A harmadik szakasz még nem kezdôdött el

Minden eddiginél erôsebb csapásokat intéztek a jugoszláv célpontok ellen hétfôn éjjel a NATO repülôgépei — közölték Brüsszelben a szövetség illetékesei kedden.

A NATO az idôjárás javulásával párhuzamosan célpontok igen széles skáláját bombázta, köztük a Belgrád-Pristina fôútvonalat, hogy elvágja az utánpótlástól a koszovói szerb egységeket. Találat érte a jugoszláv hadsereg nisi parancsnokságát és számos más célpontot — távközlési központokat, hidakat, olajraktárakat — is. Koszovóban egy prizreni jugoszláv laktanyát és szerb erôket értek légi csapások.

A NATO repülôgépei hiánytalanul visszatértek bázisaikra - mondták a brüsszeli központban -, nem helytállóak tehát az ellenkezô értelmû szerb információk.

A szövetség tíz napja már a légi hadmûvelet második szakaszában jár, amely a célpontok körének fokozatos kiterjesztését is lehetôvé teszi. Létezik egy harmadik fázis is, amely elvileg már civil célpontok elleni támadást is lehetôvé tesz — ezt azonban a NATO még nem kezdte el.

Belgrádban kedd reggel háromnegyed nyolckor lefújták az elôzô este elrendelt újabb légiriadót. Keddre virradóra a NATO bombázói nem támadták a jugoszláv fôvárost.

A Belgrádtól 200 kilométerre délre fekvô Aleksinacban polgári áldozatai voltak a hétfô esti légitámadásnak — jelentette a Studio B szerb magánrádió helyszínen tartózkodó tudósítója. Három rakéta csapódott be a város lakóövezetében, öten meghaltak, és több mint 30-an megsebesültek — értesült a Reuters helyi rendôrségi forrásból.

A NATO harci gépei legkevesebb öt szerbiai várost vagy azok közvetlen környékét támadták hétfô éjjel. A rakéták lerombolták a Zombor melletti vasúti Duna-hidat, amely a Vajdaságot kötötte össze Horvátországgal. Találat ért egy Zombor melletti üzemanyag-raktárat is. Az észak-atlanti szövetség gépei a Szerbia délkeleti részén, Belgrádtól 190 kilométerre fekvô Nis városát is támadták, ahol öt nagy erejû robbanást lehetett hallani.

A Tanjug jelentése szerint tucatnyi robbanás volt hallható Koszovó tartomány központja, Pristina környékén. A jugoszláv hírügynökség szerint találat ért egy üzemanyag-raktárat és a Slatina repülôtér kifutópályájának egy részét. A NATO gépei e forrás szerint legkevesebb négy rakétát lôttek ki a Pristina közelében lévô bogutovaci televíziós átjátszó állomásra.

A NATO kedden cáfolta, hogy a jugoszláv légvédelem hétfô este Œjvidék felett lelôtte volna a katonai szövetség két repülôgépét, amint azt korábban a szerb RTS televízió állította. Michael Kaemmerer NATO- szóvivô az AP szerint közölte, hogy valamennyi harci gép sértetlenül visszatért támaszpontjára.

Kedden délelôtt a NATO bombázói ismét támadták Vranje térségét.

A Belgrádtól 300 kilométerre délre, a Macedón Köztársaság határa közelében fekvô város külterületén öt nagy erejû robbanást lehetett hallani kedden délelôtt 11 óra körül — írta szemtanúkra hivatkozva a Tanjug, a hivatalos jugoszláv hírügynökség. A támadás célpontjairól a Tanjug nem adott tájékoztatást.

Hétfôn Vranje városában két laktanya ellen intézett légitámadás során két ember meghalt, 23 megsebesült — azt azonban nem közölték a jugoszláv források, hogy az áldozatok polgári személyek voltak, vagy a hadsereg tagjai.

Ugyancsak kedden délelôtt 11 óra körül Pristina közelében is becsapódott egy lövedék — írta a Tanjug, további részletek közlése nélkül.

A koszovói albánokat "erôszakkal, tervszerû és irányított módon" kényszerítik menekülésre - jelentette ki Ogata Szadakó, az ENSZ menekültügyi fôbiztosa kedden Genfben azon a fôbiztosság (UNHCR) által szervezett értekezleten, ahol a dél-szerbiai tartomány helyzetérôl és a menekülthullám szomszédos országokra gyakorolt hatásáról tanácskoznak.

Megnyitó beszédében Ogata úgy vélekedett, hogy a Koszovóban zajló drámai eseményekkel a jugoszláv vezetés a tartomány "kollektív identitását akarja lerombolni". Egyúttal felhívta a segélyezô országokat, hogy "rendkívüli és ideiglenes jelleggel" vállalják fel a menekültek gondját.

Az értekezleten az ENSZ humanitárius akcióival hagyományosan együttmûködô 56 ország, továbbá mintegy harminc kormány- és nem kormányszervezet vesz részt, hogy összehangolja segélyszállítmányait, azok finanszírozását, illetve a menekültek ideiglenes befogadását.

A résztevôket újra felszólítják majd arra is, hogy járuljanak hozzá a világszervezet által a jugoszláv utódállamok és Albánia idei segélyezésére tervezett 359 millió dolláros alapjához. Az összegnek ugyanis — eltekintve az UNHCR 168 milliós vállalásától — egyelôre csak 8 százaléka jött össze — írta az AFP Paul Stromberg szóvivôre hivatkozva.

Az UNHCR hétfôn közzétett adatai szerint március 24. óta mintegy 400 ezer albán menekült el Koszovóból mindenekelôtt Macedóniába és Albániába.

A több mint ötvenezer összeírt menekült mellett legalább másfélszer-kétszer ennyien tartózkodnak összeíratlanul Macedóniában — nyilatkozta az MTI tudósítójának hétfôn Hannu Pekkolai, a vöröskereszt szkopjei szóvivôje.

Mint elmondta: az utóbbi napokban 50 ezer körül állandósult a jugoszláv-macedón határon a senki földjén bebocsátásra várók száma. Az "utánpótlás" most már szervezetten érkezik: vasárnap egy, hétfôn két menekültekkel teli vonat futott be a határra, egy harmadik pedig úton volt affelé.

A szóvivô szólt arról is, ha nagyon lassan is, de megindulni látszik a menekültek más országokba költöztetése. Hétfôn Szkopjébôl elindult az elsô, 90 fôs csoport Norvégiába, Törökországba repülôn indult egy 150 fôs csoport és további öt gép indult a közeli órákban, a következô napokban pedig Németországba szállítanak több száz, esetleg ezer embert. (A török kormány húszezer fôt kész fogadni.)

Az Albániába érkezettek számáról nem tudott pontos adattal szolgálni a szóvivô, annyit azonban elmondott: az ottani táborokban uralkodó meglehetôsen kaotikus állapotok ellenére úgy, ahogy, el tudják látni az embereket.

Hozzátette: három Albániába szánt segélyszállítmányt várnak hamarosan a szkopjei repülôtérre.

A NATO nincs abban a helyzetben, hogy meg tudja akadályozni a koszovóiak ellen elkövetett szerb mészárlásokat — ismerte el Wesley Clark tábornok, az észak-atlanti szövetség európai haderôinek fôparancsnoka.

A légicsapások önmagukban nem elegendôek a lakosság elüldözésének megfékezésére, a polgárokkal szemben végrehajtott atrocitások megakadályozására — jelentette ki a NATO katonai vezetôje a francia La Croix címû katolikus napilapban kedden megjelent interjújában.

A francia újságíró kérdésére, hogy a NATO meg tudja-e állítani a koszovóiak lemészárlását, Wesley Clark egyértelmûen kijelentette: "Nem, erre nem vagyunk képesek. És soha nem is hittük, hogy azt meg tudjuk akadályozni". Majd hozzátette: "Lelkünkre súlyos teherként nehezedik" a menekülttömegek iszonyatos sorsa.

Clark tábornok leszögezte: a légicsapások nem elegendôek arra, hogy megakadályozzák a legsúlyosabb atrocitásokat. Ilymódon ez nem megy. A harci gépekkel csapásokat tudunk mérni a szerb elnyomó gépezetre, a nagyobb egységekre, nehézfegyverzetükre és katonai intézményeikre. Ez az, amit most teszünk.

Nyugati szárazföldi csapatok helyszínre küldésének lehetôségérôl a NATO európai fôparancsnoka csak annyit mondott, "errôl a döntést a szervezet politikai vezetôi hozhatják meg, az ô hatáskörük a cél meghatározása. Mondják meg nekem, mi a feladat, s én megmondom, annak végrehajtásához mekkora létszámú és milyen katonai erô szükséges".

Joschka Fischer német külügyminiszter kedden bejelentette, hogy ma tartják Brüsszelben a koszovói válságban közvetítô hathatalmi összekötô csoport következô összejövetelét, a külügyminisztériumok politikai igazgatóinak szintjén. Ehhez a bejelentéshez idôzítve Wolfgang Ischinger német külügyi államtitkár felszólította Moszkvát a ZDF televíziónak adott keddi nyilatkozatában: mûködjék együtt a NATO-val a koszovói válság megoldásában.

Mint Ischinger elmondta, az Egyesült Államok és a nyugat- európai országok külügyminiszterei és nagykövetei igyekeznek kapcsolatot tartani Oroszországgal, hogy vele közösen kereshessék a megoldást.

Megemlítette egyebek között, hogy Gerhard Schröder kancellár hétfôn telefonon felhívta Jevgenyij Primakov orosz miniszterelnököt, és tárgyalt vele az egyre mélyülô koszovói válságról. A beszélgetés tartalmáról semmit sem tárt a nyilvánosság elé.

Szerb fegyvernyugvási ajánlat

Jugoszlávia kedden az ortodox húsvét alkalmából egyoldalú tûzszünetet hirdetett ki Koszovó tartományban.

A Studio B belgrádi televízióban ismertetett közlemény szerint kedd este 20.00 órától a jugoszláv hadsereg és a szerb rendôri egységek egyoldalúan felfüggesztik a fegyveres albánok ellen folytatott mûveletüket.

A közlemény hangsúlyozza, hogy az Ibrahim Rugovát támogató koszovói albánok képviselôinek egyidejûleg konkrét lépéseket kell tenniük a politikai megállapodás érdekében, valamint azért, hogy megegyezés jöhessen létre "közös önkormányzati szervek létrehozásáról".

Brüsszelben egy NATO-tisztségviselô óvatosan reagált az egyoldalú belgrádi tûzszüneti bejelentésre. Kedd este a Reutersnak elmondta: az észak-atlanti szövetség továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a jugoszláv erôknek távozniuk kell Koszovóból, Slobodan Milosevic jugoszláv elnök pedig köteles eleget tenni a Nyugat feltételeinek.

A washingtoni kormányzat visszautasította a belgrádi ajánlatot. David Leavy, az amerikai nemzetbiztonsági tanács szóvivôje közölte, hogy a jugoszláv bejelentés ellenére a NATO folytatja légi csapásait.

Románia hatezer menekültet tud fogadni

Románia hatezer koszovói menekültet tud befogadni, de ellátásukhoz a nemzetközi közösség pénzügyi támogatására van szükség — közölte hétfôn Victor Babiuc védelmi miniszter, aki a beteg miniszterelnököt helyettesítve megbeszéléseket folytatott Sergio Balanzinóval, a NATO fôtitkárának helyettésével.

Balanzino hétfôn körutat kezdett a térségben. Bukarestben Emil Constantinescu államfôvel, a védelmi miniszterrel, valamint Andrei Plesu külügyminiszterrel találkozott. Bukarestbôl Szófiába utazott tovább, s a tervek szerint felkeresi Macedóniát és Albániát is.

A román fôvárosban a NATO légi támadásairól, a harcok színhelyén kialakult helyzetrôl, a koszovói menekültáradatról és a humanitárius krizis térségbeli következményeirôl tájékoztatta tárgyalópartnereit. Beszámolt arról is, hogy a NATO milyen megoldásokat lát a politikai megoldásra Koszovóban.

Victor Babiuc hangsúlyozta, hogy Románia támogatja a NATO fellépését Jugoszláviában. Közölte, hogy Románia hatezer koszovói menekültet tud befogadni. Ezeknek a menekülteknek képes megfelelô szállást biztosítani, de ellátásukhoz saját súlyos pénzügyi helyzete miatt szüksége van a nemzetközi közösség támogatására.

Emil Constantinescu államfô a NATO fôtitkárhelyettesének mindenekelôtt azt hangsúlyozta, hogy Románia folyamatosan olyan tartós politikai megoldást keres, amely biztosítja a térségben élô valamennyi ember jogait, függetlenül nemzetiségüktôl, vagy vallásuktól.

Az államfô beszámolt arról is, hogy Románia milyen sikeresen oldotta meg a nemzetiségi kérdést. Mint mondta, Romániában minden nemzeti kisebbségnek van parlamenti képviselôje, a legnagyobb nemzeti kisebbség, a magyar pedig tagja a kormánykoalíciónak. A magyaroknak képviselôik vannak az állami apparátus és a helyi közigazgatás minden szintjén — tette hozzá.

Talbott külügyminiszter-helyettes Bukarestben

A jugoszláviai konfliktus kielégítô és elfogadható befejezésére és az azt követô diplomáciai lépésekre irányuló folyamatban a NATO, a nemzetközi közösség egyik alapvetô célja, hogy a majdan hazatérô koszovói menekültek biztonságban és önkormányzatban élhessenek anélkül, hogy megváltozzanak Európa és a balkáni térség határai — hangoztatta Strobe Talbott Bukarestben.

Az amerikai külügyminiszter balkáni országokat felkeresô helyettese kedden megbeszéléseket folytatott Andrei Plesu külügyminiszterrel.

Megbeszéléseik után a kétoldalú eszmecsere témáiról szólva a román külügyek vezetôje rámutatott: a koszovói menekültek kérdése nemcsak azért vált égetôvé, mert a menekültek szenvednek, hanem azért is, mert fegyverként próbálják felhasználni ôket az egész térség destabilizálására.

A NATO Jugoszlávia elleni katonai akciójával kapcsolatosan Andrei Plesu hangsúlyozta: annak célja megteremteni a menekültek hazatérésének feltételeit, megakadályozni a konfliktus regionalizálását, valamint megôrizni a térségben fennálló határokat. Ezt Plesu nagyon fontosnak mondotta, amit olykor félreértenek vagy egyáltalán meg sem értik. Végül elmondta, tárgyaltak arról, hogy Románia mit tehet a menekültek ügyének megoldásáért, s arról is, hogy ebben milyen támogatásra van szüksége a nemzetközi közösség, a NATO részérôl.

Strobe Talbott méltatta Románia elhatározását, hogy részt vesz a térség kérdéseinek megoldásában, majd közölte: az USA minden tôle telhetôt megtesz annak érdekében, hogy támogassa Romániát a koszovói menekültek befogadására irányuló erôfeszítéseiben.

Az ártatlan koszovói menekülteket befogadó országok tudják: ezek az emberek haza fognak térni, ahol biztonságban és önkormányzatban szeretnének élni. Mégpedig anélkül, hogy megváltoztassák Európa vagy a térség térképét. Ez a NATO és a nemzetközi közösség egyik alapvetô célja a konfliktus kielégítô és elfogadható befejezésére és az azt követô diplomáciai lépésekre irányuló folyamatban — mondotta Talbott, aki szerint a washingtoni NATO-csúcs résztvevôi megvizsgálják a jugoszláv konfliktus problémáit és abban a reményben tekintenek a térség jövôje elé, hogy Jugoszlávia népei, a szerb nép is részese lehet a térség demokráciájának és civilizációjának.

Kudarcba fulladt tárgyalások

A szakszervezetiek delegációja és a kormány közti hétfôi tárgyalások kudarcba fulladtak — nyilatkozta Romulus Nita, az Alfa Kartell alelnöke.

A négy szakszervezeti központ delegációja eltökélt szándékkal érkezett a kormányhoz a revindikációs listán szereplô három pont megoldásáért.

A szakszervezetiek a villamos- és hôenergia, az ivóvíz, benzin, a szállítás és távközlés díjrendszerének felülvizsgálását és szerzôdéskötését, valamint a stratégiák kidolgozását követelik mindegyik ipari ágazatban.

Lévén, hogy a tárgyalásokon csupán Traian Basescu szállítási miniszter volt jelen, s az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium részérôl hiányoztak a szaktárca vezetôségének felelôs személyei, a szakszervezetiek úgy értékelték, hogy a tárgyalások kudarcba fulladtak, amelyeket Berceanu ipari miniszter hazatérésekor újítanak fel.

Politikai döntésre van szükség, hogy megállapodásra jutthassunk az április 19-i figyelmeztetô sztrájk kirobbantásának alapját képezô revindikációink kapcsán — húzta alá az Alfa Kartell képviselôje.

A szakszervezetiek nem mondanak le az április végére tervezett általános sztrájkról — nyilatkozta a Basescu miniszterrel történt találkozót követôen Dumitru Costin, az OSZT elnöke.

A nagy szakszervezeti szövetségek vezetôi kedden a kormánypalotában Basescuval találkoztak, hogy megvitassák a Világbankkal létrejött programot.

A szerdai cotroceni-i találkozó alapjául szolgáló válságkezelô program kapcsán Bogdan Hossu, az Alfa Kartell vezetôje kijelentette, hogy ez a VB-vel kiegyezett intézkedésekre épül s nem tartalmaz megoldásokat a szakszervezetek által elôterjesztett követelésekre.

A Román Posta országos társaság úgy döntött, hogy áprilistól felfüggeszti a nyugdíjak házhoz szállítását, mivel márciusban 21,7 milliárd lej értékû veszteséget könyvelt el, ami e mûvelet jövedelmei és kiadásai közti különbséget teszi ki.

A posta már januártól tárgyalásokat folytat a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztériummal a nyugdíjak kifizetésével kapcsolatos probléma megoldásáért, de egyetlen javasolt megoldást sem helyeselt a minisztérium.

Mint egykor régen...

Idôpont: tegnap háromnegyed tizenkettô. Helyszín:

Marosvásárhely, Cuza Voda utcai nagypiac

Szokatlan sürgölôdés. Sárga mellényes piaci alkalmazottak szaladgálnak az asztalok között. Néha kivillan mellükön a kitûzô. Sepregetnek, a földrôl még a szivarcsilkeket is összeszedik. Lánccal zárják el a bejáratot. A lovasszekerek kint maradnak. Egy ideig ott lóg a félfán a felirat: szekérdíj — majd ez is eltûnik. Fehér köpenyes, fejfedôs hentesinas sepreget szaporán. Munkaeszközt cserél, s máris fényesre mossa a kôpadlót az üzlete elôtt. Dölyfös polgárôrök ellenôriznek és utasítanak. Viszonteladók raktárba fuvarozzák áruiakat. Ürülnek az asztalok.

Negyed egy. Nyakkendôs "fônökök" szobroznak a sarkon. Megérkeznek az állategészségügyi rendôrség orvosai. Valaki köpenyt kér kölcsön egy félórára. Még egy utolsó szemle. Ajtó mögé kerülnek a szemétkukák is. Hangoskodás a WC felôl. Egy cigány család tiltakozik. A polgárôrök kitessékelik ôlet. Lezárják a belsô sorompót. Aki a lakathoz nyúl, annak a piacigazgatóság igazgatójával gyûlik meg a baja.

Fél egy. Nyikorgó kerék és porfelhô. Fehér Daciából egyenruhások szállnak ki. A pénzügyôrség és rendôrség képviselôi. Vaskos aktatáska, izzadt homlok tányérsapka alatt. Tülkölés, hatalmas karlendítések, forgalmi dugó a hátsó bejáratnál. Begördülnek a Cielók. Megérkezett dr. Dorin Florea prefektus. Tisztelegnek a polgárôrôk, megindul a slepp. Ott vannak az közegészségügyi felügyelôség, az állategészségügyi rendôrség, a fogyasztóvédô hivatal, a pénzügyôrség képviselôi. Cikázás az asztalok között, helyszíni szemle hentesboltban, vágóponton, a vásárcsarnokban. Elôkerülnek okiratok, kereskedelmi engedélyek, számlák. Büntet a pénzügyôrség. Hogy menyire, nem tudni. Ezresek váltanak gazdát. Aztán rendreutasítás következik egy rozsdás kagyló elôtt. Értékes útmutatások. Következtetések: nincs a piacnak lefolyója, elkelne még egy korszerû vágóhíd, hiányzik a zöldségmosó, de még a szemétlerakót sem találják. ( Sz.m. Korábban ezt is eltakarították.)

Negyed kettô. Dr. Dorin Florea prefektus (mobiltelefonálás között):

— Azért végzünk ilyen villámlátogatást, hogy a lakosság érdekében ellenôrizzük a kiszolgálás feltételeit a piacokon, és ne csak akkor lássuk, mi van itt valójában, amikor erre mindenki felkészül. Majd elrobogtak a gépkocsik a prefektus által elôre nem jelzett piacra.

Fél kettô: Szokásos piackét. Mintha mi sem történt volna.

Patthelyzetben

Tegnap újabb egyeztetésre került sor az egészségbiztosítási pénztár vezetôtanácsa körüli vitában. Az érdekelt felek Dorin Florea prefektusnál tárgyaltak zárt ajtók mögött, de megoldás ez alkalommal sem született.

Mint ismeretes, decemberbena megye magyar lakossága számarányának figyelembe vétele nélkül jelölték ki a pénztár vezetôtanácsát, amelynek kilenc tagjából mindössze egy volt magyar nemzetiségû. Ezt az aránytalanságot némileg kiküszöbölendô született meg az új névsor, amely részben (6 a 3-hoz) módosítja az összetételt. Ezt azonban mind a vezetôtanács korábbi elnöke, mind Vas Stefan, a Fratia Szakszervezeti Szövetség megyei elnöke kifogásolja. Az országos pénztárhoz benyújtott ellenvetésükre azonban azt a választ kapták, hogy a vitát helyben kell megoldani.

A megyei tanács, a patronátus és a szakszervezetek közötti megegyezés azonban egyelôre megvalósíthatatlannak tûnik, a Fratia szakszervzet ugyanis nem akar engedni abból, hogy ne két képviselôje legyen a tanácsban, dr. Benedek Imre viszont, aki idôközben elnyerte az Alfa Kartell bizalmát, úgy vélekedik, hogy annak alapján, hogy ilyen gyorsan sikerült megszerveznie és mûködôképessé tennie a pénztárat, joga lenne arra, hogy részt vegyen a vezetôségben.

A tegnapi tanácskozás után dr. Sipos Cornel, akit korábban a patronátus javasolt, majd visszahívott, továbbra is kitart a december 26-i felállás mellett, amit szerinte csak módosítani kell.

Vas Stefan szerint nincs szó konfliktusról, de ugyanakkor nem áll módjában segíteni Benedek doktort, aki ezért neheztel. A szakszervezeti vezetôk szerepe viszont az lesz, hogy ellenôrizzék a pénztár tevékenységét.

Dorin Florea úgy vélekedik, hogy ha beleszólása lett volna, akkor nagyon gyorsan megalakította volna a vezetôtanácsot mindenki megelégedésére (?). Helyesnek véli, hogy a megyei tanács és a patronátus részérôl bekerült a magyar lakosság képviselôje is a vezetôségbe, Benedek doktort viszont nem akarja a szakszervezet, s ô ennek ellenére erôszakolja a dolgot. Ezzel viszont akadályozza a biztosítási pénztár munkáját — hangsúlyozta a prefektus.

Dr. Benedek Imre fôorvos szerint tegnap már üléseznie kellett volna a pénztár vezetôtanácsának. A szakszervezetek részérôl azonban nem akarják betartani az országos szinten létrejött egyezséget, s ennek a szószolója Vas Stefan, aki nem is rendelkezik a Fratia országos vezetôségének körpecsétjével, amelynek alapján tagja lehetne a tanácsnak.

Az egyeztetések eredménye az volt, hogy mind a prefektus, mind a megyei tanács, mind a szakszervezetek részérôl korábban egyetértettek abban, hogy a megye lakosságának 42 százalékát kitevô magyarságot legalább három személy kellene hogy képviselje a pénztár vezetôségében, ez azonban már sem a prefektust, sem a Fratia szakszervezetet nem érdekli. Bár az RMDSZ képviselôi megtettek mindent, hogy a felsôbb fórumokon oldják fel ezt az érthetetlen ellenkezést, olyan kellemetlen helyzet alakult ki, amely miatt, ha nem oldódik meg hamarosan, orvosként nem tudja vállalni, hogy a betegei rovására tovább futkosson azért, ami természetes kellene hogy legyen — vélekedett dr. Benedek Imre.

Késô délutánba nyúló tanácskozást tartottak pénteken a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban. Mi sem bizonyítja jobban a közintézmény tevénységének "átláthatóságát", mint az a tény, hogy a sajtó képviselôit kizárták a tanácsterembôl. A polgármester és Eugen Crisan alpolgármester azzal érvelt, hogy "nincs elég szék a teremben". Azonban a csukott ajtón keresztül is hallani lehetett, hogy a tárgyalás nem a legcsendesebben és nem indulatok nélkül folyik.

Mint ismeretes, április 2-án a város elöljárói találkoztak a Helyi Közszállítási Rt. és a maxi-taxis cégek képviselôivel. A találkozó célja, az volt, hogy megvitassák a temesvári Veltona cég által marosvásárhelyi megrendelésre készített közlekedési tanulmányt, annak elônyeit és hátrányait. A tanulmány 22 új útvonal létesítését helyezi kilátásba, s alapgondolata a fôtér mentesítése a nehéz jármûvek (autóbuszok) forgalma alól. A tanulmány szerint ugyanazon útvonalon nem közlekedhet autóbusz és maxi-taxi is, illetve mikrobuszok szolgálják ki a mellékutcák lakóit. Az autóbuszok pedig a fôutakon közlekednének. A temesvári cég szakemberei szerint a megyeközpont legforgalmasabb utcái az 1848-as és a Dózsa György utca. Mivel a több mint kétórás tanácskozás nem vezetett semiféle eredményre, ma délben újra összeülnek a fent említett cégek küldöttségei.

Április 7. — Egészségügyi Világnap

Az idei esztendôt az idôskorúak nemzetközi évének nyilvánította az ENSZ szakosított intézménye, az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

Valamennyi korosztály társadalma felé — hangzik az év jelmondata, amelyre az idôsödve is tevékenynek maradni elképzelés jelenti a megoldást. Az ennek érdekében szervezett világméretû mozgalom keretében felkérik a földkerekség valamennyi városát, hogy programokkal, tervekkel járuljanak hozzá ahhoz, hogy az aktív idôskorról vallott elképzelés ne csak a szavak szintjén maradjon.

A világnap tiszteletére megfogalmazott üzenetében dr. Gro Harlem Brundtland, a szervezet vezérigazgatója leszögezi, hogy a lakosság elöregedése lesz a következô század egyik legnagyobb kihívása. A továbbiakban pedig megcáfolja azt a tévhitet, miszerint az idôs emberek fölöslegesek a társadalom, a család számára. Mindennek az ellenkezôjét maguk az öregek bizonyítják nap mint nap, s ezért döntött úgy a világszervezet, hogy felülvizsgája az idôsekrôl vallott elképzeléseket.

Egészségesen megöregedni — ez lesz az idei év témája, amelynek során a testi és szellemi frissesség megôrzésének lehetôségeire keresik a választ. Annál is inkább, mivel világviszonylatban 580 millió 60 évnél idôsebb személy él, s számuk 2020-ra eléri az egymilliárdot. Ahhoz, hogy megôrizzék a társadalomban játszott aktív szerepüket, egészségeseknek kell maradniok. És sokan azok is. Éppen ezért véli a WHO, hogy az idei esztendô során el kell oszlatni az idôskorról élô tévhiteket. Nem igaz tehát, hogy az idôs emberek zöme a fejlett országokban él, hisz 60 százalékuk a fejlôdô országok lakója. Az sem valós, hogy egyenlôségi jelet tehetünk e korosztály képviselôi között, hisz igen változatos társadalmi réteget alkotnak. A világszervezet cáfolja, hogy a férfiak és nôk hasonlóképpen öregednek meg, hisz a valóságban a nôk sokkal többet élnek. Az sem igaz, olvasható a felhívásban, hogy az idôs emberek gyengék, hisz sokan közülük életük végéig megôrzik egészségüket és aktív szerepüket a társadalomban. Ami cáfolja azt az állítást is, miszerint haszontalanok a társadalom számára, sôt gazdasági terhet jelentenek. Hogy ezek a tévhitek megdôljenek, a munkalehetôséget és a nyugdíjasok valós védelmét kell biztosítani minden országban — foglalmazza meg a világszervezet felhívása.

Tegnap a megyeszékhelyen mûködô Mezôgazdasági Bank fiókegységénél 30.000 dollár és 15.000 márka értékû államkötvény lelt gazdára — tájékoztattak az illetékesek. A Banc Post helyi kirendeltségénél elmondták, hogy nagy volt az érdeklôdés irántuk, de az eladott kötvények összértéke hivatali titok. Az 500 dollár, illetve 800 márka értékû államkötvények után a dollár esetében évi 7 százlékos, a márka esetében míg 4,5 százalékos kamatra jogosult az ügyfél. A fent említett kamatok valamivel nagyobbak, mint a bankok által ajánlottak, a Mezôgazdasági Bank esetében a három hónapos dollárbetétre az ügyfél évi 5,8 százlékos kamatot kap, míg a hasonló ideig letétbe helyezett márka után 4 százlékos kamatra jogosult. A központi lapok adatai szerint hétfôn, az államkötvények kibocsátásának elsô napján a Mezôgazdasági Banknál országszerte 1 millió dollár összértékû, míg a Bank Postnál 1,5 millió dollár értékû kötvényt vásárolt a lakosság. Az összegyûjtött vagy más banktól kivett pénzösszegekre április 9-ig lehet államkötvényeket vásárolni.

Hétfôn megérkeztek a mezôgazdasági értékjegyek

A megyei Postafelügyelôség fôfelügyelô helyettese, Olaru Cornelia a tegnap tájékoztatta szerkesztôségünket, hogy hétfôn megyénkbe is eljuttatták a gazdajegyeket (kuponokat). Ebben az évben összesen 339 000 személy jogosult azok átvételére. A hivatal dolgozói azonnal hozzáláttak az okmányok területi elosztásához, a munka nem szünetelt hétfôn éjszaka sem. A tegnap is hosszabbított mûszakban dolgoztak, így sikerült elérni azt, hogy a gazdajegyeket a mai nappal kezdôdôen elküldjék a területi postahivatalokhoz. A személyzet felkészült a tevékenységre, elôreláthatólag a hét végén elkezdôdhet kiosztásuk. Az értékjegyek átvételének határideje június 1-je, megemlítjük még röviden, emlékeztetôül: 0,5 hektártól 10 hektárig terjedô mezôgazdasági földterületre osztanak jegyet, minden hektárra egyet; egy gazdajegy értéke 175000 lej, a beváltási határidô november vége; idén azokkal minôsített vetômagvak, rovar-, gombaölô szerek, gyomirtó szerek, mûtrágyák , állategészségügyi gyógyszerek, természetes és koncentrált takarmányok vásárolhatók, bizonyos munkák, szolgáltatások kifizetésére is használhatók, nem válthatók be viszont üzemanyagra (gázolaj), és gépalkatrészekre.

Végezetül a cukorrépa-termesztôk kétségeit kívánjuk eloszlatni: a mezôgazdasági értékjegyekkel cukorrépa- vetômag is vásárolható. Neacsu Georgeta, a Zamur, a marosvásárhelyi cukorgyár mezôgazdasági menedzsere elmondta, hogy az átvevôközpontoknál dolgozó szakemberek tudják: azok a gazdák, akik szerzôdést kötnek cukorrépa-termesztésre, vetômagot vásárolhatnak készpénzzel, gazdajeggyel, (értékjegy), a harmadik fizetési lehetôség: az idei temésbôl származó cukor. A szerzôdések okiratain mindhárom lehetôség feltüntethetô.

Szombaton délelôtt Marosvásárhely fôterén letették az esküt a 6. Hadtesthez tartozó tankosok, a csendôr- és a tûzoltó alakulatok újoncai. Az ünnepségen részt vettek a megye és a város elöljárói, magas rangú katonatisztek, valamint a kiskatonák szülei, hozzátartozói. Elsôként Burkhárdt Árpád alispán szólt az egybegyûltekhez, aki a hadsereg és a csendôrség fontosságáról beszélt az ország euro-atlanti integrációs törekvésébe ágyazva azt. Fodor Imre polgármester a hadsereg társadalmi szerepére utalt, megemlítve azt a példás közremûködést, amelyet a katonák az árvíz alatt tanúsítottak. Felszólaltak még Micu Liviu ezredes, a tûzoltóbrigád, Dorobantu Constantin csendôrtábornok, és Victor Ciulea ezredes, a 6. Hadtest parancsnokai, akik fegyvernemük sajátosságáról, a katonák jövôbeli feladatairól, kötelességeirôl beszéltek, s utaltak a szomszédunkban dúló háborúra is.

Az eskütételt az alakulatok felvonulása zárta.

Az RMDSZ Maros megyei szervezete határozottan tiltakozik Anghel Andreescu tábornok 1999. március 5-6.-i marosvásárhelyi látogatása során elhangzott nyilatkozata ellen, amelyet a helyi román sajtó április 3- án közölt.

A nyilatkozó szerint a marosvásárhelyi Területi Csendôrparancsnokság hatáskörébe tartozó régióban "a mozgó egységek keretében szeparatista tevékenység elleni különlegesen felkészített alegységeket hoznak létre, válaszként egyes radikális RMDSZ-vezetôk szeparatista tevékenységet kezdeményezô kijelentéseire."

A Csendôrség országos fôparancsnokának kijelentése sérti az egyenlô politikai távolságtartás elvét. Szövetségünk, amely a román kománykoalíció szerves része, úgy véli, hogy a valóságban kijelentések szintjén sem létezô magyar "szeparatizmus" veszélyének emlegetése olyan politikai pillanatban, amelyet a koszovói tragédia jellemez, rányomhatja bélyegét a többség és kisebbség viszonyára országunkban, és árthat a román—magyar hazai kapcsolatnak is.

Határozottan ellenezzük a magyar lakosság megfélemlítését és követeljük: ne léptessék életbe a bejelentett, különleges csendôri alegységek létrehozására vonatkozó intézkedést.

Marosvásárhely, 1999. április 5.

A Maros megyei RMDSZ Operatív Tanácsa

Válasz egy erdélyi nyílt levélre

Nyílt levél jelent meg az Erdélyi Naplóban, melyet átvett a Romániai Magyar Szó is. A címzettek: Orbán Viktor miniszterelnök, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára. A szerzô, Ferenczes István csíkszeredai író a Budapesten megrendezett magyar-magyar csúcstalálkozóra utalva leírta: hiányérzete van, mert a találkozónak volt egy nagy hiányzója, mégpedig a moldvai csángómagyarok képviselôje. A szerzô a húsz-harminc ezres magyarországi románság elementáris jogának nevezte a gyulai ortodox püspökség megalakulását, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a moldvai csángómagyarok nemcsak jogilag, politikailag, hanem fizikailag is veszélyeztetettek.

A szerzô véleménye szerint "a politika egyensúlyozó nagy mérlegén kisebb kilengése lenne ama mutatónak, ha a két serpenyôbe a magyarországi románság mellé nem a kétmillió körüli erdélyi magyarságot, hanem az ötven-hatvan ezres moldvai csángómagyarságot lehetne helyezni." Nyílt levelében felveti: "az RMDSZ, amikor szervezett összromániaiságát kell hangsúlyoznia, valóban hangoztatja, hogy a csángómagyarokat is képviseli, ám ez a képviselet enyhén szólva hiányos. Ismereteink szerint az egy Kötô Józsefen kívül alig foglalkozik valaki az RMDSZ nagypolitikusai közül ügyeikkel... De nem tudok egyetlen Hargita vagy Kovászna megyei szenátorról, parlamenti képviselôrôl sem, aki Í90-tôl errefelé, legalább egy kirándulás erejéig, felkereste volna ôket otthonukban."

Ferenczes István a következô megállapítással zárja nyílt levelét: "A Vatikán a moldvai csángómagyarokat mint magyarokat leírta". Végezetül pedig felteszi a kérdést: "Leírta volna a moldvai csángómagyarokat Magyarország is, a jelenlegi magyar kormány is?"

— A FIDESZ vezette magyar kormány valóban leírta a moldvai csángómagyarokat? — tette fel a kérdést az MTI-Press a nyílt levél egyik címzettjének, Németh Zsolt külügyi politikai államtitkárnak.

A kormány nem írta le a csángómagyarokat

— A kérdés ilyen felvetése is botorság, mert a FIDESZ ellenzéki korában, és kormányzati erôként is mindig támogatta a moldvai csángómagyarok ügyét. Orbán Viktor a FIDESZ elnökeként a Í90-es évek elejei nagy árvíz idején fontosnak tartotta, hogy elmenjen Szabófalvára, Lészpedre és a többi csángók által lakott településre. A FIDESZ lehetôségei szerint megteremtette a csángómagyar közösség támogatásának feltételeit. Azt sem szabad feledni, hogy minden lehetséges fórumon igyekeztünk felhívni a világ figyelmét a moldvai csángómagyarok sanyarú sorsára.

— Ezek szerint nincs ok panaszra?

— Tulajdonképpen arra a kérdésre kellene pontos választ adni, hogy kellôképpen képviseli-e a csángómagyarok ügyét az RMDSZ, a magyar kormány és a világ összmagyarsága. A magam részérôl a kormány nevében is elismerem, hogy nagyon komoly adósságaink vannak a moldvai csángómagyarsággal szemben, de az ügy az RMDSZ kompetenciájába tartozik. Nem akarok pálcát törni az RMDSZ felett, mert meggyôzôdésem, hogy számos erdélyi magyar politikus képviseli a csángómagyarok érdekeit. Kötô József mellett megemlítem Ecstein-Kovács Pétert, aki napirenden tartja az ügyet a kisebbségi minisztérium részérôl, de tudom, hogy Szilágyi Zsolt képviselô is interpellált a kérdésben.

— A budapesti magyar-magyar találkozón viszont nem voltak jelen a csángómagyarok képviselôi.

— Az Állandó Magyar Értekezlet jól átgondolt jogi struktúra szerint mûködik, amely kimondja: a találkozó ülésein a legitim parlamenti vagy tartományi képviselettel rendelkezô magyar politikai erôk vesznek részt, és véleményem szerint jogi értelemben az RMDSZ-nek a feladata képviselni a moldvai csángómagyarok érdekeit.

— Csángómagyar kérdésben mit tehet a magyar kormányzat?

A gyulai püspökségért magyar misét

— A moldvai csángómagyarok helyzete nem megnyugtató. Támogatjuk azt a törekvésüket, hogy szabadon vállalhassák identitásukat, hiszen ez a célja a Csángómagyar Szövetségnek is. Tudjuk, komoly nehézségekbe ütközik a magyar anyanyelvû oktatás. A magyar nyelvû szentmisék tartásához a katolikus egyház is ellentmondásosan viszonyul. Példák bizonyítják, amíg egy erdélyi plébános vállalja, hogy magyarul misézzen a moldvai csángómagyaroknak, addig ezt ott sokszor a saját papjaik tiltják meg.

— Az Önhöz is címzett nyílt levélben ez áll: "A húsz-harminc ezres magyarországi románságnak joggal adott püspökség ellenében talán lehetett volna számukra is kérni egy-egy magyar nyelvû misét és anyanyelvük oktatását."

— Hadd kérdezzem meg: kinek kell kérni? A magyarországi románságnak azért tudtuk teljesíteni ezt az igényét, mert azt világosan megfogalmazták. Ebben a helyzetben is az az alapvetô kérdés, hogy artikulálódik-e vagy sem egy közösségnek az igénye. Nem tartom helyesnek, hogy egymáshoz méricskéljük a különbözô jogokat. Valamely közösséget nem attól függôen illet meg bármilyen jog, hogy milyen a helyzet a szomszéd országban, hanem azért jogosult bizonyos jogok gyakorlására, mert létébôl és emberi minôségébôl fakad, hogy szabadon vállalhassa önmagát. Más kérdés, hogy amennyiben egyértelmûen megfogalmazódik egy közösség igénye, az adott kormányzat igyekszik-e annak eleget tenni.

— Már tudjuk, hogy a pápa nem látogatja meg erdélyi híveit. Volt e szándéka, eszköze a magyar külügyi tárcának, amellyel befolyásolhatta volna a pápa tervezett romániai látogatását?

Fontos terv a külképviseleti rendszer bôvítése

— A legkülönbözôbb módon kifejezésre juttattuk a véleményünket. Fontosnak tartjuk most is, hogy a katolikus egyházfô keresse fel az egymilliónál is több erdélyi római- és görög katolikust. Ez hozzájárulhatna az ortodoxia és a katolicizmus közötti együttmûködés kiteljesedéséhez, valamint a nemzetiségi választóvonalak lebontásához is.

— Tervezik e a külképviselet bôvítését, nevezetesen is: mikor lesz magyar konzulátus Csíkszeredán?

— A kormány fontosnak tartja a külképviseleti rendszer bôvítését. Javasoltuk, hogy létesüljön konzulátus Csíkszeredán. A székelyföldi konzulátus nemcsak azért indokolt, mert oda nem terjed ki a kolozsvári konzulátusunk joghatálya, hanem azért is, mert itt él több mint félmillió magyar. Brassóban és Temesvárott is szeretnénk képviseletet nyitni és azt már elmondhatom, hogy Konstancában napokon belül megnyílik a tiszteletbeli magyar konzulátus. Felajánlottuk román kulturális intézet létesítését bármelyik magyarországi városba.

— Az utóbbi idôben gyakran került szóba a kettôs állampolgárság. Mi errôl az Ön véleménye? Egyáltalán: a kormány foglalkozik e a kettôs állampolgárság valamilyen módon való megadásával?

A többletjogokon szakbizottságok dolgoznak

— A kettôs állampolgárság mögött alapvetôen két dolog húzódik meg: az egyik a határátlépés ügye, a másik pedig a magyarországi jogi helyzet. A problémamentes határátlépés többféleképpen is megoldható, abban az esetben is, ha Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak. A legkézenfekvôbb az lenne, ha továbbra is fennmaradna a vízummentesség az EU tagországok irányában, mint ahogy Szlovákia esetében jelenleg is így van. Románia esetében is ezt az eredményes határôrizeti és védelmi rendszerhez kötik. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: a vízumot nem azért találták ki, hogy megakadályozza a magyar- magyar kapcsolattartást. Már az Európai Unióban is vannak "nemzeti vízumok", ezek öt évre lehetôvé teszik a tetszôleges alkalommal történô belépést, sôt a munkavállalást is fél éven belül 90 napos idôszakra.

A kettôs állampolgárság gondolata mögött, sajnos, ott bujkál az a fájdalom is, hogy a határon túli magyarok sok esetben csak turistának érzik magukat az anyaországban. Ezen az állapoton kell változtatni! Meg kell teremteni annak a lehetôségét, hogy oktatási-kulturális és más jellegû többletjogokat kapjanak a határon túli magyarok. A frissen létrehozott Állandó Magyar Értekezletre és annak szakmai bizottságaira vár a feladat, hogy meghatározzák azokat a jogi és jogszabályi feltételeket, amelyek biztosítani fogják ezeket a többletjogokat.

Pim-pim-pá-ré, suttogták, mondták, kiáltották Vásárhelyen a gyerekek szombaton délután a Cserealji református templom gyülekezeti termében. A varázsszóként használt pim-pim- pá-ré hatására elôkerült a közönség között rejtôzködô Mátyás király, Amaryllis, az udvarhölgye, Dodo, a bohóc-segéd, és végül a nagy piros orrot viselô udvari bohóc vagy udvari bolond. A közel félszáz magyar, román és roma gyereknek a kolozsvári Agape Életvédô Alapítvány gyermekporgramokkal foglalkozó csoportja mesélt Mátyás király életérôl, tetteirôl. A rugalmas program lehetôvé tette a nézôtéren ülôk bekapcslódását, közös játékát.

— A decemberi Dolly Roll-konceretre csak a módosabb családok gyerekei jöhettek el, az Agape elôadásán — jegyváltás nélkül — bárki részt vehetett. Célunk az volt, hogy a gyermekotthonokban, a hátrányos helyzetû családokban élô gyerekek és a meghitt családi körben felnövôk találkozzanak, megismerjék egymást, együtt énekeljenek, játsszanak — mondotta Bethlen Anikó, a rendezvényt szervezô Bethlen Alapítvány vezetôje.

Az Agape Életvédô Alapítványrôl László Bakk Anikó, a gyermekporgramok felelôse mesélt. Tôle tudtuk meg, hogy az 1992-ben alakult alapítvány célja az emberi élet és a család értékének hangsúlyozása, a bennük rejlô adottságok és lehetôségek minél teljesebb kibontakozásásnak elôsegítése. A gyermekmûsorokkal két éve lépnek fel, a keretet mindig Mátyás király életérôl és szülôvárosáról szóló rövid, képes beszámoló szolgálja, a mûsort a gyermekek igényeihez igazítják. Eszerint, ha a gyerekek szívesen hallgatnak mesét, akkor több mesét mesélnek, ha az éneklés tölti el ôket örömmel, akkor a zenére fektetik a hangsúlyt. Az elôadások célja a játék, a lelki értékek fontosságának hangsúlyozása, a közösségek megteremtése.

A gyermekek mosolya, hangos tapsa, a programban való részvétele, s a lufiból készített állatokkal távozók boldogsága bizonyította: az elôadás sikeres volt.

Kevés az a marosvásárhelyi lakos, akit valamilyen formában ne érintene a Bolyai Farkas Líceum sorsa. Dicsérjük, szidjuk, százezres tömegben tüntettünk önálló magyar iskolaként való visszaállítása érdekében, állandó vita folyik akörül, hogy növelni avagy csökkenteni kell-e az osztályok számát, hogy az a szellemi mûhely-e ma is a Bolyai, ami hajdanában volt. Eközben tudjuk, hogy az iskola magán viseli annak a szándéknak a nyomait, amelynek során a rendszerváltást megelôzô és követô években egykori jellegének, szerepének megváltoztatására törekedtek. Miközben ünnepeljük és bíráljuk, az iskola egyfajta tanügyi kombinátként közel másfél ezer diákkal tovább mûködik, s egy-egy évfolyamáról közel félezer maturándust indít útnak. Az új tanügyi törvény értelmében a közelmúltban versenyvizsgával pályázták meg az oktatási intézmények vezetôi állásait. A Bolyai Farkas Líceum élére igazgatóként Bálint István biológia szakos tanár került, az újonnan létesített aligazgatói állást Horváth Gabriella kémia szakos tanár nyerte el. Beszélgetésünk során terveikrôl faggattuk az új vezetôket.

— Bálint István milyen tervekkel pályázta meg az igazgatói tisztséget?

— A feladatra azért vállalkoztam, mert úgy éreztem, hogy megbírom. Számomra, bár nem vagyok az iskola végzettje, a "Bolyai" egy szimbólum, szellemi fellegvár, s terveim ennek felerôsítésére, megerôsítésére irányulnak.

— Gondolom, sokan kíváncsiak ezekre az elképzelésekre.

— Minôségi tanítás minden vonatkozásban, az épület felújítása, a tantermek, a felszerelés korszerûsítése.

— Sokan kifogásolják az oktatás minôségét a Bolyaiban, a szintcsökkenést egyesek a mesterségesen felduzzasztott tanulólétszám rovására írják. Valóban csak ez lenne a gond?

— Tény, hogy túltelítettségénél fogva az iskola nem mutatta azt a szintet, amelyet mindenki elvárt volna. De nem általánosíthatunk. Igenis, a "Bolyaiban" megvan a minôségi tartás, a tenni akarás és a lendület a megújulásra. És adott az emberanyag is, hisz diákjaink nagy többségérôl csak jót mondhatok, ami lehetôvé teszi, hogy áttérjünk egy új minôségre. A hiba csak a szervezésben volt, és itt nem a központi irányításra gondolok, sokkal inkább a módszertani irányvonalaknak, a tanítás alapkövetelményeinek a kidolgozására. Ennek pontos ismeretében tudatosulhat a diákban, hogy milyen szintre kell eljutnia, milyen lehetôségei vannak a továbbfejlôdésre.

Ami a tanszemélyzet munkáját illeti, el kell mondanom, hogy véleményünk szerint korántsem elég a magas szakmai felkészülés, sokkal inkább az ismeretátadás módja kell, hogy minôségi legyen. És itt tevôdik fel a kérdés: megvan-e minden tanárban a megfelelô rugalmasság, hogy ilyen szempontból átértékelje saját stílusát, és hozzáigazodjon az iskola követelményeihez. Ezen a téren is vannak hiányosságok, amit látunk, s nagyon látják a gyermekek is. A tanszemélyzettel viszont csak úgy tudunk együttmûködni, ha az ô részükrôl is megvan a kellô nyitottság az igazgatóság irányában. Véget ért az az idôszak, hogy magányos farkasként teszi mindenki a dolgát, s nem veszi figyelembe az iskola érdekeit. Ezt a magatartást a diákok zöme úgy érzékeli, hogy a tanár mondja a magáét, ôk pedig nem értenek semmit abból, amit hallanak. Nagyon nehéz megoldást találni ezen a téren, hisz mindenki tudja, hogy a Bolyaiban tanár és diák egyéniségek vannak.

— Amiképpen azt is, hogy a tanszemélyzetbôl sincs mindenki a helyzet magaslatán.

— Véleményünk szerint egy olyan közösségi szellemet kell kialakítani, amely lehetôvé teszi, hogy minden kolléga tudjon a másik munkájáról, teljesítményérôl, s ezáltal értékelni tudja, magáénak érezze a közösség munkáját is. Sajnos, igen nagy a szakadék a tapasztalt kollégák és a kezdôk között, akiket az elszigetelôdés miatt módszertanilag nem vesznek kellôképpen pártfogásukba az idôsebbek.

— E téren figyelembe vesszük a diákok véleményét is — egészíti ki az igazgató által mondottakat Horváth Gabriella aligazgató. Novembertôl három találkozót szerveztünk az osztályfelelôsökkel. Nagyon nyíltan, ôszintén vetették fel problémáikat. Kezdetben a kollégák furcsán reagáltak, úgy értékeltek, hogy mi olyan információkat akarunk megtudni, amelyek ellenük fordíthatók.

— Mire panaszkodnak a diákok?

— Elsôsorban a körülményekre, az osztálytermekre, a bútorzatra, a mellékhelyiségek állapotára, amivel egyet kell értenünk. Az órák, a tanítás színvonalát úgy értékelik, hogy két véglet között van, vagy túl alacsony, vagy túl magas..

— Ami ezeken az üléseken elhangzik, arról elbeszélgetünk a kollégákkal, s meghallgatjuk az ô véleményüket is arról, amire a diákok panaszkodnak. Ennek ellenére nem megengedhetô az a felfogás, hogy a diák bármit megtehet az órán. Miközben megtanítjuk a tananyagot, nevelnünk is kell — vélekedik Horváth Gabriella. A diákok nagyon igénylik a nyitottságot, s a tanárnak is meg kell értenie, hogy az információ-mennyiség ma már akkora, hogy az okos diák igenis szelektíven tanul.

— A korszerû pedagógiáról vallott elképzeléseit Bálint István írásaiban is rögzítette, a gondolatban mennyire sikerül alkalmazni mindazt, amit elméletben annyira jól megfogalmazott ?

— Ezek az írások nagyon mélyrôl jöttek, és legnagyobb fájdalmam az, hogy igazgatóként nagyon sok osztályról le kellett mondanom, és most egészen más közösséggel dolgozom. A tanár kollégákkal viszont sokkal nehezebb... Azt kell mindnyájuknak megérteniök, hogy nem véletlen, hogy bizonyos órákat fegyelmezetten, kiváló hangulatban ülnek végig a gyermekek, más órákon pedig félelmetesen viselkednek, vagy egyszerûen ellógnak. Ez már nem lehet a gyermek hibája.

Személy szerint a korszerû oktatásban és nevelésben látom a jövôt, abban, hogy a pedagógus utakat világít meg az ismeretek irányában. Ahhoz, hogy egy XI.-es diák el tudja dönteni, hogy mi akar lenni, irányvonalat kell adni számára, s tájékoztatni kell, ha mégis tanácstalan marad. Ilyen szempontból a tanár munkája a döntô, ez az iskola feladata.

— Mindkettôjüket szigorú tanárként tartják számon, ami nem ritka a Bolyaiban. A szigorúbb elbírálás miatt nem kerülnek-e hátrányba a diákok, hisz vannak szakok, ahol a középiskolai jegyeket is beszámítják az egyetemi felvételi vizsga eredményébe?

— A tanár elégtétele, ha tudja, hogy a jegy reális. A szigorúság kötelezô alapelv, de legyen korrektül, megfelelô módon megfogalmazva. A tananyagot érthetôen, világosan kell feldolgozni, mindig a diákokkal közösen és mindig visszakérdezve, és akkor lehet követelni. A diáknak tudnia kell, hogy miért kapta a jegyet. Most lehetôség van arra, hogy nem kötelezô egybôl osztályozni, a diákot kétszer-háromszor is fel lehet szólítani, amíg értékeljük. Ezzel módot adunk arra: érezze, hogy törôdnek vele, s nem bünetetésbôl osztályozzák. Az érettségit illetôen a helyes megoldás az lenne, ha a líceumokat valóban felosztanák különbözô kategóriákra, s így a vizsga értéke is más lenne.

— Lesz-e felvételi a Bolyaiba?

— Nagyon szeretném, ha a Bolyaiba mindig lenne felvételi.

— Igaz-e, hogy kevesebb osztály indul az idén?

— A beiskolázási tervben mind a magyar, mind a román tagozaton eggyel kevesebb osztály szerepel.

— Az elszigeteltségrôl esett szó, a tanszemélyzet szerint viszont egyre nehezebb bejutni az igazgatókhoz.

— Rekordot döntöttünk gyûlésekbôl, mivel az volt az elvünk, hogy mindenrôl mindenkinek tudnia kell. Ennek ellenére az volt a visszhang, hogy minek annyi gyûlés, s hogy miért van az igazgatónak fogadóórája? Naponta megfordul itt 10-15 személy, akik az iskola ügyében keresik az iskola vezetôségét, dönteni viszont csak nyugodt körülmények között lehet. Szó sincs arról, hogy nem lehet bejutni az igazgatókhoz, csak esetleg nem éppen akkor, amikor a kolléga szeretné. Másrészt a feladatokat leosztottuk, 10-15 személy van a vezetésben, s meg kellene szokni, hogy a közvetlen felelôshöz forduljanak elôször, s utána az igazgatóhoz.

— Úgy hallani, hogy egyre jobban kiélezôdik az ellentét a különbözô, különösen a reál és humán katedrák között. Mi a szándéka az új vezetésnek, a reál profilt akarja-e megerôsíteni, avagy a kettô közötti egyensúlyra törekszik?

— A reformtervezet, ami elsôsorban a teljes tantervet módosítja, óraszámban csökkenést von maga után. Ez automatikusan kiélezi a katedrák közötti harcot. Itt viszont meg kell érteni, hogy többet csak az kérhet, aki adni is tud. Elképzelésünk szerint elsôsorban azokat a katedrákat, szakterületeket fogjuk támogatni, ahol a tanárok bizonyították, hogy szakmailag nagy teljesítményre képesek, és tudnak tanítani. Célunk az, hogy a Bolyai irányvonala a társadalmi szükségletekhez alkalmazkodva a nyitottság legyen. A beiskolázási terveknek ugyanakkor a gyermekek igényeihez is igazodniuk kell. És elôfordulhat, hogy menetközben válik szükségessé a változtatás, mert például X. osztályban a gyermek azt a tantárgyat választja, ami számára a legvonzóbb. És itt újra eljutunk a tanítás minôségéhez....

— Voltak-e problémák az adminisztratív személyzettel?

— Minden kezdet nehéz, de tevékenységünket össze kell hangolnunk a közös cél érdekében. A szolgálatos tanárok bejegyzése alapján minden hét elején megbeszélést tartunk. A javulás mindenképpen mutatkozik. Rájöttünk arra, hogy nem szabad nagy lendülettel egyszerre cselekedni, és eredményt is várni azonnal. Csak fokozatosan lehet bevezetni az újat, ami ellen van egy bizonyos ellenállás, s azt kell feloldanunk.

— Egy kellemetlen kérdés maradt még hátra: többször hallani fegyelmi problémákról a Bolyaiban, hogyan kezelik ezt azokat? A diákok szerint túlságosan szigorúan járnak el...

— Ôszintén be kell vallanunk, hogy a diákok egy része nem való a Bolyaiba sem viselkedésben, sem hozzáállásban. Ez az iskola nem engedheti meg magának, hogy sikertelen embereket neveljen. A diákokkal szembeni elvárásunk az, hogy ne csak az iskolában, mindenütt érezzék, hogy bolyaisok, és ennek megfelelôen viselkedjenek. A letisztulás ebben az irányban indult el, aki a fentieket nem vállalja, az ne jöjjön ide. Egyes fegyelmi problémák egész osztályokra kiterjednek, ott az osztályok tanári tanácsának összehívásával próbálunk meg eredményt elérni. Egy diákot kizártunk, egy elment, kettôt áthelyeztünk, négyet zártunk ki ideiglenesen, hat diák fegyelmi ügyének tárgyalása folyamatban van. Szeretnénk, hogy ilyen eljárásra a késôbbiekben csak kivételesen legyen szükség. Ezért kellene a hangulatot a tanárok és diákok között a kölcsönös tisztelet irányába átmenteni.

— A kezdettel járó nehézségek, kellemetlenségek ellenére valószínûleg mutatkoznak az új iskolavezetés eredményei is.

— Vendégeink szerint a Bolyai-napok színvonalában és minôségében sikeres rendezvény volt, ebben nagy része volt a tanszemélyzetnek és a diákságnak. Ugyanakkor érezzük a szülôi közösség támogatását is.

A tantárgyversenyek megyei és országos szakaszán is jól szerepeltek diákjaink, az eredmények összegzésére ezután kerül sor. A nemrégiben Szegeden tartott nemzetközi fizikaversenyen iskolánk képviselôi egy elsô és két különdíjat nyertek. Felélénkültek a nemzetközi kapcsolatok, egyre jobb az együttmûködés a kecskeméti Bolyai János Gimnáziummal, s felújítottuk a paksi kapcsolatunkat is.

— A tanításon túl az anyagi feltételek megteremtése terén milyen terveik vannak?

— Egy nagyméretû fejlesztési tervet dolgoztunk ki, amely az osztályok bútorzatának cseréjével kezdôdôen magába foglalná a mellékhelyiségek, fürdôk, étkezdék, bentlakások felújítását. A kérdés csak az, hogy mibôl? Meglepett, hogy amikor e nagyméretû fejlesztési tervvel elôálltam, sem a polgármesteri hivatalban, sem a prefektúrán nem nevettek ki. A belsô udvart parkosítani akarjuk, a két Bolyai szobrával, padokkal, új dokumentációs központot tervezünk a tornaterem mellé, tervbe vettük a víkendtelepi sportbázis teljes felújítását, úszómedencét szeretnénk építeni a sportpályán. Ezen munkálatok során, amelyeket az udvar átalakításával kezdenénk, számítunk a diákok fizikai munkájára. A hozzáállásuk annyira pozitív volt, hogy azt éreztem, ezekkel a gyermekekkel hegyet is lehetne mozgatni.

Június végére eltûnnek a gödrök?

Crisan Eugen alpolgármester szerint a marosvásárhelyi utcákat borító gödrök túlnyomó részét június végére befoltozzák. Ez a kijelentés a polgármesteri hivatal csütörtöki sajtótájékoztatóján hangzott el, ahol az utak javítására kiírt versenytárgyalás eredményeit is nyilvánosságra hozták.

A gödrök foltozására két cég nyert jogot a pályázaton. Az aszfaltbeton felületû utak gödreit a megyei útügyi igazgatóságból alakított DPM Rt., az aszfaltutakat a Citadin Prest Rt. foltozhatja. Ezekre a munkákra költik a leosztott költségvetési keretnek csaknem felét, 6,9 milliárd lejt a 15 milliárdból. További 1,2 milliárdot a közúti jelzések és jelzôberendezések karbantartására költenek, amit a Citadin Prest Rt. fog végezni.

Aszfaltbeton felületû utak teljes felújítására a csíkszeredai Hamerock Rt. nyert jogot. Ilyen munkára 2,5 milliárd lejt terveznek elkölteni, ami 1,2 kilométernyi utca felújítására elegendô. A csíkszeredai cég tavaly az 1989 December 22 utcában végzett felújítási munkákban is részt vett, igaz csak alvállalkozói minôségben. Idén városszerte ôk végezhetik a szegélykövek cseréjét is, erre 20 milliót szánt a polgármesteri hivatal. A beton felületû utcák felújítását a Cora Rt. fogja végezni, a liciten e munkálat jogát elnyerô Citadin alvállalkozójaként. Ilyenfajta munkálatra 980 millió lejt terveznek költeni az idén. Szintén mintegy 2,5 milliárd lejnyi értékben nyert munkálatokra jogot a brassói Conas Rt. Ez a cég a kockaköves utcák javítását (936 millió), a kaviccsal való borítást (1,3 milliárd), árkok és padkák takarítását (245 millió) végezheti.

A szóban forgó pályázattal kapcsolatosan említettük, hogy a cégek ajánlatainak elbírálására szolgáló pontrendszerbôl alig egy harmadnyi arányban számított a minôségi munkavégzés szavatolása. Crisan alpolgármester viszont azt állította, az utak minôsége javulni fog, a munkák jogát elnyerô cégek ajánlatai meggyôzôek voltak. Idén civil munkaszerzôdéssel további három minôségi ellenôrt fog alkalmazni a polgármesteri hivatal, akik az útjavítások minôségét vigyázzák. Ez utóbbi fejlemény jó jel, ugyanis kevés a szakember a hivatalban, amit az illetékesek sosem felejtettek el kihangsúlyozni. Ígéretekben viszont eddig sem szenvedtünk hiányt, ami az útjavítások minôségét illeti, a gyakorlat azonban annál több kívánnivalót hagy maga után. A látszat szerint városunkban az utak gödrei osztódással szaporodnak, amit nehezen lehetne a jól végzett javítási munkák számlájára írni. Az utakat pedig, némi kivételtôl eltekintve, már évek óta ezek a cégek javítják, ha lehet a szó jó értelmében javításnak nevezni az olyan munkát, amit úgy végez el valaki, hogy jövôre is biztosan maradjon belôle. Hogy változtatásra szükség van, afelôl nincs kétség, és bizonyos, hogy lehet is változtatni, amennyiben a problémakörben érintett felek megfelelô komolysággal kezelik feladataikat. Ám ebben a körben az ígéret csak az elsô pont.

Én kiskertben jártam, rózsafát találtam. Rózsafa lehet, rózsák nincsenek. Késett tavaszunk, késik szép tavaszunk. Tavaszaink rendszerint leképezik a vasutat: késnek.

Idén nem ment locsolni, reggel korán versikével ébresztette feleségét, és ez elég volt, öregnek és hiábavalónak érezte magát, legalábbis ezt igyekezett bemesélni a másik énjének, akit mindig meg kellett gyôznie választásának helyességérôl, kávézott, a délelôtt folyamán kétszer is, míg csakugyan ott érezte a szeget a májában, ágyra heveredett, és a TV3 mûsorát nézte, Szepesi Györgyöt és Vitray Tamást, emlékezett rá, milyen áhítattal hallgatták a rádiós közvetítéseket, Vitrayról csak 1990 után tudott meg ezt-azt, de Szepesi a világot jelentette, holott, mint kiderült — errôl azonban a két "rivális" nem ejtett szót — mitizálta a mûfajt, közvetítései olyanok voltak, mint a Szigeti veszedelem, nagy barokk csatákat láttatott a hallgatók legnagyobb gyönyörûségére, kellett ez a fajta eksztázis nagyon, hiszen egy-egy gyôzelem évekig éltette a reményt itt a távoli végeken, a reményt: miben is? áh, errôl most mégsem itt, meg kell szólítani a mûfajt, másnapos jegyzet ez, kérem, az volna a csattanója, hogy Döme nem ment el öntözni, totál absztinenciát hirdetett, a látogatóknak beteget játszott, szenvedett és szenvelgett, de kibírta, s mikor már minden elcsendesült a tízemeletesben, kiosont a konyhába, elô a másfél literes mûanyag flakont — hányszor megmondtam, hogy nem szabad a bort ilyen mazlag izében tárolni?! —, és unitárius módra töltve magának, istenesen beállítja a rekordot, eddig a megszólítás, Szepesi Györgyrôl akkor hullott le a "lepel", amikor valós tévéközvetítések alkalmával a nézôk tövig húzták le a hangot, és a rádióból hallgatták Szepesi haditusósítását: ehhez képest a látott képi valóság tömör unalomnak bizonyult.

Itt értesült arról is, hogy Vitray nem jár locsolni, mióta kisgyermekeivel egyszer szinte karambol áldozata lett, és amúgy Szepesi sem szokott; egy muszáj-sznob elégedettségével állapította meg s bezzegelt is a másik énjének: na ugye, jól döntöttem ma is.

És jó volt a nap, mert kiszélesedett a látóköre: kisbefektetôknek azért sem jó ez, mert ma is az van, tudta meg egy sajtgyártótól, aki civilben értelmiségi vagy fordítva, hogy manapság is amúgy véletlenszerûen felkeresi a kis üzemet a községi rendôrök valamelyike, hogyhát nincs-e valami baj, satöbbi, mert ugye, ha volna, akkor ugye, mi bízvást, satöbbi, és a községi elöljárók is betérnek, mintha csak kedvenc bögrecsárdájukba, hogy na, mi a helyzet, termelünk, termelgetünk, és még a postás is arra jár, ha semmit sem hoz, akkor is, a románnak van erre egy kifejezése, többes számú, plocoane, tudta meg, a másiktól pedig azt, hogy micsoda tragédia egy elpancserolt életrôl himnuszt összeiszapolni, Ádám egy, Ádám kettô, nézett rájuk kérdôn, sôt számonkérôn az ôszülô halántékú fiatalember, aki ezidáig sosem nyitotta ily tárgyban rájuk az ajtót, de most magába szállt vagy mi a csoda, felkereshette a papja, attól az újabb vágány, Máté tizenhárom, és a sejtése beigazolódott, miként ô maga is régente, egy pohár bor motiválta a jobb napokat is látott s minden polgári konvenciót felrúgott szálegyenes férfiút, ezt a dörgô hangú csôdtömeget, aki persze hogy persze, akár püspök is lehetne, de nem az.

Szállítónak sem jó manapság, ha nem tudsz a saját tôkéddel forgolódni, hát a felhajtó kiszól a mobilon a górénak, hogy a bivalyosi tehene lenyelt egy szeget, ez ám a jó füles, és amire a PRO TV kijutna a szenzációra, a góré már meggyôzte a parasztot, hogy a tehene meg fog dögleni, nem adhat szinte semmit a húsáért, satöbbi, így persze potomért jut hozzá maga, ekkor jön be az ábrába a szállító, ô mindössze csak látja a disznóságot, regisztrál, mint egy tehetetlen szalag, behozza a tehenet, tudja jól: extrába megy a húsa, a paraszt pedig hálát ad az istennek, hogy épp húsvét hetében nem érte baj, nem kellett idehaza kiárusítani a szegény marhát. Sok marha jár így, sóhajt a szállító, és felhajtja kis pálinkáját, megy is.

Jönnek apukák kisgyerekükkel, félnek Koszovótól, a bukaresti méreg máris hat; azt mondja a virágkereskedô, hogy elsônek Marosvásárhely robbanna fel, vagyis innen füstölnék ki a magyarokat, és hát szél fuvatlan nem indul, ha beszélnek róla, akkor már bizonyára kész a forgatókönyv is, több változatban. A románok mindig tanulhatnak a szerbektôl valamit.

Pompásan dokumentálódik, otthon maradván mégis bánja erôs férfikorát, mikor omló keblû hölgyek hajtották kölnije alá bodros fejüket, mellük dekoltázsát kínálva fel, nemcsak a méla tekintetnek, hanem az ajzott vágynak is; pompásan buszozna most, ha mégis... De nemsokára érkezik az unoka, azzal is elbajlódik egy kicsit, aztán szomszédok, ismerôsök, és ô, mint valami hírhalmon trónoló raktáros, hallgatja a szót, rögzíti a sorsok apró jelzéseit.

"Vajon megússza ezt a századot?" Verssor ez, mostanáig nem gondolkodott róla, hogy megéri-e a jövô ezredet, azt többször is olvasta. De hogy legalább ezt a századot... Kettôezer dececember 31-én még ez a század van. Kortársai szerre égnek el, szívet robbant bennük a szesz és a rossz élet.

A szomszédság másik fele most készülôdik húsvétjára, egyikük szerre hordozgatja le a lifttel a szônyegeket a porolóhoz, mások is csapkodnak ott, ütemesen visszhangzik az udvar, szemben ablakot pucol a máskor csak benne könyöklô és cigarettázó férfi, jobbra tôle fehér olajfestékkel mázolja a nôgyógyász doktornô az erkély kereteit, lent a liftnél kisebb sor alakul ki, ünneplôbe öltözött férfiak, kamaszok és kisgyerekek járják a lakásokat, szônyegek, szagosvizek, tréningruhák és öltönyök, sûrûn szól a csengô, a lépcsôház igazán mozgalmas most még, éjfél felé aztán elrontják a felvonót, és az lesz a majdnem tökéletes biztonság, mert ki kockáztatja meg a sokemeletnyi lépcsômászást egy pohár italért, merthogy a férfiönérzet meg a dicsvágy, szóval az ilyenek már aknába hulltak, idén viszont alig egy-két részeg, innen fentrôl egy utazótáskát néznek annak, íme, megragadják és vonszolják, de kiderül, hogy kereke van, azon gurul a kapualjba. A liftajtó úgy csattog, mint ha máris kihirdették volna az ostromállapotot, van élet: nem menekülés, hanem tavaszi erjedés, kint légies a tér, tisztára mosott verôfény, és igen, tudhatni: aki nô most a járdán megy, sétál, az ortodox, aki férfi lezserkedik ünneplôben, az meg ettôl eltérô vallású, katolikus, protestáns, újprotestáns, efféle — hiába, hogy a román tévéadók okos mûsorvezetôi nem tudnak errôl, hiszen úgy konferálják, hogy a locsolkodás az a katolikusok szokása, gyaníthatólag inkább csak a görög katolikusokra utalnak vele, miközben Köllô Gábor plébános urat mutatják a körmenettel, minek kellene ismerni múltat, történelmet, vallást, valóságot, álomban él a nemzet, rossz álomban, satöbbi, világ úgy megy tovább, ahogy elindították, ha egyik kereke negyed fordulatnyira is elmarad, évszázadok múlnak el, míg a másik is tuskóra fut; a bárány nem lesz olcsóbb a román húsvétkor sem, a kiskertben nem nyílik akkor sem rózsa, de locsolkodás sincs, ellenben gyakoroljuk a választ, mert a szomszéd köszönteni fog vele, az ismerôs ránk rivall a buszban, irodánkba ezzel lép be a házaló: Cristos a inviat!

Szólítsd meg magad: magad. Te is láttál, miként Ady, delelô csordát, vizetlen kútnál, szenvedôn, de te, bús forrás, ugye nem fogsz kiszáradni. Nem nyitsz borodra a kamrában, nem kell. Szád íze semleges — a lelked másnapos, barátom. Volnál erôs, öszvér-természet. Okulj. Tudd mondani: Adevarat, a inviat.

És hidd, másodszor is.

— Nemrég tüskés hangvételû nyílt levelet szórtak a marosvásárhelyi színháziak. A levél egy "nyílt drámáról", a vásárhelyi teátrumok helyzetérôl szól. Gondolja, olvasták az illetékes címzettek?

— Véleményem szerint olvasták, bizonyos formában reagáltak is rá. Voltak olyan beszélgetéseim, melyekbôl kitûnt az, hogy olykor nem üres légbe zuhannak a szavak, vannak következményei. A sajtónak is köszönhetôen.

— Miért züllik a szakma?

— A színházak ezekben az átmeneti években pénzügyileg és más szempontból is megváltozott helyzetbe kerültek. Ebben a szituációban hasznosítani kell új lehetôségeket. A legkézenfekvôbb dolog a pénzügyi kihívásokra az, hogy a színház repertoár- ajánlatban igazodik a szélesebb elvárásokhoz. Megpróbál kommersz darabokkal elébe menni azoknak a gondoknak, amelyeket nap mint nap bôrünkön érzünk, amikor elôadásokat próbálunk színre vinni, de akkor is, amikor a közönséggel, a színház számára rendkívül fontos kapcsolatokat megpróbáljuk végiggondolni...

— Nem hiszem, hogy az egyetlen módozat az, hogy a színház végiggondolja a közönséggel kiépített kapcsolatait.

— Attól függ, milyen színházról van szó. Ha vidékirôl, mint amilyen a vásárhelyi Nemzeti Színház, akkor azokat a kötôdéseket, amelyek benne foglaltatnak a színház megnevezésében, valamilyen módon vállalnunk kell. Azt a rangot, amelyet egy nemzeti színház jelent. Akkor pedig úgy kell elgondolja a színházi ember a reperoárját, produkcióit, hogy azok magas mûvészi igényeknek tegyenek eleget. De egy egyszínházas városban a teátrumnak kötelessége a szélesebb közönség igényeire is gondolni.

— Csakhogy az engedményekkel jár, esetleg mûvészetromboló hatással.

— Nem tartom engedménynek azt, hogy mûsorunkba felveszünk olyan darabokat, amelyekre a szélesebb közönség számot tart. Ez azt jelenti, hogy a színház kell vállalja városának közönségét. Két dolgot tartok fontosnak. Az egyik az, hogy az ilyen igényû elôadásokat úgy vigyük színre, hogy szakmailag jók legyenek, zenés darabok, mondjuk. Másik dolog: nem szabad összetéveszteni a mértékegységeket. A nemzeti színház mûvészi rangját nem a kommerszelôadásokban kell megtalálni, nem jelent az mértéket. Az arányok és hangsúlyok számítanak.

— Ön szerint hol tart most a Tompa Miklós Társulat?

— Repertoárpolitika szempontjából olyasmit mondtam el az elôbb, amit én meggyôzôdés szerint követek, amit próbálok megvalósítani. Az igazság az, hogy nagyobbára ezek az elvek képezték mûsorpolitikai elképzeléseim alapjait, s be kell vallanom, nem tudtam megvalósítani mindazt, amit elképzeltem, hiszen itt van most már április eleje, ez színházi szempontból erôsen a kimenetel szakaszába viszi az évadot, és van itt egy késés. Az Elektra bemutatója is késett, technikai-pénzügyi okok miatt. Soron van egy zenés játék elôkészítése is, de még a tulajdonképpeni munkát nem kezdtük el.

— Mûvészeti igazgatóváltás idején hallottam egy "belteljes prognózist": jön Béres András, "rend" lesz a színházban. A minap az egyik színházi sajtótájékoztatón elnézést kért a sajtótól a rendetlenség miatt...

— Ez így van, valójában rendet szeretnék csinálni a színházban, legalábbis abban a sarkában, amelyért én is felelek. Ez nem egy állapotnak a megteremtését, hanem egy állapot elérését jelenti. Küzdök azért, hogy egyféle rend legyen a színházban, mûvészetközpontúsággal. A baj holdudvarába tartozik az is, hogy nagy szegénységben él a színház. Belôlem azt a megjegyzést, amirôl most beszél, az váltotta ki, hogy szégyelltem magam, mert rendetlenségben fogadtam a sajtót...

— A napokban itt járt a mûvelôdésügyi miniszter. Mit ígért?

— Caramitru miniszter vásárhelyi útja alkalmi látogatás volt, nem a színházba jött. Mi kértük a találkozást, egészen természetes volt, természetszerûen a színházról beszélgettünk, pénzügyi gondokról. A miniszter úrral már pénzrôl is lehet beszélni... Jelentôsen csökkent a színházak és általában a kultúra támogatása ebben a költségvetési évben. Fontosnak tartom, hogy az idei költségvetés tekintetbe veszi ténylegesen azt, hogy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban két színház van, a Tompa Miklós és a Liviu Rebreanu társulat. A minisztérium idei költségvetése elôször ezt tényszerûen rögzíti, és a kiadások bizonyos tételei szorzódnak kettôvel. Ennek a logikának az elfogadása nyomán a mi költségvetésünk valamelyest emelkedett, legalább egy olyan szimbolikus értékkel, ami jelzi, hogy egyszínházas színházhoz viszonyítva kiadásaink két társulat létével szorzódnak be.

— Végezetül a soros bemutatóról valamit az olvasónak.

— A bemutatót április 16-ra ütemeztük át. Gondolom, hogy ez alatt az idô alatt sikerül beszerezni azokat a reflektorokat, amelyek az elôadáshoz feltétlenül szükségesek. Érdekes Elektra-szövegrôl van szó, üzenetében és szövegében is jelentôsen eltér a görög Elektrától, úgy látom, egészen kivételes Giraudoux- elôadás készül.

Ui. A Tompa Miklós Társulat április 25-én Budapesten vendégszerepel, azt megelôzôen, április 20- én Kolozsváron turnézik.

Labdarúgás

Óriási küzdelem vagy újra egy gyanús döntetlen: erre a két lehetséges helyzetre gondolt az a 450 marosvásárhelyi szurkoló, aki ott volt szombaton a mérkôzésen. Köztudott, hogy az elmúlt héten Stanciu távozott a katonacsapatból, mivel az A- osztályban szereplô szatmárnémeti együttes igényt tartott rá. Így azt a játékosát is elvesztette az ASA, aki bizonyos rendszerességgel képes volt a gólszerzésre. Ennek ellenére a marosvásárhelyi fiúk megpróbálták bizonyítani, hogy ugyanazokat az eredményeket képesek elérni Stanciu nélkül is. A felállítások:

ASA: Rotaru — Porav, Kovács, D. Miclea, Fl. Moldovan, Lup, Enyedi, Török, F. Miclea, Gabor és Luca; Gaz metan: Rosca — Grigore, Lungu, Fl. Somfalean, Miclaus, C. Moldovan, Cl. Moldovan, Boruncoi, Iorga, Galdean és Hanc.

Még játszottak: Rosca, Pâslaru és Zsigmond, illetve Cl. Somfalean.

Sárga lap: Porav, Kovács, Lup, Enyedi, valamint Miclaus.

A mérkôzést a Constantin Vadana (Piatra Neamt), Vasile Burga (Focsani) és Iulian Basturea (Focsani) bírói hármas vezette.

A találkozó az ASA támadásával kezdôdik és a 3. percben már ki is hagyják az elsô helyzetet: Török 16 m-rôl ad be, de a vásárhelyi csatárokat szerelik a medgyesi védôk. Miután Lup észreveszi, hogy jobb nem kikezdeni az ellenfél hátvédeivel, elôször 19 m-rôl próbálkozik, de a labda a kapu bal felsô sarka mellett távozik a játéktérrôl, majd 25 m-rôl lô kapura, de Rosca jól véd. A 24. percben megszületik a várva-várt gól. Fl. Moldovan jól továbbít Lucának, akit Miclaus buktat a büntetôterületen, és így a játékvezetô azonnal 11-est ítél az ASA javára, amelyet Lup magabiztosan értékesít: 1-0.

A találat után a katonacsapat nem vonul vissza, hanem megpróbálja növelni elônyét, de a félidô végéig csak az ellenfél hoz össze helyzetet. Hogy a Gaz metan nem egyenlít, az elsôsorban nem a vásárhelyi védôknek, hanem inkább a medgyesi játékosoknak köszönhetô, akik nem tudnak értékesíteni néhány elég nagy lehetôséget.

Amit azonban elkerült az elsô félidô végén, nem kerülhette el a második elején, amikor Miclaus beadása Fl. Somfaleanhoz kerül, utóbbi pedig 5 m-rôl a kapuba fejeli a labdát, és így a 48. percben az eredmény: 1-1. A 49. percben a Gaz metan megpróbálja a lehetetlent, de Boruncoi emelését Rotaru védi és a kipattanót Hanc mellé lövi. A katonacsapat a 68. percben kezd ébredezni, amikor D. Miclea 18 m-rôl a kapu mellé lô. Az ASA sorra dolgozza ki helyzeteit, a Gaz metan pedig veszélyes ellentámadásokkal válaszol. A 89. percben újra tizenegyes, mivel az ASA szöglete után C. Moldovan kézzel hárít, de Lup ezúttal nem eredményes, és így a medgyesiek biztosak voltak már a döntetlenben. A hosszabbítás perceiben azonban Rosca megszerzi csapatának a vezetést, és ugyanakkor a gyôzelmet: 18 m-rôl lô kapura, a labda megpattan egy védôn, majd a hálóba kerül és így az eredmény: 2-1. A Gaz metan a hosszabbítás hátralevô részében még megpróbál egyenlíteni, de a katonacsapat jól védekezik, és így megnyeri a mérkôzés, a végeredmény: 2-1.

Mérkôzés végi nyilatkozatok: Vasile Maghiar, az ASA elnöke: A Gaz metan ellenfeleként az ASA-nak mindig nehéz a dolga hazai pályán is, idegenben is. Szerintem ma (szombaton) mi voltunk a jobbak. A következô fordulóban mindent megteszünk, hogy jó eredménnyel jöhessünk haza.

George Ciorceri, az ASA edzôje: Sajnos, amint azt már többször is említettem, csapatunkból továbbra is hiányzik az a gólképes csatár, aki eredményessé tehetné játékunkat. Ezenkívül a napokban Stanciut is elvesztettük, de ennek ellenére a jobb csapat gyôzött. Stanciu csak úgy jött haza Galacról, hogy ha egy A-osztályos együttes igényt tart rá, akkor az ASA elengedi, és ez most így is történt. A következô fordulóban Porav, Kovács és Lup a sárga lapok mia