|
LI. évfolyam 182. (14234) |
1999. augusztus 7. szombat |
Markó Béla szövetségi elnök augusztus 5- én a következô levelet intézte Emil Constantinescu államelnökhöz, Radu Vasile miniszterelnökhöz, Valeriu Stoica igazságügyminiszterhez, Ion Diaconescuhoz, a KDNPP elnökéhez, Petre Romanhoz, a DP elnökéhez, Mircea Ionescu Quintushoz, az NLP elnökéhez és Sergiu Cunescuhoz, elnökéhez.
Az elállamosított ingatlanok visszajuttatása fontos célkitûzése az egész koalíciónak, és ennek a kérdésnek a megoldása kiemelt helyen szerepel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség programjában is.
Ugyanakkor mindenképpen emlékeztetni szeretném Önt, hogy 1989 után a visszaadandó tulajdonok közül a nemzetközi fórumok figyelmének középpontjában volt az egyházaktól elállamosított javak kérdése. Explicit módon szerepelt ez az igény az Európa Tanács Romániáról szóló felvételi határozatában (Aviz 176), és határozottan megfogalmazták ezt a kérést a nyugati kormányok, köztük az Egyesült Államok képviselôi is.
Ilyen elôzmények után, amint ezt már többször is kifejtettem, számunkra teljesen érthetetlen, hogy az ingatlanok visszaadásáról szóló, a kormány által benyújtott és a Képviselôház illetékes bizottsága által most tárgyalt törvénytervezet egyik cikkelye szerint ez a törvény az egyházi javakra nem fog vonatkozni. Ezek szerint fel kell tennem a kérdést: azok, akik ezt az egyébként nagyon fontos törvénytervezetet ebben a formájában akarják elfogadtatni, pontosan azt a problémát nem akarják megoldani, amely belpolitikailag is rendkívül fontos és a nemzetközi közvéleményt is a leginkább foglalkoztatja?
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikusai kormányüléseken is, a szakbizottság ülésen is kérték ennek a súlyos mulasztásnak a korrigálását, de mindmáig eredménytelenül. Arra gondolok, hogy esetleg az ortodox egyház és a görög katolikus egyház közti tulajdonvita miatt nem akarják egyesek ezt a kérdést most napirendre tûzni. Egy ilyen vita miatt véleményem szerint nem szenvedhet a többi egyház, másrészt pedig ezt a sajátos kérdést valóban el lehetne különíteni a törvénytôl, mert az ortodoxok és a görög katolikusok közti nézetkülönbség esetén a vitatott ingatlanok nem az állam tulajdonában vannak.
Tisztelt miniszterelnök ú! Kérem, vesse latba minden befolyását, hogy az egyházaknak visszajuttatandó javak is bekerüljenek az említett törvénybe, mert ez így méltányos, és az állam és az egyházak viszonyának rendezéséhez elengedhetetlenül szükséges.
Mi méltányoljuk azt, hogy kormányrendelettel néhány egyházi ingatlan visszakerült a jogos tulajdonosokhoz, és sürgôsen szükség lenne újabb ilyen kormányrendeletekre, de ez csupán elenyészô töredéke az elállamosított javaknak, és a globális rendezést nem helyettesítheti. Segítségét elôre is köszönöm.
Ôszinte tisztelettel:
MARKÓ BÉLA, az RMDSZ elnöke
Kormányjelentés az IMF-hitelrôl
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsa jóváhagyta a Romániának szánt mintegy 540 millió dolláros hitelt, és néhány napon belül Bukarest hozzájuthat a hitel elsô részéhez — közölte Decebal Traian Remes pénzügyminiszter pénteki közleményében.
A közlemény szerint a hitel jóváhagyását semmilyen feltételhez nem kötötte a Nemzetközi Valutaalap.
Ezt hangsúlyozta a Mediafax hírügynökség is, melynek tudósítója még 400 millió dolláros hitel jóváhagyásáról írt. A félreértést az okozta, hogy az IMF hitelkerete mintegy 400 millió SDR-nek felel meg — ez az IMF különleges lehívási jogként ismert elszámolási egysége. A Mediafax megemlítette, hogy a készenléti hitel jóváhagyását megelôzô vitában elismerték a kevezô romániai folyamatokat, és a döntéshozók tekintetbe vették az ország óriási gazdasági nehézségeit is.
A Rompres hírügynökség utóbb azt közölte, hogy az elsô, 73 millió dolláros részlet azonnal lehívható, de a jóváhagyott hitel többi részét csak a megígért gazdasági reformok teljesítése után kaphatja meg Bukarest.
A Nemzetközi Valutaalap a gazdasági reformok felgyorsítását kérte Romániától, és Stanley Fischer, az IMF elsô igazgatóhelyettese politikai döntések meghozatalát sürgette a külföldi beruházók bizalmának elnyeréséért.
James Rosapepe, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete a külföldi befektetôk iránti pozitiv jelzésnek nevezte a pénzügyi megállapodást.
Romániának október 15-ig 450 millió dollár új kereskedelmi hitelt kell szereznie a piacról — mondta pénteken a Román Nemzeti Bank kormányzúja, Mugur Isarescu a Dow Jones hírügynökségnek.
Október 15-én vizsgálja felül a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a csütörtökön jóváhagyott 547 millió dolláros készenléti hitelkerete feltételeinek teljesítését.
Az október 15-én megítélendô második részlet várhatóan 200 millió dollár körül lesz, majd két, egyenként 137 millió dolláros részlet következik — legalábbis a mostani menetrend szerint - decemberben, és jövô márciusban.
Az IMF korábban a készenléti hitel feltételéül szabta, hogy Románia a piacról is szerezzen pénzügyi támogatást. Az IMF azt javasolta, hogy a készenléti hitel megítéléséig Románia szerezzen 350 millió dollár kereskedelmi kölcsönt, majd utána az év végéig még vagy 250 milliót. Csütörtökön az IMF annak ellenére jóváhagyta a saját kölcsönét, hogy a kormány addig csak 108 millió dollár kereskedelmi hitelt tudott összegyûjteni.
Isarescu pénteken azt mondta, hogy most október 15-e a pénz megszerzésének határideje.
A kedvezmények ügyet, inkluzíve azokat, amit a Daewoo kér, újratárgyaljuk szeptemberben. Nem tudom, megadhatjuk-e ôket, mert egyelôre moratórium van kiírva rájuk — nyilatkozta pénteken a kormánypalotában Radu Vasile.
A májusi sürgôsségi rendelet által a kormány csupán a francia Renault társaságnak biztosított jelentôs adókedvezményeket.
A Daewoo társaság elnöke elégedetlenségét fejezte ki e határozat kapcsán, kérve, hogy saját cége is részesüljön ama kedvezményekben, amelyet a franciáknak biztosítottak. Úgy tekinti, hogy a Daewoo és a Dacia között nincs konkurenciaharc, politikai érdekeket sem lát meghúzódni a külföldi cégek romániai tevékenysége mögött.
Augusztus 8-9-én halad át megyénk területén a Millennium Peace Run for Europe (Millenniumi Békefutás Európáért) csoportja. A futók csoportja 1999. január 1-jén indult Lisszabonból, az év folyamán valamennyi európai országon keresztülhalad, s december 31-én éjfélkor ér célt Londonban. Románia területére a futók tegnap léptek Nagyváradnál, s az országot augusztus 30-án hagyják el a giurgiui határátlépôn át.
A futók csoportja 16 személybôl áll, hozzájuk 9 romániai részvevô is csatlakozik, akik csak az ország területén húzódó 674 km-t teszik meg nagyváradtól Giurgiuig. A futók Maroskecénél augusztus 8-án, délelôtt fél tíz körül lépik át a megyehatárt, ahol cserkészküldöttség, illetve megyénkbeli sportolók fogadják ôket, akik együtt futnak velük a Maros megyei szakaszon. Marosvásárhelyre délután 4 órára tervezték a megérkezést, itt egy rövid tízperces szünetet iktattak be, a Prefektúra elôtti téren fogadja ôket a város polgármestere, s a futók képviselôje is elmondja békeüzenetüket a vásárhelyieknek. Az aznapi szakasz Nádas község határánál ér véget. Másnap. augusztus 9-én Segesváron át folytatják az útjukat, s dél körül Zoltánnál hagyják el a megye területét Brassó irányában.
A békefutás romániai szakaszán a rendezvényt az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatja. A megyei sportigazgatóság meghív minden amatôr kocogót, hogy vegyenek részt a békefutás megyei szakaszán, hisz minden formaság nélkül, bárhol csatlakozhatnak a futók csoportjához, és velük tarthatnak egy szakaszon.
Aki bôvebb felvilágosítást szeretne errôl a rendezvényrôl, annak az alábbi internetes weboldal áll a rendelkezésére: http://PeaceRunRo.FreeServers.com.
Kudarcosan kezdôdtek a vásárhelyi ifjúság napjai
Szervezetlenség tetôfokon, jellemezhetnénk mindazt, amit a napokban a megyeszékhelyen zajló Vásárhelyi fiatalság napjai elnevezésû rendezvényen eddig tapasztaltunk. Az augusztus 5-i megnyitó elôtt a sajtóban kötté tett program színes, látványos eseményekre, érdekes, tanulságos kerekasztal- beszélgetésekre hívta fel a figyelmet. Ebbôl eddig mindössze a megnyitót és az esti koncerteket tartották meg. A többi elmaradt.
— Hiba volt párhuzamosan futtatni az ifjúság napjai és a Nyári Egyetem rendezvényeit — vallotta be Marius Ichim, a szervezô ICS elnöke. A fiatalság inkább a szórakoztató programokat részesíti elônyben, a késô éjszakába nyúló diszkók miatt a megbeszélésekre még a moderátorok sem értek el. Ez történt tegnap délben is, amikor a déli 12 órára a vásárhelyi Kultúrpalota kistermébe hirdetett eseményen kilenc vásárhelyi diák és az ICS elnöke volt jelen. A találkozón Narcis Muntean elnöki tanácsosnak kellett volna beszámolnia az ifjúsági rendezvények jelentôségérôl, mibenlétérôl. Az elnöki tanácsos azonban félórával a beharangozott kezdési idôpont után még nem jelent meg.
Hasonló sorsra — értsd mulasztásra — jutott az elsô nap, csütörtök több rendezvénye is. A Mészárosok bástyájába képzômûvészeti tárlatmegnyitót hirdettek, a kiállító bukaresti Rostopaska csoport azonban — csak úgy, meglepetésszerûen —, Amerikába utazott turnézni. A kikapcsolódni vágyókat szórakoztatni, mulattatni hivatott színészeknek, artistáknak is csak hûlt helyük volt a várban. A silány érdeklôdés miatt az udvaron termékekeit kiállító, kínálgató árusok maguk fogyasztották a sört. Elégedetlenséget váltott ki az ide látogatók körében, hogy csak egyfajta "folyékony kenyeret" lehetett kapni, azt is meglehetôsen borsos áron. A beharangozott Békák Klubja tagjainak Volkswagen- felvonulására pedig mindössze egy "bogárhátú"-tulajdonos jelentkezett. Természetesen, a felvonulás elmaradt. Sikeresnek minôsíthetô viszont az A.G. Weinberger- koncert.
A rendôrség értesítése szerint figyelmetlenül elôzött B-15-FTF forgalmi rendszámú személygépkocsijával a 29 éves mezôzáhi illetôségû V. Emil, a jármû átsodródott a másik közlekedési sávra, ahol ütközött a 42 éves G. Stefan által szabályszerûen kormányzott tehergépkocsival. A balesetben a kiskocsi sofôre a helyszínen életét vesztette, a vétlen G. Ëtefant pedig súlyos sérülésekkel szállították kórházba.
A rendôrség tájékoztatása szerint V. Emil hajtási jogosítvány nélkül vezette a jármûvet. Mi több, 1992. decemberében cserbenhagyásos halálos gázolást követett el. Egy 16 éves lányt ölt meg. A szerencsétlenséget követôen, '93. január 14-én letartóztatták, majd egy nappal késôbb ('93. január 15.) kaució ellenében szabadlábra helyezték. Utólag, 1993. június 24-én a marosvásárhelyi bíróság 200.000 lejes pénzbírság fizetésére kötelezte, hajtási jogosítvány nélküli vezetés bûntette miatt. Az alvilági körökben egyszerûen Judoka néven ismert férfi 1997. március 21-én szabadult a börtönbôl, ahol jogtalan szabadságfosztásért, zsarolásért és nemi erôszak kísérletéért ült.
Nemzetközi emberi jogi szervezetek pénteken ismét a jugoszláviai NATO-csapások során ôrizetbe vett koszovói albánok névjegyzékének nyilvánosságra hozatalát követelték a szerb kormánytól.
Belgrádi sajtóismertetések szerint a nemzetközi szervezetek, köztük a New York-i székhelyû Human Rights Watch hangsúlyozták: továbbra sem ismert a szerbiai börtönökben fogva tartott albánok pontos száma, mert a szerb kormány nem adta át a végleges listát a nemzetközi szervezeteknek és a védôügyvédeknek.
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága korábban kapott egy jegyzéket a szerb igazságügyi tárcától, amely a bombázások alatt "államellenes" tevékenység vádjával ôrizetbe vett csaknem 2000 albán nevét tartalmazza. Koszovói székhelyû emberi jogi szervezetek viszont olyan foglyokról is tudni vélnek, akik nem szerepelnek a jegyzéken.
Koszovói albánok az elmúlt idôben többször tüntetésen követelték szerbiai börtönökben fogva tartott hozzátartozóik elengedését. A Bernard Kouchner ENSZ- különmegbízott vezetésével a múlt hónapban megalakult átmeneti tanács egyik ülésén döntés született arról, hogy a fegyveres cselekmények miatt elítélt albánok az EBESZ felügyelete alatt Koszovóban töltenék le büntetésük hátralévô idejét, de ez eddig nem valósult meg — teszik hozzá megfigyelôk.
A montenegrói kormány csütörtökön olyan tervezetet fogadott el, amely alapjaiban értelmezné újra a Szerbiával való szövetséget a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban.
A 15 oldalas dokumentum elôirányozza, hogy Montenegrónak saját védelmi minisztere, külpolitikája és konvertibilis valutája legyen. A Néppárt képviselôi szerint a programjavaslat túl radikális. A koalíció másik tagja, a Szociáldemokrata Párt viszont a Szerbiával való teljes szakítást indítványozta.
A tervezet néhány fontosabb követelése:
Montenegró saját parancsnokságot akar hadseregének. A háborús állapot kihirdetéséhez mindkét tagállam beleegyezéséhez lenne szükség.
A következô két évben két külön külügyminisztere lenne az államszövetségnek. Késôbb lenne egy harmadik külügyminiszter, aki az államszövetséget képviselné, de tanácskoznia kellene a tagállamok külügyi vezetôivel.
Gazdasági szempontból a két állam teljesen különválna. Montenegró jogot formál arra, hogy saját valutája legyen. A két ország valutája átváltható lenne a másik pénznemre.
Törvényhozási szempontból az államszövetségnek egykamarás parlamentje lenne, szemben a mostani kétkamarás rendszerrel. Az államszövetség elnökét a parlament választaná meg, a két tagállam beleegyezésével.
Az AP amerikai hírügynökség szerint Slobodan Milosevic jugoszláv elnök bizonyára elutasítja a montenegrói javaslatot. Ebben az esetben Montenegró népszavazást írna ki a köztársaság elszakadásáról, a függetlenségrôl. Ez a lehetôség tovább növeli azt a veszélyt, hogy Milosevic megpróbál beavatkozni, ahogy ezt tette az egykori jugoszláv tagköztársaságok — Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, és legutóbb Koszovó esetében — írta az AP.
Jugoszláviában a Szövetség a Változásért ellenzéki pártszövetség felhívására csütörtök este újabb Milosevic-ellenes tüntetéseket tartottak. Több száz ember vonult fel a közép-szerbiai Kragujevacban és Valjevóban - jelentette a Beta független hírügynökség.
Kragujevacban az utóbbi 16 napban, Valjevóban pedig az utóbbi 25 napban mindennap volt tüntetés.
Szerbia déli részén, a 170 ezer lakosú Leskovacban is volt demonstráció. Mintegy háromezer ember ünnepelte, hogy 30 napi börtönbüntetés után a hatóságok aznap reggel szabadon engedték Ivan Novkovicot, a helyi televízió technikusát — jelentette at AFP-nek a helyszínen tartózkodó tudósítója.
Novkovicot azért tartóztaták le és ítélték el, mert július 4-én a kosárlabda Európa-bajnokság közvetítésének szünetében egy olyan filmfelvételt tett adásba, amelyen követelik a kormány lemondását.
A félretájékoztatás, a hazugság továbbra is a sajtó azon részének kedvenc fogásai közé tartozik, amely szinte egyetlen feladatának azt tekinti, hogy pocskondiázzon mindent és mindenkit. aki magyar, aki egyáltalán magyarul leír valamit, vagy megszólal ezen a nyelven.
A igazság durva meghamisításának példáját találhatjuk a Cuvântul liber augusztus 5-i, csütörtöki számában, amelyben Ioan Cismas aláírásával — aki egyébként nem az elsô ilyen írását közli — a szovátai polgármesteri hivatalt érô, nacionalista indulatokat szító támadás látott napvilágot. A szerzô — miután európai útjaival dicsekszik — nem kevesebbet állít, mint hogy sehol a világon nem találkozott olyan díjjal, mint amit a szovátai helyi tanács vezetett be a fürdôtelepre behajtani szándékozó autósoknak, ám mint késôbb kiderül, igazán nem is ez fáj neki. Legfôképpen az zavarja, hogy a behajtani kívánóknak osztogatott tájékoztató jellegû röplapot — állítása szerint — kizárólag magyarul fogalmazták. A gyanútlan olvasó pedig máris felhördül, talán még az egyébként elfogulatlan is, hogy azért illene az államnyelven is megírni azt a tájékoztatót, de ezek a szovátaiak, íme, már odáig mentek, hogy semmibe veszik az ország többségi lakosságát, ami — ugyebár — az elsô lépés az autonómia és az országot veszélyeztetô borzasztó veszedelem, Erdély elszakítása felé.
Turpisságot gyanítottunk a dolog mögött, s ez ki is derült. Szováta polgármesteri hivatalától kaptunk egy eredeti példányt az inkriminált szórólapból. Hát az bizony Ioan Cismas kívánalmainak is megfelel! Hisz ô maga írja cikkében, hogy az ismertetôt román nyelven, majd êesetleg magyar nyelven kellett volna megfogalmazni! A kis cédula éppen ilyen, egyik felén románul, másikon magyarul közli a tudnivalót. A hitelesség kedvéért reprodukáljuk. Cizmas úr, úgy látszik, nem ismeri a mondást a hazug emberrôl és a sánta kutyáról...
1849. augusztus 9-én zajlott le Temesvárnál az 1848- 49- es magyarországi forradalom és szabadságharc utolsó nagyszabású ütközete, amelyet az elszenvedett vereség nyomán napokon belül a teljes összeomlás követett. A kudarcban komoly szerepet játszottak a fôparancsnok Henryk Dembinski hadvezetési hibái: augusztus 1-jén harc nélkül feladta Szegedet, majd 5-én vereséget szenvedett Szôregnél, miután elmulasztott megsemmisítô csapást mérni Haynau Tiszán átkelô csapataira. Ezután sem Arad felé hátrált (ahogy azt a kormány meghatározta), hanem Temesvár irányába, melynek erôdítménye még mindig császári kézen volt. Bem, aki 9-én vette át Kossuth utasítására Dembinskitôl a fôvezérséget, már kész helyzet elôtt állt: kénytelen volt ütközetbe bocsátkozni Temesvárnál, hogy megakadályozza a vezénylete alatt álló erôknek Görgei csapataitól való elszigetelését, és hogy biztosítsa az Arad felé való zavartalan elvonulást. A magyarok 36 ezer harcképes emberével és 151 lövegével szemben a császáriak mintegy 28 ezer katonát és 196 löveget tudtak bevetni. A csata az összevont magyar tüzérség tüzelésével kezdôdött. A balszárnyon Kmety György hadosztálya, a centrumban, a Temesvárra vezetô út mentén Gál László ezredes vezetésével a IX. és a X. hadtestek gyalogsága állott, a jobbszárnyat pedig a temesvári ostromseregtôl elvont 4000 emberrel megerôsített IV. hadtest alkotta Guyon tábornok vezényletével. Ettôl jobbra állt az összevont lovasság Dessewffy vezetése alatt. Délutánra Kmety elûzte a császáriak lovashadosztályát, de Haynau továbbra is a centrumban illetve a balszárnyon erôltette az áttörést, hogy elvágja a magyar csapatok útját Arad felé. A császári fôparancsnok törekvését siker koronázta, amikor fél 5 tájt a magyarok jobbszárnyán támadásba lendült az aradi út birtokba vételére kirendelt Liechtenstein- hadtest. A honvédsereg ráadásul a fôvezérét is elvesztette: a veszélyeztetett frontszakaszra vágtató Bem lova ugyanis felbukott, s a lengyel származású szabadsághôs oly súlyosan megsérült, hogy képtelenné vált a csata további irányítására. A vezényletet egyik tábornoktársa sem vállalta magára. Miután a lôszertartalékot már korábban elindították Arad felé, a tüzérség is megbénult, s kénytelen volt elhagyni a csatateret. Lázár Vilmos hadosztálya a centrumban megpróbált még egy rohamot indítani, ezt azonban Ramberg hadteste a tüzérségi fölény birtokában visszaverte.
Kitört a pánik, fejvesztett visszavonulás kezdôdött. A fôsereg gyakorlatilag elemeire hullott, csak Kmety hadosztálya és a Temesvárt ostromló Vécseynek az ütközetben részt nem vett csapatrészei maradtak ütôképesek. A honvédsereg maradványai a Kmety- hadosztály fedezete alatt Lugosra vonultak vissza. A katonai vereség a kapitulációt szorgalmazó tábort erôsítette a szabadságharc vezetésében. Joggal írhatta emlékiratában Klapka György tábornok: "Világos csak zárójelenete volt a drámának. Szabadságunk sírja: Temesvár."
Tegnap a prefektúrán a prefektus, az alprefektus, a munkaügyi hivatal és pénzügyôrség képviselôi egy beérkezett reklamációt próbáltak tisztázni. Jelen voltak az érintettek, Chiorean Emil igazgató, aki ellen a panasz beérkezett, Marginean Cornel, a panasztevô, Doru Opriscan, a ÁVA megyei kirendeltségének elnöke és még öt személy, akiket idén január 5-én bocsátottak el a közszállító vállalattól.
Chiorean Emil kérdésünkre elmondta, hogy miután minden vádra magyarázattal tudott szolgálni, elvetették azokat. Állítása szerint Marginean Cornelt pszichiátriai problémák miatt nyugdíjazták, ám ô a közszállítási vállalat igazgatója szeretne lenni és ezért minden eszközzel igyekszik befeketíteni az ô személyét.
De lássuk a vádakat. Elsôsorban — és ezt a jelen levô öt volt szállítási vállalati alkalmazott is bizonygatta — azt állította Marginean Cornel, hogy az idei január 5-én történt elbocsátások törvénybe ütközôek egyrészt mert az elbocsátott 50 személy közül sokan nem teljesítették az 1997. évi 9-es rendelet által elôírt feltételeket, másodsorban pedig azért, mert 20 nappal késôbb a szállítási vállalat 6 munkahelyet hirdetett meg. Chiorean Emil azonban azt állítja és ezt Morent Ilona, a munkaügyi hivatal igazgatónôje is igazolta, hogy az elbocsátások törvényesen zajlottak le, a felfolyamodások nyomán már akkor tisztázták a felmerülô gondokat. Ugyanakkor elismerte, hogy 20 nappal késôbb valóban meghirdetett 5 gépkocsivezetôi és egy aligazgatói állást, de ezek a fent említett 20 napos idôszakban ürültek meg.
A feljelentést tevô azt is állította, hogy a szállítási vállalat veszteségesen mûködik, mivel a jelenlegi vezetés nem végzi megfelelôképpen a munkáját, de az utóbbi 6 hónapot az igazgató állítása szerint 378 milliós profittal zárták, aminek egy része az elbocsátásoknak köszönhetô. Bizonyítékszolgáltatás nélkül, becsületszóra a prefektus elfogadta Chiorean Emil és Opriscan Doru nyilatkozatait, miszerint ôk ketten elsô hivatalos találkozásuk elôtt (azaz igazgatóvá, illetve az ÁVA elnökévé való kinevezés elôtt) nem ismerték egymást, kizárt, hogy Opriscan Doru a Chiorean Emil feleségének rokona legyen, sôt még Chiorean Emil sem rokona Opriscan Doru feleségének.
A fentieken kívül Chiorean Emilnek tisztáznia kellett a közelmúltban történt szolgálati autó meghibásodása ügyét is. Az igazgató elismerte, hogy magánérdekben használta a cég autóját és az a mûúton — nem pedig terepúton és fôként nem vadászás közben — romlott el. Az igazgató kijelentette, hogy mivel ô a vállalat érdekében mindaddig elérhetô kell legyen, ameddig az autóbuszok közlekednek, joga van a szolgálati autót magáncélokra is felhasználni.
A bizottság elfogadta magyarázatait, és az ügy egyelôre le van zárva.
A vádaskodás és magyarázkodás részletei mellett arról is érdeklôdtünk, hogy mit szándékszik tenni a közszállítási vállalat a maxi-taxisok esetében, akik továbbra is közlekednek olyan az útvonalakon, amelyeken kizárólag a szállítási vállalat autóbuszai kellene közlekedjenek.
— Megkerestem az összes illetékes szerveket, rendôrséget, közúti rendôrséget, pénzügyôrséget, versenyhivatalt és mindannyian ígéretet tettek arra, hogy támogatnak — mondotta az igazgattó. Ezzel párhuzamosan a Helyi Szállítók Egyesülete, tekintettel más városokban levô hasonló helyzetre, a kormányhoz fordult és igéretet kapott arra, hogy hamarosan (nem hivatalos források szerint augusztus 17-én) fogadja a miniszterelnök, és megoldást próbálnak keresni a fennálló áldatlan helyzetre. Persze ez maga után vonja a közszállítók törvényének a mihamarabbi elkészítését, egy olyan szerv létrehozását, amely ezeket az ügyeket lebonyolítja, egy új rendszer bevezetését a Versenyhivatal ármódosításait lletôen, ami azt jelentené, hogy amint ez a hivatal jóváhagyja a jegyárak emelését, azonnal alkalmazni lehessen, és ne csak néhány hónap múlva. Jelenleg az egyesület a különbözô konkrét helyzetek leírását tartalmazó iratcsomót állítja össze, rendezésérôl valószínûleg csak késôbb beszélhetünk.
Idézet a Baloghné Rácz Éva szerkesztette Mezôsámsond — múlt és jelen címû, 1997-ben megjelent kötetbôl: "Az 1854-es császári parancs szabályozta a földmegváltást, két kategóriára osztotta fel a volt jobbágyságot és zsellérséget: az úrbéresek számára az állam biztosította a megváltási összeget, a nem úrbéres, majorsági és székely-örökséges jellegûeket pedig az önerôbôl való megváltás útjára terelte. Ez úton jutott a falu lakossága némi földterülethez, melyen elkezdtek gazdálkodni és megteremteni a szükséges élelmiszert a család számára. Akik nem jutottak földhöz Sámsondon, továbbra is az ôsi Rhédei-birtokon dolgoztak, ily módon biztosítva megélhetésüket." ..."Az 1989-es év decemberében megindult folyamat gyökeres változásokat hozott a falu életébe is... Sajnos az új földtulajdonosok visszakapott földjüknek kevéssé tudnak örvendeni." — írták a szerzôk 1997- ben.
Augusztus harmadik napján a reggeli órákban szomorú a falu. Helybeli jelzô szerint mokány, sûrû esô mossa a házakat, a föld pedig már alig nyeli a vizet. Szôllôsi Éva, marosvásárhelyi lakos, aki földosztási panasszal fordult szerkesztôségünkhöz, megjegyezte: — Aligha találunk valakit a polgármesteri hivatalban. Szerencséjére tévedett, Pánczél Miklós alpolgármesterrel azonnal tisztázni kezdtük panaszát. Röviden. A Szôllôsi családban 8 testvér él, a szülôktôl maradt 1,87 ha földterület. Ebbôl 1,16-ot kimértek és elkészült róla a jogtulajdonba helyezési személyi adatlap. Hiányzik 71 ár föld. Ezt keresi Szôllôsi Éva. És nemcsak. Az édesapja hagyatéka egy hektár belterület, amirôl nincs semmilyen igazolása (telekkönyvi kivonat). Ráadásul a házban és a területen mostohanyja él, akinek van három édesgyereke. Mi lehet ez esetben a megoldás?
Pánczél Miklós alpolgármester: — Ismerjük az Éva panaszát. Az 1,87 hektár földterületbôl valóban hiányzik 71 ár. Ezt csak akkor tudjuk jogtulajdonba adni, amikor a szentkirályi volt állami mezôgazdasági vállalattal (ma Agroind) megtörténik a protokoll megkötése, amely alapján 37 ha mezôgazdasági területet átadnak a község polgármesteri hivatalának. Még hat személy van ilyen helyzetben a községben. Az egy hektár belterületrôl Éva a 169-es törvény alapján nyújtott be visszaigénylési kérést. A kérést elfogadtuk. A 169-es törvény alkalmazásáról még nem döntött a parlament. Várunk... Itt szeretném megjegyezni: a faluban sajnos sokan nem figyeltek a telekkönyvelésre földvásárláskor. Elhanyagolták, emiatt nagyon sok föld ment át idegen kézbe. Bizonyíték erre Szôllôsiék egyhektáros belterülete, amelyrôl pillanatnyilag nincs semmi papír. A szentkirályi Agroind-egység, ha minden igaz, a mezôgazdasági év végén, szeptemberben protokoll alapján adja át a 37 hektár mezôgazdasági területet. Ezt tudom most válaszolni Szôllôsi Évának. A birtoklevelek 45%-át sikerült eddig kiadnunk. Mikor fejezzük be a földosztást? Nem tudok erre válaszolni. Emiatt emésztjük magunkat, férj a feleséggel, testvér a testvérrel vitatkozik, pereskedik. Kényes ügyek, ráadásul nincs elegendô földterületünk, de reménykedünk a protokoll aláírásában és akkor talán helyre igazodunk.
Amirôl az utóbbi hét évben nem írtak
* A sámsondi kultúrotthon 1992-ben a falu szégyene, valóságos épületrom volt. A költségvetésbôl fedezték az épület teljes tatarozását, az alsó termet kibôvítették (4x18m), 500 személy befogadására vált alkalmassá, ugyanide 100 új széket, 18 asztalt, 38 padot csináltattak, három csempekályhát rakattak; a felsô terem, a könyvtár ablakrámáira rácsokat szereltek; átalakították a színpadot, új függönyt vásároltak; a kultúrotthon elôtti zöldövezetet is kitakarították, hat padot szereltek fel; márciustól megnyitották a könyvtárat.
* A községben (Sámsond, Sámsondi Fekete, Kislekence-Puszta) összesen 170 tanuló jár iskolába; a sámsondi iskolát két tanteremmel bôvítették, betonkerítést építettek az épület köré; a kislekencei iskola épületének egyik falát újraépítették, ezzel párhuzamosan két új tantermet és egy gyûléstermet építettek; Pusztán a háromtantermes iskolát teljesen tatarozták, újravezették a vizet, villanyt, gázt.
*Ebben az évben 4 km utat javítottak fel, a Sánc-patak fülött csôbôl készült el az új híd; betongyûrûbôl épített hidak vezetnek át a Tág, Pogányvári, Édeságy, Tósánca, Szigetránca patakokon.
*A községi legelôre négy kutat fúrtak, betongyûrûkkel bélelték azokat és egy állatfürösztôt is használatba adtak.
* Sámsondon a közbiztonság erôsítése végett polgárôröket szerettek volna alkalmazni — pénzhiány miatt nem sikerült, így a közbiztonság olyan, amilyen
Szinte naponta jegyeznek lopásokat, fôleg idôs emberekhez, asszonyokhoz hatolnak be, gabonát, lisztet lopnak. Az egyik laks, nevét elhallgatva mondta el, hogy burgonyáját fényes nappal ásták ki a romák a földbôl. De nem mer feljelenteni senkit, mert fél. A helybeliek szerint megoldás a rendôrcsere lenne.
Somodi István a Fô utca 278. szám alatt lakik. Alapszakmája lakatos, 10 éven át dolgozott az Imatexnél. Vélekedése szerint nem volt jó a keresztlevele, ezért nem kapott városi személyazonosságit és egy gyerekkel lakást. 1984 ôszén feleségével, Magdával és elsô gyerekükkel, Rékával Sámsondra költöztek. Hozzálátott a sertéstenyésztéshez. Az összegyûjtött pénzbôl építették fel a kétszintes családi házukat. Rékának még két húga született Magdi és Bori, mindhárman iskolások. A 43 éves Somodi István ma már kisvállalkozónak tartja magát. Évente 35-40 sertést tart és értékesít. A sertésólat saját elképzelése szerint építette betonból. A belsô helyiségeket vaskerítéssel választotta el, így külön élnek a kis malacok, a süldôk, a nagyok és a tenyészkocák. Szóba jött a takarmány, amit ô maga termeszt. Nemrég traktort vásárolt, jövôre ekét, vetôgépet kíván beszerezni. Somodi István a kis lépések embere. Hitel felvételére nem gondol a magas kamatok miatt. Tervei között szerepel egy kis kantin megnyitása, annak érdekében, hogy a sertéshúst helyben dolgozza fel. A jelenlegi munkahelye a gázvállalatnál még biztosnak látszik, csupán ezért nem nyitott még kantint. Szerinte a kis sertésfarm a következô években is el tudja majd tartani családját.
Szikszai István Sámsondon, az Ószer fertályban lakik. Szenvedélyes zöldségtermesztô. A "szakmát" édesanyjától tanulta, aki ma, 70 évesen, korát meghazudtolva dolgozik a 32 ár kertben, ahol kukorica, paprika, paradicsom, mindenféle zöldség megterem. Jutna a piacra is, csakhogy Sámsondon már nincs heti piac, így a fölös terméket a faluban értékesíti Szikszai István. Régi álma vágya volt a Gazdakör megszervezése. Tizenyolcan iratkoztak be az RMGE helyi szervezetébe, de a szervezeti tevékenység félbeszakadt. Szikszai István saját zsebébôl fizeti a tagdíjakat. Felélénkül-e valamikor a gazdaköri tevékenység abban a faluban, amely errôl is híres volt? Válaszolatlanul maradt a kérdés.
"Nappal Sámsondon lakom, éjszaka Szabédon"
Pánczél Sándor Levente szívesen vállalta ezt a kétlakiságot, mert Szabédra nôsült. Felesége háziasszony, ügyeli kisgyereküket, Piroskát. Levente nappal Sámsondon dolgozik 61 éves édesapjával, Pánczél Sándorral. Tizenegy nagyállatot, szarvasmarhát tartanak, hármat már értékesítettek. Naponta átlagban tíz liter tejet értékesítenek az utcabeli házaknál, jut a csarnokba is. Az udvar tele mezôgazdasági gépekkel: traktor, eke, vetôgép, tárcsa, kapagép, utánfutó. A Pánczél családnak, mint általában a sámsondiaknak kevés saját földjük (1.70 ha) van, emiatt haszonbérben mûvelnek még 3,5 hektárt. Levente édesanyja, Ágnes néni is hatalmas részt vállal a mindennapi munkából. Ô többek között arra is ügyel, hogy a tojás mindennap jöjjön be a házba. Apa és fia nemcsak az állattartáshoz értenek — a gazdaszámításokhoz is. Ime Sándor bácsi miként vélekedett:
— Én szeretem az állatokat, a jól kiválasztott fajta a lényeg, és ami ennél is fontosabb, ha én nevelem, akkor az biztos eléri vagy meghaladja a 400 kg-ot 9 hónapos korára. Évente átlagban 8 bikát vagy szarvasmarhát értékesítek. Azt kérdezte, jövedelmezô-e az állattenyésztés. Nézze: a tenyészidô 400 nap, ez idôszak alatt az állatnak juttatott liszt és széna ára kétmillió lej, az állatért fizettem egymilliót, az összesen 3 millió lej. Amikor 9 hónap után beadom, kapok 5 millió lejt. Tehát a nyereségem kilenc hónap után 2 millió lej. Igen ám, de nincs szombatom, vasárnapom, húsvétom, és így tovább. Tudja, hogy az állattartásból építettem fel a házat? Amikor feleségemmel idejöttünk, kis nádfedeles házikó volt itt. Mindig azt mondtam, hogy én a ház szükségleteire dolgoztam, a borjakat pedig a ház építésére tartottam. Nem bántam meg.
Terveim? Kell a kicsi mellé egy nagy "garázs" (ami persze hatalmas szín), mert jövôre kombájnt szeretnénk vásárolni. A fiam, Levente mezôgépész, kezdi már érteni magát a növénytermesztésben, az állattenyésztésben és persze a gépek javításában is. Meglehet élni ebbôl, csakhogy meg kell kínlódni. Mi pedig erre születtünk. Én egy nyáron nyaraltam Félixen, 1988-ban. Sem azelôtt, sem azután nem volt idônk üdülni. A fiamat elengedem egy hétre Tusnádra. Mire hazajön, már kell szántani. Ez a mi életünk, mondom magának, ez így még jó!
Pora Ioan, a Maros megyei Fogyasztóvédô Hivatal aligazgatója arról tájékoztatta szerkesztôségünket, hogy a marosvásárhelyi Opticris által forgalmazott szemüveg nem alkalmas a napfogyatkozás megtekintésére. Vizsgálataik, ellenôrzéseik kimutatták, hogy a szóban forgó szemüveg fóliája szemcsés, karcolt, s átnézve rajta csak homályosan látható a napkorong — nyilatkozta. Azt is mondta az aligazgató, hogy az elmúlt idôszakban a szakfelügyelôk a megyeszékhelyen forgalmazott, a napfogyatkozás megtekintésére alkalmas ötfajta szemüveget ellenôriztek, s csak a fent említett cég által forgalmazott, az Alfa Optic Kft., által gyártott szemüveg nem felelt meg a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium által kiadott normáknak.
Felkerestük a megyeszékhelyi Opticrist, hiszen kissé furcsa volt, hogy egy színvonalas és jó hírnévnek örvendô cég így járna el és ilyesmivel rontaná tekintélyét. Cristian Borz technikai igazgató rendelkezésünkre bocsátotta a Munkaügyi és Társadalombiztosítási Minisztérium által kiadott gyártási és forgalmazási engedélyt, hitelességi bizonyítványt és a hozzájuk tartozó jegyzékeket, amelyekbôl kitûnik, hogy a szemüvegek megfelelnek a normáknak, s szakengedéllyel készítették ôket. Sôt használatuk az írott és elektronikus sajtóban dolgozóknak, és az ûrhajosóknak is ajánlott.
— Lehet, hogy vastagabb a fóliája, mint a többi szemüvegnek, s ködösebben lehet látni vele, de mi az elôírásoknak megfelelôen készítettük ôket. Azonkívül nem hiszem, hogy én, vagy a felügyelôk összehasonlítási alap nélkül megmondhatjuk, milyennek kell látni a napot a szemüvegen keresztül. A terméket bérmentesen osztogattuk, fel van tüntetve a szemüvegeken a gyártó és forgalmazást megoldó cégek neve, címe, telefonszáma, s a használati utasítás is. Figyelmeztettük a lakosokat, hogy használatig tartsák védett helyen a szemüveget, nehogya fólia megkarcolódjon, kilyukadjon, s arra is megkértük ôket, hogy ne folyamatosan figyeljék a napot, párpercenként tartsanak néhány másodperces szünetet. Partnereink, a megyeszékhely lakóinak szemével és a cég hírnevével mi nem játszunk — nyilatkozta az igazgató.
Minden helység, amely ad magára, különleges elôkészületek mellett várja a napfogyatkozást.
Marosvásárhelyen a közszolgálati hivatalok eddigi jelentései szerint nem várhatók jelentôs programmódosítások ez idô alatt. Emil Chiorean, a Helyi Közszállítási Rt. igazgatója azt nyilatkozta, hogy az autóbuszok közlekedésében nem történik változás; a vonat menetrendje is változatlan marad.
A rendôrség és a posta sem jelzett bármilyen programmódosulást az eddigiekhez viszonyítva.
A rohammentôszolgálat és a mentôállomás tevékenysége is a régi marad. Dr. Arafat szerint nincs ok az aggodalomra és nem számítanak több esetre, mint máskor. Amennyiben mégis szükségeltetik, mozgósítani fogják az éppen nem szolgálatos személyzetet is. A mentôorvos úgy véli, hogy problémák leginkább ott adódhatnak, ahol teljes napfogyatkozásra számítanak. Úgyszintén az állapotosokat sem fenyegeti semmilyen veszély.
Dr. Bereczki Boldizsár, az állatkert igazgatója felhívja az állattartók figyelmét, hogy a jelenséget megelôzô 1-2 napon az állatok magatartása megváltozhat. Viselkedési aberrációk észlelhetôk: az állatok kerítés melletti sétálása, a kiszabadulási vágy megerôsödése. Általában a rejtekhelyen meghúzódó vagy éjszakai madarak ilyenkor elôbújnak. Ha az állatok csonttörést szenvedtek, akár 10 évvel ezelôtt is, a napfogyatkozás tompa fájdalmakat idézhet elô.
Már 48 órával az esemény elôtt ajánlatos elkerülni az állatok befogását bármiféle munkálatra, mert olyan viselkedési formák is jelentkezhetnek, amelyekre normális körülmények között nem várhatók.
Az elmondottak arra vallanak, hogy a sokat emlegetett, ritka jelenség nem idéz elô jelentôsebb rendellenességeket, ahogy mondani szokás: nem áll meg a világ.
A francia közlekedésfelügyelet rendelete értelmében 1999. augusztus 11-én 11.00 és 14.00 óra között Franciaország teljes közúti hálózatán tilos a 7,5 tonnánál nehezebb jármûvek forgalma, továbbá a veszélyes és a külön engedélyhez kötött rakományok szállítása.
A teherfuvarozók szövetsége (FNTR) levélben titakozott Lionel Jospin miniszterelnöknél a rendelet ellen. A rendelet a szövetség szerint fizetés nélküli túlórázásra kényszeríti a szállításban dolgozókat.
A burgundiai közúti fuvarozók szakszervezete (UNOSTRA) szerdán arra szólította fel tagjait, hogy ne vegyék figyelembe a rendeletet, s közlekedjenek, mintha csak egyszerûen késô este volna. Az UNOSTRA szerint a térségben nincs elegendô kamionparkoló ahhoz, hogy a reggel útra kelt kocsik várakozzanak; az útpadkán, leállósávon várakozva pedig még fokoznák a torlódást és a balesetveszélyt.
Franciaországhoz hasonlóan a nemzetközi tranzitútvonalon fekvô Luxemburgban sem közlekedhetnek majd a nehéz teherautók az utakon az augusztus 11-i napfogyatkozás idején, 10 óra 30 és 13 óra 45 perc között.
A miniszteri rendelet a 7,5 tonnánál nehezebb jármûvekre vonatkozik, továbbá mindazokra a szállítójármûvekre, amelyek veszélyes árukat visznek Belgium és Németország felôl Franciaország irányában. A rendelkezés azt is megtiltja, hogy a kamionok az utakon álljanak le a napfogyatkozás idejére.
Tilos Magyarország egész úthálózatán a 7,5 tonnát meghaladó jármûvek közlekedése augusztus 11-én délelôtt 11 és délután fél 3 között - tájékoztatta a magyar Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) csütörtökön az MTI-t közleményben.
Katona Kálmán, a tárca vezetôje több nyugat- európai ország rendelkezéséhez hasonlóan megtiltotta a napfogyatkozást megelôzô és azt követô idôszakban a 7,5 tonnánál nagyobb tehergépjármûvek közlekedését. A döntést a közlekedôk biztonsága érdekében hozta meg a miniszter.
Olaszországból, amelynek egyetlen pontján sem lesz teljes a napfogyatkozás, még a törökországi Kappadókia mesés tájára is szerveznek utakat a rendkívüli esemény megfigyelésére.
Az olasz sajtó azonban leginkább Romániát emlegeti, mint olyan országot, amely a legalkalmasabb a 100 százalékos napfogyatkozás megfigyelésére. A romániai légijáratok már megteltek az érintett idôpontra, és sok olasz várhatóan autóval ruccan majd át Közép-Európába, amelynek egy sávjában totális lesz a nap elsötétülése.
A La Stampa Párizst, Bécset és Budapestet ajánlja, mint a teljes napfogyatkozás sávjába esô olyan mûemlékvárosokat, ahol kulturális programmal is egybe lehet kötni a természeti jelenség megfigyelését, megjegyezve azt is, hogy a Balaton mentén rockkoncerteket és Bacchusnak, a bor pogány istenének szentelt ünnepeket szerveznek a napfogyatkozás idôszakára.
Romániáról az olasz lapok megírták, hogy a napfogyatkozás alkalmából itt koncertezik Luciano Pavarotti, a román jegybank 2000 lejes bankjegyet adott ki korlátozott számban a napfogyatkozás ábrájával, és hogy a román hatóságok a lottón napfogyatkozás-lesô jutalomutakat sorsoltak ki, amelyek közül egyet egy olasz fiatalember nyert el.
A Corriere della Sera már régebben teljes cikket szentelt annak, hogy Romániában milyen nagy üzletet csinálnak az évszázad természeti jelenségébôl.
Olaszországban is eltakarja a Hold a Napot, de még az ország legészakibb keskeny sávjában is csak 98 százalékig "élvezhetô" a jelenség, Palermóban pedig csak 73 százalékos lesz a napfogyatkozás.
Az olaszországi csillagvizsgálók külön kinyitnak a rendkívüli alkalomra és magyarázattal egybekötött bemutatókat tartanak óriásképernyôs kivetítéssel. Az orvosok itt is javasolják a napszemüveg és egyéb védôeszközök használatát, míg a kártyavetôk a napfogyatkozás számait ajánlják megjátszani a lottón a szerencsejátékra és a babonaságra is fogékony olaszoknak.
Építik a naprendszer modelljét
Dolgoznak a naprendszer modelljének felállításán Szombathely fôterén — tájékoztatta az MTI munkatársát Molnár László fôiskolai fizikatanár, az építmény tervezôje.
A 170 méter hosszú modell az augusztus 11-i teljes napfogyatkozás kísérôrendezvényének egyik látványossága lesz. A maketten a nap két méter átmérôjû, a Föld és a Jupiter típusú bolygók egymáshoz viszonyítva méretarányosak. A szerkezet fémbôl és mûanyagból készült. A bolygók felszínét azoknak a felvételeknek alapján festették, amelyeket az ûrtávcsövek készítettek. Minden egyes égitest kicsinyített mása mellett tájékoztató táblákat helyeztek el, amelyeken az adott bolygóról olvashatnak érdekességeket a szemlélôdôk.
A francia meteorológiai szolgálat egyelôre felhôs idôt jelez augusztus 11-ére, a napfogyatkozás napjára. Az elôrejelzés a Météo-France www.meteo.fr címû honlapján olvasható szerdától.
"E pillanatban úgy tûnik, az idôjárási körülmények nem lesznek mindenütt alkalmasak a napfogyatkozás megfigyelésére, mert szórványosan felhôsödés várható" — írják, de hozzáteszik, hogy hétnapos elôrejelzésük csak 60 százalékig biztos.
Kelle-e még a vers, s ha ma igen, mi lesz vele a következô évezredben? Mi jelenleg s mi lesz holnap a funkciója? .. Ilyen kérdésekrôl gyakran vitáznak, cikkeznek a lírikusok, ítészek, esztéták. Érthetô, hogy a háromnapos erdélyi találkozósorozaton részt vevô PEN-klubosok is hasonló témának szentelték egyik délelôttjüket. Vasárnap a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében a vers esélyeirôl, távlatairól szerveztek kerekasztal-megbeszélést. Gálfalvi Zsolt, Petôfi-megemlékezésekhez kapcsolódó egész írói hozzájárulás koordinátora figyelmes és fáradhatatlan házigazdája vezetésével, vitaindítójával kezdôdött a líra helyzetével foglalkozó gondolatok ütköztetése, továbbfejlesztése. Ezek közül osztunk meg néhányat olvasóinkkal, nyilván tömörítve a felszólalók olykor csapongó szövegét.
Költôre emlékezve, természetes, hogy a Nemzetközi PEN-Klub, a világ legátfogóbb írószervezetének jelen levô tagjai, a Román PEN-Klub, a Magyar PEN-Klub és a Romániai Magyar PEN-Klub képviselôi mgpróbálják körvonalazni a költészet mai hivatását s választ adni arra a már-már rögeszmésen visszatérô kérdésre, hogy halálra van-e ítélve a líra — mondotta A Hét fôszerkesztôje, ezúttal vitavezetôi minôségében.
A beavatkozás drámai következményei
ANA BLANDIANA költônô, a Román PEN-Klub elnöke szerint nem lehet nagyobb tisztelség Petôfi emléke elôtt, mint az, hogy az írók, költôk az ô életmûvébôl, példájából kiindulva folytassanak eszmecserét a költészet jelenlegi helyzetérôl, a költô szerepérôl. A romániai 1989-es események sok mindenben hasonlítottak az 1848-asokhoz — mondotta. A megfelelô politikusi réteg hiányában, akárcsak Petôfiék, az írók itt is bekapcsolódtak a forradalmi akciókba. Utóbb visszavonultak, s ma már azok a tollforgatók, akik a politikában maradtak, alig írnak. Úgy véli, az írónak kötelessége, hogy beavatkozzon a társadalomalakító folyamatba, de ez számára drámai következményekkel jár, mint ahogy Petôfivel is történt. Mennyiben befolyásolja ez a beavatkozás az illetô életmûvét, árt-e annak? Ezt a lírikus nem szögezte le, fontosabb számára a kérdésfelvetés. Azt is elmondta, hogy lényeges különbségnek véli a nyugati és a kelet-európai írók között, hogy az elôbbiek nem kényszerültek ilyen szerepvállalásra, igaz viszont, hogy el is szigetelôdtek a nagyközönségtôl. Petôfi is azért válhatott annyira népszerûvé, mert több volt mint költô, vélekedett Ana Blandiana.
Vajon nem rajzolunk utópisztikus képeket?
HUBAY MIKLÓS, a Magyar PEN-Klub elnöke volt a találkozósorozat, az irodalmi estek és a kerekasztal értelmi szerzôje. Ô is inkább kérdezett, mint állított. Mi a költészet sorsa a századvégen? Sokan elmélkednek ezen, általánosan érvényes válasz nehezen fogalmazható. Az idôsíkok, a 150 évvel ezelôtti és a mai, a század- és ezredvég dimenziói egymásra tevôdnek, mondotta. Milyen jövôt rajzolhatunk a lírának? Egyáltalán, milyen jövôképre számíthatunk? Petôfi is annak idején elôre tekintett, s bízott benne, hogy élete gyümölcsét a jövendô nemzedékek hasznosítják. Ebbôl tanulni lehet. De vajon nem utópiákat alkotunk? Másfél évszázad teltével Petôfi még sokfelé eleven, nemrég az író a kárpátaljai Nagyszôlôsön szerzett maradandó élményeket a költôrôl elnevezett vers- és prózamondó versenyen, de vannak ellenkezô tapasztalatai is. A Magyar Naplóban Kerényi Ferenc olyan paradigmaváltásról ír, miszerint Petôfi ma már nem érvényes, lírája nem kell a mai fiataloknak. Bele lehet-e ebbe nyugodni? Költôi a kérdés. Szénási Ferenc ugyanott azt emeli ki, hogy miközben száz esztendeje Olaszországban Petôfi volt a világirodalom legismertebb képviselôje, ma már az olasz értelmiség tudatában nincs jelen. Hubay azt szeretné, hogy a másfél évnyire nyúlt Petôfi-évforduló ilyen tekintetben hozzon változást, s tegyük ismertté a költô örökségét, költészete éljen tovább, ne csak elszigetelten szólaljon meg évfordulókon, ünnepi alkalmakkor. Koherens mondandója jusson el a maiakhoz, értékeljék azt a természetességet, ahogyan Petôfi mindazt elmondta, ami körülötte történt a világban.
POMOGÁTS BÉLA, a Magyar Írószövetség elnöke is kérdéssel kezdte: Hogy él tovább az a szellemi intézmény, amit költészetnek nevezünk? A XX. században sokan írtak a költészet sorsáról, szögezte le, Babitsot, Weöres Sándort említve. Petôfit is foglalkoztatta a XIX. század költôinek a helyzete. Vajon milyen versek szólnak majd a XXI. század költôirôl? Adorno kijelentette, hogy Auschwitz után többé nem lehet verset írni. Azóta mégis megszámlálhatatlan vers született. De emberek tízmillióit gyilkolták továbbra is szerte a világban. Pomogáts nem hisz abban, hogy a költészetnek vége. Persze megannyi változással jár együtt, hiszen sok az új kihívás, ami Petôfi korában ismeretlen volt. A nagy civilizációs módosulások medrében vagyunk, megváltozott a kultúráról vallott felfogásunk. Az új mentalitás átalakította az ember és a kultúra viszonyát. A technika óriási fejlôdése a szellemi életben is felrúgta a hagyományos értékeket, szokásokat. A magaskultúra átadja presztízsszerepét a tömegkultúrának. Szappanoperák, magazinok uralják a piacot. Sorskérdéseket feszegetnek, mint korábban a magaskultúra, de nem azon a szinten. A globalizáció, az ipari termékek áradata is kihívás. És mentalitástörténeti változások is nyomon követhetôk: ma mindenki individum akar lenni, saját magát akarja megvalósítani és nem az irodalom és mûvészetek révén, mint egykoron. Azok, akik az európai klasszikus kultúrán nevelkedtek, ezt nem értik. Tehát valóban veszélybe kerülhet a költészet, legalábbis hagyományos értékeiben, a megszokott megközelítésben. Ma már a nyelv sem ugyanazt jelenti, mint azelôtt, változtak a fogalmak. A szabadság például mást képviselt a múlt században és mást ma. A posztmodern költészet sok tekintetben nyelvi költészet. Pomogáts Béla azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy a közép-kelet-európai rendszerváltozások után a kultúra veszített addigi kivételes pozíciójából. A politika, a gazdaság kiszorította. E két terület vezetôi közönyösekké váltak a kultúra iránt, megvásárolható árunak tekintik. Támogatása csökkent, kiszolgáltatott lett. A kormánynak irodalompolitikája van, holott a kormánynak nem az a szerepe, hogy irodalompolitikát dolgozzon ki, hanem hogy eltartsa a kultúrát. Ezt nyilván a szegény országok kevéssé tehetik meg. Pomogáts szimptomatikusnak vélte azt is, hogy a mostani Petôfi-megemlékezéseket is kisajátították a politikusok. Ôk beszéltek, ôk voltak az élvonalban, velük foglalkoztak a rendezôk, miközben az írókat, akik szép számban elutaztak Fehéregyházára, háttérbe szorították. Ez is azt mondatta az íróval eszmefuttatása befejezéséül, hogy nem egészen nyugodt a költészet sorsa felôl.
KONTRA FERENC vajdasági prózaíró a szoboravatáskor Tôkés László idézte Király László- sorból indult ki: " — Petôfi Sándor, kelj fel és járj!" Azért is jelképerejû ez a gondolat, mert Petôfi életében rengeteget járt szerte az országban, Erdélyben is, személyesen juttatta el költészetét az emberekhez. Témáit az aktualitás adta. A Nemzeti dal is a napi valóságból született és röpcédulaköltészetté vált. A lírának ezt a szokatlan formáját maguk is megismerhették, kikísérletezhették Újvidéken a bombázások idején, mondta. Március 24-én csapódott be az elsô bomba lakása szomszédságában, azóta nem tudott többé prózát írni. Küldeményköltészetet próbált kiépíteni. A hidak lebombázásakor képeslapokat küldött szét barátainak, egyetlen sorral: Mi is ott vagyunk! És akikhez ezek a lapok eljutottak, megértették szándékukat. Ezt jelezték a viszontlevelek. Küldeményköltészete darabjait Kontra a jelenlevôknek is szétosztotta, a hidas képeslapokból a Múzsában is közlünk egyet.
SÜTÔ ANDRÁS Kontra Ferenc szavaihoz kapcsolta gondolatait. Átérezve a vajdaságiak tragédiáját, a bombázások okozta halálfélelmüket és a hidak elpusztítása miatti sajnálkozásukat, azt se felejtette el, hogy a bombákat azért dobták le, hogy Koszovóban ne legyen népirtás, szûnjön meg a kisebbségiek üldözése, legyilkolása. Ami tehát bajt hozott az újvidékiekre, jó ügyet is szolgálhatott, ilyen bonyolult az élet. Van-e jogunk továbbgondolni azt, amit lírai üzenetként egyféleképpen fogalmazott meg a költô? Igen, válaszolta a költô, mindenrôl beszélni kell, s küldeményköltészete már csak ezért is elérte célját.
A költészet mindinkább magánproblémává válik — hangsúlyozta KÁNTOR LAJOS. Ma már nem lehet úgy összekapcsolni a politikával, mint Petôfi korában. "Elôre hát, mind aki költô, a néppel tüzön, vizen át!' — biztatott a világszabadság nagy lírikusa. Ezt az attitûdöt Szabédi is felvállalta még. Ma már azt se tudjuk teljes bizonyossággal, mi a nép, és mit jelent együtt haladni a néppel tûzön s vízen át. Ez Székely Jánosnak is dilemmája volt, amikor kijelentette, hogy a költészet halott. Kántor Lajos úgy látja, hogy más úton-módon juthat el a líra a néphez, az emberekhez. Egyik jó lehetôség a versek megzenésítése. Ezt ma sokan mûvelik sikerrel, egy-egy jó vers így válik széles körben népszerûvé.
EGYED EMESE Készülôdés címû költeményével szólt hozzá a témához, folytatta a Kontra Ferenc felvetette gondolatot. Versét átadta mellékletünknek közlésre.
Nem szakralizált Petôfire van szükségünk
MARKÓ BÉLA, aki Fehéregyházán még politikusként szólt a jelenlevôk ezreihez, itt, a Kultúrpalotában már költôként gazdagította, árnyalta a vitát. Az emlékezô nap tanulságait abban látta, hogy nem a szakralizált Petôfire van szükségünk, legyen ô az embereké, közülünk való. És nem az a gond, hogy egyeseknek az elsô sorokban jutott hely, nem az ültetés sorrendje a fontos, hanem az, hogy mindenki jusson helyhez. A politikusok valóban ott vannak az ilyen eseményeken, de a költészet és a politika között nagy a távolság. Vannak költôk, akik manapság implikálódnak, belekeverednek, beavatkoznak a politikába, ez bizonyos korokban tényleg szükséges. Petôfi költô, hála istennek, nem volt köze a politikához. A szerencsétlenül sikerült, szinte tragédiával végzôdô szabadszállási választási kísérlet nem jellemzô epizód az életébôl. Neki más szerepe volt, mert a költôt nem lehet helyettesíteni. De 150 év teltével is szükség van még arra, hogy a lírikus a maga módján a történések, sorsunk alakulásának egészébe beleavatkozzon, implikálódjék.
N. M. K.
Az Országos Széchenyi Kör Ifjúsági Szárnya által meghirdetett pályázat harmadik témája ez volt: "Egy 1848—49-es emlékhely felkutatása, bemutatása". A fiatalember, aki felkeresett a szerkesztôségben, teljesen normálisnak látszott, így hát eszembe sem jutott kételkedni szavainak hitelében. Azért jött, mert maga is pályázott, de munkája vagy nem jutott el a zsûrihez, vagy pedig valamilyen általa nem ismert okból elhallgatták. Iratcsomót mutatott, pályamunkája másodpéldányát, rám bízva, ítéljem meg: érdemes-e a "köz figyelmére".
Amint a hol tudóskodó, hol iskolás hangnemû munkácskát lapozgattam, eszembe jutott egy korábbi eset, egy emlék kamaszkoromból. Arról szólt, hogy a magyarok legnagyobb költôje, a csaknem gyerekfejjel, 26 évesen a Segesvár melletti Fehéregyháza közelében vívott csatában eltûnt Petôfi Sándor, a máig "definiálatlan" "Világszabadság" költôje — útban önnön halála felé — megpihent egy Kis- Küküllô menti faluban, és...
1849-ben, amikor a cári seregek betörtek Erdélybe, hogy segítsenek a Habsburgoknak a magyar forradalom leverésében, Bem tábornok vezette az erdélyi sereget, Petôfi Sándort fiaként becsülte, és maga mellett tartotta. Július 30-án Marosvásárhelyrôl útban Szitáskeresztúr felé, Kelementelkén ebédeltek a Simén-kastélyban. Szemtanúk késôbbi vallomása szerint "Petôfi akkor is nemzetôri ruhát viselt" — vagyis az újdonatúj ôrnagyi egyenruhájának, melyet Marosvásárhelyen rendelt, nem jutott birtokába.
L. kisasszony titkos naplóját Magyari Ferenc bácsi találta egy padláson. Nem akármilyen padlás volt, ha úgy fel lehetett dúlni. Magyari Ferenc a D.-i udvarház kirámolása után, az éj leple alatt óvakodott be az angolkertbe, sánta létére ügyesen felkínlódta magát a kísértetiesen nyikorgó padláslépcsôkön, és minden mozgathatót kihajított a Kripta dombjára nyíló tetôablakon. Hojnár Dénkó, a részeges kurafi ennek következtében hunyt el öt nappal késôbb, erdôszéli kunyhójában, ahová valahogy még el bírta vonszolni magát, miután az éjszakából hirtelen fejére zuhant egy nehezen azonosítható, súlyos és fájdalmas tárgy.
Valami ilyesféle címe volt: Székelyek a világháborúban.
Magyari Ferencet elvitte egy duvadt milicista; mikor a községházán a pisztolyos jegyzô emberei máglyát raktak az aranyozott könyvekbôl, és Ferenc bácsit tûzoltótömlôbôl itatták híggal a pincebeli rácson át, kirázott a hideg.
A kelementelki Simén kúriában "Biedermeier hangulat volt". Egyik ebédlôtárs írta, hogy a kúriában, a vezért, Bem tábornokot és táborkarát a mûvelt, kedves háziasszony és úgy szépség(ben), mint kellemekben egymással versengô négy leánya igazán lelkes magyar vendégszeretettel és elbûvölô szívességgel fogadta. A költôi lelkületû emlékezô szerint a Simén család olyan volt, mint egy rózsabokor, melyen a kifejlett anyavirág mellett négy üde bimbó (...) várja a nap fejlesztô melegét. Ezen azt kell érteni, hogy mindenik hölgy kívánatos volt; de a fiatalember mégis az úrasszonnyal kezdte volna az oltást, a nap fejlesztô melegével.
Késôbb bizonyos Jókai Mór is megszállt Kelementelkén. Ott hált, írt is róla, úriember létére szót sem ejt a virágról meg a bimbókról. Alig négy év múlt el Petôfi tragikus halála óta. Még furcsább, hogy Petôfi látogatásáról sem esik szó, holott Jókai olyan fajta ember, aki minden információt magába szív, mindenkit kifaggat, aztán mindent meg is költ. Beszámol a Kelementelkén látottakról, egy szót sem szól Petôfirôl. Jókai rajzán erdôs, ligetes hegyek vannak, a faluk sûrûn egymáshoz közel, a házak rendesen építve, a házak elején deszkakerítés, az ajtók felett nagy esôtartó ereszek, néhol oszlopos kioszkszerû emelvények, szépen cifrára kifaragva, az ablakok szellôsek, farácsozattal ellátva, mik mögül nyíló virágok tûnnek elé, és a házak belôl éppoly csinosak, mint kívül, tükörtisztaság uralkodik a szobákban.
Ez tûnt fel a nagy romantikusnak Kelementelkén.
L. kisasszony naplója voltaképpen néhány megsárgult lap csupán. L. kisasszony egy bizonyos Lósárdy Zsuzsannára hivatkozik, annak ágán volna szellemisége a költészettel. Lósárdy Zsuzsanna 1681-ben született, 20 éves korában fivére után szökött a kuruc táborba. Ódát írt Rákóczi fejedelemmé választására, melyet sokezer példányban kinyomtattak, úgy osztogatták. Az óda címe: Az Erdélyi Rendekhez. 1706-ban megszökött, és Törökországba ment. Elôtte még levelet írt, mely a Marosvásárhelyi füzetekben jelent meg.
L. kisasszony Naplóját sokszori költözködéseink ellenére sem veszítettem el, holott nem tulajdonítottam neki különösebb jelentôséget. Csak néhány napja juttatta ismét eszembe egy találkozás. A vidéki városka vasúti restijében figyeltem fel a hangoskodó férfira, aki ültében is botra támaszkodva magyarázta az ivó többi vendégének, kicsoda ô. Azok szavát sem hitték, úgy látszott azonban, hogy nincs más szórakozásuk, türelmesen, sôt figyelemmel hallgatták a kókadó bajszú, kopott öltözetû férfit, aki bizonyára nem elôször adta elô történetét, csaknem nyomdakész szöveget mondott. Kétmondatonként kacagtak bele, a tartalomtól teljesen függetlenül. Például amikor elôadta a Petôfi-verset, amelyet L. kisasszonynak írt, Kelementelkén...
Itt kaptam fel a fejem. Egy italra asztalomhoz kérettem a bácsit.
Szavaiból annyi derült ki, hogy Petôfi egy illatos levélkét kapott, amikor a kúria tornácáról az udvarba ereszkedve az illemhely felé vette volna útját. Aztán Bem kérdô tekintetére valaki azt mondta, hogy a poéta elrontotta a gyomrát, azért késik. Holott a kert végében rózsaszín ruhás tünemény várt Petôfire, megragadta a kezét, és magával vitte a fák és bokrok árnyai közé, hol egy lugasban valóságos kis paradicsom volt berendezve nyugággyal és üdítô italokkal a fonott karszékek között elhelyezett kis asztalkán.
Nem pásztoróra volt, hanem pásztorpercek. Mintha álom volna, ölelô karok fonódtak rá, szájára forró csókkal tapadt a lenge tündér, és szelíden, de ellentmondást nem tûrve bírta rá a fiatalembert, hogy magáévá tegye.
A titkos jelenetrôl L. kisasszonynál is van valami, de annyira poétikai a megjelenítés, hogy abból talán még Beniczkyné Bajza Lenke sem képes igazi roman-t kerekíteni. Ez a koszos indóházi tróger pedig ápertén kimondja: bizony hogy bizony. Petôfi sem volt ám éppen a templom eleje.
L. kisasszony eltûnt Kelementelkérôl (egyébként: amennyiben idegen volt, ki tudta, hogy ott járt egyáltalán?); és aztán ugye, kilenc hónap, satöbbi.
Édesanyja közvetlenül halála elôtt vallotta meg L. kisasszonynak: Petôfi leánya. L. kisasszony ebben a boldog tudatban élt, és csakis és csakis mûvészekkel barátkozott, azonban férjhez ment egy örmény származású marosvásárhelyi kereskedôhöz. Ez számos gyermeket nemzett, de az igazit egy poéta csinálta a feleségének. A poéta elkallódott, versei nem maradtak fenn, de az L. kisasszony naplója igen, elkeveredvén valami régi könyvekkel, melyeket Marosvásárhelyrôl Sepsiszentgyörgyre vittek, még a boldog emlékezetû Potsa József fôispánkodása idején. Ennek a Potsa Józsefnek, Háromszék vármegye fôispánjának volt a nem túl méltó, mert csélcsap, csúnya, csapodár, léha és kissé iszákos leszármazottja az a másik Potsa József, akinek a gazdaságát 1948-ban szétdúlta a lakosság, és a padlásán Ferenc bátyám is garázdálkodott.
Ez a deklasszálódott alak, mondja a csapos, valaha orvos volt, jónevû orvos. A családra csinos birtok szállott a nagymamáról, aki valamilyen L.-lány lehetett. A kolhozosításkor aztán elhurcolták ennek az embernek az apját, majd deportálták ôket, a család kényszerlakhelyen nyomorgott valahol a Baragánban. Késôbb, miután hazakerültek, elölrôl kellett kezdeniök mindent, és meg is tették, kiváló szakemberekké küzdötték fel magukat, építették a sokoldalúan fejlett szocializmust; és aki nem roppant bele, mint ez az orvos — ôt külön is meghurcolták Marosvásárhelyen, az ötvenhatos magyar forradalom ürügyén —, az ma is él, ha meg nem halt, az "egyesülten" külön virágzó Németországban.
Doktor úr, kér-e még egy vodkát? Tudja kérem, én vodkát mindennap iszom. Hogy mondja a dal? Ha nincsen pénznem, iszom hitelbe. De ha megtisztelne, fiam, mert arra aztán végképp nem telik: innék egy igazi whiskyt. Na persze, tudjuk, itt nincs igazi whisky, mint ahogy Rejtônél sem igazi az igazi Trebitsch, de attól még megy a hajó, nem igaz?
Petôfi költeménye, amennyire ez az L. kisasszony naplójából és a doktor úr szíves szóbeli közlésébôl rekonstruálható, valahogy így hangzott: "Ma leányka, te vagy a mennyország, / S érted én pokollá változom..."
Érdekes, L. kisasszonynál kissé más a szöveg, rajongók ajkán dúsabb a hagyományozás. "Jaj, leányka, te vagy a mennyország!/ Érted én pokollá változom."
A doktor úrnak nem ízlik a whisky, poloskás lötty, megvetôen kiköpi, gazdaságosan, hogy a sûrûje azért maradjon; majd Széchenyit idézi: Magyarország nem volt, hanem lesz.
Bólintok, mit tehetnék. Tényleg. — Maga egyetért ezzel? — néz merôn rám a doki. Kisürdüng, hogy posztmodernkedjem, lábjegyzet az egész világ, kiderül minden az utóelôkorban, bólintok rá: Ahá.
Hülye, mondja a doktor úr. — Széchenyi István gróf nem azt írta. Hanem eredeti formájában a Hitel címû tanulmányában található a Végszóban, a következôképpen: " Magyarország — volt; én azt szeretném hinni: — lesz!"
Van egy limesz, mondja a csapos, amikor németre vált.
Was ist denn die ungarische Nation? Diese waren und sind immer Rebellen gewesen, die man vernichten, ja für immer unsehadlich machen muss. Schwarzenberg!
Ugyan, mi az a magyar nemzet? Ezek mindig is lázadók voltak, akiket meg kell semmisíteni és egyszer s mindenkorra ártalmatlanná kell tenni.
Másnap a brit királyi hadiflotta partraszállt Debrecenben.
Mi ne gyôznénk? Hisz.
A mûvésztelepek — köztük a hajdúsági mûvésztelep — az 1970-es években a rendszerrel való szembenállás kifejezésének színterei voltak; ezekben a közösségekben számos olyan alkotás született, amelyeket a "Három T" (tiltás, tûrés, támogatás) idején a kormányzat nem tudott elfogadni — mondta Lóska Lajos mûvészettörténész Hajdúbörszörményben a 36. Hajdúsági Nemzetközi Mûvésztelep zárókiállításán.
A július 9-29-ike között megtartott idei mûvésztelep a hagyományokhoz híven hármas célt tûzött maga elé: a rendezôk lehetôséget kívántak nyújtani a hivatásos hazai és külföldi képzômûvészek közös munkájára, a kortárs mûvészek bemutatkozására és a kárpát-medencei festôk és grafikusok önképzésére.
Az idei alkotótáborban nyolc ország huszonhárom mûvésze vett részt.
A zárókiállításon a hajdúböszörményi önkormányzat és a mûvésztelep zsûrije által adományozott Káplár Miklós Emlékérmet Szepessy Béla grafikusmûvész vette át.
Nívódíjat kapott Holb Margit textilmûvész és Burai István grafikusmûvész. Posztumusz nívódíjban részesült Plugor Sándor képzômûvész. Lázár Imre polgármestertôl tizenhat mûvész vett át emlékplakettet.
Komoly és fiatal — Visszaforgatott kép címmel nyílt nemzetközi kortárs képzmûvészeti kiállítás Budapesten, a Nagymezô utcai Ernst Múzeumban.
A Fiatal Képzômûvészek Stúdiója Egyesület és a Mûcsarnok szervezte bemutatón festmények, fotók, számítógépes nyomatok, valamint más eljárással készült képek lesznek láthatók.
A fiatal képzômûvészek egyesületének tájékoztatása szerint a képek ismeretlenek ugyan a legtöbb nézô számára, mégis szinte maguktól illeszkednek a mindennapos vizuális áradat következtében lerakodó "egyéni képkészletbe".
Ez a fajta "személyes archívum" ugyanis többi között a könyvek, az újságok, a képeslapok, a plakátok, a hirdetôoszlopok, a különbözô monitorok, valamint a filmek által szüntelenül közvetített képekbôl tevôdik össze.
Az augusztus 29-éig nyitva tartó kiállításon amerikai, angol, dán, horvát, magyar, német, portugál, svéd, szlovák, szlovén munkákat tekinthetnek meg az érdeklôdôk.
Peter Weiss "Marat/De Sade" címû drámáját egy volt szerelôcsarnokban mutatja be augusztus 5-én a Gyulai Várszínház társulata, amely öt este adja elô a Szász János rendezésében színre kerülô darabot.
A Vízgépészeti Vállalat egykori gyulai belvárosi szerelôcsarnokában este fél kilenckor kezdôdnek az elôadások. A fôbb szerepekben Gazsó György, Andorai Péter, Tóth József, Szabó Márta, Szabó Gyôzô, Derzsi János, Vallai Péter és Bognár Gyöngyvér játszik.
Shakespeare nyomán készült tragikomédiát láthat a gyulai közönség augusztus 8-án, vasárnap. A Gyulai Várszínház Kossuth Lajos utcai kamaratermének udvarára érkezik teherautóval az a vándortársulat, amely bejárja Magyarország és Erdély szabadtéri színpadait.
Shakespeare "Vízkereszt, vagy amit akartok" címû vígjátékából Lôrinczy Attila író és Schilling Árpád rendezô készített új mûvet "Szerelem, avagy amit akartok" címmel.
A vásári komédiát vasárnap este hattól láthatják a Gyulán nyaraló színházbarátok.
A Gyulai Várszínház 36. évadját a budapesti Nemzeti Színház augusztus 12-13-i vendégjátéka zárja. A fôvárosi társulat e két este Sütô András "Balkáni gerle" címû darabját játssza.
rosszul kérdezek, bánt a felelet.
305 éve, 1694-ben hunyt el ANTOINE ARNAULD francia filozófus, teológus, a janzenizmus (a kat. egyházon belüli hitbuzgalmi és társadalmi mozgalom) vezéralakja. Filozófusként Descartes iskolájához tartozott. (1612-ben született.)
20 éve, 1964-ben hunyt el FEODOR LYNEN német biokémikus. A koleszterin- és zsírsav-anyagcsere mechanizmusának és szabályozásának felfedezéséért kapott Nobel-díjat. (1911-ben született.)
100 éve, 1899-ben született SZABOLCSI BENCE zenetörténész, zenekritikus, a magyar zenetörténet kiemelkedô kutatója. A budapesti Zenemûvészeti Fôiskolán ô alapította meg a zenetudományi tanszéket. (1973-ban hunyt el.)
80 éve, 1919-ben hunyt el RUGGIERO LEONCAVALLO olasz zeneszerzô. Mascagni és Puccini mellett a verizmus fô képviselôje. Operáit vérbô dallamosság, erôs effektusok alkalmazása jellemzi. (1868-ban született.)
30 éve, 1969-ben halt meg CECIL FRANK POWELL Nobel-díjas angol fizikus. Az elemi részek detektálására alkalmas fényképezési eljárást fejlesztett ki, és ennek segítségével felfedezte a magerôket közvetítô pionokat. (1903-ban született.)
25 éve, 1974-ben hunyt el BÁRDOS ARTÚR színházigazgató, rendezô, színház- tudományi szakember. A XX. sz. elsô felének meghatározó színházvezetô egyénisége volt, a modern magyar színpadmûvészet úttörôje. (1882-ben születet.)
505 éve, 1494-ben hunyt el HANS MEMLING, német származású flamand festô. Sok a vallásos témájú festménye, kompozíciójuk kiegyensúlyozott, lírai. Figuráit a korabeli polgári környezetben ábrázolja. (1430-ban v. 35-ben született.)
115 éve, 1884-ben született PANAIT ISTRATI román író, publicista. Francia nyelven írt naturalisztikus- romantikus szépprózai mûveit a folklór színei jellemzik. (1935-ben halt meg.)
80 éve, 1919-ben hunyt el ANDREW CARNEGIE, skót származású amerikai nagyiparos. Jelentôs szerepe volt az EÁ acéliparának a fejlesztésben. Vagyonából alapítványokat, kulturális intézményeket létesített (pl. a Carnegie Hall koncertterem New Yorkban). (1835-ben született.)
325 éve, 1674-ben halt meg PHILIPPE DE CHAMPAIGNE, flamand származású francia festô. Barokk portrékat, történelmi és vallásos tárgyú képeket festett. (1602-ben született.)
20 éve, 1979-ben hunyt el ERNST BORIS CHAIN, német származású angol biokémikus. Többek között a daganatképzôdés, a diftéria biokémiájával foglalkozott. A penicillin elôállításáért és felhasználásának bevezetéséért kapott Nobel-díjat. (1906-ban született).
180 éve, 1819-ben született GEORGE GABRIEL STOKES angol matematikus, fizikus. Jelentôsek a fény hullámelméletének kutatásában elért ederményei. A matematikai analízisben felfedezte a Stokes- tételt. (1903-ban hunyt el.)
115 éve, 1884-ben született MATTIS TEUTSCH JÁNOS festô, szobrász, grafikus, a magyar lírai expresszionizmus kiemelkedô alakja. (1960-ban hunyt el.)
100 éve, 1899-ben született ALFRED HITCHOCK, angol származású amerikai filmrendezô. A lélektani bûnügyi filmek és rémfilmek (thriller) mestere volt. Történetei izgalmasak, logikusak, pszichológiailag megalapozottak. (1980-ban halt meg.)
45 éve, 1954-ben halt meg GAÁL GÁBOR publicista, szerkesztô, egyetemi tanár. A Korunk szerkesztôje (1927-40), az Utunk alapítója és fôszerkesztôje (1946), a Bolyai Egyetemen a filozófia professzora volt. (1891-ben született.)
105 éve, 1894-ben született MISKOLCZI DEZSÔ orvos, ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár, a Román Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1940-tôl a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, 1946-tól 1964-ig a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet professzora volt. (1978-ban hunyt el.)
40 éve, 1959-ben hunyt el JÁVOR PÁL színész, filmszínész, a háború elôtti korszak egyik legnépszerûbb filmszínésze. (1902-ben született.)
A Drobeta Turnu Severin-i I. Vaskapu vizierômû lesz a retechnizálásai munkálatok befejezése után a lekorszerûbb ilyen erômû Európában — véli Silviu Boghiu, a CONEL vezérigazgatója. A munkálatok hat évet fognak felölelni és a hat szovjet tervezésû áramfejlesztô kicserélésébôl fognak állni. Az új generátorok Svájcban készültek. A retechnizálásai folyamat több mint 180 millió dollárba fog kerülni.
Elismertethetôk a külföldön végzett tanulmányok
Az oktatási minisztériumhoz kell forduljanak azok a személyek, akik külföldön végezt