|
LI. évfolyam 98. (14151) |
1999. április 30. péntek |
Momir Bulatovic jugoszláv miniszterelnök szerdán leváltotta tisztségébôl Vuk Draskovicot, miután a jugoszláv kormányfôhelyettes az elmúlt napokban arra biztatta a belgrádi vezetést: kössön kompromisszumot a NATO-val.
A leváltásra mindössze néhány nappal azután került sor, hogy Draskovic — nagy feltûnést keltô nyilatkozataiban — egyebek között úgy vélte: a szerb vezetésnek el kellene ismernie, hogy nem gyôzheti le a jugoszláviai célpontok ellen légi csapásokat folytató NATO-t.
Momir Bulatovic jugoszláv kormányfô a "szövetségi kabinet álláspontjával ellentétes nézetek" terjesztésével, valamint a jugoszláv kormány tekintélyének aláásával indokolta Draskovic leváltását.
A jugoszláv kormányba mindössze három hónapja, január közepén bekerült Draskovic nyilatkozatai után egyes nyugati vezetôk az elmúlt napokban máris a Milosevic-rendszeren belüli szakadásról kezdtek beszélni a nyilvánosság elôtt.
A Jugoszlávia elleni NATO-légitámadások 36. éjszakáján, csütörtökre virradóra ismét robbanások rázkódtatták meg Belgrádot, és mûködésbe lépett a jugoszláv légvédelem.
A fôváros lakói szerint — mint a Reuters jelentette — a detonációk Rakovica és Topcider negyedekben következtek be. Öt nagy robbanás hallatszott Belgrád központjából is. A jugoszláv fôvárosban szerda este légiriadót rendeltek el.
Belgrád délnyugati negyedeiben, Topciderben, Kosutnjakban és Banjicában a jugoszláv hadsereg számos laktanyája található. Elôzô éjszaka a NATO Topciderben a nemzeti gárda épületeit bombázta, amelyekben a különbözô katonai parádékat rendezték. A támadás után a masszív, többemeletes épületekbôl csupán romok maradtak.
A NATO harci gépei szerda este és csütörtökre virradóra az eddigi leghevesebb légitámadás- sorozatot intézték a kisebbik jugoszláv tagköztársaság, Montenegró ellen.
A belgrádi Radio Novosti adó jelentése szerint csupán a köztársasági fôváros, Podgorica közvetlen környékén néhány tucat rakéta csapódott be. A repülôtéren kívül légi csapások célpontjai voltak a környezô falvak, a lövedékek lakóházakat és gépkocsikat is eltaláltak. Egy nô életét vesztette, egy férfi megsebesült. Légi csapást jelentettek a délnyugat-szerbiai Novi Pazarból is.
A NATO egyik rakétája szerda este jugoszláv célpont helyett tévedésbôl a bolgár fôváros Gorna Banja negyedének egyik lakóházába csapódott be, romba döntve a háztetôt és a második emeletet. Emberéletben nem esett kár — jelentette a bolgár állami rádió.
A Szófia nyugati részében fekvô városrész lakói között pánik tört ki. Petar Sztojanov bolgár elnök és Bogomil Bonev belügyminiszter azonnal a helyszínre sietett, hogy az incidensrôl tájékozódjék — írta a DPA.
"A helyzet rossz. Ilyen fejleményre nem számítottunk" — mondta Sztojanov a rádióban. Az elnök tájékoztatta a NATO brüsszeli fôhadiszállását a történtekrôl, ahol tegnap beismerték a céltévesztés tényét.
A jugoszláviai légi csapások kezdete óta ez már a negyedik NATO-rakéta, amely bolgár területen ért földet.
Az erôszak önkényuralma alá kerül a világ, ha nem sikerül helyreállítani a nemzetközi törvényességet — hangsúlyozta csütörtökön a Kremlben Borisz Jelcin orosz elnök Kofi Annan ENSZ-fôtitkárt fogadva.
Annan — aki legutóbb tavaly márciusban, az iraki válság rendezése kapcsán járt az orosz fôvárosban — szerdán érkezett rövid munkalátogatásra Moszkvába, hogy a jugoszláviai válság politikai rendezésének lehetôségeirôl folytasson eszmecserét. Találkozott Viktor Csrnomirgyin balkáni különmegbízottal, csütörtök esti elutazása elôtt pedig Jevgenyij Primakov miniszterelnökkel konzultál. Diplomáciai források szerint sor kerül egy négyoldalú talákozóra az ENSZ-fôtitkár, illetve az orosz, a görög és a kanadai külügyminiszter között.
Jelcin a Kremlben megtartott találkozón — amelyen részt vett Igor Ivanov külügyminiszter is — elégedetten szólt arról, hogy a világszervezet vezetôje ellátogatott Moszkvába, s a koszovói rendezésrôl egyeztet. "Ez telitalálat" — jegyezte meg az orosz államfô.
Jelcin a találkozó elején komoly aggodalmát fejezte ki a balkáni válsággal kapcsolatban. "A tétek nagyon magasak, nemcsak a Balkán és Európa, hanem az egész világ számára" — jelentette ki az orosz államfô.
Borisz Jelcin orosz elnökkel egyeztetett, a jugoszláviai válság békés rendezését célzó konkrét javaslatokat visz magával bonni, római és belgrádi tárgyalásaira Viktor Csernomirgyin balkáni különmegbízott .
Errôl a politikus maga nyilatkozott csütörtökön a moszkvai kormányrepülôtéren, mielôtt Németországba indult volna. A megbízott elôzôleg konzultált Kofi Annan ENSZ-fôtitkárral, aki szerdán este érkezett rövid látogatásra az orosz fôvárosba.
Viktor Csernomirgyin nyilatkozata szerint Belgrád elfogadja az ENSZ égisze alatt szervezett koszovói nemzetközi jelenlétet "Oroszország jelentôs részvételével". Kifejelentette, hogy a jugoszláv fél emellett kész megkezdeni a szerb hadsereg kivonását Koszovóból, és széles körû autonómiát biztosítani a területnek. Ugyanakkor jelezte, hogy a NATO részérôl is szükség van bizonyos konkrét lépésekre, elsôsorban a rakétacsapások és bombázások beszüntetésére.
Kofi Annannal megtartott találkozójáról a megbízott hangsúlyozta, hogy az ENSZ változatlanul kiemelt jelentôséggel bír a világon, és a Biztonsági Tanácsnak mindenképpen közre kell mûködnie a balkáni válság megoldásában.
— Ha az ENSZ égisze alatt cselekszünk, akkor valóban elôreléphetünk a politikai rendezés útján — vélekedett az orosz elnök különmegbízottja.
Példa nélkül álló jogi lépéssel Jugoszlávia csütörtökön panaszt nyújtott be a hágai Nemzetközi Bíróságon a NATO tíz tagja ellen arra hivatkozva, hogy a szóban forgó országok légi hadjáratukkal megsértették a nemzetközi jogot.
Belgrád arra kérte az ENSZ legfelsôbb jogi testületét, hogy azonnali hatállyal szólítsa fel a bepanaszolt országokat a légitámadások beszüntetésére arra az idôre, amíg a panaszt elbírálja. (A hágai döntések meghozatala évekig is eltarthat.)
Az elsô meghallgatást a Belgrád által kért ,,átmeneti intézkedések,, ügyében egyes értesülések szerint sürgôsségi eljárással már a jövô hét elején megtarthatják.
A hágai jugoszláv nagykövetség az AP kérdésére csak annyit közölt, hogy a panaszt délelôtt terjesztették a hágai bíróság elé, és a tíz NATO-tag közül az egyik az Egyesült Államok.
A Nemzetközi Bíróság szóvivôje hivatalosan nem volt hajlandó megerôsíteni a hírt, de hozzátette, hogy sajtóközleményt adnak ki.
Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) soros elnökeinek testülete szerdán a bécsi Hofburgban áttekintette a koszovói helyzetet, s azt vizsgálta, hogy az európai szervezet hogyan mûködhet közre egy esetleges békés megoldásban.
A megbeszélésen részt vett Knut Vollebaek norvég külügyminiszter, a szervezet soros elnöke, Bronislaw Geremek lengyel külügyminiszter, aki tavaly töltötte be ezt a tisztet, Wolfgang Schüssel osztrák külügyminiszter, a 2000-ik évi soros elnök, valamint Giancarlo Aragona EBESZ- fôtitkár, Max van der Stoel, a szervezet kisebbségügyi fôbiztosa és Wolfgang Petritsch, az Európai Unió koszovói megbízottja is.
Knut Vollebaek az ülés után közölte: az EBESZ elôkészít egy új koszovói missziót, amely nemzetközi katonai jelenlét mellett a békés megoldás érdekében valósulna meg, de Belgrádból még nem kapott jelzést arról, hogy Jugoszlávia elfogadja-e a nemzetközi közösség feltételeit. A tanácskozásról szerda délután kiadott sajtóközlemény leszögezi: a nemzetközi közösség feltételeit a jugoszláv vezetésnek is teljes mértékben el kell fogadnia.
A soros elnök szerint Milosevic elnöknek bele kell egyeznie egy nemzetközi fegyveres erô jelenlétébe. Mint mondta, az EBESZ csak akkor tud közremûködni a civil társadalom megteremtésében, illetve akkor küldhet maga is nemzetközi rendôri egységeket a térségbe, ha ez a fegyveres erô garantálja a koszovói albánok és a visszatérô menekültek biztonságát.
A bécsi székhelyû Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) szerdán a "leghatározottabban" tiltakozott Javier Solana NATO- fôtitkárnál amiatt, hogy a NATO-csapások szerbiai sajtószervek és újságírók ellen is irányultak.
Az MTI-hez is eljuttatott nyílt levél szerint kétségtelen tény, hogy a belgrádi Szerb Rádió és Televízió (RTS) Slobodan Milosevic elnök rendszerének propagandaeszköze, de az IPI szerint a NATO- csapások többet ártottak, mint amennyit használtak. "A NATO veszélybe sodorta a világ konfliktusairól tudósító összes újságíró biztonságát azzal, hogy a médiát legitim háborús célnak nyilvánította" — fogalmaz a sajtószervezet.
Ezenkívül az IPI szerint nem változtatja meg a közvélekedést, ha Szerbiában elhallgattatnak egy népszerû helyi adót. A levelet aláíró Johann P. Fritz IPI-igazgató felteszi a kérdést: ha nyugati kormányok elhallgattathatnak egy sajtóorgánumot, mert nem tetszik nekik a tartalma, akkor nem gondolják-e majd úgy a világ más kormányai, hogy ôk ugyanezt megtehetik az országukban azzal a médiával, amelynek a tartalmával nem értenek egyet? Az IPI attól tart, hogy azok a kormányok, amelyek megveretik, bebörtönzik az újságírókat, most majd a NATO-akciókra hivatkoznak.
A Nemzetközi Sajtószervezet felhívja a NATO-t, hogy azonnal hagyja abba a sajtóorgánumok bombázását, és adjon teret a sajtószabadság érvényesülésének akkor is, ha azok a felfogásával ellenkezô véleményt terjesztenek.
A katalán "Escarré" Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Nemzetközi Központja szervezésében kerekasztal- beszélgetésre került sor szerdán Barcelonában a határon túli magyarok helyzetérôl. Az eszmecserére meghívták Németh Zsoltot, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkárát, Szabó Tibort, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökét, valamint a Magyarország határain kívül élô magyarok érdekképviseleteinek vezetôit, köztük Markó Bélát és Takács Csabát az RMDSZ képviseletében. A találkozó résztvevôit fogadta Jordi Pujol katalán elnök, és több megbeszélést folytattak a katalán politikai, gazdasági és kulturális élet vezetô képviselôivel. Egy másik fontos téma az európai integráció volt. A találkozó részleteirôl Markó Bélával, az RMDSZ szövetségi elnökével beszélgettünk.
— Miért tartották Barcelonában, ha a határon túli magyarok helyzetérôl szervezték a tanácskozást?
— Azért, mert Barcelona annak a Katalóniának a fôvárosa, amely egy rendkívül jó autonómiát valósított meg az utóbbi években, évtizedekben. Így kell fogalmaznom, hiszen egy hosszú, és kitartóan végigvitt folyamatnak az eredménye, ami most ott van. A meghívó szervezet képviselôivel egyébként már volt alkalmam találkozni 1996-ban, amikor elfogadták az általuk és a Nemzetközi Pen Club által közösen szervezett konferencán a Nyelvi Jogok Nyilatkozatát. Meg kell mondanom, hogy ennek a látogatásnak a kerekasztal-megbeszélés egy fontos mozzanata volt, mert egyébként egy háromnapos, nagyon zsúfolt és hasznos programmal teljes látogatás volt. Utalhatnék arra, hogy ellátogathattunk vidékre, ahol a járási kormányzat vezetôivel, különbözô intézmények képviselôivel — beleértve a helyi rendôrség képviselôit például —, találkozhattunk és folytathattunk megbeszélést. Ugyanakkor Barcelonában a helyi vezetés, a helyi kormány minisztereivel, államtitkáraival, oktatásért és mûvelôdésért, iparért és kereskedelemért felelôs embereivel, például a nyelvi jogokkal külön foglalkozó felelôs tisztségviselôvel is beszélgethettünk. Tájékoztattak az ottani helyzetrôl, s ez rendkívül hasznos volt, hiszen nekünk lényeges, hogy úgy, ahogy az elmúlt években, is idôrôl idôre megpróbálunk ellátogatni a kisebbségi jogok szempontjából modellértékû országokba. A katalóniai látogatás is hasonló tapasztalatokat adott. Vagyis ilyenkor összevethetjük azt, hogy amit elképzeltünk, mint számunkra jó megoldást, annak különbözô elemei bizonyos helyeken hogyan mûködnek a gyakorlatban. Mi az ami mûködtethetô, mi az, ami gondot okoz, ezért gondolom, hogy mindig fontos alkalom összevetni a céljainkat a valósággal, még akkor is, ha ezek a modellek sohasem ültethetôk át százszázalékosan egyik régióból a másikba. Európa-szerte, az autonómia-modellek sajátosak. Másképpen mûködnek Dél- Tirolban, más jellege van Katalóniában ennek, és másképpem mûködk például Finnországban, az ott élô svéd kisebbség esetében. Meg kell mondanom, most, amikor Európa talán érzékenyebb lesz a nemzeti, etnikai kérdésre, a kisebbségi kérdésnek nevezett egész problémacsomagra, akkor különösen fontos ezeknek a kapcsolatoknak az építése. Jó lett volna, ha nem a koszovói helyzet kapcsán vált volna érzékenyebbé Európa, jó lett volna, ha a megelôzés módszerével tudtak volna élni, ha hamarább fölismerték volna azt, hogy akkor kell megkeresni a megoldásokat, amikor még nincs nyílt konfliktus, mint Koszovóban. De én remélem, és azt is tapasztalom az utóbbi idôben, hogy ez a felismerés mégis megszületik a világban és megszületik Európában. Erre vall az is, hogy a washingtoni NATO nyilatkozatban nemcsak katonai, hanem politikai kritériumok szerepelnek az eljövendô tagországok számára s nagyon is nyomatékosan, a belsô etnikai problémák megoldása.
— Mi az Escarré? Mennyire komolyan foglalkozik az etnikai és nyelvi kisebbségek ügyeivel?
— Ennek a központnak komoly nemzetközi kapcsolatai vannak, tanácsadói szerepet tölt be a különbözô nemzetközi intézmények mellett nyelvi jogok kérdésében. Egyik legnagyobb eredménye a nyelvi jogokról szóló, néhány évvel ezelôtti nyilatkozat, amelyet nyilván minél hamarább el kellene fogadtatni minél felelôsebb fórumokkal. Építik a nemzetközi kapcsolataikat, fontosnak tartják azt, hogy az a modell, amely Katalóniában mûködik, máshol is érvényesüljön.
-Bizonyára Ön is beszélt a tanácskozáson. Mit mondott az RMDSZ nevében?
— Ezek a találkozók szerintem a legjobb formában zajlottak a tapasztalatszerzés szempontjából. Oldottak voltak, kötetlenek és nagyon sok mindenre sort keríthettünk. Mi a helyzetünkrôl tájékoztattuk ôket, én az erdélyi magyarság helyzetérôl, Bugár Béla a felvidéki helyzetrôl, más jelenlévôk, köztük a legdrámaibb helyzetben levô vajdaságiak pedig arról, ôk hogyan látják ezt a kérdést. Tehát ilyen szempontból, már csak magyar oldalról is sokszínû volt ez a megbeszélés. Viszont minden sokszínûség mellett kiderült az, hogy nagyon is egyformán látjuk azokat az alapelveket, amelyeknek segítségével meg kellene oldani a helyzetünket.
Én azt mondtam el egyébként több helyütt is, hogy a belsô erôfeszítések fontosak. Fontos az, hogy belsô párbeszéddel, vagy ha hatékonynak mutatkozik, akkor úgy, ahogy mi is éppen próbálunk cselekedni, a kormányzás eszközét is megragadva próbálunk változtatni a helyzetünkön. De ez nem elegendô. Elmondtam azt, hogy véleményem szerint az erôs nemzetközi ráhatás nemcsak hogy fontos, hanem enélkül valószínûleg nem lehet mélyrehatóan megoldani ezt a kérdést. Megpróbáltuk mi magunk is így érzékennyé tenni beszégetôpartnereinket.
— Milyen konklúziókkal érkezett haza?
— Nagyon fontosnak mutatkozik az a tapasztalat, amit az általuk használt módszerekkel kapcsolatosan szereztünk. Mire gondolok? Arra, hogy Katalónia nagyon megszenvedte a Franco diktatúrát. Egyáltalán nagyon megszenvedte a spanyol központosító törekvéseket és a spanyol nemzetállami elképzeléseket. Annyira, hogy ezelôtt 30 esztendôvel egyszerûen tilos volt a katalán nyelvet bárhol is nyilvánosan használni. Visszaszorították a családba, és ha valaki pesszimista volt akkor vagy szkeptkus, akkoriban nem is nagyon gondolhatott arra, hogy ki lehet alakítani egy olyan helyzetet, amilyen most kialakult. Viszont akkor is voltak emberek, akik nem vesztették el a bizalmukat, nem kongattak vészharangokat, hanem dolgoztak azért, hogy ez megváltozzék, és amikor alkalmas volt a pillanat, akkor mindg léptek elôre. Kialakították az alkotmányos lehetôségeket, aztán erre ráépítették a törvényes lehetôségeket, és ez a munka most is folyik. Például a katalán képviselôk a spanyol parlamentben a kormányzati támogatás eszközével élnek, az ô szavazataikon múlik, hogy a kormány megbukik avagy nem. Találkoztunk egyébként a katalán elnökkel is, aki ezt az egész mozgalmat vezeti és elmondta, hogy ôk lépésrôl lépésre, türelmesen, de nagyon konokul tágították a kereteket költségvetés szempontjából, nyelvi jogok szempontjából, hogy a központi kormánytól minél több hatáskört megszerezzenek önmaguknak meg az önkormányzataiknak, és ez a munka most is folyik.
— Hogyan hasznosíthatja az RMDSZ ezeket a tapasztalatokat?
— Talán így, hogy íme, van példa arra, hogy kitartó munka, nem szalmaláng-lelkesedés, hanem évtizedes munka a legrosszabb helyzetet is át tudja fordítani.
Mózes Edith
A jelek szerint Marosvásárhely lakossága továbbra sem számíthat arra, hogy a városgazdák a közérdeket egyértelmûen érvényesítô közsázllítási koncepciót fogadnak el. A tegnapi tanácsülés is a most már a helyhatóság résztulajdonát képzeô közsázllítás és a maxi- taxisok jó ideje tartó iszapbirkózásában jelentett egy fejezetet.
Heves vitát, nézeteltéréseket váltott ki a tegnapi városi tanácsülésen a Marosvásárhely közszállításának megszervezésére vonatkozó tanulmány. A maxi- taxisok képviselôi azt kifogásolták, hogy a tanulmányt készítô temesvári Veltona Kft. számukra mindössze a veszteséges mellékutcákat javasolta, a jövedelmezôbb útvonalakat pedig a Helyi Közszállítási Rt.-nek. Véleményük szerint az új útvonalak bevezetésével a 140 maxi- taxi közül mindössze 92-t tudnak mûködtetni, ami 90 gépkocsivezetô menesztését vonja maga után. A tanulmány 22 útvonalat szab meg, melybôl 14-et nagy és közepes kapacitású gépkocsik, nyolcat pedig kiskapacitású jármûvek szolgálnak ki. Több javaslat is elhangzott arra vonatkozóan, hogyan oldható meg a város közszállítása úgy, hogy az elfogadható legyen mindkét fél számára. Végül is a tanácsosok azt a változatot szavazták meg, miszerint "a város által kiszolgált útvonalak egynegyedén kis kapacitású jármûvek is járhatnak". Mindössze azt nem tisztázták, hogy az összútvonalak (tehát 22) egynegyedét, vagy mindössze a kizárólag autóbuszok által kiszolgált vonalak (14) 25 százalékát adják át részben a maxi-taxiknak. Azon azonban senki nem töprengett el, hogy tulajdonképpen az utasok érdekeit kellene szolgálniuk. Aki egyre mélyebben nyúl a zsebébe, hogy azért gyakran kritikán aluli szolgáltatást kapjon. Talán jó lenne ezen is elgondolkozni, s nem vágni- szabni-csonkítani az útvonalakat, hanem bôvíteni, valamint növelni a jármûvek számát, egyszóval kulturált közsázllítást teremteni.
A belügyminisztérium is válaszolt Kerekes Károly képviselônek
Mint ismeretes, április 4-én, a Recursban megjelent Anghel Andreescu csendôrparancsnok márciusi marosvásárhelyi látogatása során tett nyilatkozata, mely szerint a marosvásárhelyi területi csendôrparancsnokság hatáskörébe tartozó régióban "a mozgó egységek keretéban szeparatista tevékenység elleni, különlegesen felkészített alegységeket hoznak létre, válaszként egyes radikális RMDSZ-vezetôk szeparatista tevékenységet kezdeményezô kijelentésere". Áprls 7-i lapszámunkban közzétettük a csendôrparancsnok nyilatkozatával szembeni megyei RMDSZ-állásfoglalást. Az ügyben parlamenti interpelláció is elhangzott. Kerekes Károly képviselô felvetésére és az RMDSZ Maros megyei szervezetének tiltakozására a csendôrparancsnok azt válaszolta, hogy a Román Csendôrség politikai szempontból egyenlôen távolságtartó, és csak a kötelességét teljesíti.
Április 7-én az RMDSZ-képviselô a belügyminisztériumhoz intézett kérdést, amelyben arra keresett választ, hogy a minisztériumnak van-e tudomása Anghel Andreescu Marosvásárhelyen tett kijelentéseirôl, és hogy véleményük szerint a parancsnok magánakciójáról van-e szó, vagy a Legfelsôbb Védelmi Tanács döntésérôl?
A belügyminisztérum válaszából megtudtuk, hogy Anghel Andreescu a belügyminisztérium megbízásából látogatott Vásárhelyre, hogy a minsztérium reformprogramjának az alkalmazását ellenôrizze. Ami a kijelentését illeti, olvasható a Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter pecsétes aláírásával ellátott átiratban, a Recursban tévesen jelent meg, mert a parancsnok, amikor a mozgó egységekrôl szólt, azt hangsúlyozta, hogy ezek keretében hozzák létre a speciális alegységeket, amelyeket a diverzionista, terrorista akcók megelôzésére szánnak, a csendôrség szervezési szabályainak megfelelôen.
Kerekes Károly képviselô interpellációjával kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy a belügyminisztérium mértéktartóan távolságtartó minden párttal, politikai irányzattal szemben, és határozottan fellép a nyugalom és az állampolgárok jogainak érvényesítése érdekében. Az üggyel kapcsolatban született minden megnyugtatónak szánt válasz dacára továbbra sem tisztázódott, hogy a Recussbeli kérdést összeállító csendôrtiszt, hogyan értelmezhette félre a tábornok szavait. A jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal? Avagy nagyonis jól tudja?
Hat intézményt és két rendezvényt támogat anyagilag a Romsat Cable TV & Radio kábeltelevíziós cég marosvásárhelyi kirendeltsége, jelentették be a tegnapi sajtótájékoztatón. Az elôzetesen meghirdetett pályázatra negyvenhatan nyújtottak be kérést, ezek közül választották ki az említett nyolcat.
Gábor Ferenc igazgató elmondta: a Nyugdíjasok Egyesülete, a Bolyai Farkas líceum, a DramaFest Alapítvány, az Etno-Art multikulturális fesztivál, az Iskolás Sportklub és a Sportlíceum, valamint a 18-as iskola kosárcsapata részesül céltámogatásban, ezenkívül hozzájárulnak a Gyerekek napja és a Marosvásárhelyi Napok rendezvényei költségeinek fedezéséhez. A Nyugdíjasok Egyesülete tíz olyan tagjának segélyezésére igényelt pénzt, akik nagyon szegényes körülmények között élnek, a Bolyai líceumban a különbözô versenyeken való részvételt, illetve vetélkedôk szervezésére kértek anyagi támogatást. — Visszautasítottunk viszont olyan kéréseket, amelyek nem voltak megalapozottak — hangsúlyozta Faludi Zoltán marketing-igazgató. — Így például nem adtunk pénzt benzinköltségek megtérítésére vagy telefonszámlák fizetésére.
A pályázatok közül azok részesültek elônyben, amelyeknek másik finanszírozójuk is volt. Gábor Ferenc hozzátette, hogy nem az volt a cél ezáltal, hogy a cég reklámozza magát, hiszen ehhez megtette volna az is, hogy továbbra is támogassa az ASA futballcsapatát.
A sajtótájékoztatónak kizárólagosan ez volt az egyetlen témája; a várost és fôleg az elôfizetôket érdeklô, fölösen elszámolt bérleti díjak ügyében egy kérdésre sem kaptunk választ. Ígérték viszont, hogy május elsô felében beszámolnak arról, hogyan oldották meg a dolgot.
Majálisozni jönnek, dolgozni nem. Az öregember voltaképp nem is oly öreg, de mióta nem jár a mezôre (vagyis a dereka, a tüdeje és a gyomra nem segíti), csak az udvarról néz el a távolba, pedig ott nem is a mezô zöldellik, hanem a rét, azon túl pedig a folyó és a vasút magastöltése. Mégis folyton azt a pár hold földjét nézi. Az esze tudja, mi van. Hogy még nem kaphatja meg a birtoklevelet. Mert a visszaadott földek hatvan százalékának még nem készült el a végleges tulajdont igazoló bizonylata. Hogy országos viszonylatban mintegy nyolcszázezer peres ügy van napirenden e kérdésben. Emiatt a földnek nincs piaca, nincs méltányos ára, nincs rá igazi kereslet. És a mûvelhetô területnek gyakran a fele parlagon hever.
Az esze tudja, a lelke fáj. Valahogy megszántatta az agyagos domboldalt, a másik darabot, ahol búza van, kiölte az árvíz, a pangó vizek. Egy másik parcellát krumplival ültetne be. Jön a majális, a hétvége, érkeznek a fiatalok. Két kocsival. Haj, ennyi munkaerô, reménykedik az öreg. De meg sem melegedik alattuk a szék, máris indulnak. Ki az erdôre, flekkent sütni, sört vedelni, élvezni az életet. — Mert ki tudja, holnap kire hull a bomba! — okoskodik egyikük, a veje. A fia elô a maroktelefont, ide szól, oda szól, ide sírül, oda lódul, s hát szerre kocsik állnak meg a kapu elôtt, az egyik haver hozza a húst, a másik a borvizet, a harmadik egész sütet házikenyérrel állít be, egy negyedik pedig lószekérrel jön, hogy mindet elfuvarozza ki, az erdô alá, ahol még forrás is van.
Erre a szekérre taszítják fel az öreget is, kap egy korty szilvapálinkát, a magáéból. Nem zúgolódik így sem, legalább látja a világot. Hétszámra nem jött elô a kerítés mögül, most annyira furcsa minden, mintha vasárnap volna.
Amikor az ô pityókásföldje mellett döcögnek el, döbbenten figyeli, hogy valaki megszántotta, ki is van lyukászva, s hárman—négyen rakják belé a magnak valót.
— Kinek dolgoztok, hé? — kiált oda. — Mi? Mi magunknak, kinek másnak. Nincs már kollektíva, öreg.
Az erdô alá érve már ropog a tûz, a sörök behûtve, nemsokára a friss hús is pirul a parázson. Az öreg egy óvatlan pillanatban a fia közelébe merészkedik és megkérdi. — Aztán a pityókást, azt kivel rendezted el, fiam.
A magabiztos, vállas fiatalember — nincs két hete, hogy munkanélküli — javában parolázik az egyik helybeli traktorossal. — Itt van ez a jóember, né. Ennek adtam el, ötmillióért.
Az öregnek fátyolos lesz a szeme. Tudja, mennyit ér ma egy millió. Tudja, mit kínlódott ô azért a földért, míg a nevére írathatta. Szóval zsebszerzôdést kötött a fia, az ô megkérdezése nélkül. Gazdálkodni nem akar, pedig most már ráérne, nem neki fúj a gyár.
Nem szól semmit, csak erôlködik, hogy fehér pillái alól ne törjenek elô a könnyek. Észreveszik, itatják, mulattatni próbálják. — Hát akkor itt ezek az én birtokomnak az áldomását isszák. A munkám torát ünneplik.
Ezt gondolja, de nem szól semmit. Éljék világukat. Ha nem értik meg, legalább éljék. Rágyújt, szeme a szomszéd faluig réved, kékben és ezüstben villódzik a táj, az erdô már sötétlô zöldben, fehér viráglombok oldják haragját.
A társaság dalol, táncra kerekednek, egyikük kapatosan odaszól. — Ne bôgjön, tata! Egyék s igyék, s ne törôdjék semmivel. Úgyis földvárra kerülünk mind, deszkát árulni.
—Nektek addigra már forgácsotok se lesz — mondja csendesen, és botjára támaszkodva elindul lassan le, az egyik völgy felé, ahol a juhok kosaraznak. Öt juha van, s két bárányt is meghagyott, gazda ô még, van keresnivalója. Kiegyenesíti gerincét, amennyire tudja, kalapját a szemébe húzza, és dehogy is néz vissza.
Koalíciós megbeszélések a prefektussal
Majd másfél órás koalíciós megbeszélsére került sor tegnap délelôtt a prefektus kabinetjében. A tanácskozáson jelen volt Dorin Florea prefektus, Burkhárdt Árpád alprefektus, Alexandru Petru Fratean, illetve Virág György, a megyei tanács alelnökei, Kincses Elôd, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, és Szente Ibolya, a megyei szervezet ügyvezetô elnöke.
A megbeszélésre a nemrégiben a megyei tanács RMDSZ-frakciója által elôterjesztett interpelláció kapcsán került sor, amelyben az RMDSZ- tanácsosok azt nehezményezték, hogy a prefektus lépten-nyomon túllépi hatáskörét, és olyan dolgokban intézkedik, amelyek nem az ô hatáskörébe tartoznak. Mint megtudtuk, a megbeszélésen nem voltak éles szembefeszülések. A koalíciós partnerek javasolták, hogy a prefektus konzultáljon a döntések meghozatalakor a partnerekkel és hogy ezeket a konzultációkat rendszeresítsék.
Virág György, a megyei tanács alelnöke a Népújság kérdésére elmondta, hogy Dorin Florea perfektus késznek mutatkozott a közeledésre. Elismerte, hogy néha a saját feje szerint határozott, de mint mondta, csak akkor, amikor hirtelen döntéseket kellett hozni. Viszont a jövôre nézve, kész a konzultációk rendszeresítésére.
Nostradamus is NATO-gyôzelmet jósol?
Egy ausztráliai elemzô Nostradamus XVI. századi francia látnok jóslataiból legújabban azt olvasta ki, hogy a harmadik világháború júliusban kezdôdik a Balkánon, hét hónapig tart... és a NATO gyôzelmével ér véget.
Az elemzés Willie Breytenbachnak köszönhetô, aki a politikai tudományok professzora a fokvárosi Stellenbosch Egyetemen.
Breytenbach mindazonáltal szükségesnek tartotta rögvest hangsúlyozni a Reutersnek, hogy ô maga sem hisz igazán Nostradamus jóslataiban, és csupán vasárnapi unalmában kezdett a látnoki versek elemzésével játszadozni.
A csaknem fél évezredes próféciákból a politológus professzor azt olvasta ki, hogy a III. világháború az ezredvég elôtt, a Rák jegyében (június 22. és július 23. között) robban ki abban a háromszögben, melyet Görögország, Olaszország és Törökország határol — és ez a Balkán.
Az egyik versben Nostradamus megemlíti a szláv népet, egy másikban pedig egy olyan zsarnokról ír, akinek neve M betûvel kezdôdik. M-mel, mint pl. Milosevic — jött rá az ausztráliai politológus. A jósversekbôl kihámozható még, hogy a szerbek "lecserélik hercegüket", s ez Breytenbach professzor szerint utalás lehet Milosevic elnök esetleges megdöntésére. Egy további szakaszban arról írt Nostradamus, hogy három év és hét hónap béke elôzi meg a háborút.
Breytenbach erre felütötte a naptárt, és meglepve észlelte, hogy a Daytoni Békeszerzôdést a felek 1995. november 21-én írták alá, azaz három évvel és hét hónappal az idei június vége elôtt.
A jóslatok között akad több utalás arra, hogy Görögország és Olaszország is belekeveredik a konfliktusba, s Törökországban ugyancsak vérontásra kell számítani. A professzor szerint Nostradamus soraiból a legtisztábban az tûnik ki, hogy a háború hét hónapig tart, és végsô gyôztese amerikai föld szülötte.
Európa minden zúgából naponta többtucat fiatal albán férfi érkezik Albánián át Koszovóba és csatlakozik a Koszovói Felszabadítási Hadsereghez — számolt be az albán határhoz közeli koszovói hegyekbôl küldött tudósításában kedden este a Channel 4 brit tévéállomás tudósítója. A riporter Albániából jutott be az UCK harcosaival Koszovóba, ahol a Djakovica környéki erdôkben, hegyekben tíz napot töltött az albán fegyveresek táboraiban. "Emberbôl nincs hiány, rengeteg fiatal férfi szivárog át Albánián keresztül, hogy fegyvert fogva harcoljon a szerbek ellen. Fegyverekre lenne szükségünk, mivel a környezô falvakban, városokban tüzérséggel, harckocsikkal betelepült szerb katonákkal szemben csak gépfegyverekkel, gránátvetôkkel tudjuk felvenni a küzdelmet... És harci tapasztalok kellenének, mivel most még a legnagyobb hátrányunk a fiatalok tapasztalatlansága " — mondta el a Djakovicától északra lévô Koszare falut ellenôrzés alatt tartó albán fegyveresek parancsnoka. A falut néhány nappal korábban foglalták vissza heves összescsapásokban a szerb katonáktól, ami hatalmas mértékben megnövelte a fiatal albán fegyveresek önbizalmát. A riport bemutatta, miként vetik alá a fiatal albánokat négynapos intenzív kiképzésnek, hogy utána rögtön harcba küldjék ôket. A Djakovica környéki UCK osztag kiképzô parancsnoka egy brit önkéntes, John Harrison, aki a boszniai polgárháború idején még az ENSZ békefenntartó erôinek kötelékében Horvátországban állomásozott. A fegyveresek nemcsak a szerb erôkkel szállnak harcba, hanem nap mint nap átjárnak a hegyvidéki ösvényeken át Albániába utánpótlást hozva maguknak és a környéken maradt lakosságnak. Naponta látják elhúzni fejük fölött a NATO repülôgépeit, és nem értik, miért nem mérnek légicsapásokat a határmenti térségben rejtôzködô nagyszámú szerb erôkre is, amivel a NATO az általuk már megindított szárazföldi háborút segíthetné. Azt tervezik, készítik elô, miként törhetnék át a Djakovica-Junik közötti szerb gyûrût, hogy az otthonaiból elûzött, és Junik térségében rekedt nagyszámú menekültet kihozhassák a szerb ellenôrzés alatt lévô területrôl. Nagyon lassan, szinte lépésrôl-lépésre, dombról-dombra nyomulnak elôre a nehéz terepen, a mezôket, ha lehet elkerülik, mert szinte teljesen aláaknázták a szerb katonák.
Újvidéki tudósítás
Éppen az unokákat raktuk ágyba, mikor lecsapott az elsô rakéta. Szendi akkor még nem volt egy éves, összehúzta magát, megkeményítette a száját, mint amikor védôoltást kapott, meg sem nyikkant. Miki, aki a három betöltött évével a ház kisörege, megkérdezte: — "Mi volt ez, nagytata?" Igyekeztem nagyapához méltón viselkedni. Annál inkább, mert a nagymama ismeretlen okokból lecsapta a kezében levô törölközôt, kirohant a spájzba, ott álldogált néhány másodpercig, majd ugyanolyan sebesen a bejárati ajtóhoz szaladt, ott megmeredt. "Lakodalom." Igyekeztem nyugodt hangon beszélni, de egy picit rekedtesre sikerült. A nagyszoba ablaka a légnyomástól kiesett. Nem tört össze, a csavarok kipottyantak a deszkából, az ablak befelé lógott, úgy tûnt, a függönybe kapaszkodik. Bal kézzel a kislányt takartam be, jobb kezemmel a fiú felé nyúltam, érezze, vele is törôdök. "Lövöldöznek" — mondtam, mikor sikerült megreszelnem a hangom, ne reszkessen nagyon. "Ilyenkor nálunk lövöldözni szoktak örömükben a bácsik." De a gyerek a fejét csóválta. Vékonyka hangocskáján azt mondta: "Nem, nagytata. Bombáznak. Nem lövöldöznek." Addigra sikerült ôt is betakarnom, és a feleségem is föleszmélt a révedezésbôl. Nem tudom, hol hallhatott az unokám a bombázásról. Vigyáztunk rá, ne beszéljünk elôttük a háborúról. Talán az óvodában meséltek egymásnak arról, amirôl a felnôttek tárgyaltak. Két nappal azelôtt kezdte énekelni, hogy: "Ne dámo Toszovo." Vagyis, nem adjuk Kosovót senkinek. Ezt is ott szedte fel, hacsak nem figyelt titokban a tévére, mikor a híradót néztük. Még egyszer megerôsítette: "Bombáznak." De addigra már melléje heveredtem, és magamhoz szorítottam, hogy elaludjon. A feleségem dúdolgatott a kislánynak. Akkor ismertük meg a rakéták hangját. Azóta megtanultuk megkülönböztetni a Tomahawkot a repülôgéprôl kilôtt rakétától, s azt is hallja a fülünk, hogy ötszáz kilós vagy tonnás bomba robban a városban. Alig észlelhetô, mégis meghatározó különbségek vannak a dörejekben. Ezekre önkéntelenül is figyelünk, mint ahogy az irányt is rögzítjük, merre robbant. Ilyenkor magunk elé mormoljuk: "Ez is a finomító volt." "Ez meg az Újtelep." Ilyenkor tudjuk, melyik ablakhoz kell rohanni, hogy meglássuk, lángol-e valami, füstöl-e a találat helye. Persze, a robbanás váratlansága mindig megdöbbentô. Azt nem lehet megszokni. A feleségem ilyenkor elfelejti, mit is akart csinálni. Illésné sírni kezd. A szomszéd tamburás meghúzza a pálinkásüveget. Én éhes leszek. Ha elôbb véget ér a háború, mint ahogy a mélyhûtô kiürül, kövérebb leszek, mint valaha.
Arra persze nagyon büszkék vagyunk, hogy a gyerekek átaludták az éjszakát, a többi becsapódás zajára sem ébredtek fel. Aznap délután körbeszaladgáltuk velük a Duna-parkot, kifárasztottuk ôket. Ez, persze rajtunk nem segített. Egy hónapja minden hangnak más a jelentôsége, mint azelôtt. A ház férfiai kénytelenek voltak összefogni, és megjavítni az egyetemista otthon udvarában álló palánkot, mert ahányszor a fiúk kosárlabdáztak, mindenki az óvóhelyre igyekezett. Minden lepattanó labda úgy hangzott a tömbházak között, mint egy-egy rakéta csattanása. Még a leütés utáni reszketô hangot is híven utánozta. A ház képtelen volt elviselni, hogy valakinek állandóan az ablaknál kell ügyelni, bizonyos legyen, rakétákat lövöldöznek ránk vagy csak a kényszerszünet miatt labdáznak az egyetemisták. A szomszédasszonynak régi, Braun gyártmányú mixere van, ami úgy szól, mint a tetôre felállított sziréna. Azt is mondhatnám, ez a vacak sziréna reszel úgy, mint egy mixer. De most már nem ugrálunk vasárnap délelôtt, mikor a szomszédasszony kalácsot süt. Megtanultuk megkülönböztetni a két hangot. A feleségem kezébôl kiesett az irodában a vaslábú szék, öten-hatan is felugrottak a robajra, rohanni kezdtek az ajtó felé. Az emberek érzékenyek a zajokra, szeretnének védekezni az ismeretlen veszélytôl. Még nem tanulták meg, hogy sokkal régebben kellett volna fölfigyelni a veszélyhelyzetre, most csak élni lehet vele. A feleségem a lifttôl kezdett félni. Az éjszaka csöndjében dörren az ajtó, ha valaki nem vigyázva csukja be. Eleinte minden alkalommal fölült az ágyban. "Bombáznak?" — kérdezte. "Csak a lift." Egy teljes hónap telt el, mire annyira kifáradt, hogy mikor ismét lôtték az olajtartályokat, azt mondhattam neki: "Csak a lift." És újra elaludt. A város ijesztôen csendes. De akadnak, akik a zajba szöknek. Fölhívtam a lányom legjobb barátnôjét, hogy átadjam neki a pár szavas üzenetet, de képtelen voltam szót érteni vele. "Nálatok zsúr van?" — képedtem el. Alig értettem a válaszát. "Dehogy van zsúr" — magyarázta. "Csak éppen mindenki mást néz, és mást hallgat." Tudtam, hogy a másfél szobás lakásban öten élnek, de most hallottam, hogy az apja a tévén Belgrádot nézi, közben a rádión a Kossuthot hallgatja, az anyja a tévén a Studio B-t nézi, közben az újvidéki Rádiót hallgatja, a férje a másik szobában az angol rádiót hallgatja, s a sorból a nagymama csak véletlenül maradt ki, mert fürdik, különben ô kizárólag az Euronews-ot nézné, és hallgatná is rettenetes erôvel a régi orosz hordozható tévén, mert csak abban bízik, noha csupán a földrajzi neveket érti meg néha.
Koszovó nemcsak az emberek, hanem az állatok számára is tragédia — és a kettô összefügg. Az állatvédôk vérfagyasztó történeteket hallottak arról, hogy az albán gyerekek szeme láttára ölték meg kedvenc háziállataikat a szerbek, a juhokat legépfegyverezték, a teheneknek fejszével lecsapták a lábát — és élve hagyták ôket. Mint a Reuters írja, a háborús bûnök kivizsgálásával foglalkozó ügyészek munkájával párhuzamosan az állatok védelmére alakult Világtársaság (WSPA) azoknak a háziállatoknak a sorsával foglalkozik, amelyek a háború áldozatává váltak. A WSPA emberei Albániában kérdezik ki a koszovói menekülteket. Jonathan Owen, a WSPA szóvivôje elismeri: egyesek bírálni fogják az állatvédôket azért, hogy a kutyák és macskák szenvedésével többet foglalkoznak, mint az emberekével. Mentségére azt hozza fel, hogy a koszovói válságban több mint száz külföldi segélyszervezet sietett a menekültek segítségére, viszont egyedül a WSPA foglalkozik a háborúnak az állatokra gyakorolt pusztító hatásával. "Az emberek természetesen elsôbbséget élveznek, de ez a tragédia nemcsak embereket érint" — mondja Owen. A londoni központú szervezet szóvivôje szerint több tízezer tehenet és juhot pusztítottak el, számos háziállat vesztette életét az égô házakban, és azok, amelyeknek sikerült kimenekülniük, ma jobbára gazdátlanul kóborolnak Koszovóban. Számos koszovói menekültet kényszerítettek távozásra gazdaságukból, ahol az állatállomány biztosította megélhetésüket. Elmondták, hogy amikor a szerb erôk megérkeztek, egyik elsô dolguk az volt, hogy megöljék a teheneket, a juhokat és a lovakat. "Ezek a koszovói emberek az állattenyésztésbôl éltek, és az állatok elpusztítása része volt identitásuk szervezett megsemmisítésének" — mondja Owen. Egy falu lakói arról számoltak be a WSPA embereinek, hogy szemük láttára gépfegyvereztek le kétezer háziállatot. A koszovói-albán határ felé vezetô utakat oszló állattetemek szegélyezik. Az Albániába érkezô menekültek elmondták: tanúi voltak, hogy a szerbek kitépték a kutyákat, macskákat és nyulakat gyermekeik kezébôl, és a helyszínen megölték ôket. Nagyon kevesen tudták magukkal hozni négylábú kedvenceiket. A WSPA a daytoni békemegállapodás után állatorvosokat és az állatoknak készült élelmiszereket és gyógyszereket küldött Boszniába. Amikor Koszovóban véget érnek a harcok, a WSPA ugyanezt kívánja tenni — mondja Jonathan Owen.
Az orosz segélyszállítmány magyarországi feltartóztása miatt hûvössé váló magyar—orosz viszonnyal foglalkozik a Kurier címû osztrák bulvárlap kedden megjelent cikke. A beszámoló címe: Oroszország "megbünteti" Budapestet azért, mert feltartóztatott egy segélykonvojt. A szerzô szerint az orosz fél a magyar intézkedés miatt mondta le Martonyi János külügyminiszter moszkvai látogatását, és kellett a magyar nagykövetnek kétszer is "elzarándokolnia" az orosz külügyminisztériumba. Úgy vélte, hogy az Oroszország és Magyarország közötti kapcsolatok hôfoka lassan a fagypont felé közelít. A Kurier részletesen beszámolt róla, hogy a magyar vámosok az ENSZ és az Európai Unió embargós elôírásaira hivatozva tartóztatták fel a segélyszállítmányt. — Az oroszok ezt azonban olyan barátságtalan packázásként értékelték, amely kihat majd a kétoldalú viszonyra — írta. A lap idézte a magyar külügyminisztérium nyilatkozatát, amely szerint Magyarország nem akar semmiféle diplomáciai lépéssel válaszolni az orosz figyelmeztetésekre és fenyegetésekre. Az újság megítélése szerint ennek ellenére sem várható hamarosan a feszültség oldódása, mert a magyar hatóságok közölték: hasonló alapossággal ellenôrzik majd a Jugoszláviába tartó esetleges jövôbeli segélyszállítmányokat is. A cikkíró érthetônek nevezte, hogy Magyarország a NATO új tagjaként kínosan ügyel arra, hogy betartsa a szövetségben szokásos fegyelmet — ám Magyarországon is vita tárgya, hogy ezzel megfelelôen figyelembe veszi-e a NATO-érdekeit, hiszen a szövetség be akarja vonni Oroszországot a koszovói rendezésbe.
A kedves, jó ismerôsnek, a mindig várt barátnak kijáró szeretettel, megbecsüléssel köszöntik a marosvásárhelyi színházkedvelôk a budapesti társulatot, s abban a reményben, hogy ez a nézôtérrôl felsugárzik majd a színpadra, ebbôl pedig olyan forró hangulatú elôadások születnek, mint legutóbb, amikor városunkban vendégszerepelt a Nemzeti. Nálunk is igen népszerû, nagyszerû vezetô színészei, Sinkovits Imre és Agárdy Gábor lapunkon keresztül továbbították ittlétük örömét a vásárhelyi közönségnek. Örülnek, hogy ajándékot adhatnak, hazahozhatják a város jelese, Sütô András itthon még nem látott színmûvét, a Balkáni gerlét. Ôsbemutatóval ér fel tehát három itteni fellépésük, ünnep lesz mindahány, s joggal hihetjük, hogy Iglódi István csapata szíve, lelke, tehetsége és tudása legjavát nyújtja mindhárom alkalommal.
Kívánjuk, hogy olyan siker övezze játékukat, úgy érezzék a Bolyaiak városában magukat, hogy élményeik, szép emlékeik mihamarabb visszacsalják mindannyiukat ide.
Hétfôtôl (holnap május 1., aztán vasárnap) feltehetôen alapvetô fordulat áll be szûkebb pátriánkban az aszfaltozási- útjavítási iparban. Tegnapelôtt Fodor Imre polgármester és Eugen Crisan alpolgármester buzgólkodott az útjavítók körül, tegnap Dorin Floreát fogta el ugyanaz a láz. Utóbbi — tisztségéhez illôen — nagyobb tamtammal vonult ki, nemcsak szemlézni az aszfaltozással közelégedetlenségre pénzünkbôl ügyetlenkedôket. A választási kampányfogásnak sem rossz mûveletre természetszerûleg összecsôdült a sajtó, de voltak ott a forgalmat összebonyolító közlekedésrendészek, s nyilván a nem mindennapi látványosságra kíváncsiak!
A prefektus megmutatta! Kézzel-géppel taposta az aszfaltot az 1918. út és a Stefan cel Mare keresztezôdésnél. Emlékezetes produkció, s talán megérdemel egy kétnyelvû (ha már a prefektúrára nem lehet) emlékeztetôt, hogy: Itt aszfaltozott közcsodálkozás közepette a megye prefektusa...
Szórakoztató egy foglalkozás a prefektusság.
Talán nem véletlen, hogy tavasszal, május elsô vasárnapján van az anyák napja, amikor a megújuló természet is segít, hogy méltóképpen köszönthessük azokat, akik életet adtak nekünk.
Lehet, csak pár szál virág, egy gyöngéd ölelés, egy köszöntô üdvözlet, mely késve érkezik a postán, emlékeink tárházából felidézett ima, fohász, ennyi az egész, amit adni tudunk édesanyánknak, de mindenképp az a fontos, hogy ne feledkezzünk meg róla.
Ma az életre igent mondó, a nehéz életvitelben is gyermeket vállaló, róluk, rólunk gondoskodó édesanyákért imádkozom:
Istenem, tartsd meg szeretetedben ôket. Növeld bennük a hitet, hogy hittel tudjanak igent mondani a gyermekáldás ajándékára, és kimondott igenjük fölött ôrködhessenek. Erôsítsd bennük a reményt, hogy a kilátástalanság ellenére is reméljenek benned és a szebb jövôben, melyben gyermekeiket igazságban és jóságban nevelhetik fel saját és mindannyiunk örömére.
Tökéletesítsd bennük a szeretetet, hogy minden körülmény között szeretni tudják gyermekeiket, és ez az aggódó-gondoskodó szeretet mindig megmaradjon bennük, akkor is, amikor gyermekeik már kirepültek a családi fészek melegébôl.
Bennünk pedig, gyermekekben, ôrizd meg a szeretetet édesanyánk iránt, hogy a gyermekkor rajongását felváltva, szeretô-segítô tisztelettel közeledjünk mindig feléjük, majd pedig emlékezzünk rájuk.
Istenem, köszönöm neked a jó édesanyákat.
E válságos helyzetben áldd meg népünket jó édesanyákkal.
Baricz Lajos
270 éve, 1729-ben született II. (NAGY) KATALIN orosz cárnô (1762-96). Jogi és közigazgatási reformjaival a felvilágosult abszolutizmust képviselte, ugyanakkor az állam centralizálására törekedett. (1796-ban halt meg.)
135 éve, 1864-ben hunyt el GIACOMO MEYERBEER német származású francia zeneszerzô, a francia nagyopera legkiemelkedôbb képviselôje. Zenéje német, francia, olasz sajátosságokat egyesít. (1791-ben született.)
140 éve, 1859-ben született JEROME KLAPKA JEROME angol író. Írásait mesteri komikum, jó megfigyelôképesség, érzelmesség jellemzi. (Második neve szüleinek a magyar szabadságharc hôse, Klapka György iránti tiszteletét tükrözi.) (1927- ben halt meg.)
20 éve, 1979-ben hunyt el GIULIO NATTA olasz kémikus. Felfedezte a sztereospecifikus polimerizációt. A nagy molekulájú polimérek kémiája és technológiája terén elért eredményeiért kapott Nobel-díjat. (1903-ban született.)
165 éve, 1834-ben halt meg ALEKSZEJ ANDREJEVICS ARAKCSEJEV orosz katonatiszt, politikus. I. Pál és I. Sándor kegyence volt. 1815 és 25. között teljhatalommal irányította az államügyeket. Ô szervezte meg a rendôri-katonai diktatúrát. (1769-ben született.)
150 éve, 1849-ben született JACOB AUGUST RIIS dán származású amerikai fotómûvész. Nagyhatású riportfotóiban tárta fel a New York-i nyomornegyedek életét. (1914-ben halt meg.)
390 éve, 1609-ben hunyt el ILLÉSHÁZY ISTVÁN felvidéki protestáns fônemes. 1608-ban Magyarország elsô protestáns vallású nádorává választották. Levelezése és naplója értékes kordokumentum. (1541-ben született.)
185 éve, 1814-ben született BALASSA JÁNOS sebészorvos. A magyar orvostudományt számos új eljárással, módszerrel gazdagította. (1868-ban hunyt el.)
95 éve, 1904-ben hunyt el JÓKAI MÓR. Életmûve hatalmas terjedelmû. A nemzeti romantika megteremtôje a magyar regényirodalomban. Romantikus idealizmusa, színes fantáziája, mesélôkészsége révén a legnépszerûbb magyar prózaíró. (1825-ben született.)
90 éve, 1909-ben született RADNÓTI MIKLÓS költô. Lázongó szellemû alkotó volt. Lírájában az avantgard érzésvilága a szabadvers formáiban jelentkezett, majd költészete elkomorult. Személyes témájú verseiben a haláltudat és a hitves iránt érzett szeretet megtartó ereje van jelen. A fasizmus áldozata, 1944. november 6- 10. között halt meg.
60 éve, 1939-ben született NAGY KÁLMÁN nyelvész, mûfordító. Több mint 10 éves megfeszített munkával lefordította, harmadikként, a Kalevalát, a finn nemzeti eposzt. (1971-ben halt meg.)
50 éve, 1949-ben hunyt el MAURICE MAETERLINCK Nobel-díjas belga költô, drámaíró, a szimbolista költészet és dráma kiemelkedô képviselôje. (1862-ben született.)
110 éve, 1889-ben született STANLEY MORISON angol betûtervezô. Világhírûvé vált újságbetûje a Times New Roman. (1967-ben halt meg.)
90 éve, 1909-ben született EDWIN HERBERT LAND amerikai fizikus, a fényképezésben a polarroid eljárás, az azonnali fényképezés feltalálója. (1991-ben halt meg.)
95 éve, 1904-ben hunyt el EDWEARD MUYBRIDGE angol fotómûvész, a mozgásfényképezés úttörôje. 1872-ben készítette elsô fotósorozatát egy vágtató lóról. (1830-ban született.)
60 éve, 1939-ben született SIDNEY ALTMAN kanadai kémikus. A ribonukleinsavak (RNS) katalitikus jellemzôinek feltárásáért kapott Nobel-díjat.
(fülöp)
Akik kis- és középvállalkozást indítanának a Zsil-völgyében, kölcsönhöz juthatnak a Világbanktól a Phare-program keretében, vagy a román kormány révén. Az egyik ilyen, vissza nem térítendô, 850 ezer eurót kitevô alapot a mezôgazdasági, ipari, építészeti és szolgáltatásokbeli beruházások támogatására szánják. A tervezet költségének 25 százalékát a vállalkozónak kell állnia. A kormány létrehozott egy tízmilliárd lejes alapot, ugyancsak magánvállalkozások indítására vagy a már meglévôk fejlesztésére, és ugyancsak ilyen célt szolgál az a húszmilliárd lejes alap, melybôl a cégek piackutatást végezhetnek, és részt vehetnek különbözô szakkiállításokon és vásárokon.
Elégedetlen külföldi beruházók
A romániai külföldi beruházók tanácsának képviselôi szerdán az alsóház költségvetési bizottságának tagjaival tárgyaltak arról, hogy milyen nehézségekbe ütköznek a külföldi beruházók országunkban. Ezek elégedetlenek a törvényes keret instabilitása, a metodológiai normák hiánya, a törvények önkényes értelmezése miatt, fôleg megyei szinten. Ilyen körülmények között képtelenek stratégiáikat és programjaikat életbe ültetni, és bizonyos kedvezményeket kértek a bizottságtól. Elpanaszolták például, hogy a mezôgazdasági beruházásokat a föld tulajdonjogának rendezetlensége gátolja, biztonságukat kérdésessé teszi. Az egyik bizottsági tag, Constantin Teculescu RTDP-képviselô nevetségesnek minôsítette a beruházók ama kérését, hogy a kormány garanciákkal szolgáljon, hiszen minden beruházás bizonyos kockázattal jár, mondta.
Az Európai Unióval kapcsolatos politikai és gazdasági kérdések mellett a határon túli magyarság problémáiról is szó lesz a május 5-én Budapesten kezdôdô Európa Hét elôadásain. A programot tizedszerre rendezi meg az Európa Akadémia, a Magyarok Világszövetsége Anyaországi Régiója, valamint a Konrad Adenauer Alapítvány. A rendezvény apropója ezúttal az Európa Tanács fennállásának 50. évfordulója. Kurucz Gyula, az MVSZ Anyaországi Régiójának elnöke elmondta: a budapesti Magyarok Házában tartandó elôadássorozat elsô napján a politika, a másodikon a gazdaság, a zárónapon pedig a határon túli magyarság áll a középpontban. Fontos célkitûzésként említette, hogy az elôadások révén a résztvevôk áttekintsék az európai csatlakozással járó esetleges veszélyeket.
Magyar—román ifjúsági együttmûködés
A magyar és a román ifjúsági és sportminisztérium együttmûködésérôl is megállapodást köt Bukarestben az a küldöttség, amely Bodor András magyar ISM- államtitkár vezetésével utazott Bukarestbe. A vegyes bizottsági ülésen a magyar—román kétoldalú ifjúsági kapcsolatokról, valamint a kétoldalú csereprogramok 1999. évi támogatásainak rendszerérôl tárgyalnak.
Oroszország és Kína képviselôje az ENSZ Biztonsági Tanácsában megakadályozta egy határozat elfogadását a koszovói menekültekrôl. A BT-tagok a menekültválságról még egy visszafogott hangú nyilatkozat szövegében sem tudtak megállapodni. A testület vétójogú két állandó tagja továbbra is vonakodik elismerni a koszovói humanitárius tragédia méreteit. A hivatalos nyilatkozat mellett egy határozattervezetrôl is vitáztak, melyben megfogalmazódik a követelés: a jugoszláv hatóságok tegyék lehetôvé Koszovóban és Jogoszlávia más részeiben a menekültek meglátogatását, és biztosítsák számukra jogukat, hogy visszatérhessenek szülôföldjükre.
Szüneteltessék a kivégzéseket!
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága Genfben megtartott szerdai ülésén határozatot fogadott el a halálos ítéletek végrehajtásának szüneteltetésérôl. A testület a moratóriumra felhívó javaslatot 30 szavazattal, 11 ellenszavazattal és 12 tartózkodással fogadta el. Az Amerikai Egyesült Államok és Kína a javaslat ellen szavazott. Az Európai Unió, amely a javaslatot elôterjesztette, a halálbüntetés késôbbi végleges eltörléséhez vezetô folyamat részeként kezdeményezte a kivégzések szüneteltetését.
Dániai hangverseny magyar árvízkárosultakért
A Dániai Magyar—Dán Szervezetek Országos Szövetségének szervezésében szerdán este jótékonysági hangversenyre került sor a koppengáhai Simon Peters templomban. A bevétel a magyarországi és a kárpátaljai árvíz károsultjainak megsegítésére szolgál. A mûsorban Bartók, Kodály, Mozart, Händel, Rachmanyinov és Borodin mûvei hangzottak el dán és magyar származású dániai elôadómûvészek tolmácsolásában.
Nem kiáltják ki a palesztin államot
Legalábbis nem május 4-én. A Palesztin Központi Tanács gázai ülése úgy határozott, hogy a május 17-re kitûzött választások utánig "folyamatosan ülésezik". Bár az oslói megállapodásban kitûzött ötéves átmeneti idô május 4-én lejár, nem kiáltják ki a palesztin államot, hanem egy szûkebb bizottságnak azt adták feladatul, fogalmazza meg a palesztin függetlenségi kiáltvány tervezetét. A döntést üdvözölte Benjamin Netanjahu izraeli kormányfô. Szerinte a palesztin vezetôk Gázában kialakuló irányvonala "az összeomlástól menti meg a békefolyamatot".
Hírszerkesztô: Bölöni Domokos
Vendég tiszteletes a Vártemplomban
A marosvásárhelyiVártemplomban az 1999. május 2- án, vasárnap 10 órától kezdôdô istentiszteleten dr. Nagy istván, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem protektora hirdet igét. Istentisztelet után a nagykôrösi Tanítóképzô Fôiskola hallgatói elôadják Debreczeni Tibor A kiválastzott (Petôfi misztérium és passió) címû szertartásjátékát.
Több helyszínt — Somostetô, Víkend, vár — jelöltek ki a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) szervezésében május 13-15-e között sorra kerülô Vásárhelyi Diáknapokra. A háromnapos rendezvényen lesznek vetélkedôk, sport, táncház, fotókiállítás, sárkányeregetés, gálaest, filmvetítés, rollerverseny és természetesen záróbuli. Legalább 16, legtöbb 20 fôs csapatok nevezhetnek be a napokra, legkésôbb május 5-ig, az MMDSZ székházában.
A romániai Hit és Fény közösség lelkigyakorlatot tart a zsögödfürdôi Közösségi Házban. Az április 30. és május 2-a között szervezett találkozón Marosvásárhely és Marosszentgyörgy is képviselteti magát. Meghívott elôadó Hagyó József atya, a magyarországi közösségek lelki vezetôje.
Tisztújítás a Bolyai Társaságban
Tisztújító közgyûlést tart a Bolyai Társaság. A május 8-án, 11 órától a kolozsvári Protestáns Teológia Bethlen-termében sorra kerülô találkozón a tisztújítás mellett elnöki besázmoló is elhangzik, s ezt vita követi.
Mivel április elsejétôl kétszeresére nôtt a Vásárhely és Marosszentgyörgy között közlekedô 5-ös autóbusz viteldíja (4000 lej), egyre kevesebben veszik igénybe a Helyi Közszállítási Rt. ezen szolgáltatását, s inkább a jóval olcsóbb (2000 lej) maxi-taxikat választják. Emiatt a közszállításiak a hónapot közel 15 millió lejes veszteséggel zárják. Chiorean Emil igazgató elmondta, abban az esetben, ha a maxi-taxik nem tartják be a protokollt — miszerint csúcsidôben kizárólag az autóbuszok közlekedhetnek a két település között —, májusban megszünteti az 5-ös járatot.
Másfél tonna mérget helyeznek el a vásárhelyi Adsam Impex Kft. alkalmazottai a város területén. A célra gyártott dobozokban eddig a November 7, a Rovinari, a Tudor negyedben és a Kövesdombon raktak le rágcsálóirtót. A szolgáltatás értéke 400 millió lej, s mindössze a gazdasági egységeknek kell fizetniük érte 229 lejt négyzetméterenként.
Tegnaptól változott a vásárhelyi taxis cégek szolgáltatásainak ára. Eszerint az indulás 500 lejrôl 4000-re növekedett, a kilométerenkénti díj 2200 lej marad, kivéve a Transaldea jármûveit, ahol 2000 lej. A Venus taxi egyelôre változatlan díjszabással áll az utasok rendelkezésére: 500 lej az indulás, a tarif 2200 lej/km.
Mivel több mint 2 milliárd lejjel tartozik a marosludasi SECOM (a volt közüzem) a besztercei DISTRIGAZ gázelosztó vállalatnak, ez utóbbi április 22-tôl megszüntette a földgáz szolgáltatását a városban levô öt hôközpontnak több mint egy hete Ludas lakossága meleg víz nélkül maradt. A Distrigaz csak abban az esetben hajlandó újra kiszolgálni a hôközpontokat, ha a Secom legkevesebb 955 millió lejt törleszt a tartozásból. A helyi tanács 218 millió lejt utalt át a Secomnak, hogy besegítsen az összeg kifizetésébe.
RMDSZ-találkozó Nyárádszeredában
Tovább folytatódik az RMDSZ által kezdeményezett találkozósorozat. Ma este 7 órától a nyárádszeredai polgármesteri hivatal tanácstermében Kincses Elôd megyei RMDSZ-elnök, helyi tanácsosok, valamint a civil szervezetek vezetôi találkoznak a település lakóival.
Megyénkben 53.957 munkanélküli személyt tartanak számon. Elhelyezkedésük érdekében a Megyei Munkaerô-átképzési és Elhelyezési Ügynökség megyeszerte negyedévenként állásbörzéket szándékszik szervezni. Mivel Szászrégenben a legmagasabb a munkanélküliségi arány, itt május 26-27- én találkoznak a munkahelyet ajánlók és keresôk. Régenben az utóbbi héten 1665 személyt menesztettek az 1997-es évi 9-es kormányrendelet elôírásai alapján. A következôkben Segesváron, Dicsôszentmártonban, Marosludason és Szovátán szerveznek állásbörzét.
Jákob nyájától a pánspermiáig — genetika címmel tart elôadást Szatmári Zsolt. A Teszerakt sci-fi klub ülésére a MADISZ marosvásárhelyi székhelyén (Dózsa György u. 9. sz., 81-es szoba) ma délután 5 órakor kerül sor.
Szombaton este 8 órától a székelykáli kultúrotthonban a marosszentgyörgyi Kolping Család Tamási Áron: Énekes madár címû színmûvét mutatja be. Az elôadást bál követi.
Egy nem megfelelôen hôszigetelt kémény okozta azt a tüzet, amelyben leégett a szászrégeni P. Nicolae Mezô utcai lakásának tetôzete. A szerdán délután keletkezett lángok továbbterjedését a régeni tûzoltók fékezték meg.
A marosvásárhelyi Hahota színtársulat vasárnap este 8 órakor a pókai mûvelôdési otthonban játssza Margaret Mayo Itt a baba, hol a baba? címû vígjátékát. Jegyek a helyszínen.
Ifjúsági vezetôképzô tanfolyam
Tizenhat 17 és 25 év közötti fiatal vesz részt azon az ifjúsági vezetôképzô tanfolyamon, amelyet a vásárhelyi polgármesteri hivatal támogatásával az Outward Bound szervezett. Az április 30. és május 5-e között Szovátán sorra kerülô kurzuson az érdeklôdôk elsajátíthatják a vezetési stílusokat, betekintést nyerhetnek a cselekvésközpontú vezetés rejtelmeibe, megtudhatják, melyek a jó vezetô jellemzôi, tulajdonságai.
Május 1-jén, szombaton 10.30 órától a marosvásárhelyi népi egyetem nagytermében Asztalos Enikô tanárnô tart elôadást, amelynek címe A néphit — kereszténység elôtt és után.
Hírszerkesztô: Nagy Annamária
Copyright © Népújság - 1999