|
LI. évfolyam 202. (14254) |
1999. augusztus 31. Kedd |
A megyei tanács legutóbbi ülésén lezajlott, különösnek mondható szavazás olyan funkciózavarokra utal, amelyek — a történtekrôl készült ankéton túl — eleddig megválaszolatlan kérdések sorát vetik fel, általában a tanácstestület, de az RMDSZ-frakció mûködésérôl is. Virág György, a megyei tanács alelnöke szívesen vállalkozott a "kibeszélésre".
— A szóban forgó funkciózavarok csak most ütköztek ki, az állandó bizottság kiegészítésérôl, a Victor Suciu kínai útiköltségérôl, valamint a filharmónia vezetôjének kijelölésérôl tartott szavazások során, vagy más, kevésbé feltûnô alkalmak is adódtak?
— Sajnos, ilyen funkciózavarok nem most jelentkeztek elôször, hanem korábban is. Van, ugye, egy helyhatósági törvény, amelyre épül a mûködési szabályzatunk. Ezektôl bizony elég gyakran eltértünk, egyfajta olyan gondolattól vezérelve, hogy fontosabb számunkra a megye mûködtetése, mint a szabályokhoz való merev ragaszkodás. Ami viszont legutóbb történt, valamint az elmúlt év decemberében az egészségbiztosítási pénztár megalakulásakor zajlott, vagy általában a személyre szóló döntések során, most már krónikusan ismétlôdik, nemcsak a szabályoktól tértünk el, hanem megengedhetetlenül liberálisan jártunk el. A történtek ismertek, így most csak azt összegezném, hogy az RMDSZ-frakció tiltakozása ellenére elkövetett szabálytalanságok sorát a koalíciós partnerek részérôl megnyilvánuló elvtelen magatartás tetézte. Ezt bárminek lehet nevezni, de együttmûködésnek nem. Természetesen nehéz ezt az állítást bizonyítani, hiszen titkos szavazásokról van szó, de elégséges közvetett bizonyíték birtokában mondhatom, hogy a koalíciós partnerek nem voltak mellettünk. Ahogyan az elmúlt években több alkalommal sem.
— A kérdés az RMDSZ frakción belüli funkciózavarokra is vonatkozott.
— Frakciónkban gyakorlattá vált, hogy tanácsülések elôtt egy-két nappal végigtárgyaljuk a napirendet és közös, egyeztetett álláspontot alakítunk ki. Legutóbb azért tapasztaltam sajnálattal, hogy akadnak, akik két nap után elfelejtik, vagy más hatásra megváltoztatják korábbi álláspontjukat. Lehet bárkinek különvéleménye, amit elmondhat, kifejthet az említett egyeztetés során, de ha megegyezünk a szavazás módjáról, joggal várható el ennek betartása. Sajnos, ilyen tekintetben az egymásnak feszülés gyakori jeleit tapasztaltam az elmúlt idôszakban. A tanácsosaink maguk is érzik, hogy a csapat nem áll össze csapattá, ahogyan valamennyien, gondolom, jóhiszemûen szeretnénk. Mindez elôrevetíti azt, hogy ha a következô helyhatósági választásokra való jelölt kiválasztásakor nem az elmélyült munkát, a szakszerûséget tesszük kritériummá, akkor nem fogunk tudni eredményeket elérni.
— Erre még visszatérünk, de maradnék még az említett különvéleményeknél. Eléggé nehéz elhinni azt, hogy ha az állandó bizottság kiegészítése során Tatár Béla és Adrian Moisoiu között kellett választani, akkor bármely RMDSZ-tanácsos megengedhetné magának, hogy különvéleménye legyen. S itt nem csak a kötelezô frakciófegyelemrôl van szó! Mellesleg, már a tanácsülést megelôzôen híre járt, hogy az RMDSZ-tanácsosok egy része nem Tatár Bélát, hanem valaki mást látna szívesen az állandó bizottságban.
— Gondolom, világos, de nyomatékosíthatjuk, hogy a megválasztott tanácsosok az RMDSZ színeiben jutottak tisztségükhöz és a szervezet, a testületek demokratikus döntéseit kötelesek tiszteletben tartani. Szeretném remélni, hogy az említett ominózus szavazáskor mégsem történt meg az, amit matematikával esetleg ki lehet következtetni, hogy néhányan a tanácsosaink közül nem Tatár Bélára szavaztak, hanem Adrian Moisoiura. Persze, lévén mérnökember, a matematikával azért nem állok hadilábon, de senkit nem vádolhatok és nem bizonyíthatom, hogy ez megtörtént. Általánosabb vonatkozásban mindenképpen fölmerül a kérdés, hogy ha mi teljesen elementáris kérdésekben nem tudtunk megegyezni, akkor milyen jogon vádolhatjuk koalíciós partnereinket a szolidaritás hiányával?
— Lesz-e a történeteknek következménye az RMDSZ- frakción belül? Végtére is egy fontos pozíciót veszített el az RMDSZ.
— Valóban tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. A szóban forgó szavazás után a frakció jelen lévô tagjai között már lezajlott egy eléggé indulatos beszélgetés. Ott fogalmaztam meg a gyanúmat, hogy esetleg voltak tanácsosaink, akik a korábbi egyezséggel ellentétesen szavaztak. Ezt minden jelenlévô elutasította és gondolom, felháborodottan utasítják majd el, amit most eddig mondtam és fogok mondani.
— Majdhogynem humorba illô, ami a filharmónia vezetôjének kijelölése körül történt. Mindenféle "taktikákról", meg pontozási furcsaságokról keringtek szóbeszédek, mígnem az RMDSZ állítólagos jelöltje két szék között a pad alatt maradt. Állítólagos jelöltet mondok, mert érdekes fejleményként Vízi Ferenc kerek perec azt mondta, hogy ô senkinek sem a jelöltje, magyarán szólva, pofára ejtette az RMDSZ-t. Az ilyesmi nem viseli meg az RMDSZ presztízsét, a jelölések komolyságát?
— Tudomásom szerint tárgyaltak Vízi Ferenccel az esetleges kinevezésével kapcsolatban. A történtekben azt érzem, hogy Vízi Ferenc megpróbál a politikától eltávolodni, nem hogy az effajta elkötelezettség hátrányára váljon. Ami a pontozást illeti, úgy gondolom, abba utólag szakmailag beleszólni kockázatos. Ha az érintett személy fellebbezett volna, akkor jogilag megtámadható lenne a bizottság döntése. Nem ez a helyzet, s mi, az RMDSZ- frakció is mindössze azt kértük, hogy a szavazólapon szerepeljen mindkét sikeresen pályázó neve. Így több mint sajnálattal voltunk kénytelenek tudomásul venni, hogy az utolsó mûvelôdési intézmény, amelynek magyar volt a vezetôje, román nemzetiségû vezetôt kapott. Ez elvi kérdés és távolról sem jelenti azt, hogy gondunk lenne a személlyel, Cazan Vasiléval.
— Utóbb az egész kérdéskör kapcsán a koalíciós partnerek részérôl meglehetôsen farizeus megnyilatkozások láttak napvilágot. Ezekben refrénszerûen szembeállították az etnikumot és a szakmai hozzáértést, azt hangsúlyozva, hogy nem a kinevezett személyek nemzetisége a fontos, hanem a kompetenciája. A jól hangzó érvelés mögött azonban az van, hogy könnyû a nemzetiséget mellékesnek mondani és a szakmai adottságokon lovagolni, amikor a közintézmények élén több mint kilencvenöt százalékban román nemzetiségûek állnak. S ez abban a megyében, ahol a lakosságarány majd fele-fele. Különben, érdekes olvasmány lehetne egy bô kimutatás arról, hogy milyen is a közintézmények elsô számú vezetôinek nemzetiségi összetétele.
— Errôl magam is nyilatkoztam román lapnak, de elfelejtették közölni a véleményemet. A koalíciós partnerek azt nehezményezik rendre, hogy miért tekintjük ôket egyformáknak, hiszen más- más pártállásúak. A kérdésfelvetés azonban éppen az említett százalékarányok miatt indokolt. Valóban hasznos lenne pontos kimutatást nyilvánosságra hozni, nemcsak a szóba jöhetô tíz mûvelôdési intézmény, hanem például a fajsúlyos állami vállalatok vezetôtanácsainak összetételét is meg lehet nézni. De az egészségügyét, vagy akár a rendôrségét, s bármilyen közigazgatási hivatalt.
Újra elmondhatom, hogy azért tekintem én az itteni magyart, s magam is úgy érzem, hogy másodrendûként kezelnek, mert nem hiszem el, hogy a kimutatható arányban vagyok-vagyunk gyengébb képességûek, mint a régi jóhiszemû, jóérzésû marosvásárhelyi, megyei román honfitársaink. Egy régebbi, nagy titokban tartott statisztikából az derült ki, hogy 476 különbözô állami vállalatoknál mûködô vezetôtanácsi tagból hat volt magyar.
— Ennyivel ezért nem vagyunk butábbak!
— Ennyivel nem. Tehát a szakmai kompetencia is egyoldalúan, mondhatom, elôítéletesen mûködik. Például az igazgatótanács-tagok kinevezésénél, és jut eszembe, hogy most volt 50 éves a bútorgyár, ahol olyanok tetszelegtek, akiknek semmi közük ennek a nagymúltú gyárnak, a hagyományaihoz és értékeihez. Valaki leírja azt, hogy ennek a most már jól-rosszul privatizált vállalatnak a vezetôtanácsában milyen a nemzetiségi összetétel? Megint ott vagyunk, hogy jók vagyunk asztalosnak, de nem vagyunk jók vezetônek, nincs helyünk az asztalnál, csak a konyha sarkában?
— A kérdéskör tágítható. Két vonatkozását tartom különösen figyelemre méltónak, egyben idôszerûnek. Arra gondolok, hogy a tisztségek elosztásánál alapvetôen kemény gazdasági érdekek ütközése folyik, amit az RMDSZ nem látszik észrevenni, s így kellôképpen kiépíteni sem a felvállalt képviseletnek megfelelô érdekszférát, amit aztán megkísérelhetne megfelelô pozícióhoz juttatni. Vagyis mellékszereplôi vagyunk valaminek, s így borítékolhatóan vesztesei is, hiszen az ide-oda kineveztetett "algoritmizáltak" mások érdekszféráiban találják magukat, ennek megfelelôen korlátozott mozgástérrel. Az igazán lényeges folyamatokba nincs beleszólásuk. Hogyan lehetne itt többre jutni? S hogy egybefonjam, a másik felvetésem arra vonatkozna, hogy jól felkészült, tájékozott magyar szakemberek nehezen vállalnak szélesebb felelôsséggel járó tisztséget. S akadnak, akik hivatalba kerülve szívesen elkenik a hovatartozás dolgát.
— Valóban, van tartózkodás, visszahúzódás sok értékes emberben. Talán abból ered, hogy érzékeli: számára hátrány vagy hátrányt jelenthet, ha kapcsolatba hozzák az RMDSZ-szel mint politikai szervezettel, mert ezzel még inkább másodrendûként kezelhetik.
— Amíg tehát a párthovatartozás a román nemzetiségûek esetében ugródeszkának számít, a magyaroknál csapda lehet?
— Legalábbis annak érezhetik. Bár meg kell mondanom, hogy vállalnunk kell önmagunkat, szembesülnünk kell a körülményekkel, mert ha nem, akkor mindenekelôtt önmagunkat okolhatjuk a helyzetünkért. Belátom, hogy ebbe bele lehet fáradni, de meg se próbálni nagy hiba. Talán nem belefáradni, beleunni kellene ebbe, hanem még makacsabbá válni.
Arra biztatnám a vonakodókat, hogy sokkal könnyebb ugyan a sarokba vonulva elmélkedni, mit hogy kellene, mint tenni valamiért, de senki másra nem háríthatjuk ezt a feladatot. Sajnos, gyakran elôfordult az utóbbi koalíciós idôszakban, hogy kerestünk szakmára embereket és nem volt jelentkezônk, kénytelenek voltunk olykor olyan javaslatokat tenni, hogy eleve garantált volt a bukás.
Ami az érdekek érvényesítésének lehetôségét illeti, kezdettôl fogva gondom, hogy bármennyire is miénk a legnagyobb frakció a tanácson belül, nincs kellô többségünk. Így sok esetben kénytelenek vagyunk egyezségeket kötni. Más kérdés, hogy a szóban forgó ügyekben az együttmûködési készség koalíciós partnereinkben csekély. És, igen, az érdekek. Valóban, egyes szerény képviseletû politikai pártok tobzódnak a funkciókban. Ha például csak azt említem meg, hogy ha egy külföldre készülô gazdasági küldöttséget akarok összállítani, mint most Kínába, akkor az történik, hogy a számba jöhetô cégek vezetôi különbözô pártállásúnak ugyan, de mind román nemzetiségûek. Ha felmerül az, hogy a kereskedelmi kamara kollégiuma 19 tagú, egyik kezünkön megszámlálhatjuk, hogy hányan vannak belôlük magyarok. Így nyilván joggal panaszkodnak magyar vállalkozók, hogy bár ôk befizettek a kamarai tagságra, tulajdonképpen semmit sem nyújt számukra a kamara, például az üzleti életben elengedhetetlen információkat. Ezeket mifelénk ki kell udvarolni, ami vagy sikerül, vagy nem.
Tehát állítom, hogy az említett jelenségeket az RMDSZ sem tekintheti nemlétezônek. Ellenkezôleg, a steril viták, torzsalkodások helyett a megoldásra, a változtatásra kellene fordítani az energiákat, hogy valóssá tegyük az érdekképviseletet.
— Voltak például amolyan információáramoltató próbálkozások, nem igazán bizonyultak mûködôképesnek.
— Talán azt kell megvizsgálni, hogy miért nem illeszkedtek a tényleges igények áramába. Ha a peremre szorítják a magyar vállalkozókat, akkor gondoskodjunk mi magunk például a létfeltételt jelentô információkhoz való hozzájutásról.
— Messzire kanyarodtunk a kiinduló témától, de nem indokolatlanul. Most azonban visszatérve az inkriminált tanácsülésen történtekhez, az alelnök úr és az RMDSZ megyei elnöke nyilatkozatban foglalt állást. Ennek befejezô passzusában, némileg körülményesen kijelentik, hogy kénytelenek lesznek "törvényes érdekeink és a jogállamiság védelmében ezentúl új politikai és jogi eszközöket felhasználni". Mire gondoltak?
— Mindenekelôtt hivatalosan fellebbeztünk a szóban forgó három határozat ellen, s felszólítottuk a tanács elnökét, hogy a következô gyûlésen a szabály szerint ismételtesse meg a szavazásokat. Ugyanezt a panaszt a prefektúrán is letettük, iktatva. Ezt azért hangsúlyozom, mert csak hivatalos iratokkal felvértezve mehetünk a közigazgatási bíróság elé!
A folyamadványunk következménye egyelôre annyi, hogy sínen van az ügy, s választ várunk rá a törvényesen megszabott harminc napon belül. A válasz, várhatóan, elutasító lesz, s akkor továbblépünk a közigazgatási bírósághoz. Ha ennek a döntésével és a prefektúra álláspontjával sem leszünk elégedettek, akkor polgári perben kísérelhetjük meg az említett döntések megsemmisítését. Politikai lehetôségeinkrôl azt mondhatom, hogy szûk a mozgásterünk. Koalíciós partnereink közül a Demokrata Párt helyi elnökével már tudattam, hogy ha olyan határozat-tervezeteket próbálnak megszavaztatni, amelyek egyértelmûen a pártjuk érdeke, mi nem fogjuk ezeket megszavazni. Kivonulni, otthagyni nincs értelme.
— Az említett közleményben nem esik szó róla, de már az eddigiekbôl kiderült, hogy indokolt az RMDSZ háza táján is szétnézni.
— Magam is igényeltem egy tisztázó megbeszélést, ahol higgadtan mérlegelhetjük a történteket, esetleg újra leszögezhetjük a kötelezô játékszabályokat a mandátum hátralevô részére.
— Talán most térhetünk vissza a tanácsosjelöltek kiválasztásának kritériumaira. Nincs túl messze a helyhatósági választások idôpontja, így lassan sort lehet keríteni a munkakiértékelôre. A frakció de facto vezetôjeként, mint a legmagasabb tisztséget viselô RMDSZ-tanácsos, mi a véleménye, hogyan lehetne erôteljesebb képviseletet teremteni? Milyen vonakozásban kell feltétlenül változtatni az eddigieken?
— Nehéz feladat, de megkerülhetetlen. Elkövettük azt a hibát, hogy bizonyos értelemben túljátsszuk a demokráciát. A tanácsosi és polgármester- jelöléseknél például azt mondtuk, hogy van egy úgynevezett "elit" lista, aztán mások vonatkozásában beszûrôdött valamiféle méltányossági megfontolás. Ez érzelmileg, emberileg elfogadható és magyarázható, viszont szakmailag immár tarthatatlan. Ha ugyanis nem figyelünk arra, hogy milyen gyakorlati munkára választunk ki embert, akkor az eredménytelenség még nagyobb lesz, mint eddig. Mert ha már szóba jött, hogy mérleget kell vonni, sokkal könnyebben fel tudom sorolni azokat a vonatkozásokat, amelyekben nem értünk el eredményt, mint amiben igen.
— Az egész RMDSZ kiválasztási gyakorlatába eleve beprogramozottnak látszik a kontraszelekció. Azt tartottam mindig különösnek, hogy sem helyileg, sem a képviselô- meg szenátorjelöltek esetében nem a várható feladatokra választanak ki megfelelô képzettségûeket, hanem a megválasztottakat gyömöszölik be szükség szerint. Ráadásul a jelöltlistákról olyanok szavaznak — demokratikusan! —, akik egy részének talán fogalma sincs, hogy a jelöltnek, megválasztása esetén, milyen szakmai és egyéb kihívásoknak kell megfelelnie a tanácsokban vagy a parlamentben. Hogyan lehet ezen változtatni?
— Úgy gondolom, hogy továbbra is lennie kell egy kiválasztó testületnek, amely nem valamiféle ad hoc, hanem a Területi Képviselôk Tanácsa és a Területi Egyeztetô tanács döntése alapján jönne össze, olyan személyekbôl, akiknek a kérdésben is említett tanácsosi vagy parlamenti feladatkörökre van kellô rálátása. Hiszem, hogy tudunk találni elfogulatlan, a saját szakmai ítélôképességükre adó embereket erre a feladatra. Meglehet, valamiféle idealizált embereket látnék szívesen egy ilyen testületben, de mégis meg kell próbálni klikk- meg részérdekektôl mentessé tenni a jelöltek kiválasztását. S már most meg kell ezt a munkát kezdeni, hogy legyen kellô idô a kiértékelésre. Legutóbb az a képtelen helyzet állott elô, hogy hosszas, türelmes meghallgatások után végül tíz perc alatt kellett dönteni a személyekrôl. Ez komolytalanság önmagunkkal, de a jelöltekkel szemben is.
— Eddig sem a kellemesebbjét kerestük, zárhatjuk hát ezt a beszélgetést egy további kellemetlen gondolattal. Ha minden rosszul megy, az RMDSZ azzal a nehéz dilemmával találja magát szemben, hogy mit kezdjen a koalíciós idôkben seregnyi állami tisztséget vállalt tagjaival. S nem is az egyéni sorsokra gondolok elsôsorban, hanem arra az elmúlt nyolcvan évben páratlannak mondható államigazgatási tapasztalatra, amit a szóban forgók szereztek az utóbbi években. Ezt veszni hagyni nagy könnyelmûség lenne. Hogyan lehetne a legeredményesebben kamatoztatni?
— Sajnos, tényleg azt mondhatjuk, hogy várhatóan minden rosszul megy, s a kormányzati szerepvállalásnak is vége szakad. Erkölcsi dilemma is, hogy mit kezd az említett tisztségviselôkkel. Állíthatom, hogy kemény munka az, amit végeztek és végeznek, s valóban a hatalom, az államigazgatás olyan szféráiba tekinthetnek be, amely csak kormányzaton belül lehetséges. Magam is úgy gondolom, hogy ezt a tapasztalatot fel kell használni, mert a legkülönbözôbb területeken nagyságrendekkel javíthatja az RMDSZ egész érdekképviseleti munkáját, s pontosan azt a szakszerûségi igényt szolgálná, amelyrôl már szót ejtettünk.
Az idén korainak tûnik ez a szeptember elsejei iskolakezdés, valahogy megszoktuk, hogy szeptember elsô két hete tulajdonképpen a készülôdés ideje, mialatt pontra lehet még tenni a dolgokat, s pótolni azt, ami a nyár folyamán elmaradt. Ha a megrövidült idôhöz hozzászámítjuk a pénztelenséget is, akkor még biztosabbak lehetünk abban, hogy sok tennivaló elmaradt. Ha mindezekhez esetleg itt-ott a hanyagság, a nemtörôdömség is társul, s a tanintézmények vezetôsége a nyár folyamán nem állt oda a munkához a szülôkkel együtt, akkor egész biztos, hogy nem minden óvodában, iskolában kezdôdik meg tiszta, rendezett környezetben az ezredfordulóba átnyúló tanév. Bár korábban beszámoltunk arról, hogy a tanintézmények karbantartása a helyhatóságok hatáskörébe tartozik, ami lényegében természetes dolog, csak szinte megvalósíthatatlan ott, ahol nagyon szegény a helyi tanács.
Megyénkben az egyetem elôtti oktatás 913 tanintézményének 90 százaléka készen áll a tanévkezdésre — nyilatkozta lapunknak Matei Dumitru fôtanfelügyelô. Ezt annak a közös ellenôrzésnek az eredményei alapján állította, amelyet elmondása szerint a tanfelügyelôség és a közegészségügyi igazgatóság szakemberei végeztek, a amelynek megállapításai alapján nincs ok arra, hogy Maros megyében ne kezdôdjék el szeptember elsején a tanév. Az óvodák, iskolák már említett 90 százaléka tehát pályázhat a közegészségügyi engedélyre, amelyhez az elvi beleegyezést már megkapták hangsúlyozta Matei Dumitrei. A nyár folyamán az említett 913 tanintézmény javítására a helyi költségvetésekbôl több mint 6,9 milliárd lejt fordítottak, 200 milliót saját bevételekbôl gazdálkodtak ki, 20 millió szponzorálásból származott. Bár elsô pillantásra nagynak tûnnek ezek az összegek, a fûtés megoldására néhány tanintézményben még sok milliárd lejre lenne szükség.
Az óvodák, iskolák 10 százaléka egy lejt sem kapott a helyi tanácsoktól, s ezekben önerôbôl, a szülôk segítségével kellett megoldani a tantermek, mellékhelyiségek meszelését, fertôtlenítését.
— Mi történik ott, ahol az idén sem kapnak közegészségügyi mûködési engedélyt? — kérdeztük a fôtanfelügyelôtôl. A válasz értelmében megkezdik a tanítást, miközben megpróbálják kiküszöbölni a hiányosságokat.
Matei Dumitru leszögezte, hogy a megyében elôforduló vírusos agyhártyagyulladásos és kötôhártya-gyulladásos esetek száma, a közel 120 ezres iskolai népességhez viszonyítva nem indokolja a tanévkezdés elhalasztását. Holnap tehát Maros megye mind a 913 tanintézménye benépesedik, mindenütt megkezdôdik a tanév.
Kellemes látvány fogadja a belépôt a marosvásárhelyi 15-ös számú általános iskolában, ahol a rózsaszínes lila és a mészfehér uralkodik. Meglepô jó érzés ez a felújított környezet az iskolákban általában használt sötétzöld, szürke és egyéb lehangoló színek után. A benyomást csak tetézi, hogy a lehurbolt, örökké elromló bejárati ajtókat szép fehér, könnyûfém nyílászárókkal helyettesítették. Kimeszelték a mellékhelyiségeket is, felszerelésük azonban még felújításra vár. Nistor Gheorghe iskolaigazgató tájékoztatása szerint a tanintézmény felújítását a szülôk segítségével oldották meg, festékre az elmúlt tanév végén gyûjtöttek össze 70 ezer lejt minden osztálytól, a folyosók, mellékhelyiségek festését hitelben végeztették el, s remélik, hogy a polgármesteri hivataltól rövidesen megkapják erre a célra a pénzt. Az iskolában pénteken az utolsó simításokat végezte a takarító személyzet. Amint Barabás Enikô tanítónô elmondta, a II. D osztályt két szülô, Küsmödi Zoltán és Szôcs Tibor festette ki. Természetesen nem ez lenne az optimális megoldás, de jobb híján minden elismerésünk az iskola vezetôinek, pedagógusainak és a szülôi bizottságoknak, hogy végül is önerôbôl ilyen teljesítményre voltak képesek.
A Bodoni úti 11-es számú általános iskolában Ilie Elena igazgatónô kitörô örömmel újságolta, hogy a szerdán kezdôdô tanévben annyi év után elôször minden tantárgyat, még az idegen nyelveket is, szakos tanár tanítja. Lelkes fiatal munkaközösség, akárcsak az épületben mûködô óvodában, akiktôl sokat vár. Az oktatás kizárólag délelôtt lesz mind a 19 osztályban, amelyek közül évfolyamonként kettô jár a magyar, egy pedig a román tagozaton. Festeni azonban nem tudtak az osztályokban, így van, ahol csúnya, kopott a fal, de remélik, hogy év közben a szülôk itt is besegítenek. Egyelôre az osztályok festésénél nagyobb gondok megoldására fordították a polgármesteri hivataltól kapott 20 millió lejt), amit a saját hôközpont javításánál és az agyonjavított ajtók helyett kilenc teljesen új ajtó megvásárlására költöttek el, s jutott a két lépcsôház és a mellékhelyiségek fertôtlenítésére is. Ottjártunkkor az ajtókeretek még behelyezésre vártak, s tervek szerint a tanév idején kerül a falakra a kedvezô áron kínált faburkolat.
A dicsôszentmártoni Elméleti Líceumban hat kilencedik osztály indul az idén, négy a román, kettô a magyar tagozaton. Amint Suciu Ioan igazgató tájékoztatott, az intézmény valamennyi helyiségét kifestették, a helyhatóságtól kapott 40 millió lejjel viszont az iskola hôközpontjában végeztek fôjavítást. A többi munkát jórészt szpozorálásból, illetve a szülôk támogatásával végezték el. Terveik között szerepel zuhanyozó felszerelése a sportterem mellett, s bár az igazgató nem mondta, a látottak alapján úgy hisszük, hogy ideje lenne korszerûsíteni a mellékhelyiségeket is.
A nyárádmenti falvak iskoláiban az épületek állagát illetôen sokkal jobb a helyzet, mint például a Mezôségen. A nyárádszeredai Általános Iskolában a közegészségügyiek is mindent rendben találtak. A tantermek tiszták, jóllehet idén csak öt osztály festésére tellett. Viszont festettek a bentlakásban, ahová körülbelül 70 gyereket várnak. Kicsi Elemér igazgató és Papp Teréz aligazgatónô elmondták, hogy a bentlakás fürdôszobáiban a simontornyai testvértelepülés ezermárkás adományával, valamint két, odavalósi szakember segítségével sikerült felújítani a vízvezetékeket. Továbbá kicserélték a kagylókat, csaptelepeket és padlócsempét raktak le. A bentlakás konyhája, fürdôszobái valóban rendezett állapotban várják a diákokat. De a bejáratnál s hálókban levô ágyak, matracok síralmas állapotban vannak. A szünidô alatt kifestették a nyárádszeredai napközit, a demeterfalvi iskolát és óvodát. Mosonban szeptember elsején nem az iskola épületében kezdik meg a tanévet, hanem ideiglenesen a kultúrotthonban húzódnak meg. Miután befejezôdnek az iskolában a munkálatok, visszaköltöznek.
Az iskolát ellenôrzô közegészségügyiek arra voltak kíváncsiak, akárcsak mi, hogyan néznek ki az illemhelyek, van-e csapvíz, honnan isznak a gyerekek, a nagytakarítás alkalmával fertôtlenítettek-e. A nyárádszeredai iskolában, s a hozzá tartozó intézményhálózatban a követelményeket és elôírásokat betartják.
A Nyárádmagyarós községhez tartozó tíz iskolában és nyolc óvodában folyik a nagytakarítás, kezdôdhet az iskola. Idôben megkapták a klórmeszet, amellyel a tantermek padlózatát, a falburkolatot, padokat kell lemosni. Ezt a szert használják az illemhelyek fertôtlenítésére is. Hogy az iskola udvarán található illemhely, azaz falusi vécé, mennyire felel meg a higiéniai elôírásoknak, kérdéses. De hogyan követelje meg a közegészségügyi szakember, hogy például angolvécét építsenek, amikor a faluban nincs közmûvesítés, s a tanács költségvetésébôl idén még az iskolák festésére sem tellett, s még a tüzifát sem tudták beszerezni, amibôl évente 240 ûrméter kellene. Az iskola udvarán levô kútból a gyerekek nem ihatnak,mert ez nem iható. Csak otthonról vitt vizet, teát fogyaszthatnak.
A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban nem volt szünet a nyár idején sem, mindkét igazgató napról nap követte az iskolában folyó felújításokat, ami a pénzhiány miatt húzódott el.
— Két dologról gyôzött meg ez a nyári munka — mondotta Bálint István igazgató —, a valóságot meg kell álmodni, s álom nélkül nincsen valóság. Ezt bizonyítja az is, hogy a fejlesztési tervek, bármily nehézségek árán is, megvalósíthatók.
Az ilyenszerû felújításokra mindig csapatmunkára van szükség. Ez is beindult, hisz sokan, Fodor Imre polgármester, Gáll Imola, a hivatal fôkönyvelôje, Csép Anikó és Meggyesfalvi János a fejlesztési osztályról, Bartha Attila, Nagy Dénes és Horváth Árpád vállalkozók mellénk álltak, és támogattak. A karbantartó és kisegítô személyzet pedig vállalta a hosszabbított mûszakot, a hétvégi munkát. A háttér tehát kialakulóban van a Bolyai mögött, s meggyôzôdésünk, hogy fejlôdni fog, tekintetbe véve azt az alapelvet, hogy a minôségi munkához mennyiségi feltételek szükségesek.
A régiben az újat A folyamatban levô felújítás lényege, hogy a régiben az újat kell megvalósítani, s ha színvonalas oktatást akarunk, a minôségi feltételeket is biztosítani kell. A megújulás egyébként nem zökkenômentes koncepcióban sem, mert figyelembe kell venni az iskola mûemlék jellegét, hagyományos színeit, ezért minden egyes változtatás elôtt megkérdezzük a mûépítészek véleményét. Ugyanakkor nem nézhetünk csak a múltba, a megújulás ugyanis bizonyos koncepcióváltást is feltételez, s ennek alapján az osztálytermek egy része fehér színûvé vált.
Ami elkészült: a bentlakás 11 kagylós, tükrös , fürdôfülkés, padlócsempés új fürdôhelyisége, az átalakított mellékhelyiség és három teljesen felújított mellékhelyiség az épület földszintjén, két új informatikalabor kialakítása, amelyekbe remélhetôleg az új bútort is leszállítják, az irodák egy részének a felújítása, az oldalbejárat burkolatának felújítása, 18 csempekályha átrakása.
Elképzelésünk szerint a fejlesztési tervet lépésekben valósítjuk meg, amihez a továbbiakban is támogatók segítségére van szükségünk. A két Bolyai szobra, amelyet az iskola udvarán szeretnénk felállítani, már elkészült, de nem tudjuk kifizetni. Fel kell újítani az udvar csatornarendszerét, majd azután szerenénk kiközvezni, amihez a polgármesteri hivatal már részben biztosította a kockaköveket. A további sürgôs teendôk közé tartozik az egyes osztálytermeknek a rövid szünidôben történô átfestése, és új bútorzattal való ellátása, a tornaterem melletti fürdô felújítása, az étkezde festése, javítása a felszerelés korszerûsítése.
— Várom a diákokat, hogy érezzem az iskola lüktetését sajnálom, hogy az évkezdésre nem tudtunk mindent pontra tenni, hogy teljesen jól érezhessék magukat, hisz minden terv az ô érdeküket szolgálja. Ezt érzik és tudják, hisz minden alkalommal, ahányszor a nyár folyamán segítségre volt szükség, az elsô hívásra jelentkeztek — hangsúlyozta Balint István.
A megyei közegészségügyi igazgatóság iskolaegészségtani osztályának nyilvántartásukban 1200 tanintézmény szerepel, hisz a felsôfokú oktatási egységek és a magánóvodák is ebbe a kategóriába tartoznak. Dr. Konrád Judit fôorvosnô szerint ehhez az a 30 személy, aki ezekben a napokban az ellenôrzéseket végzi, kevés, tehát a családorvosok segítségére szorulnak. Eddig a tanintézmények felét ellenôrizték, az iskolakezdésig megközelítôleg a 80 százalékukba jutnak el, fôleg azon helységekbe, ahol közismerten problémák adódnak.
— Óriási különbségek vannak a községek és városon a különbözô iskolák között — mondotta, s Marosvásárhelyrôl jó példaként a 12-es, 18-as,10-es és 15-ös iskolákat emelte ki, ellenkezô elôjellel községszinten Ákosfalvát, Nyárádmagyaróst, Szentpétert, Ugrát, Bándot, Nyárádremetét, Ernyét, Vajdaszentiványt (Toldalag) említette, amely községekben a tanintézményeket illetôen bôven van még tennivaló.
— Ha az idei helyzetet a múlt évihez viszonyítjuk, amikor 105 egységnek vontuk vissza a mûködési engedélyét, s 12-t kellett bezárnunk, azt kell mondanunk, hogy javulás mindenképpen észlelhetô, de ott ahol tavaly rosszak voltak a körülmények, az idén is csak kevésbé rossz, de jó nem lett, nagyon kevés kivételtôl eltekintve. A vélemények szerint az iskolák, óvodák 80-90 százaléka készen áll tehát a tanévkezdésre, de a feltételek, amit a diákok, óvodások többségének biztosítani tudnak, általában csak a legminimálisabb szinten vannak. A korszerûség megyénk tanintézméneiben még várat magára.
Úgy néz ki, kezd felélénkülni a szervezeti élet, mivel a marosvásárhelyi RMDSZ körzeti elnökök a területi elnök távollétében és az ügyvezetô elnök betegszabadsága idején is összeültek és szervezkedni kezdtek a marosvásárhelyi szervezet újraindításáért, "a megyei szervezet támogatása" érdekében.
Aggályosnak tartom viszont azt, hogy e dicséretes támogatási igyekezet jogilag nem megalapozott. A demokrácia alapkövetelménye: a törvényességet akkor is betartjuk, ha az történetesen ránk nézve kedvezôtlen következményekkel jár. Esetünkben az a bökkenô, hogy a kezdeményezôk által hivatkozott hatályos megyei alapszabályzat a marosvásárhelyi szervezet létrehozását nem teszi lehetôvé.
A megyei alapszabályzat módosítását elôkészítô bizottság elvégezte munkáját és az augusztusi TKT-TET együttes ülés elé terjesztette. (A módosított szöveg a marosvásárhelyi szervezet létrehozásának engedélyezésén kívül többek között kitért az RMDSZ- tisztségviselôk tagdíjfizetésének kérdésére is.) A TKT határozatképtelensége miatt az ülést nem lehetett megtartani.
Azért, hogy a következô ülés ne torkolljon az alapszabályzat körüli parttalan és elvtelen vitákba, megegyeztünk, hogy a tervezetet elôzetes normakontrollra megküldjük az Országos Szabályzatfelügyelô és -Ellenôrzô Bizottságnak. Ahogy a bizottság állásfoglalása megérkezik, kitûzöm a TKT és TET együttes ülését. Miután az ülés megszavazza a kívánt módosítást, azonnal megkezdhetjük a marosvásárhelyi szervezet jogszerû (és nem jogsértô) megszervezését. Az elsô lépés a választási szabályzat elfogadása kel legyen, azért, hogy még egyszer ne fordulhasson elô a kongresszusi küldöttjelölés lehetetlen gyakorlata, az önjelölés ("saját magamat javasolom küldöttnek" — hangzott el jó néhányszor az ominózus küldöttválasztó ülésen). A demokratikusan megválasztott marosvásárhelyi küldöttgyûlés hatásköre lesz az alapszabályzat megalkotása. Nem vitás, csak az alulról, a teljes tagság, Marosvásárhely magyarságának megkérdezésével, az anyagi és tárgyi mûködési feltételek megteremtésével létrehozott municípiumi RMDSZ- szervezet lehet legitim és hasznos. Gondolom, azt is meg kell tudnunk, hogy tagságunk mennyire tartja szükségesnek azt, hogy a szervezetünkben jelenleg meglévô tiszteletbeli elnök, területi elnök, ügyvezetô elnök, TKT-elnök, TET- elnök, ÖKT-elnök, ÉKT-elnök stb. mellé állítsunk be újabb elnököket. A Pál utcai fiúknál is csak egyetlen közlegény maradt, Nemecsek Ernô.
A törökországi földrengés alkalmával kártyavárként dôltek össze az épületek. A szerencsétlenség következtében —egyes hírforrások szerint —, több mint 15 ezer ember vesztette életét, és ennél sokkal többen tûntek el. Most utólag a lakosság, és az állami hatóságok az építô cégeket, az építkezéseket kibocsátó hivatalokat teszik felelôssé azért, hogy az emberi életekben és anyagi javakban esett kár ilyen hatalmas méretû. Mivel Románia egész területe földrengésveszélyes övezet — s ezt a legutóbbi két, 1940-es és 1977-es földrengés is alátámasztja — önkéntelenül is feltevôdik a kérdés, milyen a lakások, középületek állapota jelenleg, mennyire biztonságosak ezek, s mire kell odafigyelni, hogy az esetleges földrengés esetén a katasztrófa elkerülhetô legyen?
Benke István, a Proiect Rt. szerkezettervezô építômérnökét kérdeztük, milyen szempontok figyelembe vételével épültek Marosvásárhely lakónegyedeiben a tömbházak?
— 1963. után az épületek tervezésénél figyelembe vették a földrengés általi veszélyeztetettséget. Az 1977-es földrengés után még szigorúbb elôírások szerint terveztek és kiviteleztek. A tömbházakat a hármas védettségi fokba sorolták be, az egyes fokú védettségû atomreaktorok, a kettes fokú védettségû középületek után. Négyes védettségi fokkal épülnek a magánházak, míg ölössel az ideiglenes épületek. A tömbházak, ha a terv szigorú betartásával épülnek, a Richter skálán mért 7 fok körüli rengéseket bírnak meg.
— Bukarestben a 7,2 fokos földrengés alkalmával a város központjában több magas épület dôlt össze. Ezeket általában 1940 elôtt emelték. Veszélyeztetettebb-e egy "elöregedett" tömbház, mint egy 10-20 éves?
—A tömbházakat minimum 50 éves szavatossággal építik. Az elöregedés folyamata fennáll ugyan, de nem ez a döntô épületstatikai és -dinamikai szempontból. A Bukarestben összedôlt tömbházak már átéltek egy nagy földrengést, s a zömüknél koncepciós hiba volt. Kivertek tartóoszlopokat, hogy megnöveljék a földszinti kereskedelmi felületet stb. Éppen ezért, minden épületen végzett módosítást csak a szakember véleményezése után lehet elvégezni.
Ma is természetes igény, hogy idônként alakítgassuk, bôvítsük, toldjuk-foldjuk a lakást. Mert megnô a család, másképpen szeretnénk berendezni, s így tovább. Ezt azonban, csak engedéllyel lehet, ha az épület statikája megengedi, úgy hogy ne sodorjuk veszélybe magát az épületet, s az emberi életeket.
A hazai építkezési szabványok különben szigorúbb követelményeket írnak elô, mint például a pontosságukrül ismert németországi szabványok. Valószínûleg azért, mert ott nem pusztított földrengés az utóbbi évtizedekben. Amit lényegesnek tartok az, hogy minden épületnek meg kellene legyen az épületkönyve (Cartea constructiei), hogy abba a tervezéstôl kezdve minden módosítást beírjanak, hogy nyomon lehessen követni minden változást, s az eredeti tervtôl való eltérést.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal városrendészeti osztályának Magyarosi Hunor mûépítészt kérdeztük, milyen engedélyre van szükség a városrendészettôl ahhoz, hogy épületekben, tömbházakban a legapróbb módosítások elvégezhetôk legyenek?
— Bármilyen módosításhoz építkezési engedélyt kell kiváltani. Ezt az 1991. évi 50-es törvény szabályozza, amelyet késôbb 1996-ban a 125-ös törvény módosított és egészített ki. Ezek a törvények világosan és tételesen kimondják ezt. Abban az esetben, ha belsô módosítások alkalmával nem váltanak ki építkezési engedélyt, kihágásnak számít és 7 milliótól 20 millióig terjedô büntetés róható ki. A belsô változtatásokra, alakításokra igényelt engedélyt két hónap alatt bocsátjuk ki.
— Mi történik akkor, ha valaki a tömbházban kiveri a falat? Mennyire veszélyes ez?
— Engedély nélkül nem verheti ki még a közfalakat sem, amelyek BCÁ-ból vannak. Hogy mennyire veszélyes egy falon, tartószerkezeten való változtatás azt csak szakember döntheti el. A polgármesteri hivatalba érkeznek bejelentések, akkor ha a szomszéd kopácsol. Kiszállunk, ellenôrzünk és ha kell, büntetünk is. Ha valaki a lakásban építkezni akar, akkor típuskérvényt kell benyújtani a telekkönyvi kivonattal együtt, amelyhez szükséges még és egy mûépítészeti leírás, egy helyszínrajz. S ki kell fizetni a jóváhagyási illetéket. Az engedélyezéshez egy típuskérvény, telekkönyvi kivonat, kivitelezési tervrajz, mûépítész általi láttamozás, tovább atesztált statikus mérnök általi láttamozás, s egyéb jóváhagyások szükségesek. Ezekért az engedélyért megszokott díjat kell fizetni. Ha a tartószerkezetet is érinti az építkezés, akkor az építkezési fegyelmet felügyelô felügyelôség jóváhagyására is szükség van. Ha valaki a lakásában módosításokat eszközölt, s erre nem volt engedélye, jobb késôbb mint soha alapon, kérjen engedélyt, hogy se a szomszédnak, se magának ne legyen kellemetlensége egy esetleges földmozgás, vagy valamilyen más természetû tényezô miatt.
Csakhogy a sorban változott a folklór, szaftosabb politikai vicceket sem sütögetnek el, azt mondják, nincs tétje, nem érdemes. Egyébként rém unalmas ez a város: tiszta karnevál az élet; nem baj, csak egészség legyen. Körülbelül ennyi a téma, közeledik öt óra, majd csak nyit a Conel. Hát igen, órarendben járunk le a Maros-partra, nosztalgiastrandra, attól egy kicsit arrébb, ha nem voltunk otthon, amikor kopogtatott a számlás.
Fürdôzünk hát a gyérülô délutáni fényben. Van némi fegyelem, a múltban elvégre azt nagyszerûen gyakoroltuk, de korán szólom el magam, ugyanis szép virágszálunk a bejárati ajtónál kivirágzik, erre, uram, minden fegyelem oda... Bomlanánk, de ígéri egy téglaporos köpcös: ôrizzük meg nyugalmunkat, majd ô mindjárt rendet csinál, s teszi is a dolgát: galléron ragad egy-két újhullámos kamaszt, kipenderíti. Hálásak vagyunk a köpcösnek, s mert látja a kifejezetten benne bízó arcunkat, vállalja a rundot: fel- alá sétál, öklét tenyerében ringatja, tente, munkásosztály, tente...
Aki az ajtónál fölöslegben marad, annak arra papírja van, ha nem mozgássérült, akkor egyéb társadalmi elônyt mutat fel "decsíziókba" lefektetve, a sor(s)nak pedig mit fáj az égô élet heve, vakar fehérre kis mindennapi borzalmat az érszûkült koldus. De köztük is valami séf lehet, mert krákogására iszkolnak a jó terepet remélt alattvalók. Mindenki behúzza cipzárját, ahol csak lehet.
Kész líra árad egy fiatalasszony szájából: csatornák gombái. Meg kell bolondulni. De honnan a szép beszéd? Hát kérem, csaknem óra alatt egy Courths-Mahlert kiolvasni!? Teljesítmény bizony.
De amirôl még szólni szeretnék, annyi: kinyitották belülrôl az ajtót idôszámításunk szerint 5 óra öt perckor. Forradalmi paloták megrohamozásáról kurzust folytató filmrendezôk és operatôrök valamirôl mindig lemaradnak. Tán azért olyan rosszak mostanság a forradalmak?
Oda a kiszámított lépés, sorbanállás közben mérnökiséggel felépített stratégia, miszerint hova tegyem s mennyire nyújtsam lábam, hogy rekordidô alatt a pulthoz érjek, az én pultomhoz, na, persze. Besodor a tömeg, a téglaporos valahol kint vezényelné vissza az eszeveszett kapitalizmust, de belesül. Már nem is kiabál, valakinek a veséjét kezeli éppen. Átkozza az, aki egy perccel elôtte még talpraesettségét bizonygatta szemébe, mondván, csak így lehet gyeplôszáron tartani az új idôk vad paripáit. Most meg szépet nyerít neki. Így van ez.
Hanem a pultok, oh, uram, összevisszaság, senki nem képes célba érni, bábeli zûrzavar! A Conel összezavarta engineer- stratégiai lépteimet, ugyanis nem ott fizetek villanyszámlát, ahol, uram, jó szokásom szerint mindig fizettem. Holdbéli tájékozódás, szitkozódni már senki nem ér rá. Valaki felkiált: ellopták a pénztárcám!
Papírlepedôvel távozom, köpcös emberünk még a sorban áll, már nem hadakozik, feladta. Látom: szívesen takarózna lepedônyi papírral. Majd ottnon, ha hazaér, elôször ugyan felgyújtja a villanyt, mert azt is a Conel adja. Aztán leoltja. Vége a napnak is.
Vitafórumok, változatos témájú beszélgetések, koncertek és táncház szerepelt a székelyudvarhelyi MADISZ által elsô alkalommal szervezett ifjúsági találkozó programjában. A szovátai Vass-kert nemzetközi sátorozóhelyen augusztus 26-30-a között tartott rendezvényt a szervezôk szerint közel száz fiatal látogatta meg. A étkezést önállóan megoldó jelenlevôknek a részvételi díjért (százezer lej) sátorhelyet, tisztálkodási lehetôséget (meleg vízzel), elôadásokat és jó hangulatot biztosítottak.
— Útkeresô, eredetileg mûhely jellegû tábort szerettünk volna szervezni, fôképpen egyetemet végzett, dolgozó fiatalok számára, így teremtve lehetôséget nekik a találkozásra, az eszmecserére — nyilatkozta Benedek Árpád Csaba szervezô. — Végül a mûhely jelleg kissé átalakult, a meghirdetett elôadások témája — természetvédelem, Szováta története, restaurálás, a jelenlegi ifjúsági élet feltérképezése, kitörési lehetôségek — az ország minden részérôl érkezô, különbözô érdeklôdésû személyeket vonzott ide. Csütörtökön kezdôdött a találkozó, pénteken az elôadásokon kívül a székelyudvarhelyi Venyige tánccsoport néhány tagja mezôségei táncokat tanított, míg szombaton a székelyudvarhelyi Balance, a sepsiszentgyörgyi Kentacky Old Boys és a csíkszeredai Role együttesek szórakoztatták az egybegyûlteket. A legnagyobb hallgatottságnak a vasárnap délelôtt tartott Az RMDSZ az ezredvégen, felkészülés a jövôre címû elôadás — részvevôk: Markó Béla, Verestóy Attila — örvendett. Egyelôre még nem tudjuk, hogy jövôben egy témára összpontosító mûhelytáborokat, vagy nagyobb lélegzetû, több száz személyt mozgósító rendezvényeket szervezünk, de mindenképp lesz folytatása ennek a találkozónak — vélekedett Benedek Árpád Csaba, akitôl azt is megtudtuk, hogy a MADISZ-t a székelyudvarhelyi vállalkozók támogatták, s a szovátai hatóságok is pozitívan viszonyultak a találkozóhoz.
Ottjártunkkor az amerikanizációról folyt a beszélgetés, az Államokból érkezô termékekrôl, eszmékrôl, divatáramlatokról megoszlott a közel harminc jelenlevô véleménye. A büfé környékén sörözô székelyudvarhelyi Antal Leventétôl a benyomásairól kérdeztük. Mint elmondt, kedvezô véleménye van a találkozóról, szerinte kevesen voltak, ezért fôképp a kedvezôtlen idôpont és a hiányos tájékoztatás okolható. Az elôadások színvonalasak voltak, a jelenlevôkkel jókat lehetett vitázni, s a környezet szépsége még vonzóbbá tette a rendezvényt. Ha a szervezôk jobban figyeltek volna a részletekre, akkor igazi siker lett volna az elsô Szovátai Magyar Ifjúsági Találkozó — vélekedett.
Manapság közgazdászokat, jogászokat, informatikus szakembereket keresnek, s pénzt szerezni az e mesterségekhez kapcsolódó szakmákban lehet a leghamarabb, ha már egy fiatal ragaszkodik ahhoz, hogy fôiskolát, egyetemet végezzen. Nos, ilyen körülmények között miért választja egy dicsôszentmártoni fiatalember a teológiát, mit remél, hogyan képzeli el azt a munkát, amelyet a szószékrôl és emberközelben a lélek építéséért, karbantartásáért kell végeznie?
Jenei László Csaba negyedéves teológiai hallgató eredetileg turisztika szakra készült. Az érettségi után gondolta meg magát, s talán teológus bátyja befolyására, de a szülôi házból hozott erôs istenhitbôl táplálkozva, valamint Fazakas Endre unitárius lelkész vallásórái hatására választotta a papi hivatást. Az elsô év még a báty segítségével telt el, utána kollégája (volt ostzálytársa) segítette, miközben alkalma volt megismerni a közös élet szépségeit és nehézségeit. Természetesen Kolozsvárnak is megvolt, s megvan ma is a varázsa, ahol számtalan mûvelôdési lehetôség kínálkozik a létezô és nem létezô szabad idô eltöltésére.
Jenei László Csaba az idén gazdag nyártól köszön el. Mivel unitárius lelkésznek készül, augusztus 19-22-e között jelen volt a Székelyderzsen tartott 23. Unitárius Ifjúsági Konferencián, amelyen több mint 400 fiatal vett részt az egész országból. Amikor a témáról — halál, örök élet — firtatom véleményét, hisz az errôl vallott elképzelés az unitárius vallás egyik jellemzô sajátosságát képezi, a ezt bontotta ki dr. Szabó Árpád püspök vitaindító elôadása is, nagyon egyszerûen válaszol: az ember testileg meghal, de lelkileg tovább él Istenben. — Ennél hozzáféhetôbben nem tudom megfogalmazni — mondja, s ebben egyet is érthetünk. Lelkes fiatalok, színes, érdekes vetélkedôk, közös imák, jó hangulat — mondja még a konferenciáról, s sajnálkozva említi, hogy a Magyarországon végzett gyakorlat miatt a szejkefürdôi világtalálkozón nem vehetett részt.
— Miért végez nyári gyakorlatot az anyaországban egy unitárius pap?
— A két egyház kapcsolata révén erdélyi teológiai hallgatókat fogadnak Magyarországon két évre. Mivel nincs családom, vállaltam. Hogy mi lesz a nagypapi vizsga után, azt tényleg csak a jó Isten tudja. Ha megszokom, még maradok, de azzal a feltétellel, hogy bármikor hazajöhessek. Az idei gyakorlat során alkalmam volt híres-neves debreceni és Debrecen környéki gyülekezetekben prédikálni.
— Hogyan sikerült, milyen volt a fogadtatás?
— Kezdetben furcsának tûnt, kicsit féltem, az elsô napokban nehezen tudtam megszokni, hogy világvárosban kell prédikálnom, aztán rájöttem, hogy végtére is az emberek olyanak, mint Erdélyben.
— Lelkészként mit szeretne majdani híveiben tudatosítani?
— Nagyon kedvelem a szeretet témáját. Sokan úgy képzelik, annyira elcsépelt, hogy nincs is mit mondani róla, holott itt, Erdélyben nagy szükség van a szeretetre.
A lelkészi szolgálat elvégzése mellett az lesz a célom, hogy megnyerjem, majd kézben tartsam a fiatalságot, s a diszkó helyett színes, érdekes foglalkozásokat szervezzek számukra. Ebbôl a célból rendezték egyébként a már említett székelyderzsi találkozót is — mondja Csaba, majd hozzáteszi, hogy nagyon büszke a vallására, s ha más vallású lenne, s megismerné, akkor is az unitáriust választaná.
Ritka hír manapság, amikor egy gazdasági egység több mint 100 személyt alkalmaz, s még ritkább, hogy ennyi nônek biztosítanak munkát. A dicsôszentmártoni Modex Conf. Kft.-rôl ezen túlmenôen Petre Roman demokrata párti elnök látogatása nyomán hallott a közvélemény. A cég által készített ruhadarabokat pedig a helyi vásárló is hozzáférhetô áron megtalálja.
Az utóbbi idôben pedig szemtanúi lehettünk a cég gyors fejlôdésének olyan körülmények között, amikor a romániai állami vagy szövetkezeti tulajdonban levô készruhagyártó vállalkozások csôdbe jutottak, vagy egyre mehezebben élnek meg.
A vállalkozás székhelyén, Radu Petre cégvezetôvel Balbierer Friedrich, a Dicsôszentmártont annyi úton-módon támogató társtulajdonos társaságában beszélgettünk. Mint elmondták, magánkezdeményezésrôl van szó, s a Modexnek a németországi Balbierer Friedrich mellett két helyi tulajdonosa van Radu Petre és Moldovan Maria személyében.
A cég megalakításakor a készruhagyártás terén meglévô helyi hagyományokra építettek, továbbá a Németországban élô Balbierer kapcsolataira. A Modex 1997-ben kezdett el mûködni, kibérelve a Târnava Szövetkezet borzási alegységét, ahova 150 nôt alkalmaztak, s az évi forgalmuk elérte a 13 milliárd lejt. Így vált lehetôvé, hogy bôvítsék a tevékenységet, miközben az alkalmazottak száma 350- re nôtt. Szerzôdést is egyre többen kötöttek, s a cég évi forgalma 1998-ban 45, az idéi év elsô felében pedig már szintén 45 milliárd lej volt. A nyereség azonban nem ennyi, hisz Lohn rendszerben dolgoznak, tehát a megrendelô biztosítja az anyagot és a hozzávalókat, a Modex a munkaerôt adja. Idôközben a gépek, felszerelések 30 százalékát korszerûre cserélték, s épületet vásároltak egy új székhelynek, ahova átköltöztetik a jelenlegi két részleget. Ezáltal a munkatermelékenység 25 százalékos növekedésére számítanak, s a céget a nyugati követelmények alapján szerelik fel a legkorszerûbb gépekkel.
Mindez nagy befektetést igényel, de a cég vezetôi derûlátók, s egyben PHARE-finanszírozásra is számítanak.
A munkaerôt, a volt Târnava Szövetkezettôl elbocsátott varrónôk képezték, s emellett egy év alatt 100, líceumot végzett fiatal lányt szakképesítettek és alkalmaztak.
A továbbiakban szeretnék a tevékenységet kibôvíteni, s a jövôben bonyolultabb szabású készruhákat is elôállítani, az egységesítés ellenére megôrizni az alkalmazottak számát.
Annak ellenére, hogy a város szociális gondjain is enyhített a vállalkozás, a cég nem élvez semmilyen könnyebbséget vagy elônyt. Ennek érdekében valamint a meglevô joghézagok kiküszöbölését kérve, beadvánnyal fordultak a parlamenthez, s Radu Petre beszámolója szerint eredményes tanácskozást folytattak Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszterrel, aki nemrégiben Petre Roman pártelnökkel tett látogatást a Modexnél.
Dr. Szabó Sándor, a radnóti Zöldségtermesztô és Kísérleti Állomás kutatómérnöke június közepén, Budapesten a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaság által meghirdetett tesztvizsgára jelentkezett. A vizsga sikeresnek bizonyult, a radnóti kutatómérnököt ezek után kinevezték a Bionkontroll Hungária ellenôrévé. Dr. Szabó Sándort arra kértük, körvonalazza röviden, miért számít újdonságnak az általa másodállásban végzett munka.
— Romániában az utóbbi öt évben nagy számban jelentek meg olyan kisüzemi mezôgazdasági termelést folytató gazdaságok (fôleg Erdélyben, de néhány déli megyében is), amelyek többé-kevésbé a Biokultúra Egyesület ökológiai gazdálkodás feltételrendszere alapján végzik termelôi tevékenységüket. Az így nyert termékeket a piacon sajnos csak konvencionális áruként értékesíthették, mivel nem rendelkeztek minôsítési tanúsítvánnyel.
Az idén lehetôség nyílt arra, hogy e gazdaságokat hivatalosan ellenôrizzék. Ennek alapján megkapják a minôsítési tanúsítványt, ami feljogosítja a gazdákat biotermékek elôállítására, feldolgozására és forgalmazásra mind hazai mind a külföldi piacokon "biotermék" védjeggyel ellátva. E lehetôséget a Biokontroll szolgáltatja, amely a biofarmokat a Biokultúra Egyesület ökológiai feltételrendszere alapján ellenôrzi. Ez a feltételrendszer az IFOAM standardjára épül.
A Biokontroll 2-3 évi átállási idôszak elteltével minôsítô tanúsítvány állít ki a termelôknek, feldolgozóknak és forgalmazóknak, ezen elôny által ôk is fokozatosan felzárkózhatnak a nyugat-európai biogazdálkodók sorába. Az elsô ellenôrzésre ez év július 17-én került sor Lónán, Kolozs megyében, ahol a Bioterra Egyesület három gazdaságát ellenôriztük, összesen 25 hektárt. Következett azután 60 ha, azaz hét gazdaság ellenôrzése Hegyközszentimrén, Hegyközszaldobágyon és Biharfélegyházán. Számos biogazda igényel ellenôrzést Brassó, Iasi, Maros és Szilágy megyébôl, akik a biotermelés útját választották.
A gazdák hol igényelhetik az ellenôrzés elvégzését, a tanúsítvány megszerzését?
— Akik ellenôriztetni szeretnék farmjukat, a Bioterra Egyesülethez (svájci—román vállalkozás) fordulhatnak, cím: 3423 Luna de Sus, 376 sz., Kolozs megye, tel: 064 266 606; fax: 065 266 709, vagy hozzám: dr. Szabó Sándor, a Biokontroll Hungária Kht. ellenôre, 4351 Radnót (Iernut), Mihai Eminescu utca, 22-es tömbház, 3-as lakrész. Tel: 065 471 171; fax: 065 471 407.
Meglepetésre, az Egyesült Államok nôi 4x100—as váltója nem került a dobogóra. Nem csak elôre megjósolt nagy ellenfele, Jamaica elôzte meg, hanem két jó képességû, ám gyôzelemre kevésbé esélyesnek tartott csapat is. A nagy meglepetést a Bahama—szigetek váltója szerezte. A Sevatheda Fynes, Chandra Sturrup, Pauline Davies, Debbie Ferguson összetételû négyes 41,92 mp—cel fölényesen szerezte meg az aranyat. Szinte ugyanakkora meglepetés a francia váltó második helye, Christine Arronnal, mint befutóemberrel. Eredményük, 42,06 mp, új francia csúcs. A már említett Jamaica 42,15 mp—cel jutott a bronz birtokába.
Mindenki Maurice Greene triplázását várta, s az esemény annak rendje s módja szerint be is következett. Bármilyen erôs ellenfélnek is ígérkeztek a britek, ezt az amerikai váltót nem tudták megszorítani. John Drummond, Tim Montgomery és Brian Lewis segítettek Greene—nek a triplázásban. Eredményük 37,59 mp, ami csak 19 századdal marad el a világcsúcstól. A britek új Európa—rekorddal (37,73 mp) szerezték meg az ezüstöt, míg a harmadik helyre a brazilok futottak be. A magyar váltó Gyulai Zsolt elôfutambéli sérülése miatt improvizálásra kényszerült, a 400—as Szeglet Zsoltot állította be befutóként. A Kovács Viktor, Dobos Gábor, Németh Roland láncon a stafétabotot az 5—6. helyen vette át Szeglet, ám vérbeli sprinter ellenfelei mind megelôzték, s a nyolcadikként futott be, 38,33 mp—cel.
Újra bebizonyosodott, hogy a gerelyhajítás finn specialitás, annak ellenére, hogy az északi állam képviselôi most nem indultak favoritként. Az elsô sorozat végén a görög Kosztasz Gatsziudisz vette át a vezetést, 89,18 méterrel, s ezt a helyet az ötödik sorozatig meg is tartotta. A finn Aki Parviainen ekkor 89,52 métert ért el, s ezzel megnyerte az aranyat. Gatsziudisz eredménye az ezüstre volt elegendô, míg a bronzérmet a cseh esélyes, Jan Zelezny szerezte meg 87,67 méterrel.
Szvetlana Maszterkova megbosszulta kedvenc távján, a 800 méteren a cseh Formanovától elszenvedett vereséget, s elsôként futott át a nôi 1500 méter résztvevôinek mezônyébôl a célvonalon. Csak sajnálhatjuk, hogy a program ütközése miatt Szabó Gabriella nem indulhatott ezen a távon is, hisz a hajrá, amellyel ez a szám is eldôlt, igazán az ô erôssége, nem pedig a Beclea—Székely Violetáé, aki hajszálnyira lemaradt a dobogóról. Maszterkova remek 3:59,53 perces idôvel nyert, másodiknak az amerikai Regina Jacobs érkezett be 4:00,35 perces idôvel, míg a harmadik az etióp futónô, Kutre Dulecha lett. Elena Buhaianu—Iagar a 12. helyen végzett.
Az esélyes gyôzelmével ért véget a férfiak 800 méteres síkfutásának döntôje. A kenyai "importból" származó dán Wilson Kipketer azonban alaposan megdolgozott a siker érdekében. 250 méterrel a cél elôtt az algériai Dzsabir Szaid—Guerni támadott, ám fergeteges ritmusra kapcsolva, a dél—afrikai Hézekiel Sepeng elrobogott mellette, s elsôként fordult a célegyenesbe. Kipketert azonban nem volt oly egyszerû lerázni, s valóságos célba vetôdéssel lehajrázta a dél—afrikait. Eredménye 1:43,32 perc, két századdal jobb, mint az ezüstérmesé. A harmadiknak az algériai versenyzô futott be.
Monica Iagar—Dinescutól a román delegáció egy újabb aranyérmet várt volna, ô lévén a szezon világranglista vezetôje. Úgy tûnik azonban deréksérüléssel bajlódik, s ezzel magyarázható a kínkeservesen kiharcolt döntôbe jutás, valamint az itt elért, képességei alatti 193 cm—es eredmény, amely a 10. helyhez volt elegendô. Az elsô három helyen három volt szovjet sportolónô osztozkodott. Valamennyien 199 cm—et teljesítettek, köztük a különbséget a kísérletek száma határozta meg. Aranyérmes az ukrán Inga Babakova lett, ezüstérmet szerzett az orosz Jelena Jeleszina, míg honfitársnôje, Szvetlána Ljapina a bronzérmet kaphatta meg.
Nem kis csatát követhettek figyelemmel a nézôk a nôk 4x400—as váltóversenyében. Az orosz négyes, esélyeshez méltóan versenyzett, s bár a harmadik váltás vége elôtt még az amerikaiak vezettek, végül — az amerikai Jearl Miles—Clark minden erôfeszítése ellenére — mégis ôk nyerték meg a számot. Az orosz váltó összetétele: Tatjána Csebitina, Szvetlána Goncsarenko, Olga Kotljarova, Natalja Nazarova, idejük: 3:21,99 perc. Az utolsó váltásban futó német Grit Breuer remekül versenyezve egy adott pillanatban az elsô két helyet is veszélyeztette, de végül Németország váltóját csak a harmadik helyre sikerült behoznia.
A rajt elôtt csupán az volt a kérdés, hogy sikerül—e az amerikaiaknak — Michael Johnsonnal befutóemberként — megjavítani a világcsúcsot? Gyôzelmüket ugyanis senki nem volt képes megkérdôjelezni. Jerome Davis, Antonio Pettigrew, Angelo Taylor és a már említett Michael Johnson 2:56,45 perces ideje elmarad ugyan a világcsúcstól, de a szezon legjobb teljesítménye. Óriási eredmény a lengyel kvartett ezüstérme, míg a harmadik helyet Jamaica szerezte meg.
A Deutche Telekom közleménye szerint ôsztôl már egyes németországi telefonfülkékbôl is lehet majd villanylevelet (e-mail) küldeni. Az elsô 1000 ilyen fülkét repülôterekre, állomásokra, üzletközpontokban helyezik el. A fülkében lesz majd videotelefon és fax is. A multimédiás szolgáltatásokat telefonkártya vagy bankkártya segítségével kell kifizetni.
Ma kezdôdik a "Beatles nemzetközi hét" Liverpoolban és a szervezôk több ezer rajongót várnak oda, ahol 30 évvel ezelôtt a The Beatles útjára indult. A fesztivál fénypontja majd a "Yellow Submarin" felújított változata lesz, de legalább akkora érdeklôdéssel várják a maratoni vetélkedôt is, amelyen a világ minden részérôl összesereglett együttesek Beatles- számokat adnak elô. A fesztivál díszmeghívottai John Lennon volt társai: Paul McCartney, Ringo Starr és George Harrison lesznek.
14 ezer felett a halottak száma
A hétfô reggeli hivatalos jelentések szerint az augusztus 17-i törökországi földrengésben 14 095 személy vesztette életét —közölte az Anadolu hírügynökség. A török kormány válságközpontjának legfrissebb adatai szerint a természeti katasztrófában 27 234 ember sebesült meg, és 72 412 ház rongálódott meg, vagy dôlt romba. Mindeközben gôzerôvel folytatódik a romeltakarítás a katasztrófa sújtotta övezetekben. A 600 ezer fedél nélkül maradt ember számára eddig 78 264 sátrat állítottak fel.
Ivanov—Albright telefon-eszmecsere
Bill Clinton amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz kormányfô szeptember közepén Aucklandban, az új- zélandi ázsiai csúcs alkalmából tervezett találkozójának elôkészítésérôl tárgyalt vasárnap telefonon Igor Ivanov orosz és Madeleine Albright amerikai külügyminiszter. A moszkvai külügyminisztérium közleménye szerint Ivanov és Albright a kétoldalú kapcsolatok áttekintésének keretében megállapodott arról is, hogy szeptember elején Moszkvába látogat Strobe Talbott amerikai külügyminiszter-helyettes.
Izrael — súlyosbították Rabin gyilkosának büntetését
Az izraeli Legfelsôbb Bíróság vasárnap súlyosbította az Jichák Rabin néhai miniszterelnök gyilkosára és annak testvérére kiszabott büntetést. Jigal és Hagai Amirt bûnösnek találták gyilkosságra való összeesküvés és arabok elleni merényletek elôkészítésének vádjában, ezért további három-, illetve négyéves szabadságvesztést szabott ki rájuk a Legfelsôbb Bíróság. Jichák Rabin meggyilkolásáért annak idején életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélték Jigal Amirt, ehhez további hat évig tartó szabadságvesztés társult Rabin egyik testôrének megsebesítéséért. Egy másik perben elsôfokon öt évig tartó börtönbüntetést szabtak ki rá, gyilkosságra és palesztinok elleni merényletek végrehajtására való összeesküvés vádjával. Ez utóbbi ítélet ellen benyújtott fellebbezést vizsgálva a Legfelsôbb Bíróság súlyosbította, és ötrôl nyolc évi tartó, fegyházban letöltendô szabadságvesztésre módosította az elsôfokú bírói döntést. Hagai Amir 12 évig tartó börtönbüntetést kapott azért, mert segítséget nyújtott testvérének Jichák Rabin meggyilkolásának kitervelésében. A Legfelsôbb Bíróság a szabadságvesztés mértékét 16 évre súlyosbította. Az ügy harmadik vádlottjára, a Dror Adanira kiszabott büntetés — hét évig tartó, fegyházban letöltendô szabadságvesztés —mértékét helybenhagyta a Legfelsôbb Bíróság.
Tízen életüket vesztették, 170-en pedig megsérültek abban a hatalmas viharban, amely a dél-afrikai Fokváros környékén pusztított vasárnap. A tornádószerû viharos szél leszaggatta a tetôket, és egyes házakat annyira megrongált, hogy azok összeomlottak. Az áldozatok többségét az összeomlott házak temették maguk alá. A hatalmas vihar fôként Manembergben pusztított, Fokváros egyik szegénynegyedében. A negyedben a vihar miatt 2 ezerre teszik a fedél nélkül maradtak számát. Ráadásul a meteorológiai szolgálat szerint újabb szélviharok fenyegetnek.
Egy tonna kábítószert foglaltak le Iránban
Az iráni biztonsági erôk vasárnap több mint egy tonna kábítószert foglaltak le az ország keleti részén két külön akcióban, és letartóztattak nyolc kábítószer-csempészettel gyanúsított személyt. A hadsereg egyik meg nem nevezett tisztségviselôje szerint négy-négy embert tartóztattak le a két helyszínen. Arról nem szólt a jelentés, hogy az egy tonnányi lefoglalt kábítószer milyen típusú drogokból áll. Iránban mindennaposak a hatalmas kábítószer-fogások, mivel a Pakisztánban és Afganisztánban elôállított drogokat Iránon keresztül csempészik az olajban gazdag öböl menti államokba. Az ország 1988 óta átfogó harcot folytat a kábítószer-csempészekkel, s azóta több száz csempészt ki is végeztek.
A világ leghosszabb optikai szála
A világ eddigi leghosszabb, 40 ezer km hosszúságú tenger alatti optikai szálát hétfôtôl használja a kereskedemi forgalomban a France Télécom —jelentette be vasárnap a francia telekommunikációs cég, amely 60 millió dollárt fektetett be e hatalmas vállalkozásba. A France Télécom —a China Telecommal együtt —vezetôje a nemzetközi konzorciumnak, amely 92 felhasználót tömörít, s teszi számukra lehetôvé, hogy az eddigi legnagyobb sebességgel, másodpercenként 40 milliárd bittel közvetítsék a hangot, képeket, valamint adatokat. Az optikai szál Francia-, illetve Németországból indulva Portugálián, Spanyolországon keresztül a Földközi-tenger alatt a Vörös-tengerig, majd onnan az Indiai-óceán felé halad egészen az ausztráliai Perthig. Négy kontinens — Európa, Afrika, Ázsia és Ausztrália — összesen 33 országát köti össze, s mint az építtetôk állítják, elvben akár 4 milliárd ember, a Föld lakossága háromnegyedének kiszolgálására is kész 39 csatlakozási pontján. Az optikai kábel lefektetésében tucatnyi hajó vett rész, míg a munka 60 százalékát a France Télécom által megbízott négy különleges jármû és szakemberei végezték.
Nagy-Britannia legfiatalabb nagymamája 26 éves. A dél—yorkshire-i illetôségû asszony 12 éves lánya a héten adott életet egy egészséges kisfiúnak rotherham-i házuk fürdôszobájában. A kislányt, aki egészen a szülés megindulásáig nem volt tudatában annak, hogy terhes, hetekkel korábban háziorvosa is látta, aki a gyerek gyomorpanaszai miatt az tanácsolta, fogyjon le a túlsúlyos tinédzser. A 26 éves nagymama egyébként 14 évesen szülte meg annak idején lányát, és éppen egy hete újabb gyermeknek adott életet, öt másik csemetéje mellé. A család sem vette észre a kislány terhességét, ifjúkori elhízásnak vélték a lány megerôsödését. Az édesanyától a nagyszülôkig mindannyian támogatásukról biztosították az anyává lett gyereklányt a kisfiú felnevelésében. A leányt egyébként mindenki egy átlag tinédzserként jellemzi, aki szeret kerékpározni, zenét hallgatni, tévét nézni. A gyereklány szülése, csakúgy mint másik tizenkét éves társáé, aki júliusban hozott világra egy kislányt egy tizenhárom éves apától, ismét felélesztette a vitát a szexuális nevelésrôl és felvilágosításról a szigetországban, ahol hosszú évek óta a legmagasabb arányú a tinédzserkori terhesség szerte Európában.
Phare- és uniós segítségre számítanak
A közelmúltban a prefektúra — dr. Dorin Florea prefektus és Ioan Iacob prefetusi tanácsos vezetésével — felkérte a megye valamennyi polgármesteri hivatalát, nagy záros határidôn belül juttassa el a megyeházára azon problémák listáját, amelyek orvoslására Phare- valamint uniós programok pénzbeli segítségére van szükség. Jelenleg szinte az összes hivatal válaszolt a felszólításra. Gyulakuta egyike azon településeknek, ahol közel 2 milliárd lejre lenne szükség a középületek használhatóvá tételére. Felméréseik szerint a havadtôi kultúrotthon javítására 250, a kelementelkiére 590 lejre lenne szükség, míg a bordosi általános iskola rendbetételére 210, a Kisküküllôn áthaladó két fahíd javítására 400 millió lej kellene. A listákat a megyei tanács, az építkezési felügyelôség elemzi.
Az árvízkárok kiküszöböléséért
A kormány 4,405 milliárd lejt hagyott jóvá Maros megyének, a január elseje és június 30-a között természeti katasztrófák károsultjainak támogatására. A prefektus utasítása szerint a 32 árvíz- és földcsuszamlás sújtotta település kárainak kiküszöbölésére fordították. A legnagyobb összegeket Dózsa György (521 millió lej), Nyárádmagyarós (460 millió) és Karácsonfalva (470 millió) kapta, az ôket ért csapás mértékétôl függôen.
Helyzetkép az utak állapotáról
Románia Kormányának Helyi Közigazgatási Osztálya azzal a kéréssel fordult a prefektúrához, hogy állítsák össze és küldjék el az ország-, megyei- és községi utak helyzetét ismertetô dokumentumot, amelyben feltüntetik az idei természeti csapások során megrongálódott utakat, útszakaszokat, a helyzet minél gyorsabb orvoslása érdekében. A prefektúra a tegnap elküldte a kért dokumentációt, tájékoztatott Ioan Iacob prefektusi tanácsos.
A Japán Kulturális Napok keretében a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében szerdán, este 7 órakor tartják a Meiva-kórus hangversenyét. Vezényel Kan Tamaru, szóló Ryorei Kajigano, zongorán kísér Junko Shibuya. Mûsoron: Morley-, Mozart-, Rossini-, Puccini-, Popovici-, Flondor-, Rentaro Taki és egyéb mûvek.
A Szabadság úti református templomban szeptember elsején reggel 7.15 órakor megtartják a hagyományos évkezdô áhítatot, amelyre pedagógusokat, diákokat egyaránt elvárnak.
Egyes vásárhelyi állami egyetemeken még folynak a beiratkozások az 1999/2000-es tanévre. A Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetemen szeptember 4-ig, a Petru Maioron pedig még csak ma lehet iratkozni. A felvételit az elôbbire szeptember 8-10-e, az utóbbira 2-4-e között tartják. A Színmûvészeti Akadémián szeptember 5-ig folynak a vizsgáztatások.
Szerkesztôségünk (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba) csütörtökön délután 3 órakor jogi tanácsadót tart. Az érdekeltek ne feledjék magukkal hozni az elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatban, amelyben a szakember véleményét kérik.
A megszüntetett szászrégeni magyar tanítóképzô öregdiákjai minden év szeptemberének elsô szombatján találkozót tartanak, megkoszorúzzák az elhunyt tanárok és iskolatársak emlékére állított kopjafát. Szeptember 4-én, szombaton délelôtt 10 órakor koszorút helyeznek arra az emléktáblára is, amelyet a tavaly állítottak a volt szászrégeni magyar tanítóképzô létesítésének ötvenedik évfordulója emlékére.
Dr. Molnár Vince képzômûvészeti tárlata szeptember 1-15. között tekinthetô meg a marosvásárhelyi Unirea teremben (Köztársaság tér 9. szám). A tájképekbôl és gyökérmunkákból álló kiállítást kedden, csütörtökön és pénteken 13-17, szerdán és szombaton 10-13 óra között látogathatják az érdeklôdôk.
A hétvégén a jeddi mûvelôdési otthon sörbálnak ad otthont. A szeptember 4-én, szombaton este 8 órakor sorra kerülô rendezvényrôl nem hiányzik az élô zene, valamint a tombola, amelyen különbözô márkájú söröket lehet majd nyerni.
Augusztus 31-e és szeptember 12-e között szervezi meg a vásárhelyi Horea tûzoltócsoport a Szeptember 13. Kupát. A Romániai Tûzoltók Napja tiszteletére szervezett hagyományos vetélkedôn a tûzoltócsapatok mellett katonai alakulatok és a polgárôrség képviselôi is összemérik ügyességüket. A megmérettetés programjában céllövészet, sakk-, teke- és kézilabda-verseny szerepel. A sorkatonák részére öttusa-próbát írtak ki.
60 millió lejt fordít a szovátai polgármesteri hivatal a város fôútján levô kátyúk tömítésére. Mátyás Endre polgármester szerint ezen intézkedésre azért volt szükség, mivel a megye fennhatósága alá tartozó út lassan-lassan járhatatlanná válik. A nyáron Szászrégen felôl haladva az útügyisek javítottak ugyan, de a fürdôváros határába érve eltûntek.
Szeptember elsején, szerdán 8 és 16 óra között, Marosvásárhelyen szünetel a villanyáram szolgáltatása a következô utcákban: Grivita rosie (a 19-21 A és a 16-56. számok között) és a Bodor Péter sor 2. szám alatt.
Copyright © Népújság - 1999