Újabb pártvezér Maros megyében

A választások közeledtével egyre fontosabbnak látszik Erdély a különbözô pártok számára. Mind több pártvezetô, fontos tisztségviselô keresi fel az országrész jelentôsebb városait, s Marosvásárhely különösen kedvelt úticél. Mától Petre Romant, a szenátus elnökét, a Demokrata Párt elsô emberét és a pártvezetés néhány meghatározó egyéniségét, többek közt Radu Berceanu ipari minisztert látja vendégül a megye és a megyeközpont.

A látogatás tervezett programjában dicsôszentmártoni, a dámosi tájékozódás szerepel. A bukaresti vendégek megvizsgálják a tájegység társadalmi- gazdasági helyzetét, az árvizek okozta veszteségeket, valamint a dicsôi kombinátok, a BICAPA és a CARBIDFOX válságos állapotát. Radu Berceanu miniszter jelenlétében tárgyalnak majd a CONEL és a ROMGAZ képviselôivel is a kilátástalan helyzetben levô nagy gazdasági egységek további hitelezési lehetôségeirôl, energia- ellátásáról is. A marosvásárhelyi vegyipari kombinát sorsa is terítékre kerül, és találkozót terveznek vásárhelyi üzletemberekkel, a bankok, pénzintézetek reprezentánsaival, megyei hivatalosságokkal. A keddi programban elsôsorban a szociális kérdésekre összpontosítanak a fôvárosiak. Simona Marinescu államtitkár az egészségügyi egységek vezetôivel folytat majd eszmecserét.

A DP vezetôjeként Petre Roman ma este 7 órakor a Nemzeti Színházban szervezett találkozót használja fel arra, hogy közzé tegye a párt üzenetét Erdélyhez. Az elképzelések szerint Roman párbeszédet folytat majd a jelenlevôkkel. Ezt követôen marosvásárhelyi kulturális személyiségekkel találkozik.

James Rosapepe, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete többnapos székelyföldi körúton vesz részt. Az amerikai diplomáciai kirendeltség vezetôje, aki gyakran keresi fel az ország különbözô vidékeit, nemrég Marosvásárhelyt is járt. Most újra városunk lesz látogatása elsô állomása. A kora délutáni órákban érkezik a vidrátszegi repülôtérre, ahol Fodor Imre polgármester fogadja.

James Rosapepe még ma Gyergyószárhegyre, majd Gyergyószentmiklósra utazik. Gyergyóújfalu, Marosfô, Csíksomlyó, Csíkszereda, Zsögöd, Csíkszentkirály, Tusnádfürdô lesz útja következô állomása. Szerdán Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Baróton ismerkedik a helyi sajátosságokkal, körútja utolsó napján, csütörtökön Székelyudvarhelyre, Korondra és Parajdra látogat.

22. alkalommal tartották meg Korondon a hagyományos árcsófürdôi fazekasvásárt. Szombaton a vásári hangulat kezdetén kis ünnepség keretében köszöntötték a Sóvidék szellemiségét megjelenítô folyóiratot, a Hazanézôt, amely éppen tízesztendôs. Ez a tíz év 100-zal ér fel, ugyanis a szellemi értékek begyûjtésében, közkinccsé tételében óriási a lemaradás, rengeteg a törleszteni való. A Hazanézô eddigi húsz számában 115, 562 írása jelent meg, példányszáma a kezdeti 5000-rôl 2000-re csökkent, és amint azt a megjelent munkatársak egyike megjegyezte, külhonban szinte jobban ismerik, mint idehaza. A Hazanézô néprajzot, történelmet, irodalmat egyaránt közöl, tulajdonképpen sajátosan székely arcélû hungarológiai kiadvány. Megjelenését a számtalan rokonszenvezô mellett a környék alkotó értelmisége támogatja, szorgalmazza. Olyan szerzôkkel büszkélkedhet, mint Páll Lajos, dr. Ferenczi István, Molnos Lajos, Tófalvi Zoltán, Ráduly János, Márton Béla, Gub Jenô, István Lajos — és a sor nagyon hosszú, Ausztráliától Kanadáig.

Ambrus Lajos fôszerkesztô úgyszólván a semmibôl teremti elô a megjelenés anyagi feltételeit, a FIRTOS mûvelôdési egylet munkatársainak áldozatos közremûködésével.

A fazekasvásáron 23 népmûvész állított ki, de tulajdonképpen egyetlen nagy kirakóvásárnak tekinthetô a falu, és amikor néhány nevet ideírunk, távolról sem lehetünk teljesek.

Az "öregek", Páll Ágoston, Tófalvi Ágoston, Tódor József, Máthé Dénes, Györfi Imre és Páll Magda, Sófalvi Ferenc, mások mellett számos fiatal mester jött le Árcsóra, mint úgy ifj. Páll Antal, ifj. Fábián Ferenc, Máthé Imre Levente, ifj. Ambrus Ferenc, Józsa László. A névsor folytatható Fábián Gergely, Fábián Anna, Balázs Karola, Máthé Ferenc, Tófalvi Gáspár, Babos István, Balázs András, balázs Lajosné, Ravasz Márton, Dénes Sándor, Tódor György neveivel, hozzájuk csatlakoztatva a már nem fiatal Szász Erzsébet kelendô kisszobrainak jelzését is.

A térzenét a Szász János karnagy vezette fiatal korondi fúvószenekar szolgáltatta.

Páll Lajos, Molnos Lajos és Ambrus Lajos lírai és prózai mûveibôl Antal Ibolya és Tófalvi Rozália pedagógusok és Majla Lóránt diák olvastak fel. A fazekasvásárra eljött három anyaországi testvértelepülés, Jánoshalma, Nagyrábé és Paloznok küldöttsége is Kiss György, Józsa Kálmán és Czeglédi Ákos polgármesterek vezetésével.

A szombati tombolán a díszes padlóvázát Tófalvi Ilona bözödi lakos nyerte.

Az árcsói turisztikai komplexum átalakítás elôtt áll. A mostani fazekasvásáron igencsak rendezetlennek, szinte gazdátlannak tûnt. Szász Domokos korondi polgármester éppen külföldön tartózkodik.

Alig egy hónapja állatvásár színhelye volt a hajdanában Szováta hírét messze felülmúló Korond-fürdô.

A "nyomokat" hevenyészett lacikonyhákkal nem lehetett eltüntetni.

Remélhetôleg a 23. fazekasparádé civilizáltabb Árcsóra várja majd azt az egyre sokasodó turista seregletet, amely évrôl évre makacsul és kitartóan keresi fel Erdélynek, a Székelyföldnek ezt a páratlan gyöngyét.

A minôségi turizmus jeleit lépten-nyomon jelzik a friss, szinte a földbôl kinövô új létesítmények.

Korond és a környék infrastruktúrája talán lassan felnô népmûvészetének színvonalához, méltán jó hírnevéhez.

Nem, nem volt 10.000 résztvevô az I. Egyetemes Unitárius Világtalálkozón, Szejke-fürdôn, mint ahogyan azt az Udvarhely Szék regionális lap elôre beharangozta. De sokan voltak: számuk egyes becslések szerint meghaladta az ezret, mások szerint a kétezret is. Összegyûltek a vallás- és lelkiismereti szabadság, az egyházalapító püspök, Dávid Ferenc szellemében, szombaton a Székelyudvarhely melletti Szejke- fürdôn, Orbán Balázs sírja mellett, amely az unitáriusok számára majdhogynem "szentföld".

A találkozót szervezôk, a Székelyudvarhelyi Belvárosi Unitárius Egyházközösség az utoljára 1943-ban megrendezett unitárius búcsú méltó folytatását remélték a rendezvénytôl és úgy gondolom reményeik nem voltak hiábavalóak. A hagyományteremtés szándékával megrendezett találkozó vallomás volt a szülôföldhöz, az egyházhoz való kötôdésrôl. Mivel a cél "csak" annyi volt, hogy a világban elszórt unitárius hívôk találkozzanak az esemény eleve sikerre volt ítélve. Erdély mintegy 120 egyházközösségének küldöttei (Marosvásárhelyrôl körül belül száz személy volt), az Amerikai Egyesült Államokból, Angliából valamint Európa többi részébôl érkezett vendégek nem csak a felszólalók beszéde által gazdagodhattak, hanem az egymással való találkozás örömét is magukkal vihették távozóban.

Az egybegyûltekhez szólt a szervezô egyházközösség lelkésze, az udvarhelyi egyházkör esperese, Kedei Mózes, majd dr. Szabó Árpád püspök illetve a különbözô egyházkörök esperesei. Az ünnepi istentiszteletet és a felszólalásokat követôen kopjafa- avatásra és Orbán Balázs sírjának megkoszorúzására került sor. A nap folyamán több énekkar és tánccsoport is fellépett, emlékezetes élményt nyújtva. Az egyes egyházközösségek összevont vegyes karainak szereplése, amelyben a marosvásárhelyi énekkarosok is részt vettek emlékezetes mozzanat volt.

Távozáskor pedig sokaknak fülében csengett az ige: "Tartsuk meg a reménységnek vallását tántorítatlanul, mert hû az, aki ígéretet tett. (…) Nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. " (Zsid. 10, 25. 39 )Ezért valószínûleg 2000 augusztusának második szombatján újra ünneplô, hálaadó tömeggel találkozhatunk a II. Egyetemes Unitárius Világtalálkozón.

A borús szombat délelôtt ellenére ünneplôbe öltözött férfiak és asszonyok, lóháton ülô székelyruhás legények fogadták Jedd központjában a templomszentelési ünnepségre érkezô vendégeket. D. dr. Csiha Kálmánt, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét és dr. Mártha Ivor egyházkerületi fôgondnokot szekéren hozták a parókia udvarára, ahol a helybéli lelkipásztor, Márton Csaba, a Marosi egyházmegye fôjegyzôje, Adorjáni László és a környékbeli lelkipásztorok fogadták és üdvözölték.

Az 1997-99 között teljesen felújított gyönyörû templomban a fôtiszteletû püspök Nóéról és az özönvíz történetérôl prédikált. Felhívta a zsúfolásig megtelt templomban lévôk figyelmét arra, hogy Isten életük minden percét ismeri és látja, s ebben egyaránt van kegyelem és ítélet. Majd a szívbôl induló áldott és gonosz indulatokról beszélt, és megkérte a jelenlevôket, hogy ne legyenek nyájemberek, ne kövessék a kor szellemét, inkább álljanak ki Isten és az egyház mellett.

A megható istentisztelet után Böjte Sándor gondnok, a voorthuizeni (holland) testvérgyülekezet képviselôi, Adorjáni László fôjegyzô, dr. Mártha Ivor fôgondnok kösözntötte az ünneplô gyülekezetet és a meghívottakat.

Márton Csaba lelkipásztor ismertette a templom és a felújítás rövid történetét. Beszámolójából megtudhattuk: a jelenlegi templomot — második templomként, hiszen az elsô falai megrepedtek, s le kellett bontani — az 1870—71-es évekban építették. Többször felújították részlegesen, de csak 1997-ben foghattak hozzá a teljes renoválásához. A voorthuizeni testvérgyülekezet a javításhoz az évek során 55.000 guldennel járult, meg a helybéliek a pénzadományok mellett közmunkázással is segítettek. Az írásos kézimunkákat a helybéli asszonyok készítették, a faburkolat, deszkapadló, karzat, ajtók és szószék ifj. Böjte Sándor munkája.

S hozzá kell tennünk, hogy a felújítás nem utolsósorban a lelkipásztor munkája, aki megálmodta s "kiimádkozta" az erôt, s pénzt a felújításhoz

Az ünnepi alkalmat a helybéli ifjúság felemelô mûsora és a háziasszonyok által készített ízletes ebéd tette még emlékezetesebbé. Nem feledkezhetünk meg a kulturotthonban ideiglenesen kiállított rézkarcokról és festményekrôl sem, azokat Károly Ferenc és Járai József készítette.

Pezsgô szellemi, mûvelôdési élet színhelye volt három napon át Makfalva község. A település részét képezô Hármasfalu — Székelyszentistván, Atosfalva, Csokfalva — székely közössége az elmúlt hét végét államalapító királyunk emlékének szentelte. Az a tény, hogy az EMKE Országos Elnökségének szervezésében hatodik alkalommal kicsit korábban tartották meg a már hagyományossá vált Szent István-napokat, különleges eseménynek tulajdonítható. Ebben az évben ugyanis a Hármasfalu részét képezô Székely szentistván fogadta a szent király nevét viselô Kárpát-medencei települések polgármestereit, küldöttségeit, akik a közös név okán szövetségre léptek, s minden év augusztus 15-én találkozóra gyûlnek össze.

A szokásokhoz híven a háromnapos rendezvény szervezôi Kiss Dénes szentistváni református lelkésszel, Kutasi Zoltán polgármesterrel, valamint a faluból származó Somai Józseffel az élen, ebben az évben is újdonsággal várták az érdeklôdôket. Szombaton délelôtt Entz Géza, a Magyar Mûemlékvédô Országos Társaság elnökének vezetésével a helybeli mûvelôdési házban színvonalas tanácskozásra került sor, amelyen a kisközösségek jövôjét, gazdasági, oktatási, mûvelôdési és szociális fejlôdésének lehetôségeit vették számba az európai integráció szellemében.

A rendkívül tanulságos elôadások, s maga a tanácskozás, amelyre részletesebben visszatérünk, azt jelezték, hogy a szervezôk az ünneplés mellett a gazdasági és szellemi elôrelépés lehetôségeinek a feltérképezésére és vállalkoztak. A látottak és hallottak alapján sikerrel.

Az ünnepi rendezvények nyitánya még pénteken délután lezajlott. A szentistváni Barátosi udvarházban két anyaországi mûvész állította ki alkotásait. A Györfi Lajos királyszobrait és Ferency Zsolt grafikáit bemutató kiállítást Kötô József közoktatási államtitkár nyitotta meg. A mûvészeket Arnólth Sándor, a püspökladányi múzeum igazgatója mutatta be, az alkotásokat szakmai szempontból Szigethy Gábor mûvészettörténész értékelte.

A szombat délben megtartott ünnepi istentiszteleten a vendégeket köszöntô Kiss Dénes református lelkésztôl hallottuk az elôfohászt, a bûnvalló imát pedig Sebestyén Péter erdôszentgyörgyi római katolikus plébánostól, a prófétai imádságot Lazár Leventéné Demeter Erika unitárius lelkipásztor , a szentbeszédet Tempfli József partiumi római katolikus megyéspüspök mondotta el.

Lírai betétekben gazdag szentbeszédében a magát német származásúnak, de magyar kultúrájúnak valló püspök, a székelység erényeit, hitét, kitartását, optimizmusát dicsérte, majd a szent istváni örökség jelentôségét hangsúlyozta. Nem csak csodálnunk kell államfôi nagyságát, elôrelátását, népének szolgálni tudását, emberi szentségét, szavát, életpéldáját követnünk kell. Állam és egyház viszonyáról szólva kiemelte, hogy a magyar nemzetet a hit és az összetartozás szoros egysége tarthatja fenn. Továbbá az egymáshoz való hûség, a felülemelkedô jóság, az önmagunkkal szembeni igényesség, a becsületesen végzett munka, a felelôsség, a példamutatás vállalása, az egyéni méltóság megôrzése, a másság elfogadása olyan szent istváni örökség, amelyek megvalósítására ma is törekednünk kell.

A szent király nevét viselô Kárpát-medencei települések küldöttségeit, Kiss Dénes lelkipásztor köszöntötte, és ismertette a Szent István Szövetség történetét is.

A millenniumi számvetés nehézségérôl Markó Béla, az RMDSZ elnöke szólt a hallgatósághoz. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a leltár elkészítése során a vereségeket és nehézségeket hangsúlyozzuk, holott történelmünk a megmaradás, a mindenkori talpra állás, a továbblépés, a felemelt fô, a gyarapodás képességének története is, és rajtunk múlik, a mi felelôsségünk, hogy ezt az örökséget hogyan adjuk tovább.

A Határon Túli Magyarorok Hivatalát Bálint Pataky József képviselte, aki az ünnepség védnökségét vállaló, de hivatali teendôi miatt távol maradó elnök, Szabó Tibor üzenetét tolmácsolta, majd a szent istváni örökség nevében sajátos értékeink megôrzésére, az egymás mellett élô népek szabadságának tiszteletben tartására, és az önrendelkezés fontosságára hívta fel a figyelmet.

A szónokok sorát Egyed Ákos történész, akadémikus zárta, aki a honfoglaló magyarság elôtt vagy annak elôhadaként érkezô, s nemzetünk történelmét gazdagabbá, színesebbé tevô székelység múltját, a magyar állammal fenntartott viszonyát tekintette át. A határok ôrzését vállaló népcsoport szövetségi viszonya a magyar állammal lehetôvé tette, hogy a nemzetségi társadalom a székely autonómiába nôjön át, s a mintaszerûen megszervezett székely falu rendje a Habsburg-uralomig fennmaradjon. Ennek az önrendelkezésnek a ma is példamutató jegyeit kell felelevenítenünk és mentenünk, ami még menthetô ebbôl a jövôbe mutató örökségbôl — hangsúlyozta a szónok.

Az ünnepi istentiszteletet követôen a templomkertben levô Szent István-szobor elôtt Somai József emlékezett, majd Tempfli József nagyváradi megyéspüspök, a helybeli történelmi egyházak képviselôi, az RMDSZ országos vezetôsége, a HTMH, Magyarország bukaresti Nagykövetsége, illetve kolozsvári fôkonzulátusa, az RMDSZ Maros megyei és hármasfalui szervezete, a Szent István Szövetséget alkotó falvak polgármesterei, a Teleki Oktatási Központ, Göktas Abdullah török üzletember nevében helyezték el a megemlékezés koszorúit.

A napok programja borversennyel, a Szent István Szövetség soros összejövetelével, majd a mûvelôdési házban tartott zenés-táncos mûsorral, bállal folytatódott.

A rendezvénysorozat utolsó és igen jelentôs momentuma vasárnap a déli órákban Makfalván zajlott, ahol a polgármesteri hivatal elôtt a község központjában levô parkban leleplezték Dózsa György szobrát, akinek családjáról a Makfalváról származó elsô írásos dokumentum tesz említést. A szobor Suba László helybeli származású, Tordán élô és alkotó mûvész munkája, s hosszú éveken át a makfalvi múzeum egyik sarkában ôrizték. Az ünnepségre, amelyen érdekes értékelések hangzottak el a helybeli nemes családból származó parasztvezérré lett hadvezérrôl, holnapi lapszámunkban olvashatnak bôvebben.

Mai tudósításunk befejezéseként még csak annyit, hogy e tartalmas három nap arról gyôzött meg, hogy e szép fekvésû község vezetôi és lakói gazdag örökségük birtokában a számbavétel nyomán arra törekednek, hogy elôdeikhez méltóan álmodjanak és építsenek jövôt.

Tiberiu Bidiga, a megyei sportigazgatóság igazgatója sajtótájékoztatón számolt be a helyi sport állásáról. Ha számokba akarnánk összefoglalni az idei teljesítménysport megyei eredményeit, a következô képet kapjuk: sportolóink az idén 128 érmet gyûjtöttek be, a felnôtt korosztályban 21-et. Az 51 aranyérembôl a felnôttek 8-at szreztek, a többi ifjúsági sportolók nevéhez fûzôdik. Különösen szépen csillog a marosvásárhelyi sport legnagyobb olimpiai reménysége, Szász Kálmán nyakában az ifjúsági súlyemelô-világbajnokságon begyûjtött három aranyérem, hisz az ASA sportolója Marosvásárhely minden idôk elsô világrekordját állította fel, mindegy, hogy milyen sportágban. Nemzetközi szinten még a tekézô lányok szerepeltek jól, akik Horvátországból, az Európa-bajnokságról egy ezüst- és egy bronzéremmel tértek haza, illetve Cornelia Vaida asztaliteniszezô, aki az ifjúsági I EB-n szerzett bronzérmet, noha csak ebben az évben lépett ebbe a korosztályba.

Nos, ha a számok felôl közelítjük meg a dolgokat, a dolgok akár szép fényben is feltûnhetnek, ha a sportban dolgozók — edzôk, sportvezetôk —, valamint a sportolók nem ismernék a valódi, siralmas helyzetet. A csapatsportok jó ideje mély válságot élnek át. A hagyományok dacára, csupán egyetlen labdajátékban van elsô osztályú csapata Marosvásárhelynek és a megyének (a Herlitz- Mobex kosárlabda-együttes), több sportág pedig teljesen eltûnt a palettáról. Az egyéni sportolók sem büszkélkedhetnek a legjobb körülményekkel. Bidiga igazgató is elismerte, hogy ilyen körülmények között bizony nem csoda, hogy a legnagyobb tehetségek elhagynak bennünket. A legutolsó megyénkbeli olimpikon, Feri Attila például, aki Barcelonában még Vásárhely színeiben — noha Steaua sportolójaként — versenyzett, késôbb Magyarország mezében lett világbajnok. Az asztaliteniszezô Cornelia Vaida is Horvátországban fogja folytatni, noha sportágában a szabályzat lehetôséget teremt arra, hogy egyéni világversenyeken továbbra is Marosvásárhelyt képviselje. Nagy kérdés, hogy mi lesz Szász Kálmán sorsa, aki után valószínûleg több fôvárosi, illetve külföldi klub is érdeklôdni fog. Sikerül-e itthonmaradásra bírni a polgármesteri hivatal által a három aranyéremért kifizetett pár millió lejjel? Persze, hogy ne legyünk igazságtalanok, el kell ismernünk, hogy a jelenlegi városházi vezetôség a lehetôségekhez mérten komoly összegekkel segítette a sportot, ám ez a szükségletekhez képest ugyancsak kevés, ha a jól mûködô vállalatok közül alig akad olyan, amelyik komolyabb pénzösszeget fordítana a sporttevékenységre.

Maros megye sportolói közül kettô részesül olimpiai ösztöndíjban. A már említett Szász Kálmán Sydneyben indulhat eséllyel harcba, míg a 100 méteres gátfutó Tulbure Ramona ifjúsági atlétanô a 2004-es athéni olimpia reménységének számít. Olyan körülmények között, hogy az egyetlen szintetikus borítású atlétikapálya a megyében a Bolyai líceum sportpályáján felállított két futó szélességû sáv.

Teke

Nem tudom, hogy mekkora közönséget érdemel a tekesport. Talán kicsit furcsállhatjuk, hogy az oly sok országos és nemzetközi sikert elérô marosvásárhelyi tekések szinte teljes névtelenségben bonyolítják mérkôzéseiket, míg egy egyszerû falusi labdarúgó-találkozóra is összecsôdül egy-kétszáz ember, de végtére is mindenki önmaga választja meg, hogy mire kíváncsi. A tekézôk egyébként sem számítanak tömegekre, saját egészségük, elégtételük érdekében ûzik ezt a sportágat.

Pénteken színvonalas nemzetközi tekemérkôzésre került sor az Elektromaros Maros- híd melletti jól felszerelt pályáján. A sokszoros bajnok marosvásárhelyi lányok a város testvértelepülésérôl érkezett zalaegerszegi ZTE-ZÁÉV egyesületét látta vendégül. A Maros-kupára keresztelt találkozó — melyet a polgármesteri hivatal és az olasz Riccardi Fedra cég támogatott — a tavalyi zalaegerszegi Göcsej-kupa visszavágója, amelyet a vásárhelyi lányok hódítottak el. Major Mihály, a Zala megyei tekeszövetség elnöke és dr. Orsós Ferenc, a klub vezetôje elmondták, hogy tizenöt év után térnek vissza Vásárhelyre, de ezután évi rendszerességûre szeretnék kiterjeszteni ezt a kapcsolatot, annál is inkább, mert a vendéglátók, Kelemen András klubelnök, Antal Matild, a klub titkára, Seres Sándor, a lánycsapat edzôje, nagyon szívélyesen fogadták ôket. Saját egyesületükrôl megtudhattuk, hogy a magyar bajnokság 7. helyét érték el a tavaly, s a legjobb sportolójuk Miklós Nóra, aki kétszeres felnôtt magyar bajnok, háromszoros felnôtt válogatott, s a magyar ifjúsági válogatott csapatkapitánya.

Az elmondottakból természetesen az is kiderül, hogy a két csapat — más sportágból kölcsönzött kifejezéssel élve — nincs azonos súlycsoportban. A vásárhelyi lányok jóval magasabb játékereje ezúttal is érvényesült. Persze — tegyük hozzá — a zalai tekézôk valamennyien nyolc óra munka után mennek le az edzésterembe, azaz teljes mértékben amatôrök. Martina Lajos játékvezetô az alábbi végeredményt jegyezte fel: 2601 — 2403 fa, ami úgy alakult ki, hogy a nyolc-nyolc csapattag teljesítménye közül a legjobb hat eredményt vették figyelembe. A színvonalat igazolja, hogy a vásárhelyiek két leggyengébb — tehát nem számító — eredménye is 400 fa fölötti volt! A legjobbak: Doina Baciu 470 fa, Duka Tilda 443 fa, Daniela Sopterean 431 fa (Elektromaros), Simonffy Tímea 423 fa, Miklós Nóra 401 fa, Monostori Anita 399 fa (ZTE-ZÁÉV)

A szeptember 18-án kezdôdô országos tekebajnokságig a vásárhelyi lányok további felkészítôkön vesznek részt. Közvetlenül a jövô héten, augusztus 18-22. között ismét jelen lesznek a Göcsej-kupán, ahol 11 osztrák, horvát, szlovén és természetesen magyar csapat lesz az ellenfél, s ahol megpróbálják maguknál tartani a tavaly elhódított vándorserleget.