|
LI. évfolyam 303. (14354) |
1999. december 29., szerda |
A szenátus keddi plénumán 107 szavazattal, 8 ellenében és 9 tartózkodás mellett elfogadták azt a törvénytervezetet, amely felhatalmazza a kormányt rendeletek kibocsátására a parlament téli szünidejének tartamára.
Mind a hatalom, mind pedig az ellenzék szenátorai kifejezték reményüket, hogy a kormány nem használja ki a felhatalmazást sürgôsségi rendeletek kibocsátására a kétharmados törvények terén.
A képviselôk kedden szakaszonként elfogadták az idôs személyek országos tanácsának létrehozásáról és mûködésérôl szóló törvénytervezetet. E szerv arra hivatott, hogy biztosítsa az idôsek társulási mozgalmát, kövesse figyelemmel az idôs személyek világmozgalma ajánlásainak romániai alkalmazását.
A projekt szerint a szerv létrehozásának és mûködtetésének évi 3 milliárd lejre becsült kiadásait az állami költségvetésbôl finanszírozzák.
Tekintettel arra, hogy az idôsek sajátos érdekeket és szükségleteket hordozó lakossági kategóriát jelentenek, szükség volt e konzultatív jellegû, autonóm, jogi személyiséggel rendelkezô közérdekû fórum létrehozására, az öregek és a közhatóságok közti szociális dialógus intézményesítése végett.
Orbán Viktor szerint Magyarország és Románia integrációs törekvései újabb lehetôségeket nyithatnak meg a két ország együttmûködésének fejlesztésében – derül ki abból a levélbôl, amelyet a magyar miniszterelnök küldött új román partnerének december 22-én.
A Mugur Isarescu miniszterelnöknek címzett levelet a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs államtitkársága hétfôn juttatta el az MTI-hez.
Románia Kormányának miniszterelnökévé történt megválasztása alkalmából kérem, fogadja jókívánságaimat.
Meggyôzôdésem, hogy Magyarország és Románia mind eredményesebbé váló együttmûködése, a stratégiai partnerségi viszony megvalósulása elsôsorban a kormányaink között kialakult aktív kapcsolattartás révén vált lehetôvé. Ezt a gyakorlatot – amennyiben ezzel Ön is egyetért – a magam részérôl tovább kívánom folytatni. Megítélésem szerint európai integrációs törekvéseink – különösen most, miután a helsinki EU- csúcsértekezlet döntése értelmében Románia is megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat – újabb lehetôségeket nyithatnak meg országaink együttmûködésének fejlesztésében.
Reményemet fejezem ki, hogy Románia kormánya az Ön vezetésével továbbviszi azokat a pozitív folyamatokat, amelyek nemcsak a magyar-román kapcsolatokban nyithattak új fejezetet, de méltán javították Románia nemzetközi megítélését is."
Megerôsítette Románia hosszú távú szuverén devizaadósságának B mínusz, valamint a rövid lejáratú devizaadósság B és a hazai valutában kibocsátott adósság B mínusz besorolását a Fitch IBCA londoni hitelminôsítô.
A nemzetközi hitelminôsítô ipar európai központja által kiadott közlemény szerint Románia kilábalóban van abból a fizetési egyensúlyi válságból, amely azzal fenyegetett, hogy az ország nem lesz képes idôben teljesíteni külsô adósságszolgálati kötelezettségeit. A lej meredek reálleértékelôdése, valamint a költségvetési és a monetáris politika szigorítása az idén kevesebb mint a felére, 1,2 milliárd dollárra – a GDP 4 százalékára – mérsékli a folyó fizetési mérleg hiányát. A központi devizatartalék is újratöltôdik, értéke 1,4 milliárd dollárra emelkedett a június végén mért 600 millió dollárról. A küladósságszolgálati teher 2000-re várható enyhülése és az az IMF- követelmény, hogy a külsô finanszírozásba kereskedelmi hitelezôket is be kell vonni, középtávon csökkenti az idôbeni törlesztésképtelenség veszélyét, s ezért a hitelképességi kilátás pozitív – áll a Fitch IBCA indoklásában.
Románia jelenlegi besorolásának változatlanul hagyását alátámasztja a kormány tettekkel igazolt elkötelezettsége a külsô törlesztési kötelezettségek teljesítése mellett nehéz körülmények közepette is – áll a közleményben. Az ország meghívása az EU- csatlakozási folyamatba további ösztönzôként szolgál a megfelelô költségvetési politika alkalmazására és a gazdasági reform folytatására, jóllehet maga a csatlakozás Románia számára még mindig távoli lehetôség csak – írták a Fitch IBCA elemzôi.
A hitelminôsítô szerint ugyanakkor árnyékot vetnek a javuló középtávú gazdasági és hitelképességi kilátásokra a jövô év végén esedékes parlamenti és elnökválasztások, mivel a nehézségek miatt egyre gyûlô lakossági elégedetlenség próbára fogja tenni a kormány elkötelezettségét az IMF-fel és a Világbankkal kialkudott takarékossági és reformtervek mellett.
A tervezett banki és egyéb nagyszabású privatizációs ügyletek mindazonáltal jelentôs mértékben javíthatják Románia gazdasági és pénzügyi helyzetét, ami az ország nemzetközi hitelminôsítôi besorolásán is meglátszik majd – áll a londoni közleményben. A privatizáció egyben csökkentheti a függôséget a külföldi hitelektôl és gyarapíthatja a központi tartalékokat, amelyek még mindig elégtelenek a külsô megrázkódtatásokkal szembeni sebezhetôség felszámolásához. A külsô likviditási helyzet továbbra is törékeny, hiszen a hivatalos devizatartalék jelenleg alig a harmada a jövôre elôrejelzett külsô finanszírozási igénynek – közölte a Fitch IBCA.
A cég szerint annak, hogy a román gazdaságban rejlô lehetôségeket nem sikerült kiaknázni, az az oka, hogy a politikai vezetés képtelen volt életbe léptetni a szükséges reformokat. A gazdaságra változatlanul rátelepednek a veszteséges nagy állami vállalatok és közszolgáltatók, s a szerkezetátalakítás elmaradásáról, valamint a pénzügyi fegyelem hiányáról árulkodnak a jelentôs vállalatközi tartozások és adóhátralékok. A gazdasági átalakítás és a privatizáció folyamata mind messzebbre lemarad a térség többi államáétól, s ez folyamatosan akadályozza a makrogazdasági stabilitás fenntartását és a növekedést célzó erôfeszítéseket. Jóllehet Mugur Isarescu jegybanki kormányzó miniszterelnöki kinevezése kedvezô fejleménynek tekinthetô, a korábbi kormányfô, Radu Vasile menesztése rávilágít a politikai helyzet ingatagságára és a személyes vetélkedésekre, amelyek mindeddig hatástalanították az egymást követô kormányok reformerôfeszítéseit – áll a Fitch IBCA jelentésében.
Radu Vasile volt kormányfôt hétfôn kizárták a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártból.
A párt központi koordináló és ellenôrzô bizottsága egy tartózkodás mellett, 13:1-es szavazati aránnyal hozta meg döntését.
A döntést több mint 10 órás tanácskozás elôzte meg. A testület a párt identitásáról és egységérôl folytatott heves vitát.
Radu Vasile december 13-án Emil Constantinescu államfôvel, saját pártjával és az összes koalíciós erôvel dacolva, megtagadta, hogy lemondjon kormányfôi tisztségérôl, noha kabinetje minisztereinek többsége beadta lemondását, és a koalícióban kormányzó pártok kivétel nélkül megvonták tôle politikai támogatásukat.
A konfliktus utáni napokban Radu Vasilét pártja már súlyos szankciókkal sújtotta. A volt kormányfô csak úgy volt hajlandó beadni lemondását, hogy a párt vezetése megígérte neki: felülvizsgálják a reá kirótt szankciókat.
A hétfô esti parasztpárti döntés az újabb szakadás veszélyével fenyegeti a pártot.
A PNTCD csúcsvezetésének hétfôi késô esti döntésérôl a korai lapzárta miatt a másfél tucatnyi bukaresti napilap közül csak kettô számolt be kedd reggeli kiadásában.
Mint az Evenimentul Zilei megírta, a Parasztpárt vezetése által nagy szavazattöbbséggel Radu Vasile ellen kiszabott súlyos szankció fô oka, hogy a volt kormányfô a pártszabályzatot durván megsértve a párt keretein kívül elhelyezkedô politikai alakulatot hozott létre, amely egyfajta pártként lépett fel a PNTCD-n belül. Ez korábban "a brassói csoport" nevet viselte, újabban pedig "népi csoportnak" nevezik, amit Vasile állítólag a vezetése alatt álló néppárttá akar átalakítani.
Radu Vasile a pártvezetés minden erôfeszítése ellenére nem volt hajlandó lemondani pártütô tevékenységérôl, nyíltan szembeszállt a párt fórumaival és határozataival, gyakorlatilag teljesen elszigetelte magát a pártvezetéstôl, amelyben – miniszterelnökké történt megválasztását megelôzôen – a pártfôtitkári funkciót töltötte be.
A Ziua címû napilap a Parasztpárt "talibánjainak sikeres puccsaként" tálalta a PNTCD vezetô irodájának hétfô éjszakai határozatát. Ez a lap is beszámolt róla, hogy a pártvezetés és személyesen Ion Diaconescu pártelnök erôfeszítései ellenére Radu Vasile ezúttal sem volt hajlandó megjelenni a vezetôség ülésén. Nem vett részt a testület ülésén a Parasztpárt egyik alelnöki tisztét betöltô Ion Ratiu sem.
Heves esôzések és viharok söpörtek végig keddre virradóra Törökország és Bulgária északnyugati részén, Németországban a téliesre fordult idôjárás, Svájcban pedig az orkánszerû szél okozott károkat és nehezítette meg a közúti és légiközlekedést.
Heves esôzések és viharok söpörtek végig Törökország földrengés sújtotta északnyugati részén. Az orkánszerû szél mintegy száz olyan sátrat rongált meg, amely a földrengés következtében hajléktalanná vált török polgárok ideiglenes lakhelyéül szolgált. Az áramszolgáltatást egy idôre biztonsági okokból felfüggyesztették a török hatóságok. A vihar emberéletben nem okozott kárt.
Szintén orkánszerû szél és heves esôzések nehezítették a Bulgária északnyugati felén lakók mindennapjait. A viharos szél fákat csavart ki, és több mint ötven település házaiban okozott nagyobb anyagi károkat.
Szófiában a heves esôzések utcákat és csatornákat árasztottak el, s akadozott az áramszolgáltatás is. A bolgár meteorológiai intézet jelentése szerint a következô napokban nem várható enyhülés, sôt a szél erejének fokozódásával kell számolni.
Németország nyugati részén a hirtelen téliesre fordult idôjárás okozott fennakadásokat a közúti forgalomban. A keddre virradó éjszaka a korcsolyapályához hasonlító úttesteken számos baleset történt Bajorországban, Baden-Württemberg és Hessen tartományban, valamint Alsó-Szászországban. A Pforzheim és Ulm közötti A7-es autópályára rövid idô alatt 40 centiméter friss hó esett, és hasonló vastagságú hóréteg borította a fekete-erdei utak nagy részét is. Számos, a hó fogságába jutott teherautó órákra elzárta az utak forgalmát.
Svájcban az orkánszerû szél következtében több órára le kellett állítani a genfi repülôtér forgalmát. Wallisban és a Szent Gotthárd-hágó déli oldalán a németországihoz hasonló, 40 centiméteres friss hó hullott. A svájci hatóságok felhívták a téli sportok szerelmeseinek figyelmét a fokozott lavinaveszélyre – írja a DPA hírügynökség.
Az észak-spanyolországi Baszkföldön kedden 83 ezer ember maradt hosszabb-rövidebb ideig áram nélkül, mert a hétfôi viharban kidôlt fák több helyen elszakították a távvezetékeket.
Az áramkimaradások többsége a Franciaországgal határos területeken történt, az áramellátás helyreállításán jelenleg is több százan dolgoznak.
Mint az AFP emlékeztetett rá, a Spanyolország északi részén végigsöprô vihar hat ember halálát okozta, közülük hárman Baszkföldön vesztették életüket.
Intenzíven havazott tegnap déltôl Magyarországon is. Az M1-es, az M3-as és M7-es autópályák körzetében, az MO-ás autóúton, valamint a Dunántúlon, Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém, Vas, Zala és Gyôr-Sopron megyében lelassult a közlekedés – tájékoztatta a kedd kora délutáni helyzetrôl az Útinform az MTI-t.
Átterjedt a havazás a Duna vonalától keletre fekvô területre, Heves megyére is. A Mátrában a látótávolság 80 méterre csökkent. Intenzív hóesést jelentettek Borsod, Nógrád és Pest megye teljes területérôl, valamint Kecskemét környékérôl, Jászberénybôl és Szolnokról.
Somogy, Tolna és Baranya megyében hódara és havas esô hullt. A burkolat havas, hókásás. A friss hó vastagsága elérte a 10 centimétert, és folyamatosan nôtt.
1989. december 30-án huszonegy marosvásárhelyi értelmiségi az arra az idôszakra oly jellemzô társulási lázban, az Európába való visszatérésre gondolva hozta létre a Pro Európa Ligát. A 10 éve történtekre emlékezve annak megünnepléseként tegnap, a Continental Szalló zöld termében egy kétnapos szeminárium kezdôdött Az állam és társadalom az új Európában címmel, amelyen a hazai közélet jeles személyiségei vettek részt, köztük Renate Weber, Andrei Roth, Kolumbán Gábor. Ma a tervek szerint az elôadók közt lesz Frunda György és Horváth Andor is. Emellett a rendezvény keretében tegnap bemutatták Eugen Patras Ukrán és moldáv kisebbségek címû könyvét, ma este 18 órától pedig a Kultúrpalota nagytermében ünnepi koncertre kerül sor. Fellépnek Dana Borsan és Szokolay Balázs zongoramûvészek.
Tíz év távlatából elég a bálványosi táborokra, a Demokrácia Kollégiumára, az Interkulturalitás Akadémiájára, az Altera negyedévi kiadványra gondolnunk – megannyi ablak a másság, a különbözôség, a tolerancia és értelemszerûen Európa fele – és beláthajuk, a Pro Európa Liga léte nem hiábavaló.
Kérésünkre a szemináriumon részt vevô Smaranda Enache asszony, a liga társelnöke külön is nyilatkozott lapunknak:
Népújság: – Visszatekintve az elmúlt 10 évre, mi az, amire büszke és van-e valami miatt hiányérzete?
S.E: – Azt hiszem, hogy a Pro Európa Liga minden tagja arra büszke, hogy ez a szervezet képes volt az évek során nagyon sok nehézséget leküzdeni és megmaradni annak, ami 10 évvel ezelôtt volt: komoly és elkötelezett társadalmi csoportnak, amely felkarolt bizonyos körökben népszerûtlen témákat, amelyekre társadalmunknak választ kellett keresnie. Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy stabil szervezetnek bizonyult, és mindenki, támogatóink, de bírálóink is tisztelik kitartásunkat. Ez a kitartás a legfontosabb megvalósításunk. Nem tudom, hiányoltunk-e valamit különösképpen... Talán azt, hogy nem jutottak el elég sok emberhez gondolataink, értékeink: talán nem találtuk meg a legjobb kommunikációs formákat. Attól félek, túl kis csoporthoz szólunk, sokszor olyanokhoz, akik ugyanazokat az értékeket vallják, mint mi. Remélem, hogy a következô 10 évben ezt a kommunikációs problémát sikerül megoldani. A vezetôtanács tagjai szeretnék, ha hangsúlyosabban lehetnénk jelen a közéletben és bennünket nemcsak értékelnének, hanem befolyásra tennénk szert a mindnyájunkat érintô döntésekben.
– Ez részben válasz a következô kérdésemre is: ezen fontos fordulóponton, amikor a Pro Európa Liga egyik célját, az országnak az intergációs tárgyalásokra való meghívását elérte, mi a következô célkitûzés?
– Úgy gondolom, az a fontos, hogy a meghívásnak megfeleljünk, illetve hogy Románia megfeleljen azoknak az irányzatoknak, amelyek biztosítják majd az integrációt. Ezt a momentumot megfelelôképpen elô kell készíteni és programokat kell szerveznünk, amelyek az elméleti kérdésekrôl a hangsúlyt a gyakorlati problémákra helyezik át. Jó lenne, ha többet tudnánk foglalkozni a helyi közigazgatásban dolgozókkal, politikusokkal, olyan emberekkel, akiktôl közvetlenül függ az integráció, hogy ez a most elôttünk megnyíló történelmi lehetôség realitássá váljon.
– Nagy kihivás ez a liga számára is, sok sikert kívánunk hozzá.
A távközlési nagyvállalat Marasesti téri megyei székházában tartott sajtótájékoztatón Echim Ioan koordináló igazgató még egyszer aláhúzta azt, amit a részvénytársaság lapunkban is megjelent közleményében olvashattunk: folyó hó harmadik csütörtöki napjától felére csökkentették az automata központokhoz tartozó telefonfôvonalak szerelési díját – a magánszemélyek részére. Majd hangsúlyozta, hogy rajta kívül több más megyei igazgatóság vezetôje is szorgalmazta Bukarestben a szociális szempontok figyelembe vételének fontosságát. Magyarán azt, hogy ne emeljék tovább a díjszabásokat, amíg nem muszáj.
A fentiekbôl megértettük, hogy a reklámkampány lejártáig, azaz február 29-ig nyugodtak lehetünk. De csak addig! Már 2000 harmadik hónapjában számíthatunk egy immár szokványosan, a törvényességre hivatkozó bejelentésre, mely szerint a dollárárfolyam változására való tekintettel szükségesnek bizonyult egy újabb adjusztálás, azaz a szolgáltatási díjak "megigazítása", "átalakítása", vagy ha úgy tetszik "kiegyenlítése". Ami szerintük nem drágítás. A mi pechünk, hogy bérünket, fizetésünket, nyugdíjunkat stb. nem idôtálló konvertibilis valutában kapjuk. Az átmeneti könnyítés (a vonalkiépítési és áthelyezési díjkedvezmény), amint Echim igazgató kiemelte, nem vonatkozik arra a mintegy 17.000 elôfizetôre, aki – rajta kívülálló okok miatt – a még létezô több tíz kezelôszemélyzetes telefonközpont valamelyikének hatáskörébe tartozik. Hasonlóképpen jó dolog az, hogy a külsô szereléshez szükséges szigetelt huzal elsô 200 méterét a Romtelecom ingyen adja az igénylô természetes személynek. Ezzel kapcsolatosan is megjegyezte azonban az elôadó, hogy e kedvezmény elônyét jobbára a családi házak lakói élvezhetik, vagyis a tömbháznegyedekben élôk már kevésbé.
Mint tájékoztattak, a következô évben a megye összes vidéki "kézi kapcsolásos", szabatosabb elnevezéssel kezelôszemélyzetes telefonközpontját digitális, vagyis automatikusan mûködô berendezéssel látják el. Terv szerint 40.150-nel bôvül a telefonvonalak száma, mely pillanatnyilag 110.535. Így – többek között – kicserélik az elöregedett marosludasi 3.500 vonalas telefonközpontot egy 20.000 vonalas új központra. Megyénk a vezetékes telefonhálózat sûrûsége szempontjából jelenleg az országos 5. helyet foglalja el, s a fejlesztéseknek köszönhetôen nem maradunk hátrább a ranglétrán. Ehhez persze nagyszabású hálózatfelújítási munkálatokat is kell végezni, ami – mármint a fénykábelek lefektetése és egyebek – nehezebb feladatnak tûnik, mint holmi szekrényszerû automata berendezések mûködésbe állítása a központokban. Éppen ezért a hálózat tökéletesítése a 2001. év végéig, sôt tovább is eltarthat. Ludashoz hasonlóan Dicsôszentmártonnak, Szászrégennek szintén ígérnek korszerû, nagy teljesítményû központot.
Ezrével "mondtak le" a telefonról
A megyei fôigazgató azt is elmondta, hogy az elôfizetôk száma alapján miénk az országos 8. hely és harmadikok vagyunk az 1000 elôfizetôre jutó távközlési ügynökségek számát illetôen. Az idei évben 6023 új telefonállomást létesítettek, viszont az is igaz, hogy 3.421-et fölszámoltak. A veszteség minden eddiginél jelentôsebb, és többségében az okozta, hogy egyesek a 60 napos türelmi idô lejártáig sem rendezték a tartozásukat (a késedelmi büntetést is beleértve), majd a 61. napon a Romtelecom megszüntette a vonalat. A kevesek meg sem várták, hogy ez bekövetkezzen, maguk jelentették be, miszerint nem tudják tovább állni a költségeket. Újságírói kérdésre válaszolva az igazgató beismerte, hogy a jelenség nem elszigetelt, bizonyos megyékben ennél is többen voltak kénytelenek megválni a távbeszélés lehetôségétôl.
Lebegtetett és különleges tarifák
Mindezek sejtetik, miért kezdeményezték egyes vidéki vezetôk a szolgáltatási tarifák átmeneti "lebegtetését", illetve a szereléssel kapcsolatosan említett engedményeket. Szintúgy a digitális központok esetében igénybe vehetô hívásátirányításnak, hívásvárakoztatásnak és az utolsó hívószám megismétlésének a reklámperiódusban való ingyenességét. Ez utóbbi ajánlattal élni különösen praktikus lehet szilveszter táján, amikor esetleg máshol szórakozunk. De a jelszavas ("parolás") hívásletiltás lehetôségére is emlékeztettek a sajtóértekezleten, hogy megkíméljenek szédítô nagyságrendû összegeknek a számlán való megjelenésétôl. ehát ne feledjük, hogy bizonyos szerencsejátékok, a szextelefon és ezekhez hasonlók percdíja 30.000-100.000 lejt is elérhet, ami azt jelenti, hogy egy óra alatt hatmillióra beszélgethet valaki. A Romtelecomtól szokás szerint úgymond menet közben beszólnak mindazoknak, akiknél az impulzusszám meghaladta az 1000-et, nehogy ne tudna róla és hogy elejét vehessék a még nagyobb túllépéseknek.
A kezelôszemélyzetes vidéki telefonközpontok fölszámolásával kapcsolatosan, egyebek között Nyárádszereda, Nagysármás, Mezôbánd és Mezôpete, Mezômadaras, Mezôrücs, Mezôszabad és Ölyves, Görgényszentimre, meg Kincsesfô, Vámosgálfalva és Bogács, továbbá Mezôszentpéter, Koronka, Jedd, Kebele, Kebeleszentivány, Agárd helység neve hangzott el azzal a megjegyzéssel, hogy az új esztendôben valamennyi túlhaladott mûszaki megoldást modern technikával váltanak fel. Marosvásárhelyen is mintegy 6000 új vonalat kötnek be a digitális központokba és 2-3 éven belül megszüntetik a köznyelvben ikertelefonként élô, de a szakemberek által kapcsolnak mondott telefonokat. Tudniillik ezek fönntartása csak a jelenleg még a megyeszékhelyen, Régenben, Dicsôben, Radnóton, Dédán, Marosorosziban, Bölkényben stb. létezô analóg központokkal lehetséges. A "centrálék" nemzedékváltásával egy idôben a távközlési vállalat alkalmazottainak mai 1200-as létszáma is megcsappan majd, de hát ez a haladás elkerülhetetlen velejárója.
A továbbiakban szó esett a sajtómegbeszélésen arról, hogy Bukarest, Konstanca és Brassó után hamarosan nálunk is üzembe lép egy új mobiltelefon-hálózat, a Cozmorom, amely a terület jobb, erôteljesebb lefedését ígéri, mint a már létezô konkurens cégek.
De ettôl függetlenül és ezzel együtt – Ioan Rus gazdasági igazgató kijelentése szerint – a Romtelecom igyekszik megtartani jelenlegi elôfizetôit és az elkövetkezôkben, kedvükben járva, növelni a számukat, bár ez csöppet sem könnyû. Nem egyszerû olyan körülmények között, amikor az elôfizetôk egynegyede legkevesebb 30 napos késéssel fizet. A más tekintetben elôbb járó Maros megyei igazgatóság a bevételeit illetôen a 14. helyre szorult, azáltal, hogy havonta "csak" mintegy 26 milliárd lejt inkasszál. Országos vállalat lévén, komoly gondot jelent a kintlevôségek késedelmes behajtása és a beruházásokhoz szükséges pénz – az idén 60, a jövô évben 300 milliárd lej (!) – elôteremtése. Ezért is határozott úgy nemrégiben a csúcsvezetôség, hogy földrajzi övezetenként idôben eltolja a számlázási periódusokat, dátumokat, hogy folyamatosabb, egyenletesebb legyen a pénz körforgása. Így jelölték ki megyénknek a 12-i dátumot, miközben más megyékben példaként 17-én, 21-én, vagy éppen minden hónap 25. napján zárnak.
Lejegyeztük végül, hogy a Romtelecom vezetôi a kormánnyal is egyeztetni készülnek több olyan javaslat gyakorlatba ültetése elôtt, mint a telefondíjak dollárban történô megállapítása vagy a nemzetközi, helyközi és helyi beszélgetések ára közötti arányok megváltoztatása.
Az Országos Patronátus helyi kirendeltségének vezetését ez év áprilisában vette át Virgil Moldovan. Akkor a szervezetnek, amely a munkáltatók érdekeit védi, 56 aktív (azaz tagdíjat is fizetô) tagja volt és zárt, elit jellegû klubként mûködött, a kevés kiválasztott számára volt csak nyitva.
Mára a helyzet megváltozott, az új vezetôség már nem hangoztatja fennen: jól megvan új tagok nélkül is. Ennek megfelelôen már 200- nál is többen beiratkoztak, igaz ebbôl a rendszeresen tagdíjat fizetôk száma "csak" 105-re tehetô.
A létszámnövekedéssel egy idôben, a vidékiek dolgát megkönnyítendô, kirendeltségek nyíltak Dicsôszentmártonban, Segesváron és Szászrégenben. Ez utóbbi kettô tényleges mûködését januárban kezdi el. Ugyanakkor a patronátus személyzete is növekszik: a két közeljövôben induló kirendeltségben egy-egy személy fog dolgozni, míg a marosvásárhelyi központban egy fordító-asszisztenst alkalmaztak.
Ami a jövô évi terveket illeti, Virgil Moldovan elnök elmondta, hogy már jövô év elején, január 12-13-án meghívják annak a németországi szervezetnek a képviselôit, amely egy korábban meghirdetett (Népújság nov. 16-i száma) kamatmentes gépvásárlásihitel-nyújtó program támogatója. Ezenkívül folyamatban van a kapcsolatfelvétel a magyarországi központi és megyei kereskedelmi kamarákkal. Az elnök reméli, hogy januárban sikerül egy találkozót szerveznie az érdeklôdô magyar és román üzletembereknek, akár itt Marosvásárhelyen, akár Magyarországon. E találkozó megszervezése, illetve e kapcsolat megteremtése lesz a a további kísérletek fôpróbája, amelyek során a helyi vállalkozók kapcsolatot teremthetnek majd német, osztrák, francia társaikkal. Virgil Moldovan bizakodó minden tekintetben és eddigi eredményeit látva nem tûnik szerénytelennek, amikor azt mondja: "Sikerülni fog, mert értek hozzá".
A patronátus további tervei között szerepel a helyi üzletemberek közötti kapcsolaterôsítés, hogy a szervezet igazi klubbá váljon. Sajnos a más megyei szervezetekkel való kapcsolattartás terén még van tennivaló és ezt az elnök is elismeri, de mint mondja, "erre még nem került ideje".
A lehetôségek pedig szinte korlátlanok. Elég azt figyelembe vennünk, hogy az Országos Patronátus már jelezte szándékát, hogy regionális szervezetet szeretne kialakítani a Maros, Fehér, Hargita és Szeben megyei szervezetinek részvételével, vagy arra gondolnunk, hogy jövôre várhatóan számos vissza nem térítendô támogatásra lehet majd számítani. A patronátusnak meg egyéb tennivalója nincs, mint tisztességesen végezni munkáját és nyitottnak lenni.
A Területi Csendôrparancsnokság marosvásárhelyi székhelyén tegnap tartották azt a találkozót, amelyen a csendôrség ez évi tevékenységét értékelték.
– A januári és februári bányászsztrájkot és -megmozdulásokat követôen országos szinten nyolc rohamosztag alakult, egyik a területi parancsnokság alárendeltségében fejti ki tevékenységét. Az alkalmazott 500 ôrmester életkora nem haladja meg a 30 évet – tudtuk meg Dorobantu Constantin dandártábornoktól. Elmondta, hogy a Területi Rendôrparancsnokság hatáskörébe a Maros, Hargita és Beszterce-Naszód megyei csendôrparancsnokságok, valamint a vásárhelyi és a gyergyószentmiklósi rohamzászlóaljak tartoznak.
A dandártábornok a parancsnokság tevékenységét jónak ítélte. A rendôrséggel közösen 250 bevetésen vettek részt. 285 bûnözôt értek tetten, 83 országosan körözött személy elfogásában, valamint 345, a magánvagyont és 262, a közvagyont megkárosító lopás elkövetôjének azonosításában segédkeztek. A rendôrséggel közösen végzett járôrözések során 16.849 büntetést róttak ki 1.349 millió lej értékben, valamint 180 millió lej értékû javakat koboztak el. A vasúti rendôrséggel is együttmûködtek: az év folyamán 359 járôrözést végeztek a vasúti állomásokban, és 484 alkalommal ellenôrizték a személyvonatokat. Mint kiderült, munkájuk nem volt hiábavaló, hiszen 556 jegy nélküli utast vontak felelôsségre. A kirótt büntetések összértéke 24,3 millió lej.
A tábornok a csendôrség feladatkörének bôvítésérôl is szólt: januárban a Vâlcea megyei Costesti-en léptek közbe a közrend visszaállítása érdekében. Márciusban a különbözô szakszervezetek tüntetésein biztosították a rendet, bevetésre nem volt szükség. Közremûködtek a márciusi és áprilisi árvizek következményeinek elhárításában, de kérték segítségüket március, április és szeptember hónapokban a Hargita és Beszterce-Naszód megyei nagytûzesetek eloltásában, valamint az áldozatok és azok javai megmentésében is. A fent említett idôszakban 4795 bankszállítmány célhoz jutását ügyelték fel.
Az 1998. évi 116-os törvény értelmében a csendôrparancsnokság feladatkörébe tartozik különbözô okjektumok védelme. Ennek értelmében 13 kereskedelmi bank székhelyét, valamint tíz bíróságot védenek. Ezen felül a jövôben két másik bíróság védelmét biztosítják, Erdôszentgyörgyön és Szovátán.
A csendôrparancsnokság állományának fegyelmi helyzetét illetôen 87 kihágást jegyeztek, ami növekedést jelent az elôzô évben regisztrált kihágásokkal szemben (66). Tíz esetben ült össze a csendôrség ítélôtanácsa (ez a szám tavaly mindössze öt volt). A kérdôre vont négy tiszt és hat tiszthelyettes közül egyet-egyet tartalékállományba helyeztek, szolgálati mulasztás, illetve amiatt, hogy a szolgálatban ittas állapotban voltak.
A tábornok véleménye szerint az állomány gyenge felszereltsége a csendôrséggel szembeni nagy adósságok rovására is írható. A Beszterce-Naszód megyei LARION komplexum egymaga 3 milliárd lejjel van elmaradva, melyhez további milliárd járul büntetésként. A csendôrök által védett cégek és egységek tartozása országos szinten 100 milliárd lej.
– Szilveszter éjszakáján, a fôtéri ünnepségen harminc alkalmazott ôrmester biztosítja a rendet és fegyelmet – összegezett a parancsnok.
A vakok egyesületénél járva, arról tájékoztattak a napokban, hogy jóllehet a Romániai Nemlátók Egyesülete Központi Tanácsa még ez év augusztusában – tehát a Vasile-kormány idején – a Rokkantak Államtitkárságához fordult azzal, hogy a vakok szociális juttatásaira vonatkozó, 1999. évi 102-es sürgôsségi rendeletet az érdekeltek újabb kérelmeivel egészítsék ki, mindeddig ezt illetôen, semmiféle visszajelzés, válasz az illetékesek részérôl nem érkezett. Jóllehet, ebben a hónapban – tehát a kormányválság idején – új, kiigazító sürgôsségi rendeletnek kellett volna megjelennie a fentiekkel kapcsolatban. Az egyesület elnöke arra kért hát bennünket, tegyük közzé lapunkban kérelmeket. Hátha felfigyelnek rá az új kormány illetékesei.
A Romániai Nemlátók Egyesülete Végrehajtó Bürójának nevében fogalmazva, Teodor Lapadatu elnök a Rokkantak Államtitkárságánál kérelmezte a vakok által használatos különbözô segéd- és kompenzáló eszközök – Braille- órák és hangos órák, Braille- írógépek és nyomtatók, valamint adaptált számítógépek, információszórást szolgáló kazettofonok, CD-k , hangszalagmásolók és egyben a fehér bot és a braille-papír esetében a vámmentes kezelést. Másrészt mindazoknak a felszereléseknek, anyagoknak és nyersanyagoknak a vámmentesítését is, amelyekkel a nemlátókat fogalalkoztató különbözô termelôegységeket látják el. Külön pontként szerepelt kívánalmaik sorában az egyes, rokkantakat foglalkoztató, szociálisan kedvezményezett egységek profit- és hozzáadott értékadótól történô teljes mentesítése, illetve az is, hogy az egyes, hasonló gazdasági termelôegységek részesülhessenek profitadó-kedvezményben, az összmunkaerôt kitevô személyek részarányának megfelelôen. A 43-as cikkelyre vonatkozóan pedig kérték a bruttó minimálbér használata helyett az országos bruttó átlagbér fogalmának bevezetését illetve használatát. Lakásépítés vagy vásárlás esetén a rokkant személyek juthassanak állam által támogatott hitelhez, a súlyosan rokkant személyek pedig sürgôsségi eljárással szociális otthonba. Mindazok, akik saját lakással és személygépkocsival rendelkezô, súlyosan sérült személyek, részesülhessenek teljes adókedvezményben, a halmozottan sérültek pedig 50%-os kedvezményben. Lényegesnek tartották a továbbiakban a kérelmezôk a sajátosan a nemlátók által végzett különbözô foglalkoztatási ágak – masszírozás, seprû- és kefekötés, kartonhajtogatás stb. – védelmének biztosítását, illetve a különbözô költségvetési intézmények számára annak kötelezôvé tételét, hogy e szociálisan védett intézmények termékeit átvegyék. Eljött az ideje annak is, vélték a rokkantak, hogy hozzanak létre már hazánkban is olyan idomító-dresszírozó iskolát, melyben a nemlátók tájékozódását segítô, megkönnyítô kutyákat dresszirozzák. Az 1999. évi 102-es rendelet 19. cikkelye d. pontjánál elôírtak pedig legyenek érvényesek a súlyosan vakok számára is. Másrészt, mindazon súlyosan és halmozottan vakok számára, akik különbözô állami otthonokban eddig csak szociális nyugdíjban részesülhettek, az általuk fizetendô illeték az elkövetkezendôkben a szociális nyugdíj 50%-át jelenthesse.
Nem fordítottak kellô figyelmet az utakra!
Hétfôn a délutáni órákban sûrû, idônként esôvel vegyes havazás kezdôdött, amely kisebb-nagyobb intenzitással az éjszakai órákig tartott. A hajnali órákban fagypont alá süllyedô hômérséklet miatt reggelre eljegesedtek az utak, ami megnehezítette a jármûvek és a gyalogosok közlekedését, de tegnap délre a jég és hó már latyakká vált az utakon. Forgalmi gondokat az útkarbantartóknak nem jeleztek.
Marosvásárhelyen elôször hétfô este fél nyolckor küldték a város útjaira a Citadin Rt. munkagépeit. A szolgálatos diszpécser szerint ekkor két hóekét küldtek ki, amelyek a központot, a fô útvonalakat és a kaptatós szakaszokat takarították, egészen tíz óráig. Ugyanezt a mûveletet hajnali fél három és hat óra között is megismételték, négy órától már homokot is szórtak. A hajnali fél ötkor elvégzett ellenôrzés szerint az utcák vizesek voltak, ez a réteg hat és hét óra között fagyott rá az úttestre. A reggeli óráktól ismét négy géppel dolgoztak az utcákon a karbantartók, homokot szórtak a központ utcáiban, a Hosszú utcában, a Kövesdombon, illetve a December 22. utcában, vagyis a fôbb útvonalakon.
Az országutakra is hétfô délutántól vonultak ki a karbantartók. Az éjszakai órákban ismét kezelésbe vették a rájuk bízott útszakaszokat. A hajnali órákban a vizes hóréteg megfagyott, és ez nehezebbé tette a közlekedést, de a déli órákra az utak nagy részét már csak legtöbb két centiméteres, homokkal keveredett hóréteg borította. Forgalmi dugókról, fennakadásokról sem az országutakat, sem a megyei illetôségû utakat karbantartókhoz nem érkezett bejelentés – közölték.
A szerkesztôségbe érkezett panaszok, bejelentések több mindenben ellentmondanak az illetékeseknek. Tény, hogy tegnap délben újra eleredt a havazás, az idôjárás nem sok jót ígért, megyeszerte tehát sokkal nagyobb gondot kell fordítani az utak karbantartására, tisztítására. Az elvárás a lakóháztulajdonosokra is érvényes, ugyanis számos lekó és üzlettilajdonos elhanyagolja a járdák letakarítását.
A marosvásárhelyi tanács idei utolsó ülésén számos fontos kérdésben hozott döntést a testület. Ezek egyike, hogy kereskedelmi társaságot hoznak létre, amelynek a piacok mûködtetése lesz a feladatköre, egyetlen részvényese pedig a helyi tanács. A lépést azért látták szükségesnek, mert az indoklások szerint ezáltal hatásosabban lehetne javítani a vásárlóknak nyújtott szolgáltatások minôségét.
Jóváhagyta a testület a központosított diszpécserszolgálat központjának elôtanulmányát. A jövô esztendô elsô harmadában létrehozandó szolgálat majd átveszi a rendôrség, a mentôk, a rohammentôk, a tûzoltók és a polgárôrök hasonló szolgálatait, aminek köszönhetôen az említett szervek könnyebben elérhetôvé válnak, és emellett ebben a központban a közeljövôben megoldhatóvá válik a megyeközpont forgalmának központi irányítása is. A központ létrehozásának 1,77 milliárd lejes költségét a polgármesteri hivatal állja.
A mostani Rózsák téri virágórát a közeljövôben a harmadik évezred tiszteletére felállított emlékmû váltja fel. Az ülésen meglehetôst heves vita nyomán elfogadott határozat szerint ötletversenyt szerveznek a mûépítészek körében, egy emlékmû létrehozására, amelynek amellett, hogy az évezredváltás pillanatát meg kell örökítenie, egyben a barátságot is jelképeznie kell, és idegenforgalmi látványosságnak is szánják. Felépítését a következô esztendôre tervezik.
Ezek mellett a tanács arról is döntött, hogy a Hidegvölgyben élô, szociális gondokkal küszködô romákat támogatják az ivóvíz költségének térítésében. Mint ismert, itt egyetlen vízforrás létezik százhúsz család számára, és mivel ezek többsége fizetésképtelen, több millió lejes adósságot halmoztak fel az ivóvízszolgáltatóval szemben, amelynek háromnegyedét a helyi költségvetés megtéríti. Emellett, szintén a város pénzén egy szeméttárolót is bérelnek az ittlakóknak, és a hulladék elszállítását is a tanács fizeti.
Kiegészítették a hajléktalanok éjjeli menhelyének létesítésérôl szóló határozatot. A menhelyben eddig csak egy asszisztens foglalkozott az ide forduló személyek orvosi ellátásával, a módosított határozat szerint ezentúl orvos látja majd el az ide szállásoltak egészségi problémáit, és a menhely költségvetésébôl állják majd a továbbiakban az ideiglenes lakók gyógyszerellátásának költségeit.
A megyei sporthivatal nyolcadik alkalommal rendezte meg a Maros megyei sport gáláját. Az ünnepségre a Triumf vendéglôben került sor, itt nyújtották át az év legjobb sportolóinak a teljesítményükért kijáró elismerô okleveleket, s – az idén elsô alkalmommal – pénzdíjakat is.
A 2-6 millió lej közötti jutalmakat a polgármesteri hivatal jóvoltából sikerült biztosítani, a hivatalt – a gyengélkedô Fodor Imre polgármester hiányában – Orbán Dezsô alpolgármester képviselte. Ugyancsak jelen voltak számosan a megye hivatalosságai közül: Burkhárdt Árpád alprefektus, Virág György és Alexandru Fratean a megyei tanács alelnökei jelenlétükkel jelezték, hogy az általuk képviselt intézmény is érdeklôdik a sport iránt, és segít, amennyire lehetôségei engedi. Ezt a felszólalók beszédeikben is hangsúlyozták.
A rendezvény megyitó és hangulatadó beszéde természetesen a sporthivatal igazgatója, Bidiga Tiberiu szájából hangzott el, aki kiemelte, hogy a mostoha körülmények ellenére rendkívül eredményes évet zárhattak a megye sportolói. Egyúttal megköszönte a város anyagi segítségét, hisz – mint mondta – soha ennyire nem támogatta még a sportot a polgármesteri hivatal. Ugyancsak megköszönte a megyei tanács segítségét, amely nélkül az év egyik legnagyobb sikere, a teke világkupa-gyôzelem nem jöhetett volna létre.
A marosvásárhelyi rádió jóvoltából, amely egyenes adásban közvetítette a díjátadást, telefonon egy rövid idôre Crin Antonescu ifjúsági és sportminiszter is bekapcsolódott, szintén jókívánságait közvetítette Maros megye sportolóinak, akik viszont hathatósabb támogatást kértek a jövôben a minisztériumból. Ígéretet természetesen kaptak, a gyakorlatban pedig majd meglátjuk.
a sportolókon túl a legjobb eredményeket felmutató hat edzô (Marcel Iridon és Kovács János – súlyemelés; Seres Sándor – teke; Petelei Attila – úszás; Horváth Attila – kung-fu; Nicolae Neagu – atlétika) is pénzjutalomban részesült.
A legmeghatóbb jelenet a marosvásárhelyi sport két nagy öregjénak címzett díszokleveles átnyújtásakor volt, akik életmûvükkel érdemelték ki az elismerést. Id. Gáll Károly, a marosvásárhelyi – és hazai – gyorskorcsolya úttörôje és Kamenitzky Árpád, a vásárhelyi nôi kézilabda és sportiskola megteremtôje vehették át az elismerést jelzô okleveleket.
A megye teljesítménysportjának legnagyobb ifjú reménységeit is díjazták, azokat, akik még nem kerülhettek az elsô tíz közé, ám hamarosan helyet követelhetnek ott. Jakab Andrea gyorskorcsolyázó – németországi edzôtáborozása miatt nem lehetett jelen – és Ramona Tulbure 100 m gátfutásban szereplô atléta volt a két kitüntetett.
Alább következzék pedig a legjobb tíz listája, azzal a megjegyzéssel, hogy a rajta található sportolókkal, eredményeikkel, jövô évi terveikkel januári sportmellékleteinkben bôvebben foglalkozunk:
1. Szász Kálmán (ASA) – súlyemelés
2. Airizer Emese (Elektromaros) – teke
3. Gombos Attila (Maforce G-Muresul) – kung-fu
4. Balogh Erika (Elektromaros) – teke
5. Cornelia Vaida (ISK, jelenleg Horvátország) – asztalitenisz
6. Gombos Csaba (Maforce G-Muresul) – kung-fu
7. Mircea Cristescu (Herlitz-Mobex) – kosárlabda
8. Soós Levente (Muresul) – atlétika
9. Mircea Ottó (Robike-Interbike) – hegyikerékpár
10. Gábos Andrea (ISK) – úszás
Sokszor eszembe jut, hogy sosem láttam olyan szép szivárványt, mint gyerekkoromban, sôt azóta szinte nem is láttam, és ha láttam volna is, olyan fakó színe volt, hogy nem is szívesen néztem. Nagyon hamar véget ért a gyerekkorom, de akkoriban nemcsak mi éltünk szûkösen, sok más társam is hozzám hasonlóan élt. Sosem felejtem el a Nagyszôlôt, hogy milyen szép volt akkoriban, olyan szépek voltak a telek, a virágba boruló hegyoldal tavasszal, és a meleg nyári napokat is sokszor visszagondolom. Sokat üldögéltem a tornácablakban és rajzolgattam. De a rajzolásaim hamar véget értek, mert hirdettek egy lakatos-tanfolyamot egy textilgépeket gyártó üzemben, és ott a tanfolyam elvégzését követôen alkalmaztak is egyik szerelômûhelyben. Hamarosan férjhez mentem, és a férjem is a mûhelyben dolgozott. Kölcsönbôl vettünk egy kis kétszobás lakást, és "elindultunk az élet útján". Sajnos szülôi segítségre sosem számíthattunk, egyik felôl sem törôdtek velünk, sem jóban, sem rosszban. Megtanultuk, hogy az örömökben is és a bajokban is csak ketten vagyunk együtt.
Sokszor feküdtem terhességekkel a kórházban, az elsô fiunkat nyolc hónapra szültem, sajnos, egy hét múlva meghalt. Nagyon megviselt lelkileg ez a veszteség, de fiatal és reménykedô testem hamar fölépült. Most már addig küzdöttem, míg végül is meglett az elsô fiunk, hét hónapra, kicsiny súllyal, de megmaradt, ez volt a legnagyobb öröm. Az érzéseim le sem tudom írni, hisz' az ilyesmit csak az érti meg, aki maga is átéli, mit jelent mind csak veszíteni, aztán végül látni azt, amiért annyit szenvedtél és harcoltál. Most már boldogok voltunk nagyon, és tudtam, hogy még lesz részem ilyen érzésben, és akartam is, hogy legyen kistestvére a fiamnak, a családomat legalább két–három gyerekkel képzeltem el.
Hat évre teljesült a vágyam, megszületett a második fiam, ez is hét hónapra és kicsiny súllyal, de egészségesen. Lassan mégis úgy érzem, hogy elrepültek az évek. A fiúk nagyok lettek, és ha sokat szenvedtem velük, az örömöm megvan bennük, mert az Isten két jó fiúval áldott meg, akik nagyon szeretik egymást és minket. Sajnos, 24 év után, amikor legjobban kellene a segítség, munka nélkül maradtam. Nagyon bántó dolog, hogy a 40 éven felüli nôket úgy kezelik, mint hasznavehetetlen, kiöregedô alakokat. Pedig még telve vagyunk energiával, tapasztalattal, kitartással. Próbálkoztam sok mindennel, de semmi biztosat nem találtam; mégsem tétlenkedtem, hiszen most már jutott idôm festeni, és a képeim kínálgattam ballagásra, különbözô alkalmakra, de ez éppen csak "csepeg". A kisebbik fiam, aki közben faragást tanult, szabad idejében még eljárt Bandi Dezsô tanár úrhoz, más stílusú faragást is tanulni. A fiam által ismertem meg a tanár urat, és aztán már engem is irányított, annyira, hogy részt vehettem egy közös kiállításon, amelyen minden korosztály jelen volt, fiatal szoborfaragók, szônyegvarró nôk, én magam a festményeimmel és grafikáimmal. Nagyon boldog voltam, hogy íme, föl tudok mutatni valami hasznosat, ugyanis a népmûvészeti hagyományainkat, szokásainkat próbáltam ismertetni. A Bernády Házban volt a kiállítás, és késôbb a Vásárhelyi Napokon a Várban mutattuk be a látogatóknak, hogyan dolgozunk. Ugyanabban az évben volt olyan szerencsém, hogy a Msterségek ünnepén is részt vettünk, vagyis meghívtak bennünket, kiállításunk volt Budapesten a Magyar Mûvelôdési Intézetben, és Kecskeméten a Magyar Naiv Mûvészek Múzeumában is volt kiállításunk. Az életemnek ezt a boldog szakaszát Bandi Dezsô tanár úrnak köszönhetem, aki irányított, tanított, akinek ezúton is megköszönöm, azt hiszem, sokunk nevében a türelmét, fáradozását, az idejét, amit reánk áldoz. Kívánom, hogy az Isten adjon neki jó egészséget és még sok boldog esztendôt. Most már többször volt kiállításon részem, de mindemellett, hogy készülök a jövô évi kiállításra, azért nagyon elszomorít, hogy nem kapok egy ilyen munkakört vagy valami hasonlót.
Most már tudom: nem állhatok meg, és az a sok szép ballada, népszokásaink, amiket lefestettem, valahol még értékelve lesznek. Nagyon szeretek háztartási üveg edényekre festeni, de én ezt csak látom, sajnos, megvalósítani nem tudom. Szeretném, ha lenne ilyen cég Vásárhelyt, de nem tudok róla. Továbbra sem vesztettem el a reményt, és ezért otthon dolgozom, készülök a következô kiállításra.
Nincs a világnak olyan része, ahol legalább a taxisok, a szerelôk, a pincérek és a kifutófiúk ne ismernék a borravaló fogalmát. Mára már rég önállósult a borra járó pénz fogalmától, és igazából a szolgáltatás minôségének a méltányolását jelenti. A legáltalánosabban elfogadott szabály a szolgáltatás árának a 7-10, esetenként ennél még nagyobb százaléka. Bizonyos helyeken azonban jobb nem kockáztatni és a helyi szokásnak megfelelô összeget nem árt "ottfelejteni", mert különben legközelebb a pizza hideg vagy rágós, a lefoglalt asztal huzatos, esetleg illemhely melletti lesz, nem sikerül a ruhaköltemény stb. Sok helyen, különösen karácsony és újév tájékán, illik a szemetest és a kéményseprôt is meglepni egy kis figyelmességgel.
A szokások közötti különbségek azonban országonként nagyok lehetnek. A borravalózás például Amerikában szerves eleme a szokásrendszernek. Ha valakinek nincs pénze, de elégedett, akkor 2 centet ad, és nem haragszik meg az eladó, megértve az üzenetet: "szegény vagyok, de elégedett". Egy centet adni azonban már nagy sértés, amivel csak pocsék kiszolgálást "díjaznak".
Angliában elterjedtebb a szolgáltatás árába beleszámított borravaló, sok szakmában egyszerûen tilos elfogadni azt, ugyanakkor a vérbeli angolok kétszer is megnézik, kinek és mennyit adnak.
Romániához hasonlóan Magyarországon még nincs kialakulva egy egységes szokásrend — a régi meg már feledésbe ment —, így inkább az jellemzô, hogy személytôl és helytôl függ, ki mennyit ad. Vannak helyek, ahol olcsó az áru, de elvárják a nagy borravalót, máshol ennek éppen a fordítottja igaz. Ha a mennyiséget illetôen bizonytalanság tapasztalható is, afelôl szinte egyetlen szolgáltatónak sincs kétsége, hogy neki valamennyi kijár. Az ilyen elvárásoknak megfelelôen a vásárlók szinte kötelességüknek érzik a visszajárót ottfelejteni. Annál meglepôbb tehát egy barátom sztorija:
— Zuglóban, az Erzsébet királyné úti piacon van egy híres falatozó. A pult mögött ôsmagyar arc: harcsabajusz, hájas toka, hármasiker has. Ô Habos Géza. Róla tudni kell, minden reformételt megvet. Nála csak vesevelôt, meg efféle harcedzett gyomornak való ételt lehet kapni... olcsón. Üzleti koncepciója, hogy nem fogad el egy fillért borravalót sem.
Na igen, de aki nem törzsvendég, a barátságos, mosolygós kiszolgálást, a hihetetlen nagy adagokat díjazza úgy, hogy pl. egy 270 forintos pörkölt kifizetésekor ad háromszázat, és egy "köszi!" után fordulna el, ha Habos Gézát nem hívnák Habos Gézának, és nem ô lenne az Erzsébet királyné úti piac – de talán egész Zugló – legnevesebb szakácsa. Géza ilyenkor gyorsan elôkap harminc forintot, és ha már elment a vendég, nem rest hangosan utánaszólni: "a visszajáró...!" Persze sokan még ekkor is megisméltik hangsúlyosabban: "KÖSZI!", már- már menekülésre fogva a dolgot, de Géza ilyenkor hangosan, határozottan és kissé talán durván rákiált: "GYERE VISSZA LÉGYSZI!" Ilyenkor többnyire elképedt és rémült arccal visszajönnek a mit sem tudó vendégek. Akadt néhány olyan — erre négy év alatt pusztán kétszer került sor —, aki meg ekkor sem fordult meg, hanem távozott. Habos Géza kiszaladt a falatozóból, és üldözôbe vette a szerencsétlen vevôt – kezében zörgetve az aprót. Természetesen a koncepció mûködik, mert rengetegen járnak oda, és mindenki pontosan tudja, mi mennyibe kerül, mert az annyi.
Nálunk a legelterjedtebb és egyben a legbosszantóbb, a szinte kötelezô borravalózás a "nincs apróm" jegyében történik. Már a '90-es évek elôtt meghonosodott és a kis 25 banik csak úgy gyûltek a 3,75-ös fagyi után. Ma már jobb esetben kiszúrják a vásárló szemét egy gyufával, cukorkával, vaníliás porcukorral vagy egyéb, jobbára éppen akkor szükségtelen aprósággal. Sajnos az újságárba beleszámított borravaló is egyre inkább népszerû: a címlapon 5400-at tüntetnek fel és természetesen nincs az eladónak aprója. Így legalább 100 lej az extranyereség, de jobb esetben akár 600 is lehet. A bosszantó az egészben az, hogy még az eladó haragszik, ha a vásárló kivárja a visszajáró 100 lejt. Nem is térek ki a postások gyakorlatára, akik már szinte hivatalból felvasalják a maguk 500-2000 lejét az amúgy sem túl nagy nyugdíjakból.
A szolgáltatók becsületét megvédendô ismerek olyan taxist, aki ittas személytôl kapott ugyan 5000 lej helyett 100.000-t, de másnap visszaszolgáltatta. A történethez még csak annyi tartozik, hogy az illetô, imár józanon vagy ittasan, de állandóan vele utazik.
A borravaló tehát nem kötelesség, s mindenkinek joga van akkor adni, amikor úgy gondolja a kapott szolgáltatásért külön köszönetet szeretne mondani. Semmiképpen sem lehet egyiket a másiktól függôvé tenni tôle. A fentiek még inkább érvényesek egy olyan világban, ahol a számlakötelesség már papíron létezik, de a gyakorlatban még várat magára, és így a nem számlázott szolgáltatásokról nyugodtan feltételezhetjük: zsebbe mennek. Mindenesetre a magam részérôl a biztonság kedvéért, tekintettel a szolgáltatások igen eltérô színvonalára, mindig hordok magamnál 2-300 lej ap(op)rót.
Lapunk december 2-i számában jelent meg a Illyés Közalapítvány (IK) Kuratóriumának nyilatkozata, válaszként a HVG folyóiratban november 18-án Dobszay János tollából közzétett állításokra. Noha az IK nyilatkozata utal ezen állításokra, a HVG szerzôje kifogásolta, hogy az eredeti írást nem tettük közzé. Mindenféle inszinuáció, hamis feltételezés elkerülése végett ezúttal közreadjuk az eredeti írást, újra az IK nyilatkozatot, valamint az ez utóbbihoz fûzött szerzôi észrevételeket. Az "ügyet" ezzel részünkrôl lezártnak tekintjük, mert nem kívánunk sem most, sem a jövôben számunkra ismeretlen célú hadakozások résztvevôi lenni.
Mégsem járnak majd Mercedesszel a határon túli magyar közösségek és a szórványmagyarság támogatásával foglalkozó Illyés Közalapítvány (IK) vezetôi. Bár az idén 800 millió forintos költségvetési támogatásból gazdálkodó IK legutóbbi kuratóriumi ülésén az új irodavezetô, Veress László javaslatot tett egy 110 ezer kilométert futott Mercedes 260-as megvásárlására, az alapítvány vezetôi – akik eddig saját gépkocsijaikon jártak – hosszas vita után arra a következtetésre jutottak, nem lenne túl jó üzenete, ha az IK határon túli falvakba látogató küldöttei a szóban forgó típusú szolgálati autóból szállnának ki.
A kiszemelt jármûnek azonban nem csak a típusával lehetett volna baj – ezzel egyetértett a hatpárti kuratórium két ellenzéki tagjával, a szocialista Szûrös Mátyással és a szabaddemokrata Laborczi Gézával együtt szavazó MIÉP-es Balczó Zoltán is. Szerintük az ötlet azért volt álságos, mert az IK nem "csak úgy" vett volna egy Mercedest, hanem arra az autóra pályázott, amelyiket a Halzl József vezette Rákóczi Szövetség (RSZ) korábban ingyen kapott egy adományozótól. Márpedig Halzl az IK kuratóriumának elnöke is egyben. Veress László szerint a vétel meghiúsulásáért a tervezettnél magasabb árat kénytelen majd fizetni a közalapítvány: az eladásra ajánlott autóhoz ugyanis már 2,5 millió forintért hozzájuthattak volna, így viszont 4 milliót kellett elkülöníteni egy másik autó – a HVG információi szerint egy Volvo – megvásárlására.
Ami igaz, igaz, nem a Mercedes-vásárlás lett volna az egyedüli eset, amikor a közalapítvány hozzá személyi kapcsolatokon keresztül kötôdô szervezeteknek juttat pénzt. Az RSZ különféle rendezvényei például rendszeresen kapnak támogatást az IK-tól, ez azonban Veress szerint az idén összességében nem haladta meg a 3-4 millió forintot. Azzal kapcsolatban, hogy az IK felügyelôbizottsági tagja, Nahimi Péter (egykori MDF-es képviselô, az Interetnica Alapítvány létrehozója) nevével fémjelzett Balázs Ferenc Intézet 10 millió forintot kapott, az irodavezetô megjegyezte, hogy az idevágó elôterjesztést még az elôzô alapítványi vezetés készítette, az év eleje óta mûködô új összetételû kuratóriumhoz csak a "folyamatosság jegyében" meghozott döntés kötôdik. Ugyancsak az elôzô kuratórium által áthagyományozott döntés révén kapott 10 millió forint támogatást a Dobos László – a Magyarok Világszövetsége alelnöke – érdekeltségi körébe tartozó Madách Posonium, a Szabad Újság kiadója. E lap augusztus 11-i számának humorrovatában ezzel a tréfával szórakoztatta olvasóit: "Hány zsidóból lesz egy szappan? – 8x4."
A közalapítvány írott-íratlan házi szabálya, hogy egyházakat nem támogat, legföljebb azok közösségépítô, humanitárius tevékenységét segíti. IK-támogatott viszont a Pro Hungaris Alapítvány, amelyik egy kôbányai ingatlanon, a "Reménység Szigetén" az Erdélyi Gyülekezettôl (EGY) bérel raktárakat. A gyülekezet fôgondnoka Németh Zsolt, a Külügyminisztérium (KM) politikai államtitkára, aki a kormány megbízásából a közalapítvány felügyeletét is ellátja. (A Pro Hungaris önálló fejezetként szerepel a KM költségvetésében is.) Az EGY vezetô lelkésze, Zalatnay István pedig az IK kuratóriumában kapott helyet. A gyülekezet 1995-ben csatlakozott a Tôkés László vezette királyhágómelléki egyházkerülethez, így a nagyváradi püspök, aki tagja az IK romániai alkuratóriumának, "lelki vonalon" fônöke a fôkuratóriumban helyet foglaló Zalatnay Istvánnak. Több erdélyi ezzel is magyarázta a HVG-nek, hogy Tôkés László környezetéhez jóval több támogatás érkezik, mint például a Székelyföldre. Tôkés egyházkerülete júniusban 1,5 millió, szeptemberben 10 millió forintot kapott – amit további 20 millióval toldott meg a kultusztárca –, majd a legutóbbi kuratóriumi ülésen további 15 millió forintot ítélt meg a testület, ezúttal az 1989-es temesvári események tizedik évfordulójának megünneplésére.
Az év elején hivatalba lépett, majd júniusban véglegesített új irodavezetô, Veress László maga is erdélyi. A kilencvenes évek elején tanulni jött Magyarországra, ám utóbb itt ragadt, és ügyvédjelöltként dolgozott. Németh Zsolt biztatta, hogy jelentkezzen az IK-hoz irodavezetônek. Az új kuratórium elsô, január 28-i ülésén azonban éles vita bontakozott ki a "jelöléssel" kapcsolatban, a testület ellenzéki tagjai ugyanis úgy értelmezték, a kormány saját jelöltet delegált egy olyan posztra, amelyik fölött az alapító okirat értelmében a kuratórium hivatott a munkáltatói jogok gyakorlására. Veress maga sem tartja szerencsésnek a történteket, amelynek "a megfelelô elôkészítettség hiánya miatt kétségtelenül volt egy olyan olvasata, hogy a kuratóriumot kész helyzet elé állították".
Az új irodavezetô az elmúlt hetekben nagyszabású informatikai fejlesztést készített elô: négy hídfôállást építenek majd ki a legfontosabb határon túli régiókban. Így az IK – ellentétben a jelenlegi gyakorlattal – napi kapcsolatba kerül a mûködésükben megerôsített alkuratóriumokkal. Erre azért is szükség van, mert a "végeken" arra panaszkodnak, hogy a pályázatok benyújtása és a döntések, majd a pénzek folyósítása között hosszabb idô telik el, mint korábban bármikor.
Többen nehezményezték azt is, hogy miközben az idén 300 millió forinttal nôtt az IK költségvetési támogatása, az egyes régiókra leosztott keret nem változott. Azt a budapesti központban is megerôsítették, hogy a 300 millió forintos növekmény ellenére az alkuratóriumok lényegében a korábbiakkal azonos nagyságrendû pénzek elosztására tehetnek javaslatot (a döntést mindig a fôkuratórium hozza). A hivatalos indok az, hogy a költségvetési növekményt nem lett volna célszerû szétaprózni az alkuratóriumok között, továbbá hogy az elôzô kuratórium már megítélt 120 millió forint támogatást az idei keret terhére, 16,8 milliót pedig az állami költségvetés tartalékalapjának növelésekor vontak el az IK-tól. A fennmaradó pénzbôl a kuratórium viszont általa stratégiai fontosságúnak minôsített, illetve több régiót érintô kezdeményezéseket támogat.
Ez utóbbi döntési körbe tartoznak a határon túli szervezeteknek nyújtott közvetett vagy közvetlen politikai célú támogatások – így kapott jelentôsebb összeget például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (20 millió forint), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (4 millió forint), az RMDSZ-t segítô Communitas Alapítvány (15 millió forint) –, de az Országos Széchényi Könyvtár határon túli csereszolgálata (4 millió forint) és az MTI mûholdas hírszolgáltatása is (23 millió forint) a "központi" IK-keretbôl részesedik az idén. A kuratórium egyébként – elôdjéhez hasonlóan – október végéig már maga is elosztotta az Országgyûlésben még meg sem szavazott IK-keret egy részét, egyelôre 70 millió forintot.
Dobszay János
A HVG november 18-i számában "Illyés szekerén" címmel a határon túli magyarság támogatását szolgáló Illyés Közalapítványt lejárató írás jelent meg.
Az Illyés Közalapítvány kuratóriumának kormánypárti, ellenzéki és független tagjai szükségesnek tartják az alábbi közös állásfoglalást közzétenni:
Mi, valamennyien legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint szolgáljuk az alapítvány célját, a határon túli magyarság támogatását. Nem kívánjuk megengedni azt, hogy az alapítvány pártpolitikai csatározások színterévé váljon.
1. Hamis annak a sejtetése, mintha a HVG a kuratórium ellenzéki tagjaitól kapott volna információkat. A hetilapot a kuratórium tagjai közül senki nem tájékoztatta semmirôl. A cikkre általában jellemzô szándékos megtévesztés érhetô tetten, például abban, hogy az újságíró arról tájékoztat, miként szavazott Szûrös Mátyás ellenzéki kuratóriumi tag az október 27-i ülésen, holott ô egyéb hivatali elfoglaltságai miatt a hivatkozott ülésen nem is volt jelen. A kuratórium egyébként komolytalannak tartja, ha olyan döntésért kritizálják, amelyet nem hozott meg, például nem vásárolt Mercedes típusú szolgálati autót.
2. A kuratórium felelôtlennek tartja a hivatkozott cikkben megnyilvánuló, az egyes határon túli magyar régiók, intézmények és közéleti személyiségek egymás ellen való fordításának kísérletét. Megjegyezni kívánjuk, hogy a Tôkés László püspök egyházkerületéhez tartozó temesvári református templom építésének támogatása mellett az Illyés Közalapítvány hasonlóan jelentôs összeggel járult hozzá a székelyföldi Csíkszereda katolikus templomának építéséhez is.
3. Az Illyés Közalapítvány irodavezetôjével, dr. Veress Lászlóval folytatott megbeszélés után a cikket jegyzô újságíró olyan szöveget közölt, mely tartalmában, terjedelmében és lejárató hangnemében lényegesen eltér az irodavezetônek elôzetesen véleményezésre bemutatott szövegváltozattól, egyben mellôzi az irodavezetô – általa ismert szövegre vonatkozó – észrevételeit is.
4. A kuratórium visszautasítja egyes kuratóriumi tagok emberi méltóságának és tisztességének megkérdôjelezését. A HVG hivatkozott cikke meggyôzôdésünk szerint csak arra alkalmas, hogy megrendítse azt a nemzeti és politikai konszenzust, melyen a határon túli magyarság ügye – így az Illyés Közalapítvány mûködése is – nyugszik.
Budapest, 1999. november 30.
Az Illyés Közalapítvány kuratóriuma képviseletében dr. Halzl József elnök
A fentebb idézett cikkem Budapesten jelent meg, a HVG-ben. Mindezt azért látom fontosnak nyomatékosítani az olvasóban, mert az Illyés Közalapítvány (IK) illetékesei nem keresték meg szerkesztôségünket, hogy cáfolják a leírtakat. Megjelentettek viszont egy közleményt – elsôként épp egy erdélyi lapban –, amelyben úgy utasították vissza a HVG "vádjait", hogy az eredeti cikket az olvasók aligha ismerhették. Lehet, hogy tévedek, de az az érzésem, céljuk nem a tények ismertetése volt, hanem az, hogy megmagyarázzák a bizonyítványukat a határon túli magyarok körében.
A közlemény például azt írja, hogy "hamis annak a sejtetése, mintha a HVG a kuratórium ellenzéki tagjaitól kapott volna információkat". Nos, úgy hiszem, aki olvasta a cikkemet, tudja, hogy az semmiféle utalást, sejtetést nem tartalmazott az informátor kilétére vonatkozóan.
A másik fontos állítás szerint "a cikkre általában jellemzô szándékos megtévesztés érhetô tetten például abban, hogy az újságíró arról tájékoztat, miként szavazott Szûrös Mátyás ellenzéki kuratóriumi tag az október 27-i ülésen, holott ô az ülésen nem volt jelen. A kuratórium egyébként komolytalannak tartja, ha olyan döntésért kritizálják, amelyet nem hozott meg, például nem vásárolt Mercedes típusú szolgálati autót." Megint csak azt kell mondjam, az illetékesek – talán valamifajta rossz lelkiismerettôl vezéreltetve – mást olvastak ki a cikkbôl, mint amit az állított. A Mercedes vásárlásával kapcsolatban csupán azt mondtuk, hogy létezett egy erre vonatkozó elôterjesztés, ami viszont tény. A javaslat ellen szavazók nevének felsorolásába valóban tévesen került be Szûrös Mátyás neve (aki ez ellen nem tiltakozott lapunknál), szándékos félrevezetésrôl beszélni viszont aligha lehet, hiszen – mint a HVG is megírta – a javaslatot a kuratórium az ô szavazata nélkül is elvetette.
Az IK kifogásolja továbbá, hogy "a Veress Lászlóval folytatott megbeszélés után a cikket jegyzô újságíró olyan szöveget közölt, mely tartalmában, terjedelmében és lejárató hangnemében lényegesen eltér az irodavezetônek elôzetesen véleményezésre bemutatott szövegváltozattól". Az irodavezetônek megküldött kézirat valóban, csupán a vele készült beszélgetés alapján írottakat tartalmazta. Azért, mivel a jóváhagyatási, bemutatási kötelezettség is csak e részekre terjed ki. A jóváhagyatás ugyanis nem azt jelenti a sajtóban, hogy az egyik nyilatkozó kihúzhatja a cikkbôl a neki nem tetszô részeket.
Sajátos volt cikkem utóélete abból a szempontból is, hogy elôször azt a "kiszivárogtatót" keresték, aki a támogatásokról szóló adatokat átadta nekem. Nos, ehhez csak annyit, hogy egy közalapítvány döntéseinek – úgy hiszem – nyilvánosaknak kell lenniük. Egyébiránt pedig a cikkben idézett pénzekrôl magának az irodavezetônek a megbízásából átküldött faxból tájékozódtam. (Ha ebbôl neki utóbb kellemetlenségei származtak, arról pedig aligha tehetek.)
Cikkem megírásakor egyébként számos olyan információ birtokában voltam, amit részint terjedelmi okok miatt, részint pedig, mert úgy ítéltem meg, hogy ízléstelen személyeskedés volna, végül is kihagytam a szövegbôl. Nem írtam például azokról a gyanús esetekrôl, amelyekrôl utóbb az Országgyûlés külügyi bizottságában is szó esett. Ilyen volt például az, hogy az Illyés Alapítvány zárt üléseken hoz döntéseket, titkolódzik és alkalmasint "bôröndben szállítja a pénzt" a támogatottaknak. A képviselôk egyebek között arra is választ vártak volna, elszámolt-e már Szôcs Géza azzal a 2,5 millió forinttal, amelyet még 1992-ben egy erdélyi magánegyetem céljára kapott az Illyés Alapítványtól. Németh Zsolt válaszában "pitiáner ügynek" nevezte a Szôcs- elszámolás kérdését, s szerinte lezárt ügyletrôl van szó. Szó esett a parlamenti meghallgatáson arról is – ahová Halzl József nem ment el –, hogy az Illyés kuratórium tagjait gyakorlatilag a kabinet "jelölte ki", ami ellentétes a korábbi évek gyakorlatával.
Mindezek után úgy érzem, ha a cikkemben felvetett kérdésekre nem csak nekem nem sikerült megnyugtató válaszokat találnom, talán mégsem csak bennem, a szerzôben volt (van) a hiba.
Dobszay János
Advent utolsó vasárnapjának délelôttjén még felballagott a dombon épült templomba id. Hermán János tiszteletes úr, a nagysármási református gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora. De már csak a végsô nyugodalom birodalmába térhetett meg innen: istentisztelete közben, híveinek színe elôtt adta vissza lelkét Teremtôjének. Ôrhelyén érte a halál – nyolcvanesztendôs korában.
Közel fél évszázadon át szolgálta hûséggel gyülekezetét, de soha nem csupán a nagysármási magyar reformátusok gondjait hordozta széles vállán; id. Hermán János valójában az egész Mezôség szórványainak "apostola", jó pásztora volt kezdettôl fogva. A cselekvés megszállottjainak szenvedélyével kezdeményezett folyton, lelkesítve vigasztalt, biztatott, feddett – ahogy a szükség megkívánta. Töretlen életerô munkált benne, s ôsi gyökerû hitvalló buzgalom. Címek és rangok nélkül is fáradhatatlanul járta a mezôségi falvakat, településeket, leginkább gyalogszerrel, felkereste a kopár völgyek között meghúzódó tanyák kis közösségeit, templomok és imaházak építését szorgalmazta-segítette, számon tartotta a gyarapodás örvendetes jeleit épp úgy, mint a fogyatkozás szomorú tüneteit, térítgette a tévelygôket, akik a kényszerûség vagy a tudatlanság szorító körülményei között botladoztak s kiszakadtak a nyájból, melynek útjait évszázadokon át öröklött, ôsi törvények szabályozták. Kiválóan ismerte a Mezôség múltját és jelenét; elôbb-utóbb talán nyilvánosság elé kerülnek krónikás feljegyzései.
A hitben és anyanyelvben való megmaradás ügyének "apostola" volt id. Hermán János ezeken a viharvert, történelmi veszedelmekben bôvelkedô erdélyi tájakon. Örömmel jegyezte be füzeteibe, ha valaha keresztelni, konfirmálni, esketni kellett; idôs korában is sietett jelen lenni mindenütt, ahol valami fontos történt a szórványok világában. Nem hiányozhatott a pusztakamarási Kemény Zsigmond- emlékünnepségekrôl, Sütô András szüleinek temetésérôl, ahol is lángoló szavaival a mezôségi magyar lelkeket késztette önvizsgálatra, sorsukkal történô szembenézésre; ott volt rendszerint a környékbeli mûvelôdési események színhelyén, találkozókon, különféle összejöveteleken – mindenütt, ahol segíteni, buzdítani, szolgálni lehetett.
A hitükért-anyanyelvükért, népükért-nemzetükért bármilyen megpróbáltatást vállaló – még a gályarabság kínjainak elviselésére is kész – hajdani magyar protestáns prédikátorok huszadik századi örököse volt közöttünk id. Hermán János hosszú élete folyamán. S talán csak az elkövetkezô idôkben világosodik meg igazán, hogy voltaképp mit, milyen sokat jelentett ô az erdélyi magyarság, a mezôségi szórványok kicsiny gyülekezetei, egész egyházunk számára.
"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem..." – olvashattuk a gyászjelentés címoldalán. Aligha lehetne id. Hermán Jánostól találóbb igével búcsúzni.
Novemberben 96 dollár átlagbér
Novemberben az elôzô hónaphoz képest 5,7 százalékkal, 1,751 millió lejre emelkedett a havi átlagbér Romániában – közölte az országos statisztikai hivatal (CNS). Az összeg 96 dollárnak felelt meg. A CNS adatai szerint a legjobban a légi szállításban dolgozók kerestek: az ô nettó havi bérük a múlt hónapban átlagosan 5,46 millió lej (300 dollár) volt. A második helyen a banki alkalmazottak álltak 4,42 millió lejjel (243 dollár). A lista legalját a városi szolgáltatási szektor dolgozói foglalták el 1 millió lej, vagyis mintegy 55 dollár körüli nettó havi átlagfizetéssel. Novemberben a havi infláció 4 százalék volt Romániában.
Halvány részvétel a balkáni újjáépítésben
A balkáni újjáépítésért alakult akciócsoport hét hónapi tevékenysége alatt mintegy 100 millió dollár értékû pótlólagos exportot bonyolított le, annak dacára, hogy a szállítások egy része közbeesô országokon keresztül történt az olajembargó miatt – nyilatkozta a román exportôrök és importôrök országos szövetségének elnöke, az említett csoport irányítója, Mihai Ionescu. Ez volt az egyik pozitívum – mondotta, a kudarcok között említve viszont azt, hogy az Európai Unió elutasította Románia részvételét a koszovói újjáépítési programban. Úgyszintén nem került tetô alá részvételünk a balkáni újjáépítésben, a délkelet- európai stabilitási paktum keretében.
Az országos statisztikai bizottság legfrissebb összehasonlító adatai szerint Románia elsô helyen szerepel európai viszonylatban az abortuszok számát illetôen (1972 az ezer élve születetthez viszonyítva). Utánunk következik Beloruszia és Észtország 1817, illetve 1464 abortusszal az ezer élve születettre számítva. Figyelemre méltó azonban, hogy az elmúlt 9 évben csökkenô tendenciát mutatott az elvetélések száma, Romániában 19990-ben 3153 volt az ezer élve születettre számítva. Az ellenpóluson szerepelt 1996-ban Görögország 125 abortusszal az ezer élve születésre számítva. Szintén az említett évben Románia a második helyen állt a kismamahalandóság tekintetében, vagyis 41 halálos eset százezer élve születésre számítva.
Újabb öldöklô vihar Franciaországban
Észak-Franciaország után hétfô este, illetve éjszaka a Loire-tól délre fekvô megyékre csapott le a Nyugat-Európát napok óta tépázó szélvihar. Kedd reggelig 53 halálos áldozatot számoltak össze az országban, és az atlanti partszakaszon egyre súlyosabb az olajszennyezôdés. A 150 km/óra sebességû szél helyenként 200 km/órás lökésekkel az atlanti partoktól az alpesi megyékig dúlta fel a déli országrészt, legerôsebben Charente-Maritime-ot sújtva. Jó idôre megbénította a légi, vasúti és közúti közlekedést, több százezer újabb háztartást fosztott meg az áramellátástól, áradásokat okozott egyebek között Bordeaux-ban. Az áldozatok kidôlt fák súlya alatt összedôlt házakban, szétroncsolódott autókban, vagy közlekedési balesetekben lelték halálukat. Atlanti halászok hatfôs csoportja eltûnt hétfô este.
A csehek tízpróbázó s a románok távfutó világbajnokát, Tomas Dvorakot, illetve Gabriela Szabót választották az év európai atlétájának. Dvorak 752 ponttal lett elsô, megelôzve a dánok kenyai származású 800-as klasszisát, Wilson Kipketert (694) és a brit gátfutó Colin Jacksont (396). Gabriela Szabó, aki világviszonylatban is az év atlétája lett, 930 pontot szerzett, mögötte az 1500-as világelsô orosz Szvetlana Masztyerkova (371) és a svéd gátas Ludmila Engquist (367) végzett.
Nyolcnapos ûrutazás után sikeresen leszállt a Discovery ûrrepülôgép a floridai Kennedy ûrrepülôtéren, közép-európai idô szerint kedden 01 óra 01 perckor. A Hubble ûrteleszkóp megjavítását végzô hét ûrhajós a tervezettnél két órával késôbb ért földet a térségben uralkodó szélvihar miatt. Az ûrrepülôgép nem rendelkezik a fékezést szolgáló rakétákkal vagy turbinákkal, segédhajtómûve csupán arra szolgál, hogy letérítse az ûrhajót a Föld körüli pályáról. A Discovery a hagyományos vitorlázó repülôgépek módjára száll le – de ehhez a szokásosnál hosszabb leszállópályára van szüksége. A Kennedy ûrrepülôtéren ez 5 km hosszú. Az eredetileg 10 naposra tervezett programot az ûrhajósoknak 8 nap alatt kellett elvégezni, hogy visszatérhessenek a számítógépes rendszerekben a december 31-ét követô dátumváltás miatt esetleg fellépô zavarok bekövetkezése elôtt – írta az AP.
Az oroszok elfoglalták Groznij egy lakónegyedét
Az oroszbarát csecsen egységek és az orosz csapatok hétfôn este elfoglalták Groznij Sztaropromiszlovszkaja negyedét – állította az oroszok oldalán harcoló csecsen erôk vezetôje, Biszlan Gantamirov. A városba behatoló csapatok igen heves ellenállásba ütköztek – idézte az ITAR-TASZSZ Gantamirovot, aki szerint a támadás legfôbb eredménye, hogy sikerült elszakítani a város nyugati részében lévô gerillákat a városközpontban lévô fô erôktôl. A támadók állítólag "minimális" veszteségekkel nyomultak elôre.
Hét lövéssel végzett egy bérgyilkos a legnagyobb orosz számítógépes cég vezetôjével Moszkvában. Mihail Posztnyikov holttestét hétfôn este találták meg barátnôje lakása közelében, az orosz fôváros északnyugati részében – jelentette kedden az ITAR- TASSZ hírü