Karácsony szombatján délelôtt a Színház téren járók csodálkozva, fejcsóválva álltak meg pár percre a szabadban felállított színpad elôtt, majd tovább folytatták bevásárlókörútjukat. Ámulásuk oka: a színpadon egy pásztorlány társaságban három juh és egy kecske legelészett. Az egyik járókelô meg is kérdezte: eladók az állatok? A díszlet a polgármesteri hivatal által szervezett, Az Úr születése címû pantomimelôadás kelléke volt. A modern produkció a buszmegállóban kezdôdött, a karácsonyi történet egyes részleteit a színpad felé haladva adták elô a kis színészek. A legelészô állatok mellett levô jászolból kiemelt és felmutatott kisbaba után a két nyelven elmondott Miatyánkkal zárult a pantomimelôadás, amely sajnos csupán pár arra sétáló személyt örvendeztetett meg.

Mint Ciugudeanu Marina, a polgármesteri hivatal illetékes osztályának vezetôje, szervezô elmondta, a Liviu Pancu által rendezett pantomimelôadást a 13-as számú óvodába járó kisgyerekek egy része, a Fair Play Nagykövetei Szervezet tagjai, valamint a Színmûvészeti Egyetem hallgatói adták elô. Eredeti tervek szerint a díszletek között ló, szamár és szarvasmarha is szerepelt, ám a hideg miatt az állatokat nem lehetett hosszabb idôre kihozni az istállókból. A polgármesteri hivatal következô, évzáró rendezvénye a december 31-i szabadtéri szilveszterezés lesz.

A marosvásárhelyi belvárosi plébániatemplomban december 24-én délután négy órakor kezdôdött a karácsonyi ünnepkör a kisiskolások betlehemes játékával, majd este 10 órától Illyés Kinga mûvésznô karácsonyi versekbôl, énekekbôl és népi elbeszélô prózából álló mûsorára került sor. A Bennünk fénylô csillag címû elôadásban régi karácsonyokra emlékezve készülhettek a jelenlevôk a nap fénypontjára, az éjféli misére.

Idén a megszokottól eltérôen ennek kezdete nem éjfélre esett, tekintettel arra, hogy ugyanezen az estén a pápa "megnyitotta" a szentév kapuját, mely szentévben Jézus születésének 2000. esztendejét ünnepli a kereszténység, a mise már este 11-kor elkezdôdött. A szentmise igen egyszerû volt, ami persze nem jelenti azt, hogy ez levont volna bármit is értékébôl vagy ünnepélyességébôl. A mise kezdetén a betlehemi Születés templomából a cserkészek által hozott lánggal meggyújtották az oltár gyertyáit, majd e lángot Illyés Kinga verssel köszöntötte.

A továbbiakban a szertartás a megszokottak szerint zajlott, a prédikáció üzenete azonban sokakban visszacsenghet, hiszen bármennyire könnyû megérteni az ott elhangzottakat, megvalósítani annál nehezebb: életre szóló program lehet. Csató Béla fôesperes beszédében kiemelte, hogy ezen az estén a kisdeddel együtt a fény és az öröm is megszületett. Ezért örvendenünk kell és nem szabad hiábavalóan leélnünk életünket. A hit fényének kell megszületnie a szívekben, hogy általa birtokolni tudjuk az Istent.

II. János Pál pénteken nem sokkal éjfél elôtt megnyitotta a Szent Péter Bazilika szent kapuját, s ezzel kezdetét vette a szentév.

Legalább kétmilliárd ember követhette végig a világ minden táján a nagyjubíleum kezdetének szertartását, amelyet a világ számos televíziós társasága közvetített élô adásban. A szent kapu megnyitásának rítusát, majd az éjféli szentmisének minden egyes mozzanatát aprólékosan kidolgozták. A szentatya ezúttal nem tartott kezében kalapácsot (amellyel a hagyomány szerint a pápa hármat koppant a szent kapura), s ugyancsak változást jelent a korábbiakhoz képest, hogy a kapu mögött lévô falat már két héttel korábban lebontották a bazilika munkásai, a "sanpietrinók".

II. János Pál két kezével tolta be a bronzkapu két szárnyát. Arról a bejáratról van szó, amely a bazilikával szemben állva a jobbszélre esik, s amelyet 1949-ben XII. Pius megbízásából készített Vico Consorti sienai mester. "Aperite mihi portas iustitiae" (Nyissátok meg elôttem az igazság kapuját!) – énekelte latinul a szentatya, és a körülötte lévôk egy emberként válaszolták: "Ingressus in eas, confitebor Domino" (Midôn áthaladtam rajta, dicsôíteni fogom az urat). Miután a pápa megnyitotta a szent kaput, letérdelt, és néhány percig csendben maradt. A küszöbön a pápa átvette az Evangéliumok könyvét, s csak ezután haladt át azon a kapun, amely magát Krisztust jelképezi (a kaput, amelyen az ember átkelhet a bûn birodalmából, elérve az isteni kegyelemhez). Vele együtt lépték át a küszöböt a világi tisztségviselôkbôl álló kiséret tagjai, élükön Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnökkel. E csoportban egy hajléktalan is jelen volt, akit a szertartás szervezôi többezer jelentkezôbôl választottak ki, s akit az elôzô napokban a sajtó révén már megismert az olasz lakosság.

"Urbi et Orbi"

II. János Pál az egész világhoz intézett karácsonyi üzenetében felszólította a "törvényhozókat és a kormányzókat", a "jó szándékú férfiakat és nôket": tegyenek meg mindent az emberi élet tiszteletben tartása érdekében, kiküszöbölve a háborúkat, a haláltáborokat, a fajgyûlöletet, az abortuszt és a "hamis ideológiákat".

A pápa a hagyományos "Urbi et Orbi" (a városnak – Rómának –, illetve a világnak szóló) áldása elôtt elhangzott karácsonyi üzenetében ima formájában Krisztushoz fordult, akit "az üdvözülés és az élet kapujának" nevezett, köszönetet mondva mindazért a jóért, amit az emberiségnek adott az elmúlt évszázadokban, évezredekben. A szentatya emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy az emberiség olykor nem a megfelelô helyen kereste az igazságot, "hamis bizonyosságokba" fészkelte be magát, "csalfa ideológiákhoz" folyamodott. Az ember sokszor zárta ki saját szeretetébôl és tiszteletébôl a más fajokhoz és más vallásokhoz tartozó testvéreit, megtagadva az egyes személyektôl és egész népektôl is az alapvetô jogokat – mondta a katolikus egyházfô a Szent Péter-bazilika homlokzatán lévô központi erkélyrôl szólva a hívek tömegéhez.

Az ember olykor nem tiszteli és nem szereti az életet – mondta imádságában a pápa, Krisztushoz fordulva: "Te azonban soha nem fáradsz bele, hogy szeresd (az életet, a tud.), sôt, a Karácsony misztériumában eljössz megvilágosítani az elméket, hogy a törvényhozók és a kormányzók, a jó szándékú férfiak és nôk megpróbálják értékes ajándékként elfogadni az emberi életet" – mondta a pápa.

Ezután következett az ezredvégi nagyjubileum elsô Urbi et Orbi áldása, a minden katolikus hívôre vonatkozó pápai áldás. A szentatya - szokásának megfelelôen – ezúttal is 59 nyelven mondta el karácsonyi üdvözletét.

Szenteste a menhelyen

Az ablakokból karácsonyfák sokszínû fényüzenete árad az utcákra. A Csendes éj hangfoszlányai borítják be a havas háztetôket. Az aszfaltba kapaszkodott jég ropog az elkopott cipôk alatt. Elnyûtt kabátba burkolózott hajlott hátú ember csoszog a tömbházrengeteg között. Halvány fény világít egy cégtáblát: éjjeli menedékhely. Oda igyekszik. Hazaért a menhelylakó.

Az elôtérben, ahol más napokon várakozni szoktak a szállást keresôk, most karácsonyfa áll. Ennyi a változás, majd következik a szokásos bejegyzés. Sokukat a személyzet már ismeri. Egy évvel ezelôtt jöttek ide, akkor nyílt a menhely, azóta is visszatérnek... Mázsás zsák aljába süllyesztett ajándékcsomagot kapnak az érkezôk. Ennyire futotta a polgármesteri hivatal pénzkereteibôl. A nejlonba élelmiszerek kerültek, az idejárók legtöbbjének ez lehet a legnagyobb ajándék. Nemkormányzati szervezetek ígérték, hogy angyaljáráskor útba ejtik az intézményt, karácsonyköszöntésrôl is szó volt, aztán elmaradt. A tavaly – a nyitáskor – igencsak nagy ünnepély volt. Akkor eljött a polgármester, a helyettese, együtt énekeltek az elesettebbekkel. Egy kannával köszöntötték az ünnepeket, s volt némi pezsgô, bor... Az idén öt karéj szalámi, tea s ez utóbbiból repeta. Itt már minden gépies, ösztönös a mozgás. Sokuk most is alkoholgôzös lepellel próbálja fedni valóságot.

Többjük már nem is emlékszik, mikor volt igazi karácsonyuk.

– Majdnem 10 éve – mondja egy asszony. Akkor együtt volt a család az Adyban. Meghalt a férjem, munka nélkül maradtam, a gyerekek állami gondozásba kerültek. Akkor nem gondoltam volna, hogy ma ide kerülök.

– Egyedül maradtam, életjáradékot kötöttem, majd gondozás helyett az utcára tettek. Amikor volt családom, mindig együtt töltöttük a karácsonyt, de most ez is ajándék, ha meleg helyen húzhatom meg magam.

Élettörténetek töredékei morzsolódnak a szerényen terített asztalra. Családjukat cserben hagyó, ôket kiközösítô egyének keservei. Munkanélküliség, szegénység, jellemgyengeség, netán szeszbarátság buktatták, csúsztatták lefelé a lejtôn ezeket az embereket.

– Édesapám kitagadott, a feleségem elhagyott, nincs hol laknunk. Szüleim nevelik kiskorú gyerekem. Hogyan költözzek oda, hiszen hely sincs és a nyugdíjas keresettel kell kifizetni a közköltséget. Bizonytalan keresettel nem lehet a havi fogyasztást rendszeresen fedezni. Pláne télen. Marad az utca, a menhely. Karácsony? Volt. Felkerestem édesanyám a fiamat. Elbeszélgettünk. Ez volt az ajándék.

– 10.000 lejt kerestem ma, ebbôl 10 darab kis csokoládét vásároltam a gyereknek – kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik férfi. Mondtam neki: ezt hozta az angyal, ötöt adjál anyádnak is. A részét ott elôttem megette jóízûen. Öröm ez is egy apának.

Amikor mindened egy zsák ruha és ami rajtad van, amikor az élet úgy hozza, hogy nincs már más kilátás, egy meleg szoba, a forró tea is helyettesítheti az ajándékokat, amelyekkel máshol körbekerítik a karácsonyfát. Az idén a menhelyen is szerényebb, szegényebb volt az ünnep.

Szerényen, de ízlésesen díszített négyméteres fenyôfa pompázott a vásárhelyi börtön belsô udvarán. Az elôzetes letartóztatásban levô, valamint véglegesen elítélt 842 rab számára szervezte a fogház vezetôsége a kétnapos karácsonyi ünnepséget.

A harminc fiatalkorú fogoly számára a dr. Ardeshir Vahidi vezette utcagyerekek csoportja alkalomhoz illô mûsort mutatott be. A csütörtökön délután a börtön kápolnájában tartott rendezvényt Szöllösi Géza ezredes, egységparancsnok nyitotta meg. "Jó lenne, ha a jelen levô gyerekek tanulnának valamit, s ezáltal elkerülhetô lenne, hogy esetleg évek múlva ôk is a börtön lakóivá váljanak" – mutatott rá köszöntô beszédében. Intése meglehetôsen késôinek bizonyult, mivel a 28 szegény sorsú gyerek három társát fedezte fel a szürke ruhások között. Mi több, a lopásért elítélt K. József a tavaly még társaival együtt hozott ajándékcsomagot a fiatalkorúaknak. "Egyre gyakrabban fontolgatom, van-e értelme munkámnak, gyötrôdésemnek. És egyre inkább rá kell jönnöm, nem lehet az utcagyerekeket féken tartani. Túl nagy a kísértés, hogy bûncselekményekbe keveredjenek" – mondta Ardeshir Vahidi. Zárómomentumként a fiatalkorúak és a börtön vezetôsége részérôl ajándékcsomagokat nyújtottak át az utcagyerekeknek.

Pénteken délelôtt a börtön udvarán folytatódott az ünnepség. Az intézetben szolgáló felekezetek képviselôi ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd a rabok magyar és román nyelven karácsonyi dalokat, kolindákat és verseket adtak elô, a meghívott középiskolák tanulói énekeltek. Lôrincz Albert református lelkész hirdetett igét: "Kívánom, hogy e karácsonyon ne érezzétek magatokat megvetett, kiközösített embereknek, hanem becsüljétek meg önmagatokat. Isten színe elôtt ti értékes személyek vagytok".

– Immár hagyomány az intézetünkben, hogy jó magaviseletük jutalmául egyes, nem súlyos bûncselekményeket elkövetô elítéltek az ünnepeket családjuk körében tölthetik. Az idei karácsonykor nyolc személy köszönthette Jézus születését családtagjaival együtt, számukra december 28-ig engedélyeztünk eltávozást. Ezen felül valamennyi rab egy, ötkilós ráadáscsomagot kaphatott otthonról – összegezte Szöllösi Géza ezredes.

Szívet, lelket melengetô volt karácsony szombatján a "Nyitott szívek" német ífjúsági csoport elôadása. A hideg és az ilyenkor szokásos ünnep elôtti hajrá ellenére is szép számban voltak nézôk a vásárhelyi Szakszervezetek Házában: fôként egyedül maradt idôs, szász emberek, akik évente megtisztelik jelenlétükkel a csoport karácsonyi mûsorát. Számukra szinte egyedi alkalom saját kultúrájukat színpadon látni, így aki teheti, hagyja a karácsonyi fôzést és nagytakarítást és rászán egy órácskát az ünnepségre. Már az elsô perctôl kezdve tapssal köszöntötték a fiatalokat és lelkesedésük a továbbiakban percre sem lankadt. Valóban, jó volt látni a jobbára román és magyar fiatalok táncát — a szász fiatalok sajnos már rég Németországban élnek —, hagyományôrzô ruháját. Láthattunk hármasban táncolt polkát, burgundi táncot, kétféle változatban táncolt erdélyi és osztrák bajorosat, sôt a régen Dobrudzsában élô németek által meghonosított Tropoze Kreuzpolkát is.

Az elôadás alatt sem a jelenlevôk, sem a hatodik éve mûködô "Nyitott szívek" tagjai nem keltették egy kihalóban levô kisebbség hatását. A csoport egyébként ez évben 11 alkalommal mutatott be táncos mûsort: közülük a legsikeresebbet a nyári Öregek tánca fesztiválon, Marosvásárhelyen. Heten a tagok közül idén nyáron részt vehettek egy berlini táborban, amelynek témája a rasszizmusellenesség volt. A Nyitott szívek képviselôi ezenkívül egy ausztriai kórustalálkozón is sikerrel szerepeltek. Immár hagyománnyá vált a májusi ünnepség (Maifest) és a Karnevál megszervezése, ezért már a jövô évi tervekben is szerepel. Mindemellett azonban a legfontosabb, hogy ezek a fiatalok hetente egyszer találkoznak, táncokat, énekeket tanulnak, megismerkednek egymás kultúrájával, kialakítva egy közös nyelvezetet az eltérô etnikumok között.

Tíz évvel ezelôtt nagyon örvendtünk, amikor a Román Televízió képernyôjén megjelent a Kellemes karácsonyi ünnepeket felirat, azóta is hiába várjuk, hogy a közszolgálati televízió elsô csatornáján ezt a "hibát" elkövessék – hangzott el Kincses Elôd, az RMDSZ megyei szervezete elnökének bevezetôjében azon az rendezvényen, amelyen az országos szinten is elsô megyei érdekvédelmi szervezet megalakulására emlékeztek. Karácsony elsô napján a Kultúrpalota kistermében tartott ünnepségen a Kovács András vezette Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar köszöntötte szép alkalomhoz illô énekekkel, Bartis Ildikó színmûvésznô pedig egy Petôfi- illetve egy Ady-verssel a megalakulásának tízéves évfordulóját ünneplô Maros megyei szervezetet.

Akik a kezdetekre visszaemlékeztek, Béres András, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának vezetôje, illetve dr. Kikeli Pál egyetemi elôadótanár, mindketten a december 25-én megalakult szervezet egykori alelnökei.

Lázok Jánosék lakásán majd az Igaz Szó fôszerkesztôi szobájában ült össze egy szûkebb, majd egy szélesebb értelmiségi csoportosulás, akiket baráti szálak fûztek össze, s alapították meg a Romániai Magyar Demokrata Fórumot, majd egy felszólítást intéztek Marosvásárhely lakóihoz, akik nagy lelkesedéssel, minden képzeletet felülmúlóan iratkoztak be a szervezôdésbe – álltak össze a megalakulás elsô mozzanatai Béres András, majd az ôt kiegészítô többi felszólaló szavai nyomán.

A romániai magyarság érdekeinek képviseletét – bármilyen ellentétek szülessenek, bárhogy alakuljon a küzdelem – értelmesen felvállalni csak egy szervezeten belül lehet, s e keret alkalmas arra, hogy a legkülönfélébb véleményeket megfogalmazzák – hangsúlyozta többek között Béres András, a jövôbeli lehetôségek számbavételekor.

A jövôt a szövetségi szervezeti forma és az egység további megtartásában látom – összegezett a "kibic" szemével dr. Kikeli Pál, aki szerint ebben a szerepben sok kérdést tisztábban lehet látni azoknál, akik benne vannak a játékban. Történelmi idôszámítás szerint tíz év nagyon kevés idô ahhoz, hogy erdeményeket lehessen elérni, hisz minden szervezetnek át kell esnie a születés, a szervezôdés és a fejlôdés szakaszán – tekintett vissza az elmúlt évekre az egykori alelnök, aki kiemelte a tíz évvel ezelôtti döntés helyességét, miszerint nem politikai pártba, hanem érdekvédelmi szervezetbe tömörült a Maros megyei és a romániai magyarság. A struktúrák kialakulása harcot jelent, s a választóknak azt kell megérteniük, hogy a politikai harc természetes jelenség, s egy szövetség keretén belül kialakulhat a polarizáció, amelynek értelmében mind Tôkés Lászlónak, mind Markó Bélának megvan a maga jól meghatározott szerepe – hangsúlyozta többek között dr. Kikeli Pál.

Az alapítók közül sokan eltávolodtak a szervezettôl, holott a megyei szervezet ma is számít rájuk – mondotta Kincses Elôd, aki beszámolt arról is, hogy az új székházat, amelynek a tetôzete elkészült, olyan helynek szánják, ahol minden segítôkész tag összegyûlhet.

Volt egy illuziónk, hogy tételesen is befolyásolhatjuk a politikát anélkül, hogy tudatosan is politikussá válnák, ami nem sikerült – magyarázta többek között az eltávolodás okát Gálfalvi György, a Látó szerkesztôje, majd a Markó–Kincses szembeállítás kapcsán kifejtette: azt kellene megérteni, hogy az ellentétek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.

A további hozzászólók – Tófalvi Zoltán, Abrám Zoltán, Tôkés András – többek között azt tették szóvá, hogy meg kellett volna, meg kell írni a megyei szervezet, közelmúltunk történetét. Vezetôség és tagság, küldôk és küldöttek elszakadására figyelmeztetett Fülöp Dénes illetve Tôkés András. Tôkés László püspök védelmében szólalt fel Gáll Márton, Kolcsár Sándor tiszteletbeli elnök és Fülöp Dénes, aki bejelentette, hogy annak emlékére, hogy Menyôbôl kijövet 1990. január 14-én a Vártemplomban prédikált Tôkés László, 2000. janauár 16-án újra Marosvásárhely és a vártemplomi gyülekezet vendége lesz a püspök.

Nehéz tíz év elôtt állunk – vélekedett Mátyás Zoltán, s a közönség soraiból érkezett kérdésekre válaszolva Béres András is úgy értékelte, hogy az elkövetkezô tíz év nem a gyarapodás idôszaka lesz.

Derûlátó és kevésbé optimista vélemények után a meghívottaknak a Valkay Ferenc vezette Tip-Top vendéglô által biztosított fehér asztal mellett nyílt alkalmuk a kötetlen beszélgetésre.

A karácsonyi ünnepek hangulatát nem borzolták fel a megszokottnál súlyosabb események. Sem a rendôrség, sem a megyei tûzoltócsoport szolgálatos tisztjei szerint nem történtek az átlagostól elütô események az ünnepnapok alatt, a tûzoltócsoport katonáit egyetlen alkalommal kellett bevetni Dédán, de az esetrôl a sajtószóvivô hiányában részleteket nem hoztak nyilvánosságra.

Bár az elmúlt fagyos napokban az utak helyenként meglehetôst csúsztak, súlyosabb személyi sérüléssel járó közlekedési baleseteket nem jegyeztek fel. A megyei mentôállomás diszpécsere szerint a mentôknek nem volt a megszokottnál több dolguk, a csúszós járdák miatt három csonttöréses beteget kellett kórházba szállítaniuk az ünnepnapok alatt. A rohammentôsöket sem hívták az átlagosnál súlyosabb esetek ellátására.

Sokan ellene vannak, de nekem tetszik

Palecian Juditot azért kerestem fel, mert ô volt az elsô nô Marosvásárhelyen, aki december elején ökölvívó szorítóba lépett egy mérkôzés erejéig. Bevallom, meglepetés ért - s tájékozatlanságomat csak az mentheti, hogy az utóbbi években nem Marosvásárhelyen éltem –, amikor kiderült, hogy nem holmi kezdôvel van dolgom, hanem a küzdôsportok harcedzett bajnoknôjével, többszörös országos kick-boksz bajnokkal, aki Románia színeiben indulva már Európa-bajnoki 5. helyet is kiérdemelt. A beszélgetés ettôl a legkevésbé sem lett érdektelen, sôt! Többet megtudhattam eme rendkívül nehéz, nagy bátorságot igénylô sportágról, amelyet Marosvásárhelyen csak egy maroknyi ember tart életben. A Palecian testvérek, Miklós és Judit elárulták, hogy tevékenységüket saját zsebükre végzik, a tagok fizetik az edzéshez használt terem bérét, saját maguk vásárolják meg a szükséges - nem olcsó - küzdôfelszerelést, s ha kell, fizetik a kiszállás költségeit is. Judit saját magáról mondott el a kezdetben néhány szót:

– Marosvásárhelyen születtem, 1971. november 30- án. Nyolc éven keresztül kézilabdáztam, aztán a bátyám vett rá arra, hogy sajátítsam el az önvédelem alapjait, hisz, mint mondta, annyi minden történhet az utcán, s jó, ha megtanulom megvédeni magamat. Akkor még nem számítottam arra, hogy ez életformámmá válik. 1992-ben kezdtem el a kick-boksszal foglalkozni, s annyira megtetszett és megszerettem, hogy is kitartottam mellette. 1993-ban vettem részt az elsô versenyen, s azóta rendszeresen indulok a full-contact (teljes erôbedobással zajló) és a semicontact (inkább a technikai tudás bemutatását célzó) versenyeken. A dicsôszentmártoni székhelyû Jet magánklub tagja vagyok, ennek itt, Marosvásárhelyen is van egy fiókja, ez a város egyetlen kick-boksz egyesülete. Az edzônk, Man Ioan Dicsôszentmártonban él, Vásárhelyen én és a bátyám, Palecian Miklós vezetjük az edzéseket. A bátyám tôle tanulta meg az alapelemeket, majd én tôle. Ô sajnos a betegsége miatt nem versenyezhet, de az edzéseken jelen van és tanácsaival segít.

– Nos, ebbôl nyilvánvaló, hogy hosszú, kick- boksszal eltöltött évek után kerültél az ökölvívás közelébe. Mi az, ami rávitt erre a lépésre?

– A hagyományos ökölvívásra nem is számítottam, de egy közös ökölvívó ismerôsünkön keresztül megismerkedtem Kontz Lászlóval, az ASA klub edzôjével, s ô ajánlotta, hogy ha van kedvem, próbálkozzam meg ezzel a sportággal is. Én ebben nagyon jó lehetôséget láttam, hogy felkészülhessek a kick-boksz bajnokságokra, ugyanis helyben nemigen van, akivel felkészüljek. Kontz Lászlóhoz kezdtem tehát járni edzésre, s ô ajánlotta, hogy vegyek részt a Forradalom-kupa gálán. Ez volt az elsô ökölvívó mérkôzésem. Bevallom, egyáltalán nem számítottam arra, hogy szorítóba lépek, s arra sem, hogy az ellenfelem egy jó fejjel magasabb legyen, de azt mondtam magamban, hogy gyôzni kell, s ez végül sikerült is. Nehéz volt, mert meg vagyok szokva azzal, hogy a lábamat is használjam.

– Mi a nehezebb? Az ökölvívás, vagy a kick- boksz?

– Véleményem szerint a kick-boksz nehezebb, pontosan azért, mert ott a lábat is használhatod. A full-contactban pedig nincs kegyelem, akárcsak az ökölvívásban, kiütheted az ellefeledet, nem kell visszafogni az ütés erejét.

– Tehát az ökölvívás számodra csupán kiegészíti a kick-bokszot, eme utóbbi marad a fô sportágad?

– Így igaz.

– Ennek ellenére te vagy az egyetlen lány Marosvásárhelyen, aki ökölvívással foglalkozik.

– Jelenleg tudtommal igen.

– Mi késztet - az önvédelmet nem számítva - egy nôt arra, hogy ilyen, úgymond férfias sportágakkal foglalkozzon?

– Nem tudnám megmondani pontosan, az emberben benne kell lennie egyfajta harciasságnak. No meg a kézilabda sem volt már egy finomkodó sportág. Sokan ellene vannak, de nekem tetszik, megszerettem, s kitartok mellette. Hogy pontosan mi tetszik benne, nem tudnám megmondani.

– Mit üzensz azoknak, akik azt mondják, hogy mit keres egy nô az ökölvívásban?

– Az a véleményem, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozzon, s mindenki csinálja azt, amihez kedve van.

– Ezek szerint folytatod?

– Miért ne? Az ökölvívás nagyon jó felkészülés a kick-bokszra, a kolléganôim a válogatottból is használják az ökölvívást felkészítésként. Ebben a sportágban nincs különösebb célkitûzésem, a lényeg, hogy felkészüljek általa a kick-boksz versenyekre. Az idén sajnos pénzhiány miatt nem tudtunk elutazni az Európa- bajnokságra, de nem adom fel, még szeretnék eljutni versenyekre. Ha sikerül, tavasszal itt, Marosvásárhelyen rendezzük meg az országos bajnokságot. A szövetség támogat, most minden azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e támogatókra, szponzorokra szert tenni, ami elég nehéz feladat.

– Ha jól következtetek, kiszálláskor elég sokszor saját zsebedbôl kellett állni a költségeket...

– Ó, nemegyszer. Nagyon sokat költöttem már erre a szenvedélyre, ha összeszámoljuk, milliókról van szó, amit az útiköltségek, a szállás stb. felemésztett. Egyedül Németországban, az Európa-bajnokságon való részvétel több millió lejbe került. Ennek a kiszállásnak a felét állta a szakszövetség, a másik felét azonban nekem kellett fizetnem.

Hónapok óta vissza-visszatérô téma a marosvásárhelyi ASA labdarúgóinak anyagi támogatása. A most éppen téli szünidejéhez érkezett bajnoki idény elôtt úgy tûnt, végre megmozdul valami a vásárhelyi foci háztáján, annak érdekében, hogy a klub végre-valahára ismét visszatérhessen az elsô ligába.

Kezdôdött azzal, hogy a marosvásárhelyi tanács hatszázmillió lejes támogatást utalt ki a csapatnak. Nagy körítéssel vezetôtanácsot is alakítottak a klub élére, számos jeles személyiség részvételével. És optimista lendülettel, a feljutás reményével kezdte a csapat a bajnoki idényt.

Néhány reménykeltô mérkôzés után az eredmények kezdtek elmaradozni. Ezzel párhuzamosan a klub ismét anyagi nehézségekbe sodródott, vagy másképp szólva ki sem mászott belôlük. Hatszázmillió lejjel még egy B osztályos együttes sem mehet messzire, és a város támogatásán kívül más forrásokból sem ömlött vastagon a pénz a klub számlájára. Ekkor merült fel az ötlet, hogy egy piacot juttassanak haszonbérbe a klubnak, hogy ebbôl a jövedelembôl próbálják fedezni a költségeket.

Többször is visszatért erre a témára a helyhatósági testület. Egyik alkalomról a másikra halasztották a döntést, amit a mai napig sem hoztak meg. Arról akár hosszabb vitát is lehetne folytatni, hogy egy sportklub hogyan lenne képes egy piacot mûködtetni, viszont az nem elmélet, hanem tény, hogy a csapatnak pénz kell, ha eredményeket is elvárnak tôle.

A tanács legutóbbi ülésén végül arról döntött a testület, hogy a következô évre esedékes támogatásból százötven millió lejt elôlegként adnak a klubnak januárban. Nem vonjuk kétségbe a városatyák segítô szándékát, de ezzel a pénzzel nem lehet messzire jutni. Idôközben a feljutási remények már csak álommá váltak, az eredménytelenséget edzôcserével is próbálták orvosolni. A klub háztájának történéseirôl az is mondhat valamit, hogy a vezetôtanács két tagja lemondott tisztségérôl, bár az idevágó hírek szerint nem a klub sanyarú helyzete miatt távoztak.

Mérlegként: jó a kezdeményezés a csapat érdekében, de az elhatározás még kevés a boldogsághoz. A komoly eredményekhez pénz, nagyon sok pénz kell. Ezt a város költségvetésébôl aligha lehet elôteremteni. Inkább egy valóban tôkeerôs támogatót kellene a csapat mellé vonzani, akkor talán a feljutás is megoldható lenne. Viszont ha nincs támogató akkor a csapat képtelen lesz a válságos helyzetbôl kivergôdni.

Ünnepek táján a sportélet is más ritmusban zajlik. A legtöbb sportág karácsonyi és újévi szünetet vesz ki, mindenki igyekszik családja meghitt környezetében tölteni a karácsonyt.

Az ünnepek – no meg az évszámváltás – által okozott cezúra alkalmat biztosít arra is, hogy összegezzünk. Ki-ki a saját háza táján elvégzi a számadást, mit tett jól az utóbbi esztendôben, mi az, ami kevésbé sikerült a vártnál, s mit szeretne tenni az elkövetkezôkben. Összegzésre készül a megyei sportigazgatóság is, ma, december 27-én adják át – ünnepélyes keretek között – a legjobb sportolóknak kijáró jutalmat.

Összegez az újságíró is. Sikeres volt-e az elmúlt sportév? Nos, nehéz egyértelmû értékítélettel véleményt mondani. Tény, hogy a megye sportjának – az ország sportjával szinkronban történô – hanyatlását nem sikerült megállítani. Történtek itt-ott – fanatikus embereknek köszönhetô – részsikerek, volt néhány egész kivételes teljesítmény is, amely azonban csak nagyon rövid idôre édesítette meg az összképbôl fakadó keserûséget. Szinte minden sportág a nincstelenségben, az egyre fogyó anyagi források miatti szorításban vergôdik. Sorra szûnnek meg szakosztályok, csapatok. A nyár óta – annyi más sportág sorozatos eltûnése után – nincs már nôi kosárlabdája sem Marosvásárhelynek, mint ahogy a nagymúltú szászrégeni labdarúgás szinte teljesen megszûnt az Avântul Silva visszalépésével a bajnokságból. Azok a csapatok, sportágak, amelyek még úgy, ahogy tengôdnek, szintén a hanyatlás jeleit mutatják. Az egyetlen labdajátékcsapatunk, amely az A-osztályban érdekelt, a férfi kosárlabda- együttes, lejben számolva évek óta ugyanazon szinten maradt költségvetéssel dolgozik, ami az eredmények enyhe hanyatlásában is megmutatkozik. A labdarúgócsapatok tartozásokat halmoznak fel, s az ASA- nál szó sem esik már a feljutásról, a dicsôszentmártoniakat pedig, a Bicapa vegyipari vállalat egyre erôteljesebben emlegetett bezárásával egy idôben, a feloszlatás réme fenyegeti.

Újévkor azonban – fôleg hogy ezredévszámot is váltunk – ne a múltba, hanem a jövôbe tekintsünk, s ha az anyagi források továbbra is csak szûkösen fognak csordogálni, reménykedjünk abban, hogy továbbra is lesznek fanatikus emberek, akik így is vállalják a munkát. Nélkülük kétségtelenül szegényebbek lennénk, hát minden elismerést megérdemelnek. Kívánunk nekik sokkal jobb esztendôt tevékenységükben.

Úszás

Befejezôdött az ifjúsági úszóidény a december 16-19. között, Pitesti-en megrendezett, ifjúsági I. országos úszóbajnoksággal. A marosvásárhelyi ISK-t négy sportoló képviselte, Petelei Attila edzô tanítványai, valamennyien sokkal fiatalabbak az ifjúsági I. korhatárnál.

A sikeres idény végére Gábos Andrea, a marosvásárhelyi klub legtehetségesebb úszója, két országos bajnoki címmel tette fel a koronát. A mindössze 13 éves úszó, a 2-es számú általános iskola tanulója 100 és 200 méteres mellúszásban állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Gratulálunk!

A további marosvásárhelyiek a rendkívül erôs mezônyben – ott volt mindenki, aki számít a román úszósportban – a következô helyezéseket szerezték. A 14 éves Tóth Emôke 100 és 200 méteres mellúszásban a 4. helyen végzett, Koszta Beáta 50 méter gyorson a 6. lett, míg a 13 esztendôs Veres Andrea 100 méteres mellúszásban szintén döntôbe került, a 7. helyet foglalhhatta el. A részvételt a Bioel, a Rocky csokoládé, Gábos Endre és a szülôk, a Holding Rt. támogatta.

Az ünnepek idejére az úszók rövid pihenôt kaptak, a tervek szerint január 10-ig tart a szünet. Az elkövetkezô két hét azonban döntô jelentôségû a város úszósportjának jövôjét illetôen. A tét ugyanis az, hogy lesz-e továbbra is medence, ahol az úszók lefolytathassák edzéseiket. Tudjuk, hogy Marosvásárhely egyetlen fedett úszómedencéje a Holding Rt. tulajdonát képezi, amely eddig ingyen bocsátotta az ISK úszói rendelkezésére a létesítményt, ám a jövôben úgy tûnik, nem fogja tudni felvállalni az ellenszolgáltatás nélküli mûködtetést. Hogy mit hoz a jövô, egyelôre függôben maradó kérdés, s nagyon sok szereplô – Holding, ISK, sporthivatal, Polgármesteri hivatal, Állami Vagyonalap – megegyezésétôl függ. Bízunk abban, hogy sikerül az érdekeltek számára a legjobb megoldást találni, s január 10-én zavartalanul folytatódhat az úszók felkészülése.

Gólok. A 19 lejátszott forduló során 548 gól esett. A házigazdák 345-ször találtak az ellenfél hálójába, míg a vendégek 203- szor voltak eredményesek. A legtöbb gól a 2. fordulóban esett, összesen 42 (30 a házigazdák, 12 a vendégek részérôl), míg a legkevesebbszer, 17- szer, a 11. fordulóban találtak a hálóba a csatárok (12–5). A legeredményesebb csatársor a Marosludasi Marosé 73 találattal (53 otthon és 20 idegenben), míg a leggyengébb a gernyeszegi Marosvölgye csapatáé mindössze 11 góllal (8–3). A lejobban záró védelemmel az Elektromaros rendelkezett 12 kapott góllal (6–6), míg a leggyengébb védelme sintén a gernyeszegi csapatnak volt 86 kapott góllal (33–53).

Góllövôk. A 133 lejátszott mérkôzés alatt a legtöbb gólt Cristian Casoni (Marosludas) lôtte, összesen 24-et. 20 gólos Marius Craciun (Marosszentanna), 19 gólos Augustin Chincisan (Radnót), 18 gólos Dumitru Ghira (Gaz metan), 13-13 gólos Iosif Savu (Nyárádtô), Henter Gyôzô (Marosludas), 12 gólos Tiberiu Vaida (Segesvár), 11 gólos Radu Vasile Auras (Sóvárad), 10 gólos Gheorghe Albu (Nyárádtô).

Öngólok. A 19 forduló során 13 öngólt vétettek a csapatok védôi. Alexandru Mailat (Mezôméhes) két öngólt is szerzett, míg a többi 11 öngól Sebastian Iclanzan és Székely Jakab (Mezôméhes), György János és Kénesi Lajos (Szováta), Cristian Câmpean és Ovidiu Vasu (Mezôrücs), Vasile Marian és Matei Botezan (Gernyeszeg), Stefan Silimon (Marosvécs), Dan Sabau (Nyárádtô), Orbán József (Sóvárad) teljesítménye.

Eredmények. A 133 mérkôzésen 31 különbözô eredmény született. a leggyakoribb a 3-0 volt, összesen 17 alkalommal. Tizenötször fordult elô az 1-0; tizenkétszer a 4-1, tízszer a 2-1, nyolcszor a 2-0 és a 4-0. Az 1-1 és a 3-1 hétszer fordult elô, a 3-2 hatszor, míg a 0-0 és a 2-2 négyszer-négyszer. Háromszor jegyezték fel a játékvezetôk a mérkôzés végén a 4-3, az 5-1 és a 7-1 eredményeket, kétszer-kétszer fordult elô a 4-2, az 5-0, az 5-2, a 6-0, a 6-2, a 7-0, a 8-1, a 11-0. Egyszer volt 3-3, 5-3, 5-4, 6- 1, 7-2, 7-3, 8-0, 8-3, vagy 9-0 a végeredmény.

Sárga lapok. A 19 fordulóban a játékvezetôk 421-szer mutatták fel a sárga lapot, összesen 196 labdarúgónak. A legtöbb figyelmeztetésben a szovátai Fások labdarúgói részesültek, 17 játékos 41 sárga lapot kapott. A radnóti FC 18 labdarúgóját 38-szor figyelmeztették, míg a segesváriak 16 sportolója 36 sárga lapot kapott. A legsportszerûbbek a marosvécsiek voltak a 11 játékos 14 sárga lapjával, ôket Nyárádtô követi 11 játékos 19 figyelmeztetésével. A harmadik ebben a rangsorban az Elektromaros, amelynek 13 játékosa 21 sárga lapot kapott.

Piros lapok. A 133 mérkôzésen 38 játékos összesen 42-szer jutott a kiállítás sorsára. A legtöbbször a szovátaiakat állították ki a játékvezetôk, összesen 8-szor (Györfi János 2, Györfi Árpád, Fazakas Tibor, Jeremiás Csaba, Csoma Ferenc, Tófalvi Levente, Zsombori Róbert 1-1 piros lapot kapott); a radnótiak hatszor jutottak a kiállítás sorsára (Gabriel Chiper 2, Liviu Roiban, Valer Dicher, Ilie Nistor, Vasile Moldovan 1-1 lap); a marosvécsieket négyszer állították ki (Tóth-Pál Szilárd 2, Nagy István és Moldovan Róbert). A segesváriak egyetlen piros lapot sem kaptak, míg Nyárádtô, Mezôrücs, Mezôméhes, Marosludas és Gernyeszeg csak egy-egy kiállítást szenvedett el.

Büntetések. A 133 mérkôzés után 64 alkalommal függesztettek fel játékosokat, 26-szor sárga lapok összesítése miatt, 38-szor kiállításokért. A legtöbb felfüggesztést a szovátai csapat összesítette, 21 fordulót. Radnót 19 fordulót, Havad- Erdôszentgyörgy 10 fordulót összesített. A legkevesebb felfüggesztést Nyárádtô (1 forduló), Segesvár, Elektromaros és Gernyeszeg (4-4 forduló) szenvedte el.

A keret. Az edzôk – Nicolae Babeti (14 forduló), Flavius Dobrin (1 forduló) és Stefan Coidum (4 forduló) – az ôszi szezonban 23 játékost küldtek pályára: Adrian Claudiu Bichesi (9 mérkôzés), Cristian Daniel Chebutiu (8), Stef (3) – kapusok; Constantin Andrei (17), Gheorghe I. Andrei (19), Romica Catalin Dumitru (14), Claudiu Olimpiu Cucerzan (18), Ioan Lucian Florea (18), Daniel Ioan Maier (16) – védôjátékosok; Nicu Marcadonatu (14), Gheorghe Ilie Olah (16), Lucian Oltean (4), Florin Râtea (2), Constantin Stefan Cristian (17), Augustin aintesan (1), Cornel Ungurean (8) – középpályások; Gorea Emil Curticapean (13), Cristian Dumitru Pusztai (15), Florin Nicusor Tudose (13), Marius Voiculescu (15), Vasiu (1), Klein (1) – csatárok.

Rúgott gólok. A 19 fordulóban a Chimica játékosai 17 gólt lôttek, amelybôl 15-öt saját pályájukon, kettôt pedig idegenben. A csapat góllövôi: Pusztai 10 góllal, Ungureanu 2 góllal, Cucerzan, Olah, Muresan, Curticapean és Voiculescu 1-1 találattal.

Kapott gólok. A csapat védelme 30 gólt kapott, tízet hazai pályán, húszat idegenben.

Sárga és piros lapok. A Chimica játékosai 19 forduló alatt 35 lapot láttak, 33 sárgát és két pirosat. A legtöbb lapot, összesen ötöt Maier és Tudose látta, mindketten négy sárgát és egy pirosat. Stefan öt sárga lapot kapott.

Nézôk. A Chimica találkozóira 32.650 nézô volt kíváncsi. Az otthoni mérkôzéseket mintegy 18.450 szurkoló látta, míg az idegenbeli találkozóira 14.200-an mentek el.