A képviselôház szerdán 198 szavazattal, hat ellenszavazattal és egy tartózkodással elfogadta az államosított lakások törvényét. Az ellenszavazatok a függetlenektôl származtak, az ellenzék pedig hiányzott.

Lévén, hogy kétharmados törvényrôl van szó, az elfogadásához szükséges szavazatszámot csakis úgy lehetett összehozni, hogy Stoica, Remes és Berceanu miniszterek is szavaztak mint képviselôk.

Az RTDP, az NRP és az RNEP képviselôi szerdán sajtóértekezleten fejezték ki elégedetlenségüket amiatt, ahogy a törvény elfogadása történt.

Mindhárom párt bírálta a hatalom reprezentánsainak szerintük a házszabályt és alkotmányt megszegô magatartását. Felrótták azt is, hogy a törvényt a kellô létszám hiányában fogadták el, amiért kontesztálni fognak az alkotmánybíróságnál. Legfôbb kifogásuk az volt, hogy a visszajuttatásokat nem méretezték az ország gazdasági helyzetéhez.

A szociális felelôtlenség törvényének titulálva a dokumentumot, az RTDP képviselôje kijelentette, hogy ez újabb visszaéléseket fog szülni, mivel jóhiszemû személyeket is érinteni fog.

RMDSZ sajtóértekezlet

Tegnap sajtóértekezletre került sor a szövetseg bukaresti székházában, melyen részt vett Markó Béla elnök, Verestóy Attila frakcióvezetô, Borbély László államtitkár és Demeter János, a kormány fôtitkár-helyettese.

Bevezetôjében Markó Béla ismertette az államosított vagy elkobzott ingatlanok jogállásáról szóló törvénytervezet vitájának legutóbbi fejleményeit, azt, hogy a 8. cikkely módosításával megnyílt a lehetôség az egyházi ingatlanok helyzetének szabályozására is.

Az RMDSZ elnöke beszámolt arról, hogy a kormány az RMDSZ kezdeményezésére döntott arról, hogy a személyi jövedelemadó törvénye alapján ne legyenek megadózva a nyugdíjak és a mezôgazdasági tevékenységbôl szerzett jövedelmek.

Az ôszi parlamenti ülésszakkal kapcsolatban az RMDSZ elmondta, hogy szükségesnek látja, hogy a koalíció pártjai egyeztessék a törvényhozási prioritásaikat. Markó Béla szerint a rendszeres egyeztetések hiánya mûködési nehézségeket oközött, ezért szükség van arra is, hogy ezután a koalíció vezetôi gyakrabban találkozzanak, természetesen anélkül, hogy beavatkoznának a kormány mûködésébe.

Verestóy Attila szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ számára az a fontos, hogy teljesítse a kormányprogramban foglalt közös célkitûzéseket, és nem az, hogy kampányoljon egy évvel a választások elôtt. A koalíciós pártok mandátuma 4 év törvényhozási és kormányzati munkára szól, nem 1 év elôkészületre, 2 év munkára és 1 év kampányra — mondta az RMDSZ szenátusi frakcióvezetôje.

Borbély László államtitkár beszámolt arról, hogy az RMDSZ többrendbéli tárgyalásokat folytatott az illetékes tárcák képviselôivel a helyi tanácsok számára kiutalt fûtéspótlék kérdésében, tekintettel arra, hogy az önkományzatok költségvetése nem tudja biztosítani a különbséget a reális üzemanyagárak és a lakosság által fizetett összeg között. Például Hargita és Kovászna megyében nem évi négy, hanem legtöbb esetben évi hat hónapon át kell a fûtest biztosítani, ráadásul több helyen drágább, folyékony üzemanyaggal. Az RMDSZ államtitkára kifejezte azon reményét, hogy a kérdés megoldásra kerül a költségvetés módosítása során.

Borbély László üdvözli azt, hogy a kormány elfogadta az RMDSZ javaslatát a mezôgazdasági tevékenység támogatésárol. Ide tartozik az is, hogy felére csökkent a hozzáadott értékadó (TVA) egyes mezôgazdasági termékek (burgonya, cukorrépa stb.) esetében. A jelen gazdasági helyzetben szükség van a mezôgazdaság ilyen jellegû támogatására anélkül, hogy veszélyeztetnénk a Világbankkal kötött megállapodást — mondta az RMDSZ államtitkára, aki ezután röviden beszámolt arról, hogy szeptember 15-én kezdi el mûködését az Országos Lakásügynökség, mely hosszú lejáratú hiteleket fog folyosítani azoknak, akik lakást szeretnének építeni.

A Petrom megdrágította az üzemanyagokat annak nyomán, hogy a kôolaj ára az év elejétôl megduplázódott a nemzetközi piacon és a lej devalválódott — nyilatkozta Gabriel Nastase, a társaság szóvivôje.

A Petrom saját benzinkútjainál az alábbi árakat gyakorolja: 9.100 lej/liter a Super Plus benzin, 8.900 lej/liter a Premium, 8.500 lej/liter a Regular, 8.000 lej/liter a Normal benzin és 5.800 lej/liter a motorolaj. A Petrom valószínûleg szeptember 1-tôl újból megemeli a benzin árát, amennyiben a pénzügyminiszter növeli az üzemanyagok védôvámját, amint ezt a készenléti hitelmegállapodás aláírásakor vállalta a Nemzetközi Valutaalaphoz intézett kiegészítô levelében.

A tanulók és egyetemisták továbbra is vasúti és földalatti szállítási kedvezményeket élveznek — közölte szerdai közleményében a tanügyminiszter.

A tanügyminisztérium átutalta a Matrorex-nek és a vasútak országos társaságának a tartozást, pontosabban a 8 milliárd lejt, illetve a 43 milliárd lejt, ami az állami- és az akkreditált magánoktatásban tanuló diákoknak nyújtott 50 százalékos szállítási kedvezményt jelentette.

A szaktárcát továbbra is foglalkoztatja a tanúlóknak és fôiskolásoknak nyújtott szállítási kedvezmények kifizetése és az idevágó törvénykezések kifizetése.

Augusztus végéig, azaz a jövô keddig lehet még fizetni a régi 500 és 1.000 forintos bankjegyekkel — tájékoztatta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az MTI-t.

Június végén a még forgalomban lévô régi bankjegyek aránya 13 százalék volt, ami a bevonás idejére a jegybank szerint 10 százalék alá csökken. A régi 500 és 1.000 forintos bankjegyek kivonását követôen már csak az új bankjegycsalád hat címlete lesz forgalomban, ami jelentôsen egyszerûsíti a készpénzforgalmat.

A bevont 500 forintos bankjegyeket 2002 december 1-ig, míg az 1.000 forintosokat 2002. szeptember 1-ig lehet az MNB pénztáraiban becserélni.

A július végén bevont régi 5.000 forintos bankjegyeket még november 30-ig váltják át a jegybank pénztárai.

Az 50 filléres érmék szeptember 30-ig vannak forgalomban, és 2000 március végéig lehet átváltani azokat. A már bevont régi sárgaréz 100 forintos érmék átváltási határideje 2000 március vége.

Európa boldogabbik, nyugati felében az autonómiák, a Vajdaságban most létrehozott Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanácshoz hasonló szervezetek teljesen bevett részei a mindannapoknak — jelentette ki Orbán Viktor magyar miniszterelnök, a Magyar Rádiónak adott szokásos szerda reggeli interjújában, reagálva a vajdasági magyarság és Magyarország elleni belgrádi vádakra.

A kormányfô felhívta a figyelmet: a szomszéd országok radikális, sovén erôi a kormánnyal szemben használnak fel néhány magyarországi megnyilatkozást, összmagyar programként tüntetve fel azokat.

— A MIÉP a tavalyi parlamenti választásokon öt százalékot szerzett és ellenzéki pozícióban van, ennyi a politikai befolyásolási képessége — fejtette ki ennek kapcsán.

Orbán Viktor elítélôen szólt azokról a hazai politikai erôkrôl is, akik álláspontja szerint partnerek ebben az összemosásban.

Magyarország hivatalos külpolitikáját a parlament által jóváhagyott és a polgárok által is támogatott kormányprogram határozza meg, amelyben nem szerepel semmifajta határmódosítás, nem szerepel semmifajta ellenséges szándék a szomszédokkal szemben - fogalmazott a kormányfô.

A miniszterelnök nem tartja szükségesnek a kemény elhatárolódást a MIÉP határrevíziós törekvéseitôl, véleménye szerint ugyanis a kormánynak komoly, jelentôs kérdésekkel kell foglalkoznia, márpedig sem a határmódosítás, sem a MIÉP-pel kapcsolatos kérdések nem tartoznak ebbe a körbe.

Csurka István ENSZ felügyeletet szorgalmaz

A Vajdaság kapcsán megismételte korábbi álláspontját, miszerint a többségében magyarlakta területeket ENSZ-felügyelet alá kell helyezni, és népszavazást kell tartani a régió hovatartozásáról.

A pártelnök szerint a szerbek Budapestet és a magyar társadalmat szondázzák azzal, hogy támadást indítottak — az álláspontja szerint korántsem a teljes magyarságot reprezentáló, radikálisnak nem nevezhetô, vérszegény szervezet — a Vajdasági Magyar Tanács ellen.

— A kormánynak és a társadalomnak egyöntetûen ki kell nyilvánítania, hogy nem hagyja a délvidéket, ellenkezô esetben az ottani magyarokra kiûzetés vár — fejtette ki a MIÉP elnöke. Csurka István úgy látja: sem elhatárolódásnak, sem melléállásnak nem nevezhetô Orbán Viktor miniszterelnök fentebb idézett szerdai rádiós interjújában elhangzott mondat, amely szerint sem a határmódosítás, sem a MIÉP-pel összefüggô kérdések nem olyan komolyak, hogy a kormány foglalkozzon velük.

— Mint elhatárolódás is sokkal szelidebb, mint amit az MSZP-tôl és az SZDSZ-tôl kapok — fogalmazta meg a pártelnök.

Szerdai belgrádi lapértesülés szerint a szerb kormánypártok megállapodtak az idô elôtti helyhatósági választások esetleges kiírásáról.

A Blic címû napilap a koalíció gerincét alkotó baloldali pártszövetség (a Slobodan Milosevic vezette Szerbiai Szocialista Párt és az államfô felesége, Mirjana Markovic nevével fémjelzett Jugoszláv Egyesült Baloldal) vezetésétôl úgy értesült, hogy a helyhatósági választásokat két hónap múlva tartanák Szerbiában.

A kormánypártok elôzôleg megpróbálnak megegyezni az ellenzékkel arról, hogy a nagyobbik jugoszláv köztársaságban minden szinten írjanak ki idô elôtti választásokat. Az ellenzéknek nyújtandó lehetséges engedményként a baloldali blokk támogatná a drákóian szigorú szerb sajtótörvény eltörlését.

Amennyiben a megegyezés létrejön, november 7-én tarthatnák az elôrehozott általános választásokat. A koszovói képviselôk helyét csak a szerbiai tartomány átmeneti ENSZ- igazgatásának lejárta után töltenék be. Megegyezés hiányában viszont csak helyhatósági választásokat írnának ki.

A Blic szerint a baloldali blokk arra számít, hogy általános választások esetén az ellenzéki pártok — a Vuk Draskovic vezette, ma is jelentôs parlamenti erôt képviselô Szerb Megújhodási Mozgalom, valamint a Szövetség a Változásokért elnevezésû parlamenten kívüli tömörülés és más pártok — összesen 80-90 mandátumot kapnának a 250 tagú törvényhozásban. A mandátumok többsége így a baloldali blokknak és a Vojislav Seselj vezette Szerb Radikális Pártnak (vagyis a jelenlegi kormánykoalíció pártjainak) jutna.

Szerbiában jövô ôsszel lennének esedékesek a helyhatósági, egy évvel késôbb pedig a parlamenti választások és az elnökválasztás — emlékeztetnek megfigyelôk.

A "Sanghaji ötök" találkozója

Az egykori szovjet—kínai határ térségének biztonsága volt a központi témája annak a találkozónak, amelyet a "sanghaji ötök" — Kazahsztán, Kirgizisztán, Kína, Oroszország és Tádzsikisztán — államfôi tartottak szerdán Biskekben.

A három éve kezdett regionális együttmûködésben részt vevô országok vezetôi nyilatkozatukban elkötelezték magukat az általuk képviselt államok területi épségének tiszteletben tartása és a kooperáció fejlesztése mellett. Vállalták, hogy szigorúan betartják a nukleáris fegyverek elterjedését akadályozó nemzetközi egyezményt, és elôsegítik, hogy erôsödjön az ENSZ-nek mint a béke és biztonság fenntartását szolgáló alapvetô szervezetnek a szerepe.

Véleményük szerint aggodalmat keltô az afganisztáni belháború.

A nyilatkozat leszögezi, hogy az öt állam szerint a világ a sokközpontúság felé halad, és ez elôsegíti a nemzetközi stabilitást.

Az utóbbi téma kiemelten szerepelt Borisz Jelcinnek a találkozón elmondott beszédében is. Az orosz államfô anélkül, hogy bármely államot konkrétan megnevezett volna, élesen elítélte azokat az országokat, amelyek "csak számukra elônyös világrendet" kívánnak létrehozni, és nem számolnak a sokközpontúság kialakulásának objektív tendenciájával.

A "sanghaji ötök" következô csúcstalálkozóját a jövô év májusában Dusanbéban, a tádzsik fôvárosban tartják.

Borisz Jelcin orosz és Csiang Cö-min kínai elnök szerdán nagyon nyílt, baráti légkörû, teljes egyetértésrôl és kölcsönös bizalomról tanúskodó külön megbeszélést is folytatott a kirgiz fôvárosban — közölte Szergej Prihogyko, az orosz elnöki hivatal vezetôjének helyettese.

Igor Ivanov orosz külügyminiszter közlése szerint a találkozó központi témája Oroszország és Kína nemzetközi téren gyakorolt stratégiai partnersége volt. Mint hangsúlyozta, erre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy kialakuljon a mindkét állam által kívánt "sokközpontú világ".

Borisz Jelcin és Csiang Cö-min egyetértett abban, hogy minden területen — a gazdaság, a kultúra és a katonai együttmûködés terén - fejleszteni kell a két ország kapcsolatait.

Az orosz államfô tájékoztatta partnerét a START-III-ról és a rakétaelhárító rendszereket szabályozó ABM szerzôdésrôl a közelmúltban folytatott orosz-amerikai konzultációkról. Egyetértettek abban, hogy az ABM- szerzôdés, amelyet az Egyesült Államok módosítani szeretne, a stratégiai stabilitás alapja.

A találkozón szó esett arról is, hogy Oroszország és Kína vezetôi a jövôben újabb, kötetlen megbeszéléseket tartanak.

Több bûnfészek is létezik a városban, ezek közül az egyik a Hóvirág, Govora és a Harcsa utca által behatárolt, vasút melletti kis park és környéke. Az ottlakók már évek óta tehetetlenül figyelik, ahogy ebben a kis zöldövezetben szétszednek lopott kerékpárt, de hurcoltak már ide ittas állapotban levô idôs embert, akit mindenétôl megfosztottak és itt égetik el az eltulajdonított rézhuzal mûanyagburkolatát is. Nemcsak a park, de a Poklos-patak is szemétteleppé vált. Legutóbb valakik zsákba tett állati tetemeket dobtak a vasúti híd alá, ami leírhatatlan bûzt áraszt a környéken. A lakosok egy nyugdíjast fogadtak fel, aki lekaszálja a töltésen a füvet, igyekeznek rendet teremteni, de mindhiába. Ezért fordultak a Népújsághoz. Az itt kialakult állapotot csak több illetékes szerv összefogásával lehetne felszámolni. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal közterületkezelô igazgatósága gondozásba kellene vegye ezt a kis zöld foltot, miután (talán) a Salubriservesek kitakarítják a hulladékot. A vízügyi igazgatóságtól pedig gyakrabban kellene ellenôrizzék, ki szennyezi a medert. A lakók kívánsága, hogy a rendôrség éjszakai járôrei is ejtsék útba ezt a helyet. Így talán felfedhetnék kik azok, akik ebben "Bermuda- háromszögben" (általában az éj leple alatt) szemetet hoznak ide, s lopott tárgyakon osztoznak, mert mindeddig ez talány.

Egy felhôtlen nyári napon több kirándulócsoport bámészkodott a város fôterén. Az arra járó helybéliek megint csak nem értették, mi van ott bámulni való, hiszen ôk naponta többször is megfordulnak a paloták meg a hivatalok között, mégsem találnak semmit csodásnak vagy fényképezésre méltónak.

Az pedig végképp mulatságos, amint egyszer csak mindenki a toronyra figyel, tekergeti a nyakát, és el van ragadtatva ettôl az embert és nyakat próbáló mutatványtól.

De a helybéliek arról híresek, hogy nem fizetnek, nem sietnek, és nem csodálkoznak.

Egy vásáros ember is arra járván, nem állotta meg, hogy meg ne szólítsa a bámészkodók egyikét–másikát: mi van, mi történt. Csak nem valami baleset?

Hanem azoknak kisebb dolguk is nagyobb volt éppen egy átalvetôs falusinak válaszolgatni. Nézték kitartón a tornyot, és fényképezôdtek ádázul, mintha életük utolsó órája közeledne.

Azonban a vásáros sem érte be ennyivel. Addig s addig kérdezôsködött, míg emberére nem akadt egy tôsgyökeres marosvásárhelyi polgár személyében.

No, az rögtön felvilágosította. – Itt az van, bácsi – mondta sokat sejtetôen –, hogy a Városházán a toronyóra elütötte a delet.

Ekkor már az atyafi is megnézte magának a tornyot meg az órát, meg az összevissza futkosó kerge népséget, és levonta magában a következtetést.

El is battyogott onnan azonmód, mert háromkor ment a vonata, aztán még vásárolnia is kellett ezt-azt. Cigarettát, pálinkát, szebeni szalámit.

Nem értek egyet azzal az értékeléssel, amivel a Népújság az 1999. augusztus 18-i számában a Hol maradnak az amerikaiak? címû cikkben a szerzô illeti a Polgármesteri Hivatal nem kis munkával járó vállalkozását, hogy nem igazán diplomatikus úton felvette a kapcsolatot az amerikai nagykövettel, James Rosapepe úrral és csacska módon eljárva egy gyorsjegyzéket nyújtott át excellenciájának, naivan várva, hogy ez a fogás valamit is megoldjon a külföldi beruházások terén.

Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy bár a mai diplomáciában közvetlenebb a légkör, azért megalapozatlanul, komoly gazdasági kapcsolattal kiépített háttér nélkül, legyen az akár az említett jegyzékben felsorolt vállalatokkal, nem bárki fia-lánya keresheti meg a nagykövetet és eszközölhet ki egy találkozást.

A reformok és a stabilizációs erôfeszítések évei után a gyors és fájdalommentes átalakulás reményének helyébe a gazdasági hanyatlás és az egyre növekvô kiábrándultság lépett. Sajnos ennek a folyamatnak a vetületével a nyugati befektetések tekintetében is le kell számolnunk korábbi illúzióinkkal. Elismerem, a befektetôk óvatossága a privatizáció felemás menete mellett elsôsorban a szükséges infrastruktúra és esetenként a szakképzett munkaerô hiányának volt tulajdonítható. De amíg a privatizáció lehetôsége néhány évvel ezelôtt, számos ok miatt, csupán szópuffogtatásnak és náhány megszállott vesszôparipájának számított, ma már a külföldi beruházás a mi városunkban is valósággá vált. Tôkeerôs befektetések eredményeként magánkézbe került az Azomures Rt., az Armedica Rt., a Matricon Rt., az Electromures Rt., illetve beruházásokat eszközöltek ki a McDonald's és Shell cégek. Az utóbbi két beruházás a polgármesteri hivatal konkrét hozzájárulásával történt, és folyamatban vannak újabb társberuházási szerzôdések kivitelezései az említett két céggel.

Ugyanakkor hangsúlyoznom kell és ebben igazat adok a cikk szerzôjének, nem lehet a szûkebb értelemben vett privatizációs politikától csodákat várni, ha ez rossz viszonyban van a gazdaság általános folyamatainak kormányzati befolyásolásaival. Vagyis, amikor eleinte megszülettek az elképzelések, mi több, törvényerejû rendeletek az adócsökkentésre és a külföldi beruházások némi ösztönzésére, ezeket a kedvezményeket az 1999-es költségvetési törvény egy csapásra felfüggesztette. Állítom továbbá, hogy a polgármesteri hivatalban éppen a szükséges átalakulások eredményeképppen alakult meg a Gazdasági tevékenységeket egybehangoló iroda, amely nemcsak közvetítô szerepet tölt be a belföldi és a külföldi beruházó partnerek között, hanem valamiféle úttörô, kísérleti szerepet is, és egy új felfogást képvisel a beruházási folyamatok ügyviteli és dokumentációs elôkészítésében. Ezen állítások kapcsán megemlíteném, hogy már több alkalommal üzleti tanácskozásra került sor a jegyzékben felsorolt ügyfelekkel, és az adott cégek vezetôségeivel szoros levelezô kapcsolatban vagyunk. Nemcsak az amerikai nagykövet úrnak adtuk át "naiv fogásként" a jegyzéket, hanem a tanácskozások és a levelezések keretében konkrét ajánlatokat tettünk a beruházási lehetôségeket és a területek jogi helyzetét illetôen, valamint gyors dokumentációs ügyintézést is vállaltunk.

Megragadom az alkalmat és ezúton még egyszer közlöm a Turisztikai és Gazdasági Tájékoztató Iroda címét, amely adatbázissal rendelkezik a kis- és középvállalatok, valamint a turisztikai érdekeltségû cégek gazdasági potenciáljairól. (Enescu u. 2. sz., tel. 161-437.) Az iroda fô tevékenysége a bel- és külföldi cégek gazdasági és turisztikai kapcsolatának elôkészítése, valamint az információszolgálat az elôbb említett területeken és kirándulások szervezése az érdekeltek kérésére. Rendelkezik ugyanakkor tájékoztató és irformáló anyagokkal a beruházási törvényeket és körülményeket illetôen.

Mindezeket figyelembe véve, a kritika nem teljes mértékben elfogadható.

Köztünk legyen mondva, ezeknek a beruházásoknak a vonzóvá tétele csapatmunka, amelyben a szakmai beállítottságú intézményeken kívül, mint az Állami Vagyonalap, a Kereskedelmi és Iparkamara, nekünk is: a polgármesteri hivatal stratégiai szakosztályának és a sajtónak együttmûködve az lenne a szerepe, hogy vonzóbbá tegyük magunkat a külföldi beruházók szemében.

Az 1999 évi 55-ös Kormányrendelet kimondja, hogy 18 éven aluliaknak nem szabad dohányárut vásárolni, és tiltják a rendezvények alkalmával a dohánytermékek reklámozását. Mondhatnánk ez már szinte Európa, pedig Románia néhány éve már aláírta a Gyermekek Jogairól Szóló Egyezményt, de a szabályozások eddig nem haladtak az Egyezménnyel összhangban. A tiltás az európai normáknak megfelelôen természetes, hiszen a diáknak joga, hogy ne legyen kitéve mások által elôidézett egészségkárosító hatásoknak és erre irányuló kezdeményezéseknek. Az Európai Unió országaiban nemcsak, hogy cigarettát nem vásárolhatnak a kiskorúak, de dohányterméket sem lehet reklámozni (hiszen a reklám legkönnyebben a gyermekekre hat), és közterületeken a felnôtteknek is tilos a dohányzás. Mi pedig ehhez az Európához szeretnénk csatlakozni.

Azonban nem mennek ennyire egyszerûen a dolgok. Alighogy híre ment a kormány tervének, máris jöttek a reakciók: az Evenimentul zilei augusztus 19.-i száma tárgyalja a problémát, megkérdezve néhány kereskedôt és szülôt is. Sajnos a fiatalok megkérdezésére nem került sor, pedig az is európai gyakorlat, hogy a fiataloknak joga van véleményt nyilvánítani azon kérdésekben, amelyek érdeklik ôket, sôt a fiatal korcsoportot érintô kérdésekben ki is kell kérni a véleményüket. Nem így nálunk (vajon a kormány ezt tette-e, mielôtt meghozta volna a rendeletet?). A hozzászólók nagy része azon a véleményen van, hogy ez a törvény is csak néhány napig okoz káoszt a rendszerben (mert ugye minden változás problémával és tiltakozással jár), aztán megy minden a régiben. Bár mindenki elismerte, hogy ez európai norma, többen mondogatták: "azért vannak a törvények, hogy legyen mit megszegni". Ennél is szomorúbb, hogy többen felháborodásukat azzal magyarázzák, hogy ezentúl nem tudják elküldeni a gyereküket, hogy cigarettát vásároljon nekik.

Sajnos az újságcikk is sokkal inkább a Vasile-kabinet újabb magánszektort megszorító intézkedéseként fogja fel a rendeletet, folyamatosan megkérdôjelezve annak jogosságát. Pedig, hát civil kurázsi hiányában a sajtó szerepe lenne az európai normák köztudatba való beépítése. Politikusaink mit sem foglalkoznak ezekkel a dolgokkal, pedig hát gyerekük nekik is van (gondolom, sokan cigarettáznak is).

Ez a civil kultúra nálunk: megyünk Európába, de maradjon minden a régiben. Pedig a jog önmagában nem tudja megváltoztatni életünket, de ha társadalmi támogatottság, civil kurázsi van mellette, akkor sok pozitív hatást tud kiváltani. Sokan gondolják még ma is, hogy a gyerek a saját tulajdonuk, azt tehetnek az kegészségével, amit akarnak. Az iskolában tilos a dohányzás, de legtöbb helyen csak a diákoknak (az már mellékes, hogy a passzív dohányzás hasonlóan káros az egészségre). Vannak kivételek, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban nem dohányozhatnak a pedagógusok sem. Kíváncsi lennék, hogy az igazgató úr szimpátia hányadosa mennyit zuhant a tanárok körében.

Rendkívül európaian hangzik az is, hogy végre nem a gyerekeket büntetik, ha a törvény ellen vétenek, hanem azt, aki eladta nekik a dohányt. Úgy tûnik, hogy tudatosult törvényhozóinkban, hogy a gyerek ugyan jogképes, de nem cselekvôképes, így jogait és kötelességeit önmaga nem mindig képes érvényesíteni. Sajnos a felnôttek ezt még nem értik, így a gyerekeknek szükségük van intézményi képviseleti jogra, diákönkormányzatokra, ifjúsági érdekvédelmi szervezetekre (az oktatási törvény viszont errôl nem rendelkezik). Újra bebizonyosodott, hogy nálunk kevés a jog kinyilvánítása, a mások kötelezettségeit is meg kell határozni.

A megyei Mezôgazdasági Tanácsadó Hivatal szervezésében augusztus 20-21-e között a gazdasági ágazatban tevékenykedô szakemberek egy csoportja Debrecenbe látogatott, ahol megtekintették a Farmer Expo 99 szakkiállítást, amely Magyarország legjelentôsebb ilyen jellegû rendezvénye. A rendezvényen magyar, szlovák, román, osztrák és más európai országokbéli cégek mutatták be termékeiket. Az expó 17.000 négyzetkilométerén 354 cég állított ki.

A küldöttségben a hivatal szakemberei mellett helyet kaptak a megyei Mezôgazdasági Igazgatóság képviselôi, meghívott farmerek, míg az Országos Mezôgazdasági Tanácsadó Hivatal részérôl Galbeaza Corina vett részt. Ugyancsak megtisztelte a rendezvényt jelenlétével a román mezôgazdasági tárca veztôje, Andrei Muresan miniszter. A kiállításon mezôgazdasági gépek és berendezések mellett tenyészállatokat, szakkönyveket is bemutattak, ez utóbbiak közül több értékes munka került a hivatal birtokába. Személyes kapcsolatok is szövôdtek a kiállító cégek képviselôivel. Az itt zajlott megbeszélések során a megye szakemberei megismerkedtek a szakmai újdonságokkal, s tapasztalatukat megoszthatják a hazai mezôgazdászokkal is.

A hivatal a Semanatorul Alapítvánnyal együtt legközelebb Ausztriába szervez látogatást, szeptember 11-21-e között, melyen hét agrármérnök vesz részt.

A napokban zajlik — augusztus 23-27-e között — Kolozsváron az amerikai ACDI VOKA cég romániai reprezentációjának bemutatója, amely a sertéstenyésztôknek kínál segédanyagokat. A hivatal részérôl Szekeres Árpád és Csegezi András sertéstenyésztô agrármérnökök vannak jelen a rendezvényen.

Mozgalmas mindazok számára, akik állami avagy magán, világi, akár egyházi oktatási intézményben szeretnének tanulni az l999-2000-es iskolai, fôiskolai évben. Ez jellemzô Marosvásárhelyen, a Calepinus Idegennyelvû Népfôiskolán is, ahol, köztudottan több éve már, hogy négy idegen nyelvet sajátíthatnak el az érdeklôdôk. És ahol, képesített nyelvtanárok készítik fel a jelentkezôket a TOEFL és Cambridge valamint a a ZDaF-azaz Zäntriche Deutsch aus Fremdschprache- vizsgákra.

Milyen újdonságok várják a hallgatókat, mikor indulnak a tanfolyamok? — kérdeztük Fülöp Gézát, a népfôiskola irányítóját, tekintettel arra, hogy a beiratkozási idô vége felé járunk..

— Valóban, augusztus l5-e óta fogadjuk a jelentkezôket, és e hó 3l-jén zárul az idôszak. Túl sokan eddig nem iratkoztak be, ám, amint az elôzô években is történt, az utolsó száz méteren következik majd a ráhajtás. Különösebb változás nyelviskolánk mûködési programjában nem történik, de új dolgok azért lesznek. Idén is angol, francia, német és holland nyelvbôl készítjük fel a hallgatókat, hároméves tanulmányidô során. Azon nyelv esetében, amelyben erre igény mutatkozik, felkészítô tanfolyamot szervezünk a nyelvvizsgákra. Legközelebb szeptember l5-tôl indul egy hónapig tartó tanfolyam német nyelvbôl, a Goethe Intézet ZdaF-által szervezett vizsgájára. Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy ha adott az ehhez szükséges számú jelentkezô, mint tavaly is történt, itt, Marosvásárhelyen szervezik meg a nyelvvizsgát. Viszont túl sok jelentkezôt nem áll módunkban felvállalni. Ezért kell tehát igyekezni a beiratkozással!

— Mennyi tulajdonképpen, az érdeklôdôket nézve,az ideális létszám?

— 25-30 ahhoz, hogy városunkban szervezhessék meg a vizsgákat.

— És ha, történetesen, angol nyelvbôl lenne erre kívánalom?

— Úgy, egy évre szóló tanfolyamot szerveznének a TOEFL és a Cambridge-vizsgákra is. Az egyetlen újszerû változás az volna, ha akadna viszont a holland nyelv esetében is annyi érdeklôdô, hogy indíthatnának a haladók számára is tanfolyamot

— Eddig mintha nem így lett volna...

— Mindig csak egy évre szólt tényleg a tanfolyam. Most viszont lehetôség kínálkozik arra is, hogy városunkban tartózkodó holland pedagógus foglalkozhasson haladók esetében is jelentkezôkkel.

— Az említett négy nyelv közül melyik mutatkozott az évek során a legkeresettebbnek?

— Továbbra is az angol , bár szívesen jegyzem meg, hogy igen fontos és lényeges lenne a német és francia nyelv felé is érdeklôdéssel fordulni, hiszen Európában ôk a két legnagyobb nemzet és gazdasági szempontból is számottevô mindkettô. Ez eleve ösztönzôleg kellen hogy hasson az idegen nyelvek iránt vonzódók számára.

— Hogyan alakult az utóbbi években, a népfôiskolán tanulni vágyók száma? Gyarapodott-e? Csökkent-e? És, megítélése szerint miért?

— Fontosnak tartom mindenképpen hangsúlyozni, hogy bármely idegen nyelv megtanulása általában igen fontos és lényeges feltétele annak, hogy az ember érvényesülni tudjon. Különösen akkor, ha történetesen épp fiatalokról van szó! Ezzel együtt, sajnos, a jelenlegi gazdasági helyzet körülményei nagyon sok fiatalnak szegték kedvét ilyen szempontból is.

— Ennyire egyértelmûvé vált volna az elkedvetlenedés részükrôl?

— Igen! Sajnos, magukkal az idegennyelv-szakos tanárokkal beszélgetve tudtam meg, bizony kialakulóban már e viszonyulásmód a fiatalokban.

— Kérem, zárjuk beszélgetésünket, egy hozzávetôleges számbeliség jelzésével! Gondolok most az évek során tanulmányaikat itt befejezôkre például. Hisz a szeptemberben induló tanév a Calepinus mûködése óta immár a tizedik...

— Bizony, telik az idô! Azt viszont el kell mondjuk, az elsô két esztendôben csak egy-egy évet tartó angol tanfolyamot szerveztünk. Utána következett a francia és a német nyelv elsajátításának lehetôsége is, illetve három évre bôvítettük a tanulmányidôt. Évente kb. l00-l20 hallgató végez tehát. Az eltelt hét év alatt pedig körülbelül l000-en fejezték be tanulmányaikat a Calepinus Népfôiskolán.

Hamarosan milliárdokat fektetnek be Romániában az országot átszelô Arad—Déva—Gyulafehérvár—Segesvár— ;Brassó—Bukarest—Konstanca vasútvonalba, amely a páneurópai IV-es számú vasúti fôútvonal részét képezi. A teljes szakasz felújítási munkálatai mintegy 1,8-2 milliárd dollárt emésztenek majd fel, s a pénzt kizárólag külföldi beruházók biztosítják. Az elsô szakaszban a Brassó—Bukarest vonalat újítják fel 2003-ig. Az elôkészítô munkálatok már szepetember 1- jén elkezdôdnek.

A munka hatalmas volumene miatt az egész felújítás szakaszonként történik, valamennyi esetében versenytárgyalást írnak ki a kivitelezésre. A Brassó-Bukarest vonalat is négy kisebb résztávra bontották, az elsô kettôre a Közlekedésügyi Minisztériumnak sikerült 200 millió eurót kapni az Európai Befektetési Banktól. A célkitûzés szerint a felújított vasúti pályán a vonatok normális közlekedési sebessége 160 km/h lesz, maximális biztonság mellett. Mivel a munkálatok idején az egyik vonalat mindig lezárják, a menetrend megfelelô változtatásokon esik át. A szakminisztérium ígéreteket kapott a hitelezô banktól, hogy a maradék két résztáv felújításához is hozzájárulnak. A hitelek visszafizetése 15 éves lejárattal történik, az elsô öt évben nem kell semmit fizetni, s a kamat sem haladja meg a 6%-ot.

A japán kormány hitelhivatala (OECF) a Bukarest—Konstanca szakasz felújításához nyújt anyagi segítséget. Ennek a szakasznak a felújítása a következô lépés, s ehhez a japánok 205 millió dollárt biztosítanak, 20 éves lejáratú hitelben, 3-4%-os kamattal.

A munkálatokhoz szintén hozzájárul az Európai Unió egyik speciális ügynöksége, az ISPA, amely vissza nem térítendô összegekkel támogatja a kapcsolódó infrastrukturális és környezetvédelmi terveket.

A Brassó—Bukarest szakaszra négy versenytárgyalást írnak ki. Hat nagy nemzetközi vállalkozó fejezte ki érdeklôdését az elsô iránt. A pálya felújítása mellett az egész szakaszon radikális változáson mennek át az állomásépületek, új aluljárók épülnek, s nem felejtik ki a zöldövezetek létesítését sem. Az országot átszelô teljes vonal 3000 km hosszúságú.

Az 1989. December 22. út 1. szám alatt lakók már a kilencvenes évek elején a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz fordultak a kéréssel, tegyenek valamit, mert a közelükben lévô Kleopátra vendéglô nyárikertjében éjszakánként hangos a zene, nagy a zaj, s zavarják a lakókat. Az 1993. évi panaszokat az akkori alpolgármester, Calianu Gheorghe és Szatmári István, a községgazdálkodási osztály fônöke kezelte. Ôk megállapították, hogy a jelzett rendellenességek valósak, s felvették a kapcsolatot az egység vezetôségével, hogy tartsák be a nyitvatartási programot, este 10 és reggel 6 óra között legyen csend. Az akkori felelôsök felkérték a lakókat, hogy ha a vendéglô nem tartja be az elôírásokat, akkor ezt jelezzék a polgármesteri hivatalnál.

Idén, miután megnyitották a nyári kertet ismét zajtól lett elviselhetetlen a lakók élete. Májusban ezért a polgármesteri hivatal gazdasági egységek tevékenységét ellenôrzô osztályához fordultak. A beadványra egy választ kaptak Orbán Dezsô alpolgármester és Floristeanu Florin kereskedelmi ügyosztályvezetô aláírásával. A felelôs szerv ebben a válaszlevélben leszögezi: 1. A vendéglô a Constrimpex Kft. tulajdonát képezô helyiségben mûködik, s az összes engedély és jóváhagyás birtokában van. 2. Két zenészt foglalkoztat, akikkel civil szerzôdést kötöttek. 3. Átiratban kérték a Környezetvédelmi Hivatalt, hogy sürgôsen végezzék el a szükséges méréseket a zajártalom mérésére, s ha ez valóban létezik, akkor hozzák meg az intézkedéseket. S hozzátették, hogy mindaddig, amíg az említett rendellenességet ki nem küszöbölik, addig az egység az ellenôrzô szervek figyelmében áll. A választ májusban küldték ki.

Válasz ide, válasz oda, a zaj tovább tartott. Július 14-én a lakók képviselôi kihallgatáson voltak a polgármesternél, de hiába. A zaj — a lakók szerint — továbbra is estérôl estére megismétlôdik.

A vendéglôt üzemeltetô társaság adminisztrátora Ágoston Cristina, a fent jelzettekre elmondta, hogy náluk minden rendben folyik, igyekeznek civilizált kereskedelmet, kiszolgálást bonyolítani. Nem érti, milyen kifogás van a 80 férôhelyes teraszos vendéglô ellen, amikor 22 órakor elhallgat a zene. Ami tôlük telik, mindent megtesznek, hogy senkit se zavarjanak. Azaz egy dolgot nem tudnak megtenni, hogy az ittas állapotban lévô vendégek viselkedésébe beleszóljanak.

Keringôzve is lehet a fürdô utcáin (inkább: sétálóutcáján) járni, dúdolni például a Bob herceg dallamára Szabolcska Mihály paródiáját, hogy Szovátán hej van három sóstó, és mindenikben víz elég, a tóban úszkál sok bájos nôcske, s a férfi szíve majd’ elég: gömbölyû vállak, formás lábak keltenek forró, édes vágyat… Hát még, amit elrejt a tó, a bûvös-bájos Medve-tó!

Ady is járt itt. Szabadkômûves kollégája szívessége segítette, ámde arról nincs írás, hogy kis nôi csukákat is fogott volna a Medve- tóban, holott megmártotta magát benne.

Esténként a fürdô kis fôutcája korzóvá avanzsál ma is. Délelôtt és délben, estefelé a tömeg valósággal kifosztja a legfölsô (egykor állami, ma a Faget-cég tulajdonában levô) élelmiszerboltot, melynek fejlesztését, külsôleg legalábbis, nem tartja jövedelmezônek tulajdonosa, mert kirakata például még a ’89 elôtti.

Egyébként igazán nem panaszkodhat a fürdôzô, mert mégiscsak van bolt elég. Hiányzik egy igazi nagyáruház.

Fô, hogy a napnak bármely órájában tudd jól érezni magad. Diszkó, az van elég, és szórakozást keresô fiatal is, lányból túlkínálat; és középkorú hapsik is ránganak, elengedik magukat, nem csivitel a pédzser (a páger, vagyis Anti bá), de mobiljuk ott feszül a derekukon, már nem csupán státusszimbólumként. Két ölelés között összejön egy távüzlet is. Ott a Panoramic, a Boema, a Babylon, utóbbiban vetkôzô számot is ígér a fürdôigazgatóság épületének sarkára telepített reklámtábla. E tábla szomszédja a minifutball-bajnokság kiírását tartalmazó eredeti felirat, a (teg)napi (friss) eredményekkel. Ott játszanak a fiúk az épület mögötti betonpályán, véres térddel, némelyikük véres képpel is. A bajnokságról rendszeresen beszámol a helyi kábelcsatorna adása, mondhatni ez a legfrissebb híranyaga, viszont fene se tudja, miért nevezi az eseményt hol "Minifotbal bajnokságnak", hol pedig "Minifutbal bajnokságnak". A buliban rendesen a ’86 Klub vezet, olyan csapatok elôtt, mint a Brescia, az Akarat, a Cateii blanzi (vagyis a Szelíd kutyusok), a Coca Cola vagy a Sörpikék; tíz csapat van, és közönség is mindig verbuválódik, ez a legolcsóbb szórakozás Szovátán, a szurkolás.

Az iszapolás, a gyógyfürdô már nem. Hiszen Toós Zoltán fôasszisztens elmondása szerint, melyet barátunk, Mester Zoltán is tanúsít, a mintegy száz fürdôs alkalmazott június 21-e óta nem kapott bért, akkor is a májusi elszámolás eredményét tartalmazta a boríték. Dr. Bartha András fôorvos telefonált, folyamodott, kilincselt, Bukarest azonban úgy tûnik, jól "eldugta a pénzt" a fürdôsök elôl, az egészségügyi reform mesterségesen keltett káoszában épp azok maradtak hoppon, akikre nap mint nap szüksége van a legalább félezernyi kezeltnek, aki pontos rend szerint jelentkezik kezelésre. Most mi légyen azokkal, akik erre fizettek be? És mi lesz a száz dolgozóval?

Mûvészek alkottak egykor a Bernády-villában. A tervezett "Fürdô múzeum" székháza azonban rég nem az írók pihenô- és alkotóháza, a Bernády Egyesület nem tudta visszaszerezni, jelentkeztek az örökösök, hiszen annak idején "el lett adva", ám a vonatkozó törvény megszületéséig az önkormányzat kezeli, kiadja gebinbe. Jönnek majd és megcsodálják, a járókelôk legtöbbje nem tudja, hová helyezze tömegkultúrájának dugig telt adatbankjában. Eligazító szöveg a kapuk felirata, hah, magyarul beszél, s ki érti ezt a nyelvet.

A "balneo" igazgatósági épületében van a Montana gyógyszertár mellett, s jut hely egy kis könyvesboltnak is, ennek tapadórácsos kirakatában azonban egyetlen magyar nyelvû könyvet sem találsz.

Ha napilapot akarsz, van hét újságosstand. Magyar újságot is árulnak, ügyesnek kell lenned, rá kell szólnod az árusra, hogy mondjuk, hat napon át kell neked ez meg ez, és félreteszi. De ha nem vagy rest és lesétálsz a "faluba" a Fekete Medvéig, a vendéglôvel átellenben találsz egy Szivárvány feliratú kis pavilont, abban kereskedj, mert ott hasznos olvasmányt, sôt szépirodalmat is találsz, Petôfitôl Wass Albertig, a klasszikusoktól a kortárs erdélyi magyar írókig.

Korábbi világodban reggelente hosszú sorokat találtál a telepen, a

vendéglôk, pl. a Transilvania elôtt is: a Sóvidék népe odajárt fagyasztott csirkéért. Lehet, hogy éppen Szovátán született a szóláshasonlat az olyan lábra, mely alig látott még napot: lebarnult, mint a Gosztát-csirke.

Manapság egyetlen olyan pontja van a fürdônek, amely elôtt ahol sort állanak: ez a buszállomás felsô sarkán füstölgô kürtôskalács- sütô bódé, Qualitas a neve. Öt fiatal forgatja a parázs fölött a kalácsot, mégsem tudnak annyit sütni, hogy elég volna. Lámcsak, egy "cég", melynek neve fedi a lényegét…

Zenét itt mindenki "szolgáltat". Mindjárt szemben ott a SON rádió (89,2 FM), az erkélyen, melyre rálátunk, egy lány cigizik, bizonyára az egyik bemondó, akihez idônként kijön egy legény, bizonyára a másik bemondó, és két klassz szám között cigiznek meg csókolóznak.

Egyébként sincs a napnak, az éjszakának olyan idôszaka, mikor nem hallani nôi kacajt, kamaszröhejt, lánynevetést, garázdahörgést, kurvanyerítést.

Egy fiatalember sportcipôt próbál az "alulsó rakpart", vagyis a telepi piac egyik standjánál. Árát kérdi. Közlik vele.

Erre bevágja az egészet a kukába.

Hja, kevés a pénz, nyúlt értük rezignáltan az árus néni. Pedig az ide látogató pénzének legjavát cuccra, ruhára, lábbelire, aztán mindenféle "oroszpiaci" haszontalanságra költi. Csaknem mindenki visz valami ajándékot haza Szovátáról. Szuvenír-világban dagonyázunk. Otthon aztán meglepôdve fedezi fel ugyanazt valamelyik boltban, csak épp valamivel kisebb összeg áll az árcéduláján.

Van pénz viszont a giccsre, úgy tetszik, bôven. A Hattyú villa alatt (ez is olyan…költôi, nemde) található a giccstárlat, szép a világ, gyönyörû a világ és nincs hiba benne, mondom Dsida csodálatos sorait, majd rögtön hozzáfûzöm: csak ne "ábrázolnák" annyian. A giccs erôszaktétel a természeten. Egy giccses tájkép majdnem akkora kárt tesz a világnak, mint egy orvul kitépett havasi gyopár.

Tubarózsát árul egy öregasszony. Imádjuk az illatát. Veszünk tôle gyökeret.

Augusztusban földbe teszed kiskertedben. Októberben kiszeded a hagymáját, és konyhádban telelteted a szekrény tetején, szabadon. Tavasz érkeztével jól trágyázott földbe ülteted el ismét. Hálából majd neked virágzik. Itthon a vázában este fél nyolc körül erôsödik föl az illata.

Kosztolányira gondolok.

A kürtôskalácsnál hozzáférhetôbb a fôtt kukorica, például Csíkfalváról. Hegyeken túli testvéreink, a moldávok is sokat fejlôdtek az elôbbi évekhez viszonyítva, amikor az eget is összeszotyolázták Szovátán. Idén csak fél marékra való napraforgóhéj "szállt" a balkonunkra, mint mannapótlék, bizonyára.

A nap csöndes érdekessége, amikor egy gumicsizmás csobán végigvonul szürke szamarával a korzóutcán. Le a kalappal, uraim.

Láttam a kisoroszlánt, melyet egy kajmánért kapott cserébe a gazdi. Fent a tó fölötti teraszon a bal sarokban szala védi a simogató kezektôl, mégis vannak bátor gyerekek, akik babusgatják, nem is bántja ôket. Szelíd. Ha meg akarod örökíteni magad ezzel a nagyobbacska macskával, negyvenezerért megteheted.

A helyi kábeltévé önálló mûsorát nem volt szerencsénk elkapni, de van képes újságja, benne mindenféle hírek, hargitai, marosi, kolozsvári, bukaresti lapokból. Néhány hirdetés, pl. az adót a polgármesteri hivatalba kell bevinni, nem jönnek érte. Turkáljon nálunk, a Csosziban, a szövetkezeti irodák mögött! Nyár van. Gyászhír is. Valaki meghalt 52 éves korában. Szerdán délután négykor temetik, öt órakor még mindig ez van a képernyôn. A többi mûsor konzerv. Bor és hatalom, valahol a kétszázadik rész közelében.

Jászai Mari forrása körül is szól a zene, mint fent, a Tivoli nevû kiscsárdában (ez nem AZ a Tivoli, csak hát nem árt, ha mindenbôl kettô is van, mint Noénál, a bárkában) rossz amatôrök repesztik, a Gombában (a "Dacia" villa tövében, szemben a tóval) szaxofonos produkálja magát, magyar és román muzsikát ugyanolyan "stílben" játszik: ez a bánsági szerbromán zenebarátság mintájára keletkezett erdélyi givecs, a transzilván lagzilajcsi.

Itt van a telep bejáró sorompója. Egy belépés kocsival egy tízes, egész hétre ötvenes. A kijáró a vidámpark mellett ellenôrzi, hogy váltottál-e belépôt. A vidámpark éppen csak hogy mûködget. Elôterében dinnyehegyek. Egyébként is mindenütt el akarnak adni valamit.

Ja, és hétvégen? Ha nincs autód, hagyj fel minden hiú reménnyel. Egy nemrég megjelent kiadványban (Szováta 1578 – 1989) azt olvasom, hogy 1943-ban a Marosvásárhely – Parajd keskenyvágányú vasúton, mely a Nyárád-mentén közlekedett, öt óra alatt lehetett a szovátai kisállomásra eljutni. Ezt próbálná meg valaki ma! Továbbá olvasom, hogy a MÁVAUT autóbuszok Marosvásárhelyrôl Balavásárig szállították az utasokat, ahonnan a Balázsfalva – Parajd szárnyvonalon (melyet akkor elvágott a határ, s mégis:) három óra utazás után juthattak az akkoriak a nagyállomásra. Magánvállalkozók mûködtettek autóbuszokat a Marosvásárhely – Szováta útvonalon, melyek a köves utakon alig két óra alatt jutottak célba.

Augusztus 14-én fel akarunk menni Korondra, a fazekasvásárra. Tudjuk, fél tizenkettôkor indul busz, pirossal van kiírva, ami azt jelenti, hogy hétvégeken is jár. Ez azonban hazugság. – Mit csináljak, uram – szabadkozik a kasszában egy tisztviselô –, Udvarhely nem küldött buszt máma.

Régente a fürdôidényben 8 taxi mûködött, most is járkál néhány, de nem könnyû elkapni ôket. A városközi busz pedig ritka madár. Járat van Ilyésmezôbe, Szakadátba, Kibédre, várják. Mi nem. Gyalog érünk el az alsó nagy elágazóig. Itt két kerek órai hadonászat után megkönyörül rajtunk egy nyugdíjas marosvásárhelyi úrvezetô. Hazafelé felkérezkedünk a haranglábi gyülekezet kocsijára, amely a szejkefürdôi unitárius búcsúról hozza a híveket. Hát nem elromlik? Pótkocsiért kell telefonálni. Aztán késôbb, a sóház elôtt valamivel kifordul az Aro-val tanyája udvaráról Márton Imre, akit valaha tanítottam, a fiát pedig a feleségem. Felvesz. És rögtön azt kérdi: tanár úr, magának a napraforgómagról mi jut az eszébe? Hát nekem most speciel, ennyi megpróbáltatás után, semmi. Talán megsapkáztalak, mert magoztál? Nem, mondja az immár meglett férfi. Hanem azt mondta volt (mármint én), hogy mindenki fordítsa ki a zsebét. A folyosó is megtelt napraforgómaggal, nemcsak az osztályterem. – Hát akkor én jól kicseleztem magát. Csak az egyik zsebemet forgattam ki, a másikban megmaradt a mag. S maga nem is vette észre.

(Most esik le, mitôl vagyok olyan fóbiás a szotyolára. Innen húzódik hát. A Márton Imre gyerekkorából.)

Ennyit az utazásról.

Szováta mindenek ellenére szép, és valamikor luxusfürdôhely lesz. Sem a högyöntúliak, sem a moldávok, sem a magunkfajta kisemberek nem jutunk sem zsebünkhöz, sem levegôhöz, sem sóhoz, mikor majd istenigazában kiépül.

Endrôdi Sándor 1905. július 27-én írt Szováta címû versében: "Nem foglalom nagy hangzatos szavakba, / Mert amit érzek, tiszta mély imádat, / Meghatva nézem Isten szép munkáját: / A tavakat, a hegyeket, a fákat, / És lelkem megtelik, boldog gyönyörrel, / Szívem fölujjong, hálásan dobog, / S megáldok minden embert, aki itt / – Habár egy téglányit – alkotni fog."

Nahát. Elôre!

Az olasz befektetô hagyatéka: a szakács

Segesvár fôterén, egyik, valamikor díszes palotának épült, ma szürke és poros épületben — méltán nevezhetô a fôtér Hamupipôkéjének — mûködik a Perla Cetatii Kft. Az ablakra festett, mára már jobbára lekopott felirat nem sokat ígér. A járdára kitett asztalok és székek sem térnek el semmiben a megszokottól.

Ha belépünk a tágas étterembe, azonnal feltûnik, hogy a falakat a közelmúltban festették le (nem túl szerencsésen) élénk rózsaszínre, ami kiemeli a fal eredeti, ma fehérre meszelt mintázatát. Elsô benyomásunk az, hogy a vendéglô tulajdonosa, ha nem is ért a színekhez, de lehetôségeihez mérten kicsinosította a helyiséget. Figyelmesebben körülnézve érnek elôször kellemes meglepetések.

A nagy L alakú étterem egyik szárnyában jól látható a konyha, hiszen ez nincs elkülönítve, elfüggönyözve és egyáltalán nincs elrejtve a látogató szeme elôl, hanem aki itt rendel pizzát — mert ez a specialitás — kedvére figyelheti: az asztalára kerülô étel hogyan készül. Ebbe az is beleszámít, hogy látja, a szakácsok hogyan helyezik el a kemencébe a tésztát, milyen sûrûn forgatják meg, és látja, amikor a pirosra sült ételt kiveszik a kemencébôl.

A módszer persze nem Miclea Teodor igazgató találmánya.

A mezôzáhi születésû Miclea Teodor a marosvásárhelyi kereskedelmi technikum elvégzése után a Maros vendéglôben tanulta meg a szakmát. Késôbb Segesvárra került egységvezetônek. 1989 után, a frissen megalakult Comsig Rt.-tôl, amely 27 egységet igazgat, ezt a 600 négyzetméteres központi fekvésû éttermet vette bérbe. 1990-ben a belsô építkezési munkálatok mellett új bútorokat vásárolt. A teljes beruházás értéke meghaladta a 300 milliót. Kezdetben egy olasz beruházóval közösen dolgoztak, ám amikor az vette a sátorfáját és odébbállt, az általa hozott olasz Giuseppe Vicariót, a szakácsot nem vitte magával. Ô meg úgy döntött, marad ebben a városban, ahol minden jel szerint jól érzi magát. Kettejük munkájának és tudásának köszönhetôen, ma Segesváron bárki igazi olasz pizzát ehet. Természetesen a receptek titkát nem lehet kifürkészni, de bizonyára az is hozzájárul a különleges ízek kialakulásához, hogy a kemencében állandóan, éjjel-nappal ég a tûz, így biztosítani tudják a megfelelô hôfokot. Különös élmény látni a kemencében lángoló fahasábokat, és nem hiszem, hogy tévedek, ha azt gondolom, ez is egyike azon tényezôknek, amely a vendégeket éppen ide vonzza.

Az igazgató szerint már Kolozsváron és Bukarestben is hírük van, és szervezett csoportok tucatjai jönnek idénykor ide ebédelni. Nem ritka az sem, hogy külföldi vendégeket fogadnak, sôt van olyan budapesti turisztikai iroda, amely rendszeresen ide hozza ügyfeleit.

Miclea Teodor tudja, nem elég kialakítani a jó konyhát és betanítani a szakácsokat meg pincéreket, hanem a berendezésre és a külsôre is áldozni kell.

— Sajnos, a bérleti szerzôdés 2003-ig érvényes, és mivel bizonytalan a helyiség további sorsa, egyelôre nem érdemes beruházni. Arra számítok, hogy elôbb-utóbb eladják a termet és akkor inkább a házamat is eladom, csak megvehessem. Most tudom, hogy nem olyan, amilyennek lennie kellene, de ha majd az enyém lesz, csak akkor gondolhatok komolyabb beruházásra. Ezért 80 férôhelyes a vendéglô, árai nem túl magasak, de az is szempont, hogy ma még a turisták is megszámolják, mennyi pénzt költenek — mondja az igazgató. Kérdésemre nevetve fûzi hozzá:

— Az a tény, hogy jelenleg a szakács szabadságon van, nem jelenti azt, hogy nekünk be kellene zárni az éttermet. A többiek az ô irányításával megtanulták, hogyan kell jó ételt készíteni, így, ha elmegy, nem érezzük a hiányát.

Legfôbb gondunk, hogy túléljük az átmeneti periódust, amiben az ország van, utána meglátjuk, mit hoz a jövô — összegez Miclea Teodor.

Elhagyva a vendéglôt, azon tûnôdöm, hogy ha álmai valóra válnak és sikerül megvásárolnia a helyiséget, az mennyiben fogja érinteni szolgáltatásait és azok árait. Az igazgató meg azon tûnôdik, két fia közül legalább egyik Segesváron marad-e, hogy rá hagyhassa majd az éttermet. Mert attól függetlenül, hogy a szülôk szegények vagy gazdagok, vállalkozók-e vagy sem, Segesváron már szinte minden fiatal a külföldre való távozás gondolatával kacérkodik. És ezen egy igazi olasz konyhával rendelkezô étterem se sokat segít.

A világ leggazdagabb emberének tartott Bill ates, az amerikai Microsoft cég alapító elnöke még életében szét akarja osztani, jótékonysági célokat támogatva, több tízmilliárd dollárra rúgó vagyonát.Év eleji 3,3 milliárd dolláros adománycsekkje, amely a harmadik világ egészségügyi helyzetének jobbítását célzó programot finanszíroz, minden eddigi jótékonykodási rekordot megdöntött. A magánadakozás eddigi csúcstartója Ted Turner, a CNN hírtelevízió alapítója volt, aki még 1997 szeptemberében, tízéves bontásban, 1 milliárd dollárt ajánlott fel az ENSZ-nek. Az amerikai szupergazdagok körében egyébként hagyományszámba menôen erkölcsi kötelességnek számít az adakozás.

Gates magánvagyona a Microsoftban birtokolt, közel 20 százalékos részvénycsomagjához képest eltörpül, de még így is tekintélyes summa: 11,5 milliárd dollár. Ebbôl 5 milliárd dollár a Microsoft-elnök személyes beruházási portfóliója, további 6,5 milliárd pedig Gates két alapítványa (William H. Gates Foundation és Gates Learning Foundation) között oszlik meg. A rossz nyelvek szerint azonban a bôkezûség oka nem a nagyvonalúság, hanem adómegkerülési megfontolások játszanak benne szerepet. Az adományként felkínált pénzalapok célja és nagysága változatos: a koszovói menekülteknek 1,5 millió dollár jutott, Seattle lakosait pedig 20 millió dolláros csekkel lepte meg tavaly karácsonykor, az ottani könyvtárhálózat fejlesztésére. A könyvbaráti gesztusával Gates Andrew Carnegie nyomdokába akar lépni, aki elsôként közkönyvtárak létesítésére fordította profitját. szállóigévé vált bölcselete így hangzik: "Aki gazgadon hal meg, szégyenben hal meg". Mindenesetre a Microsoft-elnök gyerekeire "mindössze" 10-10 millió dollárt szándékszik hagyni.

(A HV nyomán)

A Marosvásárhely fele is terjeszkedô MOL Rt. sorsa ma már számunkra sem közömbös. A magyarországi sajtóban a napokban több rá vonatkozó írás is megjelent részletesen tárgyalva a MOL Rt. elsô félévi megvalósításait és jövôre vonatkozó terveit. A Népszabadságnak adott nyilatkozatában Mosonyi György, a MOL Rt. vezérigazgatója kihangsúlyozta, már megindult a társaságon belül az átalakítás és minden lépéssel további növekedési céljaik megvalósítására gyûjtik az erôt. Az átalakítás nyomán szigorúbb költség-gazdálkodást vezettek be, javulni fog a gépkocsik, az utazási és a kommunikációs költségek elszámolási rendszere. A vezetôi szintek csökkentésétôl a jelenlegi 9 milliárd forintos költség felének megtakarítását remélik. A változás azzal jár, hogy még az idén 1000 alkalmazottjuktól megválnak.

Bár a vezérigazgató nyilatkozatában errôl nem esik szó, a HVG terjedelmesen beszámol a horvát Industrija Nafteval (INA) való fúzió tervérôl. Sokan úgy vélik, a két társaság vezetôsége hasonlóképpen gondolkodik és mivel külön-külön túl gyengék, sikeres lehet az összeolvadás.

A közép-európai térségen belül a Molnak szárazföldi, az Inának tengeri kapcsolatai vannak. Magyarországra a volt Szovjetunió, Horvátországba az Adria felôl futnak vezetékek. Az egyesült vállalat így kevésbé lenne kiszolgáltatva a nyersanyagszállítóknak. Nem ilyen rózsás a helyzet a finomítók terén, hiszen mindkét fél rendelkezik nagy kapacitású egységekkel, olyan feltételek mellett, amikor a térségben amúgy is túl nagyok a termelô kapacitások. A kezdeti stádiumban levô tárgyalások egyetlen nyilvánosságra került konkrétuma, hogy a felek megfogadták, mással nem tárgyalnak egyesülésrôl.

Egyre kuszábbak azok a szálak, amelyek mentén a nyugati bûnüldözô szervek igyekeznek felderíteni az orosz szervezett bûnözés pénzmosási mûveleteit. A The New York Times hétfôi számában azt írta, egyes jelek az Oroszországnak nyújtott, és külföldön gyanús körülmények között "megmerítkezett" IMF-hitelek is valamilyen lehetséges kapcsolatra utalnak. A lap úgy tudja, hogy a Bank of New Yorkkal szemben felmerült a gyanú: nem jelentéktelen szem volt abban a bank-láncolatban, amelynek révén a Nemzetközi Valutaalaptól Oroszországnak átutalt mintegy 200 millió dollár vándorolt "mellékutakra". A fent említett láncolat állítólag három észak-amerikai, illetve európai kereskedelmi bankból állt — ezek egyike lenne a Bank of New York. Az út végén a brit Csatorna-szigetek egyikének, Guernseynek az egyik bankja állt, amelynek gyanús lett egy orosz kereskedelmi bank által vezetett számla, és riasztotta a brit nyomozókat, akik aztán a pénz nyomát visszafele követve, eljutottak az IMF-ig. Ezen a nyáron már kipattant egy hasonló ügy: a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég kimutatta, hogy az orosz központi bank 1996-ban 1,2 milliárd dollár IMF- eredetû pénzt utalt át egy Fimaco (Financial Management Co.) nevû vállalkozásnak, amelynek székhelye ugyancsak a Csatorna-szigeteken van, csak éppen nem Guernseyn, hanem Jerseyn. Az orosz központi bank ezt a mûveletet eltitkolta az IMF elôl, és most leleplezôdvén, azzal magyarázta, hogy a hitelezôk hosszú keze elôl mentette oly messzire a pénzt. A Guernsey-ügyben a pénzt az orosz központi bank egy orosz kereskedelmi banknak utalta át, elvben azzal a céllal, hogy az kifizesse egyik adósságát, de ez azóta sem történt meg. Hogy mi volt a tranzakció tényleges célja, az illetékes nyomozók egyelôre csak találgatják. Miközben egyes pénzügyi nyomozó csoportok a Guernsey-ügyön dolgoznak — és itt botlottak a Bank of New York-ba —, más szervek látókörébe úgy került ugyanez a bank, hogy felmerült a gyanú, miszerint ezen a bankon keresztül az orosz alvilág tavaly óta mintegy 10 milliárd dollár illegális bevételt "mosott tisztára". A Bank of New Yorknál vezetett hat gyanús számlán hatalmas összegek folytak keresztül. Ezeket a számlákat Peter Berlin orosz üzletember, a Benex Worldwide nevû cég embere nyitotta. Berlin ugyancsak orosz származású felesége, Lucy Edwards a Bank of New York londoni fiókjának az igazgatóhelyettese volt eddig. A The New York Times úgy tudja: a hatóságok szerint a Benex kapcsolatban áll Szemjon Mogiljeviccsel, az orosz alvilág egyik nagyvezérének tartott személyével, aki egyébként — ebben az írásában erre nem tért ki a New York-i lap — a közelmúltig Magyarországon tartózkodott. Az újabb szál, amire most kiterjedt a vizsgálat, hogy van-e kapcsolat a Bank of New Yorknál vezetett Benex-számlákon tapasztalt gyanús pénzmozgás és Bruce Rappaport olajkereskedô-bankár között. Rappaport üzleti székhelye Genfben található. Az üzletember 1989 óta apránként, de folyamatosan eladta a birtokában volt Inter Maritime Bank bankrészvények nagy részét a Bank of New Yorknak. Egyelôre nem tisztázott nagyságú részvénypakettet azonban megtartott magának. Az Inter Maritime Bank — a részvényeladások nyomán immár "Bank of New York — Inter Maritime Bank" néven — 1993-ban engedélyt kapott arra, hogy képviseletet nyisson Moszkvában, a The New York Times szerint "néhány lépésnyire a Kremltôl". Az ügy ismerôi szerint Peter Berlin a Bank of New Yorknál vezetett Benex- számlákról "csinos összeget" utalt át a "Bank of New York — Inter Maritime Bank" számára. Rappaport nem ismeretlen az amerikai rendészeti hatóságok elôtt. Az Egyesült Államok kormánya 1997-ben polgári keresetet nyújtott be egy antiguai, illetve egy barbudai bank ellen. Mindkét bank Rappaport ellenôrzése alatt állt, és az volt a kereset tárgya, hogy ezek a bankok 7 millió dollárt mostak tisztára a nyolcvanas években. A "mosás megrendelôje" egy bostoni kábítószer-kereskedô hálózat volt. A keresetet illetékesség hiányára hivatkozva a bíróság elutasította. Bruce Rappaport jelenleg Antigua moszkvai nagykövetének a tisztségét is betölti.

Augusztus 18-ára virradó éjszaka történt Marosjárában. marosvásárhelyi lakhelyû idôs házaspár a feleség szülôfalujába utazott, hogy segítsenek a rokonságnak a mezôgazdasági munkákban. Éjszaka a nô szívrohamot kapott. S ekkor kezdôdött a kálvária, amely nem egyedi eset, hanem az ezredvégi erdélyi falvak gazdasági elmaradottságából adódó, szomorú és gyakorta ismétlôdô jelenség. (Beszámolónk a 9. oldalon)

A 67 éves Tamási Erzsébet rosszul lett. Mivel elég súlyos szívelégtelenségben, - ritmuszavarban szenved, a férj, Tamási Mihály, pánikhangulatban a mentô segítségét látta volna egyetlen megoldásnak. De a faluban egyetlen "köztelefon" létezik, amelynek használatával és kezelésével a falu Szatmári Áront bízta meg. Ô telefonál ha mentôt kell hívni, vagy ha más sürgôs intéznivaló akad. A panaszos szerint, Szatmári Áron akkor éjszaka megtagadta a telefonálást, azzal, hogy ô nem hívhatja a mentôt addig, amíg Péntek István, a falut ellátó orvosi asszisztens meg nem vizsgálja a beteget. Tamási Mihály, miután nem telefonálhatott, elment Péntek Istvánhoz, hogy vizsgálja meg a feleségét, de ez — a panaszos szerint — visszautasította, és azt felelte, hogy tegyék gépkocsiba, és vigyék be Marosvásárhelyre.

Végül az otthonról vitt gyógyszerekkel enyhítettek a beteg állapotán, s hajnalban a vejük gépkocsijával beszállították a sürgôsségire.

Az ügyben elsônek érintett Szatmári Áron. A gernyeszegi telefonközpontos nô, csak úgy Áron bácsinak szólítja. Felviágosított: a mentôállomás utasította, hogy a mentôt csak a "szanitész" hívhatja. Ô nem! Mert megtörtént már, hogy éjszaka telefonált mentôért, s a vélt beteg részeg volt, nem az egészségével volt probléma. Áron bácsit pedig megfenyegették, hogy ha még elôfordul, akkor ô fizeti ki a mentô kiszállási költségét. Így betartja a parancsot, s a mentôhívást csak a szanitész intézheti. Erre megkérdeztük, hogyan vehetjük fel a kapcsolatot Péntek Istvánnal, mivel ô a második érintett. Azt a feleletet kaptuk, hogy jelenleg feleségével együtt szabadságon vannak, különben a falu végén laknak.

A mentôállomásnál Craciun Ovidiu szolgálatos diszpécserrel sikerült szóba állni. Ô mondta el, hogy nagyon sok indokolatlan hívás. Ezért tanácsolták azt, hogy a betegeket egyszer helyben vizsgálják meg, s csak utána folyamodjanak a mentôhöz. Így sikerül kiszûrni a fölösleges hívásokat. Mert ugye, a mentôállomásnak is pénzügyi gondjai vannak, s nem pazarolhatják potyára a benzint. Beszélgetésünkkor is (aug. 24-én délelôtt) minden mentô terepen volt. Ha valami nagyon sürgôs, akkor rádión átirányítanak egyet - mondotta a szolgálatos, miközben állandóan szóltak a telefonok.

Arra a kérdésre, hogyan bírálhatja el a helybeli asszisztens, mindenféle orvosi mûszer, berendezés hiányában, hogy egy szívbeteg infarktust kapott-e, vagy csak krízise van, nem kaptunk választ. Azt viszont elmondták, hogy a városi köztelefonoktól és mobiltelefonokról kapott hívásokra sem szállnak ki, csak akkor, ha bizonyosak benne, hogy nem hamis a hívás. S errôl hogyan lehet megbizonyosodni? — kérdeztünk tovább? Igencsak érdekes választ kaptunk. Ha egy vidéken történt utcai balesetrôl vagy a városban földre leesett emberrôl van szó, akkor többen is hívják a mentôt, vagy ôk, a mentôsök visszahívják a megadott telefonszámot, s ismét kérdeznek. Továbbá azt is elmondták, hogy sokan szórakoznak azzal, hogy a mentôállomást hívogatják, persze, ez kultúra kérdése.

Nem minden sürgôsség, amit a beteg annak érez — mondotta dr. Csíki Zsuzsanna, a Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár aligazgatója. A betegek meg kell szokják, hogy csak akkor kérjék a sürgôsségi beavatkozást, ha az valóban indokolt. Amióta a mentôsök bevezették az említett intézkedést, csökkent a hívások száma.

A megtörténtek kapcsán feltevôdik a kérdés: ha valóban infarktus vagy más súlyos és sürgôs, életveszélyes esetrôl van szó, történetesen éjszaka, akkor miért kell az asszisztens jóváhagyására várni, akinek helyszínre érkezése, a vizsgálat, majd a telefonhoz érkezése idôbe telik, s ilyen esetben minden perc számít? Hogyan lehet emberi életet kockáztatni azért, mert egy sor megkötés és feltétel szabályozza a mentést? Vagy ki telefonál akkor, ha a "szanitész" éppen pihenôszabadságát tölti? Egész sor kérdés, amelyekre csak úgy adható helyes és elfogadható válasz, ha a szenvedô ember érdekeibôl, nem pedig a mellékkörülményekbôl indulnak ki. Az is megérhet egy "misét" — gondolhatjuk az iméntiekben bemutatott eset kapcsán —, hogy az elsôsegély, a mentés hogyan van megszerezve a fôutaktól távolabb fekvô heylségekben, ahol a jelek szerint még a telefonálás is körülményes — a huszadik század végén!

Hétfôn délután jól öltözött, kedves, megnyerô külsejû, 25-30 év közötti fiatalember kopogott be a marosvásárhelyi nagypiac környéki utcában, több kapunál is azzal, hogy frissen vágott borjúhúst árul kedvezményes áron. Magabiztosan, bizalmaskodva, jól tájékozottan tárgyalt ügyfeleivel. Elmondta, hogy orvosi egyetemre járt, de otthagyta az iskolát és most taxizik a Mondo cégnél.(Az érintettek utólag telefonáltak a céghez, ahol nem is hallottak róla.) 4,5 kilogramm húst 100.000 lejért kínált. Az áru nem volt nála, elôleget kért, majd azzal, hogy a szomszéd üzlet hûtôládájából kell elhoznia, távozott. Amint megtudtuk az illetô a város más övezeteiben is felbukkant. Tavaly a November 7 negyedben járt házalni hasonlóképpen.

A rendôrség bûnügyi osztályáról tájékoztattak, hogy létezik nyilvántartás az ilyen szélhámosokról, de csak úgy tudják felelôsségre vonni ôket, ha a pórul járt személy pontos személyleírást ad. Az eset figyelmeztetô, hiszen bárki megjárhatja. Vigyázni kell tehát, ha vándorkereskedô, lakásfertôtlenítést ígérô, vagy bármely más szolgáltatást felkínáló hivatlanul jelentkezik az ajtónk elött!

Mihaela Melinte aranyérmes kalapácsvetésben

A nap selejtezôi

A 110 m gát elôdöntôiben a nagy favorit, Colin Jackson kikapott a kubai Anier Garciától (13,18 mp). A másik futamot az amerikai Duane Ross nyerte 13,16 mp-cel. Másodiknak az elôfutamokban gyengélkedô német Florian Schwarthoff ért célba.

A 400 m-es távon a férfiak is, a nôk is elôdöntôket futottak. A nôknél az elsôben a nigériai Falilat Ogunkoya ráduplázott negyeddöntôbeli sikerére 49,96 mp-es eredménnyel. A második futamot az ausztrál Cathy Freeman 49,76 mp-cel nyerte, az esélyesebbnek számító német Grit Breuer elôtt. A férfiaknál csak az egyik elôdöntônek volt tétje, ebben Jerome Young 44,55 mp-cel gyôzött, a másikban ugyanis Michael Jackson a megszokott könnyed stílusában iskolázta le 43,95-tel ellenfeleit.

A 200 m-es távon, úgy a nôknél, mint a férfiaknál, délelôtt elôfutamokat, délután középfutamokat rendeztek. A nôknél az amerikai Marion Jones (22,46 mp), Inger Miller (22,49 mp) és a jamaicai Beverly McDonald (22,26 mp) esélyesek a döntôre, míg a férfiaknál mindenki a 100 m gyôztese, Maurice Greene (20,22 mp) és a namíbiai Frankie Fredericks (20,11 mp) párharcát várja.

A férfi 400 m gátfutás elôfutamaiban indult Bédi Tibor is, aki futamában 49,38 mp-es idôeredménnyel második lett, és továbbjutott. Szintén biztos továbbjutó a szám esélyese, a francia Stéphane Diagana (48,56 mp).

A nôi 5000 méter elôfutamait elsôsorban Szabó Gabriella részvétele tette számunkra érdekessé. A besztercei futónô (Gyöngyössy Zsolt tanítványa) takarékosan versenyezve, futamát 15:33,20 perces idôeredménnyel megnyerte. A másik elôfutamban Szentgyörgyi Katalin 11. lett.

A férfi rúdugrásban különösebb meglepetések nélkül rendezték a selejtezôket. Szergej Bubka híján az üresen maradt trónra pályázók nyílt küzdelmet vívhatnak csütörtökön. Tizenketten teljesítették az 570 cm-es selejtezôszintet, köztük az orosz Taraszov és a francia Galfione az ismertebb nevek.

A tízpróbázók elsô napja után az érmekért a cseh Tomás Dvorák (4582 p), a brit Dean Muffey (4546 p), az amerikai Chris Huffins (4462 p) és az észt Erkki Nool (4416 p) maradtak versenyben. Zsivóczky Attila a 12. helyen áll 4166 ponttal.

A nap döntôi

Amint várható volt, a számot a román világcsúcstartónô, Mihaela Melinte uralta, aki elsô dobásával már az élre állt, és végig ott is maradt. A legjobb kísérletét, 75,20 métert, a hatodik sorozatban mérték. A második helyet, szintén biztosan, az orosz Olga Kuzenkova szerezte meg 72,56 méterrel. Divós Katalinnak egy adott pillanatban sikerült 65,83 métert érô dobásával a harmadik helyre feljönnie, de az ötödik sorozatban az Amerikai Szamoát képviselô Lisa Misipeka 66,06 méterrel túlszárnyalta, s a bronzérem birtokába jutott.

Akárcsak a súlylökésben, itt is az utolsó sorozatban dôlt el az aranyérem sorsa, amikor a valahol a mezôny végén álló amerikai Anthony Washington meglepetésre 69,08 métert dobott, megelôzvén az addig vezetô német Jürgen Schultot (68,18 m) és Lars Riedelt (68,09 m). A selejtezôkben legjobb eredményt elérô litván Vergilijus Alekna csak negyedik lett. Fazekas Róbert 61,71 méterrel a 11. helyen végzett.

Egy egész stadion próbálta gyôzelemre segíteni a három spanyol indulót, ám ez sem bizonyult elégnek a szám szupersztárja, Hisám El- Guerrúdzs ellen. A marokkói futó szintén döntôs honfitársa olyan iramot diktált, amely szétrázta a mezônyt, s a hajrára keveseknek maradt ereje. A végsô 300 méteren már csak a kenyai Noah Ngeny és a spanyol Reyes Estevez tudott vele tartani, de ôk sem bírták sokáig a gyilkos iramot. El-Guerrúdzs szenzációs 3:27,65 perces eredménnyel jutott az aranyérem birtokába. A második helyet Ngeny, a bronzérmet Estevez szerezte meg.

Nagy érdeklôdés elôzte meg az orosz Szvetlana Maszterkova és a mozambiki Maria Mutola párharcát. A gyors iramú futamban az utolsó 100 méter elôtt ôk ketten álltak az élen, és úgy tûnt, hogy egyikük nyakába kerülhet az aranyérem. Maszterkova támadását Mutola visszaverte, ám amíg legfôbb ellenfelére figyelt, a külsô pályán felbukkant a cseh Ludmila Formanová, s a hajrában mindkettejüket megelôzte. Idôeredménye 1:56,68. Ezüstérmes Maria Mutola (1:56,72 p), bronzérmes Szvetlana Maszterkova (1:56,93 p).

A leghosszabb stadionban futott távon nem rendeztek elôfutamokat, valamennyi résztvevô a döntôben indulhatott. Mint várható volt, az afrikai futók uralták a mezônyt, akik 6000 méter körül lerázták ellenfeleiket, tíz afrikai mögé csupán a portugál Antonio Pinto tudott felzárkózni. Ô 9000 méternél megkísérelte a támadást, de a néhány éve szinte verhetetlen etióp Haile Gebrselassiét nem lehetett lerázni. Az utolsó körben aztán az etióp futó két honfitársával átvette a vezetést, s át sem engedte senkinek a célvonalig. Idôeredménye 25:57,27 p. A második helyért a kenyai Paul Tergat lehajrázta a szintén etióp Assefe Mezgetut.

A selejtezôkben elért 15,08 méteres teljesítménye elôrevetítette a görög Paraszkevi Tsziamita gyôzelmét, amelyhez ezúttal 14,88 méter is elegendô volt. Az elôzô bajnok, Tsziamita honfitársa, Olga Vaszdeki 14,61 méterrel a bronzérmet szerezte meg. Ugyancsak 14,61 métert ugrott a kubai Yamilé Aldama, de második jobb ugrásának köszönhetôen az ezüstérem birtokába jutott. A román ugrónôk Adelina Gavrila (8. hely 14,38 m-rel) és Cristina Nicolau (11. hely 13,87 m-rel) nem kerültek dobogóközelbe.

Szerda este, lapzárta után öt aranyérem sorsa dôlt el: férfi hármasugrás, nôi súlylökés (Elena Chila), férfi 110 m gát, nôi 400 m gát, tízpróba. Csütörtökön az alábbi próbákban rendeznek döntôket: férfi rúdugrás, férfi és nôi 400 méter, nôi 10 000 méter.

Az összkép — jó

1999. aug. 15—22. között harmadik alkalommal találkoztak a vajdaszentiványi, a marossárpataki és mezôpaniti táncok szerelmesei a vajdaszentványi népzenei és néptánctáborban.

A 645 "füstbôl" (házból) álló nagy részben református falu a többi tábortól eltérô módon szervezte meg a közel kétszáz vendég fogadását és ellátását: az étkezés, az elszállásolás, az adminisztráció és a pénzügyek intézése a helyiek feladata és felelôssége volt, míg a magyarországi elôkészítô munka és reklámozás, az oktatás és a szakmai háttér biztosítása, valamint a mûsor összeállítása a Zala Táncegyüttes tagjaira hárult. Ennek a munkamegosztásnak az eredménye meg is látszott a tábor hangulatán: a konyhások, a falu "dokija", a polgármester, a vendégeket fogadó recepcionista, a kultúrházigazgató Mezô Palkó István és a zalaegerszegi táncmesterek – Varga János "Boksos", Hajdú Flórián, Fitos Dezsô, Antal Áron és párjaik – is végig bírták energiával és türelemmel a többszáz vendég és közremûködõ kívánságainak teljesítését.

Külön dicséret illeti a környékbeli zenészeket: Horváth Eleket, akinek Elekes nevû kocsmáját idén zárva találtuk, így a tavalyi, hajnalig tartó énekelgetések sajnos elmaradtak, valamint Horváth Mihály prímást, a tizenegy éves korától kontrázó péterlaki Lunka Albertet, Toni Árpádot, a virtuóz cimbalmost, Marton Lászlót, a Maros Mûvészegyüttes bõgõsét és Moldován H. Istvánt, aki a kezdõ hegedûsök oktatásába is besegített, valamint a Jurta együttes tagjait.

A rendezõk hozzáállásának komolyságát bizongítja, hogy az iskolában falumúzeumot rendeztek be a tábor idejére, ahol többek között megcsodálhattuk a fából készült szövõszéket, a motollát, fonógépet, tekerõt és a "vetüllõt" (vetélõt) is. Reméljük, hogy jövõre a népviseletekbõl is több kerül majd elõ a padlások mélyérõl és a bõvített anyagú kiállítás tovább öregbíti majd a táncáról és zenéjérõl híres Vajdaszentivány hírnevét.

Bartha Zoltán, Vajdaszentivány falumonográfiájának elkészítõje megígérte, hogy minden segítséget meg fog adni ehhez a bõvítéshez.

A tánctanítás színvonalát tovább emelte, hogy az adatközlõk – ez a szakmai berkekben használatos furcsa szó a helyi hagyományôrzô táncosokat jelenti – végig jelen voltak az oktatásnál és bemutatójukkal, észrevételeikkel segítették a vajdaszentiványi, paniti és marossárpataki táncok alaposabb elsajátítását. Külön köszönet érte Mezõ Palkó Istvánnak, Bartha Gergelynek, Székely Jánosnak és párjaiknak!

A tábor végére már mindenki megérezte a három oktatott tánc jellegzetességeit, így a sárpatakiak kétszer visszafelé forgatását, a paniti táncnál a mezõségihez hasonló átvetõt és a lány balkezes forgatását és a vajdaszentiványi táncrend egyedi forgatási sorozatait. Este leginkább a házigazdák táncát járták a táborlakók, mivel csak a haladó csoportban jutott id&otild