|
LI. évfolyam 196. (14248) |
1999. augusztus 24. Kedd |
Constantinescu elnök úgy véli, hogy e pillanatban nem kell megadózni a nyugdíjakat — nyilatkozta Rasvan Popescu szóvivô.
Az államfô figyelemmel követi az összjövedelmi adó bevezetésérôl szóló kormányrendelet körüli vitát. E szabályozó rendelkezés révén is Románia közelíteni igyekszik a civilizált országok hagyományaihoz és gyakorlatához, a projekt lévén a hazai reform egyik összetevôje. Másrészt viszont nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jelenlegi szociális és gazdasági körülmények közepette számos idôs ember igen kis jövedelemmel rendelkezik. Az elnök emiatt tekinti úgy, hogy a nyugdíjakat egyelôre nem szabad megadózni — fogalmazott a szóvivô.
Rendkívüli ülésszakon a parlament
Augusztus 23-án, hétfôn rendkívüli ülésszakra ült össze a parlament két háza.
A szenátus napirendjén szerepelt a termôföldek és erdôs területek jogállását tisztázó törvénytervezet; ama kereskedelmi társaságok privatizálásáról szóló törvénytervezet, amelyek termôföldeket vagy állandó jellegû vízfelületeket birtokolnak; a kormány és a minisztériumok megszervezésérôl és mûködésérôl szóló törvénytervezet és az állampolgársági törvényt módosító és kiegészítô törvénytervezet.
Az alsó házban a fô napirendi pont az 1945 márciusa után az állam által önkényesen átvett épületek jogállására vonatkozó törvénytervezet megvitatása és elfogadása. Az RHSZ tavalyi tevékenységérôl szóló jelentés, valamint az NVA-val létrejött memorandum megvitatását a soros ôszi ülésszakra halasztották.
Amennyiben a képviselôházban nem szavazzák meg az államosított lakások törvénytervezetét, a törvény szeptemberben sûrgôsségi rendelettel úgyis átmegy — húzta alá a hétfôi parasztpárti sajtóértekezleten Radu Vasile kormányfô. Hamis az ellenzék alátámasztása a hajdani tulajdonosok kártérítésének nagyságrendjére vonatkozóan — fûzte hozzá a miniszterelnök.
Ion Diaconescu parasztpárti vezetô szerint világos, hogy az ellenzéki pártok meg akarják akadályozni e törvény megszavazását. Tekintettel az ellenzék tiltakozásaira és a törvény minél nagyobb parlamenti támogatását óhajtva, lemondtak a kormány felelôsségvállalásáról — hangsúlyozta Diaconescu.
Az 1945. március 6. után önkényesen átvett egyes ingatlanok, röviden az államosított lakások jogi rendszere vonatkozó törvény részét képezi a tulajdonjog rendszerét szabályozó törvénykezési intézkedés-csomagnak.
Az 1945 márciusa után állami tulajdonba került épületek jogállását szabályozó törvénykezdeményezés felfedi a hatalmon lévô koalíció valós érdekeit, mivel a tulajdon jogi és erkölcsi védelmének ürügyén a hatalom a két háború közti idôszak tulajdonszerkezetét óhajtja visszaállítani, amikor az ország lakosságának 5 százaléka birtokolta a nemzeti vagyon 92 százalékát — hangzik az RTDP Adrian Nastase elsô alelnök által közzétett nyilatkozata.
E tulajdon átutalása erôszakkal történik, figyelmen kívül hagyva a restitutio in integrum elvének átgondolatlan és felelôtlen alkalmazásából származó szociális és inkluzíve a jövô generációkra kiható pénzügyi következményeket.
Ama formában, amelyben a kormány javasolta és a szakbizottság jóváhagyta, e törvénytervezet megengedhetetlenül túllépi ama mandátumot, amit a jelenlegi hatalom kapott a néptôl. A lakosságnak tudnia kell, hogy e törvény által a néhány ezer tulajdonos kielégítése kizárólag az adófizetôk millióinak hozzájárulása révén történik, holott 60 százalékuk meg sem volt születve akkor, amikor a totalitárius rendszer hatalomra került. Ugyanakkor drasztikusan csökkeni fog a közvagyon, mivel egész sor épületnek — mint például iskolák, óvodák, árvaházak, kórházak, mozik, múzeumok — változni fog a rendeltetése.
A törvénytervezet életbe ültetése Nastase szerint több mint 50 milliárd dollárra becsült pénzügyi erôfeszítést igényel, ami 8-10 évi költségvetéssel lenne egyenlô.
A volt tulajdonosokat kárpótló törvény elfogadásának szükségességét az RTDP is elismeri, de ez csakis a jogállam elveivel, az alkotmánnyal és az alapvetô állampolgári jogok tiszteletben tartásával összhangban kell történjen — hangzik a nyilatkozat.
A KDNPP vezetôsége elhatározta, hogy a jövôbeli kongresszuson a vezetôségben levô személyek mandátumát egy évvel meghosszabbítják — közölte a hétfôi parasztpárti sajtóértekezleten Ion Diaconescu pártelnök.
A párt vezetô struktúrája csakis a jövô évi általános választások eredménye után módosulhat, s ugyanakkor jelölik ki a KDNPP szövetségi politikáját is — fûzte hozzá Diaconescu.
Radu Vasile miniszterelnök aláhúzta, hogy ama pártnak, amely a jövôbeli általános választásokon a legtöbb szavazatot szerzi meg, szövetségre kell lépnie a többi pártokkal.
Reményének adva hangot, hogy a jelenlegi koalíció a választások után is mûködni fog, még ha alacsonyabb százalékot szerez is meg 1996 novemberéhez képest, a kormányfô felhívta az ellenzéki vezetôk figyelmét, hogy az elôrehozott választások eltökélt támogatása nem oldja meg a problémákat.
A továbbiakban a miniszterelnök bejelentette, hogy nem távozik a KDNPP-bôl, mi több, nem teszi le egy új párt alapjait sem.
A belgrádi hivatalos tömegtájékoztatás bírálatát váltotta ki a vajdasági Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (IMNT) megalakítása: a belgrádi rádió szerint a vajdasági magyar vezetôk az IMNT létrehozásával honfitársaik gettósításához, vagy Szerbia Washingtonból, Brüsszelbôl és Pestrôl rendelt, úgynevezett demokratizálásához fogtak hozzá.
A Politika címû belgrádi kormánypárti lapban hétfôn ismertetett, hoszabb lélegzetû rádiókommentár szerint amikor a NATO Újvidéken sorra rombolta le a Duna-hidakat, sokan a Vajdaság feldarabolását célzó lépést gyanítottak benne. "A Bácska elvágása a Szerémségtôl, amely — tán nem véletlenül — egybecsengett a magyar szélsôjobboldali Csurka Viktornak (sic!) a vajdasági határok felülvizsgálatára" vonatkozó követeléseivel, "erôsítette a félelmeket, a Zimonyig terjedô Horvátországgal és a mindig ismeretlen sorsú Bánáttal" kapcsolatos igényeket idézte fel — hangoztatta a kommentár.
A belgrádi rádió a "jó mellett jobbat keres" szólással jellemezte Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Páll Sándort, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökét és Böröcz Tamást, a Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom elnökét, akik pénteken megalakították a nemzeti tanácsot.
Érvelése szerint a szerb állam, a szerb kormány és (többek között) a Szerbiai Szocialista Párt sohasem állította, hogy a magyar kisebbség nem élvezhet több jogot és nagyobb garanciákat nemzeti és kulturális identitása megôrzése érdekében. Részletesen felsorolta, hogy a vajdasági magyaroknak hány képviselôjük, lapjuk, iskolájuk, kulturális intézményük, rádió- és tévémûsoruk van.
Felrótta a három pártvezetônek és az alapító ülésen részt vett Várady Tibor egykori jugoszláv miniszternek: a tanács megalakítása elôtt szavatolniuk kellett volna, hogy nem kívánják Szerbia és Jugoszlávia feldarabolását a "saját népük törvényei szerinti élet" kedvéért. A rádió éppen ebben, a "Jugoszláviában a magyar törvények szerinti életben" vélte felfedezni a követelt perszonális autonómia lényegét, amely mellett a vajdasági magyarok területi és kulturális autonómiát is sürgetnek.
Felrótta azt is, hogy a tanács megalakításáról a vajdasági magyarok úgymond csak a Magyar Szó címû napilapból értesültek. Kifogásolta, hogy az alakuló ülésen a jugoszláv és a magyar zászló mellôl hiányzott a szerb lobogó, s megjegyezte: nehéz volt találni vendéget, aki részt vett volna ennek az "intézményen kívüli, teljesen értelmetlen mûvi képzôdménynek" a kikiáltásán.
A Régiók Találkozása IV. Kárpát- medencei Napok keretében, 1999. augusztus 18-án és 19- én, a Magyar Kultúra Alapítvány és a határon túli magyar szervezetek képviselôi tanácskoztak a Hagyomány — Oktatás - Önmegtartás témakörben.
Az Identitás Klub program keretében zajló rendezvényen a határon túli magyarság jeles oktatási szakemberei, pedagógusai, történészei, írói, újságírói stb., valamint a magyar Oktatási Minisztérium és több kormányzati intézmény képviselôje, ismertették a kisebbségben élô magyar közösségek Trianon utáni oktatáspolitikájának, illetve magának az oktatásnak fôbb jellemzôit, jelenlegi helyzetét és nehézségeit, valamint jövôbeni terveit.
A résztvevôk — a határon túli magyar közösségek oktatásának javítása érdekében az illetékes szervezetek és szakintézmények munkájának megkönnyítése céljából — a következô megállapításokról, javaslatokról és megjegyzésekrôl tájékoztatják az illetékes magyar állami szerveket és intézményeket, továbbá a kisebbségi szervezetek szakavatott testületeit, szakintézményeit és a nyilvánsságot.
— A magyar nemzeti tudat és az anyanyelv, valamint nemzeti értékeink megôrzése érdekében a Kárpát-medence teljes magyarlakta területén fontos az önálló, anyanyelvû oktatásra alapozott oktatási rendszer minél teljesebb megszervezése, hiszen általánosan megállapított tény, hogy a magyar oktatás helyzete az elmúlt mintegy nyolc évtizedben minden régióban fokozatosan romlott, illetve romlik.
— A határon túli magyarság oktatása szempontjából rendkívül fontos a helyi, azaz régión belüli sajátosságok figyelembe vétele, az oktatásnak a hagyományokra alapozott megszevezése. A nagyobb régiókban (Erdély, Felvidék és Kárpátalja, majd a demokratikus kibontakozás után Vajdaság) szükségszerû az önálló oktatási rendszer megszervezése az óvodától az egyetemig, mÍg a kisebb régiókban és a szórványokban a helyi vishzonyokhoz alkalmazott anyanyelvû oktatás, egyházi, illetve egyéb oktatási forma minél teljesebb kibontakoztatása.
— Minden magyar közösség — saját lehetôségeinek megfelelôen - belsô erôforrásainak megteremtésével és az adott állam, illetve régió, valamint önkormányzat támogatásával élve, fejleszti a lehetô legnagyobb önállósággal rendelkezô, azaz belsô döntésre alapozott (decentralizált jellegû) oktatási hálózatát. Azonban annak minél tökéletesebb kiépítése — különösképpen a gazdaságilag és szociális szempontból nagyon veszélyeztetett régiókban — a következô években, évtizedekben mindenképpen szükségessé teszi az anyaország hathatós támogatását, aminek elosztására a legigazságosabb mechanizmust kell alkalmazni.
A koszovói háború az idén mintegy 60 milliárd dolláros (55 milliárd eurós) veszteséget okozott Jugoszláviának, ahol mostantól fogva Európa legszegényebb népe él — állítja hétfôn nyilvánosságra hozott tanulmányában a londoni Economic Intelligence Unit (EIU) gazdaságelemzô csoport.
A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság hazai összterméke (GDP) 1999-ben jelentôsen csökkent a pusztítás és a gazdasági eredmények elmaradása miatt — vélik a brit szakértôk. Az ország az 1989-es GDP kevesebb mint egyharmadát állította elô.
Az egy fôre jutó jövedelem mélyebbre zuhant, mint Albániában, amely a (koszovói) háború elôtt Európa legszegényebb nemzete volt. A jugoszlávoknak az idén havi átlagban fejenként 75 dollárt (70 eurót) kellett beosztaniuk a The Eeconomist csoport neves kutatóintézetének szakértôi szerint.
Tíz év alatt Jugoszláviának, amely az utóbbi egy évtized felét Horvátországgal, Boszniával és végül a koszovói albánokkal vívott háborúskodással töltötte, sikerült megdönteni egy szomorú rekordot: a piacgazdaságra történô átmenet korszakát élô összes kelet-európai ország közül itt zuhant vissza a leglátványosabban a GDP. A londoni tanulmányt ismertetô AFP francia hírügynökség megjegyezte, hogy a belgrádi kormány becslése szerint a háború 100 milliárd dolláros (93 milliárd eurós) veszteséget okozott az országnak.
Akárcsak más közgazdászok többsége, az EIU szakértôi is gazdaságilag abszurdnak tartják a nemzetközi közösség újjáépítési politikáját. Eszerint az elkövetkezendô 5 évben eurómilliárdoknak kellene Koszovóba áramolnia; az Európai Bizottság becslése szerint mintegy 30 milliárdra lenne szükség.
Az amerikai és európai doktrína szerint Szerbia egyetlen centet sem kaphat, amíg Slobodan Milosevic jugoszláv elnök hatalmon van. "Lehetetlen azonban megvalósítani egy olyan újjáépítési programot, amely kirekeszti Szerbiát, a hír- és távközlési csomópontot, a térség egész kereskedelmének központját" — hangsúlyozzák a brit elemzôk.
"A segítség elmaradása emberi katasztrófát okozhat az idei télen Szerbiában, és menekültáradatot indíthat el" — teszi hozzá az EIU, amely ráadásul kételkedik az ilyen stratégia hatékonyságában politikai értelemben is. Éppen ellenkezôleg, "erôsíteni fogja a hatalmon lévô rezsim támogatottságát" és porrá zúzza az ellenzéki próbálkozásokat — vélekednek.
A koszovói újjáépítést illetôen az EIU "különösen rossz" osztályzatot adott, és kiemelte: a helyzet erôsen hasonlít a boszniaihoz, ahol a szaporodó (külsô) beavatkozások, a hiányzó erôs helyi hatalom és a pénzügyi bizonytalanság rendkívül nehézzé teszik az ország "rehabilitációját".
Tegnap volt hatvan éve, hogy gyakorlatilag egy héttel a második világháború kitörése elôtt született a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió híres-hírhedt megnemtámadási szerzôdése. A "hírhedt" jelzôt és a "Ribbentrop-Molotov paktum" elnevezést a szerzôdés mellett fôleg annak titkos záradéka érdemelte ki, mégpedig a német és a szovjet érdekszférák kelet-európai körülhatárolásával.
Ma már ismeretes, hogy az akkori különféle szövetségkovácsolási kísérletek közepette a szovjet diplomácia 1939 augusztus közepéig nem reagált a német szondázó megkeresésekre. Amikor viszont a szovjet vezetés szemében világossá vált a nyugati hatalmak katonai együttmûködési készségének hiánya a német agresszivitással szemben, sürgetôen vetôdött fel saját biztonságának kérdése. A szerzôdés megkötését a nyugati történetírás az "ördöggel való lepaktálásként" értékelte, az egykori szovjet történetírás pedig "az egyedül helyes realista lépésnek" minôsítette.
Az aktus egyes értékelések szerint majdnem két évvel késôbbre tolta a Szovjetunió belesodródását a második világháborúba és lehetôséget nyújtott bizonyos mérvû felkészülésre, viszont kétségtelen tény, hogy szabad utat nyitott a német hadigépezetnek Lengyelország megtámadásához.
A szerzôdés tíz évre szólt, öt éves automatikus hosszabbítással, ha a felek egyike sem tesz felmondási nyilatkozatot. Vjacseszlav Molotov az aláíráskor a Szovjetunió külügyi népbiztosa, Joachim von Ribbentrop pedig német birodalmi külügyminiszter volt. A megállapodás megkötésérôl Sztálin egyszemélyben döntött. Ha valaki, akkor ô jól ismerte a szovjet hadsereg 1939-es állapotát néhány tízezer tiszt és tábornok bebörtönzése és kivégzése után — jegyezték meg késôbb szovjet történészek, akik gondosan leltározták a nemzetközi elôzményeket is.
Egy nappal azután, hogy Anglia és Franciaország tetô alá hozta a müncheni paktumot Hitlerrel és Mussolinival, Chamberlain brit miniszterelnök 1938. szeptember 30-án Hitlerrel közös szándéknyilatkozatot tett: országaik soha többé nem fognak háborút viselni egymás ellen. 1938. december 6-án francia-német szerzôdés született a meglévô határok sérthetetlenségérôl.
Miután a müncheni négyhatalmi megállapodással összhangban 1939. március 15-én Hitler csapatai bevonultak Prágába és megszállták Cseh- és Morvaországot, London megkérdezte Moszkvát: mit szándékozik tenni újabb német agresszív cselekmények esetén. A szovjet válasz egy javaslat volt: a kollektív biztonság témakörében hívjanak össze értekezletet Anglia, Franciaország, a Szovjetunió, Lengyelország, Románia és Törökország részvételével. A javaslatot a Nyugat elutasította, a szovjet diplomácia kezdeményezésére azonban angol- francia-szovjet tárgyalások kezdôdtek egy esetleges német támadás kivédésérôl.
1939. augusztus 12. és 21. között Moszkvában tárgyaltak Anglia, Franciaország és a Szovjetunió katonai missziói. Mint korábban, ezúttal is kitûnt, hogy az angolok és a franciák sem kölcsönös segítségnyújtási, sem általános katonai egyezményt nem hajlandók kötni Moszkvával. Ahhoz, hogy a Vörös Hadsereg harcérintkezésbe kerülhessen a németekkel, átvonulási lehetôséget kellett volna kapnia Lengyelországtól, Varsó erre nem volt hajlandó és a nyugatiak nem igyekeztek rábeszélni álláspontjának megváltoztatására. A szovjet parancsnoksággal tárgyaló brit küldöttség egyébként olyan utasítást kapott hazulról, hogy semmiféle konkrét kötelezettséget ne vállaljon a Szovjetunió vonatkozásában.
Közben Keleten is kiélezôdött a helyzet. Miközben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia stratégiai szállítmányokkal halmozta el Japánt, Moszkva Kínát segítette. 1938-ban a japánok szovjet területre is betörtek a Haszan-tó térségében, 1939 nyarán pedig Mongóliát támadták meg a Halhin-Gol folyónál. A Szovjetuniónak kölcsönös segítségnyújtási egyezménye volt Mongóliával, mindkét akció a japánok visszaverésével zárult.
Az ideológiája miatt elszigeteltségbe került Szovjetuniót háború fenyegette nyugaton és Távol-Keleten egyaránt. Ebben a helyzetben döntött Moszkva úgy, hogy megnemtámadási szerzôdést kell kötni Németországgal, pontosabban el kell fogadni az erre vonatkozó német ajánlatot. A kétfrontos háborútól egyébiránt aakkor még Németország is tartott.
Augusztus 23-án Moszkvában aláírták a szovjet-német megnemtámadási szerzôdést. 1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, amely elutasította a szovjet katonai segítséget. A Vörös Hadsereg szeptember 17-én átlépte a határt és elfoglalta Nyugat- Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát, miután a lengyel kormány és a katonai vezetés külföldön keresett és talált menedéket. Halifax brit külügyminiszter 1939. október 26-án a Lordok Házában kijelentette, hogy "az orosz határ gyakorlatilag arra a vonalra helyezôdött át, amelyet Lord Curzon meghatározott". Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia egyébként hitlerista uralom alá került volna, akárcsak a balti köztársaságok.
Anglia és Franciaország 1939. szeptember 3-án hadat üzent Németországnak, de a francia és angol csapatok a nyugati fronton még hosszú ideig nem szánták rá magukat komolyabb hadmûveletekre.
A német-szovjet megnemtámadási szerzôdés megkötésének híre szerte a világon valóságos sokkot keltett. Romboló hatása volt magában a szovjet társadalomban, ahol addig elsô számú ellenségnek minôsítették a német nemzetiszocializmust. A Legfelsôbb Tanácsban azonban nem volt a szerzôdésrôl vita, a küldöttek egyhangúlag megszavazták becikkelyezését.
Az augusztusi megnemtámadási megállapodásnál még szégyenletesebbnek bizonyult az 1939. szeptember 28-i szovjet-német "barátsági és határegyezmény", amelyben már nem megnemtámadásról, hanem barátságról volt szó...
A megnemtámadási szerzôdés titkos kiegészítô jegyzôkönyvei elsôízben az európai háborús bûnösök nürnbergi perén kerültek szóba, mégpedig nem is Ribbentrop, hanem Rudolf Hess ügyében. Hess védôje egy magát megnevezni nem akaró egyenruhás amerikai újságírótól kapott másolatot és minthogy a védô sem az eredeti példányokat nem tudta bemutatni, sem eredetüket nem tudta hitelt érdemlôen igazolni, a nürnbergi törvényszék nem foglalkozott az üggyel.
Az eredeti példányok soha nem kerültek elô, mindenütt "másolatok másolatai" szerepelnek. Helmut Kohl moszkvai látogatásakor Gorbacsovval is közölte, hogy a bonni külügyminisztérium politikai levéltárában, ahol a náci idôszak okmányait ôrzik, nyoma sincs ilyen jegyzôkönyvnek, fotókópiákból viszont annál több van.
Az utóbbi napokban újból erôre kapott Borisz Jelcin orosz elnök a héten ritka külföldi utat tesz, hogy találkozzék a kínai vezetôkkel a közép- ázsiai csúcson.
A tervek szerint Jelcin kedden indul Kirgizisztán fôvárosába, Biskekbe, ahol a kétnapos csúcsértekezlet részvevôi fokozni igyekeznek a biztonságot és az együttmûködést Kínának Oroszországgal és három közép-ázsiai országgal (Kirgizisztán, Kazahsztán és Tádzsikisztán) közös, hétezer kilométeres határa mentén.
Ez lesz a negyedik csúcs azóta, hogy az öt vezetô elsô ízben találkozott 1996 áprilisban Sanghajban és egész sor bizalomépítô intézekedésben állapodott meg a határ mentén.
Oroszország és Kína kapcsolatai javultak az utóbbi években, Peking Oroszország legfôbb kereskedelmi partnereinek egyike lett - dollármilliárdokért vásárolt sugárhajtású vadászgépeket, rakétákat és tengeralattjárókat a roskadozó orosz hadiipartól.
A NATO kelet-európai irányú bôvülését követôen Moszkva szorosabb szövetség kiépítésére törekszik Kínával. Jelcin az utóbbi években gyakran találkozott Kína elsô emberével, és ismételten "többpólusú" világ megteremtésére szólított fel az amerikai befolyás ellensúlyozására nemzetközi ügyekben.
Az 1998. évi közép-ázsiai csúcstalálkozón Jelcin nem vett részt, külügyminiszterével képviseltette magát.
A 68 éves orosz elnök az utóbbi években sokat betegeskedett és csökkentette külföldi utazásait. Az idén eddig két ízben látogatott külhonba, mindkét alkalommal csupán egy napra. Februárban orvosai tanácsa ellenére részt vett Husszein jordániai király temetésén, de röviddel hazaérkezése után ismét kórházban kezelték gyomorfekélyének kiújulása miatt. Júniusban egynapos látogatást tett Kölnben, ahol részt vett a világ ipari hatalmai vezetôinek értekezletén.
Jelcin a múlt héten elmondta, hogy legutóbbi kórházi kezelése sokat javított hosszú ideje tartó ideggyulladásán, amely — mivel a hát egyik idegérôl van szó — idônként szívpanaszokat okozott.
Az elmúlt napokban az elnök szokatlanul erôs és energikus ember benyomását keltette az orosz televízió által közvetített megbeszéléseken. Azt megelôzôen Jelcin szavait némelykor nehezen lehetett érteni — emlékeztet az AP moszkvai tudósítása.
Mint tegnap beszámoltunk róla, maratoni tanácskozás színhelye volt szombaton a marosvásárhelyi Bernády Ház. A megbeszélést azért hívták össze, hogy Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, valamint Bara Gyula kormányfôtanácsos, az országos biztosítási pénztár vezetôtanácsának tagja tájékozódjanak a egészségbiztosítási rendszerre való áttérés gyakorlatában felmerülô gondokról, továbbá hogy leltárba vegyék azokat a kérdéseket, amelyek megoldására a törvényes keretek módosítására van szükség.
A fentikben vázolt nagy horderejû, a koncepciót módosító elképzelésekrôl nemigen esett szó. Felmerült viszont sok, mind a biztosítottakat, mind a szolgáltatókat, továbbá a pénztárak, kórházak, igazgatóságok vezetôségét foglalkoztató olyan probléma, amelyek sürgôs megoldásra várnak. Ezekbôl a próbálunk érinteni néhányat az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül.
Dr. Benedek Imre, a megyei EBP vezetôtanácsának tagja, vetette fel, hogy az országos tanácsnak jogosítványt kellene biztosítani arra, hogy a megfelelô szakellenôrzés nyomán felfüggessze azon megyei pénztárak vezetôtanácsait, amelyek nem képesek feladatuk ellátására. Mint elmondotta, ezzel a javaslattal nem a jelenlegi Maros megyei helyzetre gondol, hisz itt viszonylag jól mûködik a pénztár (amely ebben az évben 41 milliárd lejt gyûjtött össze). S, ha egyetemi központként a marosvásárhelyi klinikákon nem kezelnének annyi más megyei illetôségû személyt, akkor az említett pénzbôl jól lehetne gazdálkodni. A kérdés a továbbiakban többször felmerült, például a kovásznai szívkórház és más egészségügyi létesítmények, vagy például a belügyminisztérium biztosítási pénztárához tartozó közkatonák kapcsán. A miniszter szerint a megoldás a pénztárak közötti szerzôdés megkötése lehet, amit bizonyos, még érvényben levô rendelkezések gátolnak. Hasonló jellegû kérdésként hozták fel, hogy a megyehatárok helységeiben mûködô családorvosokhoz, a települések fekvése miatt, a más megyébe tartozó szomszédos falvak lakosai is feliratkoztak, s hogy e problémára is kellene megoldást találni. Ami pedig a pénztárak mûködését illeti, ezek a költségvetési év lejártával el kell hogy számoljanak, s így minden visszaélés a közvélemény elé kerül, szólt a válasz a jobb átvilágítást érintô kédésre is.
Elhangzott az a vélemény, miszerint a megyei pénztárak vezetôtanácsának jelenlegi létszáma elégséges, s valójában nincs szükség a törvény által elôírt számra, mivel az igen nagy költséget jelentene.
Felmerült, hogy tisztázni kell az orvosoknak kölcsönszerzôdésbe adott rendelôk helyzetét. A miniszter válasza értelmében a magántulajdonban levô épületekben mûködô rendelôkkel nincs mit tenni, ha a tulajdonost nem lehet meggyôzni, joga van visszaigényelni a helyiséget. A rendelôknek a 85 százaléka viszont állami tulajdonban van, s az önkormányzatok egészségügyi célra adják bérbe — egészítette ki a elhangzottakat Bara Gyula.
Szóba került a minisztérium által meghirdetett egészségügyi programok finanszírozása kapcsán, hogy ki fogja például a kórházba utalt, de egészségügyi biztosítással nem rendelkezô szifiliszes betegek kezelését téríteni. Felvetették továbbá a tüdôgyógyászati és infektológiai klinikák, osztályok helyzetének alakulását szeptember végétôl, a fogyatékos személyeknek szükséges segédeszközök gondját, az onkológiai programok lebonyolításának bizonyos központokra való összevonását, a volt politikai foglyoknak járó ingyenes gyógyszerek finanszírozási gondjait, a fürdôgyógyászatban fizetés nélkül maradt dolgozók helyzetének megoldási lehetôségeit, az orvosi segédeszközök biztosítását, a családorvosok bevonásának szükségessét a reájuk vonatkozó tarifákat kidolgozó bizottságokba.
Javaslat hangzott el arra is, hogy a szülôk által a családorvosok listájára fel nem iratott gyereket, az ezeknek adandó védôoltást illetôen a gyerekgondozási segély kiadásának feltételhez való kötése lenne a megoldás. Aradi családorvos panaszolta fel, hogy a pénztár vezetôségébe került orvosok hogyan bánnak a volt kollégákkal. Bírálták az egészségügyi központok mûködtetésének hiányosságait, szóba került, hogy a 16. évüket betöltött fiataloknak a törvényes keretek ellenére miért nem jár ingyenes gyógyszer, miért alkalmaznak továbbra is megszorításokat a magánorvosokból lett családorvosok esetében, hogy miképpen kellene megszervezni a leendô családorvosokat vizsgáztató bizottságokat a különbözô megyékben, hogy kinek kell finanszírozni az épülô lupeni-i kórházat, hogy a szabad orvosválasztást semmibe véve egyes megyei pénztárak milyen alapon szabják meg, hogy biztosítottjaik hova fordulhatnak szakorvoshoz .
— Megkérdôjelezem azt, hogy valaha vissza lehessen térni a 145-ös törvény által elôírt elvekre, amelynek koncepciója kiigazításra szorul — fogalmazott a rendszer mûködésének egészét érintô válaszában Bara Gyula, utalva arra, hogy a kérdésekbôl az derült ki, hogy a társadalom egyáltalán nincs felkészülve a változásra. A családorvos nem csak szolgáltató orvos, hanem ügynöke a rendszernek, mert tanácsadója is a biztosítottnak, amikor elmagyarázza neki, hogy milyen jogosítványai vannak. Jövedelme pedig attól kell függjön, hogy milyen egészségesek azok az emberek, akiket ellát. A biztosítónak az a célja, hogy minél kevesebb pénzzel minél több egészséget biztosítson, tehát egészségesen tartsa a népességet. Az egészségügyi programok közös finanszírozása is azért fontos, mert kockázatcsökkentô szerepük van. A legsürgôsebb teendô azonban jelen pillanatban a könyvecske kinyomtatása, a rendszer beindítása, a rendelôk mûködtetése. Utalva arra a szándékra, amellyel Ciocâlteu elnök a 100 milliós világbanki kölcsönt a biztosító háza tájára kívánja terelni, Bara Gyula úgy vélekedett, hogy ebbôl a pénzbôl a rendelôk felszerelése 15 ezer dollár értékben a minisztérium dolga lenne, ami valószínû nézeteltérést okoz a továbbiakban. A kérdésekre utalva leszögezte, hogy ezek közül sok nem a biztosító hatáskörébe tartozik. A kórházszervezés, a költségek, stb. a tulajdonos dolga, aki mûködteti, fenntartja az illetô egységeket.
Míg a biztosítónak pontosan el kell számolnia, hogy mire költötte a pénzt, azt is hogy miért halmozza fel, a szolgáltató rendszer nincs felkészülve a pénzek rendezett elköltésére. Felépítésük és a mentalitás a régi, holott a pénztár érdeke az, hogy a szolgáltatások minél olcsóbb elvégzését támogassa.
— A családorvosok rendkívül különbözô helyzetben vannak, egyesek nem látják, mások sötéten látják a jövôt, frusztráltaknak érzik magukat. Elismerem, hogy az Országos Biztosító Péznztár, amíg nem vezet be egy humán menedzsmentet, addig nem tud "beszélni igazán" az orvosokkal és a biztosítottakkal sem — hangsúlyozta Bara Gyula.
A biztosító nem karitatív szervezet, szögezte le továbbiakban, utalva arra, hogy szociális esetekben az kell hogy kifezesse a biztosítást, akinek ez a misszója. Majd a teendôket összefoglalva kitért a magyar orvosképzés szükségleteinek felmérésére, az állandó információáramlás megvalósításának lehetôségeire, a magyar orvosok érdekképviseletének problémáira.
Hajdú Gábor összegzôjébôl kiderült, hogy a megbeszélés során elhangzott felvétések olyan gondokról szóltak, amelyek megoldása egyszerû rendelkezésekkel, esetleg a jogok és hatáskörök tudatosításával megoldható. Véleménye szerint az autonómia, amely mellett elköteleztük magunk, mely elveén a biztosítási pénztárak mûködése alapul, önállóságot, kezdeményezôkészséget és a felelôsség vállalasát jelenti, nem azt, hogy továbbra is felülrôl várjuk a megoldást.
Amihez csak annyit tehetnénk hozzá, hogy vajon a biztosítási pénztárak tudnak-e, akarnak-e valójában élni az autonómiával, és a megyeieket az országos pénztár mennyiben akadályozza meg ebben.
Doru Mihai Opriscan, a megyei Állami Vagyonalap igazgatójának tájékoztatása szerint szerdán elfogadták az új magánosítási metodológiát. Ez lenne arra hivatott, hogy meggyorsítsa és egyszerûsítse a privatizációs folyamatot. Ôszintén szólva, nemigen értjük, hogy miért kellett erre szinte egy teljes hónapot várni, hisz addig teljesen meg volt bénulva a folyamat? De hát, ha Bukarestben így értelmezik a felgyorsítást, lelkük rajta...
A megye illetékesei most már csak arra várnak, hogy helyi szintre is jusson el a dokumentum, amelynek át kell még esnie a bürokrácia néhány fázisán, hogy aztán ismét teljes gôzzel nekilendüljenek, hogy a megye még állami tulajdonban lévô cégeit magánkézbe juttassák. Négy cég esetében minden készen áll már, csupán a zöld jelzésre várnak. Ezek a Compil Rt., a dicsôszentmártoni Conti Rt., az egyszer már kiírt, majd óvás miatt "pártában maradt" Agrim Prodas Rt., valamint a köztisztasági vállalat, azaz a Salubriserv Rt. Valamennyi iránt komoly érdeklôdés mutatkozik. További 25 vállalat vár arra, hogy magánosításukat meghirdessék, s az év végéig erre sort is szeretnének keríteni. Közülük a legnagyobb, a szászrégeni Metalurgica, amelynek magánosítása kemény diót jelent majd, akárcsak a szintén magas alaptôkéjû, de nagy gazdasági gondokkal küzdô Imatexé. Talán könnyebb lesz vásárlót találni az egykori számológépgyár platformján tevékenykedô két vállalatnak, a Sumel Electromuresnek, illetve a Sumel Masini de Calculnak. Vérmes reményeket azért ezekhez sem fûznek a szakemberek. Jobb helyzetben vannak az élelmiszeripari létesítmények, mint a Carne Mures és a Maros Tejfeldolgozó Vállalat. A húsüzem az utóbbi idôben csökkentette ugyan a tevékenységét, de még így is elôfordulhat, hogy vonzó lesz a vállalkozók számára. A Tejfeldolgozó Vállalat esetében szinte biztosra vehetô a szovátai részlegnek a Hochland német cég általi megvásárlása, miután a segesvári üzemet már magáénak tudhatja. A cég azért kénytelen megválni értékes üzemétôl, mert adósságai törlesztésére más mód nem nyílik, mint az aktívumok eladása. Ezután talán sikerül majd az anyavállalatot is magánkézbe juttatni legkésôbb októberig, legalábbis ez az ÁVA célkitûzése.
A hirtelen központi érdeklôdés titka a privatizálás meggyorsítása iránt a Világbankkal kötött PSAL-egyezményben rejlik, amely 600 kis- és középvállalat magánosítását írja elô az ôszig. Hogy az esedékes újabb részlet birtokába jusson, Romániának még 228 vállalatot kell eladnia a legrövidebb idôn belül.
Drágultak az egészségügyi szolgáltatások
Az Egészségügyi Minisztérium 550-es, augusztus 12-i rendelete értelmében augusztus 16-tól megváltoztak, azaz megdrágultak az egészségügyi szolgáltatások díjai. Az árak emelését az tette szükségessé — mondta Rus Gabriela, az Egészségügyi Igazgatóság gazdasági igazgatója —, hogy a tavaly kiadott rendeletben foglalt árakat az inflációhoz kellett igazítani.
A rendeletben foglalt díjszabás 8.700 lejes dollárárfolyammal számolt. Azóta a dollár árfolyama kétszeresére nôtt. A mostani rendeletben 16.050 lejes értéket vesznek alapul, s ennek megfelelôen majdnem minden szolgáltatás másfél- kétszeresére drágult.
A rendelet értelmében a Közegészségügyi Igazgatóság egészségügyi szolgáltatási díjszabásának kifizetése alól mentesülnek a transzfúziós központok, a törvényszéki orvostani intézetek, az állami biológiai termékeket ellenôrzô központok, a bölcsôdék, a foglalkozási megbetegedéseket kezelô szanatóriumok, a betegségek orvostani intézetei, a Közoktatási Minisztériumhoz tartozó intézmények, valamint azok a magánszemélyek (például veteránok, hátrányos helyzetûek), akik törvény adta jogukkal élve ingyenességet élveznek.
A lakosságot érintô fontosabb szolgáltatások a következôképpen módosultak: a Közegészségügyi Igazgatóság által kibocsátott egészségügyi véleményezés 200 ezertôl 2 millióig terjed. Például egy három személlyel, és megbetegedési kockázat nélkül mûködô iroda, könyvesbolt, üzlet véleményezéséért 200.000 lejt kérnek el. Ha ugyanezt az engedélyt megbetegedési kockázattal mûködô egység — közétkeztetési egység, fodrászat, kozmetika, vegyi anyagokat forgalmazó üzlet, orvosi rendelô — üzemeltetésére kérik, akkor már 400.000 lejt kell fizetni. Kétmilliós összeget azoknak a termelôegységeknek kell lepengetniük, akik 500 fölötti alkalmazottat foglalkoztatnak.
Az egészségügyi engedélyek kibocsátásáért is borsos árat kell fizetni. Például egy-három személlyel, kockázat nélkül mûködô egységek 400.000, míg megbetegedési kockázattal mûködô egységek számára 600.000 lejért végzik el az ellenôrzéseket és adnak ki engedélyeket. Az 500- nál nagyobb létszámú egységek mûködéséhez szükséges egészségügyi engedély 3 millió lej.
Valamennyi termelôi, közétkeztetési, kereskedelmi, szolgáltatói egység mûködését jóváhagyó évi egészségügyi engedélyért, profiltól függôen 300.000 és 3.200.000 lej közötti összeget kell fizetni. Abban az esetben, ha valamelyik egységtôl idôlegesen, az egészségügyi normák figyelmen kívül hagyása miatt megvonták a mûködési engedélyt, akkor az új engedélyért 600.000-8 millió lej közötti öszeget szabtak ki.
A környezeti mutatók mérése és megállapítása, mint nedvesség, hôkibocsátás stb. 200-400 ezer lej a díj. Az általános zajszintet szelvényenként 200.000 lejért mérik, termelôegységekben pedig dolgozónként 400.000 lejért.
Az élelmiszereken végzett laboratóriumi vizsgálatok ára változó. A szalmonella- fertôzést kimutató vizsgálat 168.000 lejbe kerül. A víz teljes bakteriológiai vizsgálata 96.000 lej, teljes biológiai vizsgálata 160.000 lej, míg a mérgezô anyagokat kimutató vizsgálatok 320.000 lejbe kerülnek. Az úszómedencék vizét 184.000 lejért ellenôrzik. Emellett a hús trichinella- fertôzését kimutató vizsgálat elenyészô, 18.000 lej. Drágák a hepatitiszt, reumatikus bántalmakat (ASLO) kimutató vizsgálatok is. A HIV-szûrésért 115.000 lejt kell kifizetni a Közegészségügyi Igazgatóság kasszájába.
A mikrobiológiai, parazitológiai vizsgálatokon kívül, a vegyi anyagok kimutatása is drágult. Így a fehérjék élelmiszerben való kimutatásáért 166.000 lejt, míg a zsírok kimutatásáért 938.000 lejt kell fizetni. A leggyakrabban igényelt tartósítószer- és festékanyag kimutatása 20, illetve 28 ezer lejbe kerül.
A közegészségügyiek szerint túlzottan magasak azok az árak, amelyeket a víz szulfát-ion (803.000) és nitrit-ion (121.000) tartalmát mutatják ki.
A megemelt díjak — jóllehet a dollár árfolyamához igazodnak — nagyon magasak a lakosság vásárlóerejéhez képest. Akkor lennének elfogadhatóak, ha a dollárárfolyamhoz igazodva a fizetések, nyugdíjak is a tavalyihoz képest kétszeresre növekedtek volna.
Tegnap a marosvásárhelyi Energomur, és a gázszolgáltató vállalat helyi kirendeltsége között folytak tovább a tárgyalások a melegvíz-szolgáltatás esetleges újraindításáról, annál a 15 marosvásárhelyi hôközpontnál, amelyeknél immár egy hete szünetel ez a szolgáltatás. Az Energomur vezetôsége átnyújtotta a gázszolgáltatóknak a szombati lapszámunkban már ismertetett egyezménytervet, amely szerint a vállalat az év végéig teljes adósságát törlesztené. Döntés viszont még nincs, mivel ezt a gázszolgáltató vállalat területi, medgyesi kirendeltségének vezetôsége kell meghozza.
Marian Mircea, az Energomur mûszaki igazgatója szerint van esély rá, hogy néhány napon belül újraindulhasson a melegvíz-szolgáltatás. Addig nem mondhat pontosabbat, amíg a gázszolgáltatók medgyesi központja nem válaszol az ajánlatra. Az is bizonyos, hogy amennyiben újra szállítanak gázt, nagyon fontos lesz az adósok hozzáállása. Ha ugyanis néhány hét alatt nem kezdenek el komolyabb összegeket törleszteni, a gázt ismét lezárják, de akkor már sokkal súlyosabb lesz a probléma — vélekedett az igazgató.
Az újraindítást illetôen nem volt ennyire optimista Petris Tiberiu, a gázszolgáltatók vásárhelyi kirendeltségének igazgatója, aki kevésnek vélte az egyezménytervben szereplô, havonta fizetendô összegeket. A döntés nem rajta múlik, de véleménye szerint kicsi az esély rá, hogy a vállalat felsôbb vezetôsége elfogadja az ajánlatot.
A hûvôs idô ellenére vasárnap délután közel félezren vettek részt a mezôpaniti sportpályán tartott Szent István-napi ünnepségen. A helyi polgármesteri hivatal által harmadik alkalommal szervezett rendezvény megnyitóján Bartha Mihály polgármester röviden ismertette István király életét, cselekedeteit, azok fontosságát, majd virággal és jókívánsággal köszöntötte az 1981-ben született, az ünnepség keretében nagykorúsított 37 fiatalt. A 18. életévüket betöltöttek útravalóként átvehették a Konrád Béla által összeállított Mezôpaniti falumonográfiát, amibôl jobban megismerhetik községüket. A gyorsasági kerékpárverseny, a légpuskával való célbalövés, a kötélhúzás, a tombolán — fônyeremény egy 150 ezer lej értékû malac — való részvétel csak néhány volt a szórakozási lehetôségek közül. Nagy közönsége volt a lányok minifoci mérkôzésének, a régi, jelenlegi és junior focicsapatok játékának is. Legnagyobb sikernek a dinnye, sajt és lepényevési verseny, valamint a tehénrulett örvendett. Ez utóbbin való jelentkezésre az alábbi felirat biztatott: 100.000 lejt nyer az a négyzet tulajdonosa, amelyikre a tehén rápottyantja a "palacsintát". Benevezési díj: 5000 lej. A 60 négyzet tulajdonosa, s az érdeklôdôk által körülvett, léccel bekerített területre beengedett tehén furcsállta a bámészkodó, ôt biztató tömeget, de zavartsága ellenére pár perc múlva "kijelölte" a nyertest. A különbözô korcsoportok szerint rendezett vetélkedôk legjobbjai oklevelekkel és az ünnepséget támogató Therezia Kft. által készített sajtokkal távozhattak.
A rendezvényt, amelyen mindenki jól mulatott, szabadtéri bál zárta, s a remény, hogy a polgármesteri hivatal a jövô évben is gondol a helybéliek szórakoztatására.
Balázs P. Balázs az elsô világháború elôtt Budapesten a Lánchíd mellett megszólította József fôherceget is, hogy vásároljon tôle jó korondi taplósapkát, olyant, amely télen fût és nyáron hût. Állítólag a fôherceg vásárolt is, és miután fizetett, Balázs P. Balázs csak azután tudta meg, hogy kivel vásárolt.
Ezen nem kell csodálkozni. A korondi a világ legélelmesebb népe. Amikor az elsô ûrhajós letette a lábát a Holdra és fôleg azzal volt elfoglalva, hogy abba a rettenetes kôzetbe valahogy becsempéssze a zászlót, hát az egyik goldkráterbôl ahajt csak kikanyarodik egy korondi az autóval, s azonmódúlag rá is kérdez a derék vattaemberre: cserepet veszen-e.
Ennek a Balázs P. Balázsnak a fia állítólag szintén Balázs, sôt az unokája is, de ez lehet szóbeszéd is, az viszont bizonyos, hogy a faluban toplásznak nevezték, mint minden embert, aki ezzel a mesterséggel foglalkozott. Járták az erdôket, levágták a bükkrôl a taplót, hazavitték, ott aztán addig sarabolták, nyújtogatták, alakítgatták, hogy díszes mintázatú sapka lett belôle. A legnagyobb taplókból asztalterítôket, futókat vagy kerek terítôket készítenek. A szép, hibátlan darabokból lesznek a különbözô nagyságú váll- és kézitáskák is. A minta negatívját körtefába faragják, ezek a nyomtatófák.
A Temetô utca 122. szám alatt lakó Józsa Imréné szült Hajdó Emma évtizedeken át rejtegette, dugdosta az édesapjától, Tófalvi Lajos Katonától (sz. 1894) örökölt nyomtatófát, melynek színén 21 szép motívum, köztük a m. kir. címer, a fonákján pedig 3 díszítômotívum található.
Ezekrôl helybeli írástudók, István Lajos és Szôcs Lajos dolgozatokat írtak, és azokkal díjakat is nyertek különbözô néprajzi pályázatokon.
A tapló különben vérzéscsillapításra is jó. No meg aranyér-gyógyításra. Egy rossz bádogedényben egy maréknyi taplóhulladékot kevés parázsra tesznek, lenyomják a nadrágot, föléje ülnek, és megtapasztalják a taplófüst gyógyító hatását.
A taplósapka viselése pedig használ a fejfájás ellen.
Néhány évvel ezelôtt arra is rájöttek a tudósok, hogy a bükktapló olyan anyagot tartalmaz, amely a B vércsoportban a vértestecskéket agglutinálja, tehát ily módon a vércsoportok elkülönítési vizsgálatában is jól alkalmazható.
No, van is becsülete az erdônek. A korondi toplászok a régebbi idôben szinte az egész Románia bükkerdô-területét felosztották egymás között. Nem volt ajánlatos a másik felségterületén toplászni.
Most is jó tudni, kinek meddig ér az erdôtakarója.
Európában talán csak a cseheknél volt ismeretes a háziiparnak, a díszmûvességnek ez a formája. Korondon 1870 óta dolgozzák fel a fáknak ezt a furcsa termékét. Mert a több ezer gombaféle közül a taplófélék tulajdonképpen az erdei fákon élôsködô paraziták.
Jelenleg Korondon 72 család, 192 személy foglalkozik taplófeldolgozással. Bukarestben szép kiállításon mutatták be ennek a mûvészetnek a legszebb darabjait. Szeptember 10-étôl Székelyudvarhely a taplótárlat színhelye. Korondra nem biztos, hogy kihozzák, mert nincs hol kiállítani.
Irigy emberek szerint (ilyenek pedig mindenütt vannak!) ennek az Balázs P. Balázsnak az egyik utóda annyira felbuzdult a József fôherceggel kötött vásár példáján, hogy születésnapi ajándékként taplósapkát küldött az ország legnagyobb vadászának, a Kárpátok géniuszának, aki aztán 1989-ben feleségestül kivégzôosztag elôtt fejezte be diktátori mûködését Romániában.
József fôherceggel ellentétben az utód semmiféle jutalomban vagy kompenzációban nem részesült nemes cselekedete miatt.
Most nemrég elárverezték a Ceausescuék cuccait. Mindenféle drága ajándékról, kocsikról, ruhákról, tárgyakról és mûtárgyakról fecseg a sajtó; a taplósapkáról azonban egy szót sem.
Lehet, hogy sokat fájt a nagy vezetônek a feje, oszt’ jól elkoptatta. Vagy, ki tudná azt ma már, aranyere is lehetett szegénynek.
Az is bánthatta, hogy tulajdonképpen a tapló is parazita.
A marosvásárhelyi Aven Amentza Romale (Tartsatok velünk emberek) cigány táncegyüttes legjobb 17 tagja július végén a sátoraljaújhelyi Nemzetközi Cigányfesztiválon, míg augusztus közepén a budapesti Nemzetközi Cigánykarneválon elnyerte a közönség nagydíját. A marosvásárhelyi Sörfesztiválon is népes közönség tapsolta az ügyes táncosokat.
Az 1992-ben alakult, jelenleg 25 taggal tevékenykedô tánccsoport koreográfusaival Kalló Gézával és Venczi Jánossal a csoport fellépéseirôl, terveirôl beszélgettünk.
— Sátoraljaújhelyen 15 ország cigány tánccsoportja vett részt. Mi másodszor mutattuk be a helybéli közönségnek népviseletünket s táncainkat. Ott kaptunk meghívást az augusztus 14-15- én Budapesten tartott Nemzetközi Cigánykarneválra, ahol amerikai, svéd, szlovák, német, bolgár, cseh és helybéli csapatok léptek fel, s száztagú cigányzenekar szórakoztatta a több mint 4500 nézôt. Nekünk nyolc perc állt a rendelkezésünkre, s nagy megtiszteltetés volt, hogy mialatt mi táncoltunk, a színpad mögött ülô zenészek, félrehúzva a függönyt, megtekintették mûsorunkat — mesélték lelkesedve. — Idén még fellépünk Olaszországban, Magyarországon, s szeretnénk elmenni Szlovákiába is, ahova az állami támogatásból mûködô Romatan cigányszínház hívott meg. Ugyanakkor október elején szeretnénk második alkalommal is megszervezni Marosvásárhelyen a Cigányfolklór Napjait. Egyelôre tánccsoportunk a Romák Pártja keretében mûködik, azonban hamarosan kezdeményezzük különválását, remélve, hogy ha külön jogi személyiséggel rendelkezik, többen támogatják. A napokban a marosvásárhelyi polgármesteri hivataltól kapott pénzbôl öt férfi és öt nôi népviseleti ruhát szeretnénk vásárolni. Itt kell megemlítenünk, hogy a megyében csak egy személy tudja megvarrni a hagyományos nôi cigány népviseletet, aminek szoknyája 6 méter széles színes anyagból, 200-400 ránccal, míg köténye 3 méter széles mintás anyagból, 150-200 ránccal készül (a csoportunk lánytagjai által használt szoknyákon 200-250, a kötényeken 100 ránc van) — mesélték, majd kissé szomorúan azt is elmondták, hogy bár vannak a megyében módos cigányok, akik anyagilag és erkölcsileg is támogathatnák az együttest, mindeddig nem tették meg. Tájékoztattak továbbá, hogy azok a személyek, egyesületek, cégek, akik segíteni szeretnék a csoportot, Kalló Gézát a 134-425-ös marosvásárhelyi telefonszámon hívhatják.
Mondva volt évszázadokon át: jó talajt választottak a bosnyák ferences szerzetesek, amikor rendi kolostornak alapot Mikházán ástak a XVII. század elején. Folytatták a munkát Kájoni Jánosék, építkeztek még az utolsó magiszterek is, atyák és fráterek. A mikházi kolostor falain belül támadt ferences szellemiség meghatározóan bejárta az országot, a rendháznak híre eljutott Rómáig. Volt idô, amikor fejedelmi tiltások miatt Erdélyben (a Szent István rendtartományban) mindössze a csíksomlyói és a mikházi kolostorok mûködhettek. Nyilván a történelem viharai közepette állták a sarat nép körében az igen közkedvelt és jámbor sarus barátok, a Bekecs alján megtartván a székelyeket ôseik hitében, volt pap: P. Dávid Antal, akit cselekvésre sarkallt a negyvennyolcas-negyvenkilences idôk szelleme, elment a segesvári síkra egyet küzdeni, akit méltatlanul elfelejtett az utókor, síremléke ott van a mikházi rendház kertjében, mohásan. Ennyit röviden, s még hozzátéve kis történelmi kitérônkhöz azt, hogy az erdélyi, köztük a mikházi ferences barátokra a legsanyarúbb sorsot a XX. század mérte, amikor a negyvenes évek végén kényszerlakhelyekre: Máriaradnára, Esztelnekre hurcoltak valamennyi ferences szerzetest, jobb esetben, hiszen többen börtön-lágerekben végezték.
Nos, ezekben a megpróbáltatásos nehéz idôkben volt a rendház noviciusa az aranymisés P. Kádár Kálmán Páter István, akit Páter Balázs Abával és Páter Szalontai Barnabással együtt ezelôtt 50 évvel, 1949-ben rendkívüli körülmények között szenteltek szerzetesi pappá, lett az erdélyi ferences rendtartomány tagja. Az atya hûséges maradt hitéhez, rendjéhez, népéhez akkor is, amikor kényszerlakhelyre hurcolták, de hûséges maradt népéhez, amikor késôbb a börtönbôl szabadult Márton Áron püspök közbenjárására a barátok a felszámolt kolostorokban újrakezdhették hivatásukat, az atya is visszatért Mikházára, a kolostor két cellájában meghúzódva a rend fogadalmához hûen, szegénységben szolgálta híveit 18 évig, mondtuk: viharos történelmi széljárásban, a besúgások, a meghurcoltatások hétpróbás idején.
Az aranymisés atya a kolostor védôszentjének, Szent István királynak ünnepén, augusztus 22-én templombúcsún celebrálta ünnepélyes szentmiséjét a mikházi és a környékbeli búcsújáró híveknek. Ez alkalomból küldte fôpásztori áldását és köszönetét Kádár Kálmán Páter István tisztelendôségének dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Fráter Benedek Domokos ferences tartományfônök rendtársi jókívánságait, Csíki Dénes plébános tolmácsolásában. A jubileumi szentmisén részt vettek a Szentföld plébánosai, távolabbi kolostorok ferences barátpapjai.
A rendház tájára mondhatni újra bepillantott a történelem, barnacsuhás suhogásban visszatért az az idô, amikor Assisi Szent Ferenc erdélyi követôit láttuk újra az öreg falak között, a kolostor udvarán, köszönettel: Ave Maria!
1999. augusztus 16-án majdnem összeütköztünk az ajtómban várakozó idegennel. A pénzbeszedô villanyszámlát hoz. Csakhogy az összegnél valami nincs rendben: az új szabályzatban szereplô 22.000 lej helyett 62.000 ezer lej áll, pedig nem néztem a Napba! (Nyugtaszám: 4.111.098. A pénzbeszedô felvilágosít, hogy a különbözet az április havi, visszamenôleg behajtott kiegészítésbôl származik.
Kérem, én öreg, úgynevezett törpenyugdíjas vagyok, de a közköltségeket haladéktalanul rendezem. A villanyszámlát is! Az ez évi számlákra 38.425, 39.950 és 32.524 lejt fizettem. Június 6-án új szerzôdést kötöttünk a Conellel. Július 27-én kijött egy számla, amelyen 21.500 lej volt feltüntetve. Ezt kifizettem. Augusztus 16-án ismét kaptam egy számlát, amelyen 62.648 lej szerepelt. Ezt nem fizettem ki.
Mint jeleztem, kisnyugdíjas vagyok. Szovátán az Eminescu negyedben lakom. A nyugdíjkézbesítés napja minden hónapban 25, 26, 27-re esik. A kis nyugdíjból úgy kell gazdálkodnunk, hogy jusson is, maradjon is. Költségvetést készítünk: mennyi a közköltség, villany stb, s mennyi marad a megélhetésre. Ismétlem, ezt nyugdíjfizetés napján tesszük meg. Ha a villanypénzt beszedô személy ezután havonta 16-ika körül kopogtat, felborul a költségvetés! Márpedig akkor fog jönni, mert arra hivatkozik, hogy neki elseje elôtt el kell számolnia. Szép! Ránk nézve. Miért nem 30-31. után ejtik meg az elszámolást? Miért kell fél hónappal elôre dúsítani a társaság pénzalapját? Ha elôre veszik el tôlünk a pénzt, fizetnek-e kamatot? Vagy csak úgy vájkálnak a fogyasztók üres zsebében?
Erre adjon választ a villanyszolgáltató vállalat!
Pap Balázs, Szováta
Lassan hagyományossá válik a nagykendi fiatalok körében az évenkénti nyári táborozás a Bucsinon. Az idén Korodi Csaba lelkipásztor szervezte és irányította a táborozást. A csomagokat már vasárnap este elszállították az egyház mikrobuszával. A fiatalok ugyanazzal a busszal utaztak hétfôn reggel. A nagykendiekkel együtt még két Küküllô menti falu fiataljai is táboroztak. Velük volt egy svájci lány is.
Amint a fiatal lelkipásztor elmondta, elôzôleg néhány fiatallal együtt, önkéntes alapon rendbehozták a táborhelyhez vezetô útvonalat, a menedékházat és annak környékét.
A tábor programjában szerepel egymás hagyományainak megismerése és ápolása, ifjúsági témakörû elôadások, beszélgetések, énekek elsajátítása, közös bibliaórák és imák, az elmaradhatatlan tábortûzrakás és sok-sok kirándulás
A fiatalok maguk készítették el az ebédet, hogy egymástól ellopják a fôzés tudományát.
A három falu fiataljait a kolozsvári süketnémák intézetének fiataljai fogják felváltani, akik táborozását a már említett lelkipásztor vezeti majd.
A táborvezetô ezúttal köszöni meg mindazok segítségét, akik pénzbeni vagy természetbeni adományaikkal hozzájárultak a táborozók ellátásához.
Fülöp Kálmán, Nagykend
Hagyományos megemlékezésre készül Marosugra református közössége. A templomtorony építésének 100 éves évfordulója alkalmából idén szemptember 12-én 11 órai kezdettel ünnepi istentiszteletet tartanak.
A megemlékezésen részt vesz D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, valamint a marosugrai presbitérium tagjai, egyháztagjai, Faust Gyula lelkipásztor és Szász István gondnok közremûködésével. Az eseményre várják a falu lakóit és az innen elszármazottakat — közölte Trombitás Imre helybeli presbiter.
Sándor Béla, Marosvásárhely
Nincs semmiféle tapasztalatom az újságírás, publikálás terén, hacsak a diákkori faliújság, iskolaújság terén tanulóként kifejtett tevékenységemet nem számítom annak. Annál nagyobb az olvasottságom, ami e mûfajt illeti, hála a fejlett technikának, köszönet érte HHRF kigondolóinak, megvalósítóinak és mindenkinek, aki munkájával, hozzáállásával lehetôvé tette számunkra, a hûtlenné soha válni nem akarók, nem tudók számára, hogy ne szakadjunk el végleg onnan ,ahonnan nem akarunk, mert egy erdélyi magyar számára ez nem is lehetséges.
Bízom benne, hogy mivel a világhálón keresztül a közvetlen kapcsolattartás is lehetséges, nem leszünk csak passzív szemlélôi az otthoni eseményeknek.
Ezt a bizakodást azokra a beszélgetésekre alapozom, amelyeket a SZÉKELY BARÁTI KÖR vezetôvel és tagjaival folytattam, valamint a helyi KRÓNIKA nevû magyar újság szerkesztôivel, akik lehetôvé tették számunkra, hogy bemutassuk Erdélyt, múltját, jelenét, lakóit, fölmutassuk valódi értékeit az itteni másod- és harmadgenerációs erdélyieknek és nem erdélyi magyaroknak.
Mivelhogy az internet itt sem mindenki számára elérhetô, de nemigen találkoztam olyan erdélyi magyarral, akit ne érdekeltek volna az otthon hírei, hát önkéntes hírterjesztô lettem.
Elôfordul az is, hogy jó jeleket olvasok ki a napi, heti, havi sajtóból, amelyek hallatán reménykedve sóhajtanak fel azok, akik szülôt, nagyszülôt, rokont, jó barátot hagytak otthon. De sajnos sokkal több az olyan hír, amelybôl arra a következtetésre jutunk, hogy az élet a nép számára nemhogy nem javult, sôt, azok az okok, amelyek miatt elhagytuk hazánkat, most is fennállnak. (Ez azokra vonatkozik, akik ôszintén be merik ismerni, hogy emigrálásuknak fôleg gazdasági okai voltak. Egyszerûbben fogalmazva, az otthoni kilátástalannak látszó jövô, az elszegényedés. Ez utóbbira azok hivatkoznak, akik 95 után érkeztek, és minden értéküket pénzzé tették, hogy — látván a dolgok alakulását – kivándorolva megmeneküljenek a perifériára sodródástól, az anyagi és erkölcsi lecsúszástól).
És most arról, ami miatt rászántam magam az írásra :
1. Szeretném megmutatni az otthonmaradottak számára egy demokratikus múlttal, gazdag jelennel rendelkezô ország igazi arcát, azt, amelyet nem mutatnak meg a hazalátogatók. (Ennek okáról, ha van rá igény, késôbb beszélek.)
2 . Szeretném, ha látnák mindazok, akik az el-, a kimenekülést vélik már csak az egyetlen megoldásnak, arra, hogy változtassanak életükön, milyen árat kell ezért fizetni, mire számíthatnak.
3 . Jó néhány ismerôsöm névtelenül ugyan, de vallana egy emigráns magyar közérzetérôl, hogy mi az, ami megérte, és mi nem (sajnos , ha ôszinték akarunk lenni, ez utóbbiból több van, mert egy kicsivel nagyobb kenyér nem kárpótol annak elvesztéséért, amelynek igazi értékét, fontosságát itt, az idegenben ismertük meg.)
4. Szeretném kimondani, hogy kevés olyan ismerôsöm van, akinek ne fordult volna meg a fejében a visszatérés gondolata. Elmondanám, hogy mégis miért nem merjük rászánni magunkat, mit ígér az otthon, milyenek az otthoni kilátásaink tapasztalataink alapján.
5. Szomorúan tapasztaljuk, hogy vajmi kevés szó esik Erdély legnagyobb értékérôl, arról a néprôl, amelynek messzeföldön ismert kitartó szívóssága, munkaszeretete és elkötelezett értelmiségének kijáró tisztelete, szülôföldhöz való ragaszkodása segített megtartani portát és hazát".
(Csak zárójelben mondom :Egyik ismerôsöm, akinek anyja erdélyi születésû,az Erdélyrôl hallottakon felbuzdulva 65 évesen elôször elindult anyja szülôföldjére. Szorongva vártuk beszámolóját, amelyet írásban is közölni fog egy torontói újságban. Frappánsan így összegezett : »Bolond minden olyan kanadai magyar, aki inkább kétszer elmegy pénzt szórni Havai-ba, ahelyett, hogy legalább egyszer Erdélybe menne."
Továbbá : "Ne féltsétek ti a székelyt, agyonütni se lehet "— bár a próféta beszélt volna belôle (szerk. megj.)
6. Aggodalommal látjuk, hogy még felelôs politikusaink is nyugatot ,csak mint követendô pozitívumot mutatják fel, és szinte senki se mutatja meg ennek a piacorientált, a szabadversenyt (taposást) szigorú törvényekkel biztosító társadalomnak azt az arcát, amely lehetôvé tette a legszebb emberi tulajdonságoknak a lerombolását, s amelyben csak egy dolog szent és sérthetetlen: a magántulajdon.
7. Jó lenne megmutatni kollegáinknak, hogy milyen embert, milyen általános mûveltségi színvonalat eredményezett a sok modernebbnél modernebb módszer, magán és nem magán, francia és angol mintára berendezett iskolarendszer, amelyeket otthon csak mint követendô példát emlegetnek.
8. Utoljára hagytam, pedig a legfontosabbnak tartom:
Tapasztalván, hogy hogyan Sinkófálták el egy néptôl azokat a jogokat, amelyek megilletik azáltal, hogy ô e szép, gazdag ország ôslakója, szinte magától értetôdô volt, hogy az antropológián belül az inuitok (eszkimók, indiánok) kultúrája, kihalásának okai felé fordult az érdeklôdésem
Ijedten láttam, hogy az a nagyhatalom, amely most épp a világ békefenntartójának szerepében tetszeleg, általános emberi jogokról prédikál, lassú, de annál biztosabb kihalásra ítélt egy értékes, gazdag kultúrával rendelkezô, ráadásul ôslakos népet.
Alkalmam volt bepillantani abba a világba, (saját belsô törvények szerint mûködô rezervátumok- autonómiát "élvezô" indián települések), amelyet azért teremtett ez az emberi jogvédôk maszkját viselô hatalom, hogy ellenôrzése alatt tarthassa ôket, hogy tanulási és érvényesülési lehetôségeiket korlátozva hogyan gátolta meg, hogy kialakulhasson egy, a jogaikat a világ elôtt is megfogalmazni képes értelmisége.
Ennek hiányában a gazdag cigaretta-, alkohol- és drogkereskedô maffia és korrupt, népét eláruló politikai elit uralja és zülleszti ezt a halálraítélt népet.
Pedig ez a humánus nagyhatalom megengedte nekik, hogy indiánügyi hivataluk, minisztériumuk legyen, hogy az indián státussal rendelkezôk olyan pozitív diszkriminációt élvezzenek, miszerint nem adókötelesek.
Csakhogy ördögi ravaszsággal a tisztségviselôk számára olyan anyagi és egyéb lehetôségeket biztosított, hogy azok érdemesnek lássák gyorsan elfelejteni, hogy kikbôl és kik után élnek sokkal jobban, s hogy azokba a jólfizetô hivatalokba nem azért ültették választóik, hogy saját jólétüket, karrierjüket szolgálják. Ezek a hivatalnokok, képviselôk, miniszterek önmaguk érdekeit szolgálják, s ennek a nagyhatalomnak azt az érdekét, hogy imígy nem harcolhatnak okosan, hatékonyan népük érdekeiért.
Elborzadtunk, hogy hogyan tudott az az indián származású tanár olyan szenvtelen tárgyilagossággal beszélni arról a genocidiumról, amely a népét sújtotta, s amelyért nem érzik kötelességüknek a vétkesek, hogy fizessenek, hogy legalább anyagilag kárpótolják azért, ami nem törleszthetô és nem korrigálható anyagiakkal.
Természetes, hogy záporoztak a kérdések: A most kialakuló inuit értelmiség nem tudja, hol van Hága?
Miért nem mondják el a világnak? Hogy mehet egy olyan ország albánt védeni Koszovóba, amely saját "albánjait" halálra ítélte?
Az ilyen és ehhez hasonló kérdések és feleletek alapján kialakult vitából valós képet kaphat a nyugati demokráciát, toleranciát, egyenlô jogokat biztosító alkotmányt magasztaló erdélyi értelmiség és politikusréteg is. Rájöhet arra, hogy itt épp akkora a távolság a deklarált szép szólamok és a gyakorlat között, mint otthon. Ilyen tekintetben tehát nincs miért szégyenkeznünk.
Megoldást kerestünk, hogy miként lehetne ezt a népétôl elidegenedett, eltávolodott, saját népének árulójává lett Hivatalt figyelmeztetni arra, hogy nekik küldetésük, feladatuk van, amibôl ráadásul még igen jól meg is élnek.
Elfogadhatónak és kivitelezhetônek egy olyan indián javaslata látszott, amely mögött már megélt tapasztalat van. Ezekrôl a tapasztalatokról számolnék be, egy késôbbi alkalommal, hátha ez inkább követendô és követhetô példa lenne számunkra, mint a nyugati, sokszor csak kirakat jellegû példák utánzása.
Felmutattam néhányat azokból a gondolatokból, amelyek foglalkoztatnak minket.
Igyekszem újra jelentkezni a másokat is érintô, érdeklô gondolatok megfogalmazásával.
Kusztos Judit
Az elmúlt hónapban 546 idegen tôkerészvételû társaságot jegyeztek be, ami a júliusi cégbejegyzések 21,2%-át teszi ki — derül ki Románia, valamint Bukarest Municípium Kereskedelmi és Iparkamarájának közleményébôl. E hónapban a legnagyobb mennyiségû valutát törökországi (474.100 dollár), hollandiai (347.000 dollár) és olaszországi cégek jegyezték be. E három államból jövô befektetôk 161 frissen alapított társaságban koncentrálják a júliusban valutában bejegyzett tôke 61 százalékát. 1990 decembere és 1999 júliusa között a közvetlen befektetés értéke 4,115 dollár. A befektetett tôke szempontjából a vizsgált idôszakban Hollandia, Németország és Franciaország vezet.
Országos bizottság a megemlékezésre
A forradalmárok problémáival foglalkozó államtitkárság javaslatára a kormány legutóbbi ülésén rendeletet hagyott jóvá a romániai antikommunista forradalom 10. évfordulójának megünneplésére. A rendelet értelmében 20 személybôl álló bizottság létesül az elôkészületekre.
Szent István-szobor Pannonhalmán
Szent István-szobrot avattak államalapító nagy királyunk tiszteletére Pannonhalmán. A márvány mellszobrot Hadik Gyula szobrászmûvész készítette, s a Bencés Fôapátság adományozta a községnek. Az alkotást Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés fôapát szentelte fel. A köztéri alkotás a millenniumi emlékparkban kapott helyet az országzászló és Árpád vezér bronz dombormûvének közelében. Pánczél Bence pannonhalmi polgármester szerint a késôbbiekben Géza fejedelem szobrával szeretnék gazdagítani a parkot, hiszen a monostor alapjainak lerakása az ô nevéhez fûzôdik.
A kormány határozatot fogadott el a 2000 és 2002 közötti idôszakra vonatkozó országos fejlesztési terv elfogadásáról. A terv célja az ország összes tartományainak harmonikus gazdasági és társadalmi fejlesztése, valamint Románia közeledése a gazdasági és társadalmi kohéziónak az EU-ban elért szintjéhez. A terv elsô változatát az európai bizottság kéri egy informális elemzésre szeptember 15-ig, de hivatalos benyújtásának idôpontja október 31, miután módosításoknak fogják alávetni az EB és a román hatóságok közti dialógus nyomán. A keretet az uniós csatlakozási országos program nyújtja, kidolgozását pedig a regionális fejlesztési ügynökség fogja irányítani. A dokumentum kidolgozásától függ a jövô évi térítésmentes uniós alapoknak az idei 117 millió euróról 500 millió euróra növelése.
Raisza Gorbacsova csontvelô-átültetése
Az akut leukémiában szenvedô Raisza Gorbacsován, Mihail Gorbacsov volt szovjet államfô feleségén csontvelô-átültetést fognak végrehajtani - jelentette be vasárnap a münsteri klinika szóvivôje. Az átültetésre a jövô hét közepén kerül sor. Az AFP tudomása szerint a donor a hatvanhét éves Raisza Gorbacsova testvére, a hatvanegy éves Ludmilla Titorenko lesz. A volt szovjet vezetô feleségét július 26-a óta kezelik a münsteri egyetemi klinikán.
Megsemmisültek a berlini fal leomlásának egyedülálló dokumentumai vasárnap, amikor tûz ütött ki a ZDF német televíziós társaság irattároló pincéiben. A tûz, amely vasárnap reggel eddig ismeretlen okok miatt keletkezett, gyorsan terjedt, és a tûzoltóknak csak kilenc óra múlva sikerült megfékezniük a lángokat. Az AFP jelentése szerint a nyomozók kizárják a bûncselekmény lehetôségét. Reinhard Grindel, a ZDF programigazgatója elmondta: attól tart, hogy a tûzvészben elpusztult majdnem minden anyag. A pincében ôrizték többek között a berlini fal 1989. november 9-i megnyitásán készült filmtekercseket is. Az irattárban ôrzött legtöbb dokumentumról nem készült másolat.
Tiszteletben tartanák a népszavazást Montenegróban
Az Európai Unió nem szorgalmazza Montenegró önállósulását, de ha egy esetleges népszavazás Montenegró függetlenné válása mellett döntene, az EU "tiszteletben tartaná a nép akaratát" - jelentette ki pénteken Podgoricában egy európai uniós diplomata. Montenegró teljes függetlensége nem szolgálná a térség érdekeit, és úgy tûnik, a montenegrói vezetôk sem törekszenek erre - mondta Podgoricában újságíróknak Hann Mantyvaar finn diplomata Filip Vujanovic montenegrói kormányfôvel és a parlament elnökével, Svetozar Maroviccsal folytatott megbeszéléseit követôen. Ha azonban egy népszavazás mégis emellett döntene, a nemzetközi közösségnek tiszteletben kellene tartania a nép akaratát — tette hozzá.
Egészségkárosító figyelmeztetés a szeszes italokon
A német egészségügyi miniszter azt szeretné, ha az Európai Unióban a szeszes italok üvegére is felkerülne az a felirat, amely figyelmeztetne a termék egészségkárosító hatására, a cigarettás dobozokon olvasható szöveghez hasonlóan. Az AP által idézett Bild am Sonntag német lap szerint Andrea Fischer elküldi javaslatát a másik 14 EU-tagország szakminiszterének. A miniszer a lapnak azt nyilatkozta, hogy az embereket nem csak a drogok és a cigaretták egészségkárosító hatásáról kell tájékoztatni, hanem az alkoholéról is. Az AP emlékeztetett: 1997-ben már volt egy ehhez hasonló kezdeményezés Németországban, de a tervet elvetették a szeszgyártók tiltakozására.
Barbie-nak ugyancsak össze kell szednie magát, ha meg akarja ôrizni elsô helyét az angol gyermekek szívében, két kihívó külsejû szôkeség, Sindy és Tanja ugyanis hadat üzent az immár negyvenesztendôs babának. Az 1963-as "évjáratú" Sindy — kétéves szünet után — új külsôvel, tini popsztárként fantasztikus tetoválásokkal indul hódító útjára. Barbie baba legveszélyesebb ellenfele azonban alighanem a Toy Options fehéres-szôke Tanjája lesz, aki a kilencvenes évek ifjú hölgyeként inkább vásárolni vagy discóba indul ahelyett, hogy — mint Barbie vagy Sindy —, a fiúja után futna — áll a DPA jelentésében.
Halála után "virtuális sírt" kapott négy gyermekétôl egy svéd asszony. Mint a stockholmi televízió közölte, gyermekei a "www.moje.pp.se" webcímet is rávésették a 45 éves korában elhunyt Anna-Lena "Moje" Hashmi sírkövére. "Minden temetôlátogató tetszése szerint fogalmat alkothat az internet segítségével arról, hogy milyen volt az az ember, aki a sírban nyugszik" — jelentette ki az elhunyt lánya, Sarah Hashmi. Az asszony honlapján a róla készült képeken kívül személyes vonatkozású szövegek is olvashatók, mint például útleírások, kedvenc receptek, vagy különbözô tanácsok takarékoskodásra a háztartásban. Az asszony fia, Wali Hashami elhárította az ellenvetést, amely szerint a webcím feltüntetésével bárkinek bepillantást engednek túlságosan is bizalmas dolgokba, mondván, hogy "házunk Moje haláláig mindenki elôtt nyitva állt".
Stewardesshiány szüléshullám miatt
Áldatlan állapot vár áldott állapot miatt a British Airwaysre: a légitársaság mintegy 600 légikisasszonya nagyjából egyszerre fog szülni szilveszter táján, mivel részt vesznek a millenniumi babaversenyben. A Reuters jelentése szerint a légitársaság szóvivô hölgye elmondta, hogy a stewardessek átmenetileg megüresedô helyeire részidejû munkaszerzôdésekkel vesznek majd fel munkaerôt. Hozzátette, hogy a BA nagyon büszke repülô kismamáira a probléma járványszerû jellege ellenére.
Folytatódik a kincstárjegyek árusítása
Az állami kincstár helyi kirendeltségétôl kapott értesítés szerint augusztus 23-27-e között folytatják a kincstárjegyek hónap elején elkezdett kiadását. A három hónapos lejáratú értékpapírok évi vonatkozású kamata 72%, amelyre nem számítanak fel sem adót, sem pedig kezelési költséget. A most kiadott kincstárjegyeket a november 21-25-e közötti idôszakban váltják vissza.
Országos tanácskozás Gyulakután
Tegnap délután a gyulakutai csigafeldolgozó üzemben tartották a csigafeldolgozók országos szaktanácsának elsô gyûlését, amelyen dr. Salca Marin, a Román Akadémia biológia intézetének elnöke is részt vett. A magyar modell mintájára létrehozott érdekvédelmi szervezet elsô tanácskozásán az érdekvédelmet érintô kérdések mellett felmérték az idei termelés helyzetét, és megvitatták a szervezet jövôbeni stratégiáját.
Egész napos fül-orr-gégészeti szimpóziumot tartanak családorvosok részére szeptember 3-án, Székelyudvarhelyen. A tanácskozáson neves magyar és amerikai szakemberek tartanak elôadásokat magyar nyelven. A rendezvényre minden érdeklôdôt, nem csak családorvosokat látnak szívesen. Érdeklôdni a 164.624-es telefonszámon lehet, esténként.
Augusztus 27-29-e között Kibéden a falu elsô írásos említésének ötszázadik évfordulóját ünneplik. A falutalálkozóval egybekötött háromnapos rendezvénysorozat keretében egyben a falu egyik legnevesebb fia, Seprôdi János zenetudós születésének 125. évfordulójáról is megemlékeznek. A rendezvények keretében többek között az évforduló tiszteletére kiadott, és nemrégiben bemutatott Szellemi örökségünk — Kibéd címû kötet mellett bemutatják Péterfy László Kibéd és egyháza címû kötetét, felavatják a félezredes évforduló tiszteletére készített emlékmûvet, és megkoszorúzzák a Seprôdi Jánosnak szentelt emléktáblát.
A székelyudvarhelyi MADISZ szervezésében augusztus 26- 30-a között tartják az I. Szovátai Magyar Ifjúsági Találkozót a szovátafürdôi Vass-kert nemzetközi kempingben. A részvevôk az öt nap alatt változatos elôadássorozatokat hallgathatnak, megismerkedhetnek a Sóvidék nevezetességeivel, de nem maradnak el a vetélkedôk és a sportrendezvények sem. Esténként bulikat, táncházakat tartanak, szombat este pedig a székelyudvarhelyi Balance, a sepsiszentgyörgyi Kentucky Old Boys, és a csíkszeredai Rolle együttesek koncerteznek. Jelentkezni még lehet a helyszínen, a helyek függvényében.
A megyei rendôrfelügyelôség tájékoztatója szerint csütörtökön este kilenc óra tájban az Erdôszentgyörgy és Bözöd közötti községi úton hazafelé tartó, bözödi illetôségû, 61 éves U. Józsefet egy fiatalember támadta meg, aki erôszakkal 2,7 millió lejtôl fosztotta meg. A nyomozás során a tettest azonosították, a 15 éves, erdôszentgyörgyi Sz. Tibor személyében, akit a kiskorúak marosvásárhelyi elhelyezési központjába utaltak be. Az ügyben indított eljárás folyamatban van.
Felvételi vizsgát hirdet a marosvásárhelyi 9-es Számú Általános Iskola elsô osztályos fiúk és lányok számára torna, míg az ötödikesek számára atlétika szakon. A tesztvizsgákat augusztus 25-én, szerdán délután