|
LI. évfolyam 289. (14340) |
1999. december 11., szombat |
A legfelsô bíróság pénteken azonnali hatállyal 45 napra felfüggesztette a vasutasok hétfôn elkezdett országos sztrájkját.
A bírósági döntés végleges és megfellebbezhetetlen, mind a szakszervezetekre, mind a munkavállalókra kötelezô.
Az érdekvédelmi szervezetek vezetôit nem érte meglepetés, mert – mint korábban közölték – számítottak rá. A bíróság elôtt pénteken csupán azt akarták elérni, hogy a sztrájkot csak szombattól kezdôdôen függesszék fel, hogy értesíthessék róla tagságukat és elôkészíthessék a munka felvételét, de a bíróság e kérésüket elutasította és elrendelte a sztrájk azonnali felfüggesztését.
Felfüggesztették a vasutasok sztrájkját
Tegnap a marosvásárhelyi állomástól csak valamivel a Legfelsôbb Bíróság döntése, illetve a hivatalos átirat megérkezése után, az esti órákban indultak el a járatok, mára azonban már minden vonatot idejében szándékoznak útnak indítani.
A Legfelsôbb Bíróság döntése pillanatnyilag átvágta a gordiuszi csomót, de sem a vasutasok nem kapták meg a kért fizetésemelést, sem a minisztériumnak nem sikerült elérni, hogy 90 napos haladékot kapjon. Természetesen egyik fél sem elégedett.
Mint Matei Maris, a Vasutasok Kereskedelmi- Forgalmi Föderációjának országos szakszervezeti alelnöke elmondta, elégedetelenségük ellenére is betartják a törvényt és minden vonatot indítanak. "Nekünk sem jó, ha a vonatok nem közlekednek, azt szeretnénk, ha mielôbb a rendes kerékvágásba kerülnénk, de a követeléseink mellett továbbra is kitartunk" – nyilatkozta lapunknak.
Az elégedettség csak az utasok, illetve a gazdasági egységek részérôl tapasztalható. Azon túlmenôen ugyanis, hogy egyes utsok éjszakákat kellett állomásokban várakozva eltöltsenek, számos vállalat nehéz helyzetbe került a teherszállítás akadozása miatt. Míg a román posta már korábban kiépítette saját autóparkját és függetlenítette magát a vasúti teherszállítástól, addig mások, köztük pl. a Petrom még nem jutott el idáig és a vasúti szállítás megbénulása miatt nem egy üzemanyaggal teli szerelvény vesztegelt a síneken, különbözô állomásokban. Mint Nastase Gabriel, a Petrom szóvivôje elmondta, már ott tartottak, hogy kénytelenek voltak a vezetékek végeitôl közúti szállításra áttérni. Így a Maros megyébe (sôt, Erdély többi megyéjébe is) érkezô üzemanyag egy részét a brassói vezeték végétôl kellett ciszternákban továbbszállítani. A vállalatot a sztrájk miatt ért veszteségekrôl még nincsenek pontos adatok.
Az Emberi Jogok Nemzetközi Napja alkalmából a Pro Európa Liga vitafórumot szervezett Szembenézés a múlttal – a Ticu Dumitrescu-törvény címmel. A fórumon, a Pro Európa Liga vezetôi mellett jelen volt Renate Weber, a Romániai Helsinki Bizottság képviselôje, egyetemi tanár és Valerian Stan, a Polgári Szövetség ügyvezetô elnöke. A Ticu Dumitrescu- törvény kapcsán Renate Weber kifejtette: az egyetlen pozitívuma talán az, hogy minden állampolgárnak biztosítja a jogot, hogy hozzáférjen a saját dossziéjához.
a A törvénynek azonban nagyon sok hiányossága van. Például azok között a személyek között, akikrôl dosszié készülhetett, az államelnöktôl a kormánytagokon át, köztisztviselôkig, a vezetô újságírókig és politikai kommentátorokig, illetve a rendôrség utolsó tiszthelyetteséig, mindenki számba jöhet, viszont a listáról hiányoznak a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI), a Külügyi Hírszerzô Szolgálat (SIE), az Ôrzô-védô Szolgálat (SPP) és egyéb titkosszolgálatok aktív alkalmazottai.
Maga a kezdeményezô sem ismer rá arra, ami az általa elôterjesztett törvénytervezetbôl végül is megszületett. Ezért az a kívánsága, ne nevezzék "Ticu- törvénynek". Hogy mikor kerülhet sor az alkalmazására, az a jövô titka, ugyanis mindenekelôtt egy 11 tagú bizottságot kell létrehozni a Szekuritáté Archívumának Dossziéit Tanulmányozó Országos Tanács néven. Weber szerint azonban ez nem lesz mûködôképes mindaddig, amíg nincs erre külön költségvetés, nincs személyzete ésatöbbi. Ha pedig 2000 júniusáig nem kerül sor az alkalmazására, akkor már nem sok értelme lesz 2004-ben alkalmazni. Mindenekelôtt attól a 11, párton kívüli személytôl függ, hogy hatékony lesz-e a bizottság, alkalmazható lesz-e a törvény.
Az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfôi pénteken úgy döntöttek, hogy jövôre megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Máltával, Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovákiával – közölték finn forrásból a tanácskozás helyszínén, Helsinkiben.
Az EU, történetében elôször, tavaly kezdett csatlakozási tárgyalásokat az egykori keleti blokkhoz tartozó államokkal. Eddig Ciprussal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Szlovéniával és Magyarországgal álltak tárgyalásban. Több forrásból hangoztatták azt is, hogy a jövôre kezdôdô tárgyalások résztvevôi ugyanolyan eséllyel kerülhetnek az elsôként csatlakozók közé, mint azok az államok, amelyek már négy külügyminiszteri szintû fordulón túl vannak.
Az EU-csúcsértekezlet résztvevôi úgy döntöttek, hogy a csecsen válság tárgyalását vacsora helyett már ebéd közben tárgyalják. Emiatt a török tagjelöltség kérdésének ebédre tervezett vitáját még délelôtt megnyitották.
Paavo Lipponen finn kormányfô már koradélután bejelentette: – Az Európai Unió állam- és kormányfôi úgy döntöttek, hogy megerôsítik Törökország tagjelöltségét.
A csúcstalálkozó helyszínén a délelôtti ülést követôen nem szivárgott ki az errôl szóló megállapodás tartalma, de azt közölték, hogy a döntésrôl értesítették a török kormányt. Bülent Ecevit miniszterelnököt az EU már korábban meghívta a tagjelöltekkel szombaton tartandó találkozóra, de Ankara a pénteki fejleményektôl tette függôvé döntését.
Lipponen azt is elmondta, hogy a csúcsértekezlet résztvevôi megerôsítették: az EU-nak 2002-re készen kell állnia új tagok befogadására, és a tárgyaló tagjelöltektôl függ, ezután mikor csatlakozhatnak. Günter Verheugen, az Európai Bizottság bôvítési felelôse hozzátette, hogy a testület jövô ôsszel szándékozik nyilvánosságra hozni a bôvítés menetével kapcsolatos elképzeléseit, beleértve annak pontos idôrendjét is. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke történelminek nevezte a pénteki határozatokat.
Verheugen úgy vélte, az elsô körben tárgyaló államoknak nem kell csalódottaknak lenniük a pénteki döntéstôl, mert a csatlakozási tárgyalások lendületes folytatása az unió számára elsôrendû kérdés. Úgy vélte, hogy a most meghívott hat országgal januárban vagy februárban kezdôdhetnek meg a tárgyalások, miután a bizottság országonként felmérte, hogy melyikük milyen ütemben képes vállalásainak teljesítésére.
A hat ország meghívása nem egy korábbi hiba kiigazítása volt, hangsúlyozta Verheugen, de a helyzet azóta már jelentôsen változott. Fennállt például a veszély, hogy a Nyugat elveszít egy- két országot a "második körösök" közül, ha továbbra is konkrét kilátás nélkül kell hatalmas áldozatokat vállalva folytatniuk az átalakítási folyamatot.
Péntek délután a forradalom tizedik évfordulójának szentelt hatnapos ünnepi rendezvénysorozat kezdôdött Temesváron, ahová magasrangú magyarországi politikai személyiségek is hivatalosak – közölte pénteken az MTI-vel a szervezôk nevében Toró T. Tibor, az RMDSZ megyei elnöke. Bejelentette: a magyar kormányfô hivatala visszaigazolta, hogy Orbán Viktor is eljönne a megemlékezésekre, ha a román fél is ezen a szinten képviseltetné magát.
A hit és hûség útja – Temesvár, 1989 december címmel megszervezett rendezvények megnyitójára a temesvári megyeházban került sor péntek délután. Anno mirabilis 1989 címmel itt kezdôdött az a szimpózium, melynek szombati záróelôadását Dávid Ibolya, a Magyar Köztársaság igazságügyi minisztere tartja. Kedden pedig az Elôzmények és párhuzamok címû kerekasztal-beszélgetésen részt vesz és felszólal a többi között Németh Zsolt, Szûrös Mátyás, Pozsgay Imre és Lezsák Sándor is.
A rendezvénysorozat gazdag mûsorában vasárnap ünnepi istentisztelet lesz, amelyen igét hirdet Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke és Tôkés István nyugalmazott teológiai tanár. Szerdán délelôtt a temesvári római katolikus (millenniumi) templomban ünnepi fórumot tartanak, este pedig a tíz évvel ezelôtti forradalmi eseményekben fontos szerepet játszó belvárosi református templomban ökumenikus istentisztelettel és gyertyás koszorúzással zárul a temesvári rendezvénysorozat.
A kisebbségügyi miniszter üzenete
Tovább kell lépni a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényes keretek kiteljesítése útján, el kell fogadni a nemzetiségi törvényt, ratifikálni kell a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját és biztosítani kell a jogszabályok alkalmazásának kedvezô társadalmi légkört – szögezte le a Nemzeti Kisebbségek Napja, december 10. alkalmából közzétett üzenetében Eckstein- Kovács Péter kisebbségügyi miniszter.
Az üzenet méltatta az elmúlt idôszakban a törvényhozás, illetve a kormány által elfogadott, a nemzeti kisebbségek jogaira is vonatkozó törvényi rendelkezéseket, köztük a kisebbségi oktatásra, valamint a kisebbségek nyelvhasználati jogára, illetve egyes közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatására vonatkozó jogszabályokat.
A reformok megvalósításának feltételeként említette az üzenet a kisebbségi egyházi és közösségi javak visszajuttatásának lezárását, valamint azt, hogy el kell oszlatni a kisebbségekkel szembeni minden gyanakvást és intoleranciát.
Addig-addig mondják, hogy kezdjük hinni: veszély leselkedik a Duna tévére. A hír kellemetlen, megforrósítja a szíveket és a józan ész berzenkedik. Ami nem mellékes. Mert ez a házi mozi nekünk szól, a mi nyelvükön, s ami módjában állott mindent megmutathatott szerte a világban rólunk, szétszóratott magyarokról. Mert nem addig volt jó, amíg csak álmodoztunk róla. A Duna tévé ma jelkép. Az, ami kell legyen. Sokszor volt bajban, sokszor irigykedtek miatta mások, sokszor a pénz sem volt elég a mûködéséhez, s hagyták volna veszni inkább. Aztán mégsem hagyták; a politika visszakozott.
De sosem bízhatjuk el magunkat. Amióta nem egyeduralkodó a mûholdon, s mellé telepedett az MTV 2 meg más, azóta várható, hogy valahol sokallják majd, hogy ennyi nem feltétlenül kell nekünk. Közszolgálat ide vagy oda, létezik más szempont. A tehertétel. Hiszen a diagnózis az unalomig pontos. Nagy luxus hasonló mûsort két helyrûl sugározni. (Egyébként arról lehetne vitatkozni, hogy mi mennyire hasonló vagy mennyire nem az, nem is a mûsorok nézettsége a perdöntô talán, hanem sajátos helyzete a két televíziónak, kiszolgáltatottsága a politikának. Még akkor is, ha a nézô érzelmei esetleg mást diktálnak és a választás sem volna olyan nehéz. Amikor a mi szemünkben a Duna olyan sok babért elvitt.) Így marad a tényállás: vagy együtt, vagy megy tovább, amelyik életképesebb.
Nyilvánvaló, lehetünk módfelett érzékenyek, értetlenkedhetünk, hogy miért kell ennek így lenni. Csak kérdezem, és nem véletlenül. Nem elôször riogatják a közvéleményt azzal, hogy a Duna tévé megtette kötelességét és létezése már nem fontos. Mint holmi rögeszme, úgy tér vissza idôrôl-idôre, hogy a mûködéséhez szükséges feltételekkel nincs valami rendben. És ezt azóta vitatják. Mások, s nem azokban a régiókban, ahol fontosnak érzik. Újra vitatják, de nem úgy, mint eddig. Mert immár nemcsak figyelemreméltó, ami történik. A mód, ahogyan történik hamisnak tetszik. Aki kiadhatja magát szakértônek és mismásolhat valamit a dologban, annak pénzt ígérnek. S micsoda pénzeket! Csak gyôzzön bámulni az ember. Az MTV Rt-kerek hétmillió forintért tanulmányt rendelt az "esetrôl". Kérhetnék pardont, vajon kinek ér ennyit az, hogy a Duna tévét lejárassa. Természetesen annak, aki haszonszerzésnek mindezt kitalálta. Mert ekkora összeg hallatán egyáltalán nem kétséges, hogy a pénzszakítás lehetôsége a csábító. Ha lehet kasszírozni, hát miért ne. Csak nem akárkinek. Szándékom nem az, hogy megsértsem azokat, akik nyugtalan kétellyel gondolnak ennyi pénzre. (A rakás azért nem semmi.) Hiszen jó lelkiismerettel sem megszolgálni, sem elfogadni ez esetben nem lehet. De van ilyen ember és van olyan ember. Aki tülekszik felfelé, a pénz felé, annak nincsenek gátlásai. Erdélyiként vállalja, hogy eltorzítsa az igazság arcát.
Neveket nem akarnék emlegetni, de muszáj. Ha már a dolognak van praktikus része, ne kerülgessük, amit eldugni úgy sem lehet. Mert annyit azért mégis jó volna tudni: ki viszi el a pénzt ? Hát ez az. Akik intézgetnek maguk között valamit, azok ilyesmivel nem szoktak dicsekedni. A feltétlen igazat találgatni nem érdemes. Inkább engedelmeskedem annak, amit más is olvashatott az újságokban. A "sokat érô" tanulmány elkészítésére a kolozsvári székhellyel bejegyzett Civitas Alapítvány kapta a megrendelést. Kínosan mulatságos az ügyben, hogy a megbízatás annak a Szôcs Gézának a kezébe juthatott, aki egyfelôl fontos éltetôje a szóban forgó alapítványnak és másfelôl a Duna tévé gazdájának számító Hungária Közalapítvány felügyelôbizottságának is tagja. Természetesen, aki így beosztja magát, annak nyûge-baja abból sem lesz, ha esetleg azok ellen kutakodik egy kicsit, akikre felügyelni kellene. És ez csak részlet; ki-ki következtethet belôle az egészre. Esetleg kérdezhet is, mert volna mit.
Érdemes elidôzni, fennakadni azon, ami szemet szúrhat bárkinek. A tisztességgel játszik az, akinek neve elôfordul ott, ahol pénzt osztanak ezért-azért. Mondhatnám úgy is, ahol potyára kapni lehet, valaki mindig ott ólálkodik és nem más, csak az, aki sosem téveszti el, mi a dörgés, aki jó elôre tudja, kiterveli, hogy mi ütheti markát. Érthetô okokból az ember gyanút fog és furcsállja a helyzetet.
Persze, a szálak összekuszálódnak. A Civitas hamar lerázza magáról a felkérést. Szinte azonnal továbbcsúsztatja (mintha csak közvetítô lenne) a munkát, anélkül, hogy a munkadíj értéke szerepelne immár a szerzôdésben. A csíkszeredai Csutak István elvállalja, megírja tanulmányát arról, mi módon lenne lehetséges a Duna TV beolvasztása egy másik televízióba. Forintokról már szó sincs, legalábbis hétmillióról. De ez a hajdani zenésznek, parlamenti képviselônek és civilben telefonmérnöknek nem okoz gondot, megnyálazza a plajbászát és elégedetten adja elô bô lére eresztve, amit akár egy mondatban is megtehetne. Azóta készülget a tanulmány, hogy majd kedvére rágódhasson rajta az, akinek vagy van, vagy nincsen érkezése menteni a Duna tévét. Idôközben a honoráriumból is elôkerül valamennyi. Elôlegfélét hárommilliót kap az írnok, amirôl a nyilvánosság elôtt nem hajlandó szót ejteni. A titkot, ha már kiderült, maga is restelli, hogy semmiségért neki ennyit lehet kaszálni. Hát itt tartunk. Rejtélyesen vándorolnak a pénzek, kézrôl kézre, fizetségként a kiválasztottaknak, akiknek nemigen számít, mire kötelezik magukat; csak érje meg. A közvélemény meg jobb híján rendezheti indulatait.
December 7-9-e között újabb ellenôrzést tartott a prefektúra közrendi és köztisztasági bizottsága. A helyszínen észlelt hiányosságokról számoltak be a tegnapi kiértékelô ülésen.
Marosszentgyörgyön és Szászrégenben furcsa szemlélettel találkoztak: amikor a szakfelügyelôk a közélelmezési egységek elhanyagoltságát rótták fel, a tulajdonosok azzal érveltek, hogy ellenkezô esetben a megszokott kliensek be sem lépnének a lokálokba. Természetesen, valamennyiüket pénzbírsággal sújtották. A felügyelôk találtak olyan egységet is, amely vegyesboltként kapott mûködési engedélyt, a tulajdonos azonban kocsmaként mûködteti.
A szakfelügyelôk bezárással fenyegetik a Transilvania Kereskedelmi Központot és a Grosaliment Rt.-t, ha azok záros határidôn belül nem orvosolják a helyiségekben uralkodó káoszt és nem teremtenek optimális feltételeket a civilizált és a fogyasztóvédelmi normáknak megfelelô kiszolgáláshoz, kereskedéshez.
A megyei tanfelügyelôség képviselôje arról számolt be, hogy Szászrégenben két személyt vontak felelôsségre, mert törvénytelenül petárdákat árusított, és elkobozták a náluk levô közel 100 petárdát. A törvény értelmében mindössze december 27. és január elseje között engedélyezett a petárdák árusítása, használatuk december 31-én és január elsején megengedett.
Emilia Leah, a megyei fogyasztóvédelmi hivatal igazgatója kijelentette, december 15-25-e között azt veszik számba, hogy a polgármesteri hivatal által egy hónappal korábban létrehozott ellenôrzô bizottság milyen eredménnyel tevékenykedett.
Háromnapos tanfolyam ért véget a tegnap. A szervezô a megyei tanács, az anyagiakat az Egy Nyílt Társadalomért Alapítvány biztosította.
– Egész évre szóló, 8550 dollár összértékû tervet nyert el a megyei tanács. A projekt hat tanfolyamot ölel fel, ennek képezte részét a december 8-10-e közötti szeminárium – tájékoztatott Bârsan Marioara, a megyei tanács közigazgatási igazgatóságának aligazgatója. A szászrégeni, dicsôszentmártoni, marosludasi, radnóti és szovátai polgármesteri hivatalok, valamint a megyei tanács összesen 15 szakembere vett részt a tanfolyamon, melynek célja a közigazgatás és a sajtó közötti együttmûködés javítása volt. Ghete Georgeta, a helyi közigazgatásban dolgozók képzését biztosító központja bukaresti kirendeltségének igazgatója és Carmen Dinu, a Rompres munkatársa elôadásaiból a tanfolyamra feliratkozott személyek megtudhatták, hogyan kell egy sajtótájékoztatót tartani, milyen módon építsenek fel egy sajtóközleményt, hogyan tálalják a mass média elôtt az általuk képviselt intézmény életét, eseményeit. "Reméljük, a tanfolyamon szerzett ismeretek nagymértékben hozzásegítenek ahhoz, hogy a sajtó és a megyei tanács, valamint a vidéki polgármesteri hivatalok képviselôi közötti együttmûködés könnyebb, gördülékenyebb legyen" – mutatott rá Bârsan Marioara.
A következôkben két másik tanfolyam indul a megyei tanácsnál, egyik a könyvelôk számára a közpénzügyi törvény alkalmazását illetôen, a másik a bérezési törvény jobb megértését tûzte ki célul. Ugyanakkor a megyei tanács egy ismertetô kötetet állít össze, amely bárki számára betekintést biztosít az intézmény felépítésébe, tevékenységébe. A közeljövôben közvélemény- kutatásokat tartanak Marosvásárhely, Marosludas, Szászrégen és Görgényszentimre lakossága körében, melynek célja megismerni a lakosoknak a megyei tanácsról alkotott véleményét, s ennek függvényében megtenni a szükséges intézkedéseket, annak érdekében, hogy ez az intézmény valóban a honpolgárok érdekeit képviselje.
A francia és román mezôgazdasági minisztérium közötti megállapodás keretében húsz hazai mezôgazdasági szakember utazott Franciaországba tapasztalatcserére. A résztvevôk, ott-tartózkodásuk idején – november 20–december 1. között – a különbözô rendezvények, elôadások révén megismerhették e fontos gazdasági ágazat struktúráját, mûködési elvét, az állami támogatások rendszerét. A farmok látogatása során pedig emberközelbôl láthatták, miként zajlik a mezôgazdasági termelés, a terményértékesítés. A román küldöttség tagjai között volt tíz hazai megyei mezôgazdasági szaktanácsadói hivatal vezetôje, közöttük Szekeres Árpád is, a a megyénkbeli szakintézmény igazgatója, aki szívesen osztotta meg franciaországi tapasztalatait olvasóinkkal.
– Amit mi ott tapasztaltunk és láttunk, az segít nemcsak a hazai szakembereken, hanem szinte minden földmûvelôn, azért is, mert az információk mindenképpen bôvíthetik a mezôgazdálkodók látókörét, lehetôségeket tárnak fel a "lehet máshogyanra", végsô soron pedig hozzájárulhatnak a gazdasági szemléletváltáshoz.
Igyekeztem olyan adatokat összegyûjteni, amelyek tanulmányozása során számunkra fontos következtetéseket vonhatunk le. Rhone tartományban például ötmillió ember él; a lakosság 4%-a dolgozik a mezôgazdaságban, a 60.000 farmon; a farmok átlagterülete 20 hektár körül van; a 60.000 farmer 25%-a tejtermeléssel, 20%-a szarvasmarhahús termelésével, 15%-a gabona termesztéssel, 10%-a növénytermesztéssel, 13% szôlôtermesztéssel és bor elôállításával foglalkozik. A fennmaradó 17% -hoz tartozó farmerek gyümölcsöt, zöldséget és aprógyümölcsöt (erdei) termesztenek. Ezen statisztikai adatok többek között utalnak arra is, hogy a mezôgazdaság gépesítése nagyon magas fokú.
– Élôben is tapasztalhatták, mit is jelent a magas fokú gépi ellátottság?
– Az elôadások, találkozások nagy részét Lyonban szervezték meg, de számos farmgazdaságot látogattunk meg az övezetben. Voltunk többek között egy olyan állatfarmon, ahol 1200 sertést tartanak. A vállalkozók 25 kilogrammos súlyban vásárolják fel az egyedeket, amikor azok elérik a 110 kilogramot, értékesítik. Évente 4500 állatot adnak el. És most a meglepetés: a farmon két (!) szakember dolgozik. A gabona a hatalmas tárolóból a malomba jut, onnan a lisztet egy kis üzembe szállítják, ahol a gépsorokban különbözô tápokkal vegyül. A vegyítôüzembôl a kész táplálék közvetlenül az állatok elé kerül. A folyamat teljes egészében gépesített, a különbözô munkafázisok végzését egy vezérlôterembôl irányítják. A farmon dolgozó két szakember a lakásában beszerelt számítógépen ellenôrzi az istállókban lévô hômérsékletet, a levegô nedvességtartalmát, van-e elegendô ivóvíz, táplálék, és más mutatókat. Ilyen körülmények között lehet gazdaságosan termelni.
– Miként történik az értékesítés?
– A növénytermesztôk, az állattenyésztôk csak az általuk létesített szövetkezeteken át értékesítik termékeiket, alaposan meghatározott minôségi és mennyiségi mutatók szerint. Lyon övezetében a farmerek által alakított különbözô termékszövetkezetek az Auchan kereskedelmi cégnek szállítják termékeiket, amely Franciaországban és Európa több országában mûködtet üzlethálózatokat. De találkoztam olyan esettel is, 10- 15 farmer létesített üzletet, ilyen például az Uniferma, amelyben csak biotermékek vásárolhatók. Különben ezen árucikkek nagyon keresettek. A vásárló elé került minden egyes terméken szerepel a termelô kódja. Nem ismerem az eljárást, de láttam, hogy az egyik almastandon minden egyes gyümölcsön szerepelt a termelô számkódja. Enélkül egyetlen terméket sem lehet értékesíteni.
– A francia fiatalok körében vonzó szakma a farmergazdálkodás?
– Úgy vélem, a fiatalok ott is szívesebben vándorolnak városra. Éppen ezért az állam bizonyos elônyöket biztosít a fiatalok számára. Középfokú oktatásuk a következôképpen történik: az iskolák szerzôdéseket kötnek a farmokkal, ahol tanulóik végzik gyakorlati munkájukat. A tanrend nyolc nap elméleti óra, tíz nap gyakorlat a farmon, ez idôszakban a tanulók a farmokon laknak. Azon fiatalok számára, akik az iskola elvégzése után átveszik egy bizonyos farm vezetését, az állam hosszú lejáratú kamatmentes hiteleket biztosít gépek, állatok, vásárlása, nagyobb beruházások esetén.
Egy kis beszélgetésbe nem férhet bele a Franciaországban szerzett tapasztalataim összessége. Annyit még el kell mondanom, hogy Franciaországban a mezôgazdaságban dolgozók nagyon jól felkészültek, ennek ellenére szorosan tartják a kapcsolatot az ottani szaktanácsadói hivatalok munkatársaival, akik folyamatosan biztosítják számukra a legfrissebb információkat. A termelôk bizalma a szakemberek iránt nagyon magas szintû. Ha a szaktanácsadó azt javasolja, idén nem érdemes sertést tartani például, az állattenyésztô elfogadja a tanácsot.
Végezetül megemlítem, hogy a téli idôszakban a megye területi szaktanácsadói központjaiban szeretnénk tanácskozásokat szervezni, ahol a termelôkkel osztanám meg, témákra felosztva, franciaországi tapasztalataimat.
Abból kiindulva, hogy a romániai fogorvosképzés elônye az volt, hogy a hallgatóknak a gyakorlat során alkalmuk nyílt szájban, tehát valóságos pácienseken dolgozni, ami viszont késégesnek tûnik a jövôt illetôen, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karának hallgatói tiltakozási akcióba kezdenek. Ennek elsô lépéseként jegyzéket juttattak el az Egészségügyi illetve a Közoktatási Minisztériumba, amely követeléseiket tartalmazza.
Az egyesület a hallgatók nevében azt kéri, hogy állami (egészségügy, oktatásügy) költségvetésbôl fedezzék azoknak a fogászati klinikáknak a mûködését, ahol a hallgatók a gyakorlatot végzik, s ezek az intézmények kerüljenek át az egyetemek vagyonába.
További kérésük, hogy az akkreditált egyetemi központokban szervezzék meg az államvizsgát, amely legyen egységes jellegû mind a tételeket, mind az idôpontot illetôen, s amelynek tételeit a rezidensi vizsga anyagából állítsák össze, s közöljék egy évvel a vizsga elôtt.
Tartsák tiszteletben a szakma szabad gyakorlására vonatkozó jogot az 1991. évi 74-es törvény elôírásai alapján, és érvénytelenítsék az Orvosi Kollégium, valamint az Egészségügyi Minisztérium rendeleteit a rezidensi vizsga úgynevezett közös tételeire vonatkozóan. A jelenlegi rendszer ugyanis nagy megkülönböztetést tesz az állami orvosképzés és más egyetemek végzettjei között.
Teremtsék meg a feltételeket a végzôsök egyéves szakmai gyakorlatához az Európai uniós követelményeknek megfelelôen.
Több szakterületen (paradontológia, edontológia, szájsebészet stb.) szervezzenek rezidensi vizsgát.
A Közoktatási Minisztérium által az egy egyetemi hallgatóra szánt költségvetési támogatást növeljék a fogorvoshallgatók esetében, mivel a gyakorlat költségesebb, mint másutt.
A diákegyesület kéri a fogászati egyetemi klinikák jogállásának törvényesítését valamint egy hosszú távú stratégia kidolgozását, ami az orvostudományi egyetemek és azok hallgatóinak számát illeti.
Biztosítsák az ingyenes orvosi és fogorvosi szolgáltatást az egyetemi hallgatók számára – olvasható a fogorvosi kar hallgatóinak Golu Ionut által jegyzett közleményében.
Ambrus Lajos világa a firtosalji táj, történeteiben a sóvidéki székelyek világlátása, világértelmezése tükrözôdik. Ezek a mesék, mondák, anekdoták úgy jelennek meg itt, ahogy azokat a szerzô gyermekkori környezetébôl magába szívta; ezért gyakran az egyetemes vagy a magyar mesevilágból már ismerôs motívumok átalakulnak, a történetek más irányt vesznek vagy egyszerûen megtorpannak a Kalonda és a Firtos között, aztán váratlanul elsodorja ôket a Korond pataka vagy a Kebeled vize a Küküllô felé. Korondon kevés a fény-óra: ezért sóhajtozhattak az emberek így: — Tán soha többé nem nyílik meg kéken felettünk az ég! —, mert semmit sem tudnak a tündérek dolgairól.
A Hazanézô dombjáról viszont minden másnak látszik: lehet elmélkedni arról, hogy eljön az acélmadarak ideje, aztán hogy hangot szállító háló szövi be kereken a világot, de hogy végre is mi lesz velünk, azt nem muszáj tudni: "Ezer telik, ezer nem."
Közben tetejetlenül nô a telegráncsfa.
Szeretnénk minél magasabbról szemlélni az idôt, de a jóisten gyepûi megvédnek a gonosz karmaitól és a lélek kormától.
Elek apó és Tamási népe ezredvégi sajátos gondolkodásának vagyunk tanúi, a mesén áttûnô valóság frappáns értelmezései jönnek elénk ebben a könyvben — ambrus-variánsok — a jóbeszédû, színes fantáziájú és dús költészetû korondi emberek facsaratos, tekeres észjárása, példamagyarázása szerint. Az író megsimogatja az agyagot, és hagyja bokállyá, vázává válni. Tiszta beszédet merít a mesék buzogó forrásából.
Aztán kidobolja, amit a csobogásból sikerült kihámoznia.
(A kötet bemutatója vasárnap délben lesz az unitárius gyülekezet tanácstermében.)
Csütörtökön a cserealji kápolnában a filharmónia harsonaegyüttese játszott, Molnár Géza mûvészpedagógus vezetésével. A mintegy l5-20 percre hangversenyteremmé vált kettôs helyiségben hétfôi sikeres hangversenye egy részével lépett a hallgatóság elé. A felhangzó mûvek tolmácsolásában kifejezésre jutó játék-munka-öröm lehetett mindaz, ami a fogékony hívek lelkébe zengett hajlékony, oldott, kifejezô dallamával. Megilletôdötten ült és figyelt a hallgatóság. A katarzis tapsra ösztönzött.
A koncert végén aztán hálateljes lélekkel keresték- szorongatták az együttes még meg sem szusszant tagjainak kezét. – Gratulálunk! Köszönjük ezt a gyönyörû muzsikát. Várjuk máskor is! – hangzott innen is, onnan is a távozók ajkán.
Az együttestagok pedig köszönték az érdeklôdést. Persze felhôtlenebb lett volna elégtételük, ha rövid koncertjüket a szervezôk elôzôleg beharangozták volna a közönségnek.
795 éve, 1204-ben hunyt el MOSE MÁJMÚNI, latinul Rabbi Móses ben Maimon; Maimonides zsidó tudós, orvos, rabbi, vallásfilozófus, a korabeli zsidóság legnagyobb tekintélyû tudósa. A júdaizmust az arisztotelészi filozófia szerint értelmezte. (1135-ben született.)
165 éve, 1834-ben született KELETI GUSZTÁV festô, mûkritikus. Nemzeti érzelemmel áthatott romantikus tájképeket festett. (1902-ben halt meg.)
105 éve, 1894-ben halt meg XANTUS JÁNOS természetkutató, etnográfus. 1848-1861 között Észak-Amerikában élt. Jelentôs néprajzi anyagot gyûjtött a közép-nyugati indián törzsekrôl; a déli államokban növény- és állatföldrajzi megfigyeléseket végzett. A pesti állatkert egyik megalapítója és elsô igazgatója. (1825-ben született.)
90 éve, 1909-ben született EDWARD LAWRIE TATUM Nobel-díjas amerikai biokémikus. Örökléstani kutatásai során a veleszületett tulajdonságok fiziológiai és kémiai alapjait vizsgálta. (1975-ben halt meg.)
10 éve, 1989-ben hunyt el ANDREJ DMITRIJEVICS SZAHAROV orosz fizikus. Atomfizikával, az atommagfúzió megvalósításával foglalkozott. 1975-ben béke Nobel-díjat kapott. 1980—86 között számûzetésben élt. (1921-ben született.)
140 éve, 1859-ben született LAZAR LUDOWIK ZAMENHOF lengyel orvos, az eszperantó nyelv megalkotója. Irányította és szervezte az eszperantó mozgalmat. (1917-ben halt meg.)
60 éve, 1939-ben született ANDOR ÉVA operaénekesnô, lírai szoprán. A budapesti Operaház magánénekesnôje, kiváló oratórium- és dalénekes.
140 éve, 1859-ben halt meg KARL WILHELM GRIMM, a német irodalomtudomány és nyelvészet kiemelkedô képviselôje. Testvérével, Jacobbal kiadták világhírû népmesegyûjteményüket, s megkezdték az 1961-ben zárult 32 kötetes Deutsches Wörterbuch anyagának gyûjtését és szerkesztését. (1786-ban született.)
140 éve, 1859-ben született PALÁGYI MENYHÉRT filozófus, irodalom-történész, kritikus. Fôleg ismeretelméleti és logikai problémákkal foglalkozott. (1929-ben halt meg.)
75 éve, 1924-ben halt meg JEAN-PIERRE ROUSSELOT francia nyelvész. az eszközfonetika megalapítója, nyelvföldrajzzal is foglalkozott. (1846-ban született.)
250 éve, 1749-ben született DOMENICO CIMAROSA itáliai zeneszerzô, a vígopera mestere. 64 operát, számtalan oratóriumot, kantátát, zongoraszonátát írt. (1801-ben halt meg.)
175 éve, 1824-ben született SZABÓ KÁROLY bibliográfus, történész, kolozsvári egyetemi tanár. A régi magyar irodalom alapvetô kézikönyvének szerzôje (Régi magyar könyvtár). Jelentôs forrásfeltáró munkája is (Magyarország történetének forrásai, 4 kötet). (1890-ben halt meg.)
120 éve, 1879-ben született PAUL KLEE svájci festô és grafikus. Absztrakt stílusával új jelképeket és kifejezôeszközöket teremtett. Felismerte a gyermekrajz esztétikai és pszichológiai jelentôségét. Nagy hatást gyakorolt az expresszionista és szürrealista mozgalmakra. (1940-ben halt meg.)
40 éve, 1959-ben halt meg RÁTH-VÉGH ISTVÁN író, számos népszerû mûvelôdéstörténeti könyv szerzôje. (1870-ben született.)
505 éve, 1494-ben halt meg MATTEO MARIA BOIARDO olasz költô. Fô mûve az Orlando Innamorato (1506) c. lovagi eposz, amelynek történetét Ariosto folytatta tovább. (1441-ben született.)
75 éve született MICHAEL TOURNIER francia író, esszéista, mûfordító, fotómûvész. Péntek, vagy a Csendes-óceán végvidéke c. regényével elnyerte a Francia Akadémia Nagydíját, Rémkirály címû regénye Goncourt-díjat kapott.
Lassan letûnôben van az 1999-es esztendô, advent–karácsony ünnepvárásából azonban kiemelkedik egy egyháztörténeti évforduló: 350 éve hunyt el Gyulafehérváron Geleji Katona István, Erdély kilencedik református püspöke. Érdekes kor érdekes egyénisége volt, aki küzdelmes életével szinte máig hatóan meghatározója, alakítója volt az erdélyi református egyház belsô szervezôdésének. A róla szóló megemlékezésben elôször Marosvásárhelyhez kapcsolódó "emlékét" emelem ki.
A marosvásárhelyi Gecse utcai egyházközség tulajdonában van egy 363 éves könyv, amelynek címlapján ez áll: Öreg Graduál. Ez egy 572 énekbôl álló gyûjtemény, benne megzenésített bibliai szövegek, zsoltárok találhatók, méghozzá versbe szedve. Abban az évben, amikor ez a könyv megjelent (1636) Geleji Katona István szerkesztésében és I. Rákóczi György fejedelem mecénási jóvoltából, a református templomokban nem volt orgona. Már az 1567-es debreceni zsinat úgy határozott, hogy az élô, személyes ének fejezi ki igazán az Isten dicsôítését. Ehhez a személyes Isten–ember énektalálkozáshoz – úgy gondolták akkor – nincs szükség hangszerre. A könyv elôszavában olvasható, hogy anyanyelven, érthetôen kell Istent dicsérni az éneklésben. Erdélyi zene- és egyházkultúránknak ez a ritka kincse 350 évig szinte használhatatlan volt, mivel ún. négy vonalrendszeresként készült, szemben az elterjedt öt vonalrendszeressel. Csak 1986-ban írták át a ma is használt öt vonalrendszerre, de közkinccsé tétele még várat magára. A csak 200 példányban mgjelent Öreg Graduál egy részét I. Rákóczi György fejedelem dedikálta és vitte vagy vitette el az akkori nagyobb és jelentôsebb erdélyi gyülekezeteknek. Geleji Katona István negyedfél százados emléke talán leginkább az Öreg Graduál alapján maradt fenn.
1589-ben született Gelejen, innen örökölte elônevét is. Hétéves korában kóborló tatárok lopják el, eladják a törököknek, édesanyja egy hónap múlva talál rá és váltja ki a szolnoki rabszolgapiacon. Édesanyja akkor megfogadja, hogy fiát papnak neveli. Hatvanéves, amikor megjelenik egy három kötetes prédikáció-gyûjteménye, de ez a könyv még akkor is címében hordozza azt a megrázó gyermekkori eseményt; könyvének címe A váltság titka.
Több helyen is tanult, melyek közül csak Göncöt és Sárospatakot említem meg. Ezek után Beregszászon lett rektor, majd kétszer is beiratkozott a heidelbergi egyetemre. Másodszor Bethlen Gábor fejedelem unokaöccsének, Bethlen Istvánnak, a késôbbi váradi fôkapitánynak nevelôjeként. Hazatérte után (1621-tôl) a fejedelem udvari papja lesz, sôt Bethlen Gábor halála után az ôt nemsokára követô I. Rákóczi György fejedelem mellett is udvari lelkész, míg 1633-ban a nagyenyedi zsinat úgy választja meg az akkor 44 éves Geleji Katona Istvánt püspöknek, hogy jelen sincs a zsinaton.
Püspöki szolgálatát meghatározta mély evangéliumi hite, széles körû tudományos felkészültsége. Jelentôs egyik nyelvészeti munkája, a Magyar gramatikátska, amelynek alcíme Avagy az igaz magyar irásban és szollásban kévántató néhány szükséges observatiok. Ebben a könyvében Geleji Katona István az ún. etimológiai helyesírást és szóalkotást alkalmazza, ami késôbb széles körben terjedt el.
Hitéért és egyházáért bátran küzdô ôrálló volt, aki egyik levelében ezt írja, "én senki vétkét, még a fejedelmekét sem ... lelkiismeretem s erôs hittel való esküvésem ellen nem szoktam takargatni."
Életének és életmûvének egyik legfontosabb állomása az 1646-os szatmárnémeti zsinat, amelyet ô hívott össze. Sajnos, a zsinatról nem készült jegyzôkönyv, de a püspök Gyulafehérvárra való hazamenetele után emlékezetbôl 30 pontban összefoglalta az ott elhangzottakat. A 3. pontban kimondták egy kánonkönyv (törvénykönyv) és egy református istentiszteleti rendtartás (liturgia) kidolgozását. Az erdélyi református egyház ennek az évnek (1999) szeptemberében rendelte el az új, ma már 43 országra érvényes istentiszteleti liturgia bevezetését, és éppen most várjuk az új Kánon nyomdai kivitelezését. Íme, mennyire máig hatók vagy ma is élôk a Geleji-kori egyházi események.
Egyébként az a kánon 1646 végére elkészült, az 1649-es marosvásárhelyi zsinat vezette be és 1881-ig volt érvényben. A 100 cikkelybôl álló kánon ilyen elôírásokat tartalmaz, mint például a 6., amely elôírja a lelkipásztorok számára, hogy szerezzenek maguknak Bibliát. A 42. pedig elôírja, hogy a prédikáció anyanyelven szóljon, "és pedig mûvelt és ékes, de nem felette finom és képes nyelvezettel, hanem népszerû, érthetô és nem elmefitogtatásra, hanem a hallgatók épületére irányzott beszéddel – s egy beszédet sem szabad egy órai idônél továbbnyújtani".
Szerény, egyszerû körülmények között élô, nagy munkabírású, de inkább magányos püspök volt. Idônként önkényes intézkedéseivel ellenségeket is szerzett magának. Beleszólt a lelkészek magánéletébe is, sôt hivatalból áthelyezte ôket, arra hivatkozva, hogy a megfelelô helyre megfelelô embert kell alkalmazni.
Élete Erdély aranykorára esik, amikor egy erôs, élô és alkotó közösségben egyháza, népe és hazája szolgálatára tette fel életét. Errôl így vall élete végén tett nyilatkozatában: "Ennyi jótéteményért az irgalmas Istennek örökkévaló hálával tartozom, aki tôlem azok közül, mik e világi élet boldogságához szükségesnek látszanak, semmit sem tagadott meg, kivéve a gyermekeket, akiknek helyébe talán könyvekkel boldogít engem".
Kamaszkoromban Kolozsváron az Erzsébet út tetején laktunk. Nem messze tôlünk, a Kárpát utcában volt egy fûszerüzlet és pékség, a Landeszmann. Szombatonként ide vittük a szakajtóban a kenyértésztát sütni. Itt láttam elôször csólentet, de csak kívülrôl. A sólet zsidó ünnepi étel, Kolozsváron csólentnek hívják, úgy tudom, itt is. Ott sorakozott a sok cserép- és ércedény, barna papírral lekötve. Miután a kenyértésztát bevetették, a kemence szájában helyezték el az ünnepi csólenteket. A csólent megkóstolásáig még négy év telt el. Egy kedves tanáromnak és atyai barátomnak segítettem a szobrát önteni. Úgy éjfél felé kopogtattak és belépett a szomszéd egy tál párolgó csólenttel. Fáradtak és éhesek is voltunk, a legjobbkor jött. Ô volt a New York kávéház fôpincére, kedves, mosolygós zsidó ember volt, gyakran belátogatott hozzánk a mûterembe, igen kedvelte a mûvészetet. "Mûvész urak, ezt nyugodtan fogyaszthatják, mert ebben nemcsak libahús van, hanem egy kis malachús is" – jegyezte meg pajkosan. Fenséges volt, azóta is összefut a nyál a számban, ha rágondolok.
Csólent 6 személyre: Hozzávalók: 1 kg hús (liba, tyúk vagy ruca) comb és püspökfalat, egy negyed kg füstölt is legyen, majorság vagy növendékhús. Készíthetjük marhaszegybôl, negyed kg füstült hátszínbôl vagy oldalasból. 1 liter paszuly (nagyszemû fehér vagy tarka gránát, én a májpaszulyt szeretem), 1 csésze gersli (árpakása), 3 kanál libazsír vagy olaj, 1 murok, 1 petrezselyem, 1 fej hagyma, 1 fej fokhagyma, törött bors, 1 ek. paprika, fûszerezhetjük még babérlevéllel, bazsalikommal vagy tárkonnyal, ízlés szerint só. Töltött libanyakat is szoktak beletenni. Elkészítés: a paszulyt megszemeljük, és egy éjszakára beáztatjuk. Cserép vagy zománcos ércedényt használunk. A hagymát apróra vágjuk és rózsaszínûre pirítjuk a zsiradékban, paprikával megszórjuk. A paszulyt leszûrjük és beleforgatjuk, hozzáadjuk a húsokat (a marhát szeletelve) puhulási sorrendben, majd vízzel felöntjük, a murkot, petrezselymet egyben tesszük bele, majd a maradék fûszereket is beleszórjuk, sózzuk. Kavarni nem szabad, csak rázogatni. Mikor a húsok félig megpuhultak, beletesszük az árpakását. Vízzel még felöntjük, hogy három ujjnyira ellepje. Ekkor lehet beletenni a töltött libanyakat, ha akarjuk. Alufóliával lefedjük és kemencébe tesszük vagy lerbe. Lassú tûzön 3-4 óráig sütjük. A murkot és petrezselymet kivesszük, azt nem tálaljuk. Sarvalt káposztát adhatunk mellé.
Töltött libanyak csólenthez: Hozzávalók: 1 libanyak bôre. Töltelék: 2 zsemle, tej, 3 tojás, törött bors, 1 csokor petrezselyem, só. Elkészítés: tisztítás után a liba bôrét egyben lehúzzuk és az egyik végét cérnával bevarrjuk. Két tojást keményre fôzünk, a zsemléket tejbe áztatjuk. A tojásokat kockára várjuk. A kicsavart zsemlét felmorzsoljuk a tojáskockákkal, a nyers tojással, sóval és fûszerekkel összedolgozzuk. A libanyakat megtöltjük, majd levarrjuk. Csólent után a Carmel bort ajánlom, de ha éppen nincs, a küküllômenti szürkebarát sem rossz ebben az ökumenikus világban.
Egészségükre!
Januártól november végéig 50,4, a november végével zárult elôzô 12 hónapban pedig 53,7 százalék volt az infláció – közölte pénteken a bukaresti statisztikai hivatal. A közzétett adatok szerint a havi drágulási ütem októberben 4,2, novemberben 4,0 százalék, az idei havi átlag november végéig 3,8 százalék volt. Jegybanki illetékesek nem hivatalos elôrejelzései szerint 1999-ben az év végi infláció elérheti az 55 százalékot a tavaly mért 40,6 százalék után – írta a Dow Jones gazdasági hírszolgálat. Novemberben az élelmiszerek 3,4, a szolgáltatások 2,5, a fogyasztói termékek 5,3 százalékkal drágultak az országban.
Hosszútávú együttmûködés az UNICEF-fel
Az UNICEF és a román kormány a külügyminisztérium székházában aláírta a 2000–2004-re szóló kooperációs kerettervet – mutat rá a külügyi közlemény. A következô évekre szóló kooperációs program alapját képezô dokumentumokat Nora Godwin romániai és mondáviai UNICEF- reprezentáns, míg a román kormány részérôl Mihail Dobre külügyi vezérigazgató parafálta. A kooperációs program fô célkitûzése, támogatni a román kormányt, hogy az átmenet nehéz idôszakban valamennyi gyermeknek, inkluzíve a nehéz helyzetben levôknek, biztosíthassa a családi légkört. A program három fô területre oszlik: gyermekvéádelem, egészség és a gyermek és a nôk kellô táplálkozásának szavatolása, valamint családnevelés.
Politikusok elsô összejövetele
A "Demográfiai valóság – nemzeti tragédia" volt a politikai vezetô nôk elsô összejövetelének központi témája. A több politikai pártot képviselô vezetôk nô- találkozójára csütörtökön került sor a G7 esélyegyenlôségért küzdô csoport védnökség alatt. Az összejövetelen Mihaela Muraru- Mandrea, a Román Humanista Párt reprezentánsa úgy vélekedett: "a humán biológiai alap" megôrzését célzó nemzeti konszenzus a politikailag és állampolgárilag elkötelezett nôk közös akciója révén valósítható meg. Az elkötelezett nôk közös akciójának célja lenne a családalakítás és megszilárdítás feltételeinek biztosítása. E távlat megvalósítása érdekében a szervezet a családproblematika újszerû megközelítéséért fog küzdeni, továbbá a nôk jogállásának az Európai Unió szabványainak megfelelô javítására fog kezdeményezéseket elôterjeszteni.
Idén a svéd parlamentben tartott ünnepségen – egy nappal a hivatalos Nobel-díjak átadása elôtt – két személy, illetve két szervezet kapta meg az 1980-ban létrejött Right Livelihood Foundation magánalapítvány elismerését és a vele járó 600-600 ezer koronát. Juan Garces, Salvador Allende néhai chilei elnök munkatársa volt az, aki az áldozatok képviseletében eredetileg elindította az Augusto Pinochet volt chilei diktátor ellen jelenleg is folyó bírósági eljárást, keresetei áttörést jelentettek a népellenes bûntettek büntetlensége elleni harcban. Hermann Sheer német szociáldemokrata képviselô, az Eurosolar Egyesület alapítója a non-fosszilis és nem nukleáris, azaz megújuló energiaforrások kutatásában és fejlesztésében elért eredményeiért kapta a kitüntetést. A Helyes Életmód Díjában részesült a kubai Szerves Mezôgazdaság Csoport, valamint a kolumbiai COAMA-szervezet, amely az Amazonas térségében élô indiánok életkörülményéinek javításáért küzd.
Beregszászi színtársulat Budán
Csehov három egyfelvonásosát adja elô a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház szombaton Budán, a Szakszervezetek Fôvárosi Mûvelôdési Házában. A beregszásziak elôadásával zárul a Vendégségben Budapesten – Határon Túli Magyar Színházi Esték idei rendezvénysorozata. Az idén a szabadkai, az újvidéki, a kolozsvári és a nagyváradi teátrum társulata vendégeskedett Budapesten.
Magyar elnök az amerikai kémikusok szövetségében
A magyarországi születésû Attila Pavlathot választották meg az amerikai kémikusok 159 ezer tagot számláló szövetsége (American Chemical Society) elnökévé. Pavlath jelenleg az amerikai mezôgazdasági minisztérium alkalmazott vegyészeti kutatóintézetének dolgozik, a kaliforniai részlegen. Számos szakmai kitüntetés birtokosa, több mint száz szakcikket jelentetett meg folyóiratokban, szakkönyvek szerzôje, illetve társszerzôje, és 25 szabadalom fûzôdik nevéhez. A Budapesti Mûszaki Egyetemen 1952-ben vette át mérnöki diplomáját, tudományos fokozatot 1955-ben szerzett a Magyar Tudományos Akadémián.
Ungureanu nem lehet az év legjobbja
A Román Torna Szövetség a szóbeli feddést követôen meglehetôsen drasztikusan reagált Corina Ungureanu Playboy-fotózására: egyszerûen levették a tiencsini világbajnokságon csapataranyérmet szerzô versenyzôt az "év sportolója" díj jelöltjeinek listájáról. A vb után visszavonult Ungureanu cselekedetérôl kezdettôl fogva megoszlottak a vélemények, de a szövetség azonnal helytelenítette azt. Ennek egyenes következménye a csütörtöki "kizárás".
Kedvezményes húsárak Magyarországon
A nyugdíjasok és a nagycsaládosok számára idôlegesen, 8-10 százalékkal csökkenti a magyar fôvárosban a sertéshús árát hétfôtôl a Budapesti Húsnagykereskedelmi Közös Vállalat saját Soroksári úti telephelyén – mondta Ináncsy Miklós vezérigazgató csütörtökön az MTI-nek. A társaság az idôleges árengedményt az ünnepek alkalmából december 31-ig adja a nyugdíjasoknak és a nagycsaládosoknak. A tôke- félsertés ára az akció alatt 470 forint lesz kilogrammonként. Így a vevôk mintegy 2000-3000 forintot takaríthatnak meg egy átlagos, 28-31 kilogrammos félsertés vásárlásakor. Egy félsertést több vevô is elvihet, de egyben kell kifizetniük.
A Cartographia Kft. megjelentette a Morando Visconti olasz hadmérnök által 300 éve készítette Mappa della Transiualina, azaz Erdély térképe fakszimile kiadását, amelyet sajtótájékoztató keretében mutattak be csütörtökön Budapesten, a Magyar Újságírók Szövetségének Székházában. A kiadás alapjául a Brukenthal- gyûjtemény részét képezô nyomólemezekbôl 1936-ban készül lenyomat szolgált, amelyet a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára bocsátott a Cartographia rendelkezésére. Az úgynevezett fôtérkép hátoldalán melléktérképek, várrajzok és városalaprajzok is tanulmányozhatók. A tudománytörténeti szempontból igen értékes "forráskiadványt" 7 ezer példányban adta közre Cartographia.
Karácsonyi képzômûvészeti aukció
Neves Maros megyei képzômûvészek alkotásait vásárolhatják meg az érdeklôdôk a megyei RMDSZ és EMKE karácsonyi aukcióján. Az eladásra szánt alkotások december 15-17-én, 9-17 óra között tekinthetôk meg a marosvásárhelyi unitárius egyházközség tanácstermében. Ugyanitt kerül sor az árverésre december 18-án, szombaton 17 órától. A bevételt az adományozó mûvészek a 2000-ben felállítandó Petôfi- szobor kivitelezésének támogatására ajánlják fel. Azok a képzômûvészek, akik alkotásaikkal még beneveznének az aukcióra, megtehetik naponta 9-13 óra között az unitárius egyház titkárságán (Bolyai tér 13. szám)
Trichinózis-eseteket jelentettek
December elejétôl megyénkben 11 esetben jelezték az állatorvosi rendelôk, ellenörzô pontok szakemberei, hogy a frissen vágott sertés húsa Trichinellával fertôzött. Legtöbb esetet Mezôzáh, Marosludas, Mezôrücs, Koronka környékérôl jelentettek – tájékoztatott Rusu Ioan, a megyei Állategészségügyi Igazgatóság igazgatója, aki arról is beszámolt, hogy a megyeszékhelyen – a Cuza Voda utcai nagypiacon, a kövesdombi, a Gyémánt (Diamant), a volt november 7-i piacon – és a városokban levô állategészségügyi pontoknál hétfô-szombaton 8-17, vasárnap 8-15 óra között fogadják a lakosságot. A vizsgálat ingyenes.
Ma 8,30 órától a Bolyai Farkas Líceumban megnyitják a harmadik alkalommal megszervezett Hegyi Lajos- Emlékversenyt. Az idei matematikai megmérettetésre csíkszeredai, kolozsvári, nagyváradi, nagybányai, segesvári, sepsiszentgyörgyi (kézdivásárhelyi) , szatmárnémeti, székelyudvarhelyi (székelykeresztúri) és marosvásárhelyi (a Bolyai és Papiu középiskolákból) csoportok jelentkeztek. A verseny elnöke dr. Kiss Elemér, aki a vetélkedô ideje alatt Bolyai János matematikai munkásságáról tart elôadást a jelenlevô szaktanároknak – tájékoztatott Dáné Károly szaktanfelügyelô, szervezô tanár.
Karácsonyi bazárt és cukrászdát szervez a marosvásárhelyi Waldorf óvoda és a 14-es számú napközi otthon. Az érdeklôdôk ma, de. 10 órától a szülôk és gyerekek által készített egyedi ajándéktárgyakat, süteményeket vásárolhatnak a kövesdombi piac mellett (Ion Buteanu 18. szám) levô napközi otthonban.
A marosvásárhelyi Conel értesíti a lakosságot, hogy december 13-án, hétfôn 8-14 óra között szünetel az áramszolgáltatás Marosvásárhelyen a Szabadi utcában (a benzinkúttól az utca végéig). December 14-én, 8-17 óra között nem lesz villanyáram a Nordului utcában, míg ugyancsak kedden, valamint szerdán 8-17 óra között szünetel az áramszolgáltatás a Predeal utcában (a Dózsa György utca és a Legelô utca közötti szakaszon), a Kertészek, az Avas- köz és az Agyagos-köz utcákban.
A 15 lakótársuláshoz tartozó tömbházak lakói 2 milliárd lejnyi közköltséggel tartoznak a dicsôszentmártoni közüzemnek. Jelenleg a tömbházlakásokban kétnaponta van melegvíz-szolgálatás, s naponta 5-9, 12-14, 19-22 óra között biztosítanak fûtést – tájékoztatott Ani Vasile igazgató, aki arról is beszámolt, hogy Dicsôszentmártonban nagyon sok személy jogosult az állam által meghatározott fûtéspótlékra, de a helyi polgármesteri hivatalnak nincs anyagi alapja biztosítani ezt a támogatást. Amennyiben a lakosság továbbra is késve, sôt egyáltalán nem törleszti adósságát, megtörténhet, hogy ismét meleg víz nélkül maradnak a tömbházlakások – nyilatkozta a közüzem vezetôje.
A hét elején a megyei Gyermekjogvédô Igazgatóságot felkeresték az amerikai-orosz Children’s Hope Chest alapítvány képviselôi, akik felajánlották: támogatnák a marosszentkirályi komplexum építésének befejezését. A megyei tanács által terveztetett és készíttetett, eredetileg gyeremekotthonnak szánt létesítmény építése az anyagiak hiánya miatt maradt félbe. Az említett alapítvány családi otthont szeretne létesíteni, ahol hivatásos pótszülôk árva és elhagyott gyerekeket nevelnének. Tervek szerint az alapítvány képviselôi január közepén a megyei tanács elnökével találkoznak – tudtuk meg Domby Károlytól, a megyei Gyermekjogvédô Igazgatóság igazgatójától.
A háztáji gazdaságban, természetes takarmánnyal nevelt sertés (biodisznó) feldolgozásáról tart elôadást Deé István agrármérnök december 15-én, szerda délután 4 órától az RMGE székházában (Laposnya utca 23. szám). A találkozót a marosvásárhelyi Biokultúra Egyesület szervezte. Belépés ingyenes.
Szilveszteri Hahota-kabaré bemutató
A Hahota Színtársulat december 22-én, szerdán este 7 órakor Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében mutatja be A mohácsi vész címû kabarémûsorát, amelyben Rejtô-bohózatok – A központi ügyelet, Rózsa, a lovag, Az élô halott, A mohácsi vész – szerepelnek. Az elôadás rendezôje Szélyes Ferenc színmûvész. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.
Az elmúlt héten Marosvásárhely térségébôl 56 pillanatnyi és 71 napos levegômintát gyûjtöttek be. Határérték-túllépést nem észleltek. A fent említett idôszakban a Maros három ellenôrzô szelvényébôl 21 vízmintát gyûjtöttek. Marosvásárhely felett nem észleltek határérték- túllépést, de Marosvásárhely alatt az ammónium-ion értéke, míg Csapónál az ammónium-ion és a nitrátion értéke átlépte a megengedett értékeket. A túllépések a marosvásárhelyi Azomures Rt.- tól és a nem megfelelôen tisztított szennyvíz- beömlésekbôl származnak.
Molnár Dénes: mûvészként, magyarként, székelyföldi születésû grafikusként indult vándorútra ceruzával, ecsettel templomot menteni, azaz átmeneti Árpád-kori értékeinket romboló szándék elôl a mûvészet dimenziójába. Így született híressé vált sorozata, nevezvén magát újból sorozatok emberének. Epitheton ornansa lenne ez a mûvésznek, aki csillagképekben is elidôzik emberlétünk titkait fürkészve? Annyi bizonyos, hogy múzsáink sugallata sajátos nemzeti sorsot is jelez. Honfoglaló népét Árpád nem árkádiába vezette. Lepkefogásból, idillbôl virányos, csalogánydalos mezôkön a magyar mûvésznek jutott mindétig a legcsekélyebb lehetôség. Hisz gyakorta tûzbôl, vérzivatarból, halál csontkezébôl kellett a Szépséget kimentenie. Erdélyi magyar festô- és grafikusmûvésznek így lehet szellemôseként a várvédô, kardos poéta Balassi Bálintot is megnevezni. Változó idôkben — úgy tûnik föl — változatlan vonása ez a magyar esztétikumnak. Németh László úgy hívta: sorsnyomás. Törvénye Molnár Dénesnek is.
a lelked mélyébe!
Hasonlatosan a nagyszalontaihoz, útfélre vágott a sors kereke. Modern-parlagi fogalmazásban engem is meglegyintett a privatizáció szele. Annyira, hogy már reggel szédülve ébredek és sorsom adta képtelenségemben rágyújtok az elsô cigarettára; füstjével senkit sem zavarok – én már megszoktam. A sötétítô szélein átszüremlik a pirkadat s a közeli iskolába igyekvô bakalódó gyermekhang is tudatja, nyolc óra fele lehet. Elrántom a sötétítôt, s új világot látok: pilinkál a hó. Ugyan még csak szerényen, ritkásan, a sötétzöld fenyôfa hátterén követni lehet a
libbenô hópelyheket. Hát eljött évezredünk utolsó tele?
Abban spekulálok: borotválkozzak vagy ne. Kenyerem még maradt a tegnapelôttrôl s már annyira száraz, holnapra is jut, nincs szándékomban a lakásból kimozdulni, s pengespórlásból is inkább vakarózok.
Beetetem a kotyogót s várom a duruzsolást; már meg sem rendít, hogy látom a kávésdoboz alját – hozzászokom.
Kortyolgatom a kávét, eregetem, a füstöt s más dolgom nem lévén, vakvágányra sodródott életem további értelmét próbálom kibogozni – megfordítva a mondást: ha már "sum", akkor tessék "cogito". Annyira amennyire.
Bezzeg másképp teszi a miniszterelnökünk! De ô tanult ember, okos ember, verseket is ír s egy más világ szféráit is érintô kinyilatkoztatása furcsa gondolatokra serkent.
– Uraim, a tizenkettedik órában vagyunk!
Nocsak. Egy éve még úgy gondoltam: drámai helyzetünket ecsetelendô, költôi metaforát használt. Az utolsó órában vagyunk, s ha nem reformálunk, akkor elveszünk, mindnyájunknak befellegzett, eljött az utolsó ítélet. Eddig volt. Pont. Apokalipszis után nincs kinek mérni az idôt, s hacsak nem a greenwichi idôt akarta tudatni, akkor már egy perce benne lennénk az idôtlen idôben. Hm!
Öreg Európánk eme huzatos sávjában, emlékezetem óta csupa bibliaolvasó vezetôk voltak. Mert meg van írva: "boldogok a szegények...". Ez a passzus tetszhetett meg a marxista csizmadiának is, ô már akkor tudta, hogy a szegénység legmeggyôzôbb diplomája az éhhalál, de szorította a rendszer ideológiája s kevéssel célja elôtt vértanúvá lôtték.
Más az ábra a mostani demokráciában, s a Szent Könyvre hivatkozva töretlen lendülettel visznek az örök boldogság felé. Hogy már egy perce benne lennénk, miniszterelnökünk csak tudja. Két világ határán állhat, s jó rálátásból könnyû. Egyik felével dorgál: vessétek meg a gazdagságot, csak a száraz kenyeret és tiszta forrásvizet! Milliós fizetésének keresztjét helyettünk is cipeli, vértanú akar lenni – odaát. Másik felével óva figyelmeztet: éberség, lelkeim, galaktikánk sarkán most fordult be Lucifer, nehogy valamelyikünket is sanda ármánnyal megrontsa. Mert a lelkünk már bolyong a zuzmarás ûrben, bûnös gyomrunk csak sajnálatos idôzítésbôl korog idelent. A testet a lélektôl még nem sikerült tökéletesen elválasztani, de tizenötezer szakember fogja tanulmányozni, hogyan ne kelljen kenyér...
S hallok egy nagyon is földi, sivító hangot, mint mikor újságpapírral dörzsölik az ablakot. Ilyen idôben ki pucol ablakot? Rá is nézek. A primör tél ugyancsak nekilódult s követeli jussát; a fák ágain már itt-ott megtelepülô, sûrûn alázúduló fehér pehelykavalkádot látok. S megismétlôdik a hang, de már elnyújtva – lélek van benne.
S meglátom a gazdáját. Egy apró, zsemleszínû kutyát, olyan gazdátlan, senki kutyáját, kinek kevés szava lehetett a kutyatársadalomban. De most nyûszít, fájdalmasan szûköl, nagyon odavan. Nyakát mereven elôrenyújtja s két kicsi mellsô lábaival lassan kapaszkodva vonszolja béna hátsó felét. Egyhuzamban egy métert halad, olyankor csendben van, csak a pihenôknél vonít keservesen; fejét ide-oda lóbálja, mintha minden oldalról várná a segítséget.
– Szegény kutyus – mondom a függöny mögül halkan, mintegy magamnak. Egybôl rámnéz – szemében szánalmas könyörgés –, meg is lepôdök. Lehetetlen, hogy meghallott volna, hisz suttogva mondtam. Eredeti irányától eltér s felém irányoz. Átkúszik a mélyebb bejáró ösvényen s az ablakom alatti pázsitra akar felkapaszkodni!
Két suhanc jön vihogva, a kisebbik megáll, fölé hajol.
– Te, csupa vér a hátulja, tegyem fel a fûre?
– Ne! Ne nyúlj hozzá, ilyenkor agresszív, megharap – mondja a magasabbik, aztán elszaladnak.
A kutyus ismét belekezd kálváriájába, felvonaglik a fûre, de a rózsabokor mellett elhagyja ereje s gyönge, erôtlen nyûszítéssel elnyúl; fejével rásimul a fûre, kicsi elsô lábait is széttárja – meg szeretne kapaszkodni valamiben. Sajnálkozva nézem. Szegény negyedben kóbor kutyának sem könnyû, hát még ha egy kocsikerék illyen nyomorúságot hoz rá. Szitáló esôvé fonnyadt a havazás, hûsítôleg, lázát enyhítôen permetez szaporán járó oldalára. Percekig nézem, nem mozdul. Utolsó órájában lenne?
Szomorú látvány, ha segítséget váró oktalan állaton nem tudunk segíteni – felbolydul a lelkiismeret. Könyv után nyúlok, de félóra múlva leteszem, nem rögzôdnek a szavak, a kutyusra gondolok.
Nincs ott. Elhúzom a függönyt, oldalra is fürkészek – sehol.
Másnap reggel kinyitom az ablakot. Kövér zúzmara fehéríti a füvet, arcomba hasít a fagyos éjszaka hûvös lehelete.
S szemem sarkából veszem észre. Közvetlen a konyhaablakom alatt barnállik kifli teste, tûnôdô pofácskája hû kutyus módjára jobb elsô lábára vetül s mintha cinkosan mondaná: itt vagyok, megvagyok, borzalmas éjszakám volt, de már nem érzek fájdalmat, csak igen gyenge vagyok, még egy kicsit alszom.
Bizonyára éhes, gondolom, mit is tudjak adni. Száraz kenyér nem való, valami meleg étel kellene. Szalonnadarabkákat, puliszkát s kevés maradt árvagulyást melegítek a lábasban.
Nyikordul a bejárati ajtó, a fölöttem lakó bácsi indul bevásárolni, de mielôtt a lépcsôn lemenne "kuszuzva" áthajol a beton virágtartón. Még egy kicsit nézi, aztán megkerüli a virágtartót, lehajol s elkomorult arccal egyenesedik föl.
Tekintetünk az ablakban találkozik.
– Hogyhogy? – csodálkozom. – Az elôbb néztem s azt hittem, hogy alszik.
– Éppen úgy is van, de ... meg van meredve.
A bejáró ösvényrôl még visszanéz.
– Neki már könnyû – mondja csendesen.
A teste nehéz volt. Két kézzel kellett fellendítenem a színültig telt szeméttárolóra. A hasára esett, ugyanúgy, ahogyan e földi életet elhagyta. Lábával feddôleg rám mutat s beszédes pofácskája is rámmerevül.
Nem tudta elmondani, mily gyötrelmes éjszakán esett át – én ennyire tudtam megírni.
A színész a mesterségének címerét a szívében hordja. Nincs az a hatalom, erô, földi és égi kataklizma, amely a választott mesterségétôl, hivatásától eltérítené. A lakásában csak egyetlen plakát — Bertholt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit! — emlékeztet arra, hogy egy kiváló színész otthonában beszélgetünk, mégis érzem azt a csodálatos hangulatot, ami valóban nagybetûs színházzá varázsolja az egész világot. Igaza van Marosi Ildikónak, amikor azt írja A Hét 1982. évi Évkönyvében: "Tarr László talán az egyetlen vásárhelyi színész, aki eleddig még minden szerepébôl kihozott valamit, bármilyen szürke írótoll alól kikerült epizódszereprôl volt is szó: életet lehelt belé."
— Született színész? — hallom Tarr László kérdését, majd a választ is: "Egy nagy fenét! Ezt az amerikai sztárok állítják magukról, hogy már négyéves korukban csak színésznek készültek, s minden álmuk az volt, hogy a színpadon lehessenek. Én például francia szakos tanárnak készültem, 1948-ban be is iratkoztam a Bolyai Tudományegyetem román—francia szakára, annak rendje és módja szerint el is végeztem két évet, s aztán jött a sztálinista ôrület, hogy nincs szükség idegennyelv szakos tanárokra. Rettenetesen el voltam keseredve. Együtt laktam két rendezô szakos diákkal, ôk odavittek Szabó Lajoshoz, s másnap már színis hallgató voltam. Nagyon örültek, hogy végre van egy olyan színészpalánta, akinek megvan az érettségije, s ráadásul még két évet egyetemre is járt. Akkoriban az Intézet növendékeinek fele esti tagozatra járt vagy éppen négy osztálya volt. Ennek lecsapódásai, utórezgései késôbb is meglátszottak: az egyik neves színészünk például soha nem tudta kimondani az ötvenes évek bûvös fogalmát, a "kombájnok" szót. Állandóan "kombajnokok"-at mondott."
De ettôl nem omlott össze a színház! Mert színházat a trapézon is lehet játszani, ha Tarr László-formátumú mûvészek forgolódnak a világot jelentô deszkákon. A legendás marosvásárhelyi Székely Színháznak éppen az volt a varázsa, hogy a Színház atmoszférája pezsdítôen hatott a város, az erdélyi magyarság szellemi életére. Mennyivel szegényebb lett volna ez a színház, ha 1954-ben Szabó Ernô nem húzza át Tarr László kihelyezési kérelmét, s történetesen Temesvárra kerül! Tompa Miklós, a Székely Színház direktora pontosan tudta, hogy olyan programot kell kidolgozni, amely vonzza a nagy színészegyéniségeket. Ezért hagyta ott Kovács György, Andrási Márton, Kôszegi Margit és Borovszky Oszkár a kolozsvári társulatot, az "elsô kôszínházat". Delly Ferenc és Szabó Ernô pedig a nagyváradi együttest. Volt még nagy aduja Marosvásárhelynek: ilyen szomjasan és ilyen szeretettel sehol nem fogadta a közönség a színészeket, mint Marosvásárhelyt.
Tarr Lászlónak erre is van egy "kádenciája": Tompa Miklós elsôsorban olyan színészeket hívott meg, akik a Marosvásárhelyen késôbb játszott nagy szerepeket korábban már játszották. A "gyémántcsiszolásra" azonban itt, Marosvásárhelyen került sor! Tarr László ahogy megérkezett, másnap már játszott Illyés Gyula Fáklyaláng címû darabjában, András huszár szerepében. Öt mondata volt, de az számára felért egy fôszereppel. Akkoriban természetes volt a hirtelen beugrás. Szabó Ernônek meghalt az édesanyja, a Tartuffe-ben helyette kellett beugrania. 24 óra alatt tanulta meg Orgon szerepét-szövegét. Fantasztikus élmény és erôpróba volt.
— A Székely Színház hiteles történetéhez viszont az is hozzá tartozik — száll felém Tarr László hangja —, hogy egymást követték a rosszabbnál rosszabb sztálinista darabok. Pitiáner szerzôk rettenetes darabjait kellett kínkeservesen eljátszani. Most jövök rá: 40 évet elraboltak a pályámból. Tompa Miklós idônként be-belopott egy-egy klasszikus szerzôt és darabot!
Mindez semmit nem von le a Székely Színház mûvész-színházként való minôsítésébôl!
Tarr László nemzedékek emlékezetében "Arturo Uiként" és "Fügedesként" maradt meg. 1976-ban volt Bertholt Brecht Állítsátok meg Arturo Uit! címû darabjának marosvásárhelyi bemutatója. (Rendezô Kincses Elemér.) Tarr Lászlónak pedig minden korábbit felülmúló sikert hozott a Vidám sirató egy bolyongó porszemért Fügedese mellett ebben a darabban nyújtotta legemlékezetesebb mûvészi teljesítményét. Arcjátékai, gesztusai azóta is követendô példák minden színész számára. Bravúros egyensúlyozással, nagyszerû ráérzéssel keltette életre a nevetséges gonosztevô és pszichopata groteszk és kettôs jellemképét. Kapkodó, furcsa kézfogásaira, zabolátlan és ugyanakkor gátlásos kitöréseire, cezáromániás gôgjére negyedszázad távlatából is pontosan emlékszem. Arturo Ui — Tarr Lászlónak is köszönhetôen — így vált a mindenkori diktátor, a megtestesült Gonosz örök érvényû szinonimájává.
A színházról, annak útkeresésérôl beszélgetünk lakótelepi otthonában.
— El tudom képzelni, hogy a színházat is privatizálják, s megveszi — mondjuk — egy mészáros. Olyan darabot kell játszani, amilyent a tulajdonos akar. Ezt '90 óta elmondom a színiseknek, de nem veszik komolyan.
— Majd elintézzük! — mondják. – De azt látom, hogy nem intézik el. Letészem a lantot. Az embernek el kell ismernie, hogy az idô letelt, vissza kell vonulni! Már csak az örök vadászmezôkön játszhatom el Arthur Miller Az ügynök halála címû drámájában Willy Loman szerepét.
Vajon így van-e? Tarr László most nyújthatna igazán emlékezetest. Mit kívánhatnék a Szentgyörgyi István, az életmû- és most az EMKE- díj mellé? Hogy lássuk még egyszer Tarr Lászlót a színpadon, s hagyjuk magunkat elbûvölni csodálatos játékától!
Ahány nézô, annyi lehetséges kritikus. Mindenkinek van véleménye, egyesek egyetlen szóba sûrítik, mások percekig képesek fejtegetni. Tollat nagyon kevesen ragadnak, hogy a színibírálat hálátlan és nehéz mûfajával próbálkozzanak. Évek óta fehér hollóként tartjuk számon azokat, akik kiállnak a hivatásos kritika barikádjaira, és türelmetlenül várjuk a harcos utánpótlás jelentkezését. Legnagyobb reménnyel a színmûvészeti egyetem teatrológia szakosai felé tekintünk, olykor számíthatunk is rájuk. Ezúttal is sikerült meggyôznünk két III. évest, hogy megfogalmazzák észrevételeiket a Tompa Miklós Társulat legutóbbi bemutatójáról. Dürrenmatt tragikomédiájának Kincses Elemér rendezte elôadásáról múlt szombati számunkban írt már kritikusainak doyenje, Jánosházy György, de érdekes tapasztalni, hogyan közelíthetô meg más-más szempontból ugyanaz a produkció.
Dürrenmatt "korszerûtlen komédiája", A nagy Romulus, talán sohasem volt aktuálisabb mint itt és most – amikor a kapitális katasztrófából kecmergünk, óhatatlanul a katasztrofális kapitalizmus felé, amikor a nemzetállam süllyedô tutajáról deklamálunk szavatosságukat vesztett hazafias szólamokat, miközben egy újabb, sötét kor árnyai vetülnek alattomosan ránk. Kétségtelenül tragikus felhangok is vegyülnek a dráma világszemléletébe, de nem tiszta tragikumról van itt szó, hanem egy, a nevetséges komplemenseként megjelenô, félelmetesen groteszk látásmódról: a bohóc festett vigyora egybemosódik a Halál cinikus mosolyával.
A nagy Romulus aktualitása tehát nyilvánvaló; kétségtelen ugyanakkor az is, hogy óriási felelôsséggel bír színpadra állítása is, s ez egy válságos idôszakból (talán) kifele tartó társulat, jelesül a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat számára, úgy tûnik, külön gondot jelent. A dráma ellentmondásos, sokrétû világában nehéz támpontokat találni a szerepek felépítésére, ezért kiemelt jelentôsége van a rendezô aktív és a színészek precíz közremûködésének, illetve a szerzôi szándékok fokozott figyelembevételének.
A dürrenmatti dramaturgia kulcsfogalma a paradoxon. Romulus figurája magában hordozza az ellentmondásosságot, a sokértelmûséget, ráadásul a szerzô olyan pontossággal építi fel ezt a színpadi alakot, hogy a nézôben csak fokozatosan alakuljon ki Romulus személyiségének lényege. Kezdetben csupán egy elmés, ironikusan szellemes, ám végsôsoron felelôtlen emberként jelenik meg elôttünk, lassanként pedig arra is ráeszmélünk, hogy kíméletlenül rideg és következetes cselekvéseiben. Romulus húsz éven keresztül játssza a pojácát, környezete mégsem képes rájönni, hogy módszer van ebben az értelmetlenségben. Csak jóval késôbb, a feleségével, Juliával folytatott párbeszédben derül ki, hogy milyen szándékok és meggyôzôdések lappanganak Romulus tettei mögött. Ugyanakkor a darab utolsó jelenetében, a germán törzsfôvel való találkozáskor, ellentmondás vegyül a császár eddig pontos és következetes viselkedésébe: egy pillanatig maga is hôssé válik (persze, akaratán kívül), amikor halálát követeli Odoakertôl. Igazi nagyságát viszont az adja, hogy elfogadja a germán vezér által kínált nyugdíjat.
A Romulust körülvevô szereplôk szintúgy ellentmondásosak. A keletrómai császár, Isauriai Zénó, a világ megmentésérôl papol, ám késôbb beéri annyival is, hogy hívô testtartásban a Római Birodalom nagy (h)ôseire gondoljon. Az impérium hadügyminisztere (Mares) a totális mozgósításban látja az egyetlen esélyt a birodalom megmentésére; nem sokkal késôbb pedig önfeledten horkol a tyúkudvar közepén. Hasonmód a lovasság prefektusa is, aki több napon keresztül lovagolt, hogy meghozza a hírt az utolsó császári seregek vereségérôl és képtelen elaludni a nyugtalanságtól, végül átalussza a birodalom bukását. Csupa inkompetens, vidéki alak, felelôsségteljes beosztásokban. Ez a világ valóban megérett arra, hogy felszámolódjon és megsemmisüljön, nem elsôsorban egy szebb jövô reményében, csupán az&