|
LI. évfolyam 287. (14338) |
1999. december 9., csütörtök |
Közlekedési zûrzavart okozó radikalizálódás és a kormányüléshez fûzött reménykedés nyomta rá a bélyegét országos szinten tegnap a vasutassztrájkra.
A szerda déli jelentések szerint a kolozsvári vasútigazgatósághoz tartozó területek kivételével – ahol a tiltakozás harmadik napjának reggeli óráitól teljesen leállt a munka – a többi területi igazgatóság hatáskörében a sztrájkolók biztosították a törvényekben elôírt vasúti szolgáltatások egyharmadát. De minden vidéki vasúti adminisztráció hatáskörébôl a tiltakozás radikalizálódásáról szóló hírek érkeztek.
Különösen nagy volt a zûrzavar és a bizonytalanság a fôvárosi csomóponton, ahol a grivicai karbantartó részleg a Traian Basescu közlekedési miniszter "makacsságával és kihívó magatartásával" magyarázott vadsztrájkja miatt az illetékes forgalomirányítók közül senki sem tudta megmondani, mikor és milyen irányban indulhat – ha egyáltalán elindulhat – legalább néhány hosszú távú belföldi és külföldi személyszállító szerelvény.
A grivicai karbantartók tiltakozása a jelek szerint országos szolidaritást váltott ki a vasúti közlekedés biztonsága szempontjából létfontosságú vidéki részlegek dolgozói körében.
Közben a sztrájkot kezdeményezô szakszervezeti vezetôk szerdán délelôtt egymás után elhangzott nyilatkozataikban a vasúti szolgáltatások törvényes egyharmadának biztosítását szorgalmazták és igyekeztek elhatárolni magukat a kolozsvárihoz esethez hasonló és "spontánnak" nevezett akcióktól. A médiában megszólalt érdekvédelmi képviselôk kompromisszum-készségükrôl és a kormányüléshez fûzött reményükrôl beszéltek.
Ezzel egyidejûleg a sztrájkot kezdeményezô érdekvédelmi szervezetet is felölelô Nemzeti Szakszervezeti Tömb (BNS) felkérésére Emil Constantinescu államfô "a nemzeti érdekekre" hivatkozva felszólította a kezdeményezésére néhány héttel ezelôtt létre hívott Gazdasági és Szociális Tanácsot, hogy sürgôsen vizsgálja meg a kialakult helyzetet és tegyen javaslatot a konfliktus feloldására. A kormány illetékese és a BNS vezetôi is a tárgyalásos megoldást sürgették. Lapzártáig a konfliktushelyzet feloldásáról nem kaptunk hírt.
Tegnap harmadik napja folytatódottk a vasúti dolgozók sztrájkja. A tarthatatlan helyzet ellenére sem közeledtek az álláspontok, szerdán még mindig 20%-os fizetésemelést javasolt a minisztérium és azt a szakszervezetek nem fogadták el. Következésképpen országszerte tovább folytatódik a sztrájk, továbbra is napi öt vonat érkezik és ugyanannyi hagyja el a marosvásárhelyi állomást. A vasutasok a minisztériumot szidják, mondván, a kialakult helyzetért mást nem lehet hibáztatni. Sokan közülük úgy gondolják, hogy a vasút eddigi átszervezése csak hátrányokkal és veszteségekkel járt, hiszen elég azt figyelembe vennünk, hogy az eddigi vezetôség, a vasút öt egységre való felosztása után, megötszörözôdött. Ez természetesen ötször annyi személy meglehetôsen magas fizetésének biztosítását jelenti és közben a tényleges munkát végzôk körében már rég szükség lenne személyzetbôvítésre, de arra a fent említett átszervezés miatt nem kerül sor. A fölös vezetôségi tagok bérébôl pedig jutna fizetésemelésre is, mondják, anélkül, hogy a jegyek árát emelni kellene. Ez persze csak egy elméleti számítás és nagy valószínûséggel az is marad.
A jelenlegi helyzetrôl Nistor Ioant, a marosvásárhelyi vasútállomás vezetôjét kérdeztük. Tôle tudtuk meg, hogy míg korábban egy átlagos napon a vasút bevétele a marosvásárhelyi állomáson meghaladta az 50 milliót, addig a sztrájk ideje alatt a befolyt összeg alig egymillió. Nem csoda, hiszen az átlagos 3000 utasból szerinte most csak mintegy 2-300-an ülnek vonatra egy nap alatt.
Ám nem csak a vasutat érik veszteségek. Az Állomás tér a nap túlnyomó részében kihalt, nem vesztegelnek taxik, nem telnek meg az utasellátók. Tehát a vasutassztrájk azokat a vállalkozásokat is érinti, amelyek a vasúti személyszállításból közvetve vagy közvetlenül hasznot húztak. Hasonlóképpen a vasúti teherszállítást igény bevevôk is nehéz helyzetbe kerültek. Tegnap például Marosvásárhelyen a központi lapoknak csak egy hányadát lehetett a standokon megvásárolni, éspedig azokat, amelyeket a Rodipet Kolozsvárról egy közvetítô cégtôl vásárol meg, amelyek azonban ez idáig vonaton érkeztek meg, most nem kaphatóak. Veszít vagy legalábbis elmarad a nyereségük tehát az említett lapkiadó cégeknek, a vasútnak, a Rodipetnek, az újságárusoknak. És mindenekelôtt, immár ki tudja, hányadszor, a lakosság húzza a rövidebbet.
Ezzel szemben az utasszállítás más formáiból megélô vállalatok nem könyvelnek el látványos nyereséget. Mint azt már korábban jeleztük, a távolsági autóbuszokon nem jelentôs az utasok számának növekedése. Hasonlóképpen a Tarom járatait sem lepik el az utazni vágyók. Marosvásárhelyrôl például a megszokott 10-15 utas helyett most 24 utas repül általában Bukarestbe, de arra még nem volt szükség, hogy növeljék a járatok számát. Marosvásárhelyen nem volt olyan utas sem, aki igénybe vette volna a felajánlott kedvezményt, amelynek alapján ha elôre megvásárolta vonatjegyét a Tarom a különbözet kifizetése nélkül is szállította az úticéljához legközelebb esô repülôtérig. A kedvezmény természetesen a külföldön vásárolt vonatjegyekre is érvényes.
Az érintett hivatalok, irodák dolgozói egybehangzóan állítják: a sztrájk miatt meglepetésükre Marosvásárhelyen nem került sor hangoskodásra, szitkozódásra, veszekedésre. Az utasok tudomásul vették korlátozott lehetôségeiket, és próbálnak alkalmazkodni. Ki a pénztárcájába nyúl mélyebbre és repülôvel vagy saját személygépkocsijával utazik, ki idejébôl áldoz többet és a hézagos vasúti szállítást veszi igénybe, ki az útszéli ácsorgást választja és stoppol vagy ha teheti, otthon marad.
Segesváron a helyzet kevésbé áttekinthetô, mint Marosvásárhelyen, tekintettel arra, hogy Kolozsvárról és Bukarestbôl már tegnap egyetlen vonat sem érkezett. Befutott két személyvonat Kiskapus felôl, amelyek 11,20-kor és 15,34-kor Brassó fele távoztak illetve ezek párjai ellenkezô irányba 18,39- kor és 8,51-kor. Amennyiben a brassói igazgatóságon nem bénítják meg a többiekhez hasonlóan teljesen a közlekedést, úgy ma is ezekre a járatokra lehet számítani. De általában semmi biztossal és jóval nem kecsegtetik az utazóközönséget.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács (ET) szokatlan módon közös nyilatkozatban szólította fel szerdán Oroszországot arra, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat Csecsenföldön.
A strasbourgi felhívás nyilvánvalóan válasz arra, hogy Moszkva ultimátumban szólította fel a csecsen fôváros, Groznij polgári lakosait: vonuljanak ki a városból, ellenkezô esetben terroristának tekintik és megsemmisítik ôket.
A közös nyilatkozat szerint Moszkva nemzetközi kötelezettséget vállalt arra, hogy szavatolja az emberi jogokat és a betartja a nemzetközi emberiességi szabályokat – éppen ezért a három tekintélyes nemzetközi szervezet felszólította Oroszországot, hogy minden tekintetben tartsa tiszteletben ezeket a jogokat.
"Akármi legyen is Oroszország indoka, bármilyen rendôri vagy belbiztonsági tevékenységet folytasson is, az alapvetô emberi jogokat nem lehet figyelmen kívül hagyni" – áll a felhívásban.
A közös nyilatkozatot Mary Robinson, az ENSZ emberi jogi fôbiztosa, Max van der Stoel, az EBESZ nemzeti kisebbségi fôbiztosa és Walter Schwimmer ET-fôtitkár írta alá.
Az orosz katonai vezetés cáfolta, hogy "takarorodj vagy meghalsz" tartalmú ultimátumot intézett Groznij lakosságához. Mint Moszkvában állították, a csecsen fôvárosra hétfôn leszórt röplapok csak a fegyveres lázadóknak szólnak.
Az Európai Unió tagságára pályázó kelet- és közép-európai országok közül a lakosság arányában csak Románia, Lettország és Bulgária rendelkezik kevesebb személyautóval, mint Magyarország – derül ki egy statisztikából, amelyet az EU statisztikai hivatala (Eurostat) tett közzé kedden Brüsszelben. Romániában ezer lakosra 110, Lettországban 198, Bulgáriában 219, Magyarországon 220 autó jut tavalyi adatok szerint. Ezzel szemben Szlovákiában 222, Lengyelországban 230, Litvániában 265, Észtországban 312, Csehországban 358, Szlovéniában 412 kocsit birtokol minden ezer állampolgár. Az Európai Unió országaiban ezer lakosra átlagosan 447 autó jut.
A statisztikát az EU-tagországok állam- és kormányfôinek péntek-szombati találkozójára készítették: ennek második napján részt vesznek a tagjelölt államok vezetôi is. Az adatokból kiderül, hogy az egy fôre jutó bruttó hazai termék (GDP) Magyarországon csupán 49 százalékát éri el az EU-énak. E téren Bulgária áll a legrosszabbul 23 százalékkal, míg Szlovénia a legjobban 68 százalékkal. A kelet-európai államok közül megelôzi még Magyarországot Csehország 60 százalékkal, a többi ország jövedelme kisebb, mint Magyarországé.
Magyarországon 7,8 százalékos a munkanélküliségi ráta, szemben az EU 10 százalékos rátájával. Magyarországnál is jobb Románia (6,3) és Csehország (6,5) helyzete, majd Lengyelország (10,6), Szlovákia (12,5), Litvánia (13,3), Lettország (13,8) és Bulgária (16 százalék)következik.
Az éves infláció tavaly Románia 59,1 és Bulgária 22,3 százaléka után Magyarországon volt a harmadik legmagasabb, 14,3 százalékos. Az uniós átlag 1,3 százalék, ezt egyetlen kelet-európai tagjelölt sem tudta eddig megközelíteni.
Az EU-val folytatott kereskedelemben tavaly Magyarország és Csehország vett részt a legnagyobb arányban (2,2-2,2 százalék). Az EU közvetlen tôkebefektetései Magyarországon 1997-ben elérték a 8,12 milliárd ECU- t, ezzel Magyarország messze vezeti a listát a 7,66 milliárd ECU-val részesedô Csehország és a 7,165 milliárddal bíró Lengyelország elôtt – a negyedik helyezett Szlovákiában az EU már csupán 1,29 milliárd ECU-t fektetett be.
Az Európai Unió nem egy hatországos csoportot, hanem külön-külön hat országot hív meg várhatóan a csatlakozási tárgyalások megkezdésére az állam- és kormányfôk hét végi helsinki értekezletén – mutatott rá szerdai brüsszeli sajtótájékoztatóján Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke.
Az olasz politikus a csúcsértekezletre vitt bizottsági álláspontot ismertetve többször hangsúlyozta a tárgyalások folytatódásának egyéni jellegét. Azt is elismerte: a most bekapcsolódók számára megvan a lehetôség arra, hogy felzárkózzanak a tárgyalásokban a korábban bevont országcsoportokhoz. A brüsszeli bizottság készen áll arra, hogy a kívánt ütemben készítse elô a tárgyalásokat – tette hozzá.
A bizottság október közepén adta ki a bôvítéssel kapcsolatos javaslatait, és ezek az EU- tagállamok részérôl lényegében nem ütköztek ellenvetésbe. Szinte bizonyosnak látszik, hogy a kormányfôk el fogják fogadni azt a felvetést is: Törökország kapja meg a tagjelölti státust tizenkét, ezzel már rendelkezô kelet-, délkelet- és közép-európai országhoz hasonlóan.
Prodi szerdán nem tagadta, hogy kevés az esély arra: a helsinki csúcstalálkozón úgy döntenek, ne szûkítsék háromra a bôvítés elôtt lebonyolítandó intézményes EU-reformok körét. Az EU-tagországok mindegyike szerint a bôvítés elôtt három kérdést kell mindenképpen megoldani, köztük a jelenleg Prodi vezetése alatt álló bizottság reformját. Akadnak azonban olyan érvek – mások mellett Prodiék testületétôl és az Európai Parlamenttôl –, amelyek szerint a három témát össze kellene kapcsolni más reformokkal, például az Európai Bíróság vagy a számvevôszék összetételével.
A bizottsági elnök arra is rámutatott, hogy a reformok kidolgozásának és parlamenti ratifikálásának meg kell elôznie az elsô csatlakozásokat, hiszen azok még a bôvítés elôkészítéséhez tartoznak.
Kérdésekre válaszolva Prodi úgy vélekedett, hogy a helsinki csúcstalálkozón alapos megbeszélés várható a csecsen helyzettel kapcsolatban. Elismerte, hogy vannak olyan vélemények, amelyek szerint legfôbb ideje lenne az unió részérôl szankciókon elgondolkodni Oroszország ellen.
A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), mint a kormány határon túli magyarsággal kapcsolatot tartó szerve, kiegyensúlyozott érdemi párbeszédet folytat valamennyi kárpátaljai magyar szervezettel – közölte kedden a HTMH elnöke az MTI-vel.
Szabó Tibor a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ) 1999. december 4-én elfogadott nyílt levelével kapcsolatosan fejtette ki véleményét.
A BMKSZ közgyûlése szerint aránytalanságok mutatkoznak a kárpátaljai magyar szervezetek anyaországi támogatásában, ezenkívül nem értett egyet az Illyés Közalapítvány támogatási gyakorlatával, amely az álláspontja szerint megkülönbözteti a kárpátaljai magyar szervezeteket. A BMKSZ sürgette a támogatási rendszer teljes körû felülvizsgálatát, és a szervezetek közötti esélyegyenlôség megteremtését.
Szabó Tibor, a HTMH elnöke elmondta: a hivatal közvetlen napi kapcsolatot tart a határon túli magyar szervezetekkel, és ez érvényes a kárpátaljai magyar szervezetek esetében is. A HTMH vezetô munkatársai az elmúlt egy év során több mint tíz megbeszélést folytattak a BMKSZ képviselôivel, többek között olyan érdemi kérdésekben is, mint a kárpátaljai magyarok földtulajdonhoz való juttatása.
– A HTMH képviselôi részt vettek a BMKSZ által szervezett valamennyi összejövetelen és ünnepségen – közölte az elnök.
Szabó Tibor ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy sokszor a legalapvetôbb nemzeti ügyekben sem születik egyetértés a kárpátaljai magyar szervezetek között. Példaként megemlítette a sztálinizmus üldözötteinek emlékére tartandó ünnepséget, amely elmaradt, mert a szervezetek nem tudtak egyezségre jutni.
A HTMH elnöke kijelentette: az Illyés Közalapítványtól kapott információk szerint a kárpátaljai alkuratórium munkájában részt vesz a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma is, melynek tagja a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség is.
– A legutóbbi alkuratóriumi ülésen konszenzussal döntöttek a kárpátaljai pályázatok sorsáról, amit elfogadott, illetve megerôsített az Illyés Közalapítvány budapesti kuratóriuma is - mondta az elnök.
A moldovai parlament pénteken újabb miniszterelnök- jelölt kormányát utasította el, és ezzel felmerült az idô elôtti választások kiírásának eshetôsége.
A chisinaui parlament 101 tagja közül csak 48 fogadta el a moldovai kommunista párthoz tartozó Vladimir Voronin által összeállított kormányt, így az természetesen ne léphet hivatalba, bár csak néhány voks híján.
A történtek után Petru Lucinschi államfô az alkotmány értelmében elvileg feloszlathatja a parlamentet, mivel két héttel ezelôtt a törvényhozás már meghiúsította egy kabinet hivatalba lépését. (Azt a "csapatot" Moldova moszkvai nagykövete, Valeri Babucak vezette, miniszterelnök- jelöltként.)
Az ITAR-TASZSZ-nak nyilatkozva az államfô közölte: igen rövid idôn belül eldönti, hogy idô elôtti választásokat ír-e ki, vagy újabb próbát tesz egy újabb kormányfôjelölttel.
Az orosz hírügynökség forrásai szerint ha Lucinschi a második lehetôséget választja, akkor az újabb kormányfôjelölt nagy valószínûséggel Moldova jelenlegi minszki nagykövete, Nicolae Dudvu lesz.
Radu Vasile miniszterelnök nem vesz részt az Európai Néppárt vezetôinek Helsinkiben tartott tanácskozásán.
Victor Chiujdea, a kormányfô külpolitikai tanácsadója elmondta, hogy a miniszterelnök részint a román vasutasok általános sztrájkja, részint az ország középtávú gazdasági programjának sürgetô kidolgozása és a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének Bukarestbe érkezése miatt nem vesz részt az Európai Néppárt december 9-10-én zajló találkozóján, ahol jelen lesznek az Európai Unióba jelentkezett országok kormányfôi is.
A Nemzetközi Valutaalap küldöttségének mostani bukaresti útja meglepetésként érte a román vezetést, mivel november második felében a kormány illetékesei még úgy nyilatkoztak, hogy az idén már nem várható újabb IMF- küldöttség Romániában.
A címben szereplô kérdôjel többszörösen indokolt, még akkor is, ha a segesvári Nicovala vállalat tegnap délelôtti magánosítási versenytárgyalásán részt vevô két cég közül a segesvári Ro Alfa-Com Kft. a legjobb ajánlatot téve gyôztesen hagyta el a termet. Elôször: az eredményt az Állami Vagyonalap csupán három-négy nap múlva hitelesíti, amikor véglegesen sikerül ellenôrizni a német bank által kibocsátott garancialevél hitelességét, másodszor pedig a visszalépés lehetôségét maga a licit nyertese, a céget képviselô Ernst Knall pendítette meg lehetôségként.
Lássuk azonban a tényeket. A segesvári Nicovala vállalatot tegnap harmadszorra kínálták fel eladásra, miután az elsô két alkalomkor senki sem jelentkezett. Ezen távolról sincs mit csodálkozni, ha ismerjük a cég gazdasági helyzetét, eredményeit, felszereltségét. A Nicovala jelenleg mintegy 6 milliárd lej adóssággal rendelkezik, az év elsô tíz hónapját veszteséggel zárta, felszereltsége pedig jóindulattal is túlhaladottnak mondható. Ha hozzátesszük, hogy a Nicovala elveszítette hagyományos megrendelôjét, a Zsil- völgyi bányakitermelô vállalatot, s az exportra készülô termékei – a gyenge felszereltség miatt – drágán készülnek, minôségük csak nehezen éri el a megkövetelt paramétereket, világossá válik, hogy miért is nem tolakodtak eddig érte a befektetôk.
A szerdai versenytárgyalásra mégis két cég jelentkezett, mindkettô segesvári székhelyû, német-román vegyes tôkéjû vállalat: a Ro Alfa-Com Kft., melynek 80%-át Ernst Knall német állampolgár birtokolja és a Rumaco Kft. A két licitáló fél láthatóan teljes egyetértésben készült a megmérettetésre, s a kikiáltási árnál kiderült, hogy itt holland rendszerû licitre lehet számítani, azaz a részvények a 12.500 lejes ár alatt kelnek majd el. Végül a 6250 lejes részvényenkénti árnál állapodtak meg, ami azt jelenti, hogy a Ro Alfa-Com Kft. 2,76 milliárd lejt hajlandó fizetni a többségi részvénycsomagért.
Feltéve ha... A sajtó kérdéseire ugyanis a licitáló Ernst Knall meglehetôsen meglepô válaszokat adott. Ha nem láttuk volna, hogy alig egy fél perccel azelôtt ígért hatalmas összeget egy csôdtömegért, azt gondolhattuk volna, hogy fogalma sincs arról, mit vásárolt. Szinte minden kérdésre a válasza ez volt: Nem tudom, nem ismerem a kérdést, majd meglátjuk. Mivel német üzletemberek csak a legritkább esetben szoktak 300.000 márkát ismeretlenre kiadni, no meg háttérinformációk szerint Knall úr – aki egyébként régóta a Nicovala egyik legfontosabb külföldi megrendelôje – egy egész hadsereg gazdasági és pénzügyi szakértôvel érkezett Segesvárra, talán elhinnénk, hogy nincs tisztában a helyzettel. Így azonban azt kell gondolnunk, hogy nagyon is tudja: amit vásárolt, ipari platform, bizonyos létezô infrastruktúrával, hiszen a gépekkel nincs mit kezdenie, de még az épületeket is alapos felújításnak kell alávetni. Azt maga is elárulta, valószínûsíthetô, hogy lesznek bizonyos mértékû elbocsátások, s nem rejtette kalap alá azt sem, hogy amennyiben nem lesz megelégedve bizonyos dolgokkal, elôfordulhat, hogy meg sem kötik a szerzôdést az ÁVA-val.
A másik részrôl Doru Mihai Opriscan elégedettnek mutatkozott. Mint mondta, minden olyan vállalat értékesítése, amelynek magánosítása – a gazdasági helyzete miatt – nehézségekbe ütközik, sikernek könyvelhetô el. Véglegesnek azonban ez az üzlet is csak azután tekinthetô, miután aláírták a szerzôdést, a vásárló fél pedig teljesítette az ebben elôírt pénzügyi feltételeket.
PER-tanácskozás hatósági részvétel nélkül
Tegnap a Bernády Házban szervezett szemináriumot a Project on Ethnic Relations (PER), az etnikumközi kapcsolatokkal foglalkozó nemkormányzati szervezet. Témája: a jó etnikumközi kapcsolatok a hatóságok és nemkormányzati szervezetek (NGO) együttmûködése révén.
A jelen levô szervezetek (Pro Európa Liga, PER, Civitas, Wassdas, Fiatalok Mozgalma a Békéért, Cassrom, Outward Boud, a Kisebbségi Hivatal kolozsvári kirendeltsége, illetve a kolozsvári rendôrség keretében mûködô kisebbségi hivatal) több oldalról közelítették meg a témát, de egymásnak mondták, mert a Maros megyei hatóságok, a prefektúrától a polgármesteri hivatalig vagy rendôrségig, nem képviseltették magukat a rendezvényen. Így a hatóságok és nemkormányzati szervezetek vélemény cseréjének szánt rendezvény a jelen levô NGO-k tapasztalatcseréjévé változott. Ki-ki elmondta, hogy mûködési területén miként próbál eredményre jutni, a helyhatóságokkal együttmûködve, az etnikumközi kapcsolatok javítása érdekében. Az egyetlen kolozsvári szervezet, a Wassdas kivételével, aki lelkendezve dicsérte Gheorghe Funar és a kolozsvári cigányság kapcsolatát, a szeminárium többi résztvevôje gyakorlatilag azt állapította meg, amit tavaly meg tavalyelôtt, hogy nehéz és körülményes igazán hatékony együttmûködést kialakítani a szóban forgó területen a helyhatóságokkal.
Azt is hangsúlyozták, hogy a nemkormányzati szervezetek végezzék a munkájukat önállóan is, ne kössék magukat a hatóságokhoz. Nem lehet demokráciát diktatórikus módszerekkel kiépíteni; az együttmûködés szükséges és hasznos, ha kölcsönösen elônyös és nem alárendeltségi viszony van a hatóságok és a nemkormányzati szervezetek között. A konklúziók lényege az volt: sok még a tennivaló, és fontos a kapcsolatok intézményesítése.
Andrei Plesu külügyminiszter Constantinescu államfôvel december 10-11-én Helsinkiben részt vesz az Európai Unió tagországainak állam- és/vagy kormányfôi összejövetelen – mutat rá a szerdai külügyi közlemény.
Az összejövetel fô témája: az EU- bôvülés folytatásával kapcsolatos döntéshozatal. Az Európai Bizottság október 13- i javaslatához híven a megbeszélések a tárgyalások megkezdésére összpontosulnak valamennyi pályázó országgal, nevezetesen Romániával, Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Szlovákiával és Máltával.
Mint már elôzetesen hírül adtuk, tegnap járt le ama tíznapos határidô, amelyen belül a marosvásárhelyi tanács megbízta a polgármesteri hivatalt a hírhedtté vált közszállítási Veltona-tanulmány módosításával. A helyhatósági testület legutóbbi ülésén elnöklô dr. Kolozsvári Zoltán, a tanács költségvetési bizottságának elnöke a szakbizottsághoz címzett lakossági panaszokra hivatkozva szólította fel a hivatalt, módosítsák a helyi közszállítás november közepi átszervezését megalapozó tanulmányt, úgy, hogy a legfontosabb, a városközponton átvezetô járatokat osszák meg a helyi közszállítási vállalat, és a maxi-taxis magánszállítók között olyképpen, hogy e járatok egynegyedét a szolgáltatók közösen lássák el.
A konkrét módosítások tervét tegnapra ki is dolgozta a polgármesteri hivatal erre illetékes osztálya, de errôl részleteket egyelôre nem hoztak nyilvánosságra. Mindössze annyit tudhattunk meg, hogy ma délelôtt a hivatalban dr. Kolozsvári Zoltán és Molnár Gábor a testület költségvetési szakbizottsága, Birau Mircea pedig a városrendészeti szakbizottság képviseletében együtt vitatja meg a polgármesteri hivatal vezetôségével, hogy e tervbôl mit visznek majd át a gyakorlatba.
Ma tehát meglehetôsen fontos mozzanat várható a helyi közszállítás nemrégiben botrányossá fajult ügyében. Ugyanis jól tudott, hogy a közel egy hónapja végrehajtott átszervezés a közszállítás jó irányba való rendezôdése helyett káoszt keltett, elsôsorban az utazóközönség, és nem mellékesen a hátrányosan érintett magánszállítók élénk felháborodását kiváltva. Csak remélhetjük, hogy ezúttal olyan döntést hoznak, amelyik elsôsorban az utazók érdekeit igyekszik kielégíteni, az ügyben üzletileg érintett szolgáltatók érdekei helyett, miután erre (mármint az utasokra való odafigyelésre) már az elmúlt hónap során többször is ígéretet tettek az ügyben illetékesek.
A kormány jóváhagyta a volt ámv-k privatizációjára vonatkozó sürgôsségi rendeletet a képviselôház által véleményezett formában közölte Adriana Saftoiu kormányszóvívô.
Az egykori állami farmok magánosításától függ az ASAL-program második, 150 millió dolláros részletének lehívási lehetôsége.
Egyúttal bejelentette, hogy a profitadó csökkentésére vonatkozó sürgôsségi rendelet megvitatását, a projekttel kapcsolatosan érkezett számos észrevétel miatt a jövô hétre halasztották.
Közölte továbbá, hogy december 1-jétôl kezdve az országos minimális bruttó bér 450 ezer lejrôl 700 ezer lejre nô.
A családorvosok zömével megkötött szerzôdések alapján befejezéséhez közeledik az egészségügyi alapellátás privatizálása. Az elképzelések szerint ez a folyamat a szakellátás magánosításával folytatódik, majd ezt a kórházak privatizációja kellene hogy kövesse.
Az Egészségügyi Biztosítási Pénztártól kapott tájékoztatás szerint a járóbetegeket ellátó rendelôintézeteknek december 15-ig kell eldönteniük, hogy milyen formában kívánják tovább folytatni a tevékenységüket. A vonatkozó jogszabály ugyanis lehetôvé teszi mind a közületi, azaz a kórházak keretében mûködô, mind pedig a magánosított poliklinikák, diagnosztikai és kezelôközpontok mûködését.
Dr. Benedek Imre reformügyi aligazgató tájékoztatása szerint a törvényes elôírások értelmében minden klinikának szakrendelôje kell hogy legyen, ahol a kórházból kibocsátott betegek állapotát követik, továbbá biztosítják számukra a szükséges kezelést. A meglévô járóbeteggondozók tevékenységüket az általuk választott formában végezhetik, azaz mûködhetnek diagnosztikai és kezelôközpontokként, orvosi központokként, valamint a szakorvosok egyéni vállalkozóként is nyújthatnak egészségügyi szolgáltatást.
Az elsô két szervezési forma azt jelenti, hogy ezek a rendelôintézetek jogi személyiséggel rendelkeznek, s képviselôjük köti meg a szerzôdést a Biztosítási Pénztárral. Ha a szakorvos az egyéni vállalkozói státust választja, akkor közvetlenül köthet szerzôdést az EBP-vel, s az érvényes jogszabályok értelmében a családorvosokhoz hasonlóan öt évig nem kell bérleti díjat fizetnie a helyiségért.
Milyen szervezési forma mellett döntöttek a megyeközpontban lévô járóbeteggondozó intézetek? – tettük fel a kérdést ezen egységekvezetôinek. 126 személynek a munkahelye a marosvásárhelyi 2-es számú poliklinika, ahol 13 szakorvos, két labororvos és egy röntgenorvos dolgozik fôállásban. Négy szakrendelôben – sebészet, ortopédia, plasztikai sebészet, szívgyógyászat – klinikai fôállásban dolgozó szakorvosok rendelnek felváltva.
Dr. Georgescu Rodica fôorvos, az intézmény vezetôje szerint az átalakulást megelôzô határozatlanság állapotában kísérelik meg eldönteni, hogy milyen formában mûködjenek tovább. Ha diagnosztikai központként próbálnának önállósodni, akkor véleménye szerint olyan méretû beruházásokat kellene eszközölni, amire az ott dolgozó szakorvosoknak nincs lehetôségük. Ha jól megnézzük, a jócskán megkopott rendelôintézet mind az épületet, mind a felszerelést illetôen megérett a korszerûsítésre, annak ellenére, hogy Georgescu doktornô szerint tágas, funkcionális épületrôl van szó. Hosszas megbeszélések után két szakrendelôt kivéve az ott dolgozó orvosok úgy döntöttek, hogy maradnak a Klinikai Kórházigazgatóság (korábban Municípiumi Kórház) keretében. Ez a döntés a fôorvosnô szerint nem zárja ki azt a lehetôséget, hogy idôközben újabb rendelôk váljanak ki, és kössenek egyénileg szerzôdést a biztosító pénztárral. Természetesen vannak tevékenységek – laboratóriumok, a röntgen és a fizikoterápiai kezelési központ, ahol nem jöhet szóba a privatizáció – szögezi le dr. Georgescu Rodica.
A Megyei Kórházigazgatóság keretében mûködô felnôtt- járóbetegrendelô intézetben 28 szakorvos fejti ki tevékenységét. Dr. Gliga Lazar Angela belgyógyász fôorvos, a rendelôintézet vezetôje kifejtette, hogy a munkaközösség nyolcvan százaléka – a szemészetet és a bôrgyógyászatot kivéve – úgy döntött, hogy megmaradnak a megyei kórház keretében. Tették ezt abból a meggondolásból, hogy a lakosság anyagi helyzetét tekintve szükség van egy közületi rendelôintézetre, meg arra gondolva, hogy a magánosítás esetében nem minden szakrendelôben tudnak szert tenni annyi bevételre, hogy a szolgáltatások — víz, fûtés, villanyáram, sterilizálás — díját kifizethessék. A fôállásban dolgozó szakorvosok mellett ugyanakkor lehetôséget teremtenek a megyei kórház különbözô részlegein dolgozó orvosoknak is, hogy a kórházból kibocsátott pácienseik állapotát követni tudják.
Hivatalosan nem kívánt nyilatkozni a fogászati rendelôintézet vezetôje, aki szerint nehéz döntés elôtt állnak, mert a rendelôintézet lényegében az OGYE gyakorló egysége, hat orvos tehát egyetemi oktató, s négyen tartoznak a Megyei Kórházigazgatósághoz. Hogy lehessen privatizálni akár részben is egy oktatási egységet? – hangzott a jogos kérdés, amire egyelôre még nem ismerik a választ.
Az elônyökrôl és hátrányokról dr. Benedek Imre reformügyi igazgatóhelyettes a következôképpen vélekedik: megmaradni a jelenlegi formában közös tevékenységet, közös felelôsséget és kevés pénzt jelent. A privatizációt választó szakorvos, ha biztos abban, hogy lesz elég páciense, saját maga dönti el, hogy mennyi jövedelmet tart meg, s azt is, hogy mennyi pénzt fordít fejlesztésre.
Ami pedig a mindenkori pacienst illeti, ahogy a rendelôintézet folyosóján megkérdezett személyek is megerôsítették, számukra továbbra is az lenne a lényeg, hogy a családorvostól kapott beutalóval a választott vagy az ajánlott szakorvoshoz a lehetô legrövidebb idô alatt, várakozás nélkül jussanak be, s korszerûen felszerelt rendelôben elôzékeny és eredményes orvosi ellátásban részesüljenek.
Tavaly januárban, amikor a marosvásárhelyi Nicolae Bacescu negyed 8-as tömbházának lakói úgy döntöttek, beleegyeznek, hogy a Mobilrom GSM-antennát szereljen a tömbház tetejére, nem gondoltak arra, hogy a bérleti díj felhasználása kapcsán elmérgesedik a lakótársi viszony. Mivel a közös pénzt egyetlen személy, a szerzôdést aláíró lépcsôházfelelôs kezeli, a lakók egy részének kételyei támadtak a korrektséget illetôen.
A Mobilrom tavaly január 29-én kötött szerzôdést a 8-as tömbház C. lépcsôházának felelôsével, Dogaru Anával Luminita Dobârta közjegyzô jelenlétében. De ennek elôtte a lakók közgyûlésen döntötték el, hogy az innen befolyó évi 1500 USA-dollárból a lépcsôház közös költségeit fedezik. Így a tetôszigetelést, a vízvezetékek cseréjét, a lépcsôház festetését és különféle javításokat. A megmaradó pénzt a bankban tartják, hogy kamatozzék, s a plusz összeget majd "testvériesen" elosztják. A közgyûlés arról is döntött, hogy a pénzt kezelô bizottságban részt vesz Kádár József, Bárdosi István és maga Dogaru Ana. Jóllehet a közgyûlés ezt is megszavazta, a dolgok másként alakultak, s a Mobilromtól átutalt összegeket kizárólag csak Dogaru Ana kezelte és kezeli. A legutóbbi lépcsôházgyûlés a nyár folyamán volt, amikor szinte mindenki egyetértett azzal, hogy a közmûvesítést tegyék rendbe. Ez nem történt meg, hanem a közös pénzbôl idén szeptemberben a 20-ból 15 családnak vízórát szereltettek az Iton céggel. A másodlagos vízórák pedig nem közös, hanem magántulajdont képeznek. A cég mind a 15 lakóval névre szóló szerzôdést kötött, de a szerzôdések Dogaru Ananál vannak. Ô fizette ki az elôleget és ô törleszti a havi részleteket is. A jövedelem nem húsz részre oszlott, ahány családot illetett volna, hanem tizenötfele . A "kirekesztett" öt család nemcsak igazságtalansággal, hanem a közös pénz gyanús kezelésével is vádolja a lépcsôházfelelôst.
Kádár József és Bárdosi Ilona lakók elmondták, hogy nekik és még egy lakótársuknak volt már vízórájuk, két idôs hölgy pedig más okokból nem igényelte a vízórák. Tény, hogy az egy lakásba felszerelt vízórák teljes ára kamatostól 3.298.638 lej, s ezt a közös pénzbôl állják. A többi család pedig semmit sem kapott. A "hoppon maradt" lakók több ízben kérték a lépcsôházfelelôst, számoljon el a pénzzel, ez mindeddig nem történt meg.
Dogaru Ana a szóban forgó kérdéssel kapcsolatban idegesen, kapkodva válaszolt. Pedig semmi egyebet nem kérdeztünk, csak annyit, ki és miért döntött úgy, hogy a közös pénzbôl tizenöt családnak másodlagos vízórákat szereljenek. Szerinte ô a lakók kérésének tett eleget, s cáfolta Kádárék állítását, miszerint ôket is beválasztották volna a bizottságba. Jóllehet ezt jegyzôkönyv nem szentesíti, elmondta, Salcudeanu Cornelia és Stoica Ioan a bizottság tagjai.
Kérdésünkre felvilágosított, hogy a Mobilromtól eddig 33.213.815 lejt kapott és 33.967.252 lejt adott ki. A vízórák részletét pedig 2000 szeptemberéig kell törlesztenie. (Kiadásai tehát nagyobbak, mint a bevétele.) Hogy miért ô intézi a magánvízórák beszerelését, miért a CEC-ben nyitott számlát, ahol a legkisebb a kamat, s mikor fizeti ki azokat a lakókat, akik nem részesültek a jövedelembôl, hová lett a befolyt összeg kamata, ezekre a kérdéseinkre elutasító választ adott. Amikor megkérdeztük, hogy a méltányosság jegyében miért nem húszfele osztotta az összeget, beismerte, hogy most, utólag belátja, így lett volna a helyes. Annyit még "elárult", hogy amikor lesz mibôl, a többi lakót is kifizeti. Hogy ez mikor lesz, nemtudható. Majd... Addig a pénz értéktelenedik. Egyéb rendellenességekrôl nem is beszélve.
A kiírt pályázat nyerteseként — a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal megbízásából — július elsô napján látott munkához a Dózsa utca és a vasúti pálya közötti lakónegyedben a Termomures Kft. A fôvállalkozó azt a feladatot kapta, hogy alakítsa át önálló kazánházzá azt a hôközpontot, amelyet annak idején a kombinát úgynevezett hulladékhôjének hasznosítására hoztak létre.
Igen ám, de az épületrôl tudták, hogy rendszeresen beázik. Nem véletlenül kezdték tehát a tetôszigeteléssel az úgyszólván mindenre kiterjedô megújítást. Nagy szerencséjük volt, mert amíg ezzel foglalatoskodtak, egyetlen csepp esô sem esett. No, de ezen kívül még rengeteg tennivaló várt az építôkre és szerelôkre. Kezdve azzal, hogy alapokat kellett önteni a tervezett kazánoknak, olyan füstkéményt (addig nem volt) állítani, amely a környezô tömbházak fölé magaslik, és folytatva azzal, hogy az utcáról bevezessék a földgázat az épületbe, hiszen ilyen hálózat sem létezett.
A tíz hónaposra tervezett átalakítás és korszerûsítés napjainkban is folyik, és elôreláthatóan valamikor 2001-ben ér véget. Talán azzal, hogy majd a fejlesztés második ütemébe sorolt raktárat, karbantartómûhelyt, laboratóriumot és irodát használatba adják. De addig is, a sürgôsebb tennivalókra összpontosítva november 12-én sikerült beindítaniuk az új kazánokat, a háztartási meleg víz elôállításához és a központi fûtéshez szükséges berendezéseket, s így most már nyugodtabban végezhetik a hátralevô mûveleteket.
Ottjártunkkor Köble István gépészmérnök megjegyezte, hogy az üzempróbák elvégzéséig szándékosan nem láttak el sok vezetéket és szerelvényt szigetelô burkolattal, mert így jobban ellenôrizhetôk azok, könyebb lokalizálni az esetleges tömítetlenségeket. Amint a megfigyelést befejezték, nyilván ez lesz az elsô soron levô munka.
Egyébként, ha nem mondják, akkor is rájöttünk volna, hogy igen jelentôs minôségi változásoknak vagyunk tanúi. A tisztán fénylô berendezéseken román, magyar, német és olasz márkajelzéseket láttunk: Sieta Rt. — Kolozsvár, G.B. Ganz tüzeléstechnikai Kft., Siemens, WILO, TÜV minôséggaranciát tanúsító, a német Thermowave céggel együttmûködô ICPIAF címként...
Vass Erika vegyészmérnök, aki éppen az Energomur vállalat laboránsainak helyszíni felkészítésével foglalkozott, érdeklôdésünkre vázolta a szintén újdonságnak számító CWG-típusú vízlágyító berendezés mûködését. Eszerint a fûtôrendszerbe szánt vezetékvíz elôbb egy finom mechanikus szûrôn halad át, majd ioncserélô gyantán, ahol a vízkeménységet adó kalcium és magnézium-ionok megkötôdnek és oldatba mennek át. A telítôdött ioncserélôt közönséges konyhasóval regenerálják.
Különösen megnyerték tetszésünket az úgynevezett fogyasztási meleg vizet preparáló, kisméretû, de annál hatásosabb korszerû lemezes hôcserélôk. Szintúgy a zöldre festett keringtetô szivattyúk, amelyek, lévén kék- két villanymotorjuk (egyik tartalék), biztonságosabbnak és hosszabb élettartamúnak ígérkeznek az eddigieknél.
Mint tájékoztattak, a késôbbiekben ezt a kazánházat is teljesen automatizálják, ami azt jelenti, hogy az üzemmutatók alakulása nem függ majd a személyzet szubjektív megítélésétôl.
A távhôszolgáltató vállalatnak azonban pillanatnyilag emennél nagyobb gondja, hogy nem tudja, milyen szintre szükséges emelnie a 3-as kazánház teljesítôképességét. Egyelôre két új kazánnal rendelkeznek, és a meglévô tervben egy harmadik is szerepel. De, ha a nemrégiben ideiglenesen ide csatolt két tömbház után a Traian Vuia iskolaközpontot is el kell látniuk meleg vízzel és fûtôközeggel, akkor a bukaresti szakintézettel részben át kell terveztetni a külsô-belsô halózatot, és szükség lehet egy negyedik kazánra, meg egyéb berendezésekre is. Ezért érthetô türelmetlenséggel várják a polgármesteri hivatal állásfoglalását az ügyben: meddig terjed a közpénzbôl eszközlendô beruházás.
A Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának végzôs évfolyama a gyergyószentmiklósi Figura Stúdióval közösen újabb bemutatóval lép a közönség elé december 10-én este 7 órakor, a Köteles Sámuel utcai Stúdióban.
Ezúttal Hubay — Vas — Ránki: Egy szerelem három éjszakája címû egyrészes zenés tragédiáját mutatja be, melyet a vásárhelyi közönség már láthatott az 1975/1976-os évadban, Lohinszky Loránd érdemes mûvész és Kovács Levente rendezésében. A jelenlegi változatot Liviu Pancu állította színpadra, asszisztens Fazakas Misi, mûvészeti tanácsadó Kovács Levente, jelmeztervezô Balizs- László Ildikó, szövegkönyv, játéktér Soltis Lajos m.v. és zongorán kísér ifj. Orbán András m.v.
Farkas Ibolya osztályvezetô tanár diákjai — Fazakas Misi, Márkó Eszter, Katona László, Szabó Enikô, Kiss Csaba, Diószegi Attila, Benô Kinga Laura, H. Moldován Orsolya —, valamint Csergôffy László m.v. és Theo Marton III. éves román tagozatos diák egy olyan kort elevenítenek meg a színpadon, amelyre hosszú évekig a kötelezô elsötétítés volt a jellemzô. Elsötétített agyak, városok, országok sínylôdtek a fasiszta terror alatt, melyet mûvészet volt átélni.
Az elpusztított szépség szól a dráma mélyebb rétegeibôl, fájdalmasan ugyan, s mégis valami sajátos derûvel összefonódva. A döbbenet és a mosoly váltakozó, felelgetô ritmusa él Ránki György nagyszerû muzsikájában is, mely hol paródiáival, hol drámai erejével, hol pedig sajátos filozófiájával hat ránk.
Sokan emlékezhetnek még Révész György 1967- ben, a darabból készített filmváltozatára is, melynek visszacsengô motívumát Apollinaire Búcsú címû versének csodálatos sorai képezték Vas István fordításában:
Mi is szeretettel várjuk közönségünket.
A rendôrség szerint a rendbontás nem jellemzô
Cotoara Vasile, a megyei rendôrfelügyelôség parancsnoka sajtóközleményben értesítette szerkesztôségünket, miszerint november utolsó napján sajnálatos események színhelye volt a vásárhelyi Traian Vuia Iskolaközpont.
A rendôrség a december 3-án a Pro TV helyi híradásában közöltek alapján kezdte el a kivizsgálást. A közlemény szerint a fent említett iskolaközpontban történt incidens (ahogyan azt az elektronikus sajtó tükrözte) nem jellemzi a tanintézet és a többi megyeszékhelyi iskola életét.
A nézeteltérés a XII. osztály magyar tagozatán tanuló 17 éves Samu Lajos és a tizedikes Mircea Mihai-Ioan (16 éves) között robbant ki. Az iskola vezetôsége november 30-án 12 órakor ünnepi összejövetelt szervezett Románia Nemzeti Napja alkalmából. Ekkor történt a baj. A rendôrségi értesítés szerint Samu véletlenül letaposta és könyökkel megütötte Mirceát. Ez utóbbi sértve érezte magát, kituszkolta "támadóját" a terembôl, majd a folyóson több diák szeme láttára ököllel többször arcul ütötte. A sérülések négynapos orvosi kezelést igényeltek.
A rendôrség az 1991. évi 61-es törvény értelmében csendháborításért pénzbírság fizetésére kötelezte Mircea Mihait. Ugyanakkor közölték Samuval, az elszenvedett sérülésekért panaszt emelhet a vásárhelyi bíróságon.
Moldovan Vasile, az iskolaközpont igazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, ma délután 2 órakor tanári konferenciát tartanak, amelyen eldöntik a kiszabandó büntetést. A tanintézet vezetôsége javasolta Mircea Mihai-Ioan magaviseleti jegyének két ponttal való levonását, míg Samu megrovásban részesül.
A rendôrség összegzése szerint a Traian Vuiában az idei tanévben egy tanulót tanácsoltak el, öten különbözô személyes okokból szakították félbe tanulmányaikat, a rendôrségi nyilvántartásban pedig két problémás diák neve szerepel.
Nem tekintem rokonszenves névutónak az ellen szavunkat. Elsôdlegesen a harcot, ellenségeskedést jelentô szók (kifejezések) vonzatszerû határozójában használatos névutóként: harcol, kiáll, küzd, lázad, lázít, összeesküszik stb. valaki vagy valami ellen. Másodlagosan a versenyzést kifejezô szók (szókapcsolatok) mellett is elterjedt, fôleg a sportnyelvben. Pl. elônyt szerez, gyôz (gyôzelmet arat), nyer, vezet (vezetéshez jut, megszerzi vagy kiharcolja a vezetést) valaki vagy valami ellen; hátrányba kerül, veszít, veszt (vesztésre áll, elveszti a játszmát vagy a vezetést vagy az elônyt) valaki vagy valami ellen. Ez az újabb szerkesztésmód szintén nem helytelen, de túlzott és egyoldalú divatja könnyen sablonosságra vezet. Ne feledjük el tehát egyszerûbb, természetesebb kifejezéseinket se: valakivel, valamivel játszik, küzd, megvív; valakitôl vagy valamitôl megszerzi vagy elragadja, elveszi a gyôzelmet vagy a vezetést.
Ugyancsak újabb alakulat nyelvünkben a biztosít ige melletti ellen névutós határozó: betörés, tûzkár stb. ellen biztosít. Ez sem helytelen, néha azonban változatosabb fogalmazást, más szerkezetet is használhatunk: betörés, tûzkár esetére biztosít. (A betöréssel szemben típusú határozók kevésbé magyarosak.)
Igekötôként a nyelvújítók kezdték használni a vele alkotott összetételeket, melyek általában mesterségesek, hivatalos ízûek. Igazi igekötô helyett inkább összetétel elôtagjának érezzük ma is, részben, mert csak a vele alakult fônévbôl képzôdött ige vagy melléknév. (Pl. ellenôriz, ellensúlyoz, ellentétes), részben mert igekötôi használata nem vált elevenné, termékennyé. Ennek jele az a sajátsága, hogy a legtöbb igével az összetétel szoros viszonyban marad, s nem válik el tôlük a szórend kívánta esetekben sem. Pl. ne ellensúlyozza, ne ellenôrizze; ellenôrizni akarja. Határozószói jellege – és talán gyakoribb elôfordulása – miatt azonban elválik az ellen igekötô a következô igéktôl: Állj ellen!; Ne mond ellen(t)!; Szegülj ellen neki! vagy Szegülj ellene!; Ellen akar állni; Ellen ne szegülj!; Ellent tudsz mondani? A néhol vagylagosan elôforduló -t ragos ellent és személyragos ellene formák szintén ezeknek az alakoknak határozói szerepérôl tanúskodnak. Az ellenôriz megtartja a zárt szórendet, de gyakori a hátravetett szóhasználat is (Ôrizd ellen!). Ez hibának számít.
Ha Kendô faluról esik szó a maroknyi településtôl távolabb élôk, gondban lehetnek a táji behatárolásával. A térképen sem könnyû megtalálni. Elôször a Nyárádmente, úgy a Kis- Nyárád vidéke fölött szûkül a kör, míg a Bekecs barnult háta mögött egyszer csak megáll az ujj. Északról, a selyei gerinc felôl közelítve, az emberben az a meredek érzés támad, hogy a falu akár le is padolható. Persze, volt tervezet eltüntetésére a falurombolás idején, odáig menôen, hogy már a villanyáram megszakítását is fontolgatták. De az elvtársak nem tudták, mit tegyenek, mert egyrészt vadászparadicsomnak számított a Bekecsalja eme festôi tájéka, ahol egy-egy kiadósabb pártgyûlés után édeni felüdülés volt vadat hajtani, netán rejtôzni magasabb tekintetek elôl, s ott voltak a hûvös és jószagú pincék is... Másrészt a "baj", a dilemma abból adódott, hogy színmagyar a vidék. A pártolók a falu sorsát a véletlenre bízták, ami ezelôtt tíz évvel meg is mutatkozott.
Bár az is igaz, a kendôiek elszántak voltak a maradásra, hûség kötötte ôket a hitvány és terméketlen röghöz már jóval korábban, amikor nem a politika széljárása, hanem a természeti viszontagságok sújtották Kendô népét, volt nagyfokú földcsuszamlás a század elején, aztán a krónikus vízhiány tett keresztbe a völgy népének. A század derekán egy kilöttyintett csupornyi vízért kemény szidás járt a meggondolatlan gyermeknek, hiszen "éjjel-nappal" félkondérnyi víz csurgott a sorállók edényébe valamelyik vékony erû forrásnál a Cinigés-tetôn innen. A kendôiek ökrösszekerekkel jártak át a Nagy-Nyárádra vízért, esetleg a Pottyomi malomhoz. De rossz volt az a víz a környékbeliek szájában sokáig, mert politikai gyilkosságok emléke fûzôdik a malomhoz és környékéhez, ugyanis a királyi Románia liberális urai ott lövettek agyon néhány bekecsalji székelyt a harmincas években.
A "madárfészeknyi" településnek nincs patinás nevekkel dúsított történelem. Orbán Balázs sem mártogatta tollát tentába sûrûn, amikor a Bekecs oldalán hideg kövön ülve kémlelte a völgyet. Ami mégis a falu történetéhez illik, röviden: az Amerikába vándorolt dr. Kacsó László – Kacsó Sándor testvére – innen származó ôsei emlékére tizenhat kutat ásat tizenhat gyûrûs mélységre. Az amerikás hatvanezer lejébôl futja a vízgondok enyhítésére. A kutak ma is igen mélyrôl fakasztanak vizet, többnyire már pumpa hozza fel.
Mindenféle monográfia mellett-helyett talán érdekesebb lenne krónikába menteni a kendôi emberek kitartó, heroikus harcát mindazon tényezôkkel szemben, amik a falu földrajzi-természeti viszonyaira vonatkoztathatók: a zord havasalji vidék követ, terméketlen talajt és göcsörtös fát ád. Akiben kétség támad a kendôiek helytállását, ragaszkodását illetôen, az munkájukról télen-nyáron meggyôzôdhet. Az elzártság nem ok arra, hogy karba tett kézzel siránkozzanak naphosszat, mint sokfelé máshelyütt: gyepût továbbtenni is a hollandokra várva... Persze így is van baj, elég.
A hegyek, dombok ôvezte település gazdái az évek során megszokták a Bekecs alatti idôjárás "meglepetéseit". A földmûvelôk nem az idôjárás- jelentésekre figyelnek, hanem a "hegyre", amely a másnapi felhômozgásokat jelzi. Az évezred utolsó évének nyarán-ôszén bebizonyosodott, hogy a kendôi határban is túlontúl szorongatnak a vadak, minden termést lassan felfalnak...
Ifjú Kátai József mondta el, hogy augusztustól október végéig nyolc kutyával ôrizte kukoricaföldjüket a Csorgófônek nevezett határban. Egy éjszaka aludt otthon. A medvéknek adott alkalmat: egy szekér (4-5 mázsa) kukoricával enyhítették éhségüket. József édesapja vadász és vadôr. Ô sem tehet semmit, mert a kendôi vadászterület most tiltott övezet. Magyarán: a Romsilva rendelkezik a vadak kilövésérôl. A helybelieket nem tájékoztatják a vadállományról, arról sem, hogy tulajdonképpen ki is lôhet medvét, szarvast Kendô környékén. A termények biztosításának törvénye – vadkárok esetén – elméletileg létezik, gyakorlatilag nem alkalmazható, hiszen a gazdának bizonyítania kell, hogy a kár bekövetkeztekor jelen volt, fény-, és hang vészjelzôkkel látta el ôrizendô területét. De ha a kukoricát három-négy parcellában vetették, akkor, három-négy helyen kell a törvény rendelkezéseinek eleget tenni. Ez képtelenség – mondta ifjú Kátai József. Hozzátette: a nyárádmagyarosi tanács annyiban segített bennünket, hogy határozattal eltörölték Kendôn a kutyaadót... Tényleg, nem rossz...
Ami a medvevadászatot illeti, a vadászoknak pechjük volt az idén: lejöttek a vadak gyümölcsre, vetésre, amikor felfaltak minden ehetôt, elhúztak fel a Görgényi-havasokba, ugyanis a bôséges bükkmakk ízletesebb csemegének bizonyult. A kendôiek maradtak a kárral. A termés 60-70 százalékban károsult. A vadôr álláspontja egyértelmû és érthetô: védeni kell a táj gazdagságát, természeti szépségét, vadállományát. Ez az ô felelôssége. Egyébként az etetôk rendbetétele, feltöltése van soron. Idôsebb Kátai ellentmond, vagyis úgy tartja, sajnos, lepusztult a vadállomány a Bekecs vidékén.
A községi tanács költségvetési határozata alapán a kendôiek 60 köbméter apró követ vásároltak, amelyet a Márkod- Kendô közötti 2 km-es útszakaszon szórtak el, két nap alatt. Ugyanazon rendelkezés nyomán 6 köbméter homokot is hoztak, amelyet télire "tároltak" , a téli idôszakban a kaptatók leszórására használják fel. A két falu közötti útszakasz kövezése után kedden befejezték Kendô utcáinak kövezését is, naponta 10-15 helybéli vett részt a közmunkán. Közöttük Kacsó István, ô volt a szóvivô, aki egyébként nagy szónoki tehetségével, életkedvével rászolgált a szûkebb és a tágabb vidék tiszteletére. Ritka tevékeny az "öreg", mondják, mindenütt ott van, intézkedik, "nagyot hallik a szája", s becsületes református. Hasadozott tenyere nagyobb a lapátnál, szorítja és gyúrja a kavicsot, a közmunka neki is kijár. Nem korról van itt szó – tartja –, hanem a maréknyi faluról. Azt mondja, a kora reggeli kávé után a világ a völgybôl nézve már nem is olyan fekete. A novabor csak színesíti, variálja a szûkre szabott lehetôségeket. Vannak olyanok, mint Kátai József, Kovács Dénes, Kátai Gyula, Kátai Miklós, Kacsó József, Csont Domokos, akik saját traktoraikkal, pénzükkel vásárolt üzemanyaggal járultak ahhoz, hogy járhatóvá tegyék az utakat... Ha nem, még van faláb...
A hatvanas években a falu lakóinak pénzén és munkaerejével felépült a nyárádmagyarósi fogyasztási szövetkezet épülete, a helyi igényeknek megfelelô vegyesüzlet. A községi tanács felszólította a szövetkezet elnökét, hogy a használatlan, maholnap földre omló épületnek szánjon közhasznú rendeltetést. Válasza: az épület az övéké, nyersen fogalmazva, azt csinálnak vele, amit ôk akarnak.
Kendôn is volt vállalkozó, aki boltot nyitott. A vállalkozása, sajnos, helyi furfangok miatt nem sikerült. Mozgóárusokat hívtak a faluba, akik hetente egyszer- kétszer kínáltak árut. A falufelelôs közbenjárása nyomán az idegen kereskedôk – nem fizettek adót, járulékot – eltûntek a helyszínrôl. Ha a kendôi embernek szüksége van egy doboz gyufára, kiló sóra, és cigarettára, két kilométert gyalogol Márkodig.
A falumindenes Kátai József tanácsos szerint téved, aki azt hiszi, hogy Kendô a világ végi kis falu. Nincs itt semmiféle elzártságról szó, mivel a Bere és Kendô közti hét km-es útszakasz ma már nem távolság, fôleg akkor, hogyha az járható. Ez az egyetlen út, ami a város felé vezet, Marosvásárhely 45 perc alatt elérhetô, kiskocsival és autóbusszal. Utóbbi a demokráciában már csak emlék.
A faluban a harmincas években átlagosan legalább harmincan konfirmáltak. Jelenleg minden második-harmadik évben legfeljebb három gyermek vesz úrvacsorát. Négy iskolás, négy óvodás a gyermeklétszám.
Kendôben a Tulsó utcában hat ház már lakatlan....
Meghúzzuk a csengôcskét, s hamarost tárul is az öreg kapu, melyet nem valamiféle elektromos távnyitó rendszer mûködtet, hanem a ház asszonya fogad mosolyával és szívesen tessékel a nyír-, nyár-, szomorúfûz-, almafákkal és virágokkal szépített udvarra.
Saron-sur Aube: Párizstól keletre százhúsz kilométerre fekvô kis falucska. A vár mellett a gazdasági szárny épületei, valamikor hintók és a mezôrôl hazatartó fogatok fordultak be a kapuján, s aztán a történelem: jöttek a németek. Egyik-másik helyiség még szomorú múzeum: összebarnított-barmított falak; s csak helye mered, mert kiszakították és elhurcolták a kandallót. Az udvarház, a porta kapuja talán ezért is fontos kép, szinte bölcselet Román Viktor szobrász életmûvében. Ahogyan Homoródszentmártonban is, a szülôi ház kapuján át az Élet áradt és betért-betört a Történelem is. A kapu: a belsô és a külsô világ találkozási pontja. A Kapu tehát mágikus pont a benti és a kinti tartományok ütköztetésére. De pontosabb kifejezés: a találkozásra. Mert Román Viktor kapui hívogatnak; táruló hajnladóságukkal a lélek közeledô és megismerô természetét, tehát a harmóniát, az ember és ember közötti kiegyensúlyozott egymásmellettiségét tételezik.
Talán az öntômûhelybe ment, de lehet, hogy bekukkantott Párizsba, a Champs-Élysées-bôl nyíló Matignon utcai galériába, ahol ôsszel kiállítása látható. Öt éve, hogy elment, vagy egy perce csupán? Életünk tûnô pillanást; ahogyan Weöres Sándor is írta: több ezer éve itt vagyok s a lepkével meghalok. Talán ô hagyta meg, hogy vendégeit otthoni ízekkel fogadja Dana asszony, s a bablevesbe tegyen csak tárkonyt is! Csak semmi megilletôdöttség! — az egykori színben, a mûteremben agyagból égetett szoborjelek, melyekbôl oly virtuóz és kicsiségében is monumentális mûvek illeszkednek egybe. Szögre akasztva "modelleket" is látunk; gerebent, a járomszöget és kapát és más kerti-mezei szerszámokat: Román Viktor gyermekkorának emlékei, a mindennapi küzdelemben a megélhetés szakrális eszközei. A villa foka hajlik és kapaszkodik a csákány fejébe, s lám, e két görbület test-szoborrá formázódik.
– Csak tessék, tessék! — bátorít Dana asszony, nyitva a csûr ajtaja, a padlásra is szabad a felmenet, s kávéra talán a szobába térjünk be! Az ajtók mindenütt nyitva fogadják a látogatót. Miközben egy jövôbeli muzeum tereiben lépdelünk, a tegnapon tûnôdöm. Hány éve már, hogy mûvészként Román Viktor közeli ismerôsöm? Éppen harminc esztendeje, amikor a debreceni napilap szerkesztôségi szobájában a könyvespolcon négy-öt kis alakú, kék színû kötetecskéket pillantottam meg: Kányádi Sándor: Függôleges lovak — állt a címlapon. S belül a cím alatt az ajánlást is olvashattam: Román Viktornak. Akkor ismerkedtem az erdélyi irodalommal, akkor még nem tudtam, de mai költészetének ismeretében látjuk, az egyik elsô és súlyos vers Kányádi monumentális költészetében. Nagy Lászlónál, Juhász Ferencnél a fiatalkori kiscsikó táltos ménné változott, Román Viktor ihletésében Kányádi Sándor félelmesebbbnek látja az állat-emberi világot: "ó a függôleges lovak fájdalmánál / nagyobb csak a tíz ujjbegyben / feszülô lehet mely tárgyilagosan / s hangtalan szoborrá gyúrja / a rettenetet." A vers dátumozása: 1967. Talán még olvashatta a vers címzettje, aki emberi és mûvészi szenvedéseket vállalt azért, hogy udvaronci szobrász voltát, vagyis a rettenetet elkerülje.
Könyvespolcára tekintek: képzômûvészeti albumok sorakoznak egymás mellett, s felettük, rájuk helyezve, tán a mindennapi s hamari használatra ott feketéllik Kriza Vadrózsák címû népköltési gyûjteménye a Kriterion kiadásában 1975-bôl. Sok fejezetnél is gyakrabban fellapozta talán Román Viktor a 242. "szomorú nótát", amelyet szülôfalujában jegyzett fel Kriza János. De az újkori gyászparancsolatot neki nem a katonaság adta ki, hanem a mûvészi kiteljesülés, a szabadság utáni vágy. Román Viktor ezért kért menedékjogot Párizsban, ám szomorúsága nem lehetett más, mint száz esztendônél is elôbb berukkoló homoródszentmártoni társainak: "Édösanyám, már megbocsáss, / Hogy te értem vért ontottál, / Nagy sanyarán feltartottál, / Kétséges útra bocsátál. / Ó, csak a nagy isten tudja, / Látsz-e még többet valaha? / Hogyha valaha meg nem látsz, / Isten áldása szálljon rád."
Román Viktor életében és holtában is láthatta még édesanyját. Ám, úgy tetszik, századok tanúsága, hogy Székelyföldön az Istentôl való elrendelés és a gyászparancsolat életesztétikája balladás sorsban nyilatkozik meg. Román Ferencné született Koncz Julianna az 1976-os esztendô karácsonyára fiához készült Párizsba, már megvásárolta az ajándékokat is, de Isten feltartóztatta útjában: Marosvásárhely fôterén összeesett és meghalt. Nemcsak a bánatban, hanem az öröm érzésében is megszakadhat az ember szíve — az édesanyának —, különösképpen Erdélyben. Már francia állampolgárként Román Viktor hazament édesanyja temetésére, s aztán még egyszer, 1981-ben látogatott haza; a fordulat után sem, mert az áhított békesség, a karácsonyi gondolat helyett a gyûlölség tényeit észlelte.
S a szív virágzását, vagyis a szerelmet is erôsen éneklik a Homoród mentén. Román Viktor életében is csokrosodtak az érzelmek, ám az az 1968- as esztendô mesebeli fordulatot jelentett két házassága után. Fiatal, bukaresti kedvese, Dana Constantinescu festô, a mesebeli varázssíp szívhangját követve, sárkányos-tüzes- sorompós próbákat legyôzve Viktora után ment Párizsba. S azokban a barikádos párizsi napokban találkoztak, amikor a vörös zászló elôl menekülvén, hasonló fogadta ôket. Mert a Szent Mihály útján fiatalok ezrei lengedték a piros zászlót; Sartre és más értelmiségiek hordószónoklatai nyomán a "kitudjamitakarunkderombolunk"! — dühében anarchiával fenyegették Franciaországot.
Reménytelen napok és bizonytalan holnap.
Együtt az éhezésben; együtt a nélkülözésben. Román Viktor földije, Étienne Hajdu mellett szobrászati segédmunkásként dolgozik, nyomorúságos albérletekben élnek. És munka és munka..., vörösbor, cigaretta és munka és munka... Ami Román Viktornak élet-halál játék, vagyis folyamatos szenvedés és pokoljáró szenvedély. Szakmai, baráti ismeretségek köttettek, nagydíjak, köztéri megrendelések, párizsi, francia és németországi galériák egyre gyakrabban állították ki mûveit; alumíniumból, márványból, bronzból készített szobraival megmutathatta magát, de a világi hívságok nem gyöngítették el. Mert a pillanat teremtô erejét maximálisan meg- és át kell élni, vallotta Román Viktor, hogy a bensô dráma valamiképpen emberi és közösségi gondolattá formálódjon. Ahogy Kányádi Sándor oly sugallatosan írta: a rettenetet gyúrta szoborrá. S mindezt örömmel és játékosan! Mert csak addig van igazi értelme és tétje, amíg a gyermeki kedv mûködik a lélekben. S amikor dolgozott, gyakran énekelte a Homoród menti dalokat. Román Viktor az otthont sosem feledte. Ahogyan ô vallotta még párizsi életének elején: "Csak abban szeretnék hinni, hogy nem szégyen ebben a szörnyûséges világban csukott szemmel fenyôillatot érezni, és hogy nem szégyen — ismétlem, uraim — nem megérteni, ami történik a kôolaj, vagy a modern mûvészet körül. De szeretnék visszaemlékezni a gyermekkorra, nem arra a szerencsétlen gyermekkorra, amit talán átéltünk, hanem egy olyan világra, amely létezhetne; lényeg az, hogy megôrizzük a szép lidérceket, hogy tanácsokat kérhessünk tôlük..." — Román Viktor vallja ezt, így nevének nagy kezdôbetûjével tán mindenkinél hitelesebben, a világhír ismertségével holtában is érvényesen és példájával üzen a mai erdélyi fiataloknak, mûvésznemzedékeknek, s minden, Európára görcsösen hivatkozó gondolatnak is.
Ahogy a szobából kitekintek az udvarra, Dana asszony szelíden figyelmeztet: néznék fel a fára! A méhek szív alakú léplepényt formáztak az ablak elé: Viktor üzen ezzel is! Egyre több jel árulkodik Isten létezésérôl, mondja, s Danának ôszülô, hosszú hajával is azt a madonnaarcát látom, ahogyan tizennyolc évvel ezelôtt Román Viktor megmintázta. Újra a kertet szemlélem az ablakon át, s azt hiszem, Dana Roman ezt a Viktor által meg nem élt, ám mindig álmodott, a létezhetô gyermekkori édenét teremtette meg. Széppé szelidítette lidérceit. S Dana varázslata ma sem szûnt meg. Magyar és román, román és magyar társiasság; a páros összetartozás életre-halálra szóló szerelmet szárnyaltat az idôben. Temetését is úgy rendezte két nap alatt, ahogy Viktor hagyatkozott: unitárius pap búcsúztatta és cigány húzta. Úgy, ahogy valamikor a szentmártoni gyermekkorban élte a rokonok, ismerôsök végsô istenhozzádját. La Viktoire — adta egy szobrának címéül nem sokkal halála elôtt. Nem szólt róla, s csak késôbb döbbent rá Dana, hogy a kereszt a kifeszített kar-jellel síremléknek készült.
Viktor gyôzelmet hirdet halála után is — a kereszt zsoltáros szárnyaltatásával.
Kriza Jánosnál olvasom: Bodorú annyit jelent, mint egyetlen, kedves, Vadrózsás otthoniassággal e napsütéses ôszi délutánban, noha nem kértem felhatalmazását, Dana asszony nevéhez a Bodorút illesztem. Mert ahogyan ô tapintatával, síron túli szerelmes ragaszkodásával Román Viktor sorsát és mai életét is intézi, azt csak az egyetlen, Istentôl rendelt kedves gyôzheti erôvel és lélekkel. Dana-Bodorút megismerve értem Román Viktor harmóniateremtô erejét. Egyik nagy mûvének címe: Kárpátok kapuja. Beszédes az évszám: 1990. A marosvásárhelyi pogrom és bukaresti baltás-szekercés bányászjárás emlékmûve. S a Román Viktorban élô iszonyú dráma lidérce példás nyugalmat sugall: az erdô-mezô szerszámai egy békés, teremtô, páros élet nyugalmában illeszkednek s a fal támasztékában pihennek. Dana-Bodorú komoly terve, hogy Román Viktor nevét szobor hirdesse szülôföldjén is. Ha valahol, hát Marosvásárhelyen jelentéses és sugallatos üzenet volna felállítani. A Kárpátok kapuját. Mert Román Viktor édeni álma, hogy gyilkolás helyett a szerszámok a természet mûvelésére, az elvadult paradicsom megújítására szolgáljanak. A Kapu pedig, Párizsból különösen érvényes vágyként és üzenettel, a Diadal íve legyen. Fényt eresszen át és ne árnyékot vessen.
De felettünk már árnyékba fordult a világ. És Homoródszentmárton felett is felbukkant a hold, s ragyognak a csillagok. Ahogyan Krizának mondták a Homoród menti öregek: "Erdôn átal aranygomolyákat hajigálnak."
"Hát valóban csak mese volna, mese, álom és semmi más, ha valaki így beszélne: a tenger habjaiból valamikor egy ország született, három hegy zárta körül; három folyó eredt benne, végigfolyt az országon, dombok és rétek és virágoskertek mentén, áthaladt három termékeny síkságon, s végül három mély völgyön keresztül áttörte és elhagyta a hegyeket. Három nép lakott ezen a kicsike világtájon, mindenik egy hegyet, egy völgyet, egy folyót, egy síkságot foglalt el és vallott magáénak, s az valóban az övé volt és szent volt és sérthetetlen." (Otto Folberth)
KETTÔS TÜKÖRBEN – ez a címe Az erdélyi magyar–szász irodalmi kapcsolatok történetébôl alcímmel napvilágot látott folyóirat, a MÛVELÔDÉS reprezentatív különszámának, amely méltán tarthat számot minden mûvelt ember érdeklôdésére.
"Mára már inkább csak szép emlék, nosztalgia a hetven évvel ezelôtti valóság: az Erdélyben élô magyar és szász írók kölcsönös érdeklôdése egymás irodalma, egymás élete iránt: a Brassóban megjelent Klingsor és a kolozsvári Napkelet, a Pásztortûz, majd az Erdélyi Helikon gyakran tudósított, sôt különszámokat szentelt a kortárs magyar, illetve a szász irodalom színe-javát bemutató összeállításoknak. Versek, novellák jelzik, hogy több volt ez puszta formalitásnál – írja az Elôszóban Szabó Zsolt fôszerkesztô. E szellem jegyében született a folyóirat gazdag, dús száma, szász és magyar, magyar és szász íróktól. (Azt hiszem, ma már nem akadna sem szerkesztô, sem lap, aki (amely) a szerzôk ilyen pazar névsorát tudná felvonultatni.) Aki egy kicsit is ad erdélyiségére, kóskárolyiságunkra, az nem mulasztja el polcára helyezni ezt a sajátosan erdélyi grafikájával is tiszteletet parancsoló, rokonszenvet gerjesztô Mûvelôdés-számot.
Akkor is volt könyvkínálat a magyar könyvpiacon, hiába, hogy a háború. Egy reklámkiadvány került a kezembe: Könyvet minden magyar kézbe! – ebben olvasom: "Talán soha nem olvastak annyi könyvet, mint napjainkban. Ez a forrongó, nyugtalan és bizonytalan világ a valóság fájó és égetô kérdéseire könyvben, 'mesében' keres feleletet. A mai élet mindenkitôl önfeláldozást, lemondást követel; a sorompók minden égtáj felé lezárultak, csak egy út maradt nyitva, amely a betû csodálatos távlatokat feltáró, határtalanul gazdag s feledést hozó birodalmába vezet. Érthetô, hogy tízezrek és százezrek indultak el ezen az úton, arra a tájra, melyet a legszelídebb hadsereg, a betûk 'fekete serege' hódított meg számunkra."
Hogy mondta volt Szontágh Gusztáv? "Uraim, le az összes kalapokkal!" Ilyen reklámot ma is ritkán olvashatni. A kiadó irodalmi intézetnek hívja magát, és "Herczeg Ferenccel az élén a magyar írói gárda legjobbjainak mûveit öleli magába". "A magyar írás világhírû értékeinek, legkedveltebb s legnépszerûbb íróinknak új mûvei témában, mondanivalóban s írójuk személyében is valóságos összefoglalását jelentik az élô magyar irodalomnak." És így tovább. Mit kínált – Herczeg mellett, natürlich – az "intézmény"? Na jó, Csathó Kálmánt, Harsányi Zsoltot. De Gulácsy Irént is (Fekete vôlegények, A kállói kapitány, Nagy Lajos király, Pax vobis, Jezabel). Na jó, Kosáryné Réz Lolát és vitéz Somogyváry Gyulát (nem kevesebb, mint nyolc könyvvel!), de Szentmihályiné Szabó Máriát (Lorántffy Zsuzsánna, Örök Társak, Magvetôk, Szabad hazában, Érik a vetés). Kínált Zsigray Juliannát (Ég az Alföld, Erzsébet, magyar királyné, Féltékenység, Lázadó szív), és kínált Lyka Károlyt (A mûvészetek története, Magyar mûvészet, Képek – szobrok, Magyar mesterek, Nemzeti romantika). Kínált ilyen csemegét például: Szabó Lôrincz – Szalay Lajos: Tizenkét vers – Tizenkét rajz. És megjelentette Kállai László könyvét Mednyánszky Lászlóról, ezzel a szlogennel: "Mednyánszky Lászlónak, az újabb magyar festészet egyik legjelentôsebb, legnagyobb hatású mesterének életét és mûvészetét új megvilágításba helyezi Kállai Ernô hatalmas monográfiája." A Nagy magyar költôk címû sorozatban Szabó Lôrinc könyveit árulták 1942 karácsonyán (Örök barátaink – Kisebb mûfordításai, Válogatott versei, Különbéke), Fodor József (Összes versei); az Erdélyi írások sorozat darabjai pedig: Szántó György (Hajdútánc), Janovics Jenô (A Farkas-utcai színház), Iványi Ferenc (A virrasztó, Bod Péterrôl), Bíró József (Erdély mûvészete), Tabéry Géza (A Frimont palota), Barabás Gyula (Vihar Erdélyben, Bem Józsefrôl). "Az új magyar irodalom elésmert képviselôi!" cím után következôk egyike-másika több kötettel is szerepelt a könyvvásáron, nevüket mára inkább csak az irodalmárok, történészek ismerik, mégis ide másolnám valamennyiét: Babay József, Székely Tibor, Terescsényi György, Koroda Miklós, Ormos Gerô, Eszterhás István, Gáspár Jenô, Ifj. Hegedüs Sándor, Balassa Imre, Pekár Gyula, Simonfay Margit, Falu Tamás, Láng György, Kassák Lajos (a Hídépítôkkel szerepel), Kerékgyártó János, gróf Bethlen Margit, Kolozs Pál, Harsányi Gréte, Mátyás Ferenc, Szászy Istvánné.
Az Életrajzok között Apponyi, D'Anunzio, Horthy. A történeti munkák között Fisher (angol szerzô) Európa története és Balla Antal, aki "H. A. L. Fisher: Európa történeté-nek kiegészítését írta meg H. A. L. Fisherrel, kongeniális módon." (Ez nagyon tetszik.) De itt van Benedek Marcelltôl A magyar irodalom története, Hevesi Sándor Színház címû könyve, Hankiss János Európa és a magyar irodalom címû munkája. A "Magyar halhatatlanok" között ezúttal Surányi Miklós, Tormay Cecile, Pekár Gyula, Tömörkény István és Bárd Miklós könyveit kínálják. A külföldiek közül a norvég Johan Falkberget, a német Ulrich von Sander, az olasz Raffaele Calzini, a francia La Varende regényeinek csapnak reklámot. De pár lappal odább ott van Steinbeck is (Érik a gyümölcs), R. C. Hutchinson (Örök folyoly – "Nagy magyar könyvsiker!"), vannak nagy asszony- írók, a Manderley-ház asszonya meg az Elfújta a szél szerzôi; de itt jobb, ha abbahagyom, mert következnek az egzotikumok, aztán a komoly magyar ifjúság, utána a magyar leányifjúság könyvei, Benedek Marcell Flóra címû "elsô leányregényével", melyet szívesen elolvasnék, de már a sok Tutsek Annától elmegy a kedvem. Holott akkoriban Cilike "viszontagságai" bizonyára igen kedves és közkedvelt olvasmányok voltak. Itt vannak viszont Mackó úr utazásai, Sebôk Zsigmond ragyogó sorozata Mühlbeck Károly valóban kongeniális rajzaival, és sok kedves cím (Paszuly Pista lakodalma, Tányértalpú koma új képeskönyve, Pósa Lajos Arany ABC-je, sôt Pósa Lajosné is itt van (A barika csöngetyüje – sic!).
Hát ez volt az "Uj Idôk Könyvosztályának" kínálata 1942 karácsonyára. (A felsorolt mûvek (a fel nem soroltak is) természetesen a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet kiadásában jelentek meg, Budapest VI., Andrássy út 16.)
Olvasom a Népújságban immár sokadikszor, hogy több mint egy évet kell várni – ezúttal a gyöngykoszorúsok népes táborának – a harmadik évezred kezdetéig, habár a világ többi része már 100 évvel korábban megünnepli azt. Ugyanilyen véleményt fejtett ki lapjukban – amelynek több mint 40 éve vagyok elôfizetôje – egy neves marosvásárhelyi történész, valamint lapjuk fotóriportere. Ha valaki nevetségessé akarja tenni magát, ám tegye, hisz demokráciánk ezt igen széles körben lehetôvé teszi. Ilyen szempontból Románia a korlátlan lehetôségek hazája. Sajnálom azonban, hogy a Népújság is ugyanebben a gyöngykoszorús kórusban énekel.
Csodálkozom viszont önön, aki még a víkendtelepi hajót is el tudja indítani, hogy egy félrebeszélés hallatára azonnal mea culpázni kezd, mert ha jól értettem, ön is a világ nagy részéhez tartozik.
Na, de miért értek egyet az önbírálat elôtti véleményével:
1. A gyöngykoszorús feltevés mögött a sorszámok és a mennyiséget kifejezô számok összecserélése húzódik meg. A bíráló, aki számtantanár volt, fôleg sorszámokkal foglalkozott. A távolság és idômérések esetében mindig csak a mennyiséget kifejezô számok szerepelnek. Megadják a megtett út, az elmúlt idô távolságát, kicsiben a kimért vászon hosszát. A 99. km-kônél kezdôdik a századik és nem a 100-nál, 11 órakor kezdôdik a 12. és nem a 13. óra. Az életkort már akkor is úgy számolták, mint ma, vagyis a születéstôl. Aki eléri a 70. életévét, az nem elkezdi, hanem betöltötte azt. Ha Krisztus az elsô év január 1-jén született, akkor 2000. január 1-jén betöltötte azt, akkor lesz a 2000. születésnapja és megkezdi a 2001. évét. A 2000. év tehát 1999. január 1-jén kezdôdött és december 31-én 24 órakor fejezôdik be. A harmadik évezred persze 2000. január 1- jén kezdôdik.
2. A tájékozatlanság okozza, hogy a témával foglalkozók nem tudják: a keresztény idôszámítás bevezetése nem valami ködös, múltba veszô, ellenôrízhetetlen esemény volt, hanem minden kis részletében dokumentált, szakszerû tudományos munka eredménye.. Nem véletlen, hogy a Vatikán nemrég közzétette I. János pápa 525-ben kiadott "braeve"-jét, amely elrendelte a keresztény idôszámítás bevezetését.
A történelemtudomány ún. segédtudományaira alapoz. Egyike ezeknek a kronológia, a történelmi idôp