|
LI. évfolyam 188. (14240) |
1999. augusztus 14. Szombat |
A CONEL országos villamossági társaság augusztus végéig 45, a versenygazdaság törvényei szerint mûködô társaságra oszlik — nyilatkozta a Rompresnek Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter.
Tájékoztatása szerint 14 társaság fog az energiaelosztás terén és mintegy 20 az energiatermelési ágazatban mûködni, ez utóbbiak közé sorolva az atomerômûvet is.
E társaságok versenytársak lesznek, a vásárló, nevezetesen a szállítási rendszer a legjobb ajánlatot választhatja így ki — pontosított a miniszter.
A parasztpárt vezetôi kijelentették:
Ion Diaconescu parasztpárti elnök a Vezetô Koordináló és Ellenôrzô Büró csütörtöki ülésének végeztével elmondta: pártja semmilyen körülmények között nem fog az RTDP-hez csatlakozni.
Pontosítása szerint a parasztpárti doktrína alapelveibôl, valamint a párt történelmi múltjából következôen a VKEB elképzelhetetlennek tartja az RTDP-vel való együttmûködést. További vélekedése szerint annál inkább elképzelhetetlen az együttmûködés, mivel a Nyugat sem nézné jó szemmel a baloldallal kötött szövetséget, illetve a baloldal hatalomra kerülését, mert a jugoszláviai eseményekben, úgy tetszett, a baloldali mozgalom támogatja Milosevic politikáját.
Közölte továbbá, hogy a miniszterelnökkel csütörtök délután lefolyt telefonbeszélgetésében Radu Vasile biztosította: a Reutersnek adott interjújában nem az RTDP-vel való együttmûködésre hivatkozott, hanem "baloldali pártokkal" való szövetségkötés szükségére, ami lehetôvé tenné az RDK- kormányzást abban az esetben, ha a választások rossz eredményeket hoznának.
A VKEB ülésén elfogadták a neptuni nyilatkozatot, mely a párt vezetôségének megválasztását a soros választások utánra tûzte ki.
A parasztpárt csütörtöki VKEB-gyûlése új alapokmányt fogadott el, melyet a megyei szervezetek is kézhez fognak kapni elemzés végett.
A területi szervezetek szeptember 15-ig megfogalmazhatják kiegészítéseiket és módosítás- javaslataikat. Az új alapokmányt az állandó küldöttség október közepére összehívott gyûlésén fogadják el.
Diaconescu ez alkalommal ismételten megerôsítette: a parasztpárt támogatja a Vasile-kabinetet.
Adrian Nastase kézhez kapta a román hírszerzô szolgálatnak az erdélyi konfliktus veszélyérôl szóló válaszát, de a politikus megtagadta annak nyilvánosságra hozatalát — közölte a MEDIAFAX.
Adrian Nastase, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) elsô elnökhelyettese júliusban arra kérte a hírszerzô szolgálatot, foglaljon állást abban a kérdésben, hogy Románia gazdasági, politikai és társadalmi sebezhetôségének elmélyülése esetén Erdélyben fennáll-e egy rendkívûli feszültség kirobbanásának a lehetôsége.
A politikus akkor kijelentette: olyan értesülések birtokában van, amelyek szerint a magyar revizionisták kész stratégiával rendelkeznek, melyet ôsszel alkalmazni is fognak.
Adrian Nastase a hírszerzô szolgálat levelét kimondottan "komolynak és megalapozottnak" nevezte, de arra hivatkozva, hogy titkos dokumentumról van szó, nem árulta el annak tartalmát.
A politikus méltányolta a szolgálat készségét, és elmondta, hogy a "felelôs tényezôk" figyelembe kell vegyék a hírszerzô szolgálat által nyújtott értesüléseket — közölte a MEDIAFAX.
Vasárnaptól 10,4 százalékkal növekednek a városi tömegközlekedési díjak — közölte Adriana Saftoiu kormányszóvivô.
A díjak emelésérôl a kormány döntött csütörtöki ülésén.
A közlekedési vállalatok már hónapok óta követelik, hogy a kormány tegye lehetôvé az inflációnak és az alkatrészárak emelkedésének megfelelô díjemelést.
Vasárnaptól kezdve Bukarestben egy villamosjegyért 2200 lejt kell fizetni, a két utazásra szóló metrójegy ára pedig 5000 lej lesz.
A klinikai vizsgálatok szerint több mint 1300 agyhártyagyulladásos megbetegedést tartanak nyilván az országban — közölte pénteken az MTI-vel Hajdú Gábor, a kormány egészségügyi minisztere.
Hajdú Gábor elmondta: a csütörtöki kormányülésen 134,5 milliárd lejjel növelték az egészségügyi tárca költségvetési keretét, és ez lehetôvé teszi a betegséggel szembeni hatékonyabb védekezést.
A miniszter Molnár Géza korábbi egészségügyi minisztériumi államtitkárt bízta meg az agyhártyagyulladásos megbetegedésekkel kapcsolatos feladatok koordinálásával.
A kormány által jóváhagyott 134,5 milliárd lej egy részét az egészségügyi dolgozók bérének biztosítására, a gyógyszerkészlet feltöltésére, dologi költségekre és a félbemaradt vagy el sem kezdett egészségügyi beruházások elvégzésére fordítják — közölte Hajdú Gábor.
Az egészségügyi minisztérium adatai szerint továbbra is a moldvai megyék lakossága a legveszélyeztetettebb. Iasi megyében 443, Botosani megyében 181, Suceava megyében 172, Neamt megyében 170, Constanta megyében 127, Bacau (Bákó) megyében pedig 98 agyhártyagyulladásos megbetegedést regisztráltak.
Brassó megyében 6 esetrôl tudnak, Arad megyében 7- re emelkedett a betegek száma, Maros megyében 42, míg Hargita megyében 24 beteget kezelnek.
Az egészségügyi minisztérium megváltoztatta korábbi véleményét, és már nem tartja szükségesnek az iskolai tanév megkezdésének elhalasztását, de elvárja, hogy valamennyi oktatási intézményben tartsák be az alapvetô higiéniai követelményeket.
Adriana Saftoiu kormányszóvivô hivatalosan is bejelentette: szeptember 1-jén kezdôdik az új tanév.
Két óra alatt szinte Velencévé változott Petrozsény városa, leállt a közlekedés, és csak nagy nehézségek árán lehetett megközelíteni a vízzel elárasztott házakat — közölte a Rompres.
Megszûnt a bányászközpont víz- és áramellátása, a rendôrség elterelte a forgalmat.
Az ítéletidô következtében víz alá került sok lupényi, vulkányi és paroseni ház is.
A hajnali özönvízszerû esôzés miatt egy ideig szünetelt a Bukarest és Brassó közötti vasúti forgalom, mert a megduzzadt hegyi patakok Poiana Tapului- nál megrongálták a síneket.
A nap folyamán helyreállt a vasúti forgalom, de a több kilométer hosszúra nôtt gépkocsisor csak cammogva haladt még a délutáni órákban is.
A meteorológiai elôrejelzések újabb esôt jósolnak a következô 24 órára, ezért felhívták a helyi hatóságok figyelmét, hogy készüljenek fel az esetleges mentési munkálatokra.
Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban tartotta évi ülését a Magyar Református Egyházak tanácskozó Zsinata. Megjelent a Zsinat 63 alkotó tagja és három meghívott. Az eredeti meghívó 18 tárgysorozati pontot tartalmazott, ami idôközben több mint 40-re emelkedett.
A Zsinatülése istentisztelettel kezdôdött, amely az egységes Ágenda vasárnap délutáni liturgiájával ment végbe. Igét hirdetett D.dr. Csiha Kálmán püspök, lelkészi elnök a 2 Kir 2.19- 22 versei alapján. A mérgezett vizek az emberszívek, ezeknek kell megváltozniok. Nekünk Elizeusnál hatalmasabb segítségünk van; Jézus Krisztus. Ô vette el a halálos mérget, az átkot. Ô tudja meggyógyítani a több mint 40 országban elszórtan élô magyar református szíveket, életeket is.
Szabó István fôgondnok, elnök megnyitó beszédében a reánk váró XXI. század várható kihívásairól, nehézségeirôl szól. Az elidegenedés, elmagányosodás korában nagy feladat vár reánk, egyházi és világi vezetôkre, szerte a világon. D. dr. Csiha Kálmán püspök-elnök megnyitójában az idôközben hazatért testvéreinkre emlékezett. Czine Mihály fôgondnokra, Császár Attila esperesre, Nagy Lászlóra, a sajtóbizottság elnökére. Ugyancsak emlékezett a Zsinat Békássy Zoltánra, valamint Kozárné Szabó Éva férjére, a hozzátartozóknak részvétet nyilvánítva.
A számbavétel, a határozatképesség megállapítása és a legutóbbi zsinati ülés jegyzôkönyvének ismertetése után került sor a tulajdonképpeni napirend tárgyalására. Elhangzott D.dr. Hegedûs Lóránt jelentése éa két zsinati ülés között eltelt idôszakról, majd az egyes egyházkerületek jelentései hangzottak el. Különös jelentôséget tulajdonítottak az atyák a horvátországi reformátusok helyzetének. Majd a Zsinat különbözô bizottságainak jelentései hangzottak el rövid, 8-10 perces ismertetésekben. Kiemelt jelentôséggel bírt a lelkészi állások betöltésének ügye. Istennek hála, Erdély már Ausztráliába, a Vajdaságba, Svédországba, az egyesült államokbeli Allen Park-ba is küldött lelkészt. Most az igény az, hogy Horvátországba, Szentlászló gyülekezetébe küldjünk valakit, akinek egy évig a költségeit a Zsinat kell hordozza. Sorra került a párizsi, kijevi és más gyülekezetekben való magyar református lelkészi szolgálat kérdése is.
Tájékoztatás hangzott el a Kárpát-medencei egyházi térkép elkészítésének folyamatáról és egy magyar gyülekezeteket feltüntetô világtérkép elkészítésének szükségességérôl is. Végül a IV. Magyar Református Világtalálkozó elôkészületeirôl, a jövô évi tanácskozó Zsinat dátumáról és egyéb közérdekû kérdésekrôl folyt a tanácskozás. Az ülés 8 órai kemény tanácskozás után imával és nemzeti imánk közös eléneklésével fejezôdött be.
Önálló Református Kollégium Marosvásárhelyen
Andrei Marga tanügyminiszter augusztus 2-i 4168-as rendeletével jóváhagyta, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum keretében mûködô református tagozatból önálló jogi személyiséggel rendelkezô, magyar oktatási nyelvû középiskola jöjjön létre. A kollégium jelenlegi helyzetérôl és a bekövetkezendô változásokról László Zoltán lelkész igazgatóval beszélgettünk, aki tavaly szeptember 7-tôl irányítja össze a református osztályok tevékenységét.
— A Bolyai Farkas líceum keretében már öt éve mûködnek református osztályok. Idén a 25 (30) helyre 60 diák jelentkezett, így véleményem szerint sikerült emelni az induló osztály színvonalát. A Református Kollégium önállósodását már évek óta kértük a tanügyminisztériumtól, s elmondhatom, hogy az elért eredmény az erdélyi egyházkerület püspöksége, Tôkés Elek egyházkerületi tanügyi tanácsos és az RMDSZ közbenjárásának köszönhetô. Ezzel a marosvásárhelyi, évfolyamonként egy-egy osztállyal rendelkezô kollégium felzárkózott a négy (kolozsvári, székelyudvarhelyi, sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi) önálló jogi személyiséggel rendelkezô református kollégium sorába. Egyelôre csak a püspökség kapta meg a tanügyminiszter rendeletét, Marosvásárhelyre a fôtanfelügyelônek és a Bolyai Farkas líceum igazgatóságának még nem küldték el. Az önállósodás hosszú folyamat lesz, s szerintem az iskolai év folyamán következik majd be. A kollégiumot az állam fogja fenntartani, változásként említhetô az önálló tanári kar és iskolai vezetôség létrehozása, önálló pénzügyvitel, s nem utolsósorban az önálló szellemiség kialakítása, továbbfejlesztése. A kollégium továbbra is a Bolyai Farkas líceum épületében fog mûködni, egyelôre a meglevô osztályokkal, de szeretnénk, ha jövôtôl két kilencedik osztály indulna. Ugyanakkor az önálló tanári karral kapcsolatban el kell mondanom, hogy a meglevô diákok számát figyelembe véve, egyelôre csak magyar nyelv és irodalom, román nyelv és irodalom és modern nyelv (angol) szakos tanárnak tudnánk teljes katedrát biztosítani. Valószínû, az elején nem lesz könnyû, hiszen a kezdet soha nem zökkenômentes. Véleményem szerint a rendelet nyomán létrejövô önálló Református Kollégium csak a kezdet a felekezeti iskolarendszer kialakulásában. Szükség van a katolikus, unitárius és református iskolákra, akkor is, ha a mai erdélyi értelmiség még nincs megbarátkozva ezzel a gondolattal, passzívan viszonyul hozzá, vagy egyáltalán nem pártolja ezt az elképzelést. Sajnálattal mondom, hogy a lelkészi kar nagy része is közömbös az üggyel szemben, nem tekinti szívügyének a református kollégiumot, holott tudják, hogy szükségünk van ilyen szellemiségben nevelt fiatalokra. Bízom abban, hogy az önálló személyiséggel rendelkezô Református Kollégium minden akadály ellenére életképes lesz, s jól képzett fiatalok, igaz emberek hagyják majd el padjait — nyilatkozta a lelkész igazgató.
Amint az már rég várható volt, s amirôl lapunk többször is beszámolt, megkezdôdtek az elbocsátások a konzervgyárban. A mintegy 170 munkásból 68 kapta meg a felmondási papírokat, akik augusztus 15-étôl gazdagítják majd a munkanélküliek amúgy is népes táborát. A 68 elbocsátott közül eddig csupán 12-nek sikerült megnyugtatóan rendezni a sorsát, a további 56 teljesen kilátástalan helyzetben van. Köztük olyan szociális esetek is, mint az a szerkesztôségünket felkeresô szellemi fogyatékos férfi, aki a harmincas éveiben járva, egyéb képesítése nem lévén, ezzel az elbocsátással teljesen reménytelen helyzetbe került.
Emlékeztetjük az olvasóinkat, hogy a múlt hónap folyamán a gyár dolgozói sztrájkmegmozdulásokkal próbálták kivívni az elbocsátandók számára a 98-as kormányrendeletben elôírt végkielégítést, ám miután az igazgatóság megfenyegette ôket, hogy a hírhedt i ponttal bontja fel a munkaszerzôdéseket, a dolgozók elálltak a szándékuktól. A mostani elbocsátásokkal azonban továbbra sem oldódik meg a gyár helyzete. Nem szûnt meg a konzervgyár területén mûködô kullancs-cégek tevékenysége, és az is furcsa, hogy míg embereinek 4-500.000 lejes fizetéseket ad, Gâlea igazgató milliókat vág zsebre, nem csak mint a konzervgyár igazgatója, hanem különbözô egyéb — a konzervgyárból élô — cégek révén is, mint a Compozite Kft., illetve a gyár egykori földjeit adminisztráló, egyelôre állami tulajdonú Agrocons. Több mint vitatható az is, hogy a maradék kb. 100 embernek mi szüksége van négy igazgatóra, ahányan ma vannak a konzervgyárban?
A MEBO-módszerrel privatizált vállalatban csupán egy rendkívüli közgyûlés tisztázhatja ezt a helyzetet, ám ennek összehívását az igazgató mindeddig megakadályozta. Úgy tûnik, hogy a részvények jelentôs hányadát birtokló alkalmazottak maguk sem tudják, hogy milyen mértékben vehetnek részt a vállalatot érintô döntésekben. Az ÁVA-val részletfizetési szerzôdést kötöttek ugyan, de még a gyár vételára nincs kifizetve, így a névleges részvényesek beleszólási joga eléggé korlátozott. Az azonban jogi szempontból is bizonyos, hogy a részvényesek legkevesebb kétharmadának a kérésére a rendkívüli közgyûlés összehívása kötelezô, s azon pedig az is tisztázódik, hogy kinek milyen szava van a konzervgyárban.
A dolgozók szakszervezete sem nyugodott teljesen bele a végkielégítés nélküli elbocsátásokba, megpróbálnak jogi úton — ha már a sztrájk módszere kudarcot vallott — orvoslatot nyerni az utcára került munkatársak gondjára. Úgy vélik, hogy nem (lehetséges) lehetetlen — amennyiben megfelelô hozzáállással kezeljük a kérdést —, megtalálni azt a törvényes keretet, amellyel az elbocsátottak megfelelô végkielégítést kaphatnának. Ebben a harcukban a szakszervezeti központ jogásza is segítségükre sietett.
Tegnap délelôtt megyénkben 43 vírusos agyhártyagyulladásos személyt tartottak számon. Mint dr. Márialaki Ella fôorvosnô, a Közegészségügyi Igazgatóság járványmegelôzési osztályáról tájékoztatott, a szezonbetegségként számon tartott vírusos fertôzésben szenvedô betegek száma a meleg miatt elôreláthatóan emelkedni fog. Mint arról már beszámoltunk, oltóanyag a vírus megállítására nincs, így ajánlott figyelemben tartani a szakorvosok által nyújtott védekezési, megelôzési tanácsokat. Az autóbuszok ablakaira, közhelyekre kifüggesztett, sajtóban közzétett figyelmeztetôk megtudhatjuk, hogy étkezés elôtti, rendszeres kézmosással, a friss gyümölcsök (görögdinnye, alma, körte, szôlô, szilva), zöldségek alapos tisztításával megelôzhetjük a széklettel terjedô fertôzést. Ugyanakkor ajánlott alaposan kiszellôztetni, s naponta-kétnaponta vizes seprûvel tisztítani a lakásokat, csak egészségügyileg engedélyezett vízforrásból fogyasztani vizet, az asztalon hagyott élelmiszereket letakarni, irtani a szúnyogokat, legyeket, egyéb rovarokat. Felhívják a lakosság, különösen a szülôk figyelmét, hogy a vírusos megbetegedés elkerülése érdekében ne használják az egészségügyi engedéllyel nem rendelkezô fürdôhelyeket, mint például a Maros, Víkendtelep. A fertôzés lappangási ideje 2-10 nap, elsô tünetek: hirtelen felszökô láz, hányinger, hasmenés, fejfájás. Ne feledjük a fertôzés megállítása rajtunk is múlik.
Tegnap délután Hármasfaluban, Szentistvánon kezdetét vette az államalapító királyra emlékezô háromnapos ünnepélyes rendezvénysorozat. A püspökladányi Györfi Lajos- királyszobrok képzômûvészeti kiállítására — a rendezvénysorozat nyitására jeles vendégeket vártak a hagyományos megemlékezéseket mindig igényesen szervezô községbeliek — dr. Kötô József államtitkárt, Szigety Gábor budapesti mûvészettörténészt, és a szintén Budapestrôl érkezett Arnóth Sándort, hogy közremûködésükkel tegyék még rangosabbá az eseményt.
Ma több megnyilvánulásra kerül sor Szent István emlékezete jegyében. Reggel 9 órától értekezések hangzanak el, majd Tempfli József katolikus megyéspüspök igehirdetésén vehetnek részt az ünneplôk 12 órától a székelyszentistváni református templomban. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke is jelen lesz az emlékezôk, tisztelgôk között. 14 órakor megkoszorúzzák a szent király szobrát.
Vasárnap délelôtt Makfalva lesz az ünnepségek színhelye. A község központjában 11 órakor avatják Dósza György szobrát, a helység szülötte, Suba László alkotását.
230 éve, 1769-ben született NAPOLEON BONAPARTE hadvezér, a nagy francia forradalom leghíresebb tábornoka. Sikeres hadjáratai után magához ragadta a hatalmat, örökös konzullá választtotta, majd 1804-ben a pápával császárrá koronáztatta magát. Megszilárdította a belpolitikai helyzetet, többször legyôzte az ellene szervezett osztrák—orosz—porosz koalíciót, de a szerencsétlen oroszországi hadjárat után a lipcsei csatában vereséget szenvedett, Elba szigetére számûzték. Még egyszer magához ragadta a hatalmat, de a waterlooi csatában végleges vereséget szenvedett. Szent Ilona szigetén halt meg 1821-ben.
110 éve született TEVAN ANDOR könyvkiadó, nyomdatulajdonos. 1911-ben Tevan-könyvtár címmel sorozatot indított, amelyben filléres áron adta közre a magyar és világirodalom számos remekmûvét. (1955-ben halt meg.)
105 éve, 1894-ben született ION CHINEZU irodalomtörténész, kritikus, fordító. Budapesten és Bukarestben végezte egyetemi tanulmányait. Szerkesztette a Gand Romanesc c. folyóiratot. 1930-ban kiadta Aspecte ale literaturii maghiare ardelene c. irodalomtörténetét. (1966- ban halt meg.)
95 éve, 1904-ben született WENDELL MEREDITH STANLEY Nobel- díjas amerikai kémikus, virológus. Kristályos állapotú vírust állított elô, s elôállította a tüdôgyulladás- és influenzavírus elleni vakcinát. (1971-ben hunyt el.
50 éve, 1949-ben hunyt el MARGARET MITCHELL amerikai regényírónô. Egyetlen regénye, az Elfújta a szél, az amerikai bestseller- irodalom máig legsikeresebb alkotása. (1900-ban született.)
30 éve, 1969-ben hunyt el OTTO STERN német származású amerikai fizikus. Kísérleti úton felfedezte az elektron spinjét és meghatározta a proton mágneses nyomatékát. 1943-ban kapott Nobel- díjat. (1888-ban született.)
15 éve, 1984-ben hunyt el KORNISS DEZSÔ festô, grafikus. Kassák köréhez tartozott. Az Európai Iskola egyik alapítójaként célja volt a kortárs avantgard képzômûvészet eredményeinek a magyar hagyományokkal való ötvözése. (1908-ban született.)
175 éve, 1824-ben született PIERRE EMILE MARTIN francia kohász. Apjával kidolgozta a bázikus lángkemence- frissítéses acélgyártást, s a kemencében a Siemens testvérek által kifejlesztett gáztüzelést alkalmazta (Siemens—Martin kemence). (1915- ben halt meg.)
90 éve, 1909-ben született JERZY ANDRZEJEWSKI lengyel író. Regényeinek központjában a hatalom és a hit, az ideológia és erkölcs közötti konfliktusok állnak. Ismert regénye a Hamu és gyémánt. (1983-ban hunyt el.)
85 éve, 1914-ben született BAJOMI LÁZÁR ENDRE író, irodalomtörténész, mûfordító. Alkotásait, irodalomtörténeti munkásságát a francia irodalom és kultúra iránti szeretete határozta meg. (1987-ben halt meg.)
145 éve, 1854-ben hunyt el FRIEDRICH WILHELM JOSEPH SCHELLING német filozófus. Ismeretelmélete, természet- és vallásfilozófiája a romantika szellemének tökéletes kifejezôdése. (1775-ben született.)
95 éve, 1904-ben született WERNER FORSSMANN német sebész, urológus. A szívkatéterezés bevezetéséért és a keringési rendszer kóros elváltozásainak felfedezéséért kapott 1956-ban Nobel-díjat. (1979-ben hunyt el.)
385 éve, 1614-ben halt meg ecsedi BÁTHORI ERZSÉBET. Szadista hajlamú volt. Férje, Nádasdy Ferenc halála után azzal tette hírhedtté magát, hogy fiatal jobbágylányokat kínoztatott. Letartóztatták, életfogytiglani fogságra ítélték, fogságában megôrült. (1560-ban született.)
245 éve, 1754-ben született WILLIAM MURDOCK angol mérnök. 1792-ben feltalálta a gázvilágítást. A gôzgép tökéletesítésén is dolgozott. (1839-ben halt meg.)
210 éve, 1789-ben született AUGUSTIN LOUIS CAUCHY francia matematikus, fizikus. Megalapozta a differenciál és integrálszámítást, kidolgozta a rugalmasság matematikai elméletét, eredményeket ért el a fényelméletben és mechanikában. (1857-ben hunyt el.)
25 éve, 1974-ben hunyt el LAKATOS DEMETER (családi nevén Demeter László) moldvai csángó népköltô. A "századok mélyérôl felkongó" nyelvjárásban írt verseire egyaránt felfigyeltek a néprajz s a nyelvészet kutatói és a költôk. (1911-ben született.)
A Nemzetközi Valutaalap által nyújtott 547 millió dolláros készenléti hitelkeretbôl Románia lehívta az elsô 73 millió dollárt — jelentette be csütörtökön Traian Decebal Remes pénzügyminiszter, elmondva, hogy a pénz már felhasználható és a Nemzetközi Valutaalappal megkötött memorandumot a kormány is jóváhagyta csütörtöki ülésén. A pénzügyminiszter közölte: meggyôzôdése, hogy az ország hozzájut a hitel második részéhez is.
Nem pótolják meg a költségvetésiek béralapját
A költségvetési szektorban dolgozó alkalmazottak legalábbis ez évben, nem számíthatnak béremelésre. A munkaügyi és társadalomvédelmi minisztérium ez év végéig csupán a munkanélküliségi segély indexelését tartja szem elôtt, amelyet két negyedévi szakaszban és nem havonta eszközöl, mint ezidáig. Ugyanakkor a stand-by-kölcsönnel eleget kell tenni a Világbank programjának is, amely beépített az EU-programba. Így a kompenzáló fizetéseken kívül, amelyeket továbbra is a minisztérium fedez, 28 millió dollárt a munkanélküliségi költségvetésbe kell átutalni. A Világbanktól folyósított 15 millió dollárt pedig mikrohitelezésekbe és további 8 millió eurót különbözô fizetési mechanizmusokra kell fordítani.
A kormány csütörtökön elhatározta az egyetemi kutatóintézet központjának, valamint a felsôoktatás finanszírozására hivatott ügyviteli központ létrehozását. Úgyszintén több szabályozó rendelkezést hagyott jóvá a szállítási tevékenység rendezésére vonatkozóan. Elfogadta az Otopeni repülôtér infrastruktúrájának fejlesztését célzó stratégiai programot, akárcsak az ország területén és légiterében történô polgári légi közlekedés baleseteinek mûszaki kivizsgálására vonatkozó rendeletét.
Növekszik a HÍV-fertôzöttek száma
Kelet-Európában három év leforgása alatt kilencszeresére, 30 ezerrôl 270 ezerre növekedett a HÍV-fertôzöttek száma. A fertôzöttek többsége — 270 ezerbôl 200 ezer ember — Ukrajnában él. Lengyelországban mintegy 25 ezerre becsülik a fertôzöttek számát, noha a hivatalos statisztikák 5810 vírusgazdát, illetve 794 AIDS-beteget tartanak számon. Tegnap kezdôdött egyébként Varsóban az egyhetes AIDS- konferencia, amelyen hatvan ország ötszáz képviselôje vesz részt. Az ENSZ égisze alatt kétévente rendezik meg az AIDS- konferenciát, az idén elôször vesznek részt rajta közép- és kelet-európai országok képviselôi is.
Görögországban csütörtök volt az idei év eddig legforróbb napja a meteorológiai intézet jelentése szerint. A hômérô higanyszála 42 C-ig emelkedett. Az elmúlt három napban egész Görögország szenvedett a rendkívüli hôségtôl, de különösen az idôsebbeket viselte meg a forróság. Csak Athénban háromszáz személyt kellett kórházba szállítani. A következô napokban elviselhetôbb lesz a hôség a görög fôvárosban, mivel a hômérséklet elôreláthatóan 36 C alá süllyed.
A Gyulai Várszínház közönségsikere
Minden eddiginél többen tekintették meg a Gyulai Várszínház idei, 36. évadjának elôadásait: a húszezer nézôbôl tizennégyezer — a tavalyinál negyven százalékkal több — volt a fizetô nézô, a többi az ingyenes elôadásokat látta. A Körös-parti nyári színház — amely az idén a középkori téglavár elhúzódó felújítása miatt ismét nem várszínházként, hanem várkerti színházként volt kénytelen mûködni, tegnap, vagyis pénteken zárta a 36. évadot Sütô András Balkáni gerle címû mûvének elôadásával.
A Farmer-expo Nemzetközi Mezôgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállítást augusztus 18. és 21. között rendezik meg a debreceni agrártudományi egyetem területén. Az idei expón 324 kiállító 15 ezer négyzetméteren mutatja be termékeit és szolgáltatásait. A kiállításon az élelmiszeripar és a mezôgazdasági gépgyártás, illetve forgalmazás területén dolgozó cégek lesznek jelen a legnagyobb számban. A magyar szakemberek mellett a környezô országokból is várnak gazdálkodókat Debrecenbe: az elôrejelzések szerint csupán Erdélybôl mintegy 300 gazda érkezik Kelet- Magyarország legnagyobb mezôgazdasági kiállítására.
Göncz Árpád drámája Ljubljanában
Göncz Árpád magyar köztársasági elnök 1979-ben írt darabját, a Magyar Médeiát mutatták be csütörtökön este Ljubljanában, a pécsi horvát nyelvû színház elôadásában. Az elôadáson a szerzô, Göncz Árpád mellett jelen volt Milan Kucan szlovén köztársasági elnök is. A bemutatót követôen Milan Kucan fogadást tartott a német lovagrend 13. században épült kolostor templomának, a Krizankának az udvarában, ahol a ljubljanai fesztivál elôadásait tartják. A magyar köztársasági elnök tegnap délelôtt kerekasztal- beszélgetésen, a szlovén írószövetség rendezvényén vett részt.
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága a Genfi Egyezmények aláírásának 50. évfordulója alkalmából felhívást intéz valamennyi országhoz és kormányhoz, hogy kerüljék el a háborúkat, s ha ez nem lehetséges, akkor védjék meg a polgári lakosságot a harcoktól — hangzott el a jubileum alkalmából rendezett budapesti ünnepségen, csütörtökön. Stéphane Hankins, az ICRC közép- és délkelet-európai delegációjának nemzetközi jogi küldötte beszédében: a háborút vívó országok közelebb kerülhetnek a békéhez, ha betartják a nemzetközi egyezményeket.
Több tízezer látogatót várnak az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban augusztus 20-án megrendezendô hagyományos Szent István-napi ünnepségre. Az államalapító Szent István király emléke elôtt tisztelgô ünnepség szónoka Martonyi János külügyminiszter lesz. Az egésznapos program reggel 8 órakor a park kápolnájában ökumenikus istentisztelettel kezdôdik. A központi ünnepség az Árpád emlékmûnél lesz.
A Magyar Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára, az ELTE Egyetemi Könyvtára és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtára megállapodott abban, hogy összehangolja CD-ROM adatbázis-szolgáltatásait. A hároméves program mintegy 80 millió forintba kerül.
Három napig tartózkodik a megyeközpontban Petre Roman, a szenátus és a Demokrata Párt elnöke. Az augusztus 16- 18-i látogatásán elkíséri Radu Berceanu ipari- és kereskedelmi miniszter, Sorin Frunzaverde környezetvédelmi miniszter, Simona Marinescu munka- és társadalomvédelmi miniszter, Aurel Pana mezôgazdasági miniszter. Szó esik gazdasági, turisztikai, környezetvédelmi, szociális problémákról. Hétfôn este 7 órakor a Nemzeti Színház nagytermében Petre Roman felolvassa a Demokrata Párt Erdélynek címzett üzenetét.
Többszöri halasztás után a marosvásárhelyi tanács csütörtöki ülésén elfogadták az öregek házának Marosvásárhelyen való építésére vonatkozó határozattervezetet. A 13 milliárd lej értékû beruházás 58 százalékát a polgármesteri hivatal, 42 százalékát a munkálatokat végzô Contranscom Benta Rt. állja. Az elsô lépésben az Erdô utcába tervezett ház fô- és az 1-es számú épületszárnyának létesítését tartalmazza, 32 ággyal.
Hagyományos dinnyevásárt tartanak augusztus 16- án, hétfôn a harasztkeréki piactéren. A dinnye mellett zöldséget, gyümölcsöt és állatokat is kínálnak majd megvételre.
A sachseni (Németország) Fiatal Természetbarátok Szövetsége és az Outward Bound Romania Társaság az Ifjúságért augusztus 16-30-a között ifjúsági cseretábort szervez Drezdában és környékén. A programból: ökológiai, csoportdinamikai és élménypedagógiai tevékenységek, történelmi-kulturális emlékmûvek meglátogatása, de nem hiányzik a sport és szórakozás sem. 15 és 25 év közötti fiatalokat várnak. A részvételi díj 350 márka. Beiratkozás: O.B. székhelye (Rózsák tere 55. sz., tel. 210-905, e-mail: office@outwardbound.ro), naponta 8.30 és 15.30 óra között.
Ma 12 órától kezdôdik a felújított református templom felszentelése Jedden. Mint Márton Csaba helybéli lelkipásztortól megtudtuk, az ünnepi istentiszteleten D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdet igét, majd szeretetvendégségre kerül sor.
Dózsa György községben nemrég fejezték be az áprilisi árvíz okozta károk felmérését. Virág István polgármester tájékoztatott, hogy a nyilatkozatok alapján 1 milliárd 52 millió lejes kárt számítottak fel, de miután a megyeháza utasítása és módszertana szerint újból felmérték a kárt, az 592 millióra csökkent. A kárfelmérô bizottság eljuttatta a prefektúrára az eredményeket, de mint ott tájékoztatták ôket, október elôtt pénzre nem lehet számítani. Az addig végzett javításokról a károsultaknak számlával kell rendelkezniük, amit az átvevô bizottság ellenôriz, majd visszatéríti az építôanyag, a javítások árát.
Harmadik alkalommal szervezi meg a mezôpaniti polgármesteri hivatal a hagyományossá vált falutalálkozót. Az augusztus 22-ére tervezett ünnepségre a község falvainak lakosait és elszármazottjait várják. A futballpályán sorra kerülô versenyeket szabadtéri bál követi.
8 tonna széna égett el és további 19 tonna vált használhatatlanná abban a tûzben, amely a csütörtökre virradó éjszaka ütött ki a torboszlói B. Mihály gazdaságában. A szerencsétlenséget egy villám okozta, amely a szabadban levô szénakazalba csapott.
A marosvásárhelyi Aven Amentza Romale cigány tánccsoport 14 tagja ma Budapestre utazott, ahol részt vesznek az augusztus 14-16. között tartandó Nemzetközi Romafesztiválon. A csoport tagjai már többször felléptek a Sátoraljaújhelyen tartott cigány folklórfesztiválon, s elsô díjazottak is voltak. Jelenlegi kiszállásuk költségeihez hozzájárult a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal is.
teszik használhatóvá a csittszentiváni kultúrotthont. A tegnap fejezték be a tetôzet javítását, jelenleg a külsô falakat meszelik. A falusi iskola belsejét a tavaly festették, idén a folyosókat lambériázzák.
Tegnap délelôtt a Gyémánt (Diamant) napipiacon a termelôk és viszonteladók a következô árakon kínálták termékeiket: a paradicsom kilójáért 5000 lejt, a padlizsánért 3000-3500 lejt, a burgonyáért 2500-3000 lejt, a káposztáért 3000 lejt kértek. Egy kilogramm karfiol 10.000 lej, a görögdinnye 2500-3000, az alma 4-5 ezer lej volt. Egy kötés sárgarépáért, petrezselyemért 500-800 lejt, egy kiló juhsajtért és ordáért 24.000 lejt, egy liter tejért 3500 lejt, míg egy darab házi tojásért ezer lejt kellett fizetni.
35 millió lejt fordít az alsóidecsi polgármesteri hivatal a község iskoláinak és mûvelôdési otthonainak rendbetételére. Ebbôl az összegbôl mindössze az épületek higiénizálására, tetôzetjavításra és belsô meszelésre futja. A legrosszabb állapotban az alsóidecsi iskola és kultúrház van, azonban a fôjavításra az idei költségvetésbôl nem telik.
A szárhegyi csoda
Minden út Szárhegyre vezet, írtam valamikor a mûvészteleprôl készült egyik riportom elé. Így volt ez ma egy hete is, amikor a Lázár kastély Lovag-termében újra ünnepeltek. Sokfelölrôl az országból és a határokon túlról érkeztek a meghívottak, a tábor egykori alkalmi vendégei, támogatói, barátai, csodálói. Nem túlzás az utóbbi fogalom használata, a jubileumi összejövetelen éppen elegen beszéltek úgy a Barátság táborról s a vele kapcsolatos jelenségekrôl, mint valami csodáról. Az vagy nem az, mindenképpen nagyszerû létesítmény s az összefogás ritka szép példája. Manapság, amikor a kultúra a társadalom mostohagyerekévé vált, elkelne még jónéhány hasonló kezdeményezés.
A felújított kolostorban mûködô képzômûvészeti tábor huszonötödször is megnyitotta az elmúlt hetekben itt készült alkotások tárlatát, majd a Lovag- teremben több száz fônyi hallgatóság jelenlétében tartott kihelyezett, ünnepi ülést a Hargita Megyei Tanács. Volt meghatott emlékezés, az érdemek, értékek felidézése, könyvek — Zöld Lajos monográfiája és Banner Zoltán katalógusa — bemutatása, díszoklevelek, emlékérmék, szerencsepatkók átadása. Zöld Lajos, Gaál András, Márton Árpád és követôik lelkesedése mindig másokra is átragadt, ezt tükrözi a negyedszázad alatt Gyergyószárhegyen komoly mûtárgy együttest képezô több mint ezer munka. Ezek szellemében fogant az évfordulós összejövetel mûvészi mûsora is. Boér Ferenc színmûvész vers- összeállítása és a helybeli fiatalok sokszínû fellépése.
Folytatásra vár az itt elkezdett, kiteljesített munka. Újabb utakat kell keresni a továbbiakra. Ünnep után erre is lehet, illik gondolni. De arról még lesz idônk cikkezni. Ma az alkalmi kiadványokból ragadunk ki szemelvényeket, így méltatva Szárhegy eddigi 25 esztendejét.
N. M. K.
Úgy tartják, értelmetlen, meddô évek sokaságának kell eltelnie, míg az Idô elsô ízben (évszázadok múltán újból és újból) megérleli jelentôs történéseit. Ilyenkor összesûrûsödnek a dolgok, hatalmas energiák szabadulnak fel: emberi szívekbe és karokba költözve ezreket rendeznek csatasorba. A történelem lényegében nem ismeri a megszûnést, csupán a szüneteket. A szellemiséggel áthatott teremtô ösztön magasabb fokon mindig újraszervezôdik, s az emberek önmagukra találnak az alkotásban: esetenként csupán a kifejezési formák változnak. Nos, így igaz: ez történt Szárhegyen 1974-ben. A Ferenc-rendi kolostorban viharos századok, romboló évtizedek után ismét feltámad Kájoni János apát úrnak alkotó, szenvedélyesen újrateremtô világa, népmûvelô szelleme. Ugyanabban a kolostorban, ugyanazon a megszentelt helyen — ahol háromszáz esztendôvel korábban megszületett az elsô iskola — hadirendbe szervezôdött a Folytatás. Népmozgalommá dagadt a szép szolgálata, az áldozatvállalás, az ellenszolgáltatás nélküli szorgalmas munka. Hívônek és hitetlennek közös a cél: romjaiból újjáteremteni a ferences kolostort és a Lázár-kastélyt. Az eszköz, amelyet az akkori hatalom is elismert, és a vele szemben álló hagyományôrzés is elfogadott: egy képzômûvészeti alkotótábor létrehozása volt. Amolyan senkiföldje volt ez akkor, ahol ki- ki, mûvész, tervezô, mérnök, kovács, lakatos, földmûves, asztalos, kômûves és ács egyaránt — elveinek feladása nélkül — letehette a garast. Csinnadratta nélkül, áldozatok felemlegetése, köszönetek igénylése, s ami a legfontosabb, politizálás nélkül kitehetett magáért.
Így lettem én is katonája a gyergyószárhegyi mûvésztelepnek...
Fôszerkesztô barátom jóvoltából jutottam el a Magura Buzau-i alkotótáborba és szoborpartkba. Itt földbe gyökerezett a lábam, s olyan belsô izgalom fogott el, amilyent csak elsô szerelemkor érezhet az ember... Erdôkkel koszorúzott hegyi tisztás, lennebb régi kolostor, a tisztáson hófehér szobrok. Románia legjobb szobrászainak alkotásai. Késô délutánig bolyongtunk ebben a mennyországban. A kolostorról a mi ferences kolostorunk, a hegyi tisztásról tisztásról a mi Kápolna-dombunk, a kolostor alatti temetô, a fenyôfákkal szegélyezett csodaszép út, a Lázár-kastély jutott eszembe. Hetyke, meggondolatlan kijelentés hagyta el számat. A csodálat vagy az irigység kényszerítette ki belôlem, vagy mindkettô? Nem tudom, de fogadkoztam: én ennél jobbat teremtek; ahol nemcsak szobrászok, de festôk, grafikusok, falusi mesterek és építészek fognak együtt dolgozni...
Barátaim nevettek a legjobban az ötleten; van-e fogalmam, mit jelent egy mûvésztelep szervezése, tudom-e egyátalán, mi a mûvészet?
Hazajövet azon gondokoztam, kivel is (valami mûvészfélével) társulhatnék, aki hajlandó volna egy ilyen kezdeményezés mellé állni, biztosítani a szakmai hitelességet. Ekkor jutott eszembe Gaál András. Oláh István költô barátom csíkszeredai otthonában ismertem meg — látatlanban; a nappaliszoba falán egy két négyzetméteres freskót pillantottam meg. Chagall Bukott angyalok címû mûvét ismertem fel, de tisztább, határozottabb színekben, erôsebb vonalvezetéssel. Már akkor éreztem, eredeti és tehetséges mûvésszel állok szemben, akit a chagalli impresszió sem tudott szolgai másolóvá silányítani. Kérdem Pistát, ki és mennyiért festette a freskót? Miért mindig a "mennyiért" érdekel engem — hangzott a letolás —, valamelyik szülôm nem volt-e örmény vagy zsidó? Ezután tudtam meg, a szerzô nem más mint Gaál András, s a freskó "barátságból" készült. Ez az emlék vitt el késôbb ahhoz a nagyszerû baráthoz és kiváló mûvészhez, akivel aztán két évtizedre összekötött a sors. S ha segítôtársaim közül valakire szívesen, szeretettel gondolok, akkor Ô és Márton Árpád az. De ne vágjak az események elé...
Alighogy elmondtam ötletemet Andrásnak, már indultunk is agyonhajszolt kék Daciáján Szárhegyre. Örvendtünk egymásnak. Ô azért, mert akadt végre egy ember, aki kézbe vegye a tervezett mûvésztelep anyagi-adminisztratív ügyeit, én meg a szakmai hitelesség szavatolása miatt. Szárhegyre menet elmesélte szép sorjában, hogy nem én találtam fel a spanyolviaszt, ugyanis a hargitai mûvésztelep létrehozásának csaknem százéves múltja van. Csakhogy a kísérletek megmaradtak a meddô próbálkozások szintjén. Utoljára a hetvenes években éppen ôk, Gaál Andrásék akartak mûvésztelepet szervezni Csíksomlyón, majd Zsögödfürdôn (ahová jótét lelkek már épületfát is szállítottak), de kísérletük, szervezô tehetség nélkül, csírájában meghalt. Próbálkoztak Nagy Imrénél, a csíkszeredai festôk korelnökénél, mesterénél is, fogadkozva, hogy nevérôl keresztelik el a mûvésztelepet. A mester azonban csak mosolygott, és mondta, a nevét szívesen adja egy ilyen kezdeményezéshez, de a bukszájára ne számítsanak. Gaál András azt is elmesélte, hogy a negyvenes évek elején Nagy Imre is kiötölte a mûvésztelepet, a gondolat népszerûsítésére meghívta magához Aba Novák Vilmost, Szônyi Istvánt, Magori Varga Bélát, Duray Tibort, hadd "fedezzék fel" Székelyföldet. De mert egyetlen festô barátot sem szenvedett el egy napnál vagy egy kiadósabb halászatnál tovább, meghívottjait szép sorjában — az akkor Gyergyószentmiklóson dolgozó — Gál Ferenc tanítóhoz postázta, aki viszont étellel, itallal ellátta ôket, késô éjszakáig eldiskurált a mûvészekkel. A híres Gál-gyûjtemény ezeknek a vendéglátásoknak lett az eredménye: ráadásul Feri bácsi felesége olyan mûvészek alkotásaival cserélt saját készítésû festékes szônyegeket, mint Hintz Gyula, Mattioni Eszter, Nagy István, Szervátiusz Jenô (ez utóbbitól nem kevesebb mint 14 munkát sikerült összegyûjteniük). De a csíki mûvésztelep gondolata az álmok régiójában maradt.
El egészen addig, amíg Gaál Andrást Szárhegyen végigvezettem a fenyôk szegélyezte sétányon, a Kápolna-dombon s a régi temetôn át a ferences kolostorig. És Andris véleménye szerint "Az isten is mûvésztelepnek teremtette jókedvében ezt a vidéket". De elakadt a szava, amikor meglátta a kolostor hátsó traktusánál a halálfejes táblát: "A romok között életveszélyes járni!" (Milyen szívesen elfelejtik némelyek ezt a táblát...) Amikor az összeomlott hátsó szobákon keresztül bejutottunk a folyosóra, és a szétnyílott boltíveken keresztül megpillantottuk a jó Isten kék egét, Andris a rózsaszínû remények parnasszusáról éppen a pokol tornácára zuhant. És erôsködésemre azt mondta, ha valaki itt az idén tábort nyit, ô nemcsak a kalapját emeli meg, de földig is hajol elôtte. Én azonban addig erôsködtem, fogadkoztam, hogy az ô dolga csupán annyi, hogy minél jobb mûvészeket toborozzon a táborba, a többit bízza rám, míg beleegyezett: próbáljuk meg. Közben megmutattam neki azt a négy szobát és a konyhát, ahol némi javítás után lehet valamit kezdeni. A faliszekrény elôtt nagy kedélyesen elmeséltem, hogy a fôapát ebben tartotta miseborát, amitôl 1952-ben a kolostort kifosztó "demokrata" nôk közül három úgy berúgott, hogy a gyergyószentmiklósi kórházban alig lehetett életet lehelni beléjük. Akkor születhetett a szólás Szárhegyen: "Mennyországba jutsz, mint kommunista Juliska a barátok borától."
András hazafelé a hajdúböszörményi mûvésztelepen szerzett élményeirôl mesélt. Tudtam már, nyert ügyem van, mert búcsúzáskor megígérte, hogy Márton Árpád festômûvészt is bevonja a tábor szervezésébe. Tehát hitt bennem...
Így készültünk lassacskán Gyulafehérvárra Márton Áron püspökhöz (a ferencesek deportálása után ô viselte gondját a Ferenc-rend vagyonának), elkérni a szárhegyi kolostort. A találkozást Varró András gyergyószárhegyi plébános hozta tetô alá. Lévén családunk pártoló jó barátja, gyermekkorom óta személyesen ismertem Márton Áron püspököt. Édesapám annak idején egy ezüstórát is kapott tôle emlékként, mert a nagyszebeni (vagy fogarasi?) fogolytáborban édesapám az akkori fiatal zászlós védelmére kelt. Egy törzsôrmester vetett szemet a pap ezüstórájára, s amikor vonakodott odaadni, puskatussal támadt rá. Édesapám, bivalyerôs, tömzsi emberke, helybenhagyta a támadót; szerencséje volt, mert a táborvezetô román tiszt végül a fiatal papnak adott igazat, s így apám csak hétnapi "kárcsert" kapott büntetésként. Püspökké szentelése után, Márton Áron, valahányszor Szárhegyen járt, meglátogatta vagy magához hívatta régi barátját; elsô szárhegyi bérmakörútján pedig ezüstóráját édesapámnak ajándékozta, aki haláláig nagy büszkeséggel és szeretettel ôrizte azt. Emlékszem, nagyszobánkban fôhelyen volt elhelyezve a püspök kinagyított fényképe. Késôbb Márton Áron engem, mint jobb sorsra érdemes gyermeket, felvitt a gyulafehérvári Majláth Gimnáziumba ötödikes diáknak, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy papot neveltet belôlem. (Ami a tanügyi reformnak köszönhetôen — és valószínûleg az egyház szerencséjére — nem sikerült.)...
Amikor tízet ütött az óra, Varró András plébános a püspök elôtt kezdte a bemutatkozást. Márton Áron szerényen elhárította ügyetlen kézrehajlásainkat, közben leintette a plébánost is, hogy mindkét mûvészt, Gaál Andrást és Márton Árpádot is ismeri, nagy tisztelôje erôteljesen kibontakozó tehetségüknek, sok jót hallott már róluk. Engem megsimogatott, és édesapámról érdeklôdött; s aztán megrótt, miért nem írtunk neki a haláláról. Emlékszem, milyen büszkén pislogtam barátaimra a nagy megtiszteltetés fényében. Milliók csodálatával társult a nagy ámulatom: Márton Áron már 1940-tôl kezdve, a feketeinges ôrület, a fajgyûlölet mérhetetlen tobzódásának viharában ki merte mondani a NEM-et a zsidók deportálása ellen. És késôbb is, még hányszor állott ki a kommunista diktatúra túlkapásai ellen... Akkortájt ki merészkedett volna ilyesmire közülünk?
Elôadtuk a kérésünket: a romos szárhegyi kolostort engedné át mûvészeti célra. Én meg váltig fogadkoztam, hogy teljesen újjáépítjük az összeomlott falakat, rendbe hozzuk a romos kolostort. A püspök félóra múlva (közben végigvezetett a rezidencia képtárán) adta meg a választ, amelyet tisztviselôi késôbb hivatalos okmányba is foglaltak.
"Ilyen emberek kezébe, mint Önök — mondta — és ilyen nemes célra szívesen odaadjuk a kolostort. Javításra nincs anyagi lehetôségünk, már arra is gondoltunk, hogy felhagyjuk. Kérték már tôlünk tüdôszanatórium, aggmenház számára, meg más célokra is, nem adtuk, mert tudtuk, azon nyomban államosítják. Csupán a falak lebontásáért egymillió lejt kérnek, tehát az Úr segítse Önöket, hozzák rendbe a kolostort, és Istennek tetszô dolgot cselekednek. Tudnom kellene, hogy lehetetlennek fognak, mégis azt súgja valami, megbízhatok Önökben."
*A szerzô A víz szalad, a kô marad c. könyvébôl
Zöld Lajos
A mûvészet rendháza és várkastélya
A magánmitológiai ösztönzésre létrehozott, s 1+1+1-es személyi képlet szerint, de végül is voluntarista módon mûködô gyergyószárhegyi mûvésztábor és gyûjtemény elsô korszaka, fennállásának huszonötödik évfodulóján véget ér (igazából már az utolsó 4-5 esztendôben ez a végjáték zajlik), s elkezdôdik egy intézményesített második korszak, amelyben — reményeink szerint — többé már nem csupán virtusból, hanem költségvetési támogatásból végzi majd eredeti funkcióit (is) az idôközben törvényesített Gyergyószárhegyi Kulturális Központ.
Ez az 1+1+1-es felállású, tehát háromszemélyes táborvezetés tulajdonképpen csodát mûvelt, hiszen minimális intézményi háttér-támogatással (Képzômûvészek Szövetsége, Hargita megyei mûvelôdési bizottság, mûvelôdési minisztérium, s esetlegesen más, gazdasági, közigazgatási vagy kulturális intézmények, vállalatok és szervezetek alkalmi, olykor könyvelhetetlen segélyeivel) nemcsak a tábor és képtár zavartalan negyedszázados létét biztosították (a minden konstruktív nemzetiségi kezdeményezés elôl elzárkózó, azt még csírájában eltipró nacionál-szocialista diktatúra körülményeivel dacolva), hanem a mûemléképületek helyreállításával, megtartó korszerûsítésükkel, új funkciók ellátására alkalmassá tételükkel olyan beépített értékeket teremtettek, amelyeknek az összeadására és valamilyen tartós pénznemben való konkretizálására még egyetlen fórum sem tett kísérletet. Ilyen értelemben tehát az egész gyergyószárhegyi mûvészeti képzôdmény — megalkotóik szellemi tulajdonaként is felfogható. Tulajdonképpen az elsô huszonöt év mérlegét is nekik kell elvégezniök, s ennek kétségtelenül mindenkori kiindulópontja marad az az emlékirat, amelyet ugyancsak ebbôl az alkalomból helyez asztalunkra Zöld Lajos, s amely a maga természetes szubjektivitásával együtt a történések egyetlen hiteles jegyzôkönyvének tekinthetô.
Gyergyószárhegy a kortárs erdélyi mûvészeti élet, de fôleg a hetvenes-nyolcvanas évek mûvészetének egyik, ha nem a legörvénylôbb, legserkentôbb sûrûsödési pontja volt (még akkor is, ha a már említett progresszív irányzatokhoz tartozó fiatalok teamjei hiányoztak, hiszen nekik még ennél is rejtettebb tereket kellett keresniök); ám mostantól kezdve már nem csak az, hanem negyedszázad után új funkciót teljesít: mint említettük, a mûvészettörténeti áttekintés és kutatás tényezôjeként. Summa summarum: Gyergyószárhegy a 20. századi, s fôleg a kortárs erdélyi magyar mûvészet közgyûjteményi megôrzésének, intézményesülésének is úttörôje, s állandó gyarapodása révén legdinamikusabb bázisa.
Olyan bemutatási és gyûjteményfejlesztési lehetôségei, belsô és külsô terei (lásd példul: szoborkert!), amilyeneket a ferences kolostor és a Lázár-kastély által bezárt, varázslatos mûemlék épületegyüttes kínál, kizárólag Gyergyószárhegyen vannak. A fragmentális, már önmagukban is rendkívül jelentôs (hiszen jelentôs mûvekben is gazdag) többi kollekció hiányai éppen Szárhegy felé mutatnak: innen az sem hiányozhat, ami máshol törvényszerûen nem lehet jelen. Meg vagyok gyôzôdve, hogy a tábor régi/új vezetôi is úgy látják: azok az élô vagy már halott jelenkori klasszikusok, akiknek az életmûve ugyan esetleg mérvadó rész-egészként tanulmányozható a sepsiszentgyörgyi, a csíkszeredai, vagy a székelyudvarhelyi képtárakban, bár egy- két mû erejéig jelen kell legyenek a szárhegyi leltárban is. Mert például Mohy Sándor, Kovács Zoltán, Balázs Péter, Kós András stb. nyilván nem olyan alkatú alkotók, akikrôl elképzelhetô, hogy egy nyári mûvészeti tábor lakóiként ihletett mûveket lennének képesek létrehozni; s nem ilyen volt Nagy Albert, Miklóssy Gábor, Incze János Dés sem; az alapítványi rendszerben mûködô kulturális Központnak azonban midnent meg kell tennie, hogy akár vásárlás, akár adomány formájában az ilyen és ezekhez hasonló mûvészettörténeti kiegészítésekre módot találjon.)
Egy-egy mûvészeti gyûjtemény értékét ugyanis nem(csak) az egyes mûvekben manifesztálódó, kiemelkedô piaci/esztétikai minôség határozza meg, hanem a gyûjtôköri célkitûzés és feladat hiánytalan megvalósítása.
Persze nem csak visszafelé érvényes ez, hanem elôre pillantva is: ha tehát jelentkezik a "Tulsó P'part" bármilyen, de mindenképpen értékteremtô progresszív formációja, hogy kézjegyükkel ôk is, a legfiatalabbak is ellássák a "szárhegyi panaszfalat" — alkalmas teret, megnyilvánulási és megôrzési feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy az erdélyi magayr képzômûvészeti kultúra folytonosságának a rekonstrukciója midnen évben újabb "boltívekre" támaszkodhasson.
A tábor vezetôi annak idején "rohammal vették be" az élô erdélyi magyar népmûvészet birodalmát, legalábbis annak székelyföldi régióját. Az úgynevezett Szépteremtô Kaláka legmaradandóbb hazadéka: a tábor (és részben a kastály) berendezése, otthonossá tétele volt. Nem kívánjuk e helye s ebbôl az alkalomból feleleveníteni az akciót ért hajdani bírálat, vita folyamát, hiszen ez is olyan "folyóvíz", amelybe kétszer nem lehet belépni. Egy intézményesített mûvésztelep keretében azonban elképzelhetô lenne egy olyan, szakágakra bontott, újabbtáborozási sorozat elindítása, amely a népi tárgykultúra (és persze a naiv mûvészet) idôszerû helyzetére és feladataira összpontosítva mind esztétikai, mind közmûvelôdési, mind értékesítési következtetésekre és következményekre lehetôséget nyújtana. Semmiképpen sem a Haszmann-testvérek által fenntartott, kitûnô csernátoni mûhely ellenében, hanem annak kiegészítéseképpen.
A "független mérlegképes krónikás" sem zárhatja másképpen az elsô 25 esztendôt, mint ahogy, s amire bevezetésében a mindenkori folytatókat intette: tiszteletet Zöld Lajosnak, a gergyószárhegyi mûvészeti-mûvészettörténeti képzôdmény létrehozójának, Gaál András mûvészeti igazgatónak és Márton Árpád örökös mûvészeti tanácsadónak!
Banner Zoltán
Amíg a film elkészül
Nagy Miklós Kund riportösszeállítása
Manapság kincs lehet egy szamár is. Pláne, ha mozivászonra is felkerül. Hollywoodban könnyen sztárt is csinálhatnának belôle. Gondoljunk csak a rokonszenves malacra, Babe-re. Mancinak, az erdôszentgyörgyi Székely Béres István 8 éves szamarának talán nincs meg ez az esélye, gazdájának azonban nem csak munkájával hajt hasznot, az elmúlt napokban filmforgatáshoz is kiválasztották, a próbafelvétel sikerült, több napra szerzôdtették hát, és jókora summát hozott a házhoz. Forgatáskor a tehetség különleges szikráját nem sikerült felfedeznünk rajta, de becsülettel megdolgozott a gázsiért, tûrte, hogy húzzák, cibálják ide-oda, csúfolják is hébe-hóba, kitartóan húzta le s fel a fával, rôzsével megrakott szekeret. Lámpa-, illetve kameralázat se véltünk felismerni rajta. Ha mégis, jól leplezte. Tény, hogy a budapesti filmesek a forgatás helyszínén, Nyárádszentsimonban és távolabbi környékén sem találtak hús-vér szamarat, végül hosszabb keresés után a Küküllô menti nagyközségben lelték fel, s az ottaniaknak ezután tudniuk kell, hogy nem akármilyen nagyfülû négylábú koptatja a település utcáit.
Néhányszor hírben már megírtuk, az anyaországi Pilot Stúdió készít filmet Tamási Áron három novellája, Donáth László és Kiss János rövidprózái alapján. A stáb egy része magyarországi, másik fele marosvásárhelyi. Atyha után Szentsimon volt a történések fô színhelye. Az utolsó elôtti forgatási napon kerestük fel, utána már csak éjszakai felvételek következtek, s a forgatás szüneteiben beszélgettünk el a film készítôi, szereplôi közül néhánnyal.
A producerekkel nem szoktak érzelmi kérdésekrôl beszélgetni, az ô dolguk általában a pénz elôteremtése a forgatáshoz, mindannak biztosítása, ami kapcsolatban lehet a filmmel. Nagy Gáborral ez esetben mégis úgy kezdem, hogy sejtésem szerint szívügye ennek az öt erdélyi novellának a megfilmesítése.
— Nemcsak ezeknek. Nagyon szeretném, ha a mostani forgatás kezdete lenne egy olyan sorozatnak, amely az értékes erdélyi irodalmat tenné ismertebbé, közkinccsé filmes eszközökkel. Tamási Áron novellái közkedveltek az anyaországban és itt is, de például Donáth Lászlóról, akinek szintén kiválasztottuk egyik írását, nagyon kevesen hallottak. És hozzá hasonló író, az ô rövidprózájához hasonlóan érdekes filmes feladatokat kínáló elbeszélés, történet még bôven van. Nyilván nem kockázatmentes egy ilyen vállalkozás, de ez esetben nem a hasznot nézi az ember. Úgy érzem, valakinek fel kell vállalnia, hogy az itteni értékeket is kiaknázza.
— A mûvészi potenciálra is gondolhatunk.
— Nyilvánvaló. Én szeretek Erdélybe járni, jók a kapcsolataim a vásárhelyiekkel is. Örülök, ha foglalkoztathatom az itteni színészeket, de a Nemzeti Színház szakembergárdáját is. Ezen a forgatáson egész népes a marosvásárhelyi közremûködôk csapata. Tévések is segítettek egyben s másban, Barabási Gyôzô és a Videoklip Stúdió kapcsolódott a munkába, amikor szükséges volt. Persze, azt se tagadom, hogy egy erdélyi filmezés kevesebbe kerül, mintha otthon vagy máshol dolgoznánk. Számomra viszont rendkívül fontos, hogy egyfajta missziót is teljesítünk. Képzeljünk csak el egy olyan párost, mint Sinkovits Imre és Ferenczi István. Micsoda jelenetek lehetnének abból! Nem is titkoltan, ilyesmiket is szeretnék megvalósítani.
— A mai, az élô szerzôk is számíthatnak arra, hogy majd a késôbbiekben sorra kerül valamelyik írásuk?
— Nem szeretnénk kivételt tenni, mi csak az értékeket szeretnénk közvetíteni. Kiss János ma is Kolozsváron él, dolgozik.
— Helyszín könnyen található az ilyen témákhoz. Hogy került sor mégis Atyha és Szentsimon kiválasztására?
— Kellene beszélni arról is, hogy a játékfilm-készítés mit jelent a mi szakmánkban. Anélkül, hogy én bármilyen mûfajt minôsítenék, riportot, dokumentumfilmet, ismeretterjesztô, animációs, oktató filmeket, az igazi nagy szakmai kihívás a játékfilm- készítés. Ez ugyanolyan körülbelül, mint a sebésznek a szívoperáció. Más leszedni, mondjuk, egy bütyköt a kézrôl, mint egy szívoperációt végezni. Ennél a mûfajnál rendkívül hosszadalmas az elôkészítô idôszak, miután a forgatókönyvek megszülettek, mi két ízben is jártunk Erdélyben, ki kellett válogatni a helyszíneket, színészeket, összeállítani a stábot, keresni közremûködôket. Kicsit nehezítette a helyzetünket, hogy két epizódban is vannak állatszereplôk. A színháztól nagyon sok segítséget kaptunk. Hozzájutottunk a korábbi elôadások videofelvételeihez, ezzel a rendezô dolga sokkal könnyebb lett, találkozott ezekkel a mûvészekkel és tudott választani.
— A Pilot Stúdiónak ezen a téren van már elég gazdag tapasztalata?
— A Pilotnak, mint stúdiónak, nincsen, tagjainak, tulajdonosainak van, én 1966 óta dolgozom ebben a szakmában, 33 éves gyakorlatom van, szakmai gyakorlatomat a Magyar Televíziónál szereztem, ott eltöltöttem több mint 20 évet.
— Az emberek úgy tudják, hogy a játékfilm- készítéshez nagyon sok pénz kell, s vagy az állam lehet az, aki vállalja ezt, vagy igen gazdag emberek. A Pilotról nem az a hír járja, hogy borzasztó gazdag lenne.
— Nem, így is van. Errôl azt tudom mondani, hogy ennek a mozinak az összköltségvetése olyan 20 millió Ft, ebbôl egy pályázat révén hozzájutottunk 10 millióhoz. A többit a mi stúdiónk megelôlegezi, nem adjuk fel az optimizmusunkat, hiszen Magyarországon egy hasonló mûfajú és terjedelmû játékfilm elkészítése 70-80 millióba kerülne, azért nem is tudnak vállalkozni arra az ottani tévék, hogy ilyen típusú mûsorokat készítsenek. Nem beszélve a kereskedelmi adókról, ott fel sem merül ez a dolog.
— Mindenesetre, miközben évek óta a magyar film válságáról beszélnek, elég bátor vállalkozásba kezdett a Pilot, és nagyjából a producer is. Mi volt mégis a biztató?
— A töretlen optimizmus. Bízunk abban, hogy találkozik a közönség tetszésével, ezek csodálatos darabok, lehet szeretni ôket.
— Ez az egyik utolsó forgatási nap, mikor lesz kész a film?
— Kötelezettséget vállaltunk arra, hogy november végére elkészülnek a mûsorok, s még hátravan egy másfél-két hónapos utómunkálati idô. Szeretném, ha valamelyik tv egyik vagy másik epizódot karácsonykor mûsorára tûzné.
— Tehát ezek önállóan is megállják a helyüket?
— Igen. Az lenne a mi nagy vágyunk, hogy a teljes sorozatot füzérként megvegye valamelyik forgalmazó.
— Visszatérve a filmezésre, az eltelt hetekre, mi az, ami csalódást okozott?
— Errôl nem szívesen beszélnék. Maradjunk annyiban, hogy több volt az öröm, mint a kudarc.
— Szônyi G. Sándor filmrendezô neve nálunk is jól ismert. Filmjei közül errefelé talán a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! a legnépszerûbb. Bizonyára kedvezô visszhangja lesz a most készülô öt rövidfilmnek, a tévés novellafüzérnek is. Kérdéseimet a déli szünetben tettem fel, nehogy megzavarjam a forgatás ütemtervét.
— Hála istennek, sikerült az ütemtervhez igazodnunk. Sok anyag jutott egy napra, de tudtuk tartani a ritmust. Ha elmaradtunk, mert közbejött a borús idô, az esô, másnap bepótoltuk.
— Szó szerint magas hôfokon dolgoztak. Így hangolódtak rá a színészek is a novellákra?
— Azt hiszem, igen, de ezt majd a kedves nézô dönti el.
— Milyen volt a vásárhelyi színészekkel dolgozni?
— Nyugodt lélekkel mondom, hogy jó. Volt egy kis gondunk az elején, mert ragaszkodtam még a kötôszavakhoz is, nagyon pontos szövegtudást kértem. Tamási Áron nem véletlenül tette oda a kötôszót, ahova tette. De elismerték igazamat, a második naptól már teljes szövegtudással jelentkeztek.
— A kiválasztott helyszíneken sikerült Tamási írásainak világát fellelniük?
— Nagyon örülök, hogy itt forgattunk, ezt a filmet nem is nagyon lehetett volna máshol megcsinálni. Oly gyönyörû ez a vidék és annyira egybevág Tamási gondolataival, hangulataival, hogy valóban nem lehetett volna bárhol máshol filmezni. Donáth László környezete is erdélyi világ, annak is itt kellett megtalálni a helyét. Kiss János Látogatás címû novellájának története talán máshol is megeshetett volna. De ez a sorozat Erdélyi novellafüzér címmel megy majd, és erdélyi írók szerepelnek benne.
— Mennyire ismerte az erdélyi tájakat, embereket?
— Megvallom ôszintén, nem nagyon. Igazándiból most ismerkedtem meg velük, és nagyon érdekes ismeretség volt. Ugyanezt mondhatom a színészekkel való találkozásról is. Fenn forgattunk egy eléggé elhagyatott faluban, Atyhában vagy 13 napot. Összeismerkedtünk az ottani emberekkel, parasztokkal. Az ô tiszta gondolkodásmódjuk nagyon nagy meglepetés és öröm volt. A kis 8-10 ves gyerekek például egy szóra olyan pontosan tudták, hogy mit kell csinálniuk, hogy én azt el sem tudtam volna korábban képzelni. Nagyon összebarátkoztunk az ottaniakkal. Az volt a bajunk, hogy ahova mentünk, mindenütt minket akartak megajándékozni. Azt se tudtuk, mit is csináljunk, zavarban voltunk, féltünk, hogy az is sértés, ha visszautasítjuk. Ilyen kedves, vendégszeretô és bölcs embereket nemigen láttam még, és nem hiszem, hogy elfogult lennék.
— Érdekes, amit mond, mert tudtommal úgy választották meg a helyszíneket, hogy kissé el legyenek vágva a világtól, a civilizált Európától.
— Én is azt gondoltam, hogy el vannak zárva a világtól, de nem. Nem is nagyon értem, hogyan. Valószínûleg kicsi korukban megtanulták már a bölcsességet, okosságot. Talán azért, mert nem könnyû az életük, ész, akarat, bölcsesség kell, hogy boldoguljanak. A gyerekek ezt tanulhatták szüleiktôl, a nehezebb sors miatt okosabbak az átlagnál.
— Mit tapasztalt, van-e különbség az itteni és az anyaországi színészek között?
— Kétfajta színésztípust ismertem meg. Az egyik nagyon belegyökerezett abba a játékstílusba, aminek az lényege, hogy túl kell beszélni a rivaldán, így jutni el a nézôig. Ez egy harsányabb játékstílus, ami a filmen nem nagyon megy, nem jó. A filmnél a gondolat ül ki az arcra, az jelenik meg. Ha egy színész a színpadon olyan finom eszközökkel játszana, ahogy a filmen kell, egyszerûen eltûnne, semmi se lenne. Ott sokkal élesebb gesztusok kellenek. Ez viszont a filmen hamisnak tûnik. Akik ezt szokták meg, azokkal gyakorolnunk kellett, hogy belesimuljanak a filmes stílusba. A fiatalokkal ilyen szempontból kevesebb gond volt.
— Ez is jelzi, hogy az erdélyi színészek szegényebbek a filmezés lehetôségeivel. Jó lenne többet foglalkoztatni ôket.
— Én ezt nagyon szeretném. Ez a film is úgy jött létre, hogy egy pályázatra beadtuk a forgatókönyveket, és így kaptunk valamennyi pénzt, nem sokat. Szeptember közepén van az újabb pályázat beadási határideje, azonnal hozzálátunk, hogy megpróbáljunk egy újabb ilyen lehetôséget teremteni.
— A film kapcsán milyen fogadtatást remél?
— Nagyon bízom benne. Ezek jó történetek, és jól játsszák a színészek. A magyarországi közönség szereti Tamásit, szereti az erdélyi írókat. Én azt hiszem, hogy bizakodhatunk.
— Volt-e még ilyen helyen a színház kelléktára? Pontosabban annak egy töredéke, hiszen Labancz Klára tudja igazán, milyen gazdag a székhelyen levô állomány, itt meg egypár ládányi ruha mellett beszélgetünk egy pajtakapunál.
— A színház sokfelé megfordult, régebb eldugott falvakban is vendégszerepelt, de tudtommal csûrben, pajtában még nem voltak kellékeink. Ennyire rusztikus környezetben még nem dolgoztunk. Lehet, hogy a színészeknek ezek a helyszínek nem voltak annyira szokatlanok, de számomra különlegesek.
— A filmes feladat is újdonság?
— Igen. Ilyen filmezésen eddig nem vettem részt. Ez az elsô olyan forgatásom, hogy naponta kijártam a stábbal. Mindig jelen kell lennem, mert akármilyen kis hibát azonnal ki kell javítani.
— A színházi díszlet- és jelmeztervezônek itt mi a dolga?
— Elég sok. A film hagyományos falusi öltözéket kíván, itt nem lehet semmi mûvi, hamis, mert a kamera mindent kimutat. A belsô felvételekhez is hozzáértéssel, gonddal kellett összeszedni a bútorokat, függönyöket, edényeket, s a többi kelléket. Elég nehéz volt, mert a faluban már alig van ilyesmi. Esetleg a szekrények mélyén eldugva, a legtöbb dolgot újra cserélték az emberek. Házról házra jártunk, úgy szedtük össze. Idôbe telt, de élmény volt számomra, mert eddig én ilyesmit nem csináltam.
— A színházban gyakran megtapasztalhatja a sikerélményt, olykor a különleges díszletet meg is tapsolja a közönség. Itt mi ad elégtételt?
— Éppen ez, hogy sikerül valami régi értéket felfedezni. A szöveggel egyeztetni tudom a berendezést, öltözéket, és nem úgy, hogy bemegyek a könyvtárba, múzeumba és leemelem a polcról, hanem magam járok utána és úgy hozom össze.
— Nyomon követte a filmezést elejétôl végig?
— Abszolút mindent. Esténként visszanéztük a musztereket. Szép a képanyag, komoly munkát lehet belôle csinálni. De a végére értünk, újra a színház következik sok-sok feladattal.
— Hajtottál-e már szamárfogatot, mint itt, a szentsimoni kisutcán?
— Lovasfogatot igen, szamárfogatot még nem. Viszont ültem már szamáron. De nem volt nehéz megbarátkoznunk, mert Manci szerencsére jámbor állat. Egy makacs szamárral meggyûlt volna a bajunk.
— Amíg itt voltam, ötször, tízszer ismételtétek ugyanazt. Fel a szekérre, aztán néhány rikoltás és kész, minden kezdôdött elölrôl. Hogy tetszik a filmezés?
— Nekem tetszik. Másodszor filmezek. Tavaly nyáron hét napot forgattunk Tompa Gáborral a Kínai védelem megfilmesítésekor. Akkor nem volt ilyen elviselhetetlen a hôség.
— Egy szegény legényt, aki hazajött a háborúból, és a falu kitagadja, mert szamarat mer behozni a faluba. A novella története nagyjából ennyi. Szerintem ilyesmi akár ma is megtörténhet, persze kissé másképpen, mondjuk Koszovóban is. Én legalábbis valami ilyet értek, érzek ki ebbôl.
— Egy fiatal marosvásárhelyi színész milyen élettapasztalattal tud azonosulni ezzel a szereppel?
— A tapasztalatom a gyermekkorom, Csíkszentkirály. Színészként pedig a gondolkodásmódomra alapozok, mindaz, amit én gondolok a világról, segít azonosulnom a szereplôvel.
— A ti nemzedéketeknek fontos író Tamási?
— Nekem személyesen igen. Elég rég nem foglalkoztam vele, kisebb iskolás éveimben kedvenc íróm volt. Most, újraolvasva a tíz-tizenöt éve megismert novellákat, megint megszerettem. A pár jelenetbôl, melyeket az elmúlt négy napban rögzítettünk, úgy érzem, a film élményszerûen juttatja el a novellák üzenetét a nézôkhöz.
— Elsô ilyen filmszereped, ahol falusi öltözékben kell a meleggel megbírkóznod?
— Volt még az Ábel, igaz, azt ôsszel forgattuk. Ott is egy falusi kocsisgazdát játszottam, az Elsô szekeres embert. Többször forgattam Magyarországon is. Nem falusi gazdát, a Pusztai szélben egy huszár ôrmestert játszottam, akkor 40 fokos melegben forgattunk. Tehát a meleggel s a forgatással meg vagyok szokva. Nekünk, színészeknek általában nyáron van idônk elmenni forgatni.
— Úgy képzelem, minden filmezés hasonlít egy kicsit, de különbségek is vannak, mindenkinek lehet valamilyen sajátossága. A mostani miben különbözött az elôzôktôl?
— Egyáltalán nem hasonlít a korábbiakhoz. A munka, a várakozás, hogy mikor kerülsz sorra, abban ugyanaz, de minden filmnek más világa van, másképp kell beleélned magad, nincs köztük hasonlóság. Soha ilyen székely környezetben, székely földön, kimondottan falusi környezetben nem forgattam. Ez az igazság. Hangulatilag így többet jelent. Habár szomorúan tapasztaltam, hogy mindkét falu kezd az elhalás felé menni, de maga ez a falusi hangulat visszahozhatatlan. Csak ebben a filmben volt meg.
— És az, hogy most rövidfilmek készültek, Tamási három novelláját filmesítettétek meg, nem okozott nehézséget?
— Nem, mert aki ismeri Tamási novelláit, tudja, mennyire tömörek, s ezt a tömörséget a filmtechnika vissza tudja adni. Jellemzô a székelységre, hogy tömör mondatokban fejezi ki magát, a szótlanság, a komor férfiasság jellemzô erre a filmre és a forgatókönyvre is. Egy-egy mondat, szó, nézés egy egész közösséget, tájat jellemez.
— Még valami meglepett. A köztudat úgy véli, hogy a játékfilm készítésekor, forgatás után majd jön az utószinkron és akkor mindent ki lehet javítani, itt meg egy az egyben játszottátok, kellett ismerni a szöveget is.
— Igen, ez egy picit pluszfeladat, de talán ez adja meg ennek a filmnek a varázsát. Semmi nem készül úgymond stúdióban, itt minden eredeti. A színészi alakítás akkor jó, ha ebbe a környezetbe magát bele tudja oltani, a szereplô itt tud élni, nem lóg ki belôle.
— Magad, mint mondottad, több filmben szerepeltél, viszont vannak kollégáid, akiknek elsô alkalom, hogy ebben a mûfajban is bizonyíthatanak.
— Hogy számukra mit jelentett ez, azt nem tudhatom, de azt tudom, hogy engem nagy örömmel töltött el, hogy végre a Székelyföldet, az itteni értékeket felfedezték a film számára. Remélem, folytatása is lesz, nem egy tiszavirág életû filmezés ez. Mi az egyetemes magyar kultúrának, az irodalomnak, festészetnek annyira részei vagyunk, legyünk a filmnek is a részesei.
— Természetesnek kellene lennie, hogy nemcsak anyaországi színpadokon jöhetnek-mehetnek az erdélyiek, hanem a filmiparban is számítanak az erdélyiekre.
— Így igaz, de a pénz egyre kevesebb a kultúrára. Azt is megértem, hogy sokba kerül elmenni Magyarországra, ki kell fizessék az utadat, a szállodát, sokkal olcsóbb az ottanit fizetni, még ha sztár-gázsit adsz, akkor is. Ez is egy nehézség. Ezért örvendetes ennek a stúdiónak az újítása vagy felfedezése, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy oda, tehát idejöttek helybe, helyi erôkkel próbálták ezt a filmcsokrot megcsinálni. Nagyon drukkolok és imádkozom, hogy nagy sikere legyen.
— Milyen hangulatú munka volt?
— Nagyon jó. Az egész csapat hangulatos, teherbíró volt.
— Valami emlékezetes, vidám sztori? Ilyen emléket errôl a forgatásról nem ôrzöl?
— De igen. Egy forgatási szünetben odajött hozzám egy bácsi. — A magáé a szamár? — kérdezte. — Nem, mondtam. — Én ha veszek, lovat veszek. — Na, ezt ki is nézem magából — válaszolta megnyugodva. — Egy ilyen emberbôl lóra is telik. Jó tudni, hogy ilyesmit néznek ki az emberbôl.
— Távolról meg sem ismertelek, azt hittem, egy idevaló embert látok. Most kinek a bôrébe bújtál?
— Ebben a novellában, amit éppen most forgatunk, én vagyok az Elsô férfi. Vagy a Második? Nem is tudom. Ha tényleg összetévesztettél az itteniekkel, az azt jelenti, hogy valóban elindultam a karrier csúcsára.
— Milyen volt ez az egész filmezési idôszak, azon túl, hogy nehéz a meleg miatt?
— A külsô körülményeket leszámítva nagyon kellemes, barátságos, mert a stáb meg a kollégák is kellemes társaságot jelentenek, és jó tapasztalat.
— Az elôbb beszélgettem a rendezôvel, szóba került, hogy jó lenne minél gyakrabban lehetôséget adni a vásárhelyi színészeknek filmezni is. Neked eddig erre volt alkalmad?
— Mondjuk, a kabarés tévéforgatásokon tapasztaltam meg elôször ennek a munkának a milyenségét, lényegét, azonkívül kimondottan játékfilmet nem volt szerencsém forgatni, szakmai tapasztalat is számomra, ezért is vállaltam el. Van nekem rosszabb tapasztalatom is, például a kisvárdai, nyári határon túli produkciókkal kapcsolatban, ahol a vezérelv az volt az elején, hogy minden határon túli magyar színésznek adjuk meg a lehetôséget, hogy rotációval nyári produkciókban vegyenek részt, és ebbôl az lett, hogy az elsô két év után kialakult egy állandó csapat azokból, akik a rendezônek, fesztiváligazgatónak a baráti társaságához tartoztak. Remélem, ebben az esetben nem így lesz, és valóban minden marosvásárhelyi színésznek évrôl évre lesz lehetôsége a tapasztalatszerzésre vagy bizonyításra a filmes berkekben.
— Rövidesen lezárul a filmezési idôszak, érdemes volt ennyit áldozni rá a vakációból?
— Én kimondottan keveset áldoztam rá, összesen két forgatási napom volt, ez a két nap nekem feltétlenül megérte, még olyan körülmények között is, hogy az éjszaka érkeztem haza Magyarországról, hogy itt lehessek. Ez is egy olyan szakma, amitôl mi egy kissé el vagyunk szakítva, és nem árt a tapasztalat, hátha valakinek megadatik egyszer, hogy magyarországi filmes váljék belôle.
— A ti nemzedéketek már nem érhette meg azt az idôt, amikor idôsebb kollégáitok még átjárhattak filmezni Magyarországra. A román filmszakma sem tartott igényt a szolgálataitokra, '90 után pedig a magyar film került válságba. Hátha ez a helyzet elôbb-utóbb megváltozik.
— Kovács Györgyék generációját még tényleg foglalkoztatták hazai filmekben is, igaz, többnyire akkor, ha idegeneket kellett megtestesíteniük. Lohinszky Loránd és még egypáran a magyar filmekben is bizonyíthatták tudásukat, tehetségüket. Mi ezektôl a lehetôségektôl elestünk, hiszen késôbb ôket is letiltották. Talán ezután megváltozik valami. Azt mondják, sosem késô. Sajnos azonban nem mindegy, mikor érkezik az esély, a nagy feladat. Hátha a mostani forgatás ilyen szempontból is valami jótékony változás kezdete.
Copyright © Népújság - 1999