|
LI. évfolyam 95. (14148) |
1999. április 27. kedd |
A bizonytalan világban megmaradt a haékony és kollektív védelem szükségessége, de a NATO-nak minden lehetôséget ki kell használnia arra is, hogy hozzájáruljon az egy és oszthatatlan, szabad Európa építéséhez — foglalja össze a NATO jövôjét meghatározó alaptényezôket a szövetség Washingtonban a hét végén elfogadott stratégiai koncepciója.
A NATO tizenkilenc államának vezetôi a nyolc évvel ezelôtti római csúcstalálkozón született stratégiai koncepciót adták át a múltnak. A koncepció a NATO egész mûködését meghatározó dokumentum, azokat a körülményeket, célkitûzéseket, mûködési elemeket tartalmazza, amelyek a szövetség alaptevékenységét jellemzik, meghatározzák és irányítják. A NATO mûködése és önmaga számára támasztott célkitûzései ugyanis a biztonsági környezet változásával párhuzamosan alakulnak. A stratégiai koncepció a történelmi változásokat veszi figyelembe, és az új biztonsági környezethez igazodó NATO tevékenységét határozza meg.
A Washingtonban — váratlanul keletkezett rövid vita után - jóváhagyott irat az elmúlt tíz évben megjelent, komplex kockázatokról beszél, kiemelve az elnyomás, az etnikai konfliktus, a súlyos gazdasági nehézségek, a politikai rend összeomlása és a tömegpusztító fegyverek terjedése jelenségét. Egyetlen országnak sem engedhetô meg, hogy fenyegetésekkel vagy erôvel megfélemlítsen vagy elnyomjon egy másik nemzetet. Kockázati tényezôként említi a koncepció a NATO-n kívüli nukleáris erôk létezését.
A NATO külsô és belsô változásokon ment keresztül az elmúlt években — írja a dokumentum, aláhúzva a volt szovjet államokkal, semleges országokkal és a mediterrán térséggel létesített partneri viszonyt, illetve párbeszédet, a legutóbbi bôvítést, az új parancsnoki szerkezetet, illetve az önálló európai arculat kifejlôdését a szövetségen belül. A koncepció szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának van elsôdleges felelôssége a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, és a BT kulcsszerepet játszik az euroatlanti térség stabilitásának és biztonságának alakulásában is.
A szövetség szerint a térség biztonságának javításához a transzatlanti kapcsolat megôrzésével, a hatékony katonai erô fenntartásával, a sikeres válságkezelés képességével, a tagságra pályázók elôtti nyitottsággal és a minél szélesebb körre kiterjedô párbeszéddel lehet hozzájárulni. A NATO a háborús konfliktustól való elrettentéshez szükséges minimális szinten fenntartja atomfegyverkészletét is — a koncepció nem zárja ki e fegyverek NATO általi elsôkénti használatát.
Slobodan Milosevic egyedül van a térségben — ez volt a NATO szerint a legfontosabb következtetése annak a találkozónak, amelyet vasárnap reggel Washingtonban folytattak a NATO-tagországok vezetôi hét szomszédos állam vezetôjével.
A szövetség szóvivôje, Jamie Shea szerint valamennyi szomszéd kinyilvánította, hogy osztja a NATO eltökéltségét a Belgrád elleni nyomás fenntartásában és fokozásában. Osztják a térség államai azt a nézetet is, hogy a hosszú távú stabilitás és a demokrácia megszilárdítása lehet az egyetlen garancia a térség egészséges fejlôdésének megteremtésére. Támogatják a szomszédos országok Koszovó nagyfokú autonómiáját is, az egynemzetû államok milosevici elvével szemben — mondta a szóvivô.
A megbeszélésen a NATO-tagok állam- és kormányfôi mellett Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Románia és Szlovénia képviselôi vettek részt. A NATO megköszönte az említettek támogatását, illetve azt, hogy nehéz körülmények között is segítenek a szövetségnek. Jelezték, hogy a NATO is lehetôségeitôl függôen segít a menekültválság kezelésében.
Románia, Bulgária és Szlovénia légterének átengedésével, Albánia és Macedónia a koszovói menekülttömeg és a NATO-csapatok befogadásával segít a nemzetközi közösségnek. Bosznia és Horvátország egyebek között a Jugoszlávia elleni gazdasági szankciókkal mutatott szolidaritást.
"Nem kizárt" NATO-csapás Magyarországról
Martonyi János közlése szerint nem lehet kizárni, hogy a NATO Magyarország felôl is végre fog hajtani légitámadásokat Jugoszlávia ellen.
A magyar külügyminiszter vasárnap a NATO- csúcstalálkozó helyszínén tartott sajtótájékoztatóján elmondta: ésszerû az a feltételezés, hogy az atlanti szövetség az eddiginél intenzívebben fogja használni a magyarországi repülôtereket. Hogy bombázni is felszállnak-e majd onnan a NATO katonai gépei, errôl Martonyi azt mondta, hogy "nem kizárt".
A NATO-csúcson a magyar küldöttséget vezetô Orbán Viktor kormányfô korábban már megerôsítette, hogy a szövetségesek megkezdték a potenciálisan alkalmas magyarországi repülôterek áttekintését. Végh Ferenc tóbornok most azt mondta, hogy bármelyik magyar repülôtér szóba jöhet, és utalt arra, hogy a parlament által adott felhatalmazás nem tartalmaz számszerû korlátozásokat. A repülôterek tényleges igénybe vételére irányuló kezdeményezésnek azonban a NATO európai erôinek fôparancsnokától kell érkeznie, az elôkészítés pedig 2-4 hetet vehet igénybe — mondta a magyar vezérkari fônök.
A külügyminiszter úgy értékelte a csúcstalálkozót, hogy azon Koszovó kérdésében erôs egység és elhatározottság nyilvánult meg a tagállamok részérôl. Hangsúlyozta: Magyarország éppen azért támogatja a légi csapások intenzívebbé tételét, hogy a NATO ne legyen kénytelen megfontolás tárgyává tenni egy esetleges szárazföldi akciót Jugoszlávia ellen. Harcoló magyar alakulatok bevetése azonban semmiképpen nem jöhet szóba — mondta.
A NATO légiereje hétfôre virradóra teljesen lerombolta a Vajdaság közigazdasági központjában, Újvidéken található utolsó Duna-hidat — erôsítették meg hétfôn helyi lakosok az MTI érdeklôdésére.
Az atlanti szövetség múlt szerdán már megrongálta a tervezôje után Zezelj-hídnak nevezett, 1961-ben emelt építményt. Akkor hatalmas hasadék keletkezett a 466 méter hosszú híd testében; a közúti és a vasúti közlekedés teljesen megszûnt, s csak gyalogosok kelhettek át a hídon.
A Tanjug hírügynökség adatai szerint a NATO az elmúlt két hétben négyszer támadta a hidat, amelyre összesen tizenöt rakétát lôttek ki. Hétfô hajnalban végül több rakéta találta el az építményt.
A híd teljesen a Dunába omlott, de a légi csapás nem okozott más károkat a városban.
A Zezelj-híd lerombolásával teljesen megszûnt a szárazföldi közlekedés a Duna bal partján fekvô Újvidék és a folyó jobb partján elterülô Pétervárad között.
Újvidéki polgárok elmondása szerint a péterváradi lakosok kompokon, csónakokon és kishajókonon kelnek át a Dunán, hogy bejárhassanak újvidéki munkahelyükre. A kompok — motorcsónakok vontatta pontonelemek — csak gyalogosokat szállítanak.
Az újabb híd lerombolása után a Vajdaság déli tájegységébôl, a Duna és a Száva közé esô Szerémségbôl közúton már csak Belgrádon keresztül lehet eljutni a tartomány másik két tájegységbe, a Tisza bal partján fekvô Bánságba, s a Duna és a Tisza között elterülô Bácskába.
Macedónia hozzájárult ahhoz, hogy területén újabb, mintegy 4000 fônyi (brit és német) NATO- erôt fogadjon — jelentette be Washingtonban a NATO.
E kiegészítô NATO-erôvel 16 ezer fôre növekszik a jelenleg Macedóniában állomásozó mintegy 12 ezer fôs NATO-katonaság létszáma — fûzte hozzá Jamie Shea, az észak-atlanti szövetség szóvivôje Washingtonban, a szervezet sajtóértekezletén. Ezek a pótlólagos haderôk már úton vannak Macedóniába "Görögországon keresztül" — idézte az AFP a csapatszállítások irányára vonatkozó szóvivôi közlést.
Belgrád a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordul
A belgrádi kormány vasárnap úgy döntött, hogy pert indít a hágai Nemzetközi Bíróságon "minden NATO-tagállam ellen, amely részt vesz a Jugoszlávia elleni agresszióban" — hangzik a Tanjug hírügynökség által ismertetett közlemény.
"Az eljárást azoknak a nemzetközi kötelezettségeknek a megszegése miatt indítjuk, amelyek tiltják erô alkalmazását egy másik állammal szemben, tiltják egy másik állam szuverenitásának (valamint) az egyének alapvetô jogainak és szabadságjogainak megsértését, (továbbá) védik a polgári személyeket és célpontokat háború idején." A jugoszláv kormány olyan intézkedéseket követel a hágai bíróságtól, amelyek "rövid és gyors eljárást" tesznek lehetôvé.
Jelcin—Clinton telefonbeszélgetés
Borisz Jelcin orosz és Bill Clinton amerikai elnök vasárnap másfél órás megbeszélést folytatott telefonon, amelynek fô témája a koszovói válság volt — közölte Szergej Prihogyko, Jelcin külpolitikai tanácsadója, az elnöki hivatal helyettes vezetôje Moszkvában. Szavai szerint Jelcin kezdeményezésére került sor a megbeszélésre.
A hosszabb szünet után felújított eszmecserék a Kreml és a NATO vezetôi között — Jelcin csütörtökön Tony Blair brit kormányfôvel is tanácskozott telefonon — bizonyos hangsúlyváltást jelentenek a moszkvai politikában, amit jelzett Viktor Csernomirgyin balkáni különmegbízottá való kinevezése is másfél héttel ezelôtt. A volt orosz kormányfô ugyanis — a Primakov-kormány fellépésével ellentétben — már a Jugoszlávia elleni akció elején mérsékeltebb álláspontot foglalt el, és azt hangsúlyozta, hogy Moszkvának nem szabad elrontania kapcsolatait a Nyugattal, s a hangsúlyt a közvetítésre kell helyeznie.
Jelcin ennek jegyében még hétfôn megerôsítette Clintonnak — az amerikai elnök kérésére létrejött csaknem 50 perces telefonbeszélgetésben -, hogy Oroszország nem sodródik bele a háborúba, s nem küld újabb hadihajókat a térségbe (az Adrián csak a Liman felderítô hajó marad).
A vasárnapi telefonbeszélgetésben az orosz elnök különmegbízottjának csütörtöki belgrádi tárgyalásairól tájékoztatta Clintont (közvetlenül azután, hogy Moszkva melletti rezidenciáján megbeszélést folytatott Csernomirgyinnel) — közölte Prihogyko.
Gennagyij Szeleznyov, a baloldali többségû alsóház elnöke vasárnap esti nyilatkozatában azt hangoztatta: a szárazföldi erôk bevetésére válaszul a duma "kikényszeríti", hogy Oroszország katonai-mûszaki segítséget nyújtson Jugoszláviának.
EU-szankciók szigorítása Jugoszlávia ellen
Az Európai Unió tagországai hétfôn a Jugoszlávia ellen már korábban elrendelt szankciók szigorításáról döntöttek.
Az intézkedések között kibôvítik azoknak a jugoszláv kormányilletékeseknek a körét, akik nem utazhatnak az EU-tagállamokba: a tilalom ezentúl minden olyan hivatalos személyiségre és üzletemberre vonatkozik, aki szoros kapcsolatban áll a Milosevic-féle vezetéssel.
Emellett kiterjesztik a jugoszláv és a szerb kormány külföldi betéteit befagyasztó intézkedés hatályát, a jugoszláviai exportot segítô kormányhitelek felfüggesztését és a tavaly Jugoszláviára elrendelt külföldi beruházási tilalmat.
A NATO-csúcs román visszhangja
A kormánypárti politikusok szerint Románia egy lépéssel közelebb került a NATO-csatlakozáshoz, az ellenzék viszont úgy látja, hogy az ország nem kapott semmit Washingtonban. A lapok is meglehetôsen ellentétesen kommentálták a washingtoni NATO-csúcs eredményeit.
Emil Constantinescu államfô úgy fogalmazott, hogy Románia elérte azt, amit kért és várt: az országot a tagjelöltek sorában az elsô helyen említették Washingtonban. Andrei Plesu külügyminiszter szerint Bukarest csak azért nem lehet elégedett, mert a csúcs zárónyilatkozata nem tartalmaz konkrét határidôt az új tagok felvételére.
Cristian Dumitrescu, a Demokrata Párt alelnöke szerint a washingtoni határozatokból egyértelmûen az derül ki: Románia tagja lesz a NATO-nak. A politikus hozzátette, hogy a "jelenlegi helyzetben azonban valóban többet lehetett volna várni". Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi csoportjának vezetôje a kormánykoalíció következetes politikája sikereként értékelte, hogy a tagjelöltek sorában az ország az élre került.
Adrian Nastase, a legnagyobb ellenzéki erô, a Szociális Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) alelnöke azt hangsúlyozta: Madridhoz képest semmiféle elôrelépés nem történt. A PDSR politikusa szerint Románia "minden engedménye hiábavaló volt", az észak-atlanti szövetség mindezért cserében csak üres illúziókat ígért.
Valeriu Tabara, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke úgy nyilatkozott, Románia — azon túl, hogy "megsimogatták a fejét" — semmit nem ért el" Washingtonban. A NATO "sajnos nem a délkelet-európai térség stabilitásának megerôsítését szolgáló politikát választotta".
Ismét veszteség érte mûvésztársadalmunkat. Zsigmond Attila festômûvész 72. életévében végleg elszólíttatott. Nem készült rá, tele volt tervvel, munkakedvvel. Nemrég még alkotói megújulása lehetôségeit részletezte, mint az igazi fiatalok. És pár hete kedvenc mûvésztelepén, Hortobágyon dolgozott. De bármennyire feledtette vele bajait a festés, rajzolás, a betegség könyörtelennek bizonyult.
A búcsúzók nem tudhatják, készítette-e magában számvetést, de abban biztosak lehetünk, hogy sikeres, hosszú pályafutása nyomán értékes, gazdag termést helyezhetett volna a mérlegre. Színpompás pasztelleket és olajkompozíciókat, jelképerejû, balladisztikus szén- és tusrajzokat, emberi melegséggel telített portrékat. Szerte az országban, Európában, a nagyvilágban sokfelé bôven van belôlük otthonok díszeként, közgyûjtemények megbecsült darabjaiként.
Nem tartozott a hivalkodó mûvészek közé, de tisztában volt önmaga mûvészi, mesterségbeli erényeivel. Tudta, hogy akkor lesz igazán sikerült a képe, ha szívét-lelkét is belecsepegteti. Erre pedig a honi tájak, az itteni emberek nyújtottak számára ösztönzô keretet. Bármerre járt, fôleg élete utolsó esztendeiben, szülôföldje szépsége volt a mércéje. És sosem feledte azt, amit talán utolsó vallomásában oly plasztikusan és egyszerûen fejezett ki: "Itthon a fenyôk is másképp susognak, másképp sóhajtanak."
Bordi András vásárhelyi festôiskolájában kezdte, a kolozsvári képzômûvészeti fôiskolán Miklóssy Gábor tanítványaként fejezte be szaktanulmányait. Temesváron, Marosvásárhelyen maga is tanított. Élete valódi értelmét mégis az alkotás jelentette. 45 évig volt a Romániai Képzômûvészek Szövetségének tagja, utóbb a Magyar Képzô- és IparmûvészeK Szövetsége és a stockholmi Egyetemes Magyar Képzômûvészeti Egyesület soraiban is bekerült.
Legjelentôsebb mûvének nagyméretû, monumentális hatású hajdúhatházi fali grafikáját, a Honfoglalást tartotta. Zsigmond Attila immár égi magasságban talál örök honára. Becsüljük meg életmûvét, ôrizzük emlékezetét.
Vasárnap este tartották a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében az április 23—25-e között sorra került VI. Tudományos Diákköri Konferencia kiértékelôjét. Közel 200 dolgozatot mutattak be, melybôl 46-nak más hazai egyetemi központokban, illetve külhonban tanuló diákok a szerzôi. Elsô helyezettek lettek: preklinikum szakosztály: Nagy Enikô (MOGYE, VI. éves általános orvosi hallgató) és Demeter Gyula (MOGYE, ÁOK V.), különdíj Szekeres Szilvia (Szeged, ÁOK, IV.); klinikum szakosztály: Demeter Olga (MOGYE, ÁOK, V.); fogorvostudományi szakosztály: Márton Csongor (MOGYE, FOK, V.), különdíj Janik Leonárd (Budapest, FOK, V.); gyógyszerésztudományi szakosztály: Köllô Melinda (MOGYE, GyTK, V.), különdíj: Mihályi Attila (Szeged, GyTK, IV.); poszter szakosztály: Siklódi Botond (MOGYE, ÁOK, VI.). A frissen végzett orvosok Balogh László véndiák- különdíjat nyújtottak át Biró Judit VI. éves általános orvosi hallgatónak. A díjazottakat oklevelekkel, valamint értékes könyvcsomagokkal jutalmazták. Ugyanakkor az elsô helyezettek díjmentesen részt vehetnek a nyáron sorra kerülô kéthetes szegedi nemzetközi konferencián.
— Azzal a szándékkal tettem eleget a meghívásnak, hogy a vásárhelyi orvostanhallgatók és fiatal orvosok körébôl újabb tagokat toborozzak a Magyar Orvosok Nemzetközi Akadémiájának, amelynek elnöke vagyok — mondta dr. Kunos György, a richmondi egyetem tanára. A 700 tag több mint 90 százaléka 50 éven felüli, ezért vált szükségessé a "frissítés". Felszólalását biztató fenyegetéssel zárta: "A bemutatott dolgozatok tudományos értéke, valamint a kitûnô szervezés következtében mondom: Látni fognak még bennünket városukban."
A rendezvényt Vass Levente, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség elnökének leköszönô beszéde zárta. A március 16-án megtartott közgyûlésen Gergely István IV. éves orvostanhallgató lett az elnök.
A címet Jaques Arcadelt egyik igen szép madrigálmûvétôl kölcsönözte a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar a Vártemplomban április 24-én este megtartott hangversenyére. A XVI-XVII. század kórusirodalmából választott mintegy tizenöt kórusmûvet megszólaltató madrigálhangverseny fô témája a szerelem volt, nagy mesterek, zenei szakértôk és karmesterek fordították magyarra a reneszánsz kórusmûveket. Ritka dolog manapság, de fölöttébb örvendetes, ha hangversenyen szép számmal részt vesz az ifjúság. Egyébként a szombat esti hangversenyen volt valami rendkívüli, amivel ezidáig nem találkozott a marosvásárhelyi közönség. Kovács András karnagy ötlete alapján, a mûveket a kóruselôadást megelôzôen Csiky Csengele színmûvészeti fôiskolás olvasta fel, tekintettel a gyönyörû szövegekre, a Vártemplom akusztikai lehetôségeire. No és a hangverseny miért kötôdik Oláh Tibor nevéhez? A tavalyelôtt eltávozott Oláh Tibor egyetemi tanár, író- mûfordító igen szimpatizálta a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kart, érdekében többször eljárt, és Oláh Tibor a reneszánsz irodalom egyik kiváló ismerôje volt. Sajnos, csak volt.
Szalman Lóránt és Kovács András ötlete tehát nem maradt visszhang, azaz közönség nélkül, Kovács András karnagy elmondása szerint a kórus is nagy lelkesedéssel fogadta a reneszánsz mûveket. Talán az is sokatmondó, hogy a szombat esti madrigálhangversenyen ott volt a szakma színe- java.
Az elkezdett munkának nyilván lesz folytatása, a következô hangversenyen humoros hangvételû kórusmûveket ad elô a vegyes kar.
Kilenc elsô hellyel, 8 másodikkal, 11 harmadikkal,25 dícsérettel és egy különdíjjal tértek haza megyénk tanulói az országos tantárgy és szakmai versenyekrôl. Mint a tanfelügyelôségtôl kapott tájékoztatóból kitûnik, a megmérettetésen Maros megyébôl 116 tanuló vett részt.
Országos elsô helyezést ért el: Kónya Klára (Bolyai Farkas Líceum, XI. osztály) magyar nyelv és irodalomból, tanár: Murvai Éva, Sincu Nina (Unirea Elméleti Líceum, X-es) biológiából, tanár: Teudosiu Sanda, Tegla Cosmin (Radnóti Energetikai Líceum, XI. osztály) biológiából, tanár: Motorga Dorina, Klein Cristian (Marosvásárhelyi 3-as Számú Általános Iskola, VIII. osztály) fizikából, tanár: Petrean Lucia, Tantareanu Marius (Segesvári Mircea Eliade Líceum, XI. osztály), fizikából, tanár: Deac Viorel, Buta Alexandru (Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum, VII. osztály) klarinét, tanár: Sándor László, Docolin Dan (MML, V. osztály), trombita, tanár: Szabó Sándor, Nyárádi Attila (MML, VIII. osztály) kürt, tanár: Schneider Levente, Porosnicu Sabin MML, VI. osztály) ütôshangszer, tanár: Kovacs Ioan.
Az országos vetélkedôn második helyen végeztek a következô Maros megyei tanulók: Sabau Vlad (Marosvásárhelyi Al. Papiu Ilarian Líceum, XII. osztály), gazdaságtanból, Haifa Bogdan Adrian (Papiu, XI. osztály) kémiából, Máthé István (Papiu, XII. osztály) és Stoica Emanuel (Papiu, XI. osztály) matematikából, Oprea Alexandru (Segesvári Mircea Eliade Elméleti Líceum, X. osztály) informatikából, Naste Dorel (Marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum, XII. osztály) monumentális festészetbôl, László István (MML, XII. osztály) szobrászat, Maxim Sebastian (MML, VII. osztály) zongora.
Eredményeik alapján harmadik helyen végeztek: Mózes Sándor (magyar nyelv és irodalom) Mihai Eminescu Tanítóképzô, Bancu Maria (német anyanyelv) 16- os Általános Iskola, Precup Paul (filozófia) ludasi Ipari Líceum, Bota Vasile Mihai (biológia) Mihai Eminescu Tanítóképzô, Stanescu Adrian (fizika) Marosvásárhelyi 3-as Általános Iskola, Pupaza Calin (fizika) segesvári Mircea Eliade, Kereki Annamária (földrajz) Al. Papiu Ilarian Líceum, Popovici Oana (földrajz) M. E. Pedagógiai Lícum, Ratiu Cosmin (informatika) Al. Papiu Ilarian Líceum, Csizmadia Éva (hegedû) marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum, Soldea Valentin (zongora) marosvásárhelyi Mûvészeti Líceum.
Angol, német, orosz, olasz és spanyol nyelvbôl a tantárgyversenyt május 29. és június 6. között tartják.
A legutóbbi Szövetségi Képviselôk Tanácsának ülésén jelentették be, hogy a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt /RMKDP/ mellett létrehoztak egy kereszténydemokrata platformot. A hallgatóság nagy része úgy értette, hogy az RMKDP alakult át platformmá. A dolgot tisztázandó kérdezte meg a Népújság Kelemen Kálmánt, az RMKDP elnökét, mi ez tulajdonképpen, s mi a helyzet az RMKDP bejegyzését illetôen?
— Március 5-én tartotta országos vezetôségi ülését a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt Csíkszeredában. Ott elhatároztuk azt, hogy párhuzamosan azzal a tevékenységgel, amellyel mégis megpróbáljuk bejegyezni a pártot, az új párttörvény szerint, bár az alkotmánybíróság a fellebbezésünket elutasította, kereszténydemokrata platformot hozunk létre az RMDSZ-en belül, az RMDSZ szabályzata szerint, ami csak azt írja elô, hogy 30 támogató aláírásával, az RMDSZ keretében létrehozható egy platform. Végül is 57 aláírást gyûjtöttünk össze. A platform programja megegyezik a párt programjával, az alapszabály szintén, de egy teljesen új formáció.
— Azért, mert az RMDSZ belsô mozgásterében eredményesebben tud egy platform mûködni, amelynek a kezdeményezô tagjai között vannak a jelenlegi Kereszténydemokrata Párt tisztségviselôi is, de SZKT- tagok is. Nincs szó ideológiai különbségrôl, s így mûködhet párhuzamosan az RMKDP-vel.
— Az RMKDP alapszabályzata megengedi, hogy párhuzamosan platformot hozzanak létre?
— Ugyanolyan nevû platformot igen, mert az alapszabály azt mondja ki, hogy más platformnak nem lehet tagja az RMKDP. A platform nem egy külön jogi személy, hanem belsô intézmény.
— Így marad mindaddig, amíg a bíróság végleges döntést hoz a párt ügyében?
— Marad, de lehet, hogy hamarabb sikerül a jelenlegi párttörvénynek megfelelôen bejegyeztetni a pártot.
— Mi lesz a párt sorsa, ha mégsem sikerül bejegyeztetni?
— Tegyünk világossá egy fogalmat: létezik politikai párt, jogi személyiség, és létezik politikai párt nem jogi személyiség. Az lesz a hátrány, ha nem leszünk jogi személyiség, hogy nem vehetünk részt a választásokon, és nem kapunk állami támogatást az állami költségvetésbôl. Más hátrányunk nem lesz, mert a mi kongresszusunk, amelyre június 5-én kerül sor Marosvásárhelyen, el fogja dönteni, mit teszünk. Ha jön a bírósági döntés, hogy nem vagyunk jogi személyiség, elôreláthatólag folytatjuk az aláírásgyûjtést, hogy mégis jogi személyiséggé váljunk. De errôl a kongresszus dönt.
— De ha még a kongresszus elôtt jön a döntés, miszerint megszûntek jogi személyiség lenni?
— Ne tévesszük össze a fogalmakat. Ha nem vagyunk jogi személyiség, de a tízezer aláírásból 50-et összegyûjtöttünk, már mûködhetünk pártként.
— Ha mégis olyan döntés születik, hogy a párt megszûnt jogi személyiség lenni, hogyan tarthatnak kongresszust például?
— Úgy tarthatunk kongresszust, hogy amíg jogi személyiség vagyunk, a mi alapszabályunk érvényes. De akkor is érvényes, ha valaki kívülrôl mondja ki, hogy nem vagyunk jogi személyiség. Ránk, belülrôl nézve, akkor is kötelezô. A mi alapszabályunk azt mondja ki, hogy a párt megszûnésérôl a kongresszus dönt. Tehát így is, úgy is, szükség van egy kongresszusra. Az eldöntheti azt, hogy amíg megpróbáljuk teljesíteni a párttörvény diszkriminatív feltételeit, addig párhuzamosan bejegyezhetjük esetleg mint szövetséget is. Azonban a kongresszust mindenképpen meg kell tartani.
Közvélemény-kutatás a romániai magyarok körében /4/
A kolozsvári Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja által végzett közvélemény-kutatás egy újabb fejezetét ismertetjük az olvasókkal. Azt, hogy az RMDSZ különbözô fórumai, tisztségviselôi milyen népszerûségnek örvendenek a romániai magyarok körében. Amint az alábbi adatokból is kitûnik, az RMDSZ különbözô szintû döntéshozó, végrehajtó és szimbolikus / pl. a tiszteletbeli elnök intézménye/ fórumai és tisztségei nagy népszerûségnek örvendenek. Az adatok elemzésében nem annyira a kedvezô véleményeknek a gyakoriságát/arányát kell figyelembe venni, ezeknek inkább az idôbeni alakulása érdekes, ugyanis ezek az általános pozitív beállítódásnak tudhatók be, hanem a testületek, tisztségek láthatóságát, ismertségét /ezt a kedvezô és kedvezôtlen vélemények összesítésébôl kapjuk meg/, és a vélemények polarizációját, azaz, hogy a különbözô testületek, intézmények milyen mértékben osztják meg a közvéleményt. A vélemények leginkább a helyi RMDSZ-ek és a tiszteletbeli elnök értékelésében oszlanak meg, a legkevésbé ismert intézmény pedig az SZKT /Szövetségi Képviselôk Tanácsa/.
Íme egy kérdés: Kik azok a politikusok, akik az esetek többségében az Ön véleményét képviselik?
A megkérdezettek több személyt is bejelöltek, és a párosítások azt mutatják, hogy a közvélemény nem mindig hajlandó állást foglalni az RMDSZ-en belüli elvi vitákban. Példának okáért a Tôkés Lászlót választó személyek 54 százaléka bejelölte Markót is. De lássuk az eredményeket.
Legnagyobb népszerûségnek Frunda György örvend, a megkérdezettek 56 százaléka rá adta a voksát. Rögtön Markó Béla következik 55 százalékkal. Tôkés László nevét a megkérdezettek 39 százaléka jelölte be. Ezután jön Verestóy Attila /25%/, Tokay György /13%/, Birtalan Ákos /11%/, Takács Csaba, Hajdu Gábor és Borbély László / 10%/, Dézsi Zoltán és Csapó József /6%/, Kónya Hamar Sándor /5%/, Kötô József és Varga Attila /4%/.
Milyen mértékben elégedett Ön a...
Ebbe a kérdéscsoportba beleértették a Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezetô elnök, Tôkés László tiszteletbeli elnök tevékenységét, az RMDSZ parlamenti frakcióinak, a Szövetségi Képviselôk Tanácsának, az RMDSZ vezetôségének, a megyei RMDSZ- vezetôségek munkáját.
Ezek közül Markó Béla viszi a pálmát a maga 74 százalékával. Tôkés László tevékenységével a megkérdezettek 59 százaléka, Takács Csaba munkájával 51%-a elégedett. Az RMDSZ vezetôségének munkáját a megkérdezettek 55 százaléka értékelte, a parlamenti frakciók tevékenységével 59 százalékban, a megyei RMDSZ- vezetésekkel 51 százalékban elégedettek az emberek. Legkevésbé az SZKT munkáját szeretik, mindössze 36 százalék az elégedettek aránya.
— A marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem több szakára már megkezdôdtek a felvételi felkészítôk. De még függôben volt az, hogy lesz-e rendezô szak és ha lesz, mit kell tudni róla. Ez tisztázódott? — kérdezük Kovács Leventétôl a Szentgyörgyi István tagozat vezetôjétôl.
— Igen. A rendezô szak indításával nekünk elsôsorban minôségi megfontolásból voltak aggályaink. Rájöttünk arra, hogy a rendezô képzéshez nincsen megfelelô szakmai háttér nálunk, a rendezô számára igen fontos egy nagyon széles körû kitekintés, ami általában fôvárosi színházi környezetben biztosított. Ezért a tavaly indított rendezôi osztályunk a bukaresti fôiskolával közös program alapján mûködik Bukarestben, az idén a rendezô szakot a budapesti fôiskolával közösen fogjuk megszervezni. Azért késett egy kicsit ez a meghirdetés, mert be kellett szerezni elôzôleg a megfelelô fórumok jóváhagyását. A bukaresti Tanügyminisztérium vezérigazgatósága megadta a beleegyezést, hogy a budapesti fôiskolával tárgyaljunk ebben az ügyben, mivel erre amúgy is államközi egyezmény van, amelynek keretében két egyetem megegyezhet ilyen közös programokban. Megkaptuk a budapesti tanügyminisztérium beleegyezését, és letárgyaltuk a szakmai problémákat is a budapesti fôiskolával. Ezek ismeretében nyilatkozhatjuk azt, hogy az itteni felvételi alapján történik a beiskolázás erre a szakra. Négy helyet kaptunk, a két minisztérium közösen finanszírozza ezeknek a hallgatóknak az ottani és itteni munkáját.
— És a szerzett diplomát honosítani kell?
— A szerzett diploma elfogadásra kerül, tekintettel arra, hogy a diplomamunkát itt fogják végezni a lefektetett szerzôdés alapján. Az oktatás úgy van elképzelve, hogy a rendezôi munka elméleti, színházelméleti alapozását elsôsorban Budapesten végzik a hallgatóink, ez felöleli az I-II. év majdnem teljes tananyagát, a színpadi gyakorlatot itt, a mi intézetünkben, majd erdélyi színházakban folytatják. Alapvetôen arra képezzük ôket, hogy itt végezzenek rendezôi munkát, azoknak a tapasztalatoknak a birtokában, amelyeket egy fôvárosi gazdag színházi élet jelenthet, és remélem, a diplomájukkal nem lesz semmifajta problémánk.
— Érdekesnek tûnhet, hogy egy korábbi évfolyam Bukarestben készül fel, a másik Budapesten. Az erdélyi színházak tehát kettôs módon értékesíthetik a kétfajta színjátszást.
— Természetesen, hiszen intézetünknek, 90 óta ez a törekvése azokkal az akciókkal, amelyeket szerveztünk: Open Stage, Pro-impro, egyéb találkozások. Kihasználjuk azt a sajátos helyzetet, amelyben az erdélyi magyar színjátszás van, azt, hogy egyrészt hagyományaival és nemzeti jellegénél fogva kötôdik a magyar színjátszás egyetemes értékeihez, ugyanakkor földrajzi helyzeténél, kulturális környezeténél fogva hasznosíthatja a világhírû román színjátszás eredményeit is. Ez a különleges helyzet, ami ezt a szimbiózist lehetôvé teszi, az egyetemes magyar színházra is kedvezôen hathat vissza, hiszen az a fajta interkulturális csatorna jöhet létre, amelyen keresztül ezek az értékek megbízhatóan megjelenhetnek, különös sajátosságot is adva színjátszásunknak. Én biztatónak látom azt, hogy fiatal magyar rendezôk, tanárok dolgoznak a vásárhelyi színházban, illetve nálunk. Fiatal román rendezôk is, akik között létrejönnek szakmai érintkezések is, és ebben a sávban a mi rendezôképzésünk nagyon kedvezô helyzetbe kerülhet. Mint a budapesti, mind a bukaresti színház értékein nevelôdve kerülnek majd erdélyi színházakhoz fiatalok.
— Az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon ha Budapesten tanulnak, végeznek ezek a fiatalok, nem maradnak végül Magyarországon?
— Én úgy látom, a magyarországi színházi szakma rendkívül telítôdött, ott az áttelepedettek eddig sem nagyon rúgtak labdába, s ennek a lehetôsége egyre inkább csökken, viszont van egy másik örvendetes jelenség: a határok átjárhatósága lehetôvé teszi az egész magyar nyelvterületen való szabad munkavállalást. Színészeink is többen dolgoznak kint szerepvállalás formájában, egyeztetik a szatmári, marosvásárhelyi budapesti munkájukat, ez a rendezôkkel is megtörténhet. Nekik az az érdekük, hogy jól felkészült emberek lehessenek, akik bárhol munkát tudnak vállalni. Ugyanúgy magyarországi rendezôk, színészek is vállalnak itt munkát, ez akár a román színjátszásban is megvalósítható. Tudomásom van arról, hogy fiatal magyar rendezôk iránt, például a nálunk dolgozó Keszegh László iránt nagy a román színház érdeklôdése, Temesváron is rendezett, bukaresti meghívása is várható. Én ebben a képzésben ilyen veszélyt nem látok. Az a rendszer, ami a kivándorlást gerjesztette nagymértékben csak megszünt, és remélem, hogy nem fog egy új vasfüggöny kialakulni majd a közeljövôben. Bár sokan félnek az úgynevezett "kulturális Schengentôl", én remélem, ezeket az idôket végre meghaladtuk, visszatér az a kellemes idôszak, amikor, ha valakinek Pesten éppen nem volt munkája, akkor lejött ide, Erdélybe, és itt vállalt szerepet. Szomory Dezsônek a Hermelin címû gyönyörûen megírt darabjában a fôszereplô eljön és Kolozsváron játszik, aztán visszamegy Pestre. Fordítva is mûködik ez, hiszen a Vígszínházat is kolozsvári rendezôk alapították, s a magyar színjátszás egyik kiemelkedô temploma lett. Én azt hiszem, hogy a gyakorlat ilyen irányban fogja elômozdítani a dolgokat. Nyilvánvaló, hogy e mögött a gazdasági helyzet kilátástalanságai okozhatnak keserûségeket, de hosszú távon optimista vagyok.
— A lehetséges jelölteknek most már a rendezô szakra is szerveznek felkészítôt?
— Igen. Május 1-tôl megindítjuk nekik is az elôkészítôket. Azért a néhány napos csúszás, mert a budapesti fôiskola igényeit be kell ebbe építenünk, bár a felvételi alapvetôen az itteni törvénykezés, az itteni kritériumok alapján fog zajlani, de néhány egyeztetési gond még hátra van. Elég sok érdeklôdô volt már, a felvételi az itt kifüggesztett program alapján, augusztus végén, szeptember elsô napjaiban lesz. Bár a budapesti vendégtanárok, neves rendezôk, Székely Gábor, Babarczi László, akik majd vezetik az osztályt, részt vesznek a zsüriben, az ô részvételük miatt esetleg módosulások történhetnek, de ezek nem haladják meg az általunk elôírt kereteket. Augusztus 25. és szeptember 10. között mindenképp lezajlik a felvételi, és a szeptember 15-én kezdôdô magyarországi tanévre ezek a hallgatók már felkészülhetnek. Mi elértük az ottani elszállásolásuk és tartózkodásuk költségeinek elrendezését az ottani minisztériummal, az itteni gyakorlatot meg az itteni minisztérium intézi.
Rövid látogatásra tért haza Dan Culcer, a nyolcvanas évek végén Párizsba emigrált marosvásárhelyi román író, aki ma délután a Kemény Zsigmond Társaság vendége lesz, "A számûzetés és az emigráció szociográfiája" címmel tart elôadást közönségének magyar nyelven. Rövid interjút készítettünk a francia, román és magyar nyelven közlô, Franciaországban élô író- mûfordítóval.
— Mi lehet a különbség egy kelet-európai kisváros és egy nyugati világváros között, olyan szempontból, hogy a korábban Párizsba emigrált román írók, filozófusok, képzômûvészek közül sokan — Eliade, Brâncusi, Cioran, Lipatti és mások — világhírre tettek szert? A sikerhez, hírnévhez szükséges az emigráció?
— Szerintem az egyéni emigrációs sorsok különböznek. Nem mondható, hogy Mircea Eliade, vagy Emil Cioran sikerkarriere az emigrációnak köszönhetô, vagy azonos a Ionesco-féle karrierrel. Mircea Eliade elsôsorban egyetemi karriert csinált, nem irodalmi-filozófusi sikerpályafutást. Cioran filozófusként lett ismert, egy ideig egy kis intellektuális csoport tartotta számon. Azt mondják, — visszatérve a kérdésére — Párizs egy világközpont, de senki se beszél azokról, akik eltûntek a süllyesztôben, akiknek a karriere éppen ott tört ketté, akiket végleg elfelejtettek. Az igaz, hogy Párizs fel tud mutatni ott összefutott román, magyar vagy szerb írókat, filozófusokat, akik a francia fôvárosban lettek ismertek vagy elismertek . Akiket elfelejtettek, azokról csak a nemzeti irodalmak tudnak beszélni. Panait Istratit olvassák Nyugaton is, de igazából itt ismerik. Párizsban valakibôl lehet nagy író, de attól még nem lesz nagy francia író.
-Interkulturális szempontból tudja-e kamatoztatni háromnyelvûségét a Párizsban élô román író?
-Elsôsorban élni segített ez Párizsban. A franciatudás kötelesség Franciaországban, de a román és a magyar nyelv ismerete rendkívül fontos volt számomra, segített olyan helyzetekben helytállni, amikor munkáról, egzisztenciáról volt szó például, noha az is igaz, hogy többnyelvûségem haszna viszonylag rövid ideig tartott - fordítóként. De kapcsolatot tudtam teremteni a velem hasonszôrû emigránsokkal, akikkel szellemileg együtt dolgoztam. A jelenlegi élethelyzetem kirántott most egy kicsit a háromnyelvûségbôl, intenzív kapcsolattartás hiányában felejtem is a nyelveket, feleségem francia, gyerekeink nincsenek velünk, de ahogy mondtam Cseke Gábor barátomnak Bukarestben, egy harmincnapos itthoni intenzív nyelvkurzussal a helyzet egy kicsit helyrehozható. A passzív szavak Budapesten is, gyorsan felszínre jöttek, semmi gond. Szerintem a trilingvizmus politikai kulturális-szociológiai szempontból itt válna hasznosabbá. Sajnos, Franciaországba áttevôdött életem miatt, nem látom a saját jelenlétemet ebben a régióban.
-Mi a Párizsban élô értelmiség Romániáról kialakult véleménye?
-A francia értelmiség keveset foglalkozik Romániával és Kelet-Európával úgy általában. Van egy francia értelmiségi csoport, amely hetente központot cserél, tehát oda vetül tekintete, ahol mediatikusan forró pontot, olyan drámai zajlást vél, mint amilyen most Koszovóban folyik. Részükrôl szerintem egy cinikus magatartás érhetô tetten, mindenképpen benne akarnak lenni a mában, olyanok is, akiknek fogalmuk sincs a történésekrôl, így hát véleményük sincs, mindössze zavarják a dolgokat. Ezek azok, akik filozófusoknak mondják magukat, ám az újságírás és a politikum között tévelyegnek. A jó újságíró legalább tisztességes ember,legalább a dokumentálódásra fáradtságot vesz, az elôbbiek a kényelmesebb fajta...
A világhírû magyar fizikus, Eötvös Loránd, Bolyai János születésének századik évfordulóján, a Kolozsváron tartott ünnepi megemlékezésen többek között a következôket mondta: "csak az az igazi tudomány, amely világra szól, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer; ilyen teljes mértékben talán egyetlenegyszer."
Kiss Elemér — akinek most megjelent könyvérôl szeretnék említést tenni — az azóta eltelt közel újabb száz év után még mindig helytállóan ezt írhatja Bolyai Jánosról: "népünk szellemi alkotóképessége a tudomány terén legmagasabb fokon benne öltött testet".
Bolyai János világhírnevét kétségtelenül az élete folyamán egyetlen, nyomtatásban megjelent mûvének, az Appendixnek köszönheti, amelynek elsô latin nyelvû példányai 1831-ben jelentek meg a marosvásárhelyi Református Kollégium nyomdájában. Bolyai ebben egy több mint két évezredes vajúdó problémát tisztázott, és a nemeuklideszi geometria alapjainak lefektetésével a matematikában egy teljesen új fejezetet nyitott: a modern terek elméletét. Azt, hogy Bolyai zseniális mûve milyen hatással volt más tudományágakra és kutatásokra is, itt nincs módunkban részletezni. Annyit azonban meg kell említenünk, hogy alkotása és meglátása annyira újszerû volt, hogy közvetlen környezete képtelen volt ezt annak idején azonnal befogadni és értékelni. S ne felejtsük el, hogy abban az idôben még nem léteztek Erdélyben egyetemek és tudományos folyóiratok. A külföldi szaklapok közül is csak nagyon kevés jutott el a mi tájainkra. A közöny, valamint a nyomtatással járó bonyodalmak és költségek arra kényszerítették Bolyait, hogy még nagyon sok eredeti meglátását és eredményét csak kéziratban hagyja az utókorra. Ez az ember, akiben égett az alkotási vágy, minden megragadható papírra, vagy annak még üresen maradt részeire jegyezte le gondolatait. Ez a bizonyos fokú rendszertelenség, az általa bevezetett új és szokatlan szimbólumok, valamint a nyelvújítási törekvéseivel járó kifejezések igen nehéz és kitartó munkát követelnek a kéziratok feldolgozóitól. Ehhez még hozzájárul az is, hogy ezekben gyakran váltogatják egymást a magyar, a német és néha a latin szövegrészek. Nagyrészt ennek is tulajdonítható, hogy az a több ezer oldalnyi ránk maradt kézirat még a mai napig sincs teljesen feldolgozva. Így a fáradságot nem ismerô elszánt kutatók jelenleg is Bolyai újabb és újabb eredményeit hozhatják felszínre.
Az eddigi Bolyai-kutatók (beleértve saját magam is) a közelmúltig átnézett kéziratokra támaszkodva tévesen azt állították, hogy a geometriában óriási nagyot alkotó tudós fôleg az akkoriban divatos másik matematikaággal, a számelmélettel alig foglalkozott és számottevô ebbeli eredményeirôl nincs tudomásunk, annak ellenére, hogy egy pályázatra írt másik, régóta ismert mûve, a Responsio a komplex számok elméletérôl szól. Ebben a roppant tömören megírt munkájában azonban Bolyai fôleg azt domborítja ki, hogy a komplex számok milyen nagy szerepet játszanak az ô új geometriájában. Kiss Elemér legfrissebb kutatásai azonban fényt derítettek arra, hogy Bolyai igen jelentôs eredményeket ért el a számelméletben is. Minden szakmai igényt mellôzve csak néhány példát említsünk. Bolyai behatóan foglalkozott a prímszámokkal és azt is megpróbálta, hogy ezek esetleges képletét megtalálja. Ennek érdekében vizsgálat alá veszi a kis Fermat- tételt, megtalálva a legkisebb pszeudóprímszámot, a 341-et. Bolyai fedezte fel azt a tételt, amit ma a számelméletben Jeans tétele néven ismerünk. Ugyanis James Hopwood Jeans (1877—1946) neves angol matematikus, fizikus és csillagász 1898-ban közölte ezt a róla elnevezett tételt, amit a magyar matematikus már egy fél évszázaddal korábban papírra vetett. Szintén Kiss Elemér kutatásai alapján ma már tudjuk, hogy Bolyai János C.F. Gauss német matematikussal egy idôben kidolgozta a komplex egész számok aritmetikáját és ezek oszthatóságának alapvetô problémáját. Az algebrában pedig végül önerôbôl ô is eljutott arra a felismerésre, amit manapság a minden középiskolás diák által ismert Ruffini-Abel tétel mond ki.
Érdemes eljátszadozni azzal a gondolattal, hogy mekkora veszteség érte a magyar tudományos életet azzal, hogy bénító körülményei miatt Bolyai nem közölte nyomtatásban ezen eredményeit.
Kiss Elemér könyvének jelentôségét nagymértékben emeli az, hogy a magyarországi Akadémiai Kiadó angol nyelven jelentette meg, s így nemzetközi téren is könnyebben hozzáférhetôvé válik, nagy szolgálatot téve ezzel zseniális matematikusunk még alaposabb megismertetésének. Magyar fordításban a könyv címe ez lenne: Matematikai kincsek Bolyai János hagyatékából. Pozitívuma a könyvnek még az is, hogy közli a két Bolyai számos matematikai tárgyú leveleinek anyagát. Reméljük, hogy ez az értékes munka rövidesen a marosvásárhelyi olvasótábor részére is hozzáférhetô lesz az üzletekben.
Befejezésül még annyit, hogy a sors kegyességének köszönhetem azt, hogy annak idején, a Bolyaiak egykori iskolájában, a volt Református Kollégiumban olyanok oktattak matematikára, mint dr. Kiss Elemér.
Nyárádszeredában május 1-jén, szombaton a kultúrotthonban ünneplik meg az egykori kisipari szövetkezet dolgozói, alapító tagok, és meghívottak, a szövetkezet megalakulásának 50. évfordulóját. Veress Benjámin elnök bemutatja az egységet, az alapító tagok felidézik a kezdeteket. A rendezvényen fellép a Bocskai énekkar, az iskola tánccsoportja.
Jakab Tamás ma 79 éves, alapító tagként emlékezik az 1949-es évre, amikor létrehozták a kisipari szövetkezetet.
— Édesapámnak 1949-ig bôrkereskedése volt. Ott dolgoztam. Áprilisban döntöttünk, hogy kisipari szövetkezetet alakítunk, 50 cipésszel kezdtük a termelést 130 négyzetméteren, elôszôr cipôjavítással, majd gyerekcipô- készítéssel. Komolyan vettük munkánkat és rövid idô alatt felfejlôdtünk, másfél év után már bányászbakancsokat is gyártottunk. Akkori termékeinket legnagyobb részben a volt ICRTI forgalmazta. Én akkor beszerzôként dolgoztam, az elsô elnökünk Veres Lajos volt, aki Erdôszentgyörgyön hunyt el autóbalesetben. 1954 augusztusában neveztek ki elnöknek. Tudni kell, hogy a háború utáni években a nép pénztelen volt. A kisiparosok látván, hogy szövetkezetünkben a megélhetés biztosított, kezdtek jelentkezni. Négy-öt asztalos, eleinte magánmûhelyekben dolgozott a szövetkezetnek. Késôbb jöttek az építôk, a festôk, a szabók. (A mai Textila készruhagyárnak itt, Szeredában, részlege volt.) Már nem fértünk az épületben, szándékunkban volt festômûhelyt nyitni. Kovács Béla módos gazda volt,felajánlotta, hogy házát vásároljuk meg Szereda központjában. A vásár létrejött: 72500 lejt fizettünk az ingatlanért. Az udvaron lévô istállót átalakítottuk, mûhelyt rendeztünk be,100 négyzetméteren pedig építettünk, festôdét nyitottunk. Az évek teltével fejlôdött az asztalos részleg is. Deszkaraktárra volt szükség. Az akkori néptanács átadta a mai Nyárád szövetkezet területének egy részét, pontosabban két hektárt.És elkezdtünk ott is építkezni...
- Ön 1954-tôl 1983-ig elnökként irányította a Nyárád kisipari szövetkezetet. Az egység meghatározó tényezô volt elsôsorban Nyárádszereda gazdasági életében, de nemcsak...
- Becsületesen dolgoztunk, fejlôdött a szövetkezet, és ahol tudtunk,hozzájárultunk településünk fejlesztéséhez is. Nagyon sok pénzt adtunk a községvezetésnek közmûvesítésre. Ma Nyárádszereda fejlettebb lenne, ha az általunk az évek során adóként befizetett pénzösszegek itthon maradtak volna. Mi kezdeményeztük az iskolában a tornaterem építését, közmunkában végeztük, a fektetôt is mi építettük. A kultúrotthon építéséhez is hozzájárultunk anyagiakkal és munkaerôvel. A szövetkezethez vezetô utat mi aszfaltoztuk le. A sportpályán mi építettük az öltözôt, a tekepályát is, az más kérdés, hogy ma ott mocsokfészek van. Saját focicsapatunk volt, szinte bejutottunk az A-osztályos bajnokságba. Dalárdánk volt, tánccsoportunk. A táncosok számára 17 pár ráncos csizmát csináltattam Székelyudvarhelyen. Ötven év szép emlékei ezek.
Az 1983-1995 közötti idôszakban Fóris Péter volt az elnök. Ma Veress Benjámin, magára vállalta az ünnepség megszervezését. Arra kértük, röviden ismertesse a fél évszázados Nyárád (kisipari) szövetkezet tevékenységét.
— Alaptôke, forgótôke szempontjából közepes vállalkozás vagyunk. Háromszázan dolgozunk itt, részvényesek és alkalmazottak.Termelôi
tevékenységünk: kisbútor gyártása, csak kivitelre, havonta 2100 különféle bútordarabot szállítunk külföldre, gyártási kapacitásunk egész évre fedve a megrendelésekkel; második alapvetô termelôi tevékenységünk a bútorvasalás, termékeinket ugyancsak exportáljuk közvetett módon; a kályhacsempe-gyártás a harmadik alapvetô jövedelmi forrásunk. A jelenlegi gazdasági viszonyok közepette megélhetésünk biztosított. Hollandiában van egy tôkebiztos vállalkozás, amellyel együttmûködünk, a Lion International BV, számukra a meghívót szerdán faxoltuk.
Az egyesület ezelôtt két évvel jött létre Csiki Sándor középiskolai tanár kezdeményezésére. A civil szervezetnek 40 család és 20 nagycsalád a tagja. Bárki beléphet az egyesületbe, amennyiben egyetért a mûködési alapszabályzattal, amelynek lényege: a család, az anyaság, az apaság, a gyerek tisztelete.
— Milyen tevékenységet folytat az egyesület? — kérdeztük Csiki Sándor elnököt.
— Elsôsorban a falusi turizmus fellendítése terén próbálkozunk. Egyesületünknek 20 olyan család a tagja, amelyek 40 szobával, és 80 ággyal fogadhatnak turistákat. Mi adtuk ki az MDF Zala megyei erdélyi tagozatának segítségével a Vendégváró Nyárádmente szórólapot színes nyomtatásban, képekkel illusztrálva. Ezenkívül a 20 vendégváró család bekerül a hamarosan Kolozsváron megjelenô Falusi vendégvárás címû katalógusba.
A gyerekeink számára táborokat szerveztünk bel- és külföldön. A múlt évben egyesületünk nyerte el a magyarországi Mocsári Lajos Alapítvány egyik pályázatát Annak köszönhetôen sikerült 100 család számára Mikulás- csomagot juttatnunk. A csomagok átlagértéke 60-70 ezer lej volt. Tagjaink rendszeresen találkoznak, megbeszéléseket folytatnak. A rászorulók temetkezési segélyben részesülnek.
A múlt év szeptembere óta a nyárádszeredai családok egyesületét beválasztották a Kárpát-medencei Nagycsaládok Egyesületébe. Távolabbi célunk részt venni Budapesten a 2000-ben szervezendô Magyar Családok Világtalálkozóján.
A Nyárádszeredai Iskolaközpont 10 tanulója és hat pedagógusa április 15-18 között Kiskunhalason vett részt a Gorbai Sándor Szakközépiskola által szervezett sportvetélkedôn. Csiki Sándor sporttanár elmondta, hogy a rendezvényen 400 magyarországi és szomszédos országokbeli gyerek vett részt 30 csapatban. A vetélkedô három sportágban zajlott: minifutball, kézi-, és kosárlabda. A nyárádszeredaiak kilenc magyarországi minifoci csapattal mérköztek meg. A döntôt a házigazdákkal játszották, a meccset 1:0 arányban veszítették el, így "csak" az ezüstérmet hozhatták haza.
Csiki Sándor szerint a kiskunhalasi látogatásuknak három célja volt: kapcsolatteremtés a település vezetôivel; tanárok közötti szakmai tapasztalatcsere; és a sportvetélkedôn való részvétel. A kiskunhalasi polgármester a nyár folyamán ellátogat Nyárádszeredába.
Magánosítás az állategészségügyben
A Romániai Állategészségügyi Ügynökség (RÁÜ) a múlt év novemberében alakult, s ezzel párhuzamosan a megyékben létrejöttek az állatorvosi kamarák. Országszerte 12000, megyénkben pedig 300 állatorvost érint ez a meghatározó lépés. Az ügynökség, a mezôgazdasági és élelmezésügyi minisztériummal közösen, az 1998. évi 160-as törvény alapján, elkezdte az állategészségügy teljes átszervezését, a magánosítási folyamat beindítását. E témával kapcsolatosan megyénkben február 23-án tartottak országos tanácskozást Szovátán, a privatizálással kapcsolatos teendôk részletes megvitatására.
A szovátai munkatanácskozás nyomán a kamarák elnökei elkészítették a céltanulmányokat. A megbeszélésen jelen lévô minisztériumi képviselôk úgy vélték, hogy az állatorvosok haszonbérbe vehetik ki a rendelôket, a tevékenységet pedig családi vállalkozások, ft.-ek formájában szervezhetik meg. A folyamat nem zajlik le egyik napról a másikra, hosszú évekbe telik, amíg az állatorvoslás új rendszere kialakul. A jelenlegi átmeneti idôszakban miként zajlik az élet a körzeti állatorvosi rendelôkben? — e kérdéssel fordultunk ezúttal dr. Fülöp B. József, balavásári állatorvoshoz.
— Örülök, hogy megkerestek, egyszerû oknál fogva: a különbözô országos jellegû határozatok és a valós élet között hatalmas szakadék tátong. Az élet valóban itt a rendelôben és a gazdák udvarain zajlik. Nem félek a privatizálástól, hiszen 23 éves régiségem van, 15 éve folyamatosan e körzet hét falujában dolgozom. A szóban forgó folyamat nem lesz zökkenômentes, sem a gazdák, sem számunkra. Köztudott, hogy a szolgáltatásunk minôségét az állatállomány egészségi állapota is meghatározza. Körzetünkben a hét faluban 2400 sertést oltunk be pestis ellen, de meg vagyok gyôzôdve, hogy az állomány eléri a 2600-2700-at; 200 lovat tartunk nyilván, 740 szarvasmarhát, továbbá 4500 a juh- (ideértve a bárányokat is), 30000 a baromfiállomány, az általunk kiszolgált körzetben van még 200 méhcsalád, kb. 400 nyúl, és mivel kutyákat is oltunk, nyilvántartónkban 1000 eb szerepel pillanatnyilag. Az állatok száma változó, hiszen Balavásáron rendszeres hetipiac, és havonta nagy állatvásár van. Ettôl függetlenül az állatok egészségére vigyáznunk kell. Miképpen tesszük ezt? Két nagyon jó, fiatal technikussal, Császár Zsolttal és Siklódi Károllyal dolgozunk. A rendelô épülete a megyei Állategészségügyi Igazgatóság tulajdona, siralmas állapotban van. A felszerelés elavult, saját pénzünkön vásároltunk bizonyos sebészfelszereléseket, esetenként gyógyszereket.
— Bizonyos betegségek leküzdésében az állam is érdekelt, támogatást nyújt.
— Igen, de az nagyon szûkös: biztosítja a TBC- oltásokhoz szükséges anyagot. Nemrég 20 db baromfioltásra egyszer használható fecskendôt kaptunk. Úgy döntöttünk, hogy egy tûvel egy gazdasági udvar baromfiállományát oltjuk be!
— A szolgáltatások szempontjából milyen vizsgálatokat végeznek térítésmentesen és melyekért kell fizetniük az állattartóknak?
— A trichinella-próbát egész évben ingyenesen végezzük, körzetünk határain kívül is, egészen Kóródszentmártonig; a már említett TBC-oltást; vérvételkor ellenôrizzük az állat ellenállóképességét; a kutyaféregtelenítésért sem kérünk pénzt; a különbözô oltások alkalmával elvégezzük az állatok általános egészségügyi ellenôrzését. Az állattenyésztôknek fizetniük kell viszont, amikor pestis elleni oltást végzünk baromfi és sertés esetén, a sebészeti beavatkozások alkalmával, és az összes állatnál lépfene-oltáskor. Járvány 15 éve nem volt a körzetben, a tavaly egy trichinellás eset fordult elô Egrestôn.
— Ha privatizál, miként tarthatja meg a rendelôt, munkatársait...?
— A jelenlegi rendelkezések szerint, ha magánállatorvosként akarok dolgozni, ki kell vennem az épületet haszonbérbe 49 évre. A közköltséget, a gyógyszereket is meg kell vásárolnom, emellett a technikusok fizetését is biztosítanom kell. És ha nem bírom? Ezért jelentem ki: a privatizálás híve vagyok. De! A nyugati országok modelljeit ne húzzuk rá a mai román gazdaságra, mert nem azonosak a társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyok!
Megint a betegek kárára döntöttek
Pénteki összeállításunkban az egészségbiztosítási rendszerre való áttérés nehézségeirôl számoltunk be, holott akkor még nem értesültünk arról, ami az utóbbi napokban újra felkavarta a kedélyeket. Az elmúlt héten ugyanis, a családorvosok összejövetelén a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár részérôl elhangzott az az utasítás, mely szerint a családorvosok egy elôre megszabott keret szerint írhatnak fel ingyenes és ártámogatott gyógyszereket.
Bár ismert tény, hogy a biztosítási pénztárak, az országos vezetôség döntése alapján a begyûlt díjak 20 százalékát fordíthatják az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek árának kiegyenlítésére, a múlt heti utasítás felháborodást váltott ki a családorvosok és a páciensek körében. A családorvosok szerint ezzel az intézkedéssel lejáratják ôket, hisz a pacientúra száma alapján megszabott keret, a 2,2 millió lejtôl (500 páciensre) 8,8 millió lejig (1500- 2000 közötti páciensre), nem elég a legminimálisabb gyógyszerigények kielégítésére sem. Kérdésük az, hogy milyen törvények alapján szabnak meg olyan keretet, amely nem teszi lehetôvé, hogy a 145-ös jogszabály azon elôírását betartsák, miszerint a biztosított személynek a betegség vagy a baleset kezdetétôl joga van az egészségügyi ellátásra egészen a gyógyulásig, s ebbe a gyógyszerek és egyéb egészségügyi segédanyagok is beletartoznak. Továbbá azt nehezményezik, hogy ezt a rendeletet, amely április elejétôl érvényes, a hónap végén hozzák a tudomásukra, miután szinte valamennyien jócskán túllépték a megszabott keretet. Nem vették jónéven azt az állítólagos fenyegetést sem, hogy ha túllépik a keretet, azt a bérükbôl vonják le. Az utasítást követôen több családorvos megtagadta, hogy gyógyszert írjon fel, abból kiindulva, hogy hasonló esetek között nem lehet kivételt tenni, és mit szól az egyik beteg, ha neki nem írtak fel ártámogatott gyógyszert, a másiknak pedig igen.
A Maros Megyei Egészségbiztosítási PÉnztár megbízott aligazgatóját, dr. Csiki Zsuzsannát kérdeztük meg, hogy miért volt szükség erre az intézkedésre, és milyenek a jövôbeli kilátások. Bár a probléma tisztázása érdekében sajtótájékoztatót ígért, megerôsítette, hogy az országos pénztár döntése alapján valóban csak a begyûlt biztosítási díjak 20 százalékát fordíthatják gyógyszerre, s ennek függvényében állapították meg a keretet, ami a szakorvosokra is vonatkozni fog. Ha a jövô hónapban nô a biztosítási díjat fizetôk száma, akkor az összeg nagyobb lesz, ha csökken, akkor kisebb. Ami a késedelmes közlést illeti, az aligazgató szerint a fentieket már a hónap elején azon kórházak tudomására hozták, amelyekhez a családorvosok tartoznak.
Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a megyei pénztár vezetôinek jóhiszemûségét, páciensként mégsem fogadhatjuk el, hogy a legminimálisabb dologban, ami a tavalytól fizetett biztosítási díjért járna, most sem részesülhetünk, amikor kimondták, hogy mûködôképes a rendszer. Továbbra is fenntartjuk, hogy sokkal tisztességesebb lenne megmondani a lakosságnak, hogy pénz hiányában nem részesülhet ártámogatott vagy ingyenes gyógyszerben, mint fenntartani ezt az állapotot, ami kellemetlen helyzetbe hozza az új minôségben dolgozó családorvosokat, a biztosítottak számára pedig nem garantálja törvényes jogaikat. Fenntartjuk továbbá azt is, hogy addig nem lett volna szabad azt állítani, hogy mûködôképes a rendszer, amíg az orvosokkal nem kötik meg a szerzôdést, és az egészségbiztosítás valamennyi feltételét nem tisztázzák.
A Conel részvénytársaság vezetôsége még márciusban beharangozta: úgy tervezi az eddiginél is hosszabb idôközönként nézeti meg a háztartási áramfogyasztók villanyóráit. Vagyis miután elfelejttette a havi leolvasás gyakorlatát, most arról is le akar beszélni, hogy kéthavonta nyissunk kaput, ajtót a díjbeszedôknek. Föltalálták ugyanis a negyedévenkénti, vagy ha úgy tetszik, éves viszonylatban négyszeri ellenôrzést, ami még kevesebb terepmunkával jár. S hogy el ne keseredjünk, azzal vigasztalnak, hogy az utóbbi-mostani kéthavi periodicitással szemben az esztendô második felében már havonta fizethetünk újból villanydíjat. Arra gondolva, hogy a bérek, fizetések, nyugdíjak rendszeres szociális segélyek, támogatások stb. hónapról hónapra járnak, egyet kell értenünk azzal, hogy ilyenformán könnyebb lesz beosztani a pénzt. No, de hát erre nem az áramszolgáltatók jöttek rá, ez a dolgok régi és természetes rendje. Csak annyi, hogy jelenleg úgy állítják be, miszerint jót akarnak velünk tenni és ezért hálásnak kell lennünk az energiaszolgáltatóknak. Akik — tegyük hozzá, az utóbbi években sohasem kérdezték meg a fogyasztókat, nekik hogy lenne "normálisabb" azaz célszerûbb, kézenfekvôbb, elônyösebb az elszámolás menete. Ehelyett mindig belekényszerítették azokat az éppen soros vezetôség által kezdeményezett ilyen-olyan eljárás végrehajtásába.
Információink szerint április elsejétôl megkezdték a díjbeszedôk azoknak a nyomtatványoknak a kikézbesítését, amelyeknek segítségével egyfelôl az elôfizetôket szándékszanak tájékoztatni a tervezett intézkedésrôl, másfelôl pedig az áramszolgáltató vállalat kíván adatokhoz jutni. A szórólapon az áll, hogy 30 napos idôközökben csak a feltételezetten elfogyasztott mennyiségû energia árát kérik majd tôlünk — na, meg a rádióhasználat havi díját. Körülbelül 90 nap elteltével pedig, miután megtekintik a villanyóránkat, összevetik az elôre megbecsült és a tényleges fogyasztást. Arról már nem tájékoztat részletesen az elôfizetôkhöz eljuttatott szöveg, hogy mi történik a harmadik hónap elteltével. Mert abban az esetben hogyha a reális fogyasztás nagyobb a vélelmezettnél, a dolog egyszerû: a számlán megjelenik az a pénzösszeg, amivel még tartozik az illetô a vállalatnak. De mi lesz olyankor, amikor valójában kevesebb áramot használt fel valaki annál, amit az Electrica Rt. már beinkasszált tôle? Erre a kérdésre ma még hiába keresünk egyértelmû választ hivatalos helyen. Bizonytalankodnak, miszerint lehet, hogy visszaadják a pénz különbözetét, de az is lehet, hogy betudják a következô havi elszámoláskor. Konkrét utasítás nem jött erre vonatkozólag Bukarestbôl. Mintha "odafent" ezt nem is tartanák fontosnak. Mármint úgy elszámolni az utolsó lejig a fogyasztóval, hogy az ne maradjon a becsapottság érzésével.
Választhatunk, de nem jósolhatunk!
A díjbeszedôtôl átvett pontos címre kiállított ûrlapról leolvashatjuk (ha a megôrzött számlák alapján még nem tudtuk volna), hogy egy év leforgása alatt — kéthavonként — mennyit fogyasztottunk. Ennek alapján az áramszolgáltatók megsaccolták — merthogy az óra havi leolvasása nélkül még ôk sem tudhatták), hogy hány kilowattóra esett januárra, februárra, márciusra, áprilisre és így tovább. A havi áramszükségletünk értékeinek egy táblázatban való föltüntetésével elénk is vetítik, hogy mennyi energiát fognak július 1-je után leszámlázni a nevünkre. Amennyiben elfogadjuk a becslésüket. De egyben arról is tájékoztatnak, hogy a táblázat üres kockáiba beírhatjuk azokat az árammennyiségeket, amelyekre szerintünk lesz szükség a háztartásban. Ha a kockákat üresen hagyjuk, akkor meg is ôrizhetjük a nyomtatványt (annak jobb oldali részét), mert ebben az esetben úgy veszik, hogy — bizalmunk jeléül —, egyetértettünk a cég javaslatával. Így egyszerûbb, kényelmesebb. És fôleg nem kell attól félni, hogy figyelmen kívül hagyják az óhajunkat. A marosvásárhelyi áramelosztó szekció közleményének végén ugyanis egy olyan fenyegetésnek is vehetô mondat áll, hogy amennyiben az általunk becsült fogyasztási értéket megcáfolja a valóság, úgy a számlákat mégis a cég nyilvántartásában szereplô adatok alapján állítják ki. Ebbôl azt érteni, hogy akár többet, akár kevesebbet "sikerül" fölhasználnunk a rendelkezésre álló energiából, mint amennyit szerettünk volna, azzal büntetnek, hogy figyelmen kívül hagyják a kérésünket. Az Electrica Rt.-nél érdeklôdésünkre beismerték, hogy nincs az a jós, aki tévedhetetlenül felbecsülné mind a 12 hónapra elôre, hány kilowattórát mutat majd ki a fogyasztásmérô készülék. Vagyis szinte elkerülhetetlen a deviáció a lakás tulajdonosa, illetôleg bérlôje által tervezett értéktôl. De azt már nem tudták megmondani a szakemberek, hogy hány százalékos a tûréshatár, amelyen belül még az elôfizetô igényei szerint járnak el, és amelyen túl már átveszi a vállalat a számlázás irányítását — a tapasztalati tények alapján.
A megyei mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóságon a tegnap gyûjtötték össze a részletes adatokat, amelyek alapján a mai nap folyamán elkészül a hozzávetôleges (ha az esôzések folytatódnak, a helyzet változhat) helyzetfelmérés kultúrákra vonatkoztatva. Az eddig elvégzett felmérések szerint 16 000 hektár mezôgazdasági területet öntött el a víz, (a Maros mentén 7000 ha, a Küküllô mentén 4000 ha, a Nyárádmentén 3000 ha, a fennmaradó 2000 hektáros területet a kis patakok, folyócskák árasztották el),A 16 000 hektárból 9000 hektár bevetetlen, ugaron lévô föld volt, amelyen ha tartósan, napokig, hetekig víz marad, és legkésôbb május közepéig nem vethetô be, használhatatlanná válik, ez okozná a legnagyobb terméskiesést idén; a 7000 hektárnyi mûvelt terület java részén a répa, burgonya, ôszi gabona vetések, zöldség és takarmánynövények károsultak, de ezek is annak függvényében, hogy mennyi idô alatt vonultak vissza a vizek; a terepen dolgozó mérnökök felértékelték továbbá a kultúránkénti károkat, ahol a kár eléri a 40%-ot, ott újra kell szántani a területet, ahol pedig a fent nevezett arány alatti a kár, ott fokozott növényvédelmet kell folytatni.
Náznán Jenô, a mezôgazdasági és élelmezésügyi igazgatóság vezérigazgatója a tegnap beszélt azon fontos teendôkrôl is, amelyek során a víz sújtotta földek még termôvé tehetôk: a legsürgôsebb dolog a vizek lecsapolása, fôleg a leiszapolt területeken, kis árkok, sáncok, akár barázdák ásása révén, lényeges tennivaló a meglévô vízelvezetô árkok kitakarítása, nemcsak a termôföldek mentén, hanem a településeken is; fôleg a domboldalas vidékeken a területek vízvisszatartó képességét lehet fokozni, például évelô takarmánynövények (baltacím, kerep, vegyes füvek stb) termesztésével, azok nem engedik a víz hirtelen megfutását; a másik módszer a hajdani agroteraszok visszaépítése, a rétegvonalak menti mûvelés, az egyik legjobb módszer a talaj eróziója elleni küzdelemben; még nem késô beszerezni, és legkésôbb május közepéig elvetni a rövid tenyészidejû hibrid kukoricavetômagot, ajánlatos mezôgazdasági értékjegyre vásárolni a FAU-200 csoportba tartozó hibrideket.
Náznán Jenô végezetül elmondta, hogy az értékjegyek (kuponok) elosztása jó ütemben halad, április 25-ig 193000 értékjegy jutott el a gazdákhoz, értékük 33 milliárd lej, ez a megyénkbeli értékjegyek 57%-át jelenti. A mezôgazdasági igazgatóság a prefektúrával közösen elemezte a mezôgazdaság megyénkbeli kritikus helyzetét. Az elemzés nyomán egy javaslatcsomagot juttattak el a mezôgazdasági minisztériumhoz, amelyben megfogalmazták kéréseiket: az államilag támogatott vetômagvak vásárlási határidejét hosszabbítsák meg május közepéig; a központi szerv utaljon ki Maros megyének 3000 tonna gázolajat, útdíjmentesen; mivel a múlt évben országos szinten a mezôgazdasági kuponok mintegy 5%-át elégették, kérték, hogy idén a megyében visszamaradt kuponokat ne égessék el, hanem azokkal elôlegezzék meg az árvízkárosultakat, hogy így vásárolhassák meg a legszükségesebbeket.
Legelôgazdálkodás Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi mezôgazdasági hivatal szakemberei pénz hiányában idén csak a remeteszegi legelôt tervezik termékennyé tenni. A talajt ideális esetben legalább kétéves gyakorisággal kellene feljavítani, de erre a jelen körülményei nem nyújtanak lehetôséget.
Marosvásárhelynek 130 hektárnyi legelôje van, karbantartásukra a város költségvetésébôl nem jut; csupán a legeltetésbôl befolyó összegek fordíthatók erre a célra. Muica Liviu szakfelügyelô lapunk kérdéseire válaszolva elmondta: az állatok száma határozza meg, hogy mennyit tudnak egy esztendôben talajjavításra költeni. A felnôtt juhért évi húszezret, a tehénért százezret kell fizetni (egy évnél fiatalabb állat esetén az összeg felezôdik). A hivatal idén kb. húszmillió lejre számíthat. Ebben az évben a remeteszegi legelôt szeretnék termôbbé tenni, jövôre a meggyesfalvin terveznek hasonló munkálatot. Ugyanoda csak négy év elteltével tudnak visszatérni, pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt jó lenne kétévente megtenni.
A mezôgazdasági hivatalnak ugyanakkor meg kellene oldania a talajcsúszással járó gondokat is. Több panasz érkezik továbbá az állattartó gazdák részérôl is, akik azt nehezményezik, hogy a legelôket sokan rombolják, de kevesen tesznek annak érdekében, hogy helyrehozzák. Az idei legeltetési szerzôdéseket egyébként már elfogadták, és közölték, hogy a különleges eseteket leszámítva az állattenyésztôkön kívül senkinek nem adnak engedélyt a legelôhasználatra. Különös esetnek számít például az, ha a gázszolgáltató vállalat valamilyen sürgôs munkálatot kell hogy elvégezzen, például hálózati csöveket kell hogy kicseréljen vagy megjavítson. Terepkerékpározó versenyt viszont nem engedélyeznek.
— Azt szeretnénk, hogy azt a kevés pénzt, ami a rendelkezésünkre áll, ésszerûen költsük el, s ugyanakkor nagyobb figyelmet szentelünk a legelôk minôségének megôrzésére is — mondta Muica Liviu.
Járdaszélen szemétbuckák sorakoznak rendesen. Régi hétvégekre emlékeztet az utcasor, amikor udvar- és járdaseprés még népi szokásban volt... A szemetet elhordani rögvest — szólt az atyai napiparancs, különben belefészkelt, abban fürdött az apró házijószág. Az udvarseprés, öntözés a "férfiak" dolga volt, az asszonynépség bent takarított, a házikisasszonyok pedig az ablakban könyököltek, onnan néztek le némi kárörömmel, ha a mindent felforgató szél átbújt a sikátorokon. Ma se házijószág, a kisasszonyoknak érdes lett a kezük, oda a "nyivák" polgári rendtartás. Szemétben élünk nyakig — szemétvilág — mondja a megôszült vásárhelyi polgár, s átéli a folyamatos változást, hozzáedzi a szemét, a hajnali vonattal érkezô kérdését -mondja, hol van a Bolha-tér? - úgy válaszolja meg; nem tudom, kérem, nem vagyok már idevalósi...
A világ csak halad valamelyest a Retyezát utca felé, lépést tart a szeméttel, azaz a szemét térfoglalásával arányosan nô a bûnözés, ami Marosvásárhelyre nézve — akárhogy is — tiszta szerencse, ugyanis a Retyezát utca — úgy tûnik — a várostisztaság egyedüli biztos letéteményese. Ha a szenny már- már összeloccsan fejünk fölött, akkor sincs semmi gond, megtetvész a rabsereg. Jól ki lett találva, a köztisztaság átruházva szlogennel: munkát a közbûntényeseknek! Jól jár a város, jól jár a fegyház. Lakója a szabad porban felfrissül.
Sepernek nap- és utcahosszat az elítéltek, ha nem viszik el azonnal a város "termékét", munkájuk szemetet sem ér. Mert a régi jó világból ugyebár a szél, ami lehasalva itt maradt. Apró házijószág helyett ma már kóborfalka kószál, buckát tollássza a szél, tetvészôdik fészekben az ázott eb, a városképet csak összevakarják reggelig.
A Salubriserv pedig az ablakban ásít: szép jó reggelt, Marosvásárhely, a számláról sem feledkezem meg...
Újra bajnokcsapata van az Elektromarosnak
A Marosvásárhelyi Elektromaros tekecsapata ismét bajnokságot nyert, errôl múlt hétfôi lapszámunkban már beszámoltunk. Az együttes tagjai a tegnap délelôtti edzés után nyilatkoztak lapunknak. A játékosok szerint az újabb aranyérem nem meglepetés: eredménye annak a munkának, amit nap mint nap kifejtenek a pályán.
Seres Sándor érdemes edzô osztja tanítványainak véleményét. — Természetesen sokat számít, hogy valaki tehetséges, érti a dolgát — mondta Seres. — De nagyon nagy szerepe van a rendszeres, mindennapi felkészülésnek, edzésnek és talán az irányításnak meg a válogatásnak is, hogy kikre alapoz az ember, mert például mostanáig nekem a keretem nagyon "szûk" volt, kevés játékossal dolgozhattam. Tavalytól szerencsére valamelyest változott a helyzet, a keretben most már 22-en vannak; addig alig voltunk annyian, hogy az ificsapatot össze tudjuk állítani. Most, ha így folytatódnak a dolgok, helyreállunk anyagilag, s a vállalat új vezetôsége is akarja, hogy csapat legyen, néhány év múlva akár az ifik is oda nôhetnek, hogy sikerrel felvegyék a harcot a többiekkel.
Az Elektromaros tizenöt év alatt a tizenharmadik bajnoki címet nyerte meg. Páratlan teljesítmény. Egyelôre azonban még mindig nincs úgy elismerve városszinten, ahogyan el kellene hogy legyen — elvégre tavaly Világkupa-ezüstérmes, idén pedig újra bajnoki aranyérmes együttesrôl van szó. A marosvásárhelyi polgármesteri hivataltól most kaptak hatmillió lejt, tekintettel az országos döntôn való részvételre, de a támogatást állandósítani kellene; ezek a lányok ugyanis megérik a befektetést. — Köszönöm a polgármesteri hivatal hozzájárulását, nagy segítség volt; jó volna, ha még bejönnne valami, mert további adósságaink is vannak. Reméljük, ha jobb lesz a fizetés, nagyobb lesz a játékpénz, akkora, amekkora egy élcsapatnak jár, akkor még jobbak leszünk az elkövetkezôkben — mondta Seres.
Részletes beszámolónkat hétfôi lapszámunkban, a Sport —4 mellékletben olvashatják.
Radu Vasile miniszterelnök pénteken fogadta a taxisofôrök szakszervezeti küldöttségét és együtt megvitatták azt a követelést, hogy év végéig az üzemanyagra kivetett luxusadót fagyasszák be. Decebal Traian Remes pénzügyminiszter nem vett részt a megbeszéléseken, amelyeken egyebek mellett elhatározták: június 1-jéig a Szállítási Minisztérium határozattervezetet dolgoz ki, amelynek alapján az Utak Országos Felügyelôsége felelôsségre vonható lesz, jogilag és anyagilag is. Szerdán újabb találkozóra kerül sor, amelyen a miniszterelnökkel tartandó megbeszélésen az ÁFA és az adók csökkentése lesz a legfontosabb napirendi pont.
A múlt hét végén tartotta elsô összejövetelét a külügyi tárca székházában az a politikai és diplomáciai kérdésekkel foglalkozó román—zsidó munkacsoport, amely Radu Vasile tavaly augusztusi izraeli látogatása nyomán alakult. A találkozóval kapcsolatban Mihai Razvan Ungureanu külügyi államtitkár kiemelte e munkaösszejövetel újszerûségét a kétoldalú kapcsolatok viszonylatában, és közölte, hogy a politikai-diplomáciai csoport mellett mûködik még 3 más — mezôgazdasággal, iparral és kereskedelemmel, valamint a szervezett bûnözés elleni küzdelemmel foglalkozó — munkacsoport is.
A Temesvári Egyetem Diákszövetsége (OSUT) idén
április 25- május 2. között szervezte meg a VIII. Nemzetközi Egyetemista Mûvészeti Fesztivált, Studfest '99 címmel. E fesztivál képzômûvészetek, film, zene, színház és architektúra szekciókat tartalmaz. A rendezvényt a Román Miniszterelnöki Hivatal és az UNESCO támogatja. A szervezôk idén mintegy 500 egyetemista és tiszteletbeli meghívott részvételére számítanak.
Egyszerûsödik a német vízumszerzés
Wolf Ruthar Born, a Német Külügyminisztérium Konzulátusokkal Foglalkozó Osztályának igazgatója szombaton Temesváron azt nyilatkozta, hogy egyszerûsödni fog a németországi vízumkérési