|
LI. évfolyam 178. (14230) |
1999. augusztus 3. kedd |
Mint tegnapi lapszámunkban olvashatták, Martonyi János, a Magyar Köztársaság külügyminisztere és Hámori József, a magyar nemzeti kulturális örökség minisztere találkozott marosvásárhelyi értelmiségiekkel. Arról is beszámoltunk, hogy Martonyi János a magyar kormány nemzetpolitikájáról, a koszovói válság következményeirôl, a Magyar Állandó Értekezletrôl, illetve bukaresti tárgyalásairól számolt be. Ezekre térünk most vissza.
A magyar kormány nemzetpolitikájának célja, hogy mindenki, aki magyarnak érzi magát, megmaradhasson magyarnak, egyénként és közösségben is. És olyan világ kell, hogy ne csak magyarnak, de szülôföldünkön is megmaradhassunk. Ez nem könnyû feladat. Sokszor ellentétes szempontok is felmerültek. Emberi feltételeket teremtünk azoknak, akik Magyarországra jönnek, meg kell szabadítanunk ôket a ma még gyakori megaláztatástól, biztonságot nyújtunk nekik, de az emberek nagy tömegeit nem ösztönözhetjük arra, hogy szülôföldjüket elhagyják. Ez a Magyar Állandó Értekezlet célja is, mondta a külügyi tárca vezetôje.
A magyar állandó értekezlet legnagyobb eredményének azt tekintette, hogy sikerült tökéletes érték- és érdekazonosságot teremteni a határon túli magyarok, azok politikai szervezeteinek képviselôi és az anyaország között. Véleménye szerint nem volt ez nehéz, hiszen az értékeink közösek, és az anyaországbeli vagy a határon túli magyarok mind ugyanazon értékeket vallják és ugyanazon az oldalon állnak. Az elmúlt évek története egyértelmûen bizonyítja, mondta, hogy a magyarok mindig a jó oldalon álltak. Mindig a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, a kisebbségi jogok érvényesítésének az oldalán álltak. Ahol ezek az értékek valamit is elôrelépnek, ott a magyarok jelen vannak. Ahol ezeket az értékeket lábbal tiporják, ott a magyarok nincsenek jelen. Ezért vélte, hogy éppen az értékközösség az, ami a teljes nemzeti egyetértést megteremtette, s amelynek alapján ezt az egyetértést a továbbiakban is fenn kell tartani. Amikor Európában jó irányba egy kicsit elmozdulnak a dolgok, mondta, akkor a magyarok ott vannak. Ez történt Romániában 1996-ban, és ez történt 1998-ban Szlovákiában. Voltak, s vannak illúziók is. De illúziók nélkül nem lehet élni, hinnünk kell abban, hogy ha nagyon akarunk valamit, kitartunk amellett, akkor sikerül, jelentette ki egyebek mellett Martonyi. Van olyan szomszédos ország, ahol rossz irányba fejlôdtek a dolgok. Láthattuk ennek az eredményét. Lehet, hogy ha egy- két év múlva jó irányba indulnak el, akkor a magyarok megint ott lesznek, mert a magyarok mindig a jót támogatják. És ha megindul egy kedvezô fejlôdés abban az országban, amelyben ennek most nem sok jele van, akkor ott is ott leszünk. Ezt nevezte a magyar kormány nemzetpolitikája alapjának, és hozzátette, hogy az Állandó Magyar Értekezletnek az a célja, hogy ezeket az értékeket a gyakorlatban megvalósítsa. Reményét fejezte ki, hogy ezeket a közös értékeket, érdekeket a Magyarországgal szomszédos államok kormányai is felismerik. Hiszen ôk is a közös Európába akarnak menni, ôk is érdekeltek abban, hogy ez megtörténjék. Véleménye szerint éppen az európai vonzódás az, ami alapja lehet egy, az eddiginél kedvezôbb fejlôdésnek.
A koszovói válság még sokkal világosabbá tett bizonyos dolgokat. Nemcsak azt jelenti, hogy egy fegyveres konfliktus lezajlott, nemcsak az a következménye, hogy több mint egymillió ember a lakóhelyére visszatért, s ezt a nemzetközi közösség kikényszerítette, nemcsak az, hogy ez a nemzetközi közösség most elôször sikeresen fellépett egy kisebbség jogainak a védelmében, hanem az is, hogy Koszovó után egy más, egy jobb világot fogunk élni, mondta a miniszter. Mert mostantól aki arra gondol, hogy a lakosság egy részét valamilyen szempont alapján megtámadja, fizikailag megsemmisítse, irtsa, lakóhelyérôl elûzze, etnikailag tisztogassa, annak ezt nagyon meg kell gondolnia. Ezt a nemzetközi közösség nem engedte meg, s a jövôben sem fogja megengedni. Ezért meggyôzôdése, hogy Koszovó után jobb világ lesz. A folyamat nem lesz rövid, nem lesz könnyû, de a válságnak ez a fajta lezárása a XXI. század nyitányát jelentette, amely remélhetôleg jobb lesz, mint a rosszul sikerült XX. század.
Bukaresti megbeszéléseirôl elmondta, hogy tárgyalt Andrei Plesu külügyminiszterrel, megtartották a vegyes bizottság gyûlését. Véleménye szerint összességükben a tárgyalások kedvezôen zajlottak. Egyetértettek abban, hogy a koszovói válság és az azzal kapcsolatos magyar és román szerep végsô soron a két országot valamivel közelebb hozta egymáshoz. Egy oldalon voltak: Románia támogatta a NATO akcióját, és euroatlanti integrációs érdekeit követve, értékes hozzájárulást nyújtott a koszovói konfliktus rendezéséhez. Ez azt jelenti, hogy Románia és Magyarország, szövetséges volt, és reményét fejezte ki, hogy a bizalom is erôsödni fog ezáltal.
A kétoldalú kérdéseket bonyolultabbaknak nevezte Martonyi. Jó hírnek nevezte, hogy elvi egyetértés született abban a kérdésben, hogy Csíkszeredában fôkonzulátust nyitnak, lehetôleg már 2000-ben, s ezzel egy idôben a román kormánynak lehetôsége lesz, hogy bármely általa választott magyar városban fôkonzulátust nyisson. Megállapodtak az aradi emlékpark létrehozásában, amelyben elhelyezik Zala György szoborcsoportját, és ugyanott helyezik el a román forradalom emlékmûvét. Remélte, hogy a két miniszterelnök már az idén elhelyezheti ennek az emlékparknak az alapkövét.
Emellett maradtak nyitott kérdések is, mondta, például az önálló magyar egyetem kérdése. A miniszterelnök szerint ennek jogi akadálya nincs, ez lényeges. A magyar kormány azon munkálkodik, hogy ez megvalósuljon, mert oktatás nélkül nincs önazonosság és nincs szülôföldön maradás. Szintén nyitott kérdésnek nevezte az egyházi ingatlanok kérdését. A magyar kormány azt kéri, mondta, hogy ez a folyamat lépjen elôre.
A találkozó végén válaszolt az újságíróknak. Arra a kérdésre, hogy szerinte a román közvéleményben van-e elég türelem és kitartás a dolgok megoldásához, Martonyi kijelentette, úgy látja, megvan. Amellett, hogy vannak nyilvánvaló véleményeltérések, például éppen a tanügyi törvénnyel kapcsolatban, mégis úgy vélem, mondta, hogy óriási erô rejlik abban, hogy az RMDSZ egységes, és követi azt a politikát, amit követ. Úgy érzem, hogy az a bizonyos türelem és kitartás és szívósság, amirôl többször is beszéltem, megvan.
Amióta a magyar kormány bejelentette, hogy támogatja a vajdasági magyarok autonómia-elképzeléseit, azóta a román közvéleményben, de a román politikában is érzékelhetô az ellenállás. Ezt tapasztalhatta-e a tárgyalások során?- hangzott egy másik kérdés.
A külügyminiszter szerint a tárgyalásokon ez a kérdés nem merült föl. Elmondta, hogy a vajdasági magyarok autonómia-koncepcióját már a '90-es évek elején is támogatta a magyar kormány, s hogy nem területi autonómiáról, hanem személyi, kulturális és önkormányzati igényekrôl van szó. Ez nem szlovákiai, nem erdélyi, hanem vajdasági kérdés, és a magyar kormánynak nem az a feladata, hogy iránymutatást adjon, megmondja, hogy milyen politikát folytassanak a határon túli magyarok politikai szervezetei, hanem az, hogy a lehetôségek határain belül ezeknek a politikai szervezeteknek, s a mögöttük álló határokon túli magyarságnak az elképzeléseit támogassa.
Népújság: Jövôben Romániában választási év lesz, s ha továbbra is rosszul mennek a dolgok, elôfordulhat, hogy újabb Iliescu-rezsim következik. Ezt a számunkra nem éppen kedvezô fordulatot számításba véve, véleménye szerint mennyiben változhat a mostani román—magyar viszony? A mai magyar kormány számára mi az, ami tartós, mi az, ami változhat ebben a kapcsolategyüttesben?
Martonyi János: Véleményem szerint teljesen felesleges, sôt talán káros is most azzal foglalkozni, hogy egy közel másfél év múlva esedékes választásnak egyrészt mi lesz az eredménye, milyen koalíció kerül kormányra, milyen lesz annak a koalíciónak a politikája, mi lesz ennek a politikának a következménye, és mi hogyan fogunk majd erre a politikára reagálni. Én ezt korainak tartom, indokolatlannak tartom magát a kérdésfölvetést is. Arra fölhívnám a figyelmet, hogy teljesen fölösleges és ártalmas most egyfajta hisztérikus gondolkodással azzal foglalkozni, hogy vajon akkor milyen bajok fognak fenyegetni. Sokkal inkább azon kell gondolkodni, hogy hogyan lehet a jelenlegi helyzetet jobbá tenni, hogyan lehet a kormány politikáját sikeresebbé tenni, hogyan lehet a gazdaság helyzetét javítani, s hogyan lehet olyan feltételeket teremteni, hogy semmi olyan fordulat ne következzen be Romániában, amit én semmi esetre sem kötnék politikai pártokhoz, hiszen nem az a tisztem, hogy a román belpolitikába beleszóljak, de mindenesetre semmi olyan fordulat ne következzen be, ami Romániát a szomszédaitól, netán Európától távolítja.
A szenátus közigazgatási bizottsága hétfôn kedvezôen véleményezte a termôföldek és erdôk visszajuttatásáról készült Lupu-féle törvénytervezetet.
Az RTDP szenátorai módosítást indítványoztak, amelynek értelmében a visszaszolgáltatott terület ne haladja meg a tíz hektárt. Ioan Bold kifejtette, hogy az 50 hektárig menô visszaigénylést nem lehet teljesíteni, mivel a községek szintjén nem áll rendelkezésre tartalék földterület, a kártérítés pedig hosszú évekre megterhelné a költségvetést. Rámutatott, hogy az 1945-ös statisztikai adatok szertint 7700 tulajdonos létezett, birtokában 8,2 millió hektárnyi területtel. Világos, hogy ennek maradéktalan helyreállítása nem lehetséges.
Az erdôk tekintetében, eltérôen alsóházi kollégáiktól, akik 5 hektárt javasoltak, az RTDP szenátorai beleegyeztek a tíz hektár visszaadásába.
Vasárnap reggel 8 óra 56 perckor Vrancea vidékén, 120 km-es mélységben a Richter-skálán mért 3,6 fokos földrengés volt érezhetô — közli az országos földfizikai intézet. Epicentrumában a földrengés 2 fokos erôsségû volt a Mercalli- skálán.
A kormány múlt heti döntésének megfelelôen a Román Nemzeti Bank visszavonta az állami tulajdonú külkereskedelmi bank, a Bancorex mûködési engedélyét — közölte hétfôn a központi pénzintézet.
A kormány pénteken jelentette be, hogy a tönk szélére került Bancorexet beolvasztja a Román Kereskedelmi Bankba (BCR). Ez az elsô eset, hogy állami tulajdonú bankot számolnak fel Romániában.
A Bancorex megszüntetését szabta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a Romániának szánt új hitelek folyósításának egyik fô feltételéül.
A bank már az év elsô felében gyakorlatilag csôdhelyzetbe jutott, miután kiderült, hogy kinnlevôségeinek 70 százaléka behajthatatlan. A 13 ezer milliárd lej rossz hitelt egy új szervezet hatáskörébe utalták, amelynek egyetlen feladata a Bancorex tevékenységébôl eredô károk enyhítése.
A kormány elrendelte, hogy a fôállamügyészi hivatal kezdjen vizsgálatot a Bancorex bukásáért felelôsök kilétének felderítésére. A bank az elôzetes értesülések szerint jelentôs hitelekkel finanszírozott gyengélkedô állami vállalatokat, soha nem törlesztô kormányközeli cégeket és veszteséges olajipari export- és importügyleteket.
Nyergestetô, a székely Termopüle, a helytállás és kitartás jelképe Kányádi Sándor feledhetetlen versével épült és épül be valamennyi romániai magyar kisiskolás tudatába, s válik a szülôföld iránti szeretet szerves építôkövévé, még azok számára is, akik a valóságban soha nem látták a költô által legzöldebbnek láttatott erdôket, s a mesebeli ló nyergéhez hasonló hegyhátat, amely Csíkkozmás és Kászonújfalu között húzódik. 150 évvel ezelôtt augusztus elsején a nyergestetôi vízválasztón egy maroknyi önfeláldozó csapat Tuzson János alezredes vezetésével megpróbálta a lehetetlent, megállítani, feltartóztatni a tízszeres túlerôvel támadó, 12.000 fônyi cári sereget. Az élet halálharcot vívó kétszáz honvéd többször visszaverte az oroszok elszánt rohamát, s állását csak azután adta fel, miután egy áruló a kozákokat mellékösvényen Csík felé vezette, s Tuzson a bekerítést elkerülendô elrendelte a visszavonulást. A Nyergestetôn elesett honvédeknek a Bukarestben élô székely iparosok, cselédek és cselédlányok összefogásával állítottak emlékmûvet 1897 augusztusában. A csata hôsi halottainak temetôje az emlékmûvel szemben, a fenyôerdôben kopjafákkal körülvett helyen található, ahol vasárnap újabb kopjafákat avattak. "Az utókor számára Nyergestetô sokkal több, mint egy vesztes csatahely. Ez a hely az idôk múlásával zarándokhellyé alakult, ahova mindig el lehetett jönni erôt meríteni a kitartáshoz, megmaradáshoz. Az itt kiontott vér nem volt teljesen hiábavaló, hiszen fenn tudta tartani egy népben a szabadság szeretetét és a szülôföld iránti ragaszkodást." Gergely András, Csíkszentmárton polgármesterének szavai ezek a vasárnapi nyergestetôi ünnepség alkalmából, amely a fehéregyházi mellett az 1848-as szabadságharc másfálszáz éves évfordulójára való erdélyi megemlékezések legjelesebbike volt.
A Csíkszentmárton Polgármesteri Hivatala, a helyi Szent Márton Alapítvány, valamint a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága által szervezett megemlékezést a szentegyházi fúvószenekar nyitotta meg, A szabadságharc utolsó csatájának emlékhelyénél a második évezred küszöbén az egykori események üzenetét kell megfogalmazni, azt, hogy helyünk van, feladataink vannak ezen a földön, ahol jövôt kell építenünk — hangsúlyozta a polgármester.
A történelmi eseményeket, az emlékmûállítók emlékét idézte veretes beszédében Ferenczes István költô, aki arra figyelmeztette a jelenlevôket, hogy a szülôföldjükért életüket adó egykori hôsök áldozata a hazájukat elhagyó unokákban enyészik el. De vallhatjuk- e hazánknak azt az országot, amely adófizetô kisebbségi állampolgárainak feltételes módban hoz törvényt — tette fel a kérdést a szónok, aki az alkalomra írt versének felolvasásával zárta beszédét.
A bélafalvi születésû hôs honvédvezér, Tuzson János életét dr. Szôcs Dániel sepsiszentgyörgyi nyugalmazott orvos és egykori frontharcos, annak a huszárfôhadnagynak a dédunokája ismertette, aki Bem apót a Nyergestetôre felvezette.
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettese dr. Kövér László miniszterelnök-helyettes, illetve dr. Dávid Ibolya igazságügyi miniszter üdvözletét tolmácsolta, majd beszédében azt hangoztatta, hogy a harc még nem ért véget, s ma is van miért küzdenie a székelységnek, amely sorsával, életvitelével kiérdemelte, hogy a hûség és a szilárd akarat példájaként emlegessék.
A beszédeket ünnepi istentisztelet követte az alcsíki papság koncelebrálásában, amelyen Tamás József segédpüspök hirdetett igét. A harcot és annak hôseit idézve a püspökhelyettes arra figyelmeztette hallgatóságát, hogy akkor ôrizhetjük meg elôdeinkhez méltóan a nyergestetôi hôsi küzdelem üzenetét, ha hazaszeretetünket olyan tettekkel igazoljuk, amelyek népünk megmaradását és jövôjét biztosítják, majd az eseményeket méltató református igehirdetés következett.
Az ünnepségen a közönség kérésére felszólaló Kányádi Sándor költô szerint az elesett szabadságharcosokra való emlékezés alkalmával, évrôl évre fel kellene olvasni azoknak az egyszerû embereknek a névsorát, akik az emlékmû felállítását adományaikkal lehetôvé tették, majd a kászoni hegyekben élô Petôfirôl szóló legendát idézte.
Az emlékmûnél az MVSZ, Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, Hargita és Kovászna megyei közületek képviselôi, a szomszédos községek és azok magyarországi testvértelepülésének küldöttei, RMDSZ- szervezetek, Tuzson János leszármazottai, az ôrséget álló bélafalvi hagyományôrzô huszárok és sokan mások helyezték el a kegyelet koszorúit.
A nyergestetôi ünnepség a csíkkozmási fiatalok zenés-verses összeállításával, a mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskola tánccsoportjának elôadásával és az abasári vegyes kórus huszárdalaival ért véget.
A sors különös kegye folytán a Csíki- medencében és a túloldalon, Kézdivásárhelyen és környékén szemerkélô, majd zuhogó esô ellenére Nyergestetôn még a kezdeti borongós égbolt is kinyílt, s az ünnepség végére kisütött a nap.
Nagy várakozás elôzte meg a marosvásárhelyi kábelgyár, a Romcab Rt. privatizálását az idén tavasszal. Annak ellenére ugyanis, hogy a vállalat olyan termékekre szakosodott, amelyekre a kereslet mindig viszonylag magas szinten marad a piacon, akadozott a mûködése, nem volt mindig a legjobban megszervezve a termelés, hiányzott egy jól fundamentált marketingtevékenység, s bizony az eladott termékekért sem mindig sikerült inkasszálni a pénzt az ország nagy adósságokkal küszködô nagyvállalataitól. Ennek eredményeképpen a Romcab is eladósodott, s egyfajta bizonytalanság, tehetetlenség lett úrrá az alkalmazottakon.
Teljesen megváltozott a helyzet, miután a marosvásárhelyi Paneuro Company átvette a kábelgyár többségi részvénycsomagját. Az ÁVÁ-val kötött szerzôdés értelmében ugyan kényszerû létszámcsökkentést hajtottak végre, ám a megmaradt 350 alkalmazottnak már nem kell tartania újabb masszív elbocsátásoktól. A cég élére új igazgatót nevezett ki a megújult vezetôtanács, s Florea Nut Viorel új seprûként látott hozzá feladatához. Ôt kérdeztük a jövôbeni terveirôl.
Mint mondta, konkrét dolgokról még nem számolhat be, hiszen alig három hete vette át az irányítást, de azt már tudja, hogy mit akar elérni. Programokat szeretnének kidolgozni a vállalat modernizálására, újragépesítésére, elsôsorban azokban a részlegekben, ahol az elavult technológia rendkívül energiaigényes. Ezek között a hôközpontot, a kompresszorállomást és a huzalhúzó részleget említette. A marketing fejlesztése szintén elsôrendû prioritást élvez, s az igényeknek megfelelôen új termékek bevezetését is megcélozták. Nagyon fontosnak tartják az export fejlesztését, hisz a mostani 10%-os részarány nem kielégítô. A belsô piac ugyanis bizonytalan, sokszor nem fizetôképes. Ehhez azonban oda kell figyelni a minôség növelésére, hogy a termékek külföldön is eladhatók legyenek. Máris kidolgoztak egy programot a cég 14 milliárd lejre rúgó kinnlevôségének behajtására. Ahol nem megy másként, különféle áruban való kompenzálásokkal próbálnak megoldást találni. Arra is készülnek, hogy augusztusban teljes mértékben felszámolják a vállalat adósságait.
Az újragépesítéshez természetesen pénzre van szükség, erre a saját források mellett külföldi és belföldi hiteleket is megpróbálnak igénybe venni. Hogy ebbe belevágjanak azonban egy nagyon pontosan kidolgozott értékesítési programmal is rendelkezniük kell, ami biztosíthatja a visszafizetést is. Szeptembertôl — mondta Florea igazgató — végre valós költségvetéssel fog rendelkezni a cég, eddig ugyanis a különféle adósságok és kinnlevôségek miatt ez hamis képet mutatott.
A Romcabnál egyelôre nem terveznek profilváltást, továbbra is villamos vezetékeket, kábeleket, fröccsentett alkatrészeket gyártanak, úgy érzik, erre lesz megfelelô felvevôpiac. Felvették a kapcsolatot különbözô autógyárakkal is, az autók villamos kábeleinek gyártását ajánlva fel. Ez lehet a közeljövôben az egyik legsikeresebb termékük. Egy másik sikeres és jól ismert termék, a televíziós jel továbbítására szolgáló koaxiális kábel iránt is érdeklôdtünk. Miért van az, kérdeztük, hogy ismert az itt gyártott termék kitûnô minôsége, a nagy kábeltévés társaságok mégis a sokkal gyengébb minôségû török kábeleket használják a hálózataikban? Vajon olcsóbb a török kábel? Nem olcsóbb — válaszolta Florea igazgató. Annak eldöntését, hogy mégis miért részesítik azt elônyben a nagy fogyasztók, sokat sejtetô mosoly és fejcsóválgatás kíséretében az igazgató a riporterre, illetve az olvasóra bízta.
Jelenleg folynak a cégnél a kollektív munkaszerzôdés megkötését célzó tárgyalások is. Ilyen irányú információkat is szolgáltatott Florea igazgató. Ezek szerint a jelenleg vállalati szinten 1,3 millió lejes szintig emelkedô bruttó fizetést decemberig mintegy 140%-kal növelik, azaz a nettó jövedelmet átlagban megduplázzák! Decemberben egy átlag alkalmazott havonta több mint kétmillió lejt kap majd kézhez. A magas javadalmazás egyik nem titkolt célja az itteni munkahely becsületének növelése. Akkor talán csökken a régi szocialista idôkbôl örökölt kísértés, hogy êmiénk a gyár alapon mindenki szükségleteinek megfelelôen önkiszolgálja magát a vállalat termékeibôl.
Egy riport olvastán figyeltem fel arra, hogy a Kárpát- medence magyar (katolikus) fiataljainak tábort szerveztek Maroskeresztúron. Nagy és derék buzgalom jellemzi a szervezôket és a résztvevôket. Ám örömünkbe az üröm cseppjei is belevegyülnek. Már nyáron sem nyugszunk, mondhatná bárki. Vállaljuk az összeférhetetlenséget — a tûréshatáron innen.
Tehát attól jöttem zavarba, hogy a riportban megszólaltatottak egy-egy nem hazai és (már) nem magyarországi települést családiasan, azaz elôtag nélkül vagy rontott (romlott) megkülönböztetô névvel emlegettek. Márpedig a Trianon utáni térség hivatalos és nem hivatalos helynévanyagát számos tényezô csonkította, rombolta, torzította, sokan igyekeztek átgyúrni, megsemmisíteni vagy hamisítva bevinni a köz tudatába.
Egyik nyilatkozó becseinek mondta magát, a cikkíró pedig hozzáfûzte: "Becse és Maroskeresztúr. Azaz: Jugoszlávia és Erdély." Annyit azonban még sikerült kivennünk az írás soraiból, hogy a riportalany a Vajdaságban pásztorolja a lelkeket.
Akármint is tekintenôk az ügyet, BECSE néven négy helység fordul elô a régi, az áldott jó Monarchiában kiadott 1910-es hivatalos helynévjegyzékben. A pusztán Becsének nevezett falu Veszprém megyében volt és maradt, igaz, hogy határon túli, de csak felôlünk szemlélve. Emez tehát eleve kiesik a vizsgálódásból, éppen úgy, mint a Pest—Pilis—Solt—Kiskún vármegyei, a ráckevei járásban álló SZIGETBECSE is.
Ily módon a játékban marad két ma (s ki tudja meddig) Jugoszláviához tartozó hasonló nevû város, Török- és Óbecse. Az elôbbi a nagy trianoni parcellázás elôtt Torontál vármegyében feküdt, tehát nem vajdasági, hanem bánsági település vala. Ma Novy-Becei-nek hívják szerb ajkú barátaink. A másik neve ugyanezen a nyelven Becei, ez lehet tehát az, amit a térképen azonosítani próbálunk. Ezt mi Óbecsének mondjuk, így ismerik szerte az egész magyar nyelvterületen. Jelentését tekintve nincs köze a "becs" vagy "becses", "becsület" szavunkhoz, annál több viszont a besenyôk ótörök elnevezéséhez. A helységet korábban hívták Rácz- vagy Magyarbecsének is, magyarok és szerbek lakták, valaha volt kevés német és zsidó lakossága is. Pezsgô gazdasági életét a közelében felépült Ferenc- csatorna élénkítette. 1849 tavaszán csaták színhelye, a várost felégetik, július 22-én itt aratta a Perczel Mór vezette honvédsereg egyik utolsó jelentôs gyôzelmét a horvátok és császárpárti németek ellen. Ebben a városban született Than Mór romantikus festô (lásd: Pesti Vigadó, Magyar Nemzeti Múzeum elôcsarnoka) és bátyja, Károly, a XIX. századi magyar vegyészet atyamestere, az akadémia tagja.
A táborozásról regélô beszámolóban egy másik beszélô azt állítja, hogy a fantázianévre hallgató Tiszacsernyôrôl érkezett volna. Sajnáljuk, hogy ilyen helység nem található a névtárban. A kérdéses falu, nagyközség (a British Encyclopaedia szerint város) a Latorca és a Tisza összefolyásának közelében fekszik, az ún. Bodrogközben, az egykori Zemplén vármegye királyhelmeci járásában. Neve tkp. Ágcsernyô. A név második tagjában könnyedén felismerhetô a "fekete" jelentés, vízre, dombra, erdôre stb. utal (vö. Csernakeresztúr, Csernovic, Csernobil.) Az Ag pedig régi magyar személynevet rejt, valószínûleg az 1270-ben említett birtokosról maradt az utókorra, jelzi Kiss Lajos sokszor idézett A földrajzi nevek etimológiai szótára. A falu a középkor folyamán a leleszi káptalan (kolostor és hiteleshely) fekvôségei közé tartozott.
Mégsem a magyar, hanem a megboldogult csehszlovák történelem révén híresült el. Nekünk, akik 1968-ban már egyetemi hallgatók, következésképpen újságolvasók és Kossuth Rádió- (és/vagy SZER-) hallgatók voltunk, ismerôsen cseng Ágcsernyô neve. Ott zajlott az a magasszintû baráti és elvtársi találkozó, amely végsô soron megpecsételte a Párgai Tavasz sorsát.
Idôpont: 1968. július 29. és augusztus másodika. Ekkor ülésezett a L. I. Brezsnyev vezette SZKP KB küldöttsége a jelentéktelen kelet-szlovákiai helységben, hogy megregulázza, rávegye a reformok visszavonására, az "emberarcú szocializmus" nevû heveny fertôzés visszafogására a Csehszlovák Kommunista Pártot, az Alexander Dubcek vezette központi bizottságot, tárgyalópartnerét. Tárgyalás helyett inkább — a résztvevôk emlékezete szerint — fenyegetôzések, szemrehányások özönével árasztották el a prágai vezetést, ravaszkodtak, kágébés módszereket vetettek be a szovjet elvtársak. Dubcekék azonban nem hátráltak meg Ágcsernyôn, csak jelentéktelen engedményekre voltak hajlandók.
Általános a történészek és politológusok körében az a vélekedés, hogy a szovjet csúcsvezetés, Brezsnyev, a doktrínatulajdonos már ekkor eldöntötte, hogy meg kell szállni a renitenskedô Csehszlovák Szocialista Köztársaságot a Varsói Szerzôdés egyesített fegyveres erôivel. 1968. augusztus 20-21-ével kezdôdôen az invázió kezdetét is vette. A mûvelt nyugati demokráciák együttérzôen háborogtak, de csupán menedékjogot adtak az emigránsoknak, köztük pl. Milan Kundera írónak.
1999. augusztus 1-jén Vámosgálfalva református magyar népe is ünnepelt a lánglelkû, halhatatlan költôre, Petôfi Sándorra emlékezve.
Istentisztelet után a gyülekezet (430-an) a templom elôtti térre vonult, az emlékmû és a kopjafa mellé, ahol elénekelték az Erôs várunk nékünk az Isten c. reformációi éneket, majd Hidi Judit teológiai hallgató megható imája következett. Mezei Jenô nyugalmazott tanár bevezetôjében vázolta az 1848-as forradalom és szabadságharc európai jelentôségét, a magyar nemzet fájdalmait, függetlenségre törô céljait, a nagy költô, Petôfi szerepét. Balog Elemér, a helybeli RMDSZ alelnöke és Vásárhelyi Ferenc RMDSZ- elnök értékes elôadása következett 1849. július 31-érôl, amikor is a szabadságharcot elsodorta a szláv és germán tenger... Vásárhelyi Ferenc és Szabó Ferenc az RMDSZ részérôl megkoszorúzták az emlékmûvet, ahol három zászlót lengetett a nyári szél. Özv. Keszeg Zsuzsánna felolvasta Petôfi Sándor néhány levelét, amit a költô hitvesének és fiának írt a harcmezôkrôl, és amit Tordára küldött Miklós Miklóshoz, az akkori református lelkészhez, ahol Júlia és Zoltán tartózkodott. Imre Zsuzsánna, mély átéléssel szavalta el Petôfi Egy gondolat bánt engemet c. versét, azután a Nôszövetség szép Petôfi-dalokat énekelt. Az ünnepség harangszó és a Székely himnusz eléneklésével zárult. Jó volt hallani, hogy a költô szelleme és eszméi ma is élnek.
Pénteken, július 30-án nevezetes napja volt Kelementelkének. A sepsiszentgyörgyi dr. Kovács Sándor nevét viselô, Gaál Sándor tanár vezette cserkészcsoport márványlapba beépített Petôfi Sándor és Bem József 1848—1849-es hôs szabadságharcosok bronzplakettjeit helyezték a volt Simén-kúria falára korábban elhelyezett Petôfi és Bem emléktáblára. 1849. július 30- án Petôfi S. és Bem J. Marosvásárhelyrôl Szitás-Székelykeresztúr felé menetelve a Simén család szívesen fogadott vendégei voltak.
A legutóbbi rendszerváltás után emléktábla kapott helyet az idô mostohasága által megviselt kúria falán. Júl. 30-án a már említett cserkészcsoport elhelyezte és leleplezte az ajándékozott plaketteket.
Az ünnepség ragyogó emlék marad minden résztvevô számára. Mert jelen volt Gyulakuta polgármesteri hivatala nagy létszámmal, ott voltak a sepsiszentgyörgyi lelkes cserkészek és azok kísérôi, és fellépett a nagykôrösi és marosvásárhelyi kántor- tanítóképzôsök egyesített énekkara.
Az ünnepség szabadtéri istentisztelettel kezdôdött, melyet a plakettek feltétele és megáldása-felszentelése, majd a vendégek és helybeli iskolások versei és dalai követtek.
Barátomat, a legnagyobb Valter fiút, Egont már nem kell bemutatnom. Nemrég, kérésére, világgá kürtöltem sirámait. Szülei önkényesen elrekvirált ingatlanjai miatt morfondírozott. Úgy tûnik, az írás riadalmat okozott kormánykörökben, hisz eltikkadt, agyonhajszolt, mélyen alulfizetett választottjainkat összetrombitálva, a Tisztelt Ház kis vakáció végi hakniba, vicsorítva bár, de igazságot kíván szolgáltatni a hajdani jogfosztottaknak. Jómagam — a feladatát meglehetôsen teljesítô mórként — éppen elégedetten röfögve sasszéznék vissza a megnyugtató ismeretlenségbe, amikor valaki hátulról barátságosan bokán trafál. Visszanézek bosszúsan, de mire mukkannék, barátom már nyomja a sódert:
"Tatikám, kimondtad te bátran az á-t, de kíváncsi lennék, az ábécét tovább ismered-e? Onnantól, hogy: Bari bég a zöld gyepen... emlékszel-e még valamire? Mert, ha igen, akkor nem felejted el, hogy én tanulóifjúságomban az eminensek holdudvarához tatoztam, csak a párttitkár fia volt jobb nálam néhány zsíros paraszthajszállal, és ez egy burzsujivadék számára, az osztályharc legkeményebb éveiben, Guiness Bookba illô teljesítmény volt. Csüggtem tancim, majd professzoraim ajkán, oly szótlanul "mint a gyümölcs a fán", hisz "ôk neveltek, tanítottak minden szépre, jóra" és igyekeztem elsajátítani és késôbbi életem során alkalmazni azokat. Én még azt is elhittem nekik, "hogy ez a harc lesz a végsô" és ezen kinyilatkoztatás igazában bízva, már taknyos tinédzserként különbékét kötöttem a világgal. S ha ez a béke idônként, egy másik, történelmileg valamivel jelentôsebbhez, a trianonihoz hasonlóan, tupíreffektusokat is becsempészett kis tyúkszaros életembe, azért csak mértékkel zsörtölôdtem. Bûbájos franciatanárnômtôl idôben és haszonnal eltanultam az örökérvényû szlogent, hogy: C’ la vie! És alkalmazkodtam hozzá, a görbe utcában is megpróbálván egyenesen járni.
A baj most, öregségemre ért utol. Valamikor agyondicsért felfogóképességem kezd cserbenhagyni. Kapom az ukázt: Tessenek a nadrágszíjakat meghúzni! Nyomban átugrok két lyukon. Befehl ist Befehl! Ha bakkszász ôseim értettek a szóból, magam sem hagyom alább. Rá se rántok, hogy tavaly januártól ez év júniusáig 391,39 %-kal drágábban tör fel számomra (számunkra) a fûtésre- fôzésre használt gáz a drága anyaföldbôl, legfeljebb racionalizálom a feketeikra- és langusztafogyasztást a családban. S aztán van szép számú lyuk azon a "beretvaélezôn". Még az sem nyugtalanít, hogy röpke 2 év alatt 900%-kal többet fizetek láb- és hónaljmosasért, hisz handisoknak is közérthetôen megmagyarázták nekünk, hogy a BERD-sikátoron, a mélyben, már Európa felé lavírozunk. Amikor az üzemanyag ára negyedévenként szökken egyet, a kárörömmel hancúrozva bújok ágyba, ti. pillanatnyilag (és az idôk végezetéig) éppen nincsen négyajtós négykerekûm, ha meg Basescu srófol egyet az államvasutakon, csakis távoli rokonaim bánják és ugyancsak ôk isszák a levét az egyre ritkuló telefonhívásaimnak is. A "Három út áll elôttem" szisztémát bevezetô Posta és Conel, ugyancsak a "brîuletemmel" kacérkodik, alternatíváik elôbb, meg aztán felkavarnak, de testvériesen kiegyeznek a 200-300 %-os árátigazításaikkal. A Romsat már szerényebb, az csak trimeszterenként könyvel be tévesen néhány milliárdot. Utána sûrûn kéri a bocsánatot, de a gyeplô már be van csapva a lovak közé. S aztán mit ér az élet telenovellák nélkül?
Tatikám, nem is itt van a bibi, a nagy Bibi. A tragédia az, hogy elfogytak a lyukak az övemen. Ahogy egy napon, május vége felé lehetett, a derekamra pillantok, hallom, hogy hörgi: Kaputt! Nem azt mondta, hogy bikkmakk, azt, hogy kaputt, jó alsórajnai akcentussal. Képzeld el, az 1951-ben kényszerlakhelyként kiutalt, örömtanyává avanzsált hajlékocskám bérét 790 %-kal emelték. A címem nem adom meg, mert ha arra sétálnál véletlenül, és meglátnád kívülrôl, megijednél. Az ablakai csak azért nincsenek bedeszkázva, hogy én kikönyökölhessek rajtuk. Van mit látni, hisz A- zónában leledzik. Annyi salétromette lyuk veszi körül, hogy nyugati turistáknak akár ôsemberlakta barlangként is mutogatnám. Csak az vigasztal, hogy államhurbolta örökségemre menendô putrimat valaki (vagy valakik) ugyanilyen értetlenséggel telített vehemenciával utálja (utálják). Persze ezért a szekér nem áll meg, az aggályom csupán az, hogy madárlátta költségvetésbôl kiutalt fizetésem, hocheurópai közköltségeim kielégítését célzó emeléséért, életfogytiglani sztrájkba kéne lépnem. Vajon ezen lépésemmel nem sérteném az érvényben lévô törvényeket? Erre az egy szerény kis kérdésre várom a feleletet".
S ezzel faképnél hagyott. Szélvészként értem haza, az asszonnyal a kályha szélére húzattam az ebédet és rohantam az íróasztalomhoz, hogy minél autentikusabban lejegyezzem a kedves kis történetet. Elsô osztályba igyekvô nagy unokámnak — elsô önálló olvasmányként — ajándékozhassak én is egy hiteles, szülôföldjén termett, halhatatlannak ígérkezô mesét.
Ellentétben a köztudattal, a patakoktól szabdalt, igen nehezen megközelíthetô szovátai sóhegyen sosem volt nagyobb méretû sóbánya, sem a rómaiak idejében, sem azután. 1562 elôtt a marosszéki székely katonacsaládok innen nyerhették szabad sójukat. A bányászat bányaüreg nyitása nélkül a szabadon álló sósziklák kitermelésével, "dörzsölésével" folyt. Egyes falvak vagy jelentôsebb családok külön sókitermelô helyet építettek ki maguknak. A Magyarósi-tó Nyárádmagyarós falu egykori sókitermelô helyén alakult ki, dolinafelteléssel, innen ered elnevezése is. Kialakulási éve ismeretlen. Kalecsinszki Sándor szerint már a Medve-tó kialakulása elôtt megvolt. Felülete 3600 m2, legnagyobb mélysége 7,4 m. Hômérséklete, vizének sótartalma kisebb, mint a Medve-tóé.
A Medve-tóval egyidejûleg alakultak ki, annak oldalnyúlványaként. A feltöltôdéssel önálló tavacskákká váltak. A Vörös-tó nevét a benne élô sóférgek színérôl kapta. A Zöld-tó közelrôl ugyanilyen vörös, viszont a Medve-tó felôl közeledve a benne tükrözôdô zöld vegetációtól zöldnek tûnik.
A mai Piroska-tó helyén többször alakult ki ponorelzáródással kis tavacska. A mai tó 1980 tavaszán született a ponor végleges elzáródásával. A Sóköze legnagyobb édesvizû tava. Legnagyobb hosszúsága 84 m, szélessége 28 m, felszíne 2300 m2. Mivel nagyobb esôzéskor, hóolvadáskor vize a Medve-tóba ömlött, felkavarva azt, részben lecsapolták, csupán eredeti nagyságának kb. kétharmadát hagyva meg. A tó völgyében találhatók a fürdô legszebb sósziklái.
Utunkat tovább folytatva, a Medve-tavat megkerülô sétányon a Köröstoplica és az Aranybánya patakokhoz érünk. A patakok édesvize ráfolyva a tömény sós vizû Medve-tóra, afölött vékony édesvízréteget képez és ennek üvegházhatása okozza a heliotermikus hatást.
Több mint százéves hagyományt folytat az alsóidecsi polgármesteri hivatal azáltal, hogy augusztus elsô vasárnapján az idén is megszervezte a Fürdôhelyek vásárát. A nagy érdeklôdésnek örvendô rendezvénynek az alsóidecsi sósfürdô szomszédságában levô tér adott helyet.
A kedvezôtlen idôjárás miatt jóval kevesebben jöttek el a vasárnap tartott vásárra, mint a tavaly, amikor egész nap igazi nyári napsütésben fürdött a táj. Ennek ellenére idén is árusok tömege kínálta megvételre termékei: a bóvlitól, mindenféle ízlésnek megfelelô zenével vételezett hangkazettáktól, gyerekeknek és felnôtteknek készült napszemüvegeken keresztül a gyümölcsökig, zöldségig bármiben lehetett válogatni. Ha pedig a látogató zsebe engedte, felülhetett a körhintára, illetve belépôjegyet válthatott a fürdôre is. A megéhezôket- szomjazókat mititei, sör, üdítô, fagyi, vattacukor, csokoládé, ropi várta.
A polgármesteri hivatalban Zsigmond Ferenc alpolgármester tájékoztatott a legaktuálisabb gondokról, legfontosabb tanácsi határozatokról. Elmondta, hogy nagy vihart kavart a fürdôtelepre bevezetett sorompórendszer. Fôként anyagi okok miatt, ugyanis Moldovan Horatiu, a sorompó tulajdonosa a városi tanács által megállapított tarifáknál alacsonyabb díjakat szabott meg. Ebben az ügyben a múlt héten szerdán összeült a tanács gazdasági szakbizottsága, s egyeztettek. A konzultáció eredményeképp megállapított parkolási tarifák a következôk: belépô: 10000 lej; 24 óra: 15000 lej; 1-3 nap: 25000 lej; 3-7 nap: 50000 lej; 7-18 nap: 75000 lej.
A szegényes költségvetés gondokat okoz Szovátán is. Mivel a jelek szerint nem sikerül behajtani a tervezett 300 millió lejt, a tanács úgy határozott, hogy az idén nem fordít pénzt a szociális segélyekre. Ugyancsak tanácsi határozat született arról, hogy bizottságot hoznak létre a városi, illetve a közvagyon felleltározására. A kevés pénz ellenére sikerült rendbe tenni az utakat, mindenhol betömték a gödröket, körülbelül 500 méteres szakaszon megjavították a járdát a fürdôtelepen, rendben van a közvilágítás is. Az útjavításon kívül szintén a költségvetésbôl sikerült bevezetni a gázt a napköziotthonba. A városban körülnézve láthattuk, hogy az iskolákat elôkészítettek az új tanévre. Szeptemberre tisztán, kifestve, kitakarítva várják a tanulókat. Zsigmond Ferenctôl megtudtuk, hogy ezekre a munkálatokra licitet írtak ki, ezeken az iskolaigazgatók is jelen voltak, és azok a cégek nyerték meg a licitet, akiket az igazgatók is elfogadtak.
Sok panasz érkezett mind a rendôrségre, mind a polgármesteri hivatalba amiatt, hogy a vendéglôk szabadtéri zenekarai zavarják a turisták és a lakók nyugalmát — kérdésre, hogy mit tesz/tehet a polgármesteri hivatal, azt mondták, hogy egyszerûen betiltják ezeket.
az idén, tájékoztatott nagy örömmel Popa Vasile ôrnagy, a szovátai rendôrség parancsnoka. Két héttel korábban, a vásárhelyi rádió szovátai egyenes adásának idején történt egy incidens. Valaki egy sörösüveget dobott a teraszra, és eltalált egy moldáviai nôt. Kérdésünkre, mi történt a továbbiakban, megtudtuk, hogy a sebesültet azonnal Vásárhelyre szállították, de a sérülés nem volt veszélyes. A tettes kilétét azonban nem sikerült felderíteni.
Erôszakos bûncselekmény nem történt, de fényes nappal autókat lopnak Szovátán. Jelenleg folyik a nyomozás egy autólopás ügyében. Egy aradi házaspár fél órára hagyta vadonatúj Opeljét a Szováta Szálló parkolójában, mert 14 és 14.30 óra között kezelésre voltak elôírva. A röpke félóra alatt tûnt el az autójuk. Másik alkalommal egy Moldovából érkezett furgonnak kelt lába. Itt sem akadtak a tettesek nyomára.
Berki Anna oktatási tanácsadóval beszélgettünk a Teleki Oktatási Központban (TOK) a VII. Bolyai Nyári Akadémiáról. Elmondta, hogy júliusban ért véget a biológiatanárok alternatív továbbképzése, ottjártunkkor pedig éppen a kémiatanfolyam zajlott. Elôadótanárok fôleg Magyarországról érkeztek, de mint megtudtuk, a Felvidékrôl, a Vajdaságból, Horvátországból és Kárpátaljáról is érkeztek pedagógusok a pedagógus-továbbképzésre. Idén hetedik alkalommal szervezték meg a továbbképzô tanfolyamot, amelynek a célja fôleg a kapcsolatépítés, de ugyanolyan fontos a legújabb oktatási módszereknek, ismereteknek a közvetítése. A tanfolyam végén a pedagógusok egy, a Romániai Magyar Pedagógus- szövetség által magyar nyelven kiállított diplomát kapnak, amelyet bizonyos megyékben már elfogadnak alternatív továbbképzésként, és egy román nyelvû igazolást, hogy részt vettek a tanfolyamon.
Az elôadások egyik szünetében beszélgettünk dr. Körösi Máriával, a budapesti mûszaki egyetem ipari és management vállalkozásgazdaságtan tanszékének tanárával, aki megköszönte a romániai kollégáknak azt a pluszt, amit tanulhatott tôlük. Ugyanis, mondta, itt esetenként magyar irodalomból, magyar történelembôl, helyi történelembôl sokkal többet tanulnak, mint amennyit valaha megtanultak a saját képzési folyamatukban. Véleménye szerint ennek a kettônek az összhangját kellene valahogy programálni.
is a TOK-ban. Márton Zoltán arról tájékoztatott, hogy szeptemberig tetô alá hozzák az épületet. Ugyancsak az idéni tervben szerepel a második szint és a tetôtér berendezése. Utána a 250 férôhelyes Bíró István-konferenciatermet tervezik elkészíteni. Az indulótôkét az Illyés Alapítványtól kapták.
— kérdeztük a szervezet elnökétôl, Németh János tanártól. Az RMDSZ irodája, hangzott a válasz, napi négy órában folyamatos félfogadást tart, kéthetenként pedig jogügyi kérdésekben Kerekes Károly képviselô igazítja el az érdeklôdôket. A kapcsolatuk jó a városi tanáccsal és a polgármesteri hivatallal. Fontosnak tartják a Teleki Oktatási Központ tevékenységét, amelynek rendezvényein Németh János RMDSZ-elnökként, de pedagógusként is részt vesz. Szintén állandó tevékenységként említette a testvérvárosi kapcsolatok ápolását, nem csak Szováta testvérvárosaival. Nemrég fogadtak egy zalaegerszegi csoportot. Ezenkívül az RMDSZ önálló alapból három szobrot állított Szovátán: a Balcescu-szobrot, egy Petôfi-szobrot és a világháború hôseinek emlékmûvét. Tervezik egy kopjafa felállítását az elesett honvédek emlékére.
A megyei szervezettel úgy tartják a kapcsolatot, hogy részt vesznek a rendezvényeiken. Elmondta, hogy az RMDSZ mûködésében bekövetkezett irányváltás miatt a területi elv háttérbe szorult, s egyre szûkül az a kör, amelynek tagjai a lényeges döntéseket hozzák. Ez hátrányosan befolyásolja a kerületi szervezetek mûködését. Szombaton a fehéregyházi Petôfi-ünnepségeken vesznek részt, elôtte, pénteken a helyi RMDSZ és a polgármesteri hivatal megkoszorúzza Petôfi szobrát.
Minôségi fellendülés az oktatásban
Mivel az RMDSZ elnöke fôállásban tanár, az oktatás helyzetérôl is tájékoztatott. Szováta és körzete jó eredményt ért el a felmérô vizsgákon. Csökkent a bukottak száma, s örvendetes, hogy egyre kevesebb tanuló megy el Szovátáról a nyolcadik osztály elvégzése után. A helyi líceumban két magyar osztály indul 25-25 tanulóval, és egy román osztály 12 tanulóval. Az érettségi vizsgán 100%-os volt az átmenet, 67 tanuló tette le sikerrel a vizsgát. Az is jó hír, hogy évente egyre többen jutnak be közülük fôiskolákra, egyetemekre. Minôségi fellendülés tapasztalható az oktatásban.
— Folyó év június 1-jétôl egészségügyi miniszteri határozattal Románia összes fürdôgyógyászati intézményét átutalták a bukaresti központ irányítása alá. Tehát a szovátai fürdô-poliklinika teljes személyzetével Bukarest, illetve az országos fizioterápiai, balneoklimatológiai és rehabilitációs intézet alárendeltségébe került. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kikerültünk a megyei egészségügyi igazgatóság fennhatósága alól — válaszolta kérdésünkre dr. Bartha András, a fürdôvállalat fôorvosa, de hogy mi a jó, azt csak az Isten tudja. Egyelôre annyit tudnak, hogy onnan kapják (vagy nem kapják) ezentúl a fizetésüket, elvitték a munkakönyveiket is Bukarestbe. Egyébként minden változatlan.
Arra a kérdésre, hogy milyen idényük van, elmondta, hogy az utóbbi három-négy esztendôben körülbelül azonos számú beteg jár Szovátára. Mintegy tízezer-ötszáz — 11 ezer között évi átlagban. A fôszezonban mindig sokan vannak. Szezonon kívül 500-600 páciens van havonta, idényben ez a szám 1500—2000. Ez a sokévi átlag, nem változott vagy alig változott az utóbbi tíz évben, jelentette ki Bartha doktor. A tavaly 10386 beteg volt Szovátán. KÜlföldi idén kevesebb jött, ez a nemzetközi konjunktúra következménye a kezelôorvos szerint, fôleg a koszovói válkság az oka. De, mondta, óriási veszteség éri ôket, mivel a kezelési központ nem mûködik és a 61 éves kezelôbázisban kell dolgozniuk. Ez behatárolja a lehetôségeiket, bár szellemi és fizikai kapacitás lenne arra, hogy jobban dolgozzanak és jobb szolgáltatást biztosítsanak a kezelést igénylôknek, de amíg nincs hol mûködniük, a szegény ember vízzel fôz elv alapján annyit tudnak nyújtani, amennyit a régi bázis megenged.
Teljes iszappakolást nem biztosítanak, mert egyszerûen nincs ahol elvégezni. Helyette más kezelési módokat alkalmaznak: paraffinpakolást, s a fô kezelési módszereket alkalmazzák. A kezelés során egy procedúra, egy eljárás 9500 lejbe kerül.
Arról már írtunk, hogy háromféle módon lehet kezelésre menni Szovátára. Egyrészt szakszervezeti jeggyel, amely 60-70 százalékban állja a kezelés, illetve a teljes ellátás árát, a másik a nyugdíjasjegy, amelyet a munkaügyi minisztérium biztosít. E pillanatban egy teljes ellátás-kezelés 18-20 napra turisztikai úton körülbelül három-három és félmillió lejbe kerül, egy nyugdíjas 500-600 ezer lejt fizet, egy szakszervezetis pedig 700 ezertôl egymillió lejig terjedô összeget fizet. Így nem is csodálkozhatunk, hogy kezelésre fôleg azok járnak, akik ilyen vagy olyan üdülô-kezelôjegyhez jutnak.
Szombaton délután érkezett célba Debrecenbe a Petôfi térre az a háromtagú csapat, amelyik Petôfi Sándorra, a költô halálának 150. évfordulójára úgy emlékezett meg, hogy Budapestrôl gyalog tette meg az utat Debrecenbe. A belvizek miatti kerülôk a tervezett 300 km helyett 312-re növelték azt a Petôfi által korábban többször is megtett utat, amelynek célja az is volt, hogy népszerûsítsék a teljesítménytúrázást és az egészséges életmódot. Kárpátalján is megemlékeztek Petôfi Sándorról. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége által szervezett megemlékezésen a felszólalók hangsúlyozták: Petôfi Sándor költészete rendkívül fontos szerepet töltött be az elmúlt évtizedekben, s tölt be jelenleg is a kárpátaljai magyarság nemzettudatának megôrzésében és szilárdításában.
A villanyáram-szolgáltatásban bekövetkezett zavar következtében szombaton leállították a Duna- menti kozloduji (Bulgária) atomerômû elsô számú egységét. Egy rövidzárlat következtében mûködésbe lépett az 1. számú egység 440 megawattos atomreaktorának megszakítója. A kozloduji erômû szolgáltatja Bulgária villamosenergia-szükségletének mintegy 40 százalékát.
Három és fél évvel a brit marhahúsra kivetett embargó után augusztus 1-jétôl, vasárnaptól ismét szabad bizonyos feltételekkel brit marhahúst exportálni az Európai Unió országaiba. Ennek alapján az 1996. augusztus 1-je után született, hat és harminc hónap közötti korú állatok kicsontozott húsa ismét kiszállítható. A Nagy-Britannia elleni embargót a marhakór miatt rendelték el, ám azóta az EU- bizottság meggyôzôdése szerint a brit marhahús ismét biztonságosnak és exportképesnek tekintendô.
A Román Kulturális Alapítvány hetedik alkalommal szervezi meg az idén Bukarestben a szomszédos országokban román nyelvet oktató pedagógusok továbbképzô tanfolyamát. A szervezôk tájékoztatása szerint az augusztus 4-14. között megrendezendô tanfolyamra mintegy 80 tanítót és tanárt várnak Magyarországról, Bulgáriából, Macedóniából, Ukrajnából és a Moldovai Köztársaságból. A résztvevôk meglátogatják a havasalföldi és moldovai irodalmi és történelmi emlékhelyeket és a szervezôk tankönyvcsomagokat ajándékoznak valamennyi határon túlról érkezett pedagógusnak.
Megsérült a Szent István-szobor
Kettétört az esztergomi Várhegyen álló Szent István-szobor alapzata, de az okot egyelôre nem tudják. Lehet, hogy az elmúlt hetek bôséges esôzései okozták a törést, de az is megtörténhetett, hogy villám csapott a mintegy három méter magas bronzszoborba.
A Hold körül keringô Lunar Prospector amerikai mesterséges hold szombaton a kijelölt helyen becsapódott a bolygó felszínére. A becsapódással — a felvert anyag mérésével — a cél bizonyítékot szerezni arról, hogy a Holdon jég formájában található víz.
A chilei La Sillában található európai csillagvizsgáló csillagászai felfedeztek egy óriásbolygót, amelynek keringési pályája azonos a Földével, és amely a Naphoz hasonló csillag körül kering. Az újonnan felfedezett bolygó a Naprendszeren kívül, a Földtôl 56 fényévnyire található. Az utóbbi négy hónapban a csillagászok 21 olyan, Naprendszeren kívüli bolygót fedeztek föl, amely közvetlenül távcsôvel nem látható, de léte gravitációs mezejébôl közvetetten kiszámítható.
Japánban vasárnap ünnepelte 107. születésnapját az ország legismertebb ikerpárja: Narita Kin és Kanie Gin. A testvérek ez alkalommal Szapporó város díszvendégei voltak. A hírügynökségi jelentés szerint magas koruk dacára élénkek, lendületesek. Kin, akinek a neve aranyat jelent, annak ellenére vállalkozott az utazásra, hogy csak most jött ki a kórházból, ahol gyomorfekéllyel kezelték. Kinnek 5 élô gyermeke, 11 unokája és 5 dédunokája, Ginnek (jelentése: ezüst) 4 lánya, 4 unokája és 3 dédunokája van.
Egy vonatszerencsétlenség, ötszáz halott
Súlyos vonatszerencsétlenség történt tegnap Indiában. Két szerelvény egymásba rohant az ország keleti részében. A PTI indiai hírügynökség jelentése szerint, amely még nem említi a katasztrófa helyszínének nevét, több mint 500 ember szörnyethalt. 200 holttestet már kiemeltek a roncsok közül. A hírügynökség forrásként az indiai határôrséget nevezi meg.
Az orosz irányítóközpont vasárnapi bejelentése szerint a Mir fô fedélzeti számítógépét meghibásodás miatt leállították, s az ûrállomás a tartalékrendszerrôl mûködött. Az irányítóközpont illetékese szerint a meghibásodás "nem veszélyes" és mára már várhatóan visszakapcsolják a számítógépet.
Hetente mintegy harminc embert gyilkolnak meg Koszovóban, ahol a rendôrség és az igazságszolgáltatási rendszer hiánya "törvényességi ûrt" teremtett — közölte vasárnap a NATO szóvivôje — ez azonban szerinte nem jelenti azt, hogy a helyzet ellenôrizhetetlen lenne. "A katonák köztudomásúlag nem a legjobb rendôrök, ezért a következô hónapokban az ENSZ háromezer rendôrt küld a tartományba, s hamarosan megkezdôdik a koszovóiakból verbuvált helyi rendôrség kiképzése is" — fûzte hozzá.
A Metro hírújság Európán kívül
A Metro hírújság Stockholm, Göteborg, Prága, Budapest és Hollandia után hamarosan további két — ezúttal Európán kívüli városban — jelenik meg. Az ingyenesen terjesztett lap hat hónapon belül az egyesült államokbeli Philadelphiában és Chile fôvárosában, Santiagóban kerül a médiapiacra. A Metro 1999-es további terveiben szerepel a megjelenés Helsinkiben finn nyelven és Malmöben svédül.
Szerdán délelôtt dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere, Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester meghívására megyeszékhelyünkre látogat. A Szovátán üdülô testvérvárosi polgármestert részletes városlátogatásra hívta megyeszékhelyünk vezetôje, tudván, hogy a hivatalos kiszállások során a bôvebb városnézésre nem adódik alkalom.
Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi kis galériában (a központban levô Fondul Plastic üzletben) a nagybányai festô-iskola egyik utolsó képviselôje, Trella Várhelyi Imola festônô nyitotta meg egyéni tárlatát. Az '50-es évektôl a nagybányai mûvésztelepen élô és alkotó, pár éve Marosvásárhelyre költözött festômûvésznô legutóbb részt vett a mezôpaniti alkotótáborban is. Az ott és régebb készült olaj- és pasztell-festményeit szeptember elsejéig 9-16 órától a kis galériában tekinthetik meg az érdeklôdôk.
A Helyi Közszállítási Rt. tegnap reggeltôl újraindította a 4-es (kombinát - Egyesülés negyed) és 10-es (Egyesülés negyed - nagykórház) számú autóbuszait, valamint három új útvonalon járatot indított. Az utazóközönség a kombináttól a Tudor negyedbe eljuthat a 7-es számú jármûvön is, ami ezentúl nem a vasútállomásról indul, hanem a kombinát elôl. Ugyanakkor azok a személyek, akik a Tudor lakóteleprôl, a központot érintve a Kárpátok sétányára szeretnének utazni, felülhetnek a 26-os számú buszra. Ha valaki a kombináttól a Nicolae Balcescu negyeden keresztül szeretne eljutni az Egyesülés negyedbe, a 27-es számú autóbuszra kell felszállnia. Ugyancsak hasznos tudnivaló, hogy ezentúl a nagyállomás elôl nem indulnak járatok. Egyelôre a maxi-taxisok a régi útvonalakon közlekednek.
A VIII., IX. és XII. osztályokban megbukott diákoknak augusztus 8-11. között tartanak pótvizsgákat, hogy az átmenôjegyeket elérôk részt vehessenek a pótfelvételin, illetve pótérettségin folytathassák tanulmányaikat. Az érintetteket és szüleiket értesítették a pótvizsgák idôpontjáról, a tantárgyak sorrendjét kifüggesztették a tanintézményekben. Az I-VII. X-XI. osztályosok számára a pótvizsgákat augusztus 23-31. között tartják.
Rendes hónap eleji találkozóját tartja a Biokertész csoport augusztus 5-én, csütörtökön délután 4 órától a RMGE (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete) Laposnya utcai székházában, amelyre minden tagot és érdeklôdôt elvár.
Letartóztatták az erôszakot elkövetôt
Július 25-én Mezôce községben a kilencéves M.P.-t a 33 éves Beszterce megyei (Kerlés) Rostas Petru Matei kétgyermekes családapa behurcolta a kukoricásba és megerôszakolta. A Maros Megyei Törvényszék Melletti Ügyészség letartóztatási parancsot bocsátott ki a munkanélküli, büntetlen elôéletû tettes nevére — tájékoztatott a rendôrség sajtóirodája.
Kijelölték a szeméttároló helyet
Vámosgálfalva községben a nemrég tartott közgyûlésen kijelölték a községi szeméttároló helyét — tájékoztatott Varga József polgármester, akitôl azt is megtudtuk, hogy a község lakói kötelesek a haranglábi hágó közelében levô természetes szakadékba szállítani a gazdaságukban felgyûlt hulladékokat. A község vezetôje azt is elmondta, hogy folyamatban van a szemétgödör megjelölését szolgáló táblák megrendelése, ugyanakkor az alpolgármester jelenleg szervezi meg a község területén lerakott szemét összegyûjtését, s a kijelölt helyre való szállítását. Remények szerint a szemétgödröt használni fogják, s ezáltal tisztább lesz a település.
A Nyárádmagyarós községhez tartozó Nyárádselyébe tegnap kiszállt a prefektúra által mebízott mérnök, hogy újból felmérje a helyzetet, s kibôvítse a Bukarestbe küldendô terveket, melyek alapján jövôre a kormány, a nyárádselyei földcsuszamlás megállítására, pénzt igényelhet az Európai Uniótól. Egyelôre nem tudni pontosan, hogy a munkálatok mennyibe kerülnek, de milliárdos nagyságúak — tudtuk meg a község polgármesterétôl.
A Maros Megyei Munkaerôelosztó és Fejlesztési Ügynökség székhelyén tegnap kifüggesztett jegyzék szerint a megyeszékhelyi kereskedelmi tásaságoknak, cégeknek 10 kereskedelmi ügynökre, 25 reklámügynökre, hat pincérre, hat fôszakácsra, 100 textilipari munkásra, 20 menedzseri tanácsadóra, 2 szabóra, 5 bôrvarróra, 3 faipari mérnökre, egy textilipari mérnökre, 2 cukrászra, 2 normatôrre, 11 asztalosra van szükségük. Bôvebb felvilágosítást a Iuliu Maniu 3. szám alatti székházban nyújtanak.
Nemrég fejezték be a Bánd—Mezômadaras közötti útszakasz lekövezését, s nekifogtak a Madaras—Szénaság közötti két kilométeres szakasz javításához. A 800 millió lejes munkálatokat a helyi polgármsteri hivatal a Megyei Tanács által nyújtott anyagi támogatásból fedezi. A községben levô 16 tanügyi intézmény javítására egyelôre nincs pénzalap, így csak a mûködéshez szükséges meszelést végzik el.
Július 30-án, 5,45 órakor Szászkézd község területén a 42 éves Vlasa Dumitru elaludt a kormánynál, s az általa vezetett gépkocsi összeütközött az ellenkezô irányból, szabályosan közelekedô Mustata Constantin vezetette gépjármûvel. A balesetben az utóbbi gépkocsiban levô 42 éves Cracana Floarea súlyosan megsérült. Ugyanaznap Segesváron a Mihai Viteazul utcában a nagyváradi 29 éves Pop Marius Florin nem adta meg az elsôbbséget, s elütötte, súlyosan megsebesítve a gyalogátjárón, szabályosan közlekedô nyolcéves Barabás Doru Alexandrut — tudhatjuk meg a rednôrség sajtóközleményébôl, amelybôl az is kiderül, hogy vasárnap este Erdôszentgyörgy községben a 44 éves segesvári Tatana Ioan szabálytalanul elôzött, s összeütközvén a 22 éves Borsos Roland által vezetett moterkerékpárral, súlyosan megsebesítette a vezetôt és a mögötte ülô Török Mártát.
Tegnap délelôtt a December 22. piacon a következô árakon kínálták termékeiket a termelôk és viszonteladók: egy kilogramm paradicsom 6500-8000 lej volt, ugyanannyi padlizsán 5-6500 lej, a hagyma kilója 4500, a foghagymáé 14.500, a paprikáé 8.000 lej volt. A petrezselyem kilójáért 6500-at, a murokéért 4500-at, a burgonyáéért 3-4000-ret, a görögdinnyéért 5500-at, a sárgadinyéért 4.500-at kértek. Egy liter tejért 3500 lejt, egy kilogramm sajtért 26.000 lejt, ugyanannyi ordáért 20 ezer lejt igényeltek.
Copyright © Népújság - 1999