A tavaly lebonyolított román—szlovák kereskedelmi cserékben a román fél 85,6 millió dolláros deficitet könyvelt el — közli az országos statisztikai bizottság. E cserék összértéke 128,2 millió dollár volt, amibôl 102 milliót az Import képvisel. E helyzet mitsem javult az év elsô negyedében.

Moldova Köztársaság miniszterelnöke Romániába látogat

Ion Sturza moldvai miniszterelnök augusztus 30-31-én hivatalos látogatást tesz hazánkban, Vasile kormányfô meghívására.

A Victoria palotában sorra kerülô hivatalos megbeszéléseket követôen a két kormányfô a sajtónak nyilatkozik.

A vendéget a két parlamenti kamara elnökei is fogadják és a Cotroceni palotában Constantinescu államelnökkel találkozik.

Ion Sturza az Elisabeta palotában fogadásson vesz részt, amelyet országa bukaresti nagykövetsége szervez Moldova Köztársaság függetlenségének napja alkalmából — közölte a kormány sajtóhivatala.

Nagyerejû robbanás rázta meg szombat hajnalban Pristinát, Koszovó közigazgatási központját. A térségben tartózkodó brit NATO-egységek szerint valaki valószínûleg fel akart robbantani a kormányzati székházak közelében egy emlékmûvet.

Az elsô jelenések szerint senkinek sem esett bántódása, és az anyagi kár sem tûnik tetemesnek. A házak ablakai beleremegtek a robbanásba, amely a város lakosait álmukból verte fel.

A brit katonák lezárták a környéket, és tûzszerészek kezdték meg a terület átkutatását.

A termelés visszafogásának taktikáján három vezetô olajtermelô állam nem kíván változtatni jövô tavaszig. Mint a Reuters írja, ez volt a venezuelai, a szaúdi és a mexikói olajminiszterek hétvégi caracasi tanácskozásának legfontosabb döntése. Így mintegy megadták a szeptember végi OPEC érdekezlet fô alaphangját is. A három befolyásos miniszter közös nyilatkozata szerint a termelés visszafogására az árak stabilitásához és fenntarthatóságához van szükség.

Lényegében csatlakozott hozzájuk kuvaiti kollegájuk, aki egy arab lapnak nyilatkozva azt fejtegette, hogy a készletek csökkennek, s a téli — nagyobb keresletet hozó — szezonhoz közeledve az olaj ára az év utolsó negyedében is emelkedni fog.

A miniszteri kijelentésekkel teljesen összhangban állt a hét végén, még pénteken, a világ nyersanyagpiacain tapasztalt irányzat: a londoni olajpiacon 19 centtel drágult a brent típusú olaj hordója(20,76 dollárrig jutva), míg a New York-i piacon az októberi szállítású nyersolaj ára 32 centtel emelkedve 21,27 dollárig jutott.

Akik vagyunk, akik lennénk

"Vallom, mert hiszem: még mindig a tudás megszerzésére fordított beruházás a legígéretesebb mindennél." (Imreh Ernô)

Ha felsorolnám, hány ismert ember, közéleti személyiség, megbecsült szakember, mûvész látogatott el Kibédre, nem maradna hely a beszámolóra. A környék értelmisége mellett számos távoli vendég, meghívott és elszármazott jelent meg, így két anyaországi testvértelepülés, Szatymaz és Bakonyszombathely küldöttsége is.

Ünnepi istentisztelettel kezdôdött a falu elsô írásos említésének 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség szombaton. A református templom szószékébôl Geréb Attila székelyudvarhelyi lelkész hirdette az igét. Kibéd népe — legkevesebb negyvenezer emberi lélek — nemzedékek hosszú során át, munkásságával, konok kitartásával, hírnevet szerzett fiai révén — részesévé vált Erdély magyar történelmének, életerôs, megmaradó faluközösséget alkotva. Merjünk az értékeinkrôl beszélni, mutassuk fel azokat a világnak, mondotta a Kibéden született lelkipásztor. És valóban, az értékek felmutatásának és megbecsülésének jegyében telt el a nap.

Az egyik Péterfy család négy papi nemzedéke 160 éve él "távol" Kibédtôl. A kilencven esztendôs lelkész Mikest parafrazálta: "Úgy szeretem már Kiskendet, hogy soha el nem felejthetem Kibédet". Az elszármazottak nevében beszélô Péterfy László ny. lelkész egyebek mellett szeretetre intette a gyülekezetet, és hûségesebb templomlátogatásra kérte a híveket.

Székely András küküllôi esperes, balavásári lelkész a Kisküküllô-mente 58 református kebelbeli gyülekezete 43 ezer lelkének üdvözletét tolmácsolta. Kiemelte: Kibéd azért is maradhatott meg az évszázadok folyamán, mert itt nem hódított az egyke, mint a Küküllô alsó folyásán élô magyarok körében; a sovány föld nem tudta eltartani mûvelôit, de azok cserépkészítéssel, famegmunkálással, szövéssel-varrással, hímzéssel, kereskedelemmel pótolták a hiányt, és megmaradtak.

Oláh István költô, újságíró az alkalomra megjelent két friss kiadványt (Szellemi örökségünk, KIBÉD 1499—1999, Impress Kiadó, Marosvásárhely 1999, és Péterfy László: Kibéd és egyháza, Infopress Székelyudvarhely, 1999) méltatta.

Ráduly János a 125 éve született Seprôdi Jánosról szólt. A népdalgyûjtô, népzenekutató, zenetörténettel is foglalkozó tudósról többek között ezt mondta: "Egyéniségének, emberi vonásainak szépségét talán sohasem fogja kikezdeni a múló idô. Hûsége példaértékû. Jaj annak, aki nem kötôdik egy faluhoz, egy városhoz, egy lélekgyarapító csoporthoz. Jaj annak a népnek, amely megfeledkezik múltjáról, vagy meghamisítja azt. Seprôdi azért dolgozott, hogy felmutassa szülôfaluja sajátos értékeit, és hogy azokat egyetemessé emelje."

Rüsz Károly kiskendi versmondó Zilahy Lajos: A régi ház és Illyés Gyula: Haza a magasban címû költeményeit adta elô. Az egyházközség dalárdája Ferenczi Ernô tanító vezetésével egyházi énekeket, közöttük egy Seprôdi-szerzeményt (Hatalmas Úr, mért látogatsz?) adott elô, szavaltak Mátyus Ilona , András Enikô, Suba Mária, Dósa Erzsébet, Orbán Izabella és Dósa Dénes.

Házigazdaként Falka Zoltán lelkész mondott köszöntô és köszönô szavakat, majd így folytatta: — Egy nemzet csak akkor vész el, ha belülrôl pusztítja önmagát. A mi nemzetünket, a mi népünket nem halálra, hanem életre teremtette az Isten. A mi nemzetünk évszázadokon keresztül vérében, szenvedésében, nemzeti tragédiáiban olyan nagy árat fizetett Európának, hogy megszerezte az élet, a fejlôdés, a megmaradás jogát. És ezt a jogot Isten adta nekünk. És ezt a jogot senki és semmi el nem veheti tôlünk.

Istentisztelet után a Szász János karnagy vezette parajdi fúvószenekar teremtett népünnepély- hangulatot. Útközben a mûvelôdési otthon felé megkoszorúzták az emlékplakettet annak az épületnek a falán, ahol egykor a Seprôdi János szülôháza állt.

A kultúrház környékén (a szintén kibédi) Madaras Gábor hangja szólt...sajnos, már csak szalagról. Róla keveset beszélnek mostanában, pedig holtában is egyik legnépszerûbb, legkedveltebb énekesünk marad. Az 500 év emléke elôtt tisztelgô közönséget a szervezôk nevében Szilveszter László köszöntötte. Kutasi Zoltán makfalvi polgármester méltatta az eseményt, majd leleplezte az emlékmûvet, melyet kigondolói székely furfanggal úgy képeztek ki, hogy egyben alapot kínáljon egy szobornak, amely Kibéd valamelyik híres szülöttét örökíti majd kôbe vagy bronzba. A szónok Orbán Balázst idézte, aki Kibédet az 1800-as évek közepe táján Erdély egyik legszebb és legnagyobb falujának, népét szorgosnak, földjéhez és minden javához ragaszkodónak említi nagy munkájában, A Székelyföld leírásában. A székely embernek mindig nehezebb, verejtékesebb munkával kellett elôteremtenie a betevô falatot, de mindig helytállt, mint a hargitai fenyô, mely gyökereit a sziklába kellett hogy vájja, de neki mégis egyre szebb lett a koronája, mondta idézetekkel gazdagon tûzdelt beszédében a polgármester.

A kibédi származású kolozsvári magyar fôkonzul, Bitay Károly ezt mondta: — Kibéd sok évi reményvesztettség, fásultság után, úgy tapasztalom, magára talált. Öröm látni, hogy ilyen szép számban vannak jelen a helyiek és az innen elszármazottak, ez is a falu megtartó erejét bizonyítja. Biztos vagyok benne, hogy a részvétel és az odaadás a mindennapok feladatainak elvégzésében is meg fog mutatkozni. Mert az összefogás, a tenniakarás szavatolhatja csak a tágabb és a szûkebb közösség megmaradását, fejlôdését; amire nagy szükség van, különösen akkor, ma, amikor legtöbbször csak panaszokat, gondokat, bûnözést, háborút, országos és kisebbségi problémákat hallunk. Mindezekrôl persze nem hallgatni, hanem beszélni kell. És összetartással hozzáfogni ezen gondok megoldásához. Ehhez szeretnék én is, családom is segítséget nyújtani, ha elfogadják.

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének nevében dr. Kelemen Atilla országgyûlési képviselô köszöntötte az ötszáz éves Kibédet, vendégeit, az elszármazottakat. A Kôrösi Csoma Sándor oszlopának talapzatára vésett írást idézte: " Leszünk, akik vagyunk, / Vagyunk, akik voltunk." Egy önmagában bízó közösségnek a szavai. Ebben a közösségben, ahol magukban bízó munkás emberek gyûltek össze, látszik, hogy a demográfiai egyensúly még a helyén van. Itt, az ôszbe csavarodó öreg fejek mellett ugyanúgy felsorakozott a derékhad, és nagyon sok fiatalt is láttam a tömegben.

Erdélyben nemcsak a múltunkat kell tudjuk, nemcsak ünnepelnünk kell, hiszen ezek a falutalálkozók nagyon jó alkalmak erre, de ha a mindennapi munkáját mindenki a maga helyén elvégzi, akkor igenis, egészséges marad ez a szervezet, ez az erdélyi magyar közösség, és akkor minden ünnepünkön elmondhatjuk, hogy igen, "ez jó mulatság, férfimunka volt!"— mondta a képviselô.

Azt hiszem — folytatta —, hogy ha sok ilyen közösséget tudhat maga mögött a politikus, akkor nyugodtan végezhetjük azt a munkát, amit önök ránk bíztak. Mi ez a mai találkozó, ha nem tulajdonképpen az autonómiának is egy megnyilvánulása? Az önmagát megtartani tudó faluközösség egyik szép példája Kibéd.

Gáll István a testvértelepülés, Bakonyszombathely alpolgármestere köszöntötte az ünnepség résztvevôit, és a két település hatéves kapcsolatáról beszélt. A diákok ismerkedésébôl fokozatosan családi kapcsolatok alakultak ki. — '93 nyarán a mi családunk törte meg a jeget, és erre büszke vagyok. Tíz csodálatos napot töltöttünk itt, Erdélyben.

A mai harangszó nemcsak az élôket szólította haza, hanem az elmúltak emlékét is körünkbe hozza — indította megrendítô emlékezését dr. Imreh Ernô ny. marosvásárhelyi ügyvéd. — Engem a tanú szolgálata hozott haza, hisz majd' nyolc évtized megannyi eseménye zajlott le fülem hallatára, szemem láttára, s fôként a régebbiek néhány tanulságát, indulat és elfogultság nélkül szeretném felemlíteni. Kibédrôl kell vallanom.

Vallomásának egyik jellemzô részletét idézzük: " Itt alakult ki anyanyelvem legelemibb fogalmainak köre. Innen származik a dallamos, ritmusos, ízes beszéd szeretete. Akár a vándor, féltett kincsét nyakába akasztott zacskójában, úgy hordom magammal, bármerre vitt légyen is a sorsom."

Borbély Emma az újonnan berendezett tájház udvarán bemutatta azt a kopjafát, ifj. Bódi László alkotását, amelyen olvashatók Kibéd szellemi vagyona létrehozóinak, a falu nagyjainak nevei. — Emléket állítottunk azoknak, akik tettek valamit Kibédért. Itt rajta van az is, aki Európa- hírû, az is, aki csak Kibédnek nagyon fontos. A tájházban megtalálható a régi kibédi hagyományok szerint berendezett tisztaszoba, valamint a szövés-varrás gyönyörû termékei.

Támogatói minôségében a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány igazgatója, Pillich László szólt a tájházavatáson, majd Szervátiusz-albummal ajándékozta meg az emlékházat.

A "csengôs iskola" kis benyílójában és két termében tekintette meg a nagy számú érdeklôdô közönség azokat az okleveleket, iratokat, könyveket, melyek Kibéd szellemiségérôl tanúskodnak. Elhozták Székelyudvarhelyrôl többek között Mátyus István Diaeteticáját is. Kibédi vagy elszármazott képzômûvészek festményeiben gyönyörködhettünk: Simonfy Irán (Zilahon él), Mátyus Kovács Erzsébet, Ferenczi Ernô, Bácsy Tibor, Siklódi József mûveiben. A faragók is kitettek magukért, nemcsak funkcionális tárgyakat díszítettek gyönyörûen, hanem Kibéd templomának makettjét is megfaragták, és van közöttük hangszerkészítô is. Péterfy György, Péterfy Levente, Madaras Attila, Szilveszter Lajos, Barabási Attila, és Ifj. Bódi László munkái méltán vívták ki a látogatók ôszinte elismerését.

Szombaton este négyórás mûvészi mûsorral folytatódott az ünnepség. A helyi csoportok mellett fellépett a bakonyszombathelyi citerazenekar is. A vasárnapi program oldottabb volt, istentisztelet és ebédszünet után a sport meg a kikapcsolódás került elôtérbe, na és persze a kiállítások és "az emlékezô ház" látogatása. Az esti tábortûz mellett bizonyára volt olyan vendég vagy helybeli is, aki az Amszterdamban élô író, költô, irodalomtörténész, Kibédi-Varga Áron sorait idézve gondolt azokra, akik a távolban élnek, hazajöttek, visszatérve azonban talán fölerôsödik bennük a honvágy: "Színeket rakni arra ami színtelen / buckákat látni ott ahol hegyek vannak / lámpákat akasztani az éjszakába / imádkozni azért ami nem lehet."

Átmeneti csöndességben

Ökörnyálat még nem pipált, de lágy szilvára lépett már az ôsz a magyarózdi temetôben, s üzent a Dégi Csúp: dûlôre kapaszkodik szeptember...

Augusztus 28-án, Horváth István születésének 90. évfordulója közelében, fényes délelôtt emlékezô gyülekezet állta körül a sziklatömböt, melybe Jékely Zoltán verssorait véste a kôfaragó: "Kire ficánkoló autó tiport,/ Nyugtasson a falud,/ Szegény Költô-Tiborc!"

Akár a kô, súlyos kezek emeltek fekete kalapot a Falusfél emlékére: mélyrétegek gondjaival indult a világba. A kegyelet fekete-fehér erdélyi pillanatai. Harangszó ülte meg a magyarózdi toronyalját, palástban a lelkész, Harangozó György: közületek való volt, csakugyan megtért Ózdra az erdélyi magyar falu szellemóriása, aki az értelmiségiek között paraszt, s övéi közt értelmiségi.

Hetvenhét jeges januárjában is ott állt a sírnál Nagy Pál irodalomtörténész, a végsô búcsú zivataros pillanataiban, s alig több, mint húsz év múltán szólt a sziklatömb árnyékában Veres Péter, Sinka István rokonáról: "nem puszta ábrándozás, ha azt mondjuk: koránál fogva még jelen lehetne e viharos ezredvégen, ha el nem gázolja a hatalom részeg milicistája a kolozsvári Mikó utcában a költôt. Jelen lehetne a békesség történelmi völgyében, kapája nyelérôl magasra szállhatna a pacsirta. Nem adna fel semmit népi örökébôl. Nagy horizontokat fogott át a toronyalja látószögébôl: Magyarózdnak közös a határa Farkaslakával, közös Mikházával, és összeér az erdôvidéki Kisbaconnal. Mindez szép nagy tartomány..." — mondta az emlékezô céhtárs.

Az RMDSZ országos Ügyvezetô Elnöksége és az EMKE részérôl a Költô-Tiborc sírjára koszorút Somai József és Balogh Ferenc hozott, a kolozsvári Horváth István Alapítvány nevében Somai József, és a költô leánya, Horváth Arany. Az írónô természetesen a megemlékezés családi koszorúját is elhelyezte édesapja sírján. A rendezvény védnökségét vállaló marosludasi RMDSZ-kerülettôl Andrássy Árpád és Major István, a megyei szervezettôl Vas Levente és Csomós Attila, a bükkösi polgármesteri hivatal, a tanács részérôl Biró József polgármester és Pataki Erzsébet helyezte el a kegyelet virágait.

A magyarózdi református templomban tartott istentiszteleten az erdélyi református egyházkerület püspökhelyettese, Bustya Dezsô végezte el azt, amit a a szó magában foglal, szép retorikával kérdezve: mit keres az ember? S válaszul: a felfelé vezetô utat, akár a költô Horváth István, fel népével a mélyparaszti rétegekbôl. Jöttem valahonnan, megyek valahova: összecseng az énekíró vallomásával.

Czirják Árpád kolozsvári kanonok az ökumené tiszteletével tette azt, amit soha nem látott Magyarózd jámbor népe: katolikus fôméltóság szerény református templom szószékén: hervatag virágok mellé tettük a hervadhatatlan virágot. Horváth István parasztköltô otthon találta meg azt, amit vándorlásaiban máshol keresett. Szülôföldjét kiemelte Ózdnak szûk völgyébôl. Ahol — mondta Harangozó György — egykoron Petrôczy Kata Szidónia hallgatta a fülemülét, megtért a költô is, mert jó annak, aki az atyafiakkal akar lenni, végleg együtt...

Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkárának üzenetét Somai József tolmácsolta. Jeles költônk, Lászlóffy Aladár megemlékezô levelét Boér Ferenc kolozsvári színmûvész olvasta fel: "...szellemünk sajátosságának ispánja, Magyarózd fia, szellemi arcunk olyan ugyanis, ahogy a falu apostola ábrázolta..."

Pálfy G. István magyarországi publiciszta, a Duna Televízió kurátora a költô kisebbségi tartását, népiségébôl fakadó parasztgerinces jellemét idézte meg áthallásos hangsúllyal: "költô volt, s nem üvöltött együtt a farkasokkal". Fábián Gyula magyarországi írót hívta volt a költô Magyarózdra, csakhogy most jöhetett, s lévén az érces szó s balladák forrásánál, idézte Farkas Árpádot: "vigyázzunk, mert apáink hûlô arcán járunk!" A költô lánya, Horváth Arany felolvasta a Horvát István Alapítvány szándéknyilatkozatát.

Az ünnepség befejezô részeként Boér Ferenc színmûvész megszokott elôadói igényével Horváth István-verseket mondott, leveleibôl olvasott föl, tán visszhangzik a környék most is: "Jöttem valahonnan, megyek valahova, az én vándorlásom nem szûnik meg soha."

Sütô András Kossuth-díjas írónk az enlékház tornácáról szólt az ózdiakhoz: "Látszólagosan az elmúlt esztendôkben a magyar irodalomnak egy egész hatalmas nagy szellemi vonulata hallgatott el, hallgattatták el, vagy hallgatnak róla, mintha nem lett volna. Ezek közé tartozik többek között Illyés Gyula, ide tartoznak mindazok, beleértve Veres Pétert, Sinka Istvánt, akik Horváth István szellemi családját, szellemi fénykörét alkották. Ez viszont csak átmeneti csöndesség és érdeklôdés annak a világnak a részérôl, amely fázik, hogyha népiséget hall, amely fél, ha nemzetrôl beszélnek, amely retteg, hogyha az kerül szóba, hogy a költônek nem mindenekelôtt való feladata a lepkefogás a virágos mezôkön, hanem az, hogy a nemzete a lelkébôl szakadt gondolatokat, vágyakat öntsön örök formába(...) Úgy halt meg Horváth István, valójában meggyilkoltan, mint nem egy magyar költô, gondoljunk Szabédi Lászlóra, a költô barátjára, aki ugyanolyan csalódottan halt meg vonatkerekek alatt, viszont a kéz, amely ôt oda taszította, a parancs, amely belôle a lelket kikergette, az éppen ugyanannak a diktatúrának volt az ereje, amely Horváth Istvánt is üldözöttként találta élete utolsó esztendeiben. Az a Horváth István halhatatlan, aki az Én vándorlásomon indult, és akinél ennek a falunak, de talán Erdély falvainak is az ô könyvénél — A magyarózdi toronyaljára gondolok — gyönyörûbb szellemi katedrálist senki nem állított. Ilyen gyönyörû szellemi katedrális építôje elôtt hajtom meg itt most fejemet magam is..."

Az ünnepség délután táncházzal folytatódott, muzsikált a kolozsvári Ördögszekér együttes.

Vízi József, Marosszentgyörgy polgármestere és Császár László, Zalaszentgyörgy polgármestere a tavasszal állapodtak meg abban, hogy a két helység testvértelepülési kapcsolatot alakít ki, hogy ezt követôen elmélyítse a gazdasági, társadalmi, kulturális és egyházi együttmûködést az önkormányzatok, illetve a két község lakói között.

A múlt hét folyamán a testvérkapcsolat hitelesítése végett Marosszentgyörgyre érkezett a dunántúli — a szlovén és a szlovák határtól körülbelül 40 kilométerre esô — Zalaszentgyörgy önkormányzat képviselete, amelyet a polgármester vezetett. (A látogatás idejére a vendégek tiszteletére a polgármesteri hivatalra kitûzték a magyar lobogót is.)

A küldöttség három napon át a Székelyföldön kirándult, meglátogatták a parajdi sóbányát, Korondot, Farkaslakát, Székelyudvarhelyt, Szovátát és a Nyárádmentét. Második nap a Maros völgye nevezetességeit, az ernyei, sáromberki, gernyeszegi, marosvécsi kastélyokat, Maroshévizet, Ditrót, és a Csíki-medencét nézték meg, visszafele pedig Székelykeresztúr érintésével Fehérgyházán meglátogatták a Petôfi- múzeumot és megkoszorúzták az emlékmûvet. A vendégeket Györfi Zoltán, a marosszentgyörgyi tanács tagja és Muresan Kilyén Emma kísérte el. Harmadnap Marosvásárhely történelmi mûemlékeit látogatták meg, majd Vízi József polgármester a helyi gazdasági egységeket, a fürdôvállalatot és a sósfürdôt mutatta be, hogy hiteles képet alkossanak a nagyközség gazdasági potenciáljáról.

Péntek este a helyi mûvelôdési otthonban a két polgármester, és Simon Ferenc alpolgármester a marosszentgyörgyi tanács tagjai és a polgármesteri hivatal alkalmazottai, valamint a vendégek ünnepi asztal mellett bemutatták a két települést, s ezek sajátosságait. Ekkor derült ki, hogy a két Szentgyörgyrôl azonos idôkbôl (Zala 1326, míg Maros 1332.) származik írásos dokumentum. A magyarországi kisközségben, amely 430 lelket számlál, teljesen megoldott a közmûvesítés, a lakások 96%-ában van telefon, s a korszerû gazdaság virágzásnak indult. A munkanélküliségi ráta nem haladja meg a 2%-ot, ami magyarországi viszonylatban is nagyon alacsony. A polgármester elmondta, hogy a látogatásokon, kulturális kapcsolatokon túlmenôen gazdasági téren is komoly szándék mutatkozik az együttmûködésre. A községben mûködô építkezésben használt, mûanyag nyílászáró szerkezeteket gyártó magáncég érdekelt abban, hogy itt leányvállalatot létesítsen. Ugyszintén felvetôdött egy kis textilüzem létrehozása is, mivel ott már telített a munkaerôpiac, míg itt sok a munkát keresô.

A marosszentgyörgyi polgármester a sósfürdô gyógyhatását ajánlotta a magyarországiak figyelmébe, s reméli, hogy e látogatás után — a hírnökök révén — több gyógyulni vágyó beteg érkezik ide. Mert aki bottal jön, bot nélkül távozik — mondta Vízi polgármester. No, nem azért mert ellopják — a hazai specifikum jegyében —, hanem mert meggyógyulnak.

Baricz Lajos helybeli katolikus lelkész az egyházi együttmûködést szorgalmazta.

A megbeszélést jó hangulatú mulatság zárta.

"Nélküled, de veled..."

A szovátai Teleki Oktatási Központ megálmodójának és volt igazgatójának, Bíró Istvánnak (1950-1999) állítottak kopjafát tegnap délután a központ elôtt. A Bandi Dezsô és 30 tanítványa által készített kopjafán ennyi áll: "Nélküled, de veled..."

Bíró Istvánra Lászlóffy Pál, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke és Baconi Sándor református lelkész emlékezett. Ez utóbbi szavaiból idézve: "kegyelettel, hálaadással emelték ezt a kopjafát, s azzal a gondolattal, hogy minden belépô személy Bíró Istvánra gondoljon, s folytassa az általa elkezdett nemes feladatot".

A bensôséges ünnepségen a TOK munkatársai kazettára felvett gondolataikkal búcsúztak el Bíró Istvántól. A kopjafa-avatást az Intermezzo kórus által elôadott dalok tették még szebbé, majd az egybegyûltek megtekintették a negyedik alkalommal tartott fafaragó-tábor résztvevôinek munkáit. (Ezek a mûkedvelô fafaragók egyébként Bandi Dezsô segítségével ismerkedhettek a magyar népi kultúra sajátos mitívumvilágával.)

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, a Színpad Kulturális Alapítvánnyal, a Víkend Sportegyesülettel, a csendôrség együttmûködésével és a McDonald’s cég támogatásával elôször rendezett vakációzáró karnevált a Várban. A szándék jó volt, csak a kivitelezés, a szervezés — enyhén szólva — sántított.

Több szülô már 14 óra elôtt felhozta a jelmezbe öltözött gyerekét, mert a program szerint a színpadi megmérettetésnek ekkor kellett volna kezdôdnie. Az álarcos felvonulást a Kozsik József és Ildikó által vezetett Tamacisza és a Liviu Pancu alapítványa által elôkészített hosszúra nyúlt — a más hasonló alkalomkor már bemutatott — Ugra Bugra Ákom Bákom, illetve a Cocosul neascultator címû gyerekelôadások elôzték meg. Igaz, a két színmûvész ezzel jó hangulatot teremtett a folytatáshoz. Idôközben, a sportalapítvány és a Robike által szervezett kerékpározó bemutatóra is sor került. Így a zûrzavarban senki sem tudta, mit kövessen. Aztán a színpadra hívták a karneválra beöltözött gyerekeket, majd félre is állították, hogy a csendôröknek helyet adjanak a cselgáncs- és karate-bemutatóra.

A zsûrinek nem volt könnyû dolga, hiszen látszott, hogy mindenki — a szülôk segítségével is — igyekezett érdekes és változatos jelmezt ölteni. Volt bohóc, varázsló, lepke, tündérkisasszony, kéményseprô, "anyuka napsugara" és sok más ötletes ruha. Minden résztvevô elismerést érdemelt volna. A díjazás után aztán mindenkit átirányítottak a vár közepén álló raktárépülethez, ahova a sportalapítvány "verte fel" ideiglenes titkárságát. Ekkorra már lejárt a biciklis gyorsasági és akadályverseny, csak az ügyességi próba maradt hátra. Érdekességképpen Marosvásárhelyen — az országban is — elôször rendeztek Petanque-bemutatót. Ezt a golyós pontossági játékot francia nemzeti sportnak tartják. A bemutató után bárki kipróbálhatta e játékot. Az érdeklôdôk Dart’s (nyíllal célba dobó) versenyen is részt vehettek. A sportvetélkedô és az álarcosbál nyerteseit a McDonald’s cég iskolás hátizsákokkal, játékokkal, órával, valamint egy-egy menüvel ajándékozták meg. Közben a csendôrség karatésai korabeli ruhába öltöztek és a vár falain a filmekben látható jelenetekhez hasonló harci bemutatót tartottak. Utána sokáig semmi. Zene szólt a hangszórókból és mindenki várta, hogy mi lesz. Egy-két felnôtt jelmezruhás lézengett. Aztán színpadra lépett a marosvásárhelyi Defender és a csíkszeredai Szalonkutyák könnyûzene-együttes. A fiatalok inkább diszkózni jöttek, amelyhez a zenét az Uniplus Rádió szolgáltatta.

A rendezvényen talán azok az árusok nyertek, akik sört és falnivalót hoztak el a várba és az elôadói díjakat felvasalók, mert a közönsége keserû szájízzel távozott. A diszkó rázta fel egy kicsit a hangulatot. Távol állunk még a profizmustól. Talán jövôre.

Atlétika vb — Sevilla '99

Ha férfi 400 méteren mindenki Michael Johnsonra fogadott, a nôi 5000 méteres távon Szabó Gabriella indult biztos esélyesként. S ha már elindult, meg is nyerte az aranyérmet. Vetélytársával és edzôpartnerével, a marokkói Zára Ouazizzal felváltva diktálták a mezôny gyilkos iramát, aminek következtében az hamarosan a tíz kicsi négerre kezdett hasonlítani. 2000 méter után már csak kilencen futottak az élbolyban, 3000 méter után már csak négyen maradtak, 4000 méternél csupán hárman. 5000 méternél pedig Szabó Gabi egyesegyedül, 30 méteres elônnyel szakította át a képzeletbeli célszalagot. Idôeredménye 14:41,38 perc, új világbajnoki csúcs. Zára Ouaziz ezüstérmet harcolt ki magának 14:43,15 perccel, míg a bronzérem az etióp Ayelech Worku birtokába jutott (14:44,22). Szentgyörgyi Katalin a 14. helyen végzett.

Óriási üdvrivalgás tört ki a stadionban, amikor a férfi maratonisták elsô versenyzôje felbukkant a lelátó alatti alagútból. Az öröm okát az képezte, hogy az elsônek befutó versenyzô, Abel Anton Spanyolország színeiben érkezett be elsônek. Anton csak az utolsó néhány kilométeren állt az élre, miután a 30 km-ig vezetô ismeretlen marokkói versenyzôt felváltó japán Nabujuki Szatót megelôzte. Anton idôeredménye 2:13:36 óra, ami a hôséget figyelembe véve jónak mondható. Szatót a véghajrában az olasz Vincenzo Modica is utolérte és elhagyta (2:14:07), így a japánnak meg kellett elégednie a bronzzal (2:14:07).

Az egyetlen nôi gyaloglószámban megszületett Kína elsô kettôs gyôzelme ezen a világbajnokságon. Hong-jü Liu és Jan Vang kihasználták azt a lehetôséget, ami akkor adódott, amikor az orosz Fedoskinát szabálytalan gyaloglás miatt kizárták, és a hármas élbolyból csak ketten maradtak az élen. Liu érkezett be elsôként Vang elôtt. Mintegy 150 méterrel lemaradva, a harmadik helyet az ausztrál Kerry Saxby-Junna szerezte meg. Claudia Iovan a 11. helyen ért célba, Norica Câmpeant kizárták. Urbanikné Rosza Mária a 22., Szebenszky Anikó a 28. helyen végzett, míg Pesti Mónika feladta a versenyt. A gyôztes nem túl jó idôeredményébôl (1:30:50 óra) kiderül, hogy a nagy meleg rányomta bélyegét a színvonalra.

Marion Jones hiányában az elsô számú esélyesnek kikiáltott Inger Miller lett a nôi 200 méter bajnoka, s szinte hihetetlennek tûnik, hogy ez a sportolónô elsô jelentôs gyôzelme. Eredménye (21,77 mp) annál kiválóbb, mivel 3-4 méteres elônye semmi kétséget nem hagyott afelôl, hogy ki itt a jobb, szinte fél másodpercet rávert a második helyezett jamaicai Beverly McDonaldra, aki 22,22 mp-cel végzett. A bronzérmet szintén jamaicai futónô, Merlene Frazer szerezte meg 22,26 mp-cel, célfotóval elôzve meg az azonos idôt futó német Andrea Philippet.

Maurice Greene az elsô atléta, aki két aranyérmet is szerzett a sevillai világbajnokságon. A nagy meglepetés azonban az indulás elôtt érte a nézôket, amikor kiderült, hogy Frankie Fredericks nem indul a döntôben. A namíbiai futó a 100 méter negyeddöntôiben sem állt rajthoz, ám a 200 méteren visszatért és kiharcolta a döntôben való részvételt. Sajnos a rajtnál azonban ezúttal sem volt ott, ugyanis térdszalagsérülést szenvedett. Ilyen körülmények között Greene legnagyobb ellenfelének az elôdöntôben óriási idôt futó nigériai Francis Obikwelu ígérkezett. Obikwelu azonban nem bírta az esélyesség terhét, és "csupán" 20,11 mp-cet ért el, ami így is elég volt a bronzéremhez. Meglepetésre a brazil Claudinei Quirino da Silva szerezte meg az ezüstöt, kereken 20,00 mp-cel. Greene ideje 19,90 mp, gyengébb Obikwelu elôdöntôben elért 19,83 mp- énél, ám a nagy atléták egyik ismérve az, hogy akkor képesek igazán teljesíteni, amikor szükség van rá.

Stéphane Diagana, a szám francia világbajnoka, nem tudta megvédeni címét, noha a selejtezô futamok alapján úgy tûnt véget ért a hosszan elhúzódó gyengébb formája. A célegyenesbe forduláskor még ô vezetett, ám a hajrában többen is alaposan feljöttek rá. Aki a legjobban bírta az utolsó 100 métert, s ezzel megnyerte az aranyérmet, az óriási meglepetésre az olasz Fabrizio Mori, akire nem valószínû, hogy valaki a verseny elôtt fogadott volna. Eredménye 47,72 mp. Diaganában még volt annyi, hogy célfotóval megtartsa a 2. helyet, míg harmadiknak 48,13 mp-cel a svájci Marcel Schelbert futott be, ami csak 1 századmásodperccel gyengébb, mint Diagana 48,12-es ideje.

Az egyik legizgalmasabb versenyt hozta a férfi távolugrás ezen az atlétika világbajnokságon. Nem kevesebb, mint hét döntôsnek sikerült a 8 méter fölötti eredmény, ugyanakkor többször került sor az éllovas váltására. A közönség zajosan szurkolt a házigazdákat képviselô Yago Lamelának, aki ezüstéremmel hálálta meg a bizalmat, 840 cm-es ugrással, s bár idôlegesen az élen is állt, a kubai Ivan Pedrosót azonban nem tudta legyôzni. Pedroso 856 cm-t ért el a harmadik ugrásával, aztán utolsó három kísérletérôl — valószínûleg sérülésveszély miatt — lemondott, de senki nem tudott nála többet teljesíteni. A bronzérmet a szlovén Gregor Cankar szerezte meg 836 cm-rel.

Az új típusú gerelyek bevezetése óta csökkentek a mért távolságok, így a nôi döntôben elért eredmények nagyon jóknak mondhatók. A számban megszületett - a nôi hármasugrás után - a második görög aranyérem, Mirela Manjani-Tszelili révén, aki 67,09 méterre hajította gerelyt. A veterán orosz Tatjána Sikolenko az ötödik kísérletével jött fel a második helyre, 66,37 méterrel, míg a bronzérmet a norvég Trine Hattestad szerezte meg, 66,06-tal. Felicia Tilea-Moldovan 59,24 méterrel a 11. helyen végzett.

A szám elôfutamaiban nyújtott teljesítmények izgalmas döntôt ígértek, s a várt csata be is következett. Az amerikai sprinterek remek teljesítményeinek sorába illeszkedve, a második fiatalságát élô Gail Devers diadalmaskodott ebben a küzdelemben, 12,37 mp-cel. A fiatal generációt képviselô nigériai Glory Alozie szerezte meg az ezüstérmet 12,44 mp-cel, míg a bronz a szintén veterán svéd Ludmila Engquist nyakába került (12,48 mp), akinek eredménye annál figyelemre méltóbb, mivel az idén áprilisában mellrákkal mûtötték. Az érmes reményekkel érkezô kazah Olga Sisiginának meg kellett elégednie a 4. hellyel (12,51 mp).

Mint várható volt, a számot az afrikai futók uralták. Esélyesként a három-három futót is felvonultató marokkóiak és kenyaiak indultak. 3000 méternél két marokkói, két kenyai és egy ex-marokkói, belga színekben futó versenyzô maradtak az élen. Egy körrel a befejezés elôtt úgy tûnt, hogy a marokkóiak lerázzák a két kenyait, s a célegyenesbe érésnél is még nagy elônyük volt. Az egyik kenyai azonban, Benjamin Limo, nagy hajrába kezdett, s a második helyre sikerült befutnia. A marokkói Szalah Isszut azoban nem sikerült beérnie, aki remek idôvel (12:58,13 perc) jutott az aranyérem birtokába. A bronzot - meglepetésre - a Belgiumot képviselô Mohamed Murhit szerezte meg.

Már vasárnap reggel rendezték a nôk leghosszabb távú futóversenyét, a maratont. Hatalmas meglepetésre, a nemzetközi porondon teljesen ismeretlen észak-koreai versenyzônô, Szong-Ok Jong szerezte meg az aranyérmet, 2:26:59 órás teljesítménnyel. Tizenegy másodperces hátránnyal szintén egy ázsiai versenyzônô, a japán Ari Icsihasi futott be a második helyen, míg a román Lidia Simon 2:27:50 órás eredménye a bronzéremre volt elegendô.

Amatôr ökölvívó-vb

A házigazda amerikaiak számára teljes sikerrel zárult a 10. amatôr ökölvívó- világbajnokság Houstonban, mivel a 48 és a 91 kiló után 57 kilóban Ricardo Juarez, 81 kilóban pedig Michael Simms révén szereztek újabb aranyérmet. Ezzel az Egyesült Ællamok csapata szerezte a legtöbb világbajnoki címet - jelentették szombaton a hírügynökségek.

A 12 aranyérembôl kettô-kettô jutott Kuba, Románia és Üzbegisztán csapatának, Kazahsztán és Törökország egy-egy elsô helyet könyvelhetett el.

A közép-európai idô szerint szombat hajnalban zajló döntôkben a legkönnyebbb dolga a román Marian Simionnak volt, aki a kubai Jorge Gutierrez visszalépése után mérkôzés nélkül lett aranyérmes.

A kubaiak magyar idô szerint péntekre virradóra döntöttek a visszalépés mellett, mivel a kétszeres olimpiai bajnok nehézsúlyú Savont diszkvalifikálták, aki kétszeri felszólításra sem lépett szorítóba a fináléban, mert éppen társaival tüntetett a bíráskodás ellen. A kubai delegáció már meg sem várta a finálé második napját, hazautazott.

Botrány gyûrûzött 67 kilogrammosok döntôjében is, ahol pontozással az orosz Gajdalov nyert a kubai Hernandez ellen, de a kubaiak óvtak az orosz szabálytalan felszerelése miatt, így Hernandez lett a világbajnok. A Nemzetközi Amatôr Ökölvívó- szövetség (AIBA) úgy határozott, hogy a mérkôzésen pontozó négy bírót - a bolgárt, a mongolt, az észtet és az argentint - 2000 márciusáig vagy áprilisáig, a következô AIBA elnökségi ülésig felfüggeszti. Ugyanígy szankcionálta a nemzetközi szövetség a kubai csapat vezetôedzôjének, Alcides Sagarrának és csapatvezetôjének, Jose Barrientosnak a visszalépést "eredményezô" döntését.

48 kg: Viloria (amerikai)-Romero (kubai) 9-2

51 kg: Jumadilov (kazah)-Narvaez(argentin) 6-4

54 kg: Crinu (román)-Dzsamaludinov (orosz) 4-0

57 kg: Juarez (amerikai)-Turgunov (üzbég) 13-2

60 kg: Kindelan (kubai)-Sztyepanov (orosz) 10-3

63.5 kg: Abdullaev (üzbég)-Blain (francia) 11-6

67 kg: Gajdalov (orosz)-Hernandez (kubai) 5-3, óvás után a kubai az aranyérmes

71 kg: Simion (román)-Gutierrez (kubai) mérkôzés nélkül

75 kg: Hajdarov (üzbég)-Diaconu (román) 6-1

81 kg: Simms (amerikai)-Dovi (francia) 3-3 (33-26)

91 kg: Bennett (amerikai)-Savón (kubai), mérkôzés nélkül

—91 kg: Samil (török)-Dildabekov (kazah) 4-4 (26-16)

Éremtáblázat (6 ország osztozott az aranyakon): arany ezüst bronz összes

Románia 2 1 5 8

Kuba 2 3 1 6

Oroszország 0 3 3 6

USA 4 0 0 4

Üzbegisztán 2 2 0 4

Franciaország 0 2 1 3

Törökország 1 0 2 3

...10. Kazahsztán 1 0 1 2

A múlt héten tért haza Zalaegerszegrôl az Elektromaros nôi tekecsapata, amely részt vett a magyar városban megrendezett, a Göcsej-kupáért kiírt nemzetközi versenyen. A viadalon öt ország (Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Románia és természetesen Magyarország) képviselôi vettek részt.

A vetélkedôt négy fôs csapatoknak szervezték, a vásárhelyiek két gárdát indítottak. Az Elektromaros A együttese (Dan Monica, Duka Tilda, Sopterean Daniela, Baciu Doina) végül a második helyet szerezte meg, miután az azonos pontszámmal (1669 fa) rendelkezô házigazda ZTE-ZÁÉV együttesének három ponttal jobb eredménye volt tarolásban. A harmadik, 1628 fával, az Elekromaros B csapata (Airizer Emese, Balogh Erika, Sopterean Carmen, Cismas Stanca) lett.

Az egyéni versenyben szintén jól szerepeltek a vásárhelyi lányok. A pályák közt mutatkozó eltérések miatt külön díjazták az 1-2., illetve a 3-4. pályán gurító versenyzôket. Az 1-2. pályán Duka Tilda 439 fával lett elsô, míg a 3-4. pályán Airizer Emese 441 fával a második helyet érdemelte ki. Ugyanitt Baciu Doina 3. lett.

Különdíjban részesült Airizer Emese, mint a 3-4. pálya legjobb tarolója, 295 fával.

A díjakat — kupák, emlékplakettek, tárgynyeremények — Zalaegerszeg polgármestere adta át, miután köszöntôjében külön üdvözölte Marosvásárhely mint testvérváros képviselôit, akik jelenlétükkel emelték a verseny rangját és színvonalát.

A kiszállás költségeit — a szállításon kívül — kölcsönösségi alapon a házigazdák állták. A szállítást a polgármesteri hivatal támogatásával sikerült biztosítani.

A kosárlabda A-osztály négy résztvevôje elôkészületi turnén vett részt a marosvásárhelyi sportcsarnokban. A házigazda Herlitz-Mobex másodjára rendezi meg ezt a turnét, melynek trófeáját tavaly el is hódította. Sajnos, az idén nemcsak hogy nem sikerült nyerniük, de a kosárlabda számos rajongójának játékukkal is csalódást okoztak. A bajnoki idény célkitûzése, hogy bekerüljenek az elsô nyolc csapat közé, ilyen körülmények között egyre nehezebb feladatnak tûnik. Reméljük, hogy Takács Károly edzô és tanítványai a bajnokság megkezdéséig megtalálják azt a mágikus formulát, amellyel javítani lehet játékukon. Az új szerb idegenlégiós, Goran Kosanin beilleszkedése a csapatba nehéz feladatnak tûnik, hisz ezen a turnén még nagyon látszott az összeszokás hiánya. Ugyancsak megoldásra vár a pályán való mozgás, amellyel a labda nélküli játékosok szabaddá tehetik magukat. Többször elôfordult ugyanis olyan eset, hogy a labdát birtokló csapattagnak nem volt kinek passzolnia. Nem utolsósorban az erônlétre sem árt odafigyelni, mert a mérkôzések vége felé sokszor nehezen bírták a fiúk szuflával, másként ugyanis nem magyarázható a néha bosszantó lassú reakcióidô.

A turnén egyébként a következô eredmények születtek: péntek: Nagyszebeni CSU-Petrom — Kolozsvári U Carbochim 68-76 (31-45); Herlitz-Mobex — Aradi West Petrom 85-76 (33-35), szombat: Nagyszeben — Arad 73-58 (37-28), Herlitz- Mobex — Kolozsvár 48-64 (22-23), vasárnap: Arad — Kolozsvár 62-69 (34-27), Herlitz-Mobex — Nagyszeben 81-90 (34-37).

A végsô állás: 1. U Carbochim Kolozsvár 6 p. 2. CSU Petrom Nagyszeben 5 p. 3. Herlitz-Mobex 4 p. 4. West Petrom Arad 3 p.

A turné szervezôi egykori marosvásárhelyi kosárlabdázókról elnevezett serlegeket osztottak ki a résztvevôknek. Az Elek Márton fairplay-kupát az aradi csapat nyerte, a legtechnikásabb játékosnak kijáró Borbély Attila-kupát a szebeni Alecu kapta, a legjobb védôjátékost kitüntetô Marosi Pál-kupát a kolozsvári Tenter érdemelte ki, míg a legtöbb pontot szerzô játékost díjazó Eördögh Mihály-kupát az aradi Marianovics vehette kézbe 71 pontos teljesítménnyel. A három mérkôzésen a vásárhelyiek legjobb pontszerzôi: Ilic 58 p., Viciu 54 p., Kosanin 32 p.

Labdarúgás, B-osztály, II. csoport, 5. forduló

Ligeti pálya, 3500 nézô

ASA: Farkas, Porav (80 p. Gábor), Miclea D., Zsigmond, Moldovan, Lup, Török, Rosca, Dumitrascu (73 p. Luca), Cioloboc (66 p. Kovács) és Miclea F.

Edzôk: George Ciorceri és Eugen Voda

Poli: Frunza, Mihai S. (46 p. Tataru), Ivan, Dancia, Nagy, Mioc, Miculescu (75 p. Streltov), Bota, Sasu, Stoican (53 p. Militaru) és Florescu.

Edzôk: Emerich Dembrovski és Petre Vlatanescu

Játékvezetô: Constatin Vadana (Piatra Neamt)

Partjelzôk: George Mihalache (Buzau), Mihai Sandu (Buzau)

Megfigyelô: Dan Ionescu (Bukarest)

Gólszerszôk: Miclea F. (20. és 45.), Cioloboc (47.), illetve Florescu (65.).

Sárga lap: 43. p. Miclea D.

Piros lap: 58. p. Miclea D.

8. perc: Zsigmond vette át jól a pöttyöst, majd kicselezett egy védôt és a kapura lôtt. A temesvári hálóôr elsô ízben kiöklözte a labdát, majd Moldovan szabálytalankodott ellene.

11. perc: Egy szögletrúgás következtében Zsigmond csavart jól kapura, de Frunza hárította.

15. perc: Cioloboc 21 m-es szabadrúgása veszélyeztette a vendégek kapuját, de az eredmény nem változott.

20. perc: Miclea Florint szöktették, aki jól vette át a labdát, majd 23 m-rôl a kifutó hálóôr fölött, az üres kapuba emelt: 1-0.

28. perc: Egy hazai beadást a temesvári Iván saját kapuja felé továbbított, de a kapufa megmentette az öngóltól.

45. perc: Lup hozta helyzetbe Roscát, de ez nem próbálkozott, inkább Ciolobocot szöktette, aki 12 m- rôl Frunza hálójába bombázott: 2-0.

47. perc: Dâmbean beadását Miclea Florin az üres kapuba lôtte: 3-0.

65. perc: Néhány sikertelen kísérlet után Florescu vette át a vásárhelyi büntetôterület környékén a labdát és 18 m-es lövését Farkas képtelen volt hárítani: 3-1.

Eredményesnek nevezhetô a vásárhelyi csapat szombati játéka. A múlt fordulóban, Nagyváradon elért sikerük után várható volt a temesváriak elleni gyôzelem, de ezért újra bizonyítani kellett.

Szerencsére a dolgok mindvégig kedvezôen alakultak, és annak ellenére, hogy csak tíz helyi játékost számolhattunk a találkozó végén — mivel Miclea Dariust kiállították — az ASA mindvégig állta a sarat.

A Politechnica nem igazolta hírnevét és így ama próbálkozása, hogy visszakerüljön az elsô osztályba, egyelôre csak álomnak tûnik.

Az ASA-ból kiemelendô Farkas Loránd és Miclea Florin szereplése. Elôbbi remekül védett, nemcsak a Poli ellen, hanem Nagyváradon is, míg utóbbi bizonyítani tudta azt, hogy rá is bármikor lehet számítani.

A következô fordulóban a katonacsapat Câmpulungra látogat, de elôtte szerdán a dicsôszentmártoniaknál is megfordulnak, mivel itt a Chimica ellenfeleként kupamérkôzést játszanak.

George Ciorceri (ASA): — Annak ellenére, hogy nyertünk, nem vagyok teljesen megelégedve csapatommal. Nagyváradon jobbak voltunk. Ezenkívül hiányzik még néhány alapvetô dolog ahhoz, hogy minden jól menjen. Néhány játékosunk még mindig sérült és emellett a vásárhelyi pálya minôsége sok kívánnivalót hagy maga után.

A kellemes meglepetést Miclea Florin szereplése jelenti számomra, aki az edzéseken nemigen bizonyított, ennek ellenére ma (sz.m.: szombaton) mégis rúgott két gólt.

A Poli egy jó csapat, de Temesváron sem gondtalan az élet.

A következô fordulóban mindent megteszünk majd annak érdekében, hogy Câmpulungon jól szerepeljünk.

Petre Vlatanescu, a Poli másodedzôje: — Sajnos, csapatunk tagjai Vásárhelyen sem tudták igazolni, hogy ôk játékosok. Nagyon gyengén játszottunk.

Dicsôszentmártoni Chimica — Vajdahunyadi Corvinul 2-1

Gyulafehérvári Apulum — Nagyváradi Bihar FC 4-1

Kolozsvári U — Szatmárnémeti Olimpia 2-0

Temesvári UM — Nagyszebeni Inter 3-0

Râmnicu Vâlcea-i Flacara — Aradi UT 0-1

Motrui Minerul — Medgyesi Gaz metan 0-1

Craiovai Electro — Câmpulungi ARO 1-0

T. Severini Drobeta — Petrozsényi Jiul 3-0

mivel a Zsil-völgyi csapat sztrájk miatt nem jelent meg a találkozón.

1. Marosvásárhely 5 3 1 1 9-4 10 p.

2. Câmpulung 5 3 1 1 8-3 10

3. Vajdahunyad 5 3 1 1 8-5 10

4. Medgyes 5 3 1 1 7-4 10

5. Craiova 5 3 0 2 11-7 9

6. Arad 5 3 0 2 9-6 9

7. Nagyszeben 5 3 0 2 8-5 9

8. T. Severin 5 3 0 2 8-5 9

9. Gyulafehérvár 5 3 0 2 10-8 9

10. UMT 5 2 2 1 10-8 8

11. Dicsôszentmárton 5 2 1 2 6-10 7

12. Kolozsvár 5 2 0 3 7-10 6

13. Nagyvárad 5 2 0 3 7-11 6

14. Petrozsény 5 2 0 3 3-8 6

15. Poli 5 1 2 2 8-10 5

16. Motru 5 1 1 3 5-9 4

17. Szatmárnémeti 5 0 2 3 2-6 2

18. Râmnicu Vâlcea 5 0 0 5 1-7 0

Câmpulungi ARO — Marosvásárhelyi ASA

Arati UT — Dicsôszentmártoni Chimica

Medgyesi Gaz metan — Râmnicu Vâlcea-i Flacara

Szatmárnémeti Olimpia — Motrui Minerul

Vajdahunyadi Corvinul — Temesvári UM

Petrozsényi Jiul — Craiovai Electro

Nagyszebeni Inter — T. Severin-i Drobeta

Temesvári Poli — Gyulafehérvári Apulum

Nagyváradi Bihar FC — Kolozsvári U