|
LI. évfolyam 293. (14344) |
1999. december 16., csütörtök |
Tegnap este hét órakor gyûltek össze a Cotroceni palotában a koalíciós pártok vezetôi, hogy az államelnökkel közösen döntsenek az új miniszterelnök személyérôl. A Parasztpárt ragaszkodott a saját jelöltjéhez, ám a koalíciós partnerek inkább a Nemzeti Bank kormányzóját támogatta. Három miniszterelnök helyettes neve is felmerült. A jelöltek: Petre Roman, Constantin Dudu Ionescu, Valeriu Stoica.
A többórás tanácskozás lapzártakor még nem ért véget, a koalíciós pártok vezetôinek nem sikerült konszenzusra jutniuk az új kormányfô személyét illetôen.
Ezt megelôzôen a kora esti órákban ugyancsak Cotroceni- ben találkozott Emil Constantinescu elnök a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt vezetôivel, szintén azért, hogy eldöntsék, ki lesz az új kormányfô. Ugyanakkor a Parasztpártnak világosan meg kellett fogalmaznia álláspontját mindazokban a kérdésekben, amelyeket eddig nem sikerült egyértelmûvé tennie. A kiszivárogtatott hírek szerint a Parasztpárt listáján négy jelölt neve szerepel: Radu Sârbu, Constantin Dudu Ionescu, Ulm Spineanu és Mircea Ciumara. Politikai körökben még egy név felmerült a lehetséges kormányfô-jelöltek között: Mugur Isarescué, a Nemzeti Bank kormányzójáé. Meg nem erôsített hírek szerint az államfô nem fogadta el a Parasztpárt egyetlen jelöltjét sem.
Egyébként egy technokrata kormányfôt támogatna Ion Iliescu is, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, akivel a parasztpárti találkozót megelôzôen konzultált Emil Constantinescu államfô. A PDSR elnöke a több mint egyórás megbeszélés során tájékoztatta az államfôt, hogy pártja alkotmányellenesnek tartja Radu Vasile menesztését, és tisztázni kívánja a történteket. Mindaddig azonban tartják magukat kedden kifejtett álláspontjukhoz, nem vesznek részt a parlament munkájában.
A Parasztpárt megyei szervezete ismertette tegnap sajtótájékoztatón álláspontját a kormányválsággal kapcsolatosan. Felolvasták a központ által 14-én kiadott közleményt, mely részletesen felsorolja Radu Vasile "bûneit", kezdve attól, hogy arrogáns, összeférhetetlen, hanyag, nem tartja be a pártfegyelmet, el addig, hogy semmibe vette az államfôt, mi több, Helsinkibe se ment el (ô volt az egyetlen hiányzó kormányfô), illetve a megyei vezetésnek a történtekkel szembeni álláspontját. Ez utóbbiból kiderült, hogy egyetértenek a központi büró határozatával, amely megvonta a bizalmat Radu Vasilétól és megfosztotta összes pártbeli funkciójától, s hogy mindenekfölött fontosnak a Parasztpárt egységét tartják.
A közleményt, amelyet a tíz bürótag közül heten írtak alá, Laurentiu Nicula fôtitkár olvasta fel, majd ô és Dinu Ciucaa vezetôségi tag válaszolt az újságírók kérdéseire. Kiderült, hogy a prefektus álláspontját nem sikerült megtudni, mert Bukarestben van és a mobiltelefonját is elzárta, Ioan Muresannal sem sikerült kapcsolatba lépniük, Ioan Burghelea szenátor pedig nem volt hajlandó a megyei vezetés orrára kötni a véleményét. Azt is megtudtuk, hogy ôk fél évvel a Radu Vasile kinevezése után már bírálták a tevékenységét, de sose kaptak hivatalos választ a jelzéseikre.
A Népújság egyik kijelentésükre kérdezett rá, miszerint a Radu Vasile kinevezése azok inkompetenciájának az eredménye, akik rá szavaztak, ezzel Ion Diaconescura céloztak?
A válasz az volt, hogy a Parasztpárt és elnöke a brassói csoport nyomására tette, mert így akarták elkerülni a belsô konfliktust, illetve a párt szakadását. S mint utóbb bebizonyosodott, nem is lett jó miniszterelnök, a félmegoldások embere volt, sose volt határozott, következetes ésatöbbi, és ha a következô is ilyen lesz, vonták le a sommás következtetést, akkor semmi sem fog változni.
– tudtuk meg azon a sajtótájékoztatón, amelyet a megyei szervezet elnöke, Alexandru Petru Fratean tartott tegnap, Berdj Asgian alelnök és Sara Calin fôtitkár társaságában.
A kormánykonfliktussal kapcsolatban elmondta, hogy szolidarizálnak a koalícióval és mûködôképes kormányt akarnak ôk is, mert "az idô szalad, Európa nem vár". Felhívta a figyelmet, hogy senki ne próbáljon párhuzamot vonni a jelenlegi kormányválság és a tavaly januári krízis között, mert "most egészen másról van szó".
Miután megdicsérte a DP-minisztereket, elmondta, hogy a megyei szervezet 21 "projektet" készített, amelyek a szegények támogatásától a fiatalok promoválásáig különbözô programokat tartalmaznak. Végül örömmel jelentette be, hogy a népszerûségi listákon jól szerepelnek, ettôl nagyon jól érzik magukat, s hogy 224 új párttagjuk van, akiknek szintén tegnap adták át a tagkönyveket a Kultúrpalota kistermében.
A temesvári belvárosi református templomban filmeket vetítenek. A filmkockák a tíz évvel ezelôtti eseményeket idézik fel, attól kezdve, hogy a néhány merész kanadaiból és magyarból alakult ideiglenes forgatócsoport ugyanennek a templomnak a karzatán bújva elkészítette a nevezetes interjút Tôkés Lászlóval, melyben az addig csak a helyi gyülekezetben ismert lelkész kimondta: a hallgatás falát le kell rombolni.
Tíz év múltán Tôkés Lászlónak szinte csak futó percnyi ideje van arra, hogy benézzen a templomban folyó vetítésre, mert az újságírók szabályosan sorban állnak irodája ajtaja elôtt évfordulós interjúra. A református püspökre váró újságírók Romániában dolgozó külföldi tudósítók. A mai román sajtó nem igazán foglalkozik Tôkés László tíz évvel ezelôtti szerepével, a román sajtó jelentôs része számára ma ô az egyike azoknak, akik leginkább veszélyeztetik a román nemzetállamot.
– Érdekes megfigyelni, hogy a térség más helyein, a Prágában vagy Berlinben tartott megemlékezésektôl eltérôen az évforduló itt Romániában nem a gyôzelem ünnepe, hanem sokkal inkább az akkori áldozatok iránti gyászé: a megemlékezéseket a beletörôdöttség jellemzi – kezdte mondandóját Tôkés püspök, amikor az MTI a mai romániai helyzetrôl kérte véleményét.
– Ez a beletörôdés éppen annak tulajdonítható, hogy nem érte el célját a tíz évvel ezelôtti népfelkelés. Az elmúlt tíz év azt a megállapítást látszik igazolni, hogy ellopták a forradalmat. Ezért is folyhat vita arról, hogy Románia nem forradalom szintere volt, hanem hatalomátvételé, más szóval puccs történt.
Tôkés püspök szerint ez azért történhetett, mert a román ellenzék, mert a rendszerváltás meghatározó személyiségei nem vitték végig következetesen az egykori elképzeléseket, eszményeket, az eredeti programból töredékek sem valósultak meg. Nem feledhetô a román demokratikus erôk eredendô gyengesége. A Ceausescu-rezsim, az utolsó sztálinista típusú kommunista diktatúra elûzte, felszámolta a politikai ellenzéket, azon keveseket pedig, akik a diktatúra idején is felemelték szavukat, a fordulat után a perifériára szorították.
– Az, hogy félreállították Mircea Dinescut, Doina Corneát, akárcsak jómagamat, mutatta, hogy mi vár azokra, akik igazi, gyökeres rendszerváltást akartak – hangsúlyozta Tôkés László
A demokratikus erôk gyengeségét bizonyítja, hogy az 1996-ban hatalomra került kormánykoalíció is eddig minden döntô kérdésben meghátrált, mindenütt megalkudott. Magányos értelmiségi demokraták kiáltó szaván kivül a következetlenség, a határozotlanság és a bizonytalanság jellemzi a román demokratikus erôk magatartását. Az elfecsérelt idô megbosszúlta magát. A posztkommunista, nacionalista ellenzék a koalíciós pártok gyengeségét kihasználva ijesztôen elôretört, s most a demokratikus pártok nyakába akarja varrni azt, amit ô maga szabotált el – jelentette ki Tôkés László.
A mit lehet tenni kérdésére Tôkés püspök nem forradalmi újítást kinál válasznak. "Vissza kell térnünk oda, ahol a folyamat abbamaradt, onnan kell folytatnunk, példának okáért a máig idôszerû Temesvári Kiáltványt kellene gyakorlatba ültetni, annak is 8. pontját, mely végleg szakítani akart a múlttal és méltányos módon próbálta volna kiutasítani a volt nomenklatúrát és a titkosrendôrséget a politikai játékszínrôl" – hangsúlyozta.
A püspök külön is kiemelte az igazságtétel kérdését, mert, fogalmazott, hazugságra nem lehet építeni, az olyan, mintha homokra építkeznénk.
– Ha ma, és éppen itt Temesváron van valami üzenete 1989-nek, az éppen az igazság kérdése. A hallgatás falának megtörése egyet jelentett az igazság kimondásával. Azóta kompromisszumnak álcázott megalkuvás pályájára léptek a román demokratikus erôk, pártok. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek is az igazságtétel radikalizmusának vonalát kell követnie, ne mérsékelje azt semmilyen tetszetôs módon megalkuvássá – fogalmazott a püspök.
Tíz év múltán Tôkés László nem bizakodik. "Félek, mert azt tapasztalom, hogy nincs elég erô a romániai demokratákban, már a romániai magyar demokratákban sem, hogy ilyen következetesen kiálljanak az igazság mellett, végiggondolják a tíz év alatt történteket és levonják a számunkra még oly kedvezetlen következtetéseket is."
– Más megoldást még sem tudok elképzelni, csak azt, ha a kormányon lévô demokratikus pártok megerôsödnének, s ôk lennének továbbra is szövetségeseink. Minden más alternatíva félrevezetô. A jelenlegi ellenzék ijesztôen nagy teret nyert vissza, de ez az eredménytelenség következménye, a kiábrándultságé, nem pedig a népszerûség mutatója. A kiábrándult tömegek kapaszkodnának fûbe-fába, s ezeket a tetszetôs álalternatívákat sokan készek volnának felkarolni.
A mostani kormányzat csak sikeres finissel tudná az elkeseredettségbôl fakadó tagadást pozitív választási gesztussá alakítani.
– A tulajdoni törvények és a privatizáció terén tett igéretek jelzik: tudják a kormányzatban, hogy mit kellene tenni. Az igéreteket azonban nem tudják kellô eréllyel érvényesíteni. A mostani helsinki csúcs is úgy hozta Románia jelöltségére és a tárgyalások megkezdésére vonatkozó határozatát, mintha mentôôvet dobott volna a visszarendezôdés közvetlen közelébe került Romániának. Ez olyan erkölcsi-politikai támogatást jelent a román demokráciának, amelyet nem kihasznákni bûn volna. A 10. évfordulóra ennél nagyobb ajándékot nem is adhattak volna. Csakhogy emlékezni kell arra, hogy a forradalom után 1990-ben a szabadságalapba összegyûlt hatalmas összegeket is – azt a nyugati ajándékot is - elherdálta Románia. Most tanulnia kellene a tíz év történéseibôl, az esélyt még egyszer nem volna szabad elszalasztania – fogalmazott Tôkés László.
A püspök a beszélgetés végén újból visszatért arra, hogy más megoldást, mint a mostani kormányzat választási gyôzelmét, nem lát. "Arra gondolni sem merek, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az ellenzékkel szövetkezzen, vagy a jelenlegin kívül más szövetségi rendszerbe lépjen. Az már a kormányon való részvétel öncélúságával volna egyenértékû" – szögezte le.
Köztudott, hogy október 1-jétôl a polgármesteri hivatal gyakorlatilag is átvette a helyi adók kezelését. Erre a feladatra külön testületet hoztak létre, amely nekifeküdt a munkának, és minden egyes adófizetônek, aki tartozással szerepelt a nyilvántartásban, értesítést küldött ki. Ahhoz képest, hogy az elôzô "gazda", a pénzügyi igazgatóság nemigen törôdött az adófizetôk értesítgetésével, ez mindenképpen haladás, ám bizonyos hazabeszélés is felfedezhetô e tett mögött, hisz a befolyó pénz jelentôs része helyben marad, a városi költségvetés használhatja fel. A hivatal csupán két hónapja végzi ezt a tevékenységet, ezért megbocsátható, hogy az értesítés a befizetési határidô elôtt csak egy-két héttel jutott el az érdekeltekhez. Még az is elnézhetô, hogy a nyilvántartás itt-ott sántít, és egy sereg állampolgár arra ébredt, hogy az év elején befizetett adóját most újra követelik tôle, hisz amennyiben nyugtáját bemutatja, valószínûleg tisztázódik a félreértés. A baj azonban ott kezdôdik, hogy semmit nem tanult a hivatal — és jelentôs részben a pénzügyi igazgatóságtól átvett személyzete — az év folyamán a határidôs dátumokkor tapasztalt torlódásokból.
Ilyen határidôs dátum volt tegnap, december 15-én is, amikor hosszú sor kígyózott a hivatal bejárata elôtt. A törvény értelmében ez az utolsó nap, amikor a negyedik évnegyedre az állampolgárok késedelmi kamat nélkül kifizethetik az adójukat, így hát nagyon sokan vannak, akik most óhajtják ezt kifizetni. A hivatalnokok természetesen szidhatják az adófizetôket, hogy miért nem jöttek hamarabb, miért kell az utolsó pillanatig várni stb., mint ahogy meg is teszik. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteniük. Egy demokratikus államban, mint amilyenné Románia is válni szeretne, az állampolgár a legfôbb hatalom. Minden hivatalnak elsôsorban az a kötelessége, hogy legjobb tudása szerint az állampolgár igényeit elégítse ki. És ha valamennyi adófizetô az utolsó napon kívánja kifizetni tartozásait, akkor a hivatalnak kötelessége erre a legoptimálisabb feltételeket megteremteni.
Amíg a hatáskörébe tartozott, a pénzügyi igazgatóságnak a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az állampolgárok érdekeit szem elôtt tartsa. A polgármesteri hivatallal azonban már más a helyzet. A hivatalnak elsôrendû érdeke, hogy javítson ezen a helyzeten. Úgy tûnik, a jó szándék megvan, javasolták a posta bevonását az adók begyûjtésébe. Az idén tapasztaltak talán óvatossá teszik majd a hivatal alkalmazottait, s jövôre lényegesen hamarabb foganatosítanak óvintézkedéseket. Például az ominózus határidônapok környékén több hivatali ablakot nyitnak, jóval meghosszabbítják a munkaidôt stb. Sajnos, az elsô vizsgán, december 15-én aligha kaphat átmenô jegyet a hivatal. Meghosszabbították ugyan a nyitvatartás idejét, s szombatra is munkanapot ígértek, ám 16-ától a központi számítógépes nyilvántartás miatt könyörtelenül elszámolják a késedelmi kamatokat, s ezt szerette volna a legtöbb adófizetô elkerülni.
Az év elsô határidônapján, március 15-én ennél sokkal nagyobb rohamra lehet majd számítani. Vajon idôben felismerik-e az új hivatali testület alkalmazottjai a veszélyt, s tudnak-e rá megoldást javasolni?
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a román politikai válság megoldását várja, mert addig nem tudja, kivel tárgyaljon az országnak szánt készenléti hitel második részletérôl – közölték az IMF szóvivôjére hivatkozva.
A szóvivô a Ziarul Financiar címû gazdasági napilap szerdai számában megjelent nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a most kirobbant politikai válság komolyan befolyásolja, mikor kerülhet sor a hitel második részletének átutalására.
Radu Vasile menesztett miniszterelnök hétfôn, amikor közölte,hogy nem hajlandó lemondani, bejelentette: Románia még decemberben megkapja az IMF-tôl a hitel második részletét. Hasonlóan bizakodva nyilatkozott Mugur Isarescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója is.
A Nemzetközi Valutaalap egyéves tárgyalások után idén augusztusban 450 millió dollár készenléti hitelt szavazott meg Romániának. A hitel elsô részletét – 85 millió dollárt – azonnal átutalták, a 200 millió dolláros második részlet azonban bizonytalan maradt a folytatódó gazdaságpolitikai nézeteltérések miatt és azért, mert Románia nehezen teljesítette a hitel egyik feltételét, azt, hogy többszáz millió dollár kölcsönt kellett találnia a magánpiacon, az IMF tehermegosztási kísérletének megfelelôen.
Bukarestben újabban abban bíztak, hogy miután az Európai Unió decemberi csúcsértekezletén Romániát is felkérték a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, ez a politikai siker engedékenyebbé teszi a valutaalapot is.
A hivatalos optimizmust az sem rendítette meg, hogy az IMF tárgyalóküldöttsége, néhány nappal a kormányválság elôtt, megállapodás nélkül távozott Bukarestbôl, majd az IMF hivatalosan cáfolta is azt a román közlést, hogy megállapodás született volna a második részletrôl.
A Ziarul Financiar szerdai írásában amerikai forrásokra hivatkozva azt közölte, hogy bár eddig a jövô évi költségvetési törvény terve nem szerepelt az alapvetô feltételek között, "a jelenlegi helyzet teljesen más".
A lap szerint a jövô évi költségvetés kulcsszámairól a kormányfônek kell majd megállapodnia az IMF szakértôivel. A valuataalap teljesen elhatárolta magát a pénzügyminiszter nevezetes adócsökkentési igéreteitôl is. A további tárgyalások valószínûleg januárban folytatódnak, és az ország aligha számíthat arra, hogy ennél korábban hozzájuthat a készenléti hitel második részletéhez.
Szenzációs hír, amikor különlegesen nehéz szívmûtétet hajtanak végre. Azzal viszont, hogy a késôbbiekben mi lesz ezeknek a személyeknek a sorsa, kevesen törôdnek.
Hosszú kálváriát jártak a szívmûtött betegek korábbi jogaik érvényesítése érdekében, s ennek, úgy tûnik, még ma sincs vége – derült ki a hátrányos helyzetû szívmûtött személyek Maros megyei egyesületének tegnap délutáni közgyûlésén, amelyen Ana Gurdean országos elnök is jelen volt.
Amint Sut Mariana megyei elnök beszámolójából kitûnt, az egészségbiztosítási rendszer bevezetésétôl kezdôdôen, azaz idén áprilistól vesztették el a szívoperáción átesett betegek azt a jogukat, hogy ingyenes szívgyógyszerekben részesüljenek. A megyei szinten 425 tagot számláló egyesület vezetôsége ideig-óráig elérte ugyan a pénztárnál, hogy azok az orvosok, akik korábban jogosultak voltak erre, ingyenes receptet írjanak fel a betegek számára legszükségesebb szívszerekkel. Az Egészségügyi Minisztérium augusztusi rendelete azonban végett vetett ennek, a jogszabályban ugyanis pontosították, hogy milyen betegségek esetén jár ingyenes gyógyszer, s ezen a listán a szívmûtöttek ez alkalommal sem szerepelnek. Bár a bukaresti közbenjárás nyomán az Orvosi Kollégium elnöke ígéretet tett, nevemberben a megyei pénztárnál mindössze annyiról biztosították ôket, hogy térítéses gyógyszerre jogosultak. Másik panaszuk, hogy a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségétôl nem kapnak küldôcédulát, hogy a Munkaképességet Megállapító Bizottságnál jelentkezznek rokkantságuk megállapítása érdekében. Bár valamennyien azt állítják, hogy korábbi munka- és teherbíróképességüket nem nyerték vissza, az orvosok szerint gyógyultaknak tekinthetôk. Kihallgatás a prefektusnál, újbb bukaresti utak – mindez arra volt jó, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár végül is egy átiratot küldjön az egyesületnek, amelyben értesíti ôket arról, hogy a biztosító pénztár novemberi, a 192-es számú rendelet értelmében többek között az öt kardiológiai központ felel azért a programért, amelynek keretében a szívmûtöttek ingyenes gyógyszerben részesülhetnek. Csakhogy a kivitezés még ezen a szinten is sántít, s a napokban kapnak választ arra, hogy ezzel a megszorítással (hisz akiknek a szívközpontoktól távol van a lakhelyük, többe kerül a hús, mint leves) érvényesülnek-e elvesztett jogaik. Nem csoda hát, ha a közgyûlés hangulatát nem egyszer ingerült vita, s a rokkantsági járandóságukat nélkülözô személyek elkeseredett panasza jellemezte.
Ma délelôtt tíz órától a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal elôcsarnokában nyíló dokumentum- kiállítással kezdôdik az 1989 decemberi forradalom 10. évfordulójának tiszteletére szervezett rendezvénysorozat, amely december 22-én este díszvacsorával zárul – tudtuk meg a polgármesteri hivatalban tegnap délben tartott sajtótájékoztatón.
Mint Orbán Dezsô alpolgármester beszámolt róla, a helyi tanács legutóbbi ülésén döntöttek a rendezvénysorozatot megszervezô vegyes bizottság felállításáról, amely négy forradalmárszervezet, a kormányhivatal, a megyei tanács, a polgármesteri hivatal és a helyi tanács képviselôibôl állt össze. Ez több mint három hét után a napokban véglegesítette a rendezvények programját. A délelôtt nyíló kiállításhoz hasonlót nyitnak meg ma délután 3 órától a Kultúrpalota nagytermében is. Szintén mára tervezik a városháza közlönye ünnepi számának megjelentetését. Mindezekkel egy idôben a forradalmárok tíztagú küldöttsége két napig a temesvári megemlékezô rendezvénysorozaton képviseli városunkat.
A tulajdonképpeni megemlékezés napja december 21-e lesz. Ekkor többek között ünnepélyes koszorúzás lesz az elesettek Gyôzelem téri emlékmûvénél, az áldozatok sírjainál, majd egyházzenei hangversenyt tartanak a Kultúrpalotában. December 22-ére is egész napos programot szerveznek. Így a polgármesteri hivatalban fogadják a forradalmárok küldöttségét, akiknek képviselôi részt vesznek majd a megyei tanács ünnepi ülésén is. A napot a Kultúrpalota nagytermében tartandó gálaelôadás és díszvacsora zárja.
A rendezvények költségeire csak a polgármesteri hivatal 65 millió lejt fordított. Ebbôl 1-1 millió lejjel segélyezik az elesettek családjait, köztük idén elôször az ország más városaiban áldozatul esettek hozzátartozóit.
Pozitívumként nyugtázták, hogy a megemlékezô rendezvények szervezése során a forradalmárszervezetek tiszteletbeli tanács felállítását határozták el, amely a jövôben majd egységesen lépjen fel az érintettek érdekében. Az egység körül azonban továbbra is bajok vannak, mert a rövid tájékoztatón a jelen lévô forradalmárok között parázs vita tört ki.
A napokban dúló "kormányátalakítás", "palotaforradalom" és még mi mindennek nevezték bármennyire furcsának is tûnik, a sajátos román demokrácia miniszterelnök- váltásainak forgatókönyvét követi. 1989 után a kormányt irányító miniszterelnökök leváltása, kicserélése mindannyiszor egy-egy kisebb mérvû rendszerváltás eredményei voltak. Petre Roman, az elsô demokratikus kormány miniszterelnökének megbuktatása a ’89-es tömegmegmozdulásokhoz, káoszhoz hasonlóan történt. Theodor Stolojan kicserélése egy olyan választás után történt meg, amely látszolag nem hozott nagy átalakulását, azonban késöbb kiderült, hogy Románia addigi két kormányának gyakorlatával teljesen ellentétes országirányítás következett Nicolae Vacaroiu vezetése alatt. Az 1996-os választások újabb euforikus hangulatot teremtettek, néhány városban az eredmények ismertetése után a ’89 decemberi "tisztogatásokba" kezdtek az örömükben utcára vonuló emberek. Victor Ciorbea leváltása jól elôkészített puccsszerû jelenet volt, amelynek eredménye: néhány hetes politikai csatározás. Most pedig hasonló politikai cirkusz következett a kormányfô menesztésének hírére.
Tehát a gyakorlat azt mutatja, hogy minden alkalommal egyformán forradalmi hangulatban mennek végbe a kormányfôváltások. Ez a politikai kultúra hiányát jelzi, hiszen a gyakori kormányváltás Olaszországra is jellemzô, de ott szinte észrevétlenül, egy-két parlamenti szavazással, államelnöki visszahívással megoldodik.
De lássuk, mi is történt? Miért kellett gyorsan leváltani Radu Vasilét?
Constantinescu államelnök személyes vereségként élte meg 1998 áprilisában Victor Ciorbea megbuktatását, és annak kiválását a parasztpártból. Constantinescu ezzel a lépéssel veszni látta azt az örökséget, amelyet Corneliu Coposu hagyott rá, a Nemzeti Parasztpárt egységét.
Az 1998-as év Radu Vasile és a "Brassói Csoport" éve volt, szinte mindent véghez tudtak vinni, amit elterveztek, így az államelnök jól ítélte meg, hogy nem lehet a frissen kinevezett miniszterelnök eltávolítását kezdeményezni. Külpolitikailag is rosszul néz ki, hogy néhány havonta kormányváltás van egy átalakuló országban, ami a stabilitás teljes hiányát jelezné. Aztán 1999 elején a Valutaalappal folytatott tárgyalások késztették visszalépésre az államelnököt, hiszen a pénzügyminiszter kicserélését még csak elviselték Nyugaton, de ha a miniszterelnök is távozik, akkor ki biztosítja a folytonosságot. Majd jöttek az eredmények: megszületett a megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal, az EBESZ isztambuli csúcsán megfogalmazodott, hogy a szervezet soros elnöki tisztségét Románia kapja, december 12-én pedig Helsinkiben bejelentették, hogy februárban az EU megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Romániával is. Sikerek voltak, az államelnök pedig úgy gondolta, hogy ez az utolsó lehetôség arra, hogy a februári csatlakozási tárgyalásokat, illetve a jövô évi válazstásokra való felkészülést már egy új miniszterelnök irányítsa. El kell ismerni, hogy a jövôt tekintve ez volt az utolsó "jó pillanat", azonban Európa szkeptikus. Hiszen ez a kormányváltás azt is jelenti, hogy egy-egy fontos gyôzelem után a román politikai élet gyorsan a régi sérelmek törlesztésébe kezd, ami viszont bizonytalanságot okoz. Márpedig az euroatlanti integráció mindenekelôtt jólétet és biztonságot jelent. A NATO nem fog politikailag ingatag országot tagjai közé fogadni, az Európai Unió úgyszintén. A döntés elgondolkodtathatja az európai döntéshozókat, hogy lehet-e engedményeket tenni, lehet-e komoly ígéreteket tenni annak az országnak, amely a maga eredményeit ellenfeleinek nyílt téri megsemmisítésére használja fel. A román politikai életben nem legyôzni akarják az ellenfeleket, hanem megsemmisíteni. Ez pedig az európai politikai kultúrában megengedhetetlen. Ezt a politikai kultúrát éppen az államelnök folytatja a legnyíltabban, de hasonlóan értékelhetô Radu Vasile hajthatatlansága, majd a visszavágásról szóló beszédei is, a nemzethez intézett üzenetérôl nem is beszélve. Sajnos az ellenzék politizálása sem különb, hiszen rögtön a parlamenti munka felfüggesztését kezdeményezték, illetve elôrehozott választásokat követeltek. Az országnak pedig erre van a legkevésbé szüksége.
A nyelvünkben már régebben használatos vagy beszédünkbe újabban kerülô idegen szavak kiejtése sok gondot okoz. A kiejtésnek összhangban kell lennie a szó helyesírásával. A már meghonosodott, nem csupán egy szakterületen használatos idegen szavakat lehetôleg magyar kiejtésük szerint írjuk. Ezeknek ejtése tehát már magyaros írásukból következik. A magyar szókincsbe még nem befogadott idegen szavaknak – fôleg szakszavaknak – írásmódja valamely idegen nyelv helyesírását követi. Ezek ejtésekor többé-kevésbé követnünk kell az átadó nyelv írásmódját és kiejtési alapelveit. De ez sem jelenti azt, hogy magyar beszédünkben mindig törekednünk kell az idegen helyesírású szavaknak minél pontosabb kiejtésére.
Azokat az idegen szavakat, amelyeket már nem eredeti helyesírásukkal, hanem magyaros (a mi kiejtésünknek megfelelô) formában írunk, mindig ejtsük is magyarosan! Pl. aeroplán, burleszk (nem börleszk), dzsem, dzsentri, dzsessz, frank (nem fran), gótikus (nem gotikus), impresszárió, interjú (nem intervjú), koktél, menü, refrén (nem röfrén), reneszánsz (nem röneszansz), reváns, séma (nem szkéma), szpíker, zselé, zsurnaliszta.
Ugyanez érvényes a magyaros alakban írt személynevekre és földrajzi nevekre is: kiejtésük az írásban rögzítettnek felel meg. Pl. Amszterdam, Belgrád, Brüsszel, Hága, Havanna, Kálvin, Kopernikusz, Koppenhága, Lisszabon, Mexikó, Párizs (nem pedig: páris vagy pári), Prága, Svájc (nem pedig svejc), Temze, Varsó, Visztula, Moszkva, Puskin.
Vannak szavak, nevek, amelyeket eredeti idegen alakjuk szerint írjuk, de magyarosan ejtjük. Pl. lord, standard (nem pedig sztenderd), Hamlet, London (nem landn).
Sok gondot és bonyodalmat okoz az eredeti helyesírással nyelvünkbe kerülô idegen szavak (és nevek) kiejtése. Annyi bizonyos – mert ez felel meg a nyelvek természetének –, hogy a világon minden nyelv többé-kevésbé saját hangrendszeréhez idomítja a belé kerülô idegen szavak hangalakját. Ezért a magyar beszédben sem lehet és nem is kell az idegen kiejtést pontosan utánoznunk. De óvakodnunk kell attól is, hogy – az álnépies kiejtésnek teret engedve – a nûveletlenség jogos vádját vonjuk magunkra. Mindezek értelmében: igyekeznünk kell ugyan az idegen szavakat az illetô nyelv hangzásának megfelelôen ejteni, de csak megközelítô pontossággal. Különösen áll ez a magyar hangrendszerben nem szereplô idegen hangok ejtésére. Ezeket a magyar beszédben semmiképpen se erôltessük, hanem a hozzájuk legközelebb álló magyar hangokkal igyekezzünk helyettesíteni ôket!
A francia—német kulturális tévéadó, az Arte elôkelô mûsoridôben, december 5-én, vasárnap délután fél ötkor Ceausescu, a hatalom ôrültje címmel egyórás dokumentumfilmet sugárzott. Pioline szinte percre ekkor vesztette el teniszmérkôzését ausztrál ellenfelével szemben, s ezzel a francia csapat Davis-kupa reménye is elszállt. Így zavartalan figyelemmel nézhettük az egyórás összeállítást, amely Gheorgiu Dejtôl követte Románia alakulását, s benne a címszereplô tündökletes pályáját. Aki azért Tamási Áron Jeromosánál nagyobb szédítést folytatott, hiszen faluközösség helyett egy országot bûvölt évtizedeken át. De a fújoló tömeggel szemben milyen jeromosi volt az utolsó érve! Élete párja odasúgta neki: "ígérj nekik!", s elhangzik a végsô, történelmi botrányba fúló mondat: "Elhatároztuk, hogy január 1-jétôl a minimálbéreket kétezer lejrôl kétezerkétszázra emeljük!"... — és ezzel huszonnégy esztendôs tündöklése véresen befejeztetett.
Sorsát a film gyermekkorától idézte, amikor tizenegyévesen alkoholista apjától menekült Bukarestbe. Aztán láttuk katonai egyenruhában, máskor munkasapkájában és terepöltönyökben, amikor az ország virágzását ellenôrizte, lengette karját: Bukarest múltját, házait, templomait ítélve megsemmisítésre. Futottak a képsorok ama világhíresült jelenetig, amikor a szedett-vedett bíróság ítélkezett fölötte. Tíz esztendô múltán bizony már higgadtan elmondhatjuk: a feldúlt népvezér joggal hivatkozott törvénytelenségre. Minden szónál azonban igazolóbb a jelenet, amikor spárgával kötözik össze a kezét. De sietni kellett, mert, mint a filmben többen is említik, lehet, hogy a diktátor Leninrôl és Marxról keveset, de övéirôl sokat tudott. S ha a polgári törvénykezés elôtt tényeket sorolt volna, embereit kompromittálva és a nyilvánosság elôtt, ma talán személyekben roggyantabb, de tisztább pártélet és demokrácia mûködne Romániában.
Számosan megszólalnak a filmben, például Suciu Popescu, a diktátor egyik udvari operatôre is. Aki kollégájának esetét mondta el, amely így szólt: az egyik protokollfelvételen félalakos, amolyan térdnél elvágott képet készített a diktátorról, aki számon kérte a csonkolást. Az operatôr azzal védekezett, hogy ez modern megoldás, "amerikai vágás". Erre ráförmedt a fôoptikus, mert nemcsak az erômû- és városépítészet, továbbá a bányászat és az árvízvédelem, hanem a fényképezés géniusza is volt: "Nekem nem kell az amerikai, nekem a román vágás kell!"
Igen, Dominique Bronberger és Patrick Chammings filmjét jelképesnek is tekinthetjük abban a törekvésben, hogy a "román vágást", vagyis Ceausescu diktatúrájának lényegét feltárják. Mi volt az ô román vágásának a titka? Sok apró részletet hallottunk a kondukátor jellemzéseként. Iliescu, mintha nem volna fontosabb tények és bensôbb információk tudója, sokadjára is elmondta: Koreából 1971-ben a hazatérô úton óvta a diktátort az ázsiai ország példájától, mire a kondukátor intellektualizmussal vádolta meg. Megszólaltak a román gulágok egykori rabszolgái, ám csak a deji idôkbôl! — s ez beszédes hiányosság. Miközben kongresszusok diadalmas tapsorkánjainak képsorai, az építkezések és daciádák kondukátort dicsôítô idilljei idézték a rettegett idôket, eltûnôdöm azon, hogyan szerepel most joviális történészként az a Razvan Theodorescu, aki 1990-ben a tévé elnökeként a csúsztatás, a hazugság, az elhallgatás változatos eszközeivel irányította intézményét, s vezette félre a közvéleményt például a vásárhelyi pogrom kapcsán is. De még ne bonyolódjunk a magyar és a nemzetiségi kérdésbe, noha ezt a film kínosan kerüli, noha Románia huszadik századi történelmét és a Diktátor mûködését alapvetôen meghatározta. Silviu Brucan azt mondja a filmben: Ceausescu külpolitikában talentum volt, belpolitikában tirannus. Amint pereg a film, egyre inkább azt a közhely-vélekedést erôsíti, hogy diktátor voltának motivációja pszichológiai torzulásban keresendô. De már a film címe is patológiát sugall! S egy másik közhelyesítô elgondolás, ám a franciáknak kedves és fellengzôsen visszatérô érvelés: keresd az asszonyt! vagyis Lady-Elena is sokban irányította az ô Nicu-Macbeth-jét.
Ami pedig az Arte-filmben a zsarnok külpolitikai képességeivel kapcsolatosan szûkös és gyönge sugallat, s ezt a Libération címû lap beharangozójában is olvashatjuk (Emmanuelle Dasque írásában): az amerikai elnökök és politikusok hitelesítô szerepe és felelôssége. Különösen Carter kijelentésére utalnak, aki "excepcionel"-nek vagyis rendkívülinek jellemezte a román diktátort. De hát Európa csaknem valamennyi elnöke, kormányfôje, királynôje is a legmagasabb fogadtatásban részesítette évtizedeken át! A párt és a szekuritáté által megvásárolt francia újságírók írták és kiadók jelentették meg életrajzát! Vajon nem lett volna ildomos ezen a nyomvonalon is végiggondolni a diktatúra természetrajzát, hogy mint hitelesíthették a polgári demokráciák? Vajon annyi politikai és nagyhatalmi sandasággal elintézhetô, hogy a szovjettel szembeni játszma kártyalapjának tekintették a román kondukátort? Még a politika erkölcsét tekintve is túl olcsó érvelés.
A filmet egy félórás beszélgetés követte, amelyben Sanda Stolojan író, aki De Gaulle, Pompidou és Giscard elnök tolmácsaként is találkozott a román diktárorral, elmondta: pszichológiailag egyre rosszabb állapotban látta, s hallottunk egy anekdotát Elena ostobaságáról is. De a finomság az lett volna, ha például arról is szó kerül a filmben, hogy 1982 augusztusában, az államfôk között elsôként talán, Mitterrand elnök miért mondta le bukaresti látogatását? A Paul Goma elleni, szeku által Párizsban szervezett merénylet volt a hivatalos indoklás. De okkal feltételezhetjük: nem sokkal elôtte az Illyés Gyulával való budapesti négyszemközti reggeli beszélgetés konklúziója igencsak komoly érvekkel szolgált a francia elnöknek.
S megint egy magyar szál, de akárhogy is: a diktátor a maga logikája szerint sikeres belpolitikát is folytatott. Változatos politikai akcióiban a zsidók, magyarok, németek elleni hadmûveletek, márkáért, dollárért folytatott emberkereskedelem, hetente rendezett országos gyûlések, kongresszusok, a sajtó és a televízió propagandája jog- és szellem- korlátozó intézkedések sikeres nacionalista belpolitikáját szolgálta. Itt következhetett volna a patológiai magyarázatok helyett a politológiai és szociológiai tények számbavétele. Mert egy minapi felmérésbôl megtudhattuk: Ceausescu a század jótevôjeként él a románok tekintélyes részének a képzeletében. Ezek után pedig már nem vizsgálhatjuk a diktátor híveinek elmeállapotát. Mi hát rendszerének, a "román vágásnak" a titka? Gazdasági grandomániája folytán száz- és száezrek azért csak jobb életkörülményekhez, városi lakásokhoz jutottak. Olykor szinte középkori vagy nomád állapotokból fürdôszobás otthonokba kerülni — ez hatalmas, életfordító élmény, tehát ha nem folyt éppen a meleg víz, nem jelentette a felháborodás tárgyát. Sorba kellett állni? De hát az isten háta mögötti regáti falu üres vegyesboltjához képest mégis civilizáció! És Ceausescutól "kapták"! Ha valami már erôsen nyugtalanító gondnak mutatkozott, a revíziós magyarok rémképével fenyegetôzve, politikai nagygyûléseken Paunescu nacionalista show-ival folyamatosan nemzeti egységet lehetett teremteni.
(Folytatjuk)
Nagyon valószínû, hogy a kedves olvasó kíváncsi arra, miért választottam e sorozat címéül a Dánia civilben kitételt. A magyarázat igen egyszerû, hiszen a sok-sok élmény, amellyel házigazdáink megajándékoztak, tulajdonképpen mind a legôszintébb, minden fölösleges formaságtól mentes megnyilvánulás volt. És a közel két hét alatt nem láttunk jóformán egyetlen egyenruhást sem, még a forgalomirányításban sem ! Ha valaki hitetlenül ingatná a fejét, annak el kell mondanom, hogy a tôlünk nyugatabbra fekvô országokban a közlekedési morál nem azt mutatja, hogy az erôsebb, elegánsabb csodajármûnek elsôsége van a többiekkel szemben. Arról nem is szólva, hogy az ottani autók szinte mindenike nagyon modern, szép, tiszta és kitûnôen mûködik. Ott egyszerûen alapvetô gondolat, hogy senkinek nem lehet sietôsebb dolga, mindenki egyformán fontos, mindenki egyformán igyekszik úgy beosztani az idejét, hogy azzal másokat ne hozzon lehetetlen helyzetbe. Felsôbbrendû úton közlekedô számára természetes, hogy idônként lemond elsôbbségi jogáról, mert érzékeli, hogy az alsóbbrendû úton torlódás alakult ki. Ezekért a példákért viszont nem kell Dániáig utazni, igen jól megfigyelhetô mindez már Magyarországon is.
A forgalomirányítás egyik igen rokonszenves megoldása Dániában a sok körforgalmi "útakadály". Minden helység bejárata elôtt néhány száz méterre kialakítanak egy ilyen körforgalmi pontot, amely arra kényszeríti a vezetôt, hogy lassítson. Nincs "fekvô rendôr", az illetô rondó nem is feltétlen négy bejáratú (vagyis nem feltétlen keresztezôdést irányít), de mindenik a sebesség csökkentésével jár. Így biztos, hogy a jármû a helységjelzô táblához érve már legfennebb 60 km-es óránkénti sebességgel gurul. Hozzáteszem, hogy ezek a kis körök virágokkal szépen elrendezett, esztétikus jelenségek, és amennyiben keresztezôdést is jelentenek, az elsôbbség mindenkor azé a jármûé, amely már benne van a körforgalomban. Egyszerû, civilizált a közlekedés, igazán "nem kiált" forgalmi rendôrért. Nincs is.
Az egyetlen hétvégén, amelyet Dániában töltöttünk, alkalmunk volt ellátogatni egy nagyobb városba is, Aalborgba. Hiába figyeltünk árgus szemmel, hiába rendeztünk kisebb versenyt arról, hogy ki lát meg elsôként egy rendôrt, nem volt sikerünk. Nagy bevásárlóközpontban is jártunk, sétálóutcán haladtunk végig, de az áruházi rendfenntartókon kívül egyenruhással nem találkoztunk. Meglepetésünket a búcsúesten elôadtuk barátainknak, annál is inkább, mivel egyikük, Tjele város polgármestere, nyugdíjas rendôr. Jót mulatott a megjegyzésen, aztán elmagyarázta, hogy vannak ám rendôrök civilben is, pontosabban inkább a rendôrség munkáját önkéntesen vagy juttatás ellenében segítô személyek. Legelsô helyen az egyszerû állampolgárt említette, aki ott úgy viszonyul a rendôrhöz, mint a barátjához. Elmesélte, hogy szolgálati évei alatt volt alkalma keleti országok rendôreivel megismerkedni, és tapasztalta, hogy a lakosság milyen ellenségesen viszonyul az egyenruhásokhoz, tehát tisztában van azzal, hogy mi csodálkozunk a dániai állapotokon. Dániában a lakosság tudja, hogyan értesíthetô a leggyorsabban a rendôrség, ha valahol zûrös helyzet alakul ki és azt is tudja mindenki, hogy perceken belül meg is fog érkezni a rend ôre de nem azért, hogy a bejelentôt provokatív- agresszív kérdésekkel zaklassa, hanem azért, hogy gyorsan intézkedjen és megoldja a problémát. Mindenki igyekszik segíteni a rendôrnek, nem fél tôle, hogy esetleg hátránya származhatna belôle, ha tanúskodik. Természetesen vannak ott is a társadalmi rendet zavaró események, de azt tapasztalták, hogy bizonyos beállítottságú személyeket valósággal provokál az egyenruha folyamatos jelenléte és ezért célszerûbbnek találták csak a "balhé" kialakulása után megjelenni. A rendôr az ottani felfogás szerint nem azért vonul le és fel az utcán, hogy bárkit is elriasszon a kihágásoktól, hanem akkor jelenik meg, ha az egyébként normális mederben folyó életben zavar keletkezik. A magyarázat kézenfekvô, rögtön hazagondoltunk valamennyien és megállapítottuk, hogy maholnap oly sokféle egyenruhás grasszál a (fô)utakon, hogy az állampolgár már el sem tud menni mellettük, de attól tömegével parkolnak "fontos" egyének tilosban, akár hetekig, hónapokig, de attól a kéregetôktôl nem lehet megszabadítani civilizált módon a közutakat, a valutával feketézôk pedig már kora hajnaltól késô estig zavartalanul folytatják tevékenységüket a legforgalmasabb helyeken — évek óta. Tudom, ez társadalmi hozzáállás és nevelés kérdése elsôsorban, és ugye az angolok is "öntözték" vagy háromszáz évet a gyepet, amíg olyan lett, mint amilyennek ma is látjuk, de igazán ideje volna egy alapos, jól megtervezett reformnak a rendészet ügyeit illetôen is idehaza.
Meghívónk érkezett a l6-os sz. ált. iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanárnôjétôl, Nagy Olgától. Benne a Szabadi úti ref. templomba, egy induló versmondó mozgalom december l7-én de. l0 órakor kezdôdô elsô fordulójára kérik jelenlétünket. Mi tagadás, kíváncsivá tett a címbeli, jelképes értékû fogalmazás is, jelzéseként egy verses találkozónak, így tehát a rendezvényt megelôzôen kerestük fel a tanárnôt. Akinek, az iskola aligazgatójaként is, akad bôven tennivalója, mégis nagy fába vágta fejszéjét... Pedig, úm." bizonyítania" sem kell, hisz megszerezte már mind az egyes didaktikai fokozatot, mind az érdemfokozatot. Mi késztetheti hát arra, hogy egy többlépcsôs rendezvényt kezdeményezzen?
– A véletlen folytán, augusztus 20-án, a Duna Televizió mûsorában figyeltem fel arra a felhívásra, melyben Nemeskürty István történész, Sára Sándor, a Duna TV elnöke, valamint a bemondó, Lukács Bea versmondó mozgalom indítását kezdeményezte, elnevezésként Illyés Gyula Haza a magasban címû költeménye címét kölcsönözve. Hát ebbe belevágunk! — gondoltam máris —, és amikor ezt illetôen elképzeléseimrôl Farkas Ernô szaktanfelügyelônek is beszéltem, nagy örömömre így hangzott tömör válasza: Vedd kézbe a dolgot! Hogy miért tartottam szükségesnek ebbe bekapcsolódni? Mert a mai gyerekek nem szívesen olvasnak verset. Szeretném hát, ha ez a mozgalom hozzájárulhatna ahhoz, hogy tanítványainkkal megkedveltessük a lírát, tegyünk azért, hogy jobban érdeklôdjenek a versek világa iránt, és nem utolsósorban azért, hogy jelentkezhessen náluk is a szép beszéd iránti igény. Vagyis anyanyelvápolás, ismeretgyarapítás és esztétikai nevelés egyszersmind e mozgalom.
– Miért ez az öt fordulóra történô lebontás ?
– Huszonhat éve tanítok, és ez idô alatt sajnálattal tapasztalhattam, hogy eredményes elômenetelükben mennyire kedvezôtelnül hat tanulóinkra a túlterhelés. Ezért szerettem volna kiiktatni egy újabb stresszhelyzetet. Illetve, lehetôvé tenni azt is számukra, hogy az is benevezhessen, aki különben is szívesen tenné, csak volna rá ideje!
– Honnan, melyik iskolából jelentkeztek tanulók? Neveztek-e be vidékiek is?
– Eddig a vásárhelyi 6-os, 7-es, 8-as, 9-es, l6-os, 5- ös, l8-as, l7-es, 2o-as, 3-as és l4-es ált. iskolából, és nem kis örömünkre, a vidék sem maradt távol. Szép számmal neveztek be Erdôcsinádról, Kendrôl, Panitból, Szentiványról, Sáromberkérôl, Bándról, Szentkirályról, Szentannáról, Gernyeszegrôl, Marosszentgyörgyrôl és Nyárádszeredából.
– Szabadon választott költeményekrôl, szerzôkrôl van-e szó ezen az ötlépcsôs verses találkozón, avagy a tanárnô jelölt témaköröket, költôket az egyes fordulókra?
– Szinte magától értetôdô, hogy ezen elsô fordulón a téllel és téli ünnepeinkkel kapcsolatos versekrôl lesz szó. Mivel január (második forduló) mindig Petôfi hónapja, öt, általa írott versrôl. A februári farsang (harmadik forduló) ideje tréfás hangulatú költeményeket hoz, márciusban (ez lesz a negyedik találkozónk) Arany János- verseket hallunk és Nagyszalontára kirándulunk, áprilisban pedig (az ötödik alkalom) Kányádi Sándor lírájából — reméljük, a költô megtisztelô, élményt jelentô jelenlétében.
Májusban kerül sor a mozgalom értékelésére, és mert 2000 számunkra Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulóját is hozza, az öt forduló során elhangzott 25 verset, méltó megemlékezésként, Vörösmarty-verssel egészítjük ki. Sajnos, V-VIII. osztályban, tankönyveikben egyetlen verse — a Szép Ilonka — található mindössze. Gondolom, mind a kollégák, mind pedig a tanulók számára élményt jelent majd a versválogatás is.
– Csapatmunka hát ez a maga nemében...
– Persze! Tudniillik, ki-ki saját iskolájában, osztályában, magyar órán pl. elmondhatja — miközben készül a versekkel —, sôt, más osztályokban is. Így mind több és több tanuló ismerheti meg a választott verseket, költôket. Miközben ki-ki gyakorolhatja versmondó készségét is.
– Mivel a mozgalom "kovásza" valójában az anyaország, tudnak-e ott arról, hogy Maros megyében is megszervezik e, versmondók találkozóját?
– Igen. Ugyanis jeleztem a dolgot a Millenniumi Alapítványnál, Takács Olgánál, akinek elküldtem a kollégáknak itt még szeptemberben kiosztott ismertetôt és tájékoztattam elképzeléseimrôl is. Nagyszerûnek találták az ötfordulós megoldást, sôt, mint jelezték, egy-két alkalomra maguk is eljönnének. Az az ötletünk is tetszett, mely szerint decemberben illetve februárban, a fordulók alkalmával, a gyerekek egy-egy hagyományos népszokást mutassanak be. A paniti iskolások egy betlehemes játékot, a nyárádszeredaiak pedig egy farsangi népszokást elevenítenek majd fel.
– Bármennyire szép és nemes e szándék, a feladatvállalás pedagógusok, diákok részérôl egyaránt, "prózai" a kérdés: és az anyagiak?
– Szász Zoltán lelkipásztor és neje, Margit asszony — akik az elsô forduló védnökei egyébként — a presbitérium jóváhagyásával természetesen, felajánlották, hogy a Szabadi úti ref. gyülekezet megajándékozza a résztvevôket. A Millenniumi Alapítvány pedig, a májusban tartandó értékelô alkalmával oklevéllel jutalmazza majd a gyerekeket illetve kazettákat és könyvet ajándékoz nekik. Akik tehát a versmondók e mozgalmába bekapcsolódnak, mind tudásban, mind pedig lelkiekben gyarapodhatnak.
Posta. Belépek. Hosszú a sor mindkét hölgy elôtt a fôtéri szûk szobácskában, de nincs mese, még ma mennie kell a sürgôs levélnek, szükséges a bélyeg, meg kell szenvedni érte (a bélyegért is), tehát beállok a hosszú sor végére. Lassan haladunk elôre, mi valamennyien, bélyegvásárlásra és egyebekre kényszerült halandók, s jó félóra elteltével már ott is vagyok a szemüveges hölgy közelében, ônagyságának elôtte, kinek mondom anyanyelvemen, magyarul, Marosvásárhely városának központjában, hogy bélyeget kérek, ötöt (mert hát közelednek az ünnepek s holnap talán még hosszabb lesz a sor — de ezt nem mondom, csak gondolom magamban), a hölgy pedig némi tûnôdés után rám pillant szúrós csodálkozással, és azt mondja: "Nu înteleg ungureste", vagyis hogy nem ért magyarul, ami azt jelenti az összes világnyelveken, hogy postai alkalmazottként Marosvásárhelyt (ahol ugye még mindig legalább fele- fele) eddig soha nem hallotta ezt a különös — ámbátor nem épp óegyiptomi — szót, hogy bélyeg (noha nem kimondottan mai csirke ôkelme); erre én bátran megismétlem kérelmemet, ugyancsak anyanyelvemen, minthogy a minap olvastam valamelyik napilapban, miszerint hivatalos helyeken is használhatjuk anyanyelvünket írásban és szóban mindazokban a városokban, településeken, ahol legalább húsz százaléknyi arányban élünk (tengôdünk) ennek az országnak különben letagadhatatlanul másodrendû polgáraiként, s én a postát is amolyan hivatalos helynek tekintem, minden egyéb körülmény ellenére. Ám hiába tekintem akárminek, mert a hölgy engem máris nemlétezô személynek, levegônek tekint, mivelhogy vettem a bátorságot és azt merészeltem kiejteni a számon, hogy bélyeg. (Láttam nemrég egy román—magyar kisszótárt a könyvesboltban, s eszembe jut hirtelen: az intézmény — vagyis a posta — igazgatósága minden olyan alkalmazottjának, akik nem tudják, hogy mi az a bélyeg, tanulmányozás végett ajándékozzon egy ilyen könyvecskét — karácsonyi figyemességként. A költségekhez szerény nyugdíjamból készséggel hozzájárulok.)
Közszállítás. Állunk sokan és autóbuszra várakozunk a poliklinika elôtt. De csak a maxi- taxik közlekednek sûrûn, dugig tömve meggörnyedt emberekkel, öregekkel és fiatalokkal vegyesen. A Tudorba igyekeznék én is. Végre érkezik egy busz. Felkapaszkodunk. S rövid menetelés után megállunk egy vegyeskereskedés elôtt — nem a megállóban —, a sofôr kilép a fülkéjébôl, bemegy az üzletbe, vásárol ezt-azt, jól látjuk a bezárt ajtókkal várakozó jármû ablakán át, aztán ismét elindulunk végre. Figyelem a forgalmat: egyetlen maxi-taxi vezetôje sem áll meg vásárolni egyetlen vegyesüzlet elôtt sem. Hát csoda, hogy annyian görnyednek benne?
Kedves polgármester úr és tisztelt illetékes urak meg hölgyek az ügyintézés köreiben! Kérem: legalább egyszer-kétszer pihentessék azokat a kiskocsikat, s télvíz idején (vagy akármikor) fáradjanak ki a poliklinika elé, várják ott a 20-ast vagy a 17-est (akármelyiket), megfáradt, elkeseredett embertársaink alkalmi közösségében. S füleljenek: milyen a közhangulat a közszállítás háza táján. Úgy gondolom, legtanulságosabb lenne januárban vagy februárban keríteni sort egy-egy ilyen helyszíni tapasztalatszerzésre, talán a kora reggeli órákban, amikor mínusz 20 fok körül ingadozik a hômérô higanyszála.
Gyanúm szerint ezek után jóval megértôbben néznének szembe a városi közszállítás sokat vitatott kérdéseivel.
Gázcsap. Reggel korán becsenget a lakásomba két férfiú; azt mondják, a gáztól vannak, ellenôrzésre jöttek. És valóban: egyikük gyorsan leül a konyhai asztal mellé, papírokat rak maga elé, társa pedig sorra veszi a lakásban található gázcsapokat, s percek leforgása alatt ellenôrzi, hogy nem folyik-e valamelyik. Nem folyik egyik sem. És a számla máris elkészült. Az áll rajta, hogy a röpke ellenôrzésért tartozom fizetni 155.000 (azaz: százötvenötezer) lejt.
(Két napja bajlódom ezzel a notesz-kézirattal, igaz, csak az esti órákban, nyolc és tizenegy között. Ha megjelenik, kapok érte majd január végén kb. 15.000 lejt. Ami egyetlen gázcsap ellenôrzésének majdnem a fele. "És mégis-mégis: fáradozni kell"...)
A Román–Amerikai Befektetési Alap a Román Bankkal együtt mûködteti a kis és közepes vállalkozóknak ajánlott programot. A már három éve elindított finanszírozásban kezdetben a Transilvania Bank is részt vett, az idéntôl azonban az Egyesült Államok kormánya által mûködtetett amerikai befektetési társaság a Banca Româneasca fôrészvényesévé vált (58%) és ettôl fogva a Transilvania Bank nem vett részt a programban.
A Banca Româneasca marosvásárhelyi kirendeltségének igazgatója, Cornel Mahacean nyilatkozott lapunknak a feltételekrôl, korlátozásokról, illetve az eddig elért eredményekrôl.
Az igényelhetô támogatás 20.000-tôl 150.000 dollárig terjedhet. A hitelt valutában folyósítják és ugyancsak dollárban kell visszatéríteni, maximum 3 év alatt, 15%-os kamattal.
A kezdeti idôszakban a kedvezményezett kérheti, hogy három hónapos türelmi idô eltelte után kezdje meg a részletek törlesztését, és ez alatt az idô alatt csak a kamatot köteles fizetni. A bank a hitel egy százalékával egyenlô értékû kezelési díjat számol fel. A támogatás odaítélésének egyik természetes feltétele az összeggel és annak a kamatával azonos értékû garancia biztosítása.
A programban azonban csak azokból a megyékbôl vehetnek részt cégek, amelyekben a Banca Româneasca-nak van kirendeltsége (tehát Maros megyeiek is). További megszorítás, hogy csak olyan cégek jelentkezhetnek, amelyeknek alaptôkéje többségében (70%-a) hazai, alkalmazottainak száma nem haladja meg a 200-at és meg tudják gyôzni a hitelezôt, hogy képesek visszafizetni a kért összeget. A hitelt csak berendezések, szállítóeszközök, s tevékenységhez szükséges helyiség, alapanyag vásárlására vagy a termelés korszerûsítésére és kiterjesztésére lehet fordítani.
Az igazgató hangsúlyozta: mindezen megszorítások ellenére is elônyös a hitelezés, mert a dollárban visszafizetendô 15%-os kamat ellenére még mindig jobb, mint a lejben kért, magas kamattal számított hitel. Ugyanakkor további elôny, hogy nem kötelezô új berendezéseket vásárolni. A garanciát is rugalmasan kezelik és a megbízható cégek nem kötelesek a kért teljes összegre garanciát felmutatni, és a hitelbôl vásárolt egyes javak is elfogadhatók. Emellett olyan cégekkel is tárgyalnak, amelyek máshonnan is hiteleztek, sôt megvan rá a lehetôség, hogy átvegyék más bankoktól ezeket a kinnlevôségeket, amennyiben az illetô cég be tudja bizonyítani, vállalkozása életképes és hogy a hitelt vissza tudja téríteni.
Ilyen feltételek mellett országos szinten három év alatt mintegy 100 cég kapott hitelt, és eddig mindegyik rendesen fizette a részleteket. A Maros megyei kedvezményezettek számáról csak annyit modott Cornel Mahacean, hogy tíz körül van és folyamatosan tárgyalnak más cégekkel is.
Az igazgató elismerte: nincsenek százával a programban résztvevôk, de mint mondta, a mai körülmények között nagyon meg kell nézni, kinek lehet kölcsönözni és kinek nem. Sajnos ez utóbbiak vannak túlsúlyban.
— Tény, hogy igen magasan húztuk meg a vonalat, de csak így tudtuk elérni, hogy kizárjuk a szélhámosokat és fizetésképteleneket. Ezáltal elkerüljük azt, hogy magunknak és a cégeknek kellemetlenséget okozzunk.
Új tevékenységet például csak kivételes esetekben finanszírozunk és akkor is csak azzal a feltétellel, hogy a terv megvalósításához szükséges összeg 30%-át a kedvezményezett maga saját forrásból állja.
Más programoktól eltérôen viszont, ahol már az iratcsomó helytelen összeállítása kizárási feltétel lehet, esetünkben a hitelezéshez szükséges iratcsomót a bank szakemberével együtt állíthatja össze a folyamodó. Látható: a Banca Româneasca elônyös ajánlattal áll elô, anélkül, hogy "jótékonysági intézetté" váljon – mondja az igazgató összegzésképpen.
A házasság jogi következményeit illetôen a Családjogi Törvénykönyv pontosan szabályozza a házastársak személyes jogait és kötelezettségeit. E kérdéskör keretében alapelvként szögezi le, hogy a házastársak, a férfi és a nô egyenlô jogokkal rendelkeznek. A házastársak teljes egyetértésben döntenek a házasságot illetô minden kérdésben. A házasság megkötése alkalmával a jövendô házastársaknak az anyakönyvvezetô elôtt nyilatkozniuk kell a névrôl, amit viselni szándékoznak a házasságban. A házastársak megtarthatják a házasság elôtti nevüket, felvehetik egymás nevét vagy mindkét nevet. A házastársak a házasság fennállása alatt kötelesek viselni a közösen megállapított nevet. Ez a név közigazgatási úton nem változtatható meg, csak a másik házastárs beleegyezésével. A házastársak kötelesek hozzájárulni anyagi lehetôségek arányában a házasság kiadásaihoz. A házasság ideje alatt, bármelyik házastárs által szerzett javak — megszerzésüktôl számítva — a házastársak közös javainak számítanak. Érvénytelennek számít a házastársak között bármilyen ellentétes megállapodás és a közösen szerzett javak minôségét, hovatartozását nem is kell igazolni. Ez a törvényes vélelem a legtöbb vita kiindulópontja a házasság megszûntével —, a közösen szerzett javak elosztása alkalmával. A törvényhozó a nô háztartásban végzett munkáját egyenértékûvé nyilvánítja a férfi keresetével, legyen az akármilyen nagy kifejezve ezzel a vélelemmel a házastársak tényleges, teljes jogegyenlôségét. Ennek a vélelemnek alapján a bíróságok csak azt kell megállapítsák, hogy a kérdéses javak a házasság fennállásának idején kerültek a házastársak egyikének tulajdonába, ennek megállapítását bármely érdekelt fél kérheti. Közös javaknak számítanak, a külön-külön megszerzett javak, valamint a két házastárs együttes munkájából származó javak. Nem lényeges tehát az, hogy a bankbetét csak az egyik házastárs nevén szerepel, vagy a kereskedelmi társaságnál a házastárs a jövedelmét tôkeemelésre használta fel, vagy azon a cég nevére termelôeszközöket vagy más javakat vásárolt stb., mint egyéni tulajdonos (asociat unic) vagy társtulajdonos másokkal részarányosan, mert a bizonyítási teher, kötelezettség arra a házastársra hárul, aki azt állítja, hogy a vélelmezett közös vagyonrészek nem számítanak közös szerzeményû javaknak. Még a tényleges különélés idekén szerzett javak is közös szerzeménynek számítanak, ha azok a házasság megkötése és megszûnte közötti idôbôl származnak. Ingatlanok esetében ez osztatlan közös tulajdonnak számít, de ugyancsak közös tulajdonú jelleggel bírnak más szerzett dologi jogok is, mint a haszonélvezeti jog, jelzálog, követelési jog stb. Az érdekelt házastárs bármilyen bizonyító eszközzel igazolhatja viszont, hogy egy bizonyos vagyontárgy nem tartozik a közös szerzemény közé, vagyis saját javait képezi. Ez a körülény tanúkkal is igazolható, az értéktôl függetlenül, sôt okmányok esetében is. Mindegyik házastárs saját javait képezik a házasság megkötése elôtt szerzett javak; a házasság fennállása alatt, örökléssel, hagyakozásból és ajándékozásból származó javak; a személyes használati célra és a foglalkozás céljaira szolgáló javak; a biztosítási kártérítés, valamint a kárt okozó cselekmény következtében a házastársnak járó kártérítés, valamint az érték, ami helyettesít egy vagyontárgyat, vagy az a vagyontárgy amibe áthelyezôdik az értéke. Itt arról van szó, hogy például ha az egyik házastárs elad egy, a házasság megkötése elôtt szerzett ingatlant és a vételárból a házasság idején egy másikat, vásárol ez nem számít közös szerzeménynek. A házastársak közös javaikkal felelnek: a közös javaik ügykezelésével kapcsolatban felmerült költségekért, az együtt szerzôdött kötelezettségekért, a bármelyik házastárs által vállalt kötelezettségekért, a házasság normális kiadásainak fedezése érdekében valamint az egyik házastárs által a közvagyonból eltulajdonított javak által okozott kár kifizetéséért, ha ezáltal gyarapodott a házastársak közös vagyona.
A házastársak egyikének személyes hitelezôi nem támaszthatnak igényt a közös vagyonra. Mindemellett az adós házastárs vagyonának felszámolása után ennek személyes hitelezôje kérheti a közös vagyon felosztását, de csak olyan mértékben, amely elégséges követelésének kielégítésére. Ebben az esetben a felosztással odaítélt javak mindegyik házastárs saját javaivá válnak. A házastársak közös hitelezôi csak a közös javak felszámolása után tarthatnak igényt a házastársak saját javaira. A házastársak együtt kezelik és használják közös javaikat és ugyancsak közösen rendelkeznek azok fölött. Amikor az egyik házastárs egyedül érvényesíti ezen jogokat, úgy van tekintve, hogy a másik házastárs beleegyezését is bírja. Mindemellett, az egyik házastárs sem idegenítheti el és nem terhelheti meg a közös vagyonhoz tartozó területeket vagy építményeket a másik házastárs kifejezett hozzájárulása nélkül. A házasság felbontása alkalmával a közös javak felosztásra kerülnek a házastársak között megegyezésük szerint. Ha a házastársak nem tudnak megegyezni a közös javak felosztásáról, a döntés a bíróságra tartozik. Komoly indokok fennforgása esetén, a közös javak teljes egészében vagy csak részben bírósági ítélettel eloszthatók a házasság fennállásának idején is. Az így felosztott javak saját javakká válnak. A meg nem osztott, valamint az utólag szerzett javak közös tulajdonnak számítanak. A házasság megszûnik a házastársak egyikének halálával vagy egyikük bírósági halottá nyilvánításával is. A házasság megszûnhet válás útján is. A bíróság felbonthatja a házasságot akkor, amikor alapos okok következtében a házastársak közötti viszony súlyosan sérült és a házasság folytatása már nem lehetséges. A válás kimondható csak a két házastárs közös beleegyezése alapján is, ha: a válási kereset beadásáig eltelt legkevesebb egy év a házasság megkötésétôl számítva és a házasságból nem származnak kiskorú gyermekek. A házastársak bármelyike kérheti a válás kimondását, ha egészségügyi állapota lehetetlenné teszi a házasság folytatását. A válás járulékos kérdéseinek a megoldása alkalmával, a kiskorú gyermekek elhelyezését illetôen, az eltartási kötelezettség és a lakás használatának a megállapításánál a bíróság figyelembe kell vegye a kiskorú gyermekek érdekeit is. A házasság attól a naptól számítódik felbontottnak, amikor az ítélet, amelyben kimondták a válást, visszavonhatatlanná vált. Harmadik személyekkel szemben a házasság vagyonjogi következményei akkor szûnnek meg, amikor a válást kimondó határozatot rávezetik a házassági okmányra, vagy ôk tudomást szereztek a válásról más úton. A válás útján történô házasság felbontásakor a házastársak megegyezhetnek abban, hogy az a házastárs, amelyik a házasságban a másik házastárs családi nevét viselte, tovább viselje ezt a nevet a házasság felbontása után is. Ezt a megegyezést a bíróság a válást kimondó ítéletben fogja rögzíteni. Alapos indokok alapján a bíróság engedélyezheti ezt a házastársak közötti, megegyezés hiányában is. Ha nem jött létre egy megegyezés a házastársak között vagy a bíróság nem adta meg az engedélyt, a volt házastársak azt a nevet fogják viselni, amellyel a házasság megkötése elôtt rendelkeztek. Fennáll a házastársak egymás iránti eltartási kötelezettsége a házasság felbontásáig egy, a válást kimondó visszavonhatatlan ítélet által. Az elvált házastársnak ugyancsak joga van az eltartásra, ha erre szüksége van a házasság megkötése elôtt bekövetkezett munkaképtelenség miatt, vagy ha ez a házasság alatt következett be, vagy ha a házasság felbontásától számított egy éven belül következett be, de csak akkor, ha a munkaképtelenség a házassággal kapcsolatos körülmény következménye. Az eltartási kötelezettség az arra kötelezett házastárs tiszta jövedelmének egyharmadáig terjedet, a kérelmezô szükségleteinek és a fizetésre kötelezett házastárs anyagi körülményeinek függvényében. Ez az eltartás, a gyerekeknek járó eltartási kötelezettséggel együtt nem haladhatja meg a fizetésre kötelezett házastárs tiszta jövedelmének a felét.
(Folytatjuk)
Ôszinte és tiszta szívembôl szeretnék köszönetet mondani, mély fájdalommal és alázattal, az 1999. december 7-i, keddi Népújságban megjelent A vadászbaleset margójára címû cikk írójának. Számomra ismeretlen marosvásárhelyi vadász, neve Konrád Árpád. Köszönet az okos, megfontolt, értékes mondatokért, amellyel mélyen megmozgatta lelkivilágomat, hisz én már sorsomba beletörôdve, lassan kezdtem megnyugtatni magam a tragédiával kapcsolatban. De e sorok olvasásakor életem hátralevô napjaiban egy örökös, hatalmas, megfejthetetlen kérdôjel marad férjem elvesztése.
Adjon az Isten önnek egészséget, hosszú életet! Úgy érzem, mostanáig ön volt az az ôszinte, gerinces magyar, vadász, aki kimondta a valóságot, tartózkodás, félelem nélkül és oda sújtott, ahová kellett. Írása a testi épség és sok-sok vadász okulására figyelmeztet.
Mint szomorú szívû vadászözvegy, azt ajánlom, hogy minden vadász alaposan, többször is olvassa át az értékes szavakat. S ajánlom, tanácsait tartsák be, az újabb tragédiák elkerüléséért.
Írásáért, ismeretlenül is, mélységes tiszteletem.
A bánatos özvegy,
Csiszér Domokosné, Küküllôdombó
Gondolom, még idôszerû a Radio GaGáról szólni. Igaz, az elsô adás már rég elhangzott. Lehet, érdekesebb lett volna mindjárt az elején írni, de drukkoltam, nehogy valamilyen okból leállítsák az adást. A legelején a legnagyobb döbbenetemre egy hölgy román nyelven telefonált be, hogy vegyék tudomásul, ô nem fogja hallgatni a Radio GaGát, és puff, lecsapta a telefont. Én s a párom összenéztünk, s elképzeltük, milyen rosszindulatúan tehette ezt. De ki kérte, hogy hallgassa? Humoros, hogy valaki energiát és telefonköltséget ne sajnáljon az efféle véleményre, s tudtára adja az illetékeseknek, rá ne számítsanak. Egy biztos, én még akkor is hallgatom, ha az adást román nyelven folytatják.
Régebben egy másik helyi adót hallgattam, de annyira megsûrûsödtek a reklámok, hogy elpártoltam tôle. A Radio GaGa lépéselônyben van, mert hirdetéseik sûrûsége elviselhetô. S ami a legfontosabb, hogy humorosak. Nekem mindenik adás felér egy kabarémûsorral, sôt a rögtönzött megjegyzések bizonyítják, hogy a mûsorszerkesztôk a humor mesterei. Náluk még a piaci árbeszámoló is humoros köntöst ölt.
Kívánok további jókedvet, ötletgazdagságot, hogy vídámságot lopjanak a hallgatók szívébe.
Publik Éva
Ideje, hogy nyílvánosságra hozzam panaszomat, azért, hogy megtudják, mik történnek egy-egy kis faluban. A férjemmel együtt lakást vásároltunk a Mikefalva községhez tartozó Felsôkápolnán a 14/A szám alatt. Mivel a lakásunk a Küküllô partján van, rosszul jártunk. A "nagy" vezetôség úgy döntött, hogy hidat épít a Küküllôn. A híd épp a mi házunk elôtt halad át. Amikor a munkálatokhoz hozzákezdtek, három családtól leszerelték a gázt. A polgármester akkor azt mondta: ne idegeskedjünk, mert ahogy a híd elkészül, visszaszerelik. Augusztusban múlt egy éve, hogy földgáz nélkül fôzünk, fûtünk. S nemcsak mi, hanem még két család. Itt a tél, nincs mivel tüzelni. Minden héten elmegyek a polgármesteri hivatalba, s mindig ugyanazt a választ kapom: majd jövô héten meglesz. Szeretném, ha Réti polgármester úr, Moga "gázfelelôs" ugyanilyen helyzetben volnának! Lehet, akkor máskor gondolkodnának.
Mi a házat "gázzal együtt" vettük meg, nem kértük a leszerelését, de kérjük, hogy ne a jövô héten, hanem ezen a héten szereljék vissza. Addig is dideregve várunk.
Comsa Mária
El sem olvastam volna Kádár Lajos történelemtanár Népújságban december 9- én megjelent írását, ha nem az lett volna a címe Ön az okos Domokos. Ugyanis engem is Domokosnak hívnak.
Szerencsére nem nekem írták, de tartalma mégis arra késztet, hogy tollat ragadjak.
Tanár úr, tetszett sorainak a történelemmel kapcsolatos értékes és tudományos része, de sehogy sem tudom lenyelni azt a tévedést, hogy a harmadik évezred 2000. január elsején kezôdik.
Ön azt állítja soraiban, hogy: "A 2000-ik év 1999. január 1-jén kezdôdött és 1999. december 31-én 24 órakor fejezôdik be."
Nem tudom, kinek érdeke, hogy az elsô két évezred 1999. évbôl álljon és a harmadik 1001 évbôl. Ha eltekintünk Jézus Krisztus születésének pontos idejétôl, mely Ön szerint is vitatható, egy dolog biztos: egy évezred, legyen az elsô, második, vagy harmadik, osztható kell legyen 2-vel, 4- gyel, 8-cal és 10-zel. Ön be akarja nekünk bizonyítani, hogy a 9 is páros szám.
Szerintem 1999. december 31-én fejezôdik be az 1999-es év, és kezdôdik a 2000. év, amelynek mind a 366 napja (ugyanis szökôév) a második évezredhez tartozik.
Volt diákja,
Csizmadi Ernô Domokos
A Népújságban Nagy Annamáriának 1999. november 15-én megjelent Fesztiválzáró ünnepség helyett közbotrány címû cikkéhez szeretnék egypár dolgot hozzáfûzni.
Amikor a Nemzeti Színházban a mûsorvezetô magyarul szólalt meg, valóban volt néhány fiatal kb. 10-15- en, akik civilizálatlanul viselkedtek, de a teremben hozzávetôlegesen öt-hatszáz középiskolás diák volt jelen. Véleménye szerint nem mindegyik érdemelte ki a cikkíró által használt jelzôket: civilizálatlan, mûveletlen, neveletlen, felkészületlen, közbotrányt okozó stb.
Vajon ki a hibás, hogy sajnos, vannak közöttünk, akik tényleg nem tudnak viselkedni. Ám megkérdezném, vajon minden felnôtt tud? Habár a cikkíró szerette volna, ha az elôadás félbeszakad, a mûsorvezetôk mégis folytatták, és aki ott maradt a végéig, meggyôzôdhetett arról, hogy igenis vannak mûvelt és jólnevelt középiskolás diákok is.
Az az állítás sem helyénvaló, hogy a diákok félvállról vették az általános mûveltségi vetélkedôt, mivel minden csapatnak 950 kérdéssel kellett megbirkóznia.
Ha az újságírónô a teremben volt a vetélkedô alatt, akkor megállapíthatta, hogy igenis, szoros volt a küzdelem. Nehéz volt eldönteni, melyik líceum legyen az elsô.
Ha nem vettük volna komolyan a Prezent Lyceum Jelen fesztivált, akkor a várban rendezett versenyen sem vettünk volna részt, mivel az idôjárás nagyon zord volt. Ha még emlékeznek rá.
Az említett verseny nagy sikernek örvendett, remek volt a hangulat, a szervezés. Acikkben még volt egy állítás, ami nem állta meg a helyét: a jövô nemzedék felkészültségét és civilizációs fokát tekintve siralmas. Ez nem így van. Ha így lenne, akkor nem jutnánk felsôfokú iskolába, egyetemekre. Sem itthon, sem külföldön.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak, a megyei tanfelügyelôségnek és a Víkend sportegyesületnek, akik a számunkra felejthetetlen napokat megszervezték.
Pap Kamilla Mária, Elektromaros Líceum XII. F. osztály
Ahogy vérbe fojtották a forradalmat Temesváron s a többi erdélyi városban, Bukarestben rögtön felbukkant a Nemzeti Megmentési Front. Iliescu és Roman kitekerték az igazi forradalom nyakát, jól elôkészített, ködösítéssel járó mészárlással. Meghirdették a "mindent szabad" zabolátlan demokráciát. S elszabadult a szabad rablás, amellyel fôbe verték az ország gazdasági fejlôdését. Megszûnt az ellenôrzött munkavégzés. Csôdbe juttatták az országot. S munkanélküliségbe sodorták az embereket. Közben felélték a gazdasági egységek tartalékait. Sok esetben pedig "magánosították" azokat, természetesen a maguk hasznára. Más szóval elrabolták a munkások javait. Hogy kik magánosítottak? Akik a politikai tûzhely mellett élôsködtek, a fináncok, az ellenôrök, igazgatók, párttitkárok, volt szekusok, milicisták, könyvelôk stb. Ha van egy-két kivétel, tisztelet nekik.
Érdemes lenne számvetést készíteni, hogy világos legyen, a fent említett kategóriákból hányan nyitottak jövedelmezô játéktermet, vendéglôt, kocsmát, büfét vagy valutabeváltót. Érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy e "vállalkozók" mögött kik állnak? Ezt a felmérést csak azért is érdemes lenne elvégezni, mert november 16-án Iliescu kijelentette, hogy azok, akik most hatalmon vannak, mind meggazdagodtak az ország közjavainak bitorlása folytán. Románia volt elnöke azonban nem szólt arról, hogy 1989 és 1996 között éppen ô, s a most ellenzékben lévôk ültek a hatalmi székben. Most már késô kihámozni, ki mennyivel járult hozzá az ország leszegényítéséhez a saját zsebe degeszre tömésével. A kérdôre vonás jogos. Hol az a sok pénz? Mert eddig csak azt hallottuk, hogy nem tudják segíteni a kórházakat, iskolákat, nem tudják emelni a nyugdíjakat, mert nincs mibôl. Hová lesznek a kölcsönök?
Vagy egy másik visszaélés. Azok a vállalkozók, akik az Iliescu-Roman rezsimben kezdték el ténykedésüket, egy-öt évig adómentesen dolgoztak. Eddig halmozhatták a tôkét. S ahogy a határidô lejártához közeledtek, csôdöt mondtak, s a éget felszámolták. Természetesen, hogy ne kelljen adót fizetni. Új céget létesítettek a feleség vagy a gyerek nevére, s ment tovább az adócsalás. S mi, a "kisemberek", akik egyre többen vagyunk, tehetetlenül szemléljük, mi is történik itt?
Zsombori Dénes, Nyárádszereda
A munkatörvénykönyv az alkalmazottak jogait támadja
A munkatörvénykönyv új, neoliberális beütésû tervezete az alkalmazottak 1990 után kiküzdött jogaira támad, egészében megváltoztatva az e téren hatályos törvénykeretet – nyilatkozta keddi sajtóértekezletén Bogdan Iuliu Hossu, az Alfa Kartell elnöke. Az Alfa Kartell szerint a tervezet elônytelen az alkalmazottak számára, ezek hátrányára módosítva az 1990 után elfogadott törvényeket, nevezetesen a kollektív munkaszerzôdésre, a szakszervezetekre, a minimális szabadságra és minimálbélre vonatkozó törvényeket. Amellett, hogy az Európai Unió által ellenzett neoribeláris eszméjû munkatörvénykönyv korlátozza a dolgozók jogait, támadást intéz a szakszervezetek és a szakszerevzeti tagok ellen is, ez utóbbiakat kizárván a munkaviszonyokról folytatott szociális párbeszédbôl – mondotta Hossu. Az Alfa Kartell tagjai hevesen támadták továbbá a nyugdíjtörvényt is, úgy ítélve, hogy ez a jelenlegi és a jövô nemzedékeket egyaránt "elkötelezi". Nézetük szerint a nyugdíjtörvény elônytelen a szociális partnerek számára. Ellenôrzéstôl mentes új SAFI-t hoznak létre, az adófizetôk pedig nem vehetnek részt az alap kezelésében, az állam monopoliumot szerezve eme összegekre – emelte ki az Alfa Kartell elnöke.
Határon túli kortárs magyar képzômûvészek kiállítása
A Muravidéki Baráti Kör Kulturális Egyesület rendezésében határon túli kortárs magyar képzômûvészek kiállítása nyílt kedden Budapesten, az V. kerületi Semmelweis utcai Magyarok Házában. A bemutatkozók között vannak például Szlovákiában, Szlovéniában, Ukrajnában, Jugoszláviában, Romániában, valamint Ausztriában élô magyar alkotók. Az érdeklôdôk így például megtekinthetik az erdélyi Csíkszeredábn született, de immár több mint tíz esztendeje Svédországban mûködô Vincefi Sándor festômûvész munkáit.
Aláírták a Panama-csatorna átadásáról szóló okmányt
Jimmy Carter volt amerikai elnök és Mireya Moscoso de Gruber panamai államfô kedden aláírta a Panama-csatorna visszaadásáról szóló dokumentumot. A Miraflores zsilipnél aláírt okirat értelmében az Egyesült Államok 85 év után ez év december 31-én hivatalosan is visszaadja a csatornát a közép- amerikai köztársaságnak. A hivatalos ünnepségen jelen volt I. János Károly spanyol király, a mexikói, a kolumbiai, a Costa Rica-i, az ecuadori, a bolíviai és a hondurasi államfô. A ceremónián nem vett részt Bill Clinton amerikai elnök, és Madeleine Albright amerikai külügyminiszter is lemondta részvételét. Az amerikai küldöttséget így Jimmy Carter exelnök vezette, aki 1977-ben aláírta a csatorna panamai kézbe adását elôirányzó szerzôdést Omar Torrijos volt panamai elnökkel. Bill Clinton amerikai elnök kedden nyilatkozatban erôsítette meg, hogy az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett a Panama-csatorna biztonsága iránt, és szükség esetén gondoskodik arról, hogy a Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötô csatorn