|
LI. évfolyam 193. (14245) |
1999. augusztus 20. péntek |
A harmadik évezred küszöbén kerek évfordulóra tekinthetünk vissza. Ezeréves államiságunk István király 1000. december 25- én vagy (más források szerint) 1001. január elsején történt megkoronázásával vette kezdetét. Géza fiát, Vajkot, aki a kereszténységben az István nevet kapta, az a szándék emelte Európa középsô és keleti részének barbár uralkodói fölé, hogy nem csupán a legerôsebb törzsfô, hanem nemzetközileg is elismert uralkodó akart lenni, amit a kereszténység felvétele, és a megkoronázás szimbolikus eseménye biztosíthatott számára. A kor felfogásában ugyanis azt az uralkodót tekintették szuverénnek, aki országa egyházának ügyében önállóan rendelkezett. Az akkor uralkodó fôhatalmaktól való függetlenséget vívta ki István az egyházpolitikai önállóság megteremtésével. Nem volt ez könnyû feladat, s véráldozattal, testvérharccal járt a Kárpát-medence területének egységes uralom alá való hajtása ugyanúgy, mint a kereszténység bevezetése. István azonban nem hátrált meg a nehézségektôl, s a felszentelt király a keresztény uralkodók közösségének tagjaként láthatott hozzá a Kárpát-medence politikai egységének megteremtéséhez.
Céljait azoknak a szokásoknak a bevezetésével, meghonosításával érte el, amelyek szerint a kor keresztény uralkodói éltek: pénzt veretett, okleveleket adott ki egyházi intézmények részére, s ô volt a magyarság elsô törvényhozója. Törvényei alapján, amelyek bár német mintára születtek, de megalkotójuk a magyar társadalom sajátos viszonyaihoz igazította azokat, betekinthetünk a 11. század magyar társadalmába. István nevéhez fûzôdik a vármegyerendszer megszervezése, amely intézmény az adószedés és hadvezetés feladatát végezte, továbbá bírói joghatósággal ellátott, a belsô és külsô biztonságot szavatoló várispánságok létrehozása. Országát a megyésispánokból és fôpapokból álló tanács, a senatus segítségével kormányozta. Az ô idejében lett a királyi udvartartás feje a nádor, aki igazságszolgáltatási ügyekben helyettesíthette a királyt, s így válhatott késôbb országos fôbíróvá.
Államépítô tevékenysége egyházszervezô munkájával fonódott össze, a püspökségek megalakítása, monostorok, apátságok létrehozása, a templomba járás, a templomépítés (minden tíz falura hárult ez a feladat) elôírása mind az ô nevéhez fûzôdik (I. fûzôdik). Nem véletlen, hogy István kemény kézzel szorgalmazta a sok helyütt még fennmaradó pogány lakosság megtérítését, hiszen tudta, hogy az új királyság ezáltal illeszkedhet be Nyugat- Európába, amely felé a latin kereszténység felvételével kötelezte el magát.
István király szorgalmazta ugyanakkor az idegen térítôk, az úgynevezett vendégek megtelepedését, a másság tiszteletére intette fiát is, mert bölcsen elôre látta, hogy a bencések vagy az egyéb szerzetesek által alapított monostorok az írott kultúra mûhelyeiként a szellemi javak terén gazdagítják az országot, hogy a másságnak csak egy vonását említsük..
A halála után nemsokára (1083-ban) szentté avatott király életmûve a mindannyiunkké, az összmagyarságé tehát ez az ünnep is, mert hiszen a szent istváni állam keretei között alakult ki az azonos történelem, az egységes magyar állampolgári tudat, amelyet a késôbbi korok során bekövetkezett tragikus események, az ország többszöri szétdarabolása sem tudott megsemmisíteni. Amiképpen a szervezettségre, az államvezetés összhangjára, a mindenkori nyugat felé való kitekintésre való törekvésünket sem. István révén lehetünk büszkék arra a módra, ahogy megvetettük lábunkat Európában (természetesen a kor erkölcsének megfelelôen), s ma sincs szükségünk mítoszokra ahhoz, hogy ezt igazoljuk.
Ami azonban gondolkodóba ejthet, hogy nemzetünk ezer év alatt megôrzött szellemi, kulturális egysége hogyan alakul a jövôben. Mi lesz az egykori szent istváni állam szerves részét képezô nemzetrészekbôl, ha Magyarország a harmadik évezred küszöbén újra elfoglalhatja azt a helyet, amelyet valamikor 1000-ben elsô keresztény királyunk álmodott meg országa, népe, nemzete számára. Mi lesz a vajdasági magyarság sorsa, ha a szerb agresszió ellene fordul, vagy pedig az elviselhetetlenné váló gazdasági és lélektani körülmények kényszerítik szülôföldjének elhagyására, és hogyan maradhat egységes a magyarság, ha a székelység, az erdélyi nemzetrész a gazdaságilag talpra állni sehogy sem tudó Romániában, végképp lemarad a fejlôdésben, s elszigetelôdik, ahogy ez megtörténhet a felvidéki magyarsággal is, ha az ország, amelynek most állampolgárai, még hosszú ideig kívül rekednek az európai közösségen. És még aggasztóbb mindez olyan körülmények között, amikor a leszakadt nemzetrészek számára még az sem adott, hogy azon országokat, ahol élnek, a másság iránti tisztelet szellemében vezessék.
Az államalapítás évfordulóján tehát eltûnôdhetünk azon, hogy a harmadik évezredben mivé lesz a szent istváni álom, ha a a területileg más országba vagy pedig a nagyvilágba szakadt nemzetnek nem sikerül megôriznie egységét. De mindezt végiggondolva éppen az államalapító király példája kell ösztönözzön arra, hogy "európaiságunkat" — bármilyen körülmények között, szomszédainkat segítve, velük összefogva, a visszahúzó erôket legyûrve bármely nehézségek árán is megtartsuk a jövôben. Ennek lehetôségét jelzi ezeréves történelmünk, amely a vesztett csaták ellenére is a mindenkori megmaradás történelme.
Ma délelôtt a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban tárgyalnak a városháza, a Prefektúra, a gázszolgáltató vállalat, és az Energomur képviselôi — tudtuk meg tegnap Ercsei Ferenctôl, a polgármesteri hivatal koordinációs, kommunikációs és személyzeti igazgatóságának vezetôjétôl. A találkozó témája a melegvíz- szolgáltatás esetleges helyreállítása annál a 15 marosvásárhelyi hôközpontnál, ahol hétfôtôl a tartozások miatt megvonták a gázszolgáltatást.
Továbbra sem tisztázott, ki fogja kifizetni az Energomurnak azt az 5,65 milliárd lejt, amivel még tavalyról tartozik az államkassza a cégnek. Mint már beszámoltunk róla, az idôközben megváltozott jogrendre hivatkozva a megyei hatóságok szerint a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalra szállt a fizetési kötelezettség. Az igazgató viszont úgy vélekedik, mivel tavalyi fizetnivalóról van szó, a megyének kell megadnia az összeget, amely több mint egyharmada az Energomur gázvállalattal fennálló adósságának.
— A marosvásárhelyi Energomur a gázszolgáltató vállalat helyi fiókegységének legnagyobb adósa — mondotta tegnap lapunknak Petris Tiberiu, a fiókvállalat igazgatója. Szerintem egy hibát ott követtünk el, hogy késôn léptünk, és zártuk el a gázt a legnagyobb adósságot felhalmozott hôközpontoknál. Tudjuk, és sajnálatos, hogy rendszeresen fizetô lakók is szenvednek ezáltal, de az adósságok mértéke miatt mást nem tehettünk. Ameddig lehetett, halogattuk az intézkedést, mert arra számítottunk, hogy a helyi hatóságok megoldják a problémát, de ez nem történt meg, pedig többször is tárgyaltunk róla, és mindannyiszor megígérték. Mégsem történt semmi. Érthetetlen, hogy a városi és megyei szervek sorozatosan egymásra hárítják a felelôsséget, mégsem fizetik ki a költségvetési támogatást. Ha ezt sem teszik meg, akkor hogyan akarják megoldani a helyzetet?
Az igazgató véleményét a prefektus tegnapi lapszámunkban ismertetett körlevelével kapcsolatban is megkérdeztük. — Nincs tudomásom ilyen levélrôl, de a helyzet egyetlen megoldása az adósságok kifizetése. Mi a minisztériumnak tartozunk felelôsséggel, és nem tehetünk a kialakult helyzetrôl. Az a valóság, hogy az adósságok hosszabb ideje halmozódtak fel, hiszen az Energomur tartozásának jelentôs része késedelmi kamat, tehát hamarabb kellett volna komoly lépéseket tenni, amivel el lehetett volna kerülni ezt a helyzetet — összegzett az igazgató.
A kérdés továbbra is nyitott, hol a megoldás? Tegnap délben Marian Mircea, az Energomur mûszaki igazgatója úgy vélte, van esély rá, hogy a mai tárgyaláson egyezségre jussanak és helyreálljon a melegvíz-szolgáltatás. Hogy milyen érvekkel számítanak meggyôzni a kompromisszumra eddig láthatóan nem hajlandó gázszolgáltatókat, arról részleteket még nem tudhattunk meg. Továbbra is figyelemmel kísérjük a fejleményeket.
Divattá vált a csapok elzárása
A Vidéki Közszolgáltató Vállalat (SURM Rt.) sajtótájékoztatóján Virgil Blaj igazgató közölte: hétfôtôl megszüntetik a vízszolgáltatást azoknál a kereskedelmi társaságoknál, amelyek nem egyenlítették ki számláikat. A vállalathoz csatolt lakóközösségek esetében, melyek szintén tetemes összegekkel maradtak adósok — elsôsorban nyárádtôi, marosszentgyörgyi, maroskeresztúri lakóközösségekrôl van szó — a csapelzárást az agyhártyagyulladás- járvány lefolyása utánra halasztják, ám ha addig a kifizetetlen számlákat nem rendezik, ôk is víz nélkül maradnak. A SURM kintlevôségei a 30 napnál régebbi számlák esetében is 1,3 milliárd lejt meghaladó összegre rúgnak, míg jelenleg a vállalat 1,8 milliárd lejjel tartozik a vizet szolgáltató Aquaservnek. A két összeg közti különbség a 30 napnál újabb számlákból adódik.
Az adósság miatt az Aquaserv beperelte a SURM-ot, mely a maga részérôl szintén jogi úton próbálja behajtani tartozásait, amely egyes lakótársulások esetében a 180-200 millió lejt is elérik, míg a kereskedelmi társaságok közül a legtöbbel — 117 millió lejjel — a radnóti Nutrimur tartozik. Blaj igazgató elmondta, hogy a jelen körülmények között nincs más választásuk, mint az extrém megoldás, hiszen az alternatíva csakis a csôd bejelentése lehetne.
A SURM Rt. elsôsorban a Mezôség falvaiba, községeibe, illetve a megyeszékhely környékére szállítja az Aquaserv üzemeiben elôállított ivóvizet egy régi, hibásan tervezett, sok tekintetben elavult hálózaton. Ez nem teszi lehetôvé egyes fogyasztók kikötését, ugyenakkor más problémákat is okoz. Csak Marosszentgyörgyön az év eleje óta 90 nagyobb javítást kellett elvégezniük, miközben a személyzet öt szerelôt számlál, s két gépkocsival kell hogy lefedjék a Nagysármásig húzódó csôrendszert. Blaj igazgató és Dascal Gyula mûszaki igazgató azt is elmondták, hogy a Mezôség falvaiban általános gyakorlatnak számít az ivóvíz lopása. A hat hónapi 3,5 milliárd lejes forgalomhoz képest szinte félmilliárd lejt tesz ki az "eltûnt" vízmennyiség. Szintén nagy károkat okozott az eddig alkalmazott átalányfogyasztási rendszer. A nemrég felszerelt fogyasztásmérô órák ugyanis a városban kiszámolt 6 köbméternyi személyenkénti átalányfogyasztáshoz képest, családonként néhol több száz köbméteres vízfogyasztást mutattak ki. Ezzel magyarázható az is, hogy a vízfogyasztásmérô aknák létesítése a lakosság erôteljes ellenállásába ütközött — a múlt örökségeként a vezeték szinte mindenhol magánterületen halad —, volt olyan hely, ahol fejszével, kaszával támadtak rá a vállalat munkatársaira. A víztolvajok felelôtlensége odáig megy — állítják a vállalat illetékesei —, hogy a megfúrt vezetékbôl a kutakba engedik a vizet, úgy gondolván, hogy így nem lehet ôket leleplezni. Ezzel viszont a saját és családjuk egészségét sodorják veszélybe.
Megtudhattuk továbbá, hogy minden nehézség ellenére folyik a SURM modernizálása. A költségek csökkentése érdekében (ma egy köbméter vizet 4315 lejért kénytelenek számlázni, míg az Aquaservtôl 1350 lejért veszik). 26%-os személyzetcsökkentést hajtottak végre, 99%-ban megoldották a fogyasztás mérését, s szándékukban áll a régi, elavult, magas fogyasztású vízpumpák kicserélése is, amellyel jelentôs áramfogyasztás-megtakarítás érhetô el, ez pedig csökkentené a víz árát. Ezt a beruházást annak ellenére elvégzik, hogy a megyei tanács részérôl az átalakításra ígért pénznek csak a töredékét kapták meg.
Az is elhangzott, hogy az Aquaserv által nemrég bevezetett vízszámlázási rendszer a községekben is bevezethetô, melyeket lakóközösségként lehetne tekinteni, s a fogyasztás belsô leosztását a polgármesteri hivatal oldhatná meg. Mindeddig azonban heves ellenállás fogadja helyi szinten az elképzelést, mely — állítják kertelés nélkül a vállalat vezetôi — több helyen a polgármesterek személyes érdekeltségébe ütközik, sok adós vállalat ugyanis a tulajdonukban van. A másodlagos vízórák felszerelése szintén megoldható, azonban az aknák építésének kb. 1,8 millió lejre rúgó árát a tulajdonosnak kellene kifizetni.
A társadalom szolidaritását csökkentik az efféle elvonási intézkedések. Hiszen rögtön megindul a tömeges bûnbakképzés, ezt vagy azt a csoportot, kisebbséget, réteget, etnikumot vagy nemzetiségtávoli csoportosulást jelölik meg az állapotok kiváltójaként. Elkezdik utálni ôket.
Másfelôl a szociális elégedetlenség zavaros állapotokat szül (van is már, nem kell utána vágyakoznunk), s mindig akad olyan politikai erô, demagóg csapat, amely e zavarosban halászva megtalálja a maga feltétlen párthíveit, a mobot, mellyel céljait eléri, nyomást gyakorol a társadalomra, látszólag okkal támadhatja a demokrácia jogintézményeit, a demokratikus berendezkedést. Ellenszerként felléptethetôk rendôri erôk stb.
A rosszul tisztálkodó, mosdatlan ember társadalmi (gazdasági, emberi, hivatásbeli, szerelmi) sikertelensége növekszik, ez újfent a pauperizációnak, az elnyomorodásnak kedvez. Mit csinál ilyenkor, mondjuk egy kisebbségi (po. magyar), a vásárhelyi ôslakó? Azt mondja magának: semmi biztosítékom sincs, hogy a melegvíz-szolgáltatás ne szûnnék meg a következô idôszak(ok)ban is, hiszen a szegények száma növekszik, mindenki rosszabbul él. (Gyorsan általánosít. Feltételezi, hogy csak rosszabb idôk jönnek.) Tehát a cselekvés útjára lép — olybá cselekszik, mint Szent Pál a Román Népköztársasággal —, s akkor még körültekintôen írtuk körbe az áttelepülés gyakorlatát. Ami, úgy gondolom, nem célja az RMDSZ színeiben mûködô felelôs tisztségviselôinknek.
Mások — lásd bûnbakkeresés — a gyûlölködés hatására erôszakos cselekedetekre ragadtatják magukat, anyagi károkat és testi sértést (is) okozhatnak ember- és lakótársaiknak.
A mosdatlanság megalázó. Az ügyesebbje — emlékezve a gyémántkorszakban szerzett tapasztalatokra — keres (fog) magának olyan rokont, fel- és/vagy lemenôt, ösmerôst, aki nem lakótelepi tömegszálláson tengeti napjait. Ide tehát bekérezkedik, bérleti díjat fizet a fürdôszobahasználatért, hetente legalább egyszer jól megfürdik, hajat mos, kiáztatja a bütykeit. (Télvíz idején vizes fejjel, kalap nélkül lép ki a jeges utcára, meghûl, tüdôgyulladást szed össze, kimarad a munkából, ennyi és ennyi betegnapot gyûjt föl, igazolást nem tud szerezni, az orvosi bizonyítvány, a kezelés sok pénzbe kerül, ráadásul fölmondanak neki, mert nincs szakszervezet, aki megvédené a munkavállalók érdekeit, elszegényedve maga is a lak- és közdíjhátralékosok sorát növeli... és a kisködmön meséje a végtelenségig tovább csöpögtethetô...)
Ehelyett inkább egy utolsó — de nem is olyan mellékes — politikai szempontot ajánlanék a tisztelt olvasó figyelmébe. A városi (negyedbéli) melegvíz-szolgáltatás felfüggesztése — akkor is, ha egy önálló vállalkozás vagy cég végzi — az átlagpolgárban indulatot gerjeszt a városvezetés ellen. Az önkormányzat szociális tevékenységét, hatékonyságát kérdôjelezi meg. Hiszen a város gazdáinak kellene valamilyen, minél kevesebb embert sújtó megoldást találniok erre az áldatlan helyzetre. Életkörülményeink romlása senkinek sem lehet közömbös.
Nos, a választások elôtt egy esztendôvel, midôn olyik párt már harcba lendült, nem szerencsés húzás melegvíz- szolgáltatásban nyakaskodni, egész városrészeket büntetni. Az efféle népszerûtlen lépésekbôl csak a nacionalista ellenzék kovácsol tôkét, márpedig — vae victis — ha funarióták kerülnének e város élére.
Addig is önmérsékletet kérek magamtól és másoktól, csókoltatom a joghézagot és a meleg vizek korlátlan urát.
— Annak kapcsán kérdezzük meg, hogy a vállalat fennállásának fél évszázados jubileumára készül: mi is történt 1949-ben, amikortól a Mobex fennállását számolják?
— 1949. november 7-én adták használatba azt a nagy gyárcsarnokot, amelyben ma az I-es szekció mûködik. Az építkezés tulajdonképpen egy évvel korábban, augusztusban kezdôdött, kevéssel az 1948 júniusi államosítás után.
— Ne hallgassuk el azonban, hogy mit államosítottak.
— Székely és Réti, Tóth János, Elek József és Keresztesi János üzemeit. Itt, — ahol most beszélgetünk — állottak a Tóth, a Marasesti téren az Elek, a Gyôzelem tértôl a Poklos-patakig terjedô területen a Székely és Réti-féle mûhelyek, a Calarasilor utcában pedig a Keresztesi Kádár üzeme.
— Ezt a részletet nem csak a történelmi hûség kedvéért fontos megjegyezni, de amiatt is, hogy itt már akkor nagy tradíciója volt az asztalosiparnak, a fafeldolgozásnak, következésképpen nem véletlenül esett Marosvásárhelyre a választás, amikor magasabb szinten úgy határoztak, hogy itt építik fel Délkelet-Európa legnagyobb bútorgyárát. Ma is így emlegetik önöket?
— Már nem, de pillanatnyilag is mi vagyunk a legjobbak az országban.
— Visszatérve a korábbi dolgokra: 50 évvel ezelôtt nem a Mobex nevet viselte a gyár, hanem a harcos, haladó értelmiséginek titulált Simó Géza nevét.
— Úgy van. Késôbb, pontosabban 1960. január 1-jétôl Augusztus 23., majd 1973 augusztusától Marosvásárhelyi IPL (fafeldolgozó vállalat sz.m.)- ként szerepelt. A Mobex kereskedelmi elnevezés már a rendszerváltás elôtt is használatos volt ugyan, de csak 1990. január 21-én jegyezték be ekként a vállalatot a céghivatalnál.
Ami a hagyományokat illeti, valóban úgy van, hogy a mesterségbeli tudást generációk sora vette át és tökéletesítette. Nagyon sok asztalos járta ki a szakiskolát és a líceumot az utóbbi évtizedekben is az itteni oktatási központban, ahova igen számos, a mi gyárainkban dolgozó szülô adta be gyermekét. Én ezt rendkívül pozitív dolognak tartom, mármint hogy apáról fiúra száll a tapasztalat, a hozzáértés, a mesterség szeretete. A faipari iskolaközpontból utóbb minden évben két fafaragász osztály került ki és ezek legjobbjai pályázhattak-pályázhatnak arra, hogy nálunk álláshoz jussanak. Különben itt van a világ legnagyobb fafaragász és intarzia-készítô részlege.
— A világ minden részében járunk és mindenünnen megkeresnek bennünket, de még senki sem mondta, hogy valahol ennél nagyobb hasonló üzemrészleget látott volna. S vendégeink, akiket elôször vezetünk be ide, ugyancsak meglepôdnek.
— Hányan dolgoznak ebben a munkakörben?
— Most mintegy háromszázan. Négyszáznál is többen voltak, mielôtt visszaesett volna az orosz piac felvevôképessége.
— Ez érzékenyen érintette a gazdasági társaságot.
— Igen, de találtunk egy új piacot: Amerikát, ahol divatos faragott elemekkel díszíteni a falburkolatot, a tartóoszlopokat, a kandallókat és így tovább.
— Természetesen nem csak faragványokat exportálnak és nem kizárólag faragott, meg intarziás lakberendezést. Hova szállítanak napjainkban egyáltalán?
— Nyugat-Európában fôleg Franciaországba, Angliába, Olaszországba, Hollandiába és Belgiumba. A tengeren és óceánon túl meg az Egyesült Államokba, Kanadába, Japánba és a Dél-afrikai Köztársaságba.
— Oroszországgal, mely régi kereskedelmi partnerük, mi a helyzet?
— Valamennyit vásárolnak közvetve arra még kitérek, hogy miként —, de Kazahsztánba, Azerbajdzsánba, Örményországba is mennek szállítmányok. Most kezdünk együttmûködni Kínával. Két vásáron mutatkoztunk be, az egyik Bejingben, a másik Sanghaiban zajlott le. Utóbbi helyen állandó kiállítást nyitottunk. Reméljük, hogy be tudunk törtni a távol-keleti piacra. A kínai küldöttség, amely a közelmúltban tett látogatást megyénkben, kifejezte azt az óhaját, hogy kollaboráljunk. Ezt pedig úgy képzelték el, hogy elôbb közös társaságokat hozunk létre a bútorok értékesítésére, majd késôbb azok ottani gyártására is.
Itt mondanám el továbbá, hogy tavaly megállapodást kötöttünk egy moldva köztársaságbeli céggel azt illetôen, hogy Marosvásárhelyen elôre gyártott elemekbôl ott kész bútorokat állítanak össze kivitelre. Az ily módon ott hazai, "nemzeti" termékké nyilvánított lakberendezési tárgyak exportvám-illetéke kicsi, következésképpen a vevônek is kedvezô áron kerülnek forgalomba Oroszországban.
Ezenkívül két német partnerrel hoztunk létre bútoripari vegyes társaságot. Bízunk abban, hogy hasonló, vegyes tôkéjû gazdasági társaságok jönnek létre majd Kínában is, a mi megfelelô tôkerészesedésünkkel.
Említést érdemel továbbá, hogy kirendeltséget nyitottunk a Dél-afrikai Köztársaságban.
— Rég nem néztünk körül a gyárban, ezért kérdezzük: lépést tudnak-e tartani a világszintû mûszaki fejlôdéssel — mert hát ez is fontos az emberi tényezô mellett a versenyképesség fönntartásában.
— 1990 után intenzív technológiai felújításhoz kezdtünk. A szászrégeni ipartelepünkön egy korszerû kazánházat és mûszárítókat építettünk, Vásárhelyen, egyebek között, numerikus vezérlésû berendezésekkel gazdagítottuk a gépparkot, amit 80 százalékban felfrissítettünk. Újdonságnak számít, hogy a fûrészáru mérhetetlen drágulására való tekintettel, Szászrégenben egy rönkbôl fûrészelt árut elôállító csarnokot építettünk. Éppen most, hétfôn indul be a harmadik technológiai vonal. Az elsô ugyanis már 1996- tól, a második tavalytól mûködik.
— Saját forrásokból és hitelekbôl. Alá szeretném húzni azonban, hogy a túlzott kamatok miatt ma már csaknem lehetetlen befektetéseket eszközölni. Az idei beruházási tervünk éppen ezért sokkal kisebb, mint a tavalyi, tavalyelôtti és így tovább. Ez egyrészt. Másrészt: az utóbbi évek inflációja felemésztette a gyár tôkéjét s így beszûkültek a lehetôségeink.
— Mégis kell beszélnünk a távlatokról!
— Mielôtt azokról nyilatkoznék, kénytelen vagyok elmodnani, hogy az Orosz Nemzeti Bank 1998. évi összeomlása és a rubel elértéktelenedése után egyetlen darab bútort sem tudtunk azon a hatalmas piacon közvetlenül eladni. Emiatt kényszerültünk Nyugat felé orientálódni, ahol egyébként régóta jelen vagyunk. Nemrég ünnepeltük meg például az angolokkal a 70 éve fönnálló együttmûködést.
— De hiszen önök a Mobex fél évszázados fennállásáról készülnek megemlékezni.
— Igen ám, csakhogy Angliában azokat az évtizedeket is számon tartják, amelyek alatt korábbi magáncégek szállítottak Marosvásárhelyrôl nekik.
— Most mondjam el, hogyan látjuk a jövônket. Párizsi, milánói, birminghami, kölni, moszkvai bútoripari világkiállításokon, vásárokon vettünk-veszünk részt évrôl évre és reprezentatív kiállító felületünk van a bukaresti BIFE bútorvásáron is, ahonnan mindig oklevelekkel térünk haza. Szüntelenül dolgozunk új termékek tervén és programokon meg azok továbbfejlesztésén. Most például divatos a nyárfa bútor, fôként Olaszországban.
— Ön tehát fenntartja, hogy a vásárhelyi Mobex Románia elsô számú ilyen profilú egysége.
— Mind a minôség, mind a termelés, illetve a termékek választékossága és összetettsége szempontjából.
— És hisz abban, hogy a nyugati piacokon meg tudnak élni.
— Meg, annak ellenére, hogy azt a piacot a kis sorozatok, a roppant változatosság és ebbôl eredôen a bútorgyártás alacsony termelékenysége jellemzi. És még valami: Nyugaton a minôséget illetôen nem lehet alkudozni, csak az árról. Úgyhogy igen-igen nehéz feltételek között vagyunk kénytelenek állni a megmérettetést.
Az is a perspektívák témaköréhez tartozik, hogy a Romániából külföldre irányuló rönk és fûrészáru- szállítások következtében csupán az idei év elejétôl az év közepéig megkétszerezôdött a nyersanyagok ára. Mondjak egy példát. Az olasznak bagatell 200 dollárt adni egy köbméter, szintén divatos cseresznyefáért, míg én csak 50 dollárt tudok ígérni érette. Kinek adják el tehát a keresett portékát, nem nehéz kitalálni. Nekem legfönnebb az alacsonyabb osztályba sorolt, gyengébb minôségû anyag jut azért a pénzért, amennyit meg tudok engedni, hogy fizessek.
— S mi történt azokkal a rendeletekkel, amelyek letiltották a faexportot?
— Hatályon kívül helyezték ôket. 1998- ban megjelent egy rendelet, melynek értelmében fölszabadítják a farönk és fûrészáru-kivitelt arra hivatkozva, hogy olyan értelmû egyezményt írt alá a kormány az Európai Unióval, mely szerint 5 éven belül teljesen el kell törölni a vámkorlátozásokat. Megpróbáltunk közbenjárni a kormánynál, kértük, hogy vonják vissza ezt az intézkedést, de eredménytelenül.
Hasonlóképpen beárnyékolja a távlataink viszonylag derûs képét az a körülmény, hogy központi utasításra nôttön nônek a munkaerôvel járó költségek. Az alkalmazottak társadalombiztosítási hozzájárulását az idén 23-ról 30 százalékra emelték, az egészségbiztosítási hozzájárulást 5-rôl 7 százalékra, a hátrányos helyzetûeknek fizetendô járulékot 1-rôl 3 százalékra — ez már összesen 11 százalékos emelés.
— Erre szokás mondani, hogy sebaj, teher alatt nô a pálma.
Folyékony kenyér avagy az ördög itala
A történészek és régészek abban könnyedén meg tudtak egyezni, hogy az elsô, ember által termesztett gabonaféle az árpa volt, de amint ennek felhasználásáról kerül szó, máris viták egész sora indul meg. Egyesek azt hangoztatják, hogy mivel a sör elôállítása legelôször véletlenül történt — és ebben is nagy az egyetértés —, hamarabb sor került rá, mint a kenyér sütésére. A puritánabbja persze a kenyér elsôsége mellett kardoskodik.
Akár így, akár úgy: tény, hogy idôszámításunk elôtt három évezreddel a sumérok és mezopotámiaiak ismerték a sör receptjét, sôt errôl feljegyzések is maradtak. Az árpalé feltalálását a keleti kultúrák is magukéinak vitatják és sok történész valóban az indiai és kínai kultúra velejárójának tekinti.
Késôbb az európai kultúra szerves részeként a görögök és rómaiak itala is volt. Nem csoda hát, ha 1516-ban már sörre vonatkozó törvény is életbe lép, igaz csak a német sörgyártást szabályozta. A IV. Wilhelm herceg által kimondott "Reinheitsgebot", az ételek és italok tisztaságára vonatkozó törvény ma is érvényben van, és ennek alapján a német sört komlóból, malátából és vízbôl lehet készíteni. Más országokban olyan adalékanyagokat is felhasználanak a gyártók, amelyek a sör ízét némileg megváltoztatják, tehát nem írhatják rá a címkére a német sörcímkék elengedhetetlen kellékét: a "Reinheitgebot"-nak megfelelôen készült.
A történetírók szerint a maják és aztékok is ismerték a kukoricasört és azzal fogadták Kolumbusz Kristófot, illetve társait és bár erre bizonyítékok nemigen vannak, az biztos, hogy az elsô telepesek nem vetették meg a sört. Legendák százai keringenek a sörivó telepesekrôl. Egyik közülük Boston alapítását is a sörnek tulajdonítja, mert — így a legenda — a Virginia felé igyekvô elôdök sörük elfogytával lemondtak eredeti tervükrôl és azon nyomban letelepedtek. (Minden bizonnyal még ma is mennének tovább, ha a sör el nem fogyott volna...)
A Meiji-dinasztia (1868-1912) idején, amikor Japán nyitottabbá vált a nyugati kultúra iránt, a sör Távol-Keletre is betört. Mára a világ minden részén forgalmazzák és gyártják, mert ez az egyik legjövedelmezôbb vállalkozás. Világszinten a legnagyobbak az Anheuser-Bush (Budweiser), Miller, Heineken (Hollandia), South African Breweries, Brahama (Brazilia), Bond (Ausztrália), Carlsberg (Dánia) és Kirin (Japán).
Miután több mint 300 millió dollárt befektettek, a nemzetközi cégek a romániai sörgyártás 71%-át tartják a kezükben. Fôként az 1997-es 52%-hoz viszonyítva látszik milyen gyorsan és erôteljesen változik meg a piacnak ez a része. Szakértôk szerint a folyamat korántsem ért a végéhez. Fôként kis gyárak felvásárlásával és bôvítésével vált Romániában is piacalakító tényezôvé a South Africa Breweries (Ursus, Pitber, Vulturul), Brau Union (Silva, Arbema, Craiova, Malbera), Interbrew (Proberco, Bianca), BHD (Csíki sör, Grivita, Haber), Akmaya (Margineni, Bergo) és Martens (Galaci sör). Új gyárat épített a Tuborg és az Efes. Egyesek közülük a Premium minôségû sörök elôállításában váltak ismertté, mások a minôségi sörgyártással vagy népszerû olcsó sörökkel próbálnak hírnevet szerezni.
Egy, a Berger & Partner által végzett felmérés szerint a Premium minôségû sör fogyasztása az 1997-es 5%-hoz viszonyítva megnégyszerezôdött és 1999-ben már meghaladja a 22%-ot. A közvetlen utána következô kategóriában, ahova a jó minôségû sörök tartoznak, ugyanabban az idôszakban 30%-ról 39-re növekedett a felvásárlás. Bár a viszonylag olcsó sörök piaca 26%-kal csökkent, a szakértôk szerint elkeseredésre nincsen ok, hiszen a lakosság átlagfogyasztása fejenként 45 liter évente. Igaz, ha ezt a csehek 160 literéhez mérjük, igen szerénynek tûnhet. Mindenképpen lehetôség van a fejlôdésre és ezt a befektetôk jól mérték fel.
Azt gondolhatnánk, hogy most már csak a hálózat kiépítése szükséges és a siker biztosított. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a fogyasztók mérsékelt áron keresik a minôséget és nagyon könnyen átváltanak egyik termékrôl a másikra. A gyártóknak tehát kemény harcot kell vívniuk saját piacuk megvédése, esetleg bôvítése érdekében. A harc színterei általában a sörfesztiválok. Vásári hangulat, zene, kulturális rendezvények és persze sör: ennyi egy fesztivál. Szerencsés esetben a látogatók a szokásosnál valamivel olcsóbban több sörfajtát kipróbálhatnak és ha drágállják is, mégis csak egyszer van egy évben dínomdánom (Marosvásárhelyen kétszer). A nyereség meg elsôsorban a gyártóké és persze az állam is megkapja a maga részét.
Minden liter sör értékének mintegy fele adók és illetékek formájában az állam zsebébe vándorol. 40%-nál többet tesz ki a luxusadó, a különleges alapokhoz való hozzájárulás, társadalombiztosítás és béradó. Ezen túl a gyártók fizetik a profitadót és az áruforgalmi adót is.
Ennek ellenére a sörgyártás él és virágzik. Mi több, évrôl évre gyarapodik. A befektetések itt messze meghaladják a gazdaság más ágazataiban megszokott méreteket. Bár a gyártók folyamatosan panaszkodnak, hogy megélhetésük hajszálon függ az említett iparág jövedelmezô és az is marad, mind az államnak, mind a gyártóknak. Ez utóbbiaknak még arra is marad energiájuk, hogy egymás ellen harcoljanak.
A vásárlók meg egyre laposabb zsebbel választanak a mind agresszívebben és tolakodóbban reklámozott sörök közül... ameddig van rá pénzük.
Tegnap Marosvásárhelyen a polgármesteri hivatal és a Bere Mures szervezésében megkezdôdött a II. Sörfesztivál. A tavalyival szemben idén nem a várban, hanem a ligetben kerül sor a négy napig tartó rendezvénysorozatra, amelyre több mint húsz együttes és kilenc sörgyár hivatalos. Ez utóbbiak közül egy hiányzik, de ettôl függetlenül a fesztivál kezdése nem sokat késlekedett.
Délben egy egész körmenet járta végig a várost, hívogatva a polgárokat a fesztiválra, amelynek költségei elérik az 500 milliót. Akik tegnap délben nem tartózkodtak a Sportcsarnok-Fôtér- Kövesdomb-Segesvári út-Pandúrok sétánya- Hosszú utca-Fôtér-Sportcsarnok útvonalon, újszerû és szokatlan módon értesülhettek arról, hogy mi történik: a város felett körözô repülôbôl kieregetett szórólap ugyanis a négy nap részletes programját tartalmazta.
Miután a három szekérbôl, — köztük a tavalyról ismert söröshordót szállító — lovasokból és (a több mint kétórás gyaloglás után kissé megfáradt) mazsorettekbôl álló csapat visszaérkezett körútjáról, a rendezvény hivatalos megnyitójára is sor került.
Fodor Imre beszédében hangsúlyozta, szándékuk nem egyéb, mint egy új szórakozóhelyet belopni a vásárhelyi polgárok szívébe, ezzel egyúttal biztosítva a vár megmaradását a kultúra számára, míg a liget a kereskedelem és a szórakozás otthonává válik. Egyelôre korai volna a kísérlet — mert nem nevezhetjük másként ezt a próbálkozást— sikerérôl vagy kudarcáról véleményt mondani. Be kell ismernünk, furcsa a mindeddig sporttal asszociált ligetet sörsátrakkal és standokkal megtöltve látni, nem beszélve a zenérôl és az itt összesereglett tömegrôl, de még három nap hátravan a fesztiválból, ami alatt minden bizonnyal elegendô idô lesz a véleményformálásra is.
A polgármesteri beszéd után a marosvásárhelyi agrár, kereskedelmi és iparkamara elnöke, Gheorghe Nan és a Bere Mures igazgatója, Mailat Virgil is felszólalt, hangsúlyozva, bíznak a próbálkozás sikerében. Mindenesetre áll a mulatság, folyik a sör (persze, nem ingyen), szól a zene és ki-ki feledni próbálja a mindennapok gondjait. Tegnap ebben a Maros Mûvészegyüttes mindkét tagozata, Dancs Annamari, Vasile Seicaru, a Tanagra és a Schimbul 3 segített. Mára a maroshévízi "Rapsodia Calimanilor", a Semafor, az Andre, az Oh-mama és a Mircea Rusu Band hivatalos.
Az idei Szent István-napok újdonságát — mint azt az ünnepségsorozatról készült beszámolónkban már említettük — az a tanácskozás képezte, amelyet Entz Géza, a Magyar Mûemlékvédô Országos Társaság elnökének vezetésével, a Szent István Szövetségbe tömörülô Kárpát- medencei falvak képviselôinek részvételével tartottak. A határokon innen és túlról érkezett vendégeknek neves elôadók mutatták be saját példájukon, hogy miképpen lehet jövôt álmodni, és nem csak álmodni, hanem teremteni is, olyan kisközösségek számára, amelyeket a pusztulás, az elnéptelenedés fenyeget.
A téma azért volt különösen idôszerû, mert a Szent István Szövetséget alkotó 16 település zöme 200-300 lakosú kisközösség, amelyeknek az anyaországban különösen, de távlatokban Erdélyben és Felvidéken is eleget kell tenniök azoknak a feltételeknek, amelyek egy európai uniós tagállam településeire érvényesek.
A közel 5300 lakosú Makfalvát nem lehet kisközségnek nevezni — derült ki Kutasi Zoltán polgármester bevezetô szavaiból, de elgondolkoztató, hogy a településen csak a roma lakosság száma nô, a magyarságé rohamosan csökken.
Van-e jövôje ennek a sok "Szentistván" településnek? — tette fel a kérdést Kató Béla református lelkész, az illyefalvi csoda megvalósítója. A választ két alapvetô feltételtôl tette függôvé, egyrészt, hogy létezik-e, adott-e az átalakuláshoz, a fejlôdéshez szükséges emberi tényezô, másrészt, hogy honnan várhatnak ezek a települések anyagi támogatást.
Az emberi tényezôt illetôen az illyefalvi lelkész a magyarság nyilvánvaló fogyatkozását említve, azt hangsúlyozta, hogy ennek ellenére arra kell helyezni a hangsúlyt, hogy milyen az a másfél millió, aki marad. Ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy szórványfalvak esetében tudomásul kell venni: a jövôépítésben nincs akire számítani. Éppen ezért jelen pillanatban az életképes falvakra kell összpontosítani a figyelmet.
Ami pedig az anyagiakat illeti, nem a pénz hiányzik, hanem az ember, aki tenni akar, és aki tudja, hogy mit akar tenni. A kérdésre, hogy honnan várhatnak ezek a települések anyagi támogatást, elsôsorban a belsô forrásokat említette, hisz pénz van, csak a szalmazsákban, esetleg a megbukni készülô bankokban tartják. A kormányoktól vagy pedig a határokon túlról várni manapság anyagi támogatást, az hiábavaló.
Aki pedig egy szinte elnéptelenedett faluban életet, jövôt akar teremteni, annak megszállottnak, és a helyhez mélyen kötôdô embernek kell lennie, mondotta a szónok, majd az illyefalvi alapítvány létrejöttérôl, a svájci kormánytámogatás elnyerésérôl, valamint az ötletek támogatásával megvalósított 900 vállalkozás indulásáról, 5000 új munkahely teremtésérôl szólt Kovászna megyében, ahol a tízéves úton a segélyekbôl önálló pénzintézményt, hitelszövetkezetet hoztak létre.
Kató Béla szerint az erdélyi magyarság jövôje a szövetkezésben van, hisz egyénileg nem jutunk sehova, és segélyekre várni is botorság lenne manapság. Hiába ünnepelünk, ha a gazdasági életben nem tudunk semmit tenni — mondotta, majd lelkészként azzal fejezte be mondanivalóját: bíznunk kell abban, hogy a jó Isten nem megverni, hanem éltetni akar bennünket.
Az Európai Unióhoz való csatlakozás elôkészítési folyamatában az egyik cél azt elérni, hogy a vidéki ember élete értelmes és gazdag legyen. Az erre vonatkozó vidékfejlesztési, mezôgazdasági fejlesztési és az erdôgazdálkodást elôkészítô programot minden csatlakozni kívánó országnak felajánlották, s ennek támogatása országonként ötmilló ECU-t jelent — tájékoztatta a közönséget Madarász Imre egyetemi tanár a Gödöllôi Agrártudomány Egyetemrôl. A program 2000 januárjában indul, a kistérségek pályázhatnak, ha eldöntötték, hogy milyen irányban indulnak el, és mit akarnak megvalósítani. Amint az elôadó elmondta, sok magyarországi településen nem értették meg ennek a programnak a lényegét, és szakértôket akarnak fogani, holott a vidéki kisközösségeknek maguknak kell eldönteniük az útirányt, valamint azt is, hogy a célok elérésében kikkel, milyen más térségekkel lépnek szövetségre. Magyarországon minden kistérség egyharmados állami támogatás mellett pályázhat, ezeket a pályázatokat két hónapon belül a kormány begyûjti, s ezek alapján meghatározza a nemzeti programot. Aki az emelített idôpontra nem készült el, csak egyéves késéssel indulhat. Mint a késôbbiekben kiderült, a lehetôség Románia számára is adott, csak éppen még nem döntötték el, hogy ki kezeli a támogatást szolgáló alapokat, hol összpontosítják a programokat. De addig, amíg mindez világossá válik, minden településen el kell dönteni, hogy merre akarnak továbbhaladni, s ennek a programját kidolgozni, hogy amikor esély van, azonnal lépni lehessen.
Nem pénzteremtô, hanem "pénzfaló szféráról", az oktatásról és mûvelôdésrôl szólt Kötô József, a Közoktatási Minisztérium államtitkára, aki a gazdasági talpon maradás feltételeként e két terület támogatásának fontosságát hangsúlyozta. Globalizálódó világunkban van-e szerepe a kisközösségeknek, tette fel a kérdést az államtitkár, majd a következôképpen válaszolt: az eljövendô Európa a kisközösségekre, azok kultúrájára, az abból eredô emberi képességekre fog alapozódni. Majd az 1938-ban meghirdetett cselekvô stratégia említésével, amely stratégia nyomán egy lepusztult országban 5000 népi kollégiumot hoztak létre — jutott el az ismert megállapításig, miszerint a tudás felér egy hadsereggel. Kötô József szerint a gazdasági talpra állás folyamata akkor gyorsul majd fel, ha valóban megnövekedik a helyhatóságok szerepe, s ilyenformán tenni fognak azért, hogy iskoláink szebbek, az európai normáknak megfelelôek legyenek. A talpra állás feltételeként jelölte meg, hogy minden településnek a maga sajátos igényeinek megfelelô oktatási rendszert kell létrehoznia, ahol minôségi oktatás folyik, s ezt a pedagógusok letelepedésére teremtett feltételekkel segíti elô a közösség. Ebben a folyamatban sokkal nagyobb szerep hárul a szakoktatásra, ami romániai szinten az oktatás négy százalékát teszi ki, holott az Európai Unió országaiban 50-70 százalék között van. A svédországi példa kapcsán hangsúlyozta a népfôiskolák szerepét a felnôttoktatásban, majd a szövetkezésben jelölte meg a jövôbe vezetô utat.
Érdekes volt, új színt hozott Kemény Bertalan, az anyaországi falugondnoki rendszer meghonosítójának elôadása. A tíz éve elindult mozgalom eredményeként ma már 500 magyarországi faluban él a kettôs királyság, azaz a falu eszét képviselô polgármester mellett mûködik a falu szíveként számon tartott falugondnok. Ezt a tisztséget, a falu életét, a helybelieket jól ismerô, elhivatott személy töltheti be, aki megpályázta és a falugyûlés jóváhagyásával elnyerte azt. A továbbiakban neki kell számba vennie a megoldandó feladatokat, kialakítani a mûködési rendet, amellyel hozzájárulhat a település gondjainak megoldásához: kezdve az öregek ellátásától, a meghallgatásuktól, a falu ünnepeinek megszervezésén át, kirándulások, sportmérkôzések lebonyolításáig, valamint a képviselô testület ülésein hozott döntéseknek a lakosságnak való magyarázatáig és sorolhatnánk tovább a teendôket. Ahogy Kemény Bertalan elmondta, nem az ô fejébôl pattant ki ez az ötlet, néhány korábban fizetés nélkül saját elgondolása szerint mûködô személy példája késztette a szolgálat bevezetésére. És véleménye szerint ahol sikerült beindítani, ott nem lehet többet megszüntetni. Az erdélyi helyzetet illetôen elmondta, hogy tisztában van a nehézségekkel, az állami támogatás hiányával, a gyengén fejlett infrastruktúrával, de azzal is, hogy annyi a gond, hogy a szolgálatra feltétlenül itt is szükség lenne.
A hozzászólók sorát Csomósh Attila, a Romániai Magyar Gazdák Országos Egyesületének gazdasági alelnöke nyitotta meg, aki az RMGE-nek a faluközösségek újjászervezésében vállalt munkájáról számolt be megemlítve a Hangya Szövetkezet újjászervezésére tett lépéseket. Elhangzott Kerekes Károly parlamenti képviselô azon törekvése, hogy a falugondnoki rendszer bevezetését törvény szabályozza Romániában, Kincses Elôd, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke azt hangsúlyozta, hogy a falufejlesztési europrogram által biztosított pénzekre a kormány és minisztériumok nem pályázhatnak, csak a helyi közösségek, s hogy Románia e téren nagyon lemaradt. Nagy Júlia, a Pest környéki Népfôiskolák titkára az általuk önkéntes alapon folytatott mozgalom eredményeirôl számolt be, amelyek közé tartozik az is, hogy 184 Pest megyei településnek van erdélyi testvérfalu kapcsolata. Dr. Molnár László, Püspökladány polgármestere azt vetette fel, hogy a 4-es számú gyorsút megépítése nem szerepel a kormány tervei között, holott ez az út vezet Erdélybe.
A további kérdésekre adott válaszokkal, valamint Somai József értékelôjével ért véget a tanácskozás, amelynek vendégei a délután folyamán borversenyen vettek részt. A Csávossy György vezette zsûri 19 magyarországi és erdélyi bor fölött mondott ítéletet, árnyaltan, nagy szakértelemmel elemezve a Szentistván Szövetség borosgazdáinak szaktudását. A pálmát végül is három erdélyi bornak ítélték oda, majd a közönség elgyönyörködhetett a benevezett nedûk ízében és illatában, s a vendéglátók és meghívottak nemcsak elméleti hanem borkészítési és — kezelési valamint civilizált borfogyasztási ismeretekkel térhettek haza a hasznosat a kellemessel kapcsolva össze.
A kompenzált gyógyszereket a biztosítókon keresztül fogják elszámolni
A kompenzált gyógyszereket az egészségügyi biztosítókon keresztül fogják elszámolni, referenciaáron — nyilatkozta a Rompresnek Valeriu Levenet, a bukaresti biztosító alelnöke. — Szerzôdést fogunk aláírni a kompenzált gyógyszerek kiadására akkreditált gyógyszertárakkal, az ingyenességek esetében pedig megszorítóbb feltételeket fogunk felállítani — mondotta Levenet.
Orvosi egyetemi kollégiumok alakulnak
Andrei Marga oktatási miniszter csütörtökön aláírt rendelete értelmében az idei tanévtôl beindulnak az orvosi egyetemi kollégiumok, líceum utáni egészségügyi iskolák átalakulása révén. A kollégiumok a jelenlegi orvosi és gyógyszerészeti karok keretében fognak mûködni.
A bányarobbanás okai még nem ismeretesek
Csütörtökön az Arges megyei botni bányakitermelésnél még folytak a kutatások annak pontos kiderítésére, hogy mi okozta a szerdára virradó robbanást. Az e célból alakult bizottság csupán az orvosi törvényszéki kivizsgálás befejezése után fog nyilatkozni. Az áldozatok felboncolása nem mutatott ki semmi olyan rendellenességet, betegséget, amely negatívan befolyásolhatta volna munkájukat a kôzet dinamitálásakor. Az 1200 méteres mélységben történt robbanás következtében három ember azonnal életét vesztette, további kettô sokkos állapotba került, de az életveszélyen immár túl van.
A vártnál kevesebben jelentkeztek a képességi vizsgára
A tanügyi tárca becslése szerint az augusztusi képességi vizsgára mintegy 50 ezer gimnazista kellett volna jelentkezzen 300 vizsgáztató központban. A központosított adatokból viszont az derült ki, hogy a tanulók érdeklôdése igen alacsony. Csütörtökön volt az utolsó beiratkozási nap, de legkevesebb tíz megyében a tanulók száma nem üti meg a törvény által elôírt minimumot sem. A szabályzat értelmében a vizsgát csak ama központokban lehet megszervezni, ahol a jelentkezôk száma eléri a legalább 150-et. A tanulók átcsoportosításával fogják megoldani a helyzetet olyan központokban, ahol a minimális létszám nem jött össze — közölte a tárca. A képességi vizsga augusztus 23-án délelôtt 10 órakor kezdôdik a román nyelv és irodalom írásbelivel.
Jurij Ljubimov magyar állampolgár lett
Magyar állampolgár lett Jurij Ljubimov orosz színész-rendezô. A 82 éves mûvész szerdán, az állampolgári eskü letétele után Göncz Árpád köztársasági elnöktôl vette át a honosítási okmányt az Országház Munkácsy-termében. Jurij Ljubimov a ceremónia után nyilatkozva elmondta: azért adott be magyar állampolgárság iránti kérelmet, mert itt van az otthona és a családja, felesége magyar és fia is Magyarországot tartja szülôhazájának. Elmondta: miután a 80-as években megfosztották szovjet állampolgárságától brit és német állampolgárságot is felajánlottak számára, ezeket azonban nem fogadta el, mivel nem kívánt politikai menedékjogot kérni. Végül az izraeli állampolgárság mellett döntött, mivel azt minden elôfeltétel nélkül kapta meg.
Civil szervezetek határ menti találkozója
Hármashatár találkozó elnevezéssel magyarországi, romániai és ukrajnai civil szervezetek számára rendeznek fórumot augusztus 27-29. között a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tivadar Tisza-parti ifjúsági táborban — tájékoztatták a szervezôk az MTI-t. Kolos Lívia, a nyíregyházi E- misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület projektfelelôse elmondta: szervezetüknek az ugyancsak a szabolcsi megyeszékhelyen mûködô Tisztás Regionális Civil Központ, valamint a mátészalkai Tridea Egyesület ad segítséget a találkozó megrendezéséhez. A háromnapos fórum szervezését támogatja az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, az Ökotárs Alapítvány, valamint a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat. A Hármashatár találkozóra az egymással szomszédos országokból mintegy hatvan civil szervezetet várnak. A rendezvényen a szervezetek munkájának erôsítése a cél, illetve a magyar-román- ukrán szervezôdések együttmûködést alakítanak ki, közös feladatokat határoznak meg és hajtanak majd végre.
100 milliárd dollár Törökországnak a Világbanktól
James Wolfensohn, a Világbank elnöke szerdán bejelentette, hogy eddig mintegy 100 millió dolláros hitelkeretet csoportosítottak át a földrengés sújtotta Törökország számára, és hogy további 120 millió dollár értékû új kölcsönrôl is szó lehet, az újjáépítési célok szolgálatában. A Világbank elnökének közlése szerint a pénzintézet és a török illetékesek igyekeznek minél gyorsabban felmérni az újjáépítési feladatok költségigényeit, és együttesen fogják kidolgozni a szükséges pénzek folyósításának olajozott rendjét. Tegnap délelôtti jelentések szerint egyébként meghaladta már a négyezret a keddi törökországi földrengés halálos áldozatainak száma. Csütörtökön helyi idô szerint hajnali 4 óráig 4053 halottat emeltek ki a romok alól. A sebesültek száma 18 352 — idézte az AFP.
4 milliárd lej az árvízkárosultaknak
Az idei Maros megyei árvízkárosultaknak 4 milliárd lejnyi kártérítést utalt át a kormány — tájékoztatott Burkhárdt Árpád alprefektus. Tegnap a Megyei Pénzügyi Igazgatóság, a prefektúra és a megyei tanács felülbírálta a helyi tanácsok által elôterjesztett kéréseket, és véglegesítette a leosztott összegeket. Az alprefektus szerint a helyi önkormányzatok által kért kártérítések kb. 87 százalékát tudják fedezni a segélyösszegbôl.
Hatvanötre emelkedett a vírusos agyhártyagyulladásos megbetegedések száma a megyében — közölte a Közegészségügyi Igazgatóság járványmegelôzô osztálya. A legtöbb esetet Marosvásárhelyen és a környezô falvakban jegyezték.
Maros és Brassó megye küldöttsége képviseli hazánkat azon a biennálén, amelyet a németországi Ruhr vidéki Herne városban tartanak az európai városok és városgazdák számára. A találkozón részt vesz Albu Emil és Dohotaru Monica, a Maros Megyei Tanács gazdasági- költségvetési igazgatóságának képviselôi, a marosvásárhelyi közszállítási vállalat és repülôtér, valamint a helyi Apele Române ÖV. vezetôsége. A szeptember 13-18-a közötti biennálén, amelyen 25 ország 60 régiója képviselteti magát, a Maros megyeiek bemutatják a jövôbeni gazdasági együttmûködés és fellendülés elômozdítására vonatkozó elképzeléseiket.
A megyei tanács a marosvásárhelyi tanács kérésére 1,6 milliárd lejt utalt át a megyeközponti Dózsa György utca felújítására. Ezzel az összeggel elkezdhetô az a nagy horderejû munkálat, amely évek óta várat magára.
Véget ért a megyében termesztett több mint 55 ezer hektárnyi szalmásgabona aratása — nyilatkozta Náznán Jenô, a Mezôgazdasági Igazgatóság vezérigazgatója. Az aratási kampány után megkezdték az ôszi vetések elôkészítését, de az 50 ezer hektárból csupán 5000 hektáron végezték el a szántást. A mezôgazdaságban dolgozók pénzhiány, s az ebbôl adódó gázolaj-hiány miatt nem folytathatják a munkálatot. A földmûvelôk a múlt heti kormányhatározat értelmében arra várnak, hogy a 3600 lejes, olcsó, pirosra színezett gázolajhoz jussanak.
A Környezetvédelmi Kirendeltség augusztus 12-e és 18-a között végzett ellenôrzései szerint Marosvásárhely térségében vett levegômintákban nem észleltek határérték-túllépéseket egyetlen mutatónál sem. A Maros három ellenôrzött szelvényébôl (Marosvásárhely felett és alatt, valamint Csapónál) 21 vízmintát gyûjtöttek, és csupán az utóbbi esetben, mutattak ki a megengedettnél magasabb ammónium, nitrát és nitrit-ion koncentrációt. A szennyezôdés a marosvásárhelyi Azomures Rt.-tôl és a városi szennyvíztisztító állomástól származik.
Az agyhártyagyulladás-járványra való tekintettel kevesen jelentkeztek az augusztus 23-i kezdettel meghírdetett erdôcsinádi tantárgytáborba. Ezért a szervezôk a tábort a tavaszi vakáció idejére halasztották. Jelentkezni folyamatosan lehet a már meghirdetett 211-407-es telefonszámon.
Makfalva központját augusztus 15-tôl Dózsa György szobra díszíti. A szoborállítás ötlete és az ünnepség megszervezése a Fülöp Irén tanárnô vezette helybeli Wesselényi Miklós Mûvelôdési Egyesület érdeme. A község képviselô-testülete köszönettel tartozik az egyesület mellett Virág Györgynek, a megyei tanács alelnökének, Burkhárdt Árpád alprefektusnak, valamint Molnár Dénes képzômûvésznek, a Mûvelôdési Tanács képviselôjének.
Eddig 2300 amerikai dollárt költöttek a Szásznádas községhez tartozó Pipe faluban útjavításra — tudtuk meg Gergely Csabától, aki részt vett a munkálatok lebonyolításában. A pénzt a svájci Begnins testvértelepüléstôl kapták, amelyet kizárólag az egy kilométeres útszakasz javítására fordították. A karbantartáshoz körülbelül 300 tonna követ használtak fel.
Az államalapító Szent István tiszteletére tartott búcsún augusztus 22-én, 12 órakor kezdôdik a szentmise. Az ünnepség folytatásaként labdarúgó-mérkôzést szerveznek, amelyen a helybeli öreg és fiatal játékosok mérik össze erejüket. Este 7 órától az iskola udvarán a fiatal házasok szerveznek bált. A zenét a helybeli zenekar szolgáltatja. A tombolán egy malacot és a katolikus egyház által felajánlott különbözô tárgyakat nyerhetnek a résztvevôk.
Kedden a segesvári tûzoltókat Szásznádas közelében, az E-60-as úton egy Tatra márkájú, 31 BV-6289 forgalmi rendszámú meggyulladt trélerhez hívták ki. A jármû nagy része elégett. Ugyanaznap a szászrégeni tûzoltókat is riasztották, amikor a város szeméttelepén — valószínûleg felvigyázatlan gyerekek által nyújtott tûz miatt —, nagy mennyiségû forgács kapott lángra. A tûzoltóknak sikerült a tüzet eloltani, s így ez nem terjedt át a 25-30 méterre lévô gazdasági épületekre.
Minthogy a tanévkezdéssel megfogyatkoznak a szülôhelyükön tartózkodó fiatalok, már ennek a hétnek a végén megtartják a hagyományos szüreti bált Havadon. 21-én, szombaton székely ruhás lányok ülnek szekérre, legények lóhátra, hogy a község valamennyi faluját bejárva mindenkit meghívjanak a mûvelôdési otthonban este 9 órakor kezdôdô mulatságra — tudtuk meg Kaffai Endrétôl, a polgármesteri hivatal jegyzôjétôl.
A marosvásárhelyi Diákliga augusztus 28-29-e között próbafelvételit szervez az OGYE román tagozatára felvételizôknek. A tesztlapok szerkezete anatómiából, illetve a igények szerint fizikából vagy szerves kémiából többnyire megegyezik a felvételin alkalmazottakkal. A próbák lezajlását követôen, azokban a kérdésekben, amelyek megoldása gondot okozott, az OGYE professzorai adnak felvilágosítást. Az érdekeltek 50 ezer lej ellenében a Diákliga székhelyén, a N. Grigorescu utca 17. szám alatt, az 1-es számú bentlakás 18-as szobájában jelentkezhetnek augusztus 19- én és 20-án, 10 és 14.30 óra között.
Copyright © Népújság - 1999