Súlyos zavarok a megyei koalíciós együttmûködésben

Uborkaszezonban jól jön egy ilyen téma, mint a megyei tanács július 29-i ülésén történt események szándékosan egyoldalú továbbragozása. Ebben most már azok járnak az élen, akik nem vettek részt a szóban forgó tanácsülésen. Mert aki ott volt, annak nemzetiségétôl függetlenül látnia kellett, hogy — amint már beszámoltunk róla — sorozatos csúsztatásokkal, szándékos torzításokkal lehetett elérni a kívánt eredményt. Az inkriminált napirendi pontok esetében történt szavazás megszervezése és annak lefolyása arról árulkodott, hogy a törvényes elôírások betartásában nem jeleskedett az ülésvezetô, akinek elsônek kellett volna észrevennie a szavazás körüli rendellenességeket.

De ez csak az egyik oldala az ügynek. Az, ami elvi szinten kifogásolható, sokkal mélyebben gyökerezô probléma. Amint már ismertté vált, a megyei tanács állandó bizottságába a más funkciót kapott RMDSZ-képviselô helyett kellett új tagot választani. Bárhol máshol természetes lett volna, hogy ezt ugyanannak a politikai alakulatnak a soraiból jelöljék ki. Itt Maros megyében azonban a pillanatnyi többség lehetôségét kihasználva, az RMDSZ-tanácsos helyére a Nagy Románia Párt képviselôjét juttatták szavazati többséggel. Egyrészt azért, mert a szóban forgó tanácsülésen a 17-bôl az RMDSZ két képviselôje hiányzott, (mindketten szabadságon voltak), egyikük történetesen a szavazatszámláló bizottság egyetlen RMDSZ-es tagja is egyben. A helyzet ismeretében, az RMDSZ-nek természetes módon a koalíciós partnerek segítségét kellett volna kérnie, ami — mint a késôbbiekben kiderül — a politikai pártok szintjén nem történt meg. A koalíciós képviselôk egy része pedig a jelek szerint a Nagy Románia Pártra szavazott, ami igencsak gondolkodóba kell hogy ejtse érdekvédelmi szervezetünket. A másik lehetôség, hogy az RMDSZ-képviselôk nem szavaztak egységesen, még nagyobb aggodalomra adhat okot. Ha viszont elfogadjuk a koalíciós partnerek magyarázatát, miszerint közülük is néhányan az RMDSZ jelöltjére adták voksukat, akkor az következne, hogy a szavazatszámláló bizottságban történt valami rendellenesség, ami a szavazás megszervezésének módjából ítélve nem zárható ki.

A történtekrôl a Keresztény-Demokrata Nemzeti Parasztpárt, a Demokrata Párt megyei szervezetének vezetôit, valamint Virág Györgyöt, a megyei tanács alelnökét kérdeztük.

(Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke sajnos nem volt elérhetô)

— Hogyan vélekedik a tanácsülésen történtekrôl?

Dr. Dorin Florea prefektus: — Én semmilyen formában nem kedvelem az abszurd és nem helyénvaló etnikai magatartast. Egy dolgot viszont tudok: attól a pillanattól, ahogy megválasztják ôket, a tanácsosoknak a megye adminisztrálásának ügyét, a szakmai hozzáértést kellene szem elôtt tartaniuk, egy csapatot alkotva. Sajnos, igen sokat nyom a latban az érzelmi, etnikai jelleg, és gyakorlatilag zavaró az, hogy nem értették meg: pártállásuktól függetlenül együtt kell mûködniük. Gyakran szoktam példának felhozni a prefektúra vezetôségét, ahol fel sem tevôdik, hogy egyik vagy másik etnikai csoportért teszünk valamit.

A megyei tanácsot illetôen az én jogosítványaimat a törvény korlátozza...

— Nem is prefektusi minôségében, hanem mint a parasztpárt megyei szervezetének elnökét kérdem.

— Ki kell mondanom, hogy elégedetlen vagyok a megyei és elsôsorban a koalícios tanácsosok tevékenységével. Sokszor össze-vissza szavaznak, anélkül, hogy gondolkodnának, mérlegelnének, pusztán érzelmi alapon adják a voksukat valamire.

— Ülés elôtt egyeztetett-e a parasztpárti tanácsosokkal?

— Nem beszéltem velük, mivel abban az idôszakban nem voltam az országban.

— Valaki a koalíciós partnerek közül megkereste- e a szavazás ügyében?

— Senki sem vette fel a kapcsolatot velem egy bizonyos politikai játék érdekében, általában nem szeretem a színfalak mögötti játékot, azt szeretem, ha nyíltan kell vállalnom a felelôsséget egy bizonyos problémában.

Természetesen bosszankodom a hallottak miatt, nem mintha valami személyes kifogásom lenne Moisoiu úr ellen. Szerintem annak, aki részt vesz az állandó bizottságban, dolgoznia kell. A sajtóbeli kirohanásokat, a különbözô pártok által folytatott kampányt elutasítom, véleményem szerint ennek a választási kampány idején van a helye. Amikor pedig munka van, akkor dolgozni kell. Egész egyszerûen zavar, amikor látom, hogy nincs egy összetartó erô. Nagyon nehéz mind a megyei, mind a városi tanácsban dolgozni; ha lehetséges, ezért nem is avatkozom közbe, mert nem tudnék semmit megoldani, tekintettel arra, hogy ezeken a fórumokon hogyan vetik fel a problémákat. Ha egy jelölt jó szakember, akkor nemzetiségétôl függetlenül azt kellene figyelembe venni. Én úgy érzem, hogy a politikának a pálya szélérôl való közbeavatkozása csak elront mindent. Mindenki azt akarja bizonyítani, hogy tett valamit, s hogy nemzetiségének kemény védôje. Ez egy butaság, amit visszautasítok.

— Szeretném, ha kifejtené, hogy mit jelent elvileg a koalíciós képviselôknek a Nagy Románia Pártra szavazni?

— Véleményem szerint, ha etnikai vonatkozásban tették fel a kérdést, bárkit megszavaztak volna, akár kommunista vagy ultranacionalista pártból legyen is.

— Hogyan vélekedtek a parasztpárti tanácsosok, amikor szóba állt velük?

— Én a parasztpárti tanácsosok egy részével nem tárgyalok, mivel nem ismerték fel szerepüket, s nem saját magukat képviselik a tanácsban, hanem azt a politikai alakulatot, amely odaküldte ôket. És tudom, hogy a tanácsosok egy részét milyen alapon jelölték ki. Lemondtam arról, hogy közremûködjek azokkal, akik nem ismerik a problémákat, és csak a gyûlés elôtt néznek bele az anyagokba.

— Elnök úr, mint résztvevô is, hogyan minôsíti az utolsó tanácsülést?

Fratean Alexandru, a megyei tanács alelnöke, a Demokrata Párt megyei szervezetének vezetôje

— Véleményem szerint a sarkítások, amelyek a megyei tanácsülésen megvitatott témák és az ezek kapcsán történtek után folynak a sajtóban, túl élesek. Egy 14 tematikával foglalkozó ülés napirendjérôl egy-két pont körül történteket kiragadva, nem mondhatjuk el, hogy valami megy-e vagy sem. Ez az elsô szempont, amit figyelembe kell venni.

Másodsorban én már többször kifejtettem a kifogásomat a koalíció mûködését illetôen Maros megyében, ami nem csoda, ha arra gondolunk, hogy országos szinten is mûködési zavarok vannak.

Mi egy hatalmon levô koalíció vagyunk. Figyelembe véve azokat a problémákat, amelyek bármely kormányzás idején elôfordulnak (sok van belôlük és nagy horderejûek), s ezen felül Maros megyének megvannak a sajátos problémái is, az lenne a természetes, hogy egy mûködô koalícióban folyamatosan elemezzük politikai szempontból is a megye helyzetét, mind a kormányzás, mind az állampolgárok érdekében. Együtt kellene keresni és megtalálni a megye problémáinak megoldásához szükséges módszereket, utakat és eljárásokat. Ez jelentené azt, hogy hatalmon vagyunk, s a kezünkben tartjuk a közösség gondjait. Ez az együttmûködés azonban nem jött létre, annak ellenére, hogy többször kértem, hogy idôszakosan találkozzunk. Kezdetben volt ugyan egy sor megbeszélés, amelyek során a helyi szervezetek munkáját elemeztük, megjelent egy ütemterv is a problémák megoldására, ami azonban nem valósult meg teljes mértékben. Ezen túlmenôen további politikai megbeszélésekre nem került sor.

Megyei, kormányhivatali, városi szinten szóba kerültek bizonyos problémák, de csak az említett szervezetekben tisztséget betöltô személyek szintjén. Politikai síkon, a megyében mûködô három kormányzópárt szintjén azonban nem. Emiatt vagyok nagyon elégedetlen, amit megbeszéltem a konvenció vezetôjével, Florea doktorral is, valamint Markó Béla RMDSZ-elnökkel. Azt hiszem, hogy az ön által említett témákkal kapcsolatos mûködési zavarok a koalíció hiányos mûködésébôl erednek.

El kell fogadnunk ugyanakkor azt a tényt is, hogy nem minden témában kell szükségszerûen egyetértenünk. Ami az állandó bizottság kiegészítését illeti, mint a Demokrata Párt képviselôje tartottunk ugyan egy megbeszélést Virág György alelnökkel, ami azonban nem egy politikai megbeszélés volt a DP és az RMDSZ között. Errôl a témáról kollégiális alapon tárgyaltunk és elvileg egyetértettünk azzal, hogy természetes módon egy RMDSZ-képviselô visszavonulása után ugyancsak egy RMDSZ-tanácsos foglalja el a helyét, amit továbbra is fenntartok. A szavazás azonban titkos volt. A Demokrata Párt egy komoly politikai szervezet, amely betartja a koalíciós partnerekkel kötött egyezséget. Ezt szeretném hangsúlyozni, többet nem, mert az már spekuláció lenne.

A filharmónia helyzetét illetôen azonban nem kívánom összekavarni a dolgokat. Korábban is elmondtam, hogy nem szeretném, ha odajutnánk, hogy a közösség reális problémáival szemben — az állami intézmények mûködése, az életszínvonal, a közszolgáltatások, fizetések, alkalmazások — csak etnikai szempontból ítéljük meg a dolgokat. Ez hiba lenne. Fenntartom, hogy mindezt mind politikai, mind a helyhatósági felelôsség szempontjából meg kellene beszélni, s ezen belül az etnikai vonatkozásokat is. De nem szeretném, ha megváltoztatnánk a fontossági sorrendet. Pedig sajnos az utóbbi idôben ez történik. Ami a Filharmóniát illeti, Csíky Boldizsár visszavonulása után versenyvizsgára került sor. Annak a vizsgabizottságnak szintén én voltam az elnöke, mert hozzátartozik a funkciómhoz, lévén, hogy a mûvelôdési intézményekért felelek. Azon a versenyen, V. Cazannal szemben is Botár G. nyert Kolozsvárról, aki magyar nemzetiségû. A versenyvizsgát azért nyerte meg, mert ô volt a jobb, s a megyei tanács megerôsítette tisztségében. Ezek után a Filharmóniánál elkezdôdtek a gondok. Mert a versenyvizsgán nagyon jól szerepelt ugyan, de menedzserként nem voltak meg azok a képességei, hogy egy ilyen közösséget, intézményt, ahol annyi probléma adódik, kézben tartson. Emiatt éppen Csíky Boldizsárral tanácskozva, akit országos jelentôségû személyiségnek tartok ezen a szakterületen és menedzseri szempontból is, tehát éppen vele megbeszélve jutottunk arra a következtetésre, hogy vissza kell vonnunk Botár G. megbizatását. Továbbá szintén Csíky Boldizsar javasolta, hogy a versenyvizsgáig V. Cazant bízzuk meg ezzel a tisztséggel, aki korábban mûvészeti titkár volt, és aki feltalálta magát. A helyzet rendezôdött, a kedélyek lecsillapodtak, az intézmény jól kezdett mûködni, s ekkor került sor a versenyvizsgára.

A bizottságnak én voltam az elnöke, aki nem értek ugyan a zenéhez, a menedzsmenthez viszont igen, és tudni kell, hogy a megyei tanács támogatja a filharmóniát. Ez az intézméy a megyei költségvetésbôl több mint 4 milliárd lejt kap, hogy megéljen, mert a saját jövedelme alig haladja meg a 160 millió lejt. Elképzelhetetlen, hogy maga a támogató ne vegyen részt az intézmény vezetésében, mert elsôsorban nem zenérôl, hanem a közpénzek elköltésének módjáról van szó. Ezzel a pénzzel, amivel a mûvészetet pártoljuk, utakat lehetne építeni, de a kórházotthonok fenntartására is fordíthatnánk. A bizottságban rajtam kívül azonban szakemberek voltak, Csíky Boldizsár, Muresan úr, a két zenekarvezetô, a szakszervezeti felelôs, a mûvelôdési minisztérium képviselôje, aki a korábbi versenyvizsgán is részt vett, a megyei mûvelôdési bizottság vezetôje. Nos, ez a bizottság tisztán kimondta véleményét, s ezt nincs miért kommentálni. A szavazat pedig csak megerôsíti a versenyvizsga eredményét, nem pedig igazgatót választ a versenyzôk közül. Jóváhagyja vagy sem azt, amit a bizottság megállapított. Ha nem hagyja jóvá, akkor új versenyt kell szervezni. E téma kapcsán nem vitatható az, ami történt.

Végezetül szeretném még egyszer aláhúzni, hogy a Demokrata Párt korrekt politikai formáció, ebben a koalícióban csak veszített. Maros megye szintjén mi sem az egészségügyben, sem a mûvelôdés terén nem jutottunk funkciókhoz. Ennek ellenére komolyak maradtunk. Nem szeretnénk a problémákat csak etnikai szempontból tárgyalni, hanem azt, hogy az etnikai problémákat politikai úton rendezzük.

Elégedetlenek vagyunk a koalíció mûködésével, mert kormányzópártokként nem találkoztunk rendszeresen, hogy politikai szempontból is megbeszéljük a megye gondjait. A magam részérôl mind Dorin Floreánál, mind Markó Bélánál erôfeszítéseket tettem, hogy legalább az utolsó 100 méteren összefogjunk, mert egyébkén veszíteni fogunk a választásokon.

— Végül hogyan látja a helyezetet Virág György, a megyei tanács alelnöke.

— A koalíciós partnerekkel a tanácsosok szintjén egyeztettünk, amikoris ígéretet kaptunk arra, hogy az RMDSZ jelöltjét támogatják. A szavazás lezajlása utáni visszajelzések alapján csupán akkor fogadhatjuk el a Tatár Béla melletti 17 szavazatot, ha feltételezzük, hogy egyrészt a koalíciós tanácsosok (5 személy) igazat állítanak a minket támogató szavazatukkal kapcsolatosan, másrészt ebbôl logikusan az következne, hogy három tanácsosunk a gyûlésen jelen levô 15-bôl nem az RMDSZ jelöltjére szavazott. Titkos szavazásról lévén szó, sem az egyik, sem a másik kijelentés hitelességét bizonyítani nem tudom, így alaptalan lenne bárkit megvádolni a leadott szavazatokért. Mégis az általam is aláírt közlemény tartalmazza azt az állítást, miszerint a koalíciós tanácsosok nem szavaztak valamennyien az RMDSZ jelöltjeire, és én ezt tartom valószínûnek.

A történtek ismeretében, az RMDSZ megyei vezetôségével történt egyeztetés értelmében a szabálytalan szavazási eljárások mindenikét közigazgatási jogi alapon megtámadjuk, és kérni fogjuk az eljárások megismétlését, a szavazásokra vonatkozó minden szabály tiszteletben tartását.

— Melyek a pontosan megfogalmazott kifogások?

—A filharmónia igazgatói állására pályázó Vincze Ferenc neve miért nem volt a szavazólapon feltüntetve?

2. Az ülés vezetôje miért rendelt el önhatalmúlag titkos szavazást egy elvi kérdésben (Suciu tanácsos kínai útidíjának térítése)? Annál is inkább, mivel a szakigazgatóság nem javasolta az útidíj megtérítését, arra hivatkozva, hogy Suciu Victort egy kereskedelmi cég képviselôjeként jelölték ki az utazásra, nem pedig tanácsosi minôségében. Ennek ellenére 27-en rá szavaztak, és mindössze öten szavaztak ellene.

3. A szavazatszámláló bizottság nem jelentette be, hogy hány szavazócédula készült el, az adat a felolvasott jegyzôkönyvben sem szerepelt, továbbá sem aláírásal, sem bélyegzôvel nem hitelesítették az elkészített szavazócédulákat, amelyeket ugyanazon számítógéppel korlátlanul sokszorosíthattak. A szavazatszámláló bizottság tagjai, beleértve a személyesen érintett Adrian Moisoiut is, rendszertelenül és ellenôrizhetetlenül osztották ki a szavazócédulákat, Így amennyiben bármely tanácsos két vagy több alkalommal jelezte, hogy nem kapott elegendô szavazócédulát, elvileg bármennyinek a birtokába juthatott.

— A történtek után Virág György lát-e lehetôséget a további együtmûködésre?

— Az egyetlen lehetôséget a közlemény, jegyzôkönyvben is rögzített tárgyalásokban látom, amelyek során a koalíciós partnerek írásban vállalnak kötelezettséget a keresztben történô ellenôrzés lehetôségével.

A továbbiakban pedig amennyiben csak párt — és nem közérdeket látunk a javaslataikban, az RMDSZ nem fogja támogatni azokat.

A képviselôház jogi bizottságának döntése alapján lehetôvé válik, hogy az eredeti tulajdonosok visszakapják önkényesen elvett ingatlanjaikat.

Az 1945-ben elkobzott ingatlanokat visszaigényelhetik a természetes személyek mellett a jogi személyek, valamint azok a politikai pártok is, amelyeket a kommunista diktatúra éveiben betiltottak.

A törvényjavaslat kizárja a kedvezményezettek közül mindazokat, akik a 70-es években kárpótlást kaptak ingatlanjaikért, és nem vonatkozik a nemzeti kisebbségi közösségekre sem, mert az ô esetükre különleges jogszabályok készülnek.

A törvényjavaslat lehetôvé teszi, hogy Mihály király tulajdonába kerüljön a sinaiai Peles, valamint az Arad megyei soborsini (Savârsin) kastély is.

A volt tulajdonosok igényt tarthatnak azokra az ingatlanokra is, amelyekben jelenleg iskolák, kórházak, más intézmények és külképviseletek mûködnek. Ilyen esetekben az intézmények továbbra is a jelenlegi tulajdonos birtokában maradnak, akik bérleti díjat kötelesek fizetni.

A Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) álláspontja szerint a törvény nem tesz különbséget román és külföldi állampolgárok között, és ez alkotmányossági kérdéseket vethet fel, mert külföldiek számára tilos a földtulajdonlás Romániában — írta tudósításában az Adevarul címû lap.

Újabb iskolával gyarapodott a romániai magyar tanintézetek száma. A tanügyminiszter rendelettel hagyta jóvá az Erdélyi Református Egyházkerület és a marosvásárhelyi Bolyai Farkas középiskola kérését, hogy az eddig az utóbbi intézmény keretében mûködô református osztályokból önálló jogi személyiséggel rendelkezô, magyar oktatási nyelvû Református Középiskola jöjjön létre. Az intézkedés nem érinti a Bolyai középiskola oktatási profilját és vezetôi struktúráját.

A mûködését az 1999-2000-es iskolai évtôl kezdô marosvásárhelyi Református Középiskola a Bolyai középiskola épületének egyik szárnyában kap helyet.

Ha nem sikerül megállapodni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a Romániának nyújtandó 475 millió dolláros készenléti hitel megadásáról, a pénzügyminiszter hajlandó lemondani tisztségérôl — közölte a Mediafax hírügynökséggel maga Decebal Traian Remes, a tárca elsô embere.

Remes kifejezte reményét, hogy csütörtök este 23 óráig hivatalos választ kap a Nemzetközi Valutaalaptól.

A hírügynökség értesülései szerint a pénzügyminisztérium tárgyalásokat folytat a Credit Suisse First Bostonnal is egy 200 millió dolláros hitelkérelem ügyében, mert ez elôfeltétele a készenléti hitel megadásának.

Délig bizonyossá vált, hogy hárman meghaltak, nyolcan pedig súlyosan megsérültek a galaci SIDEX acélkombinátban csütörtök reggel bekövetkezett robbanástól — tudta meg az MTI a Galacon megjelenô megyei lap ügyeletes szerkesztôjétôl.

A robbanás reggel fél kilenckor történt a 4-es számú kohó kéményében; a felhalmozódott gáz a nagy melegtôl hirtelen bellobbant.

A Mediafax jelentése szerint csütörtök délben azonosítottak két halottat: Viorel Banica mérnököt és Claudia Georgescu munkásnôt.

Különleges mentôcsapatok dolgoztak a helyszínen, és mindent megtesznek azért, hogy kiemeljék a törmelékek alól az áldozatokat.

Az áldozatok számáról ellentmondásosak a hírek. Egyesek szerint legkevesebb 6, mások szerint akár 30 is lehet a halottak száma.

A Szent András kórházban 14 súlyos sérültet ápolnak.

Az ivóvízszolgáltatás körüli gondok

A megyei tanács szervezésében tegnap mintegy 20 község polgármestere az Aquaserv és a SURM (Vidéki Közhasznú Munkálatokat Végzô Szolgálat) vezetôségével találkozhatott , hogy az ivóvízszolgáltatással összefüggô gondjaikat megbeszélhessék és egyes kérdéseikre válaszokat találjanak.

A gyûlés legfontosabb döntése a vízórák beszerelésére vonatkozik. A jelenlevôk elfogadták, hogy a vidéki fogyasztókat részletek fizetésére köztelezik, és cserébe minden fogyasztóhoz külön vízóra kerül, megszüntetve ezáltal a máig elégedetlenségre bôven okot szolgáltató átalányfizetést. A polgármesterek ígéretet tettek arra, hogy a fogyasztókkal ismertetik a fent leírt döntést, a SURM pedig ezután átveszi az ügy kezelését és elkészíti a terveket, esetleg beszerzi a vízórákat és a szerelési munkálatokat is elvégzi vagy elvégezteti. Természetesen a szolgáltatások ellenértéke is a SURM-ot illeti majd. Azt, hogy az ötlet nem halva született, bizonyítja a mezôrücsi példa, ahol már elvégezték a beszereléseket. Persze nem árt tapasztalataikra odafigyelni, hiszen itt a megbízott díjbeszedô két hét után számításokat végzett és figyelmeztette a fogyasztókat, hogy ha így folytatják, több millióra rúg majd vízszámlájuk, és természetesen már másnap lényegesen csökkent a fogyasztás. Nyilvánvalóan ezzel elkerülhetô a kifizetetlen számlák nagymértékû elszaporodása is.

A gyûlésen nyilván teret szenteltek a kifizetetlen számláknak is. Itt mindenki elsírta panaszát, de lényegi döntés nem született. Megtudhattuk, hogy az Aquaservnél a fogyasztás 36 millió köbméterrôl 21 millió köbméterre csökkent ugyan, de az adósságok a fogyasztás 20%- át is meghaladják. A SURM adósságai már a fél milliárdot is elérik. A fogyasztók pedig drágállják a vizet, fôként a Marosvásárhelytôl távol esô községek lakói, azért, mert minél távolabb van a megyeszékhelytôl az illetô helység, annál többe kerül a szállítás, ugyanakkor a víz minôsége a távolsággal arányosan romlik. Nem elégedettek a Marosvásárhely közvetlen környezetében levô községek sem, mert szerintük egyes városi lakások távolabb esnek földrajzilag, mégis a szóban forgó helységek lakói majdnem dupláját fizetik, ugyanazért a vízért. A jelenlevôk hosszasan latolgatták a tulajdonviszonyok oly módon való rendezésének lehetôségét, hogy az Aquaserv szolgáltathassa a vizet, ám végül amikor kiderült, hogy sok esetben az adósságokat nem tudják felszámolni, és így az Aquaserv nem veszi át a szolgáltatást, a dolog lényegesen leegyszerûsödött. Néhány község, ahol adósság nincs, tárgyalásokat kezdeményezhet a megyei tanáccsal, a városi tanáccsal és az Aquaservvel, de egységes megoldást nem sikerült találni, annál is inkább, mivel a tárgyalások eredményei egyáltalán nem biztos, hogy kedvezôek lesznek.

Az adósságok felszámolása pedig, mint Marosvásárhelyen is, fôként a tömbházakban gond, ahol a vizet sem lehet lezárni, de az adósságokat sem lehet behajtani. A bíróságon a perek olyan sokáig elhúzódnak, hogy nem érdemes a bírósági végzésre várni, más megoldást kell találni. Egyes polgármesterek meglehetôsen eredeti és vitatható, ám minden bizonnyal eredményes módszerhez folyamodtak: a polgármesteri hivatal semmiféle bizonylatot, okiratot nem bocsát ki az adóságokkal rendelkezô személyek számára.

A találkozón továbbá a megyei tanács által elvégzett munkálat várható következményeit is ismertették. A megyei tanács a fôbb vezeték-leágazásoknál vízórákat szerelt be, így kiderült, hogy bár vannak veszteségek is, a kifizetendô magas összegek igazi oka a fogyasztás. Most majd megtudható, hol vannak illegális vezetékre csatlakozók, akik bôségesen fogyasztják az átalányfizetés árnyékában a vizet, ám semmit sem fizetnek érte. Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy sokan öntözésre és egyéb munkálatokra is ivóvizet használnak. Egyesek közülük nem is tudják, hogy valójában mennyire drága az ivóvíz, hiszen ameddig nincs külön vízóra, közösen fizetik azt és a költség megoszlik.

Mindenképpen a megyei tanács hamarosan a vízpumpák felújítási munkálataihoz kezd, elôször Mezôszabadon, majd ahogy a költségvetés megengedi, Mezôfelében és Mezôpagocsán is.

Ez tovább növeli a vezetékek mentén az ellenôrzés lehetôségét, így hamarabb észrevehetôk a csôtörések és egyéb veszteségek. Sajnos a vezetékek cseréje csak ezek után következik, de errôl még a távlati tervek között sem került szó.

Zoran Lilic jugoszláv miniszterelnök-helyettes a balkáni országoknak az európai közösségbe történô bekapcsolása, lényegében Szerbiának a világ felé való nyitása mellett foglalt állást csütörtöki interjúban.

Lilic a Vecernje Novosti címû belgrádi napilapban közölt csaknem másfél oldalas interjúban biztosra vette, hogy a forrongó balkáni térség hosszú távú stabilitásának, az etnikai viszályok kioltásának az a legjobb módja, ha a térség minden országát bekapcsolják az európai közösségbe.

"Nem az önelszigetelôdés felé kell haladnunk, hanem meg kell tennünk minden erôfeszítést az európai integrációs folyamatokba való bekapcsolódásért" — hangsúlyozta. A gazdasági taplra állást minden egyéb fejlôdés elôfeltételének nevezte. Ez a talpra állás lehetetlen a világgal való együttmûködés nélkül. A gazdasági együttmûködést illetôen szükségesnek vélte, hogy az állami szervek gyorsítsák meg a jugoszláviai demokratikus folyamatokat, a liberalizálást és a jogszabályok hozzáigazítását az európai és a világszerte alkalmazott elvekhez.

"Olyan nyelven kell beszélnünk, amelyet a világ megért, olyan kompromisszumokat keresnünk, amelyek lehetôvé teszik, hogy minden polgárunk Európa polgára legyen" — mondta.

Lilic szerint Szerbia rendelkezik az ehhez szükséges képességekkel. Az elsô lépést az jelentené, ha abbahagyják a "veszekedést" a világgal, függetlenül attól, hogy a nemzetközi közösség is számos hibát követett el, és sok kárt okozott Jugoszláviának.

Koszovóról szólva a politikus mindenkit vesztesnek vélt. Ez azt a kötelezettséget jelenti, hogy teremtsék meg mielôbb a helyzet megszilárdításához szükséges feltételeket, s a nemzetközi békeerôk és az ENSZ-misszió teljesítse a Biztonsági Tanács 1244-es határozatában foglalt kötelezettségeket.

Lilic úgy vélte, hogy az év eleji franciaországi Koszovó-tárgyalások, a jugoszláviai NATO- csapások, sôt a bombázások elsô hónapjaiban is lehetséges lett volna a koszovói válság más irányú végkifejlete, ha a nemzetközi közösség és fôként Oroszország határozottabban és tisztességesebb módon állt volna hozzá a válsághoz. Az üres ígéretek és a szóbeli hôsködés azonban ezt meggátolta.

Lilic a tartós koszovói stabilitást csak a jugoszláv szervek és a nemzetközi közösség együttmûködésével tartotta elérhetônek. Csak így lehet helyreállítani a fôként albánok lakta tartomány "ôslakosai" között a kölcsönös bizalmat — mondta.

Eredménytelen maradt a belgrádi vezetés azon törekvése, hogy ellenzéki pártok bevonásával "nemzeti egységkormányt" hozzon létre Szerbiában — tûnt ki a Mirko Marjanovic szerb kormányfô által összehívott belgrádi megbeszéléseket követô nyilatkozatokból.

Marjanovic a szerb parlamentben képviselt öt fontosabb pártot, a jelenlegi kormányban is részt vevô, Slobodan Milosevic jugoszláv elnök vezette Szerbiai Szocialista Pártot (SPS), az államfô felesége, Mirjana Markovic nevével fémjelzett Jugoszláv Egyesült Baloldalt (JUL) és a Vojislav Seselj vezette Szerb Radikális Pártot (SRS), valamint két ellenzéki erôt, a Vuk Draskovic által vezetett Szerb Megújhodási Mozgalmat (SPO) és a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) hívta meg a tárgyalásra.

A szerb tájékoztatási minisztérium közleménye szerint Marjanovic javasolta, hogy mind az öt párt vegyen részt a "nemzeti egység kormányában". A jelenlegi kormánypártok — az SPS, a JUL és az SRS — elfogadták az ajánlatot, az SPO és a VMSZ azonban elutasította.

A megbeszélések azt jelzik, hogy az új kabinet csak a mostani kormánypártok változatlan összetételében állhatna fel, bár ez kényelmes szavazattöbséget jelentene. A 250 tagú szerb parlamentben az SPS-JUL koalíció 115 mandátumot birtokol, az SRS pedig 82 helyet.

Megfigyelôk emlékeztetnek rá, hogy Belgrád többfrontos "harcra" kényszerül. A szerb ellenzék a vezetés távozását követelve sorozatosan tüntet és átmeneti kormány megalakítását szervezi. A kormánynak meg kell birkóznia a koszovói helyzettel, a NATO-csapások utáni újjáépítés nehézségeivel és a társadalmi feszültséggel. A két jugoszláv köztársaság, Szerbia és Montenegró viszonya feszült, s Podgorica kiválással fenyegetôzik, ha Belgrád elveti a kétoldalú viszony felülvizsgálatát célzó javaslatait.

Csütörtökön a nyugat-ukrajnai javorovi támaszponton megkezdôdött a Békepajzs ,99 nemzetközi hadgyakorlat hivatalos megnyitója.

Olekszandr Kuzmuk ukrán védelmi miniszter a résztvevôket üdvözölve meggyôzôdését fejezte ki, hogy a hadgyakorlat során a katonák újabb ismeretekre és képességekre tesznek szert, ami hozzájárul a békefenntartó missziók tekintélyének növeléséhez.

Emlékeztetett, hogy Ukrajna már öt éve rendez nemzetközi hadgyakorlatokat, és az ukrán békefenntartók más nemzetek kéksisakosaival együtt békefenntartó feladatokat teljesítenek a Balkánon.

Michael Canavan, az Egyesült Államok fegyveres erôi európai parancsnokságának vezérkari fônöke válaszában hangsúlyozta, hogy a hasonló hadgyakorlatok már normának minôsülnek. "A komoly munkára, a katonai felkészülésre tudunk összpontosítani, nem pedig az események történelmi, vagy politikai megítélésére" — idézte az amerikai tábornok szavait az Interfax-Ukraina hírügynökség.

Az augusztus 1. és 15. között folyó hadgyakorlatot az ukrán és az amerikai védelmi minisztérium közötti együttmûködés keretében szervezték, és az Egyesült Államok finanszírozza. Az eseményen 15 ország — közöttük számos NATO-tagállam, illetve több, a NATO békepartnerségi programjában részt vevô ország — több mint 1200 katonája -, továbbá hat ország katonai megfigyelôi vesznek részt.

A hadgyakorlat célja a közös döntéshozó folyamatoknak, a csapatok vezénylésének, illetve tevékenységük ellenôrzésének a gyakorlása többnemzetiségû erôk esetében, a konfliktusövezetekben az ENSZ által jóváhagyott békefenntartó mûveletek megszervezése és lebonyolítása céljából.

Az Észak-atlanti Tanács szerdán délután a NATO fôtitkárává és a tanács elnökévé nevezte ki George Robertson jelenlegi brit védelmi minisztert a más posztra távozó Javier Solana utódjaként - jelentették be a szövetség brüsszeli központjában.

Robertson késôbb meghatározandó idôpontban veszi át hivatalát.

Javier Solana jelenlegi NATO-fôtitkár szerda délutáni nyilatkozatában szívélyesen üdvözölte a szövetségesek döntését.

"Szorosan együttmûködtem vele az elmúlt két évben, s nagyra értékeltem támogatását és tanácsait minden fontos kérdésben, amellyel a szövetségnek foglalkoznia kellett. A koszovói válság idején határozott és elvszerû vezetôként tevékenykedett. Úgy vélem, minden adottsága megvan ahhoz, hogy a szövetség kiemelkedô fôtitkára legyen. Örömmel tölt el, hogy szorosan együttmûködhetem majd vele új tisztségemben, az Európai Unió külpolitikai és biztonságpolikai fômegbízottjaként, és közös erôfeszítéssel nagyobb szerepet és felelôsséget adhatunk Európának a NATO-ban" — hangzik a távozó fôtitkár nyilatkozata.

Robertson három prioritása

George Robertson megnevezte a három legfontosabb feladatot, amelynek megvalósítását NATO-fôtitkárként elsôdlegesnek tartja: az európai védelmi kapacitás erôsítése az észak-atlanti szövetség keretein belül, a NATO keleti kibôvítésének sikeres befejezése, valamint a szövetség kapcsolatainak javítása Moszkvával.

A leköszönô Javier Solana utódjának szerdán kijelölt brit védelmi miniszter londoni sajtótájékoztatóján megerôsítette: egyelôre nem határozták meg a dátumot, amikor elfoglalhatja új tisztségét. Az idôpont Solana távozásától függ, akit június elején az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikai fôképviselôjének neveztek ki.

A NATO fôtitkári posztjára történt kijelölésével kapcsolatban úgy vélekedett, hogy "a nagy megtiszteltetést" szókimondó természetének, konok eltökéltségének és realitásérzékének köszönheti.

Robertson kiemelte katonai tapasztalatát is, jelezve, hogy 15 évesen kezdte a katonáskodást, utalt katonai ismereteire és "politikai izmainak" erejére.

A miniszter szerint a koszovói háború elsôdleges tanulsága, hogy feltárta: Európa számára feltétlenül szükséges katonai képességeinek erôsítése. "Ha kell, tudjon dönteni egy akcióról a NATO-tagok egészének bevonása nélkül" oly módon, hogy képes legyen csapatok kivezénylésére és békefenntartó feladatok ellátására — tette hozzá.

A NATO-bôvítést szintén "izgalmas kihívásnak" nevezte, mindazonáltal közölte: szeretne kezet nyújtani Oroszországnak és Ukrajnának, mert a két országgal fenntartott kapcsolatot "a jövôre nézve rendkívül fontosnak" tartja.

Megismételte, hogy véleménye szerint küldetése az észak-atlanti szövetség élén "a világ egyik legfontosabb és legkeményebb" munkája, egyben "óriási kihívás". Úgy ítélte meg, hogy a brüsszeli székhelyû szervezet manapság éppolyan fontos kontinensünk biztonsága szempontjából, mint születésekor, 50 évvel ezelôtt.

A nyárádselyei földcsuszamlásra keresik a megoldást

Közel egy hónapja találkoztak a szakemberek a prefektúrán, megoldást találni a nyárádselyei földcsuszamlások megállítására, valamint a falu megmentésére. Az ülést vezetô Burkhárdt Árpád alprefektus akkor a helyszíni felmérést rendelte el, melynek alapján megtehetik a szükséges intézkedéseket. Ezeknek elemzése céljából tartották tegnap a nyárádselyei ügyben szervezett második tanácskozást.

— Két megoldás vetôdött fel, egyik a falu elköltöztetése, a másik a földcsuszamlás ideiglenes megállítása — tájékoztatta a jelen levôket Burkhárdt Árpád alprefektus. Annak ellenére, hogy az elsô találkozón az elsô változat mellett voksolt, az idôközben végzett tanulmányok bebizonyították: az utóbbi jóval elônyösebb. Azon felül, hogy már létezik egy negatív példa a kiköltöztetésre (Bözödújfalu — jegyezte meg az alprefektus), ez az eljárás 60 milliárd lejbe kerül. Ezzel szemben a csúszás megállítása ennek egytizede. A bukaresti Hidrotec cég félmilliárd lejért készítené el a megvalósíthatósági elôtanulmányt, a terv kivitelezése további 5,5 milliárd lejbe kerülne. Mivel állami finanszírozásra nem számíthatnak, csakis uniós programból oldható meg. Burkhárdt Árpád felkérte a jelen levô szakembereket, a szükséges dokumentációt legkésôbb augusztus 15-ig állítsák össze, és nyújtsák be a prefektúrára, a felsôbb fórumokhoz idôben való eljuttatása érdekében.

Kopacz Miklós, a városrendészeti igazgatóság igazgatója elmondta, Nyárádselye teljes egészében való újraépítésére 66,7 milliárd lejre lenne szükség.

— Sem Nostradamus, sem Nafalda nem tudná megjósolni, mi történik a Selye földjével — vonta le a következtetést Szekeres Gerô építészmérnök.

Stefanescu Danut, a Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Kirendeltség igazgatója véleménye szerint a földcsuszamlás megállíthatatlan jelenség, és a betoninjektálás nem a legjobb megoldás. "Hiába költjük el a milliárdokat".

Burkhárdt Árpád felkérte a nyárádmagyarósi polgármestert, szólítsa fel a falu lakóit, többet ne vessék be a területeket, hogy elvégezhessék a szükséges fúrásokat, vizsgálatokat. A Romsilva képviselôje szerint megoldás lenne a csúszásnak indult földterületek erdôsítése, csakhogy ez rendkívül idôigényes feladat, 20-30 év szükséges, hogy egy fa megnôjön. Elhatározták, legkésôbb szeptember elsejéig feltérképezik a terepet, valamint összeállítják a szükséges dokumentációt. Ugyanakkor jövô héten újabb szakbizottság száll ki a faluba, újabb helyszíni vizsgálatok végzése érdekében.

— Nem hagyhatjuk, hogy emberek haljanak meg. Ez azt jelentené, hogy hiába vagyunk itt. Tennünk kell valamit, menteni a menthetôt — mondta Burkhárdt Árpád alprefektus.

Szó esett arról, hogy a nyárádmagyarósi polgármesteri hivatal tulajdonában levô 3000 hektár földterületbôl cseréljenek a lakosokkal, így azok — már nem lévén magánterület — zökkenômentesen kezelhetôk, erdôsíthetôk.

Eldöntötték, legkésôbb egy-két héten belül újabb tanácskozást tartanak, ezúttak a megyei és országutak képviselôit hívták meg, a földcsuszamlások során megsérült utak javítási, újjáépítési munkálatainak finanszírozása érdekében.

Találkozó a prefektúrán

Mivel a megyei forradalmár egyesületek képviselôinek a prefektussal való múlt heti találkozóján nem született érdemleges eredmény, dr. Dorin Florea a tegnapra újabb találkozót rendelt el. Feltételként szabta meg, hogy kizárólag a '89-es eseményekben megsebesült személyek, valamint a mártírok leszármazottjai vegyenek részt a prefektúra kistermében tartott megbeszélésen. Jelen voltak a tanfelügyelôség, a takarékpénztár, a Romtelecom, a munkaügyi hivatal, a közegészségügyi igazgatóság, a lakáshivatal megyei kirendeltsége, valamint a katonai ügyészség szakemberei.

— Semmi akadályát nem látom annak, hogy újraindítsuk a kivizsgálást a forradalomban elesett személyek ügyében — hangoztatta Chindea Calin Lucian alezredes, a katonai ügyészség ügyésze. Császár W. Zoltán elmondta, mivel a vásárhelyi ügyészségen zárt ajtókra találtak az egyesületek vezetôi, kénytelenek voltak a Legfelsôbb Bírósághoz fordulni. Szerintük a négy személy — Dordea Lucretia, Pajka Rozália, Bodoni Margit, Tamás Margit utódok — erkölcsi és anyagi kártalanítása eléri az 5,3 milliárd lejt. Elhangzott, hogy szeptember elsején Császárt Voinea Dan tábornok, katonai fôügyész fogadja, ahol ezen problémákat is felvetik.

— Követeljük az ügyészségi vizsgálatok eredményének közzétételét — szólalt fel Moldovan Sorin, a December 21. Egyesület elnöke.

Suteu Maria egész sor követeléssel fordult a prefektushoz. Kifejtette, az 1990. évi 42-es törvény értelmében ingyenes üdülôjegyekre jogosultak. Kérte valamennyi közszállítási eszközön a forradalmárok és azok leszármazottjainak díjmentes utazását, valamint hogy a 4 ingyenes vonatjegy-helyett 12-t kapjanak. Elfogadhatatlannak minôsítette, hogy a vásárhelyi kisegítô iskolába járó két mártír gyerek január óta nem kapta meg az ôket illetô ösztöndíjat. Elmondta: annak ellenére, hogy a törvény értelmében ingyenes gyógyszerekre jogosultak, azokat sehol sem tudják kiváltani. Felvetette egy, kizárólag a forradalmárokat és azok utódjait kiszolgáló gyógyszertár létesítésének ötletét.

A találkozás központi témája azonban a lakásprobléma volt. A forradalmárok kifejtették azon óhajukat, hogy a tíz évvel ezelôtti eseményekben elesett személyek leszármazottai lakást szeretnének építeni. Ehhez azonban támogatott kamatú kölcsönre lenne szükségük. Az Országos Letéti- és Takarékpénztár jelen levô képviselôje elmondta, hogy a kölcsön folyósításakor számolt legkisebb kamat évi 62 százalék. Támogatott kamatról szó sincs, ugyanis a CEC is ugyanolyan bank, mint a többi. Dorin Florea elmondta, hogy a Holding Rt. két garzon-tömbházat szándékszik eladni, egymilliárd lejes egységáron. Elônyös lenne, ha azokat a polgármesteri hivatal vásárolná meg, majd felújítaná. A lakásokat pedig eladnák. A számítások szerint jóval olcsóbb lenne, mint a közeljövôben a város területén építendô tömbházak lakrészei, amelyeknél egy garzon 100-150 millió lejbe kerül majd. Ugyanis egy új tömbház építésének költsége 11 milliárd lej körül van.

A prefektus felkérte a jelen levôket, nevezzenek ki egy személyt, aki összesíti a forradalmárok kéréseit, hogy azokat az illetékes intézmények vezetôihez továbbíthassák.

Ez is több mint semmi!

Jobb késôn, mint soha? A nemzeti össztermék nagyobb hányadát adó, s az államháztartáshoz szükséges pénz zömét kitermelô magán kisvállalkozások ezentúl nagyobb figyelemre számíthatnak a kormányzat részérôl, mint eddig? A világszerte a gazdaság mozdonyaként nyilvántartott vállalattípusok — miután évekig csak fejôstehénként kezelték ôket — lehet hogy szép lassan kilépnek a Hamupipôke szerepkörébôl. A parlament két háza megszavazta a rájuk vonatkozó törvényt, ám azt megelôzôen is, egy országos program keretén belül vissza nem térítendô támogatásban részesített minden olyan pályázót, aki hitelt érdemlô üzleti tervvel jelentkezett a pályázatra.

Azért ne gondoljanak csillagászati összegekre. Egy-egy vállalatnak maximálisan 40 millió lej dukált, s ezt is a megpályázott konkrét dolgokra lehet elkölteni. Arra se gondoljon senki, hogy ezt a pénzt a vállalatok képviselôi kézbe kapták volna. A programok megvalósítása után a számlát benyújthatják a Pénzügyminisztériumnak, aztán meg várhatnak türelmesen a pénzükre. Az sem mindegy, hogy a pénzt mire szánták. Informatikai felszerelésre, marketing-tevékenységre, kiállításokon való részvételre, reklámra lehetett költeni.

Maros megye kivételesen jól szerepelt ebben a programban. Nem kevesebb, mint 50 cég kapott ilyen támogatást, nagy többségük a maximális összeget. Hogy mennyire fontos a helyi szervezés, egy jól koordinált információs góc, esetenként a vállalkozók összetartása, jól példázza Szászrégen esete, ahonnan 17 cég került fel a támogatottak listájára, míg a többi cégek szinte kivétel nélkül a megyeközpontban tevékenykednek. Pedig szinte bizonyos, hogy életképes vállalkozások a megye más városaiban is mûködnek.

A támogatásban részesült vállalkozások közül kerestünk fel egynéhányat, mondanák el a véleményüket a programról. Ez a legtöbbjük esetében összecseng. A Prosit Kft. nemzetközi teherszállítással foglalkozik, mindössze 8,5 millió lejt kértek — és kaptak. Az összeget számítógép beszerzésére fordították, amellyel egy nemzetközi információcsere-hálózatra kapcsolódtak rá. Pascu igazgató sajnálja, hogy nem kértek több pénzt, de az ebbôl vásárolt hálózat is nagyon jól fog.

A Surub Tradenél Sipos Ildikó igazgatónôvel beszélgetünk. Több mint semmi, összegzi a véleményét. Ez is jó, hogy van, de a szükségletekhez képest ugyancsak kevés. A cég már régebb is részt vett kiállításokon, de csupán a március utáni számlákat lehet elszámolni. Az újságokban megjelenô reklámokra is az év elején kellett fizetni. Amiatt aggódni azonban, hogy a megítélt pénznek nem találnak felhasználást, teljesen felesleges.

A dr. Kikeli Pál által vezetett Procardia Kft. nem sorolható az átlagos kisvállalatok közé sajátságos — egészségügyi — tevékenysége miatt. A támogatásból ôk is részesültek, ebbôl azonban nem fognak meggazdagodni, mondja Kikeli doktor. A Procardia orvosi szoftverek elôállításával és forgalmazásával is foglalkozik, ezért állandó jelleggel tisztában kell lenniük azzal, ami a szakterületen a világon történik. Egyetlen nyugati konferencián való részvétel 80 millió lejbe került, mit ér akkor a 40 milliós támogatás — szegezi nekünk a költôi kérdést?

Valamennyi megkérdezett mégis pozitív dolognak minôsítette a programot. Talán megmozdul valami — mondják —, talán csökken a kisvállalatokra nehezedô fojtogató gazdaságpolitika. Mert a kisvállalatok azok, akiktôl szinte egyedül várható el a közeljövôben az, hogy új munkahelyeket teremtsenek. Ôket támogatni tehát elsôsorban nem a tulaj támogatását jelenti, hanem az egész társadalom lehet a végsô haszonélvezô.

Fiatalok tartalmas rendezvénye

A vásárhelyi ICS csoport által, immár második alkalommal szervezett A vásárhelyi ifjúság napjai elnevezésû négynapos rendezvény ünnepélyes megnyitóját tartották tegnap a megyeszékhelyi Kultúrpalota elôcsarnokában. A programban feltüntetett neves meghívottak közül azonban csak néhányan jöttek el, Crin Antonescu ifjúsági és sportminiszter szombatra ígérkezett.

Marius Ichim, az ICS elnöke kiemelte, hogy a negyedik alkalommal megszervezett Nyári Egyetemet eddig Paltinisen tartották, idéntôl Vásárhely a házigazda. Fodor Imre polgármester felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy munkanapokon csakis este tízig zenélhetnek a várban, a hangerô pedig semmiképpen sem haladhatja meg a 45 decibelt. Ugyanakkor a szórakozóknak ügyelniük kell a tisztaságra. Legnagyobb sikernek Mona Musca képviselô — avagy ahogyan önmagát nevezte, a "fiatal liberális" — örvendett. Burkhárdt Árpád alprefektus felszólalásában aláhúzta: "A jövô csakis a fiatalsággal közösen építhetô, hiszen ôk közülünk a legszívósabbak". Narcis Munteanu elnöki tanácsos figyelmeztetése szerint az augusztus 5-8-a közötti rendezvényeken a kollokviumok, beszélgetések mellett a szórakozásra sem árt gondolni.

Már megkezdôdött a visszaszámolás a ritka természeti jelenség bekövetkeztéig. Valóban, rövid az idô, de még elégséges, hogy beszerezzük a védôszemüvegeket, a megfelelô fényképezôgépeket, kamerákat, filmeket, távcsöveket. Sôt, még a vonatjegyet is megvásárolhatjuk, ha netán Râmnicu Vâlceán akarnánk megtekinteni a napfogyatkozást.

Míg a hatvanas években egy kormozott üvegdarab is elegendô volt a jelenség megfigyelésére, ma már valóban szükség van a speciális védôszemüvegek használatára. Természetesen ezek reklámozása kereskedelmi fogás is, de a szemüvegek mellôzése maradandó sérüléseket, a szemretina gyógyíthatatlan károsodását okozhatja.

Jelen pillanatban hét cég által elôállított védôszemüveget hagyott jóvá a fogyasztóvédelmi hivatal. Ezek postán, látszerészboltokban, újságárusoknál – fényszûrô képeslap formájában – vásárolhatók. Az árak a minôség függvényében váltakoznak: a legolcsóbb hazai gyártmányú szemüvegért 19000 lejjel kevesebbet kell fizetni, mint a német termékekért. Csibi Béla látszerész elismeri, hogy a védôszemüvegek zöme megfelel a célnak, de mindemellett a Zeiss-termékek minôségét véli a legjobbnak.

A fogyasztóvédelmi hivatal nyilatkozata szerint, Marosvásárhelyrôl még nem érkezett panasz afelôl, hogy a forgalomban lévô védôeszközök között hamisítványok léteznének.

Hogy meggyôzôdhessünk a védôszemüveg vagy más védôeszköz alkalmasságáról, szükség van egy 100W-os égôre. Ha keresztülnézünk a szemüvegen, csak az izzószál szabad megjelenjen, különben a védôeszköz nem megfelelô minôségû.

A napfogyatkozás megörökíthetô megfelelô biztonsági intézkedések mellett. A fényképezésre gyakorlatilag minden fényképezôgép alkalmas, amelyhez 35 mm-es film jár. Az ideális teleobjektív fókusztávolsága 500 mm, ezáltal a Napról egy 4,6 mm-es kép vetíthetô ki a negatívon.

A film kiválasztása függ a napfogyatkozás jellegétôl is, ez esetben jó, ha egy gyenge, vagy átlagos érzékenységû (50-100 SD) filmet vásárolunk. A videokamerákat, a fejlett tehnológiának köszönhetôen nem fenyegeti veszély, azonban itt is szükséges eltakarni az objektívet speciális szûrôvel, legyen az krómozott, vagy alumíniummal bevont mylar.

Mivel Marosvásárhelyen és környékén csak részleges (97,4%-os) napfogyatkozásra számíthatunk, valószínû, hogy akadnak majd kíváncsiak, akik Râmnicu Vâlceán — ahol a legteljesebb napfogyatkozás várható – szeretnék megtekinteni a jelenséget. A vonat kedden este 9 óra 22 perckor indul Marosvásárhelyrôl Kiskapus és Nagyszeben összeköttetésekkel. A vonatjegy ára Râmnicu Vâlceáig kb. 72000 lejbe kerül.

Azok, akik itthon maradnak, 14:01:48,7-kor láthatják, miként árnyékolja be a Hold a Tejút legfényesebb csillagát.

Dicsôszentmárton leghíresebb szülöttjének, Sipos Domokosnak rövidre szabott élete (1892—1927) módfelett küzdelmes volt.

Forró fejek és gonosz kezek halála után sem hagyták nyugton pihenni: sírját gyakran meggyalázták.

A kommunizmus idején, kockázatot is vállalva, tanárok és diákok gondoskodtak a rongálások eltûntetésérôl, de a megemlékezés virágcsokrai is rendszeresen díszelegtek a síron.

Születése centenáriuma alkalmával az író földi maradványai a mûút mellôli sírból a temetôben kerültek méltó nyughelyre. Ma a hanton felkiáltójelelként sorjázó dudvák a kegyeletsértô közönyt kiáltják világgá. "Gyôzött a gyom!'

A legitim hangadók a nagyobb pecsenye és a hozzá való parázs reményében könyökölnek, az egykori tanárok és diákok szerénységbôl lapítanak (sajnos, van, ki rög alatt), a tömegnek pedig van egy sajnálatos beidegzôdése: ôt irányítani kell, szólni, hogy mikor mit kell tennie.

Egyébként, a dicsôszentmártoni mai magyar közélet (a megnyilatkozó bennfentesek szerint legalábbis) valóságos sikertörténet. Van a városban (az olvasó félretájékoztatásának elkerülése miatt nem használom a "mûködik" igét) Sipos Domokos nevét viselô mûvelôdési egyesület, amely saját statutúma betûje szerint felesküszik a névadó emlékének ápolására.

Évekkel ezelôtt minden augusztus 4-én, az író születésnapján sok magyar tisztelgett Sipos Domokos sírjánál.

A mellékelt felvétel augusztus 4-én készült. Ezerkilencszázkilencvenkilencben.

Ezen a napon a közéletisek még a temetô környékén sem jártak.

A köznép sem tülekedett. Sajnos.

Szentimrei Jenô Sipos születése helyérôl elmélkedve írja 1927-ben: "Az elrendeltetés bölcsessége mutatkozik meg abban, hogy oda oltatott be, ahol legrenyhébb a vér..."

Mondom én is fájdalommal, több mint hetven évvel Szentimrei után: renyhe, bizony már-már halálosan renyhe...

Wass Albert hamvait szombaton 11 órakor helyezik remélhetôleg örök nyugalomra a marosvécsi várkertben tavaly felavatott emlékhelyen. A kegyeleti istentiszteleten a temetési liturgiát Székely József marosvécsi református lelkész, generális direktor végzi. Lapzártáig úgy értesültünk, hogy a családot többen is képviselik, az író legifjabb utóda, Wass András már napok óta idehaza tartózkodik. A magyar mûvelôdési minisztériumtól Hámori József miniszter kijelölt küldöttel képpviselteti magát. Számos magyarországi és erdélyi személyiség jelezte részvételi szándékát. Lapunk hétfôi számában fényképes tudósításban számolunk be az eseményrôl.

A marosludasi Ifjúsági Parknak, az éttermen, báron és sportpályán kívül hétfôtôl újabb "látványossága" van. Augusztus 2-tôl a 21. szám alatt mûködik a Romák Információs Központja. A hivatalos megnyitón jelen voltak a Pro Európa Liga, a ludasi polgármesteri hivatal, a helyi rendôrség és iskola, valamint a romák képviselôi.

— 2000 dollárt adott a Nyílt Társadalomért Alapítvány a központ létrehozására és mûködtetésére — tájékoztatott Zoltan Florina, a marosludasi Romano-Tolah Egyesület elnöke. Augusztus 15-ére várják a számítógép érkezését. A SOROS- hoz benyújtott pályázat szerint két személy dolgozna a központban. Ezen állásokra nyolcan iratkoztak fel, s a jelenleg folyó számítógépkezelôi, angol nyelv- és emberjogi tanfolyamot sikeresen elvégzôk közül választják ki a legmegfelelôbbeket.

Az 1992-es népszámlálás szerint Ludason közel 400 roma él. Az egyesület elnöke elmondta, a legrosszabb helyzetben a Marasesti utcában lakó cigányok vannak, innen teljes mértékben hiányzik az ivóvíz. Elsô lépés egy utcai vízvezetéki kút felszerelése lenne, hiszen fennáll annak a veszélye, hogy a Maros vizébôl ivó személyek megbetegedjenek, esetleg járvány üsse fel fejét.

— Nagy hangsúlyt fordítunk a romák nevelésére. Elvünk: ha nem tehetsz jót, legalább rosszat ne csinálj — fejtegette az információs központ szerepét Zoltan Florina. Terveik között szerepel a polgármesteri hivatallal közösen egy étkezde építése, ahol a hátrányos helyzetû családok jutnának ételhez. Az egyesület elnöke felkérte a rendôrôrs képviselôit, lépjenek fel hatékonyabban a roma családokban elôforduló botrányok megfékezése, megelôzése érdekében. A jelen levôk egyetértettek abban, hogy az etnikumok közötti nézeteltérések megfelelô nevelés és tájékoztatás útján elkerülhetôk. Szó esett egy multikulturális néptánccsoport létrehozásának lehetôségérôl is.

A résztvevôk szerint aggasztó a romák településrôl településre való állandó migrálása, hiszen a 2-3 hetes egy helyben való tartózkodás nem elegendô az illetônek a társadalomba való beilleszkedésre. Gondot okoz az is, hogy a cigány lányok 12-14 évesen már anyák, így nagy a lehetôsége annak, hogy örök életükre analfabéták maradjanak. Az ilyen esetek számának csökkentése érdekében a közeljövôben a központ székhelyén családalapításra, a testi higiéniára, valamint a társadalomba való beilleszkedésre vonatkozó felkészítôket tartanak. Kiemelték az iskolákban folyó alfabetizálási tanfolyam szükségességét, a jelenleg mûködô két osztályban 18-20 évesek tanulnak írni, olvasni, számolni. Mivel a legnagyobb probléma a romák munkanélkülisége, a központban ezután a különbözô intézmények, vállalatok illetve magánszemélyek munkaajánlatait is kifüggesztik. Egy olyan adatbázist is létre szeretnének hozni, amely tartalmazza az eljárások mindazon mozzanatát, amelyek a különbözô ügyintézések során szükségesek.

Teognosti Sorin, Marosludas polgármestere kifejtette a romák körében egy felmérés szükségességét, amelynek során a helyi hatóság arra is választ kaphat, névileg kik azok, akik tanulni, fejlôdni szándékoznak.

Bordan Dennis, a ludasi Ifjúsági és Sportegyesület képviselôje felajánlotta a tehetséges roma gyerekek anyagi támogatását. Elmondta, az általa képviselt egyesület asztalitenisz-, tenisz- és atlétika-felkészítôket tart, ezekre 8-10 éves gyerekek jelentkezését várják.

A résztvevôk elhatározták, néhány napon belül újra találkoznak, a hétfôn a Romano- Tolah Egyesület által kezdeményezett együttmûködési szerzôdés aláírása érdekében.

Szerdán este hét órától, Korond testvértelepülése, Kiskunfélegyháza városának Zenebarátok Egyesülete énekkara—a Zenebarátok Kórusa—a Vártemplomban hangversenyezett. E, 3l tagot számláló vegyeskar Kapus Béla karnagy vezényletével, egyházi és világi énekeket, szerzeményeket szólaltatott meg, spirituálékat úgy, hogy ajkukon a közös emberi hang szinte észrevétlen vált énekké. Az együttes élményszerû, lélekkel tele, mûvészi elôadásával örömteljes, csaknem egy órát szerzett a hallgatóságnak. Koncertjük végén Fülöp G.Dénes lelkipásztor, többek között, így méltatta a kiskunfélegyháziak és soraikban az itt lévô együttes erdélyi jelenlétét és azonos gyökérrôl- tôrôl sarjadó, egyvérû nemzettudatunkat szolgáló gesztusát:E kórus tagjai Erdély hálájával szívükben mennek haza. Annál is inkább, mert Isten által megszenteltetett ügy nevében jöttek...Istennek tartozunk hálával ezért az ajándékért, azért, hogy ezt megtehették! Vagyunk, és legyünk türelmesek, hálaadóak és reményteljesek! Hisz Petôfi Sándor egy emberélet legnagyobb áldozatát hozta... Jelszavának nyomatékot maga Fehéregyháza sírja ad...

Ezt követôen a hangverseny talán legmeghatóbb percei következtek. A vendégkórus által "nyújtott"zenei meglepetés. Ám, hadd adjuk át a szót a vegyes kar karnagyának, Kapus Bélának: Kiskunfélegyháza városa, azzal, hogy Petôfi-szobrot ajándékozott Fehéregyházának és egyben Erdélynek hidat vert a költô szülôvárosa és Fehéregyháza, illetve azon csatamezô között, melyen a költônek, l50 évvel ezelôtt, nyoma veszett. Petôfi magát mindig Kiskunfélegyháza szülöttének tartotta.

Egy nagy Petôfi-kutató — folytatta a karmester —, kedves tanárom, egykori igazgatóm, a budapesti Petôfi Múzeumban a Szülôföldem címû versének kéziratára találva a vallomást megzenésítette. Büszkén és örömmel énekeljük most Balázs Árpád kórusra és fúvószenekarra írt szerzeményét, sajnos, most csak kórusváltozatban. Kérjük, fogadják olyan szeretettel, mint amilyen örömmel mi e két évvel ezelôtt tanult mûvet önöknek ajánljuk!

És színes, mesélô dallamon "cserebogár, sárga cserebogár" zengte be a megilletôdött templomhajót...

Napvilágot lát a napi sajtóban, de aztán egyre sürgetôbben, hogy a Táblabíróság, a Bíróság meg a Törvényszék mindenféle munkaerôt alkalmaz, azonnal. Tanulmányozza fél Vásárhely a bejutás lehetôségét. Nem lehetetlen. Hihetetlen, hogy e bûnös világból, a mindennapok esendô vagy inkább már elesett, feketén-fehéren dolgozgató széles, reggeltôl estig céltalanul hömpölygô áradatából kívánnak válogatni. Külön kiemelik a legfontosabb kizáró tényezôt: a jelentkezôk jelentsék ki saját felelôsségükre, hogy büntetlen elôéletûek. Mert elhiszik nekik egy szóra. Inkább egy ezer idegennek hisznek, mint a rendôrségi "cazier"-nek (azért igazságügyiek, vagy mi a szösz)

Aztán jön egy kevés huzavona, majd közlik a jogi tananyagot: az 1997-es Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial) 259-es fejezetébôl egy csomó fôcím, cím, alcím, fôcikkely, cikkely, alcikkely, és ezeknek legkissebb közös többszörösei. Egy minden hájjal megkent, hétpróbás vén ügyvéd is felköthetné erre az ágyékkötôjét.

A jelentkezôk átszellemülten tolonganak a szolgálatos jegyzô elôtt beiktatásra váró dossziéikkal. Végre valahára törvényesen, sôt magának a törvénynek dolgozhatnak.

Én is átszellemülten számolgatom magamban azokat a velem szemben békétlenkedôket, akiknek szívesen belekotorásznék törvényes irataikba. Jaj, de sok csillagot ledobok én a vásárhelyi vállalkozók égboltjáról, ha egyszer oda jutok, ahova kell!

Összebarátkoztunk egy sráccal, aki a törvényt sajátosan tiszteli, és így, mert én ugyebár rendkívül gyorsan alkalmazkodom mindenkihez, akárcsak Zelig, a kaméleon-ember, még egy jelentôs lépést tettem a törvény és a törvénytelenség közt húzódó hajszálvékony határ felé. Új barátom szemrehányóan mormog: Misi, hagyd a fenébe a Törvényszéket, meg mindent! Dilis vagy, hogy jószántadból mész oda, vagy mi? Ne félj, mert ha akarnak, odavisznek ôk erôvel is. Nem elmondtam már ezerszer is, hogy ... és elkezdi a szomorú történetet. Templomba járó ember volt ô is, pontosabban templom tetejére járó. Egy barátjával templomok tetôzetét javították meg festették. Egyszer a barát megunta a kollaborálást és különvált. "Jó — mondta ez az én újdonsült barátom. — Váljunk külön, csak nehogy megbánd!" Hát nem lezuhan pár nap múlva a templomról, az ipse? Nemsokára felkeresi egy ismerôs rendôrtiszt ezt az élô toronyôrt, és könyörögve kéri, hogy segítsen rajta. A segítség abból állt, hogy a nyomozó 15-20 lezáratlan ügyét le kellett valahogy zárni, úgy, hogy az én haverem napokig írta a deklarációkat, miszerint az a szegény megboldogult templommászó ölt meg minden embert, ô kényszerített meg minden 78 éves öregasszonyt, ô lopott el minden kocsit, ô rabolt ki minden bankot és ô árult el magasan minden román hazát. Az hétszentség, hogy ennyi vád után a szerencsétlen embernek le sem kellett volna pottyannia a templom tetejérôl, felmásztak volna utána és ott helyben végezték volna ki.

A jótett helyébe várt jó sem késett sokáig. Ezt az én barátomat elkapták a határon egy marék arannyal. Persze, hogy elkobozták, és ki találja ki, hogy éppen kicsoda? Hát kérem, éppen az a tiszt, akinek nemrégiben tisztázták az "x" aktáit, csakhogy azóta két rangfokozatot lépett felfele. A barátomat, persze, naponta teljesebb vallomásra akarták bírni, ami jókora bevérzésekkel meg elszínezôdésekkel járt. Ráadásul jött a minimális három hónap. Felfüggesztették. No, nem ôt, hanem a büntetést. Hát ilyen szemszögbôl vizsgálja a szegény, azóta igencsak rosszkedvû barátom az igazságszolgáltatást.

Hogy én milyen szemszögbôl vizsgálom az Alkotmányt? Elmondom. Kérem szépen, a Monitorokból, amelyekhez valahogy hozzájutottam, éppen a 259-es fejezet hiányzott. Nosza pánikhelyzet, be a Megyei Könyvtárba! Hát uraim, nincs sehol a Monitor 1997-es száma! Valahonnan elôkotorják az 1997-es törvényt, ami nem éppen ugyanaz, mint a szabályzat, amit tôlem kértek, de úgy ahogy, hasonlított rá. Hát jóságos ég, csak kapkod levegô után, meg kékül-zöldül a könyvtár személyzete. A 259-es fejezetet igazi román módra (az ô szavuk) zsilettel kivágták és ellopták a könyvbôl!

A Zsidó Vértanúk utcájában éppen tatarozzák a Camin Spitalt, azaz az Öregek Házát (nem összetéveszteni a Lordok Házával). "Egyen tata, faljon már jóember!' — unszolnak valami agg jóembert, aki mégsem annyira jó, hogy máshol legyen, ne ott. A tata valamit motyog, nemigen érteni, de én kintrôl, az utcáról is tudom, hogy azt motyogja, hogy jól van lakva mindennel, megette már a kenyere javát.

Az ABC-üzlet melletti ivónál beszélik, tegnap megöltek egy magas, fiatal férfit. Valami idétlen, kárörömféle érzés száll meg, valószínûleg a hôguta kezdeti tünete. Milyen jó, hogy nem vagyok se magas, se fiatal, se egy életet ledolgozott, kiszikkadt agg tata.

1. Tóth Vilmos (Svájc), illetve Gondos Béla (Budapest) jóvoltából hozzájutottam Sinkovics Ferenc: Rovás a fúvókán. A bûi lelet üzenete címû cikkéhez, amely a Demokrata 1999/19-es számában jelent meg. A Somogy megyei Bodrog község határában, a Bû-pusztzán több tucat X. századi kohó került elô. A leletek segítségével "... megismerheti az ember a vasgyártás egykori technológiáját és mesterfogásait." A legnagyobb meglepetést az a fúvóka váltotta ki, amelyen hat rovásjegy található (lásd a mellékelt ábrát, az olvasat jobbról balra halad). Stamler Imre bukkant rá, megfejtésével pedig Berkesi Gyula tanár foglalkozott. Szerinte a rovásjelek Anyónak papa jelentést takarnak. Ehhez azonban tudni kell, hogy "... annak idején a fúvókát papának, azt a kemenceoldalt pedig, amibe a fúvókát illesztették, anyának hívták a kohászok."

Magunk ezúttal az olvasathoz fûzünk néhány megjegyzést, a két utolsó betû jelentését pedig másképpen árnyaljuk.

A közölt cikkben (rajz? fénykép?) a betûk megformálása roppant tiszta és félreérthetetlen. Az elsô szóban a legelsô jel NY, a második O, a harmadik NA összevonás (ligatúra), az utolsó pedig K hangértékû. Hiányzik az indító magánhangzó, az A, a rovó tehát "ugratta", elhagyta. Az olvasat valóban: aNYONAK. Érdekes, hogy a szó mélyhangú, a szó végén mégis a magashangú K (eK, Ke) található.

A két utolsó betû (második hangcsoport) egyforma, mind a kettô P hangértékû. A papa feloldást nem tartjuk jónak és véglegesnek, ugyanis ôsi szabály, hogy a rovásírás-rendszerekben a szó végi magánhangzót következetesen jelölték. Ha tehát elhagyjuk az utolsó magánhangzót, az a betût, marad a PaP szó. Elképzelésünk szerint: ha Somogy megyében ma is él a papa (fúvóka) szó, nem valószínû, hogy több mint ezer esztendôvel ezelôtt, a X. században, szintén papa formában használták. Az egykori olvasat tehát PaP, esetleg PáP lehetett. A szóra egyelôre nem találtunk történeti adatot.

Más megoldásra is gondolunk. 1999. június 4-én és 5-én a Maros megyei Kibéden több kovácsmestert (vasverôt) is fölkerestünk. Egyesek közülük nem papának, hanem pípnek nevezték a fúvókát. A 70 esztendôs Pécsi Ferenc gyermekkora óta tudja, hogy az olvasztókemencét a régi-régi öregek anyának, anyónak, nagyanyónak hívták, s a kohófújtatónak "... volt pípja, ezt ha leeresztették, akkor zárt, ha felemelték, akkor nyitott. Záró-nyitó szerkentyû volt." Adatközlônk felesége, Pécsi Ferencné Dósa Irén megemlítette, hogy a furulyának azt a részét, amelyet a szájba vesznek, szintén pípnek nevezték. Az 52 éves Seprôdi Gyuri, aki ugyan nem kovácsmester, biztosan tudja, hogy a sípnak, furulyának van fúvókája, akárcsak a fúvónak.

A píp szót megtaláltuk A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára Ö-Zs. 3. kötetében (Bp. 1976). A szó jelentése fôleg "kóros bôrkeményedés a szárnyasok nyelvén", de másodlagos jelentése is volt. Íme: 1767: síp nyelve. Nos, az adat roppant értékes: a századokkal ezelôtti fúvók vezércsövének, fúvóvesszôjének végét pípnek, azaz nyelvnek is hívhatták, s agyagból készítették. Torockón a XIX. század elsô felében a fúvócsap alapanyaga még mindig az agyag volt. Szabó T. Attila így magyarázza jelentését: vasfújtató kohó csapja. Történeti adata: 1838—1845: "Hurom furum kohóknál fúvócsap végéhez tûztôl óvásra alkalmazott, veres, szivájkos agyagcsô, mit naponta megújítanak" (Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Fém — Ha. IV. kötet, 1984.)

A fúvóka feliratának mi két olvasatot is adunk: aNYÓNAK PaP; aNYÓNAK PíP. Kisbetûkkel a mellôzött magánhangzókat jelöltük.

2. A Romániai Magyar Szó 1999. június 25-i száma Megtalálták a legrégebbi magyar nyelvemléket címû híradásában Bodrog-Bû ismét hallat magáról. A tudósítás arról tájékoztat (az MTI-re hivatkozva), hogy Magyar Kálmán egy "... égetett agyag használati tárgyra" talált, amelyen székely rovásírás található. A hírt több megyei lap is megerôsítette, a Népújság A legrégebbi magyar nyelv emlék címmel írt róla (1999. július 6.) Az "eszköz" szintén fúvóka (4-5 cm-es), s "négy rovásjel található rajta". Vékony Gábor szerint a jelek a "funak" szót rejtik magukban, amelyeket egyes kutatók szómágiának tartanak. A betûkrôl készített rajz 1999. július 14-ig nem jutott el eme sorok írójához. Mihelyt számunkra is hozzáférhetôvé válik, szólni fogunk róla. Arra is gondolunk: vajon nem ugyanarról a tárgyról van szó?

Sinkovics Ferenc Demokrata-beli írása így indul: "Szenzációs történelmi lelet került elô a Somogy megyei Bodrog község határában..." Magunk több mint szenzációs leletekrôl merünk beszélni. A székely (magyar) rovásírás kérdéskörénél maradva úgy érezzük, igazolódott a Maros megye feliratos rovásemlékei címû tanulmányunkban közölt megállapításunk: "Évrôl évre egyre bizonyosabbá válik, hogy a magyarság mai, Kárpát-medencei lakhelyére írást is ismerô, azaz írástudó népként érkezett. Az írás, amelyet ismert, egyfajta rovásírás volt..." (Hazanézô, 1996/2. sz.; História, 1997/4. sz. és A rovásírás vonzásában címû kötet, 1998.)

Templomaink 32.

A félköríves záródású középkori templom tipikus Árpád-kori templomként tárgyalható, mint a már ismertetett marosszentannai és a marosszentgyörgyi hasonló elrendezésû templomok.

Nyomát nyárádmenti kisfalu, mely Nyárádszentbenedektôl északi irányba, az Irmahágó és az Üver-magaslat közötti völgyben terül el, három völgy irányában — háromutcás falu. A monda szerint ott telepedett le egy Moniat nevû szerzetes és ott építette a kis római katolikus kápolnát, mely a nagyobb templom elôdjének tekinthetô. Plébániaként használták a falubeliek, de annak mérete és lélekszáma olyan kicsi lehetett, hogy pápai tizedet nem fizettek. Építési ideje a XIII: századra tehetô, de hogy a munkálatokkal és berendezésével mikor végeztek és mikor szentelték fel, Nagyboldogasszony tiszteletére, az nem tudható.

A falu nevét az 1567-es regestrumba kilenc kapuval Monyat néven jegyezték fel. 1580-ban Kovásóczi Farkas és Jánosnak írták be Moniat és Boldogasszonyfalva néven. Ezen név szerinti bejegyzés alapján arra lehet következtetni, hogy akkor már a templom fel volt szentelve. Az 1583-as adománylevél Moniád, az 1667-es határjárási levélben Monnyat-nak írták, s Nyomát formájában a XVIII. század végén, 1764-ben írták magyarosan egy egyezménylevélben.

A templom alaprajzi nagysága négy kis szoba nagyságúnak felel meg. A téglalap alaprajzú hajóhoz félköríves diadalívvel kapcsolódik a szabályos félkör alaprajzú szentély, melyhez annak idején az északi oldalon sekrestyét is építettek, melynek ma már csak a befalazott bejáróajtó-kerete látható. A késô román építészeti korra engednek következtetni a templom félköríves ablakai. Az ablakok szerkezetét a falvastagság közepén építették be és az ablak nyílását rézsútosan alakították ki mind belsôben, mind külsôben. A templomhajó kétsíkú meredek tetôvel van lefedve, míg a szentély ötsíkú tetôzettel. Az északi oromfalas homlokzat tengelyében készített fô bejárati ajtót hasonlóképpen rézsútos falazattal készítették, de késôbb az ablakoknál a jobb megvilágítás miatt, az ajtónál a belméret növelése érdekében, a ferde falazatokat lefaragták, a nyílásokat megnagyobbították.

A templomhajó és a sekrestye északi falain, a belsôben, a késôbbi fedôvakolat és meszelési rétegek alól, al-fresco színeskép töredékek váltak láthatóvá. A templom torony nélkül készült s az északi fal elôtti térrészen fából ácsolt haranglábat emeltek. A magas haranglábat kicsúcsosodó gúla alakú sisakkal magasították, mely túlnövi a templom tetôzetének gerincvonalát.

A monda szerint a régi harangot a tatárdúlás idején a Királykútnak nevezett kút mélyébe rejtették el. Sajnos földcsúszamlás következtében a kút és közvetlen környéke lecsúszott, a harang a föld mélyébe került.

A római katolikusok temploma a reformáció után a reformátusok és az unitáriusok közös használatába került. 1634-ben már a lélekszám szerint többségben lévô unitáriusok tulajdona lett, és azóta használják. A kis létszámban maradt reformátusok a régi templom közvetlen szomszédságában építettek egy kis templomot, ugyancsak torony nélkül és a harangok részére magas haranglábat emeltek. A két templom és a két harangláb egymás szomszédságában békésen áll. Megemlítésre méltó, hogy az 1892-es Helységnévtár szerint a falu 521 lakosa közül 449 magyar és 104 tót volt, ami csakis a tót vándorkereskedôk és mesteremberek kedvezô letelepedési lehetôségével magyarázható, akik a nyárádmenti falvakat látták el ipari cikkekkel. Jelesek voltak a drótfonás mesterségében. Nagyméretû égetett agyagedények külsô felületét dróttal tették védetté. Századunk elsô felében a "drótostótok" Marosvásárhelyt és környékét is felkeresték és sok zománcos vagy anélküli korsót, káposztás- levesesfazekat, ételhordó használati edényeket tettek tartósabbá a drótháló bevonattal. A falvak népe elônyösnek tartotta a drótozott edényeket, melyekben a szénacsinálóknak és az aratóknak vitték a meleg ételt a mezôre.

A már említett 521 lakos közül többségben az unitáriusok (307) voltak, református volt 105 s római katolikus 25 személy.

Mûvésztábor Szárhegyen

Negyedszázados a gyergyószárhegyi Barátság Alkotótábor. 1974-ben gyûltek össze elôször az akkor még leromlott állapotban lévô kolostor falai közt a romos Lázár-kastély fölött a Hargita megyei festôk, grafikusok, szobrászok és meghívottjaik. Huszonöt év alatt felvirágoztatták a mûvésztelepet, és ezernyi mûtárggyal gazdagították. A jelentôs évfordulóról augusztus 7-én, szombaton délután 5 órakor emlékeznek meg. A jubileumi ünnepséget — melyen Zöld Lajos tábormonográfiája örökíti meg a telepen történteket, a Lázár-kastély lovagtermében tartják.

Duckadam mandátumra vágyik

Helmut Duckadam, a Steaua labdarúgócsapatának egykori legendás kapuvédôje kedden bejelentette: a Corneliu Vadim Tudor vezette Nagyrománia Párt (PUNR) jelöltjeként szeretne szenátusi mandátumhoz jutni a jövô évi választáson. Duckadam (egyelôre) nem tagja ennek a pártnak ezért függetlenként startol. Egyébként a román határôrrendészet aktív tisztje, tehát nem is lehet pártos személy. Duckadam szerint felettesei még nem tudnak elhatározásáról. Duckadamot szoros baráti szálak fûzik C.V.T.-hez.

Különleges "hírzárlat"

Az Amerika Hangja (VOA) rádióban bekövetkezett tartós áramszünet miatt a rádióállomás kedden éjszaka, fennállása óta elôször arra kényszerült, hogy beszüntesse adását. Néhány angol nyelvû hírzárlat esetében a fennakadás három órát tartott, míg más adásoknál csak néhány percig. "A bámulatos az volt, ahogyan embereink a központi vezérlôteremben telefonon keresztül leadták mûsorukat az átjátszóállomásoknak a világ minden tájára".

Radomir Kovac ártatlannak vallja magát

A boszniai szerb Radomir Kovac, aki szerdán délután jelent meg elôször a hágai Nemzetközi Törvényszék elôtt, ártatlannak vallotta magát az ellene felhozott vádpontokban. A 38 éves férfit hétfôn tartóztatták le német SFOR-katonák, majd a volt Jugoszlávia területén elkövetett bûntetteket vizsgáló hágai törvényszék börtönében kötött ki. A vád szerint Kovac a boszniai szerb katonai rendôrség tagjaként részt vett az akkor 40 ezer lakosú Foca és a környezô települések lakói elleni támadásokban. Azzal is vádolják, hogy fiatal muzulmán nôket erôszakolt meg társaival, és hogy több nôi "foglyát" rabszolgaként adta el a katonáknak.

Pesti Pepsi nagybuli

Kevés olyan toleráns város van a nagyvilágban, mint Budapest, melyben olyan rendezvényt fogadnának be, mint amely a Pepsi Szigeten zajlik a napokban. Itt nemcsak nagy zenei parádé zajlik, hanem különös hangsúly esik a mûvelôdési rendezvényekre is. A sziget 370 millió forintos költségvetésébôl mintegy 40 milliónyit a kulturális eseményekre, például színházi