|
LI. évfolyam 304. (14355) |
1999. december 30., csütörtök |
A Pro Európa Liga megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából Emil Constantinescu államfô üdvözletét küldte. Levelében kiemelte: "A Pro Európa Liga alapítói konfliktusoktól terhes, ugyanakkor többrétû és sokszínû értékrendszerrel megáldott vidék lakói, már a '90-es évek elején megértették, milyen meghatározó szerepe van a nem kormányzati szervezeteknek a gondolkodásmód megváltoztatásában, az állampolgárok felelôsségérzetének kialakításában a jogaikkal és kötelezettségeikkel szemben, hogy szervesen részt tudjanak venni egy modern és demokratikus nemzet intézményi és polgári rendszerének kialakításában.
A Pro Európa Liga a fiatalok élô, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának és védelmének szellemében mûködô oktatási központja."
Markó Béla a következô üzenettel köszöntötte a résztvevôket:
"Szeretettel üdvözlöm Önöket a Pro Europa Liga tízéves születésnapja alkalmából.
Eddigi tevékenysége során a Liga hû maradt azoknak a marosvásárhelyi román és magyar értelmiségieknek az eredeti elképzeléséhez, akik 1989 december 30-án a Pro Europa nevet adták a szervezetnek. Az elmúlt tíz esztendô alatt következetesen küzdött a másság, a különbözôség elismertetéséért, a nemzeti és faji toleranciáért, és ezen belül a román-magyar viszony javításáért, s ezáltal az egyik legismertebb és legtekintélyesebb romániai civil szervezetté nôtte ki magát.
Számunkra, akik a politika eszközeivel hasonló célokért dolgozunk, rendkívül fontos az Önök munkája.
Sikerekben gazdag új évet kívánok a Pro Europa Ligának és további eredményeket mindnyájunk javára!"
A tízéves évforduló alkalmából rendezett kétnapos szeminárium záróakkordjaként érkezô üdvözlet méltó elismerése a szervezet munkásságának.
Tegnap délelôtt a szeminárium résztvevôi jobbára esszéket hallhattak: Horváth Andortól a naivitás dicséretét napjaink cinizmusával szemben, Nadia Badros az etnikai és a nemzeti identitás fogalmait próbálta különválasztani, míg Vasile Burtea a romák problémáit mutatta be újszerû módon. A szeminárium egyébként példája annak, hogy hogyan kell egy a jövô Európája fele igyekvô országban ilyen rendezvényt szervezni. Nem annyira azért, mintha a meghívott elôadók mind megjelentek volna, hiszen közülük sokan az idôjárás miatt nem tudtak eljönni, mások — a havazásban kialakult dugó miatt — kénytelenek voltak maradni és meghosszabbítani az elôadásokon való részvételre szánt idejüket. Nem is azért, mert az elôadások maguk pontosan illeszkedtek volna az elôre meghatározott idôintervallumokba, hanem sokkal inkább azért, mert lehetetlen a két nap alatt a jogállamról, a sokszínûségrôl, a helyi közigazgatásról, az európai integráció korlátairól, a társadalmi párbeszédrôl, a multikulturalitásról, a kisebbségekrôl és sok másról elhangzottakat nem továbbgondolni, majd levonni a megfelelô következtetéseket. Túl a véletleneken, ez egy sikeres szeminárium lényege és ebben ez alkalommal nem volt hiány.
A kormány jóváhagyta a közúti díj idôszerûsítését, ami az inflációs rátával arányosan 48 százalékkal lesz nagyobb.
Úgyszintén 40,6 százalékkal emelkedik azon állami tulajdonban levô területek évi díja, amelyeket a földmûvelésen vagy erdôgazdálkodáson kívül más célokra használnak.
A képviselôház szerdán 13 perc alatt elfogadta az egyeztetô bizottság ama jelentésének 156 szakaszát, amelyet a nyugdíjrendszerre és más társadalombiztosítási jogokra vonatkozó törvénytervezet kapcsán dolgozott ki.
A jelentés sürgôsségi eljárással való elfogadását a képviselôk a szabályozó rendelkezés gyakorlatba ültetéséhez szükséges külsô finanszírozással indokolták.
Bár a törvénytervezet több mint hatmillió románra utal, a képviselôk egyetlen szakasz fölött sem idôztek, és mint a futószalagon szavazták meg a kétes létszám körülményei között.
Vasile Lupu üléselnök kijelentette, hogy így járnak el az Európa Tanácsban is, s a kvórummal kapcsolatos vádakat újévi kívánságként fogadja.
A képviselôházi plénum a szenátus által már elfogadott szövegek nagy részét hagyta jóvá.
(MTI) – Rendkívüli zûrzavar uralkodik Romániában a tíz évvel ezelôtti események megítélésében; miközben külföldön feltétlen lelkesedéssel és elismeréssel szólnak az 1989-ben történtekrôl, Romániában elsôsorban a politikai hovatartozás dönti el az események minôsítését - jelentette ki Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke kedden Debrecenben.
Az események egykori fôszereplôje a Magyarok Világszövetsége Hajdú-Bihar megyei szervezetének Temesvár tíz év távlatából címû emlékülésén tartott elôadást.
Temesvár kegyvesztett lett a forradalom tekintetében - állapította meg a püspök –, Bukarest sajátította ki magának az események kezdeményezô jellegét, holott a forradalom 1989. december 15-én Temesváron kezdôdött.
– Tíz évvel ezelôtt Temesváron megtörtént az a csoda, amikor az ige hatalmas mozgósító erôt fejt ki. Isten üzenete, tanítása gyakorlati jelentôségre tett szert. Az ige megmutatta, hogyan kell a társadalmi és politikai helyzetet értelmezni, mi a helyes magatartás - mondta Tôkés László.
A püspök hangsúlyozta: a magyar történelem búvópatakként bukkant fel egy idegen országban 1989- ben. Dózsa György parasztforradalma és 1849 egyik utolsó vesztes csatája után ismét a történelem középpontjába kerülhetett az a Temesvár, amely már nem Magyarországon van, de minden magyar magáénak érzi.
Megítélése szerint a temesvári forradalom rövid idôn belül kommunista visszarendezôdésbe és nagyromán nacionalizmusba torkollt; a Romániában számontartott 30-40 ezer forradalmi tagkönyv tulajdonosa elsôsorban az adó- és más kedvezmények miatt vallja magát forradalmárnak.
(MTI) – A volt jugoszláviai háborús bûnök kivizsgálásával foglalkozó hágai Nemzetközi Törvényszék fôügyésze orosz kérésre megvizsgálja, nem követtek-e el bûnt a NATO pilótái és parancsnokaik a Jugoszlávia elleni tavaszi hadmûvelet során.
Errôl sajtójelentések szerint Carla Del Ponte fôügyész szóvivôje beszélt a törvényszék hágai székhelyén. Elmondta, hogy az ügyészségen bizalmas jelentés készült a légicsapásokról, amelynek tartalmát egyelôre nem hozzák nyilvánosságra. A vizsgálatot állítólag egy kanadai jogászprofesszor is sürgette.
A NATO szóvivôje újságírói kérdésre nem kommentálta a hágai közlést. Leszögezte, hogy a szövetséget egyelôre nem értesítették hivatalosan semmiféle ellene szóló vizsgálatról.
Más, nem hivatalos források arra is emlékeztetnek, hogy a törvényszék sok tekintetben a NATO-tól függ, hiszen rendre az utóbbi erôi veszik ôrizetbe a törvényszék vádlottjait. A szövetség a Balkánon már mintegy másfél tucat vádlottat vett ôrizetbe.
A NATO légicsapásaival júniusban egyszer már foglalkozott egy másik hágai testület, a Nemzetközi Bíróság, amelynél Jugoszlávia perelt be tíz NATO-tagországot a légicsapások miatt. A bíróság akkor elutasította azt a belgrádi kérést, hogy rendelje el a hadmûvelet leállítását.
Del Ponte az elmúlt napokban már tett utalásokat arra, hogy a törvényszék nem csupán a szerbekkel, hanem a koszovói történések más szereplôivel is foglalkozik. Egy brit lapnak nyilatkozva a minap elismerte, hogy ha a NATO emberei ellen egyértelmû bizonyíték merül fel, nem térhet ki a vádemelés elôl. Azt is hozzátette azonban, hogy a törvényszék másodlagosnak tekinti a szövetséggel kapcsolatos vizsgálatot, fô feladatának a népirtás, a tömegsírok kivizsgálását tartja.
A törvényszék elvileg nem foghat perbe kormányokat vagy szervezeteket, csak egyéneket. Nyugati politikai vagy katonai vezetô még soha nem jelent meg nemzetközi bíróság elôtt. A törvényszék azonban igyekszik eloszlatni azt a hitet, hogy kizárólag nyugati szemszögbôl vizsgálja az illetékességébe tartozó ügyeket.
Máig nem tudni, hogy a koszovói NATO-hadmûveletnek hány halálos polgári áldozata volt. Tény azonban, hogy a szövetséget bírálatok érték civil halálesetek miatt, és több esetben a szövetség maga is beismerte, hogy lövedéke eltévedt.
Hírül adta a média: megalakult a szekusdossziékat tanulmányozó országos bizottság. Kényes kérdésrôl van szó, a bolyt ne piszkáljuk alapon érthetô, hogy a politikai pártok szekusmúlttól mentes, szeplôtelen személyeket igyekeztek a bizottságba javasolni. A névsor ismert, a bizottság tagjai nagyrészt a közéletbôl is, hiszen a parasztpárt által javasolt Horia Roman Patapievici, vagy a DP jelöltjei, Andrei Plesu és Mircea Dinescu híres-neves fennforgói-elemzôi a tíz éve dúló szabad romániai politikának. Többnyire pozitív "elemek", így van ez rendjén, hangoztatták a pártok, csakhogy.
A PDSR hamarjában felkapta a vizet, korhol a pulóveres költôforradalmár neve hallatán, személye most valahogy nem hagyja nyugton. Ezen nincs mit csodálkozni, a párt fôembereinek fejérôl köztudottan sokszor és szélesen gesztikulálta le a keresztvizet. A sértôdôsdi reakció – mint só a vízben – feloldódott: ó, az a bolondos Dinescu... Kérdés most már csak annyi: miért ez a nagy és hirtelen fôellenzékis megszeppenés? Hagyott volna a "kolontos ember" némi tömény információtartalékot, amitôl a parlamenti hodályokban szanatóriumozó titokzatos uraknak még fôhet a fejük? Mert emlékezzünk, Dinescu is ott volt a nyolcvankilences nagy gyúródás sûrûjében, szigorú háziôrizetébôl szabadulva... Egyértelmû, nem azzal az embertípussal lenne dolguk a felháborodott uraknak, aki a mögöttiségek mellett felületesen elhúz...
Hanem a televízió – az ezelôtt tíz évvel még szabad román televíziónak nevezett csúcsintézmény – december 27-én este beszámolt a szekusdossziékat tanulmányozó országos bizottság felállásáról. A kis pártközi affért, kifogásdit leszámítva minden rendben, mindenkinek megvan a makulátlan bizottsági embere, kivéve a DP-t, mert jelöltjei a kommunista párt tagjai voltak. Dinescu és Plesu. Tiszta beszéd, mindezt a PDSR csöppet sem röstelli elmondani. És ott áll a kásahegy, az iparilag kiállított szekusanyag feldolgozatlanul...
Szegény fejünk. Apropó, nem a mi fejünk. Hiszen mi magyarok, már megint nem vagyunk sehol. Legalábbis a tévé november 27-i esti híradása szerint nem találtatott "emberünk" az országos kivizsgálók csapatában, noha úgy tudtam még hétfô estig, hogy az RMDSZ is az algoritmus szerint javasolt egy kétes múlttal aligha zsarolható személyt.
Így igaz, csakhogy az RMDSZ Operatív Tanácsa egyszer jelölt, azután egyeztetett... Nevezetesen a gyulafehérvári érsek dr. Jakubinyi Györgygyel, ugyanis a bizottságba javasolt személy korábban érseki titkár, ma Nyárádköszvényesen szolgáló Csíky Dénes római katolikus lelkész. Az érsek álláspontja egyértelmû: nem engedi papjait a politikába avatkozni. Markáns határvonalat húzott újabban is az egyház és a politika közé. Tisztességes, lehetô legtisztességesebb népszolgálat ez is.
Amíg a DP a "leszavazottak" helyett másokat keres, az RMDSZ is új jelölt után nézett. A bukaresti zeneakadémia lektorát, Csendes László hegedûmûvészt jelölte a bizottságba.
Ismét egy évvel öregebbek lettünk – egy évvel kevesebb földi életünk éveinek hátralevô száma. Amint köszöntgetjük egymást az egyre sûrûbben jelentkezô Szilveszter- napokon, annál inkább rádöbbenünk, mennyire ki vagyunk szolgáltatva az idô múlásának. Mondhatjuk azt is, az idô függvényében élünk. Gondoljunk csak vissza az elmúlt tíz esztendôre: milyen zaklatottá vált egyik napról a másikra életünk. Néha az az érzésem, ha lépést akarok tartani a rohanó korral – már amennyire tehetem –, olykor ugranom kell. Soha nem szabad megállnom, különben lemaradok. Szeretném, ha multilokacióval rendelkeznék, amit néhány szent életébôl ismerek. Vagyis, hogy egyszerre több helyen ott lehessek. Akkor talán jobban kihasználhatnám az idôt. Isten mindig mindenhol jelen van, csak Isten örök.
Egyedi teremtménye vagyok Istennek. Minél jobban rájövök erre, annál inkább érzem idôbeliségemet. A sodró, múló idôben élek. Ez tény. De szemlélet, hit kérdése, mit kezdek önmagammal e tûnô idôben. Siránkozhatok, hogy öregebb lettem egy évvel – és rövidült földi tartózkodásom ideje. Ám gondolhatok úgy is elmúlt életemre, mint egyre több lehetôséget felkínáló esélyre: mennyi jót tehettem az elmúlt évben, az elmúlt 10 vagy ötven év alatt. Minden év, az évnek minden napja nagy lehetôség arra, hogy sok-sok jót tegyek. Csak jót tenni, jót cselekedve érdemes élni. Tetteim tesznek jóvá. Igaz, nem válthatom meg a világot, de a magam jóságát hozzáadhatom a világhoz. Általam, jó tetteim által gazdagabb lesz a világ. Hiszem ezt. De hiszem ellenkezôjét is: ha én elmulasztom a jót megtenni, általa szegényebb lesz a világ. Ezért akarom tenni a jót, akár van sikere, akár nincs. A jóságnak, a jónak kevés látványos eredménye van. Nekem mégis a jót kell tennem, mert sürget a fogyó idôm. Igen, sürget, mert az ezerkilencszázas évekbôl még csak néhány óra van hátra. Ebbôl a századból majdnem fele a rendelkezésemre állt. De az egész XX. század az emberiség rendelkezésére állt, hogy jót tegyen. Nem mindig tette. És rendelkeztünk – mi, emberek – a II. évezreddel is. Mennyi mulasztás terheli az idôs századot s az agg évezredet. S benne az embert. Ha igaz, hogy egy idôben Istenért megvetettük az embert, éppúgy igaz, hogy majd az emberért a világból számûztük az Istent. Egyik próbálkozás sem volt jó. Talán a jövô évezredben kibékül az ember Istennel.
Tele volt az elmúlt évezred, miként az elmúlt idei év is, félelemmel és megfélemlítéssel, megalázással és megalázottsággal, megvetéssel és megvetettséggel, és mindennel, ami a jónak hiánya.
Istennek legyen hála, rejtetten, titokban bár, de a mulasztások közepette voltak kiváló teljesítmények, amelyeket nem kell szégyellnünk. Ellenkezôleg: kisebb-nagyobb körben magunk elé állíthatjuk követendô példaként. Mi tette ôket naggyá? Mi váltotta ki hôsiesnek mondható tetteiket? Talán csak ennyi: a szívük mélyén rejtôzô jóságot engedték életükben szárba szökkenni, és nem fojtották el a jó kísértését. Az idôben, mindenki a maga idejében igyekezett a jóra. Ezáltal jutottak az idôbôl az örökkévalóságba.
És én, aki ezeket a gondolatokat megfogalmazom, és ön, aki ezeket a szavakat olvassa, kérdezheti önmagától: mit tudtam tenni az elmúlt év alatt? Ott – és mindig ott –, ahol életem napjai teltek: szüleim, gyermekeim társaságában, családi- munkahelyi viszonyulásomban, kisebb-nagyobb közösségem, az egész emberiség érdekében? A kudarcok, sikertelenségek láttán belefáradtam, kiábrándultam?
Az idô nem áll meg, szalad tovább. Ne álljak meg én se, és ne mondjam: nem érdemes. Bár barátodat megdöbbenti a háború ténye, adakozó segítôkészséged is feltûnik neki; ismerôsöd gyászban kesereg, jelenléted megvigasztalja; csüggedt szomszédod fájó titkát bízza rád, s te hordod titkait (egyszerû, jelentéktelen tettek, melyeknek száma végtelen lehet), nagy segítségére vagy csöppnyi jóságoddal.
Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom a régi évtôl és indulok az újba, ahogy szent Pál apostol tanítja: "... elfelejtem, ami mögöttem van és nekilendülök annak, ami elôttem van" (Fil. 3,13). És buzdításul tovább: "Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is" (Fil. 2,4)
Az új esztendô küszöbén kívánok minden kedves testvéremnek nemes vágyakkal, jó elhatározásokkal kezdôdô új évet, és kívánom Isten segítségét, hogy mindannyiunkban érjen be a jó, így általunk szebbé, jobbá lehet és boldogabbá az új esztendô. Szeretettel
Szerkesztôi kérésnek eleget téve vállaltam, hogy egyetlen gépelt oldalon közlöm az érdeklôdô olvasóval a 2001. január 1-jén kezdôdô 21. század, harmadik évezred környezeti problémáival kapcsolatos gondolataimat. Vállaltam a lehetetlennek látszó feladatot, mert úgy gondoltam, elégséges, ha emlékeztetem az olvasót az 1992-ben, Rio de Janeiróban elfogadott 21-es Napirendre, vagy közismertebb nevén az "Agenda 21"-re, amit Feladatok a 21. századra név alatt is emlegetnek.
Teszem ezt azért is, mert az akcióprogramnak tekintett dokumentumban felsorolt, a jövô századra váró feladatok valós voltát magam is elfogadom. Az ott említett 40 témakörbôl elég, ha csak az atmoszférával, az óceánok szennyezésével, a talaj- és vízvédelemmel, az energia-hatékonysággal, a technológia átadásával, a fenntartható fejlôdés kérdéseivel kapcsolatos felvetéseket említjük.
A jövô századra váró megoldandó gondok jórésze nem csak globálisan jelentkezik, hanem hétköznapjainkban, szûkebb életterünkben is tapasztaljuk ôket, kínlódunk vagy szenvedünk miattuk, éppen ezért a Rióban megfogalmazott, programba foglalt gondokkal mindnyájan egyetérthetünk.
Nincs ilyen határozott álláspontom azonban a programban ismertetett megoldási lehetôségekkel kapcsolatban, de gyakran támadnak kételyeim a különbözô környezetvédelmi stratégiák tanulmányozásakor is. Ezeket olvasva, vagy a társadalmi környezetvédelmi szervezetek törekvéseit figyelve, néha az az érzésem, hogy a világot megváltani szándékozó ideológiák kidolgozói és azok hívei (ilyenek mindig voltak, vannak és lesznek) tevékenységi területüket a politikai-gazdasági életbôl a környezetvédelemre tették át, belátván, hogy a politikai, de fôleg a gazdasági életben nem az ideológiáknak, hanem a spontaneitásnak, azaz a piacnak van döntô szerepe.
A környezet állapotáért aggódva, bátran lehet akár kommunisztikus eszméket hirdetni anélkül, hogy ezért kommunista vagy egyéb, manapság pejoratívan hangzó jelzôvel illetnének.
Ha figyelmesen tanulmányozzuk a 40 témakört felölelô, csaknem 800 oldalas dokumentumot, kiviláglik, hogy a meghirdetett (kinyilvánított) céltól eltérôen inkább egy problémafeltáró kiadványt, nem pedig egy célirányos akcióprogramot tartunk a kezünkben. Amíg a kívánalmak, az elvárások megfogalmazása bármelyik olvasó számára világos, érthetô, addig a megvalósításokhoz vezetô út a ködbe vész. Úgy gondolom, ez nem véletlen, mert amint a társadalmi-gazdasági problémákra sem sikerült általános érvényû, életképes ideológiát vagy politikát kidolgozni, attól félek, ez a globálisan vagy regionálisan jelentkezô környezetvédelmi kérdések esetében sem lehetséges. A piacgazdaság körülményei között a felmerülô környezetvédelmi kérdéseket az adott társadalmi gyakorlat fogja megoldani, nem pedig az elôre kidolgozott ideológiák, politikák vagy programok.
A fentiekkel távolról sem akarom azt állítani, hogy ölbe tett kézzel kell várnunk a jövôt. Sajnos, nem emlékszem a címben idézett gondolat szerzôjére, de (talán) a szûkebb patriánkban, de más kontextusban megfogant gondolat a környezetvédelem globális vagy helyi kérdéseire is érvényes, amit az angol biofizikus, James Lovelock, a Gaia-elmélet megalkotója így fogalmazott meg: "minden cselekedetünk következménnyel jár".
– Immár harmadik éve mûködik Marosszentgyörgyön a Soli Deo Gloria Közmûvelôdési Alapítvány. Hajdó Károllyal, a hasonló nevû vegyes kar karnagyával – aki az Alapítvány elnöke is egyben – beszélgettünk el a napokban, ugyanis amint az indulása óta eltelt idô is jelzi, hasznos ötletnek bizonyult e gyakorlati szükségszerûség diktálta lépés: alapítványt létrehozni......
– Mivel kórusunk nem tartozik egyetlen vallásfelekezethez sem, illetve egyetlen, Maroszentgyörgyön mûködô, hivatalos mûvelôdési intézményhez sem, teljesen önellátó és önépítkezô ökumenikus együttes. Ezért vált szükségessé egy alapítány létrehozása. Anyagi háttér nélkül ma már sem létezni, sem mûködni nem lehetséges! – Hogyan fogalmazták meg az alapítvány rendeltetését, mûködésének céljait?
– Egyrészt annak szándékával létesítettük, hogy lehetôleg minél nagyobb számban hozzuk kapcsolatba, illetve közvetlen érintkezésbe az ez iránt érdeklôdôket – kórustagokat és hallgatókat egyaránt – az igazi, értékes zenével. A másik célunk a közösségformálás volt, a kórusmûvészet sajátos eszközeivel, melyben megmaradásunk zálogát látjuk, keresztény, ökumenikus szellemiséget sugározni, különbözô felekezetû tagokkal a zenei anyanyelvet ápoltatni, ôrizni és továbbadni a régi kultúrákban gyökerezô alkotásokat ...
– ... melyek iránt – amint az évek során ezt tapasztalhattuk – a marosszentgyörgyiek részérôl igazán nagy igény mutatkozott.
– Valóban rendkívül fogékony a közösség, a lakosság! A Soli Deo Gloria vegyes karon kívül másik négy jó képességû énekkar is mûködik. De kultúra iránti igényrôl valalnak a könyvbemutatók, kiállítások, kerekasztal- beszélgetések, divatbemutatók, irodalmi mûsorok, a pódiummûsorra amelyre Nemzeti Színházból hívtak meg mûvészeket, nem beszélve több olyan rendezvényrôl, mely Baricz Lajos plébános úr kezdeményezésének köszönhetô, valamint a tiszteletes uraknak, tanítóknak, tanároknak. Hogy a hagyományôrzô csoportokról se feledkezzünk meg, hisz majdnem minden osztályban tánccsoport létesült, a Maros Mûvészegyüttestôl kijáró oktatók közremûködésével. Ami a szülôk számára olykor komoly anyagi áldozatot is jelent, hisz a gyerekeket népviseletbe is kell öltöztetni.
– Tehát az alapítvány munkájába, gondjaiba mind a kórusokkal, mind pedig a tánccsegyüttesekkel kapcsolatos problémák megoldása is bele tartozik. Elsôsorban Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes kar munkájához szükséges különbözô szakmai és anyagi feltételek biztosítása, a fellépés lehetôségét biztosítani számukra itthon és külföldön egyaránt, támogatni ôket abban, hogy tartós szakmai és baráti kapcsolatokat építhessenek ki külhoni együttesekkel.. Emellett szándékunkban áll Marosszentgyörgy és környéke kultúrális életét támogatni, együttmûködésben a helyi mûvelôdési bizottsággal, egyes szervezetekkel, szövetségekkel, felekezetekkel fesztiválok, találkozók, tapasztalatcserék megszervezésében, különbözô évfordulók alkalmával stb. Beleértve, természetesen, a különbzô vállalkozókkal történô közremûködésünket is.
Az idén figyelemre méltó támogatásban részesültünk a hollandiai Reménység az Áldásban nevet viselô testvérkórussal kiépített kapcsolatunk alapján, továbbá segítségünkre sietett az EMKE, a Határon Túli Magyarok Hivatala, és sikerült számunkra "gyümölcsözô" kapcsolatot kiépíteni kisebb, nagyobb nagyobb helyi érdekeltségû magánvállalattal, vállalkozóval is. Mint amilyen az ITON-ELECTRONIC a MOPAN mely árucikkekkel támogatott bennünket –, a LEO – mely l0%-os kedvezményt biztosított –, számíthattunk a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalra, nemkülönben a szentgyörgyi elöljárókra. Reméljük, hogy a jövôben is lesznek kultúrára áldozó segítôkész emberek, hogy megôrizhessék a mai szellemiséget.
Karácsonyi Matild Székelysárdról küldte panaszlevelét szerkesztôségünkbe. Az abban leírt kérdések – helyenként vádaskodások – címzettje Szabó Árpád mérnök- igazgató, akit arra kértünk, hogy a nyilvánosság elôtt vázolja a nyárádszeredai Servagromec mezôgépészeti egység jelenlegi gazdasági helyzetét.
– A levélben megfogalmazott kérdések, vádaskodások annyira szerteágazóak, hogy azokra csak bizonyos rendszerességgel válaszolhatok. A Nyárádmentén jelenleg két Servagromec- (Szováta, Nyárádszereda), és két Agromec- egység (Ákosfalva, Nyárádtô) mûködik. Nyárádszeredában a mezôgépészeti állomás magánosításakor a törzstôke 60%-át azon személyek részvényszelvényeivel vásároltuk meg, akik itt dolgoztak és akiknek földjeit mûveljük. A egységben dolgozók pedig saját készpénzüket adták a fennmaradó 40%-ra, a részleteket ma is fizetjük az Állami Vagyonalapnak. Megalakulásunkkor, 1991-ben, 2200 hektár termôföldön szántottunk, vetettünk, a tavaly alig 1050 hektáron. Idén és a tavasszal csupán 520 hektárt mûvelünk meg a négy község hét falujában. Miért csökkentek folyamatosan az általunk megdolgozott termôföldek? Az évek során az ipari termékek (alkatrészek, üzemanyag stb.) árai sokszorosan meghaladták a mezôgazdasági terményekét. A természeti csapások okozta károk az utóbbi három évben halmozódtak. A tavaly megdolgozott 984 hektár 60%-án károsult a termés, a jegyzôkönyvekbe foglalt veszteség hárommilliárd lej. A mezôgazdasági minisztériumhoz folyamodtunk támogatásért, a válasz egyszerû volt: nincs pénz a kárpótlásra. Ez évben a tavaszi kultúráinkat is megtizedelte a mostoha idôjárás, a felmért kár 593 millió lej. Az idôjárás okozta veszteségek mellett tevékenységünkben nagyon megéreztette hatását azon földtulajdonosok szegénysége, akiknek szolgáltatásokat végzünk. Gabonaéréskor számos gazda kérte, gyûjtsük be terményét. Amikor fizetniük kellett volna, arra kértek, várjunk, amíg hozzák a tejpénzt...
Mi vártunk, idôközben azon gondolkodtunk, miként biztosítjuk ilyen körülmények között a dolgozók fizetését, hogyan kezdjük el az ôszi kampányt? Mi mást tehettünk, mint a meghibásodott, régi gépeinket, felszereléseinket saját mûhelyünkben feljavítottuk és használható állapotban eladtuk, hogy pénzalapot teremtsünk a munkálatok elindítására. A géppark apadásával párhuzamosan fölösleges munkaerô keletkezett. A megfelelô régiséggel rendelkezôk nyugdíjba vonultak. Azért, hogy mindenkinek munkája legyen, a haszonbérben dolgozott területek mellett vállaltuk más földek mûvelését is. Szolgáltatásaink eddig az összaktivitásunk 40%- át képezték.
– A levélíró többek között így fogalmaz: "A forradalom óta mit tud eredményesen felmutatni..., 1990 óta csak rombolt, szétverte a meglévôt, az egység hanyatlott..."
– Milyen eredményeket mutathatok fel? Átmentettük az egységet, 60 embernek munkahelye van, idônként halasztjuk a fizetések kiadását azért, hogy elkezdhessük a következô mezôgazdasági évet. Ezen az ôszön 87 hektáron búzát, 65 hektáron ôszi árpát vetettünk. A befektetés 300 millió lej! Csak mi tudjuk, miként teremtettük elô a pénzt.
Végezetül szólnom kell a melléktevékenységeinkrôl is. Az onnan származó jövedelembôl pótoljuk a mezôgépészeti termelôi költségvetésünket. Kis üzeletet nyitottunk, amelyben fôleg mezôgép-alkatrészeket forgalmazunk. Egyik épületünkben famegmunkáló részleget létesítettünk, ahol egy régeni vállalkozóval kötött szerzôdés alapján bútorelemeket gyártunk. A mûhelyünkben pedig bárki számára végzünk gépjavításokat.
Bármennyire is borúlátó a levélíró, én még mindig hiszem, hogy a mezôgépészeti egységeknek van jövôjük, mindez csupán idô kérdése.
A Szövetség Romániáért (ApR) Maros megyei fiókjának elnöke, dr. Silviu Horia Morariu levelet juttatott el szerkesztôségünkbe, amely szerint pártjának fô célkitûzése a megye gazdasági- társadalmi életének fellendítése.
A párt - írja az elnök - megrendüléssel szemléli, milyen kritikus helyzetbe jutott Marosludas gazdasági- társadalmi élete. A város munkaképes lakosságának csupán 35,20 százaléka dolgozik, s a csecsemôhalandóság 24,6 ezrelék. A Szövetség Romániáért ludasi szervezete összeállította azt a dokumentációt, amely a hátrányos övezetté való nyilvánításhoz szükséges. A javaslatot jóváhagyás végett a helyi tanács elé terjesztették, de a helyi tanácsnál, megrökönyödésükre, a politikai érdekeket helyezik elôtérbe, s így a helyi párt javaslatát elvetették.
A levélben állítottak kapcsán Katona Sándor marosludasi RMDSZ-tanácsost kérdeztük. Miért vetették el a párt javaslatát?
– A Szövetség Romániáért javaslatát nem vetettük el. Errôl szó sincs, ez valótlan. A dolgok egész másképp állnak. A helyi tanács már egy éve napirendre tûzte a kérdést, elkészítette a dokumentácót, de egy évvel ezelôtt még nem lehetett szó Marosludas hátrányos övezetté nyílvánításáról. Azért, mert a munkanélküliek száma nem haladta meg a törvény által elôírt számot, azaz, az országos átlag háromszorosát. Sajnos, ez mostanra bekövetkezett. A munkanélküliségi ráta elérte a 64-66 százalékot. Az ApR három képviselôje jelen volt a decemberi tanácsülésen, elmondták mit szeretnének, de mi is tájékoztattuk ôket, hogy a tanács foglalkozott a kérdéssel, s a januári tanácsülés is napirendre tûzte ennek megvitatását. Különben is, a hátrányos övezetté való nyilvánítást nem párt, hanem a helyi tanács kell kérje, az ô kötelessége. Az ApR pedig ebbôl a "kezdeményezésbôl" politikai tôkét szeretne kovácsolni. A helyi tanács reméli, hogy a kormány kedvezôen viszonyul a kérdéshez, mert a szóban forgó státus egy sor elônnyel jár, például a behozott árura nem kell se vámot, se TVÁ-t fizetni, PHARE-kölcsönök pályázhatók meg stb.
– Mi a véleménye a pártelnök azon kijelentésérôl, hogy a csecsemôhalandóság 24,6 ezrelék a városban?
– Én a város közösségi életében - az Andrássy-telepen, ahol református lelkész vagyok -, részt veszek. Ha csak azt vesszük, hogy az utóbbi 10 évben egyetlen csecsemôt temettem, akkor ez az állítás nem állja a helyét. Visszatérve: ha a kormány a tanács kérését jóváhagyja, akkor nemcsak Marosludas, hanem környéke is gazdasági elônyöket élvez. S az "érdem" nem a szóban forgó pártot, hanem a tanácsot illeti majd.
Budapesten december 27-én rendezték meg a kétévenként lebonyolításra kerülô világkupát asztali-labdarúgásban. A küzdelmeken Marosvásárhelyt három versenyzô képviselte, Pákai György (1998-as Európa-bajnok), dr. Havas Péter és Mártonfi István.
A mérkôzéseket az Iskola utcai teremben népes szurkolótábor kísérte figyelemmel, közöttük közéleti személyiségeket is fel lehetett ismerni, a Duna Televízió pedig megörökítette a küzdelmeket. Hét ország gombozói álltak asztalhoz, Nigéria, Jugoszlávia, Kanada, Szlovákia, Oroszország, Románia éa Magyarország képviseltette magát.
A döntôt végül a marosvásárhelyi Pákai György és a pécsi Szendrei Tibor vívta. Az elsô félidôben Pákai vezetésre tett szert, majd a második félidôben a tapasztalt Szendrei (1996-ban világbajnok) kiegyenlített, miután a marosvásárhelyi versenyzô több jó helyzetet nem tudott értékesíteni. A hosszabbításban Szendreinek kedvezett a szerencse, aki a vége elôtt két perccel megszerezte a gyôztes gólt.
A világkupa tehát Szendrei Tibor birtokába került, ezüstérmes Pákai György (Marosvásárhely; budapesti KÖSZI). A harmadik Jurcsik Gábor (Budapesti Testvériség), a negyedik a jugoszláviai Nairor Zoltán lett.
A szép eredményeknek köszönhetôen a 2000. évi világbajnokságot október második felében Romániában szervezik, színhelyként Nagyvárad, Marosvásárhely, Szováta és Tusnádfürdô került szóba.
A nôk megszólításában elég szûkösek a választási lehetôségeink. A gyakrabban elôforduló asszonyom, nagyságos asszony, kisasszony, néni, hölgyem stb. mindenikéhez valamilyen különös jelentésárnyalat tapad, mely a túlzottan bizalmastól a fölényeskedô, esetleg enyhén sértô megszólításig bizonyos korok sajátos megszólítása volt. Valahogyan hiányzik nyelvünkbôl egy olyan általános megszólítás, mely minden korú nôre alkalmazható lenne. Néhány évvel ezelôtt a hölgy, hölgyem szóalak mellett kardoskodtam. Már csak azért is, mert a nagyközönség megszólításában vannak bizonyos hagyományai. Pl. Hölgyeim és Uraim!
Igaz-e, kérdezte nem is olyan régen egyik "hölgypárti" ismerôsöm, hogy a hölgy valamely prémes állatnak a neve? A kérdés megvilágosításában induljunk ki a szó mai jelentésébôl! A högly általában nôt, asszonyt, lányt jelent, hogyha ilyenszerû mondatokban fordul elô: Kínáld meg a hölgyeket elôbb!; A hölgyek hová szándékoznak leülni?; Hölgyeim, meglepetést tartogatok önök számára!; A hölgyem még nem készült el, pedig már itt a taxi!
Hölgy szavunk a XVIII. század végén, a nyelvújítás korában vált általánossá. Csokonai, Vörösmarty, Petôfi és Madách költészetében is gyakori.
Egykor valóban egy kis prémes állat nevét jelentette: a nyesttel, nyuszttal rokon hermelint, melyet a magyarban menyétnek, hölgymenyétnek vagy egyszerûen hölgynek neveztek. A XVI. századtól kezdve már új, azaz "nô, feleség" jelentésével is találkozunk. Hogyan vált a hölgy neve nôk jelölôjévé? – vetôdhet fel sokakban a kérdés. A legvalószínûbb magyarázat a következô. A régi nyelvben (még a maiban is néha) az ifjak gyakran becézték szívük választottját valamely kedves kis állat vagy madár nevével: cicám, mókuskám, gerlicém, galambom. Bizonyára e kis karcsú állat, a hölgy nevét is ilyen szándékkal használták kedvesük megnevezésére. A gyakori használat folytán a becézô jelentésárnyalat háttérbe szorult, elhomályosult a szó eredeti jelentése, és megmaradt a hölgy "nô, asszony, lány" jelentésben.
A középkorú vagy idôsebb nemzedék még jól ismeri a szó hölgyválasz származékát. Táncos összejöveteleken egykor a mulatság rendezôje a változatosság kedvéért intett a zenekarnak, majd elkiáltotta magát: Hölgyválasz! E felszólításra a hölgyek indultak táncra kérni részben azt, akivel szívesen táncolnának, részben táncra kérôjük viszonzása végett. Jelentôs mozzanata volt ez a táncnak, hiszen a valaki iránti rokonszenv tükrözôdött benne.
Bizony erre a szokásra is a feledés homálya borult. A páros táncokat fölcserélte a semmitmondó ugrálás, hajlongás, testrészek reszkettetése, fejrázás, visítás a végkimerülésig. Ezt az úgynevezett modern tánckultúrát utánozzuk primitív népektôl kölcsönözve. Hogy mi lesz hölgy szavunk további sorsa, nem tudom. Remélem, betölti szerepét nôink megnevezésében. talán a hölgyválasz is betölti majd helyét elkorcsosodott táncrendünkben.
A kitüntetések országos rendszerérôl
Az alsóház kedden 217 szavazattal 2 tartózkodás mellett az országos kitüntetési rendszer törvénytervezete kapcsán készült egyeztetô bizottsági jelentést. A projekt szerint kitüntetésre jogosultak azon román állampolgárok, akik rendkívüli szolgálatokat tesznek az államnak vagy a népnek, hôstetteket visznek véghez katonai szolgálat idején vagy rendkívüli érdemeket szereznek tevékenységükben. Zömmel a képviselôház szövegei kerültek elfogadásra. Idegen állampolgárok is kaphatnak kitüntetéseket az emberiség fejlôdéséhez, a világbéke és a demokrácia elmozdításához, a Romániával való együttmûködési és baráti kapcsolatok fejlesztéséhez nyújtott rendkívüli hozzájárulásért, a román államnak tett kimagasló szolgáltatásokért. A román állampolgárokat évente egyszer, a nemzeti ünnep alkalmából tüntetik ki. Különleges esetekben a kitüntetés történhet az év folyamán is. A külföldi kitüntetésekkel jutalmazott román állampolgárok csakis az államfô jóváhagyásával hordhatják azokat.
Nôtt a kereskedelem a CEFTA-országokkal
Románia 27,7 százalékkal többet exportált a CEFTA-országokba az elsô kilenc hónapban, mint a tavalyi elsô kilenc hónapban, de a deficit továbbra is nagy maradt. Az elsô kilenc hónapban 386,5 millió dollárt ért el az export a CEFTA-országokba, ezekbôl a behozatal pedig 655,7 millió dollár volt. A Lengyelországba irányuló román kivitel 68 százalékkal nôtt, Bulgáriába 54,7 százalékkal, Szlovéniába 22 százalékkal, Magyarországra 15,6 százalékkal, Csehországba 13 százalékkal növekedett, Szlovákiába viszont 51,8 százalékkal csökkent – közli a Rompress hírügynökség.
A német államügyészség úgy határozott, hogy vizsgálatot indít annak megállapítására, elkövetett-e bûncselekményt Helmut Kohl volt kancellár, amikor kormányfôként választási adományokat fogadott el pártja számára – jelentette kedden az ARD német televízió. A tévéállomás meg nem nevezett forrásra hivatkozó jelentése szerint a bonni ügyészség szerdán tájékoztatja a parlamentet azon döntésérôl, hogy megindítja a bûnvádi vizsgálatot a CDU korábbi elnöke ellen hûtlen kezelés alapos gyanúja miatt.
Aligha lesz népszerû az év többi napján turisták által oly nagyon kedvelt Szingapur idén szilveszterkor. "Szárazon" ünnepli Szingapur a millennium beköszöntét: akit az ázsiai város utcáin rajtakapnak azon, hogy pohárral a kezében sétál és alkoholt fogyazt, az könnyen rács mögött kezdheti a 2000. esztendôt. A szabad ég alatt tartandó valamennyi ünnepségre vonatkozik ugyanis a szigorú szesztilalom – közölte kedden a rendôrség szóvivôje. S hogy komolyan gondolta, amit mondott, azt bizonyítja az is, hogy szilveszter éjszakáján mintegy 4000 rendôr járôrözik majd a szingapuri utcákon.
"Millenniumi roham" a Kilimandzsáron
Több mint ezer külföldi turista mássza meg Afrika legmagasabb hegycsúcsát, a tanzániai Kilimandzsárót, hogy ott virradjon rá a 2000. esztendô elsô napja. A különös ötlet cseppet sem lesz olcsó mulatság – a "millenniumi rohamra" induló turisták 25-50 dollárt fizetnek személyenként a tanzániai nemzeti parkokat gondozó hatóságnak – tudta meg az AFP. Ehhez járul még személyenként 40-80 dollárt a hegycsúcson kempingben eltöntendô idôre. A 5 895 méter magas Kilimandzsárón szilveszterezô ezernél több turista az Egyesült Államokból, Nagy- Britanniából, Dél-Afrikából, Ausztráliából, Kanadából, Spanyolországból, Svájcból, Hollandiából és Brazíliából érkezett az afrikai országba.
Az Európai Bizottság szóvivôje kedden a belga hírügynökségnek megerôsítette, hogy magas beosztásban a testületnél dolgozik az a körülbelül 40 éves dán férfi, akit Koppenhágában azzal a váddal vettek ôrizetbe négy nappal ezelôtt, hogy a volt keletnémet titkosrendôrségnek kémkedett. A dán hatóságok szerint a férfi még akkor dolgozott a Stasinak, amikor a dán külügyminisztérium tisztviselôje volt 1979 és 1981 között. Egyike volt annak a félszáz dánnak, akik hasonló tevékenységet folytattak valamely kelet-európai ország javára. A brüsszeli szóvivô nem közölte, hogy kirôl van szó, és pontosan milyen beosztásban áll ma az Európai Bizottság alkalmazásában. Csupán annyit mondott el, hogy az illetô magas rangú tisztviselô, aki ma is a testületnél dolgozik.
Nagy a riadalom a kínai fôvárosban élô macskák gazdáinak körében. Az oka ennek a riadalomnak nem éépen mindennapi: "városi vadászok" éjszakánként befogják a cicusokat és jó pénzért eladják ôket vendéglôsöknek: az angol nyelven megjelenô Morning Post értesülése szerint macskánként 40 schillingnek megfelelô összeget kapnak. A lap idézett egy "városi vadászt", aki azzal dicsekedett, hogy akár több tucat macskát is befog egyetlen éjszaka. A vendéglôsök pedig az ízletesen elkészített négylábúakkal olyan ételeket készítenek, mint például "A sárkámy harca a tigrissel", amelyben a (megfôzött) macska a tigris, egy (ugyancsak fazékból kikerült) kígyó pedig a sárkány.
Január elsejétôl sípálya Marosszentgyörgyön
A múlt hónapban tartották a marosszentgyörgyi polgármesteri hivatalban a versenytárgyalást a Cinege- tetô azon területének bérbeadására, amelyre a hét végén szerelik a sífelvonót. A versenytárgyalást a helybeli születésû, de Németországban élô Gerdhard Tzala magánvállalkozó nyerte. A közel 400 méteres pályán két, ólommentes benzinnel üzemelô felvonó január 1-jén indul el és február végéig mûködik. A pálya mentén gyorsétkezdéket – amelyekben meleg bort és szendvicset, édességeket és üdítôt kínálnak itt – és környezetkímélô hulladéktárolókat állítanak fel. Simon Ferenc alpolgármester elmondta, a tavaly télen egy hétig kísérleti jelleggel mûködtette a felvonót a német férfi, s a sikeren felbuzdúlva döntött úgy, hogy ezen a télen hosszú távú befektetést eszközöl. A terület bérbadásából származó pénzt a tanács a folyó munkálatok végzésére fordítja.
A Megyei Közegészségügyi Igazgatóság összesítése szerint csökkenés észlelhetô a kórházak és körzeti rendelôk által jelentett virózisos, tüdôgyulladásos és influenzás megbetegedéseknél. Míg a december 7-13. közötti idôszakban a nyilvántartott virózisos esetek száma 1130 volt, a múlt héten ez 1065-re csökkent. Húsz személyt utaltak kórházba. A tüdôgyulladásos betegek száma az utolsó két hétben 485-rôl 466-ra csökkent, közülük 35-öt utaltak kórházba. Influenzás esete is mintegy 35 százalékkal kevesebbet jegyeztek, harminc beteg közül kettôt utaltak kórházba. Dr. Márialaki Ella elmondása szerint ezen megbetegedések nem haladják meg a tavalyi év hasonló idôszakában regisztráltakat. A megbetegedések ugrásszerû növekedése január végén, február elején várható.
Biztosítás az orvosi szolgáltatást végzôknek
A családorvosoknak január elsejéig kötelezô módon polgári felelôsségbiztosítást kell kötniük a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál kifüggesztett hat biztosítási társaság valamelyikével. Ez a biztosítási forma lehetôvé teszi, hogy az orvosi mûhibáért beperelt orvostól követelt kártérítést a biztosító egyenlítse. A minimális összeg, amelyre a biztosítás megköthetô, 50 millió lej, ami után a biztosítási díj 240.000 lej körül van.
Cigány és magyar táncok a Kultúrpalotában
A Casrom Alapítvány szervezésében a marosvásárhelyi Kaly Luludy (Fekete Tulipán) mûvészgyüttes roma kolindákat, nótákat és táncokat mutat be ma délután 6 órakor. A Kultúrpalotában sorra kerülô mûsoron a marosszentkirályi együttes is fellép, hagyományos magyar népdalokkal és népi táncokkal. A belépés díjtalan.
A gyülekezet hagyománya szerint december 31-én, éjjel 12 órakor a cserealji református templom tornya alatt találkoznak az egyházközség tagjai. Együtt búcsúztatják az óévet, köszöntik az új évet imádsággal, énekkel és a szokásos fánkkal. Természetesen nem marad el a szilveszter délutáni, valamint az újévi két délelôtti és délutáni istentisztelet sem.
Drágul a személyazonossági kártya
A megyei rendôrfelügyelôség sajtóirodájának tájékoztatása szerint január 3-tól módosul a személyazonossági kártya ára. Az eddig 23.500 lejes kártya elkészítéséért a fent említett idôponttól 25.500 lejt kell fizetni.
Jan de Witte, a jobbágytelki székhelyû Eijsden Helpt Sîmbrias Alapítvány képviselôje karácsony szombatján a helybeli, ehedi, székelyhodosi iskolában és templomban rászoruló családok között szeretetcsomagot osztott ki. A jelenleg Magyarországon élô Marosi Ilona nyugalmazott tanítónô 20.000 forintot küldött a falubeli iskolások karácsonyfája alá.
A marosszentgyörgyi katolikus plébánia hagyományt szeretne teremteni a szilveszter éjszakai találkozóval. A környezô falvak példáját követve idéntôl a helybeli katolikus templom kertjében harangoznak gyülekezôt negyed órával éjfél elôtt, hogy a félórás ünnepélyt együtt tölthessék szeretteikkel.
Javítanak és fejlesztenek Radnóton
Ötvenmillió lej szükséges ahhoz, hogy a radnóti polgármesteri hivatalt saját kazánházzal szereljék fel. A munkálatokhoz nemrég fogtak hozzá, s ezáltal megoldódik az intézmény központi fûtése, valamint meleg vízzel való ellátása. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a maroslekencei és a marosdégi mûvelôdési otthonok javítása. A radnóti Eminescu negyedben egy nyolc termes óvodát építenek. A munkálatokra eddig 150 millió lejt költöttek.
Hat tonna széna és a fából készített takarmánytároló égett el abban a tûzben, amely hétfôn késô este a mezôcsávási M. János gazdaságában keletkezett. A helyszínre érkezett vásárhelyi tûzoltócsoport jelentése szerint a tüzet egy gondtalanul elhajított égô cigaretta okozta.
A tegnap a megyeszékhelyi Cuza Voda utcai napipiacon a következô árakon kínálták a termékeket: alma – 7500-8000, körte – 8500, szôlô – 27.000, uborka – 32.000, paradicsom – 18.000, fehér liszt – 4000, sárgarépa – 4000, savanyú káposzta – 8000, nyers káposzta – 5000, burgonya – 5000, hagyma – 6000, szemes paszuly – 8000, csípôs paprika – 13.000, csirkecomb – 41.000, csirkemell – 42.000, csirkeaprólék – 14.000, sajt – 52.000, füstöletlen szalonna – 20.000 lej/kiló.
Copyright © Népújság - 1999