|
LI. évfolyam 286. (14337) |
1999. december 8., szerda |
A Solidaritatea vasúti szakszervezeti szövetség második napja sztrájkol – nyilatkozta Gabriel Craciun szakszervezeti elnök.
A fôvárosi Északi Pályaudvarról továbbra sem indulnak vonatok, minthogy a Grivita-mûhelyek dolgozói általános sztrájkot jelentettek, és nem engedik ki a szerelvényeket a rendezôpályaudvarról, annak ellenére, hogy a kollektív munkakonfliktusokat szabályzó törvény értelmében az általános sztrájk alatt biztosítani kellene a forgalom egyharmadát.
Hétfôn, a munkáltatokkal való tárgyalások kudarca következtében a szakszervezetiek levélben kérték fel a miniszterelnököt és az államfôt, hogy vállaljanak egyeztetô szerepet a vasúti konfliktus feloldásában. Jelen pillanatig azonban, Craciun szakszervezeti vezetô nyilatkozata szerint, a Solidaritatea reprezentánsai még nem kaptak választ sem Vasile miniszterelnöktôl, sem Constantinescu elnöktôl.
A szállítási miniszter által a tárgyalásokon tanusított hajthatatlanság miatt Craciun szerint a sztrájk kiszabadulhat a szakszervezeti veztôk ellenôrzése alól, elképzelhetetlen gondokat okozva.
A bíróságtól kéri a vasút vezetése a hétfôn kezdett általános sztrájk felfüggesztését. A kérésrôl pénteken dönt a Legfelsô Bíróság – közölték kedden.
A kereset benyújtására az adott okot, hogy a bukaresti vasúti karbantartó üzem munkásai teljesen beszüntették a munkát, így a bukaresti fôpályaudvarról hétfôn kora délután óta nem indulhatnak vonatok, pedig a sztrájktörvény értelmében a járatok egyharmadát közlekedetetni kellene.
Traian Basescu közlekedési miniszter a karbantartók munkabeszüntetésére hivatkozva bejelentette, hogy ahol lehet, a TAROM légitársaság gépei szállítják majd az utasokat – a vonatjegy áráért. A TAROM többletköltségeit a vasútnak szánt állami támogatásból fogják fedezni.
A közlekedési miniszter felszólította a közúti személyszállító társaságokat is, hogy lehetôségeikhez mérten vegyék át a vasút szerepét.
A kedd reggeli körkép szerint Bukaresten kívül csak Konstancán állt le szinte teljesen a vasúti közlekedés, az ország többi részén általában eleget tettek a sztrájktörvény elôírásainak.
Hétfôn eredménytelenül végzôdtek a vasút vezetése és a szakszervezetek tárgyalásai. A megegyezés lehetôségét távolítani látszik a közlekedési miniszter rendkívül harcias magatartása és a vasútvezetôség bizakodása, hogy a bíróság pénteken számára kedvezô döntést hoz majd a sztrájk felfüggesztésérôl.
Marosvásárhelyen maradt tegnap a szállítás egyharmadát jelentô napi öt-öt járat, illetve ezeken felül útnak indult egy teherszállító vonat, hogy a törvény elôírásait e téren is betartsák. A kihalt állomáson néhány ember lézengett tegnap, várva a megmaradt járatokat. Az illetékes miniszter kiválasztotta Szebent, Temesvárt és Bákót, hogy az onnan nem induló három járat utasait repülôgépen szállíttassa, Marosvásárhelyen azonban szó sincs ilyesmirôl. Sajnos a helyzeten buszokkal sem igyekeznek segíteni.
A távolsági buszállomás pedig nem képes segíteni, hiszen nincsenek megfelelô távolsági járatai. Ami van – Désre, Kolozsvárra, Brassóba, Szebenbe, kétnaponként Târgu Frumosra –, az nem pótolja a hiányt. Hiába hívják hát az utazni kényszerülôk a távolsági buszállomás tudakozóját: nincs járat se Bukarestbe, de még Temesvárra és Iasi-ba se.
Következésképpen, aki tudja, halasztja utazását, aki meg utazni kényszerül, az felkészül a legrosszabbra is.
Labdarúgó vb-selejtezô-sorsolás
Tokióban tegnap kisorsolták a 2002-es labdarúgó- világbajnokság selejtezô csoportjainak összetételét. Az európai övezet selejtezôiben ismét ugyanazon selejtezôcsoportba került Magyarország és Románia. A két ország csatája azonban elsôsorban politikai töltete miatt érdekes, szigorú labdarúgó szempontból a legfontosabb hír, hogy a második kalapból Olaszország került ide, s a "csizma" válogatottja még akkor is elsô számú favorit, ha a csoport kiemeltje Románia volt. További két válogatott egészíti ki a mezônyt: Litvánia és Grúzia a bíró szerepét játszhatják el a szerzett pontok végelszámolásakor.
A sorsolás által adott csoportbeosztásokra és esélylatolgatásra a hétfôi Sport+4 mellékletünkben visszatérünk.
Tegnap másodjára került sor a Foraj Sonde részvényei 22,9%-ának árverésére. A fent említett részvények az Állami Vagyonalap birtokát képezik, amely 2,1 milliárd lej értékben részvényenként 19150 lejt kért. Az elsô sikertelen árverés után most két magánszemély jelentkezett, köztük Aron Vasile, aki 1990 óta a vállalat igazgatója. Miután az indulási árat egyikük sem volt hajlandó kifizetni, az Állami Vagyonalap áron alul kényszerült áruba bocsátani részvényeit, amelyek így 7660 lejes áron keltek el.
A Foraj Sondenak egyébként 289 alkalmazottja van, és jelenleg nem rendelkezik adósságokkal, ugyanakkor mûködése, ha nem is veszteséges, de nem is nyereséges.
Megyei beruházási gondok év vége felé
Mindössze 47,4 %-ot teljesítettek december 1-jéig a megyei tanács beruházási tervébôl, derült ki Kopacz Miklós beruházási aligazgató beszámolójából a megyei tanács legutóbbi ülésén. A jelenségnek több oka van, de a lehetôségek mégis adottak, hogy a beruházások nagy részét december végéig véglegesítsék.
A legnagyobb gond a repülôtéren üzembe helyezendô indítóberendezéssel van, amelyet a minisztérium bizonytalankodásai miatt nem sikerült eddig megvásárolni. A civil légiforgalom speciális alapból 558 millió lejt utalt ki erre a célra, ám a berendezés több mint egymilliárdba kerül, ezért vagy kiutalnak az év végéig még 400 milliónyit a berendezés megvásárlására, vagy a meglévô 558 millió lej is veszendôbe megy. A idô szorítása miatt ugyancsak veszélybe kerülhet a nemzetközi indítópavilon kivitelezése. A kivitelezésre hamarosan tendert írnak ki, s amennyiben nem lesz óvás a versenytárgyalás után, talán lehetségessé válik a beruházási terv megvalósítása, ám amennyiben igen, úgy a törvényes határidôk betartása a döntést a jövô évre tolja, s a megvalósítás az idén fizikai lehetetlenséggé válik. Szintén vannak elmaradások a vidék vízellátási rendszerének fejlesztésében, bár — mint Ioan Toganel megyei tanácselnök hangsúlyozta — ez elsôrendû figyelmet kellett volna élvezzen, mégis más, kevésbé fontos beruházások valósultak meg hamarabb. Ioan Chirpelean igazgató elmondta, hogy ez azért történt így, mert a központi költségvetésbôl elôirányzott 1,34 milliárd lejbôl mindeddig csupán 700 milliót utaltak át, s a pénz hiánya miatt fizikai lehetetlenséggé vált a beruházások megvalósítása.
Némi vigaszt jelenthet, hogy saját forrásból a megyei tanácsnak 950 millió lejjel sikerült kiegészítenie saját költségvetését. Üröm az örömben, hogy az idô szorítása miatt ezt a pénzt már csak gyorsan megvalósítható, nem feltétlenül létszükségletet jelentô beruházásokra fordíthatják. Így a tanács elektronikus gyûléslevezetô és szavazatszámláló rendszert szereltet fel magának, telefonokat és szolgálati gépkocsit vásárol, s némi alapokat juttat a megyei múzeum, a Kultúrpalota és a gyermekvédelmi igazgatóság számára is. Ugyanez a pénz biztosítja azt is, hogy a tanácsnak a személyzeti és anyagi költségei teljes egészében lefedve legyenek.
A megyei tanácsnak továbbra rendelkezésére áll a szükséges pénz, hogy a távfûtéssel ellátott településeken biztosíthassa a különbözetet az országos referenciaár és a távhô tényleges elôállítási költségei között.
Négyszáztizenegy, névvel ellátott és néhány névtelen utca van Marosvásárhelyen. Ebbôl:
– 121 – 29,4% – valamilyen vonatkozásban kapcsolódik a városhoz vagy annak környékéhez. Ezeken változtatni nem szabad. Én még a Gyár utcát is meghagytam volna, hiszen jóval több mint 100 esztendeje nevezik így.
– 66 – 16% – 22 km hosszúságban román személyiségek nevét viseli.
– 29 – 7% – 11 km összhosszúságban magyar emberek nevét viseli, akik többségének volt valami köze Marosvásárhelyhez.
– 25 – 6,8% – valamilyen történelmi eseményt örökít meg, de Vásárhely múltját csak két igen szomorú emlékû: a székely vértanúk kivégzése és a zsidó vértanúk gettósítása ôrzi.
Ezen az 59,2%-on én nem változtatnék, kivéve, ha valaki méltatlan ahhoz, hogy nevét megôrizze a helyi közösség, vagy valamilyen esemény nem érintette a mindenkori helyi közösség életét.
A többi, a maradék 40,8% teljesen érdektelen. Hegyek, folyók nevét viseli 61 utca. Olyan hazai helységek nevét találjuk 40 utcanévtáblán, amelyeknek semmi köze városunkhoz. Állat- és növényfajok, általános fogalmak, a szocialista álromantikára jellemzô nevek szerepelnek még. Ezeket kell megváltoztatni. 170 utca és a vásárhelyi közösség várja ezt.
Hogyan történtek régen az utcanév- változtatások?
Megbízott a városi tanács néhány helyi történészt, mûvészettörténészt, szociológust, de semmiképpen sem politikust, tegyenek javaslatot az összes lehetséges és kívánatos változtatásokról, határidôre és egyszerre, mind a maradék 170 utca nevének megváltoztatására.
Ezt az új utcanévlistát kell majd városi tanácsosainknak jóváhagyniuk, a határozat után az új utcanévtáblákat megcsináltaniuk és feltétetniük, a rend sé csend ôreinek megôrizniük, nekünk pedig, e város polgárainak, megbecsülniük. Az eredményt.
Marosvásárhely lakosságának nagyobbik része jobban és itthon érezné magát, ha újra Holtmaros utca lenne a Szolidaritás, Aranka az Abrudbányai, Szent László a Béke utca, Knöpfler a Brailai, Postarét a Bazsalikom, Vályuskút a Caraiman, Fürszt-telepi a Dumbravei, Tisztviselô-telepi a Borzesti vagy Fenyô, Sáros a Târgului és Fogház vagy Régibaromvásár a Retezatului.
És voltak még közéleti személyiségei, tudósai és mûvészei, magyarok és románok, ennek a városnak, akiknek neve méltó arra, hogy megôrizzük ôket jó emlékezetünkben.
Számítógépes szakmai szimpóziumnak adott otthont kedd délelôtt a Continental Szálloda zöld terme, a Caro Comp Kft. szervezésében. A Caro Comp 2000 nevû rendezvényre meghívták a cég valamennyi kliensét, s bemutatót tartottak a partnercégek, amelyek által a Caro Comp a legfejlettebb informatikai technológiát tudja biztosítani.
Köszöntô beszédében Balogh Attila igazgató röviden ismertette a cég tevékenységét, s elmondta, hogy a rendezvény célja a 2000. év elôtt ismertetni minden érdekelttel a számítástechnikában tapasztalható jelenlegi trendet, a fejlôdés uralkodó irányát.
A Caro Comp Kft. rövid történetét Dubb Sándor ismertette. Ugyancsak ô figyelmeztetett az utolsó tíz évben tapasztalt szédületes iramú fejlôdésre ezen a szakterületen, s elmondta, hogy a számítógép ma már nem luxuscikk egy cég számára, amely esetleg egy könyvelôprogramot futtat – ahogy tíz évvel ezelôtt még volt –, hanem létfontosságú dolog, hisz a legtöbb szakértô szerint azok a cégek, amelyek nem használják majd a számítástechnikát a legszélesebb körben, el fognak tûnni a palettáról.
A Caro Comp legfontosabb partnerei közül az Oracle Romania, a Cisco Systems Romania, a Compaq Romania és a Hewlett Packard belföldi reprezentánsa, a Trend Import Export képviselôi ismertették kínálatukat, akik annak ellenére is fontosnak tartották megjelenésüket, hogy a vasutassztrájk miatt nehézségbe ütközött ideutazásuk.
(MTI) – Az Európai Unió állam- és kormányfôinek pénteki találkozóján szereplô döntések nagy részét illetôen sikerült az utolsó kételyeket is eloszlatniuk a tagországok külügyminisztereinek.
Bár a végsô szót minden téma esetében a helsinki csúcsértekezlet mondja majd ki, a miniszterek hétfôi ülése után a legtöbb esetben ez már csupán jelképes gesztusnak tekinthetô.
A tizenöt tagország gyakorlatilag már októberben konszenzusra jutott abban, hogy jövôre hat újabb állammal megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat. Most ezt az összhangot erôsítették meg a külügyminiszterek.
Az is eldôlt lényegében, hogy a hátralévô intézményi kérdések rendezésére a jövô év végéig sor kerül. A napirenden három téma szerepel majd: az Európai Bizottság nemzetek szerinti összetétele, a vétójog érvényesülése és az egyes országoknak a közös szavazásokon alkalmazható befolyása. Ezzel a napirenddel a reformokkal foglalkozó konferencia jövôre bizton befejezhetô – vélték egyöntetûen az EU-miniszterek.
Abban is teljes az egyetértés, hogy a csúcsértekezletnek meg kell alapoznia az európai védelmi képességek kifejlesztését. Az önálló képességek legfontosabbika várhatóan egy 50-60 ezer fôs gyors reagálású erô lesz, amely várhatóan 2003-tôl fog rendeltetésszerûen mûködni. A védelmi arculatban szerepet kapnak a nem EU-tag NATO-tagországok is, különös tekintettel arra a három államra, amely várhatóan néhány éven belül beléphet az unióba.
A pénteki csúcstalálkozó elé az említettek szinte már kész tényként kerülnek. Számos részlet tisztázásra vár még azonban, különösen a védelmi politika esetében. A bôvítési kérdéskör - csúcstalálkozóra hagyott – legnagyobb kérdôjele, hogyan sikerül Törökországot is bevonni a csatlakozási folyamatba úgy, hogy megnyerjék ehhez Görögország támogatását, és elôrevigyék a ciprusi csatlakozás ügyét is.
Az Európai Unió külügyminiszteri értekezlete úgy foglalt állást, hogy továbbra is érvényben tartják a büntetô intézkedéseket a jugoszláv rendszer ellen, beleértve a vezetôkre vonatkozó beutazási tilalmat, lehetôleg úgy, hogy ne sújtsák vele a szerb népet.
Támogatásukról biztosították a Duna menti államokat és a Duna-bizottságot a hajózás helyreállítására irányuló erôfeszítéseikben. Ehhez anyagi segítséget is kilátásba helyeztek, ha a Duna-bizottság olyan konkrét javaslatot tesz, amit az Európai Bizottság is jóváhagy.
A Tizenötök elítélték a jugoszláv hatóságok magatartását annak kapcsán, hogy azok nem engedték eljutni az elsô nyugati fûtôolaj- szállítmányokat a kiszemelt két városba, Nisbe és Pirotba. Követelték a blokád feloldását, s egyben megbízták a bizottságot, hogy állítson össze javaslatot Montenegró legégetôbb szükségleteinek kielégítésére.
A külügyminiszterek úgy határoztak, hogy az EU folytatja a párbeszédet és együttmûködést a jugoszláv demokratikus erôkkel, szükség esetén miniszteri szinten és az Egyesült Államok képviselôinek bevonásával.
Koszovó segítésére az EU mielôbb újjáépítési ügynökséget akar létrehozni és máris megkezdik szakemberek toborzását. Az EU jövôre a szervezett bûnözés elleni küzdelemben is támogatást nyújt a tartománynak.
Horvátországot illetôen a külügyminiszterek sajnálkozásukat fejezték ki amiatt, hogy a választások idejét nem az európai normáknak megfelelôen változtatják. Macedóniával kapcsolatban reményüket fejezték ki, hogy a választási folyamat idôben és rendben zajlik le.
Végül a miniszterek felkérték a bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elô javaslatot a Horvátországnak és Bosznia-Hercegovinának szóló kereskedelmi kedvezmények megújítására, amit még ez évben szeretnének életbe léptetni.
Az Európai Unió újólag mérsékletre szólította fel Oroszországot csecsenföldi hadjáratában, de a külügyminiszteri értekezleten elnöklô finn Tarja Halonen maga is elismerte a sajtó elôtt, hogy nincs sok eszközük az orosz katonai gépezet megállítására Groznij elôtt.
A finn külügyminiszter jelezte, hogy szóba került bizonyos kétoldalú egyezmények aláírásának elhalasztása, a nemzetközi pénzügyi intézmények hitelnyújtásának felfüggesztése, de ezekre nincs közvetlen befolyása az EU-nak. Az esetleges intézkedések tervét végül a helsinki csúcsértekezletre halasztották, már csak azért is, mert gondolni kell arra is – mondta Halonen –, hogy a Nyugat magatartása befolyásolhatja a néhány nap múlva esedékes parlamenti választásokat Oroszországban.
Az értekezletrôl kiadott közlemény mindenesetre az orosz kormányt teszi felelôssé a kaukázusi térség humanitárius helyzetéért. Felszólítja az orosz hatóságokat, hogy biztosítsák a segélyszervezetek bejutását a térségbe és tartsák tiszteletben a vonatkozó nemzetközi jogot. A tagállamok moszkvai nagyköveteit pedig felszólították, hogy maguk is utazzanak Csecsenföldre és szerezzenek közvetlen információkat a helyzetrôl.
Románia és Bulgária állampolgárai továbbra is vízum nélkül utazhatnak a cseh Köztársaságba. A cseh kormány hétfôn úgy döntött, hogy a román és a bolgár állampolgárok számára egyelôre nem vezet be vízumkötelezettséget – közölte a kormányülés után Libor Roucek, szóvivô.
Elmondta továbbá: a kormány megbízta Jan Kavan külügyminisztert, hogy folytasson tárgyalásokat a román és a bolgár illetékesekkel, hogy legfeljebb 30 napra rövidítsék azt az idôt, amelyet az állampolgárok egymás országában külön engedély nélkül eltölthetnek. Václav Grulich belügyminiszternek elemzést kell kidolgoznia arról, hogy a románok és a bolgárok csehországi jelenléte milyen hatással van az ország biztonságára és a bûnözés alakulására.
Csehország a jövôben azért tervezi a vízumkötelezettség bevezetését a román és a bolgár állampolgárok számára, hogy összhangba hozza vízumpolitikáját az Európai Unió elôírásaival.
A cseh kormány két héttel ezelôtt a volt szovjet köztársaságokkal szembeni vízumpolitikát tárgyalta meg, s a döntést akkor is késôbbre halasztotta. Ezt a döntést a cseh médiák továbbra is vitatják, s rámutatnak arra, hogy Csehországban egyes becslések szerint mintegy 150 000 ukrán dolgozik engedély nélkül, ami komoly problémákat okoz több szempontból is.
A vízumkényszer bevezetését a kelet- európai országok állampolgárai számára leginkább Jan Kavan külügyminiszter ellenzi, mert attól tart, hogy az illetô országok válaszlépéseket tesznek, s Prága döntése emellett a kétoldalú kapcsolatokat is ronthatná.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértôi küldöttsége érkezett kedden Bukarestbe, hogy a 2000. évi román költségvetés makrogazdasági vetületeirôl tárgyaljon az illetékesekkel.
A látogatást eredetileg januárra tervezték, de elôbbre hozták, hogy a román félnek az IMF- ígéretek alapján legyen ideje a költségvetés tervezetének pontosabb kidolgozására. A pénzügyminisztérium – a miniszter múlt havi bejelentése szerint – egyelôre nem dolgozott ki költségvetés-tervezetet, mivel becslései sincsenek arról, hogy mennyi külföldi hitelt kaphat Románia jövôre. A pénzügymnisztérium egyik munkatársa a Dow Jones gazdasági hírszolgálatnak nyilatkozva azt mondta: az IMF-küldöttség mostani látogatása nincs összefüggésben az augusztusban jóváhagyott 547 millió dolláros készenléti hitel második részletének folyósításával. Az IMF igazgatótanácsa még mindig fontolgatja a 200 milliós – már októberben esedékessé vált -részlet rendelkezésre bocsátását.
Traian Remes pénzügyminiszter ugyanakkor máris számos reformot ígért adócsökkentési céllal és azért, hogy támogassák a gyengélkedô gazdaságot. A költségvetés kapcsán tervezett intézkedések – amelyeket a kormánynak még jóvá kell hagynia – egyebek között a vállalati nyereségadó 38-ról 20 százalékra mérséklését, 16 százalékos általános forgalmi adó bevezetését, az export és a technológia-import kivételét az általános forgalmi adó hatálya alól, továbbá új vámtarifák bevezetését irányozzák elô.
A képviselôház hétfôi ülésén még az 1989. decemberi forradalom 10. évfordulójáról szóló törvény címében sem tudtak megegyezni a honatyák.
A parlamentnek azt a kormányrendeletet kellene törvényként jóváhagynia, amely a 10. évforduló megemlékezéseit koordináló nemzeti bizottság felállításáról, az ünnepségek költségvetésérôl rendelkezett.
A legnagyobb ellenzéki erô, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) rendkívül zokon vette, hogy a nemzeti bizottságban nincs jelen Ion Iliescu volt államfô, a párt vezetôje. Iliescut elôbb kihagyták a bizottságból, majd mégis meghívták, de a késôn jött meghívást a volt államfô már elutasította.
A képviselôházi ülésen a PDSR parttalan vitát robbantott ki a törvény címérôl, azt követelve, hogy tíz évvel ezelôtti forradalmat ne illessék a kommunistaellenes jelzôvel.
A parlamenti vita a jövô héten folytatódik.
Múlt héten tartotta parlamenti közgyûlését a Nyugat-európai Unió (NYEU), amelyen különbözô ajánlásokat fogadtak el például Albánia és Koszovó kapcsán s továbbították a miniszterek tanácsa felé. A tanácskozáson részt vett Szabó Károly szenátor, a szenátus védelmi tanácsának és a parlamenti közgyûlés romániai küldöttségének tagja. A beszélgetés alkalom volt arra, hogy tisztázzuk, milyen jelentôsége van ennek a szervezetnek, illetve, miért és mennyiben fontos Románia számára, hogy egy ilyen szervezet társult tagja lehet.
A Nyugat-európai Unió egy olyan védelmi szervezet, amely a NATO-nál egy évvel idôsebb, viszont, pontosan azért, mert csak európai, nem lett belôle az, aminek indult. 1948-ban – akkor még kevesen – aláírták a brüsszeli szerzôdést, amely egyfajta kollektív védelmet nyújtott volna az aláíró országoknak. Egy évvel késôbb a washingtoni szerzôdés az eszközöket is megteremtette és létrejött a NATO mint politikai és katonai szervezet, amely bebizonyította létfontosságát és vonzerejét. Ugyanakkor létrejött az Európai Unió, amely nemcsak gazdasági, de politikai, sôt külpolitikai és biztonságpolitikai szervezet. Emellett pedig létezik egy európi biztonsági és politikai szervezet, amely sokkal szélesebb és úgynevezett társult országokat vagy társult partnereket, mint amilyen például Románia is, egyféle laza ernyô alá fog. Ezt az ernyôt a NYEU-nak mint szervezetnek a szabályzatai úgy intézik, hogy a tagországok békefenntartó, humanitárius, konfliktusmegelôzô, sôt konfliktuskezelô missziókat, feladatokat elláthatnak, illetôleg erre való katonai vagy nem katonai eszközöket az intézménynek, a szervezetnek a rendelkezésére bocsátanak. Ezek lehetnek NATO- avagy nem NATO-eszközök, de mindenképpen kialakulóban van egy európai védelmi rendszer, amely nélkülözné a túlnyomó amerikai részvételt a NATO-ban. Ezzel foglalkozik ez a szervezet.
1992-tôl indultak a társulási tárgyalások, amikor a Szovjetunió felbomlása után a kelet-európai térség országai egy másfajta biztonságpolitikai széljárást próbáltak megfogni. Akkor fontos volt ennek a szervezetnek a hajlandósága, hogy integráljon országokat, és hogy azokban a térségekben, ahol netán konfliktusok vannak, a közeli országok vagy a közvetlen szomszédok próbáljanak közvetlen szerepet vállalni nemcsak politikai síkon, hanem politikai eszközökkel is. Ezért van az, hogy Romániának Bosznia-Hercegovinában, Albániában és Koszovóban ilyen jellegû, és ennek a szervezetnek az égisze alatt mûködô kisebb-nagyobb állományú egységei vannak.
A NYEU-nak van parlamenti közgyûlése is, amelynek nincs semmiféle hatalma, de egy olyan fórum, ahol megszólalhatnak ilyen kérdésekben az Európai Unió, illetve a NATO nem tagországai, anélkül, hogy ennek különösebb intézményes jogi fontossága lenne.
"Erre vagyok én is hivatalos, illetve ennek is a védelmi bizottságában tevékenykedek", mondta Szabó Károly. Manapság különös aktualitása van ennek a dolognak, akkor, amikor különösen a német-francia, úgynevezett európai identitást erôsítô vonalnak intézményei fejlôdnek. Például Javier Solana, aki mostanig a NATO fôtitkára volt, most egyszemélyben az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkozó biztosa, ugyanakkor ugyanez a személy a NYEU fôtitkára, ami már azt jelenti, hogy az Európai Unió az amsterdami szerzôdés elôírásait gyakorlatba ültetendô, biztonságpolitikai és védelmi politikai kérdésekkel is foglalkozik. Így a Nyugat- európi Uniót mint intézményt be akarja vonni, és be is fogja vonni az EU-ba. Ezzel egy szervezettel kevesebb lesz. Máris megindult a harc a szervezet létéért – folytatta a szenátor –, ugyanis itt nemcsak arról van szó, hogy bizonyos, elég jól megfizetett állások meg fognak szûnni, hanem hogy egyben az EU, ha tényleg komolyan veszi a saját identitását, ennek az identitásnak a védelmére a szükséges eszközöket és intézményeket létrehozza, közöttük katonai eszközöket és integrált katonai intézményeket is. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a NYEU miniszteri tanácsa, amely a 28 európai tagország külügyi és védelmi minisztereinek a testülete, és évente kétszer szoktak találkozni.
Nagyon fontos, hogy a jövô évben az Európai Unió elnökségét, de a NYEU elnöki tisztét is ugyanaz az állam, Portugália látja el. Ez már az integrálódásnak az eszköze is lehet, hiszen akkor már organizációs érdekek kevésbé fognak jelentkezni, illetôleg kevésbé fognak hatékonyak lenni abban a tekintetben, hogy nem a szervezet a fontos, hanem a cél, amelyért létrehozták.
Nyilvánvaló, mondta a továbbiakban a szenátor, amikor létrehozták ezelôtt 51 évvel a NYEU-t, akkor még nem volt meg a NATO, nem voltak balkáni konfliktusok. Ma már mindinkább idôszerû ezeknek a kérdéseknek a kezelése és ennél fogva szükséges egyfajta páneurópai védelmi szervezet megléte és mûködtetése.
A kérdésre, hogy miért fontos ez Romániának, azt válaszolta: Romániának nagyon fontos valamiféle szervezett formában részt venni az ilyen szervezetek tevékenységében, mert ez felelôsségvállalási lehetôséget biztosít, ugyanakkor a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozást is elôsegíti. Márpedig, ha elfogadjuk, hogy az ezekhez az intézményekhez való csatlakozás elsôrangú érdekünk, akkor nekünk ezt támogatnunk kell, és ebben nekünk részt kell vennünk – vonta le a konklúziót Szabó Károly szenátor.
Mózes Edith
Fôtiszteletû Tôkés László püspök úrnak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének és a temesvári református gyülekezetnek!
Az RMDSZ Marosludas kerületi szervezete 1999. november 19-én tartott kerületi önkormányzati konferenciáján Kincses Elôd megyei elnök és megyénk parlamenti képviselôinek jelenlétében megemlékezett az 1989-es temesvári népfelkelés 10. évfordulójáról. Dr. Kincses Elôd egykori védôügyvéd méltatta Tôkés László és a temesvári református gyülekezet történelemformáló szerepét. A jelenlévôk egyértelmûen kinyilvánították, hogy itt és most, az új évezred küszöbén, 10 évvel a temesvári népfelkelés után történelmi önvizsgálatot kell tennünk:
1. Van-e, és milyen mértékû nekünk, erdélyi magyaroknak a felelôsségünk sorsunk alakulásában az elmúlt tíz esztendô alatt?
2. Mi bátorítja ellenségeinket az idôrôl idôre megújuló támadásokra, egyfajta lelki ostromállapot állandósítására, ami már nemcsak a romániai magyarság, hanem az összmagyarság, sôt a magyar állam ellen is irányul?
3. A kereszténység kétezredik, magyar keresztény államiságunk millenniumi évében hogyan lehet még mindig olyan vádakat felhozni, mint a magyar nyelv nyilvános használata, egy magyar mûvelôdési intézmény léte, egy magyar osztály vagy iskola létrehozáa, településeink történelmi magyar neveinek használata, vagy éppenséggel a magyarul elmondott Miatyánk? Félrevezetô önámítás lenne mindezeket kizárólagosan egy paranoiás polgármester ténykedésének tekinteni.
4. És mindez lankadatlan erôvel folytatódik akkor is, amikor a román kormány tagjai között vannak az érdekeinket képviselô, általunk választott tisztségviselôink?
5. Létérdekünk, hogy magunkba szállva, kíméletlen ôszinteséggel nézzünk szembe mulasztásainkkal, hibáinkkal!
Fôtiszteletû püspök úr, a hit és hûség útjának folytatáa romániai magyar nemzeti közösségünk számára a reménység útja lehet, hiszen remény nélkül kétségessé válhat jövônk, megmaradásunk.
Marosludas, 1999. december 6.
Andrássy Árpád kerületi elnök, megyei képviselô
Az RMDSZ erdôszentgyörgyi, nyárádszeredai, szovátai, gernyeszegi, marosludasi kerületeinek, valamint Marosvásárhely II. számú és V. számú körzeteinek választmányai véleménycserét folytattak a TKT legutóbbi ülésén kialakult helyzetrôl, tanácskoztak a közelgô választások elôkészületeirôl, a helyi és kerületi szervezetek tennivalóiról, és megállapodtak, hogy nyilvánosságra hozzák közös álláspontjukat.
A tanácskozáson részt vevô választmányok általános elvként elfogadják, hogy:
a. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének az RMDSZ VI. kongresszusán elfogadott alapszabályzattal összhangban kell kifejtenie tevékenységét, ettôl semmilyen eltérés nem engedhetô meg.
b. Bármilyen testületi határozatot, döntést, szavazást, amelyrôl a szövetségi szabályzatban, illetve a megyei szabályzatban elôírt eljárási rendnek megfelelôen lefolytatott vizsgálat megállapítja, hogy az ellentétes az alapszabályzattal, semmisnek kell tekinteni.
A tanácskozás résztvevôi a Területi Képviselôk Tanácsának november 26-i ülésére vonatkozóan egyetértenek abban, hogy:
1. A területi elnök jelentésének meghallgatása (szövetségi alapszabályzat 20/d, megyei szervezet szabályzatának 52/e, illetve a régi szabályzatban III. fejezet 3/e) a küldöttgyûlés hatásköre. A TKT túllépte hatáskörét, amikor a területi elnök beszámolójának elfogadásáról szavazott, ezzel mind a megyei, mind a szövetségi alapszabályzatot megszegte.
2. A területi szervezet alapszabályzatának elfogadása szintén a küldöttgyûlés hatáskörébe tartozik. (szövetségi alapszabályzat 20. cikkely, megyei szervezet alapszabályzatának 52. pontja). A TKT a küldöttgyûléstôl csak az általa elfogadott módosítások megszövegezésére kapott meghatalmazást, illetve az összehangolásra a szövetségi szabályzattal. Így a TKT döntése, a TET létszámának 30%-os felsô plafonjára vonatkozóan szintén meghaladja hatáskörét, és mint ilyen szabályzatellenes.
3. A tisztségviselôk anyagi hozzájárulásáról a küldöttgyûlés döntött, és elhatározta azt is, hogy a tisztségviselôknek ezt a kötelezettségét alapszabályzatba kell foglalni, ezzel szemben a TKT az alapszabályzatból a küldöttgyûlés határozatát törölte.
4. A küldöttgyûlés azért döntött a kéttestületû választmány mellett, mert történelmi egyházainknak, a civil társadalom képviselôinek hangsúlyosabb szerepet szánt a döntési folyamatokban. Azok a hatáskörkorlátozások azonban, amelyeket a TKT önkényesen bevezetett, kevesebb befolyást biztosítanak az egyházak és a civil társadalom képviselôinek, mintha egy egytestületû választmány tagjai lennének, amelynek minden döntéshozatalakor legalább szavazati joggal rendelkeznének. A megyei szervezet szabályzatának 44. cikkelye kimondja: "A Maros megyei szervezet szerkezeti felépítése az RMDSZ III. Kongresszusán elfogadott önkormányzati modell alapján létrehozott országos modell megyei szintre kivetített mása". Ennek értelmében az összehangolást a szövetségi szabályzattal, a TET-TKT együttes ülésre vonatkozóan a szövegezô bizottság végezte el. A TKT önkényesen törölte az erre vonatkozó 72. pontot, amely a szövetségi szintû szabályozást képezte volna le megyei szintre, így egyszerre vétett a megyei szabályzat 44. cikkelye ellen, valamint a küldöttgyûlési határozat ellen, amely a szövetségi szabályzattal történô összehangolásra utasította.
A fentiek alapján a tanácskozás résztvevôi megállapítják:
– hogy a területi képviselôk sorozatos szabálysértései, a szervezeti demokrácia alapjait: a hitelesség garanciáját jelentô jogszerûséget és az ellenôrizhetôségre és átlátszóságra épülô bizalmat veszélyeztetik;
– hogy a TKT 1999 februári megalakulása óta nem foglalkozott számos, a megye magyarsága számára alapvetô fontosságú kérdéssel (a felekezeti oktatás visszaállítása, önálló magyar iskola, egyházi ingatlanok visszaadása, a megye magyarságának rohamosan romló életszínvonala, a Temesvári Nyilatkozat 8. pontjának maradéktalan érvényesítése), ezzel szemben a megyei szervezet vezetésének lejáratására tett meddô, de morálisan romboló erôfeszítésével akadályozza a szervezet érdekvédelmi munkáját és így nem jeleníti meg a megye magyarságának akaratát, és nem képviseli az érdekeit, ezért:
– kezdeményezik az aláírások összegyûjtését a megyei szabályzat Területi Képviselôk Tanácsára vonatkozó IV/B fejezet 54. cikke alapján a rendkívüli TKT- (választmány) választások kiírására, azaz a rendkívüli küldöttgyûlés összehívására, hiszen a szövetségi szabályzat 20/d pontja, valamint a megyei szabályzat 52/d pontja értelmében a küldöttgyûlés "határoz a területi választmány testületeinek számáról, azok összetételérôl és megválasztásuk módjáról".
Felkérik a megyei elnököt, bízza meg a Területi Szabályzatfelügyelô Bizottságot az idézett szabályszerûtlenségek kivizsgálásával, a vizsgálat eredményét pedig terjessze a rendkívüli küldöttgyûlés elé.
Felkérik a megye többi kerületi, illetve a marosvásárhelyi körzeti szervezeteket, a legszélesebb nyilvánosság bevonásával vitassák meg ezeket a kérdéseket s aláírásukkal támogassák kezdeményezésünket, hiszen csakis a közakaratot képviselô küldöttgyûlés képes erre a helyzetre megoldást találni.
Jelen nyilatkozat nyitott minden helyi RMDSZ-szervezet, marosvásárhelyi körzet, Maros megyei kerület, Maros megyei RMDSZ-testület, pltaform, párt, ifjúsági szervezet, civil társadalmi szervezôdés, illetve az RMDSZ minden egyéni tagja elôtt.
Az RMDSZ erdôszentgyörgyi, nyárádszeredai, szovátai, gernyeszegi, marosludasi kerületeinek, valamint Marosvásárhely II. számú és V. számú körzeteinek választmányai
Megerôsítve az RMDSZ SZKT 1999. február 28-i nyilatkozatában közzétett véleményét, a Szövetségi Egyeztetô Tanács és a Szöveségi Képviselôk Tanácsa határozottan igazságtalannak és diszkriminatívnak tartja a bukaresti táblabíróság által, az úgynevezett Agache-per feljebbviteli tárgyalásán hozott ítéletet. Ismételten bebizonyosodott, hogy az igazságszolgáltatás reformja továbbra is felemás. Ez az ítélet azt a korábban is érvényesülô szemléletet tükrözi, amely a Hargita és Kovászna megyékben 1989 decemberében lezajlott forradalmi eseményeket Románia más régióiban történt hasonló eseményektôl következetesen eltérôen kezeli a magyar résztvevôk esetében. Ugyanakkor azokat szolgálja, akiknek politikai érdeke az etnikai ellentétek szítása, a konfrontáció légkörének fenntartása, valamint 10 év eltelte után is az 1989 decemberi események teljes és valós feltárásának megakadályozása.
Az RMDSZ támogatja a döntés ellen benyújtott fellebbezéseket és ismételten hangsúlyozza, hogy meggyôzôdése szerint a törvény elôtti egyenlôség biztosítása, a hatalmi ágaknak a jogállamiság és a demokrácia elveinek tiszteletben tartásával történô mûködése közös érdeke az ország valamennyi polgárának
Az RMDSZ Szövetségi Egyeztetô Tanács, Az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa
A szenátorok kedden elfogadták a köznyugdíjrendszerre vonatkozó törvényt, melyet a képviselôk már megszavaztak.
A következôkben a törvény egyeztetésre szorul, minthogy a két parlamenti kamara összesen 182 módosítást eszközölt a törvény eredeti megszövegezésében.
Simona Marinescu munkaügyi államtitkár szerint a jogszabály kihirdetése után egy évvel fogja csupán kifejteni hatásait, néhány szakasza azonban rögtön alkalmazható.
Egyik az Országos Társadalombiztosító létrehozására vonatkozik. Az intézmény, vélekedése szerint, rugalmas lesz, melyben a begyûjtött alapokat egyaránt fogják kezelni a biztosító vezetôi, valamint a biztosításban részesülôk.
Az Országos Társadalombiztosítóban eszerint a nyugdíjasszövetségek is képviseltek lesznek, melyek elôtt elsô alkalommal nyílik lehetôség dönteni a társadalombiztosítási összegek rendeltetése felôl.
Azonnal alkalmazható továbbá a már folyó nyugdíjak, illetôleg mintegy hatmillió nyugdíjasnak járó összegek újraszámítására vonatkozó rendelkezés is. E kategóriába sorolták a mezôgazdasági nyugdíjasokat is. Az átszámításnál egyenértékû bruttó bérekké alakítják át az eredeti nyugdíj kiszámításánál figyelembe vett béreket. Továbbá figyelembe veszik a pótlékokat is, például a szolgálai idôért vagy a rendkívüli munkakörülményekért járó pótlékokat is, melyeket 1991-ig nem vettek figyelembe.
Marinescu államtitkár asszony kedden a szenátus plénuma elôtt elmondta továbbá, hogy a nyugalmazási korhatár fokozatos növelésének elsô szakaszára nem 2000-ben, hanem 2001-ben kerül sor, ellentétben a képviselôháztól elfogadott változattal. 2001-ben így a férfiak 62 évesen, a nôk pedig 57 évesen vonulnak nyugalomba, a korhatár elôtti visszavonulás pedig kizárólag a nyugdíj értékének csökkenésével lesz lehetséges.
A jelen embere igencsak belefáradt az üresjáratú szólamokba, ígéretekbe, jócskán lejárt az az idô, amikor korgó gyomorral, a fûtetlen szobában nélkülözve nagyszerû, korszakalkotó eredmények születtek, melyeket aztán jóval késôbb az utókor fölfedez, elismer. A harmadik évezred polgára még életében akar jól élni.
Ha ezelôtt tíz évvel a nyugdíjasoknak egy jó tündér megjósolja, hogy harminc-negyven évi és heti negyvennyolc órás robotolás után megérik azt a csúfságot, hogy öregségükre nélkülözni fognak, elbujdostak volna a föld felszínérôl szégyenükben. S most, kikapcsolva a forgalomból, tehetetlen értetlenséggel vádolják középkorú utódaikat, az unokákat, mit tudtak csinálni, hogy az utcára kerültek, hiszen ôk több évtizedet lehúztak egy helyen. Különben a hátralevô esztendôk valahogy eltelnek az emlékek varázsában – tûnôdnek. Pedig akkor sem volt könnyû megérni két világháborút, pusztulást és újjászületést, de valahogy olyan más volt minden, a fiatalos hév és céltudatosság legyûrt minden akadályt.
De hogyan élik meg a szociális háló hiányát a középkorúak és a fiatalok, mint a lakosság aktív és munkaképes rétege? Mi történjen azzal a több százezer elbocsátott negyven-ötvenévessel, aki szépségét, fiatalságát, egészségét beleölte abba a szakmába, cégbe, melyet átszerveznek, leállítanak? A Világbanknak, nemzetközi Valutaalapnak túl lassú a piacgazdaság, magánosítás, a népnek viszont igencsak korai, gyors ütemû, föl sem fogva, hogy a hasonló változási szakaszokon, kríziseken az oly hôn áhított fejlett országok is átmentek. Elképzelhetô, micsoda belsô feszültségek, harcok dúlnak, hogy abban a szûkre szabott keretben kire legyen szükség, ma, mikor a kicsitôl a nagyig mindenki megválaszthatja a munkatársait, sokat nyom a latban, ki kivel tart, mit mond, dolgozik. A Nyugatra hivatkozva eltekintenek az anyagi háttértôl, hogy valaki beteg, egyedülálló, elvált, adósságai vannak; dögöljön meg, adja el feje fölül a tetôt; sôt, akiknek van valami mellékesük, földjük, bizniszük és inkább pihenni, szórakozni járnak be a munkahelyre, az úgymond ügyes emberek maradnak, s arra a pár lejre valóban ráutaltakat elbocsátják. Próbáljanak meg valamit ôk is, tanuljanak új mesterséget, öljenek-lopjanak, hányódjanak a maszeknál, ahol gyakran megkerülnek kötelességet és jogokat. Majmolás ide, valóság oda, a fejlett országokban van szociális háló, és mûködése természetes állapot, mint a levegô, bárki szabadon választhat, hogy húsz, harminc évi munka után folytatja, tanulni kíván vagy éppenséggel megpihen; tisztességesen meg tud élni. A szegénység, az elkeseredés egyre nagyobb tömegeket mozgat meg, vonz az utcára, a kormány lemondását, elôrehozott választásokat követelve, úgy tûnik, az ellenzék, a középbaloldal Iliescuék malmára hajtja a vizet, lásd a negyvennégy százalékos elônyt a népszerûségi listán, feledve a négy évvel ezelôtti helyzetet. Szerencsére a fiatalok, a szülôk nyomdokain haladva, már egészen korán tudják, mit akarnak, a diákévek alatt rákapnak a küzdelem és siker euforikus ízére, tüntetnek, tan- és vizsgaanyagokat módosíttatnak, tanárokat cserélnek, kipréselik az ösztöndíjak és szociális juttatások növelését. Ha így folytatják és késôbb, pár esztendô múlva sem torpannak meg a nagybetûs élet pofonjaitól, nem kell ôket félteni, hogy munkahely, lakás nélkül maradnak.
Rosszallóan mondogatják, hogy ennek a generációnak és fiainak ki kell halnia, hogy valami változzon; folyton kesereg, a múlton nosztalgiázik, ahelyett, hogy elôre tekintene, s mint Münchhausen báró, saját hajától kirángassa magát a feneketlen mocsárból. Majd az unokák!
A minap a Pedagógiai Líceumban végzôs diákok védték meg diplomadolgozataikat, az immár ötödik alkalommal szervezett tudományos szesszión. A 36 XIII. osztályos tanulóból négy olyan növendék lépett a hallgatóság elé, akik, tartalmát tekintve, általános érdeklôdésre számot tartó és minôségileg is társaikét fölülmúló diplomadolgozatot írtak. Veress Elza Emôke a személyiség összetevôjeként szolgáló én fogalmáról szólt elméleti, gyakorlati vonatkozásban egyaránt, Györfi Kingától a Waldorf-pedagógiáról hallhattunk rövid történeti áttekintést, Nagy Zsuzsanna az olvasóvá nevelésrôl beszélt: Gorbai Melinda pedig a tudományos ismereteknek az elemi osztályokban történô tanításakor használatos didaktikai anyagokat, szemléltetôeszközöket mutatta be és osztályozta. Szereplésüket követôen a diákok csoportokra oszolva beszélték meg a dolgozatokat. Ezt megelôzôen beszélgettünk el Sipos Lajos tanárral, e munka céljáról, a pedagógus–diák együttmûködésérôl.
– Szeretnénk ezáltal bevezetni tanulóinkat a tudományos munkába és oda hatni, hogy a dolgozatok megírásához szükséges jártasságokat és készségeket elsajátíthassák. Az elkövetkezô években több szakdolgozat megírása is vár rájuk, nem beszélve a véglegesítô és a fokozati vizsgáról. Egyébként, az eltelt öt esztendô tapasztalatai azt mutatják, hogy a növendékek annyira elmélyültek e munkában, hogy sokan közülük akár két szakdolgozatra is elegendô anyagot gyûjtöttek a levéltárban, a Teleki Tékában, sôt, egyesek különbözô budapesti könyvtárakban is megfordultak. Mindezt felmérések, feladatlapok készítése és értékelése egészíti ki.
– A végzôsöket hallgatva, nyilvánvaló volt, hogy feltalálják magukat, gyakorlottan kezelik a választott témákat.
– Minden dolgozat terjedelmileg ugyan kisebb, ám elméleti résszel kezdôdik, azonban fontosabbnak tartottuk, hogy a növendékek saját munkájukról, az általuk végzett feladatokról és eredményeikrôl beszélhessenek többet. Elméleti felkészültségük mellett szól az is, hogy rendelkezésükre állt a könyvtár, szakirodalmat bibliográfiai anyagot ajánlottunk. Tény, hogy a dolgozatok témáját maguk a diákok választhatták saját érdeklôdési körüknek, elképzeléseiknek megfelelôen. A szakirányító csupán véleményt nyilvánított, a dolgozat tudományosságát ellenôrizte.Tehát ki-ki szabadon kamatoztathatta alkotókészségét
Istenem, megint fölöslegesen veszem neved a számra. Én tahó, ha ismered ezt a szót. Én micsurinpergelô tökmagevô, ha nem zavar a képzavar. Én habarcs, ha nem zavar a habarás. Én koszlott senki a kiaszott disznólegelôn. Kutyák vannak itt, akkor sem legelhetsz, ha disznó vagy. Én embernek számítanék, de nincs azonosítási koefficiensem. Tudod-e, mi az? Ôk igen. Nem lehet itt fôtt, rég lefôtt s nagyon büdös csontokat gyûjteni, ez már régóta lerágott akta, a Rég Lefôtt s Nagyon Büdös Csontokat Gyûjtô Nonprofit Civil Szervezet bizománya.
Már büdös csont sem jut, Istenem. A büdös csontokat ezek külön illatosítják, és eladják szagosmügének. A mügébôl árad a lábspréjjel kezelhetô nyomorúság. Ezt szívjuk, ez az autentikus vad-tender. A kukákból büdösmügét markecoló formás dömperek viszont óránként szállnak a magas jegenyefák sárgarigó- fészkébe.
Istenem, fölöslegesen vettem a neved a számra. Én csak annyit szeretnék Tôled, hogy ezeket a csontokat ne engedd a maguk teljességében illatosítani. Ha egy rétegük bûzös maradna, nekünk is jutna valami.
Köszönöm, Uram, elôre is, ha lesz, a csontot.
A prémállattenyésztô és kísérleti állomásnál
Megyénkben hat mezôgazdasági kísérleti állomás mûködik. A mezôgazdasági minisztérium 1997. évi 88-as rendelete nyomán új helyzetbe kerültek a termelôi és tudományos, kísérleti tevékenység szétválasztásával. Ez komoly következményekkel járt minden vonatkozásban, a munka megszervezésében, a pénzügyvitelben, s rendezetlenek az állomások földtulajdonjogi viszonyai is. Ráadásul az állomások földtulajdonjogi viszonyai sem rendezettek. A hat kísérleti profilú egységben – egy-kettô kivételével – leszûkült a kutatási tevékenység, teljes felszámolódásának veszélye is fennáll. Felméri Dávid állattenyésztési mérnököt, a marosvásárhelyi prémállattenyésztô és kísérleti állomás vezetôjét a saját területén folyó termelési és tudományos tevékenységrôl kérdeztük.
– Helyzetük, tudomásom szerint, tisztázott, létrejött prémállattenyésztô rt, a kísérleti részleg közvetlen felettes szerve az Akadémia szakosztálya.
– Mindenekelôtt el kell mondanom, hogy sorra megszûntek az elmúlt években az ország szinte minden megyéjében létrehozott hasonló profilú egységek . Bákóban például az állattenyésztési részleg magánkézbe került, s ma is mûködik. Az országban jelenleg mi vagyunk az egyetlen prémállattenyésztô és kísérleti állomás. A kutatói tevékenységre illetôen: az Akadémia mezôgazdasági és erdészeti szakosztályával kötünk évente szerzôdéseket, amelyekben pontosan meghatározzuk az alapvetô kísérleti témákat. A kutatási tevékenység összköltségének 40%-át az Akadémia, a fennmaradó 60%-ot termelési részlegünk fedezi. Nálunk valóban nem szakadt félbe a tudományos tevékenység, elég, ha megemlítem, hogy az itt dolgozó hat kutató 1998-ban 15 tudományos dolgozatot közölt. A laboratóriumaink mûszaki ellátottsága minimális, de együttmûködünk a kolozsvári mezôgazdasági egyetem, a temesvári mezôgazdasági és állatorvosi egyetem tanáraival, szakembereivel.
Két kutatási témakört – a prémállatok tenyésztéstechnológiájának fejlesztése, a táplálkozási rendszerek kidolgozása – is felvállaltunk az Orizont 2000 országos progam keretében.
– Mit tartalmaztak az Akadémiával kötött szerzôdésben rögzített témakörök?
– A pontosan körülhatárolt témaköreink: tenyészállat -kiválasztás és állatnemesítési programok kidolgozása, amelyek hat fajra vonatkoznak, 21 színezeti változatban; – a tenyésztésben lévô fajok reprodukciós folyamatának javítása; a prémállatok tenyésztési technológiájának korszerûsítése; patológiai problémák. A felsoroltakon kívül az idén két kísérleti tervezetet (I. bizonyos fajok tenyésztésével, például farkas, segíteni az ökológiai rendszer egyensúlyát; II. elhullott állatok értékesítése) nyújtottunk be, megpályázva ezzel kétmilliárd lejnyi kutatási támogatást.
– Tudomásom szerint jelentôsen csökkent az állatállomány, a tenyésztési részleget azonban sikerült megôrizni és folytatni a termelési tevékenységet.
– Tizenhat éven át voltam farmvezetô, 1997-ben neveztek ki igazgatónak. Jól ismerem a "rókatelepet", ahogy a vásárhelyiek többsége emlegeti. A fordulat elôtt évente 13000 állatot tartottunk, ma az évi átalgállomány 2500-3000 egyed, róka, nerc, nutria, görény. Ezzel párhuzamosan sajnos munkaerô is felszabadult. Ezelôtt tíz évvel 100-an dolgoztunk itt, ma alig 30-an vagyunk. Az állatállomány éppenhogy elegendô a kísérleti munkák elvégzésére. A termelési részlegünk értékesítésre is tenyészt állatokat. Évente átlagosan 1800 - 2000 prémállatot adunk el. Mi keressük meg ügyfeleinket, akik java részben kisvállalkozók. Eddig nem sikerült elérnünk, hogy az értékesítés szerzôdéses úton történjen. Tudni kell azt, hogy a párosítás januárban kezdôdik. Az egyedeket csak év végén lehet áruba bocsátani. Senki sem hajlandó azonban szerzôdést kötni arra, ami majd egy év multán válik értékké. Tevékenységi körünkben bizonyos szolgáltatásokat is végzünk, mint tanácsadás, a prémállatok nemesítése, a tenyészállatnevelés, tenyésztési technológiák; bôröket szárítunk és cserzünk; a különbözô vállalkozások, egységek, intézmények megrendelésére elôkészített féltermékeket ajánlunk. Tudomásom szerint csak mi tenyésztünk például kárpáti farkast. Húsz ilyen eladásra elôkészített prémmel rendelkezünk.
– A mezôgazdasági kísérleti állomások zöme pénzügyi gondokkal küzd. Önök jól gazdálkodtak, hiszen, ha minden terv szerint történik, adósság nélkül lépnek a következô évbe.
– Pontosítanék: próbáltunk jól gazdálkodni. Nem volt könnyû feladat, amikor döntöttünk a nutriafarm és a központi épület eladásáról. Az árverést egy fafeldozó kisvállalkozó nyerte meg. Ma használja azokat. Mi pedig az utóbbi két év folyamán törlesztettük a bankokkal szembeni adósságainkat. Sikerült folyamatosan biztosítani a fizetéseket is. Önmagunk "karácsonyi ajándéka" lesz az is, hogy e hónap végén, jövô hónap elején törlesztjük a költségvetéssel szembeni 120 millió lejes adósságunkat. Így tiszta lappal és egy sikeresebb év reménységével kezdhetjük az új esztendôt.
Marosvásárhely településének sajátossága a laza beépítési mód, sok beépítetlen területtel, ún. háztáji kertekkel. Természetesen ez a mód befolyásolta az utcák hálózatának kialakulását és részben a beépítését is. Ezt a mezôvárosi beépítési módot a II. világháború utáni állami építkezésekkel kezdték megváltoztatni, a tömbházak építésével.
Az 1990-es változás utáni kereskedelmi vállalatok gyors ütemû építkezései sok helyen kirívó városképet eredményeztek, amit részben a város mûszaki osztálya ellenôrzési hiányosságának lehet tulajdonítani. Eredménye: az utcák épülethomlokzati egyöntetûségének megváltoztatása, a harmonikus épülethomlokzati sorok között rendszertelenül elhelyezett és kiemelkedô épületek megjelenése.
A területek (kertek) meggondolt beépítése nem kifogásolható, de sok esetben az utca képét rontják azáltal, hogy nagy magasságukkal kérdôjelszerûen emelkednek ki az épületek közül. De rontja a városképet az utcák és a terek házsorának homlokzati megbontása, a lakóházak földszinti nyílásainak építészeti megváltoztatása, kibontása, "modernizálása", figyelmen kívül hagyva az illetô épületek homlokzatainak stiláris építészeti díszítését, értékét. Romanticizáló- eklekticizáló épületek stílusosan keretezett ablakait semmisítik meg a bejárati ajtók lehetôségéért. Az így létrehozott üzlet- stb. helyiségekbe sok esetben a járdákra helyezett elôlépcsôkkel oldják meg a bejáratot, melyek a gyalogjárók közlekedését akadályozzák. Fémbôl ajtó- és kirakatszerkezeteket, nagy üvegfelületeket készítenek a fôtér és a fôutak mentén. Az így létrehozott üzlethelyiségek sora ráadásul az üzletek megkülönböztethetôségét is megnehezíti. A színes idegen nyelvû (angol) felirat sokak részére érthetetlen, a kivilágított táblák, képek mit sem segítenek az eligazításban. Az utca felôli üzletek üvegfalai valósággal összefolynak, de a jól megvilágított üzletbelsôk árutömege semmi jellegzetességet nem jelent a járókelôknek, és a vásárlókat semmi érdekesség, sem ízlésesség nem csalogatja be.
A legkirívóbb hibák egyike az, amikor az egyazon épület hosszában elhelyezkedô két különbözô cég két különbözô színre festeti le a hozzá tartozó utcai falfelületet.
A szép régi városmag stílusos épületeire az illetékes hatóságoknak nagyobb gondot kellett volna és kellene fordítaniuk a kiadott építési engedélyeknél. Marosvásárhely a századforduló elôtti és utáni sok és nagyméretû építkezéseinek során megôrizte régi központjának harmonikus képét s a nagy új épületek (tömblakások) is kedvezôen illeszkedtek be a régi városképbe. Sajnos, a közelmúlt évek stílus nélküli építkezései diszharmóniát eredményeztek. A város fôtere még inkább kereskedelmi (forgalmi) központtá vált. A szép és változatos homlokzatú tér (dísztér) sétálótérré (utcává) kellene váljon, mintsem vásárlóközponttá. Sétáló hellyé csak vasárnap és ünnepnapokon zárják le a gépkocsiforgalmat. Sajnos, akkor sem éppen sétálóhely a tér középsô virágdíszes része és járdái, mert a kerékpározók és görkorcsolyázók száguldó csapata veszi birtokába a teret, állandóan veszélyeztetve a sétálók épségét.
A romániai rendszerváltozás kezdetének 10. évfordulóján kísérletet kell tenni arra, hogy az ellopott forradalmat visszaszerezzük, és az eltérített átalakulási folyamatokat a rendes mederbe tereljük – jelentette ki Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, kedden Budapesten tartott sajtótájékoztatón.
Tôkés László köszönetét fejezte ki mindazoknak a magyarországi és határon túli magyar közösségeknek, amelyek 1989-1990 fordulópontján cselekvôen segítették a romániai események résztvevôit.
Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke emlékeztetett arra, hogy tíz évvel ezelôtt a temesvári református gyülekezet békés ellenállása, majd a temesváriak békés tüntetése vezetett Romániában a kommunista diktatúra bukásához.
Tôkés László közölte: "nem sokáig örvendhettünk az igazság csodálatos gyôzelmének, mert a forradalmat ellopták".
– A forradalom kárvallottjai között kell számontartani magát Temesvárt, magát a temesvári gyülekezetet, a mártír városokat és a kiemelkedô szerepet játszó Erdélyt és Bukarestet – mondta az RMDSZ tiszteletbeli elnöke.
Tôkés László össztársadalmi összefogást sürgetett, és az egység helyreállításának szükségességét hangoztatta.
– Továbbra is fontos célkitûzésünk kell legyen az egyházközi ökumenikus és a magyar-román nemzeti megbékélés – hangsúlyozta a püspök.
Mint kifejtette: "1989 az egész térség országainak életében a rendszerváltozás esztendeje volt. Az akkor elkezdett úton a kommunizmus sújtotta rendszerváltó országok csakis szoros összefogással juthatnak el Európába. A romániai magyarság ezen a közös bukaresti-budapesti útvonalon kíván haladni, és saját sorsa és remélt jövôje szempontjából is ezt az utat látja célravezetônek".
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettese az utóbbi napok Tôkés Lászlót érô sajtóbírálatai kapcsán kijelentette: "a püspök következetes szolgálatát nem lehet kétségbe vonni egyetlen pillanatig sem".
Toró T. Tibor az RMDSZ Reformtömörülés Platformjának elnöke a szervezôk nevében ismertette a december 10-15. között megtartandó temesvári ünnepi renezvénysorozat fôbb eseményeit.
A társadalom végleg szakított a diktatórikus múlttal – hangsúlyozta hétfôn Emil Constantinescu államfô abból az alkalomból, hogy kihirdette az egykori politikai rendôrségnél, a Szecuritáténál vezetett megfigyelési dossziékhoz való szabad hozzájutásról szóló törvényt.
Az államfô kiemelte: ez az elsô törvény, mely kimondja, hogy a kommunista hatalom állandó terrorban tartotta Romániában a lakosságot, durván megsértette az alapvetô szabadságjogokat. Továbbá: ez az elsô törvény, amely kimondja azt a tényt, hogy a Szekuritáté politikai rendôrség volt.
Costantinescu szerint ugyanilyen fontos, hogy minden román állampolgár megtudhatja: vezetett-e róla dossziét a Szekuritáté, s ha igen, miért. Azt is megtudhatja, hogy ki figyelte ôt. A politikai rendôrség terrorja azon a meggyôzôdésen alapult, hogy soha senki nem tudhatja majd meg, ki készítette a Szekuritáténál ezeket a dossziékat.
"A most kihirdetett törvény azonban ledönti a hallgatás falát" - fogalmazott az államfô.
Az elnök hangsúlyozta, hogy a román társadalom szabad és demokratikus fejlôdéséhez, a múlt megismétlôdésének elkerüléséhez szükség van a politikai rendôrség akcióinak leleplezésére, a bûnösök megnevezésére. Ez a törvény "nem a bosszúállás törvénye, hanem a biztosabb jövô építésében segít" – tette hozzá.
A legtöbb bírálat azért éri a törvényt, mert a megfigyelt személyek nem tudhatják meg, ki súgta be, jelentette fel ôket, a dossziék továbbra sem kerülnek egy független intézmény megôrzésébe, s a diplomáciában, a hírszerzésben és a kémelhárításban ma is dolgozók esetleges "szekus" múltja rejtve marad.
Az idei távfûtési idényre a kis jövedelmû családokn hôenergia-támogatásra jogosultságát megkérdôjelezô rémhírek terjednek a megyében, amelyek szerint azok, akiknek a jövedelme alapján járna a pótlék, mégsem kaphatják meg, ha különbözô értékesebb vagyontárgyakat (személygépkocsi, ékszerek), birtokolnak.
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban érdeklôdtünk, kik jogosultak a segélyre. A lakótársulásokkal való kapcsolattartással megbízott irodától szerzett információink szerint a rémhírek megalapozatlanok. A támogatás rendszerét az októberben kelt 162. számú sürgôsségi kormányrendelet szabályozza, és a támogatás feltételeként a jogszabály kizárólag a szóba jöhetô családok idôszerû jövedelmére hivatkozik. Ide tartozik a földtulajdonból nyert jövedelmeket. Vagyis azok jogosultak segélyre egy adott hónapban, ahol a családtagokra számított havi nettó jövedelem az elôzô hónap során beilleszkedik a három kategória egyikébe. Mint már beszámoltunk róla, a 450.000 lej alatti jövedelemmel rendelkezôk 335 ezer, a 450–600 ezer lej közötti jövedelmûek 200, a 600-750 ezer lej közti jövedelmûek 100 ezer lejes támogatásra jogosultak havonként, a távfûtési idény alatt. Sem a kormányhatározat, sem a támogatás igénylésére szolgáló formanyomtatványok, amelyek modelljét a határozat végrehajtási utasításában rögzítették, nem hivatkoznak az igénylôk egyéb tulajdonára a havi jövedelmen kívül.
A hivatalban jelenleg a novemberi támogatást igénylô kérvények ellenôrzését végzik. Néhány lakótársulás már vissza is juttatta a kitöltött papírokat a hivatalba, ugyanakkor olyan társulások is vannak, ahova még nem jutott a nyomtatványokból, mivel az elôzetesen számítottnál nagyobb a pótlékot igénylôk száma. Ma délig több ezer további példányt nyomtatnak ki, amelyeket a hivatalban szerezhetnek be a lakótársulások képviselôi.
címmel adja közre ifjúkori emlékeit tartalmazó önéletírását Elekes Béla szovátai nyugalmazott tanár. A könyv az Impress Kiadó gondozásában jelent meg. Bemutatójára csütörtök délután 5 órára várják az érdeklôdôket Szováta Polgármesteri Hivatalának nagytermébe. Részt vesz az IMPRESS felelôs kiadója, Makkai János és Petelei István igazgató. A kiadványt a szerkesztô, Bölöni Domokos ismerteti a hallgatósággal. A találkozót követôen a szerzô dedikálja könyvét. Ugyanott hozzájuthatnak az érdeklôdôk Bölöni Domokos újabb köteteihez is.
Ha fúvósokról hallunk, általában térzenére, tömegzenére gondolunk. Kevésbé jut eszünkbe talán a szimfonikus zenekar, és még kevésbé a színpadi muzsika. Ennek ellenére hétfôn, Marosvásárhelyen az Egyházzene Napjai hangversenyzorozat nyitókoncertjén a Kultúrpalota Nagytermében vastapssal ösztönözték ráadásra a harsonásokat, Molnár Géza, Dávid János, Fábián András, Lázok Gergely, Szabó Zsolt és Sebastian Cazan személyében.
Látványként is tetszetôsnek bizonyult a megannyi U-alakú tolócsövével csinos-formás, "aranyos- fényes" hangszer. Nem beszélve arról a, kissé szokatlan fogantatású, számunkra újszerû zenei élményrôl, melyben a filharmónia tagjai – ôsbemutatóként is – részesítettek. Most hallgathattunk ugyanis önálló mûsorszámként a zenekarból kiemelten, különváltan harsonát hangversenyezni. És Molnár Géza átírásában, valóságos zenei miniatûrökben, különleges, érdekes hangzásban, kellemes harmóniákat. Gondoljunk Mozart gyönyörû Ave verum corpus címû motettájára, akár Hassler Lauda Dominé-jére. E fiatalok mesterségbeli igyekezetének-tudásának és lélekteljes tolmácsolásának köszönhetôen. Mint ahogy a nagyérdemû örömére szolgál az is, ahogy az említett mûvészpedagógus gondoskodik fúvósutánpótlásról is...
Szelíd-szép, különleges hangulatú egyházi mûveket, di Lasso, Bortniansky, Bruckner, Haydn, Muzicescu, Harmat Artúr és mások szerzeményét, zsoltárt szólaltatott meg a filharmónia vegyes kara is a mûsorban, Vasile Cazan irányításával.
A fúvósegyüttessel közös szereplésében pedig beindult a mûvészi teljesítmény szempontjából nélkülözhetetlen összecsiszolódás is. Áhitatos megéléssel ötvözték számunkra élménnyé szakmai tudásukat, tehetségüket.
Több-kevesebb rendszerességgel ez év júniusa óta a Demokrata Párt Maros megyei szervezete állásbörzéket szervez minden hónap elején. Az ajánlatok összegyûjtésével, a munkakeresôk fogadásával a párt helyi ifjúsági szervezetének két tagja, Andreea Galenco, a politikai, társadalmi osztály titkára és Cristi Cânpean, a humán erôforrások titkára foglalkozik. Mindketten egyetemisták és önkéntes munkát vállalva keresték fel az állásokat kínáló cégeket. Három napig ugyancsak fogadják az érdeklôdôket, segítenek egy személyi lap kitöltésében, majd ezeket eljuttatják a cégekhez. A novemberi állásbörze kimaradása után most tizenegy cég hetvennél is több munkahelyet kínál, eladóktól pincérnôig, marketingigazgatótól víz- gázszerelôig és kozmetikusig mindenféle szakmában várva a jelentkezôket. Amennyiben valaki mégsem találna végzettségének megfelelô állást, akkor sem utasítják el, hanem ha kitölt egy személyi lapot, akkor bekerül az ifjúsági szervezet adatbankjába és alkalomadtán találhatnak számára megfelelô munkahelyet.
Amint Andreea Galencótól megtudtuk, eddig havonta körülbelül száz személyi adatlapot töltöttek ki és minden alkalommal 20-30 munkaszerzôdés köttetett az általuk szervezett állásbörzének köszönhetôen. Természetesen szinte mondani sem kell, hogy a jelentkezôk politikai meggyôzôdését senki sem firtatja, sôt, annak ellenére, hogy a programot fiataloknak hirdették meg, a kevésbé fiatalok jelentkezését is elfogadják. Kortól függetlenül, a munkakeresôktôl csak a komolyságot várják el.
Sajnos az együttmûködésben a párt sem, de a munkaügy sem érdekelt az együttmûködésben. Így elkerülhetô, hogy bármelyikük is idegen tollakkal ékeskedjék, mondják/gondolják. Az azonban, hogy az álláskeresôk szempontjából mi volna hasznosabb, sajnos háttérbe szorul.
A Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal pályázatot hirdet Szent György lovasszobrának (max. 1,5 méter magas) felállítására. A szobrot a helyi tanács döntése alapján a község központjában helyezik el. A szoborterveket 2000. január 10- éig várják. Az elbírálására január 15-én kerül sor.
A szobrot március 20-ig kell befejezni, hogy április 24- én, Szentgyörgy napján felavathassák.
Bôvebb tájékoztatás a 120-711-es telefonon.
Írásom elején ígértem, hogy elszállásolásunk körülményeirôl is szólok. Nem is az a kényelem számít, ami ott természetes minden tevékenység biztosítására, hanem az épületegyüttes egésze és annak "funkciói". Azért itt emlékezem meg róla, mert köze van a fent említett szívhez.
A Nordgaard Hojskole egy "szabálytalan" iskola a mi fogalmaink szerint. Népfôiskolának is nyugodtan mondhatjuk, végül errôl is szólnom kell majd, hiszen közel kétszáz éves hagyománya van ennek a képzési formának Dániában. Az épületegyüttes magába foglal elôadótermeket, könyvtárat, olvasótermeket, számítógépparkot, sportcsarnokot, fedett uszodát, kétágyas hálószobákat, önkiszolgáló éttermet, mindezt csodálatosan szép környezetben, egy erdônyi park és kisebbfajta tó közelében, Bjerringbro település szélén. A városka lakóinak száma alig 8000.
Minden napunk a kötelezô reggelivel kezdôdött, fél nyolckor. Persze volt, aki elôtte leúszott néhány tíz métert, netán pingpongozott egy kicsit. Általában fél kilenckor vagy elôadás kezdôdött, vagy indultunk egy polgármesteri hivatalba, netán gyárba vagy intézménybe. Tíz óra körül kávészünet és sütemények, aztán a folytatódó elôadások vagy magyarázatok következtek. Az ebéd rendszerint könnyû volt és fél tizenkettôkor került sorra. Egy órányi pihenô után folytatódott a program és ugyancsak rendszerint fél hatkor illett vacsorázni, ami az ottani fô étkezésnek számít. Ezután már csak egyszer kellett (?!) étkeznünk, nyolc óra tájban hozták a kávét és az újabb adag, mindig más, mindig friss süteményeket. Ezeket viszont teljesen kötetlen formában költöttük el, úgy másfél- két óra hosszat megbeszéltük az aznap hallottakat, vitatkoztunk tanárunkkal vagy más elôadókkal, gyakran pedig egymással is. Ilyenkor meséltünk magunkról, munkakörünkrôl, akár személyes dolgainkról is, házigazdáink ôszinte örömmel vették, ha jól éreztük magunkat és nyíltan beszélünk bármely témáról, oldott légkörben. Egész idô alatt rendkívül barátságos volt a hangulat, mind a Maros megyei, mind pedig a Bács-Kiskun megyei csapat jól szót értett a két hét alatt, megosztottuk egymással gondjainkat és tapasztalatainkat a napi közigazgatási munkában. Nem feledkeztünk meg arról sem, hogy viccekkel szórakoztassuk egymást, ezen a területen – szerénytelenség vagy sem – Maros megye messze megelôzte Bács-Kiskun megyét. Egyszer talán más területen is sikerül... utolérni barátainkat!
Dániai tartózkodásunk egyik napján betekintést nyerhettünk az ottani igazságszolgáltatási gyakorlatba is. Nem sokban különbözik, legalábbis az alapvetô formákat illetôen, a hazai törvénykezéstôl. Arra utalok, hogy a mindenkori joggyakorlatnak megfelelôen, minden perben legalább egy "szokványos" és legalább egy rendkívüli fellebbezésnek adnak helyt. A különbözô bûncselekmények elkövetôit némileg enyhébb, idôben rövidebb büntetéssel sújtják, mint az nálunk történik. Talán az volna említésre méltó még, hogy a gyakorlatban nagyon sok esetben az egyszerû állampolgár pert nyer az állam valamely intézményével szemben (a tárgyalt esetek mintegy 30%-ában!), ami sajnos, nálunk nem jellemzô. Nyilván nem arra gondolok, hogy eleve az állampolgárnak kell igazat adni, de bizony szeretném megérni, hogy idehaza is van legalább esélye a mindenkori átlagpolgárnak az állammal szemben, nem pedig egy elôre lefutott partit kell "lejátszania". Tény ugyanakkor, hogy a minket fogadó, hosszú gyakorlattal rendelkezô jogász olyan kedélyesen tudta elmagyarázni mindennapi tevékenységét, hogy még arra is volt türelme, hogy némelyünket beöltöztessen talárba és lejátszasson velünk egy szokványos eljárást. Ebbôl azt éreztem, hogy a kihágásokat nem eleve úgy kezelik, miszerint az elkövetô elvetemült, haramiának született valaki kell legyen. Valamit az ôsi "tévedni emberi dolog" mondásból véltem felfedezni ebben a magatartásban, de lehet, hogy én látom túlságosan rózsaszínûnek a dániai valóságot...
(Folytatjuk)
89,8 millió dollárt törlesztünk decemberben a küladósságból
Románia decemberi külföldi adósságszolgálata 69,6 millió dollárnak felel meg — derül ki a pénzügyminisztérium összesített adataiból. Az összeg közel 70 százaléka (62,4 millió dollár) az állam által garantált küladósság törlesztésére megy, a fennmaradó 27,4 millió dollár pedig az államtól közvetlenül fölvett küladósság törlesztésére.
Hét-nyolc hónap alatt befejezôdik a turisztikai privatizálás
Hét-nyolc hónap alatt befejezôdhet a turisztikai kereskedelmi társaságok privatizálása — nyilatkozta Dorin Anton, az Országos Turisztikai Hatóság alelnöke a román faluturizmusról szóló szeminárium munkálatain, melyen hét francia újságíró is részt vett. Közölte a francia újságírókkal, hogy a vendéglátóipar privatizálása idén június elsején indult be, és lefolyását külön jogszabály szabályozza. Kitért továbbá a szállodák és egyéb szállásegységek fejlesztésére és korszerûsítésére is, megjegyezve, hogy idén inkább a már létezô egységek rehabilitációjával, mint újak létesítésével foglalkoztak. Feljavítottak eszerint két-két szállodát Mamaián, Neptunon és Eforie Nordon, egyet-egyet Mangalián, Nagybányán és Brassó-Poianán, továbbá most korszerûsítik a fôvárosi Parc, Nord és Dorobanti szállókat.
Ma Moszkvában aláírják Oroszország és Fehéroroszország uniós szerzôdését. Szergej Prihogyko, az elnöki adminisztráció vezetôjének helyettese újságírókkal közölte, hogy Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök szerdán állami látogatásra Moszkvába érkezik, s ennek keretében – a korábbi megállapodásnak megfelelôen – aláírják a két ország uniós szerzôdését. Még ugyanezen a napon Borisz Jelcin elnök Pekingbe repül, ahol nem hivatalos kínai-orosz csúcstalálkozót tartanak.
A globalizáció – kétségtelen elônyei mellett – tovább mélyíti a szakadékot a fellendülô és a vesztes országok között, ez utóbbiakból pedig az elkeseredettek tömegei kelnek útra – olvasható II. János Pál üzenetében, amelyet a pápa a szentévben esedékes Bevándorlók napja alkalmából intézett a keresztényekhez. A pápa szerint a globalizáció folyamata hasznos lehet, ha a kulturális különbözôségeket mindenütt úgy tekintik, mint jó alkalmat a találkozásra és a párbeszédre, s ha a világ javainak egyenlôtlen elosztása a szolidaritás érzését erôsíti a világban, s az egyesítené az emberiséget. Ha azonban az egyenlôtlenségek fokozódnak, akkor a szegény lakosság kétségbeesésében az elvándorlás útjára lép, a gazdag országok pedig önnön telhetetlenségük rabjává válnak – áll a pápai üzenetben.
Az elôzô héthez képest a múlt héten enyhén csökkent a Kôolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) által termelt kôolaj ára. Amíg a múlt héten átlag 24,54 dollárba került egy hordó (159 liter) OPEC-kôolaj, azt megelôzôen még 24,89 dollár volt. Az olajkartell bécsi titkárságának hétfôi közlése szerint novemberben 23,74, októberben pedig 21,67 dolláron állt az OPEC-kôolaj átlagára. Tavaly az éves átlagár 12,28 dollár volt. A magas olajár miatt a befolyásos OPEC-országok a jelenlegi szállítási kvóták megtartása mellett kardoskodnak. – Az olajpiacokon figyelemre méltó egyensúly uralkodik, tehát nincs szükség semmiféle vá