|
LI. évfolyam 27. (14080) |
1999. február 3. |
Külön gratulálni szeretnék Mózes Edith szerkesztôbizottsági tagnak és annak a hat tiszteletreméltó Maros megyei értelmiséginek azért az értékelésért, mely napvilágot látott és láthatott a Népújság január 29-i (pénteki) számában az RMDSZ helyzetének ügyében.
Azt hiszem, hogy ez a hat vélemény nemcsak a megyei RMDSZ helyzetének, de az országos szövetség helyzetének is hû tükörképe. Én eddig ilyen ôszinte, igaz, becsületes és egyhangú helyzetfelméréssel még nem találkoztam egy helyen.
Merem állítani, hogy az országos RMDSZ-tagság kb 80%-a, már ami a kezdeti (1990—1991) tagságnak a középhadát és egyszerû, jóhiszemû, semmi rendfokozattal nem rendelkezô katonáját illei, ugyanezt az álláspontot képviseli.
Ezt az ankétanyagot, értékelô helyzetet minden "volt" és jelenleg is létezô, egyszerû RMDSZ-tagnak a kezébe kellene juttatni, hogy reménysugárként hasson eddigi "kézlegyintô" véleményük felülvizsgálására. Lám csak, vannak józanul látó és állást foglaló tagok is sokan.
Mert, ha már a kórdiagnózist a betegnek ilyen világosan és tárgyilagosan megmondták, bár eddig is voltak egyéni, elszórt véleménynyilvánítások, és nem hajlandó tudomásul venni betegségét, nem akar gyógyulni, az orvosi tanácsokat betartani, akkor végül is bele kell halnia.
Nem hiszem, hogy a jelenlegi vezetés, vagy vezetésre áspirálók (lenti és fenti), mindenképpen a szervezet halálát akarnák, mert az egyenlô az öngyilkossággal és egyben nemzetárulással.
Igaz ugyan, hogy az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy minél többen kritizálták belsô harcát, önmarcangoló tevékenységét, annál több és újabb hadállást épített ki mindenik fél a maga igazának a megvédésére.
Már annyiféle helyi, megyei, központi vezetô szerve van az RMDSZ-nek, hogy közkatonája alig marad, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a sorkatonák száma csökken, mert a tagság a belsô civódások, harcok, külsô, gyenge eredmények miatt egyre inkább "dezertál".
Elôfordulhat az, s talán nem is lenne meglepetés, hogy a tisztújításokig, választásokig azáltal próbálnak pártoló, tevékenykedô tagokat toborozni az egyszerû tagok sorából, hogy rangokat, tisztségeket ajánlanak fel részükre. Ezért még jobban platformosodnak, csoportokra szakadnak, realizálódnak, radikalizálódnak.
Netán tv-adókat létesítenek. Szóvivôi, riporteri, mûsorvezetôi tisztségeket is létrehoznak, miként állami szinten is csinálják.
Mivel a felsoroltak megvalósítására talán már nem áll elegendô idô rendelkezésre, találhatnak egy keresztülvihetôbb megoldást.
Minden alsó-közép-felsô vezetô szerv mellé ugyanannyi tiszteletbeli tagot választanak (kineveznek), s így megduplázódik a tisztesi és tiszti kar száma. Egy ilyen elit sereg már ütôképes lehet, szükség esetén, akár közkatona nélkül is.
Ha pedig netán mindezeknek egy és egységes irányító szerve jön létre, akkor (reménység szerint) egy csapatba lehet tömöríteni magyarjainkat a jogainkért, megmaradásunkért folytatott kemény harc vitelére.
150 évvel ezelôtt, amikor elôdeinknek küzdeniük kellett az osztrák, horvát—szerb, cseh—szlovák, román és orosz csapatok ellen, bizony nem volt csoda, hogyha a magyar hadsereg száma fogyott, apadt és küzdelmének gyôzelemre vitele mind kétségesebbé vált. Több frontszakaszon is kellett harcolniok.
De volt egy Kossuth Lajos vagy Bem apó, akikért a magyar és székely-magyar életét is áldozni volt képes.
Akkor született a nóta, melynek hallatára még ma is, a dédunokák, ükunokák szíve lángra lobban:
"Kossuth Lajos azt üzente,
elfogyott a regimentje,
ha még egyszer azt üzeni,
mindnyájunknak el kell menni..."
Nekünk, ma, romániai RMDSZ-be tömörült magyaroknak, melyeknek létszáma a vezetôk torzsalkodása miatt itt is, ott is ugyanscak megcsappant, van-e, lesz-e olyan vezetônk, most, századvégen, éppen ebben az évben, vagy a jövô években, akirôl, vagy akikrôl úgy írhatunk, hogy " Iksz, ipszilon azt üzente... és minden RMDSZ-tag, de még a nem tag is egyemberként áll az RMDSZ-vezetôje, vezetôi mögé?
Lesz Kossuthunk, Bemünk, a szabadság eszméjéért életüket áldozó tábornokaink?
Szerintem igen, ha az egységet bontogató eszelôsök lelépnek, vagy leléptetik ôket.
Bár elkalandoztam, gondolataim túlságosan bizarrak is, de úgy gondolom, hogy beleillenek abba az ankétba, melyet a Népújság — soha jobbkor — elindított.
A józan észnek, az egységben maradásnak gyôzelmet kell aratnia a következô hetekben, hónapokban is. Csak ezáltal remélhetjük gyôzelmünket az ármány felett.
A reálisan és magyarul gondolkozó, okosan taktikázó fiatalokon a sor, hogy a jövôre váró kemény harcot konokul, következetesen vállalják és vezessék.
Már december elejére meghaladta a hárommilliárd dollárt a román külkereskedelem hiánya. A deficit az egy évvel korábbinál több mint 700 millió dollárral volt nagyobb.
Pedig a legfrissebb statisztikák szerint novemberben már javuló irányzata volt az egyenlegnek, mivel a behozatal visszaesése ebben a hónapban nagyobb volt (13,9 százalék), mint a kivitel visszaesése (9,7 százalék). Az import az elôzô év hasonló hónapjához képest is 9 százalékot meghaladó visszaesést mutatott.
Magyarország a román ország-importlistán 4,7 százalékkal az ötödik helyen állt a múlt év vége felé. A román behozatal két fô országa Németország és Olaszország a teljes behozatalban 17-17 százalékot meghaladó részesedésükkel. A kivitel terén is ez a két fô viszonylat — írja a Dow Jones.
Adrei Plesu külügyminiszter a visszavonulás gondolatával foglalkozik.
Az Evenimentul Zilei a Demokrata Párton belüli forrásokra hivatkozva közölte, hogy "az utóbbi idôben mind gyakrabban esik szó arról, hogy Mihnea Constantinescu lehet Andrei Plesu külügyminiszter utódja".
A lap emlékeztett rá, hogy az utóbbi idôben "Andrei Plesu több ízben hangoztatta, hogy vissza akar vonulni a politikai élettôl és irodalmi tevékenységét kívánja folytatni. Most úgy tûnik, hogy a jelenlegi miniszter csupán a tél elmúltára vár, hogy eldöntse, mikor vonul vissza a tárca élérôl".
A közelebbrôl meg nem nevezett demokratapárti forrásokat idézô lap szerint "Andrei Plesu megvalósultnak látja álmát, azt, hogy lerakta a román Diplomáciai Akadémia alapjait".
A külügyminisztérium élére 1998 januárjában nevezték ki Adrian Severin lemondása után. A tisztségre a Demokrata Párt jelölte, bár Plesu nem tagja a pártnak.
A lehetséges utódként emlegetett Mihnea Constantinescu neve Petre Roman volt miniszterelnök tanácsosaként, majd a kormány szóvivôjeként vált ismertté. Az 1996. évi általános választások után az Adrian Severin-vezette külügyminisztérium egyik államtitkára lett, de miután a külügyi tárca élére került Plesu nem volt hajlandó pártpolitikailag elkötelezett államtitkárokkal dolgozni, helyére a miniszter javaslatára Rãzvan Mihai Ungureanu, a nagy tehetségû fiatal iasi-i történész került. Mihnea Constantinescu miniszteri tanácsos, majd a tárca egyik igazgatója lett.
A külügyminiszter lehetséges visszavonulásáról szóló értesülést látszik megerôsíteni egy másik keddi bukaresti lapjelentés, amely szerint távozik a tárcától Elena Stefoi. A Dilema címû lap egykori fôszerkesztôjét Plesu vitte a a minisztériumba, ahol politikai vezérigazgatói rangban Plesu kabinetfônöke volt. A Cotidianul címû napilap szerint Elena Stefoi már az ôsszel jelezte, hogy távozni készül, most bejelentett döntése "némi zavart keltett a külügyminisztériumban", de a hírt "Andrei Plesu miniszter fogadta a legnyugodtabban".
Eckstein-Kovács Péter letette a hivatali esküt
Eckstein-Kovács Péter, a kormány új kisebbségügyi minisztere hétfôn letette a hivatali esküt Emil Constantinescu államfô elôtt.
A Cotroceni-palotában rendezett ünnepélyes eseményen jelen volt Radu Vasile miniszterelnök, Petre Roman, a szenátus és Ion Diaconescu, a képviselôház elnöke, Victor Babiuc államminiszter, Lucia Mihai, az alkotmánybíróság elnöke, Paul Mitroi ombudsman.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részérôl többek között Verestóy Attila és Borbély László vett részt az eskütételen. Markó Béla szövetségi elnök influenzás megbetegedése miatt nem lehetett jelen.
Egy kisebbségvédelmi hivatal vezetôjének az a legfontosabb feladata, hogy megpróbáljon eredményeket elérni azokban a kérdésekben, amelyek a nemzeti kisebbségek jogállását és mindennapi életét illetik — hangsúlyozta Eckstein-Kovács Péter hétfôn, miután letette a hivatali esküt.
Az új miniszter az elsôk között adott interjút az MTI tudósítójának.
— Miniszter úr, milyen helyzetben kezd neki új feladatának?
— Most, a Zsil-völgyi bányászok akciója után keményen megfogalmazódott a kormánnyal szemben az igény, hogy határozott lépéseket tegyen. Œgy vélem, ennek a határozottságnak a kisebbségeket érintô kérdésekben is látszania kell. Az egyik megbízatásom éppen az, hogy ezeket a határozott lépéseket szorgalmazzam a kormányban.
— Véleménye szerint hol van szükség konkrét lépésekre?
— Nem kell újítani, új dolgokat kitalálni. Jelen pillanatban a teritéken van és nyilvánvalóan a hivatal hatáskörébe is tartozik az oktatási törvény módosítása, az nemzetiségek anyanyelvén oktató egyetem kérdése. Napirenden van a helyi közigazgatásról szóló törvény, ami az anyanyelv használatát érinti a közigazgatásban és a bírói hatalom elôtt, valamint az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásának kérdése. Már elkészült egy kisebbségi törvénytervezet, s nagyon fontos lenne, ha még ebben a törvényhozási ciklusban elfogadnák.
— Mit gondol, miért Önre esett az RMDSZ választása?
— Erre a kérdésre elsôsorban az RMDSZ illetékes vezetô testületei lennének hivatottak válaszolni. Azt hiszem, a választás talán azért eshetett rám, mert 1990 óta az emberi jogok területén tevékenykedem, képviselôként az emberi jogi és kisebbségi bizottságnak a tagja voltam. Ezt a munkát folytattam a szenátus emberi jogi bizottságában. Ügyvédként is sok olyan ügyet vállaltam el, ahol emberi jogi és kisebbségi kérdések merültek fel. Merem remélni, hogy jelölésemet az RMDSZ-en belüli több platform, érdekcsoport is támogatja. Teljesen nyitottan indulok és mindenképpen szoros, folytonos konzultációt kívánok a nemzeti kisebbségek szervezeteivel, az RMDSZ különbözô vezetô testületeivel és a civil szervezetek képviselôivel.
A kelet-európai országoknak szüksége lesz kölcsönökre, és a kamatszintet magasan kell tartaniuk, amitôl a termelés nem tud megfelelôen növekedni, az infláció pedig nem mérséklôdik eléggé. Egyebek között ezt állapítja meg a térséggel foglalkozó tanulmányában a nemzetközi piacelemzések terén tekintélyesnek számító Credit Suisse First Boston(CSFB) befektetési tanácsadó cég londoni központja.
A kamatszint csökkentése ezen országokban igény — mert ezzel lehet serkenteni a gazdaságot —, de erre a kamatcsökkentésre csak azon országok vállalkozhatnak bátran, melyeknek kicsi a pénzfelvételi igényük külföldrôl — mondja a CSFB elemzôje. Azoknak, ahonnét a külföldi tôke (a tôkepiacról) nem vándorol el.
A Bill Clinton elleni vádak nevében eljáró képviselôházi megbízottak egyike hétfôn hosszú órákon át faggatta a tanúvallomásra kötelezett Monica Lewinskyt, az elnökkel folytatott viszonyát, illetve e viszony késôbbi leplezési kísérleteit érintô kérdésekrôl.
Nem ismeretes, hogy a volt fehér házi gyakornoknô vallomásában —, amelynek zárt ajtók mögötti megtételekor jelen voltak a Fehér Ház képviselôi is — bármilyen új elem felmerült volna. A Fehér Ház nem élt azzal a jogával, hogy kérdéseket tegyen fel a tanúnak. Ehelyett Nicole Seligman, Clinton egyik ügyvédje nyilatkozatot olvasott fel Monica Lewinsky elôtt, és ebben Bill Clinton nevében mélységes sajnálkozását fejezte mindazok miatt, amiket a lány ennek az ügynek az utóélete kapcsán átélni volt kénytelen.
Kedden Vernon Jordannak, Clinton közeli barátjának a vallomása következett, szerdán pedig Sidney Blumenthal fehér házi tanácsadó kerül sorra.
Az Állami Vagyonalap (FPS) február elején 311 társaságot tart meghirdetve privatizációra. Többségük kicsi és helyi érdekû vállalat, 27 százalékuk mezôgazdasági üzem, 25 százalékuk kereskedelmi vállalat, 16 százalékuk pedig szállítással és raktározással foglalkozik — írta kedden a Rompres.
Van közöttük néhány építôipari, élelmiszergyártó, textilipari, bányászati, fafeldolgozó, papíripari és szolgáltató cég is, továbbá 12 szálloda és étterem.
Az eladásra kínált részvények aránya 3,7 százalék és 100 százalék között van.
Tavaly az FPS 1650 gazdasági egységet értékesített részben vagy egészben, több mint 7000 milliárd lejért. Központilag privatizáltak 605 egységet, a többit pedig az FPS megyei hivatalai adták el. Az eladott részvények az FPS portfóliójának 41 százalékát tették ki névértéken.
Az adatokat kommentálva Radu Sîrbu, az FPS elnöke elmondta, hogy az idei év elsô negyedének fô feladata a mezôgazdasági privatizáció, mert ha ez nem halad eléggé, akkor veszélybe kerül a Világbank mezôgazdasági szerkezetváltási kölcsönének kiutalása. Meg kell gyorsítani az idegenforgalom magánosítását is, mert véget kell vetni annak, hogy Románia legyen Európában az egyetlen ország, ahol az idegenforgalom mérlege deficites — mondta az elnök. Sorrendben a harmadik legfontosabb a vas- és acélipar privatizálása — mondta.
Radu Sirbu az idén 9000 milliárd lejt vár a magánosításból - tette hozzá a hírügynökség.
Egyik múlt heti lapszámunkban ott hagytuk abba beszélgetésünket a megyei kultúrtanácsos Molnár Dénes képzômûvésszel, hogy mûvelôdésünkben indokolatlan a melldöngetés, noha, mi tagadás, hajlamosak vagyunk arra, akár egy apró jobb hír, esetleg eredmény hallatán. Immár egy fél éve szinte diadalmasan vetettem papírra, hogy hosszú dugdosás után végre-valahára újra megnyílik a marosvásárhelyi Nagy Imre-galéria. A csíkzsögödi festômûvész hagyatéka amúgy is szûk mûvészeti múzeum valamelyik sötétebb zugában tovább porosodik. E tény jobb helyeken a mûvelôdési felügyelôséget minôsítené...
— Egy tavaly szeptemberi városi tanácsi határozat alapján egy kilencvenhárom négyzetméteres felületet kapott a Nagy Imre-galéria, amit eleve át lehet alakítani múzeumi helyiséggé. Az igaz, hogy a határozat után semmi nem mozdult, ugyanaz a forradalmár uralja, mert egyszerûen nem kapott más üzlethelyiséget, az embernek is valahol üzletelnie kell... A "labda" szerintem még mindig a polgármester úrnál van, neki kell intézkednie, a képzômûvészeti szövetség nincs abban a helyzetben, hogy cserehelyiséget biztosítson, ahogy nincs átalakításra sem pénze. Talán egy városi képtár megteremtése lenne indokoltabb. Ami a tanácsosi minôségemet illeti, én tanácsot és nem kalácsot adhatok. A régi kultúrfelügyelôség már nem mûködik, mint a pártállamban, hiszen nincs cenzúra, nincsenek politikai elvárások. Az alapítványok saját céljaikat követik, a kultúrtanácsos a hivatásos mûvészetért felel, de a hivatásos mûvészek is értik a mesterségüket... Ha megkérdeznek minket, mi mindenképpen pozitívan reagálunk, megpróbálunk megoldást találni, javasolni és továbbítani a kéréseket a megyéhez és a minisztériumhoz. Ennyit tehetünk. A véleményünk sokszor nagyon fontos szakértôi szempontból. Visszatérve a Nagy Imre- galériára, addig, amíg nincsenek meg a megfelelô muzeális körülmények, addig lehetetlen berendezni a képtárat. Mint mondtam, melléfogás volt az, hogy a képzômûvészeti szövetség hatáskörébe utalták a galériát, holott köztudott, hogy az alap nem tudja a képzômûvészeti termek költségeit sem kezelni, éppen pénzhiány miatt.
—A pénzhiány fölöttébb unalmas megközelítés. Ha pedig nincs, kérni sincs honnan, fölöttébb reménytelen. Ha pedig az sem, marad az önkéntes munka, avagy önjutalmazás. Mint a forrás, helyenként felbuzognak szép ötletek...
— Ötletekkel nem, de tervekkel pályázni lehet, még akkor is, ha megkopott a kifejezés. Igen, tervezni kell, ahogy mondom, és pályázni alapítványokhoz. Van, ahol nem ábrándoznak el sokáig a szép ötleteken, jönnek, érdekôdnek. Szép ábrándokból és ötletekbôl légvárakat ha építhetnek.
— Mi a helyzet megyeszinten a mûemlékvédelemmel?
— Nincs nálunk mûemlékvédelem, csak deklarált szinten legfeljebb. Egyetlen megye a miénk, ahol nincs alkalmazott restaurátor, nincs alkalmazott szakember. Akkor mit tehetek én, azon kívül, hogy a dolgokat ismételten szóvá teszem. A felügyelôségen is lennie kellene legalább egy mûépítésznek. A múzeumtól is elment, aki tárgyi emlékeinkkel foglalkozott. Szebb jövôt keresett. A hivatalos mûemléklistát is állandóan aktualizálni kell, hiszen folyamatos átalakításoknak vannak kitéve a mûemlék épületek. Mint olyan, rengeteg magyar mûemlék hiányzik a listáról. Ha nem épület, akkor bronzkori síremlék, ha nem síremlék, akkor egy Árpád-kori éremkincs és így tovább. Ilyen tekintetben talán egy kicsit szerencsénkre szolgál, hogy szegények vagyunk, kevés mûemlékszámba menô épületet bontottak le ezidáig. Igaz, megjelentek az újgazdagok, a gyönyörû szép székely házsorokba szlatinai alumíniumtetôvel belônek egy csodaépítményt, szép kis tornyocskákkal. Magyarországon ma már nagyon szigorúak a standardok, van egy úgynevezett New-Yorki Charta, miszerint a közösség dönti el, mihez nyúl hozzá, mit hagy meg eredeti formájában: kaput, házat nem bont(hat) le senki önkényesen. Ehhez pedig nem kell pénz. Jobb helyeken beszól a polgármester: atyafi, ezt a 100-200 éves épületet nem szabad lebontani. Ha mi nem vagyunk annak tudatában, hogy milyen értékekkel rendelkezünk, akkor sajnálatos a dolog. A hagyományaink rombolása, sajnos, folyamatos. Az elöljáróságnak is tisztában kellene lennie azzal, hogy elôbb-utóbb beindul a kultúrturizmus, a látványt még el tudjuk adni... A mûépítészek dolga lenne úgy tervezni meg a falusi építkezést, hogy megfeleljen az az illetô település sajátosságainak. Maradjunk egy pillanatig még vidéken: minden falunak mára monográfiája kellene legyen. Lenne is, aki megírja, felkutassa a dolgokat, hiszen sok tehetséges néprajzosról tudunk megyeszerte. A Nyárádmentérôl például igen kevés az ilyenszerû jelzés, pedig néprajzban, szociográfiában jócskán gazdag vidék. Ahol pedig foglalkoznak a falu múltjával, jelenével, így jövôjével is, hihetetlen értékek jönnek felszínre — minimális anyagi ráfordítással. Tudjuk, akinek sok pénz áll rendelkezésére, az mindennel foglalkozik, csak éppen kultúrával nem.
— Vagy ott vannak a romló udvarházak, kastélyok. Valaki azt írta: valamennyi elburjánzott tájdaganat...
— Konszolidálni kell a romokat is. Elsôsorban a helyi közösségnek és elöljáróságnak kellene az "állagot" megóvnia. Ne hagyni, hogy tovább hordják a kastélyok leomlott falait tyúkólnak. A felügyelô nem lehet vidéki éjjeliôr, ha pedig jó szándékkal közelít szóval, esetleg erélyesebb hangon, legfeljebb megverik. A nyugat-európaiak mûromokat építenek, mi pedig herdálunk nagyvonalúan. Sajnos, a romok alatt is látszik az irány... Jól jön ez a mindenkori nacionalista politikának: eltûntök ti saját kezetek által, mihamarabb...
A marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésén a testület elé tárták a város idei költségvetésének tervezetét. Az iratcsomónak természetesen csak beszámoló jellege volt, hiszen még nem ismert az államtól érkezô összegek nagysága. Fodor Imre polgármester az ülésen azt is elmondotta, nem kizárt, hogy változni fog a jövedelemadók elosztása. A helyi közpénzügyi törvény szerint ugyanezen összegek fele az államkasszába, 40%-a a helyi, egytizede pedig a megyei tanácsok kasszájába kerül, ám a parlament szakbizottságaiban folyó viták nyomán lehet, hogy az elosztási arányt a kormány módosítani fogja.
Rátérve az iratcsomóban levô adatokra, a számítások szerint 209,266 milliárd lejes jövedelemre számít az idén a helyi tanács. A kiadások oldalán 264,163 milliárd lej szerepel. Így a becsült költségvetési deficit 54,897 milliárd lej.
A jövedelmekbôl 182,030 milliárd lej a különbözô adók, illetékek és egyéb bevételek összege. Többek között 49 milliárd lej az ingatlan- és telekadók fölbecsült idei összege, ami magánszemélyeknél több mint tízszerese, jogi személyeknél csaknem nyolcszorosa a tavalyinak. Ennek pontos értékét azonban a városi közpénzügyi igazgatóság csak legkésôbb március 15-ig számítja majd ki a kapott adóbevallások alapján. Hetvenmilliárd lejre számítanak a jövedelemadókból (az elôbbiekben említett 40%-os hányad). A lakosságtól összesen 30,730 milliárd lejnyi adót terveznek behajtani, ami nem egészen duplája a tavalyi összegnek. 12,780 milliárd lejt várnának a BERD-programhoz a költségvetésbôl, beruházásra nyújtott állami támogatásként, és 27,236 milliárd lejnek kellene érkeznie különleges alapokból. Többek között a különleges útalapból 12 milliárd lejt, a közmunkaügyi minisztérium lakásalapjából pedig 8,9 milliárdot kellene kapjon a város. Az idénre becsült költségvetési bevétel végösszege több mint kétszerese annak, ami a tavaly befolyt a város büdzséjébe.
Az iratcsomóban szereplô tervezett kiadások összege 2,78- szorosa a tavalyinak. A helyhatóság fenntartása eszerint 16,6 milliárdba kerülne (7,7 a tavaly). Szociális és kulturális célokra 58 milliárd lejt terveznek. Ebbôl 24 milliárd a tanügyi intézmények (14,5 a tavaly), 4,3 az egészségügynek (2,6 a tavaly), 1,78 a mûvelôdésre (1,43 a tavaly) és 27,9 a szociális védelemre (2,9 a tavaly).
Több közérdekû szolgáltatásra a tavaly elköltött összegek többszörösét tervezik ráfordítani az idén. Útjavításra és karbantartásra a tavalyi pénz több mint háromszorosát, 19 milliárd lejt szánnak. Lakásépítésre a tavaly elköltött 160 millióval szemben idén 10,1 milliárdot szánnak. A tervek szerint 12,5 milliárd jutna a központban épülô aluljáróra (tavaly 4,3), és 13,9 milliárdot fordítanának a hôközpontok és kazánházak felújítására (tavaly 370 millió). A tavalyi pénz több mint kétszerese jutna a közvilágításra (4,6 milliárd a 2,2 helyett) és a köztisztaságra (14,5 milliárd a 6,5 helyett). A tavalyi keret többszörösét fordítanák távközlésre és szállításra (7,68 milliárdot a 667 millió helyett), és a piacigazgatóság költségeire (4 milliárdot a 156 millió helyett).
1998-ban ünnepeltük Petôfi Sándor születésének 175. jubileumát, idén pedig halálának 150. évfordulójára emlékezünk. A nagy magyar költô tiszteletére szervezett szavalóverseny körzeti szakasza zajlott le folyó év január 28-án Szászrégenben. A rendezvényre a helyi mûvelôdési házban került sor a Kemény János Mûvelôdési Társaság, a szászrégeni és környékbeli magyartanárok metodikai köre szervezésében. A versenyen részt vettek a város általános iskoláinak V-VIII. osztályos tanulói. A Szászrégen környéki iskolákat csak a magyarói iskola tanulói képviselték. Az iskolákban megtartott szakaszon 19 tanuló jutott tovább. Két versenykategória volt: V-VI. osztályosok és VII-VIII. osztályosok számára kiosztottunk elsô, második, harmadik díjat és három dicséretet minden kategóriában. A könyvjutalmakat a helyi RMDSZ, a Máncz János Alapítvány és persze a Kemény János Társaság biztosította.
A szavalóverseny zsûrije négytagú volt: Mátyás Erzsébet tanítónô, Molnár Melinda egyetemi hallgató, Rusz Júlia XI. osztályos tanuló és Demeter Judit könyvtáros, a municípiumi könyvtárból.
A verseny tulajdonképpeni megkezdése elôtt Böjte Lídia, a Kemény János Társaság elnöke köszöntötte a versenyzôket és a közönséget, Geréb Marika XI. osztályos tanuló pár szóban ismertette a költô életmûvének jelentûségét, idézve Kosztolányi Dezsô szavait. Az V-VI. osztályosoknál az István öcsémhez, a VII-VIII. osztályosoknál az Egy gondolat bánt engemet címû vers volt a kötelezô. Minden versenyzô tehát egy kötelezô és egy szabadon választott verset kellett hogy elszavaljon. A szavalatoknál figyelembe vettük a szövegismeretet és az elôadásmódot. A szövegismeret általában minden tanulónál tökéletes volt.
Nagyon sokan választottak komoly és nehéz, korukhoz nem nagyon illô verset. Talán azokat, akik továbbjutottak e városi szakaszon, irányítani kellene a felkészítô tanároknak, hogy egyéniségükhöz és elôadásmódjukhoz közelálló verset válasszanak.
Az V-VI. osztályosok csoportjában: elsô díj: Laczkó Tímea, második díj: Serfözô Madocsa, harmadik díj: Szabó Andrea. Dicséretet kaptak: Fazakas Blanka, Pap Tímea, Varga Anna. A VII-VIII. osztályosoknál elsô díj: Boldizsár Annamária, második díj: Szöcs Tünde (Magyaró), harmadik díj: Kiss Emese. Dicséretet érdemeltek: Dely Krisztina, Nagy Márta és Barabás Erzsébet.
A szászrégeni versenyt inkább a lányok uralták, a fiúk közül csak Serfôzô Madocsa jutott "pódiumra", aki kiemelkedett szép szavalataival, fôleg a kötelezô vers volt neki "testre szabott". Minden versenyzô elismerést érdemel, hiszen bátorság kell ahhoz is, hogy közönség elôtt szerepelj és tudásod legjavát nyújtsd. A rendezvényt színesebbé tette a 3-as Számú Általános Iskola tanulóinak mûsora, akik megzenésített Petôfi-verseket adtak elô.
A járdákat sokfelé nem takarították
Tegnap a havazás lendülete alábbhagyott. Forgalmi gondok ettôl függetlenül voltak, a Galac irányából érkezô gyorsvonat fél órát késett, és a kiesés miatt a Kocsárd irányából Brassóba tartó szerelvény menetrendjében is negyven perces késést jegyeztek — tudtuk meg tegnap délben a marosvásárhelyi vasútállomás diszpécserétôl. Az idôjárás miatt továbbra sem állítottak le megyénket érintô vasúti járatokat.
Az utakon a helyzet változatlan volt. Marosvásárhelyen tegnap is munkában voltak a Citadin úttakarítói, a megszokott útvonalakon kívül a polgármesteri hivatal kérésére több mellékutcát is kezelésbe vettek. A cég szolgálatos diszpécsere szerint a város fôbb utcái járhatóak voltak. Hasonlóan a megye útszakaszait is használni lehetett, az illetékesek információi szerint az útfelületek nedvesek voltak, legtöbb egy centiméter vastag, homokkal összekeveredett hóréteg borította ôket.
Amióta Ioan Muresan Maros megyei parlamenti képviselô személyében új mezôgazdasági és élelmezésügyi minisztere van az országnak, egyre többször lehet hallani, újságban olvasni, hogy "most már aztán igazán fel kell számolni az állami mezôgazdasági vállalatokat, e veszteséges, anakronisztikus szervezôdéseket, s a földtulajdonosoknak, kiknek jó része most e gazdaságok részvényese, vissza kell adni a földeket". Persze az ellendrukkerek tábora is széles, akik azon a véleményen vannak, hogy az ország élelmének jó részét még mindig e mamutgazdaságok szolgáltatják, s a magángazdák nem fogják tudni ellátni a városi lakosságot.
A szászrégeni Agroindustriala Rt. háza táján különösen viharos események zajlottak az utóbbi években. A Maros megyei parasztpárti szervezet Florea(prefektus)- frakciója, és Muresan-frakciója harcolt ennek vezetôi tisztségéért. Az elôbbi a jelenlegi vezetôt, Boariu Mihait akarta megtartani az igazgatói székben (meg is tartotta mindmáig), viszont Bukarestbôl a tavaly kinevezés jött, mely szerint Crisan Teodor a fômenedzser. Ebbôl kifolyólag még mindig tart a törvényszéki per. Crisan Teodor állítja: "Szégyen, hogy az állami vagyonkezelô, vagyis a FPS még mindig a vállalat élén tartja Boariut, hiszen például 1998- ban tudtommal nyolcmilliárd lejes veszteségük volt. Hát nem csoda, hogy Romániában így mennek a dolgok, ha egy ilyen vezetôséget évekig nyeregben lehet hagyni. Én magam tárca nélküli igazgatónak tekintem. Mindenesetre sürgôsen privatizálni kell ezeket a mezôgazdasági vállalatokat. Az állam ugyanúgy szubvencionálja ezeket is, mint a bányászatot. S miközben a bányákat bezárják, a bányászatot próbálják nyereségessé tenni, a mezôgazdaságban nem tesznek semmit a veszteséges cégek felszámolásáért. De eljön ennek is az ideje."
Az ÁVA Maros megyei kirendeltségének igazgatója, Doru Mihai Opriscan ezzel kapcsolatban ezt mondja: "Hamarosan a szászrégeni Agroindustriala Rt.-nél megtartják az évi közgyûlést, a tavalyi év kiértékelését. Akkor majd kiderül, hogy miként gazdálkodtak. Ha valóban nagyok a veszteségek, akkor e számvetés után kell elgondolkoznunk azon, hogy kicseréljük a menedzsereket. De semmi esetre sem Crisan Teodor úrral, akinek semmi köze a mezôgazdasághoz. Régenben vannak 15-20 éves tapasztalattal rendelkezô farmvezetôk, s ha Boariu Mihai nem megfelelô vezetô, akkor közülük fogunk választani helyette mást. A privatizálást most az késlelteti, hogy az új törvény szerint a magánosítandó cégek vagyonát újra fel kell értékeltetni. Ez egyrészt sok idôbe telik, másrészt olyan eladási árakat fog eredményezni, hogy a potenciális vásárlók majd messze szaladnak, mikor tudomást szereznek róluk."
Boariu Mihai igazgató úgy véli: "Az adósságokért nem a vezetôség a hibás. Valóban tartozunk az államnak, adóhátralékaink, járulékadósságaink vannak. De ennek nagyon sok oka van. Leginkább az infláció, hiszen a hitelkamatok 1997-ben akkorára nôttek, hogy teljesen elástak bennünket. Ha a közgyûlés után olyan döntés születik, hogy én hibás vagyok a kialakult helyzetért, természetesen nyugodtan félreállíthatnak. Egyelôre tesszük a dolgunkat. 250 hektáron el kell végeznünk a tavaszi szántást. A gyümölcsösökben nyírják a fákat."
Boariu Mihai azt állítja: a tavaly 1,5 millió lejes profitot termeltek. Csakhogy ha valakinek állami adósságai vannak, mindjárt megkérdôjelezôdik a nyereségesség.
Milyennek értékelik a megyei RMDSZ helyzetét — Mózes Edith, újból foglalkozik a tôle már megszokott stílusban az RMDSZ megyei szervezetének kérdéseivel. Megszólaltatta a valamikori Nyílt levél "aggódó" aláíróinak egy részét. Hogy miért pont ezt az 5 személyt, az nyilván a riporternô kizárólagos joga.
Csíki Boldizsár megfontolt, józan helyzetismeretrôl tanúskodó nyilatkozata az új RMDSZ megyei vezetôség részére megszívlelendô és megoldandó kérdéseket vet fel. Remélhetôen majd személyes megbeszélések sora is hozzá fog járulni a munka megjavításához a jövôben.
Dr. Kerek István állításaival egyszerûen nincs mit kezdeni. Kérdésem csak az — ami minden aláíróhoz is szól —: hány órát áldoztak arra 1997-1998-ban, hogy az RMDSZ megyei szervezetének munkáját segítsék?
Molnár Gáborhoz egy pici kérdésem van csupán: hány RMDSZ-tisztségviselô — aki az RMDSZ segítségével jutott jövedelemhez — tartotta be a kongresszusi határozatot és fizetett be az RMDSZ pénztárába 10%-ot az így elért jövedelembôl? Hiszen ez kb. havi 5 millió lejt jelent, ami kizárhatta volna a mai, valóban nem kedvezô helyzet kialakulását.
Gálfalvi György helyzetelemzése nagyon reális. Vajon a Maros megyei vagy minden megyei és az országos RMDSZ eredménytelensége okozta azt, hogy 1990-ben 600-700 résztvevôvel gyûlésezô körzetek ma nehezen tudnak 60-80 tagot összetoborozni egy-egy tisztújító gyûlésre?
Ez egyenesen kapcsolódik a Szepessy László nyilatkozatához, ami végülis írásra késztetett, hiszen Ô az én nevemet is említi, sôt, kinevez a "megyei RMDSZ-vezetés" tagjának. 1990-ben valóban tagja voltam az akkori városi szervezet vezetôségének, de miután gyermekeim Magyarországra telepedtek, nem tartottam erkölcsileg elfogadhatónak, hogy a megyei szervezet vezetôségében bármilyen felelôs tisztséget elvállaljak. (A városi szervezet ismert okokból nem létezik). A tíztagú — csángó gyermekek nyaraltatásával és oktatásával foglalkozó — bizottság tagjaként próbáltam tenni valamit. 1997-ben a megyei Ellenôrzô Bizottságnak lettem tagja. (Már ez is kizárja, hogy a vezetôség tagja legyek).
A lényeg nem is ez, hanem szeretném e minôségemben is megnyugtatni a megyei tagságot és Szepessy urat, hogy az RMDSZ vagyona meg van és "kézen-közön" nem tûnt el semmi. Még azok az alapeszközök, amiket Szepessy úr a Zonda Attila megválasztása elôtt 2 héttel a megyei szervezet vagyonából átadott — nem tudom, milyen céllal — valakinek, s amelynek leltárba vételét egy hétig megakadályozta, azok is megvannak. Külön örömömre szolgál, és nagy elégtétel számomra az, hogy a leltár, amit Szepessy úr most oly büszkén felajánl nekünk, s amit mi készítettünk a Zonda Attila kérésére, most ilyen nagy adunak tüntethetô fel. Talán emlékszik, hogy akkor majdnem "máglyára" kerültem azért, mert ezt a leltárt elkészíteni mertük.
Ami az RMDSZ súlyának mérlegelését illeti, nehéz összehasonlítani a kormányba lépés elôtti és utáni idôket. 1990-ben nem tudtunk összehozni egy Bolyai ref. kollégiumot magyar oktatási nyelvvel, de az akkori vezetôség sem gondoskodott egy megfelelô székházról, noha mindenki tudta, hogy a Bolyai téri székház csak ideiglenes. Szóval, nagy a különbség a '90 évek eleje és vége között. Kezdve a külföldi segítségtôl az országos RMDSZ anyagi támogatásáig. Ami a "kitaposott utat" illeti, nem tudom, mire alapozza Szepessy úr azt a véleményt, hogy: "akkor a megyében erôs Egységpárt volt és a megye vezetése is PUNR-s vagy PUNR-szimpatizáns volt". Na, és ma milyen "az a része"?
Ami a 2-es körzeti választásokat illeti, gondolom, dr. Kolozsváry Zoltán rájött, hogy miért nem rá szavazott a tagság a TKT-jelölt esetében.
Egy dologban egyetértek minden hozzászólóval: jómagam sem vagyok megelégedve az RMDSZ megyei szervezetének munkájával és eredményeivel. Ez abból a jelentésbôl is kitûnik, amit az Ellenôrzô Bizottság a megyei konferencia elé fog terjeszteni. (De nem voltam elégedett a régi vezetôség vagy az országos RMDSZ-vezetôség eredményeivel sem, s nem leszek elégedett az új vezetôség eredményeivel sem talán). De sajnos, nem verik le egymást azok, akik bármilyen kis munkát vállalnának, hogy az eredmények jobbak legyenek.
Nyilván a megyei, de országos szinten az eredménytelenség hozzájárult ahhoz, hogy a tagok elvesztették a bizalmat, nem az RMDSZ- ben, hanem abban, hogy a ma uralkodó viszonyok közt el is lehet érni valamit. Ne beszéljünk most a Bolyai-egyetemrôl, csak egy olyan pici kérdésrôl, hogy 2 év alatt nem sikerült elérni azt, hogy a moldovai Klézsén, ahol 30 magyar család kérte a magyar nyelvoktatást (fakultatív módon), egyetlen órát is megtartsunk. Bent vagyunk a kormányban, de a bákói tanfelügyelô és a helyi iskolaigazgató mindezt meg tudta akadályozni. A Nagy Imre képtárról vagy más országos kérdésrôl ne is beszéljünk. Szóval, uraim, nem nyilatkozatok segítik az RMDSZ-t, hanem a hozzáállás és a munkavállalás. Talán Kincses Elôd programja, miszerint egyesíti a radikális és mérsékelt vonalat, meghozhatná azt az egységet, amirôl annyit beszélünk, s amire annyira szükségünk van. Vagy már Kincses Elôd sem jó??? Ezt magyarázta meg a 2. körzetben dr. Kolozsváry Zoltán, s talán ezért nem lett TKT-tagjelölt.
Mindezek ellenére, figyelembe véve, hogy egyre erôsödik a transzilván szellemiség, bízom abban, hogy Erdély népe — s benne magyarságunk — még szebb napokat is megér.
Marosvásárhelyen a Méntelepen a tegnap zajlott le a tenyészmének elosztása körzetek szerint. Az eseményen jelen volt Marin Constantin mérnök, a Fajlovak Országos Társasága képviselôje, Suba Kálmán szakmérnök, a Megyei Mesterséges Megtermékenyítô és Tenyészállat- kiválasztó Hivatal igazgatója, dr. Csép Sándor, Miklea István, a nevezett hivatal munkatársai, és természtesen a "házigazda" Vajnár József, a Méntelep igazgatója. Mint köztudott, a tenyészállatok elosztása évente egy alkalommal történik, a cél: a lóállomány genetikai felújítása. A szakemberek találkozója sajnálatos módón Suba Kálmán és Vajnár József heves vitájával kezdôdött, amelynek lényeg: a két cég között rossz az együttmûködés. Suba K. azzal érvelt, hogy a múlt év novemberében hivatalos átiratban kérte a Méntelep vezetôjét az együttmûködésre, vagyis hogy bocsássa rendelkezésére a Méntelepen lévô állatállománnyal kapcsolatos adatokat. Suba szerint ez nem történt meg. Vajnár J. igazgató elmondta: a téli idôszakban a Méntelepen készítik elô a tenyészméneket a tavaszi-nyári idôszakra. Az állatok nevelésére, takarmányozására az állam egyedenként naponta 40000 lejt biztosít. Ôk mindent megtesznek annak érdekében, hogy megfelelô tenyészkondícióban vihessék el a méneket az igénylôk. A múlt évben 40 tenyészmén a Méntelepen maradt egész nyári idôszak alatt, mivel azok elosztása nem történt meg. Magyarul: nem volt ahova kihelyezni azokat.
Marin Constantin mérnök hiába csillapította a vitázókat, a két cég vezetôje idônként a vita heve miatt sorra kivonult a terembôl. Végül is egyezség született. Megtörtént a mének tenyészszemléje. A szakemberek megállapították, hogy a tenyészállatok jó kondícióban vannak, kihelyezhetôk a megye területén lévô fedeztetô-állomásokra, ha van erre igény. A gazdák a körzeti mesterséges megtermékenyítô állomások munkatársainál jelentkezhetnek Ádámoson, Ludason, Segesváron, Régenben, Sáromberkén, Nyárádszeredában és Marosvásárhelyen.
Az állatok szemléje után csillapodtak a kedélyek. Amint kiderült, a tenyészállatkiválasztó hivatal és a Méntelep közötti együttmûködést szorosabbá kell tenni. Az elmúlt évek során valóban voltak mulasztások az akkori vezetôk között, de azért nem a jelenlegiek a hibásak.
Elkezdôdött tehát az elosztás. Vajnár igazgatótól megtudtuk, hogy 36 tenyészmén már a megye területén van, a tegnap 74 egyed volt a telepen, azokat osztják el körzetenként az igénylés szerint. Az elosztás márciusban fejezôdik be.
Dr. Csép János újonnan felhívta az állattenyésztôk figyelmét, hogy amennyiben valaki bizonyítottan zugapaállatot használ fedeztetésre, a pénzbeni bírság 500.000-700.000 lej. Ha a gazda 48 órán belül fizeti ki, akkor a bírság 250.000 lej. Ha bebizonyítható, hogy a zugmének hozzájárultak ló-betegség elterjedéséhez, akkor a tett börtönnel büntetendô.
A megyei statisztikai hivatal adataiból
Elkészült a Megyei Statisztikai Hivatal 1998-as évre vonatkozó összesítése. Sajnos az általuk közzétett adatok alapján azt láthatjuk, hogy a legtöbb statisztikai mutató rosszabb, mint egy évvel korábban, azaz helyzetünk mind gazdasági, mind társadalmi vonatkozásban romlott. Az alábbiakban néhány, megyénkre vonatkozó adatot sorolunk fel, amelyek nem tükrözik ugyan teljes mértékben életünk minden területét, de többé- kevésbé átfogó képet adhatnak róla.
A tavalyi év ipari termelése 12,4%-kal kisebb mint 1997-ben, de ha a ledolgozott munkanapok arányát is figyelembe vesszük, akkor a csökkenés 20,0%. Az utolsó negyedév hasonló mutatói a harmadik negyedévhez képest: 2,8%-os csökkenés, a ledolgozott munkanapok arányában pedig leheletnyi növekedést tapasztalhatunk, hiszen az ipari termelés 0,1%-kal haladta meg a harmadik negyedévi szintet.
A fenti számok nagyrészt a munkatermelékenység évi 12,0%-os csökkenésére evzethetôk vissza. Reménységre adhat okot, hogy a munkatermelékenység az utolsó negyedévben már nem csökkent. A termelés és a termelékenység csökkenése mellett nem csoda, ha az ipari forgalom 15,8%-kal alacsonyabb, mint egy évvel korábban.
Nem jobb a helyzet a mezôgazdaságban sem, ahol a változatlan 409789 hektáros területen idén kevesebb lett a termés. Itt az okok között kiemelt helyet foglal el a tavalyi év kedvezôtlen idôjárása és az árvíz. Az állatállomány csökkenése ezek után már nem jelent meglepetést, annál is inkább, mivel országos szinten is tapasztalható a húsfogyasztás redukálódása, a kereslet egyre kisebb ezek iránt a termékek iránt. Ez a probléma leginkább az állami és vegyes vállalkozásokat érinti. A magánszektorban ugyanis csak 1,2%-kal kevesebb juhot és 2,4%-kal kevesebb kecskét tenyésztettek, míg a sertés- és baromfiállomány 1,0 illetve 14,8%-kal növekedett.
A gyengülô gazdasági viszonyokat a megye társadalmi helyzete is tükrözi.
1998-ban megyénkben 1.591.680 lej volt a bruttó, míg 1.257.541 lej a nettó átlagfizetés. Bár ez számszerûen nagyobb a korábbi hónapokénál, a múlt év hasonló idôszakának szintjéhez képest a bérek vásárlóereje 7,4%-kal csökkent.
A munkanélküliek száma 1999. január 10-ig 1986-kal nôtt 1998. december 10-hez képest. Tehát összesen 26.239 személy szerepel a nyilvántartásban. Ezek közül 18.119-en jogosultak a munkanélküli-segélyre. A járadékra nem jogosult munkanélküliek 56,2%-a szakképzett munkás, 39,9%-a pedig szakképzetlen. Ez utóbbiak 26,8%-a ráadásul nem fejezte be iskolai tanulmányait sem. A nagyfokú átszervezések során csökkent a nôk aránya a munkanélküliek között (1999 januárjában 44,8%), persze a férfiak aránya növekedett.
A nyilvántartásban szereplô munkanélküliek 66,6%-a munkás volt, 31,5%-ának középfokú végzettsége van, míg 1,9%-uk felsôfokú végzettséggel rendelkeziek.
A munkanélküliségi ráta megyénkben 9,4%, ami az egy hónappal korábbi 8,7%-hoz képest növekedést mutat. Ez majdnem kétszerese a fôvárosban nyilvántartott munkanélküliek arányának.
Az állandó keresettel nem rendelkezô személyeket még jobban sújtja az a tény, hogy 1998-ben az élelmiszerek árai 26,5%-kal, a nem élelmiszer jellegû termékeké 46,8%- kal, míg a szolgáltatásoké 68,2%-kal nôttek. Ez átlagosan 40,6%-os drágulást jelent.
Év végén a Kereskedelmi Regiszterbe 16.089 cég volt bejegyezve, 15.796 magántôkével rendelkezô, 39 teljes egészében állami tulajdonban levô (ide értve a közszolgáltatókat) és 205 vegyes tôkéjû vállalkozás.
1998 elsô 10 hónapjában, bár az export értéke megyénkben 22,3%-kal felülmúlta az import értékét, az egy évvel korábbi, hasonló idôszakhoz képest 1,1%-os csökkenést mutat, míg az import 24,8%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet.
Az utasokról ismét megfeleldkeztek
Tegnap közöltük, hogy február elsejétôl megszüntették a marosvásárhelyi Dózsa György utcai 2-es Számú Általános Iskola elôtti buszmegállót, ahol ezután mindössze a maxi-taxik állnak meg. Miért volt szükség erre az intézkedésre, és miért nem értesítették idôben a sajtón keresztül az utazóközönséget — kérdeztük Emil Chiorean jogászt, a Marosvásárhelyi Közszállítási Rt. igazgatóját.
— Pénteken utasítottam a közönségszolgálati irodát a hétfôtôl életbe lépô változásokról. Utólag szereztem tudomást arról, hogy a helyi rádiókat értesítették, mellôzték az írott sajtót. A Dózsa György és 1918. December 1. utcák keresztezôdésének forgalomelterelése miatt hétfôtôl a kombinát — Tudor lakónegyed útvonalon közlekedô 17-es számú autóbusz a Moca üzlettel szemben levô megállóban és nem az iskola elôtt veszi fel az utasokat. Ugyanakkor a 7-es autóbusz az Avram Iancu Líceum elôtt áll meg.
— Többen szóvá tették szerkesztôségünkben, hogy hétfô délután, munkából kijövet, hiába jeleztek a 17-es busz vezetôjének, az nem volt hajlandó fékezni a Moca elôtti megállóban.
— Valamennyi sofôrrel közöltem az új megállókat. Valószínûleg megszokásból nem álltak meg. Azt, hogy az elsô napokban figyelmen kívül hagyják az új jelzéseket, s a régi, megszokott megállókban fékeznek, nem tartom kizártnak. Semmiképpen nem nevezem ezt természetesnek, de sajnos, elkerülhetetlen.
Külön kommentár fölösleges, ismételten csak remélhetjük, hogy minden közszállításiban tudatosul végre: ôk vannak az utasokért és nem fordítva!
A múlt hét végén Teodor Melescanu Marosvásárhelyen találkozott opártja megyei szervezetének vezetôivel, egyetemi tanárokkal, párttagokkal és szimpatizánsokkal, valamint a sajtó képviselôivel. Ekkor volt alkalmunk villáminterjút készíteni a volt külügyminiszterrel.
— Különös, mondhatni groteszk jelenséget figyelhettünk meg az utóbbi idôben. A legutóbbi bányászjárást követô, "háború utáni" idôben, a politikai elit nagy része úgymond ráharapott a "témára", s ezt a tragikus, idônként tragikomikumba hajló eseményt is politikai tôke kovácsolására szeretné felhasználni. Akár szimptomatikusnak is nevezhetô a reakció, amelynek azonban hátránya, hogy eltereli a figyelmet a lényegrôl. Ugyanis alapjában véve elvekrôl van szó, amelyeket a politikai pártoknak magukévá kellett volna tenniük. Nem gondolja, hogy a mód, ahogyan a politikusok az eseményeket kommentálják, eltér az elvektôl a csoportérdekek javára? Ön, illetve a pártja mi módon tudna hozzájárulni ahhoz, hogy a lehetôségek arányában, mégiscsak megmaradjunk az elveknél?
— Örömmel állapítom meg, hogy vannak olyan témák, olyan problémák, amelyekben teljesen egyformán gondolkodunk. Tökéletesen egyetértek azzal, hogy szégyenletes komédia zajlott le a parlament rendkívüli ülésszakán. A megszólalók nagy része arra használta fel az alkalmat, hogy kisebb vagy nagyobb politikai tôkéhez jusson. Adott pillanatban az is kétségesnek tûnt, hogy mindannyian ugyanarról a témáról beszélünk, annyira különbözô álláspontok ütköztek, és annyira távol álltak a reális problémától. Az emberek nem szólamokat, kampányszöveget vártak a parlamenttôl. Valószínûleg azt szerették volna látni, hogy a parlament képes-e biztosítani a közrendet, a nyugalmat, azt, hogy mit szándékszik tenni, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elô, hogyan lehet ezeket megelôzni, a társadalmi következményeit elkerülni, és így tovább.
Hogy mi mit tehetünk? Elsôsorban, számunkra úgy tûnik, hogy az egyetlen megoldás az lehet, ha a parlament egy bizottságot hozna létre, amely elemezné a Zsíl-völgyi eseményeket, megállapítaná a kormány, a miniszterek, a szakszervezetek, illetve azok vezetôi, a politikai pártok felelôsségét, ha van ilyen felelôsség. A mi meglátásunkban, ha folytatjuk ezt a meddô vitát, amelyben senki sem próbál tanulságokat levonni, senkit sem érdekel az olyan intézkedések meghozatala, amelyekkel megelôzhetnénk a hasonló eseményeket, hanem az olcsó, mondhatni balkáni politizálás szférájában maradunk, világos, hogy egyetlen "eredményünk" a hitelünk elvesztése lehet. Mind a parlament, mind a politikai osztály hitelét veszti. Ezen kell változtatni. Erre kell az a bizonyos bizottság.
— Ön gazdag politikai, kormányzati, diplomáciai tapasztalattal rendelkezik. Románia jelenlegi helyzete mondhatni kilátástalan, hiszen szemmel láthatóan egyre távolodik a NATO-, illetve az Európai Uniós csatlakozás lehetôségétôl, véleménye szerint mit kellene tennie Romániának, a jelenlegi, valamint az elkövetkezendô kormányoknak ahhoz, hogy az ország valamennyire hiteles, és pozitívan mozgósító perspektívához jusson?
— Újból örömmel állapítom meg, hogy van még egy kérdés, amelyben hasonló állásponton vagyunk. Ami az utóbbi években történt, lényegében olyan "evolúció" volt, amely egyre inkább eltávolított a NATO és az Európai Uniós integráció lehetôségétôl. Ezt elegánsan negatív gazdasági növekedésnek nevezhetnénk, ami magyarán folyamatos visszaesést jelent. Ez pedig sajnos, egyre inkább eltávolít az integráció perspektíváitól.
Ha a tulajdonképpeni kérdésre akarok válaszolni, azt kell mondanom, hogy újra kell gondolni a politikai akaratot, hogy tényleg ezt akarjuk-e. S ezt nem csupán egyik vagy másik pártnak kell megtennie. Ha valóban az európai integráció a célunk, közös akaratra van szükség. Azonban ennyi nem elég. Elengedhetetlenül szükséges olyan intézkedések meghozatala, amelyek fellendítik Románia gazdaságát. Arra kell/ene/ törekednünk, hogy a lehetôségekhez mérten csökkentsük a többi csatlakozni óhajtó országgal szembeni lemaradást, oly módon, hogy ez világos távlatot kínáljon számunkra, öt, tíz évre, amely alatt Románia pontosan kidolgozhatja integrációs stratégiáját. Véleményem szerint az elkövetkezô idôszakban kemény próbát kell kiállnunk, sok problémát megoldanunk, beleértve a román-magyar kapcsolatokat is. Abban a pillanatban, amikor Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, az Európai Unió határa a Románia és Magyarország közötti határsávra kerül. A gazdasági egyenlôtlenség, és a hátrányok sokkal szembeszökôbbekké válnak attól kezdve. Szembe kell néznünk azzal is, hogy abban a pillanatban, amikor Magyarország is csatlakozik a schengeni egyezményhez, esetleg kötelezik, hogy vízumkényszert vezessen be. Nem beszélve arról, hogy gazdasági szempontból Magyarországnak meglesznek azok az adui, amelyeket az EU-tagság biztosít. Románia viszont, igaz, hogy piacot nyitott Nyugat felé, de ennek ellenére, nem lesz az Unió teljes jogú tagja, lemarad. Éppen ezért vagyok kénytelen újból hangsúlyozni a politikai akarat újraelemzésének, és fôleg a gazdasági fellendülést elôsegítô intézkedések meghozatalának a szükségességét. Ezt nemcsak az újabb remény érdekében kell megtenni, hanem a Románia és EU-kapcsolatok perspektívája szempontjából is.
A hivatalos bejelentést dr. Benedek Imre vezérigazgató tette, Necula Liana gazdasági igazgató és Onoc Angela jogtanácsos jelenlétében a megyei kórház felújított protokolltermében tartott tegnapi sajtótájékoztatón. A pénztárat a fent említett vezetôség március 31-ig irányítja, amely idôponttól az egészségügyi társadalombiztosítási törvény elôírásai lépnek érvénybe, ha ki nem tolják az átmeneti idôszakot. A pénztár megalakulásával egyidôben megszûnt a megyei egészségügyi igazgatóság, s ennek vezetôje az újonnan létrehozott Közegészségügyi Igazgatóság élére került, amely a volt közegészségügyi felügyelôség és a volt egészségügyi igazgatóság szerkezeteire épül.
A sajtótájékoztatón Benedek fôorvos beszámolt arról, hogy az elkövetkezô idôszakban mit tesz a pénztár vezetôsége annak érdekében, hogy az új szerkezet mûködôképessé váljék. Elôször is létre kell hozni a különbözô szakosztályokat, részint a megyei igazgatóság személyzetének átvételével, részint új alkalmazottak versenyvizsgával történô felvételével. A becslések szerint a jelenlegi 11-rôl a távolabbi jövôben 300-ra is emelkedhet az alkalmazottak száma.
A szervezés további vetületeit a felszerelés beszerzése jelenti, elsôsorban a számítógépeké és programoké, amelyek alapján bonyolítják a tevékenységet.
Ahogy jóváhagyást kapnak a folyó költségekre, elkezdôdik a volt Iskola utcában, a sportrendelô helyén kijelölt székhely felújítása is.
A pénztárnak az elsô negyedévre állami alapokból 54 milliárd lejt utaltak át. Ez azonban kevés, ha arra gondolunk, hogy — lévén egyetemi központ — a marosvásárhelyi egészségügyi intézményekben az egész ország területérôl érkezett betegeket is kezelnek — hangzott el a tájékoztatás során. A helyzet rendezését a pénztár vezetôsége a pótköltségvetéstôl reméli. Az egészségbiztosítási alapokba az elmúlt évben 212 milliárd lejt gyûjtöttek össze megyénkben, miközben a kintlevôségek elérték a 12 milliárdot. Ennek több mint fele a dicsôszentmártoni BICAPA vegyi üzemet, a régeni IFET-et és a szovátai fakitermelô vállalatot terheli. Amint a jogtanácsosnô beszámolt rüla, az adósok ellen eljárást indítottak, ami részben meghozta eredményét.
Amint a Népújság kérdésére válaszolva az aligazgatónô elmondta, a lakosságtól és a gazdasági társaságoktól begyûjtött pénz még igen hosszú utat jár be a kincstáron, a pénzügyminisztériumon át az egészségügyi minisztériumig, s onnan vissza a megyébe. A pénztár vezetôségének tervei között szerepel, hogy a díjak begyûjtését a vidéki központokban is megszervezzék. Az igazgató pedig arról tájékoztatott, hogy megérkeztek a programok az orvosokkal megkötendô keretszerzôdésre, s ahogy szabadkezet kapnak, a biztosítási könyvecskék nyomtatása is elkezdôdhet. Feltételezések szerint a lakosság több mint 70 százaléka iratkozott fel a családorvosokhoz, s az általuk benyújtott listákat már bevezették a számítógépekbe, ellenôrzésük a rendôrség lakosságnyilvántartási osztályának segítségével történik.
Arra a kérdésre, hogy a pénztár költségvetésébôl kiegyenlítik-e a gyógyszertárakkal szemben felgyûlt adósságot, nemleges válasz hangzott el, a minisztériumi utasítás szerint a biztosítási pénzeket nem költhetik el erre a célra, az a kötelezettség a felsôbb fórumokra hárul.
A vezérigazgató jónak minôsítette az együttmûködést valamennyi tényezôvel, s a sajtóval való viszonyában átláthatóságot, rendszeres és pontos tájékoztatást ígért.
Sajtótájékoztató a Pro Európa Ligánál
Hétfôn délután a Pro Európa Liga székházában sajtótájékoztatót tartott a Rhododendron és az Outward Bound Alapítvány, valamint a liga abból az alkalomból, hogy végre megjelent a Maros megyei nem kormányzati szerveztek (NGO-k) katalógusa. A munkálat fô koordinátora, Ábrán Péter, a Rhododendron Alapítvány egyik vezetôje elmondta, hogy tavaly a Civil Társadalom Fejlesztése Alapítvány 2600 dollárt utalt át arra a célra Maros megyének, hogy megszervezzék az NGO-k fórumát, majd összeállítsák a katalógust, mely 167 civil szervezet adatait tartalmazza. Megyénkben ugyan több mint 400 ilyen civil szervezet létezik, de a 14 önkéntes adatgyûjtô — akik személyesen jártak el minden alapítványhoz, társasághoz, vagy levélben keresték meg ezeket — megállapította, hogy mindössze 167 a valóban tevékenykedô szervezetek száma. A katalógus, ha lesz rá anyagi fedezet, minden évben bôvített és tökéletesített formában meg fog jelenni. A katalógust ingyenesen eljuttatják az abban szereplô szervezetekhez, a helyi hatóságokhoz, intézményekhez. Akit érdekel e kiadvány, és be akarja szerezni, annak az Outward Bound Alapítványhoz kell fordulnia.
Ugyanakkor az Outward Bound szervezet képviselôje bejelentette, hogy a Pro Európa Ligával, a Rhododendron Alapítvánnyal és az Alfa Transilvanã Alapítvánnyal közösen a Bartók Béla utcában kapott helyiségben hamarosan megszervezik az NGO-k tanácsadó központját, ahol egy egész sor hasznos tevékenységet fognak folytatni. Ide fordulhatnak majd mindazok az egyének, akik civil szervezeteket akarnak létrehozni, illetve már létezô, de még nemigen mûködô civil szervezeteket segítenek abban, hogy megvalósítsák elképzeléseiket, elérjék céljukat.
A sajtótájékoztatón kézhez kaptunk egy olyan határozatjavaslatot, melyet a Rhododendron Alapítvány a helyi tanácshoz nyújt be elbírálás végett. Ennek lényege az, hogy a lakosságot bevonják annak eldöntésébe, hogy a városban kik, mikor és milyen okból vághatnak ki fákat. Az alapítvány szeretné elérni, hogy a polgármesteri hivatal felelôssége teljes tudatában vegye elejét az indokolatlan fairtásnak.
A legutóbbi megyei tanácsülésen a képviselôk az 1998. évi, 62-es számú sürgôsségi kormányhatározat alapján megemelték a megyei tanács hatáskörébe tartozó illetékeket (városrendezési bizonylat, lakásépítési engedély, mélyfúvási és kotrási, bekötési engedély és egyes véleményezések). A megindoklás szerint az idei év szûkösnek ígérkezô költségvetése miatt szükség van a megye saját jövedelmének növelésére. A tanácsosok felvetették, hogy az építkezési engedély kibocsátásakor az ingyenesség vonatkozzon azokra a nemkormányzati szervezetekre is, amelyek öreg- és gyermekotthonokat építenek. A válasz értelmében erre nincs törvényes elôírás, s így a határozatba sem vehetik be. Felmerült a kérdés, hogy nem kellene-e csökkenteni az alagsori és manzárdlakások vagy egyéb helyiségek kialakítására megszabott illetéket, de a pénzügyi osztály vezetôje szerint ez sem törvényes, s így nem lehet szavazásra bocsátani. A tanácsosok végül is arról döntöttek, hogy a sürgôsségi kormányhatározatban elôírt maximális illetékeket még 50 százalékkal növelik. A határozat alapján az érintetteknek a városrendészeti bizonyítványért 150 négyzetméterig 21.500 lejt, 250 négyzeméterig 29.250, míg 500-ig 36.750 lejt kell fizetni. Vidéken a fent említett összegek 50 százalékát alkalmazzák. Január elsejétôl az megye által kibocsátandó építkezési engedélyért az épület és a hozzá tartozó szerelvények (vezetékek stb.) értékének egy százalékát kell kifizetni. Lakásépítési engedély esetében ez az összeg a felére csökken. A határozat szerint az építkezési engedély igénylésekor az adózásnál használt épületértékeket veszik figyelembe, s nem az építtetô által, sok esetben valótlan, alulbecsült épületértéket. Továbbá azért, hogy valaki házszámot, címet kapjon, 37. 500 lejt, a közétkeztetési egységek besorolására szükséges jóváhagyásért 250.000 lejt, a gáz-, áram-, víz- és telefonbekötés-engedélyért 45.000 lejt kell fizetni. A fent említett díjak és illetékek január elsejétôl érvényesek.
1999. január 11-31. között megyénkben 5103 személy szenvedett vírusos légcsômegbetegedéstôl, míg tavaly, azonos idôszakban csupán 4687 esetet tartanak nyilván.
Ugyanakkor nôtt a náthás betegek száma is, míg tavaly 27 esetet jelentettek, idén, ugyanabban az idôszakban 711 betegrôl tudnak.
Csökkent a tüdôgyulladások személyek száma, a fent említett idôszakban 1639 beteget jeleztek, míg 1998 elején számuk 2267 volt.
A Maros megye területén észlelt vírusos légcsômegbetegedések és a grippé gyors terjedése influenzajárvány közeledtére utal. Ajánljuk a lakosságnak, hogy kerülje a tömeget, vitamin- és proteindús ételeket fogyasszon, védekezzen a hideg ellen. A betegség jeleit (láz, izomfájdalom, torokfájás, köhögés, szemfájdalom, legyengült állapot) észlelô személyek maradjanak a lakhelyükön és igényeljenek orvosi ellátást, ne látogassák meg a kórházakban levô betegeket, ne menjenek közösségekben, kerüljék a zsúfoltságot, használjanak zsebkendôt tüsszentéskor és köhögéskor.
Egyszerû indítvány
Az RTDP hétfôn a lakosság életszínvonala csökkenése miatt egyszerû indítványt nyújtott be a képviselôház állandó bürójához. A párt szerint mind a Ciorbea-kormány, mind a Vasile-kabinet az országos bruttó össztermék csökkenésére alapozó gazdasági programot fogadott el, s ez a munkanélküliség lassú, de biztos növekedéséhez vezetett. Az RTDP szerint az egyszerû és a bizalmatlansági indítvánnyal az ellenzék a munkanélküliek, a nyugdíjasok és a többgyermekes családok nehéz helyzetére figyelmeztet. Ugyanakkor gratulál a Demokrata Pártnak, hogy elismeri a társadalomvédelmi intézkedések abszolút szükségességét. Az indítvány aláírói a kormányfôtôl egy olyan program mielôbbi kidolgozását és parlament elé terjesztését kérik, amely elôirányozza az elbocsátott munkaerô átirányításának alternatíváját, az átszervezési programok nyomán nehézségekkel küszködô családok pótsegélyezésének bevezetését.
Tisztújítás az RMDSZ képviselôházi frakciójában
A parlament tavaszi ülésszakának megkezdésével egyidôben, hétfôn megtörtént a tisztújítás a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselôházi csoportjában. A frakció elnöki tisztét ismét Varga Attila Szatmár megyei képviselô nyerte el. Hasonlóképpen megtartották tisztségüket a csoport alelnökei: Márton Árpád Kovászna megyei és Vajda Ferenc Tulcea megyei képviselô. A titkár ismét Böndi Gyöngyi Máramaros megyei képviselô lett. A képviselôház állandó bürójának titkári tisztségére az RMDSZ újra Kovács Csaba Tibor Brassó megyei képviselôt javasolta, akit az ülésen nagy többséggel megválasztottak. A szenátus állandó bürója titkárává Puskás Bálint Zoltán Kovászna megyei szenátort választották újra.
Az 1998-as év játékosa
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által szervezett szavazás alapján a francia Zinedine Zidane lett az 1998-as év legjobb játékosa, jelentették a hírügynökségek. Az elmúlt évi franciaországi világbajnokságon hazája válogatottjával aranyérmet nyert labdarúgó 518, míg a második helyen végzett brazil Ronaldo csak 164 pontot kapott. A 129 megkérdezett szakvezetô szerint a horvát Davor Suker érdemelte ki a harmadik helyet, ô 108 pontot kapott. A francia világbajnok fölényét és egyértelmû gyôzelmét jelzi az a tény, hogy 93 szakember sorolta ôt az elsô helyre.
Lezárult a Duna Televízió könyvgyûjtési akciója
A Duna Televízió által tavaly ôsszel meghirdetett könyvgyûjtési akció során 1060 adományozó hozzávetôlegesen 180 ezer kötetet juttatott el a gyûjtôhelyekre, tájékoztatott a televízió sajtóirodája. A könyveket a Szeptember végén címmel közzétett felhívásnak megfelelôen a vajdasági, bánáti és erdélyi szórványfalvakba szállíttatják el. Az adományoknak köszönhetôen teljes alapkönyvtárat állíthatnak össze két lerombolt szlavóniai falu, Kórógy és Szentlászló épülô mûvelôdési háza számára. Az összegyüjtött könyvek csaknem felét magánszemélyek, másik részét könyvkiadók és intézmények, fôképpen iskolák ajánlották fel. A Duna Televízió összesen 1,2 millió forint értékben adományozott lexikonokat és szótárakat.
Csángó bál a Petôfi Csarnokban
Negyedik alkalommal rendezi meg a moldvai csángó magyarok kultúrájának bemutatására zenés-táncos rendezvényét a Pro Minoritate Alapítvány szombaton Budapesten, a Petôfi Csarnokban. A szervezôk tájékoztatása szerint a tíz évvel ezelôtti táncház keretében tartott elsô rendezvényt egyre növekvô érdeklôdéssel követte a Marczibányi téri Mûvelôdési Központban, majd az Almássy téri Szabadidô Központban megrendezett csángó bál. A rendezvény sikerének köszönhetôen költözött mindig nagyobb nézôközönséget befogadó helyszínekre. A csángók páratlanul gazdag hagyományaiból ízelítôt adó bállal a moldvai magyarság létét fenyegetô kedvezôtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét. A rendezvény fôvédnökségét Orbán Viktor miniszterelnök vállalta el, és a bálra ezúttal is meghívót kaptak a magyarországi poltikai, kulturális, illetve tudományos élet jeles képviselôi.
A Gyôri Balett sikere
Nagy siker kíséri a Gyôri Balett nyugat-európai turnéját. Az együttes a hat országot érintô körutazás feléhez érkezett. Carmen és Carmina Burana címû táncjátékaival kivívta a közönség elismerését, mondta Kiss János igazgató. Az együttes vezetôje beszámolt arról, hogy az olasz, a svájci, az osztrák és a francia közönség egyaránt lelkesedéssel fogadta fellépésüket. A sikert jelzi, hogy meghívást kaptak egy, a mostanihoz hasonló turnéra.
Magyar Filmnapok Pozsonyban
Magyar Filmnapok kezdôdtek hétfôn a pozsonyi Mladost Moziban. A Pozsonyi Magyar Intézet rendezésében sorra kerülô idei filmnapokon A miniszter félrelép, A játékos, a Szenvedély és a Presszó címû magyar filmalkotásokat mutatják be a pozsonyi közönségnek.
Max van der Stoel Nobel-díjjelölt
A holland kormány hivatalosan Nobel-békedíjra terjeszti fel Max van der Stoelt, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet kisebbségi fôbiztosát. A 74 éves van der Stoel az elmúlt hét évben folyamatosan töltötte be ezt a tisztséget. Olyan etnikai konfliktusok kezelésébe kapcsolódott be, mint a balkáni vagy a baltikumi helyzet, de foglalkozott a magyar kisebbségek gondjaival is. 1991 óta van der Stoel az ENSZ egyik jelentéstevôje az iraki emberi jogok témájában.
Esély III. könyvbemutató
Február 5-én este 7 órától a marosvásárhelyi Bernády Házban (Horea utca 6. szám) Gálfalvi György, a Látó fôszerkesztôje bemutatja Domokos Géza: Esély III. címû kötetét, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó újdonságairól pedig Tôzsér József igazgató beszél.
A Kós Károly Alapítvány Nyárádszeredában
A marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány ma 17 órai kezdettel Kós Károly-emlékestet tart a nyárádszeredai kultúrotthonban, az író születésének 115. évfordulójára emlékezve. Bemutatják az Ágrikultúra és testamentum címû kötetet, ugyanakkor kiállítják Kós Károly felnagyított grafikai munkáit, az amerikai Hámosné Sándor Margit ajándékát.
RMKT-álarcosbál
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) Maros megyei fiókja február 6-án, szombaton 20 órai kezdettel a marosvásárhelyi Tip-Top vendéglôben (Jegenyefa utca) kosaras álarcosbált szervez, ahol bárkit szívesen látnak. Helyfoglalás elôre, a 126-248-as telefonszámon.
Új magánrendelô
Új orvosi magánrendelô nyílik pénteken Szászrégenben. Dr. Ozsváth Mihály és Ilona az alapítók, akik általános orvosi rendelés mellett bel- nô- és bôrgyógyászati szakrendelést is tartanak a Szarvas utca 7/A szám alatti székhelyen.
Tamási-bemutatóra készülnek
A marosszentgyörgyi fiatalok egy csoportja Baricz Lajos plébános irányítása mellett Tamási Áron Énekesmadár címû játékát mutatja be február 13-án, szombaton a helyi mûvelôdési otthonban.
Turisztikai tájékoztató iroda
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal turisztikai és gazdasági tájékoztató irodát nyit a megyei könyvtár mellett nemrég átvett és felújítás alatt álló helyiségben. A hivatalhoz elsôsorban azok a külföldiek fordulhatnak majd, akik turistaként illetve valamilyen üzleti ügyben jönnek el hozzánk.
Könyvbemutató állattenyésztôknek
Február 4-én, csütörtökön 17 órától a marosvásárhelyi Romulus Guga könyvesboltban bemutatják dr. Emil Silvas: A fajbikák tenyésztési technológiájának modernizálása címû román nyelven megjelent szakkönyvét. A nemcsak szakembereknek, is szóló könyvet dr. Mircea Roman, a marosvásárhelyi szarvasmarha-tenyésztô állomás igazgatója, Rusu Ioan, az állattenyésztési igazgatóság vezetôje, illetve Cornel Podar tudományos kutató ismertetik.
Régiós találkozó
Kolozs, Beszterce-Naszód, Bihar, Szatmár, Máramaros, Szilágy és Maros megye képviselôi ma Kolozsváron tanácskoznak e megyéket érintô infrastrukturális, gazdasági és kulturális fejlesztési tervekrôl, amelyeket az idén összesítenek. Megyénket Virág György, a megyei tanács alelnöke és Doru Dunca, a területfejlesztési igazgatóság vezetôje képviseli.
A tanácsra tartozik a döntés
Decemberben a másodlagos vízórák ügyében hozott döntést a marosvásárhelyi tanács az érintett vállalatok, az Aquaserv és az Energomur ÖV-k kezdeményezésére. A határozatokban nyitva maradt annak az átalánydíjnak a kérdése, amelyet a vízórákkal fel nem szerelt lakrészek tulajdonosainak kellett volna fizetniük. Errôl készültek tegnap dönteni a polgármesteri hivatalban az érdekelt cégek és a városháza képviselôi, azonban ez a tanács jogkörébe tartozik, így a gyûlést nem tartották meg, határozni nem tudtak.
Jogi útbaigazítás
Csütörtök délután négy órától jogi tanácsadót szervezünk elôfizetôink számára a szerkesztôségben (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet). Az érdekeltek ne feledjék el magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatosan, amelyben a szakember tanácsát kérik.
Holland vetômagok az árvízkárosultaknak
A Maros megyei árvízkárosultakat segítô holland kormány program keretében, várhatóan a jövô héten megyénkbe érkezik az a szállítmány, amellyel tavaszi vetômagvakat hoznak. A paradicsom-, paprika-, káposzta-, uborka-, karalábé- és gyökérzöldség, hagyma-, valamint padlizsánmagvakat Radnótra, Mikefalvára, Dózsa György községbe, Ákosfalvára és Backamadarasra juttatják majd el. A segélyt az említett települések polgármesteri hivatalai osztják ki a termesztôknek.
Offene Hertzen-karnevál
Az Offene Hertzen (Nyitott Szívek) Német Ifjúsági Csoport február 13-án, 16 órától német (szász) kosaras karnevált szervez a marosvásárhelyi Szamos (Somesul — a volt Egyetemi Vendéglô — Braseria) étteremben. A belépés ingyenes.
Elmaradtak a szántással
A megyei mezôgazdasági igazgatóság elkészítette a tavaszi munkálatok ütemtervét. A felmérések szerint az idén 1635 hektáron búzát, 12.000 ha-on árpát, 11.358 ha-on zabot, 9.303 ha-on cukorrépát, 76.377 ha-on törökbúzát, 2.507 ha-on napraforgót, 7.521 ha- on krumplit és 5629 ha-on zöldségmagot vetnek majd el. Összesen 135.282 hektáron kell még földbe kerülnie a magoknak. Eddig 41.383 ha-on végezték el a szántást, ami a szakemberek szerint nagyon kevés. Ahogy az idôjárás megengedi, azonnal munkához lát a megyében levô mintegy 2500 traktor — tájékoztattak a mezôgazdasági igazgatóságon.
Copyright © Népújság - 1999