|
LI. évfolyam 280. (14332) |
1999. december 2., csütörtök |
A románok egyáltalán nem lehetnek büszkék arra, ahogy most Gyulafehérváron ünnepeltek – jelentette ki Emil Constantinescu államfô, akit szerdán a gyulafehárvári központi ünnepségen az ellenzéki pártok híveinek egy csoportja heves tüntetéssel fogadott.
Az államfô megjelenését heves füttykoncert és "tolvaj, tolvaj" kiáltozás fogadta. A rendbontás nem ért véget sem a katonai eskütétel, sem az istentisztelet alatt. Constantinescu mindezek láttán lemondott arról, hogy a gyulafehérvári Újraegyesítés katedrális elôtt beszédet mondjon.
Az itt tervezett beszéd helyett az Egyesülés múzeumában kifejtette véleményét a történtekrôl.
– Ismét bebizonyítottuk, hogy olyan szenvedélyek uralnak bennünket, amelyeken nem tudunk túllépni. Megosztottak vagyunk. A megértés helyét sokszor az erôszak és a gyûlölet veszi át, az egység helyett továbbra is a megosztottságot választjuk – hangsúlyozta.
Constantinescu felhívta a figyelmet arra, hogy Románia olyan demokratikus ország, "ahol bárki bármikor bármit mondhat", s ezért is érthetetlen, hogy "miért az egyetlen nemzeti ünnepnapot választjuk a politikai szenvedélyek elszabadítására".
– A nemzeti ünnep egy olyan színházi elôadássá változott, amelyben a frakciók megosztottsága mellett még az egyházi szertartást és az eskütételt sem tiszteltük – panaszolta fel az elnök.
Miközben ma nincs olyan erô a világon, amely kétségbe vonná a román állam egységét, Románia függetlenségét, szuverenitását és területi sérthetetlenségét, kérdéses, hogy ma a románoknak vannak-e eszményeik, értéknek tartják-e azt, amit értéknek vallottak 1918-ban, Nagy Románia kikiáltásakor.
"Remélem, hogy sok román elgondolkozik ezen, mert eljött annak ideje, hogy végiggondoljuk azt, ami most történt" – fogalmazott az államfô. Constantinescu emlékeztetett arra, hogy 1990-ben már az elsô nemzeti ünnepen is szégyenletes, erôszakos tiltakozás színhelye volt Gyulafehérvár.
– Meg kellene értenünk, hogy a gyûlöletbôl senki semmit nem tud építeni, gyûlölettel csak rombolni lehet – mondta végezetül Emil Constantinescu.
Kiállítás, tudományos ülésszak, eskütétel, koszorúzás – egész sor rendezvénnyel kétnapos megemlékezéssel ünnepelték Marosvásárhelyen Románia Nemzeti Napját.
Kedden délelôtt a vásárhelyi Kultúrpalota elôcsarnokában nyílt dokumentumkiállítás A nagy egyesülés címmel. Megnyitó beszédet mondott Pop Valer, a Megyei Múzeum igazgatója, majd Traian Bosoanca muzeológus a 81 évvel ezelôtti gyulafehérvári eseményeket elevenítette fel. A kisteremben tartott tudományos ülésszakon Dorin Florea prefektus köszöntötte az egybegyûlteket. A továbbiakban a Társadalomtudományi Intézet szakemberei, valamint egyetemi tanárok mutatták fel alkalomhoz illô dolgozataikat.
Az ünnepségsorozat a tegnap délelôtt folytatódott. A megyeszékhelyi Gyôzelem téren istentiszteletet tartottak. Lacatusu Virgil alezredes, a 2-es harckocsi- dandár parancsnoka szólt az egybegyûltekhez, majd a vásárhelyi helyôrség legfiatalabb sorkatonái – rendôrök, csendôrök, tankosok, tûzoltók – eskütételét követôen a helyi és megyei önkormányzat, a katonaság, különbözô szervezetek és gazdasági egységek, valamint politikai pártok képviselôi helyezték el a kegyelet koszorúit a Lupa Capitolina emlékmû elôtt. Ünnepi beszédében Dorin Florea prefektus az egyesüléshez vezetô történelmi út momentumait idézve, arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy e történelmi esemény fontosságát ma sem érti igazán a románság egy része, akik elhagyták az országot és külföldön telepedtek le. Fodor Imre polgármester a román történelem három nagy eseményét idézte – 1859, 1918, 1989 – amelyek közül a legutóbbit nem sikerült fontosságának megfelelôen kihasználni – vélekedett, majd bejelentette, hogy a képviselôház megszavazta azt a törvénytervezetet, amely Marosvásárhelyt is mártírvárossá nyilvánítja. Bejelentette ugyanakkor, hogy e cím elnyerését méltóképpen ünnepli meg a város. Zárómomentumként a katonai alakulatok zeneszóra vonultak fel.
Délután a Gyôzelem tér mûvészi mûsor színhelye volt. Fellépett az Állami Filharmónia, a Maros Mûvészegyüttes, a különbözô települések mûvészegyüttesei, a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem, a Gyerekek Palotája és az Unirea Elméleti Líceum diákjai. Este hang- és fény-, valamint tûzijátékot nézhettek a téren egybegyûltek, majd az egyesülés hórája után a bukaresti Tornado és a Galaxy együttesek koncerteztek a fiataloknak.
A megyei rendôrfelügyelôség is megünnepelte Románia Nemzeti Napját. A keddi rendezvény tudományos ülésszakkal kezdôdött, melyen Liviu Boar, az Országos Levéltár megyei kirendeltségének igazgatója és Vasile T. Suciu tartalékos ezredes tartott elôadást.
Ezután felolvasták Constantin Dudu-Ionescu belügyminiszter rendeletét, amelynek értelmében december elsejétôl a megyei rendôrfelügyelôség négy tisztjét léptették elô a rangidô elôtt. Simon Gavril, a közlekedési osztály vezetôje ezredes, Dan Eugen Ioan, a személyzeti osztály vezetôje alezredes, Ujica Valer, a gazdasági-pénzügyi bûnözés megfékezésével megbízott osztály vezetôje ugyancsak alezredesi rangot kapott. Pop Adrian Ioant, a közrendfelügyelô szolgálat tisztjét ôrnagyi rangra emelték. Ezen felül Nicolae Berechet dandárparancsnok, az Országos Rendôrfelügyelôség parancsnoka rendelete alapján 12 tiszthelyettest léptettek elô a rangidô elôtt. Cotoara Vasile ezredes, a megyei rendôrfelügyelôség parancsnokának rendelete alapján hatékony tevékenységük elismeréseképpen 300 rendôrt különbözô pénzösszegekkel jutalmaztak.
Délkelet-európai védelmi miniszterek Bukarestben
Nemzetközi válságfigyelô rendszer kiépítésérôl és természeti katasztrófák következményeinek elhárítására bevethetô operatív mûszaki erôk létrehozásáról állapodtak meg kedden Bukarestben a Délkelet-európai védelmi miniszterek (SEEDM) tanácskozásán.
A SEEDM negyedik találkozóján az albán, a bolgár, a görög, a macedón, az olasz, a román, a szlovén és a török védelmi miniszter vett részt. A tanácskozásra Bukarestbe látogatott William Cohen amerikai védelmi miniszter is.
A találkozóról kiadott közös nyilatkozat megerôsítette, hogy a résztvevô államok konkrét erôfeszítéseket tesznek a térségbeli stabilitás fenntartása érdekében. Ezek között említették a NATO- és a partnerállamok közötti együttmûködési képesség kialakítását, a védelmi politikák átláthatóságát, a jószomszédi kapcsolatokat, valamint a konfliktusok békés úton történô rendezését.
A SEEDM következô találkozóját jövôre Athénben rendezik meg, s ezen már részt vesznek a tagállamok külügyminisztériumainak képviselôi is.
A bukaresti tanácskozáson megfigyelôként részt vett Magyarország is. Horváth Lajos, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikai fôosztályának vezetôje az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta: Magyarország nagyon fontosnak tartja, hogy Európának ebben a válságokkal terhelt régiójában a térség államai olyan együttmûködési keretet hoznak létre, amelyen belül a részvevô országok teljeskörû együttmûködésre törekszenek.
– Ez oldja a feszültségeket, és ha az együttmûködés a terveknek megfelelôen alakul, ez a keret az európai biztonsági rendszer egyik pillére lehet. Ezért Magyarország – mint a térség államaival közvetlenül határos NATO-tagország – igen pozitívan ítéli meg és támogatja a tanácskozáson megfogalmazódott törekvéseket és intézkedéseket, egyebek között a résztvevô országokkal történô kétoldalú együttmûködés révén is – mondta a magyar védelempolitikai szakember.
A NATO 2002-ben értékeli ismét a tagjelölteket, s az Egyesült Államok addig is együttmûködik Romániával, hogy segítse az óhajtott cél, a NATO-tagság elnyerésében – jelentette ki kedden Bukarestben William Cohen amerikai védelmi miniszter.
Cohen európai körútja keretében tett rövid látogatást a román fôvárosban, hogy vendégként részt vegyen a Délkelet-európai államok védelmi minisztereinek (SEEDM) negyedik találkozóján. Bukaresti programja során az amerikai védelmi miniszter megbeszélést folytatott Emil Constantinescu államfôvel is.
A látogatása végén tartott sajtóértekezletén Cohen hangsúlyozta, hogy Romániának még jelentôs lépéseket kell tennie a NATO-tagsághoz vezetô úton. Az euroatlanti integráció eléréséhez szükséges legfontosabb feladatok között a piacgazdaság és a stabil demokrácia megteremtését, a hadsereg feletti polgári ellenôrzés kialakítását és nem utolsó sorban annak bizonyítását nevezte, hogy Románia mivel tud hozzájárulni a térségbeli stabilitáshoz.
Az amerikai védelmi miniszter nagyra értékelte azokat az erôfeszítéseket, amelyeket Románia gazdasági nehézségei ellenére tesz e feladatok végrehajtása érdekében.
Az államfôvel tartott találkozóján Cohen köszönetet mondott azért a támogatásért, amelyet Románia a koszovói válság idején nyújtott az északatlanti szövetségnek és a boszniai SFOR misszióhoz való jelentôs román hozzájárulásért. Arról biztosította a román elnököt, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogatja a román hadsereg reformját, mindenekelôtt román tisztek felkészítésével.
Emil Constantinescu hangsúlyozta, hogy a hadsereg reformja folyamatban van, célja, hogy polgári ellenôrzés alatt álló professzionális haderôt hozzanak létre.
Hangsúlyozta, hogy a gazdasági reformban elért sikerek meghatározóak a katonai reform és a hadsereg fejlesztésére szánt befektetések számára. Ezzel kapcsolatban Emil Constantinescu kész tényként említette, hogy az Európai Unió 2000. január 1-vel megkezdi a tárgyalásokat Romániával, ami szavai szerint "új dimenziót jelent a román gazdaság fejlôdése számára".
– A NATO-integráció programja már elkészült, most már csak a feltételek teljesítéséhez szükséges konkrét lépéseket kell megtenni - mondta végezetül az államfô.
Repülôgép-baleset történt kedd délután Temesváron, ahol az osztrák Lauda Air légitársaság Bécsbôl érkezô repülôgépének jobboldali futómûve a földet érés után eddig ismeretlen okból visszacsuklott, ezért a légijármû egy darabig a hasán csúszott.
A gépen tartózkodó 41 utas és az ötfôs személyzet sértetlen maradt, a temesvári repülôteret azonban egészen kora estig zárva tartották.
A délután 4 óra tájban történt balesetet követôen az utasok a megszokott módon, rendben kiszállhattak. A defekt miatt a gépet órákon át nem tudták eltávolítani a leszállópályáról. Az ellenôrzô mûszerek nem jelezték elôre a pilótáknak, hogy hibás lenne a futómû.
Lucian Simionescu, a temesvári repülôtér parancsnokhelyettese a francia hírügynökségnek elmondta, hogy a Canadair Regional Jet típusú gép "jobboldali futómûve megmagyarázhatatlan módon összecsuklott, és a gép egy rövid szakaszon a hasán csúszott".
A repülôgép már éppen kifelé gurult a leszállópályáról, és nagyon lassan haladt, amikor az egyik futómû visszahajlott, ezért nem volt szükség az utasok kimenekítésére sem – mondta a légitársaság szóvivôje.
A Lauda Air az Austrian Airlines csoport tagja, amely magában foglalja az ausztriai és a tiroli légitársaságokat is.
Alig kötött meg a Kövesdombon újonnan épülô unitárius templom alakövénél kiöntött beton, máris meggyalázták.
Mint már jeleztük, a marosvásárhelyi unitárius egyházközség november 21-én új, 400 férôhelyes templom alapkövét helyezte el. Ekkorra az alap egy részét kiöntötték, hogy elkezdhessék a falak felépítését. A beruházás a jelenlegi lej-dollár árfolyammal számolva körülbelül 3 milliárd lej. Az alapkô elhelyezése után hat nappal, november 26-ról 27-re virradó éjszaka azonban a alagsor bal oldán a téglából felépített falat ismeretlen tettesek ledöntötték. Mivel az egyházközség lelkésze és vezetôségde éppen a Vargyason tarott unitárius zsinaton tartózkodott, késôre szerzett tudomást a történtekrôl, ezért csak hétfôn értesítette a rendôrséget és a polgárôrséget. Becslések szerint a kár körülbelül ötmillió lejre tehetô, építôanyagot nem loptak el, csak a kész munkát tették tönkre. Ez arra enged következtetni, hogy rossz szándékú cselekedet volt – nyilatkozta Nagy László lelkész, aki azt is elmondta, hogy a ledöntött falrészeket az elmúlt napokban újra felépítették, s a munkálatok a megszabott ütem szerint folytatódnak.
A rendôrség a tettesek kilétére eddig nem derített fényt, de hétfôtôl fokozottabb figyelemmel kísérik az építôtelepet és környékét. A vandalizmus megelôzése végett a kivitelezô Builder cég is ôrt állított.
November végén a búza ára annyira "felfutott", hogy elkerülhetetlenné vált a kenyérár emelése – állítják a kenyérgyártók. Jelenleg egy kilogramm búzáért az ország déli megyéiben 2500 lejt kérnek el. A malmok ennek az árnak az 1,7-szeresét fizettetik meg egy kilogramm lisztért. Ezen a héten egy kiló kenyérliszt kb. 3770 lejbe került, de az ár jövô hétre az elôrejelzések szerint, várhatóan 4400 lejre ugrik.
Mint a szentannai Bopanum kft. vezetôje, Bodoni Miklós elmondta, valamennyi kenyérgyártó emelt a kenyér árán, így egy kilogramm kenyeret körülbelül 5500 lejért adnak el a gyártók. A kereskedôk erre még rászámolják a kereskedelmi adalékot, ami általában 15-20 százalék. Így az üzletekben egy kiló kenyér ára 7000 lej körül alakul. A Bopanum által gyártott 800 grammos "kicsi" kenyér például, ami eddig 4300-4500 lej volt az üzletben, 5500-5600 lej lesz. Az 1,2 kilogrammos "nagy" kenyér, ami eddig 6300-6500 lej volt, december 1-jétôl körülbelül 8500 lejbe kerül. Ahogy a liszt kilogrammonkénti ára meghaladja a 4000 lejt, a kenyér ismét drágulni fog.
Megtorpant a Bankcoop csôdeljárása, miután a bukaresti bíróság a bankok csôdeljárásáról szóló sürgôsségi kormányrendelet alkotmányosságának megvizsgálásáig elnapolta az ügyben a döntést. Ismeretes, hogy a június óta fizetésképtelen Bankcoop ellen a Nemzeti Bank csôdeljárást kezdeményezett. A bank vezetôsége azonban kézzel-lábbal tiltakozik az eljárás ellen, és a kormány által kibocsátott jogszabály alkotmányellenességét hozva fel érvül, megpróbálja minél jobban késleltetni az ügyet. Azt aligha gondolhatják komolyan, hogy az Alkotmánybíróság kimondja a rendelet összeegyeztethetetlenségét az alaptörvénnyel, ám idôt mindenképpen sikerül nyerniük. Ezalatt pedig azt remélik, hogy beérkezik a beharangozott külföldi tôkeinfúzió, amely megmenti a pénzintézetet.
A betétesek eközben egyre inkább elveszítik türelmüket. Ôket nem érdekli, hogy kölcsönbôl, vagy a bankbetétek garanciaalapjából kapják, de szeretnék végre viszontlátni a pénzüket.
Amennyiben végül a garanciaalap fizet, az betétesenként (csak természetes személyek) 46,253 millió lejes maximális plafonig elégíti ki az igényeket. Pillanatnyilag 562.000 betétese van a banknak, ám számuk növekedhet, miután a mûködését a Nemzeti Bank nem függesztette fel. Ezért megtörténhet, hogy nagy összegû betéteteket több kisebbre bontanak, hisz a garancia minden egyes betétre külön-külön érvényes. Az elsô számítások szerint, a betétesek kárpótlására 2000 milliárd lejnél többre lesz szükség. Mivel az Albina Bank csôdje után a garanciaalap 80%-a elfogyott, azt az összeget a kormánynak máshonnan kell elôteremtenie. Az egyetlen lehetséges megoldás a Nemzeti Banktól felvett kölcsön.
Az ügyben még sok fordulat várható, hisz a háttérben meghúzódó érdekek sokfélesége miatt ugyanennyien próbálják a saját irányukba tolni a szekeret. Csôdeljárás esetén ugyanis nagyon sokan (elsôsorban jogi személyek) láthatják majd odaveszni pénzüket.
A magyar–román határmenti együttmûködés fejlesztéséhez nyújtandó német segítségrôl írtak alá megállapodást a három ország képviselô Nagyváradon – közölte szerdán az MTI-vel Árgyelán György, a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa.
A most kialakítandó háromoldalú együttmûködésben a magyar Hajdú-Bihar és a román Bihar megye, illetve Rajna-Pfalz német tartomány vesz részt. Hajdú-Bihar megye már tíz éve tart gyümölcsözô kapcsolatokat a német tartománnyal, mely most tapasztalatainak átadásával és pénzügyi támogatásával kivánja a magyar és a román megye határmenti együttmûködését erôsíteni.
– A megállapodás értelmében német részrôl segítenek egyrészt a határok átjárhatóságának kezelésében, másrészt a PHARE-CBS programok adta lehetôségek kihasználásában. Hatfôs munkacsoportot hoznak létre a határon átnyúló projektek kidolgozására. A munkacsoport magyar és román tagjait Németországban készítik fel, s a német fél finanszírozza a közös projektek kidolgozását – mondta Árgyelán.
A tanácskozáson magyar és román részrôl közösen vetôdött fel az a javaslat, hogy kezdeményezni kell egy olyan, az egész magyar-román határszakaszra vonatkozó kétoldalú megbeszélést, amelyen az összes érintett vámhivatal, a gazdasági minisztériumok képviselôi és a két országban dolgozó magyar, illetve román gazdasági diplomaták vitatnák meg a kétoldalú vámeljárások korszerûsítését.
Az orosz kormánylap budapesti tudósítója, Fjodor Lukjanov még a magyar külügyminiszter hétfôi moszkvai tárgyalásait megelôzôen készített interjút Martonyi Jánossal a kétoldalú kapcsolatok helyzetérôl.
A magyar politikus emlékeztetett arra, hogy az utóbbi években sok pozitív elemet sikerült megôrizni a korábbi évtizedek együttmûködésébôl, s egyben megújítani a kapcsolatok jellegét mind a gazdaság, mind a politika tekintetében. A magyar-orosz viszony nyíltabbá vált, s a magyar közvélemény is változott, eltûntek azok az oroszellenes hangulatok, amelyek ilyen vagy olyan formában jelen voltak az 1956-os események után.
Martonyi János megalapozatlannak ítélte, hogy a Koszovóba tartó humanitárius segélykonvoj kapcsán az orosz sajtó oly hatalmas vihart kavart, hiszen nagyon kényes helyzetrôl volt szó. A kormányok közötti nézeteltérések végül persze rendezôdnek, de a közvélemény hangulatát már sokkal nehezebb megváltoztatni a késôbbiekben. A legfontosabb feladat most lezárni ezeket a nézeteltéréseket és a kapcsolatok fejlesztésének kérdéseivel foglalkozni minden irány tekintetében.
Magyarországnak szüksége van az orosz piacra, hiszen az ország gazdasága exportorientált. S habár a kivitel döntô része – 70 százaléka – Nyugat- Európába irányul, az orosz piac megôrzi jelentôségét számunkra, s így lesz ez a magyar EU-belépést követôen is. Ebbôl pedig egyenesen következik, hogy Magyarország is érdekelt az orosz gazdaság fejlôdésében és felvirágzásában – jelentette ki a magyar külügyminiszter a Rosszijszkaja Gazetában megjelent interjújában.
Beregszászi magyar nemzetiségi körzet
Az 1991. december 1-jei népszavazás kárpátaljai kérdéseit és az ügyben azóta történt fejleményeket kommentáló keddi vezércikkében az ungvári Kárpáti Igaz Szó megállapítja, hogy a Kárpátalja különleges önigazgatási státusát és a magyar nemzetiségi körzetet illetôen a népakarat nem, vagy csak kis részben teljesült. Annak ellenére - írja a lap –, hogy 83 százalékos részvétel mellett a megye szavazópolgárainak 78 százaléka igent mondott a régió különleges státusára, az nem jelent meg az ukrán alkotmányban. Még rosszabb a helyzet a Beregszász központú magyar nemzetiségi körzetet illetôen, amelynek a létrehozását a szavazók több mint 90 százaléka megszavazta. A magyar körzetnek viszont már a puszta emlegetése is mára sokakból ellenérzéseket vált ki Ukrajnában – mutat rá az írás.
A cikk mindazonáltal emlékeztet rá, hogy a demokratikus Ukrajnában senki nem kérdôjelezheti meg a vélemény szabadságát, a népakarat döntô szerepét. Márpedig az ukrán állam építése nem befejezett tény, hanem egy folyamat, amelynek az ország minden polgára részese, következésképpen annak mindenki haszonélvezôje lehet – fûzi hozzá az ungvári magyar újság.
A Nagy-Románia Párt (PRM) meggyôzôdéssel vallja a nemzetállamok szükségességét és elutasítja a határok "átjárhatóságáról" és a "régiók Európájáról" szóló irreális nézeteket – hangsúlyozta a párt kedden nyilvánosságra került külpolitikai stratégiája.
A Nagy-Románia Párt mindenben a nemzeti érdekeket tartja a legfontosabbnak. Így támogatja Románia euroatlanti integrációját, de csak azzal, hogy az nem érintheti a nemzeti érdekeket, a román méltóságot. Bármennyire is fontos az országról kialakult külsô kép, a párt meggyôzôdése az, hogy politikájának a román népet kell szolgálnia – szögezte le a dokumentum.
A PRM elutasította, hogy bármiféle megalapozatlan vádaskodással illessék a pártot amiatt, hogy képviselôi rendszeres kapcsolatot tartanak Irak bukaresti nagykövetségével, a PRM elnöke, Corneliu Vadim Tudor szenátor pedig látogatást tett Líbiában Moamer el-Kadhafi ezredesnél.
– Miközben az ország nehéz gazdasági helyzetében a kormányon lévôk minden méltóságot nélkülözôen a nemzetközi pénzintézeteknél próbálnak hozzájutni rabló feltételekkel adott aprócska hitelekhez, a PRM úgy véli, az lenne a jó, ha megpróbálnánk visszaszerezni a Romániával szembeni adósságot – adta ennek magyarázatát a dokumentum.
A PRM emellett azt vallja, hogy politikai, társadalmi- kulturális és történelmi okokból a nemzeti érdekeknek megfelelôen Romániának az Oroszországi Föderációval és a Kínai Népköztársasággal kellene privilegizált kapcsolatokat kialakítania.
A rendezvényt elôkészítô központi szervezôbizottság, Tôkés László püspök elnökletével, keddi berekfürdôi ülésén véglegesítette a jövô év nyarán Magyarországon tartandó Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának programjait – tájékoztatta a testület szerdán az MTI-t.
A közlemény szerint a megbeszélésen a bizottság tagjain kívül jelen volt Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, valamint Chikány Gábor, a Magyarok Világszövetségének fôtitkára is.
A testület beszámolókat hallgatott meg az eddigi munkáról, különös tekintettel a világtalálkozó központi rendezvényeinek helyet adó Dunamelléki Református Egyházkerület elôterjesztésére. Emellett konkrét határozatokat hozott a lebonyolításra vonatkozóan.
A közleményt a bizottság képviseletében Tôkés László, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke, Bodnár Ákos fôtitkár, Hegedûs Lóránt dunamelléki püspök és Takaró Mihály fôgondnok látta el kézjegyével.
A 2000. június 30-ától július 22-ig tartandó rendezvényre több mint negyven országból várnak vendégeket.
A dunamelléki egyházkerület szóvivôjétôl az MTI szerdán megtudta: a véglegesítés során alapvetô változás nem történt a programban.
A világtalálkozó központi rendezvényeinek sora istentisztelettel és ünnepséggel kezdôdik meg június 30-án Budapesten, a Ferencvárosi Stadionban, és július 15-én, a Kálvin téri templomban zárul.
Se pró, se kontra. Az irodalomtörténész a tényeket nézi és ismerteti. A transzilvanizmus fel- felújuló vitájában nem foglal állást. Arról az erdélyiségrôl, erdélyi gondolatról beszél, amely a két világháború közti erdélyi magyar szellemiséget, az ideológiát jellemezte. 1990 utáni értékrendváltozás, közérzet kifejezésére mindössze ürügy lehet a transzilvanizmus felemlegetése, újragondolása – vélte a Kemény Zsigmond Társaság kedd esti összejövetelének elôadója, Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész.
Az 1918 után Erdélyben maradt magyar értelmiség arra ébredt, hogy valami megszûnt, nagy kihívásokkal ezután valami új kezdôdik. A határváltoztatásokat, az új politikai viszonyokat megelôzôen a transzilvanizmusnak nyilvánvalóan voltak szellemi regionális elôzményei a dualizmus korába visszamenôleg, ugyanis Budapest a kiegyezés után a szellemi erôket magába szippantotta, ezzel a tendenciával helyezkedtek szembe némileg a regionális szellemi mozgalmak, törekvések. Vidéken még mindig maradtak erôk, akik vagy nem tudtak, vagy nem akartak bekapcsolódni Budapest szellemi vonzáskörébe, mint szellemi mûhely a provinciában, így alakult meg 1876-ban Tolnai Lajos vezérlete alatt a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. De késôbb a vesztes világháborút és Erdély elcsatolását követôen az erdélyi írók nagyrésze nem a kivándorlást választották - kivéve Makkai Sándort, aki kimondta: nem lehet! – a Kiáltó Szóban Kós Károlyék megfogalmazták a politikai cselekvés irányát, megjelentek a lapok és szépirodalmi folyóiratok, itt megint Marosvásárhelyre kell utalnunk, ugyanis megjelent a Zord Idô, Kolozsváron beindultak az irodalom katalizátoraként számon tartott lapok, a Keleti Újság, az Ellenzék, a hazatért Kuncz Aladár átvette ez utóbbi irodalmi rovatának szerkesztését, beindult az Erdélyi Szépmíves Céh, megteremtôdött a transzilvanizmus mint "szellemi országrész" alapja. A transzilvanizmust nyilván programdokumentumaiból ki lehetett mindegyre forgatni, ám ami mindenkinél közös benne: Kós Károly és Szentimrei Jenô szembeállítja az erdélyi hagyományt a magyarországival, külön históriai egység, mondja a nagy építész. A kérdés mindig közbejön, van külön erdélyi psziché, amely megkülönbözteti az erdélyi embert a délvidéki, vagy akár a dunántúli embertôl? Az eszmerendszer további története bizonyára ismerôs az olvasó elôtt.
Még annyit: a transzilvanizmus fogalma, érvénye, az erdélyi magyar író esélye tovább vitatható. Kár, hogy a KZST rosszul szervezte meg legutóbbi összejövetelét, ugyanis akik a Kultúrpalota kistermében ültek kedden este, semmi mást, legfeljebb egy régvolt magyarórát ismételtek meg az új lecke izgalma nélkül, vagyis unalmas ismétlésre voltak beültetve, holott el tudtunk volna képzelni egy kerekasztal- beszélgetést újszerû vitával, megközelítéssel.
Az elôadó Dávid Gyula efelôl semmit sem tehetett, ôt meghívták, megmondták neki mirôl kell beszélnie adott idôkereteken belül, azt tette, valóban kimerítô elôadást tartott a transzilvanizmusról. Csakhogy, mondtuk, a "leckét" már betéve tudjuk.
A KZST összejövetelén toronyzenével, Bach-darabbal közremûködött a filharmónia rézfúvós kvartettje: Molnár Géza, Dávid János, Fábián András, Lázok Gergely.
Kettôs kiállításnak adott otthont a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnoka. Az érdeklôdôk hétfôtôl tekinthetik meg az óriáskeresztrejtvényt és a román társadalmat jelképezô képzômûvészeti alkotást.
– A Desteapta-te, române! címet viselô 80 méter hosszú és 64 centi széles keresztrejtvénnyel a szerzô, Toth Alexandru a Rekordok Könyvébe szeretne bejutni – mutatott rá köszöntô beszédében Corneliu Bânzaru, a vásárhelyi Maris Keresztrejvény Kör elnöke. A 22 éves fiatalember munkájával Románia és a megyeszékhely határon túli hírnevét szeretné javítani, de egyúttal a hazai rejtvényfejtôk elit társaságába kér ezáltal bebocsátást.
Alexandru elsô, Shakespeare aforizmákban és gondolatokban címû rejtvénye 17. születésnapján, 1994. április 28-án jelent meg a Rebus TIM folyóiratban. Munkatársa volt a Realitatea, majd az Ambasador lapnak. '97-tôl az országos terjesztésû Dragonul címû rejtvénylap fôszerkesztôje, majd az Antena 1 Telerebus rovatának vezetôje. Több mint ezer rejtvénye jelent meg. A hétfôn kiállított óriásrejtvényét ez év június 15- én kezdte készíteni és november 15-én fejezte be. Talán nem érdektelen megjelölnünk a rejtvény technikai adatait: 9303 fekete pontot tartalmaz, amely a rejtvény felületének 18,6 százalékát teszi ki; a szerzô közel 14.000 szót használt fel. A piszkozat 13 méter hosszú, vízszintesen 2500, függôlegesen 20 négyzetet tartalmaz. Valamennyi négyzet oldalai 3,2 cm hosszúak. Az óriásrejtvény 168 szabvány méretû rejtvényt tesz ki. Az elsô vízszintes meghatározásban a nemzeti dal, valamint Eminescu egyik költeményének címe fejthetô meg. A rejtvény készítése ezer ív papírt, öt fekete filctollat egy készlet ceruzahegyet és két kiló aracetet emésztett fel. Összsúlya: 5 kg.
A Nemzeti fôbejáratával szemben, a büfé elôtt Ardeshir Vahidi kompozícióját állította ki. A szerzô elmondta, munkája a mai társadalmat jelképezi. A kereszten égô egy szál gyertya az alagútból kivezetô út végén levô fényt jelöli meg a maga gyenge, bátortalan pislákolásával. A megfordított hallgatás asztala pedig azt sugallja, a mai embernek nincsenek ideáljai, azok elvesznek a hallgatás, meghunyászkodás, behódolás vermében. "Az egész ország nemzeti Bingóvá változott. Már senkit nem sarkallnak munkára, csak a szerencsejátékra. Ebben a társadalomban kellene lelkeinknek kinyílniuk, fogékonyabbnak lennünk egymás szenvedése iránt" – összegzett Vahidi.
A Demokrata Párt ifjúsági szervezetének kezdeményezésére jött létre az a festészeti kiállítás, melynek megnyitóját a párt Rózsák tere 5. szám alatti székhelyén a hét elején tartották.
Grigoras Cristina és Moisan Ovidiu, a vásárhelyi mûvészeti líceum XI. osztályos diákjai összesen 25 munkájukat állították ki. Festményeikkel elôször mutatkoznak be kiállításon diáktársaik, tanáraik és a nagy nyilvánosság elôtt. "Általában a festôk, grafikusok, képzômûvészek csak egyetemista korukban állítanak. Ezt a jeget szeretnénk megtörni, s arra ösztönözni kortársainkat, hogy ôk is hasonló módon mutatkozzanak be a nagyérdemû elôtt" – fogalmazta meg Cristina. A lány tizenkét festményét két hét alatt készítette, kizárólag erre a célra. Ovidiu valamivel többet, három hetet dolgozott a 13 olajfestményén. Tegyük hozzá, a papír, vászon, képkeret és festék ára saját zsebükbôl került ki. A kiadások valamelyes fedezésére eladással kötötték egybe a kiállítást. A legolcsóbb munkát 500.000, a legdrágábbat 3 és fél millió lejért kínálják. A kiállítás két hétig, naponta 10 és 17 óra között tekinthetô meg.
December 2-án ünneplik névnapjukat a Melinda nevet viselô lányaink, asszonyaink. Olvasóink többsége ismeri a név irodalmi forrását, hiszen Katona József drámájában találkozhatott a rokonszenvesen ábrázolt Melindával, Magyarország egykori nádorának feleségével. A név elterjedésének jelentôs mértékben kedvezett a dráma nyomán alkotott Bánk bán címû operánk is, melyben Erkel Ferenc, nemzeti Himnuszunk szerzôje, zeneileg is vonzó szerepet szánt a tragikus sorsú Melindának. E két mû együttesen járult hozzá, hogy a Melinda név nyelvünkben a múlt század elsô felétôl kezdve oly vonzóvá és népszerûvé váljék.
Hadd jelezzem e névvel kapcsolatban mindenekelôtt azt, hogy a Melinda név nem magyar eredetû. Bánk bán nádor feleségének valójában nem is Melinda volt a neve, hanem Tota. A Melinda nevet még csak nem is nagy drámaírónk, Katona József "adományozta" a tragikus sorsú bánnénak. Ez a név Magyarországon 1812-ben bukkant fel. Ekkor jelent meg Pesten Cserey Péter fordításában az a külföldi regény ("Ottó vagy a zabolátlan indulatok áldozatja"), amely már Melindának nevezi Bánk nejét. Katona József azonban a Bánk bán elsô fogalmazványában még Adelájd néven szerepeltette a bánnét, és csak jóval késôbb "keresztelte át" — Cserey nyomán — Melindának. Rájött ugyanis, hogy a bánné spanyol származású volt, tehát a "spanyolabb" hangzású Melinda jobban illik hozzá, mint a német lovagdrámák- és lovagregényekbeli Adelájd.
Bánk feleségét elôször — 1775-ben — D'Ussieux francia író dekameronja nevezte Melindának. Ez a dekameron volt Cserey Péter forrása is. Ezért, de még hangalakja miatt is, joggal hihetné az ember, hogy a név valamelyik újlatin nyelvbôl származik. Ámde a szó eredetét sûrû homály fedi. Így hát a személynévkutatás még nem adott szabatos választ a név eredetének kérdésében.
Mindezek ellenére a Melinda név részben az említett drámának meg operának köszönhetôen, részben pedig hangalakja miatt legszebb hangzású nôi neveink egyikét alkotja. Magas és mély magánhangzók fordulnak elô benne (e, i, a), a köztük levô mássalhangzók (m, l, n, d) lágyan simogatóvá teszik a három szótagból álló név (Melinda) felépítését. Érthetô, miért oly népszerû e név, és ismeretlen eredete ellenére miért oly vonzó. Más nyelvben nem fordul elô, így legmagyarabb neveink sorát gyarapítja.
Több hónapos huzavona után, a múlt héten tette a képviselôház állandó bürójának asztalára a közigazgatási bizottság a Marosvásárhely mártírvárossá nyilvánításáról szóló törvényjavaslatról készített jelentését. Kedden történt meg a törvényjavaslat vitája. Ennek részleteirôl tájékoztatott Kerekes Károly RMDSZ- képviselô, a kezdeményezôk egyike.
A képviselô elmondta, hogy a múlt héten még harmadik napirendi pontként szerepelt, keddre azonban a kilencedik helyre csúszott. Mivel a kedd rövid nap volt, egyrészt a napirend elôtti felszólalások, másrészt pedig az ünnepi megemlékezések miatt, félô volt, hogy nem marad idô a törvényjavaslat vitájára. Az elôjelek nem voltak jók, ezen kívül a Nemzeti Liberális Párt - amely elôre jelezte, hogy a törvény ellen szavaz - által teremtett hangulat sem volt biztató, mondta Kerekes. Ezen kívül a Nagy-Románia Párt is testületileg ellene szavazott.
A törvénytervezetet Kerekes Károly ismertette, de a kezdeményezôk számára fenntartott helyen ült a nyolc Maros megyei képviselô. A felvetetést követôen Lazar Ladariu (PUNR) és Popa Mihail (PDSR) is felszólalt a törvény védelmében.
Kerekes szerint ezután szinte tragikomikusnak mondható jelenet következett, amikor Petre Turlea, hargita megyei PUNR- képviselô (akit egyébként csak a parlament keljfeljancsijaként emlegetnek sz. m.) kirohant a mikrofonhoz, és megkérdôjelezte nem csak azt, hogy Marosvásárhelyen halottak voltak, hanem azt is megkérdezte, mit jelent a mártírváros, halott várost vagy egyebet? Ezzel pedig nemcsak magát tette nevetségessé, hanem kellemetlen helyzetbe hozta a törvényt kezdeményezô és fenntartó párttársait is. A sértô kijelentésekre azok reagáltak is, és az RMDSZ- képviselô szavait idézve "pontra tették kollegájukat".
Ezek mellett adott pillanatban az is kétségessé vált, hogy lesz-e elégséges szavazat. Emiatt szünetet rendeltek el, s ezalatt lobbizott Remus Oprisnál Kerekes, azért, hogy "ne hozzák kellemetlen helyzetbe Maros megye PNT-s prefektusát", a Parasztpárt igenlô voksot adjon a törvényre. Ez meg is történt, így sikerült megszavazni a törvényt. A végleges szavazásra jövô kedden kerül sor.
A kérdésre, hogy mivel indokolta a Liberális Párt az ellenszavazatát, a képviselô elmondta: azzal, hogy "ôk még sohasem szavaztak meg ilyenszerû törvényt". Csakhogy ebben egy kis csúsztatás van, ugyanis nem volt lehetôségük a szavazásra, hiszen az 1992-96-os parlamenti ciklusban, amikor megszavazták Bukarest, Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Szeben, Buzau, Arad, Tîrgoviste és Braila mártírvárossá nyilvánítását, ôk nem voltak a parlamentben.
Azt is megkérdezték, hogy tényleg voltak halottak Vásárhelyen, annak ellenére, hogy a törvényismertetôben és az indoklásban is elhangzott, hogy hatan haltak meg a helyszínen, 13-an utólag belehaltak sebeikbe és több száz sebesült is volt az összecsapások, ütlegelések következtében. A képviselô nem értette a kifogásokat, s meggyôzôdésének adott hangot, hogy az "igazi forradalom a bánsági és erdélyi városokban volt". Buzaun vagy Tîrgovisten a lakosságnak tulajdonképpen nem volt szerepe a forradalomban, a katonai egységek csaptak össze egymással, s voltak halottaik. Ha ezek emiatt mártírvárosok lettek, akkor Marosvásárhely is nyugodtan lehet mártírváros, mondta végezetül Kerekes Károly.
"Nem is olyan vidéki a Seprôdi János Kórusszövetség"
A Seprôdi János Kórusszövetség kilencvenegyes megalakulása után állandóan bôvül – most már "földrajzilag" is. Ennek csúcsa a szeptemberi Csillagvirág találkozó volt, ugyanis az elmúlt tíz év legmagasabb szinvonalú kórusfesztiválját tartották Marosvásárhelyen. 1992 óta minden találkozón részt vesznek az anyaországi, szlovákiai, kárpátaljai, vajdasági kórusok. Rendezvényeiket most már annyira ismerik a Kárpát- medencében, hogy mind többen és többen kivánnak eljönni.
Az "örökmozgó" Nagy Ferencnek, a Kórusszövetség elnökének mindig vannak új hírei. Dániából hozott a posta nemrég egy levelet, amelyben jelezték a feladók: hallottak az erdélyi kórusmozgalomról, egy dán együttes szeretne eljönni még az idén a kórusszövetség valamelyik erdélyi rendezvényére. Magyarországon járva tudták meg, hogy a Seprôdi János Kórusszövetség átfogja az egész Kárpát- medencét, a térség nemzetközi szakmai szervezete lett. Az erre vonatkozó alapszabályzatot a szövetség augusztusban Marosvásárhelyen megtartott nemzetközi konferenciáján fogadták el. Így a Duna-völgyi országokban sorban alakulnak meg a kórusszövetség tagozatai. Most novemberben például létrejött a Seprôdi János Kórusszövetség magyarországi tagozata Törökbálint központtal.
A választmány elsô értekezletét jövô év január 21-én Cegléden tartja, ahol többek közt megbeszélik a 2000-es de 2003-ig menôen is az összes betervezett kórusmozgalmi rendezvényt.
A Szövetség vezetôségének legfôképpen az anyagi fedezet biztosítására kell összpontosítania – mondja Nagy Ferenc – Miskolcon most, december 4-én lesz egy minôsítô hangverseny, ahová két kórus be is nevezett: a régeni Római Katolikus Ifjúsági Kamarakórus és a marosvásárhelyi Bernády György Kamarakórus. Nagy Ferenc közben csendesen azért "dühöng", mert a Bernády Kamarakórus nem tud azon részt venni, nincs pénzük az útiköltségre. A "dalárdába" egyéb is beleszól, ugyanis a régeni Ifjúsági Kamarakórus tizenhét tagjából öt Magyarországon munkát vállalt, mert jelszó: elsô a megélhetés. Ezért lenne fontos kialakítani a szövetség anyagi hátterét vállaló szakosztályt, ezt közgazdasági szakosztálynak neveznék. Mit mondjunk, elkel a profizmus mindenhol...
A jövô évi Ezertagú kórus rendezvénysorozat költségeihez az EMKE bekérte a szövetség pályázatát, ám a kórusok külföldi útjait, mozgását nyilvánvalóan nem pénzelhetik. A Musica Humana Kamarakórus a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumától kapott 350 ezer forintot arra a célra, hogy eljussanak Olaszországba, énekeljenek a Szent Péter Bazilikában. Akárcsak a Psalmus Vegyes Kar 150 ezer forintot, hogy Budapestre utazzanak december 5-re. A sepsiszentgyörgyi Vox Humana Spanyolországban járt, ôk körbejárták a várost, találtak támogatót a városban s a tágabb Háromszéken.
A Szövetség november 27-i kilenctagú elnökségi ülésének célja lesz megtalálni a kórusmunkához szükséges anyagi fedezet biztosításának a módozatait. Ideje azt is megbeszélni, hogy a jövô évi Ezertagú Kórusban kik vesznek részt. Ennek Budapesten lesz a csúcsa, de marosvásárhelyi kezdéssel. Ide gyûlnek a kórusok, itt próbál "keményen" Szalman Lóránt, mert nehéz mûvek szólalnak meg (Kodály: Ének Szent István királyhoz, Orbán György millenniumi kórusmûve, Csíky Boldizsár erre az alkalomra ír kórusmûvet egy Kányádi Sándor versre).
A szövetség októberi tevékenységének központjában az Europa Cantat barcelonai közgyûlése volt, ahová meghívták a Seprôdi János Kórusszövetséget is. Majdhogynem rákérdeztem, hogy tetszett Barcelona, de Nagy Ferenc megelôzött: – sajnos, nem tudtunk ott lenni, hiányzott az az öt-hatszáz dollár útiköltség, miegyéb. Ettôl függetlenül az Europa Cantat titkárságával közöltük táviratilag, hogy "objektív" okok miatt nem vehettünk részt, de tájékoztattak, hogy a mi Ezertagú kórusunkat felvették az Europa Cantat rendezvényeinek programjába, nyilvántartanak bennünket.
Az európai szinvonalba bekerült Seprôdi János Kórusszövetséget csakugyan támogathatná a kulturális minisztérium, hiszen nem vidéki kis dalárdáról hanem nagy hagyománynak, külföldi figyelemnek örvendô kultúracsinálásról van szó.
– Mint hazai legnagyobb kórusszövetség – még akkor is ha magyar – állandó kapcsolatban kellene legyünk a kulturális tárcával, Kelemen Hunor államtitkárral, de egyszerûen nem találtuk meg a hozzá vezetô utat, hogy közvetlen kapcsolatot tudjunk vele létesíteni, legalább egy telefonszámon fel tudjuk hívni. Elküldtük folyóiratunkat, az Erdélyi Kórust, programjainkat, terveinket, semmire választ nem kapva... Végre az EMKE országos elnöksége is odafigyel a munkánkra, látják, hogy nem is olyan vidéki a Seprôdi János Kórusszövetség, a karéneklést kiviszik Európába, gondolom, tôlük is, a kisebbségi alapból is megkapjuk a támogatást – reméli Nagy Ferenc.
Itthon is lehet kiváló színész
Tar Mónika harmadéves a kolozsvári színiiskolán. Korán tûnt fel tehetségével, fôleg (huncut) karakterszerepekben. Tanára, Kovrig Magdolna mind nehezebb feladatokkal bízta meg. Felejthetetlen az a pillanat, amikor megtudta: megnyílt elôtte a világot jelentô deszkákhoz vezetô út, bejutott a színiakadémiára! Ám a boldogság bajjal jár. Mónika imádja a színészi "mestörséget", de belátja: nem valószínû, hogy ott, a kincses városban vagy netán az anyaországban teremne (elsô visztára) a számára külön babér; ezért s emiatt valószínûsíthetô a jámbor elképzelés és az óhaj: a Tar Mónikák jobbára úgy segíthetnek igazából szülôföldjükön, annak népén, mûvelôdésén, ha tanultságukat idehaza kamatoztatják.
Mónikát hazavárja Erdôszentgyörgy. Nem lesz könnyû a dolga, profettina saját hazájában.
Akkor is jó lesz Neki, ha keservesen csalódik. Ez minden mûvésznek – ingyen és bérmentve – kijár. Addig is azonban szeretnôk látni Mónikát minél több szerepben, itthon, otthon és bárhol, ahol kedves arca vidámságot csal a nézô arcára.
Nyolc, nemzeti történelmünk, kultúránk neves személyiségeirôl szóló, "kötetkész" történelmi játék szerzôje a marosvásárhelyi nyugdíjas pedagógus, Buksa Éva-Mária. Mûvei, A matézis fáklyája a Bolyaiakról, a "Sandri"-ról, az egykori VI. éves teológusról, Kôrösi Csoma Sándorról szóló A nagyenyedi diák, olvashatunk aztán II. Rákóczi Ferencrôl, a hajdani erdélyi fejedelemrôl és Mikes Kelemenrôl A szabadság szerelmesei címû játékban, A békesség fejedelme Bethlen Gábort idézi a régmúlt történelmi idôkbôl, a Hunyadiakról szól az Elsô a nemzet, aztán a király – Mátyás királyról tulajdonképpen, következik a Bocskai Istvánról, az Apáczai Csere Jánosról, illetve Petôfi Sándor marosvásárhelyi tartózkodásáról szóló tandráma.
Nem "pályadíj" fejében hívta ugyan ôket életre annak idején az alkotó fantázia, ám a tanárnô "búvárkodását" az erdélyi és magyar történelemben méltányolták. Ugyanis a székelyszentléleki Vadrózsák Mûvelôdési Egylet és az EMKE, az általa meghirdetett II. Falusi Színmûírói Pályázaton 1999-ben A szabadság szerelmesei címû történelmi játékáért a III. díjat adományozta a szerzônek. 1997-ben pedig a Magyar Írószövetség, az általa indított pályázaton való részvételéért, nyomtatott oklevéllel, kiváló dicséretben részesítette Buksa Évát. Ami pedig a tanárnô darabjainak sorsát illeti, kettôt közülük már sikerrel mutattak be Marosvásárhelyen, Erdôszentgyörgyön valamint Székelyudvarhelyen. A hollandiai Mikes Kelemen Kör tagjai pedig most készülnek A szabadság szerelmesei címû színpadi játék elôadására.
– Gyakran töprengtem az élet értelmén, és így történhetett, hogy egy ilyen alkalommal valami belsô ösztönzés született bennem, hogy írjak – mondja Buksa Éva-Mária. – Nagy elôdeinkrôl például. És ezúttal is "iskolában", "tanulóban" gondolkodtam. Így születtek a tandrámáim. Az én történelmi világom, melyet e tandrámákban alkottam, megteremtettem, hiteles korrajz. Hiteles, valós hôsök élnek, cselekszenek bennük. Ez a történelmi miliô tehát régi, titkokat üzenô világ.
– A szakemberek számára, akik esetleg olvasták ezeket az írásokat, s talán látták is színpadon, nos, számukra nem igazán titkokat. Ám azoknak, akiknek a magyar és az erdélyi történelemben és mûvelôdéstörténetben nem volt alkalmuk búvárkodni, úgy vélem, titkokat, érdekességeket árulnak el ezek a színpadi játékok.
– Ebben áll hát – kimondatlan is – ezen írások célszerûsége.
– És ez igen lényeges dolog szerintem. Most is fülemben cseng ama figyelmeztetés: Egy nemzet akkor hal meg, ha elfeledi dicsô ôseit. Ezért, ha csak arra gondolunk, milyen volt, ám milyen lehet napjainkban a kapcsolatunk nemzetünk, történelmünk olyan jeles személyiségeivel, mint – csak e darabokra utalva! – Mátyás király, a Hunyadiak, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen Gábor például, akár Mikes Kelemen, Köteles Sámuel, Kôrösi Csoma Sándor, Petôfi Sándor, a Bolyaiak és mások, tán rájövünk arra, hogy e színpadi játékok történései, szereplôi mennyire hozzájárulhatnak ahhoz, hogy erôsödjék bennünk a nemzeti érzés, és hogy e múltat, e történelmet valóban a magunkénak vallhassuk. Saját hazánkban, szabad akarattal.
– Nem tudom, ki hogyan vélekedik munkáimról, igyekezetemrôl, de hangsúlyozni szeretném, hogy ahhoz, hogy helyesen irányíthassuk jelenünket, ismernünk kell múltunkat is. Ez egy koherens kapcsolat. Múlt és jelen párbeszéde. Ugyanis, jelenünk tudatos befolyásolása feltétele jövôépítô szándékunk megvalósításának. Szívesen idézhetjük e gondolatkörben Sütô András szavait: A feledés maga a pusztulás...
– Magam is láttam egy-két igen sikeres elôadást. Napjaink szóhasználatával élve, "megy" e mûfaj. Az ezredfordulón is, az iskolában, a tanulók körében...
– Vagyis, hogy divatos-e ma a tandráma?! Mit mondhatnék ezzel kapcsolatban?! A történelem folyamán az irodalmi mûfajoknak is megvolt, korok szerint, a divatja. Ma nincsenek divatban a történelmi színmûvek, a tandrámák. Valószínû, hogy azért hiszem-gondolom azt néha, hogy anakronizmus már ilyen dolgokat színpadra vinni. Tény,hogy akadtak ilyen értelemben olyan biztatóim is, akik azt állították, hogy kellenek, hogy szükség van rájuk. Mert hiánypótlók. Lehetséges. Mert megváltozott a világ, és napjaink politikai helyzete nálunk is lehetôvé teszi már azt, hogy mi, az erdélyi magyarok is beszélhessünk saját múltunkról, hogy megengedhessük magunknak az igazmondást. Azért is, hogy megtalálhassuk a minket megilletô helyet a világban, történelmi- kulturális örökségünk felmutatásával. Hiszek az irodalom és az irodalmi alkotások nemzetmegtartó erejében, s hinni szeretném, hogy szükség van ezekre az írásokra melyekben örökérvényû erkölcsi mércével mért általános emberi értékeket fogalmaztam meg.
Kedden és szerdán a Nyárádgálfalva községhez tartozó 45 lélekszámú Kisadorjánban, a nemrég felavatott Fokus Öko Központ székházában, kétnapos szemináriumra gyûltek össze a Nyárád mente községeinek - Nyárádremete, Csíkfalva, Nyárádszereda, Nyárádgálfalva, Backamadaras, Ákosfalva, Karácsonyfalva – polgármesterei, alpolgármesterei, tanácsosai. A szeminárium témája: Fenntartható fejlesztési stratégia a Nyárádmentén – volt, amely a régió környezetvédelmének javításával, vidékfejlesztési stratégiájával hivatott foglalkozni.
Az ülésszak meghívottja volt Burkhárdt Árpád alispán, Hajdu Zoltán, a magyarországi Fókusz Öko Központ vezetôje, Péter Pál székelyudvarhelyi földrajztanár, a Kisadorjánban tartózkodó Ed Liechfield amerikai állampolgár, Boros János az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének önkormányzatokért felelôs fôreferense, és a magyarországi szakkörökben kiváló hírnévnek örvendô környezetvédelmi szakértô, dr. Vásárhelyi Judit, a budapesti Független Ökológiai Központ vezetôje.
Az ülésszakon felszólaló polgármesterek átfogó, falvaik sajátosságait bemutató beszámolójuk során egyértelmûvé vált, hogy a régióban szinte semmiféle különbség nem tehetô, nagyrészt azonos környezetvédelmi gondokkal küzdenek, a községfejlesztésrôl pedig a nyilvánvaló gazdasági okok miatt "szerényebbek" voltak a beszámolók.
A szemináriumon bôven szó esett a falusi térségeket megcélzó fejlesztési programról, amelyben a mezôgazdaságnak nagyon fontos szerep jut. Az EU indította el ezt a programot azon országok számára, amelyek uniós csatlakozásra várnak. A program 2000-ben indul, tervezett tartama 7 év, mely idô alatt Románia évente 150 millió euró támogatást kap az EU-tól, amelyhez még hozzájön a román kormány részérôl 37,5 millió euró. A program támogatja a romániai mezôgazdasági termelés, feldolgozás, áruértékesítés európai normákhoz való fejlesztést, valamint a falusi térségek különleges problémáinak kezelését, szem elôtt tartva az infrastruktúra és a pénzügyi tartalékok hiányát, az oktatás alacsony színvonalát és a lakosság elöregedését.
A tanácskozáson – melyre a késôbbiekben még visszatérünk – Mit jelent a térségfejlesztés címmel dr. Vásárhelyi Judit tartott különleges módszerrel elôadást, Nyárád menti térségfejlesztésrôl Hajdu Zoltán értekezett. A tusnádi térségfejlesztési programot Jánosi Csaba mutatta be, szó esett a víz és természeti értékek védelmérôl, hulladékgazdálkodásról. Gazdasági lehetôségekrôl, az ökoturizmusról Birtók György mérnök beszélt, a SAPARD- programot Péter Pál ismertette, amely programban részt vehetnek magánszemélyek, társulások, önkormányzatok, civil szervezetek.
Sajtótájékoztató az erdészeti hivatalnál
December a téli ünnepek idôszaka. Karácsonykor lakásokban, közintézményekben, valamint a települések fôterein, gyerekvárosokban állítanak és díszítenek fel. Csakhogy nem minden esetben kerül törvényes úton a piacra a fa. Többek között errôl tartott sajtótájékoztatót a vásárhelyi erdészeti hivatal vezetôsége.
Straut Felician Cotiso mérnök, gazdasági igazgató elmondta, az elôzô évekhez hasonlóan az idén is inkább vörösfenyôt kínál az erdészeti hivatal. Az eladásra szánt ezüstfenyôk száma nem haladja meg az ötezret. Számítások szerint a 2-3 méter magas vörösfenyô darabjának ára 50-75.000 lej, az ezüsté 100-150 ezer lej között mozog. Az erdészeti hivatal a Maros völgyébôl szerzi be a fát. A nagyobb mennyiségû ezüstfenyôt idén is Hargita és Neamt megyébôl várják.
A Népújság kérdésére válaszolva elmondta, egy hete kezdték meg a fenyôfa tolvajok lefülelését és felelôsségre vonását célzó akciót. Tavaly a téli ünnepek elôtti idôszakban 2200 darab ezüstfenyôt koboztak el az azokat jogtalanul kivágóktól, ez mindössze egynegyedet annak, amit az erdôkbôl loptak. Az idén egy hét leforgása alatt 200 fenyôt koboztak el Ratosnyán. Valamennyit árvaházakba, öregotthonokba, rokkantak intézményébe irányítják. "Gondot okoz, hogy a vonatokra nem terjed ki a hatáskörünk, s míg a megyei rendôrfelügyelôséggel évek óta zökkenômentesen mûködünk együtt, ugyanez nem mondható el a vasúti rendôrségrôl" – mondta Herlea Valeriu Tudor mérnök, mûszaki igazgató, aki már két alkalommal levélben értesítette Basescu szállításügyi minisztert a vasúton folyó fenyôfa-üzérkedésrôl, ám választ egyszer sem kapott. Elmondta, hogy a tavaly a vonaton fenyôt szállító vasutasokat vonta felelôsségre az erdészekbôl és rendôrökbôl álló csoport, ám magyarázat helyett testi sértésben részesültek. Tanúk és tárgyi bizonyíték hiányában pedig az ügyészség nem indított eljárást a vasúti alkalmazottak ellen. Egy gödemesterháza-nyágra-i 74 éves férfi udvarán 492 fenyôre leltek, ezeket próbálta értékesíteni az idôs házigazda. A vásárhelyi napi piacon bukott le a Piatra Neamt-i polgármester és alpolgármester, akik hamis iratok felmutatásával próbálták eladni a magukkal hozott 800 fenyôt.
Fodor Imre polgármester nyomatékosan arra kérte az erdészeket, többször végezzenek ellenôrzéseket a megye piacain és vasúti állomásain. Idén 500 erdészt és 250 rendôrt irányítanak ezen tevékenységekre. A hatályban lévô törvények értelmében a tûlevelûk kivágása jogsértés, amelyet 100-tól 200.000 lejig terjedô pénzbírsággal sújtanak. Abban az esetben, ha a lopott fák értéke meghaladja a 600.000 lejt, bûncselekménynek minôsül, és az elkövetô 6 hónaptól 7 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható. Az összegzések szerint a tavaly 69 pénzbüntetést róttak ki, tíz törvénytelen faértékesítés pedig bûncselekménynek minôsült. Pillanatnyilag egyik ügyben sem született jogerôs bírói ítélet.
Herlea Valeriu külön kitért a szélviharok okozta károkra. Az utóbbi tíz évben közel kétmillió köbméter erdôt fektetett földre a szél. Ezen felül a megyében százezer hektár leromlott termôtalaj van, melyet csak a mielôbbi erdôsítéssel menthetnek meg. Akadályt jelent, hogy az ezeket kezelô polgármesteri hivatalok nem engedik, hogy a szakemberek erdôsítsék. Eddig Ádámoson 70, a ezôségen pedig 30 hektár területet erdôsítettek.
Megtudtuk, a viszonteladók már ettôl a héttôl beszerezhetik az erdészeti hivataltól a fenyôt, a magánszemélyek pedig néhány napon belül a piacokról vásárolhatják meg.
Az Erdôvidék vargyasi unitárius egyházközségében tartotta az unitárius egyház, 1999. november 26-27-én a Zsinatot, melyen közel 350- en vettek részt.
A Zsinat az unitárius egyház legfôbb törvényhozó szerve, mely háromévenként tartja üléseit és munkálatain egyenlô számban vesznek részt egyházi és világi tagok. A Zsinat hatáskörébe tartozik a püspök megválasztása és beiktatása, lelkészszentelés és egyházi jogszabály- alkotás. A Vargyason tartott Zsinat (harmadik alkalommal tartottak Zsinatot ebben az egyházközségben) tárgysorozatában szerepelt a Küküllôi és Marosi Egyházkörök új tisztségviselôinek eskütétele – Fazakas Endre és Török Elek esperesek, Szász Dénes, Fekete Árpád, Tóth Gyula felügyelô gondnokok –, a Miatyánk ökumenikus szövegének és az unitárius egyház istentiszteleti és szertartási rendjének elfogadása és lelkészszentelés Az egyház (1634-tôl létezik nyilvántartás a felszentelt lelkészekrôl) a vargyasi Zsinaton szentelte fel az 1357. lelkészt és az egyház történetében elôször három nôt. Az egyházban szolgáltak még lelkésznôk, akik lelkészi oklevéllel rendelkeztek, de ôket nem szentelték fel.
A szombati istentisztelet keretében került sor e felemelô ünnepélyre, melyen a szószéki szolgálatot Nagy Endre magyarsárosi lelkész, a Küküllôi egyházkör jegyzôje végezte, a lelkészszentelési beszédet dr. Szabó Árpád püspök mondta. A 19 felszentelt lelkész részérôl Ilkei Árpád homordújfalusi lelkész mondott köszöntô beszédet.
A Zsinat alkalmával úrvacsoraosztás is volt. Az úrvacsorára elôkészítô beszédet Dancs Lajos énlaki lelkész mondta. A péntek esti istentiszteleten Pálfi Dénes sínfalvi lelkész prédikált.
Megható pillanata volt az ünnepségnek, melyen a vargyasi egyházközség kórusa és ifjúsága is szerepelt, amikor Andorkó Ferenc helybeli lelkész elmondta, hogy a templomban három vargyasi születésû lelkész van, három nemzedék: Dimény András ny. lelkész, aki 46 évig volt a gyülekezet lelki vezetôje, ô a jelenlegi lelkész és a felszentelt lelkészek közül Ilkei Árpád.
A közebéd alkalmával a Zsinat tagjai közül többen megköszönték az egyházközség vezetôinek, a lelkésznek és családjának, gondnoknak, a keblitanács és nôszövetség tagjainak, a vendéglátóknak odaadó szeretetét és munkáját és mindazoknak a hozzáállását, akik eredményessé és felejthetetlenné tették az unitárius egyház Zsinatát. A közebéden a Berde Mózes kehellyel a pohárköszöntôt dr. Kisgyörgy Árpád fôgondnok mondta.
Bábkészítés, bábozás közben életre keltjük a holt anyagot, emberi formával, tulajdonságokkal ruházzuk fel – hangzott el tegnap délelôtt a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület székházában tartott bábkiállítás megnyitóján, ahol az egyesület keretében tevékenykedô Habakuk bábkészítô és bábjátszó csoport tagjainak közel száz alkotását mutatták be. Bartha Júlia az amatôr bábcsoport vezetôje elmondta: a bábok egy részét a Peti és az egér, az Erdei iskola, a Mikulás és a szarka címû darabokban használják fel, a többi kis és nagyobb figura kedvtelésbôl készült. A kiállítást december negyedikéig, naponta 10-14, 16- 18 óra között lehet megtekinteni a marosvásárhelyi Apolló épületben levô székházban.
alapos gyanújával indítottak eljárást a 30 éves S. Adelheid ellen, aki múlt pénteken éjszaka egy késsel halálra sebezte édesapját. A rendôrségi értesítés szerint a végzetessé váló este veszekedés robbant ki az ittas állapotban levô 49 éves G. Virgil és lánya között. A csatófalvi lakásban történt incidens hamar elfajult, s hogy a gyengébb nem képviselôje nagyobb nyomatékot adjon szavainak, egy késsel támadt édesapjára. Oly szerencsétlenül sikerült a döfés, hogy az áldozat a helyszínen életét vesztette. A rendôrség tájékoztatása szerint az emberölés elkövetôje egy kiskorú gyerek anyja, aki az egy évvel ezelôtti válása után költözött haza a szülôi házba. Jelenleg elôzetes letartóztatásban várja sorsa alakulását. Ügyét a Maros Megyei Törvényszék melletti Ügyészség vizsgálja.
Szabadlábon védekezhet az ellene felhozott vádakkal szemben a 34 éves ratosnyai illetôségû S. Norica. A nô vásárhelyi lakásán a rendôrök céllövô pisztolyt találtak. Törvénytelen fegyvertartás miatt indítottak eljárást S. N. ellen.
A múlt hét végén azonosították azt az öttagú csoportot, amely november hónapban több alkalommal betört az erdôszentgyörgyi Aris Com Kft-be, ahonnan 2,5 millió lej összértékû javakat tulajdonított el. A 14 éves L. Mihai, a 14 éves K. István, a 14 éves Ö. Dávid, a 13 éves P. András és a 11 éves P. Róbert helybeli lakosok szabadlábon védekezhetnek az ellenük felhozott vádakkal szemben.
Piroska és Julcsa kosarát a mese és a dal tette emlékezetessé. Most az a Julcsa jut eszembe, aki (Bilicsi kupléja szerint), kis kosarát a karjára felakasztva a piacra megy bevásárolni. A piaci kosarat ma mûanyag tasakkal cserélték fel, de a piacolási szándék és a benne levô termékek listája nem sokat változott.
A közgazdászok ezt a régi tárgyat szerszámot nagyon találóan egy alapvetô gazdasági fogalom megnevezésére használták fel. A szakirodalom elég érthetôen leírta a "fogyasztói kosár" fogalmát. Ebben a képzeletbeli kosárban nem egynéhány termék, hanem több ezer szükséglet szerepel. Az áttekinthetôség kedvéért mindez 8-9 mutatóban jelentkezik. Ez a néhány mutató a termékek és szolgáltatások árának és arányának alakulását követi. A felmérések és számítások tönkelegét csak egy gazdaságkutató intézet tudja elvégezni. Minden jó háziasszonynak megvan a maga képzeletbeli kosara, amit fejben vagy papíron rendszeresen összeállít. A fogyasztói szokások nagy változatossága ellenére (város, falu, idôs, fiatal, férfi, nô, diák, munkás) szükséges és hasznos egy ilyen kosár tartalmának ismerete. A háztartások ésszerûsítésében tanulságos lehet a kétféle kosár (az elméleti és a mindennapi) összehasonlítása. Jól szolgálná a lakosság, a fogyasztók érdekeit az, ha a politikusok, gazdasági szakemberek, szakszervezeti vezérek néha belenéznének a fogyasztói kosár tartalmába.
Nézzünk át egy olyan mintát, mely egy fejlett ország (Németország, Ausztria, Svájc) átlagpolgárának fogyasztását tükrözi.
Szükségleti csoport A lakosság költekezése %- ban
8. Képzés, mûvelôdés, szórakozás 18
Érdemes nézegetni ezeket az arányszámokat és összevetni saját tapasztalatainkkal. Számunkra feltûnôen magasnak tetszik a lakbér és a képzésre, szórakozásra elköltött összeg aránya. Az élelmiszer, a fûtés, világítás, a lakásfentartás aránya irigylésre méltóan alacsony. (A multkori jegyzetemben azt bizonygattam, hogy a monopóliumok szolgáltatásai viszik el keresetünk nagy részét.)
Érdemes volna néhány fejlett ország adatait összehasonlítani, mondjuk Finnország, Ausztria, Olaszország és ez igazolná az eltéréseket, földrajzi éghajlati, kulturális, vallási és a hagyományos életvitel szempontjából.
Minket természetesen a mi Piroskánk, Juliskánk kosara érdekel, és az, hogy mit rakhatunk belé. Nem siratom azt a korszakot, mikor a fél kocka morzsálódó vajért tolongtunk, személyazonossági igazolvány bemutatása után aláírtuk az átvételét, mintha ajándékba kaptuk volna. A kereskedelem és a szolgáltatások választéka az utolsó években valósan bôvült. Nem tisztem eldönteni a fogyasztás mértékét, de az emberi természetbôl következik, hogy életmódját nem a múlthoz, hanem a jelenkor lehetôségeihez viszonyítja. Mai igényeinket nem vethetjük össze a 10 évvel ezelôttivel. (Mai rau sa nu fie.)
Biztosan sokan ma is jól élnek (nem irigylem ôket), de nálunk a polgári élet feltételei sem a kistermelôk, sem az alkalmazottak számára nem kedvezôek. Ez a réteg a túlélésre kell berendezkedjen. A városi lakosság életkörülményeirôl mindent elmondtak, leírtak, de a kistermelôk sokszor még a munkájuk díját sem tudják megkeresni. Most például nem a nyomasztó adórendszerre, hanem a szûkülô piac, a vásárlóerô csökkenésére gondolok. Az infláció lázas rángatózása, minden üzleti tervet felborít. A kisvállalkozók a tartozások késedelmes fizetésével egymást csapják be, de vannak olyanok, akik az inflációt megelôzendô emeléssel próbálják kivédeni. Mindnyájunkat bosszant, ha a napipiacon a mérleg manipulálásával csapnak be, de mit gondoljunk akkor, ha a nagy cégek is ezt a primitív átverést alkalmazzák. Megszoktuk a hivatalos mértékegységek jól áttekinthetô rendszerét. A cukrot legújabban 900 grammos, a mosóport 450 grammos tételekben mérik. A gyanútlan vásárló egy, illetve fél kilogrammra számít, és talán örül, hogy ezen cikkek ára nem nagyon drágult. Aztán otthon kiszámíthatja, hogy az ár és a súly ellentétes mozgásával a "marketing"- szakértôk lényegében becsapták.
Azok a kistermelôk, akik ténylegesen versenyhelyzetben vannak magas részarányos költségeik miatt (kis tételek) kénytelenek az árakat emelni.
Mindez oda vezetett, hogy a szervezetlen fogyasztók panaszkodnak, a szervezett csapatok pedig sztrájkolnak. Ha a leghangosabbak "békés" szándékkal szétverik a megyeházát, akkor ugye nekik többet kell adni? Honnan? Hát a közös kosárból, aminek tartalma ugyebár nem szaporodott. szorul egy kicsit a betegellátás, dehát a gyengélkedôktôl nem kell félni. A szakszervezeti vezetôk, politikai ambíciók miatt, nem foglalkoznak a munkahelyi kérdésekkel. Pedig piacorientáltsággal, jó szervezéssel, javítani lehetne a termelékenységet, a hatékonyságot, és a kosárba is több kerülne.
A csüggesztô sorok után szeretnék valami biztatót is mondani. Nemrég találkoztam egy 76 éves nyugdíjas bányásszal, aki otthagyta a "siralom" völgyét és valahol a Székelyföldön méhészkedik. Kommunistaellenes szervezkedéséért az '50-60-as években 11 évig volt a börtönök lakója. Nem dörömböl, nem siránkozik. Környezetének tengôdô fiataljait biztatja a munkára, a vállalkozásra. Tucatnyi ötlete megvalósítható, viszonylag alacsony tôkebefektetéssel. Egyszerû számítgatással bizonygatja elképzelése életképességét. (Mi történik a havasi kaszálók, legelôk "ezerjóillatú" fûvével). Józan szervezkedéssel, tisztességes hozzáállással az élet elviselhetô lesz. Ez egyik sem a meggazdagodás, hanem a túlélés programja. Itt nincs sok értelme okoskodni globalizációról, termékeink versenyképességérôl, nemzetközi kooperációról, az adósságállományról stb. Nekünk most kenyér, krumpli, tej, szalonna, hagyma stb. kell, alacsony áron a kosarunkba. És most erre itt, mi képesek vagyunk.
A HVG november 18-i számában "Illyés szekerén" címmel a határon túli magyarság támogatását szolgáló Illyés Közalapítványt lejárató írás jelent meg.
Az Illyés Közalapítvány Kuratóriumának kormánypárti, ellenzéki és független tagjai szükségesnek tartják az alábbi közös állásfoglalást közzétenni:
Mi, valamennyien legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint szolgáljuk az alapítvány célját, a határon túli magyarság támogatását. Nem kívánjuk megengedni azt, hogy az alapítvány pártpolitikai csatározások színterévé váljon.
1. Hamis annak a sejtetése, mintha a HVG a kuratórium ellenzéki tagjaitól kapott volna információkat. A hetilapot a kuratórium tagjai közül senki nem tájékoztatta semmirôl. A cikkre általában jellemzô szándékos megtévesztés érhetô tetten például abban, hogy az újságíró arról tájékoztat, miként szavazott Szûrös Mátyás ellenzéki kuratóriumi tag az október 27-i ülésen, holott ô egyéb hivatali elfoglaltságai miatt a hivatkozott ülésen nem is volt jelen. A Kuratórium egyébként komolytalannak tartja, ha olyan döntésért kritizálják, amelyet nem hozott meg, például nem vásárolt Mercedes típusú szolgálati autót.
2. A Kuratórium felelôtlennek tartja a hivatkozott cikkben megnyilvánuló, az egyes határon túli magyar régiók, intézmények és közéleti személyiségek egymás ellen való fordításának kísérletét. Megjegyezni kívánjuk, hogy a Tôkés László püspök egyházkerületéhez tartozó temesvári református templom építésének támogatása mellett az Illyés Közalapítvány hasonlóan jelentôs összeggel járult hozzá a székelyföldi Csíkszereda katolikus templomának építéséhez is.
3. Az Illyés Közalapítvány irodavezetôjével, dr. Veress Lászlóval folytatott megbeszélés után a cikket jegyzô újságíró olyan szöveget között, mely tartalmában, terjedelmében és lejárató hangnemében lényegesen eltér az irodavezetônek elôzetesen véleményezésre bemutatott szövegváltozattól, egyben mellôzi az irodavezetô – általa ismert szövegre vonatkozó – észrevételeit is.
4. A Kuratórium visszautasítja egyes kuratóriumi tagok emberi méltóságának és tisztességének megkérdôjelezését. A HVG hivatkozott cikke meggyôzôdésünk szerint csak arra alkalmas, hogy megrendítse azt a nemzeti és politikai konszenzust, melyen a határon túli magyarság ügye – így az Illyés Közalapítvány mûködése is – nyugszik.
Budapest, 1999. november 30.
Az Illyés Közalapítvány Kuratóriuma képviseletében dr. Halzl József elnök
A rugonfalvi Családi Ház lakói látogattak 1999 október végén Küküllôdombóra. Nem ez volt az elsô találkozásuk a dombói gyerekekkel, hiszen ez év júniusában a dombói általános iskola tanulói a gyereknap alkalmával mûsorral látogattak Rugonfalvára. Miklós Mária dombói magyar szakos tanárnô kezdeményezésére jött létre ez a kapcsolat, ugyanis a múlt évben a tanárnô egy kislányt fogadott örökbe a Zeyk Domokos Gyermekelosztó Központból Székelykeresztúrról. A kislány testvérei a rufonfalvi Családi Házban laknak és a tanárnô mindent elkövet, hogy Kinga, akit ô örökbe fogadott, kapcsolatot tartson testvéreivel.
A vendégeket Miklós Mária tanárnô köszöntötte és Kingával együtt röviden ismertették a falu és az iskola történetét. Ezután a gyerek-fúvószenekar mutatkozott be és játszott néhány dalt. Késôbb a vendégeket süteménnyel és üdítôvel kínálták, s nemsokára már együtt fociztak, táncoltak és labdáztak a gyerekek. Ebédre a vendégek különbözô helyekre voltak hivatalosak, délután pedig templomlátogatás volt a programban.
A Lukács házaspárt a Családi Ház történetérôl kérdeztem.
— A rugofalvi Családi Ház 1998. június 26- tól mûködik. Korábban a székelykeresztúri Zeyk Domokos Gyermekelosztó Központban dolgoztunk — mondja Lukács Mihály. A feleségem román–magyar szakos tanárnô, én pedig magyar–történelem szakos vagyok. Rugonfalván a "Ház a holnapért" német egyesület építette a házat abból a céllal, hogy a 450 fôs gyerekotthon zsúfoltságát csökkentse, ugyanakkor azért is, hogy a gyerekek családi környezetben nevelkedjenek. Minket felkértek, hogy vállaljuk el ezt a feladatot. Rajtunk kívül ennek a háznak még két alkalmazottja van: Batos Levente nevelô és a házvezetônô.
— Milyen feltételnek kellett eleget tenniük, hogy ezt a szerepet betölthessék?
— A feltétel az volt, hogy házastársak legyünk, nekünk elônyünkre szolgált, hogy pedagógusok vagyunk és hogy ott dolgoztunk az otthonban.
— Hogy választották ki azt a tíz gyereket, aki a Családi Házba került?
— Mi választottuk ki a gyerekeket, és azt vettük figyelembe, hogy akik többen vannak testvérek, azok kerüljenek ide. A Dobos testvérek közül négyen vannak, a Stervinszky testvérek közül hárman és még három olyan gyerek került hozzánk, akiknek nincs testvérük: Botházi Csaba, Benedek Enikô és Zikheli Richárd.
— Hogy boldogulnak a sokféle gyerek nevelésével?
— Jól — mondja mosolyogva Lukács Piroska, akinek végig mosoly van az arcán, ha a gyerekekrôl van szó. Én mindig azt szoktam mondani — folytatja —, hogy ezzel a tíz gyerekkel nincs annyi baj, mint egyetlen elkényeztetettel.
— A családban megvan mindenkinek a teendôje?
— Igen, mint minden családban, nálunk is mindenkinek van feladata — válaszol Lukács Mihály. Jómagam a gazdasági, könyvelési és szervezési feladatokat látom el, valamint a kapcsolatteremtés és - fenntartás a különbözô szervezetekkel és testvéregyesületekkel hárul rám. A feleségem a tanulásban segít a gyerekeknek, hisz a kisebbek mellé még le kell ülni tanulni. Megemlíteném, ha már a tanulásról van szó, hogy a gyerekeink elég jól haladnak, van osztályelsônk, második és harmadik tanulónk is a gyerekek között, a többiek pedig jó közepesek. A rugonfalvi Makkai András Általános Iskolába járnak.
A ház körül van egy kis züldségeskertünk, bérelünk adómentesen a polgármesteri hviataltól 30 ár földet, a református parókia kertjét pedig felében mûveljük. A munkálatokban a család minden tagja részt vesz, mert úgy gondoljuk, hogy a gyerekeket meg kell szoktatni arra, hogy értékelni tudják mindazt, amiben részesülnek.
— A falubeliek hogy fogadták önöket?
— Nagyon kedvesen. A gyerekeket is befogadták az ottani gyerekek, nálunk van a játékközpont. Szülinapokra járnak el közösen és ami ugyancsak haladás, hogy amióta a mi gyerekeink járnak a templomba, azóta a falubeli gyerekek létszáma is nôtt az istentiszteleteken. A tíz gyerekbôl kilenc katolikus és