcióképes tudott lenni a sajtóterjesztôk bódéi vagy az illegálisan felépített garázsrombolás-ügyekben akkor "szakemberei" miért ilyen elnézôek a Marosvásárhelyre az utóbbi években betelepült, de a civilizáció, a rend és a köztisztaság ábécéjét ismerni és betartani nem óhajtó sok ezer "jött, de esze ágában sincs innen elmenni"-vel szemben?
Hol vannak a rend ôrei, a polgárôrök, a közegészségügyi hadsereg (a volt Sanepid), a környezetvédôk, az utcaseprôk, és hol vagyunk mi, sokan, akik számára elviselhetetlen Marosvásárhely szemétvárrá süllyedése?!
A minap sokatmondó jelenetnek voltam szemtanúja, itt, a szemetes- fellegvárként emlegetett régi és új Tudor negyed egyik utcájában.
Munkában ôszült, üres szotyrával csoszogó idôs nyugdíjas nem szidott, nem figyelmeztetett, hanem csupán kért egy fiatal viháncoló párt; vegyék fel az imént eldobott sztaniol tasakokat és a Spirte-os dobozokat és tegyék egy szemétkosárba. A fiatalok az "öreget" szemberöhögték, majd kuncogva továbbálltak, de a fiú hátraszólt: "Tata, hol lát maga itt a környéken egy szemétkosarat?" Mit szól ehhez, Imre bátya?
Polgármester úr!
Tessék elhinni és megtapasztalni, ilyen szemetes, szennyezett, poros városban és hangulatban naponta kinti levegôt szívni, jönni- menni rettenetesen megalázó és egészség- veszélyeztetô!
Mintha nem egy, hanem tíz bányászinvázió pusztított volna városunkban. Az új színeket, frissebb illatot hozó tavasz még messze van!
Polgármester úr!
Könyörgöm, ne akasszuk fel (Isten ôrizz!), hanem büntessük szigorúan és a törvény állandó alkalmazásával azokat, akik ezt a várost néhány év alatt ilyen balkáni bûzbarlanggá süllyesztették!, de akik egyelôre szemberöhögik városunk tisztaság és rendszeretô állampolgárait (idôseit), csak azért, mert ôk, mi, sokan hisznek és hiszünk a szép, a jó, a rend és a tisztaság erejében és törvényében.
Ui: Miközben ezeket a sorokat írom, figyelem Lukrécilla nevô fajtiszta korcs kiscicámat. Diszkréten félrevonul a teraszon kijelölt helyére, homokba végzi a dolgát, majd percekig kaparja-takarja a homokot. Ezután kis mancsaival a vizestálba nyúl és hosszasan tisztálkodik. Tanulnunk kellene az ártatlan kisállatoktól, tisztaságot, civilizációt és szeretetet!
Tegnapra virradó éjszaka ismét bôségesen havazott. A marosvásárhelyi utcákat karbantartó Citadin Prest Rt. szolgálatos diszpécsere szerint a város fôbb utcáin délre olvadásnak indult a hó, ezt a kora délutáni órákban hóekékkel távolították el az útfelületrôl. Nagyobb forgalmi gondokat nem okozott az újabb havazás. Az illetékesek szerint az országos és megyei jelentôségû utakon a karbantartók beavatkozása nyomán délre az utak többnyire már csak nedvesek voltak, egyes részeket legtöbb 2 centiméter vastag, homokkal keveredett, letaposott hóréteg borított. Információink szerint sem a vasúti, sem a távolsági autóbuszforgalomban nem okozott zavarokat a tegnapi havazás.
Nem kétséges, hogy a jármûforgalomban résztvevôknek mostanában gyakran okoz fejfájást a csúszós út. A gyalogosoknak legalább ekkora probléma, hogy a város járdáinak jórészérôl senki nem takarítja le a havat. Arról már beszámoltunk lapunkban, hogy ugrásszerûen megnövekedett a csonttöréssel kórházba utaltak száma és tegnap a mentôszolgálattól tudtuk meg, hogy továbbra is minden huszadik hívásukat hasonló helyzetben jegyzik. Ebben a jelenségben oroszlánrésze van a csúszós járdáknak.
A járdák takarítását azoknak a lakóknak, vagy intézményeknek kell biztosítani, akiknek ingatlanja elôtt a gyalogjáró található. Ez alól a köztéri járdák képeznek kivételt, azokat a köztisztasági vállalatnak kell letakarítani. Magyarán mindenki a háztája elôtt rendet kell tegyen. Errôl hatályban levô törvény és érvényes helyi tanácsi határozat is létezik. Ezek betartását három intézmény ellenôrizheti, a polgármesteri hivatal a községgazdálkodási szakfelügyelôk által, a polgárôrség és a rendôrség. Valamennyien büntetést is kiróhatnak azért, ha valaki nem tesz eleget e kötelezettségének. Egyszóval van szabály, amit be kellene tartani, van aki hivatali kötelességképpen érvényt szerezhetne neki, csak éppen rend nincsen. Aminek már sokan látták kárát, akik a napokban törték kezüket-lábukat a csúszós járdákon. Ennek a kárnak ki a gazdája?
Mivel a Bernády Kultúrközpont hét végén állandóan foglalt a különbözô rendezvények miatt, az EMT (Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság) Maros megyei fiókszervezetének a közgyûlésére hétköznap, kedden került sor. A jelenlevôk száma — mintegy 30 tag — és pártoló tag egyben azt is mutatta, mennyire tehetô a helyi szervezet éltetô magja.
Csegzi Sándor, a megyei szervezet elnöke röviden bemutatta az elmúlt év ôket érintô eseményeit, majd felkérte a különbözô szakosztályok vezetôit, hogy ismertessék a jelenlevôkkel tevékenységüket. Sándor Éva (Matematika szakosztály), László József (Fizika és kémia szakosztály) illetve Szabó András (Gépész szakosztály) beszámolóiból megtudhattuk, hogy az oktatás területén komoly sikereket tudhat az EMT maga mögött, versenyek, felkészítôk, táborok voltak, és persze gondok bôven akadtak/akadnak, míg a gépész szakosztály, amely a tagság mérnökeit tömöríti magába, nem büszkélkedhet csak tagjai egyéni sikereivel és hiányzik a közös tevékenység, talán a szervezési hibák miatt. Ugyancsak a szakosztály vezetôi javaslatokat tettek a jövô évi tevékenységi tervre vonatkozóan, majd dr. Bíró Károly országos elnök rövid méltató beszéde után különbözô javaslatok hangzottak el, illetve gyakorlati problémák is a terítékre kerültek.
Felmerült egy részvénytársaság létrehozásának lehetôsége, amely a késôbbiekben támogatni tudná akár az EMT-t, akár az ugyancsak a jövôben létrehozandó Mérnökök Kamaráját. Míg az elôbbi javaslat feltételezi a szükséges tôke meglétét, addig minimális befektetéssel létre lehet hozni egy adatbázist, amelyre az igény már most létezik és bármikor szükség lehet rá. Sok más haszna mellett egy ilyen adatbázis segítségével nyomon lehetne követni azokat a fiatalokat, akik a társaság segítségével ösztöndíjban részesültek, akik versenyeken kiemelkedô helyezést értek el stb., hiszen lehangoló tapasztalat, hogy erdélyi fiatalok, miután külföldön eltöltenek valamennyi idôt, nem jönnek vissza, hogy tudásukat itthon kamatoztassák.
Csegzi Sándor szavaival élve ez a közgyûlés egy újabb állomás a Marosvásárhelyi EMT életében, érkezés és indulás, ahol számot kell vetni az elmúlt idôszakkal és az eljövendôvel. Újra szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy az értelmiség a második vonalba szorult a pénz mögött és az EMT nem csak képes, hanem köteles is az ôt megilletô szerep vállalására.
Egyik sajtócikkre hívta fel a figyelmem lapunk egyik olvasója.. A cikkben ugyanis ugyanannak a szónak két változatával találkozott. Tudni szeretné ugyanis, hogy a két szó közül melyik a helyes: a tornászik vagy a tornázik. Mindenekelôtt hadd jelezzem, hogy a magyar helyesírási szabályzatban magtalálható mind a tornászik, mind a tornázik szóalak, illetve ragozott formái: tornásztak vagy tornáztak, tornásszanak vagy tornázzanak.
A két ige külön-külön képzés eredménye. A torna szóból alakított tornázik olyan, mint a kacsa szóból alakult kacsázik, a teke szóból alakult tekézik stb. Nyelvileg ez teljesen helyes, szabályos forma. A tornászik alak viszont jól beleillik a halászik, vadászik, madarászik stb. sorába, s ahogyan az ezekhez fûzôdô foglalkozásnév halász, vadász, madarász, ehhez is jól kapcsolódik a tornász fônév. A tornász, tornászik képzett szónak is a torna az alapszava, tehát a képzés nyelvileg szintén nem szabálytalan.
A két alak tehát két önálló képzôdmény, s ha egyébként teljesen azonos jelentésû volna a két változat, nagyon nehéz volna a helyesírásnak azt mondania, hogy egyik jó, a másik rossz. Végeredményben a nyelvet a helyesírás nem szabályozza, hanem csak rögzíti, s így, ahol a nyelvben ingadozás van, azt a helyesírásnak el kell fogdania.
Van-e jelentéskülönbség a két alakváltozat között? Nagy általánosságban nincsen, mert akkor az nem is volna kérdéses. De bizonyos jelentésárnyalati vagy még inkább felhasználhatósági eltérés mégiscsak felfedezhetô. A tornászik-tornázik igepár négy árnyalatban, négy területen használatos: iskolai testnevelési gyakorlatozásra, hivatásos vagy mûvészi testgyakorlásra, a régi lovagi bajvívásokra, s végül átvitt értelemben is. Próbálgassuk! Az iskolában a gyermekek tornásznak vagy tornáznak: itt mindkettô helyes. A gyermekek mindennapi nyelvhasználatában inkább a z-s, a hivatalos használatban (pl. a testnevelôtanáréban) inkább az sz-es alak él. Ez utóbbit talán az magyarázza, hogy például a mûvészi forma (pl. olimpiai versenyen) aligha nevezhetô tornázásnak, az inkább tornászás. Átvitt értelemben ismét csak az sz-es forma helytálló. Ha valaki karriert csinál, azaz magasra jut, az nem feltornázza, hanem feltornássza magát. E megkülönböztetések rámutatnak arra, hogy két nyelvi változat közül nem mindig rossz az egyik; s hogy a nyelv igen finom szerszám, amelyet nem árt alaposan megismernünk, vizsgálgatnunk.
Ez egy kis régeni abszurd. Kovács Magda tanárnô 55 éves korában, 1993. szeptember elsejétôl vonult nyugdíjba. 1996-ban férjhez ment. Kérte a nyugdíjosztályról, hogy irataiban változtassák meg a nevét. Addig Pop Magda volt. Két hónap múlva meg is kapta a határozatot, s abban már Kovács Magdaként szerepelt. Most, hogy emelni kellett volna a nyugdíját, várta az eredményt. Decemberben változatlan juttatásban részesítették. Januárban sem nôtt a nyugdíja. Fellebbezett. Elôvette mind a két határozatát, azt is, amelyben Pop Magda volt, s azt is, amelyben már Kovács Magda. Az 1993- ast és az 1996-ost. Meglepetésére a kettô nem volt egyforma, a második dokumentumban az szerepelt, hogy 1996-tól nyugdíjazták. Ha ez igaz lenne, valóban nem lenne jogos a nyugdíjemelésre. A tévedés addig nem terjed, hogy három évvel több munkaidôt számoltak volna el a tanárnônek. Várja a hivatal tisztázó válaszát.
A tanárnônek még van egy különös gondja: születésekor édesapja az anyakönyvvezetônek azt mondta, Magdolnát írjon be keresztnévként. A tisztviselônô Magdolénát írt. Viszont minden hivatalos iratába (a keresztlevelet kivéve) azt írják, hogy Magdalénának nevezik ôt. Tehát lényegében egyfolytában teljes illegalitásban létezik. A nyugdíjhivatalt arra is felkérte, hogy nyilvántartásukban írják át nevét Magdolénára. Mert a végén még a névkülönbség miatt nem fog nyugdíjemelést kapni.
Szombaton, február 6-án tartják az Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színházban, a múlt hét végén betegség miatt elhalasztotta D. Faust János históriája címû elôadás bemutatóját. A felnôtt nézôk figyelmébe ajánlott darabot Antal Pál írta és rendezte, a díszlet- és bábtervezô Haller József, zeneszerzô Hencz József, koreográfus Selyem Ildikó. Faust és Mefisztó szerepében Nagy László, illetve Molnár József lép színre, a többi szerepekben Balogh Annamária, Bartha Gyöngyvér, Gönczy Katalin, Kozsik Ildikó, Lôrinczy Rozália, Puskás Gyôzô, Szélyes Andrea, Szôlôsi-Pénzes Szilárd, Zsellér Enikô és Vilhelem József található. Ezzel az elôadással ünnepi évet nyit a fennállásának 50. évfordulóját ünneplô színház.
Kegyelem Király Istvánnak
Emil Constantinescu államfô több elítéltet elnöki kegyelemben részesített, köztük Király István geológus mérnököt, volt ipari államtitkárt, akit hazaárulás vádjával ítéltek 16 évi börtönbüntetésre. Király 1990-ben a Nemzeti Megmentési Front hatalomra kerülésekor lett elôbb Gelu Voican- Voiculescu miniszterelnök-helyettes kabinetfônöke, majd a bányaiparért felelôs ipari államtitkár. 1995 elején letartóztatták azzal a váddal, hogy Románia nemzetbiztonsági érdekeit megsértve információkat adott át külföldi személyeknek. Ezért 1996 novemberében 7 év börtönre ítélték. A román legfelsô bíróság egy évvel késôbb a vádat hazaárulásra módosította, s az új perben súlyosabb ítéletet, 16 év börtönt szabott ki. A legfelsôbb bíróság 1999 elején végleg jóváhagyta ezt az ítéletet. Emil Constantinescu kedden egészségi állapotára való tekintettel részesítette kegyelemben Király Istvánt.
A könyvelési ügyvitelt segíti
Hasznos lehet az a kiadvány, melyet a Gazdasági Kiadó (Editura Economicã) jelentetett meg. Mint ismeretes, januártól az alapítványok, egyesületek és szervezetek könyvelési ügyvitelét az 1998/1591-es pénzügyminisztériumi rendelet által szentesített számlaterv és normák szerint kell megszervezni. Ehhez nyújt segítséget a kiadvány, amelyet az alábbi címen lehet megrendelni: Calea Grivitei nr.21, Sector 1, Bucuresti. Tel./fax:01/650—7920.
Fogy a magyar
Az elmúlt év elsô tizenegy hónapjában tovább csökkent Magyarországon a születések száma, a halálozásoké pedig növekedett. Az ország népessége 37.767 fôvel lett kevesebb 1998. januárja és novembere között. Ez a szám 2.739-cel haladja meg 1997 elsô tizenegy hónapjának népességcsökkenését. A természetes fogyás növekvô mértékû, tavaly 4,1 ezreléket tett ki, 1997-ben ez 3,8 volt. Magyarország népessége 1998. novemberének végén 10 millió 98 ezer fô volt.
Petôfi Sándor vers- és prózamondó verseny
Három központban rendezi meg a Petôfi Sándor vers- és prózamondó verseny döntôjét a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Alapítvány. Az elemi tagozat diákjai (I—IV. osztály) Szatmárnémetiben versenyeznek február 26—28-án. Az általános iskolák szavalói Nagykárolyban mérik össze tehetségüket március 5—7-én. A középiskolások részére pedig szintén Szatmárnémetiben, de március 12—14-én szervezik a döntôt. Az elemisták 10—10, az általános és középiskolások 12—12 verssel jelentkeznek. A verseny szervezôbizottsága nem téríti meg az útiköltséget, ellenben a szavalók és a kísérôk ellátása díjtalan.
Új helyesírási szótár
Várhatóan még a tavaszon megjelenik az új magyar helyesírási szótár. Az elmúlt tíz évben ugyanis nagyon sok változás történt szókincsünkben, ez tette szükségessé a szótár átdolgozását. A 150 ezer szavasra tervezett kiadványban 10 ezer új kifejezé