|
LI. évfolyam 285. (14336) |
1999. december 7., kedd |
Újra kútba esett a belsô választások terve
A hétvégi kétnapos SZKT ülés a szövetségi elnök politikai tájékoztatójával vette kezdetét. Ebben, a jelenlegi belpolitikai helyzet és az elkövetkezendô idôszak prioritásainak felsorolása mellett, Markó Béla az elmúlt tíz esztendô legfontosabb politikai értékének nevezte, hogy az egységben létrehozott RMDSZ egységben maradt. Egységesen kell szembenézni az elkövetkezô idôszak kihívásaival is. Azonban néhány területi szervezetben meddô viták zajlanak. Ezeket a vitákat az elnök szerint operatívan le kell folytatni, azzal a céllal, hogy ezek a szervezetek elôre tekinthessenek a következô év kihívásai felé. Bírálta azokat a szervezeteket (meglehet, éppen a Maros megyeire utalva), amelyek nem igazították, vagy késôn igazították alapszabályzatukat az országos szabályzathoz, s hangsúlyozta: nem meddô vitákat kell folytatni, hanem olyanokat, hogy egységesen tudjunk a következô esztendô teendôihez látni.
Azt sem hagyta szó nélkül, hogy az RMDSZ-ben ismét elkezdôdött a "címkézés". Valamikor teljes határozottsággal utasították vissza, hogy szélsôségesnek tituláltak bizonyos tisztségviselôket. Most pedig kommunista megnyilvánulásokkal vádolva a vezetôket, egyesek elôszedik azt, amit évekkel korábban visszautasítottak. Markó szerint ezeket a vitákat le kell zárni, az RMDSZ-t ilyen címkézésekkel gyengíteni nem szabad.
Hosszas és kimerítô vitában véglegesítették a helyhatósági választásokra való elôkészületet jelentô elôválasztási szabályzatot. Ennek részletei az olvasó számára nem túlságosan érdekesek. Majd akkor válhatnak azzá, amikor a megyei RMDSZ szervezet konkrét döntést hoz arról, hogy a mostani helyhatóságokban dolgozó tisztségviselôk munkáját hogyan teszi mérlegre, s milyen módon folytatják le az új választásokról szóló jelöléseket.
Ugyancsak szombaton került sorra a Kerekes Károly által javasolt napirendi pont, a 105/1999-es számú kormányrendelet hiányossága által kiváltott helyzet megvitatása. Kerekes hangsúlyozta, hogy a jogszabály az 1940. szeptember 14 és 1944. augusztus 23 közötti idôszakban nemzetiségi okokból üldözött személyek kárpótlását írja elô. Azonban a romániai magyarság 1944. augusztus 23-at követôen, el egészen 1945 márciusáig, súlyos sérelmeket szenvedett. Értelmiségieket, diákokat internáltak a Tg.-Jiu-i koncentrációs táborba, Erdély-szerte hurcolták el a román hatóságok a békés lakosság ezreit a földvári haláltáborba, Erdély-szerte voltak véres megtorlások. A képviselô szerint mindezeket a Kisebbségi Hivatal figyelmen kívül hagyta, elszalasztva az igazságtétel lehetôségét, nem konzultálta az RMDSZ parlamenti csoportjait sem. A helyzet súlyosságára való tekintettel az ügyhöz méltóan felelôs viszonyulást kért az illetékesektôl.
Eckstein Kovács Péter kisebbségi miniszter válaszában utalt arra, hogy Ticu Dumitrescu, a volt politikai foglyok nevében kérte a 105-ös kormányrendelet visszavonását. A kormányrendelet régi panaszt, a zsidók és a cigányok kárpótlását írja elô, asszimilálni akarja a politikai üldözötteket az etnikai és faji üldözöttekkel. A kormány felelôssége, hogy a deportáltak elégtételére vonatkozó törvény lehetôséget adjon a Dél-Erdélyben maradt magyarság jogsérelmeinek orvoslására is.
Szintén szombaton hozták nyilvánosságra Kelemen Kálmán, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke által aláírt közleményt. Mint elôzô tudósításunkban utaltunk már rá, Kelemen Kálmán elôzô nap néhány területi szervezet és platform nevében olvasott fel nyilatkozatot, amelyben "felkérték az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, vonja vissza az RMDSZ, illetve annak vezetôire vonatkozó megalapozatlan vádjait, amelyek rendkívül károsak és sértôek nemcsak az RMDSZ vezetô testületeire, hanem a romániai magyar közösség legitim érdekképviseleti szervezetére vonatkozóan is".
Az újabb közleményben az RMKDM "meglepetéssel tapasztalta, hogy "... Tôkés László folytatja tiszteletbeli elnökhöz méltatlan vádaskodásait". Ennek következtében "a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom határozottan visszautasítja azt, hogy Tôkés László megkérdôjelezi Varga Lászlónak, az RMKDM köztiszteletben álló vezetôjének kommunistaellenes múltját".(...) Ugyanakkor felhívja "a püspök úr figyelmét arra, hogy a temesvári népfelkelésben betöltött szerepe nem hatalmazza fel sem arra, hogy volt politikai foglyok tevékenységét minôsítse, sem arra, hogy az RMDSZ egészét rágalmazza".
Nyilatkozatot olvasott fel az ifjúság képviselôje is, amelyben a MIT frakció azt rója fel az RMDSZ vezetésének, hogy nem szentel elég figyelmet a fiatalság kérdéseinek (mellékeljük a nyilatkozat teljes szövegét).
Az SZKT behirdetett napirendjén szerepelt az RMDSZ "befejezetlen szimfóniája", a belsô választások, amelyet több éve komponálnak, de sehogyan sem tudnak a végére járni. A hétvégi tanácskozás sem tudott összhangot teremteni. A belsô választásokról szóló szabályozás elôterjesztôi minden igyekezetükkel azon voltak, hogy végre a "tárgyra" térjenek, vagyis sort kerítsenek a Szövetségi Képviselôk Tanácsa megújítására hivatott belsô választások lebonyolítási módjának megvitatására. Gyorsan kisiklott a szándék. Történt ez annak ellenére, hogy mindjárt a napirend tárgyalásának kezdetén arról szavazott a testület, hogy a kérdésrôl nem nyitnak általános vitát. Erre a szabályozás elsô pontjának felvetésével kitört az általános vita.
Takács Csaba szerint az általános vita közel hat éve folyik, azt általában politikai polémia követi, amelynek a tárgya és alanya az RMDSZ vezetése. Az ügyvezetô elnök javasolta, zárják le az általános vitát, kezdjenek hozzá a kivitelezéshez. A költségvetés erre elkülönített bizonyos keretet, de nem tudja teljes egészében finanszírozni a belsô választásokat. Két számítás is készült a belsô választások kiadásairól. Takács szerint egy optimista számítás szerint 228 ezer dollárba kerülnek a belsô választások. Az ügyvezetô elnökség által, a "titkos és közvetlen" változatra készített vázlatos számítás plusz 80 ezer dolláros költséget jelent. Ezt, jelentette ki Takács Csaba, az ügyvezetô elnökség nem tudja felvállalni. Javasolta, az SZKT vállaljon politikai felelôsséget, hogy akar-e vagy nem akar belsô választásokat, vállalja-e, hogy az SZKT tisztújítását megejtse a helyhatósági választások elôtt? Akik nem ezt akarják, mondta, azok a jelenlegi állapotokat akarják fenntartani a belsô választások ürügyén.
Toró T. Tibor szerint a belsô választások az erdélyi magyarság ambíciója, amelyet 1992-ben Kolozsváron fogalmaztak meg elôször, majd a brassói kongresszus erôsített meg. Az erdélyi magyar parlamentarizmus rehabilitációjának nevezte, és kérte, ne bagatellizálják el a kérdést, amely mára az RMDSZ legmélyebb törésvonalának a lényegévé vált. Kérdés, hogy valós önkormányzatiságot vagy pártszerû mûködést akarnak-e? Akik az autonóm közösséggé válást óhajtják, nagyszabású belsô választás mellett kardoskodnak, akik pártszerû struktúrát akarnak, nem érzik szükségét egy ilyen nagyszabású akciónak. Nevezzék SZKT tisztújításnak, erre szükség van. Erre van procedúrája az RMDSZ-nek. De ezt a procedúrát ne akarják a belsô választások szintjére emelni, ne degradálják a belsô választásokat. Tegyék zárójelbe, tolják ki odébb, s ennek szellemében tárgyaljanak.
Katona Ádám szerint formális vitának tûnhet egyesek számára, hogy elektoros, nem elektoros, hogy a területi szervezetek autonómiáját kell-e érvényesíteni vagy nem kell érvényesíteni ebben az esetben. Holott ez nem egy formális kérdés, hanem az RMDSZ alapvetôen fontos kérdése. Ugyanis ez a belsô demokrácia megvalósulásához vezethet ha szakszerûen, az európai normáknak megfelelôen a szövetség le tudja bonyolítani ezt a választási formát. Ez azonban nem az a belsô választás, amit itt az elôttem szóló felolvasott, hanem annak egy másik változata, de amelyet nem szabad úgy nevezni, ahogyan a belsô választást képzeljük, ahogyan a belsô választást akarjuk. Ezért nagyon furcsa számomra, hogy most már azok is akarják, akik eddig mindent elkövettek, hogy ez ne kerüljön sorra.
A konkrét javaslata az volt, hogy az SZKT szavazás során feltétlenül névre szóló szavazást rendeljen el az elnökség, ugyanis rendkívül fontos tudni azt, hogy kik akadályozzák ebben a stádiumban is azt, hogy egységes legyen és ne az a bizonyos elektoros, amirôl megvan a véleményünk. Hiszen pontosan az egyik elôttem szóló képviselôtársam egy ilyen elektoros játékkal került be a parlamentbe. Hogy ez ne ismétlôdhessen meg se Csíkszeredáben, se Székelyudvarhelyen, se máshol, nyilván hogy a biztosítékoknak meg kell lenni. Erkölcsi kérdés ez, tehát az RMDSZ tisztességének a kérdése, hogy egységesen és felelôsséggel, mindenki névre szólóan vállalva döntsön a választás kérdésében. Ki kell találnunk egy köztes elnevezést arra, hogy amirôl most szó van, semmiképpen ne nevezzük belsô választásnak.
Markó Béla: Miért küszködünk? A román koalíció véleményem szerint bûnös hibája volt, hogy eldöntött kérdésekre másnap visszatérünk, sürgôsségi kormányrendeleteket másnap egyébként teljesen törvényes/alkotmányos keretek között megváltoztatunk, hogy nincsen törvényhozási stabilitás, hogy amit nagyon alaposan átkonzultáltunk, átbeszéltünk és eldöntöttünk ebben a koalícióban, arra balkáni módon egy hét múlva vissza lehet térni, meg lehet változtatni, mert éppen úgy alakul a helyzet, hogy más a többség, más a befolyás. Most ebben a pillanatban azt javasoljuk, hogy mi is járjunk el így?
Én szómágiához nem ragaszkodom – jelentette ki az elnök. Ha ez terminológia probléma, és ha szómágia kérdése, akkor nyugodtan nevezhetjük másképpen is. De van egy nagyon fontos célunk: a Szövetségi Képviselôk Tanácsát meg kell újítanunk, mert kongresszusról kongresszusra most már visszük magunkkal azt az SZKT-t, amelynek egy részét tulajdonképpen egy régi kongresszusunk választott. Én vállalni tudom, hogy eltekintsünk a terminológiától, és vállalni fogom azt, hogy megrendezzük az SZKT megújítását, és mivel nem nevezzük belsô választásoknak, rá egy évre, a szememre lehet hányni, hogy nem rendeztük meg a belsô választásokat. A cél az, hogy a Szövetségi Képviselôk tanácsát újítsuk meg. És nem értek egyet, hogy meghozott döntésekre alapos konzultációk nélkül visszatérjünk. Arra kérte az SZKT-t, vegyék komolyan azt, amit komolyan vette annak idején.
Mire mindenki belefáradt a parttalan húzakodásba, Verestóy Attila szenátor azt javasolta, januárban hívjanak össze újabb SZKT-t, amelynek egyetlen napirendi pontja a belsô választás kérdése lesz. A testület szavazott, négy ellenszavazattal, egyetlen tartózkodás mellett, a Verestóy Attila javaslatát elfogadták. Ekkor szándék szerint teljes SZKT- ülést szentelnek a belsô választásoknak, amely tulajdonképpen a hiteles, és a jelenleginél legitimebb SZKT-t hozná létre. Addig azonban, még sok víz lefolyik a Maroson...
A Románia jelenkori történelmébe döntô változást hozó 1989. decemberi népi megmozdulás tizedik évfordulójának közeledtekor a Szövetségi Egyeztetô Tanács és a Szövetségi Képviselôk Tanácsa kegyelettel emlékezik meg a mártírokról, akik a diktatúra-ellenes tüntetések során életükkel fizettek bátor kiállásukért, és nagyrabecsülésérôl biztosítja mindazokat, akik az elsô vonalban küzdöttek a Ceausescu kommunista rendszerének megbuktatásáért. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezekben a mozgalmakban az ország állampolgárai nemzetiségi különbség nélkül vettek részt. Tôkés László akkori temesvári lelkész következetes szembeszegülése a diktatúrát fenntartó elnyomó gépezettel szikrája volt az általános elégedetlenség forradalmi mozgalommá válásának.
Az azóta eltelt tíz évet elemezve megállapíthatjuk, hogy jelentôs lépések történtek Románia demokratikus fejlôdésében, létrejött és mûködik a többpárti parlamenti rendszer, megteremtôdtek a piacgazdaság csirái, valós tény a szólás- és a gyülekezési szabadság, van valamelyes elôrehaladás a kisebbségek jogainak biztosítása terén, közeledtünk az európai integrációhoz.
Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy Románia utóbbi tízéves történelmét számtalan visszalépés, látszatintézkedés, megtorpanás jellemezte mind a gazdasági szférában, mind a társadalom átalakításának folyamatában. Ennek következménye a külföldi tôke viszonylag gyenge jelenléte a romániai gazdaságban, a magánosítás elhúzódása, az adminisztráció decentralizásálásának késleltetése, a nacionalizmus és az idegengyûlölet erôteljes megnyilvánulása a közéletben, a civil társadalom nem kielégítô fejlettsége, a polgári öntudat fejletlensége, az életszínvonal csökkenése.
A hivatalos adatok szerint is Románia lakosságának 10,5 százalékát alkotó nemzeti kisebbségek sajátos igényeinek törvények általi biztosítása még mindig nem teljes, habár ez az európai és az euroatlanti integráció egyik politikai feltétele. Késik a kisebbségi egyházak javainak visszaszolgáltatása, amit sürgôsen teljesítendô feltételként jelölt meg az Európai Tanács Románia felvételekor. A kisebbségek nyelvhasználatát szavatoló helyi közigazgatási törvény elfogadása évek óta húzódik. Az önálló magyar egyetem állampolgári jogon igényelt visszaállítása adminisztratív kérdésbôl hamis politikai tétté torzult.
10 évvel az 1989-es decemberi fordulat után, az Európai Unió helsinki értekezletének elôestéjén, ahol Románia sorsát hosszú idôre eldöntô határozat születhet, a Szövetségi Egyeztetô Tanács és a Szövetségi Képviselôk Tanácsa felhívja az ország minden politikai felelôsséget érzô állampolgárát, hogy ennek teljes tudatában vonja le az elmúlt évtized tanulságait, és a hibákból okulva tevékenykedjen a jövôben a demokrácia és a piacgazdaság kiteljesítése, az ország mielôbbi európai integrációja érdekében.
A Szövetségi Egyeztetô Tanács
A Szövetségi Képviselôk Tanácsa
A Magyar Ifjúsági Tanács az utóbbi idôszakban egyre több olyan jelre figyelt fel, amely az RMDSZ vezetése és az RMDSZ által parTnerként elismert ifjúsági szervezetek közötti romló viszonyra utal.
Egyes helyi RMDSZ-szervezetek, platformok védôszárnyai alatt létrejövô ifjúsági kezdeményezések, képzôdmények a legsúlyosabb példái annak, hogy az RMDSZ átértékelte a Magyar Ifjúsági Tanáccsal való kapcsolatát és megpróbál saját szájízének megfelelô partnereket kreálni.
Az elmúlt évben egy alkalommal sem érkezett igény vagy megkeresés az RMDSZ országos vezetése részérôl, hogy közösen megbeszéljük és rendezni próbáljuk a felmerült gondokat.
Több területi szervezetnél nem hajtották végre a Kongresszus határozatát, amely az ifjúsági és diákszervezetek 15%-os részvételét biztosítja a TKT-ban.
A szövetségi elnök nem hogy a Magyar Ifjúsági Tanácsot, hanem a visszaminôsített Ifjúsági Fôosztályt sem tájékoztatta arról, hogy regionális ifjúsági tanácsadó irodát nyit.
A nemrég lezajlott MISZSZ Kongresszust az RMDSZ csúcsvezetése figyelemre sem méltatta.
Azokon a találkozókon, amelyek a Magyar Ifjúsági Tanács kezdeményezésére jöttek létre, sikerült megbeszélni néhány problémát, ám kevés kézzelfogható eredmény született. Csak a keserûség, kiábrándulás érzése fokozódott.
Továbbá, sem a magyar egyetem ügyében, sem a MÁÉRT kapcsán a Magyar Ifjúsági Tanácsot még csak az informálás szintjén sem vonták be a munkálatokba.
Ezek a tények súlyos problémákról tanúskodnak. Úgy értékeljük, hogy a felsorolt gondokat már nem lehet orvosolni egyszerû találkozókkal, beszélgetésekkel, hanem ki kell mondanunk végre, hogy hol fáj.
Nem szóltunk még arról sem, hogy ez a "kitüntetett" figyelem valószínûleg annak is köszönhetô, hogy az RMDSZ-vezetés valamilyen tévhittôl vezérelve a Magyar Ifjúsági Tanács frakcióját a Reform Tömörülés platform nyúlványának tekinti. Nem akarjuk senki címkéjét viselni, hisz úgy gondoljuk, nekünk is lehet saját álláspontunk minden kérdésben és ez nem egyezhet mindig mindenkiével.
Tisztában vagyunk, hogy az ifjúság is többet kell tegyen azért, hogy közösségünk sorsát pozitív irányba befolyásolja. Ezt a feladatot mi tisztességgel látjuk el helyi szinten, de azzal az anyagi támogatottsággal, amivel rendelkezünk (melyhez az RMDSZ-nek kevés köze van) nincs lehetôségünk a nagyobb lélegzetû kezdeményezések kivitelezésére.
Mi az ifjúsági szervezetek túléléséért küzdünk anélkül, hogy eladnánk magunkat. Ehhez viszont megfelelô hozzáállást várunk el az RMDSZ- tôl.
Sajnálatosnak tartanánk, ha arra kellene felkészülnünk, amit már sokan rebesgetnek, hogy az önkormányzati választásokon ott, ahol ez szükségessé válik, az ifjúsági szervezetek önálló jelölteket állítsanak és külön utakon keressék a maguk céljait, a maguk igazságát.
A Magyar Ifjúsági Tanács SZKT-frakciója
(MTI) – A kárpátaljai magyarság második legnagyobb érdekvédelmi szervezete, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ) – az 1991-es népszavazás eredményeinek megfelelôen – kiáll Kárpátalja különleges közigazgatási státusának és a Beregszász központú magyar autonóm körzetnek a létrehozása mellett – hangzott el szombaton Beregszászon a BMKSZ ötödik soros közgyûlésén.
Elnöki beszámolójában Pirigyi Béla azt is elmondta, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségbôl (KMKSZ) 1994-ben kivált BMKSZ eredményesen képviselte a magyar érdekeket az elmúlt fél évtizedben, nyitott a társszervezetekkel való együttmûködésre. Pirigyi bírálta a magyar kormányt, mert az, szerinte, a támogatások elosztásánál a KMKSZ-t részesíti elônyben, s a BMKSZ-t nem hívta meg a MÁÉRT-ba.
A fórumot a magyar kormány nevében köszöntô Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) fôosztályvezetôje a kritikára válaszolva kifejtette: a Magyar Köztársaság kormánya elismeri minden bejegyzett kárpátaljai magyar szervezet legitimitását, s a súlyuknak megfelelôen kezeli ôket, de meg kellett húzni a határt, hogy mely szervezetek vegyenek részt a MÁÉRT munkájában.
A BMKSZ-fórum nyílt levelet intézett Németh Zsolthoz, a Külügyminisztérium politikai államtitkárához. Az írás szerint "a Horn-kormánnyal szemben, amely nem különböztette meg a kárpátaljai magyar szervezeteket, a mostani kormány részrehajló a KMKSZ javára. A BMKSZ ezért az anyaországi támogatási rendszer felülvizsgálását kéri".
A közgyûlésen az anyaországi Magyar Vitézi Rend kitüntetéseket adott át a második világháborúban részt vett több beregszászi bajtársnak. A szertartás befejezéseként a Rend szokásainak megfelelôen a fórum résztvevôi állva tettek hitet Magyarország feltámadása mellett.
Az Európai Unió állam- és kormányfôinek pénteki találkozóján születendô eredményeket illetô derûlátás jelei között kezdôdött meg az EU-tagországok külügyminisztereinek találkozója hétfôn Brüsszelben.
A megbeszélés elsô számú célja, hogy elôkészítse a csúcsértekezletet, amely az elmúlt két év legzsúfoltabb és kelet- európai szemmel legfontosabb napirendû csúcstalálkozójának ígérkezik. A találkozón több mint két tucat jelentést fogadnak majd el, köztük számosat a keleti bôvítéssel összefüggésben, illetve az önálló európai védelmi arculatról.
Az Európai Bizottság bôvítési javaslata már az októberi tamperei csúcsértekezleten lényegében osztatlan támogatást kapott, leszámítva Törökország tagjelöltté avatását, amelynek elfogadása még nem volt teljes. Hétfôn már gyakorlatilag senki nem vonta kétségbe, hogy jövôre újabb hat országgal kezdôdnek meg a tárgyalások, a kérdés inkább az maradt, mikor és milyen körülmények között.
Tarja Halonen, a hétfôi ülést elnöklô finn külügyminiszter jelezte, hogy az évtized legfontosabbjai közé tartozó döntéseket várnak a csúcsértekezlettôl. A találkozó ugyanis folytatja a keleti bôvítés történelmi folyamatát, és az intézményes reformok körének eldöntésével hozzájárul az unió mélyüléséhez, az integráció kiteljesedéséhez is.
A külügyminiszteri ülés elé két elnökségi jelentés került az európai védelmi önállóság kérdéskörével kapcsolatban is. Ezek a válságkezelés kérdéskörére összpontosítanak, és kiindulópontnak ismerik el a NATO illetékességét a kollektív védekezés tekintetében. A helsinki értekezlet egyik legfontosabb feladatának ígérkezik, hogy újra biztosítsa: az európai arculat nem csorbítja a NATO-t, és a két szervezet közötti együttmûködés átlátható, szoros lesz.
Az EU-t elnöklô Finnország vezetô kormányképviselôi a múlt héten bonyolították le a csúcsértekezlet elôtt szokásos körútjukat az EU-tagállamokban. Ezt követôen is nyitva maradt még az a kérdés, hogy a jövôre kezdôdô és be is fejezôdô, intézményes kérdésekkel foglalkozó tanácskozássorozaton mely témák kerüljenek napirendre. Több tagország, valamint az Európai Bizottság és az Európai Parlament is azt szeretné, ha a kormányközi konferencia a kérdések szélesebb körével foglalkozna, míg a tagországok másik része szerint csupán három reform megtárgyalására – a bizottság összetételére, a vétójog szerepének csökkentésére és a tagországok szavazati erejére - kell sort keríteni.
A hétfô reggel kezdett vasutassztrájk egyelôre csak részlegesen érintette a nemzetközi vasúti összeköttetéseket.
A munkabeszüntetés alatt valamennyi Romániába érkezô, illetve innen induló, Magyarországon áthaladó úgynevezett hosszú távú nemzetközi járat közlekedik. Nem járnak a határokon belüli úgynevezett rész nemzetközi járatok, mint például a Marosvásárhelyrôl induló Claudiopolis, a Nagyvárad és Biharpüspök között közlekedô Partium, vagy a Varadium gyorsvonat. Szintén nem közlekednek a nemzetközi járatok belsô csatlakozásai.
A teherforgalomban elméletileg a járatok 33 százalékának kell közlekednie. Hétfô délelôttig semmiféle fennakadás nem volt a magyar- román határon, a román vasút minden Magyarországról érkezett teherszerelvényt átvett.
A törvényes megállapodás szerint a belföldi forgalomban a szerelvények egyharmadának kellett közlekednie, vagyis országosan 448 személyvonatnak az 1576-ból, 100 gyors és sebes vonatnak a 196-ból. Reggel 7 és 9 óra között egy se közlekedett.
Védelmi miniszterek megbeszélései
Védelmi és biztonságpolitikai közös bizottság felállításáról tárgyalt hétfôn Bukarestben Victor Babiuc román és Georgi Ananiev bolgár nemzetvédelmi miniszter.
A tárgyalás után tartott közös sajtóértekezleten a két miniszter hangsúlyozta, hogy a tervezett közös bizottság – amelyben a védelmi és a külügyminisztériumok képviselôi kapnának helyet – "egyes védelmi és biztonságpolitikai kérdések elemzésével, megoldásával" foglalkozna.
A találkozón megegyezés született arról, hogy a két ország egy közös mûszaki alakulatot hoz létre, amely a délkelet-európai védelmi miniszterek bukaresti tanácskozásán hozott határozat alapján a térségbeli természeti katasztrófák következményeinek felszámolásában segít majd.
Szó volt a kétoldalú katonai együttmûködés erôsítésérôl, aminek mindkét miniszter véleménye szerint fontos szerepe lehet a közös cél, a NATO-tagság elérésében.
Magyar–román kulturális tárgyalások
A magyar és román kulturális napokat a felek hetekké vagy legalábbis hétté bôvítik a megállapodás értelmében – tájékoztatta Hámori József magyar kultuszminiszter a román kollégájával, Ion Caramitruval folytatott tárgyalások eredményeirôl hétfôn az MTI- t.
A nemzeti kulturális örökség minisztere kifejtette: a jövôben a programokat a fôvároson kívül a vidéki városokra is kiterjesztenék. A magyarországi helységek közül Kecskemét és Pécs neve került elôtérbe, illetôleg Romániában erdélyi települések vetôdtek fel.
A közös könyvkiadás fejlesztésében is megegyeztek. Mihai Eminescu születésének 150. évfordulójához kapcsolódva a 2000. évi elképzelések között szerepel egy magyar fordítású Eminescu kötet megjelentetése, amelyet a magyar fél szívesen vállal - ismertette a miniszter.
A kulturális tárca vezetôje gyümölcsözônek ítélte az Ion Caramitruval folytatott megbeszéléseket, hiszen – mint közölte - megállapodás született még a közös mûemlékvédelem technikai lebonyolításának felgyorsítására, a színházak vendégjátékának kibôvítésére, valamint közös filmprodukciók készítésére is.
A közélet és a politikai vitakultúra kiemelkedô eseményeként értékelték hétfôn Bukarestben Az erdélyi kérdés (Problema transilvana) címû román nyelvû tanulmánygyûjtemény megjelenését.
A Társadalmi Dialógus Csoport (GDS) székházában megrendezett könyvbemutatón Renate Weber, a román Helsinki Bizottság társelnöke, valamint a Polirom kiadónál megjelent tanulmánykötet két fô szerzôje és szerkesztôje, Gabriel Andreescu és Molnár Gusztáv bevezetôje után termékeny vita alakult ki a gyûjteményben megfogalmazódott kérdésekrôl: a témakör területi és etnikai vonatkozásairól, Romániáról és Közép- Európáról, centralizmusról és regionalizmusról, erdélyi illúziókról és realitásokról, az "erdélyi kérdés" és az "európai kérdés" összefüggéseirôl.
A vitában megszólaló politológusok, szociológusok, filozófusok és gyakorló politikusok hangsúlyozták: fel kell oldani a könyv címében is szereplô kérdés tabu jellegét, szükség van a téma alapos tanulmányozására a román társadalomtudomány és politika mûvelôi és szereplôi, valamint a közvélemény alakítása szempontjából egyaránt.
A tanulmánykötet kapcsán kialakult eszmecsere során Nicolae Manolescu, irodalmár és tévészemélyiség, a Nemzeti Liberális Párt országos választmányának elnöke úgy vélte, hogy a téma elvi-politikai megvitatását és tisztázását a tudományos mûhelyeken túl a széles román közvélemény elôtt, sajtófórumokon kell elvégezni.
Molnár Gusztáv és Gabriel Andreescu egybehangzóan rámutattak: a román és magyar szerzôk tanulmányait csokorba foglaló kötet megjelenése kiemelkedô jelentôségû az erdélyi kérdés tudományos higgadtsággal és alapossággal történô körüljárása, a román politikai életben és közvéleményben tapasztalható félreértések és félreértelmezések eloszlatása és tisztázása, valamint a téma diverziós célú sajtómanipulációjának megelôzése, illetve leszerelése szempontjából.
Ma délután nyitják meg Marosvásárhelyen, a Petôfi tér 2. szám alatt a Mozaik könyvesboltot. A tervek szerint az oktatási témakörû és szépirodalmi kiadványok mellett antikvárium is mûködni fog itt, emellett pedig képzômûvészti alkotásokat is találhatnak majd a mûvészetbarátok. Mindezt vevôbarát környezetben, vagyis minôségi kiszolgálással körítve, és széles rétegek számára elérhetô árakon.
A boltot létrehozó ötlet hátterében két társvállalkozó, Balogh Levente és Demeter József áll. Balogh Levente 1993-tól idén márciusig a csíkszeredai Pallas Akadémia marosvásárhelyi képviseleti boltjának üzletvezetôje volt. A Mozaikkal kapcsolatos tervekrôl vele beszélgettünk tegnap.
A boltban forgalmazni fogják a szegedi Mozaik oktatási stúdió kiadványait. Ennek oktatási témakörû termékei a magyar szakpiac egytizedét fedezik le. Az azonos nevû bolt a fiatalos, ötletgazdag tankönyvekbôl egyelôre bemutató példányokkal rendelkezik, de a késôbbiekben a szegedi stúdió képviseleti teendôit is ellátja. Az oktatás-nyelvoktatás témakörök fontos részét fogják képezni az új bolt kínálatának. Ezek mellett a romániai magyar kiadók és szerzôk teljes körû kínálatát is az érdeklôdôk elé szeretnék tárni.
A figyelemre méltó tervek szerint antikvárium is mûködni fog a Petôfi téren nyíló boltban. Antikvárium, a szó valódi értelmében, ahol nem egyszerûen használt könyvek forgalmazása a lényeg, hanem igazi értéket jelentô antik kiadványok, kötetek felvonultatása. Balogh Levente meggyôzôdése ugyanis, hogy sok értékes magángyûjtemény létezik közeli környezetünkben, amelyeket érdemes felkarolni. Ez valóban érdekes szándék, amelynek kiaknázásában a kezdeményezôket segíti majd Mészáros József EMKE-díjas fôkönyvtáros, és jó kapcsolataik vannak a szegedi Szukics-antikváriummal, amelynek komoly tapasztalatai vannak e téren. Az antik könyv mûtárgynak sem utolsó dolog, de a tervek szerint egyéb mûtárgyakat is lehet majd találni ebben a boltban. Erdélyi magyar fiatal, és kevésbé fiatal képzômûvészeket szeretnének népszerûsíteni ezzel a kezdeményezéssel.
Hétfôn a polgármesteri hivatal vezetôsége testületileg – Fodor Imre polgármester mellé mind a két alpolgármester, Orbán Dezsô és Eugen Crisan is felsorakozott – fogadta a világkupa-gyôztes Elektromaros nôi tekecsapat sportolóit, edzôjét és titkárát, hogy érdemeik szerint jutalmazza ôket azért a teljesítményért, amellyel városunknak dicsôséget szereztek.
Az ünnepségen jelen volt a Prefektúra részérôl Burkhárdt Árpád alprefektus és Tiberiu Bidiga, a megyei sportigazgatóság igazgatója is. A felszólalók hangsúlyozták a sport rendkívüli fontosságát a ma társadalmában, s hangsúlyozták, hogy a vásárhelyi tekézô lányok teljesítménye annál kiemelkedôbb, mivel ôk a legszegényebb csapat a világkupán résztvevô ellenfelek közül.
A meleg szavak mellé természetesen pénzjutalom is járult, annyi, amennyit a hivatal pénzügyi helyzete ma megenged. Így Seres Sándor érdemes edzônek, illetve a lányoknak: Airizer Emesének, Duka Tildának, Balogh Erikának, Monica Dannak, Daniela és Carmen Soptereannak, Doina és Rodica Baciunak összesen 20 millió lejt osztottak ki, kinek-kinek érdemei szerint, a klub belsô szabályzata alapján elosztva.
A díjkiosztáson Fodor Imre polgármester és Bidiga Tiberiu sportigazgató külön kiemelték, hogy bár nagyon sok kecsegtetô ajánlatot kaptak, a lányok megmaradtak Marosvásárhelyen, a város színeit védeni, s ezért külön köszönetet érdemelnek. Reméljük, hogy a köszönet mellé – noha a jelenlegi adminisztráció az elsô 1989 után, amely a sportra is áldoz – a jövôben ennél sokkal erôteljesebb támogatás is társul majd.
Tegnap este kezdetét vette Marosvásárhelyen a kilencedik alkalommal megrendezett egyházzene fesztivál. A péntekig, december 10-ig tartó rendezvény keretében csütörtök este hat órakor a cserealji római katolikus plébánián a Molnár Géza, Dávid János, Fábián András és Szabó Zsolt alkotta harsonanégyes lép a közönség elé. A vallásos és kórusmuzsika kedvelôi pénteken este hét órától a vártemplomban Mozart Ave verum Corpus címû motettáját, valamint Haydn Terézia miséjét hallgathatják Szalman Lóránt vezényletével. Szólisták: Ramona Eremia, Ana Rusu, Szilágyi Zsolt és György Levente, közremûködik a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara és a szimfonikus zenekara.
Tegnap reggel hét órától általános vasúti sztrájk kezdôdött, mivel a vasutas szakszervezeteket (vontatás, szerelvények, vágányok, mozdonyok és depók osztályainak szakszervezetei) tömörítô Solidaritatea szövetség és a közlekedési minisztérium a hosszúra nyúlt tárgyalásait követôen sem jutott egyezségre.
A vasúti kereskedelem szakszervezete, amely ezidáig nem tartozott a Solidaritateahoz tegnap reggel kétórás figyelmeztetô sztrájkot szervezett, majd csatlakozott az általános sztrájkhoz. (Nem hivatalos források szerint hamarosan ez a szakszervezeti tömörülés is átpártol a Solidaritateához – hogy a vasúthoz tartozó szakszervezetek közösen tudjanak fellépni –, sôt már most folynak ilyen irányú tárgyalások is.)
A sztrájk következtében a marosvásárhelyi állomásról csak személyvonatok közlekednek és azok sem mind, míg a nemzetközi, gyors és sebesvonatok közül egy sem indul útnak. Amennyiben nem sikerül a szakszervezeteknek közös nevezôre jutni a minisztériummal, Marosvásárhelyrôl öt személyvonat indul, kettô Dédára, kettô Székelykocsárdra és egy Brassóba, illetve ugyanannyi érkezik, ezzel a teljes személyszállításnak a 31,8%-át biztosítva. A lecsökkentett menetrend szerint Marosvásárhelyrôl Dédára 7,34-kor és 15,33-kor indul, onnan 7,59-kor és 17,11-kor érkezik vonat, továbbá Székelykocsárdra 14,35-kor és 19,30- kor indul illetve Székelykocsárdról 5,34-kor és 18,55-kor érkezik. A Brassóig közlekedô személyvonat 14,30-kor indul és 0,19-kor érkezik. A vasútállomás alkalmazottai szerint a Székelykocsárdra és Dédára érkezô vonatok megállapításakor nem feltétlenül vették figyelembe a csatlakozási lehetôségeket.
A teherszállításnak ugyancsak a törvény által elôírt 30%-át bonyolítják le.
A mozdonyvezetôk marosvásárhelyi szakszervezetének vezetôje, Gheorghe Muntean szerint a legfontosabb a bérek emelése volna és ha e tekintetben sikerül kielégítô megoldást találni, a vonatok öt percen belül indulásra készen állhatnak, hiszen a mozdonyvezetôk a mozdonyon várakoznak és egy órán belül zavartalanul folyhat a vasúti szállítás. Ehhez azonban kompromisszumot kell találni a szakszervezetek által követelt 70% és a Traian Basescu által ajánlott 20%-os emelés között.
Némileg eltérôen nyilatkozott lapunknak Copacel Dumitru, a szerelvényeken dolgozók szakszervezetének vezetôje, aki hangsúlyozta: ôk nem 70%-os béremelést követelnek, hanem azt szeretnék, ha a kollektív munkaszerzôdésbe foglalt úgynevezett k kulcsot alkalmaznák, azaz a fizetéseket igazítanák az inflációhoz.
Akár így, akár úgy, egy biztos: a vasúti dolgozók elégedetlenek fizetéseikkel és a felajánlott 20%-os béremelés számukra nem elegendô. Az egyeztetô tárgyalások mindenesetre Bukarestben folytatódnak, bár állítólag Traian Basescu nem hajlik a kompromisszumra, annak ellenére, hogy mások, beleértve Decebal Traian Remes pénzügyminisztert is, engednének. Mivel a jelenlegi helyzet tarthatatlan, valószínûleg hamarosan újraindulnak a vonatok, akár azért mert sikerül megállapodniuk, akár azért, mert a minisztérium kérésére a törvényszék 90 napra felfüggeszti az általános sztrájkot. Addig a fô vesztes az utazóközönség.
A normális szellemi képességû gyermekek körülbelül 10 százaléka valamilyen tanulási nehézséggel küszködik függetlenül attól, hogy milyen családban nô fel. Ôk abba a bizonyos értelmes, de...csoportba tartoznak, akikrôl elôbb utóbb mindenki lemond. Magatartásukat az ügyetlenség és szervezetlenség, az önkontroll hiánya jellemzi, nehezen tesznek különbséget a jobb és bal között, nem ismerik az órát, nem boldogulnak a cipôfûzôvel, s az iskolában akadozva, elemi hibákkal tarkítva olvasnak, írásuk olvashatatlan, számolás közben elveszítik a fonalat, nem birkóznak meg a házi feladatokkal, s ezért egy idô után, ha lehet kerülik a tanulást és az iskolát, osztályt ismételnek.
Ezen gyerekek önértékelésük alacsony, a koncentráló képesség hiánya nyugtalansághoz, impulzivitáshoz vezet. Ahogy fokozódnak a sikertelenségek, zárkozóttakká, agresszívakká, dacosakká válnak, s ezért a többi gyermek kiközösíti ôket. De nemcsak az iskolának, sokszor a családnak is ôk a "fekete bárányai". És kialakul a bûvös kör, amelyben mindkét fél a másikat hibáztatja: az iskola a szülôt, a szülô az iskolát, s nem találnak magyarázatot arra, hogy egy látszólag okos gyermek hogyan bukhat osztályismétlôre. Sajnos nem tudják, hogy a problémának biológiai okai vannak. A diagnózis: tanulási nehézség, ami diszlexiában, diszgráfiában, diszkalkuliában vagy ezek összefonódásában nyilvánul meg. Az USA-ban 1977-tôl, a nyugat-európai országokban a nyolcvanas évek kezdetétôl törvény biztosítja a tanulási nehézségben szenvedô gyermekek megfelelô ellátáshoz és oktatáshoz való jogát. Bár az új közoktatási törvényben nincsenek ilyen paragrafusok, sokéves próbálkozás után a velük való szakszerû foglalkozás Marosvásárhelyen is elkezdôdött.
Több éves erôfeszítés árán volt pedagógusként természetesenek kellene tartanom a padokban ülô néhány kisiskolás, valamint a termet betöltô jobbára fiatal tanítónôk látványát. És számomra mégis rendkívüli, mert tudom, hogy a megszokottnak tûnô helyzetet milyen óriási erôfeszítés elôzte meg. Amiképpen azt is, hogy mekkora türelemre, mennyi szeretetre és különleges szakértelemre van szükség ahhoz, hogy a "tanító néni" munkája, aki a tábla elôtt bevezetôként néhány egyszerû kis mozgásgyakorlat bemutatásával kezdi az órát, eredményes legyen. És a tanítványok füzete, valamint az, ahogyan a kicsi asztal mögül jócskán kilógó elsôsök megnyilatkoznak, egyértelmûen az eredményességet tükrözi. Ami annál inkább értékelendô, mivel osztályismétlésre kárhoztatott kisdiákokról van szó, akik volt iskolájukban nem igazán tudták elsajátítani az írás és olvasás készségét, s a sikertelenség nehezen korrigálható nyomokat hagyott személyiségükben, magatartásukban is.
Ezen kívánt változtni az a pedagógiai gyakorlat, amelynek nyomán magabiztosan, határozott kézfogással, s nevük hangos kimondásával mutatkoztak be a vendégeknek, ami visszaépülô önbecsülésüket bizonyítja. Igaz, a padra szívet ragasztottak eligazítóul, s naponta el kell ismételni, hogy merre van a jobb és a bal, a lent és a fent, a mellett és a mögött; igaz, megtörténik még, hogy asztalára lebújva sértôdik meg némelyikük, s el-elhangzik, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, de próbaképpen a levegôbe rajzolva, vízzel a padra írva, aztán már krétával a táblára kerül az aznap tanult betû, majd szinte kifogástalanul kanyarodik be a füzetekbe is.
Tamás, Csaba, Robi, Attila, Ibolya, Krisztina, Renáta, Henrietta és Emese önbizalma még sebezhetô, de teljesítményük nap mint nap javul, s láthatóan jól érzik magukat abban a közösségben, ahol valóban játék a tanulás, ahol minden kis teljesítményért megdicsérik ôket, s órák között a terrárium teknôceit lehet figyelni.
A helyszín a marosvásárhelyi 12-es Számú Általános Iskola, ahol november 25-én az elsô osztályokat oktató tanítók pedagógiai tanácskozását tartották. A témakör a diszlexiás és diszgráfiás (azaz olvasási és írási nehézségekkel küzdô) gyerekek felzárkóztatásának lehetôségei a Meixner-féle módszer alkalmazásával. A a nyílt órát tartó "tanító néni" pedig Gagyi Erzsébet magyar-román szakos tanárnô, aki az értelmes gyermekek iskolai sikertelenségének okait keresve, arra tette fel elhivatottsággal végzett pedagógusi pályafutásáak utolsó éveit, hogy a gyerekeknek, ezen a sokszor még a család által sem igazán értett, s az iskola által is gyakran kárhoztatott csoportján segíteni tudjon, s a megfelelô módszerekkel elôsegítse a felzárkózásukat. Amit a tavaly próbaképpen, két pszichológus társával, Öllerer Gabrieállával és Szabó Máriával kiegészítô tevékenységként végzett a 11-es iskolában. Az idén pedig a tanfelügyelôség és a tanintézmény vezetôségének támogatásával a 12-es iskolában az ô kezdeményezésére indult az önálló alternatív Játékház- osztály.
Férjével, Gagyi Józseffel együtt a kiváló magyarországi szakember, Meixner Ildikó könyvei alapján (Szabó András rajzait felhasználva) képes ábécéskönyvet szerkesztett, amelyet nemcsak a kisegítô, hanem bármely más iskolában is eredményesen használhatnak. A kolozsvári Tankönyvtanácshoz 1994-es pályázatára beküldött tankönyv 300 példányban végül is 1997-ben jelent meg. Feladatlapok, betûtár, a betûk hívóképe, szókártyák és mondatkártyák, munkaterv, óraterv tartozik hozzá, s a tanítónak, aki ezt a módszert választja, mindössze annyi dolga van, hogy használnia kell.
A tanügyben dolgozók általában "felfele" törekednek, magyar szakos tanárként Gagyi Erzsébet miért választotta a "visszafelé", a problémás kisiskolások felé vezetô utat? – adódik a kérdés a nyugdíjasként is aktív pedagógus jelenlegi elfoglaltsága láttán. Mint a válaszból kiderül, kezdetben egészségügyi okok, szemidegsorvadás miatt kényszerült a hosszú és elismert magyartanári tevékenység után a kisegítô iskolába. Ott jött rá, hogy sok értelmes gyermek kerül az intézménybe, akik kezdetben csak írási, olvasási nehézségekkel küzdenek, de abban a környezetben a fejlôdés, felzárkózás helyett egy idô után teljesen lemaradnak.
1989 után a kisegítô iskolákban dolgozó pedagógusok számára tíznapos tanfolyamot szerveztek Magyarországon, amelyen saját pénzén vett részt. Ekkor ismerkedett meg Meixner Ildikó módszerével, s kapott választ arra, hogy értelmes gyermekek iskolai sikertelenségén hogyan lehet segíteni. Pécsett, Szegeden kérezkedett be iskolákba, ahol ezt a módszert alkalmazták, másolt, írt, mit hogyan kell tenni, s kapott ajándékba egy tankönyvet is. A módszerrel látványos eredményeket ért el, kisegítô iskolai osztályában egy év alatt megtanította az abécét, s a pösze gyermekek is tökéletesen kezdték ejteni a hangokat. Természetesen a logopédus kollégák is besegítettek.
– Mi a lényege ennek a módszernek, amely korábban nem remélt eredményekre vezet? – tettük fel a kérdést a nyílt óra után.
– Pszichológiai, logopédiai, szintetikus tanítási mód, ami azon alapszik, hogy elôször is a gyermek én-képét kell megerôsíteni, felszínre hozni mindazt, ami jó benne. A nehézségek leküzdése érdekében pedig képessé kell tenni arra, hogy önmagát elfogadja úgy, ahogy van, és ne adja fel a küzdelmet. A diszlexiás és diszgráfiás gyermek számára az írás és olvasás óriási erôfeszítést jelent, idegrendszere görcsbe merevedik, izmai kifáradnak. Ezt oldja a Meixner-módszer, amely szerint elôször tornagyakorlatok készítik elô az izmokat, s az idegpályák mûködését, a két agyfélteke harmonikus összmunkáját. ceruzafogást megkönnyíti az írószeren levô háromoldalú gumi. A logopédiai alapot a hangok tiszta képzése jelenti, a cél az, hogy hangképzô szervek mozgása fiziológiailag épüljön be az agyba. Miután tudatosodott a hang, összeolvassuk minden magánhangzóval, s a szótagolás év végéig tart. A gyermek elsajátítja a magyar nyelv egész rendszerét, miközben gazdag szókincsre tesz szert. Kezdetben csak egy betût tanítunk, s a sorrend kizárja az összetéveszthetô betûk egymás mellé kerülését, ameddig készséggé válik a két betû külön-külön használata. Majd a megkülönböztetés és összehasonlítás tudatosan történik. Nem siettetjük a gyermeket, akkorra tanulja meg az új betût, amikor tudja, a többeieket van mivel lefoglalni.Tökéletes tanítási módszer.
Ehhez tartozik a mozgásterápia is, amivel megalapozzuk az ismeretszerzést. Mivel nagyon fáradékony gyermekekrôl van szó, sokféle "mozgó" tevékenységgel próbáljuk munkára bírni ôket, pótolni azt, ami hiányzik belôlük. Mivel nem tudnak a testüköm, síkban és térben tájékozódni, ezeket gyakoroltatjuk állandóan, a lassúsággal, lassúbb ritmussal a rosszul mozgó gyermekeket rendszerbe kényszerítjük, ritmust adunk számukra.
Fontos szerepe van a játékosság emberformáló erejének, de a játék sohasem öncélú, szerepe az, hogy helyzetbe hozza a gyermeket, s megtanítsa ebbôl kievickélni, a szituáció- játékok pedig a rossz szokások levetkôzését segítik elô.
– Mi az oka ennek a rendellenességnek?
– Vírusfertôzés a terhesség alatt vagy csecsemôkorban, koraszülés, Rh-különbség, gyakori középfülgyulladás, agyhártya- és agyvelôgyulladás, genetikai okok, amelyek következtében az agyi idegpályák mûködésében csekély, a szokásos vizsgálatokkal nem észlelhetô elváltozások jönnek létre, amelyek az ingerületvezetés zavarait okozzák. Ezek a gyermekek sokkal késôbb érnek be. Míg a szellemi fogyatékos gyermek általában elégedett önmagával, a diszlexiás felméri a saját képtelenségét valamire. Ezeket a gyermekeket már az óvodában ki lehet szûrni, s bûn nem fogalkozni velük, hisz az idejében elkezdett mozgásterápiával iskolás korig korrigálni lehet a hiányosságokat. Öllerer Gabriella és Szabó Mária pszichológus logopédus kolléganôimmel, akik velem együtt szintén megtanulták a Meixner-módszert, a múlt nyarunkat arra áldoztuk, hogy felmérést készítettünk a marosvásárhelyi óvodások körében. Értékelésünk szerint óvodánként 4-5 gyereken lehetne segíteni mozgásterápiával, s 9- 10 óvodás esetében további vizsgálatra lett volna szükség a pontos diagnózis megállapítása érdekében. Bár elképzelhetetlen mennyiségû munka volt a tesztek feldolgozása, a folytatás sajnos elmaradt.
Így a Fejes Réka és Kovács Júlia tanfelügyelôk, valamint a 12-es iskola támogatásával létrehozott Játékház-osztályba sajnos nem annyi gyermek került, mint ahánynak ott lenne a helye. Ezt a megfelelô tanácsadás alapján a szülônek kell eldönteniük, nekik kellene tudniok, hogy van ez a lehetôség, hogy gyermekük csak itt zárkózhat fel társai mellé. Továbbá kérhetik azt is, hogy a lassúbb, de alaposabb Meixner-módszert alkalmazza a tanítónô, ha az osztály összetétele ezt indokolja – vélekedik Gagyi Erzsébet, akit 1987-ben nyugdíjaztak.
Ennek ellenére a megszerzett ismeretek birtokában nem tudott nyugton ülni, s ahogy Fejes Réka tanfelügyelô is elmondja, az elmúlt évben a 11-es iskolában mégis elkezdték a foglalkozást azokkal a gyermekekkel, akiket a szülôk elvittek a délutáni Játékház tevékenységre. Mivel délelôtt elfáradtak az iskolában, és sokszor a szülôknek sem volt idejük hordozni ôket, a foglalkozás nehézkesen mûködött. Az idei tanévben a 12-es iskola vezetôsége nyitottnak bizonyult, 11 gyerekkel sikerült létrehozni az alternatív osztályt. – Láttam az elsô hetekben, milyen rendkívüli erôfeszítést igényelt a foglalkozás ezekkel a gyerekekkel, akik óriási sikertelenség- élményt halmoztak fel.
Annak érdekében, hogy mind az óvónôk, mind a tanítónôk felfigyeljenek a jelenségre, s az ilyen gyerekeket irányítsák felénk, és ne a kisegítô iskolákba, beindítottunk egy tanfolyamot a pedagógusok házában. A kéthetente tartott tevékenység távolabbi célja az, hogy az írási és olvasási nehézségekkel küzdô gyermekeket három-négy év fejlesztô foglalkozás után a jövôben integráltan, a többi gyerekkel együtt oktassák, természetesen a szükséges szakértelemmel – vélekedik a tanfelügyelô.
– Nagyon kimerített, emberfeletti munkát adott ez a két és félhavi küzdelem. Minden egyes óra külön kihívást jelentett, be kellett bizonyítanom, hogy meg tudnak tanulni egy csomó olyan dolgot, amirôl azt hitték, hogy arra ôk képtelenek. Kezdetben hasra feküdtek, megmakacsolták magukat, s a legváltozatosabb módon próbáltak védekezni, de most már úgy tûnik, egyre több a sikerélmény. Ezt a kínlódást lehetne elkerülni a probléma idôbeni felismerésével az óvodában. Azért vállaltam ezt az osztályt, mert egyben egy gyermekkori adósságot is szeretnék törleszteni az öcsémmel szemben, aki, bár tudtam róla, hogy nálam okosabb, mégsem tudott képességeihez mérten bizonyítani. Megvallom ôszintén, nem szívesen mentem a kisegítô iskolába, ismervén az elôítéleteket, hogy ott rosszak a gyermekek, és nem lehet erdeményt elérni. Aztán minden egyes nap külön élményt jelentett, a felfedezés erejével hatott, hogy formálni tudom a tanítványaimat, hogy önmagukat neveljék, s megtanuljanak parancsolni maguknak. Aki csak arra törekszik, hogy megtanítsa a tananyagot, a tanítandó szöveg mellett valahogy elsikkad a lényeg. A Meixner-módszert azért szeretem, mert az érzelmi nevelést helyezi elôtérbe. Minden mondatából emberség sugárzik, minden mondata nevel is egyben arra, hogy a lélek, jócselekedeteink tesznek másoknál különbbé bennünket. Mert tudhat bármilyen sokat, csak robot az ember, ha nincsen lelke – hangzik minden pátosz nélkül Gagyi Erzsébet pedagógusi krédója, aki szeretne hinni abban, hogy, amit hosszú küzdelem árán elkezdett, az folytatódni fog, s jövôre lesz akinek átadja a stafétabotot.
Pedagógusok vándorülése Mikházán
A Szent István-napi búcsút leszámítva, mostanság aligha látott a mikházi ferences mûemlék templom olyan népsûrûséget, mint december 4-én. Magyar nyelv- és irodalom szakos tanárok, vallásoktatók, pedagógusok körének soros vándorülésére került sor az erdélyi franciskánusok több mint háromszáz éves templomában.
Mert a helynek sûrû történelme van, bár volt "agyonhallgatva" is jócskán a közelmúltban. Könnyebb szétzülleszteni a nyájat, ahol megveszik a pásztort, jegyezte meg Gál Lajos helybéli asszisztens a tanárokat köszöntô beszédében. Mindent elmondtak, csak a nép körében igen nagy népszerûségnek örvendett erdélyi barátok szellemérôl és szerepérôl hallgattak mélyen – mondta Csiki Dénes köszvényesi beszolgáló plébános. Azért, mert a horizontális és vertikális tér metszôpontján, a Szentföld-központú mikházi szakrális helynél jobb nem adódik, ha a Nyárádmentérôl esik szó – mondta Farkas Ernô magyar szakos tanfelügyelô. És akkora tiszteletben még a pedagógus kör nem részesült – koncelebrációs szentmise révén –, mint a kódexíró, orgonaépítô Kájoni János rendházában Mikházán.
Farkas Ernô az író Esterházy Pétert idézve mondta el: minden utazás belsô utazás, ez az út önmagunk keresése. Miként Kacsó Sándor írta volt, jó ôszi vetés.
A marosvásárhelyi Pál ferences atya Kájoni Jánosról, akinek házfônöksége idején kezdik el a vesszôbôl, vályogból épült kis kusztódia kôvel, cseréppel való átépítését valódi klastrommá, arról a ferencesrôl tartott elôadást, aki sokágú tevékenysége révén szerzett hírt magának, Csíksomlyónak és Mikházának aki többek közt a latin állatmegnevezéseket átírta magyarra, s kódexiráson, orgonaépítésen kivül festészettel is foglalkozott. P. Simon Jukundián talál rá önarcképére.
A köri ülés fénypontját minden bizonnyal a székelykáli születésû dr. Marton József, a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem hittudományi kara professzorának elôadása jelentette A XX. század kihívásai és a keresztény értékrend címmel. A professzor elôadásának helye volt és méltósága, annál is inkább, mert Székelykál alig húsz kilométerre fekszik Mikházától, s miként mondotta, a szellemi értékekkel sajátosság párosul. Az elôadó ismeri a hely, a vidék szellemét, ami a múlttal közös. Utóbbinak helyes ismerete elengedhetetlen az elôrehaladásban. Farkas Ernô tanfelügyelô egyébként bemutatta a Marton József és Jakabffy Tamás szerzôpáros az erdélyi katolikus egyház századait vázoló reprezentatív kiadású könyvét.
A helybeli kisiskolások Kacsó Sándor-verseket mondtak. Lakó Árpád tanár a falu történetérôl beszélt. Talán nem ártana már Kacsóról is elnevezni egy iskolát éppen a szülôfalujában, vagy már megint "vakvágányon" járunk...?
Az ülés az ökumenia szellemében zajlott, elôadást tartottak Nagy László marosvásárhelyi és Varga Sándor nyárádszentmártoni unitárius lelkészek, mindketten az erdélyi vallásszabadság, a tolerancia, a nyárádmenti Szentföld és a protestáns egyházak békés találkozósi pontjáról, a három felekezet közötti ökumenia szerepét hangsúlyozták, nem tagadott meghatottsággal az öreg falak között.
Farkas Ernô szerint néhány órára valóságos egyetemi központtá vált Mikháza. Noha még volt idô a századok folyamán, csakhogy Dávid Antal a kolostor kertjébe költözött, aki elment a segesvári csatasíkra egyet küzdeni, Csiszér Imrét boldoggá avatják Rómában, a kolostor sírkertjében a tudós szerzetesek, fölöttük az ôszi lomb. A kolostor épületét az idô kikezdte, pörög a mész, a bokrok is felvernek körös-körül, akár a hol zajos, hol csöndesebb történelem.
A régebbi nemzedék emlékszik a porcelánmalackára, melynek a hátán lévô résen, a zsebpénz egy részét egy késôbbi célra el lehetett rejteni. A rendes kisgyerekek megvárták, míg a malac jó nehéz lett, megtelt aprópénzzel, majd egy ünnepélyes órában összetörték és megszámolták a megtakarítást. Lopónak is nevezték, mert szorult helyzetben a dörzsölt nagytestvér megcsapolta a hízó malackát. Így neveltek akkor takarékosságra.
Már az ókori civilizációk metropolisai is megpróbálták, hogy tartalékaikkal átvészeljék a szûk esztendôket. A megtakarításnak, a felhalmozásnak megbizhatô eszközei, a legújabb korig a nemesfémek voltak. A nemesfémbôl vert érmék sokfélesége volt akkor forgalomban. A tapasztalt kereskedôknek is sok gondot okozott az érmék változó súlya, kapása, hamisítása. A pénzváltók, a kufárok értettek ehhez igazán. Nem lehettek népszerû figurák, mert Krisztus is elkergette a templom elôcsarnokából. (Nem néztem utána, de Krisztus földi életének talán csak ezt az egy cselekedetét nem hatotta át a szeretet.)
A középkorban a velencei kalmárok, Fuggerek, Rotschildok nagyobb szerepet játszottak Európa történelmében, mint a dicsôített nagy hadvezérek, V. Károly (a Habsburgok spanyolága) óriási birodalmának bevételébôl csak az adósságok kamatait tudta fizetni. A hitelezôk – ugye nem kell emlegetni – a fent emlegetett nagy bankházak voltak.
Erzsébet angol királynô nemesi rangot adott és bizalmi emberévé fogadta a kor legnagyobb rablóját – a kalózkodó Draket. Ô a Dél- Amerikából harácsolt spanyol kincses hajókat fosztogatta a nagy királynô örömére.
Napoleon esztelen hadjáratait sem értjük meg, ha nem fedjük fel ezeknek igazi célját: hadseregét meg császári "demokráciáját" csak rabló, fosztogató vállalkozásokkal tudta fenntartani.
(Halkan jegyzem meg: nem értem, hogy a mûvelt Európa nem felejti el ezer év elôtti kalandozó hadjáratainkat, ugyanakkor a fentiekhez hasonló, történelmi eseményeket jóindulattal kezeli). A XIX. század nagy vívmánya többek közt a korszerû bankrendszer kialakulása volt. A Rockefeller meg a Morgan-féle pénzhatalmak ma már tucatszámra léteznek és hálójukban tartják az egész világot. Az átfonódások, osztódások miatt szinte lehetetlen megállapítani hatalmi területüket, tôkeerejüket. A monetáris gazdaságpolitikát, csak az olyan bennfentesek, mint Soros György és David Corten, merészelték kritizálni.
A szubjektív vélemények ellenére, a modern piacgazdaság elképzelhetetlen megfelelô bankrendszer nélkül. A bank az a persely, melyben a társadalom összegyûjti a kosárból, a fogyasztásából megmaradt értéket. Jól mûködô bankrendszer gondoskodik a gazdaság egészséges vérkeringésérôl. A nyugati világban a bankok vigyáznak a kisemberek megtakarításaira és igyekeznek bizalmukat kiérdemelni. A takarékosságra való ösztönzés legalább olyan fontos, mint a kereskedelmi cégek reklámja. Mi az inflációs ráta, és a kamatláb állandó változása miatt számítgatással, mérlegeléssel kell döntsünk, mikor kifizetôdô a bankbetét. A pénzintézetek a hitelnyújtás változatos eszközeivel próbálkoznak ügyfeleiket megnyerni. Talán ez a pénzrendszerünk egyik buktatója, mert csak a gyors és olcsó hitel tudná élénkíteni vállalkozásainkat.
A pénzrendszerünk ziláltsága mellett nem hallgathatjuk el a vállalkozók egy részének konzervatív, szinte a feudális rendszerre jellemzô gondolkodásmódját. A század elején a polgárságot a tisztes, a puritán életvitel jellemezte. "Teremts új munkahelyet, mert ezáltal bôvíted a felvevôpiacot". A nálunk formálódó polgárságnak nem erre van gondja. A század elsô felében egy gazdagodó polgárnak 20-30 évre volt szüksége, egy tisztes lakás felépítéséhez, ma néhány év alatt pompás villák százai emelkedtek a környékünkön. Nem emlegetném, ha ez egy reális gazdasági fejlôdést tükrözne. Sajnos, nem az, mert mindez improduktív, hencegô presztízsbefektetés, amibôl a gazdaságnak távlatilag nincs sok haszna. Ma már a technikai fejlôdés miatt nem kell harminc évig krajcároskodni egy ilyenszerû házért. Na, de a 2-3 év alatt felépült házakat sem a gazdaság, sem az erkölcs nem indokolja. Ez nem tôkefelhalmozás, márpedig nekünk minden fölösleges pénzt a gazdaságba kellene visszaforgatni. Akkor kevesebbet kellene beszélni a nyugati tôke megváltó szerepérôl. Bár vannak kedvezô külföldi hitelek (Phare, Sapard) sok vállalkozó még a hoci-nesze üzleti politikát ismeri. A hitelkérelem igényes és kockázatvállaló üzleti terv összeállításával kezdôdik. A reménykedô ezrek közül hány vállalkozó képes ilyenszerû gazdasági elemzés vagy terv elkészítésére?
Az alkalmazottak, nyugdíjasok milliói szintén egy biztonságos jövôrôl ábrándoznak. Ôk is szeretnék hatékonyan, biztonságosan kezelni esetleges megtakarításaikat. A szerencsejátékok szelvényeiért tülekedôk látványa lehangoló. Egyeseket a gyors meggazdagodás, másokat a szegénység hajszol ebbe a szélhámos játékba. Ha játék, akkor nincs semmi gond, mert ezt egy józan eszû ember a pénztárcájához igazítja.
Takarékoskodjon mindenki, aki teheti, de kezdje otthon, papíron ceruzával számolgatva a kötelezô és lehetséges kiadásokat, és persze, ami megmarad, a perselybe. Keressen megbízható pénzintézetet, vásároljon állami kötvényt, figyelje a részvény-árfolyamokat és ott is spekulálhat. Ez is játék, de ha megismerjük a szövevényes mozgások mozgatóit, nem veszíthetünk. A jövô reményében érdeklôdhetünk a biztosító társaságoknál. Itt sem vész el a pénz. Nyugdíj és segélypénztárak kínálják kedvezô szolgáltatásaikat. Vidéki kistermelôk szervezôdjenek gazdasági- kereskedelmi érdekvédelmi csoportokba.
Senki sem adhat kalauzt az egyéni sors alakításában. A téli esték baráti beszélgetései során fontolgassuk, ne csak a magunk, hanem a mások elképzeléseit is. Életszemléletünket, gondolkodásmódunkat alakítaná az ilyen eszmecsere, a korszak adottságainak megfelelôen. Bizzunk magunkban, a józan eszünkben.
Túlélni ezt a nehéz ezredvéget, aztán majd talpraállunk, a kivezetô utat akkor hamarabb megtaláljuk.
Serban Tiberiu megyei tanácsos a tanács legutóbbi ülésén az Arta mozi elôcsarnokában a McDonalds étterem kialakítási munkálatai alatt félig eltüntettett falfreskó ügyében nyújtott be napirend elôtti interpellációt.
A legalább negyedóráig tartó, pátosztól átitatott felszólalásában a tanácsos kifogásolta, hogy a polgármesteri hivatal, személyesen Fodor Imre polgármester, s annak fôépítésze Fisus Dan, anélkül bocsátották ki az átépítési engedélyt, hogy figyelembe vették volna a falfreskó mûvészi értékét, melyet – mondta a tanácsos – a nemzetközileg elismert Gheorghe Lavin festômûvész 1960-ban készített el. Serban tanácsos leginkább azt fájlalta, hogy a freskó ellenzôinek véleménye szerint az alkotás nem értékes, holott amit a falfestménnyel mûveltek, amikor a McDonalds felé esô részét álfallal eltakarták, hatalmas fémrudakkal erôsítve a freskóhoz a falat alkotó lapokat, nem egyéb barbár tettnél. Hasonlóan megcsúfolt állapotban van a mozi bejárata felôli rész is – állította a tanácsos.
Az egyre tüzesebb beszédet csak Toganel tanácselnök közbelépése tudta félbeszakítani, aki végösszegzésre kérte fel a felszólalót. Serban tanácsos javasolta, hogy kötelezzék a McDonaldsot és a mozivállalatot a freskó kitakarására és eredeti állapotban való helyreállítására, a munkálatok értékét pedig fizettessék meg Fodor Imre polgármesterrel és Fisus Dan fôépítésszel. Egyelôre azonban csak arra kapott ígéretet, hogy megvizsgálják a kérdést.
A Maros megyei, ünnepköszöntô találkozót, a néptánc, népdal, népzene és népviselet parádéját szombaton (december 11- én) tartják a marosvásárhelyi Közmûvelôdési Palota nagytermében. Ez a találkozó az EMKE megyei szervezetének karácsonyi ajándéka.
A mûsort vezeti és konferálja Veress Kálmán, a zenében segít a Maros Mûvészegyüttes zenekara Moldován István, és a marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképzô Fôiskola zenekara Sinkó András vezetésével. A hangerôsítést: Gôllner Károly szolgáltatja. A mûsorterv a következô: nyit a mezôcsávási fúvószenekar, karvezetô Nagy Dénes, énekel Fodor Mónika, fellép a Magyarói Néptáncegyüttes, irányítója Kristóf József, ôket követi a Nyárádmagyarósi Néptáncegyüttes, vezetôjük Móga Tünde. Ezután lép fel Zolnai Ildikó népdalénekes, és utána következik a Nyárádszeredai Néptáncegyüttes, amelyet Veress Kálmán irányít. A Mezô Palkó István vezette Vajdaszentiványi Hagyományôrzô Táncegyüttes szereplését a Nyárádselyei Néptáncegyüttes követi, Kacsó Erika vezetésével. Fellép Parajdi Mária népdalénekes, majd a Holtmarosi Néptáncegyüttes Papp György vezette csoportja. Aztán a Deák Júlia irányítása alatt mûködô Mezôpaniti Néptáncegyüttes lép színpadra, utánuk meg a Mezôsámsondi Citerás–Dalos Együttes Nagy Rozália vezetésével, ezt a csoportot pedig a gernyszegi Sebes Néptáncegyüttes váltja, irányító: Bocskai József, a másik gernyeszegi csoport pedig a Babó György vezette Nefelejcs, a Ná Briszté. Nemsokára a Horváth János irányítása alatt mûködô marosszentkirályi Vadrózsa táncosait tapsolhatja meg a közönség, utánuk a mostanság ritkábban látott Disznajói Népdalos Együttes lép színre Csôsz Irma vezetésével. Barabás Attila Csaba faluja, Kibéd idén rendezett elôször Gyöngykoszorút, együttesük sóvidéki táncokat ad elô. Vásárhelyi János tanár Frisskarézó csoportja a vámosgálfalvi táncokat hozza tapsközelbe. Nem hiányozhat a búzásbesenyôi Rátoni János Mûvelôdési Ház csoportja sem, Németh Elemér irányításával. Az Erdôcsinádi Néptáncegyüttest idén is Szabó Rozália vezeti. Szôllôsi Zsigmond évek óta egyengeti a marosszentgyörgyiek lábát s lépteit, ott nemzedékek párbeszédét figyelhettük meg többször is a színpadon. A legutóbbi Gyöngykoszorú színhelye Mezôbánd volt, a Böjthe Zoltánék Komlód Együttese ezúttal is kitesz magáért, szólót énekel Balázs Lajos. Régóta nem lépett népes fórum elôtt színre a jobbágytelki híres tánccsoport. Balla Antalék most talán arról is formát adnak, ami változást, újat jelent a falu táncszokásában, - rendjében.
Antal Tibornak legutóbb Bándon tapsolhattunk, muzsikusként és dalosként is. Ôutána olyan csoportok mutatják magukat, amelyek már magas szintre emelték a népmûvészetet, és ami még értékesebbé teszi munkájukat, tagjaik zömmel immár egyben népmûvelôk vagy népmûvelô jelöltek is: a Boróka Néptáncegyüttes, vezeti Hajashi Ákió, a Napsugár Néptáncegyüttes Füzesi Albert irányításával, és a Kántor- Tanítóképzô Fôiskola Gyöngyharmat Népdalköre, melyet a nemrég EMKE-díjjal kitüntetett Szabó Éva vezet. Ilyen parádé ígérkezik hát szombaton Vásárhelyen. (A belépés ingyenes.)
Apáink arcán járunk, idézném Farkas Árpádot. Anyáink szeme kísér, a síron túlra is, toldanám meg a gondolatot. A térség, az egykori Kis-Küküllô megye bonyhai járása, amely néprajzilag a Vízmellékhez tartozik, népi sajátosságait, kincseit tekintve ismerôs ugyan, de tárgyi néprajza, annak hajdan (még gyermekkorunkban is) oly gazdag tára csaknem elenyészett mára: a fonókeréktôl a tekerôlevélig, a guzsalytól az osztovátáig szinte semmi se maradt meg dolgos eleink munkaeszközeibôl. Maradt néhány ruha, a viselet, egy-két elárvult tárgy, melyet a jobb érzésû helybeliek, vagy a község falvainak lakói, gógániak, váraljaiak, kundiak, leppendiek, dányániak, sôt még tán jövedicsiek is, odaadnak Balogh Erzsébet tanárnônek és diákjainak, hiszen odahaza amúgy sem veszik hasznát.
Ezekbôl állhat össze majdan a tájház, melyhez máris keresik az épületet. Szívem szerint a patinás Bethlen-kastélyban találnék helyet neki, de ezt, mint mondani szokás, adminisztratív meg jogi, meg mindenféle más kekec "impedimentumok" lehetetlenítik. Egyelôre.
Mert: lesz tájház, népi ház Bonyhán. Megéri a vidék. (A hírt nemrégen hallottuk Bonyhán, Dr. Kakassy Sándor országgyûlési képviselôtôl.)
A 18/1991-es földtörvény elôírta az addig mûködô 4260 termelôszövetkezet megszüntetését, így 9064 ezer hektár mezôgazdasági terület, az ország szántóterületének közel 80%-a, 5,1 millió földvisszaigénylô tulajdonába megy át. A tulajdonviszonyok rendezése a mai napig sem fejezôdött be. A földterületek visszaadása kemény diónak bizonyult megyénkben is nemcsak a helyi földosztó bizottságok, a polgármesteri hivatalok, hanem a prefektúra szakbizottsága, a mezôgazdasági területrendezési hivatal számára is. Az elmúlt nyolc évben a megyénkbeli vezetés számos akciósorozatot indított a jogtulajdon rendezésének gyorsítására.
A birtoklevelek kiállításában folyamatában a megyei mezôgazdasági területrendezési és kataszteri hivatal az utolsó állomás, innen jut az okmány a tulajdonosok kezébe. A hivatal igazgatóját, Rata Luca mérnököt arra kértük, ismertesse a birtoklevelek kibocsájtásának helyzetét.
– Ebbôl a szempontból megyénk az országos sorolásban sajnos az utolsók között van az 57,5%-os aránnyal. Tíz községben – Maroskeresztúron, Kutyfalván, Görgényhodákon, Libánfalván, Ratosnyán, Marosszentgyörgyön, Marosszentannán, Marosvásárhelyen és Segesváron – a jogtulajdonbahelyezés folyamata, a vitás eseteket leszámítva, lezárult. Húsz községben a kiadandó okmányok 80-90%-át vehették át a tulajdonosok, más 15 községben a 70-80%-át. Negyven községben pedig a kiadott birtoklevelek aránya 30-60 százalék között van. Még a 30%-os szintet sem érte el Nyárádremete, Székelyvécke, Erdôszentgyörgy, Vámosgálfalva, Gyulakuta, Makfalva, Felsôrépa. Az okok szerteágazóak, a legtöbb helyen a szakemberek hiányára hivatkoznak, ám véleményem szerint a helyi bizottságok tagjainak is át kellene gondolniuk egész tevékenységüket.
– A mezôgazdasági területrendezési és kataszteri hivatal tevékenységét két éve a mezôgazdasági minisztérium koordinálja. Ez valamiféle elônyt jelent az önök számára?
– A két évvel ezelôtti átszervezés nyomán, közvetlenül a mezôgazdasági minisztérium hatáskörébe kerültünk. Ez semmilyen elônnyel nem jár. Sôt! Idôközben létrejött a megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói hivatal, az ott dolgozó szakemberek ma már nem foglalkoznak a 18-as törvény alkalmazásával. Az elmúlt évek során a kataszteri hivatalnál is változások történtek. Néhány évvel ezelôtt 65-en dolgoztunk, mára 26-on maradtunk. Nagy a munkaerô vándorlás, ez a szakma nem vonzó. Idén kétszer hirdettük meg a 7 szabad munkahelyet. Jelentkezôk voltak, sikerült a vizsgájuk is, ennek ellenére nem jöttek munkaszerzôdést kötni. Talán annak is tulajdonítható, hogy munkánk nagy részét terepen végezzük, gyakorta eléggé nehéz körülmények között.
– A 169-es földtörvényt modósító törvény alkalmazása is körülményesnek igérkezik.
– A jelenlegi rendelkezések szerint a mostanig kiadott birtoklevelek érvényesek maradnak. A honatyáknak dönteniük kell arról, miként is történjen majd az 50 hektáros mezôgazdasági és 10 hektáros erdôterületek visszaadása; – dönteni kell a kárpótlások módózatáról, az igénylôknek ugyanis elôreláthatóan csupán egy részét fogják majd természetben kárpótólni.
Végezetül el kell mondanom, hogy immár két éve számítógépek segítik a munkánkat, birtoklevél és helyrajzi adatbank létrehozásán fáradozunk. Arra a kérdésére, hogy mikor ér véget a földtulajdonjogok rendezése, nem tudok válaszolni.
Az elôzôekben szóltam arról, hogy a harmincas években alig volt Dániának ipara. Megemlítettem, hogy a lakosság döntô többsége mezôgazdasági vállalkozó, állattenyésztô vagy halász volt, az összlakosság 55%-a, a többi fizetésbôl élt (esetleg munkanélküli segélybôl). Ezzel szemben jelenleg a lakosság mindössze 7%-a számít vállalkozónak, 93% -a pedig állami vagy magánalkalmazott. Természetesen, nagyon sokan foglalatoskodnak mezôgazdasági jellegû munkával ma is, de olyan mértékben automatizált, annyira pontosan megszervezett termelési-tenyésztési és értékesítési rendszert dolgoztak ki, hogy minden farmer inkább tekinthetô betanított munkásnak, mint földjét rettenetesen nehéz fizikai munkával vagy haszonállatait iszonyú erôfeszítéssel fenntartó falusi állampolgárnak, parasztnak, a szó minden pejoratív felhangja nélkül. Külön kérésünkre, alkalmunk volt meglátogatni egy magán farmergazdaságot, ahol 43 szarvasmarha és 500 (!) sertés eltartásának minden gondját- örömét egy házaspár osztotta meg, három gyerekük egyikének idôszakos segítségével. Igaz, a teheneket villanypásztorral kerítették el, a sertések rekeszekben múlatták az idôt és pontosan, automatikusan adagolva kapták a takarmányt, de mégis meglepetés volt számunkra, ahogyan boldogul a farmer és felesége. Tegyem hozzá, egy panasz szó nem hagyta el szájukat, meglehetôs kényelemmel berendezett lakásukat is megtekinthettük és meggyôzôdhettünk arról, hogy nincsenek sem megélhetési gondjaik, sem értékesítési fejfájásuk. Egyszerûen tagjai egy olyan szövetkezetnek, amely profi módon foglalkozik mindennel, ami a terület megmûvelését, a tápok beszerzését és házhoz szállítását intézi, és természetesen a termékek értékesítését is menedzseli. De nem úgy, hogy majd fizet, ha sikerül eladnia a készleteit, hanem elôre, szerzôdéses alapon! Alapfogalom, hogy biztosítást köt a farmer, elemi dolog, hogy csak minôséget termel (a tehenek mindegyike napi 18-30 liter tejet ad...) és eszébe nem jut "átverni" az átvevôt.
Az is nagyon fontos tudnivaló, hogy néhány évtizedes ilyen tevékenységért tisztességes nyugdíjban részesül a farmer és mint vendégfogadónk elmondta, 60 évesen nyugdíjba is vonul (most 58 éves) és lebontja a gazdasági épületeket és nyugodt, kényelmes életre rendezkedik be, jócskán megengedheti magának a nyugdíjból. Olyan apróságot is érdemesnek találok megjegyezni, hogy például az istállókba való belépésünk elôtt kötelezô módon védô mûanyag alkalmatosságot kellett húznunk a lábbelinkre és ezek a "zacskók" ingyen és bérmentve százával elô vannak készítve a kíváncsi látogatók számára, nem akkor kell telefonálni valahova, valakinek, mindig kéznél vannak.
Ilyen körülmények között minek is iparral foglalkozni, tehetné fel jogosan a kérdést bárki? Csakhogy ezt azonnal meg lehet válaszolni azzal, hogy hetven évvel ezelôtt szinte mindent, ami a mezôgazdasági vagy halászati, állattenyésztési foglalkozást segítette, Dánia a világ minden tájáról importálta. És ugyanúgy az élelmiszeripari berendezések nagyrészét. Nem bizonyult olcsó dolognak és akkor azt a kedvezményt találták ki, hogy minden olyan vállalkozó, aki világszínvonalú technológiát honosít meg Dániában, 30%-ot levonhat adózandó jövedelmébôl. Ha ezt évente megismétli, akkor a második évben már a 70%-ból vonhat le 30%-ot, el addig, hogy szinte az állam fizeti egy idô után a beruházásait – egy kis túlzással. Bebizonyosodott például, hogy 40 év alatt is olyan szintre lehet fejleszteni például a szivattyúgyártást, mintha százéves hagyomány állana a dánok mögött. Errôl gyôzôdhettünk meg, amikor a Bjerringbro helységben székelô, a világ minden tájára exportáló szivattyúgyárba kalauzoltak bennünket. Ezt a gyárat, amelynek csak a látogatók számára berendezett moziterme van, ahol megismerhetô a gyár története, 1957-ben egy feltaláló alapította. Folytonos fejlesztéssel, a kutatás- tervezés tökéletesítésével oda fejlôdött, hogy most naponta 39 ezer darab szivattyút gyárt, mindenfajta tevékenységhez, az orvosi szerszámoktól a nehéz búvárszivattyúkig. Lenyûgözô volt bejárni a különbözô részlegeket, megcsodálni a robottechnika vívmányait és már meg sem lepôdtünk (hiszen már a második hete voltunk Dániában) azon, hogy a gyár munkásai számára külön hobbiterem mûködésébe is bepillantást nyertünk. Ez a hobbiterem kifejezés nem is találó, hiszen több részlege van: egyesek kerámiát készítenek, mások üveget fújnak, faragnak, varrnak kedvtelésbôl, de van, aki saját autóját szereti simogatni, netán javítani szabad idejében (nem csoda, az új autóra 300%-os adót kell fizetni, de azért nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy lerobbant járgányok töfögnek Dánia útjain!). S akkor már csak futólag említem meg, hogy saját konditerme van a gyár dolgozóinak, fedett uszodával, sportcsarnokkal, füves pályák tucatjaival. Nemhiába áll a gyár elôtt szimbólumként egy kôbe faragott emberi szí