|
LI. évfolyam 187. (14239) |
1999. augusztus 13. Péntek |
A mezôgazdaságban használt motorolaj litere 3.500-3.600 lejbe fog kerülni, a motorolaj védôvámjának 50 százalékos csökkentése és e termékekre fizetendô HÉA mentesítése nyomán — közölte csütörtökön Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter.
A csütörtöki kormányülésen ez irányban szabályozó rendelkezést hagytak jóvá.
A HÉA és a védôvám módosulása a költségvetési jövedelmeket 800 milliárd lejjel érinti. Az összeget a minisztériumi apparátus csökkentésével fedezik — fûzte hozzá Muresan.
A cukrot és a fogyasztásra használt burgonyát kivonták a luxustermékek kategóriájából. Az ide vágó kormányrendelet értelmében a 22 százalékos HÉA 11 százalékra csökken.
A HÉA csökkentésébôl adódó állami költségvetési jövedelmek leszûkülését ugyancsak a mezôgazdasági minisztérium átszervezésével kompenzálják — mondotta Ioan Muresan.
RMDSZ álláspont a személyi jövedelemadóról
Augusztus 10-én tanácskozásra került sor a szövetség bukaresti székházában a személyi jövedelmi adóról szóló törvénytervezettel kapcsolatos RMDSZ-álláspont kialakítása érdekében. A megbeszélésen jelen volt: Hajdu Gábor egészségügyi miniszter, Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Erôs Viktor, az Állami Vagyonalap alelnöke, Bara Gyula miniszterelnöki tanácsos, Kerekes Gábor, a Román Fejlesztési Ügynökség igazgatója és Demeter Attila, az RFU igazgatójának a tanácsosa.
A tanácskozás résztvevôi megállapították, hogy a készülô adózási törvény több olyan elôírást is tartalmaz, amely ellentétes az RMDSZ programjával. Az RMDSZ nem ért egyet például azzal a cikkellyel, amely az 1 millió 200 ezer lej fölötti nyugdíjak megadóztatására vonatkozik, és vagy azt fogja szorgalmazni, hogy a nyugdíjakat egyáltalán ne adózzák meg, vagy hogy csak az országos nettó átlagbért meghaladó összeget adózzak meg. Hasonlóképpen ellenzi az RMDSZ a mezôgazdasági tevékenységbôl vagy erdôgazdálkodásból eredô jövedelmek megadóztatását, és szorgalmazni fogja, hogy a vonatkozó cikkelyt vagy vegyék ki a törvénytervezetbôl, vagy az említett jövedelmek megadóztatását a törvény zárórendelkezése függessze fel 2004-ig. Adatvédelmi kérdésekben, továbbá a költségleírhatóság rendszerével kapcsolatban is fenntartásokkal él az RMDSZ. Megállapodás született arról, hogy a szövetség módosító javaslatait, fenntartásait szakértôi véleménybe fogalmazva átadják a miniszterelnöknek, illetve a következô kormányülésen az RMDSZ képviselôje elôterjeszti.
Dr. Ovidiu Nicolaescu egyetemi elôadótanár, a Kis- és Középvállalkozók Országos Bizottságának elnöke, tegnap egész napos látogatás tett Marosvásárhelyen. A nap folyamán találkozott a polgármesteri hivatal és városi tanács képvselôivel, ezt követôen a megyei tanács és a prefektúra képviselôivel, késôbb a Kereskedelmi, Ipari ls Mezôgazdasági Kamara vezetôivel, majd délután magukkal a vállalkozókkal és a sajtóval.
Bár a bizottság Maros megyei kirendeltségének kezdeményezésére szervezett esemény indítékai között a legfontosabb gyaníthatóan az említett bizottság nemrégiben kiadott havilapjának a népszerûsítése volt, a megbeszélés-sorozatnak ezen túlmenôen hasznosnak bizonyult. A beszélgetések mindannyiszor a tervezett témakört járták körül: hazai és külföldi támogatási programok és az azokra való pályázási módok, a nemrégiben kiadott kis- és középvállalkozók törvénye által biztosított kedvezmények és a kis- és középvállalkozók általános problémái.
Ovidiu Nicolaescu a polgármesteri hivatalban mondott bevezetô beszédében hangsúlyozta: Maros megye Bukarest és körzete után — a cégek számát és forgalmát illetôen — további négy megyével a második helyet foglalja el. Véleménye szerint megyénk jó talaja a befektetéseknek, és ezért számukra is fontos. A kis- és középvállalkozók, akik adatai szerint az országos szintû adók 57%-át adják, tulajdonjog szempontjából csak a javak 20%-át tudhatják magukénak. Ezért volna szükséges most, az elsô lépés megtétele után (tudniillik, a rájuk vonatkozó törvény megjelenése után) továbbmenni és biztosítani a törvény gyakorlatba ültetését. Ezenkívül egész Románia gazdaságára nézve elsôdleges fontosságú és hasznos volna a bankrendszer egészének a reformja, és ezzel párhuzamosan egy olyan állami bank létrehozása, vagy egy létezônek a bôvítése amely a vállalkozók érdekeit tartaná szem elôtt. Ezzel megszûnne mostani áldatlan állapot, hogy a vállalkozók a kereskedelmi bankoktól kénytelenek hitelt felvenni.
Abban egyébként mindannyian egyetértettek, hogy ez a réteg támogatásra szorul, nézeteltérések csak azon kijelentés körül adódnak, melyben azt állította: a hazai vállalkozókat nagymértékben hátráltatja a sajtó, amely "csak azokat a vállalkozókat muatatja be, akik lopnak és csalnak, vagy rosszul gazdálkodnak, és nem szentelnek teret a sikeres, jól mûködô vállakozásoknak". (Természetesen kivételt képez az általuk kiadott havilap.)
Tizenhét napirendi pontot tartalmazott a marosvásárhelyi municípiumi tanács tegnap megtartott ülése. A jelen levô tanácsosok meglepôen gyorsan (nem egészen egy óra alatt) valamennyit elfogadták, jóváhagyták. Az operativitás oka lehet, hogy valamennyi pont az elôzô tanácsüléseken elhalasztott határozattervezet volt.
Egyöntetûen elfogadták a Köteles Sámuel 5. szám alatti ingatlanban levô szoba Molter Károly- és Székely János-emlékszobává való nyilvánítását. Az 1906-ban épült lakásban 1913 és 1981 között Molter Károly író lakott. Mivel az ingatlant mûemlékké nyilvánították, azt mai napig nem tudta megvásárolni az író fia, Marosi Barna. Az emlékszobává nyilvánítást az Országos Írószövetség marosvásárhelyi fiókja kezdeményezte. A Justitiei utca 10. szám alatt levô lakásban 1956-1992 között Székely János élt. A költô és felesége halála után a lakást az utódok vásárolták meg. Ezért itt nem lehet emlékházat létesíteni. Egyetlen lehetôség a Köteles utcai ingatlan egyik lakrészének emlékszobává való avatása. Ezt hagyták jóvá a tanácsosok a tegnap.
Négy forradalmának utaltak ki kereskedelmi felületet — hangzott el a tanácsülésen. Moldovan Sorin a Rózsák tere 38/I., Moraru Albert a Kossuth utca 40., Bogáti Albert a Crinului 22., míg Ëuteu Maria a Viitorului 1/B. alatti kereskedelmi helyiséget kapta. Ilcu Vasile lapunknak nyilatkozva elmondta, a Locativ Rt. eredetileg 14 helyiséget nevezett meg kiutalásra, ám azokból mindössze a fentebb felsoroltak feleltek meg a forradalmárok elvárásainak.
Ugyancsak a tegnapi tanácsülésen fogadták el az egyetemi campus létrehozására vonatkozó dokumentációt. A tervek szerint a vásárhelyi Dimitrie Cantemir Ökológiai Egyetem bentlakásait, laboratóriumait, elôadótermeit, könyvtárát, nyomdáját, sporttermét és -pályáját, amfiteátrumát, parkját, vendégházát valamint konferencia- központját magába foglaló campus legkésôbb öt éven belül készül el. A campus a Tudor lakónegyedben, a Zsidó Vértanúk és a Segesvári terelôút közötti szakaszon épül (a valamikori téglagyár helyén).
Elfogadták a megyeközpontban egy nagybani zöldség és gyümölcspiac létesítését. A közel 11 milliárd lejes befektetés megvalósításával elsôsorban a Maros és szomszédos megyék gazdáinak termékei kerülnek majd a pultokra.
A tanácsülést követôen a magyarországi Globomax Elektronikai Kft. romániai forgalmazója, a székelyudvarhelyi Globovot Kft. mutatkozott be. Simó Csaba igazgató a tanácsüléseken az elektronikus szavazás alkalmazásának elônyeirôl számolt be. Megtudtuk, hogy a 40 tanácsos hálózatba való kapcsolását biztosító berendezés 7800 dollárba kerül. Az igazgató elmondta, már van megrendelésük, és egy-két hónapon belül a fôvárosi 3. kerületi és a székelyföldi polgármesteri hivatalt szerelik fel a korszerû berendezéssel.
Újsághír: "Újabb iskolával gyarapodott a romániai magyar tanintézetek száma. A tanügyminisztérium rendelettel hagyta jóvá az Erdélyi Református Egyházkerület és a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Középiskola kérését, hogy az addig az utóbbi intézmény keretében mûködô református osztályokból önálló jogi személyiséggel rendelkezô, magyar oktatási nyelvû Református Középiskola jöjjön létre. Az intézkedés nem érinti a Bolyai Középiskola oktatási profilját és vezetôi struktúráját. A mûködését az 1999—2000-es iskolai évtôl kezdô marosvásárhelyi Református Középiskola a Bolyai Középiskola épületének egyik szárnyában kap helyet." (Népújság, Marosvásárhely, 1999. augusztus 6.)
Végre! — mondhatják örvendezô lélekkel az újságolvasó magyarok, reformátusok és más vallásúak, szerte a Maros mentén, a Székelyföld egykori fôvárosában, Erdélyben, mindenütt, ahol szívbéli gond az anyanyelven való tanulás ügye, iskoláink helyzete. És mondják is...
Valóban: örvendezhetünk, hogy Marosvásárhelyen — ebben a magyar többségû erdélyi városban, ahol mind ez ideig egyetlen magyar középfokú tanintézet sem létezik régóta — a most következô tanév elején megkezdi mûködését egy református középiskola — a Bolyai Farkasról elnevezett líceum, a volt Református Kollégium épületében. Ami lényegében azt jelenti, hogy az új intézmény amolyan albérlô lesz saját otthonában, annak "egyik szárnyában"...
Látszólag tágkeblû gesztus ez a Hatalom, a román tanügyminisztérium részérôl. De ha jobban belegondolunk, menten kiderül: nem egyéb, mint a honunkban hagyományos, balkáni gyökerû, taktikázó kisebbségpolitika egyik jellegzetes megnyilvánulása. Mert hát, ugyebár, jelenleg olyan a széljárás Európa tájain, erre mifelénk is, hogy adni kell valamit ezeknek a folyton csak követelôzô, szüntelenül elégedetlenkedô erdélyi magyaroknak, hát tessék: legyen nékik Vásárhelyt, ebben a hírhedt "etnikai tûzfészekben" egy református középiskolájuk. Ám úgy legyen, hogy csak alig. Félig-meddig. Ott szorongjanak a Bolyai "egyik szárnyában". Abban az épületben, mely az 1948-as tanügyi reformig Református Kollégium volt. Közel félezer éves múlttal a háta mögött...
Mi lenne a legtermészetesebb megoldás? Nyilván az, hogy az egész intézmény — a mostani Bolyai iskola — haladéktalanul nyerje vissza egykori, eredeti jellegét. Ez a jogos követelmény. Ennek adtak hangot 1990 januárjában- februárjában Marosvásárhelyt az iskola magyar tanárai és diákjai, a szülôkkel közösen, javasolván: innen a román osztályok tanulói szépen menjenek át a Papiu Ilarian Líceumba, onnan pedig a magyar osztályok foglalják el helyüket a Bolyaiban. Ôsi kollégiumunkért emelte fel szavát nyilatkozatában az öreg diákok 1993 szeptemberében tartott találkozójának sok száz résztvevôje is. (Sajnos, eredménytelenül.)
Alamizsnákkal, kegyosztó gesztusokkal nem elégedhetünk meg: annak visszajuttatását igényeljük változatlanul, egészében, ami a miénk volt egykoron. Amit eltulajdonított- kisajátított a kommunista-nacionalista diktatúra.
Folyik, folydogál a huzavona Romániában az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása körül. Egyebek mellett sok évszázados kollégiumainkról van szó: a nagyenyedirôl, a kolozsváriról, a marosvásárhelyirôl, a székelyudvarhelyirôl, a sepsiszentgyörgyirôl stb. — az erdélyi magyar kultúra, tudományosság európai rangú mûhelyeirôl. Súlyos hiba — történelmi bûn — lenne végleg lemondani ezekrôl. Belenyugodni a félmegoldásokba...
Persze, a marosvásárhelyi Református Középiskola létrehozása, beindítása még a jól ismert szorító körülmények között is kétségtelenül: eredmény. Élnünk kellene a lehetôséggel. De semmiképpen sem feledkezhetünk meg arról a sarkalatos célról, mely messze túlmutat a napi politika szûk horizontján!
Nem kerülhetem el mondandóm személyes jellegû nyomatékosítását: azokban a rég tovatûnt idôkben nyolc kerek éven át voltam bentlakó növendéke a marosvásárhelyi Református Kollégiumnak. Itt érettségiztem 1943 nyarán — egyebek mellett román nyelvbôl is. Itt bûvölt bele a betûk birodalmának rejtelmeibe Molter Károly és Balogh László tanár úr. És társaik: az emberségre-magyarságra jó példával oktató pedagógusok egész sora, akikre mindenkor csak tisztelettel, hálával tudok visszagondolni. Enyém ez az iskola; a miénk. Soha nem némulhat el ajkamon az érte való szó.
Befejezôdött a szalmásgabonák aratása
Náznán Jenô, a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgatója a tegnap azt nyilatkozta lapunknak, hogy gyakorlatilag véget ért a búza aratása megyénkben. Az átlagtermés nagyon alacsony, 2251 kg hektáronként. Összesen 60 ezer tonna kenyérgabona termett, amely nem elégíti ki a megye szükségleteit (70-80.000 tonna a megye évi búzaszükséglete). Az alacsony terméshozam okai sokrétûek. A tavaszi árvíz, a nyári esôzések mellett a betakarítás idôszakában a magas hômérséklet (hirtelen elszáradtak a levélfelületek) 15-20%-os terméscsökkenést okoztak. A termény nagy többsége a termelôknél található, saját magtáraikban. Kevesen éltek a Comcereal nyújtotta ingyenes tárolási lehetôséggel. A megyében mûködô feldolgozók, sütôipar, pékségek eddig csupán 3000 tonna idei búzát vásároltak fel. A Comcereal és Cerealcom szakosított gabonatárolókkal rendelkezô egységek jelenleg 1000, ill. 500 tonna búzát tárolnak. A marosvásárhelyi, nagy vasútállomás mögötti gabonasiló (a Cerealcom tulajdona) befogadóképessége 45000 tonna, de csak 500 tonnát tárolnak.
Náznán Jenôt az a tény aggasztja, hogy a gabona alacsony ára következtében a termesztôknek nem lesz pénzük, tôkéjük az újabb termések beindítására, a talaj megmûvelésére és a vetések elvégzésére. Amint nyilatkozta, a kenyérgabona világpiacán a 2000. év sorsdöntô lesz, mert az elôrejelzések azt mutatják, hogy a búza keresett terménnyé válik jövôben világszerte. Emiatt is kár lenne, ha megyénkben tovább csökkennének a gabonatermô területek.
Miként segít az állam a termesztôkön? A vezérigazgató a 165-ös törvényre hivatkozott, amely értelmében a gazdálkodók 70%-os államilag támogatott hiteleket igényelhetnek. A termelôk ezt is magasnak tartják, emiatt nem élnek vele. Megtudtuk, hogy a mezôgazdasági minisztérium tárgyalásokat folytat az illetékesekkel, hogy szeptember 1- jétôl, az ôszi kampány kezdetétôl, a mezôgazdasági termelôk csökkentett áron szerezhessék be a gázolajat. Végezetül: még mi aggasztja a vezérigazgatót? Az a tény, hogy a megyében évente átlagban 40000 hektáron végeztek szántásokat. Idén eddig csupán 3000 hektáron forgatták meg a földet. Aggasztó, mert nem tudni, jövôre hány hektáron terem majd kenyérgabona.
A néptánc, népdal és népzene — mint kifejezési formák — az édes anyanyelv megannyi csodálatos virágai. Nélkülük szegényebb, színtelenebb és társtalanabb lenne az élet — írják a vasárnap Holtmaroson sorra kerülô Gyöngykoszorú-találkozó szervezôi: a helyi tanács, a megyei EMKE.
A programból: délelôtt 10 órai kezdettel, ökumenikus istentisztelet elôtt, felvonulnak a népi tánccsoportok, hagyományôrzôk.
Déli 12 órakor veszi kezdetét a tulajdonképpeni Gyöngykoszorú-találkozó, melyen a részt vevô csoportok, együttesek, zenekarok és énekesek szerepelnek délután 5 óráig. Ezt követôen táncházban ropják a résztvevôk hagyományos táncaikat, este 10 órától a helyi kultúrotthonban áll a bál. A következô falvak és városok tánccsoportjai jelezték részvételüket a Gyöngykoszorú- találkozón: Érmihályfalva, Magyaró, Holtmaros, Szászrégen, Disznajó, Körtvélyfája és Gernyeszeg, Szentmáté, Jobbágytelke, Marosszentkirály, továbbá Görgényüvegcsûr, Marosszentgyörgy, Mezôpanit, Mezôcsávás, Vajdaszentivány és Erdôcsinád, Sárpatak , Kisfülpös, Marosfelfalu, Abafája és Búzásbesenyô. Tordatúr egyelôre "szemlélôdô" résztvevô.
A találkozóról tudósításban számolunk be hétfôi lapszámunkban.
Ma, augusztus 13-án 18 órakor a püspökladányi Györfi Lajos Királyszobrok c. képzômûvészeti kiállításának megnyitása
Holnap, augusztus 14-én, szombat reggel 9 órakor konferencia: Gazdasági és kulturális kapcsolatok, lehetôségek — elôadások. Déli 12 órakor Szent István király emlékezete, millenniumi templomi ünnepség; 14 órakor Szent István szobrának a megkoszorúzása, megemlékezés; Délután 16 órakor borverseny, azt követôen kultúrmûsor és utcabál.
Augusztus 15-én , vasárnap 11 órakor Dózsa György-szobor avatása Makkfalván: istentisztelet, tudományos elôadás, szoborleleplezés.
Amint a megyei tanfelügyelôség tájékoztatott, az e hónapban sorra kerülô pótérettségin bizonyos módosításokat kellett eszközölni: A szóbeli vizsgák nem aug.l9-én, hanem egy nappal hamarabb, tehát l8-án kezdôdnek. Az adventista felekezetû tanulókra való tekintettel, azért, hogy a vizsganap ne essen szombatra. A szóbeli vizsgán a tételek az idén júliusban zajlott érettségin használatosakkal azonosak.
A másik módosítás a vizsgadíjra vonatkozik. Jóllehet, eredetileg 200.000 lejrôl volt szó, utóbb az összeget, sajnos, felülvizsgálták, így diákként 50 ezer lejjel többet kell fizetni."... A kisérettségin l00.000-rôl l50.000 lejre módosult az összeg jelöltenként.
A mûvelôdési minisztérium által a megyei tanfelügyelôséghez július l3-án eljuttatott rendeletnek megfelelôen, a pótérettségivel kapcsolatos tudnivalók a következôk: augusztus l4-l7. között tart a feliratkozás. A vizsgarend pedig így alakul: augusztus l8-án szóbeli vizsga román nyelv és irodalomból, l9-én szóbeli magyar nyelv és irodalomból, 20-án szóbeli idegen nyelvbôl
Augusztus 23-án az írásbeli megmérettetés veszi kezdetét, a román nyelv és irodalommal. Augusztus 24- én magyar nyelv és irodalomból, 25-én pedig matematika, illetve a választható szaktantárgyak egyike — próba —, továbbá augusztus 26-án már Románia történelme, 27-én a szabadon választott tantárgy — próba —, szintén írásbeli formájában. És ezzel, a nehezebbje (?!) lejárt. Talán mégsem?! Ugyanis,a végsô eredményhirdetésig van még ugyan három nap, de 28- án csak meg lehet tudni a vizsgaeredményeket, illetve szükség esetén megejteni az óvásokat. 29- én pedig kifüggesztik ennek eredményét, augusztus utolsó napján, 30-án pedig a pótérettségi végleges eredményeit.
A vizsgatantárgyak,illetve a profilnak és/vagy szaknak megfelelô vizsgatípus az l999. júliusi érettségi szesszió vizsgáiéval azonosak.
Miután felröppent a hír, hogy George Ciorceri vezetôedzô lesz a bûnbak a marosvásárhelyi B- osztáyos labdarúgó csapat, az ASA elsô két fordulóban nyújtott halvány teljesítménye miatt, azaz a szerdán összeült klubvezetôségi ülés elsôrendû feladata az lesz, hogy megfossza ôt beosztásától és másvalakit bízzon meg a csapat irányításával, végül minden marad a régiben. Eugen Criïan alpolgármester és igazgatótanácsi tag nyilatkozatai ellenére, melyek edzôváltást vetítettek elôre, a vezetôségi tagok további bizalmat szavaztak Ciorcerinek.
A csapat vezetôedzôje elismerte hibáit — nyilatkozta lapunknak Vasile Maghiar klubelnök —, ugyanakkor azt kérte, hogy ne ítéljenek csupán két találkozó után, hisz meggyôzôdése, hogy javíthatnak az eddigi teljesítményen. Ilyen körülmények között az igazgatótanács a bizalom meghosszabbítása mellett döntött. Kérdésünkre, hogy volt-e valaki a testületbôl, aki mégis az edzô leváltása mellett kardoskodott, Maghiar elnök határozott nemmel felelt. Nem értjük akkor viszont, hogy a gyûlés eme egyetlen napirendi pontjának vitája miért húzódott el szinte másfél órán át, s miért szûrôdött ki olykor heves szóváltás hangja a gyûlésterembôl?
Ami megmarad az egész után, végül is az, hogy Ciorceri továbbra is irányítja a csapatot, s talán jogos, hogy további esélyt adnak neki, hisz a klub vezetôsége sem teljesített mindent a vállalásaiból: kevesebb pénz áll a rendelkezésre, mint amennyit reméltek, s a játékosállományt sem sikerült számottevô átigazolásokkal javítani. A csapat célja továbbra is a bajnokság megnyerése marad, ám most már jóval árnyaltabb formában, amit Maghiar elnök a következô szavakkal fejezett ki: Egyelôre nem beszéltünk a célkitûzés módosításáról.
Ilyen körülmények között a szombati találkozó, amikor az ASA a kolozsvári U együttesét látja vendégül, különleges jelentôséggel bír. Nem csak Ciorceri számára, hanem a feljutási esélyek megmaradásának szempontjából is.
(Folytatás szerdai lapszámunkból)
Általánosan elfogadott, hogy a fiúk, fiatal férfiak csapják a szelet idegen lányoknak. Ezzel szemben a görög nôktôl elvárják a hûséget. Persze, a rossz nyelvek szerint, ennek fejében ezek igazi zsarnokként viselkednek férjeikkel.
Mindenesetre a férfiak "kicsapongása" ártatlan kísérgetésekre, apró ajándékok vásárlására szorítkozik. Igen érdekes élményben volt részem Trikkalában, ahol négy társammal (hölgyek) egy órányi szabadidônket céltalan bolyongással töltöttük. Az elsô utunkba akadó szobornál elhatároztuk, fényképben örökítjük meg a mûalkotást és magunkat is. Két "véletlenül" éppen arra járó fiatalember készségesen felajánlotta: elkészítik a fényképet. Amikor a második szobornál ugyanaz a két szimpatikus fiatalember ajánlotta fel szolgálatait, már sejtettük, hogy nem "véletlen" találkozásokról van szó. Utána el-el tûntek, de egy sarokkal tovább újra felbukkantak, mintha éppen ott akadna dolguk, félszeg mosollyal, ácsorogva. Ahol ôket láttuk, mindig akadt valami néznivaló, érdekes épület, szobor stb. Mintegy félóra múlva vált számunkra világossá, hogy tulajdonképpen idegenvezetôt játszanak a maguk különös módján. Addigra már a véletlen találkozásoknak köszönhetôen néhány szót is váltottunk, majd miután minden közeli látnivalót "közösen" megtekintettünk és a buszállomás fele vettük utunkat, ugyanúgy tûntek el félszegen mosolyogva, mint ahogy megjelentek.
A nôk általában nem vendégei a tavernáknak. Ôket leginkább üzletekben lehet látni, élénk alkudozás közben. Társadalmi életük fontos része a szomszédolás. A délutáni órákban a házak elengedhetetlen tartozékán, a teraszokon, a táblázást leszámítva ugyanazt csinálják, mint a férfiak, vagyis ücsörögnek, beszélgetnek: "gyakorolják a semmittevést". Este pedig a játszóterek környéke népesül be nemcsak gyerekekkel, hanem azok mamáival, sôt a mamák barátnôivel is.
Süt a nap, kék a tenger és ez elég
Görögország korántsem gazdag. Nagy szüksége van az idegenforgalomból befolyó pénzre. Bevételeinek nagy része a turizmusból származik. Így érthetô, hogy milyen érzékenyen érinti ôket az a tény, hogy az utóbbi néhány évben folyamatosan csökkent az idegenforgalom. Egyes szakértôk szerint 1995 óta évente közel 1 millió dollárral csökken a turisztikai ágazat által biztosított pénzösszeg. A koszovói konfliktus csak elmélyítette ezt a problémát. Számos német, angol és amerikai turisztikai iroda panaszkodik a lemondott görögországi utazások miatt. Az 1996-ban repülôgéppel utazók száma 5,66%-kal volt nagyobb, mint az idén. A csökkenô tendencia a Görögországon belüli utazások számából még világosabban kitûnik, hiszen itt a különbség meghaladja a 8%-ot. A turizmushoz még közelebb álló szolgáltatásokon azonban ennél is jobban le lehet mérni a veszteségeket, hiszen nyilvánvalóan nem minden turista utazik repülôvel. Ezek részletes ismertetését mellôzöm, mivel nem célom a görög turizmust ízeire boncolni. A fenti adatok azonban elegendôek ahhoz, hogy felhívják a figyemet, valamit tenniük kellene. Annál is inkább, mivel a lakosság így is többet fogyaszt, mint amennyit termel. Persze ettôl függetlenül nem hiszem, hogy az átlagos görög állampolgárt különösebben foglalkoztatnák ezek a kérdések, fôként nem egy kívülálló tollából.
Ôk ugyanis olyanok, mint egy nagy család, ahol a családtagok nyíltan bírálják egymást, de ferde szemmel nézik, ha egy kívülálló ugyanerre vetemedik. Nemegyszer hallani ilyenkor mentség- és önvédelemképpen: "Görögország szép, süt a nap, kék az ég, meleg a tenger." És ezzel el van intézve.
Hazaszeretet avagy idegengyûlölet
Görög útikönyvem a következôket írja: "Szívet melengetô érzés elôször találkozni a görög vendégszeretettel, különösen ha olyan országból érkezünk, ahol az idegent némi gyanakvással kezelik. Az idegen a görög számára vendég. A két fogalomra egyetlen szavuk van, xenos, hiszen az idegen egyenlô a vendéggel" vagy fordítva, tenné hozzá Székelyföld vendégszeretetét ismerô honfitársam. Sajnálattal kell elmondanom, hogy a fenti leírás nem általános érvényû. Az idegenforgalom kínálta meggazdagodás lehetôsége kapzsiságot szül. Ugyanakkor számtalan esetben találkozunk a vendégszeretet megszokott és olykor szokatlan formáival is. A görögök utánozhatatlanok. Eligazodásunkban segíthet, ha idônként felidézzük magunkban a mondást, miszerint a görögök 90%-a becsületes és segítôkész, a többi meg elmegy taxisofôrnek.
A görögök szeretik hazájukat és méltán büszkék is rá. Sajnos ezen érzelmek sokszor a nacionalizmussal és idegengyûlölettel szorosan összefonódva jelentkeznek. Hivatalosan nincsenek is kisebbségek és aki Észak- Görögországban mégis vláhokkal, albánokkal vagy netán törökökkel találkozik, az szégyellje magát. Mert ilyenek márpedig nem létezhetnek. Mint ahogy a történelembôl is hiányzik néhány lap, amely az 1453 és 1821 közötti, a bizánci birodalom utáni és a függetlenség kivívása elôtti idôszakot írja le. Ez a négyszáz év, a török uralom ideje, majdnem nyomtalanul eltûnt a történelembôl. Nyomait az igazán figyelmes látogató megláthatja, de jellemzô, hogy erre nem hívják fel a turisták figyelmét. A turisztikai irodában megtalálható térképen még a zsinagógák is fel vannak tüntetve, csak a minaretek, mecsetek azaz az iszlám vallás kegyhelyei nem. Bizonyossággal nem állíthatom, hogy létezik mûködô mecset (mivel az ortodox vallás aránya a többihez viszonyítva 97%), de bezárt ajtajút, omladozót találtam. A török uralomról csak akkor és ott kerül szó, ahol már lehetetlen elkerülni. A Tesszaloniki vár egyik legszebb és legépebb részére, a Heptapyrgionra, csak azért találtam rá, mert végigsétáltam a várfal mellett. A hallgatás oka: benne található egy törökök által épített börtön.
Igen furcsán viszonyulnak a volt Jugoszláviából kivált Makedóniához is, nem bocsátva meg, hogy ez Észak-Görögország egyik tartományának nevét használja. Nem is illik kimondani, hogy Makedón Köztársaság, mert azonnal kijavítják FYROM-ra. Ezenfelül, ahol csak alkalom adódik, nem mulasztják hangsúlyozni, hogy a makedónok, tulajdonképpen egy görög törzs leszármazottai. Nem vagyok történész, így nem tudok a kérdésben állást foglalni, de annyiszor láttam múzeumokban, könyvekben vagy máshol hangsúlyozottan leírva ezt, hogy kezd gyanús lenni, és akarva-akaratlan arra kell gondolnom: amit nagyon bizonygatnak, az nem igaz.
Észak-Görögországban a románul beszélôt az a meglepetés érheti, hogy válaszolnak óromán, "vlah" nyelven. Hasonló élményben lehet része az albánul beszélônek is. De mindkét esetben ezt valahogy úgy csinálják, hogy mások ne vegyék észre. A kikötôi hajóvendéglôben a kiszolgálólány, hallva, hogy románul beszélünk, bevallotta: Iasi-ban született, és tizenéves koráig Moldvában nôtt fel, de nagyon vigyázott arra, hogy munkatársai ne hallják ôt románul beszélni. Albán kolleganôm úton- útfélen találkozott görögországi albánokkal, de azok is mindig vigyáztak arra, hogy senki más ne hallja ôket anyanyelvükön beszélni. Mouratides nevû (lásd II. Murad szultán, aki 1430-ban elfoglalja Tesszalonikit) újdonsült ismerôsöm pedig nem is tagadja, mind a négy nagyszülôje török. Szülei még beszélnek törökül, de ô maga már semmit sem tud nagyszülei nyelvén elmondani. Ô már görög. Ez amúgy nem meglepô, tudva, hogy Tesszaloniki lakosságának többsége 1912-ben még zsidó volt. A zsidóüldözéseket követôen, a muszlimok kerültek az elsô helyre, de mára ez már a múlté.
Sajnos a hasonlóság a görög demagógia és némely hazai politikus által használt szófordulat között hátborzongató.
Bizonyos felmérések alapján elmondható, hogy a lakosság 98%-a NATO-ellenes. Ez már önmagában gyanús, hiszen bármirôl is legyen szó, ritka az, hogy egy közvélemény-kutatás eredménye ennyire egyöntetû legyen. Természetesen nem vonom kétségbe a felmérést végzôk becsületeségét, annál inkább a médiák, és a sajtó szerepét kell ez ügyben tüzetesebben szemügyre venni. Ugyanez a felmérés Milosevics népszerûségét is vizsgálta a görögök körében, és bizony 64%-uk pozitívan vélekedett róla. Egy további kérdés alapján elmondható, hogy Primakov sem marad el sokkal Milosevics mögött a maga 53%-ával. 60%-uk továbbá úgy gondolja, hogy Bill Clintont háborús bûnösként perbe lehetne fogni, míg 43%-uk úgy vélekedik, hogy a koszovói albánok nem is szorulnak védelemre, és egyébként is: senkinek sincs joga semmilyen ürügy alatt oda behatolni. 20%-uknak mély meggyôzôdése, hogy a koszovói albánokat senki sem bántotta. E bizarr eredmények sajnos, némiképp emlékeztetnek a hazai felmérésekre.
Amikor a görög sajtóról beszélünk, tulajdonképpen csak az 1974 utáni idôszakot érdemes megvizsgálnunk. A fiatal demokrácia elsô jeleként az írott sajtó kezdett fejlôdni és lassan elérte a mai szintet. Az elektronikus médiának azonban erre a pillanatra még várnia kell. 1974 után az audiovizuális sajtó teljes mértékben állami tulajdonban volt. Amikor felmerült a magán tv. és rádióadók jóváhagyásának kérdése, a hivatalos válasz mindig az volt, hogy a frekvencia az állam tulajdona, és nem lehet arra kötelezni, hogy kiadja. Az audiovizuális média monopolhelyzete annyira rányomta a bélyegét erre a szakmára, hogy ezt még ma sem heverte ki.
1989-ben, amikor Kelet-Közép-Európa forrongott, Görögország elektronikus sajtójában is forradalmi változások következtek be. Az ország végül engedett a külsô nyomásnak és elfogadta a magán tévék és -rádiók létét. Természetesen valamelyes hagyománya már volt az elektronikus sugárzásnak, hiszen rövidebb vagy hosszabb ideig korábban is léteztek kalózadók. A hivatalos engedmény után robbanásszerûen jöttek létre magán rádióadók, számuk mára ezrekre tehetô, míg a tévéadók száma meghaladja az 500-at. Az audiovizuális média ilyen robbanásszerû növekedése természetesen valamennyire megváltoztatta a korábbi helyzetet, amelyben az információ egyedüli hordozói az újságok voltak. Számos korábban virágzó újság csôdbe ment, így mára számuk megfelezôdött.
Pontosítanunk kell, hogy a magánadók létének jóváhagyása elméletileg nem jelentette azt, hogy akárki akármikor nekifoghat sugározni, hanem ahogy azt illik engedélyt, frekvenciát kell szerezniük és bizonyos feltételeknek eleget kell tenniük. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a magánadók többsége engedély nélkül mûködik. Ez amolyan vegyes megoldás, mivel nem feltétlenül vannak teljesen törvényen kívül. Általában a tv-t vagy rádiót mûködtetô cég — legalábbis görög normák szerint — betartja a kereskedelmi társaságokra vonatkozó törvényeket, adózik stb. Csak éppen az általa használt frekvenciára nincs engedélye. A frekvencia- foglalás nagyjából az "elsônek érkeztem, enyém" rendszer szerint mûködik. A görög állam pedig úgyszólván semmit sem tesz, hogy megakadályozza a kalózsugárzást.
Hallgatólagosan arra számítottak, hogy a piac elvégzi helyettük a piszkos munkát, vagyis, hogy a konkurencia felszámolja a gyenge adókat, és egyúttal némileg a munkanélküliség kérdése is megoldódott. Csakhogy a piac "nem végezte jól a dolgát", ugyanis az adótulajdonosok mindenféle trükköt kitalálnak, csakhogy életben maradjanak, nem fizetnek adót, csökkentik a fizetéseket és igen siralmas szinten létezni próbálnak. Így nem meglepô, hogy van olyan kereskedelmi adó, ahol egy 3 percig tartó filmet 2 órán keresztül ismételgetnek. A kamera egy franciaágyat mutat, azon egy terítôt és közben egy (jó esetben) kellemes hang vég nélkül beszél a terítôrôl. A nézôk egy igen kis része pedig licitál a terítô megvásárlására. Nem ritkán két óra terítôlicit után szônyeget kezdenek el mutatni, majd ezt követi az ékszerek árverése. Nyilván léteznek olyan adók, amelyek nem "ereszkednek le" a szônyegárverés szintjére, de a film megszakításakor a reklámszünet ezeken is eltarthat 15- 20 percig. (A törvény óránként két perc reklámot engedélyez, de nemcsak hogy mindenki túllépi, de senki nem ellenôrzi.)
Két éve a görög parlament úgy gondolta, hogy ideje véget vetni ennek helyzetnek és kidolgozott, illetve megszavazott egy igen kemény médiatörvényt. Ennek megfelelôen minden kereskedelmi adó kitöltött egy 1500 oldalas iratcsomót. Ebben aztán minden szerepel, az alkalmazottak számával kezdve és a tulajdonos rokonaival bezárólag. Ez utóbbira azért van szükség, mert egy családban nem lehet egy tv-adó részvényeinek 12%-ánál több, mint ahogy egy személynek sem lehet két újságnál több a tulajdonában.
Megválasztották az Országos Rádió- és Televízióbizottságot, amelynek ezen iratcsomók átvizsgálása után az engedélyek odaítélése volna a dolga. A 13 tagú bizottságban 8 kormánypárt által javasolt tag van, míg a többit a szakszervezet, a mérnökök egyesülete és mások javasolják. A bizottság jelenleg igen magasan képzett, hiteles emberekbôl áll ugyan, de nincs semmije, hiányoznak az eredményes munkához szükséges eszközei, nincs infrastruktúrája és egyébként is senki sem akarja vállalni a döntés felelôsségét. Ezért aztán marad minden a régiben. Különben is "metá".
Ennek az állapotnak a következtében az állami televízió nézettsége 3% körül mozog, vagyis jóformán nem is létezik. A hatalom pedig a kereskedelmi adók kezében összpontosul, ami önmagában nem volna rossz, ha nem jelentené egyben a színvonal alatti, szenzációorientált sugárzást. A jelenlegi állapot sem túl biztató, de figyelembe véve, hogy a volt tulajdonosok helyét, akik újságírók voltak, átvették az üzletemberek, az elektronikus médiát ezután sem túl sok jó várja.
Mint ismeretes, 1950-ben a polgárháború után Görögországban központosított kapitalizmus alakult ki. Mellékhatásaként igen erôs szakszervezetek jöttek létre, közöttük az '50-es évek elején az újságíróké is, amely hihetetlen elôjogokat vívott ki. Minden elônyt felsorolni lehetetlen, de példának hadd álljon itt néhány közülük. Az újságírók az adónak csak harmadát fizették, természetesen ingyen jártak moziba, színházba, meg operába, sportrendezvényekre és ahova csak kedvük tartotta, hiszen a vonat és az autóbusz is ingyenes volt számukra. Mindemellett magas színvonalú társadalmi biztosításban részesültek, nyugdíjaik az átlagnyugdíj 3-5- szörösét tették ki. Az újságíró-szakszervezet érthetô módon leginkább egy zárt klubra hasonlított, hiszen ilyen privilégiumokat sok újságíró számára lehetetlenség biztosítani. Bejutni csak 5 év régiséggel, speciális vizsga és eljárás után lehetett. Az újságíróknak járó kiváltságok körét a '80-as évek vége óta igyekeznek szûkíteni, de máig is éppen elég maradt. 1989 után olyan sok újságíró jelent meg, hogy mára már elkerülhetetlen a szakszervezet megújítása, annál is inkább, mert 1992-ben már 2000 tagja volt a szervezetnek, míg 5000 újságíró nem volt tagja. Természetesen ez nagy feszültségeket gerjesztett a tagok soraiban, mivel egyesek nem akarták az új nemzedéket bevenni, de végül 1998 óta, akinek megvan az 5 év régisége, kérheti felvételét és jelentkezhet a vizsgára. Persze az elôjogok biztosításához szükséges pénz csak 2000 újságíró számára biztosított és nem lesz elég 7000 számára. A szakszervezeten belüli és azon kívüli vita még nem zárult le, de az valószínûleg az életképes megoldást a zárt klub nyitottá tétele jelenti majd.
Hát ilyen (is) Görögország, tele szépséggel, meglepetéssel, furcsasággal. Itt egy választási kampánygyûlés is könnyedén népünnepéllyé válhat, és ha Tesszaloniki fôterén Vangelis Tûzszekerek címû dallamát hallani, joggal lehet gyanítani, hogy választási kampány következik. Itt egy ártatlannak tûnô, kékszemû jegykezelô is becsaphat 100-200 drachmával, tízlépésenként valami rendkívülit lehet látni, de lehet két óráig is keresgélni egy múzeumot egy Segesvár nagyságú városban, ahol ez a legfontosabb látványosság. Mindez természetes velejárója ennek az országnak, és talán éppen ez a varázsa.
Egy olvasó azért fordult tanácsért és segítségért szerkesztôségünkhöz, mert úgy tûnt neki, hogy az áramszolgáltatók figyelemre sem méltatják. Mint mondta, gondba esett, hiszen a legutóbbi számlának, amit a levélszekrényben talált, le volt tépve a jobb oldali keskeny nyugtarésze, s amikor a vállalat pénztáránál érdeklôdött, azt mondták, hogy valaki kifizette a rajta levô összeget. A szomszédaimnak is én szoktam rendezni a tartozását, ôk viszont sohasem tették meg ezt énhelyettem — jegyezte meg Sz.J., amire a kasszásnô azzal replikázott, hogy akkor alighanem az igazgató úr volt olyan gáláns, hogy kifizette. De a panaszos csak nem nyugodott meg, mert arra gondolt, hogy esetleg a számítógép kezelôjének tévedése miatt jött ki a pillanatnyi "tiszta helyzet". Mi történik azonban, ha késôbb rájönnek a hibára, s ôt, mint hátralékost kikapcsolják a hálózatból? — tette föl a kérdést. Aggályát papírra is vetette, megtoldva azzal az észrevétellel, hogy tudomása szerint április 28-án fizette utoljára régi árban a villamos energiát, s az utóbbi hivatalos papír tanúsága szerint nincs ugyanúgy, a korábbi tarifával kiszámítva és bevételezve a június 6-i drágításig fölhasznált áram. Továbbá azt is vázolta, hogy a hajszálpontos saját nyilvántartásából kiindulva milyen havi árammennyiségek leszámlázását igényli az elkövetkezô idôszakban, de javaslatát — a jelek szerint — nem tartották szem elôtt és be sem sorolták a legolcsóbb, úgynevezett szociális díjkategóriába, ami köztudomásúlag kedvezményes.
A Conel Electrica Rt. kirendeltségénél Carmen Stavariuval, a városi áramszolgáltató központ fogyasztói irodájának vezetôjével kerülünk kapcsolatba. Mint mondja, ismeri Sz.J. beadványát és éppen most készült írásban válaszolni, minthogy másnap telne le az a 30 napos határidô, melyen belül kötelesek tisztázni a panaszt. Hamarosan leellenôrzik a számítógépes, meg az írásos kimutatást, aminek az az eredménye, hogy a bejelentést tevô személy 93.688 lejes tartozását ténylegesen befizették a pénztárba, következésképpen emiatt nyugodtan alhatunk. Azt illetôen azonban, hogy ki volt az a rejtélyes valaki, aki ilyen ajándékkal lepte meg olvasónkat, csak a találgatásokig jutunk el. Azt mondják, hogy az energiaár és az elszámolási rendszer változása kapcsán kénytelenek voltak olyan munkaerôket is bevonni az akcióba, akiknek hiányzott a gyakorlata a díjbeszedésben. Az egyik feltételezés szerint az, aki leolvasta a villanyórát, miután bedobta a címzett postaládájába a számlát, elhullatta a letépett nyugtarészt, s mivel az értékpapírszámba megy, kénytelen volt a hiányzó összeget kitenni a saját zsebébôl. Hasonlóképpen az is megtörténhetett, hogy a kasszás, akinek a tereprôl behozott nyugták halmazából ki kell keresnie azt, amelyiknek a gazdája az "ablaknál" jelentkezett, figyelmetlenségbôl — mert összetapadt két nyugta — odaadta véletlenül azt az "idegen" példányt is valakinek. Na, de hát ilyen körülmények között is el kellett számolnia a hiányzó pénzzel a vállalat peches alkalmazottjának, aki szintén nem jelentkezett fônöke elôtt, hogy eldicsekedjen tettével, attól tartva, hogy annak komolyabb következményei is lehetnek.
— halljuk az áramszolgáltatóktól, és beismerjük, hogy így van. A közismert mondás idôszerûségét aláhúzza, hogy mint kiderül, Sz.J.-nek olyan nyontatványt is elfelejtettek adni (act aditional la contract — a vállalat és az elôfizetô közötti szerzôdést kiegészítô okirat), ami mindenkinek jár és amelyet kitöltve, aláírva tanúsítania kellett volna, hogy a központi ártámogatást élvezô szociális díjkategóriát választotta. Így hát most utólag hozatnak olvasónknak egy ilyen ûrlapot, azzal a megjegyzéssel, hogy bár nem akarják befolyásolni, szabadon választhat a lehetséges három árkategória közül, mégis arra kérik, jól fontolja meg a döntését. Azt ugyanis egy évig nem változtathatja meg abban az esetben, hogyha idôközben belátja, miszerint rosszul járt a megjelölt árazással. Dénes József energetikai és kereskedelmi igazgató tanulságos számítási eredményekkel szól hozzá ehhez a témához. Szerinte ha valaki a standard tarifa alkalmazását igényelte, és abszolút semmi energiát nem fogyasztott egy hónap leforgása alatt, akkor mindössze kb. 21.000 lejt kérnek tôle, a korábbi cikkeinkben már említett napi 700 lejes elôfizetési díjból kikerekedô summaként. De tételezzük föl, hogy a havi fogyasztás 50 kilowattóra. Ez esetben a szociális díjszabás tagadhatatlanul elônyös, hiszen aki erre szavazott, annak csupán 25.000 lejt kell fizetnie, szemben a standardossal, akitôl 51.500 lejt inkasszálnak. 50 kWh-ig a két árkategóriában számított fogyasztás különbözete 21.000-tôl 26.500 lejig terjedhet. 70 kilowattóránál viszont csupán 280 lej a különbség, ami gyakorlatilag nullának tekinthetô. 100 kilowattóránál azonban jócskán megfordul a helyzet, éspedig oly módon, hogy a szociális tarifát igénylô 40.500 lejt ráfizet arra az összegre, amit a standard díjszabással rendelkezô elôfizetôtôl kérnek. 150 kWh- nál még többel, 107.600 lejjel múlja felül a szociális tarifával kiszámolt villanydíj a standard tarifás fogyasztás ellenértékét, 200 kilowattóra esetében pedig 174.000 lejjel. Nos, ezért tanácsolják a szakemberek, hogy alaposan mérlegeljük: megéri-e az, hogy napról napra, sôt óráról órára lessük a mérôkészüléket, valósággal sanyargassuk magunkat, lemondjunk a kényelmi berendezések használatáról és állandóan idegeskedjünk, attól félve, hogy túllépjük a kijelölt árammennyiség-küszöböt.
A jövô hónaptól megváltozik a Turbina- árok parti pénztárak mûködési rendje. Pillanatnyilag Marosvásárhely három övezetre van felosztva, és a polgárok csak ahhoz a kasszához mehetnek, ahol a nyugtájukat ôrzik, miután a díjbeszedô leadta —, mert nem találta odahaza az elôfizetôt vagy annak nem volt elegendô pénze. Szeptember elsejétôl ezzel szemben már öt pénztár fog mûködni, és bárki bármelyiket választhatja, oda állhat, ahol éppen kisebb a sor. Valamennyi számla adatait egy központi számítógép memóriája tárolja. Aki otthon fizet, az továbbra is helyben átveheti a számlával egyszerre elôre kiállított nyugtát, aki pedig bemegy a vállalathoz leróni adósságát, annak a címét (kulcsszámát) beírják a számítógépbe, és lehívják a választ, hogy mennyivel tartozik. A befizetésrôl külön nyugtát állít ki a számítógép, akárcsak újabban a Romtelecomnál használt hasonló készülékek.
A forróságban a bolondok sorra ugrálnak a medencébe. A gyanútlan látogató elfogódottan jegyzi meg: "Milyen jól szórakoznak maguknál, doktor úr, az ápoltak!" "Ez semmi, asszonyom — feleli az igazgató-fôorvos —, hát még ha víz is lenne az uszodában!"
Ez az ôsi (nemzetek feletti) vicc jutott az eszembe: van már magyar nyelvû lapunk, módfelett örvendezünk is ennek. Ugyanakkor ha belegondolunk, hogy minden cikket kifogástalan, pontos és közérthetô magyarsággal adna közre írója és fordítója — nos, akkor egyszerûen beleborzonganánk az ismeretlen szabadság kozmikus határtalanságába.
Az augusztus 11-i napfogyatkozás napja számomra az anyanyelv- fogyatkozás egyik, sajnos, évente többször elôforduló idôpontja. És a nyelvsilányítók a mi bokrainkban teremnek.
A címmel még csak-csak külön békét is köthetnénk: A jogi bizottság végzett. Az államosított ingatlanok törvénytervezetének vitája, noha a cím két mondata nincs egymással szoros és értelemszerû összefüggésben. Helyesebb lett volna, s meglehet, egyszerûbben is hangzik: A jogi bizottságban befejezôdött az államosított ingatlanokról szóló törvény elôkészítése (vitája).
A cikk elsô mondata némileg kibôvítve megismétli a címben foglalt adatokat, holott a jó fogalmazás törvényei szerint az újságírásban a cím és a szövegtest egyetlen egységet képez, a cím adatait a közlemény elsô mondata nem ismétli meg, hanem további, nem redondáns tudnivalóval szolgál. (Már csak azért sem, mert az olvasó bármikor újraolvashatja a címet, és minden fölösleges, "terhelô adat" az újság szabott terjedelmének rovására megy.)
A nyelvi vétség, a nem jogászra valló "költôi szabadság" minden mondatban fölüti a fejét. Pl. "a bizottság úgy döntött, hogy a jogos tulajdonosok, akiknek végleges bírói határozattal elutasították az állam által önkényesen átvett javakra utaló akcióit, az új törvény alapján a bíróságon újabb akciókat indíthatnak a kiigazító intézkedések és természetbeni visszaszolgáltatás elnyeréséért."
A példamondat a derék szolgalelkûség igen épületes mintadarabja. A "végleges bírói határozat" magyar megfelelôje a "jogerôs bírói végzés/döntés". "Az állam által önkényesen átvett javakra utaló akció stb"-t helyettesíthetjük egy könnyebb szófûzéssel: a bizottság úgy döntött, hogy azoknak az ügyfeleknek, akiknek jogos keresetét a bíróság elutasította, újabb pert indíthatnak jogorvoslatért a kártérítés vagy az ingatlan visszaszerzése tárgyában, ügyében, érdekében.
Valamivel alább: a törvényelôkészítô bizottság olyan javaslatot terjeszt elô, mely szerint " a bölcsôdék, óvodák, árvaházak, társadalmi-kulturális és oktatási egységek (helyesen: társadalmi, mûvelôdési és oktatási intézmények), kórházak és beteggondozók által részben vagy teljes mértékben elfoglalt ingatlanok esetében ôrzôdjön meg az eredeti rendeltetés" stb.
A vendégszöveg elôtti hajbókolás értelemzavaró. Az épületek eredeti rendeltetése az, amit az építéskor, az államosítás elôtt teljesítettek, azaz iskola, rendház, kolostor, egyházi és közösségi intézmény, magánpalota, lakóépület, bentlakás volt, lehetett. A törvénytervezet viszont éppenséggel a jelenlegi (a törvény hatályba lépésének pillanatában érvényes) állapotokat szeretné megôrizni, rögzíteni.
Elismerem, nem könnyû megtanulni a jogászok nyelvét, szakzsargonját. A jog természetéhez tartozik a pontosság. Amint József Attila írja: "A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd". Ezért újságírónak és olvasónak egyaránt el kell sajátítania a jogi nyelv fortélyait, ellenkezô esetben az alábbi szörnyszülemények elletnek:
"A képviselôk a szabályozó rendelkezés ama elôírásait is elfogadták, miszerint azon volt bérlôk, akik az 1995. évi 112-es számú törvény értelmében az 1999-es esztendô szintjén több mint 30 millióért vásároltak luxuslakásokat vagy villákat, kénytelenek lesznek a törvény hatályba lépésétôl (számított) két éven belül kifizetni a szakértôi vizsgálat nyomán kiszámított érték és az infláció mutatóival arányosan idôszerûsített, kifizetett ár közti különbséget."
Elsô fokon: ha valaki egy lakosztályért több mint 30 millió leut fizetett 1995-ben vagy a következô esztendôkben, az — én így tanultam számtanból és/vagy elemi logikából — elméletileg 100, sôt 600 milliót is kipakolhatott az eladó (hatóság, volt tulajdonos) asztalára, átutalhatott a megadott bankszámlára. Talán azokra vonatkozik a rendelkezés — ha hatályba lép — akik 30 milliónál kevesebbet fizettek be/ki/le. A komplikált szerkesztésû torzonborzi megismétlése is bravúr volt, hiszen egyszerûen arról van szó, hogy a szakértôi vizsgálatok nyomán a mai árakon számított (vagy átszámított) lakások vételárkülönbségét behajtanák azoktól, akiknek sikerült az államot átverve, becsapva, olcsóbban hozzájutniok egy kényelmes lakáshoz, villához, üdülôhöz, állami javakhoz végsô soron illetéktelenül.
Ami most már az 1999-es esztendô és a fogalmazás- fordítás szintjét illeti, az maga a csúcs. Földszint, sôt alagsor (szuterén), ha nem az alagsor alatti pince, kazamata, talajvízszint...
A belsô mezôségi nagyközség, Mezôsármás, elöljárósága, polgármesteri hivatala szervezésében holnap és holnapután, azaz augusztus 14 és 15-én rendezvénysorozattal emlékezik a falu fennállásának 670. évfordulójára. Az a község, amely földrajzi fekvése szempontjából is fontos és jellegzetes szerepet töltött be az évszázadok során az erdélyi Mezôség életében. A két nap mondhatni sûrû kulturális és egyházi vonatkozású programot ígér, lesz képzômûvészeti kiállítás, könyvtári szemle és könyvkiállítás, Cornel Moraru kulturális fôtanácsos ünnepnyitó beszédet mond, lesz 1848-as és az 1918-as idôket kidomborító megemlékezés, díszpolgáravató, és így tovább, ahogy történelmi kilométerköveknél kalapot emelni manapság szokás. Erre az alkalomra külön kis kiadványt szerkesztett és adott ki a községi elöljáróság, borítóján Sármásra vonatkozó elsô írásos emlék — 1329 — faximilje...
Minden rendben lenne ezidáig, csakhogy van egy "kis bökkenô", s mindezt mindenféle ünneprontás szándéka nélkül szóvá is tesszük. Szóvá tesszük azt, amit szóvá tesz sérelemként a nagysármási összlakosságot több mint negyven százalékban alkotó magyarság: a jó szocialista idôszak prototípusára, magyar atyafijaink ezúttal is mindenbôl ki vannak "felejtve", magyarán: a "közös" ünnepet valakik már megint kisajátították.
Mezôsármásnak van egy gyönyörû szép ortodox temploma, (a görög katolikusoknak nincs). Forgatva az egynyelvû kiadványt, felvételen meg is találjuk benne. Azonkívül látunk történelmi mûemlékû fatemplomot, rendben, koszorús népieket, rendben, háborús hôsök emlékmûvét, rendben, polgármesteri hivatalt, rendben, iskolát, szóval minden rendben, úgy, ahogy annak egy ilyen jellegû kiadványban montázs-szerûen a helye, csakhogy Sármáson van messzire ellátó magas toronnyal egy gyönyörû szép református templom is. A templom anyakönyvében bejegyezve közel 15oo református hívôvel, a népes adventista közösségrôl, a római katolikusokról még nem is beszélve. Mindezt csak úgy, szemléltetôként, hirtelen... Nos, van a református templom. Elfelejtettem máris megemlíteni, hogy a bosurába befért egy közönséges gázkút fényképfelvétele is, én a reformátusok templomának nem volt helye és semminek, ami a tekintélyes számú közösség jelenlétére utalna.
—Az efféle történelmi jellegû megemlékezés a megbékélést kellene szolgálja — mondja Balázs Lajos sármási református lelkész, aki igen meglepôdött, amikor nevét megkérdezetlenül egyszer csak a szervezôk között találta, noha még annyira sem méltatták, hogy megkérdezzék tôle: tulajdonképpen mióta szolgál a községben, hogy ne téves adatok jelenjenek meg a brosúrában. Úgy tesznek egyesek — összegezte mondandóját a lelkész — mintha mi nem lennénk, és nem lettünk volna soha e vidéken. És ne csodálkozzon senki a sármási, de a hasonló sorsban élô más mezôségi ember nehézkes nyelvén, igen motivált a jellemzôen mezôségi befelé fordulás és zárkózottság. De közösségünk él, épül az új parókia, fontos ház a szórványban, majd csak megleszünk. A jóérzésû többség felôl is van néha biztatás.
Csakugyan van elzárkózás, nyilatkozási öntilalom. Ha beszél mégis, nevét hallgatja el, vagy elhallgatására kéri az újságírót a mezôségi magyar ember. Akár az alábbi esetén, amikor egy szülô mesél, de gyermekérôl szól a jövô. Miféle? Itt semmi jövô — mondják ôk. Miképpen beszélhetnek önazonosságról a sármási magyarok, amikor már jó ideje nincs gimnáziumi magyar tanár sem? — teszik fel a kérdést. Csakugyan, miért nincs? Az már csak bôvítése a kérdésnek, hogy a nyugdíjba vonult magyar matematikatanár helye miért nem volt jónéhány évig meghirdetve? Úgy vélik, a válasz a tanfelügyelôségre tartozik, és még mindig csak kérdezik: mi lesz akkor, amikor az RMDSZ nem lesz kormányon?
Némelyek még azt is szóvá teszik, miszerint valamelyik felmenôjük magyarként a második világháborús román hadsereg katonájaként esett el valahol, a fronton, ám nevük, mert többen is voltak, az emlékmûrôl leszorult.
— De elsétálhatunk más ösvényeken is, hiszen vannak kis történelmi igazságok — mondja a Mezôség tudósa, Herman János nyugalmazott református lelkész, aki már fél évszázaddal ezelôtt lelkészként szolgált Sármáson — hiszen a települést az elsô tatárjárás, vagyis 1241 elôtt magyarok lakják, a környéki völgyeket besenyôk népesítik be, a kipusztult népek helyébe jönnek újabb telepesek: románok és magyarok. Nem, miként mezôségi jellegébôl hinnénk, nem a sárról kapja a nevét a falu, hanem a sárma nevezetû pusztai növényrôl, ami a szilágysági Sarmaságon is honos volt, de még ma is fellelhetô a Dnyeszter folyó keleti partvidékén, akár a belsô-ázsiai Szarmata sivatagban, és az sem kizárt, hogy a honfoglaló magyarok hozták a sármát magukkal...
Említettük, hogy az alkalomból a nagyközségbôl elszármazott vagy ott élô díszpolgárokat is választanak, ami igaz, igaz, méltányosabb módon. A névsorban van a bukaresti Nemzeti Színház színmûvésze, Ovidiu Iuliu Moldovan, Paszler Krisztina tanárnô, a Nagyszebenben élô Ion Mircea író, és dr. Pál Annamária orvos, akit sármási lakásán is felkerestünk.
— Nyolc hónapja immár, hogy nyugdíjas vagyok, gyerekszakorvosként, a kórház igazgatójaként dolgoztam Sármáson 37 évet. Marosvásárhelyen az orvosi egyetemen végeztem 1961-ben, akkor a falu számunkra vonzóbb volt, mint a város, úgy jöttünk férjemmel, aki szintén orvos volt, Sármásra. Hogy miért kerültem a "ranglistára", azt talán mások jobban tudják, de talán a közel negyvenéves orvosi tevékenységemnek köszönhetô, hiszen itt az orvos szinte mindenkivel kapcsolatba kerül. Sármásnak és környékének égetô gondja volt a kórház, hiszen elzárt vidéken élünk, a város több mint hatvan kilométerre van innen, úgyhogy a ma negyvenöt ágyas kórház létéhez, korszerûsödéséhez igencsak közöm van, ma is bejárok rendszeresen ügyeletre.
Az orvosnô a fiatalok migrációját tartja leginkább negatív jelenségnek, amire még inkább rányomja bélyegét az anyanyelvi kultúra, a tanügy elégtelen volta. Szóvá teszi azt is, hogy a vidék urbanizációja szempontjából ott kínálkozna az iszapjával kiváló, ám mára teljesen elhanyagolt reumatológiai-nôgyógyászati fürdôhely Kissármáson.
Jövet hazafelé, át a Mezôségen, a sármási magyar közösség napi, néhol megosztott kis küzdelmeihez bizony hozzáfér Herman János tiszteletes — a sármási völgyekre vonatkozó történelmi elbeszélésébôl kiragadott — gondolata: figyelmeztetett volt már Ugrin érsek a tatárjárás idején: szekértáborokba márpedig senki ne vonuljon...!
Lokodi Imre
A központban, közvetlenül a takarékpéntár mellett, a valamikori Akarat üveggyár épületének homlokzatán cégtábla vonja magára a figyelmet. CRYSTAL SARMIS ROYAL — hirdetik a vörös betûk. Bent, a csarnokokban folyik a munka. Ezzel párhuzamosan az építgetésen, csinosítgatáson, korszerûsítésen fáradoznak. Szükség van rá, hiszen az amerikai félnek elvárásai vannak.
— Ez év áprilisában vásároltam meg a részvények 30 százalékát, a többi az amerikaiak tulajdonába került — tájékoztat Turdeanu Dan, a nagysármási Crystal üveggyár igazgatója. A gyárban jelenleg mindössze a végsô simításokra szakosodott osztály mûködik. Az üveget elôállító kályhát 1998 tavaszán leállították, mivel az elôállítási ár jóval meghaladta az eladási árat. Ezért a nyers üveget Kolozsvárról, Marosvásárhelyrôl és Lengyelországból hozzák, a mûhelyben mindössze a csiszolást és a formák bevésését végzik. A legjobb minôségû a külföldi üveg, tudjuk meg látogatásunk során. Kizárólag külföldnek dolgoznak, a termékek az Egyesült Államokba és Hollandiába kerülnek. Az áttetszô apró dísztárgyakon különbözô állatformáktól egészen a földgömbig (a kontinensábrákkal, valamint teniszlabdáig — mindent készítenek. Belföldnek nem jutányos dolgozni, az itthoniak képtelenek megfizetni a darabonkénti 3-4 dolláros árat, amire természetesen az üzletek kereskedelmi adaléka is rájön.
Az újraindulás óta a kereskedelmi forgalom 50.000 dollár volt, míg a nyereség 10.000 dollár. Havonta 80 köbméter, azaz egy TIR-kocsinyi áru hagyja el az országot, folytatja a kolozsvári illetôségû igazgató.
A gyárban dolgozó 30 személy közül hat munkakönyves alkalmazott, a többiek szolgáltatásokat végeznek. Közülük néhánnyal a jövô hónapban szándékszik szerzôdést kötni az igazgató.
1968-ban létesült az Akarat üveggyár. 1990-ben felszámolták, azóta több tulajdonosa is volt. Elôbb egy német cég vásárolta meg a részvények többségét, majd a franciák érdeklôdtek iránta. Jelenleg a Crystal Sarmis Royal román—amerikai közös vállalkozás üzemelteti. A jelenlegi tulajdonos 200.000 dolláros befektetést eszközölt az osztály újraindítására, a legrégebbi gépet 1996-ban gyártották. Amerikából hozták a csiszológépet. Hátravan még az épület javítási munkálatainak befejezése. Terveik között szerepel a tavaly óta "pihenô" kályha újraindítása, amely komoly anyagi megtakarítást jelentene a cég számára. A kályha mûködtetéséhez 30 személyt alkalmaznak, ezenkívül fütôkre is szükségük lesz.
Nagysármás fennállásának 670. évfordulója alkalmából a polgármesteri hivatal "Sarmas — 670 de ani" feliratot viselô poharakat rendelt.
Nagy Annamária
180 tömbházlakás lakója naponta szembesül az évek óta fennálló vízproblémával — tájékoztatott Fülöp Katalin alpolgármester. Annak ellenére, hogy a nagyközségbe 1972-ben bevezették a vizet, a lakrészekben hol folyik, de inkább nem folyik a hideg víz. "Egyik nap van víz, máskor nincs. S amikor van, akkor is csak néhány óráig folyik a csap, utána — csak úgy, meglepetésszerûen — elzárják". A vizet a marospagocsai szivattyúállomás szolgáltatja. A nyomás kicsi, illetve a 40 kilométeres vezeték több településen is áthalad, így még több vesztôdik belôle. Mindehhez a vezetékek elavultsága is hozzájárul: több helyen lékek keletkeztek, a szennyezôdések akadálytalanul keverôdnek az ivóvízzel. A Vidéki Vízellátó Vállalat (SURM) szombaton figyelmeztetô átiratot küldött a helyi polgármesteri hivatalba, amelyben arra kérik a lakosokat, fogyasztás elôtt fôzzék fel a fertôzött vizet.
A tavaly júliusban és augusztusban szünetelt a vízszolgáltatás. A száraz idôszakban a magánházak és kutak tulajdonosai bezárták kapuikat, s még pénzért sem adtak vizet a blokkokban lakóknak.
A polgármesteri hivatal megoldást próbál keresni a helyzet orvoslására. Elsôsorban a csatornázást kellene bôvíteni, hiszen pillanatnyilag mindössze a tömbházaknak és a helybeli kórháznak van kanalizálása. Ígéret van a megyei tanács részérôl, hogy különbözô támogatásokból jövôben elkezdôdnek ezen munkálatok.
(nagy a.)
A Romániának járó orosz tartozást 22,1 millió dollárban állapították meg — idézte szerdán Gheorghe Banu pénzügyi államtitkárt a Rompres hírügynökség. A rendszerváltás elôttrôl származó, transzferábilis rubelbôl átszámított adósság rendezésérôl várhatón a jövô héten írják alá a megállapodást Moszkvában — tette hozzá az államtitkár. Az orosz tartozást egy 1984. júliusi megállapodás alapozza meg, amely szerint román cégek szovjet gázipari beruházásokban vettek részt — emlékeztetett a Rompres. Oroszország esetleg olajjal és földgázzal törleszti adósságát — idézte az államtitkárt a hírügynökség.
Románia rövidesen képes lesz Kazahsztán olajának feldolgozására és szállítására: a nyersanyag a Kaszpi-tengeren keresztül érkezne feldolgozására két már munkából kivont finomítót állítanának üzembe, feltéve, ha a mûködésükhöz szükséges finanszírozási megállapodások is tetô alá kerülnek. A kazahsztáni olajat a Petrom cég termelné ki, amely hírügynökségi jelentés szerint rövidesen 5 évre szóló kitermelési jogot szerez a kazah olajmezôk két blokkjára. Az itt jövesztett olajból napi 3 ezer tonnát lehetne finomítani, az üzemanyagot Románia "a térségében" is értékesíthetné. A román—kazah olajüzlet beindítása leghamarabb két hónap múlva várható.
A fôváros kerületi tanácsainak jelentéseibôl kiderül, hogy hovatovább pestisveszély fenyegeti Bukarestet, mert a várost patkányok hada lepte el. A patkányirtási akciók gyakorlatilag hatástalanná váltak: a vizsgálatok szerint ugyanis a rágcsálók szervezetében az elmúlt években olyan genetikai változások mentek végbe, amelyek eredményeként a patkányok teljesen immúnissá váltak az ellenük alkalmazott mérgekkel szemben. Közben a fôvárosi Victor Babes és Colentina kórházban sorra jelentkeznek orvosi ellátásra olyan emberek, akiket patkányok haraptak meg.
A Sárospatak melletti Hármashalomnál magyarországi és határokon túli — kátpátaljai és erdélyi — diákok és felnôtt vezetôik részvételével vasárnap megkezdôdött a Magyarország Felfedezôi Szövetség egyhetes nemzeti nagytábora. Az egy évtizede alakult szövetség legfôbb célja egymás szülôföldjeinek jobb megismerése és a Rákóczi hagyományok ápolása. Az egyhetes program során a résztvevôk történelmi utakra indulnak; Sátoraljaújhelyen, Széphalomban Kazinczy Ferencre és Kossuth Lajosra emlékeznek, ünnepséget tartanak a szabadságharc honvéd gyermekhôseinek kopjafa- ligetében. Sárospatakon a Rákóczi vár lovagtermében veszik át a város zászlaját. Kerékpáros túrát tesznek a szlovákiai Borsiba, ahol a nemes ifjak zászlószalagjait helyezik el II. Rákóczi Ferenc szülôházában. Szombaton, a nagytábor zárásakor kerül sor az esti tábortûznél a vezetôk fogadalomtételére, az új tagok avatására, majd a Bodrogon vízre bocsátják a szövetség Magyar Millennium elnevezésû mini hajóját.
Berényi János, a Hungaroring Rt. elnöke csütörtök délelôtt leplezte le azt a mogyoródi pálya fôbejárata közvetlen közelében felállított bronzszobrot, amely az 1994-ben balesetben elhunyt brazil Ayrton Sennának állít emléket. A szobor Mihály Gábor Munkácsy-díjas mûvész alkotása. Az egykori Forma-1-es versenyzôt ábrázoló mellszobor felavatásán jelen volt Luciano Ozorio Rosa, Brazília magyarországi nagykövete, valamint Tarlós István és Farkas György, Budapest III., illetve VI. kerületének polgármesterei, akik jelentôs segítséget nyújtottak a mû elkészültéhez.
Bill Clinton amerikai elnök támogatásáról biztosította a holokauszt áldozatainak vagy hozzátartozóinak kártérítését szorgalmazó Zsidó Világkongresszus törekvéseit. Clinton szerdán az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az elnöki Szabadság Érdemrendet adományozta Edgar Bronfmannak, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnökének. Kijelentése a kitüntetést követô fogadáson hangzott el — közölte szóvivôje útján Israel Singer, a WJC fôtitkára. Singer szerint az amerikai elnök elmondta, hogy "minden egyes restitúciós kérdésben támogatja" a WJC törekvéseit, és hozzátette: "számíthatnak rá".
Szerdán az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) Las Vegas-i irodájában önként feladta magát a 37 éves Buford O. Furrow, aki az elôzô nap egy Los Angeles-i zsidó közösségi házban géppisztollyal tüzet nyitott az elôcsarnokban tartózkodókra, és öt személyt, köztük három napközi otthonos gyereket megsebesített. Mint a rendôrség sajtóértekezletén elhangzott, Furrow taxival jutott a kaliforniai nagyvárosból a 270 mérföldre fekvô nevedai Las Vegasba. Elôzôleg saját minibuszával menekült el a helyszínrôl, majd egy parkolóban elrabolt egy személyautót, amellyel négy mérföldet tett meg. Ezután szállt taxiba, amely a nevadai határig szállította. Onnan egy másik taxival egyenesen a Las Vegas-i FBI-irodába hajtatott. A vizsgálat eddigi adatai szerint bûncselekményét teljesen egyedül, segítôtárs nélkül követte el. Öt rendbeli, elôre mogfontolt szándékkal elkövetett emberölési kísérlettel gyanúsítják. A rendôrség azt is vizsgálja, hogy kapcsolatba hozható-e Furrow azzal a gyilkossággal, amely szintén kedden történt Los Angeles térségében, nyolc mérföldnyire a zsidó közösségi háztól, nem sokkal az ottani lövöldözés után. Ennek a gyilkosságnak az áldozata egy postai alkalmazott volt.
Mesterségek ünnepe a budai Várban
A Népmûvészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) szervezésében augusztus 19. és 22. között rendezik meg az immár hagyományos Mesterségek ünnepét a budai Várban. A program házigazdáinak tájékoztatása szerint a kézmûvesek és tárgyalkotó népmûvészek tizenharmadik seregszemléjére hétszázan kaptak meghívást az ország minden részébôl. A fesztivál ez évi díszvendége Olaszország lesz. A kézmûvességet húsz mester képviseli Agnone és Terramo városkából, valamint nyolcvan zenész, illetôleg táncos ad ízelítôt a hagyományos itáliai kultúrából. A Budavári Palota történelmi környezetébe telepített mûhelyekben ez évben is számos mester szorgoskodik majd, bemutatván a szakmai fogásokat. A gyermekek számára külön kézmûves- foglalkoztatókat rendeznek be a palota teraszán.
A Daewoo csak az autógyártást tartja meg
A dél-koreai Daewoo csoport csak az autógyártást és az azzal összefüggô ágazatokat tartja meg, szerkezetváltása után — közölte csütörtökön a dél-koreai kormány pénzügyi ellenôrzési bizottságának elnöke, Li Hun Dzsai. A Daewoo Securities Co.-t, a Daewoo Electronics Co.-t és a Daewoo Telecommunications Ltd-t az év végéig leválasztják. A Daewoo-csoport teljes adóssága 57 billió von (1206 von/dollár). A Daewoo Electronics már csütörtökön aláírt egy megállapodást arról, hogy önmaga egy részét eladja az amerikai Walid Alomar and Associates befektetési alapnak.
Felmérhetetlen károkat okozott az a tornádó, amely az amerikai Utah állam fôvárosára, Salt Lake Cityre támadt szerdán. Továbbra is ellentmondásosak a jelentések a halottak számáról: egyes becslések szerint négy ember vesztette életét, de csak egy halálos áldozatról tudnak bizonyosan. A tornádó szinte a semmibôl, váratlanul süvített elô — írják a hírügynökségek. A Reuters szerint a szerdai forgószél az F1 kategóriába tartozott (vagyis 110- 180 kilométeres óránkénti sebességû volt), az AFP viszont úgy tudja, hogy F2-es (óránként 180-250 kilométeres) volt. Tény, hogy rettentô erôvel végezte pusztítását a hirtelen elôbukkant "forgótölcsér". Két és fél perc leforgása alatt hatalmas épületekrôl "hámozta le" a tetôt, így például a Delta Center stadion is fedél nélkül maradt. A tornádó ablaküvegeket tört be, kamionokat hajított át az út egyik oldaláról a másikra, villanyvezetékek oszlopait és fákat döntött ki, egy építkezésen pedig kettétört egy hatalmas darut.
Szeptember 4-5-ére hirdette a polgármesteri hivatal a Radnóti Napokat. A harmadik alkalommal megszervezett ünnepségrôl nem hiányoznak a könyvbemutatók, elôadások, meghívott mûvészek fellépései. A szervezéshez szükséges 10 millió lejt támogatásokból teremtik elô.
Három németországi szakember — Helge Rothaupt, Jürgen Maier és Ulrich Schäffert — ingyenes szemvizsgálatot tart augusztus 19-25-e között a marosvásárhelyi szemészeti klinikán (Lupény utca 26.). A vizsgálaton kívül díjmentesen elvégzik a szembántalmakban szenvedôk szemprotézis- cseréjét. Elôjegyzés a szemészeti klinika 160- 885-ös vagy 162-239-es telefonszámain.
Folytatódik a klasszikuszene-fesztivál
Folytatódik a segesvári polgármesteri hivatal által immár hatodik alkalommal szervezett Nemzetközi Klasszikuszene-fesztivál. Ma 19 órakor a nyári egyetem díjazottainak zongora- és hegedûjátéka, holnap ugyancsak este 7 órai kezdettel a kolozsvári Arioso kvartett záróhangversenye hangzik el. Az elôadásokat a polgármesteri hivatal dísztermében tartják, a belépés díjtalan.
A marosvásárhelyi Népmûvészeti Iskola augusztus 16-20. között felkészítôket tart, majd e hónap 23-30-a között fogadja korhatár nélkül a felvételizôket a zene, táncmûvészet, képzômûvészet, fényképezés, ruhatervezés, színmûvészet szakokra. Az érdeklôdôknek a Rózsák tere 5. szám alatt vagy a 136-970-es telefonszámokon nyújtanak bôvebb felvilágosítást munkanapokon 9-14 óra között. Az iskola felkéri felsôbb éves diákjait, jelentkezenek székhelyén, ha folytatni szeretnék tanulmányaikat.
Festészeti és grafikai kiállítás
A Maros Megyei Képzômûvészek Egyesülete és a Pro Novum Kulturális Egyesület szervezésében augusztus 14-27-e között tekinthetô meg Szász László marosvásárhelyi képzômûvész festészeti és grafikai kiállítása. A Horea utca 6. szám alatti Bernády Házban 45 képet — szénrajz, olaj, pasztell, gonnache — tekinthetnek meg az érdeklôdôk naponta 9 és 14 óra között.
Az Outward Bound Romania Társaság az Ifjúságért augusztus 27 — szeptember 11-e között Without Borders (Határok nélkül) cím alatt szervezi meg a nyár utolsó nemzetközi vándortáborát. Az angol nyelven zajló tábor színhelye Marosvásárhely — Szováta — Gyilkos-tó — Csalhó-hegység — Bözödi- tó — Maros folyó völgye. 16-35 év közötti fiatalok jelentkezését várják legkésôbb augusztus 24-ig. Részvételi díj 420.000 lej.
Ma 10 órától az Elektromaros tekepályán, a Maros-kupa keretében nemzetközi nôi teketalálkozóra kerül sor a házigazda Elektromaros és a zalaegerszegi ZÁÉV együttesei között. Szombaton 11 órától a ligeti stadionban a vásárhelyi ASA futballcsapata fogadja a kolozsvári Universitateát. Vasárnap, ugyancsak 11 órától a szászrégeni Avântul pályán a helybeli Avântul Silva csapata játszik a dési Unirea csapatával.
A vásárhelyi polgármesteri hivatal és a Bere Mures második alkalommal szervezi meg a Sörfesztivált. A ligeti pályán augusztus 19-22-e között sorra kerülô rendezvény programjában szórakozás, koncertek, vetélkedôk szerepelnek. Versenyeken lehet elnyerni a leggyorsabb evô, vagy leggyorsabb sörivó kitüntetést.
Augusztus 19-én 12 órától istentisztelettel, majd szeretetvendégséggel köszönik meg a pókakeresztúriak annak a 20 holland fiatalnak a segítségét, akik a napokban fejezték be a helybéli iskola felújítását.
Korszerûsítik az alsóidecsi strandot
Ötvenmillió lejt fordított a helyi polgármesteri hivatal az alsóidecsi sósfürdô modernizálási és karbantartási munkálataira. Ebbôl az összegbôl javították meg a kerítést, fúrtak kutat a Maros folyó mellé, s oldották meg a zuhanyozók édesvízzel való ellátását. További 35 millióból cserélik ki az iszaptároló edényeket és az öltözôk tetôzetét.
Négy cég jelentkezett az augusztus 10-én megtartott versenytárgyalásra, melynek célja a radnóti polgármesteri hivatal tetôzetének felújítása volt. A munkálatokat 400 millió lejre értékelték. Ezután kerül sor a nyertes cég kiválasztására. A tegnap Maroslekence földterületeinek bérbeadására szerveztek versenytárgyalást. A hivatal tulajdonában levô 22 földparcellán, a tervek szerint, magánházakat építenek a helybeliek.
Egymilliárd lejt fordít ez évben a marosludasi polgármesteri hivatal a hatáskörébe tartozó 5000 négyzetméter út használhatóvá tételére. Teognosti Sorin polgármester elmondta, 600 millió lejt aszfaltozásra használnak, a többit kövezésre. Ugyancsak az idén foltozzák a rendkívül rossz állapotban levô városi utakat.
70 millió lejbe kerül a Dicsôszentmárton területén mûködô 11 óvoda és napközi épületének felújítása. Eddig a napköziotthonok éttermeinek, konyháinak meszelését végezték el, augusztus végéig az óvodák mellékhelyiségeit higienizálják.
IV. Földvári Ifjúsági Találkozó
A bihari Pro Juventus Alapítvány negyedik alkalommal szervezi meg a Földvári Ifjúsági Találkozót (FIT). Az augusztus 13-15-e között sorra kerülô rendezvény programjában diszkók, gyermekmûsorok, kispályás focibajnokságok és mountain bike-versenyek szerepelnek. Sztárvendégek fellépését is ígérik a szervezôk. A rendezvény ideje alatt megtekinthetô Puskás Lenke Róza kiállítása. Helyszín: a bihari földvár. Belépôdíj: 10.000 lej/nap. Sátorozási lehetôség biztosítva.
15 kilométer összhosszúságú községi út lekövezéséhez fogott hozzá a kutyfalvi polgármesteri hivatal. Mivel a helyi költségvetésbôl szakosodott cég fogadására nem futja, a munkálatokat önerôbôl végzik. A lefolyósáncokat is a község lakói teszik rendbe.
Copyright © Népújság - 1999