Kulturális személyiségek kitüntetése

A marosvásárhelyi Bernády Ház tavaly több mint kétszáz rendezvénynek adott otthont, de ilyen, mint a péntek esti, itt mindezideig még nem volt — jelentette be a Bernády Közmûvelôdési Alapítvány kuratóriuma nevében Bulyovszky Loránd, aki házigazdaként köszöntötte az egybegyûlteket. A bensôséges ünnepségre három kiemelkedô erdélyi kulturális személyiség kitüntetése adott alkalmat: Ferenczy István színmûvészt, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagját, Gálfalvi Zsolt irodalomkritikust, a bukaresti A Hét hetilap fôszerkesztôjét és Szilágyi István írót, a kolozsvári Helikon folyóirat fôszerkesztôjét Göncz Árpád köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Érdemrendje Kiskeresztjével tüntette ki eddigi egész életmûvüket, a magyar kultúra terjesztéséhez, gazdagításához tett hozzájárulásukat honorálva.

A kintüntetô elnöki sorok felolvasására és a kitüntetések átadására Szôcs Ferenc bukaresti magyar nagykövetet kérte fel a Magyar Köztársaság Elnöki Hivatala. Szôcs Ferenc elmondta, hogy 3,5 éves bukaresti megbízatása idején többször is volt hasonlóan hálás feladata, Kolozsváron, Bukarestben, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában adhatott át az arra érdemeseknek magas kitüntetést, és erre az évre is tettek már ilyen javaslatokat. Úgy érzi, ezen a téren lemaradás volt, pótolni kell korábbi évek hiányait, hiszen sok jelentôs romániai, erdélyi magyar személyiség, aki mindenképpen megérdemelné, még nem részesült munkássága ilyenszerû elismerésében. Pedig, ha határok választják is el ôket az anyanemzettôl, ugyanolyan értékekkel gyarapították a magyar kultúrát, mint anyaországi társaik. Ez a kitüntetés nem jár pénzzel, de súlya, erkölcsi értéke rendkívüli és újabb teljesítményekre ösztönöz.

Ferenczy István laudációját Kincses Elemér rendezôtôl hallhattuk. Egész embert, erdélyi magyar mûvészt jutalmaz a kitüntetés, csak jót tud mondani róla — hangsúlyozta színmûvész kollégájáról, aki 40 éve szolgálja Tháliát. — Nagyon jókor jött az elismerés, még akkor, amikor ez a népszerû marosvásárhelyi színész, tanár és közéleti személyiség nem rokkant bele feladatai súlyába és a továbbiakban is képes bizonyítani tehetségét, elhivatottságát.

Szilágyi István munkásságát Markó Béla méltatta. Íróilag, emberileg követendô példaként tudja felmutatni. Az író egyik elsô könyve, a Sorskovács címét kölcsönözve emelte ki, hogy Szilágyi István saját és közössége sorsának is kovácsa kívánt lenni, írói és emberi, értelmiségi tartásával, közéleti magatartásával egyaránt mindannyiunk javáért cselekedett. Manapság, amikor a szépbeszédû írók hátrébb léptek, úgy kellene alakítanunk társadalmunkat, hogy ismét visszakerüljenek az ôket megilletô helyre — mondotta a köz ügyében fáradozó költôtárs.

Gálfalvi Zsolt a hirtelen beállt téli fagy és a hóviharok miatt nem tudott eljönni a kitüntetések átadására.

A Magyar Írószövetség elnöke, Pomogáts Béla sem lehetett jelen, szlovéniai hivatalos útján azonban az itteniekre is gondolt, lélekben együtt ünnepelt a kitüntetettekkel és barátaikkal, tisztelôikkel, tudhattuk meg levelébôl, amelyet szintén a nagykövet olvasott fel.

A megjutalmazottak szavai zárták az összejövetelt. Szilágyi István az elnöki gesztus értékét emelte ki, amely kötelez az ezutániakra, arra, hogy mindaz, amit a jövôben tesz, megfeleljen az elismerô szavaknak és a kitüntetésnek.

Ferenczy István arról beszélt, hogy sok más társa állhatna ugyanolyan joggal most az ô helyén, hiszen többen mások is egyazon tûzzel, szenvedéllyel, odaadással éltek, dolgoztak az erdélyi magyar közönségért, közösségért. Négy évtized tapasztalata mondatja vele, hogy a színház hivatása elvinni a kultúrát, a nemes eszméket az ország legeldugottabb helyeire is, mindenhova, ahol magyarok élnek.

A jelenlevôk vastapssal köszöntötték az ünnepelteket.

Látó-est

1924. január 30-án született. A 75 éves Nagy Pált telt ház ünnepelte szombaton a Bernádyban. Gálfalvi György köszöntôjét követôen Sütô András méltatta az irodalmár, szerkesztô, kritikus munkásságát. — Közösségi emberként próbálom ôt megközelíteni olyan idôben, amikor vita zajlik a fogalom körül is, és amikor az irodalomban közhelyszerû "axiómák" röpködnek, miszerint nem népben és nemzetben kell gondolkodni, hanem alanyban és állítmányban — kezdte az író. — Egy manapság feszült szellemi életben, amikor nemcsak Magyarországon, de Erdélyben is — a romániai magyar szellemi életben is —, dúl némelykor valamifajta szellemi belháború, ilyen és amolyan szellemi felfogások között, nevezetesen népiesek vagy nem népiesek, nemzetiek és úgynevezett urbánusok vagy pedig az urbánusoknál is tágabb körökben gondolkodó írástudók között.

—...próbáljuk meglopni az isteneket azzal a csodával, ami az emberi emlékezet — folytatta a pályatárs —, és ízleljük meg, ha lehet, másodszor is azt, ami csak egyszer adatott meg nekünk, hogy valamikor fiatalok voltunk, amikor megismerkedtünk Nagy Pállal Kolozsvárott, és amikor az elsô találkozás a legelsô közösségi gondot és a legelsô közösségi bánatot és a legelsô tragédiákat hozta el egy fiatalember személyében egy másik fiatalemberhez, aki a Mezôségrôl indulván ugyanúgy, mint Nagy Pál, az egyik Pusztakamarásról, a másik Kölpénybôl, ugyanarra fordította a fejét és a reményét, amerre az akkori ifjúság, a fiatal nemzedék fordította, hogy a szociális gondokon túlmenôen mi lesz a mi nemzeti gondjainkkal.

Azt a szellemi arculatot méltatta, amelyet Nagy Pál "egy életen át képviselt a maga írói munkásságában, a színikritikában ugyanúgy, mint a próza, a költészet, egyáltalán az irodalmi mûfajok dolgában, illetve ugyanígy képviselte ezt közéleti, értelmiségi emberként akkor, amikor mindenütt ott lehetett látni ôt, és ott látjuk ma is, mindenütt azon az élet-szakaszon, ahol az új erdélyi magyar szellemi életet próbáljuk talpra állítani, és egyetlen cél szolgálatába állítva megerôsíteni: az önrendelkezésünk dolgában."

Nagy Pállal lapunk munkatársa, Bölöni Domokos beszélgetett el a magyarság énképérôl az ezredfordulón, a gyermek- és ifjúkor színhelyeirôl, a szerkesztôi, kritikusi munkáról, a mindennapok küzdelmérôl. — A magyarságkép — mondotta az ünnepelt — fontos volt számomra, és az marad a jelen pillanatig.

Tollát is ez az eszmeiség vezette. — Az elsô, nyomtatásban megjelent írásom, egy körülbelül 32 és fél soros recenzió Veres Péter: Mit ér az ember, ha magyar? címû könyvérôl íródott 1942-ben. Hetedik gimnazista voltam, és a kolozsvári Ifjú Erdély hasábjain jelent meg.

Szellemi világát a Bolyaiak tere határozza meg. És jóllehet ilyen tér a maga fizikai valóságában tulajdonképpen nincsen, a bolyais véndiák felmutatja: — Az én víziómban ez a város a Bolyaiak tere. Ez: Marosvásárhely.

Felolvasta 1965-ben keletkezett szatíráját (Arany János esetei a Toldival), melyet annak idején fôszerkesztôje, Sütô András közölt az Új Életben. (Csak az áthallás kedvéért, hiszen az nem a szocreál szerkesztôi gyakorlatot veszi célba, hanem a "szocialista munkaversenyt" : a Toldi szaktárs munkabalesetét Bajor Andor 1971-ben írta.) Ezzel a szerzô újfent igazolja korábbi kajla gyanúnkat, hogy ti. koráról nemcsak anekdotát tud írni, hanem szatirikus rajzban is megörökítheti; kesernyés humora, csendes rezignációja rokonszenves. Írói szerepben ritkán mutatkozik, holott látásmódja sejteti: talán éppen Nagy Pál írhatná meg, 75 évesen, azt a szatirikus könyvet, a szocreál paródiáját, amelyrôl az elmúlt évtizedekben (fôleg Bajor kapcsán) mindenki beszélt, de még senki sem látta soha. (Bár talán Lepsénynél még megvolt.)

Kovásznai vendéggaléria

Szombaton déli 12 órakor újabb képzômûvészeti kiállítás nyilt Marosvásárhelyen. A tavalyi kovásznai nyári kiállítást hozták el a vásárhelyi téli Bernády György Házba, mintegy harmincöt képzômûvész munkáját. A kovásznai nyári kiállitások hagyományra tekintenek vissza, Gazdáné Olosz Ella hetvenes évekbeli kezdeményezésére állitottak ki romániai magyar és nem magyar képzômûvészek alkotásaiból, mindig más és más tematikával a nagyhirû fürdôvárosban, addig, amíg a hatalom be nem tiltotta a közönség által leginkább faliszônyegeirôl ismert és elismert Gazdáné Olosz Ella kezdeményezését.

Nos, a tavalyi kiállitás témája: AZ ABLAK. Nem a fizikai tárgy, hanem a lélek kitárulkozása a világra, persze valamennyi szubjektív értelmezésben. Ha úgy tetszik: meditációk a lét bizonyos állapotáról, az áramlásról, télrôl vagy nyárról, ki mit lát az ablakban. Van múlt és jelen. Ódon falak, bedeszkázott ablakok, de van fény, világosság, megint csak sötétség. A kiállításszervezô Gazda Józsf írja az Ablakról:"... Ott állok az ablakban...Kitárom... Kitárulkozom...Magamba nézek... Magamról vallok... Az ablak lehet önarckép is... Íme ÉN, az én lelkem, az én gyötrelmeim, elhagyatottságom vagy világba tekintô optimizmusom....És: az ablakok be is zárulkozhatnak. Mindnyájunkban ott kisért az ablakok becsukódásának a félelme..." Most mindez Marosvásárhelyen vagy harmincöt féle láttatásban. Marosvásárhelytôl Déváig, Nagybányától Montrealig, Nagyszebentôl Vajdahunyadig - széles a látótér. Pillanatok alatt, "szemlélôdés" közben világos: sok s valamennyi karakteres munka. Most Kusztos Endre bedeszkázott ablakát említem: ablaktalanságunkat -"fekete grafikában". A tárlatot Molnár Dénes grafikus nyitotta meg.

A kiállítás ideje szerencsésen egybeesett több házi rendezvénnyel, hogy csak Nagy Pál köszöntését említsem, egyébként két hétig megtekinthetô. Az ABLAK nyitva áll. (lokodi) Ui. Jó hírrôl szereztünk tudomást. Csütörtöktôl kezdôdôen a Bernády Házban heti rendszereséggel mûvészbarát kör indul. E heti vendég Schnedarek Ervin.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Paratszpárt Maros megyei vezetôsége

Szombaton többórás tanácskozásra ültek össze a Parasztpárt megyei vezetôi. A tanácskozást követô sajtótájékoztatón Necula Laurentiu titkár ismertette a napirendi pontokat, illetve a tanácskozás nyomán elfogadott határozat szövegét. A határozatban felsorolták, hogy a '96-os választásoktól máig erôsödött a gazdasági, szociális válság, amelynek okát elsôsorban a párt belsô problémáiban látják. Az országos vezetésnek, illetve a kormánynak felrótták a reform lassú ütemét, mert szerintük ahelyett, hogy ezzel foglalkoztak volna, engedtek a Demokrata Párt és az RMDSZ zsarolásának. Ezenkívül szemükre vetették, hogy nem tartották tiszteletben Corneliu Coposu politikai testamentumát, nincs igazi jobb-közép kereszténydemokrata doktrinájuk. Az országos vezetés eltávolodott a megyei szervezetektôl és a tagságtól, hiányzik a belsô demokrácia, és a volt kommunista nómenklatúra vezetô funkciókat foglal el.

Ezért figyelmeztetik a párt állandó büróját az alapszabályzat módosításának szükségességére, s olyan koalíciós prorramot követelnek, amely elsôsorban a KDNPP érdekeit képviseli, a koalíciós partnerekével szemben. Kérik az országos koordináló tanácsot, vegye figyelembe a megyék határozatait, illetve a Ticu Dumitrescu-törvény mielôbbi elfogadását követelik.

A tanácskozás résztvevôinek egybehangzó véleménye az volt, hogy komoly változásokra van szükség a pártban. A titkár szerint a február 12—13- án sorra kerülô országos vezetôségi tanácsülés fordulópontot fog jelenteni a Parasztpárt életében. A kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy minden szempontból elégedetlenek a központi vezetéssel, amely véleményük szerint, sokat ártott a pártnak. Ezeket egytôl-egyig felelôsségre kell vonni, hangoztatta többek között például Dinu Ciucã.

Népújság:Elhangzott, hogy a bányászjárás kapcsán ön azt várja, hogy a KDNPP vállalja a felelôsséget, vonja le a megfelelô következtetéseket, és büntesse meg a vétkeseket. Dinu Ciucã szerint a fô bûnös Radu Vasile miniszterelnök. Rajta kívül még kikre gondolt? EDinu Ciucã: Elsôsorban Radu Vasilera, akit mélységesen elítélek amiatt, hogy képes volt leülni tárgyalni egy bûnözôvel. A coziai béke sokba fog még kerülni. De beleértem a központi koordinációs tanács teljes egészét, akik titkos egyezményeket kötnek, a helyi szervezetek helyett döntenek, és teljesen elszakadtak a megyéktôl politikai és más szempontból is. Testületileg le kell váltani ôket.

Népújság: Önök eszerint komoly határozatokkal, követelésekkel készülnek a februári tanácskozásra. Kiváncsi volnék a többi megye véleményére, illetve arra, hogy konzultáltak-e más területi szervezettel, hogy esetleg közös frontot alkossanak a diktatorikus központi vezetéssel szemben?

Laurentiu Necula: A szatmári találkozón nemcsak erdélyi megyék vettek részt, voltak regátiak is. Az ott elfogadott Felhívás-nyilatkozatot a legtöbben aláírták. Ezért nem tárgyaltunk külön a dologról, de annak a dokumentumnak a szellemében hasonló az álláspontunk. Mert máshol is hasonlóak, szinte ugyanazok a problémák, mint Maros megyében.

Ezenkívül megtudtuk, hog a Parasztpártnak a megyében 4125 tagja van, hogy immár nincsenek ilyen-olyan szárnyak a megyei szervezeten belül, tudniillik a szombati tanácskozáson kibékültek. Viszont arra, hogy Dorin Florea és Ioan Muresan vajon hajlandó-e békejobbot nyújtani egymásnak, azt mondták, hogy az az ô személyes problémájuk. Eugen Crisan arról tájékoztatott, hogy február 20-ig jelentéseket kérnek azoktól a megyei intézményektôl, amelyeknek vezetôi a párt tagjai, és ahol problémák akadnak, menesztik a vétkeseket. Neveket nem mondtak, de arra engedtek következtetni, hogy legalább öt ilyen személyrôl lehet szó.

Avatóünnepség Dicsôszentmártonban

"Öröm számomra, hogy meleg üdvözletem küldjem önöknek abból az alkalomból, hogy Dicsôszentmárton municípiumi rangra emelkedett... Tiszta szívbôl kívánok jobb jövôt minden lakójának. Kívánom, hogy legyenek derûlátóak, bízzanak saját és e csodálatos tájak kínálta erôforrásokban" — hangzott Emil Constantinescu államelnök levelében, amelyet a szombati ünnepségen dr. Deac Alexandru polgármester olvasott fel a Kis- Küküllô menti település mûvelôdési házát megtöltô közönségnek.

A dicsôszentmártoni helyhatóság régi elképzelése vált valóra az elmúlt év végén elfogadott törvény nyomán, amely municípium, azaz megyei jogú város rangjára emelte a települést. Igaz, négy évnek kellett eltelni, míg egy sikertelen kísérlet után a Maros megyei RMDSZ- képviselôk aktív részvételével a parlament elfogadta a javaslatot. A január 23-ára tervezett ünnepséget pedig a bányászsztrájk miatt kellett elhalasztani. De végül is szombaton a megyei hivatalosságok és vendégpolgármesterek illetve alpolgármesterek jelenlétében megünnepelték az eseményt. A mûvelôdési ház elôcsarnokában helyi alkotók festményeibôl, grafikáiból, tudományos illetve szépirodalmi mûveibôl nyílt kiállítás, a város három érmegyûjtôje pedig régi pénzekbôl álló gyûjteménnyel fogadta a látogatókat.

Az ortodox szertartást követôen Pop Artenie esperes vezette be a város történetét röviden összefoglaló dr. Daec Alexandru polgármester hozzászólását, akit Dorin Florea prefektus követett a mikrofon elôtt. A kormány megyei képviselôje arról biztosította a város vezetôit és lakosságát, hogy a megyei tanács vezetôségével együtt a továbbiakban is a legmesszebbmenôen támogatják a települést, ahol a megye városi lakosságának 9,6 százaléka él, s ahol 721 kereskedelmi társaság mûködik. Egyébként ezt a támogatást bizonyította személyes jelenléte is az elmúlt év nehéz perceiben — hangsúlyozta a prefektus. Miközben azt kívánta, hogy a municípiummá válás segítse elô, hogy az alantas politikai szándékokat átlépve, a település elöljárói azon munkálkodjanak, hogy Dicsôszentmárton európai rangú várossá váljék, arra biztatta hallgatóságát, hogy ne azt kérdezzék folyton, hogy a város mit tett értük, hanem azt, hogy ôk mit tesznek nap mint nap a városért.

A Maros Megyei Tanács mindig Dicsôszentmárton mellett állt — hangsúlyozta beszédében Togãnel Ioan tanácselnök, aki felsorolta mindazokat a beruházásokat, amelyeket a tanácson keresztül folyósított állami pénzekbôl valósítottak meg: a vízüzem és a szennyvíztisztító állomás bôvítése, a távhôhálózat korszerûsítése, csatornázási munkálatok... A további tervek között szerepel a szeméttelep bôvítése, valamint egy új sportterem építése. A tavalyi 9 milliárd helyett a pénzügyi autonómia keretei között 18 milliárd lejbôl gazdálkodhat idén Dicsôszentmárton, ami a korábbinál is nagyobb felelôsséget ró a városgazdákra.

— Az RMDSZ újólag bizonyította, hogy nemcsak a magyarság érdekeiért küzd, hanem ez alkalommal is a város egész lakosságának javára harcolta ki, hogy Dicsôszentmárton megyei rangú város legyen. Ennek ellenére a lakosság 20 százalékát alkotó kisebbség nem érdemelt annyit, hogy az új táblán magyarul is szerepeljen a város neve — mondotta dr. Kakassy Sándor RMDSZ-képviselô.

Lazãr Lãdariu egységpárti képviselô beszédében, amely az érzelgôs irodalmi nacionalizmus jegyében fogant, a város Nagy-Románia párti polgármesterét köszöntve, Popa Octavian korábbi egységpárti polgármester érdemét hangsúlyozta, aki a municípiummá válás kezdeményezôje volt. Felszólalt még Danciu Virgil, a BICAPA igazgatója, Chiujdea Ioan nyugalmazott orvos és Frâncu Angela köztiszteletben álló nyugalmazott tanítónô.

A beszédeket követô zenés mûsort az elméleti líceum kórusa nyitotta meg, majd a Sipos Domokos vegyes kar szerepelt, amelynek tartásos elôadása alatt a terem végében hangoskodó fiatalok akarták megzavarni a rendezvényt, sikertelenül. Végül küküllômenti román népzene következett.

Harmadik alkalommal rendezték meg szombaton a Szovátai Téli Játékokat. Akárcsak az elmúlt években, a rendezvénynek ezúttal is nagy sikere volt; a gyôztes a kolozsvári Soros Alapítvány csapata, Szováta a második, Székelykeresztúr a harmadik.

A téli játékokkal egyidôben a város fennállásának 420 éves évfordulóját is megünnepelte. A játékos sportvetélkedôk elôtt egy nappal a város polgármesteri hivatalának falán emléktáblát avattak, majd a település múltját, jelenét és jövôjét illetô kérdéseket beszéltek meg.

A téli játékokat idén, akárcsak tavaly, a sípályán rendezték meg. Az elmúlt évi tapasztalatokból okulva a rendezôk úgy döntöttek, hogy a személygépkocsi-forgalmat a környéken leállítják, a nézôket pedig autóbuszokkal szállítják a helyszínre. Bíró István fôszervezô, a Teleki Okatási Központ igazgatója elmondta: — Ez mindenképpen jó elgondolás volt, mert a tavaly nagyon sok magánszemély jött fel az autójával, és azokat többnyire rendetlenül parkolták le, olyannyira, hogy az autóbuszok, amelyek a tömegszállítást kellett volna hogy megoldják, nem tudtak feljönni. Nekünk az volt a célunk, hogy az autóbuszforgalom zavartalan legyen, hogy minél több embert lehessen felhozni. Sajnos, most sem állították le kellôképpen a személygépkocsi-forgalmat.

Az elképzelés végül is nem vált be; a három autóbusszal nem tudni, mi történt, szemtanúk beszámolója szerint viszont a megállókban óriási tömeg gyûlt össze, és az emberek egyszerûen nem fértek fel a közszállítási jármûvekbe. Autóval sem lehetett sokáig felmenni, ugyanis — szintén szemtanúk szerint — elôbb a rendôrség autója, aztán magánszemélyeké zárta el az utat.

A rendezvény maga sikeres, ilyennek ítéli Bíró István is. Idén nem jött el a lengyelországi Brzesko küldöttsége, azonban jelen volt Sümeg, Óbuda, Szikszó, Csopak, Köröshegy és Budapest XIII. kerülete Magyarországról, Szentegyháza, Kovászna, Parajd, a marosvásárhelyi Outward Bound, Székelykeresztúr, a kolozsvári Soros Alapítvány és a házigazda Szováta csapata Romániából. Mátyás Endre, a vendéglátó város polgármestere úgy véli: a rendezvény folytonosságát a következô években is biztosítaniuk kell, rendezésével nem szabad felhagyniuk. Fôleg a lakosoknak fontos ez, hiszen ezáltal lehetôséget biztosítanak számukra, hogy szórakozzanak, hogy kihasználják azokat az adottságokat, amelyeket a sípálya biztosít számukra. Ugyanakkor ez egy nagyon megfelelô alkalom a testvérvárosi kapcsolatok éltetésére is, az összes testvérváros küldöttségeivel való találkozásra.

A szervezôk külön sikere, hogy sikerült elhozniuk a rendezvényre a Divertis és a Gruppen Hecc kabarécsapatokat. Elôbbi román nyelven, utóbbi magyarul komédiázott, nagy sikerrel, a versenyszámok közötti szünetek így ugyanolyan érdekesek maradtak a nézôk számára, mint maga a verseny. Kár, hogy nem volt olyan szép idô, mint tavaly, pedig úgy indult; aztán fokozatosan elromlott, szél kezdte fújni a havat, ezért sokan a menedékházba bújtak melegedni.

Jövô heti számunkban részletes beszámolóval térünk vissza a játékokra.

A III. Szovátai Téli Játékok eredménye: 1. Kolozsvári Soros Alapítvány, 2. Szováta, 3. Székelykeresztúr, 4. Budapest XIII. kerülete, 5. Köröshegy, 6. Marosvásárhelyi Outward Bound, 7. Csopak, 8. Szikszó, 9. Parajd, 10. Kovászna, 11. Óbuda, 12. Szentegyháza, 13. Sümeg.

A Marosvásárhelyi ASA összes szakosztályának sportolóit edzôtáboroztatja a sportegyesület vezetôsége, mert azt szeretné, hogy a klub a tavasz folyamán minél jobb eredményeket érjen el — jelentette be a múlt hét végén megtartott sajtótájékoztatón Vasile Maghiar, az ASA elnöke.

— Az egyesület gazdasági helyzete korántsem rózsás, azonban nem kilátástalan — mondta az elnök, majd hozzátette: a röplabda-szakosztálynak is, a kézilabdázóknak is nagy esélyük van arra, hogy az elsô ligába jussanak. A gond nem is annyira az elsô hely megszerzésével van, hiszen ezt egy kis erôfeszítéssel komoly esélyekkel lehet megpályázni, hanem sokkal inkább az, hogyha már az élvonalban vannak, ott ne valljanak szégyent. Ami a röplabdázók esetében megoldható, mert jóval kisebb költségekkel mûködtethetô szakosztály, az a kézilabdázók esetében nem áll, ugyanis itt jóval mélyebben kell zsebbe nyúlni; egyelôre pedig nem biztos, hogy van vagy lesz rá elég pénz.

Ami a labdarúgást illeti, idén tavasszal az a cél, hogy összefogják a csapatot, és több fiatalnak biztosítsanak játéklehetôséget. Innen indulva pedig a nyáron úgy rajtolnak az 1999/2000-es bajnokságban, hogy elsô helyen végezzenek. A klub több figyelmet szentel majd az utánpótlás nevelésének; a most átépítés alatt levô egyesületi székházban külön helyiségek állnak majd a fiatalok rendelkezésére: háló, tanuló, fürdô, kis bentlakás, hogy a máshonnan idehozott tehetségeknek ellátást tudjanak biztosítani.

Bár a Romsattal felmondták a támogatási szerzôdést, és egyelôre az Azomurestôl sem érkezett pénz, Vasile Maghiar derûlátó; kilátásban van ugyanis a polgármesteri hivatal támogatása (amit egyelôre még elhalasztottak). — Nem hiszem, hogy mindegy lenne a városnak a focicsapat sorsa — összegzett az elnök.

Csütörtökön, a marosvásárhelyi tanács legutóbbi ülésén napirendre került egy határozattervezet, amelynek tárgyalását a testület, élénk vita után, egy késôbbi alkalomra halasztotta.

Az ASA sportegyesület labdarúgó-szakosztályának anyagi támogatásáról szólt a dokumentum. A városatyák évi hatszázmillió lejes támogatást adtak volna a klubnak. A pénz lehetséges felhasználásának tekintetében több lehetôség is fölmerült: játék-prémiumok, új játékosok beszerzése, ifik és tehetségkutatás pénzelése.

Nem mellékes, hogy emellett az összeg mellett a tervek szerint további hétszázmilliót költene a város a sportra. Azaz az összes többi sporttevékenységre. A két összeg közötti arány miatt az elosztás méltányossága azonnal megkérdôjelezhetô. Nem arról van szó, hogy nem kell támogatni az ASA labdarúgóit, de ne feledjük el, hogy számos más sportág képviselôi sokkal messzebbre vitték a város hírnevét. A tekézôk, az ökölvívók, a motorkerékpárosok, az asztaliteniszezôk, és lehetne még sorolni a sportágakat, amelyekben a marosvásárhelyiek országos, vagy akár nemzetközi szinten is kiemelkedô eredményeket értek el. Nekik mennyit szántak?

Azt minden sportkedvelô jól tudja, hogy a profi futball hatalmas pénzeket emészt fel. Amit az ASA a tanácstól esetleg kapna, abból aligha lehetne egynél több, jó közepes színvonalú játékost elhozni. Az is kérdés, hogy a vásárhelyi adófizetô pénzén mennyire tisztességes a védelmi minisztérium alárendeltségében levô klubnak játékost venni? Már elnézést, de az ASA a hadseregé. Igaz, hogy a szakminisztériumnak a sportklubok pénzelésénél jobban csak egy bányászjárás hiányzik ezekben az ínséges idôkben. A városvezetôségnek leginkább a tömegsportot kellene támogatnia, és itt egész kisregényt lehetne arról írni, hogy mi is kéne a város szabadidôben sportolni akaró lakóinak. Visszatérve a tervezetre, az ifik és a tehetségkutatás támogatása lenne a mostani tényállás szerint a legelfogadhatóbb változat.

A vásárhelyi futball számára az igazi megoldás másként fest. Ameddig az ASA a hadseregé lesz, szerintem a tôkeerôs, a klubot felkarolni képes támogatók nem fognak egymás lábára gázolni az ajtajában. Ha valóban a városé lenne a csapat, akkor lenne nemcsak teljesen érthetô, de egyenesen elvárható dolog, hogy a város támogassa a csapatot. Kevésbé pénzzel, inkább kemény zsebû támogatók vonzásával. Ugyanis a város teljes kasszája is aligha lenne elég egy komoly csapatra. Amelyik nemcsak egyszerûen jelen van az elsô ligában, ahogy legutóbb az ASA is, hanem esélyekkel pályázhat az elsô helyek valamelyikére. Mint egykor, a Bölöni Laciék idejében.

A férfi kosárlabda-bajnokság elsô értékcsoportjának 9. fordulójában a Herlitz Mobex jó játék után legyôzte a tavalyi ezüstérmes szebeni gárdát. Így a vásárhelyi csapat egymás után két vállra fektette a tavalyi dobogó mindhárom csapatát.

A mérkôzés nem csak a két csapat, hanem a román válogatott két edzôjének a csatája is volt, amit ezúttal az ottani másodedzô, Takács Károly nyert meg Mircea Vulc ellenében.

A találkozót majdnem elejétôl végig a házigazda csapat irányította, a vendégek csak néhány alkalommal és rövid idôre jutottak kis elônyhöz. Mégis, a hazai csapat gyôzelme csak az utolsó percben vált biztossá, mert a szebeni csapat egy percig sem adta meg magát, ahogy a Dinamo tette volt egy héttel ezelôtt. A válogatott alapemberének számító Tordai Elemér irányításával játszó szebeniek nagyon jól begyakorolt taktikai elemei és nagyon sok offenzív lepattanójára végig oda kellett figyelnie a házigazdák csapatának.

Nem hagyható szó nélkül a vásárhelyi csapat játékirányítójának, Nagy Zoltánnak szemmel látható fejlôdése. A bizalmat kapott szôke játékos jó passzokkal segíti társait, egyre pontosabban dob és erôszakosabban tör be, és ami a legfontosabb, hogy egyre kevesebb labdát veszít el.

Elég hosszú idôszak után újra helyet kapott a csapatban, még ha rövid idôre is, a Herlitz másik vásárhelyi származású játékosa, Dénes Csaba. A néhány perces játék után elmondható, hogy feladatát jó végezte, és bebizonyította, hogy továbbra is lehet rá számítani.

A mérkôzés pontszerzôi: Herlitz Mobex: Ilic 17, Pintea 17, Zindovic 13 (2x3), Nagy 11 (3x3), Cristescu 10 (2x3), Pãlii 4, Corui 4, Dénes 2; Astral: Tordai 29 (2x3), Pelger 14 (2x3), Spasojevic 8, Muntean 7 (1x3), Alecu 4, Kovács 2, Lãpãdat 2.

A Herlitz Mobex 23 forduló után a harmadik helyen áll 37 ponttal, 16 gyôzelemmel, 7 vereséggel, 1732-1576-os pontkülönbséggel és eggyel kevesebb mérkôzéssel. Ugyanennyi pontja van a második helyen álló Astralnak, azonban a szebeniek két meccsel kevesebbet játszottak.

A következô fordulóban a Herlitz Mobex Bukarestben játszik a Socednél. Hazai pályán legközelebb február 13-án játszik, amikor az ellenfél a Temesvári U Elba lesz.