|
LI. évfolyam 197. (14249) |
1999. augusztus 25. Szerda |
Több megyében az iskolai év kezdetének elhalasztását fontolgatják az illetékes hatóságok a fôként az iskolás korú gyerekeket sújtó vírusos agyhártyagyulladás miatt. Az egészségügyi minisztérium legfrissebb adatai szerint június 1-tôl augusztus 22-ig 3 ezer megbetegedést regisztráltak, a betegek majd kétharmada iskolás korú gyerek volt.
A legtöbb megbetegedést az ország északkeleti részén fekvô moldvai megyékben jegyezték fel. Az itteni egészségügyi hatóságok szerint az iskolai év kezdetét mindaddig el kellene halasztani, amíg véget nem ér a járvány. Az orvosok arra is felhívták a figyelmet, hogy a betegségen átesett gyerekeknek néhány heti pihenésre lenne szükségük a tanulás megkezdése elôtt.
Az oktatási minisztérium az idén határozta el, hogy az iskolai évet szeptember elsején kezdik meg. A vitatott reform premierjét most tovább nehezíti az agyhártyagyulladás.
A járvány elleni küzdelem összehangolásáért illetékes minisztériumi szakértô, dr. Molnár Géza szerint a betegség miatt nem lenne szükség a tanévnyitó elhalasztására, amennyiben az iskolák eleget tesznek a minisztérium által elôírt minimális higiéniai feltételeknek. Ezek teljesítése azonban az iskolák jelentôs részében kétséges.
A kormány egészségügyi és oktatási minisztere a tervek szerint a hét közepén találkozik, s a megyékbôl kapott jelentések alapján döntenek majd az iskolai év kezdetének idôpontjáról.
A rendkívüli kormányülésen elhatározták, hogy a Bancorex mindössze 500 alkalmazottját veszi át a Román Kereskedelmi Bank (RKB) a két bank egybeolvadása nyomán.
A további, mintegy 1.700 személyt elbocsátják a legális elôírásokhoz híven — nyilatkozta Mihai Bogza, az RKB kormányzóhelyettese.
A jóváhagyott szabályozó rendelkezés szerint a kereskedelmi bank nem veszi át a központi és területi apparátusban 1990-1999 között vezetôi tisztségeket betöltött személyeket, pontosabban a volt elnököket, alelnököket, vezérigazgatókat, vezérigazgató-helyetteseket, osztályvezetôket.
A védelmi ipar szakszervezetei pótalapokat követelnek a miniszterelnöktôl a költségvetési kiigazításkor — nyilatkozta Adrian Nania, az Avram Iancu szakszervezeti szövetség elnöke.
A szakszervezetek 150 képviselôjüket kedden a kormány székháza elé küldték ôrséget állni.
A szakszervezetiek Vasile miniszterelnöktôl kérik, hogy válaszoljon a július 9-én benyújtott jegyzékükre. Továbbá követelik a védelmi iparra vonatkozó törvénytervezetek mielôbbi megoldását, a hadsereg idei felszerelésére szükséges összeg kiutalását, az alkalmazottak társadalomvédelmi szavatolását, mivel az egység tevékenységi jellegénél fogva nincs megrendelésük az egész évre szólóan.
— Amennyiben a kormányfô nem válaszol az OSZT, az Alfa-Kartell és a Meridian szövetségekhez tartozó szakszervezetek követeléseire, kemény tiltakozó akcióba bocsátkozunk, amelyekhez csatlakoznak a három szövetség tagjai is — hangsúlyozta Adrian Nania.
Bevezetik a személyi jövedelemadót
A kormány úgy döntött, hogy 2000. január 1- jétôl adót fizetünk az évi összjövedelemre. Mint ismeretes, a nyugdíjak megadózásáról lemondtak, mivel az évi mintegy 30 milliárd lej jelentéktelen az összköltségvetés szintjén.
Amint Adrian Saftoiu kormányszóvivô közölte, az adózási idôszak a pénzügyi évre szól, és az adót az alábbiképpen számítják ki: 11 millió lej alatti jövedelemre 18 százalékos adót számítanak; 11-27 millió lejre — 1.980.000 lej plusz a 11 millió lejt meghaladó összegre számított 23 százalék; 27-43 millió lejre — 5.660.000 lej plusz 26 százalék a 27 millió lejt meghaladó összegre; 43-60 millió lejre — 10.140.000 lej plusz 34 százalék a 43 millió lejt meghaladó összegre; 60 millió lejen felül — 15.920.000 lej plusz 40 százalék a 60 millió lejt meghaladó összegre.
Adózható jövedelemnek számítanak a független tevékenységekbôl származó összegek, kamatok, bérek, osztalékok, valamint a javak átengedésébôl származó jövedelmek. Nem adózható jövedelmek a segélyek, pótlékok, a társadalombiztosítási költségvetésbôl származó jövedelmek, a természeti csapások nyomán folyósított kártérítések, szponzorálások, a szelvények ellenértéke, az étkezési jegyek, az örökölt javak, adományozások és ösztöndíjak.
Országos vizsonylatban a júniusihoz hasonló szintû, 11,3 százalékos volt júliusban a munkanélküliség. A munkaügyi minisztérium kedden ismertetett adatai szerint júliusban 1,121 millió embernek nem volt munkája. Tavaly júliusban a a munkanélküliségi ráta 8,7 százalékos volt.
A Reuters által idézett szakértôk azzal számolnak, hogy az év végére a munkaképes lakosság akár 14 százalának nem lesz munkája a veszteséges cégek szerkezetátalakítása miatt.
A nyilvántartásba vett összmunkanélküliek 34,1 százaléka részesül munkanélküli segélyben, 8,7 százaléka szakmai beilleszkedésre kap támogatást, 35,8 százaléka támogatási pótlék élvezôje, míg 21,4 százaléka pótlékok nélküli állástalan — derült ki a szakmai képzéssel foglalkozó országos ügynökség adataiból.
Rudolf Schuster szlovák államfô kedden bejelentette: nem teljesíti az ellenzék 430 ezer aláírással alátámasztott követelését, és nem írja ki a kettôs népszavazást. A referendum szorgalmazói arra törekszenek, hogy Szlovákiában a hivatalos érintkezésekben egyedül a szlovák nyelvet lehessen használni, és ne engedjék meg a stratégiai vállalatok privatizálását.
Schuster kedden magához kérette a parlamenti pártok elnökeit, és az elnöki kerekasztalnál nekik jelentette be elsôként a döntését.
Szlovákiában hetek óta feszült figyelemmel várták, vajon eleget tesz-e Schuster az ellenzéket alkotó Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) követeléseinek. Élesen megoszlottak a vélemények, vajon akkor lép-e az államfô alkotmányellenesen, ha a referendumot kiírja, vagy akkor, ha nem. Az ellenzék szerint a népszavazás kiírásának elmaradása alkotmányellenes lenne, jóllehet a szlovák alkotmány egyértelmûen kimondja, hogy az alapvetô emberi jogok kérdésében nem lehet referendum útján dönteni. Az ellenzék azonban ezt a körülményt nem volt hajlandó méltányolni.
Rudolf Schuster a kerekasztalt követô sajtótájékoztatón nem közölte, vajon személyesen alkotmányellenesnek ítélte-e meg az ellenzéki kezdeményezést. Aláhúzta: független jogászcsoportokkal véleményeztette a kérdést, és csak ezután döntött úgy, hogy nem írja ki a referendumot. A hat jogászcsoport közül csupán egytôl kapott olyan véleményt, miszerint a referendum kiírása helyénvaló lenne.
Az ellenzék által összegyûjtött 430 ezer, a referendumot szorgalmazó aláírásból 389 529 bizonyult hitelesnek — közölte Schuster, és hozzátette, hogy ez elegendô lett volna a kiíráshoz. A szlovák államfô bejelentette: rövidesen olyan törvénymódosítást kezdeményez a parlamentben, amely lehetôvé tenné, hogy hasonló döntések elôtt az államfô az alkotmánybíróság véleményét is kikérhesse. Szlovákiában erre egyelôre nincs lehetôség.
A két ellenzéki párt, a HZDS és az SNS elnöke, Vladimír Meciar és Ján Slota a sajtótájékoztatón egyértelmûen nemtetszésének adott hangot, amiért az államfô nem teljesítette elvárásaikat. "Nyugtalanítónak tartom, hogy félünk a saját népünktôl" — mondta az államfôhöz intézve Meciar, aki Schuster döntését kommentálva kijelentette: "A Szlovák Köztársaság polgárait megfosztották attól a joguktól, hogy ilyen súlyos kérdésekben dönthessenek". "Ha a jog és a demokrácia útjai Szlovákiában járhatatlanok, akkor számolni kell azzal, hogy ez más döntési síkokra tereli a politikát, más síkokra a tiltakozásokat" — fogalmazott a háromszoros ex- kormányfô, akit tavaly ôsszel a parlamenti választásokon a jelenlegi kormánypártok buktattak meg, s aki az idén májusban az államfôválasztáson Rudolf Schusterrel próbált megküzdeni, de eredménytelenül.
Meciar bejelentette: a HZDS az elnöki döntéssel szemben kész akár a hágai Nemzetközi Bírósághoz is fordulni.
Mikulás Dzurinda miniszterelnök kijelentette: "Tiszteletben tartom az államfô döntését. Személyes véleményem szerint helyesen döntött".
Az elnöki kerekasztal után Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke az MTI-nek nyilatkozva hasonlóképpen elégedettségének adott hangot. "Fontos döntés volt. Egyébként sem lett volna szerencsés, ha az államfô egy olyan népszavazást ír ki, amit az alkotmánybíróság esetleg alkotmányellenesnek minôsített volna".
Bugár szerint Szlovákiában sajnos, ezek után sem nyugszanak meg a kisebbségellenes kedélyek. "Azt hiszem, fenyegetésnek lehet tekinteni Vladimír Meciarnak azt félmondatát, miszerint végül is, ha kell, az emberek az utcákon is dönthetnek".
A gázszolgáltató vállalat területi vezetôsége elutasította a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és az Energomur közös egyezménytervezetét, mivel nem értettek egyet az adósságok felosztására tett javaslattal — tudtuk meg tegnap délelôtt a vállalat helyi kirendeltségének igazgatójától. Lnknak azt is elmondotta, hogy a vállalat október végéig a teljes tartozás, azaz 29,9 milliárd lej törlesztését követeli, plusz a folyó számlák kiegyenlítését. Eszerint augusztusban 10, szeptemberben 10,9 milliárdot, októberben pedig a 9 milliárd lejre rúgó késedelmi kamatot várnak el a gázszolgáltatók.
Az Energomur mûszaki igazgatója, Marian Mircea szerint a gázszolgáltatók e követelését nem lehet teljesíteni. Az egy hét alatt, amióta Marosvásárhely nagy részén nincs melegvíz- szolgáltatás, a cégnek 1,2 milliárd lejt fizettek ki az adósok. A szolgáltatás leálltának semmiféle hatása nem volt az adósok fizetési kedvére, sem többet, sem kevesebbet nem vételezett be a vállalat a megszokott átlagnál. A hónap hátralevô napjaiban még várhatóan annyi pénz folyik be, hogy a vállalat törleszteni tudjon annyit, amennyit felvállalt az épp tegnap elutasított egyezménytervben.
Meleg víz tehát továbbra sincs, de tárgyalásokban ezután sem fogunk hiányt szenvedni. Ma újabbak kezdôdnek a polgármesteri hivatalban az érintett felek között. Hogy ezúttal is csak egeret szülnek-e a hegyek, vagy lesz-e végül kiegyezés, és végre meleg víz isbizonytalanabb, mint a kutya vacsorája.
"Augusztus elején, az esi órákban érkeztek meg a ’megszálló csapatok’ elôörsei a marosvécsi várba. Attól kezdve másodika deléig állandóan szállingóztak a Helikon írótagjai, ki autóval, ki kocsival, ki vonatal érkezett, és zajos, otthonos vidámság töltötte meg a méltóságteljes termeket s verte föl a park százados fáinak csöndjét – írta a kolozsvári Pásztortûz címû folyóirat 1929. augusztus 11-i számában a krónikás. – Erdély mûvészetpártoló és betûszeretô közönsége minden évben lélegzet-fojtottan várja a marosvécsi megbeszélés eredményeit, mert tudja, hogy mindig származik belôle jó és érdekes, valami, ami új színeket és ízeket ad a mindennapi unka elfásult harcosainak. Egyik esztendôben könyvsororzatok terve születik, a másikban folyóirat, stb. Már magában véve az is jelentôségteljes dolog, hogy Erdély íróinak alkalmuk nyílik az évenkénti találkozásra, ahol amúgy istenigazában kibeszélgethetik magukat, kicserélhetik véleményeiket és feltárhatják terveiket. A szépség bohém munkásainak szellemes és kedves parlamentje a vécsi találkozó, ahol komolykodó vidámsággal és vidámságba öltöztetett komolysággal vetnek föl terveket, vitatkoznak és hoznak határozatokat, amelyek sokszor mélyebbre nyúló problémákat oldanak meg és eredményesebben, mint a politikusok zord parlamentjei. S ami nem utolsó a fontosságban: gyarapodnak az írók egymás megismerésében és szeretetében.""(Negyedszer szállták meg Erdély írói a marosvécsi várat)
Erdély mai írói is megkíséreltek egy vécsi találkozót, de hamar elfelejtôdött az a nap. A vécsi vár parkja lassan temetôvé változik. Az évszázados fák alatt alussza örök álmát a nagylelkû mecénás, Kemény János. És nemrégen társra talált az öröklétben…
Wass Albert hamvait augusztus 7-én helyezték örök nyugalomra a marosvécsi várkertben tavaly felavatott emlékhelyen. Az itt olvasható vélemények az ünnep után hangzottak el.
Dr. Vincze Piroska belgyógyász szakorvos
— 1990 augusztus 8-án, tehát most kilenc éve volt Kölcsey Ferenc kétszázadik születésnapja, s akkor találkoztam dr. Makra Zsolt gróffal az autóbuszban, mikor mentünk Hámosdra; és megkérdezte, ismerem-e Wass Albertet, mert a legnagyobb kortárs magyar író. S mondtam, hogy még nem is hallottam róla. Hiszen nálunk tiltott listán volt. Aztán 1990-tôl kezdve megjelentek Magyarországon is a könyvei, sorban egymás után. Én már eddig tizenhét könyvét olvastam el, ez nem mind mostani kiadású, van egypár háború elôtti is. Most már megjelent a Püski Kiadónál a verseskötete is. Oly gyönyörûen ír, olyan magyarul, szemléletesen és történelmi hitelességgel, hogy elhatároztuk Makra gróffal együtt: megalakítjuk a Gróg Wass Albert Társaságot Debrecenben. Annál is inkább, mert nemcsak hogy szeretjük a mûveit, hanem ô maga, Wass Albert három évig Debrecenbe járt a gazdasági akadémiára, 1928-tól 1831-ig. Valóságos rajongás fogott el és hiányérzet, amikor már nem volt Wass Albert-könyv, amit nem olvastam ki. Megalakítottuk a Gróf Wass Albert Társaságot az elmúlt esztendôben. Az iskolája falára egy gránit emléktáblát is fölhelyeztünk. A Társaságnak csak húsz tagja van, ezek fele is passzív, szóval nagyon sokat kell küszködni, apránként azért szaporodunk mégis. Az egyéves halálévfordulón, február 16-án Wass Albert-emléknapot rendeztünk Debrecenben, akkor avattuk föl az emléktáblát, debreceni Református Kollégium dísztermében emléknapot tartottunk, hatalmas tömeg jelent meg, telt ház elôtt idézték a nagy író emlékét, felléptek színészek, Medvigy Endre író és Petrás Mária csángó énekes. Akkor megugrott Debrecenben a Wass Albert-tisztelet. Szóval az ember nem tudja, hogy az Isten mikor használja eszköznek; és én eszköz vagyok azért, hogy Wass Albertet népszerûsítsem. És ôrajta keresztül a hiteles magyar történetet meg az istenhitet, meg az emberszeretetet. Terítsük a kegyetlen világunk elé – elég kegyetlen világ van minálunk – ennek az életnek, ennek az életmûnek a tanúságát. Azért is közelharcot kellett vívnom a Hajdú-Bihari Naplóban, hogy a cikkem megjelenjen (meglehetôsen megnyírbálták, "átszervezték" a cikket, de hoztam belôle másolatot, elhelyeztem Bartha József tiszteletes úrnál Holtmaroson, a múlt év ôszén, október 13-án jelent meg, Élete a magyarság szolgálatában telt címmel). Amikor megvolt az ünnepség, két újságnak, a Keresztény Életnek és a Reformátusok Lapjának küldtem tudósítást. Ezekrôl is van másolatom.
Itt ma sok ember összegyûlt, bár sokak szerint ez kevés ahhoz képest, amit Ô érdemel. Valószínû, hogy a nap népszerûsítése hiányos volt. Vannak, akik ellenszenvvel viseltetnek iránta. Marosvásárhelyi házigazdáink úgy tüntetik fel, hogy két arisztokrata család veszekedett hangosan – ez így terjedt el a köztudatban…Valójában nekem nagyon tetszett a beszéd is, a koszorúzások is, az emberek: hogy ünneplôben kijöttek, népviseletben. Talán azt szerettem volna, ha még egy fél órán vagy egy órán keresztül Wass mûveibôl, mondjuk, Simó József felolvas. És egy-két énekkel, mezôségi énekkel, ahogy ô szokta; vagy tánccal. Mondjuk, a tánc is hozzá illik; mert van halál-tánc is; most halálünnepünk van – valójában Wass Albertnek a mennybemenetelét ünnepeljük meg: azt akarjuk, hogy Ô a magyar szívekben gyökeret verjen – jobban, mint eddig.
— Öröm és szomorúság a mai nap. Öröm, hogy annyi szenvedés, megrázkódtatás után hazai földhöz érkezett, gáncsoskodás ellenére, "segítségnyújtás" ellenére, a budapesti hatalom segítsége nélkül; de szomorú, hogy a magyarság elvesztette a legjelentôsebb alakját a mi korunkban. Szomorú, hogy amikor Rákóczi Ferencet hazahozták, akkor több mint háromszázezer magyar siratta, kísérte a sírjához. Itt ötszázötven körül lehettünk; s kérdem én a húszmillió magyartól: hol voltak? Hát nem érezték, hogy itt a helyük? Hát nem érezték azt, hogy mit veszített a magyarság Wass Albertben?! Nem érezték azt, hogy Ô nemcsak az irodalom kimagasló alakja istenadta tehetségével, hanem ezt a tehetséget kizárólag a magyarság érdekében használta fel, ellenállva a csábításnak, aminek ki volt téve, ami jelentett volna jobb életet, jelentett volna könnyebb életet; s mégis a becsületes magyar úri életet választotta. Sajnálom, hogy a szertartás alatt – szó esett természetesen az Istenrôl, az isteni kegyelemrôl, a halálról, a várható további életünkrôl, hitünkrôl – nem esett szó az Ô emberi nagyságáról, a magyarság érdekét szolgáló áldozatos életérôl.
— Fényoszlopa lehetne az ezredvég, az új ezredév magyarságának Wass Albert?
— Igen. Nemcsak lehetne, de az is. Valamikor Debrecenben, fiatal gyerekként, a magyarság jövôjét úgy fogalmaztuk meg, hogy a magyarságnak akkor van, lehet jövôje, élete, ha az: Isten kegyelmébôl, a férfiak vérébôl, az asszonyok méhébôl, a munka verítékébôl és az ész értelmébôl adatik meg. Ezt szolgálta Ô, tökéletesen, maradéktalanul, haláláig. És Isten áldása legyen az emlékén.
A Czegei Wass Alapítvány hathatósan segítette és segíti a szászrégeni és a holtmarosi árvaházak építését. Ezek húsz- húsz gyermek befogadását teszik lehetôvé, az utóbbinak is megvan már az alapja, jövôre fel is avatják – tájékoztattott Bartha József református lelkész.
Pakó Benedek szászrégeni római katolikus plébános arról beszél, hogy a nagy írónak a plébánia szoborparkjában helyezik el a szobrát. – A bentlakáson és a házon a grófi címert helyezzük el a Providentia jelképe mellett. Sok magyar árva kerül olyan árvaházba, ahol nem kaphat anyanyelvi nevelést. Programunk az tûzte ki célul, hogy ezeket a gyermekeket magyar árvaházakba hozzuk be, és magyar kultúrán neveljük ôket.
A Mezôségen, Szentgotthárd környékén, Feketelak mellett, ahol a családnak birtokai voltak, vagy tíz faluból összegyûjtjük a gyerekeket, kevesen vannak, tíz-tizenöt gyermek mindössze, kevés a magyar, elemi tagozatosak az iskolák – a mi internátusunk ötödik osztálytól a gyermekek nevelését átveszi. Innen küldjük ôket tovább gimnáziumba, esetleg magasabb iskolába is, akár a Wass úr alapítványa, akár a mi Providencia Alapítványunk támogatásával. Szászrégenben van egy Máncz János Alapítvány is, Darvas Ignác tanár úr az igazgatója – ezek az alapítványok azért vannak, hogy a tehetséges diákokat segítsék, hogy a magyar szellemi életnek a vezetôivé válhassanak. A moldvai gyerekeket is azért taníttatjuk, mert értelmiséget kell létrehoznunk. Mert egy nemzet akkor tud igazán talpra állni, hogyha van vezére, és ez a vezér mindig az értelmiség. Ezek a mi örömeink – most, Wass Albert temetésén is. Temettünk, és mégis a jövôt építjük, a reménnyel, hogy lesz magyar jövô. Hogy Wass Albert, aki meghalt, a szellemiségével – épp a fia révén – de bizonyára a könyvein keresztül is, a magyar lelkiismeret ébresztôjévé válik. Számomra nagy öröm, hogy itt egy református magyar gróf egy katolikus egyház keretében mûködô szociális tevékenységet támogat. Ugyancsak meg kell köszönnöm Holtmaros református lelkészének, Bartha Józsefnek, hogy mikor Wass Albert fia, Endre úgy látta, hogy segíteni is tudna az alapítvány által, és érdeklôdött: van-e olyan program, amely a magyar szellemiség és a magyar nép javára szolgál, akkor volt szíves elkalauzolni hozzám. A vallási különbségtétel, Erdélyben legalábbis, ahol a magyarság igencsak rászorul a közös össszefogásra, fel sem merülhet. Itt egymást kölcsönösen kell hogy segítsük. Az alapítványunk is, az árvaház is, az internátusunk is mind református, mind katolikus gyermekeket egyaránt felkarol. Soha fel nem merült, hogy aki ide kerül, milyen vallású. Aki jelentkezik, és aki magyar és lakóhelyén nincs iskolája, azt támogatjuk. Nálunk egyébként indul egy szociálstáció, német mintára, a gyulafehérvári Caritas támogatásával, hét alkalmazottja lesz, a házibeteggondozás a célkitûzése, fölkeresik a betegeket Régenben vagy a környékén, nincs vallási különbség, öreg, beteg embereknek biztosítanak orvosi ellátást, gondozást, gyógyszert visznek, ha nagyon szegény, élelmiszert visznek az alapítvány útján; és nem lesz különbségtétel.
— A kétezredik év augusztusának elsô hetében hazajön mind az öt Wass-fiú — Újságolja Bartha József. – Ekkor szeretnôk elhelyezni Wass Albert mellszobrát a szászrégeni római katolikus plébánia parkjában, ahol jó "társaság" várja, olyan nagyjaink megjelenített alakjai, mint a Petôfi Sándoré és a Márton Áron püspöké. Az egykori ötvenhatos harcos, a jelenleg Sidneyben élô dr. Kolozsi Sándor szobrász – akirôl jó tudni egyébként, hogy az olimpiai láng tartójának az alkotója, ô nyerte meg a pályázatot – Wass Albert barátja és nagy tisztelôje: ingyen készíti el a szobrot és ajánlja fel Szászrégennek, a Felsô-marosmentének, Erdély minden magyar és nem magyar ajkú, tiszta szándékú emberének, olvasójának. Ekként a vécsi Pantheon mellett a szászrégeni szoborpark is történelmi és irodalmi búcsújáró helye lehet a világ magyarságának.
És ki tudja, ki tudhatja – tûnôdik a Ma krónikása – egyszer talán ismét megnyílnak a kastély kapui az élô, a kortárs erdélyi magyar irodalom alkotói elôtt is, és lesz megint jó hangulat, vita, tervezgetés és megvalósulás, és "a szépség bohém munkásai… gyarapodni fognak egymás megismerésében és szeretetében". Hogy általuk és velük gyarapodjék az a nép is, akit Wass Albert és Kemény János, Bánffy Miklós, Kós Károly, Áprily Lajos, Tamási Áron, Berde Mária, Dsida Jenô, Gulácsy Irén, Gyallay Domokos, Kacsó Sándor, Kuncz Aladár, Ligeti Ernô, Makkai Sándor, Markovits Rodion, Molter Károly, Olosz Lajos, Szántó György, Tabéry Géza és annyian de annyian szolgáltak és szolgálnak tehetségükkel, mûvészetükkel.
Az erdélyi szépmívesek mai utódai.
A Maros mente és a Mezôség határában fekvô Pókakeresztúrra a megyei úttól két kilométernyi köves, poros út vezet. A falu lakossága az 1992-es népszámlálás szerint 308, a református egyház nyilvántartásában jelenleg 230 lélek szerepel. A településen mindenbôl egy van, református templom, szövetkezeti üzlet, a magánkézben levô kocsma, amit bárnak neveznek, a kicsi és régi kultúrotthon, valamint a ritkán használt fa ortodox templom. Látszólag csendes folyású itt az élet, ha nem vesszük számításba az elmúlt egy hónapban történt változásokat.
A faluhoz betérô utat kopott, kissé ferdén álló tábla jelzi. A falu határában kétnyelvû, jó nagyra sikerült helységnévtábláról tudhatjuk meg, melyik falu házaihoz közeledünk. A sáncokból gyom és fák meredeznek elô, az elsô házak s udvarok elhanyagoltak. A falu központjának a százéves iskola és a vegyesbolt környéke számít. Az udvarokon, az út mentén szilva- és alamafák kínálják nem túl gazdag termésüket. S bár a faluban van néhány szépen rendbe tett, frissen meszelt ház, összességében a település elhanyagoltság képzetét kelti.
A föld biztosítja a megélhetést
A tíz éve bekövetkezett változások és a földterületek visszaszolgáltatása után a helybéliek nagy része mezôgazdasággal foglalkozik. A hivatalos nyilvántartások szerint a településhez 410 hektár szántó, 330 hektár erdô és legelô tartozik. A faluban két gazda van, akik nagyobb földterülettel és több állattal gazdálkodnak, a helyiek nagy többsége a zöldség, gyümölcs — alma, körte, szilva, dió — és a tenyésztett állatok értékesítésébôl él. Láthatóan szûkösen.
A marossárpataki községi tanács keveset szán a falura. Pókakeresztúrnak egyetlen, szavazati jog nélküli képviselôje vehet részt a tanács ülésein. Az iskola évenkénti meszelésével, az egyszeri-kétszeri útkövezéssel lezárul a "központi" támogatás. S mint a helyzet mutatja a felülrôl jövô utasítások és anyagi támogatás hiányában a helybéliek sáncot sem takarítanak, utat sem egyengetnek, iskolatetôzetet sem javítanak, s még a kultúrotthon meszelését is mástól várják. Egyedül a gáz bevezetése számított fontosnak, az idôs, egyedül élôkön kívül a lakosság többsége bevezette vagy jelenleg vezeti be a földgázt.
Tavaly, év végén a hollandiai Kamperveen településrôl érkezett öttagú küldöttség segítô szándékkal a helyi református lelkészhez. Varró Sándor ismertette a nehézségeket, s a vendégek távozáskor ígéretet tettek, hogy lehetôségeikhez mérten segítenek az 1894-ben épített iskola javításában. S betartva ígéreteiket, július közepén két tehergépkocsinyi kellékkel és felszereléssel 31, többnyire egyetemista érkezett Pókakeresztúrra. — Annyit nem ér az egész falu, mint az általuk hozott adomány — ámultak el a helybeliek. S a 2000 kilométerrôl jött vendégek munkához is láttak, felújítani a helyi közösség két helyiségbôl álló kis iskoláját, amiben kilenc I-IV. oszályos és tíz óvodás tanult.
Nekifogtak elvégezni azt a munkát, amit a helybéliek, az anyagi háttér hiányára hivatkozva, hosszú évek, évtizedek óta nem tettek meg. Megbontották a tetôzetet, kicserélték a gerendákat — Hollandiából hoztak fenyôfa gerendákat —, új cserepeket tettek, központi fûtést szereltek, kicserélték az ajtókat és ablakokat, fehérre festették a termeket, s be is rendezték azokat. A helybéliek egy ideig nézték, s nem értették, mi történik, majd a jó példán felbuzdulva nekiálltak segíteni a segítôknek. S megoldották a vendégek étkezését. Mindennap egy-két család reggelit, ebédet s vacsorát biztosított az elsô, s a két hét után ôket felváltó 19 tagú, második csoportnak is.
— Amikor a holland cégektôl és üzletemberektôl támogatásként kapottakkal idejöttünk, azt gondoltuk, gyorsan megleszünk. Számunkra ez egy kis tervnek számított — mesélte Jan Krins egyetemista. — Ittlétünk alatt rájöttem, hogy bár nekünk nem olyan nagy jelentôségû ez a felújítás, a helybéliek számára nagyon nagy dolog. Látszott az emberek segítôkészségén, ragyogó arcán, hogy fontos számukra ez az iskola és rendbetétele. Ez nekünk is biztatás volt. Idén csak az iskola belsô részét tudtuk helyrehozni, ha lehetôségünk lesz, jövôre visszajövünk az épület külsejét és a kerítést is rendbe tenni.
Varró Sándor kétnyelvû (magyar és német) istentisztelet keretében méltatta a segítséget, s a felújított iskolában tanuló kisdiákok énekekkel köszöntötték a vendégeket. Majd a marossárpataki polgármester, a községközponti iskola igazgatója is üdvözölte az egybegyûlt hollandokat és helybélieket.
Az ünnepi és egyben búcsúebéd után Varró Sándor lelkésszel váltottunk szót. Megtudtuk, idén három temetés és ugyanannyi konfirmáló ifjú volt, keresztelni nem kereszteltek, de idén vagy a jövô év elején három újszülöttel gazdagodik a falu s az egyház is. Szeptembertôl az óvodában 11 gyerek lesz, így szükség van egy teljes katedrás óvónôre is, egyelôre nem neveztek ki senkit. Az istentiszteletekre 40-50 személy jár rendszeresen, az ifjúsági bibliaórákat a 15 fiatalból 10-en látogatják.
— A hollandok ittléte megmozgatta, felélénkítette a gyülekezetet. A családok összefogtak s mindennap biztosították az élelmet. Úgy vélem, ez a kezdeti, jó irányú változás át fog terjedi az élet más területeire is, s remélem, hogy a lelkedés tartós megmarad, s a gyerekek még többet fognak tanulni a szép termekben — vélekedett a négy éve Pókakeresztúron szolgáló lelkipásztor, akinek a felesége tanitónô a faluban.
Vajon elmondható-e kétkedés nélkül, hogy a hollandok jelenléte, munkája nyomán változás történt a faluban? Hogy felébredt a közösség, s ezután cselekedni, élni fog, s tettrekész ifjakat nevel? Vajon csak dicséretet érdemel-e az a gyülekezet, aki, bár ellátja az értük dolgozó hollandokat, elvárja, hogy jövôben újra visszajöjjenek, s lemeszeljék a pár négyzetméteres külsô épületfelületet, s kerítést állítsanak?
Bárcsak igazi, minden területre kiterjedô virágzás követné a hollandok látogatását, s a jövôben újra Pókakeresztúrra látogató hollandokat tiszta udvarok, rendbetett épületek és utcák, lemeszelt és kerítéssel körbevett iskola, anyagiakban, lelkiekben gazdagabb, tenni és élni akaró gyülekezet, közösség fogadja!
Japán bukaresti nagykövetsége, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia, a japán JICA-JOCV Alapítvány, valamint a marosvásárhelyi Shido Kulturális Egyesület augusztus 25-e és szeptember 10-e között a Japán Kultúra Napjai Marosvásárhelyen címmel egyhetes mûvelôdési rendezvénysorozatot szervez a Felkelô Nap Országa, valamint Románia közötti diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 40 éves évfordulója alkalmából.
Már korábban írtunk lapunkban arról, hogy a japán kormány közel félmillió dollár értékû hangszert ajándékozott a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniának. Ismert tény, hogy az igényes fúvós- és ütôshangszerek vagy egy hangversenyzongora milyen hatalmas összegbe kerül és hogy a marosvásárhelyi zenekar szinte már használhatatlan hangszerekkel kényszerül megszólaltatni az egyre bôvülô repertoárt. Több éve zajlanak tárgyalások a hangszeradomány ügyében, ezeket a helyi filharmonikusok karmestere, Shinya Ozaki kezdeményezte és folytatta, akit a városi tanács Pro Urbe-díjjal tüntetett ki. Idôközben a marosvásárhelyi filharmónia és a japán mûvészek között sokoldalú, értékes együttmûködés alakult ki.
A marosvásárhelyi filharmonikusok hangversenysorozata szerény viszonzása a japán kormány gesztusának és záloga annak, hogy az együttmûködés a jövôben is tovább folytatódik. Szeptember 8-án este 7 órakor a Kultúrpalota Nagytermében kerül sor a japán kormány hangszeradományának hivatalos és ünnepélyes átadására, melyen részt vesz Yoshiaki Koyama, Japán bukaresti nagykövete, Mayo Nishiike kulturális attasé, Dorin Florea prefektus és Fodor Imre polgármester.
Ma este a rendezvénysorozat nyitányaként a Kultúrpalota Nagytermében este 7 órai kezdettel japán és fiatal romániai szólisták kamaraestjén vehet részt a közönség.
A heti program színes és változatos, lesz elôadás a japán szellemiségrôl, a shinto és a zhen-buddhizmus tanairól, újabb kamaraestek és kórushangversenyek, a Shido társaság elôadást tart a japán teaszertartásról, a kimonóviselet sajátosságairól, lesz továbbá japán népzeneest, szimfonikus és rendkívüli hangverseny.
Csak semmi pánik, nem egy újabb területrendezési koncepció körvonalazódik, hanem egy szerény kis híradás egy Határon nevû projektrôl, amely annyiban felveti a határ/elhatárol(ód)ás/csatlakozás kérdéseit, amennyiben a szegedi József Attila Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének együttmûködésén alapszik. Az irodalomtörténet Interaktív Elmélete (talán azért interakítv, mert Szeged és Kolozsvár, meg számítógép) nevû program 1996—2001 között fut, a magyarországi TEMPUS Közalapítvány anyagi támogatásának és a fent említett szegedi tanszék elôadóinak, valamint a kolozsvári magyar szakos elméleti érdeklôdésû diákok részvételének köszönhetôen. Különféle megnyilvánulásai között említendôek a Romániában megtartott elôadás- és szeminárium sorozatok, a Szegeden "továbbképzôdô" kolozsvári diákok és a nyári irodalmi táborok. Ez utóbbi 1997-ben Parajdon, tavaly, illetve idén (augusztus 8—14) a szovátai Teleki Oktatási Központban került megrendezésre.
Mûfajilag elôadások (ízelítôül Müllner András — Kortárs irodalomelméletek és a hypertext kapcsolatai: Szilasi László — Darvasi László: Könyvmutatványosok legendája; Kovács Sándor — Posztmodernizmus: elméletek; Hárs Endre — Hermeneutika és dekonstrukció), szövegelemzô szemináriumok, írói beszélgetések (Kukorelly Endre, Marno János, Péterfy Gergely és Láng Zsolt) váltakoztak, a tábor résztvevôi meghallgathatták a kolozsvári Transylvania Barokk együttes koncertjét is (fuvola, furulya, fagott, csemballó; 16—17. századi erdélyi darabok a Kájoni-kódexbôl, Teleman és Williams szerzeményei).
No comment — stílusban talán ennyi, holott lehetne még szólni az irodalom /kultúra/figyelésével/ boncolgatásával együttjáró cigiszünetekrôl, a hosszúra nyúló beszélgetésekrôl, Medve-tavi lubickolásra felcserélt foglalkozásokról.
Határon a komoly munka és a nyaralás között?
Nálunk kevésbé ismert élelmiszeripari szakág a csigabegyûjtés és feldolgozás. Az országban mindössze négy cég foglalkozik ilyesmivel, ezek összefogtak és szakszövetséget alapítottak.
A rendkívüli eseményre tegnapelôtt délután került sor a gyulakutai Escargo cég székhelyén, ahová eljött három vállalat képviselôje és meghívottként dr. Salca Marin, a Román Tudományos Akadémia biológiai intézetének vezetôje. Amint a Csigafeldolgozók és -forgalmazók Országos Szövetségének jelenlegi elnöke, az Escargo cég tulajdonosa, Klein Egon elmondta, a szervezetet elsôsorban a szakmai érdekvédelem szükségessége hozta létre, ugyanakkor arra is odafigyelnek, hogy a környezeti egyensúly megôrzése végett tudományos szempontok szerint végezzék el a begyûjtést.
Dr. Salca Marin kifejtette, hogy az akadémia támogatja és érdeke együttmûködni a szövetséggel, ugyanis biológai intézete állapítja meg, mennyi csigát lehet begyûjteni egy idényben. Ettôl függ a négy cég termelékenysége, megélhetése. Az idén például 2200 tonna csigát gyûjthettek be az országban. Ebbôl az Escargo 100 tonna húst és 10.000 kartondoboz csigaházat exportált, összesen 1 millió dollár értékben. Fô idényben egyébként a gyulakutai gyár 240 munkást foglalkoztat, a feldolgozás pedig komoly szaktudást igényel.
A legnehezebb felvásárlópiacot találni, ugyanis a világ csigafeldolgozó üzemei 99 százalékban Franciaországba szállítják az ott csemegeként fogyasztott félkész élelmet. A négy céget pillanatnyilag az orvbegyûjtés, a Centrocoop és a görög konkurencia fenyegetheti. Az elôbbi úgy, hogy Vannak olyan cégek, amelyek a megengedett kvóta felett és idényen kívül — törvénytelenül — gyûjtenek be csigákat, majd a feldolgozó egységek révén próbálják értékesíteni. Ezzel valóban árthatnak a csigapolulációnak.
Oda kell figyelni továbbá arra, hogy a szövetkezeti hálózatban is újraindítják ezt a tevékenységet, és hogy a görögök is megpróbáltak betörni a hazai piacra. Gond, hogy nincs olyan törvény, amely a csigahús exportját szabályozná, ezért magyarországi mintára a összeállítanak egy jegyzéket, amelynek alapján megpróbálják e foglalkozást szabályszerû keretek közé igazítani.
E folyamat a tegnapi találkozóval beindult.
Az egészségügy és az egyetemekre felvételizôk
Az egyetemi felvételire való beiratkozáshoz szükséges egészségügyi vizsgálatokat az elmúlt évig minden járóbetegrendelôben díjmentesen elvégezték. Idéntôl a megyeszékhelyi felnôtt-járóbetegrendelôben jelentkezô fiatalokat a Közegészségügyi Felügyelôséghez küldték, ott viszont csak a vérvizsgálatokat végzik el, azt is, mint utóbb kiderült, borsos áron. Az alábbiakban a vérvizsgálatot és a tüdôszûrést végzô központokat, s a kérésre végzett, egészségügyi szolgáltatásnak számító vizsgálatok árait igyekeztünk feltérképezni.
Dr. Panturu Ileana, az Egészségügyi Igazgatóság igazgatónôje elmondta, hogy az Egészségügyi Minisztérium 550-es, augusztus 12-i rendelete szerint az egyéni kérésre végzett egészségügyi vizsgálatokért mindenkinek fizetni kell. Pár napra rá pontosítás érkezett, amely szerint az egyetemi felvételihez szükséges vizsgálatok ingyenesek. Gondok akadnak a rendelet alkalmazása körül, hiszen az világos, hogy a frissen végzetteknek díjmentes a vizsgálat, de az vitatható, hogy a két-három éve végzett személyek — akik idôközben dolgozhattak — számára ingyenes-e vagy sem. Egyelôre ez a kérdés tisztázatlan, s minden központ belátása szerint jár el — tehát önkényesen!
A marosvásárhelyi felnôtt- járóbetegrendelô (poliklinika) szerológia osztályán dr. Farkas Enikôtôl érdeklôdtünk, hogy miért nem végzik el a fent említett vizsgálatokat. Mint elmondta, tavaly novemberben a járóbetegrendelô belsô egyezséget kötött a Közegészégügyi Felügyelôséggel, amelynek értelmében a járóbetegrendelôben csak a beutalt, vagy orvos által küldött személyeknek, a házasság elôtt állóknak, a gépkocsivezetôknek s a saját személyzetnek végeznek vizsgálatokat. Az egyéni vizsgálatkéréseket fizetség ellenében a Közegészségügyi Felügyelôség laboratóriumában oldják meg.
Mint augusztus 19-i lapszámunkban jeleztük, a Közegészségügyi Felügyelôség udvarán mûkôdô mikrobiológiai laboratóriumban 114 ezer lej ellenében végzik el a vérvizsgálatot a felvételizôk számára. Akkor azt is elmondták, hogy akik oklevélmásolattal, vagy az elvégzett tanintézmény által kibocsátott irattal bizonyítják, hogy az idén végeztek, a vizsgálat ingyenes. Ennek ellenére a napokban több olvasónk betelefonált, jelezve, hogy a helyszínen az idén végzettektôl is elvették a pénzt. Dr. Milos Ibolyától, a laboratórium vezetôjétôl megkérdeztük: mi a valóság?
— Augusztus 16-án megváltoztak a vizsgálatok árai. Mi szóbeli utasítást kaptunk a vezetôségtôl, hogy azoknak a fiataloknak, akik az idén végeztek, s ezt irattal bizonyítani is tudják, díjmentesen végezzük el a vérvizsgálatot. De mivel írásos utasítás csak hétfôn (augusztus 23-án) jött, mindenkitôl egyformán elvettük a pénzt. Kedd reggeltôl alkalmazzuk az utasítást — válaszolta, s kérdésünkre — 18-án miért nyilatkozták azt, hogy ingyenes a vérvizsgálat az idén végzetteknek? — kelletlenül az válaszolta: nem mi tehetünk róla, hogy óránként változnak az utasítások. Az persze nem derült ki, hogy ki és milyen jogon tesz különbséget az idén és a korábban végzetek között. Dehát, minek éppen ezen háborogjunk, amikor az egészségügyben ma már töb a kiszámíthatatlan, mint a kiszámítható.
A marosvásárhelyi 2-es számú járóbetegrendelô laboratóriumától megtudtuk, hogy a vérvizsgálatra jelentkezôket munkanapokon 9.30-ig fogadják. A vérvizsgálat minden, egyetemre felvételizônek ingyenes, a tüdôszûrésért 32.500 lejt kell fizetni.
A CFR-rendelôben is elvégzik az egyetemi beiratkozáshoz szükséges vizsgálatokat. A laboratóriumban naponta 8- 10 között vesznek vért, a röntgennél is délelôtti program szerint dolgoznak. Egy nap után az érintett kézhez kapja az eredményeket, a vizsgálatokért összesen 21 ezer lejt kell fizetnie.
Azok a dicsôszentmártoni fiatalok, akiknek a fent említett vizsgálatokra van szükségük, felkereshetik a városi kórház laboratóriumát, ahol mind a vérpróbát, mind a tüdôszûrést ingyenesen végzik. A egyetemre készülô marosludasiaknak a helyi járóbetegrendelôben 17 ezer lej fejében elvégzik a tüdôszûrést, míg a vérvizsgálatért 11 ezer lejt kell hogy fizessenek. Szászrégenben a Comsat körzeti rendelôben fogadják a fent említett személyeket, a vizsgálatok itt is ingyenesek. A segesváriak az 1-es számú járóbetegrendelôben jelentkezhetnek a vizsgálatokra.
A vizsgálatok eredményeit a családorvoshoz kell elvinni, aki jogosult arra, hogy ezek alapján kitöltse a beiratkozáshoz szükséges iratokat.
A favorit német versenyzônô, Franka Dietzsch magabiztosan nyerte ezt a versenyszámot, úgy, hogy egyetlen pillanatig sem volt kétséges a gyôzelme. Már a második sorozattól 67,60 m-rel vezetett , s ezt az ötödik dobással 68,14 m-re javította. Az izgalmasabb harc az ezüst- és bronzéremért bontakozott ki. Az addig gyengébb dobásokkal elôrukkoló román versenyzônô, Nicoleta Grasu az ötödik sorozatban 65,35 m-rel a második helyre jött fel, de az utolsó körben a görög Anasztaszia Keleszidu 66,05 m-rel megelôzte. Így övé lett az ezüstérem, míg Grasu megelégedett a bronzzal.
A kubai Javier Sotomayor hiányában a férfi magasugró-számot 2,40 m alatti eredménnyel is meg lehetett nyerni. Az orosz Vjacseszlav Voronyin, szédületes sorozattal, minden magasságot elsôbôl átugrott, meg sem állt 237 cm-ig. Aranyérmét így ellenfelei aligha veszélyeztethették. A kanadai Mark Boswell 235 cm-nél állt meg, s ez elég volt az ezüstéremhez. A bronzérmet a német Martin Buss szerezte meg 232 cm-rel. Voronyin még próbálkozott 240 cm-en is, de a tét hiánya miatt már nem tudott összpontosítani, s háromszor leverte a lécet.
Drámai végkifejletû volt a nôi távolugrás döntôje. Marion Jonesnak nem sikerült a duplázás, 683 cm-es ugrása csak a bronzéremre volt elegendô. Az elsô két helyért az olasz színekben induló Fiona May és a Kubából "importált" spanyol Niurka Montalvo harcoltak. Az utolsó kísérletig végig May vezetett, 694 cm-t mértek legjobb teljesítményeként. Montalvo 688-cal a második helyen állt. A hatodik kísérletben aztán Montalvo 7 méteren túlrepült s néhány másodpercig mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte a stadionban, amint a versenybíró hosszasan vizsgálja a dobbantólécet. Végül a fehér zászló emelkedett a magasba, jelezvén, hogy a kísérlet érvényes, lehet mérni. Az eredmény 706 cm. A lassított tévéfelvétel azonban azt látszik igazolni, hogy a kísérlet érvénytelen volt, s Fiona May ezért hosszasan reklamált is. A labdarúgáson nevelkedett közönség pedig kiviselte magát, amikor kifütyölte az olasz versenyzônô utolsó próbálkozását.
Nem kevesebb, mint négy kenyai futó indult a tizenkettes döntôben. A kenyaiak egyébként 1991 óta kibérelték ebben a számban a dobogó elsô két helyét, most is ôk voltak a legesélyesebbek. Az indulók között volt Florin Ionescu (Sepsiszentgyörgyön Sánta Károly tanítványa), aki az elôdöntôben megjavította az országos csúcsot. Ô ezúttal is idôt szeretett volna menni, ezért 1000 m-nél 50 m-rel vezetett, ám a kenyaiak hamarosan ledolgozták a hátrányt. A végsô elszámolásnál aztán Christopher Koskei lehajrázta honfitársait, idôeredménye: 8:11,76 p. A második Wilson Boit Kipketer lett 8:12,09 p-cel, míg a harmadik helyre sikerült a marokkói Ali Ezzinnek feljönnie (8:12,73 p). A világrekorder kenyai Bernard Barmasai meglepetésre csak 5. lett. Florin Ionescu végül a 8. helyen végzett 8:18,17 p-cel, ami 5 mp-cel gyengébb idô az elôdöntôben teljesítettnél, de így is nagyon jó eredmény.
Kedd este, lapzárta után hat aranyérem sorsa dôlt el: nôi kalapácsvetés (Mihaela Melinte, Divós Katalin), nôi hármasugrás (Adelina Gavrila, Cristina Nicolau), férfi diszkoszvetés (Fazekas Róbert), nôi 800 m, férfi 1500 m, férfi 10.000 m. Szerdán délelôtt szervezik az 50 km-es gyaloglás döntôjét (Czukor Zoltán, Dudás Gyula), míg este az alábbi döntôket bonyolítják le: férfi-hármasugrás, nôi súlylökés, férfi 110 m gát, nôi 400 m gát, tízpróba.
A helyi sajtó az utóbbi idôben nagy teret szentel a vízórák felszerelése körüli bonyodalmaknak. 18 hónappal ezelôtt szerelték be lakásunkba a hideg és meleg víz fogyasztását mérô, Aradon gyártott izraeli mérôeszközöket. A kétszobás lakásban ketten élünk. 18 hónap alatt összesen 95 m3, azaz 95.000 liter vizet fogyasztottunk. Ebbôl 46 m3 volt a hideg és 49 a meleg. Ez személyenként havi 2,63 köbméter és napi 83 liter víz fogyasztását jelenti, ami az átlagfogyasztás valamivel több mint 1/3-a.
Egy alkalommal estétôl reggelig nem zárt a WC- tartály és közel 2000 liter víz folyt el, majdnem egy személy egész havi fogyasztása. Megjegyzem, hogy amióta vízóránk van, soha egyetlen csapból sem csepeg a víz.
A garázsban 1998 szeptember óta van vízóra, tehát egy éve. Ez alatt 559 liter víz fogyott el. Az átalányfogyasztás havi 7,5 köbméter, azaz 7500 liter. Ezzel a mennyiséggel fürdômedencét is mûködtethetnénk. Ha 28 éves Daciámat havi 7500 liter vízzel mosnám ma már nem is létezne, mert a rozsda rég megette volna. Két veder vízzel szoktam mosni, ami 20 liter. Az igaz viszont, télen nem járok kocsival, nyugdíjas lévén, nyáron se nagyon használom. A havi 7,5 köbméter víz az évi 90.000 liter vizet jelent, amennyit mi, egy kéttagú család 18 hónap alatt fogyasztottunk!
Ami az utóbbi rendelkezéseket illeti, tanácsos és aquaserves urak! mintha túlbürokratizálták volna a dolgot. Az alkotmány szerint még a parlamentnek sincsen joga semmilyen törvényt, rendeletet, utasítást hozni, amelynek visszamenôleges hatálya lenne. Hogy kötelezhetnek minket, akik a rendelkezés életbe léptetése elôtt beszereltettük a vízórákat, hogy 2000 júliusáig járjuk végig a vizesdosszié összeállításának kálváriáját? Mindezt ami érdekünkben, ahogy olvasom! És persze, a mi pénzünkön. Az Aquaserv egy korábbi közleményében azt írták, hatáskörük csak a blokk vízórájáig terjed. Miért lépik túl hatáskörüket? Külföldre költözött ismerôsömet faggatom, hogy szereltette be a vízórát? A válasz: vettem egy vízórát, hívtam egy szerelôt, aki bekötötte. Semmi doszár, semmi engedély! Miért kell egy egyszerû dolgot túlbonyolítani?
A vízórát egy négytagú bizottság veszi át a jegyzôkönyvvel, a doszárnak négy darab iratot kell tartalmaznia, mert ha nem, 1-tôl 5 millió lejig terjedô büntetést rónak ki. Következik egy kihágást megállapító jegyzôkönyv, fellebbezés bíróság stb. Ha ez nem bürokrácia, akkor mi?
A vízórák leolvasására külön cég alakul. De miért nem olvashatja le a blokkfelelôs, aki mindenkit ismer és érdeke a korrekt leolvasás, akit ezért fel lehetne menteni egy személy közös költségeinek a fizetése alól?
Az Aquaservnek, amelynek semmi köze a központi vízórán túli ügyekhez, mindezt jóvá kell hagynia. Köszönöm, nekem ez túl sok.
Naponta tanúi vagyunk annak, ahogyan az árak kúsznak felfele. Aki gyakrabban jár vásárolni, észrevehette, hogy az egyes áruk nem egyformán drágulnak. A zöldségpiacon a krumpli, tej, paradicsom stb. ára egy év alatt alig ment fel. Az olyan mezôgazdasági termékek, amelyek ipari feldolgozáson mennek keresztül (cukor, liszt, olaj), már jobban drágulnak, az ipari cikkek (papír-, textil-, fémáruk) még jobban, a szolgáltatások (szállítás, telefon, villany, tévé) pedig a csillagos egekben van. Mindezt elsôsorban a mezôgazdasági kistermelôk sínylik meg, akik a termelésre mind többet kell költsenek plusz jövedelem nélkül.
Más probléma, de ide tartozik, mégpedig a föld ára. A sajtóból tudjuk, hogy az ôsszel a parlament törvény útján akarja szabályozni a föld árát. Ez a szándék elég bizarr, mert a termôföld árát, akár tetszik, akár nem, két dolog határozza meg. Az egyik az a haszon, amit egy év alatt a tulajdonosnak hoz. A másik pedig a banki kamat, azaz, ha én egymillió lej után 70% kamatot kapok, nem fogom földvásárlásra fordítani, ahol esetleg és legfönnebb 5% a hasznom. De az is lehet, hogy ráfizetek, tehát nem vásárolok földet.
Még valami. A román mezôgazdaság üzleti szerkezetében a 2-5 ha-os kisvállalkozások az elterjedtek, amelyeket köznapi nyelven parasztgazdaságoknak hívunk. A kis- és közepes vállalatokról általában tudjuk, hogy átlagos élettartalmuk 6 év. A bejegyzett vállalatok 40%-a már csôdben van. A mezôgazdaságban a csôd úgy jelentkezik, hogy a vetésterület 40%-a parlagon marad. A gazdák legnagyobb része képtelen a kiadásait a bevételeibôl fedezni, és kialakul egy ördögi kör. Alacsony jövedelem alacsony megtakarítást eredményez, ami a tôkeképzôdés elmaradásával jár, ez pedig alacsony termelékenységet jelent. Ennek folytatása a gyenge jövedelem, és minden kezdôdik elölrôl. Végezetül kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a gazda a maga kis gazdasági erejével képtelen a földjét megmunkálni, és áldozatai hiábavalók.
Mindez felveti a kérdést: mi lesz a parasztgazdaságokkal? — mert a tôke szempontjából mind szegényebbé válik az ipar, a kereskedelem, és az állam állandóan szívja el a tôkét. Egy adott pillanatban a mezôgazdasági kisvállalkozók földtulajdona átvándorol az ipari és a kereskedelmi tôketulajdonosok birtokába. A gazdálkodó pedig újból zsellérré válik.
Van, aki azt állítja, hogy ez az út vezet a farmergazdasághoz. Szerintem ez nálunk csak a távoli jövô kérdése. Ma a parasztság kiszolgáltatottságának az útján vagyunk.
A kérdés, amire a válasz kötelezô, úgy szól: hogyan törhet ki a gazdatársadalom a tôkeszegénység ördögi körébôl? A mezôgazdaság nemcsak önfenntartó, hanem profittermelô is kell legyen. Nem mondhat le a fejlesztésrôl és a beruházásról, más szóval a termelékenységének az emelkedésérôl. Vigasztaló az az évszázados tapasztalat, hogy a mezôgazdaságban a termelékenység növeléséhez kevesebb tôke kell, mint az iparban.
Mint a gazdaság minden ágazatában, a mezôgazdaságban is a fejlôdés feltételei a humán és természeti erôforrások, a termelési eljárás és a tôkeképzôdés, valamint ezek kölcsönhatása.
A fentiek szempontjából mezôgazdaságunk elég siralmas helyzetbe került. Az emberi tényezôrôl tudjuk, hogy a falusi népség nemcsak elszivárgott, hanem el is öregedett. A szaktudás tekintetében talán jobban állunk. Vannak tanfolyamok, kapcsolataink vannak magyarországi, svájci és más, modern tapasztalatú gazdálkodókkal.
A természeti erôforrások tekintetében a helyzet elég rossz, mivel a fél évszázados "felsôbbrendû" kollektív gazdaságok kiszipolyozott termôterületeket hagytak ránk örökségül.
Mezôgazdasági technológiánk elvben gyors ütemû fejlôdésre tehetne szert, mivel igénybe veheti a fejlett országok felgyûlt tapasztalatait, szakértelmét (esetleg tôkéjét). A túlzott remények fellángolását elkerülendô érdemes tudni azt is, hogy minden ország más-más háttérrel, kultúrával, gazdasági erôforrással, politikai rendszerrel szembesül. Ezekbôl kifolyólag a szolgai másolás lehetetlen.
A legnehezebben megoldható kérdés a tôkeképzôdés, akár mint belföldi, akár mint importtôke. A külföldi tôke érdeklôdése a román gazdaság iránt általában nagyon gyenge, a mezôgazdaság területén pedig szinte a zéróval egyenlô. Marad tehát a hazai, önerôbôl létrehozandó tôke.
Megoldásként ajánlkozik a szövetkezeti rendszer, pontosabban annak különbözô változatai, ami alatt mint cél a gazdasági érdekvédelmet és tôkeképzôdést kell érteni.
A megoldás idôrendjében elsôdlegessége a vagyonjogi helyzet rendezésének van. A földhitel szempontjából szigorú követelmény a magántulajdon szilárd jogi alapja. Ennek formája nem más, mint a telekkönyvi intézmény. Ez biztosítja a magántulajdon védelmét, a hitel fedezetét, ugyanakkor támasztéka a hitelezô érdekeinek is. Ezenkívül a mezôgazdasági tulajdon stabilizálása azzal, hogy szilárdabb kapcsolatot teremt a gazda és a föld között, társadalmi elônyöket is eredményez.
A kérdéshez egy gazdaságtörténeti tanulság is tartozik. Már az ókortól kezdôdôen azt a párhuzamot vizsgálták, hogy mi elônyösebb a mezôgazdaság és a gazdálkodók szempontjából: a közös földmûvelés, vagy a közös földtulajdon? Erre a kérdésre az átélt kolhozrendszer adott gyakorlati választ. A földközösségi rendszer nem szövetkezet. A közös földtulajdonra nem lehet sem közös földmûvelést, sem mezôgazdaságot építeni, mert a földbôl eredô jövedelmet politikai vagy szubjektív szempontok szerint osztja meg.
A mi esetünkben a gazda — mint a föld tulajdonosa — magánvállalkozásra van kényszerítve vagy kényszerülve, attól függôen, hogy az elôzô üzleti szervezet (CAP) milyen sorsra jutott a Ceausescu- ellenes felkelést követôen.
(Folytatjuk)
Mi lesz a szegény gyermekekkel?
A megyei tanfelügyelôségek augusztus 27-ig elemzik mindenik gimnáziumi végzôs diák helyzetét, hogy bevonják ôket a gimnázium utáni oktatás valamelyik formájába (líceum, szakiskola, inasiskola), közölte a szaktárca. Ugyancsak a megyei tanfelügyelôségek intézkednek az inasiskolák létrehozásáért. A tanügyi törvény értelmében falusi környezetben az elméleti líceumok és az I-VIII. osztályos iskolák keretében szakiskolák létesíthetôk. Tekintettel arrra, hogy számos gyermek a család szûkös anyagi helyzete miatt nem tanulhat tovább, a szaktárca felhívásban kéri a nemkormányzati szerveket, a cégeket és vállalkozásokat, valamint az önkormányzatokat, hogy elemezzék a helyzetet, és vállalják fel az ilyen tanulók iskoláztatási költségeinek fedezését.
Júliusban 594,7 milliárd lejt tett ki a romániai kereskedelmi társaságok bejegyzett alaptôkéje, 210,8 milliárd lejjel haladva meg a júniusi összeget, közölte az országos és a fôvárosi kereskedelmi és iparkamara. Egy-egy társaság átlagosan 225 milliárd lej értékû alapot fektetett be. Elsô helyen Bukarest áll összesen 297 milliárd lejes alaptôke-beruházással, ott egy cégre átlagosan 363,9 millió lej jut, a második Krassó-Szörény, ahol 32 cég összesen 133,2 milliárd lejnyi alaptôkével rendelkezik.
A román mezôgazdaság egyik legnehezebb idôszakát éli, jelentette ki egy nyilatkozatban Mihai Berca, a Szövetség Romániáért alelnöke. 4,5 millió hektárnyi megmûveletlen termôfölddel, egymillió hektárnál kevesebb búzafölddel és 1700 kilós hektáronkénti átlagterméssel gazdálkodóink "felzárkóztak a középkori teljesítményhez", mondotta Berca, aki egyenesen aggasztónak ítélte az állattenyésztés állapotát, itt ugyanis az év elsô felében csaknem egymillió példánnyal csökkent a sertésállomány, a szarvasmarháké 175 ezerrel, ami "valóságos katasztrófa". Nyári szántásokat egyáltalán nem végeztek, a termelôk "szavatolt" hektáronkénti vesztesége 500-800 kilós nagyságrendû, és ez kizárólag az ô káruk lesz. Ráadásul közép- és hosszú távon sem javul a helyzet, hiszen a román mezôgazdaság "szervezetlen, detechnicizált, dekapitalizált, és továbbra is a teljesítmények megsemmisülése felé tart", vélekedett Berca. Megítélése szerint a termelôrendszerek újjáépítésére és a mezôgazdaság technicizálására 30 milliárd dollárra lesz szükség az elkövetkezô tíz esztendôben.
A NATO Koszovóban szolgáló erôi 958 harckocsielhárító aknát, 1275 gyalogsági aknát és 2470 gránátot semmisítettek meg, amióta június 12-én bevonultak a tartományba. AKFOR tûzszerészegységei középületeket, ipari üzemeket és 159 iskolát is aknátlanítottak. Ennek ellenére az aknák még mindig naponta szedik áldozataikat Koszovóban.
Az Afganisztánból és Pakisztánból Európába irányuló kábítószer- csempészet fontos tranzitországa Irán. Az iráni rendôrség egy tonna kábítószert talált egy kamion rakterében. A rendôrök az ország délkeleti részén lévô Kermanban tartottak közúti ellenôrzést, megállították az építôanyagot szállító jármûvet, melynek átkutatása során hasisra, ópiumra, illetve heroinra találtak. A teheráni hatóságok vasszigorral büntetik a kábítószer-csempészeket, és már kis adag drog birtoklásáért is rendszerint halálos ítélet jár.
Óriásszöcske-invázió fenyegeti Nagy- Britanniát. A "szuperszöcskék" 12 centiméter hosszúra is megnônek, és nyolcszor nagyobb az étvágyuk a szigetországban honos rokonaikénál. A betolakodók Franciaországból és Spanyolországból származnak, és tömegesen telepedhetnek át, a globális felmelegedésnek köszönhetôen. Az brit "emigrációt" az utóbbi hetek meleg idôjárása tette lehetôvé számukra. Ezek a rovarok Európában eddig sehol sem okoztak nagyobb károkat, ám természetes lakhelyeikrôl elkerülve kiszámíthatatlan lehet a hatásuk — vélik a brit szakemberek. A szöcskék elsôsorban az alagút révén jutnak át a túloldalra, a megnövekedett gépkocsi- és vasúti forgalommal.
A kínai Shangi tartomány kormányzója meghívta dr. Dorin Florea prefektust, hogy üzletemberek társaságában, szeptember 16-20-a között vegyen részt a tartomány székhelyén, Taj Juanban kétévente megrendezett termékkiállításon és vásáron. A prefektúra és a kereskedelmi kamara 6 személlyel képviselteti magát ezen a rangos rendezvényen.
A fertôzô agyhártyagyulladásos betegek száma tegnap elérte a 74-et — jelezte Márialaki Ella, a Közegészségügyi Igazgatóság Járványmegelôzési Osztályának fôorvosa, aki szerint, amíg a meleg tart, továbbra is számítanak újabb betegekre. A fôorvos elmondta továbbá, hogy kötôhártya-gyulladásos betegeket megyénkben még nem tartanak számon.
Augusztus 19. és 23-a között a testvértelepülés meghívására a polgármesteri hivatal képviselete több helyi tanácsos kíséretében részt vett az augusztus 20-i ünnepségeken és meglátogatta az ebben az idôszakban szervezett termékbemutatót is.
Olimpiai kézilabda-központot alapítanak Segesváron. A központ létesítésével kapcsolatos kérdéseket ma 13 órai kezdettel tárgyalják meg a segesvári polgármesteri hivatalban. Az ülést Cristian Gatu, a Román Kézilabda-zövetség elnöke vezeti, részt vesznek a helyi tanácsosok, valamint egyes segesvári kereskedelmi társaságok képviselôi. Minden érdeklôdôt a polgármesteri hivatal dísztermébe várnak.
Harasztkeréken szüreti bált rendeznek vasárnap, augusztus 29-én. A szórakozni vágyók friss szôlôt fogyaszthatnak és jó zenére táncolhatnak hajnalig — ígérik a szervezôk.
Ma délben a szászrégeni tanácsülésen meghallgatják a város közterületérôl és vagyonállagáról készített felmérést, ugyanakkor elemzik az idén hozott tanácsi határozatok végrehajtását.
Augusztus 19-e és 22-e között 10 nyárádszeredai általános iskolás tanuló több Kárpát-medencei magyar diákkal együtt részt vett egy honismereti táborban a magyarországi Mesztegnyôn (Somogy megye). A nyárádszeredaiak külön mûsorban mutatták be településüket és a táborban népmûvészeti tárgyakat és monográfiát hagytak emlékül. A tábor részvevôi jelen voltak a községben augusztus 21- én megrendezett új zászló- és címeravatási ünnepségen is.
Alexandru Petru Fratean, a megyei tanács alelnöke a hét végén Horvátországba utazik, ahol részt vesz az Európai Régiók Közgyûlésének egyhetes nyári akadémiáján. A kelet-európai régiók sajátos helyzetét és az integrációs folyamatot is érintô témák mellett sok érdekes és hasznos elôadáson vehet részt az alelnök, aki egyben a regionális szervezet elnöke is.
Elôzetes felszólításának eleget téve a gázszolgáltató vállalat lezárja a szovátai tömbházakat ellátó kazánházak gázcsapját, így augusztus 25- tôl ebben városban sem lesz meleg víz. A helybéli közüzem 765 millió lejjel tartozik a gázszolgáltató vállalatnak, míg a lakótársulások a késedelmi kamattal együtt 800 millióval adósok a közüzemnek. A polgármesteri hivatalnak és a szolgáltató egységnek nincs pénze meghitelezni az adósságot, így beláthatatlan idôre nem lesz meleg vizük a tömbházlakóknak.
Az író 90. születésnapja alkalmából megemlékezô ünnepséget szervez az RMDSZ marosludasi szervezete az író szülôfalujában, Magyarózdon. A vendégek és a meghívottak 10 órakor megkoszorúzzák az író sírját a helybéli temetôben, majd 11 órakor istentiszteletet tartanak, ahol dr. Bustya Dezsô, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese hirdet igét. A résztvevôk 14 órától meglátogatják az emlékházat, ahol méltatják az író életét, munkásságát. A rendezvényre várják Sütô Andrást és Nagy Pált is, és jelen lesz az író lánya, Horváth Arany szerkesztô is. A rendezvény 17 órától kezdôdô táncházzal zárul.
Tizedik alkalommal tartanak kortárs-találkozót az ötvenévesek Magyarsároson, tájékoztatta lapunkat Szabó Levente iskolaigazgató, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. Tizennégy " ötvenéves" jelezte részvételi szándékát vasárnapra, köztük Hargita és Kovászna megyégben élô sárosiak is. A gyülekezô kilenc órakor lesz az iskolában, itt beszélgetnek el egykori oktatóikkal, Bustya Elza és Gábor István tanítókkal. Tizenegy órától részt vesznek az istentiszteleten, majd a lelkészek koszorúkat helyeznek el a millenniumi kopjafánál, valamint a temetôben, elhunyt társaik sírjánál. 14 órától ünnepi ebéd zárja a találkozót a helybéli mûvelôdési otthonban.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata az 1999-2000-es évadban a következô elôadásokkal várja a nézôközönséget: Eisemann Mihály — K. Halász Gyula: Fiatalság, bolondság (operett), rendezô: Simon Balázs; Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus (komédia), rendezô Kincses Elemér; Frank Wedekind: A tavasz ébredése (színmû), rendezô Anca Bradu; William Shakespeare: Szentivánéji álom (vígjáték), rendezô Novák Eszter. A társulat felkéri a bérlôket, hogy szeptember 11-ig újítsák meg bérleti szerzôdéseiket. Új bérleti szerzôdések a Kultúrpalota jegyirodájában, (161-420), valamint a színház jegypénztáránál (telefon: 214-367) válthatók.
Copyright © Népújság - 1999