|
LI. évfolyam 84. (14137) |
1999. április 14. szerda |
Átmeneti emelkedés után az elmúlt héten kis mértékben csökkent a Kôolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) által termelt olaj ára. Egy hordó OPEC-olajért 14,23 dollárt kellett fizetni, egy héttel elôtte 14,42 dollárt — közölte kedden az olajkartell bécsi titkársága.
Márciusban a kartell által termelt olaj átlagosan 12,36 dollárba került, februárban még csak 10,02 dollárba. A legutóbbi áremelkedést az OPEC március végén elhatározott drasztikus termeléscsökkentése magyarázza. Az OPEC 21 dolláros árat szeretne hordónként (1 hordó=159 liter).
Nem hozott áttörést Madeleine Albright amerikai és Igor Ivanov orosz külügyminiszter keddi oslói megbeszélése: bár a két politikus "nagyon hasznosnak" minôsítette a találkozót, amely lehetôvé tette, hogy "közelítsék álláspontjukat" a jugoszláv válság ügyében, mindössze arról született megállapodás, hogy folytatják diplomáciai erôfeszítéseiket.
A tervezettnél jóval tovább, négy órán át tartó találkozó témája a koszovói válság volt. A megbeszélés utáni sajtótájékoztatón Ivanov közölte: arra törekedtek, hogy megtalálják azt a közös megközelítést, amely lehetôvé teszi a problémák politikai megoldását. "Egy lépést tettünk elôre; nem olyan nagyot, mint amilyent akartunk, de már ez sem rossz" — mondta az orosz külügyminiszter. Ugyanakkor rögtön leszögezte az ismert orosz álláspontot: minél hamarabb hagyja abba a NATO a csapásokat, annál könnyebb lesz a rendezés.
Madeleine Albright a maga részérôl kijelentette: a megbeszélésen azt tapasztalta, hogy a koszovói válság megoldásának számos alapkérdésében egyetértés van a két fél között. Ugyanakkor nem jutottak megállapodásra az esetleges nemzetközi katonai jelenlét formájáról: a nemzetközi jelenlétet mindketten szükségesnek mondták, de Ivanov emlékeztetett rá, hogy külföldi katonai erôk telepítéséhez Moszkva elengedhetetlennek tartja Belgrád beleegyezését, Albright pedig azt hangsúlyozta, hogy ezt az erôt a NATO-nak kell irányítania.
"Oroszország nem változtatta meg álláspontját a NATO bombázásai kapcsán, én pedig nem változtattam meg véleményemet arról, hogy Milosevicet terheli elsôdleges felelôsség a válság kirobbantásáért" - mondta az amerikai külügyminiszter.
A NATO keddre virradóra végrehajtott légitámadásai elsôsorban Belgrád és Pristina környékére összpontosultak. Az AFP összesítése szerint az éjszaka legkevesebb 12 nagy erejû robbanás rázta meg a jugoszláv fôvárost. Batajnicában találat érte a belgrádi városközponttól mintegy négy kilométerre délre fekvô Vasa Carapic laktanyát. Belgrádban nem sokkal reggel fél 8 után ért véget a hétfô este fél 9 után elrendelt légiriadó. A NATO repülôgépei az éjszaka folyamán háromszor lôtték a Belgrádtól nem messze lévô pancsovai kôolajfinomítót, és több rakétával el is találták. A Tanjug beszámolója szerint a finomító hosszabb idôre üzemképtelen lesz. Hivatalosan meg nem erôsített értesülések szerint a légvédelemnek két NATO-rakétát sikerült lelônie Pancsova fölött.
Koszovó közigazgatási központjában szerdára virradóra legkevesebb 14 robbanást lehetett hallani. Hat rakéta csapódott be a Jugopetrol egyik üzemanyagraktárába és egy mûanyaggyárba a Pristina és Kosovo Polje közötti országúton — írta a Tanjug.
Vajdaságban találat érte az újvidéki olajfinomítót, és Zombor közelében a Naftgas olajtársaság egyik üzemanyagraktárát. A Naftgas létesítményét a légi csapások kezdete, március 24. óta immár negyedszer támadták a NATO repülôgépei.
A közép-szerbiai Cacak városában egy rakétát lôttek ki az elektromos háztartási készülékeket gyártó Sloboda-üzemre. A Kraljevo közelében fekvô Ladjevci repülôteret ugyancsak támadták, a középnyugati országrészben fekvô Uzice északnyugati részét két nagy erejû robbanás rázta meg.
Szerb forráspok szerint legalább kilenc ember vesztette életét azon a személyszállító vonaton, amelyet légitámadás ért a Belgrádtól háromszáz kilométerre lévô Grdelicka Klisura szorosban a Bistrica-hídnál, a Belgrád-Szaloniki nemzetközi vonalon.
Helyi szerb katonai források és a mentésben résztvevôk a Reuters hírügynökséget úgy tájékoztatták, hogy rakétatalálat érte a szerelvény második kocsiját, amely teljesen megrongálódott, további három kocsi pedig kigyulladt és kisiklott. Legalább tízen, más jelentések szerint 16-an megsebesültek — köztük állítólag külföldi állampolgárok is.
A brit hírügynökség egy szerb katonai forrásra hivatkozó jelentése szerint a vonat megállt a híd közelében, miután észlelte, hogy a közeli közúti hídra kilôtt NATO-rakéta elvágta a vonalát is ellátó elektromos kábeleket. A NATO- gép ezután a jugoszláv forrás szerint visszafordult és a vonatra is rakétát lôtt ki.
Kofi Annan ENSZ-fôtitkár Genfben közzé tett nyilatkozatában közölte: mélyen megrázta a Koszovóban és az egész térségben tapasztalható tragédia. Megítélése szerint azonnal cselekedni kell, hogy ne folytatódjanak az ártatlan polgárok szenvedései.
A ENSZ bécsi központja által az MTI-nek eljuttattt dokumentum szerint a fôtitkár felszólítja a jugoszláv hatóságokat, hogy azonnal hagyják abba a polgári lakosság megfélemlítését és elüldözését.
A belgrádi vezetést ezenkívül arra is felhívja Kofi Annan, hogy a katonai és félkatonai erôk fejezzék be koszovói hadmûveleteiket és vonják ki a tartományból ezeket az erôket. A fôtitkár azt is követeli, hogy feltétel nélkül térhessenek vissza a menekültek és az elûzött személyek a hazájukba. Ezenkívül elvárja a belgrádi hatóságoktól, hogy fogadják el egy olyan nemzetközi katonai erô állomásoztatását, amely biztonságos feltételeket garantál a menekültek visszatérésére, és gondoskodik a segélyek zavartalan elosztásáról. Továbbá Kofi Annan felszólítja a jugoszláv hatóságokat, hogy engedélyezzék a nemzetközi közösségnek ezen intézkedések végrehajtását.
Az ENSZ fôtitkára a NATO vezetôit pedig arra hívja fel, hogy haladéktalanul hagyják abba a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területének bombázását, ha a jugoszláv hatóságok elfogadják a fent felsorolt feltételeket.
Milan Komnenic jugoszláv tájékoztatási miniszter azt mondta olasz lapoknak, hogy Ibrahim Rugova mérsékelt koszovó vezetô nemsokára Rómába érkezik, és valószínûleg vele lesz a szerbek fogságába került három amerikai tengerészgyalogos is.
A nemzetközi békeközvetítôi tevékenységérôl ismert Szent Egyed római vallási közösség fáradozik azon, hogy Rugovát a jugoszláv hatóságok Rómába engedjék, ahol részt venne a válság békés megoldásának keresésében. Komnenic szerint Vincenzo Pagliának, a Szent Egyed közösség küldöttjének sikerrel fog járni a missziója.
A jugoszláv tájékoztatási miniszter azt mondta az Il Messaggero és az Il Giornale címû lapoknak, hogy az amerikai foglyokat "megetették, megmosdatták, megborotválták, elôkészítendô ôket a szabadon bocsátásra, amit azonban eddig megakadályoztak az amerikai bombázások". Közölte, hogy a foglyokat Vincenzo Paglia gondjaira bízzák.
A "Balkán Gandhijának" nevezett Rugovával, akit a koszovóiak 65 százaléka ismer el vezetôjeként a radikális Hasim Taci 10 százalékos támogatottságával szemben, egy orosz küldöttség után a második külföldiként sikerült találkoznia Pristinában a Szent Egyed Közösség küldöttjének. A szerb hatóságok ellenôrzése alatt álló Rugova közölte Pagliával, hogy szeretne Rómába menni, és ott keresni a békés megoldás lehetôségét.
A Vatikánban közölték, hogy a "trasteverei ENSZ"-ként emlegetett római vallási közösség nem a Szentszék megbízásából próbálkozik a békéltetéssel, a koszovói misszió a közösség egyéni kezdeményezése. Paglia küldetéséhez az olasz kormány nyújtott logisztikai támogatást.
A Pentagon azt mérlegeli, hogy további 300 repülôgépet küld Európába a jugoszláviai légi csapásokban való részvételre — írta kedden a The Washington Post és a The New York Times.
A repülôgépeket Wesley Clark tábornok, a NATO európai erôinek fôparancsnoka kérte. Ha a washingtoni vezetés engedélyezi a gépek Európába küldését, azok egy hét múlva Clark tábornok rendelkezésére állhatnak. A tábornok elsôsorban F-15-ös és A-10-es harci repülôket kért "a jugoszláv hadsereg és a különleges rendôri erôk ellen napi 24 órán át folytatandó keményebb csapások céljára" — idézte az AFP az amerikai napilapoknak név nélkül nyilatkozó hadügyi tisztviselôt.
Slobodan Milosevic jugoszláv elnök szerint a következô évszázad küszöbén tett "történelmi lépést" jelent, hogy a jugoszláv parlament hétfôn jóváhagyta Jugoszlávia csatlakozását az orosz-fehérorosz unióhoz.
A BK TV belgrádi tévéállomás szerint a jugoszláv elnök errôl akkor beszélt, amikor a parlamenti döntést követôen fogadta Momir Bulatovic jugoszláv kormányfôt, illetve a szövetségi parlament alsó- és felsôházának elnökeit. Ez utóbbiak a parlamenti döntés kapcsán kiemelték: a vezetô politikai pártok ellenszavazat nélkül fogadták el a határozatot (bár nem minden képviselô volt jelen, hat honatya pedig tartózkodott a szavazáskor).
Milosevic szerint ezen egység fejezi ki a legjobban azon "történelmi lépés" jugoszláviai támogatottságát, amelyet a következô évszázad küszöbén, a biztonság erôsítésének irányában tettek. "Ezzel tovább erôsödik Jugoszlávia, Oroszország és Fehéroroszország népeinek kapcsolata, kölcsönös megértésük, egymás iránti hitük és együttmûködésük, amely a tartós és szilárd barátságon, s a szabadságszeretet hagyományain alapul" — hangsúlyozta.
A pénzügyminisztérium székházában Traian Basescu szállítási miniszter Emmanuel Zervoudakis, a Romániával megbízott fôtárgyaló jelenlétében az NVA-szakértôkkel tárgyalt az új szerzôdés megkötése érdekében.
Ez az elsô hivatalos találkozó a múlt heti szakértôi találkozó után, amikor elemezték az elsô negyedévben megvalósított gazdasági mutatók egybehangolását az idei költségvetési elôírásokkal.
A Románia és az NVA közti egyezményt valószínûleg április 22-én írják alá, amikor egyébként az alap szakértôi távoznak Bukarestbôl.
Romániának májusban és júniusban csaknem egymilliárd dollár külsô adósságot kell törlesztenie.
Tegnap délután rendkívüli ülésre gyûlt össze a marosvásárhelyi tanács. Mint ismeretes, a Locativ Rt. részvényei a tanács tulajdonában vannak, így egyúttal a részvényesek a részvényesek közgyûlését is megtartották, jóváhagyva a vállalat tavalyi könyvelési mérlegét. A lakásvállalat nyereségesen zárta a tavalyi esztendôt, de a bevétel mértéke elmaradt az üzleti tervben elôirányzottól. Az Aquaserv és az Energomur ÖV-k könyvelési mérlegeit is jóváhagyta a tanács. Az errôl szóló határozat indoklása szerint a volt KLÖV szétválasztása kedvezô eredményekkel járt az újonnan létrehozott cégek számára. Az Energomur ÖV esetében is sikerült jövedelmet megvalósítani, és lehetôségük nyílt arra, hogy vált az anyagi önállóság érdekében fontos bankhiteleket igényeljenek. A cég ebben az évben az ügyfelek jobb kiszolgálását, a jövedelem növelését, és BERD-hitel megszerzését tûzte ki célul. Az Aquaserv ÖV szintén jó eredményeket ért el, felhasználva a vízszolgáltatás fejlesztését célzó, egyébként utolsó évébe lépô BERD-program nyújtotta anyagi lehetôségeket. A cég jövedelmébôl létrehoztak egy fejlesztési alapot, amit saját beruházásokra és hiteltörlesztésre használnak fel. A társaság anyagi önállóságát jónak értékelik, ami lehetôvé tenné újabb bankhitelek igénylését is. Ebben az esztendôben az Aquaserv úgyszintén az ügyfelek jobb kiszolgálását, a saját fejlesztési alap növelését, és a BERD-program befejezését jelölte meg irányelvekként.
Jóváhagyta a tanács a különleges alap tavalyi zárószámláját. Ebbe az alapba az 1994. évi 27-es törvényben szabályozott helyi díjak gyûlnek be. Az elôirányzott 3,810 milliárd lejnek csak az 57%-át gyûjtötte be a hivatal, amit fôleg a törvénytelen garázsokra kivetett illeték nehézkes behajtásának tulajdonítanak. A továbbiakban megszabták a legelôdíjak idei értékét, majd a testület a Marosvásárhelyi Napok leendô szervezôje által elôterjesztett beszámolót vitatta meg. Liviu Pancu programtervét túlságosan általánosnak ítélték a tanácsosok, a következô ülésre a program részletesebb kidolgozását és a rendezvénysorozat költségvetés- tervezetének összeállítását is kérték a szervezôtôl. Végül a testület megvitatta a polgármesternek a tavalyi esztendôrôl elôterjesztett, a város gazdasági- társadalmi állapotát taglaló beszámolóját.
Eckstein-Kovács Péter nemzeti kisebbségügyi miniszter keddi sajtóértekezletén kijelentette, hogy Magyarország Románia gyors betagolódását kívánja az euroatlanti struktúrákba és nem tartja idôszerûnek a vízumkérdést a román állampolgárok számára. Hozzáfûzte, hogy a Németh Zsolt külügyi politikai államtitkárral folytatott megbeszélések során kitûnt: Magyarország támogatja ama román erôfeszítéseket, amelyek célja a vízumkényszer törlése az EU-ba utazó román állampolgárok számára.
Miután pénzfejû parkolóórákkal tûzdelték meg a Gyôzelem téri járda szélét, a napokban beton virágtartók kerültek az órák közé. Nem tudni, honnan szedték össze, hisz ütöttek-kopottak, s némelyik kissé részegen áll a lábán, de sebaj, egységes citromsárgára festették valamennyit. Egyelôre még üres koporsókra emlékeztetnek, s az összkép giccses és ízléstelen.
Ismerôsöm szerint majd szépek lesznek, ha beültetik virággal. Csakhogy éppen itt a bökkenô. Mert, ha elgondoljuk, hogy az Ifjúsági Romarta elôtti két körgrupp, amelyet valamikor pálmák és futómuskátlik díszítettek, mennyire lezüllött, s, hogy nyáron szeméttel telnek meg a virágtartók, akkor nem tudni, honnan lesz a folytonos munkaerôhiányra panaszkodó városi kertészetnek annyi alkalmazottja, hogy nap mint nap locsolják, gondozzák az újakat is. Hisz azokban is, amelyeket a villanyoszlopokra függesztettek fel, kiszáradt már a növényzet.
Vagy a rossz tapasztalatok ellenére elôlegezzünk mégis bizalmat a kivetelezôknek? Ha pedig az ötlet nem válik be, sebaj, az elkoszlott szemétládák mellett lesz sok új sárga és tartós aprószemét- és csikktartó a városközpontban. És ez is valami.
A hétfôrôl keddre virradó éjszakán, 1 óra 40 perc körül betörtek az 1918. December 1. út és a Budai Nagy Antal utca keresztezôdésében levô tömbházsor földszintjén levô Tex üzletbe. A Tehnoton Service Rt. tulajdonában levô boltból egy kb. másfél millió lejt érô kerékpárt emelt el egy feltehetôen kiskorú, de egyelôre ismeretlen tettes. Ionica Maria üzletvezetô elmondta: a betörô valószínûleg céllal jött, eleve a biciklit szerette volna elvinni, ugyanis a kirakatban levô blúzokhoz hozzá sem nyúlt. Ennek érdekében betörte az üzlet ablakát, s kintrôl behajolva rángatta ki a kétkerekût, amely a kirakatban, egy csô és az árusítópult közé volt beszorítva. Az ablaktörést az üzlettel átellenben lakók hallották meg. Helyszíni értesüléseink szerint az üzlet fölött lakók is hallották a csörömpölést, ám senkit nem értek tetten.
Néhány hónapja röppent fel a hír,hogy hamarosan újabb rádióadó — Nonstop névvel — kezdi meg marosvásárhelyi mûködését. Már csak idô kérdése, mondták, aztán eltelt egy fél év, közben se hír, se rádió. Megállapíttatott: jelen gazdasági körülmények között a dolog egyenesen észbontó. Mert voltak már szép anekdoták sajtós indulásokról... Ám tudunk arról is, a hír idônként csak elalszik, aztán ébred, annál nagyobb élénkséggel. A rádióalapításról többet Balázsi Tibortól, a miskolczi Hangforrás Kft. ügyvezetô igazgatójától tudtunk meg a minap.
Így mindenekleôtt azt, hogy Észak-Magyarországon miskolci telephellyel a Rádió Régió Gaga szór huszonnégyórás mûsort. Valamikor tavaly ilyentájt, amikor az ideszóló pályázat készült, Balázsi Tibor még a miskolci Radió Nonstop kft igazgatója volt. Mivel a magyarországi rendelkezések értelmében egy személy nem lehet egynél több rádió tulajdonosa, Balázsi Tibor kilépett a Nonstopból és társaival Rádió Gaga néven új társaságot alapított. Amit most elmondott lapunknak:
— Tavaly novemberben döntött az audiovizuális tanács, hogy cégünk lett a pályázat nyertese. Folyik az ügyintézés a magyarországi cégbíróságnak megfelelô intézményeknél. Véglegesítettük az ütemtervet, tehát a dolog él, rajta vagyunk, és biztos, hogy megfogjuk csinálni a rádiót. Az indulás legkésôbbi idôpontja szeptember eleje, amikor is a Rádió Gagának meg kell szólalnia.
— A nem rádiós is tisztában van azzal, mifelénk viszonylag mostohábbak a "domborzati viszonyok". Kérdezem: milyen területet fed le a Gaga Rádió?
— Ez a kérdés Magyarországon is jogosnak tetszik, felteszik a rádióvezetôknek. Ôk azok, akik a legkevesebb kompetenciával bírnak a tekintetben, hogy mekkora is a vételi lehetôség. Akkora, amekkorát az engedély meghatároz. Városi rádióról van szó, ha pedig a domborzati viszonyokat vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy néhány tíz kilométeres körrôl, elsôsorban marosvásárhelyi és a környékbeli hallgatóknak szól.
Sejthetô, ha pénzt akarnak keresni, nyilván kereskedelmi rádióról van szó.
— "Mûfajilag" valóban kereskedelmi rádió lesz. Ez azt jelenti, hogy nagyobbrészt üzletrôl szól, ezért jöttünk ide. Azt gondoljuk, pénzt lehet itt keresni. A rádiózás abszolút szubjektív mûfaj, ha a hallgatóság tetszését nem nyerjük meg, akkor a dolog nem mûködik. Tehát olyan rádiót kell csinálni, ami maximálisan kielégíti a helyi igényeket.
— Tudomásom szerint nemigen fordult elô, hogy magyarországi rádióscégek tülekedtek volna, esetleg kaptak volna eddig ilyenszerû lehetôségeket Romániában...
— Tudjuk, nem akármilyen kihívás, nem lehet kettéosztani céljainkat akképpen, hogy csak a románoknak vagy csak magyaroknak akarunk tetszeni. A helyi — itteni — adottságok olyanok, hogy a mûsoridônek kétnyelvûnek kell lennie, nem dolgozhatunk olyan munkatársakkal, akik csak egy nyelvet ismernek. Az effajta törekvésnek tükrözôdnie kell a mindennapi mûsorstruktúrában, meghatározott mûsorelosztásban hallhatják a Rádió Gaga rádiót román és magyar nyelven.
— Ezzel válaszolt a soros kérdésemre is. Tehát ötven százalék magyar és ugyanannyi román nyelvû mûsorszórásról lesz szó?
— Pontosan. Mifelénk, ha új kiadvány vagy adó "üti fel a fejét", máris ömlik a sok "tehetség". Gondoltak arra, hogy kivel dolgoznak, hogy válogatják meg a munkatársi gárdát, akárhogy is színvonalat kell hozzon az új rádiónak, mert "egyebekbôl" mintha volna elég...
— A messzirôl jött ember bármit mondhat, ám Észak-Magyarországon a Nonstopnak közvélemény- kutatás szerint is legmagasabb volt a hallgatottsági foka, ennek pedig egy oka van ...
— Vagyis profi rádióhoz profi rádiós. Minden, ami a pakliba kívánkozik?
— Mondhatjuk így is.
Rendkívüli érdeklôdés kísérte Egyed Ákos kolozsvári történész hétfô délutáni elôadását és az Erdély 1848-1849 címû könyvének bemutatását Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Mindezeket megelôzôen Csernik Lôrinc, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó aligazgatója tartott a kiadóról egy kis számadást. Az ötéves Pallas-Akadémia a jelen gazdasági-politikai viszonyok közepette sikerült talpon maradni, a széles kiadói skálát igényességében megôrizni. A szépirodalmi kiadványok mellett monográfiák és múltfeltáró könyvek sorozata lát a kiadó jóvoltából napvilágot. Különös fontossággal bírnak a történelmi múltat számba vevô munkák, neves szerzôkkel, mint Benkô Samu, Bözödi György, Vita zsigmond, Kabós Éva, Domokos Géza, Egyed Ákos, mások. S hogy a Pallas- Akadémia vásárhelyi jelenlétének "kontinuitása" legyen, május 6-án Markó Béla Erdélyi macska címmel megjelenô rövidprózakötetét mutatják be.
— Jubileumi év, az idén különlegesen emlékeztünk a magyar forradalomra és szabadságharcra, így az természetes, hogy a kiadó a negyvennyolcas idôkre vonatkozó könyveket is megjelentet — mondta Egyed Ákos könyvének vásárhelyi méltatója, Nagy Miklós Kund. Nyilván tudományos kiadványról van szó, amellyel a Kinizsi István Sánta huszár naplója címû emlékkönyv és Kozma Mária regénye, az Asszonyfa után találkozott a Bernády Ház kööznsége.
Nagy Miklós Kund tolmácsolta szerzônek és közönségének az objektív okok miatt távol maradó Sütô András üdvözlô szavait, örömét. A Kossuth-díjas író úgy értékelte Egyed Ákos két kötetét, hogy egy Kossuth-díjas könyvet tarthat kezében az olvasó, hiszen annyi rendkívüli dolgot, senyvedô igazságot mond ki végre. Máris fordításra érdemes kiadvány, politikusaink is felhasználhatnák jogvédô küzdelmeikben.
Az idén 70. évét töltô Egyed Ákos a történelemkutatás olyan vetületeit hozza az olvasó elé, amilyennel ezidáig még nem vagy alig találkozhatott a nyilvánosság, s ez ösztönözhet komoly többségi történelemkutatókat arra, hogy reálisan átértékeljék a történelmet — vélte a könyv méltatója.
— Abból indultam ki — szólott az olvasóközönséghez Egyed Ákos —, hogy a magyar forradalom európai indíttatású volt. A pesti események, a pozsonyi törvényhozás rendkívüli jelleget kölcsönöznek a forradalomnak, együttesen megrajzolva a magyar jövôképet is. A magyarországi 12 pontos országgyûlésrôl, az uniós esélyekrôl, a rendi feudális törvényeket felváltó polgári törvényekrôl, az utolsó erdélyi rendi országgyûlésrôl, Csányi, Bem, Kossuth szerepérôl, a történések rendkívüli tanulságairól értekezett a történész, minderre helyszûke miatt nyilván nem térhetünk ki. Nm kerülte ki a szomorú esmeényeket, tragédiákat, szó esett részletekkel az enyedi és mócvidéki mészárlásokról, hiszen Enyed pustzulása fordulatot jelentett az egymázhoz viszonyuláshoz. Ahhoz, hogy az ellentmondásos történéseket tisztábban lássuk, Egyed Ákos könyvét el kell olvasnunk. És nem csak nekünk, kisebbségieknek. Mert megtanulhatnák például azt, amit alkalmoi történészkedôk elhallgatnak vagy igyekszenek elhallgatni, például a román jobbágyfelszabadítás Erdélyben elsôsorban a magyar forradalomnak köszönhetô. Mondja Egyed Ákos: vannak kollégái, akik el-elfogadják ezt a történelmi igazságot, ám megjelenô könyveikben ezek mégsem tükrözôdnek.
Mezôbánd a Mezôség kapujában található, egykori székely települések sorjáznak itt, Mezôpanit, Mezôbergenye, Mezôbánd, Mezômadaras, Mezôsámsond, Mezôkölpény, Szabéd, Mezôfele, Mezôcsávás. Bánd 19 kilométerre esik Marosvásárhelytôl, nyugatibb irányban.
A bándi táncrend: csárdás, forgatós, korcsos és cigányos. Ezenkívül táncolnak még: nyárádmenti és sárpataki táncrendet is.
A mezôbándi Komlód Néptánccsoport 1981-ben jött létre, Simó Aladár magyartanár, Bányai Dániel, a szobrászkodó asztalosmester és Bartha Judit hívták életre, önképzôkör formájában. Táncot oktatni Böjthe Zoltánt hívták meg, aki akkor még a szomszédos Bergenyében élt, és mûkedvelô színjátszóként tûnt fel, A vén bakancsos és fia, a huszár címû népszínmûben. — A marosvásárhelyi mezôgazdasági szakközépiskolában Horváth Margit tanárnô tanított, aki egyébként Budapesten tanulta a koreográfiát. Késôbb a marosvásárhelyi népmûvészeti iskolát is elvégeztem 1975—1977 között. A Forrás együttest Lôrincz Lajos irányította, 1976-tól 1982-ig táncoltam benne, ez volt a Maros Mûvészegyüttes utánpótlása. 1977-ben a megyei szakszervezeti együttesben is táncoltam, szólótáncommal megyei elsô helyezést értem el. Elkezdtem hát a táncoktatást Mezôbándon. A környezô falvakban, a Nyárádmentén és Marosvásárhelyen léptünk fel néhányszor, és részt vettünk az akkori versenyeken is.
1991 telén újraindultunk. Azóta megszakítás nélkül építjük az együttest, három évjárat is "kinôtt" már belôle. Egyébként ez a fô gondunk: a fiúkat elviszik katonának, a lányok férjhez mennek, a népsûrûség pedig nem akkora, hogy könnyen fel tudnánk tölteni a csoportot. Mezôbándon a lakosság hatvan százaléka magyar ugyan, középiskola mûködik, matematika—fizika szakosztályokkal, de persze a táncra születni is kell.
Újjáalakulásunk óta részt veszünk az EMKE által szervezett minden Gyöngykoszorú- találkozón, évente magunk is szervezzük a Mezôbándi Gyöngykoszorút, amely a régió népi táncosainak, szólistáinak, muzsikusainak seregszemléje. 1996-ban megyei elsô helyezést értünk el a Ki mit tud? versenyen. 1997-ben felléptünk Csíkszeredában az Ezerszáz székely leány elnevezésû tánc- és dalfesztiválon, 1997-ben és 1998-ban elsôk lettünk néptáncban a Maros Megyei Tanfelügyelôség mûvelôdési vetélkedôjén, mindkét alkalomal jutalomtáborozáson vehettünk részt Homoródfürdôn. Táncoltunk a székelyudvarhelyi Szejke Fesztiválon (1998-ban), a Székelykeresztúr melletti Sóskút fesztiválján, tavaly az évenként Marosvásárhelyen rendezett Öreg Táncosok Találkozóján falunk és Madaras öregjeivel együtt roptuk a szabadtéri színpadon. Természetesen faluzunk, felkeressük a környék és a megye közeli és távolabbi településeit.
Készülünk az Erdôcsinádi Gyöngykoszorúra, majd a holtmarosira is. Augusztusban magyarországi látogatást tervezünk, a napokban a jászsági Jászkisérre utazom, az ottani testvér-tánccsoporthoz, az idôpont és a turné részletes megbeszélésére.
A kép emlékezetembe immár mindenkorra így rögzül: a színpad egyik oldalán a zenekar, melyet egy asszony vezet, igen erélyesen, a másik oldalán, a kulisszák mögött (mondanám, ha volnának kulissszák) egy köpcös, tulipiros arcú, bajuszos székely, katonásan vezényli csapatát, némelykor mulatságosan reagálva le egy-egy mozdulatot, figurát. A tanárnô—feleség—zenekarvezetô prímás: Böjthe Judit (szül. Bartha), a mezôségi székely kapitány pedig Böjthe Zoltán. Jó mulatást!
Közvélemény-kutatás a romániai magyarok körében (2)
A megkérdezettek közül azok 54 százaléka, akik úgy vélik, hogy a dolgok rossz irányba haladnak, úgy értékelte, hogy a múlt év februárjához viszonyítva nem romlott (34,1%), sôt valamelyest javult (18,8%) az életkörülménye, vagyis a pesszimista jövôképet nem egyértelmûen az életszínvonal határozza meg, hanem (feltehetôleg) a közhangulat, a politikai és általános társadalmi bizonytalanság (az adatfelvétel a bányászjárás idején történt!). Ugyanez a magatartás a romániai románok körében végzett felmérésekbôl is kitetszik, ám a magyarok valamivel optimistábbnak mutatkoznak azzal kapcsolatban, hogy jó vagy rossz irányba halad-e az ország, mint a románok, olvasható az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja által készített közvélemény-kutatásban.
Arra a kérdésre, hogy az országban a dolgok jó vagy rossz irányba haladnak-e?, a megkérdezettek 13 százaléka nem tudott, vagy nem akart válaszolni. 67% szerint rossz irányba haladnak a dolgok, 20% pedig optimistán a jó irányt vélte valósnak.
Milyen mértékben van megelégedve a jelenlegi életkörülményeivel? — hangzott a következô kérdés. 1% nem tudott válaszolni, 20%- a a megkérdezetteknek teljes mértékben elégedetlen, 49% inkább elégedetlen, 28% nagyrészt elégedett, és 2% teljes mértékben elégedett.
Mit gondol, jobban vagy rosszabbul fog élni egy év múlva? Erre a kérdésre a kérdezettek 13 százaléka nem tudott vagy nem akart válaszolni. 8% szerint sokkal rosszabbul, 31% szerint valamivel rosszabbul, 23 százalék szerint hozzávetôleg ugyanúgy fog élni egy év múlva. Valamivel jobban, jelentette ki a megkérdezettek 24%-a, míg 1 százalék volt azok aránya, akik úgy vélekednek, hogy sokkal jobban fognak élni egy év múlva.
Arra a kérdésre, hogy: ha visszagondol, hogyan él most a múlt év februárjához viszonyítva? 1% nem tudott válaszolni. Sokkal rosszabbul él 9%, valamivel rosszabbul 32%, hozzávetôleg ugyanúgy 38%. Valamivel jobban 17%, sokkal jobban pedig a megkérdezettek mindössze 2 százaléka él, mint a tavaly februárban.
Elég, ha az ember több újságot olvas, mint kellene, elég, ha nézi és hallgatja ilyen-olyan tévék okoskodóit, akikbôl nem egy a senkinél alig több. Már tûnôdni is fölösleges, hogy sokan miért gondolkodnak másként az emberi jogokról. Mint amott, ahol éppen bombák hullanak az öngyilkos nacionalizmusra. Az mindig így jár(hat), aki elhiszi, hogy az állam azt tehet, ami akar polgáraival. Annak a világnak befellegzett. Az emberi jogokat senki nem csúfolhatja kénye-kedvére. Országok szuverenitásának mára csak a demagógiája maradt. Természetesen ott, ahol akármi legyen, csak erre tudnak hivatkozni. Ott, ahol nem értik semmiképpen, hogy ebben a mindent szabad világban valamit mégis megtilt a jóérzés és tisztesség. Ha van ilyen. Mert van amit azért nem szabad: másnak identitását semmibe venni. Ideológiákon túl nem létezik semmiféle szuverenitás emberek megsemmisítésére vagy etnikai tisztogatás gyakorlására. Arra senkinek nem lehet mentsége.
Egy "kultúrasszony" az idegen városban kioktat önbecsülésbôl. Magyarázza, hogy mi miért van úgy, ahogy van. Jól hallom: csak azt sajnálja, hogy nem szerbnek született. Mert akkor ô is tudná, mit tegyen. Egyáltalán nem lenne megtörve lelkileg, és nem adná, ami az övé. Énekelne az utcán, mint képzelt honfitársai és éjjel kimenne a hídra, beállna a végehossza nincs emberláncba, hogy megmutassa, nincs benne félelem. Sok közöm nincs az elérzékenyüléséhez. Ezért nem is kérdezem a földönfutóvá tett emberseregrôl, a kisemmizett albánokról. Aki csak önmagára figyel, akár egy megszállott, aki ilyen fennkölt szerepet szánna magának mások utálatában, azzal nem vitatkozom. Idôt sem hagyok a fölismerésnek, hogy ilyen észjárással miért pörög(het) föl a szív arra, ami hamis, és hogy milyen tôrôl fakad az a bizonyos muszájcsodálat. Nem is tudom, mi egyebet várhatnék miközben kopik ránk a mindennapok kudarca, s romlik a helyzet körülöttünk s velünk. Hát a tehetetlenség érzését valamivel helyettesíteni kell. Önös érzelmekkel. Ha a civilzációs modell nem passzol mindenkinek, akkor másként. Még ha cinikusan is. Amit boncolgatni nem nagyon érdemes. Elmondanék inkább egy anekdotát. Mert jellemzô. Szerzôségét nem vállalom és nem spekuláló szándékkal adom tovább. Csak ide fordítom románból... Két erdélyi román azon tanakodik, hogy mi a fene csoda lehet ma az apartheid. A tanmese testhezálló. Találkozol a négerrel a keskeny pallón, ahol kikerülni senkit nem lehet, hiszen szûkében a hely, egyszerre csak egyetlen ember mehet tovább. Mit mondasz a feketének? Hogyhogy mit mondok? Amit kell. Hogy menj elôlem a magyar kurva anyádba. Pont. Ennyi vagy ilyen (is lehet) a szellem és türelem állapota minálunk. Azért szeretne valaki szerb lenni vagy csak hasonlítani, hogy ugyanazt tehesse a magyarokkal, mint azok az albánokkal.
Pedig mi nem áll távolabb az embertôl, mint a háború? Mert a háborúban már nem lehet jóindulattal kezelni a dolgokat. Olvassuk, nézzük a hírpiacot, s másra sem gondolunk, vajon miért nem hagyják abba? A válasz persze megvan. Ahhoz valakit jobb belátásra kellene bírni. De hát az a valaki nem holmi elegáns figurája a történelemnek. Csak olyan, aki sokat nem ad a látszatra. A párizsi békeszerzôdést lesöpörte az asztalról, mert tudta jól, mi következhetett volna utána. Le kell mondani valamirôl, aminek neve Koszovó. Ami nagy valószínûséggel az ô bukását is jelentette volna. Akkor inkább a háborút választotta, országa szétverését. Ha bombáznak, hát bombázzanak. Még a csúf veszteséget sem sajnálja. Megtorolja ahogyan tudja, s akiken teheti. Bosszúért liheg. Kivérezteti az albánokat kutyául.
Elfordulnék, ha lehetne, az ilyesmitôl. Nem lehet. Akárhová nézek, akármelyik gombot nyomogatom, a házi moziban ugyanazokat a képeket látom. A borzalomban nincs különbség. Égô házak, összeomlott hidak, épületek. Lônek, hullanak a bombák, folyik az értelmetlen rombolása annak, amit ember alkotott. Európa maradék sovinisztáinak önzése miatt ekkora árat fizet egy ország s annak népe. Megérdemli, nem érdemli? Micsoda kérdés! Ott ahol a hadigépezet azzal van elfoglalva, hogy egy népcsoportot lekergessen a térképrôl, mi mást lehet tenni? A bombák Koszovóért hullanak. A kiirtott falukért, városokért, egy becstelen etnikai nagytakarítás okán. Százezreket elûztek házaikból, csak azért, mert albánnak születtek. Öregek életük végén, szüleiket vesztett gyermekek, férfi nélkül maradt asszonyok vonulnak úttalan utakon. Otthonukból kihajtották, hazájuktól megfosztották, tönkretették életüket balkáni módon. Irataikat, igazolványaikat is elszedték, nemcak mozdítható vagyonkájukat. Mert akinek neve nincs, az nem is létezik. Legalábbis azoknak, akik a terror számbajöhetô eszközeivel, éppen szerbátültetéssel vannak elfoglalva.De ôk léteznek. Úgy ahogyan vannak, megcsúfoltan, megtizedelve a tömegsírok emlékeivel, amíg élnek. A világ szánalmára ítélve. Értük kellene szóljon a harang. Értük kellene élôláncba fogózkodni, és nem a hidakért, épületekért, mert azokat úgyis lerombolják, ha muszáj. Az embernek kellene igazat adni, a másiknak, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszél. És nem a diktatúrának. Mert addig nincs béke közöttünk. Persze a háború ronda úgy, ahogy van, s nem hozzánk való.
Gyakori jelensége a történelemnek, hogy egy nép, amely sokáig élt elnyomatban, szabadon már csak uralkodó nemzetként tudja életét elképzelni, testvérként élni képtelen. Különösen érvényes ez a jelenség a Balkánon.
Most éppen a szerbek mutatják be a világnak, hogy ôk az urak az ún. Kisjugoszlávia területén, másnak ott csak egy lehetôség van: a feltétlen engedelmesség. Ez a szûk látókörû politikai elit és természetesen az értelmiség egy jelentôs része a felelôs azért, ami az utóbbi években a volt Jugoszláviában történt. Ez a vezetô réteg egy alapvetô igazságot nem vett figyelembe: azt, hogy más is ember! Megfertôzték népüket a nagyszerb nacionalizmussal, úgy képzelték, hogy egy nép történelmének valós vagy költött hôsi pillanatai feljogosítják arra, hogy többnek érezze magát másoknál. Nem vették figyelembe azt, hogy ez az állam különbözô nyelvû, kultúrájú, vallású népek gyûjtôhelye. Ennek az államnak a hetvenesztendôs létét végigkísérte a szerb dominancia. Ezt igazolják a szerb etnikum betelepítései a nemzetiségek által lakott területekre (legkirívóbb példa a Vajdaság), a homogenizálás minden válfaja. Ezek az emberek semmit sem tanultak a második világháború eseményeibôl, nem tették fel a kérdést, vajon miért fordultak szembe velük horvát testvéreik. Csak a bosszú vezette ôket, minden szerbekért ért sérelem megtorlása volt a cél. Így például az újvidéki, 1941-es magyar és német vérengzésre a válasz a bácskai népirtás. Kétezer áldozatért negyvenezer áldozat. Valószínû, az ôk logikájuk szerint ez így igazságos és a jelek szerint ma is ez a logika érvényes. A bácskai vérbosszú kérdéséhez még hozzá kell tennem: a magyar hatóságok már akkor, 1941-ben megindították az eljárást az újvidéki vérengzés felelôsei ellen, majd 1945-ben a magyar állam kiadta a szerbek által háborús bûnösként elítélt vezetôket, akiket aztán halálra ítéltek és kivégeztek. Mondanom sem kell, hogy szerb részrôl sem eljárás, sem kiadatás nem történt, már ami az 1944—45-ös népirtást illeti, a szerb hivatalosságok vagy tagadják teljesen, vagy a fasiszták által megérdemelt büntetésrôl beszélnek. A negyvenezer áldozat között számtalan nô és gyerek volt. Ezeknek az embereknek a "bûnük" az volt, hogy magyarok voltak. Íme a nemzetiségi kérdés egyik lehetséges megoldása!
Amikor aztán a '90-es évek elején a volt Jugoszlávia többi népe azt mondta, hogy köszönik, ebbôl a demokráciából nem kérnek, akkor elszabadult a pokol. Tömeges kivégzések, otthonukból elüldözött családok. "Ahol egy szerb lakik, ott Szerbia van"; "Ha itt akartok élni, azt csináljátok, amit mi mondunk!"; "Szerbia a szerbeké!" — ilyen jelszavak alatt folyt a legkegyetlenebb háború. Olyan népek között, akik szegrôl- végrôl rokonok, pontosabban testvérek, ahogy sokat hangoztatták. Milosevicék hatalmi gôgje, a nácizmusra emlékeztetô felsôbbrendûségi mentalitása és stílusa lehetetlenné tették az együttélést. Persze, hogy horvátok, bosnyákok stb. visszaütöttek és a szerbek közül is voltak ártatlan áldozatok. De ha a dolgok gyökerét nézzük, a kérdés egyértelmû: ha egy nép uralkodni akar más népek fölött, annak elôbb-utóbb tragikus következményei lesznek.
A volt jugoszláv államot egyben lehetett volna tartani, ha egy laza szövetség kötötte volna össze az államokat, tartományokat és az itt élô népek valóban egyenlô jogokat élveztek volna. Így menthetetlenül szétesik, mert a történtek után ismét egy államba összeterelni ezeket a népeket — felelôtlen és kilátástalan vállalkozás lenne. Már Koszovó is menthetetlen: igazságos megoldást csak a kiválás vagy a teljes autonómia jelenthet. Az utóbbi évek háborúi visszavonhatatlanul megmérgezték az ottlakók közötti viszonyt, leginkább Koszovóban, ahol már semmilyen szerb hatalomban nem fognak bízni, és bajosan lehet elképzelni, hogy a közeljövôben szerbek és albánok között kialakulhat békés együttélési viszony.
Az a beteges gyûlölet, ami befészkelte magát az emberek lelkébe, nehezen fog feloldódni. Különösen akkor, ha felülrôl is alattomosan táplálják ezt, magyarázva, hogy ez a te hazád és csakis a tied, neked történelmi jogod van, a te népednek hôsi múltja van. Mindezek ellenére te nagylelkû vagy, mert megengeded a másiknak, hogy a te ôsi földeden éljen. Persze csak addig, ameddig jól viselkedik!
Én nem vitatom azt a hôsies küzdelmet, amelyet a szerb nép a közel félezer éves oszmán uralom ellen vívott. A második világháborúban a hazájukat védô partizánok hôsiességét sem vitatom. (A legyôzöttekkel szembeni viselkedésüket annál inkább.) De ma hôsies honvédô háborúról beszélni, mint ahogy most sokan teszik, teljes elfogultságot jelent. Nemegyszer hallani a délszláv háború kezdete óta: lám, a szerbek milyen hôsiesen harcolnak igazukért. Hát kérem, ha gyerekek, nôk, fegyvertelen férfiak legyilkolása valaki számára hôsi tett, vagy fegyveres katonák által az utcára kihajtott emberek verése, otthonukból való elûzetése hôsi cselekedet, akkor csak azt mondhatom: simili similis gaudet, magyarán madarat tolláról...
Aggódom. Úgy általában a békéért, de elsôsorban a délvidéki magyarokért. Velük bármi megtörténhet, aztán utólag mennek a békecsinálók. Esô után köpönyeg. Ôket túl sok kellemetlen meglepetés érte ahhoz, hogy hinni tudjanak bárki kincstári optimizmusának. Egy részük útra készen vár. Ha ismét elszabadul a vak bosszúállás gépezete, indulnak. És akkor majd elmondhatják a jelenlegi nagypolitika alakítói, hogy ismét megoldották Európa egyik szegletében a nemzetiségi kérdést. Véglegesen!
Ki ez a Milosevic, és hogyan sikerült lángba borítania a Balkánt — ráadásul rövid idô alatt négyszer is? Napjaink szó szerint is legégetôbb európai kérdése a koszovói háború. Az MTI hírügynökség tájékoztatójára támaszkodva próbálunk betekinteni "Slobo" politikai spanyolfala mögé.
Egy találó jellemzés így rajzolja meg a nagyszerb vezért: összeszorított ajak, félrehajtott fej, keskenyre húzott szem, hátrafésült, gyérülô ôsz haj — ezt a máris mintha szoborba dimenzionált alakot biztosítják a hivatalos hírközlés szerint üzenetek ezrei a nép feltétlen támogatásáról. (A módszer sajnos, ismerôs.) Közben a neve ott a háborús bûnösök listáján. Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlítják. Kétségkívül azonban az évezred legfelkészültebb (remélhetôleg utolsó) európai potentátjáról van szó. Nyolc év alatt négy háborúban tapadt vér a kezéhez. Ezeket mind a Balkánon vívták, a szerb uralom megôrzéséért.
Egy évtizede uralja a térséget. Slobodan 1941. augusztus 20-án született Pozarevácon. Apja pravoszláv teológiatanár volt, az ötéves gyerekkel magára hagyta feleségét. Amikor Slobodan 21 éves lett, az apja fôbelôtte magát. A családban többen is önkezükkel vetettek véget életüknek, a sorban található egy katonatiszt nagybácsi, és ott a mai diktátor édesanyja is, aki titkárnô volt és kemény kommunista; 1974-ben lakásán felakasztotta magát.
Milosevic magányos gyerekként nôtt fel, ekkor erôsödött fel benne a vágy, hogy maga ellenôrizze a dolgok menetét, és sasszemekkel figyelje és megragadja az esélyt, üstökön a szerencsét. Ugródeszkáit a hatalomhoz kiváló érzékkel találta meg. Volt egy nôje, aztán egy mentora, majd a nagy "eszmények": a kommunizmus, a szélsôséges nagyszerb nacionalizmus.
Mosoly: a magányos fiú az iskolában mindig szigorú eleganciával jelent meg, fehér ingben, nyakkendôsen, rosszul öltözködô társait keményen leckéztette, amiért nem szalonképesek. Haha, azt hitték, derék tisztviselô válik Slobó-ból. Tom Masland, az életrajzíró azt is megfigyelte, hogy nem voltak barátai, óvakodott a kitárulkozástól, egyedüli bizalmasa a felesége, Mirjana Markovic, akit a középiskolában ismert meg, és aki ugyancsak tragikus tájról érkezett: édesanyja a világháború egyik kommunista mártírja volt.
"Slobo" karrierje egy "self made man" egyenesen ívelô pályája. A jogi egyetemen Ivan Stamboliccsal barátkozik, a kommunista párthierarchiában emelkedô mentor aztán mindig pártfogoltját dugja a megüresedett helyre, amint lép egyet-egyet fölfelé. Milosevic rendre gázvállalati fônök, bankdirektor, pártfunkcionárius. Kitûnôen megtanult angolul, bankárkodása idején többször is megfordult Amerikában, tárgyalópartnereit ördögien verte át, azok azt hihették róla, hogy hatott rá az amerikai gondolkodás, hiúság; dehogy vette át logikájukat, a pártban keményvonalas maradt, felfelé nyalt, lefelé rúgott; amíg Stambolic nem adott rá engedélyt, le sem ült, alárendeltjei viszont rettegték ôt. Mikor mentora a rotációs rendszerben Jugoszlávia elnöke lett, kiharcolta, hogy pártfogoltját 1986-ban a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökévé válasszák. Beceneve ez volt: a kis Lenin. A belgrádi pártszervezetet szorosan a Kreml vonalához közelítette, és nem volt hajlandó megosztani hatalmát, de a Szovjetunió bomlásakor bekövetkezett "színeváltozása". Ekkor Stambolic kiküldte ôt Pristinába, rendet teremteni: ott mondta el az albánok ellen tüntetô szerbek elôtt a nacionalista szûzbeszédét: "Senki sem emelhet kezet rátok!"— A tömeg pedig lelkesen ráordította: "Slobo! Slobo!" A vezér ereit átjárta a fajvédés és a másik gyûlöletének narkotikuma.
A többi esemény már ismertebb az életébôl: a JKSZ felbomlásakor saját pártot alapított, a Szerbiai Szocialista Párt 1992-ben elnökévé választotta, elôbb Szerbia, majd 1997- tôl a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke. A kommunista titoizmus összeomlásakor Milosevic így hozta létre az új rendszert, amelyhez a négy háború kötôdik, és amely a népirtás szinonímájává vált. "Slobo" feleségével, a marxizmus tanárnôjével visszavonult egy belgrádi villa falai mögé, és hozzálátott a belgrádiak által "egyhálószobásnak" nevezett politikai rendszer kiépítéséhez.
"Vita még a magyarjainkkal is: kifejezhetem-e olyan élesen a pesszimizmusomat, ahogy érzem (s érzik velem a többiek is)? Mert a külföldiek örök kérdése: miben látja ön a 'megoldást'? Semmi megoldást nem látok. A megoldás önökre tartozik, akik fölteszik a kérdést. Mert hisz alapjában a bajt önök, a nyugatiak hozták ránk — Wilsontól, Clémanceau- tól, Churchillig, Rooseveltig. A 'teendô' elsôsorban erkölcsi felismerés. Képviselni a lehetô igazságot lehetetlen helyzetben is. Védeni, építeni azt a szigetet (az emberiesség nagy princípiumainak cölöpeire), ami a halálra gyötört magyar nép számára, megmarad. Ezt aztán végképp nem értik."
Illyés Gyula naplójából való az idézet. "A zsarnokokat, ha egyáltalán lehet, valóban a hiúságukat érintve lehet talán észre téríteni." Ezt Ceausescu látogatásakor jegyzi meg — Carter amerikai elnök után — Erzsébet királynôhöz. Illyés, ez most már világos: tévedett. A zsarnokokat soha semmivel nem lehet észre téríteni. Mert a zsarnokság maga: esztelenség. Lám, Kim Ir Szen fia sem könyörül népén, az észak-koreaiak megették már a kutyákat és a macskákat is, rizs fejadagjukat már alig kapják, füvet-mit rágnak. És szöknek a számukra Eldorádót jelentô Kínába. Lányaikat eladják "menyasszonynak", azok többnyire bordélyházakban kötnek ki. A kapott pénzzel egy darabig valahogy elvan a család maradéka. Lám, Szaddam Husszeint sem lehetett semmivel sem "észhez" téríteni. És Kadhafi sem ijedt meg oly nagyon a rezidenciájára pottyantott bombától. A Lockerby-i katasztrófa merénylôit csak most szolgáltatta ki a hatóságoknak. Lám, Fidel Castro Rómába megy a pápához, "posztmodern Canossát" járni, majd "lelkiekben" megerôsödve lazít icipicit a pórázon. Lám, lám. Ceausescu és "akadémikás" neje hiába sétakocsikáztak London utcáin — épp oly sötétek és buták, ravaszok és gonoszak maradtak. Az új Wilsonoknak, Clémenceau-knak, Churchill-eknek, Roosevelteknek pedig mos sem fáj a kis népek baja, a NATO nem tud kifogni a titoizmusból doktorált Milosevicen, ez a csökönyös nagyszerb egész Európa szeme láttára takarítja ki az albánoktól Koszovót, és végül vagy mártír vagy nemzeti hôs lesz belôle, háborús bûnös nemigen.
Bárhogyan végzôdik is az új balkáni háború, a térség, mint valami elaknásított mezô, a harmadik évezredben is dugva lesz álnok, leselkedô halállal, a vérzivatar sajátos történelmi pászmákban, háborús széllökésekben, diplomáciai jégverésben folytatódik.
És nem lesz ki-ki megelégedve. Mert nem lehet gyôztese ennek a gyászos konfrontációnak. Az emberölésnek nincsenek gyôztesei. A gyilkolásos gyôzelem, a megsemmisítés igazi gyôztese a halál, nem az ember. És nem az emberiség, és nem a humánum. A történelmi tapasztalat alig tud példát humánus megoldásokra. Az emberiség annyira tagolt, annyira megosztott, hogy "konszenzust" csak népirtással lehet kierôszakolni. Az ezredvégen a Föld legkülönbözôbb pontjain járnak modern "rész-Endlösungokkal" a feloldhatatlannak tetszô konfliktusok. Gyûrôdik, mint a helyét nem lelô kéreg, az emberiség: tûzhányók, földrengések, szökôár, orkánok és "háztáji emberölések" tizedelik, századolják, ezredelik. Káinra Káin a válasz.
A gyilkosok pedig, mint valami negyedik dimenzióban, sétafikálnak közöttünk, bántatlanul.
Benczédi Sándor az erdélyi képzômûvészet egyik eredeti, színes egyénsége volt. Tarcsafalván született, Budapesten is tanult, tanító volt Korondon, Kolozsvárt teljesedett ki tehetsége, ott is hunyta le a szemét. Kisszobrait messze földön ismerik, becsülik, legendás humoráért máig emlegetik. "A háború vége elôtt, a pesti tanulás után, Korondon születtem újra — mondja egyik vallomásában. — Sokszor kiálltam egy kisebb domb tetejére, elnéztem messze-messze. Hallgattam azt a megnyugtató, fenséges csöndet, s éreztem, hogy dagad a lelkem. Most már tudom azt, ha nem jöttem volna el Pestrôl ebbe a nyugalomba, ha nem térek vissza azokhoz, akik engem neveltek, a néphez, talán sohasem lett volna belôlem mûvész. A 'belsô hang' az ô hangjuk volt, az ô mindennapi életük. "
A korondiak nem felejtették el a mûvészt. Vasárnap, április 18-án emlékezést tartanak a Firtos Mûvelôdési Egylet, a helybeli unitárius egyházközség, a helyi önkormányzat és az iskola szervezésében. Déli 12 órakor kopjafát állítanak emlékére az unitárius templomban, emlékezô beszédet mond Páll Lajos festômûvész, költô, 13 órakor pedig Benczédi-emlékkiállítás nyílik az unitárus egyház szeretetotthonában.
Majd másfél hónappal késôbb, március 29-én került sor a februárra tervezett soros közgyûlésre, majd egy nappal késôbb egy rendkívüli közgyûlésre is. Mivel a múlt év végén illetve ez év elején a görög Saint George Mills cég a Bukaresti Értéktôzsdén felvásárolta a marosvásárhelyi Mopan Rt. részvényeinek 66,7%- át, a közgyûlésen elsôsorban az új helyzetbôl adódó változásokat kellett megbeszélni, megszavazni. Így megváltozott az igazgatótanács összetétele, amelyben most az öt tagból három a többségi tulajdonost képviseli, az elnök pedig Xenophon Voudouroglu lett. A folytonosságot Nemes Gheorghe volt igazgató, jelenleg igazagatótanácsi alelnök jelenti, akit a testület megbízott a vállalat vezetésével a következô, április végén tartandó gyûléséig.
A közgyûlés fontos döntései közé tartozik, hogy a nyereséget nem osztják ki a részvényeseknek, hanem fejlesztésre használják fel. Tehát az 1998-as évben elért 2,1 milliárd lej bruttó profit szerves része lesz annak a befektetési programnak, amelyet akkor indítanak el, ha a szükséges 1,9 millió dollárt valamilyen forrásból fedezni tudják. Amennyiben a szükséges pénz rendelkezésre fog állni, tovább fejlesztik a Mopan fô malmát, új gépsorokat vásárolnak illetve felújítják a teherautóparkot, s ha futja, a vállalat információs hálózatát is. Hogy milyen forrásokból szándékszanak elôteremteni a majd kétmillió dollárt, arról Pascu Ioan kereskedelmi igazgató nem akar nyilatkozni.
Beszélgetésünk során kiderült azonban, hogy nem fenyegeti a Mopan Rt.-t az alapanyag, azaz a búza hiánya. Az ország déli vidékeirôl tudnak búzát vásárolni, de ennek ára eléggé magas és ez valószínûleg a termékeik árában is tükrözôdni fog. Az erre vonatkozó döntés idôpontját a búza és egyéb nyersanyagok árától teszik függôvé. Mindenesetre bôvítették termékeik skáláját, fôként kalácsfélékkel és péksüteményekkel. Újdonságnak számít az is, hogy saját üzleteikben a legnagyobb bukaresti kenyérgyár, a Titan Rt. termékeit is forgalmazzák. (A fôvárosi cég többségi részvényese szintén a Saint Georges Mills.)
Az átszervezés és esetleges elbocsátások kérdésének megvizsgálása az április végi igazgatótanácsi ülés egyik témája lehet, de alapvetôen a termelés és eladás szintjétôl függ.
A köztudatban bizony inkább csak ennyi tapad Parajd nevéhez, meg az, hogy végállomás, bár a vonatjárás enyhén szólva fürdôidényben sem túl sûrû. A sóvidéki nagyközség anyagi és szellemi kultúrája rendkívül gazdag, alapos monográfiát igényelne múltjának feltárása, jelenének felmérése, jövôjének fürkészése. E tájnak s népének egyébként tekintélyes irodalma van, s nem kétlem, hogy valaki vagy valakik már a nagymonográfián is dolgoznak. Addig is azonban csinos kis füzettel lepi meg az odalátogatót a község önkormányzata: az A—5-ös méretû, krétapapírra nyomott, huszonnégy oldalas, egy híján harminc színes fotóval díszített, térképes kiadvány jó hírét keltheti a nagyszámú, nagyarul tudó érdeklôdônek. "Vendégszeretô szívvel hívjuk és várjuk Parajdra mindazokat, akik a messze földön híres Sóhegyek alatt, a Bucsin fenyôrengetegeinek közelében szeretnének pihenni, gyógyulni, friss élményekkel telítôdni az esztendô bármelyik szakában!" olvassuk Kálmán Balázs polgármester szívélyes Hívogatójában.
Amit Parajdról érdemes marokra fogva, tömören elmondani az idegennek, azt Csiki Zoltán tanár szövegében megtaláljuk. Gyógyulást keresônek, hétvégi turistának egyként hasznos a kis kalauz, melyet Nagy Pál szerkesztett, az Impress Kiadó gondozott, a kivitelezés pedig a Lyra nyomdát dicséri. A szép "szuvenírt" egyelôre csak a nagyközségben, legfeljebb Szovátán lehet megvásárolni. Ünnepélyes bemutatóját vasárnap, április 18-án tartják, a kiadó, a szerkesztôk és a szerzôk jelenlétében, Parajdon.
A Dr. Aszalós János Emlékalapítvány kuratóriuma második alkalommal hirdet pályázatot. A pályázat célja: az erdélyi magyarság egészségügyi, szociális és kulturális kezdeményezéseinek erkölcsi és anyagi támogatása. A már megvalósított vagy folyamatban levô magánkezdeményezést díjazza. Erre kötelez az alapítvány névadója, dr. Aszalós János erkölcsi hagyatéka: Torda vármegye Jára községében született 1901- ben. 1926-ban orvosi diplomát szerzett és már pályája kezdetén a "szegények istápolójaként" ismerték. Pénzt vagy természetbeli juttatást nem fogadott el, a rászorulóknak a gyógyszerét is gyakran ô vette meg. Életét teljesen a szegények gyógyítására, valamint a betegségek, járványok megelôzésére szentelte. Több szociális és egészségügyi intézményt keltett életre vagy támogatott: beindította Kárpátalján az ún. Zöldkeresztes Ápolónôi Mozgalmat, tevékenysége nyomán talpra állt és szolgált a Stefánia Szociális Egyesület, járványmegelôzô központokat létesített, saját autójára rászerelt röntgengéppel egy mozgó szûrôállomást hozott létre. Korai halálát —1939 — a menekülô lengyel csapatok szûrése közben kapott járvány okozta.
A pályázatnak tartalmaznia kell egy-két gépelt oldalban (esetleg dokumentáltan) a pályázó kezdeményezô-megvalósító tevékenységét egészségügyi- szociális vagy kulturális téren. Pályázatot munkacsoport is küldhet egy személy megjelölésével, aki kezdeményezôje, éltetôje a tevékenységnek.
Pályázati határidô: 1999. május 5.
Pályázatokat a kuratórium erdélyi képviselôjéhez küldhetnek. Cím: Szász Zoltán, 4300 Tg. Mures (Marosvásárhely), str. Voinicenilor (Szabadi u.) nr. 47. — Oficiul Parohial Reformat Tg. Mures IV. Tel/fax: 065/161-326.
A díjátadás idôpontja: 1999. május 30. Helyszín: a marosvásárhelyi IV., Szabadi úti református egyházközség Dr. Juhász András gyülekezeti központja.
Az alapítvány elsô díjazottjai — 1998-ban: dr. Nagy Irén — RHEUM CARE Alapítvány orvosnôje, Lukácsy M. Szilamér — az erdôcsinádi Ifjúsági Ház vezetôje, református lelkipásztor, Bethlen Anikó — a Bethlen Alapítvány éltetôje, dr. Kónya Ágnes — az Apafi Alapítvány vezetôje, Szabó Attila — a Csibész Alapítvány pedagógusa.
Szinte közhelynek számít, hogy a közszállítás nem gazdaságos tevékenység, a világon szinte mindenhol költségvetési pénz szükséges a fenntartására. Miért mûködik mégis, s fordítanak rá jelentôs összegeket? A válasz egyszerû: mert köz-szállítás, azaz a közt szolgálja.
A Ceausescu-korszak egyik "korszakalkotó találmánya" volt a közszállítás tekintetében (a diktátor, ha meri, talán teljesen meg is szüntette volna) az az üzemanyag-takarékossági intézkedés, mellyel alaposan megnövelték a két buszmegálló közötti távolságot, mondván: minél kevesebbszer áll meg és indul újra a jármû, annál kevesebb a fogyasztása. Megvallom, akkor sem örültem az intézkedésnek, s meggyôzôdésem, hogy legtöbb autóbuszon utazó embertársam sem lelkesedett túlságosan a beiktatott kényszergyaloglásokért. Fôként, ha sietôs dolga akad az embernek, vagy ha idôs, beteg személyrôl van szó, akkor válik igazán kellemetlenné a dolog. Azt vártam tehát, hogy mihelyst a központi kényszerítés megszûnik, a választott városatyák, a köz javára gondolva, változtatnak a helyzeten. Erre mi történt? Újabb és újabb megállók szûntek meg! Nem tudom másként nevezni, mint aberrációnak azt például, hogy a Színház tértôl a Dózsa György utcai Mocca cukrászdáig sehol sem áll meg a busz! Aki hivatalos ügyben akarja megközelíteni a városközponti hivatalokat, gyalogoljon át a fél városon!
Ismerem az ellenérveket, amelyeket a Közszállítási Vállalat vezetôsége felhozhat intézkedései védelmében: nincs hol kialakítani megállót. Engedjék meg, hogy ezt az érvelést ne fogadjam el. Aki járt már Budapesten — és Budapest mind méreteit, mind autósainak számát tekintve egy falatnyival nagyobb Marosvásárhelynél —, tudja, hogy egy akkora távolságon, mint a fenti példa (ráadásul egy olyan szakaszon, ahol rengeteg intézmény, hivatal húzódik végig), minimálisam öt megállót alakítanak ki. Olyan körülmények között, hogy a forgalmi nyomor a pesti belvárosban egy fikarcnyival sem kisebb, mint kies városunkban. Hogyan teszik? Eszközeiket, gondolkodásukat a köz szolgálatába állítják, és nem azt nézik, hogy nekik hogy kényelmesebb! A támogatás a közpénzbôl érkezik, tessék tehát a köz érdekei szerint cselekedni! A köz pedig elképzelhetetlennek tartja, hogy a város szûkebben értelmezett központjának (Városháza, Kultúrpalota, Grand Szálló) még a közelében se legyen buszmegálló! Az új közlekedési szabályozások is segítenek ebben, hisz a kiinduló busznak elsôbbsége van, így nem szorul be a megállóba a hátulról érkezô autók miatt. Ha továbbvisszük a gondolatot, a városi tanácsosok elgondolkodhatnának azon, hogy határozattal állapítsák meg, mekkora lehet két buszmegálló közötti maximális távolság. Nincs ugyanis lehetetlen feladat, csak kényelmes emberek vannak, akik amúgy is saját autót használnak.
Van persze egy másik forgatókönyvem is. Megszüntetjük a színház elôtti megállót, hisz ott is nagy a forgalom, kevés a parkolóhely. A "köz"-szállítási jármû pedig a Köztársaság tértôl a Mocca cukrászdáig csak az átmenô forgalmat fogja zavarni. Üresen végighalad a fôtéren — mert hát kinek felel meg szinte az állomástól visszagyalogolni a központig? — s a zsúfoltság kérdése is megoldódott. Egy ilyen "köz"- szállítást azonban minek támogatni?
Idén Bázelben tartották március 14-19. között a nemzetközi rovartani tudományos értekezletet. Az ülésszakon részt vettek többek között német, osztrák, olasz, magyar, amerikai, lengyel, orosz, ukrán, kameruni, valamint román szakemberek, egyetemi tanárok, kutatók és muzeológusok. A hazai küldöttséget Svájcban bukaresti, kolozsvári, craiovai, szebeni, botosani-i és marosvásárhelyi rovarszakértôk képviselték.
A tudományos ülésszak a bázeli természettudományi múzeum gyûléstermében vette kezdetét, amelyen több mint 600 tudós volt jelen, s akik tizenhárom szakcsoportban olyan fontos kérdéseket vitattak meg, mint az erdôk, valamint a trópusok rovarvilága, a kártevô rovarok elleni védekezés, az élôsködôk és vízi rovarok, az élôlények sokfélesége a civilizált világban, biológia és viselkedés, természet- és fajvédelem stb. Ezek illusztrálására teljes napot szenteltek a poszterek bemutatásának.
A rendszertan, állatvilág és bioföldrajz témakörben magam is egy tudományos dolgozatot mutattam be, amely a Graciclariidae családba tartozó molylepkék két alfajával, valamint Románia területén elsô ízben észlelt öt fajával ismertettem meg a hallgatóságot. A romániai szakemberek által bemutatott dolgozatokat érdeklôdéssel és elismeréssel fogadták.
A dolgok szerencsés egybeesése folytán egy rendkívüli eseményben, a bázeli karnevál egy rendezvényén is jelen lehettünk. A maszkos felvonulását nem láthattuk ugyan, de a fúvószenekarok utcai vonulásának és muzsikálásának tanúi lehettünk. Megszámlálhatatlanul sok férfi-, nôi és gyerek-, többnyire német népviseletbe öltözött zenekar járta végig Bázel kis- és nagy utcáit. Voltak fúvósok, dobosok, akik igen hangos zenével, de németes rendben, fegyelmezetten és katonásan vonultak, elkápráztatva a nagyszámban összesereglett helyi és külföldi közönséget.
Függetlenségi nyilatkozat díszkiadása
A Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozata elfogadásának 150. évfordulójára Debrecenben megjelentették a dokumentum díszkiadását. A Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozata 1849. április 19-i díszkiadásának faximiléjét a Multiplex Media- Debrecen University Press, a Tiszántúli Református Egyházkerület és Debrecen megyei jogú város jelenteti meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma millenniumi titkárságának támogatásával. A függetlenségi nyilatkozatot 1849. április 19-én a református Nagytemplomban olvasta fel Kossuth Lajos, majd szerkesztett végleges változatát április 19-én fogadták el hivatalosan. Angi János, a kötet egyik szerkesztôje pénteken a debreceni városházán tartott könyvbemutató sajtótájékoztatóján elmondta: a díszkiadással köszöntik április 14-én a magyar Országgyûlésnek a debreceni Nagytemplomban megtartandó ülését.
Újraállítják Raoul Wallenberg ledöntött szobrát
Az eredeti helyszínen, a budapesti Szent István parkban vasárnap állítják fel a II. világháborúban több tízezer magyar zsidó életét megmentô Raoul Wallenberg svéd diplomata 50 éve lerombolt szobrának másolatát, jelentette be Vince Mátyás, a Wallenberg Szoborbizottság '98 elnöke hétfôi budapesti sajtótájékoztatóján. Az eredeti emlékmûvet az 1945-ben alakult Wallenberg Bizottság állíttatta fel. Az emlékmû avatását 1949 áprilisára tervezték, de átadása elôtt politikai okokból ledöntötték. Az emlékmû szobor része négy év múlva tûnt fel Debrecenben, azonban a talapzat az oldalán lévô portréval együtt örökre eltûnt. Az újraöntés és a talapzat Györfi Sándor karcagi szobrászmûvész munkája, az építész Rajk László, míg a talapzat oldalán lévô dombormûvet Marosits István szobrászmûvész gondolta újra és valósította meg.
Szlovák folyóirat, három ország közös kiadásában
A romániai, a jugoszláviai és a magyarországi szlovákok közös kiadásában jelenik meg a jövôben az Alföldi Szlovák (Dolnozemsky Slovák) címû irodalmi, mûvészeti és társadalomtudományi folyóirat, közölte Fuzik János. Az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke azt követôen nyilatkozott errôl, hogy az érintett országok szervezetei, egyelôre csak szóban, megállapodtak a folyóirat közös megjelentetésérôl. Fuzik János elmondta: a lapot a századfordulón alapították, majd 1996-ban, a Vajdaságban élesztették újra. Idén, már a három ország közös megjelentetésében két dupla szám kiadását tervezik, amelyek várhatóan nyár közepén, illetve ôsszel látnak majd napvilágot.
Két boszniai horvát a hágai bíróság elôtt
Hágában hétfôn bíróság elé állítottak két volt boszniai horvát katonai vezetôt, akiket azzal vádolnak, hogy parancsukra csapataik etnikai tisztogatást hajtottak végre a közép-boszniai muzulmán lakosság körében. Dario Kordic és Mario Cerkez pere a jugoszláv háborús bûnök kivizsgálására létrehozott nemzetközi törvényszék elôtt kezdôdött meg. A vádak szerint kettejüket felelôsség terheli több mint 100 védtelen polgári személy legyilkolásáért a Lasva folyó völgyében.
Egymilliárd dollárt különített el Soros György egy új európai befektetési társaság életre hívására, írta a Financial Times. A brit üzleti napilap nemzetközi kiadásának értesülése szerint a magyar—amerikai befektetési mágnás a nevéhez fûzôdô alapkezelô konglomerátum, a Soros Fund Management befektetési csoportjához (Soros Private Equity Partners) kapcsolja majd az év végéig kiépítendô, kifejezetten európai tevékenységre kitalált vállalkozást. A Soros Private Equity Partners a két nagy globális Soros-alapon, a 3,5 milliárd dollárt kezelô Quantum Industrial Holdings Fundon és a 600 millió dolláros Quantum Realty Fundon keresztül végzi vállalati befektetéseit; az európai szárny is ezeket veheti majd igénybe, s nem lesz külön európai alap, írta a Financial Times. A Soros Private Equity Partners eddig fôleg Észak-Amerikára összpontosított, s ez az elsô intézményes kísérlete arra, hogy megvesse lábát az európai vállalati befektetések piacán, áll a Dow Jones kommentárjában.
85 éve írt szerelmes levél — palackpostában
Igényt tart az apja által 85 évvel ezelôtt írt szerelmes levélre egy újzélandi asszony, mert az — a 86 éves Emily Crowhurst szerint — igen sokat jelent a számára. A The New Zealand Herald hasábjain az idôs hölgy kifejtette: ha édesanyja nem is kapta meg a szerelmes levelet férjétôl, helyénvaló lenne, ha most az ô kezébe kerülne az írás. A levelet Emily apja 1914-ben írta Francaországban, ahol katonaként szolgált az elsô világháborúban. A szerelmes levelet palackba zárva a tengerbe hajította, és két hét múlva elesett a fronton. A palack, és benne a levél, nemrég Essex partjainál akadt egy angol halász hálójába.
Családja végzett ki egy megháborodott embert a Fülöp-szigeteken. A hadsereg közlése szerint a férfi egy esküvôn megkaparintotta az egyik vendég revolverét és vaktában lövöldözni kezdett a tömegre. A golyók két ember életét kioltották. A család ezt követôen határozta el, hogy megbünteti az ámokfutót és kivégzi a férfit. Mint egy katonai szóvivô hangsúlyozta, az önbíráskodás a család elhatározása volt és a rendôrségnek nem áll szándékában eljárást indítani az "ítéletvégrehajtók" ellen. Ezt a rendôrség azzal indokolta, hogy "senki nem tett feljelentést". Az iszlám jog szerint az ámokfutóra amúgy is halálbüntetés várt volna, írja a DPA. Arról, hogy miként hajtotta végre ítéletét az önbíráskodó család, nem szól a fáma.
Wolfgang Amadeus Mozart — mint trükkfilmhôs
Újabb "megtiszteltetés" érte Mozartot: trükkfilmhôssé "léptette elô" a Penta TV német televíziós társaság. A MIP TV nemzetközi tévékiállításon részt vevô Penta hétfôn a franciaországi Cannes-ban közölte, hogy "Kis Amadeus" címmel 52, egyenként 25 perces részbôl álló trükkfilmet készít, fôleg gyermekek részére. Az még nem dôlt el, hogy melyik német tévécsatorna sugározza majd a sorozatot, jelentette a DPA.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata április 16-án, pénteken este 7 órakor bemutatja Jean Giraudoux Elektra címû színmûvét. Az elôadás rendezôje Anca Bradu, díszlet- és jelmeztervezôje Lia Maria Vasilescu, a színpadi mozgást Malina Andrei jegyzi, dramaturg Ari-Nagy Barbara. A szereposztásban Kovács Ágnes-Anna, Farkas Ibolya, Kilyén Ilka, Simon Andrea, Fazakas Júlia, Béres Günther Attila, Domokos László, Kátai István, Szélyes Ferenc, Kilyén László, Györffy András, Viola Gábor, Gáspárik Attila és Bocskor Salló Lóránt színmûvészek szerepelnek. A bemutató elôadásra az 1998/1999-es évad Kemény János bérletei érvényesek.
A vállalkozók lehetôségei 1999-ben
Maros megyei vállalkozók és kormánytisztviselôk találkoznak április 16-án, pénteken reggel 9 órakor, a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében. A megbeszélést A vállalkozók lehetôségei 1999-ben címmel az RMDSZ országos ügyvezetô elnöksége, valamint Frunda György szenátori irodája szervezi. Meghívottak: Birtalan József, a kis- és középvállalkozók alelnöke, Erôs Gyôzô, az Állami Vagyonalap alelnöke, Borbély László, a területrendezési minisztérium államtitkára, Péter Pál, az ügyvezetô elnökség gazdasági alelnöke és Frunda György szenátor.
Maros megye 50 menekültet fogadna
Maros megye ötven albán menekültet tudna fogadni, ha szükség lenne rá. Ez volt a prefektúra válasza arra a kérdésre, amelyet az országos Polgárvédelmi Parancsnokság vezetôi a megyei kormányképviseletekhez intéztek. Amennyiben Románia vállalja, hogy befogadja a koszovói háború miatt földönfutóvá lett albánokat, Maros megye a ratosnyai építôtelep barakkjaiban nyújtana nekik szállást. Amennyiben több személynek kellene ideiglenesen hajlékot biztosítani, úgy a szovátai gyerektábort is igénybe vennék.
Újra növekedhet a buszjegyek ára
Május 1-jétôl 10-15%-kal emelkedhet a viteldíj a marosvásárhelyi Helyi Közszállítási Vállalat jármûvein — tudtuk meg a vállalat igazgatójától, Emil Chioreantól. A gázolaj literenkénti árának emelése havonta kb. 400 millió lejes veszteséget okoz az egységnek, emiatt a tervezett díjnövelés. Mivel a közszállítás továbbra is ártámogatott (a viteldíj 24,5%-val), a bukaresti Versenyhivatal állapítja meg, mennyivel emelhetô egy utazás ára. Ezt 20-ig közlik a marosvásárhelyiekkel.
Segesváron vendégszerepel a sepsiszentgyörgyi Háromszék állami népi együttes Szerelmi varázslás címû két részes folklórmûsorával. Az elôadást április 19-én, hétfôn este 7 órai kezdettel rendezik meg a segesvári mûvelôdési ház Eminescu termében.
A Maros mûvészegyüttes vendégszereplései
A marosvásárhelyi Maros mûvészegyüttes április 17-én, szombaton este 8 órától Székelykocsárdon, 18-án, vasárnap este 8 órától Gyulakután vendégszerepel, 21- én, szerdán délután 6 órai kezdettel pedig Medgyesen adja elô Sodrásban címû zenés- táncos mûsorát.
Új besorolásúak a szászrégeni beltelkek
Szászrégeni polgárok tiltakozása nyomán a helyi tanács legutóbbi ülésén a városatyák megváltoztatták a belterületek kategorizálására vonatkozó, 1994. évi 40-es számú tanácsi határozatot, amelyben a villanyhálózat és a csatornarendszer kiépítettsége, valamint az illetô terület fekvése alapján rendszerezték a telkeket. Az újonnan elfogadott határozat értelmében A-osztályú területeknek csak a Petru Maior (fô)tériek minôsülnek. A határozat 2000. január 1-jei hatállyal lép érvénybe.
Marosszentgyörgyi tavaszköszöntô
Nyitnikék címmel tavaszköszöntô képzômûvészeti-irodalmi- dalos rendezvényt tart a marosszentgyörgyi Kolping család a helybeli plébánia nagytermében. A részvevôk Járai József, Magyari Júlia és Szász László képeit, valamint V. Szász István rézdomborítását tekinthetik meg. Az irodalmi-dalos rész Pupp József nyugdíjazott magyartanár és Simon Kinga kántornô összeállítása. Közremûködnek az egyházközségi kórusok és a Kolping család. Bevezetô beszédet mond Bölöni Domokos, a Népújság munkatársa. A rendezvény április 15-én, csütörtökön este 7 órakor kezdôdik, a kiállítást ezután még tíz napig megtekinthetik az érdeklôdôk.
A heti rendszerességgel "ülésezô" Humor- és mûvészbarátok körén szerdán este 6 órai kezdettel Hajdó Károly és az általa vezetett énekkar, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria kórus mutatkozik be. A találkozót a marosvásárhelyi Bernády Házban (Horea u. 6.) rendezik meg.
A mentálhigiéné lesz a témája annak a két elôadásnak, amelyet április 15-én, csütörtökön délután 6-tól tartanak meg a marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceum amfiteátrumában. Elôbb dr. Grezsa Ferenc pszichiáter, a budapesti Magyar Testnevelési Eygetem adjunktusa értekezik A mentálhigiéné fogalma és korszerû gyakorlata címmel, majd Farkas Magdolna tanár, a budapesti Magyar Testnevelési Egyetem tudományos munkatársa tart elôadást A mentálhigiéné egyetemi képzési programja Budapesten és Marosvásárhelyen címmel. A szervezôk elsôsorban orvosok, pedagógusok, lelkészek és egyéb segítô foglalkozású személyek részvételére számítanak.
Egyházmegyei Kolping Család Találkozót rendeznek április 17-én, szombaton délelôtt 10 órától, a borzonti mûvelôdési házban, amelyen a létezô 32 család két- két képviselôje vesz részt. Díszelôadó Erhard May würzburgi referens. A tanácskozás után a vendéglátók — a borzonti Kolping Család — bált szerveznek, amelynek bevezetôjeként a marosszentgyörgyi Kolping család elôadja Tamási Áron Énekes madár címû népi játékát.
Copyright © Népújság - 1999