|
LI. évfolyam 179. (14231) |
1999. augusztus 4. szerda |
Az erdélyi Petôfi-megemlékezések több színhelyén jelen volt a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség minisztere, Hámori József is. Mi sem természetesebb. Útjáról, nyilvános szerepléseirôl már beszámoltunk lapunkban. A pénteken este Marosvásárhelyen vele folytatott beszélgetést még nem volt lehetôségünk közzé tenni. Illetve annak egy részletét egyesek hallhatták a Kossuth Rádióban, ugyanis a tárcavezetô szoros idôbeosztása miatt egyszerre interjúvoltuk a magyar közszolgálati rádió munkatársával, Márványi Péterrel. A kérdések megfogalmazásukban különbözhettek ugyan, a lényeget tekintve egybecsengtek. A válasz is csak közös lehetett rájuk.
— Az erdélyi magyarság kulturális törekvéseiben gyakran ütközik anyagi nehézségekbe is. Ilyenkor legtöbbször az anyaországhoz fordul segítségért. Miközben tudjuk, a magyarországi mûvelôdési tárcát se veti fel a sok pénz. Mennyit vállalhatnak önök az itteni szellemi lét ilyen vonatkozású terheitôl?
— Igyekszünk minél többet vállalni, illetve ez nem is egyszerûen vállalás kérdése, ez kötelességük. A most felavatott fehéregyházi emlékmúzeum is magyar—román kooperáció eredménye. És itt meg kell jegyeznem, hogy a román mûvelôdési minisztérium több esetben ugyancsak segítôkésznek mutatkozott. Ami nem mentesít bennünket attól, hogy tényleg súlyának megfelelôen támogassuk ezeket az ügyeket. A millenniumi pályázati rendszer többek közt ilyen célokat is szolgálhat. És van egy egyezményünk, amely a mûemlékvédelemre vonatkozik, ebben a vonatkozásban is közös tennivalóink vannak. Az újabb mûvelôdési hajlékok létrehozása, mondjuk például egy kultúrház létesítése a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület számára, az még nehezebb, költségesebb feladat, de ilyen tekintetben is keressük a lehetôségeket, és a következô években talán sikerül támogatunk a hasonló célú akciókat.
— Persze jól fog bárminemû támogatás, de az erdélyi magyarok nem sokra mennének, ha nem próbálnák hasznosítani önnön forrásaikat, ha nem a lehetô legszélesebb sávban igyekeznének fejleszteni kultúrájukat s erôsíteni önazonosságukat. Sokan azt mondják, ez itt valahogy jobban sikerül, mint az anyaországban, Petôfi szelleme mintha inkább megmozgatná az ittenieket, mint az otthoniakat. Így lenne?
— Nehezebb most megmozgatni a honi, az anyaországi magyarságot, bár a média jeles szerepet tölt be, például Petôfi szellemének fenntartásában. A rádióban naponta számos mûsor foglalkozott az évfordulóval. Azt hiszem, hogy az egész magyar nemzetnek szüksége van Petôfire, de más fejlôdési tendencia mutatkozik Magyarországon, mint a határokon túli magyarok körében. Nálunk otthon a mindennapi élet különféle problémái a kelleténél jobban lefoglalják az embereket. Igaz, itt Erdélyben is sok a napi gond, de ezeken a tájakon a gyökerek valahogy mégis mélyebbre nyúlnak és inkább megmaradtak, mint az anyaországban, ahol lazult ez a kötôdés. Remélem, hogy ez nem egy visszafordíthatatlan folyamat, és az oktatási rendszerünk otthon is nagyobb hangsúlyt fog helyezni a szóban forgó szellem ápolására. Petôfit, Aranyt és társaikat közelebb kell vinnünk a gyerekekhez. Azt nem tudom, hogy itt az oktatás mennyiben járul hozzá mindannak az elsajátításához, amit Petôfi képvisel, de biztos, hogy Erdélyben a szülôk is erôteljesebben hatnak gyermekeikre ilyen tekintetben is, mint mifelénk.
— A magyar—román vegyes bizottság bukaresti megbeszélésein a mûvelôdés, az alkotó tevékenység, az irodalom, a mûvészetek ügye is hangsúlyozott figyelmet kapott. Ön személyesen nem volt jelen a tárgyalásokon, de biztos értesült, hogy munkaterületén mire számíthatunk a közelebbi, illetve távolabbi jövôben.
— Jó hír, hogy teljes egyetértés volt abban Bukarestben, hogy a kulturális csereprogramot tovább kell gazdagítani. Fontos például, hogy áttörés mutatkozik a bukaresti magyar és a budapesti román kulturális intézet tulajdonviszonyainak régóta óhajtott rendezésében. Plesu külügyminiszter úr megígérte, hogy azonnali lépéseket tesz az áldatlan állapot megszüntetéséért, hogy ne kelljen olyan nagy bérleti díjakat fizetni egymásnak. A legjobb lenne egyszerûen átruházni a tulajdonjogot a magyar, illetve román félre. Ha ez megoldódik, és remélem, hogy igen, ez valóban példaértékû lesz a két ország viszonyában.
— Részben már érintette, miniszter úr, a mûemlékek problémáját. Ilyen téren is rengeteg a mentenivaló. Mostanában az emlékmûvekrôl is sok szó esett, viták is voltak. Hullámokat vetett az aradi vértanúk monumentuma kapcsán kialakult nézeteltérés. Milyen távlatok nyíltak a mostani egyeztetések nyomán?
— Az aradi emlékpark ügyét miniszterelnöki szinten is tárgyalta a két fél, és megoldottnak látszik. Érdekes a vitás kérdés, a Zala- féle szoborcsoportról van szó, amely még el van zárva a nyilvánosság elôl. Azt ki kell hozni, hozzáférhetôvé tenni, az emberek elé vinni. Megegyezés szerint ez meg fog történni, sôt, román részrôl olyan javaslat is elhangzott, hogy vigyük át Magyarországra, beleegyeznek. Ezt természetesen ellenzi az itteni magyarság, az RMDSZ aradi szervezete élénken tiltakozott is az ötlet ellen. Mert ennek nem Magyarországon a helye, hanem ott, ahova szánták, Aradon, ahol a vértanú tábornokokat kivégezték. Itt is áttörést érzek, az más viszont, hogy az idôfaktor mennyiben lesz a segítségünkre ebben, hiszen október 6. hamar eljön. Egyáltalán minden egyezség annyit ér, amennyit meg is valósítanak belôle. Bár olykor az elvi megegyezések is valamennyivel elôbbre vihetnek.
Ami az interjúhoz még szorosan kapcsolódhat, azt a vásárhelyi értelmiségiekkel szervezett szombat esti találkozón mondta el Hámori József. Eszerint az idén a magyar kormány több mint 1 milliárd forinttal segíti a határon túli magyarságot az egységes nemzeti kultúra fejlesztésében. A kulturális tárca 1999-es kerete erre a célra 200 millió forint, 50 millióval több, mint tavaly. Az Illyés Közalapítvány mintegy 800 millió forinttal támogathatja a határokon túliakat, köztük számarányuknak megfelelôen a romániaiakat. A millenniumi pályázati rendszer 50 milliót oszthat el a határon túlról beküldött sikeres pályázatokra. Ugyanekkora összeget különítettek el ez évben 13 erdélyi mûemlék restaurálásának megkezdésére is.
Hogy sok ez vagy kevés, arról anyaországon belül és kívül eléggé megoszlanak a vélemények. Nehéz ebben egyértelmûen állást foglalni, s most ilyesmivel nem is próbálkozunk. De azt érdemes hangsúlyozni, amit a miniszter külön kiemelt: tárcájuk nevébôl kiindulva — Magyar Nemzeti Kulturális Örökség — ezután is, mindig is döntô fontosságúnak tekintik, hogy e felbecsülhetetlen örökség szerves részeként a történelem során leszakadt nemzetrészek kultúráját, szellemi örökségét is ápolják, továbbadják, gyarapítsák nemzedékrôl nemzedékre.
Victor Babiuc honvédelmi miniszter közleményt jelentetett meg, amelyben részletesen megindokolta júliusi kijelentését, amikor véleményt nyilvánított két tábornok és a Honvédelmi Minisztérium ellen hozott bírósági döntés ügyében.
Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tartalékos tábornokokat emberölésért 15 év börtönbüntetésre ítélte az igazságszolgáltatás, és a Honvédelmi Minisztériummal közösen arra kötelezte, hogy 30 milliárd lej kártérítést fizessenek az 1989- es temesvári események során megsebesülteknek és a meggyilkoltak hozzátartozóinak.
A Victor Babiuc által kiadott közlemény hangoztatja, hogy a nemzeti egység elleni erôk valóságos pszichológiai háborút viselnek a hadsereggel szemben, amelynek a haza iránti lojalitásában senki nem kételkedhet.
Az 1989-es forradalom politikai jelenség volt és nem törvénysértés, tehát kívánatos lenne, ha az akkori eseményeket elôször politikailag "ítélnék" el és csak azután következhetne az igazságszolgáltatás felelôsségrevonása.
A hadsereg a legmagasabb politikai és katonai vezetés parancsára cselekedett, és a jól megszervezett félretájékoztatás azt sugallta, hogy külsô támadás fenyegeti az országot a nyugati végeken.
Az események ellentmondásos politikai, társadalmi, pszichológiai és katonai helyzetben zajlottak, ami jellemzô volt a Honvédelmi Minisztérium tevékenységére is. Ilyen körülmények között lépett közbe a hadsereg a közrend megvédéséért, teljes összhangban az akkori törvényekkel — állítja Victor Babiuc.
Nem csak a hadsereg nyitott tüzet Temesváron, hanem elsôsorban a rendfenntartó erôk, és míg nem tisztázzák az összes résztvevô felelôsségét, addig mesterkéltnek tûnik két tábornok törvényszék elé küldése.
Babiuc elítélôen szól a Román Kommunista Párt vezetôirôl, akiket senki sem von felelôsségre azért, mert 45 éven keresztül az ország romlását készítették elô.
A honvédelmi miniszter végezetül leszögezi: a végleges ítéletig a hadsereg képviselôi is hallathatják hangjukat az elítéltek ügyében.
Rendkívüli közgyûlés a Bicapa Rt.- nél
A hét végén rendkívüli közgyûlés összehívására került sor a Bicapa Rt.-nél, ám nevével ellentétben itt semmi rendkívüli nem történt.
Amint dr. Danciu Virgil igazgató elmondta, a közgyûlést elsôsorban a társaság alapszabályának, az 1999. évi 49-es számú sürgôsségi rendelet és az 1999. évi 364-es számú kormányrendelet elôírásainak megfelelô módosítása végett hívták össze. Az új alapszabálynak megfelelôen a közgyûlés és az igazgatótanács közötti viszony módosul, legalábbis formailag, mivel ezentúl ezt egy vezetési szerzôdés szabályozza. Ez leginkább azért fontos, mert a felelôsségvállalást — vagyis, hogy az igazgatótanács tagjai vagyonukkal garanciát vállanak döntéseikért — most már írásban is rögzítik. A közgyûlés ugyanakkor kinevezte az igazgatótanács tagjait kiválasztó bizottságot is, amelynek 90 napon belül el kell végeznie kijelölt feladatát.
Ezenkívül elhatározták a nátrium- bikromátot elôállító berendezések leállítását és általános javítását. Ezeket szeptembertôl maximális teljesítménnyel kell majd üzembe helyezni, tekintettel az új piaci lehetôségekre. A Bicapa Rt. köztudottan külföldre termel, megrendelôi Olaszországból, Spanyolországból, Mexikóból, Argentínából, Kolumbiából, Magyarországról, Bulgáriából, Írországból stb. kerülnek ki. Danciu Virgil szerint azonban nem csak új piacot hódítani nehéz, hanem a már létezôt sem könnyû megtartani. Pontosabban, amennyire nehéz új piacot találni, annyira könnyû elveszíteni a régieket.
Az új megrendelések ellenére sem lehet azonban elkerülni egy olyan társaság átszervezését, amely szerepel azon 50 vállalat között, amelyet a Világbank közremûködésével szeretnének privatizálni. Úgy tûnik, a Bicapa Rt. kelendô, hiszen már ezidáig több mint 20 érdeklôdô jelentkezett, persze ezek közül csak néhányan számítanak komoly vevônek. Mindenestre, ha minden a tervek szerint megy, jövô év elejére már magánkézben lesz a dicsôszentmártoni nagyvállalat.
Sajnos, az privatizálás elôtti teendôk között kiemelt helyen nem csak a mûszaki, pénzügyi és gazdasági átszervezés szerepel, hanem a személyzet egy részének, pontosabban 150 személynek az elbocsátása is. Így a jelenlegi mintegy 1600 alkalmazottból év végére csak 1450 marad. Az elbocsátandók részesülni fognak aí 1999. évi 98-as rendelet (a korábbi 1997. évi 9-es rendelet módosítása) által elôírt kedvezményekben.
A román pénzügyi világ legfontosabb híre a múlt hét végén a Bancorex megszüntetése volt, pontosabban beolvasztása a Román Kereskedelmi Bankba (BCR). Mindkét pénzintézet többségi tulajdona állami kézben van, ezért a döntést kormányszinten hozták, s az állam képviselôi az azonnal összehívott rendkívüli közgyûléseken szó nélkül meg is szavazták. A nagy sietségre azért volt szükség, hogy Románia teljesítse a Nemzetközi Valutaalappal szemben vállalt kötelezettségeit.
Már megszokhattuk a nálunkfelé szokásos munkastílust, így nem meglepô, hogy a csütörtökön hozott kormánydöntés után alig két nappal már megszületett a Nemzeti Bank határozata is, amely visszavonja a Bancorex mûködési engedélyét. Az elôkészítetlen, hirtelen felbuzdulásból hozott döntés azt is jelenti, hogy ez teljesen felkészületlenül érte a bank területi képviseleteit. A BCR Maros megyei marketingosztályának vezetôje sem tudott semmit mondani arról, hogy miként fog ténylegesen lezajlani ez a fúzió a megyében. Csupán annyit közölhetett, hogy szinte minden munkatársuk dolgozik a feladaton, s amikor konkrétumokkal szolgálhatnak, sajtóközleményben ezt meg fogják tenni. Ugyancsak sötétben tapogatóznak a Bancorex Maros megyei fiókjánál. Mindenféle nyilatkozattól elzárkóztak, ám azt közölték, hogy további utasításokig a bank rendes munkaprogram szerint dolgozik ügyfeleivel. Elég érdekes ez a dolog, hisz az Adevarul ugyanezt erôsíti meg az egész országra vonatkozóan, annak ellenére, hogy a banknak már nincs mûködési engedélye! Ez az állapot pedig akár két hónapig is elhúzódhat.
A BCR-nek pedig éppenséggel koloncként jön ez a fúzió, s ezt a bank elnökének a központi sajtóban közzétett nyilatkozatai is megerôsítik. Az a félelem is napvilágot látott a sajtóban, hogy esetleg a Bancorex nagy összegû tartozásai a BCR eddigi stabil helyzetét is megingathatják. Mindez persze nem egyéb spekulációnál. Egyelôre az országos szinten mintegy 2300 Bancorex-alkalmazott sorsát kell tisztázni, hisz a BCR ezeket nem tudja átvenni, mint ahogy a Bancorex tulajdonát képezô épületek is helyenként csupán növelik a gondot. Ha csak Marosvásárhely esetét vesszük, a BCR már eddig is két épülettel rendelkezik (S micsoda épület az egyik!), mit kezdene a szintén ultramodern harmadikkal? Hogy választ kapjunk, valószínûleg meg kell várnunk a konkrét lépéseket a két pénzintézet tényleges egyesítésére és a fölöslegessé váló épületre vonatkozólag. Addig ugyanis a bankokra oly erôsen jellemzô titkolózó munkastílus miatt aligha tudhatunk meg valami érdemlegeset.
Augusztus 2-ától árusítják a Román Nemzeti Bank (BNR) kirendeltségei a 2000 lejes bankjegyet. Bejenaru Aurel, a bank vásárhelyi kirendeltségének aligazgatója elmondta, hogy országos szinten 1 millió darabot nyomtattak az A001-es sorszámú bankjegybôl, ebbôl 10 ezret juttattak Maros megyének. A bankjegyeket 30.000 lejes egységáron naponta 8 és 12 óra között lehet megvásárolni a Nemzeti és a Kereskedelmi Bank megyei kirendeltségeinél.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a RNB által kibocsátott bankjegy az augusztus 11-én bekövetkezô napfogyatkozást örökíti meg, de a 2000-es címlet arra is utal, hogy a naptár a 2000. évbe fordul. A kibocsájtott bankjegy azzal az újdonsággal szolgál, hogy Európában elsôként papírja mûanyag alapú lesz, ezért négyszer hosszabb idô alatt kopik meg a forgalomban, mint a hagyományos papírból készült pénz. A 2000-es címlet elsô oldalán a naprendszer stilizált rajza látható. Hátsó oldalán Románia nemzeti színû térképe, amelyen feltüntették, hogy az augusztus 11-i teljes napfogyatkozás melyik sávban látható a legjobban az ország területén.
A gyûjtôknek szánt egymillió darab eladása után további 50 milliót szándékszik nyomtatni a Nemzeti Bank, ezeket a címleteket hétköznapi használatra szánják.
Ma, augusztus 4-én a Duna tévé Mészáros Márta filmjeibôl indít sorozatot. Alább a rendezônô életérôl és pályájáról adunk rövid ismertetést.
Mészáros Márta ma a legtöbb nézônek a méltán nagysikerû és erôs visszhangú Napló-trilógiája rendezôjeként ismert. Pedig már a hatvanas-hetvenes évek fordulóján készült elsô játékfilmjeivel új színt hozott a magyar filmbe, s azóta is filmmûvészetünk egyik legjelentôsebb, olykor vitatott egyénisége.
Gyermekkorát szüleivel a Szovjetunióban, Kirgiziában tölti. Édesapját a sztálini terror idejében elhurcolják, sohasem látja viszont. Márta 1945 után Magyarországon töltött, alkalmazkodni próbáló, de inkább lázadó kamaszévei után Moszkvában végzi filmmûvészeti tanulmányait. Az orosz kultúrát — mélységében — elôbb ismeri meg, mint a magyart. 1956-ban kap rendezôi diplomát. Két évig Bukarestben dokumentumfilm-rendezô, majd hazatérve itthon is értékes dokumentumfilmek alkotója.
Dokumentarista indíttatása értékesen hatja át elsô filmjét (Eltávozott nap, 1968). A nevelôintézetben felnôtt, és szülei keresésére induló lány alakja máig hasonlíthatatlan hôse a magyar filmmûvészetnek. Ettôl kezdve nagy várakozás fogadta Mészáros Márta minden alkotását.
A Duna TV a rendezô Eltávozott nappal induló pályájának elsô öt filmjét mutatja be új sorozatában (és idézi fel ôket újra azok számára, akik annak idején már látták ôket: Holdudvar (1969), Szép lányok, ne sírjatok (1970), Szabad lélegzet (1975), Örökbefogadás (1975). Az utóbbiról külön is érdemes szólni: az Örökbefogadás a magyar filmmûvészetnek a "Jancsó-korszak" utáni legnagyobb nemzetközi sikereit elérô filmje lett. Ettôl kezdve számíthatjuk majd a rendezô második alkotói korszakát, melynek egyes darabjait akár filmciklusként is nézhetjük (Kilenc hónap, Ôk ketten, Olyan mint otthon, Útközben).
E filmek mindegyikének hôse a férfiaknál erôsebb, határozottabb, kemény jellemû nô, aki képes kiküzdeni helyét a férfiak irányította világban. A magyar irodalom, de a magyar film is erôsen férficentrikus. Mészáros Márta minden filmjében a nôi élet teljességét, a helytállást, gyakran a nôi keménységet rajzolja elénk. A magánnyal általában makacsul szembeszálló, sorsát irányító és nem tehetetlenül elviselô nôt ô tudta leggazdagabban ábrázolni a hetvenes évek magyar filmmûvészetében.
Mihail Filimon, a Demokrata Párt (PD) Hargita megyei szervezetének elnöke szerint a tusnádfürdôi nyári egyetemen részt vett magas rangú magyar politikusok "látszólag ártatlan kijelentései mögött az egységes román nemzetállam megkérdôjelezése, a nép egységének szétverése és a viszály magjának elültetése a szándék."
A Transilvania Jurnal keddi számában a politikus még azt is fejtegette, hogy bizonyos tendenciákat ki lehetett olvasni azokból a mondatokból, amelyek arról szóltak, hogy "ha Románia gazdasági csôdbe jut, akkor az ország egy részét Magyarország megmenthetné."
Mihail Filimon véleménye szerint nem felel meg a valóságnak az a kijelentés, hogy a magyar etnikum sorai között tisztogatást végeztek.
Mindezek helyett jó lett volna beszélni a magyarországi románok helyzetérôl, akiknek egyetlen képviselôjük sincs a parlamentben, és az ott élô románok száma kétszázezerrôl húszezerre apadt az ellenük folytatott tisztogatás után.
Ez azért is következhetett be, mert a román állam nem szállt síkra budapesti román egyetem létrehozásáért, és a tusnádfürdôihez hasonló rendezvényeket sem tartott Budapesten — olvasható a Transilvania Jurnalban megjelent nyilatkozatban.
A keddi belga lapok közül több is foglalkozik George Robertson brit védelmi miniszternek, a NATO-fôtitkári poszt várományosának személyiségével, eddigi pályájával.
A Le Soir londoni tudósítójának "Munkáspárti, de nem baloldali" címû cikkét közli, mindjárt az elején megállapítva, hogy az 53 éves skót a Munkáspárt jobboldalához tartozik. Szereti a katonákat, akiket védelmi miniszterként képvisel. A kormányra jutáskor nehéz volt a Munkáspárt soraiban a védelmi posztra olyan alkalmas személyt találni, aki ifjúkorában nem flörtölt az antinukleáris mozgalommal. George Robertson viszont — számos kollégájától eltérôen — sohasem volt a nukleáris leszerelés aktivistája. A párt hosszú ellenzéki idôszakában visszafogottan, de szilárdan hangoztatta meggyôzôdését. Gyakran hallatta hangját a külpolitikai kérdésekben. Ragyogó felszólalásai voltak a maastrichti szerzôdés vitájában. Az árnyékkormányban elôbb a skóciai ügyek miniszteri posztját kapta meg, majd a védelmi és külpolitikai kérdések szóvivôje lett.
Amikor a Munkáspárt 1997-ben ismét hatalomra jutott, Robertson lett a védelmi miniszter. Az elsô hónapokban az igen arrogáns Robin Cook külügyminiszter igencsak háttérbe szorította: majdnem láthatatlan lett, de a hozzáértôk észrevették, milyen ügyesen hajtotta végre a hadsereg hidegháború utáni szerkezeti átalakítását. A koszovói hadmûveletek idején aztán a nagyvilág is megismerhette kommunikációs képességeit a védelmi minisztérium napi tájékoztatóin. Milosevic elleni támadásai meglepték azokat, akik még a párt visszafogott személyiségére emlékeztek. A tábornokok szeretik. Tetszést arat csaknem gyermeki lelkesedésével az új, ultramodern védelmi rendszerek iránt. Ô maga büszkén hangoztatja, hogy elsôsorban az emberekre gondol, például amikor arra ösztökéli a katonákat, hogy szerezzenek olyan szakismereteket a hadseregben, amelyeket a civil életben is használni tudnak majd — írja a Le Soir londoni tudósítója.
A La Libre Belgique-nek már kétmondatos címe is egy kis jellemzés: "Mérsékelt skót, és büszke rá. Héja, és arra is éppolyan büszke..." Az alcím pedig azt emeli ki, hogy Robertson Tony Blair híve, mindig habozás nélkül elfogadta a kormányfô lobbanékony stílusát, és ez megmutatkozott a koszovói NATO-hadjárat idején is. A cikkíró szerint a brit védelmi tárca irányítója visszafogott, kissé unalmas figura, mindamellett ügyes és ravasz. A brit hadsereg nehéz reformja nem tette túl népszerûvé a katonák körében, de általában véve jó kapcsolatai vannak a katonai hierarchiával. A lap megjegyzi, hogy Robertson sokat munkálkodott a brit hadsereg "nôiesítéséért", ugyanakkor — ellenfelei szerint — húzódozott a homoszexuálisok elleni rendelkezések eltörlésétôl.
Kárpátalján is lesz kihelyezett tagozat
Erdély és a Vajdaság után az idén ôsztôl Kárpátalján is elkezdi kertészmérnökök képzését a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem kihelyezett tagozata — adta hírül az ungvári Kárpáti Igaz Szó megyei lap keddi száma.
Mint az újság beszámolt róla, a mezôgazdasági szakemberek oktatásának a beregszászi székhelyû Kárpátaljai Magyar Tanárképzô Fôiskola ad majd otthont. A sikeres felvételit követôen szeptembertôl 50 kárpátaljai magyar fiatal kezdheti meg tanulmányait a felsôfokú oktatási intézményben a helyi sajátosságok figyelembevételével készült tanterv szerint. A diákok oktatásába a KÉE tanárain kívül helyi tanerôket is bevonnak. Számukra a budapesti egyetem speciális felkészítô tanfolyamot szervez. A tervek szerint a leendô diákok is a budapesti anyaintézményben töltik majd szakmai gyakorlatuk jelentôs részét.
Az ungvári lap szerint a kertészmérnök- képzés beindítására Kárpátalján égetô szükség van, hiszen biztosra vehetô, hogy az ukrajnai megyében élô magyarok 70-75 százaléka az elkövetkezô 10-15 évben a mezôgazdaságból lesz kénytelen megélni. Sürgetô korparancs tehát, hogy a jelenlegi, zömmel képzetlen kényszerföldmûveseket magasan kvalifikált szakemberek váltsák fel. A korábban kiképzett mezôgazdasági szakembereket ugyanis nagyüzemi gazdálkodásra készítették fel, így leginkább csak részfeladatok megoldására képesek. Kárpátalján azonban már most szükség van olyan mezôgazdászokra, akik birtokában vannak a magángazdaságokban alkalmazható legmodernebb elméleti és gyakorlati ismereteknek.
Nem kevés malíciával röppentette fel a sajtó a hírt, miszerint Radu Vasile az elmúlt pénteken leváltotta Andrei Gherghinescut az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEBP) élérôl, s a magát függetlennek nevezô ügyvéd helyébe Alexandru Ciocâlteu parasztpárti orvost, az Egészségügyi Minisztérium államtitkárát nevezte ki, aki az ellenzéki sajtó szerint Radu Vasile orvosa is egyben. A megüresedett államtitkári székbe a parasztpárti Irinel Popescu, az Orvosok Továbbképzô Intézetének vezetôje került.
A leváltásokról és kinevezésekrôl különféle találgatások jelentek meg a sajtóban. Az Adevarul cikkírója szerint a feszültségek akkor kezdôdtek, amikor kiderült, hogy a biztosítási pénztár, amely már 500 millió dolláros alappal rendelkezik, a legnagyobb romániai pénzintézménnyé válik. Továbbá állítólag azért vált kényelmetlenné a leváltott elnök, mivel nem volt hajlandó fedezni egy nagy tételû hepatitis elleni oltóanyag megvásárlását, amirôl korábban kormányhatározat rendelkezett. Gherghinescu számlájára írták azt is, hogy Remus Opris, a parasztpárt alelnökének támogatását élvezi, míg Ciocâlteuról azt állítják, hogy Radu Vasile embere.
A Cotidianul szerint azért volt szükség a váltásra, mivel az elnökcserét követôen a kormányfô azonnal elfogadta a Siemens cég ajánlatát, arra vonatkozóan, hogy az adatfeldolgozást és -kezelést biztosító számítógéprendszerrel lássa el az egészségügyet. Ezt korábban a volt elnök, Andrei Gherghinescu ugyanis megakadályozta.
Arról viszont egyetlen lapban sem esett szó, hogy hetek óta teljesen leállt az egészségügy átalakítása. A biztosítási pénztárak hiába vártak arra, hogy a családorvosokkal megkötendô szerzôdés gyakorlatba ültetésének módszertani szabályzatát kézhez kapját, a rendelkezést valahol szándékosan visszatartották.
Mindezekrôl Hajdu Gábor egészségügyi miniszter véleményét kérdeztük.
— A jelek szerint miért futott zátonyra az egészségbiztosítási rendszer bevezetésének folyamata?
— A módszertani szabályokat az Egészségügyi Minisztérium már május 19- én jóváhagyta, majd az OEBP-hoz került, ahol nem futott zátonyra, csak éppen kicsit hosszabban babusgatták, mint kellett volna. Csütörtön múlt egy hete, hogy kézhez kaptuk a módosított változatot, amit jóvá hagytunk, nyilvánosságra hozatala azonban a biztosítási pénztárra hárul. Remélem, hogy az új vezetés alatt hatékonyabb lesz a pénztár tevékenysége, s nem fogja az egészségügy célkitûzéseit következetesen akadályozni. Kinevezését követôen Ciocâlteu professzor együttmûködési szándékáról biztosított.
— Mi akadályozta korábban ezt az együttmûködést?
— A közelmúltban olyasmi is elôfordult, hogy a OEBP elnökének sorozatos távollétében az ügyvezetésel megbízott Julian Popescuval megbeszéltük, hogy fedezik körülbelül 100.000 hepatitis-oltáshoz szükséges oltóanyag beszerzését, amirôl kormányhatározat született, ennek ellenére kijelentették, hogy nem hajlandk fizetni. Hasonlóképpen nem voltak hajlandók elismerni a OEBP vezetôtanácsát megelôzôen létrejött megyei vezetôségeket sem. Az ô számlájukra írható az ingyenes és ártámogatott gyógyszerárak fedezésének elodázása is az idei év kezdetén.
— Ami szintén sok konfliktust szült a gyógyszerészekkel való kapcsolatban...
— Valóban, de folytathatnám a sort azzal is , hogy ezelôtt körülbelül két héttel megtagadták a fürdôgyógyászati és fizioterápiás kezelôegységek alkalmazottai bérének egyenlítését, átszervezésre hivatkozva. Ez az átszervezés azonban nem befolyásolta a pénzügyi vonatkozásokat.
Az ígéretek korábban a volt elnök részérôl sem hiányoztak, miszerint támogatja a kormány egészségügyi vonatkozású feladatainak megvalósítását, mivel az OEBP rendelkezik az egészségügy céljainak a megvalósításához szükséges pénzzel. Az üres ígéreteket azonban megelégelte a kormány, s ha Ciocâlteunak sem sikerül az OEBP vezetôtanácsát ráncba szednie, akkor a törvényhozásnak új vezetési formáról kell gondoskodnia — vélekedett Hajdu Gábor egészségügyi miniszter.
Rosszarcú ember savas szájjal villámot kívánt bevezetni egy váraljai fuvaros lovába a bonyhai vásáron. A régi korbácsnyeles abrakolás idejét múlta, megmosolyogják: a kupecek nyelvi járványa nem ragad jószágra. Öregasszony füles kannával mérné a nyári körtét, ragya veri kupán a hitvány portékát az asztalon is, majd néhány lejjel hazagyalogol estére. Szakadt rongyot kínál egy élénk roma asszony, mondja egy suhanc: tûzre való bolhafészek. Urán szegecses bôrmellény, hatmilliót ígért egy szürke kancáért, ha kipróbálhatja behúzott szekérfékkel a Küküllô martján valahol. A legyes idô igencsak rontja a vásárt, a beszurkozott sebet is megkapja a dögrovar a ló pókján. Pakol a család, a bôrmellényes elôvezeti árnyékolt fogatját, ízlelgetni lehet a vásári nyelvjárást megint: Gábor lava csípôjén verte meg kaszáját... Néhány pogány szóváltás, mehetünk, egyéb relevációt nem ígér a vásártér. Van, aki megnyújtja lépését Gógánváralja felé, hátra nem néz az öregember sem, úgy tûnik, errefelé megszokták az elôzést. Ami biztos, az biztos, egy jövedicsi fiú a saroglyában menetiránynak háttal ül, ha netán mégis utánuk hajtana az olasz...
"Valami nagy romlásba fészkelt belé a falu. Maholnap kiürül Gógán, mind a szász falvak sorsára jutunk. Néhány öreg és fiatal locsogtatja a tejet a kannában, életünket bégyûjti a csarnok. Nem kell a nóta, sem a tánc, a községházán hull a vakolat, szakad bé a mennyezet, s ha ád az isten egy jó nagy telet, réjánk törik az ifjúságunk. Nincs ahol egy lakodalom legyen. Kinek mondjuk el?"
Úgy vélem: nem biztos, hogy a sürgönyszó valahol Váralja és Bonyha közt nem akad el. A telefonpózna földre dôlt, kerülgetve vágtak rendet a kaszások. Bácskutyák elôl riadó ôzfiú szöken át a huzalokon. Hangcsapda a csalódott ebeknek. Egyébként a többi oszlop áll, fecskepihenô. Széles kukoricás jobbra el, fölöttünk, kiadós esô után füttyös pasztorál. Tarka csorda hegytarkót teraszosít. Sárga agyaglépcsôn sütkérezik a bogáncs: szügyvakaró. Két falu közti sikátoron lopózik be a kolompszó, a láncra rozsdásodó nosztalgiát néhol a hol nem volt kollektívistálló rogyásig megunta. Ennyit a hangulatból Váralja és Gógán közt — jegyzetelve.
Gógánban kapuboltívek alá rejtôzik a délelôtti árnyék. Mondom jó decibellel, hogy meghallják az idegencsodáló gógáni asszonyok: csodaszép szász házsorok... Mire eréllyel ôk: nem szász házsorok, hanem az gógáni magyar építészet. Még javaslatomat is meghallgatják: nehogy az istenért lebontsák, s válaszul: "nem bontjuk le biza, mert nincsen mivel mást csináljunk. Valamit még modifikálnánk rajtuk, de hát nincs mibôl".
Fiatalasszony s idôs összenéz, repedt fecskefészekbôl arcukra szûrôdik némi rostosodott árnyék. Török Margit széttárja kezét: mondja, mibôl nekünk itt új életet? Mit mondjak, azt, hogy hallgatom? — Jaj, nekem csak egy tehenem van, de ha kevés pénzt is kapnék, azzal is egy likat bedugnék... Érteni kell a szóból, itt minden és egyetlen pénzforrás a tejbevitel. Hiszen hallottam azt, hogy a gógáni embernek kizárólag a tej hozna némi jövedelmet. Egyéb semmi, de semmi, ha mondjuk. Ennél nagyobb gond már csak az elszigeteltség.
Magnószalag ôrzi a kánonban beszélô asszonyok hangját: — minket mindenki becsap, minket mindenki átver. Szavunk még a Küküllôig sem ér el, elvezetik az okosak... Áprilisban járt itt pénzzel utoljára a tejbeszedô Erzsébetrôl. Akkor mibôl vegyünk egy lábbelit vagy ünneplô köntöst? És Isten ôrizz egy jeges esôtôl, ha a megért búzát kiveri, hol a mi kenyerünk? Várunk itt a kapuban, ha jönne egy kicsi jobb jövô...
A meny pedig: — fuszulykával, pityókával hazajöttem a piacról, semmit eladni nem lehet, sem Bonyhán, sem Erzsébeten, sem Dicsôben. Törökné közbeveti: sírt a lelkem, mintha hibás volna valamiért...
Hibás lenne a föld, a hely? mert minden tekintet oda vetül, de hát tudjuk azt is, a szántó-vetô ember sorsa ott nyugszik meg pillanatra, s a jó ég tartson ki a Solymos-hegy fölött: Uram, ne adj jeges esôt megért gabonánkra...
Verésre verés. Hasadt szôlôszemekkel tréfál a fény.
Váralja és Gógán közt mindössze néhány lépés a különbség. Egyik feljebb, másik lejjebb a terepen. Üres kosarakkal középütt egy férfi. A mai napok szimbólumát hordozná? Arca egészségesen nevet, mondja, akár felvételt is készíthetünk róla, de nevét azért nem árulja el. Csak annyit szó szerint: — gyatrán élünk, de minek mondom is... Nincsen pénz, nincs mibôl csinálni. Ha van valami eladnivalónk, senkinek sem kell, mindennek az ára gyenge, csúfolkodnak velünk. Ott van a tej... Mikor egy negyedes "szukk" háromezer kétszáz lej, mert azt maguk városiak tudják, s egy liter té ezerhétszáz lejt ér meg, akkor hol vagyunk, mondják? Hétszázötven ezerbe aratják hektárját, a széle nem üti a hosszát. Három hónapja nem fizetett tejet a nyárádtôi sem. Hogy mibôl élünk, kérdezi? Kérjük ettôl a köcsent, adjuk annak a köcsent, így megy ez. Gyarlón élünk, mondom. Vessenek egy pillantást a kultúrházra, az sokat elmond...
— Hagyjon békét, hogy engem a falu kacagjon... Ennyit megmondtam, jó egészséget maguknak.
Lefelé menet nevét az istenért el nem áruló emberünk kosárral szürte meg a délelôtti napot. Vitte a nagy-nagy dolgokat. A hallgatást, a mindennapi fölháborodást, a tehetetlen belenyugvást, az elszigeteltség sûrû érzetét — kosárszámba bizony.
Csakugyan omlik a kultúrházról mész, tégla, cserép és vakolat. Messzirôl mint ódon freskók, penész és vízfoltok másznak egyre feljebb. De hát rég nem jártak itt mesterek. Kint ver a gaz, bent is pusztulás. A tetôzet csakugyan mindjárt beszakad.
"Ott van, mondom, ha a télen lesz egy nagy hóesés, akkor lerogyik. De a falu nyakába hull a fal, a cserép, mert azt a gógáni ember építette volt. Felvették a sok pénzt a felvevôk, milliót, se pénz, se posztó, odavan. A bonyhai hivatal húzza le a téfelt, mert lakodalomra is odajár a gógáni nép, oda viszi a terembért. Jön haza bérúgva, mert kimegy a fejébôl, hogy a falunak is volt szép nagy községháza, muzsikáltak benne szépen valamikor. Ejha... Amikor még külön bírósága volt Váraljának és Gógánnak..."
A "külön bíróság" ma már romokban hever. Öntött boltív, fal és törmelék. A múlt odavan. Emléke bogáncsot virágzik. El sem viszik, darab tégla sem kell senkinek, mintha átok ülne a téglaporos talajon. Lassan árokba hordja az esôvíz. A jónép Bonyhára jár ügyintézni nagy ritkán.
— Ha tudna a néni értelmiségirôl a faluban...
— Márton, a pap, ott a harangláb alatt.
Árpád-házi egyházhajlék, méternyire a földbe beásva. Vagy így süllyedt lassan lefelé az idôvel. Történelmi emlék. És a házak is, mondom, minden olyan szászos...
— Semmi jellegzetesség és semmi szászos. Erdélyi magyar népi építészet — mondja Nagy Márton helybéli református lelkész. Ô csak tudja, egyrészt mert váraljai, másrészt mert építômester volt — és eldobja a kulcsot. A tiszteletes arató-cséplô gépet javít. Ez nem jellemzô, mondom. Nahát. Akkor az elôbbiek apropóján: építeni lehet? Lehetne anyagiakban és lelkiekben. Csakhogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, mondom, azaz idézem a Megváltót jó helyen.
— Itt ugyanaz az eredeti baj, mint ahogy Jézusról mondták, ez csak a József fia, ettôl semmi jót nem hallhatunk, nem tudhatunk, pedig ô is sokat tudott, sokat tett, és ugyanígy mondják ránk is, ha egy pap hazakerül az ô szülôfalujába, íme tehát, József fia... Egyszóval váralján kevés a gondolkozás, kevés a szorgalom, a templom ürül, a házak telítôdnek sötétséggel. Gyengén szivárog a remény, mint kánikulában a Kund pataka. Kiélezôdött a civakodás, a föld termelte ki, aminek egy része parlagon marad. Lelkekben parlagfû. Ha akarunk, beleolvashatunk a lelkészi följegyzésekbe. Keszegh András ref. lelkész írt sokat...
A kolozsvári püspök is szolgált Váralján valaha. Tintával írott kéziratot olvasok: Fôtisztelendô Csiha Kálmán püspök úr följegyzése alapján Gógánváralján volt az utolsó pogány magyar áldozás. A várat Nagy Lajos király építtette 1242-1282 között. Királyi vár volt, fényes élet egykoron.
A legenda szerint alagút vezetett ki a templomból, meg két vár közt nyilaztak össze a nagyurak. Tehették dolgukban.
— Aki reggel ötkor kimegy, estefelé tér vissza. Fiataljaink igyekeztek hajnalban kimenni a faluból, vissza nem költöznek, mert nincs ahova. Az V-VIII. osztályos magyar tagozatot felszámolták gyermek hiányában. Semmilyen jóindulat mellett nem lehet magyar tagozatot indítani. Ezt úgy mondja a tanárnô, hogy punktum. Ebbe így bele lehet/kell nyugodni? Az az érzésem támad hirtelen, hogy már a helyi értelmiségi sem bánja a dolgokat, belefáradt a kemény fizikai munka és az intellektus közt naponta ingázva. Kár volt érdeklôdni, tán ellenszenvesekké váltunk, lehet...
Váralja hegye mögött megdörren az ég, hosszasan elfekszik a földön, bebújik az alagútba, felszínen zizeg a hosszúfû. Az áldozó pogány magyarok csendjét háborgatja. De lehet, csak legenda az egész.
Ember öregszik, tánc tisztul...
Jó volt látni vasárnap délelôtt, hogy bár alig múlt tíz óra, Marosvásárhelyen a fôtéri nyárikert bejáratánál már parkolt a mûszakiak kocsija, szerelték a mikrofonokat, hangerôsítôket, jóllehet, a folklórfesztiválra érkezettek — az idei a XVII. alkalom már — rendszerint úgy tizenegy óra körül szoktak itt összegyûlni. Befutott a mentôkocsi is, aztán kifordult a Városháza elôtti térre, ahol a népviseleti seregszemlét követôen sok táncegyüttes találkozott. Hisz ezért is rendezik meg az Öreg Táncosok Fesztiválját! Mind a lelátón, mind a téren szaporodóban az érdeklôdôk, "résen"a fotósok, videósok. Az idôjárás kissé bizonytalankodik még, no de a napból még sok van hátra! Szóval, mindez jó, szép! És, ennek ellenére, ünneprontónak bizonyul a tudósító!
Mert bár e napon az ember arra készült, hogy cigányprímást, -zenekart, népdalt, muzsikát hallgasson, kedvére vérbô csárdást, friss körtáncot, energiadús verbunkot, szédítô csürdöngölôt lásson, nem tehette hogy ne vegye észre a kert jobb oldali bejáratáig vezetô elôtérben éktelenkedô szemetet, piszkot. Ha eleddig illetékesék nem tették, bár ez ünnepi alkalomra teremthettek volna tisztaságot, rendet.
Ünneprontónak bizonyulhat a tudósító továbbá azért, mert: hagyományszerûen a fesztiválra érkezô "öregek" és kevésbé azok saját helységnévtáblájuk alatt szoktak vonulni a fôtéren, ezúttal nem volt, se tábla, se írás! Semmilyenül...
Egy újabb mert-re így folytathatnánk: a szabadtéri színpadon, a megfelelô tömör felirat: Festivalul Folcloric, Jocul din Batrâni, editia a XVII-a. Ennyi! Se magyarul, se németül! Hogy kétnyelvû volt-e a mûsorvezetés?! Nos, aki ott ült, tudja, aki távolmaradt, sejtheti, hogy nem! Mert?! És még valami: ki bizonyult a fesztivál legidôsebb táncosának? Állítólag a kisfülpösi együttes 70 esztendôs tagja, aki e titulus jussán — kívánjuk, használja egészséggel! — kis anyagi támogatásban is részesült. Talán hiba csúszott a számolásba?! Ugyanis a jobbágytelki csoport egyik tagja, Bereczki Árpád szerint, a hozzájuk tartozó Szántó Anti bácsi lenne a legkorosabb, aki 73 éves. Persze, hogy most is eljött asszonyával!
Ám, mindettôl eltekintve, a dallam, a szép népi muzsika, mint valami örök madár, szólt.
Szemrevelóak a helyben készített, szôtt-varrt, hagyományos népviseletükbe öltözött nyárádmagyarósi tánccsoport tagjai. Az idôsebb asszonyok pirosban— feketében, a fiatalok pirosban; a korosabb férfiak fekete lájbiban, a fiatalabbja pirosban. Cérnából szôtt a ruhához való, tartósnak bizonyulnak. Tán még az unokák is örökölhetik! — jegyezzük meg Moga Margitnak, az együttes vezetôjének. — Minden évben meghívtak eddig minket, aminek mi, különösen az öregebbje, nagyon örvendtünk, mert régebben bizony kevés volt a magyar tánccsoport. Most itt vagyunk, a 23 tagú együttesünkkel. Sok benne a fiatal! Az olyan, aki szívén viseli a tánchagyományt. Sokfelé jártunk már az országban. Megfordultunk Magyarországon is, és így, az évek folyamán, Zalaegerszeggel építettünk ki tartós kapcsolatot. Négy alkalommal is színpadra léptünk már Kaposvárott, Veszprémben... Csak hát, van egy kis gondunk: Az önkormányzattól semmit nem kapunk! Ezért a táncosok bizony anyagilag is kell hogy áldozzanak dolgokért. Mert egy ilyen szép népviseleti ruha is pl. közel 200.000 lejbe kerül.
— Valami sajátosan nyárádmagyarósi hagyományról ha szólnánk! Gondolok itt pl a mai mûsorukra.
— Bemutatjuk az ún. cséptáncot, melyet az országban csak nálunk járnak. Ez a régi tánc az aratással kapcsolatos. Amíg nem volt még arató- cséplô gép, a learatott búzát hazavitték a csûrbe és ott cséppel verték ki belôle a szemet. Ennek a munkának a mozdulatait, ütemét, ritmusát ôrizte meg, mutatja be ez a néptánc. Másik hagyományunk a fôkötô adományozása. A fôkötôt az új asszony kapta volt az anyóstól. Akkor, amikor volt még jó anyós, jó meny...
Leányossal kezdünk, utána forgatós, legényes, aztán négyes-hatos-nyolcas következik, egy kis német csárdás, majd forgatóssal zárjuk mûsorunkat. Sokat ér számunkra egy-egy ilyen fesztivál. Tudhatja az ember, hol mi hibádzik! Az is jó, hogy szinte minden évben kinn lehetünk Magyarországon. Jövôre is kaptunk már meghívást, a millenniumi ünnepségekre! Táncoltunk már Hollandiában, Franciaországban is — meséli a 26 tagú jobbágytelki néptáncsoport talpraesett, huszonéves tagja, Bereczki Árpád, és hozzáteszi: De azért szívesen jövünk az öreg táncosokkal találkozni! Szántó Anti bácsink már 73 esztendôs. El is jött most is, mint legidôsebbje a fesztiválnak.
— Mindjárt tíz éve. Szüleim is táncosok. A testvérem is, aki maholnap tíz esztendeje, hogy ropja! Hisz Jobbágytelkén ôsrégi hagyománya van a néptáncnak. Amennyit Balla Anti bácsi tett érte, amióta a csoportot vezeti... A baj csak az, félô, nemsokára vezetô nélkül maradunk...
— "Kiverbunkozta" volna magát az elmúlt évtizedek alatt immár a táncból?
— Hát, telnek az évek! Nehéz utánpótlást biztosítani. Nem azért, mintha nem szeretnénk a táncot. Az ember ezt a vérében hozza! Csak hát ehhez idô kell! Erô, energia! Hozzáállás...
— Reméljük, azért csak futja mindebbôl Jobbágytelkén a jövôre nézve is! Kívánunk jó egészséget Balla Anti bácsinak, no meg minden "öregnek" és fiatalnak a tánccsoportból!
A Rompetrol közölte, hogy az ÁTA-tól megvásárolja a VEGA finomító részvényeinek többségi csomagját. A Rompetrol Rafinare Rt. elnevezés alatt mûködô Vega finomító továbbra is megôrzi ismert ipari védjegyét. A Rompetrol a következô három évben több mint 20 millió dollárt szándékszik befektetni, hogy modern petrokémiai kombináttá alakítsák a finomítót.
Este 21.10-tôl láthatjuk: Nagymaros—Szatmárnémeti: a tét egy négyéves kislány, avagy visszakapja-e Monory György kislányát a hûtlenné vált feleségtôl * Nemzetközi mûvésztelep Hajdúböszörményben * Árva Bethlen Kata emlékezete Olthévízen * Kárpát-medencei irodalmi társaságok a megbékélésért * Petôfi nyomában Fehéregyházán.
Bekapcsolták a tartalék irányítórendszert
A Mir ûrállomás legénységének már vasárnap be kellett kapcsolnia a tartalék irányítórendszert, mert meghibásodott az ûrállomás pályán tartását irányító számítógép. Ezt július közepén vitte fel a Progressz teherûrhajó, hogy majd a személyzet nélküli automatikus repülés alatt irányítsa a pályán tartást, de hát korábban kellett betelepíteni. A központi számítógépet kicserélték, és azóta minden rendben megy, a hiba nem okozott áramkimaradást az ûrállomáson. Egyébként a francia—orosz expedíció lejártakor az állomás pénz híján üres marad, két orosz és egy francia pilóta készíti fel az automatikus repülésre, ennek végén beirányítják a Föld légkörébe, és darabokra esik szét a Csendes- óceán felett. A Mir több mint 13 év óta kering a Föld körül 300 kilométeres magasságban.
Hillary Clinton férje "gyengeségérôl", hûtlensége okairól beszélt a Talk magazinnak. Az elnök tévelygését a politikai pályára készülô hölgy — New York állam demokrata párti jelöltségére pályázik — azzal magyarázza, hogy Billnek anyja és nagyanyja szeretete között kellett egyensúlyt teremtenie, mivel a két hölgy igen sokat veszekedett annak idején. Ezek a lelki sebek nyomják rá bélyegüket Clinton viselkedésére, mondta a feleség, aki egyre ritkábban mutatkozik férje társaságában. Hitvesének megvannak a maga gyarlóságai, hangoztatta Hillary asszony, de ezek ellenére figyelemre méltó vezetôi képességekrôl tett bizonyságot. Rosszmájúak szerint, ha nem lôtt öngólt nyilatkozatával, nagyot emelkedhet az ázsiója.
Mintegy 300 vírusos agyhártya-gyulladásos esetet kezelnek jelenleg az országban. Pénteken még csak 200 betegrôl beszéltek a hírforrások. Csaknem 150 esetet Iasi környékén regisztrálták, de Suceava megyében is már 135 személynél jelentkeztek a betegség tünetei, bár csak mintegy felüknél tudták azt a vizsgálatok is megerôsíteni. A fertôzöttek többsége olyan helyen lakik, ahol baj van az ivóvíz-ellátással. A megbetegedések száma három másik északi megyében is nôtt: Bákóban 29, Neamtban 19, Botosani-ban 45 megbetegedés fordult elô, míg Bukarestben eddig öt személyt kezelnek. De felütötte fejét a meningitis Nagybánya és Arad térségében is.
Tömeges elbocsátásokkal kezdôdött hétfôn a Sidex, a legnagyobb román acélipari csoport átfogó szanálása. A vállalat 32.500 fôs alkalmazotti létszámából fokozatosan 3.500 fôt bocsátanak el, további 1.750 dolgozótól nyugdíjazással válnak meg. Az ágazati szakszervezet szerint már hétfôn több mint négyezer dolgozó egyezett bele az elbocsátásba. A Duna menti acélmûnek állami segítséggel kell hat—tizennyolc hónapon belül ismét jövedelmezôvé válnia. A kormány 140—200 millió dolláros beruházással a jelenlegi 10.700 tonnáról 20 ezer tonnára kívánja növelni az acéltermelést. A Sidex 2408 milliárd lejjel (143 millió euróval) tartozik a beszállítóknak és a társadalombiztosításnak, valamint 124 millió dollárral a külföldi hitelezôknek.
Csurgó dunántúli helység, megfordult ott, tanított, verset írt Csokonai Vitéz Mihály. Idén Csurgó ad otthont a református lelkészek hétfôn elkezdôdött találkozójának. Az ötnapos hagyományos nyári konferenciát a Magyar Református Lelkészegyesület rendezte, és meghívták rá a világban szétszórtan élô magyar anyanyelvû református lelkipásztorokat. A református egyház évszázadokra visszatekintô hagyománya azt az értékállapotot és reményt tükrözi, mondta megnyitó prédikációjában Szászfalvi László, a házigazda somogyi gyülekezet lelkésze, amely sokakat átsegít napjaink útkeresô, nehéz idôszakán. A találkozón részt vesz Hegedûs Lóránt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Tóth Albert, a Magyar Református Lelkészegyesület elnöke, Csiha Kálmán erdélyi, Tôkés László királyhágómelléki püspök.
Ezer katona vesz részt a Békepajzs '99 elnevezésû nemzetközi hadgyakorlaton, melyet a nyugat-ukrajnai javorovi támaszponton tartanak vasárnap óta az ukrán és az amerikai védelmi minisztérium együttmûködése keretében. Idén a hadgyakorlaton 350 amerikai katona vesz részt, akik részben a NATO olaszországi déli fôparancsnokságán teljesítenek szolgálatot, a többiek pedig Kalifornia, Kansas és Illinois államból érkeztek. Rajtuk kívül több NATO-tagállam — Nagy-Britannia, Belgium, Dánia, Görögország, Olaszország, Norvégia, Lengyelország és Törökország, valamint számos, a NATO békepartnerségi programjában részt vevô ország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova, Bulgária, Lettország, Románia és Ukrajna katonái vesznek részt a hadgyakorlaton, amely augusztus 15- éig tart. Ezt egyébként az Egyesült Államok pénzeli, és elsô ízben vesz részt benne ukrán—lengyel közös békefenntartó zászlóalj.
Az Egyesült Államokban hetek óta tartó hôségnek már mintegy 200 halálos áldozata van az ország közel 20 államában, elsôsorban középnyugaton. A kánikula leginkább Illinois államban szedi áldozatait, ott július közepétôl 80 ember vesztette életét a hôség miatt. A veszteségmérleget tekintetbe véve a második helyen Missouri áll, 44 halálos áldozattal, majd Wisconsin következik 13 halottal. A tartós aszály a mezôgazdaságot veszélyezteti. A meteorológiai szolgálat szerint az Egyesült Államok keleti partvidékén 1930—31-ben volt legutóbb a mostanihoz fogható szárazság.
A magyar Sabaria Rt. nagy érdeklôdést mutat a kolozsvári Clujana cipôgyár iránt. A cég képviselôi nagy megelégedéssel nyilatkoztak a munkások magas szakmai munkájáról és a gyár gépi felszereltségérôl. Eddig tíz román és külföldi cég jelentette be vásárlási igényét, de lehet, hogy végül a Sabariáé lesz a híres kolozsvári cipôgyár.
Emil Chiorean, a Helyi Közszállítási Rt. igazgatóját tegnap délelôtt kihallgatáson volt Radu Vasile miniszterelnöknél. A munkatanácskozón jelen volt a iaïi-i közszállítási vállalat igazgatója, valamint Donea Constantin, a Közszállítók Országos Egyesületének elnöke. A találkozó célja a közszállításra vonatkozó problémák megbeszélése, illetve megoldások keresése. Szó esett a vásárhelyi rt. alkalmazottainak esetleges fizetésemelésérôl is.
Mivel a megyei forradalmár egyesületek képviselôinek a prefektussal való múlt heti találkozóján nem született érdemleges eredmény, csütörtökön reggel újra találkoznak a prefektúra kistermében, tárgyalófélként ezúttal a takarékpénztár, a munkaügyi hivatal, a tanfelügyelôség, a közegészségügyi igazgatóság megyei kirendeltségének, valamint a katonai ügyészségnek a küldötteit hívták meg. A megbeszélések célja, többek között, tisztázni a forradalmárok és azok utódai által igényelt lakások ügye körüli nézeteltéréseket is.
Második alkalommal szervezi meg az ICS-csoport A vásárhelyi ifjúság ünnepét. A rendezvényre augusztus 5-8. között a vásárhelyi várban kerül sor. A négynapos programban könnyûzene-koncertek, kiállítások, vetélkedôk szerepelnek. Fellép az A.G. Weinberger & Blues Machine, a 4Given, a Timpuri Noi együttes. Ezzel párhuzamosan a Kultúrpalotában a Nyári Egyetem diákjaival Mircea Dinescu, Zoe Petre, Alexandru Paleologu, Valeriu Stoica, Crin Antonescu és Mihai Ëora találkozik. A csütörtöki megnyitóra Románia elnöki hivatalának küldöttségét várják.
Dr. Jakubinyi György érsek vasárnap Tófalva vendége lesz. A szerkesztôségünkbe eljuttatott meghívó szerint "Isten dicsôségére és Szent Anna tiszteletére" a délben 12 órakor kezdôdô hálaadó szentmisével egybekötött ünnepségen az érsek felszenteli a helybeli katolikus templomot.
Dunaszentbenedeken a magyaróiak
Ötventagú küldöttség útiköltségeinek megtérítését hagyta jóvá a magyarói tanács. A tanácsi határozat értelmében a helybeli 40 fôs hagyományôrzô tánccsoport, valamint a település elöljáróiból álló tíztagú küldöttség képviseli Magyarót a testvértelepülés, Dunaszentbenedek augusztus 16-21. közötti rendezvényein.
Szeptembertôl új szakosztállyal bôvül a marosludasi polgármesteri hivatal. A pénzügyi szakosztály négy helyére — két felügyelô, egy operatôr és egy pénzügyi ügynök — kiírt vizsgát már megtartották, valamint megkötötték a Pénzügyi Igazgatóság és a polgármesteri hivatal közötti egyezményt.
Az augusztus 23-29. közötti idôszakban mozgásterápiai tanfolyamot szervez a megyei tanfelügyelôség. A fáradékony, örökmozgó, figyelem- és tanulási zavarokkal, olvasási, számolási nehézségekkel küzdô, valamint megkésett mozgásfejlôdésû óvodás és kisiskolás gyermekek tanítói, szülôi, logopédusai számára szervezett felkészítôt a magyarországi Kulcsár Mihályné tartja az Iskola utcai 6-os óvodában. Jelentkezni a 146-511-es telefonszámon lehet.
Holnap, csütörtökön délután 3 órától szerkesztôségünkben (Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba) jogi tanácsadót tartunk. Az érdekeltek ne feledjék el magukkal hozni az elôfizetési nyugtájukat, valamint az összes iratot azzal az üggyel kapcsolatban, amelyben a szakember tanácsát kérik.
Az angliai Yorkshire-i JOY Humanitárius Alapítvány és az Országos Nagycsaládosok Egyesületének marosvásárhelyi kirendeltsége idén tíz nagy- britanniai árva fiatalnak biztosít erdélyi nyaralást. A 18 és 20 év közötti fiatalok augusztus 7. és 16. között egy hetet töltenek Görgényüvegcsûrön. Ugyanakkor, bárki angolul tudó vagy az angol nyelvet tanulni óhajtó fiatalt szívesen látnak ezen idôszakban az üvegcsûri sátortáborban. Felvilágosítás szerdán és csütörtökön 10-12 óra között a vásárhelyi Grivica utca 19. szám alatt, Both Gyula táborvezetônél.
Holnap, csütörtökön délután 4 órakor a Marosvásárhelyi 9-es Számú Általános Iskolában tartják a futballbírók elméleti tesztelését. Ugyanaznap 16.30 órakor a ligeti stadionban a vizsga gyakorlati részére kerül sor. A felmérések valamennyi megyei futballbíró számára kötelezôek. Részt venni kizárólag a rendszeresen végzett orvosi ellenôrzésrôl szóló igazolás felmutatásával lehet.
Augusztus 26-ig tekinthetô meg a vásárhelyi unitárius templom tanácstermében Bartók Ferenc egyéni olaj-akvarell tárlata. A mûkedvelô alkotó 1969-tôl ez évig született munkái között természeti tájakat, városképeket, csendéleteket és gyerekportrékat egyaránt talál a látogató.
bûntette miatt bocsátott ki a Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség elôzetes letartóztatási parancsot a 20 éves vásárhelyi illetôségû B. Traian Ioan nevére. A fiatalember július 28-án a Kornisa negyedben megtámadta a 23 éves S.E.-t, s eltulajdonította arany nyakláncát.
A hengerszékek túlhevülése okozta azt a tüzet, amelyben elégtek a nagysármási malom szitái és egyéb felszerelése. A tûzoltók gyors közbeavatkozásának köszönhetôen a lángok nem terjedtek át a malom teljes egészében fából készült belsô berendezésére és tetôzetére.
Copyright © Népújság - 1999