|
LI. évfolyam 77. (14130) |
1999. április 2. péntek |
Constantinescu elnök közölte, hogy a kormány válságorvosló programjának megtárgyalását április 5-re halasztották el. Az államfô a miniszterelnökkel, a koalíciós pártok vezetôivel és az RTDP elnökével konzultált és úgy véli, hogy idôre van szükség a program tanulmányozásához.
Mihai de Hohenzolern, Románia volt uralkodója a húsvéti ünnepeket hazánkban tölti. Az exkirály feleségével együtt április 8-án érkezik a fôvárosba. Április 9. és 14. között Konstanca megyében, míg 15. és 17. között ismét Bukarestben tartózkodik.
Magyarország nagyon komolyan veszi a nyitott kapuk politikáját, és pontosan tudja, hogy NATO- tagságából adódóan növekedett a felelôssége a román-magyar kapcsolatok kedvezô alakulásáért — jelentette ki csütörtökön Bukarestben Gyuricza Béla magyar politikai államtitkár, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetbiztonsági fôtanácsadója.
Gyuricza Béla hétfôn érkezett Bukarestbe, ahol találkozott és megbeszéléseket folytatott a nemzetbiztonsági politika felelôseivel, többek között az államfôvel és a miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadóival, a titkosszolgálatok vezetôivel, a román Legfelsôbb Védelmi Tanács titkárával.
A bukaresti megbeszélések részét képezték annak a sorozotnak, amelynek keretében az MH nemzetbiztonsági fôtanácsadója tájékoztatta Magyarország legfontosabb nyugati partnereit és a szomszédos államokat a magyar kormány külsô biztonsági és védelempolitikai stratégiájáról.
— A megbeszéléseken a román fél számára féreérthetetlenné kívántuk tenni, hogy Magyarország NATO- tagságával kapcsolatunk nem változott, felelôsségünkbôl adódóan minôségileg új szakasz kezdôdik. Minden félreértést szeretnénk elkerülni, annál is inkább, mivel bizonyos félreértések sajnos léteznek, s ezt egyes politikai erôk nem biztos, hogy jó szándékkal használják ki — mondta Gyuricza Béla látogatásának befejezésekor az MTI tudósítójának.
A magyar küldöttség ismertette a Magyar Köztársaság biztonság- és védelmi politikájának alapelveit, tájékoztatást adott a készülô nemzetbiztonsági stratégiáról, valamint a nemzeti katonai stratégia koncepciójáról. Román részrôl azt a segítséget kérték, hogy Magyarország ossza meg a törvényhozás, a biztonsági és fegyveres erôk átalakítása, a polgári irányítás és civil ellenôrzés létrehozása, valamint a válságok kezelése terén szerzett tapasztalatait.
A bukaresti megbeszélésekre akkor került sor, amikor a koszovói válság eddigi legsúlyosabb szakaszához érkezett. Az MTI kérdésére válaszolva Gyuricza Béla elmondta, hogy a válságot illetôen jó és megfelelô a román és a magyar kormány nemzetbiztonsági együttmûködése. A két fél véleménye megegyezik abban, hogy a NATO katonai fellépésére szükség volt.
Fordulat elôtt a koszovói válság?
Slobodan Milosevic jugoszláv elnök csütörtökön Belgrádban meglepetésre találkozott Ibrahim Rugovával, a koszovói albánok mérsékelt politikai vezetôjével.
A szerb állami televízió olyan képeket sugárzott a találkozóról, amelyeken a tárgyalófelek mosolyogtak. A képek alá mondott szöveg szerint a felek teljes egyöntetûséggel nyilatkoztak a koszovói válság politikai megoldásának szükségességérôl — jelenti a dpa.
A belgrádi tévé és rádió szerint Milosevic és Rugova "közös álláspontra helyezkedett a tekintetben, hogy kölcsönösen elkötelezték magukat a politikai folyamat mellett, továbbá amellett, hogy a problémákat sikeresen és hosszú távon kizárólag politikai eszközökkel kell megoldani" — idézi a Reuters.
A Jugoszlávia ellen irányuló NATO légitámadások megkezdése óta Rugova pristinai házában a szerb rendôrség védôôrizetében volt - írja dpa.
Javier Solana NATO-fôtitkár a szerb televízió jelentése ellenére csütörtökön kételyeinek adott hangot az iránt, hogy Rugova valóban szabadon mozoghatna — jelenti az AFP Brüsszelbôl.
A két politikus ez alkalommal találkozott nyilvánosan másodszor. Tavaly májusban találkoztak elôször Belgrádban, és akkor kifejezték arra irányuló óhajukat, hogy Belgrád és az albán pártok kezdjenek politikai párbeszédet a koszovói válság békés megoldása végett. A két fél küldöttségei azonban még sohasem találkoztak.
Rugova még a hét elején a Der Spiegel címû német hírmagazinnak adott interjújában követelte, hogy hazájában a NATO a tömeggyilkosságok és az elûzetés megelôzése végett vessen be szárazföldi erôket.
"A NATO-nak most mindent egy kártyára kell feltennie, és szükség esetén teljes megsemmisítéssel kell megfenyegetnie Szerbiát" - mondta az albán vezetô. A Der Spiegel szerkesztôsége szerint az interjút hétfôn készítették. Egy nappal késôbb már nem lehetett érintkezésbe lépni Rugovával.
Solana és Clark sajtóértekezlete
A NATO csak azután állítja le támadásait Jugoszláviában, hogy Slobodan Milosevic jugoszláv elnök felhagyott az erôszakkal Koszovóban — jelentette ki csütörtökön Brüsszelben Javier Solana, az észak- atlanti szövetség fôtitkára.
A NATO politikai céljai továbbra is az erôszak megfékezése, a menekültek visszatérésének lehetôvé tétele és a rambouillet-i béketerven alapuló megállapodás elérése — mondta. Emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi béketervben mind a koszovói, mind a szerb érdekeket figyelembe vették.
Koszovó függetlenségét feszegetô kérdésre a fôtitkár azt mondta, hogy a tervet — amelyben csupán széles körû autonómia szerepel a tartománynak — a koszovói albánok már aláírták.
A NATO jugoszláviai légi hadjáratának elsô nyolc napját értékelô sajtótájékoztatón Solana leszögezte: hiszik, hogy ez a helyes út a válság megoldására. Nehéz mûveletbe kezdtek, ezt tudták már az elején — tette hozzá.
A NATO egységes és eltökélt maradt a támadások folytatásának kérdésében. A bombázások nem fognak leállni addig, amíg a szerb erôk fel nem hagynak az erôszakkal a fegyvertelen koszovói nép ellen.
A NATO tagállamai nem tûrik el a múltat idézô barbár erôszakos cselekedeteket egy olyan Európában, amely már a XXI. század felé mutat, és egyre egységesebb. A szövetség akciója nem a nép ellen irányul, hanem a vezetés és annak eszközei ellen.
Wesley Clark tábornok, a NATO egyesített európai erejének fôparancsnoka megerôsítette, hogy folytatódik az etnikai tisztogatás Koszovóban. A NATO- katonákat már a gondolata is felháborítja, hogy Koszovóban egyenruhások gyilkolják a fegyvertelen embereket.
A fôparancsnok napi részletességgel ismertette a NATO- támadások eddigi céljait és eredményeit. Kiderült, hogy a légvédelem fokozatos tönkretételétôl csütörtök hajnalra eljutottak a koszovói szerb fegyveres egységek támadásáig, és az utóbbi napokban ezekben is súlyos károkat tettek. A támadások gócpontja Belgrád környéke és Koszovó volt: a Vajdaságban a bemutatott térképek tanúsága szerint kevés célpontja volt a NATO-nak.
Clark leszögezte, hogy az eddigi akciók során sikerült igen alacsonyan tartani a civil emberi és anyagi áldozatok számát. Kizárólag katonai célpontokat támadnak, illetve olyan célokat, amelyek közvetlenül segíthetik a haderôt, vagy gondoskodhatnak azok utánpótlásáról — ismételte meg.
A NATO-akciók a fokozatosság jegyében zajlanak. A jugoszláv erôknek egyre súlyosabb következményekkel és károkkal kell szembenézniük — intett Wesley Clark.
A tábornok elmondta: minden szükségeset megtesznek a térségben tartózkodó NATO-erôk védelmében. Ha szükséges, tovább növelik a védelmi képességeket. Solana ehhez hozzátette, hogy a szomszédos országoknak is igyekszenek a lehetséges legnagyobb védelmet garantálni.
A fôtitkár üdvözölte a békés megoldás keresésére irányuló erôfeszítéseket, beleértve az orosz kezdeményezést a nyolc vezetô hatalom találkozójára, illetve Ibrahim Rugova albán vezetô találkozóját Slobodan Miloseviccsel. Hangot adott azonban annak a benyomásának, hogy Rugova nem cselekszik teljesen függetlenül.
Rugova is nem lépett érintkezésbe a NATO-val csütörtöki belgrádi útja elôtt — mondta.
Egy mintegy ötven fôs csoport szerda délután megtámadta a belgrádi magyar nagykövetség épületét — közölte az MTI-vel csütörtökön Horváth Gábor magyar külügyi szóvivô. A mintegy tíz percig tartó támadás során kövekkel bezúzták az épület ablakait, megrongálták a homlokzatot és megfenyegették a nagykövetségen tartózkodó személyzetet.
Az incidenst követôen a Külügyminisztérium a külképviseleten technikai feladatok ellátására ott maradt két fôs személyzet hazarendelése mellett döntött.
A két technikai munkatárs csütörtökre virradó éjjel hazatért.
A Külügyminisztérium csütörtökön jegyzékben tiltakozott a Jugoszláv Köztársaság budapesti nagykövetségénél.
Oroszország nemzetbiztonsági érdekei diktálták az orosz fekete-tengeri flotta felderítô hajójának adriai küldetését — jelentette ki Igor Ivanov orosz külügyminiszter csütörtökön Moszkvában, beszámolva Madeleine Albright amerikai külügymininiszterrel folytatott telefonbeszélgetésérôl.
A kapcsolatfelvételt az amerikai diplomácia irányítója kezdeményezte a kémhajó kiküldésérôl hozott moszkvai döntéssel kapcsolatban.
— Moszkvának saját biztonsága, illetve az események teljes feltérképezése érdekében van szüksége a felderítô hajó jelenlétére - szögezte le az orosz miniszter.
Igor Ivanov — aki az orosz kormányfônél tartott tanácskozás után nyilatkozott — hangsúlyozta, hogy Moszkvát nagyon nyugtalanítja a NATO-csapások harmadik szkaszának beindítása, továbbá az, hogy a háború kiterjedhet Jugoszlávia határain túlra is.
Az Interfaxnak nyilatkozva a miniszter úgy vélekedett, hogy a háború kihathat Albániára, Macedóniára, Bulgáriára és Magyarországra, sôt Bosznia destabilizálásával fenyegethet.
Tájékoztató a Kisebbségek Tanácsának plenáris ülésérôl
1999. március 31-én Bukarestben tartotta soros plenáris ülését a Kisebbségek Tanácsa.
Jelen voltak a tanács 17 tagszervezetének képviselôi, Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Klaus Fabritius államtitkár, a Kisebbségvédelmi Hivatal szakigazgatóságának vezetôi.
Eckstein-Kovács Péter bevezetôjében vázolta a Kisebbségvédelmi Hivatal fôbb terveit az elkövetkezô idôszakra. A jogi szabályozások területén prioritásként jelölte meg a diszkrimináció ellenes törvényt, a kisebbségi törvényt, a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartájának ratifikálását, újabb kisebbségi közösségi és egyházi javakat visszaszármaztató sürgôsségi kormányrendeletek megfogalmazását és elfogadtatását, a romák helyzetének javítását célzó országos stratégia kidolgozását.
Elmondta, a Kisebbségvédelmi Hivatal aktív sajtópolitikát folytat annak érdekében, hogy a többség a kisebbségeket az országot gazdagító tényezôként fogadja el. Tájékoztatta a jelenlévôket arról, hogy bôvülni, erôsödni fog a hivatal területi hálózata, és szándéka a központban dolgozók létszámát is növelni. Hangsúlyozta, hogy az összes kisebbségek minisztere kíván lenni.
A diszkrimináció-ellenes törvénytervezet elôterjesztett változatát a Kisebbségvédelmi Hivatal törvényelôkészítô szakosztálya fogalmazta meg, majd a Kisebbségek Tanácsának jogi szakbizottsága véleményezte. Minden hozzászóló egyetértett abban, hogy szükséges ennek a törvénynek a mihamarabbi elfogadása, ugyanakkor javaslatokat tettek egyes cikkelyek módosítására, kiegészítésére. A miniszter javaslatára elfogadták, hogy a végsô változat megfogalmazásába vonjanak be független szakértôket is. A vita során Eckstein-Kovács Péter hangsúlyozta, hogy egy ilyen jellegû törvény elfogadását Romániában a nemzetközi emberjogi szervezetek is szorgalmazzák.
A kisebbségek megjelenítése a sajtóban, különös tekintettel a televízióban és a rádióban címmel napirendre tûzött témakörben a vitában a hozzászólók elsôsorban a román közszolgálati televízió Együttélés (Convietuiri) címû mûsorát elemezték. Gelcu Maksutovici, a Kisebbségek Tanácsa mûvelôdési, vallásügyi és aajtó szakbizottságának elnöke vitaindítójában megfogalmazta a — magyartól és némettôl eltérôen — külön adással nem rendelkezô többi nemzeti kisebbség fôbb kifogásait: a legkisebb nezettségû déli órákban és az ország egész területén nem fogható második csatornán történô mûsorszórás, az adások sokszor tartalmilag gyenge minôsége, esetlegessége, az amúgy is szûk mûsoridôben nem kisebbségekrôl és kisebbségekhez szóló anyagok sugárzása. Többen kérték, hogy a mûsorban használják a kisebbségek anyanyelvét, fordítsanak nagyobb figyelmet a tájékoztatásra a kisebbségek és szervezeteik tevékenységérôl, a szerkesztôk ismerjék az illetô nemzeti kisebbség sajátosságait, konzultáljanak a szervezetekkel. Nehezményezték, hogy, habár meghívták a közszolgálati televízió vezetôségét, az nem képviseltette magát az ülésen és megerôsítették változatlan elvárásukat, hogy a kisebbségeket érintô döntésekben meghallgassák és tiszteletben tartsák véleményüket. A tanács a kisebbségügyi miniszter segítségét kérte egy találkozó megszervezéséhez a televízió vezetôségével.
A Kisebbségek Tanácsa szavazattöbbséggel döntött arról, hogy kéri a választási törvénynek a kisebbségi képviselôkre vonatkozó szakasza kiegészítését, azzal a lehetôséggel, hogy az egy képviselôre jogosult kisebbségi szervezetek minden megyében ugyanazt a listát tehessék le, ha ezt számukra kedvezôbbnek ítélik meg, mint a jelenlegi, más-más lista állítására kötelezô szabályozást.
Sajtótájékoztató a polgármesteri hivatalban
Hosszas elbírálási folyamat után szerdán véglegesítették, és tegnap hozták nyilvánosságra az útjavításokra kiírt pályázat eredményeit. A polgármesteri hivatalban megtartott sajtótájékoztatón Eugen Crisan alpolgármester mondotta el, hogy április 7-éig terjed a fellebbezési határidô, és legkésôbb az ortodox húsvét után hozzáfoghatnak a munkálatokhoz.
Az útjavítási pályázatot tizenegy féle munkálatra írták ki. A csíkszeredai Hamerock Rt. végzi majd a teljes útfelület- felújítást és a szegélykövek cseréjét. Az útfoltozásra a megyei útügyi igazgatóságból alakult DPM Rt. és a Citadin Prest Rt. kapott jogot. Szintén a Citadin végzi majd a közúti jelzések karbantartását és a betonutak javítását, ez utóbbi munkában alvállalkozója a Cora Rt. A brassói Conas Rt. a kockakôfelületek javítását, az árkok és padkák javítását és a zúzottkôvel borított útfelületek karbantartását fogja végezni.
Tegnap délután rendes ülését tartotta a marosvásárhelyi tanács. A testület ülésének napirendje igen terjedelmes volt, 26 napirendi pontot vitattak meg a tanácsosok.
Már többször elhalasztotta a tanács a fizetôparkolók kiterjesztésérôl szóló határozatot. Ezt most simán elfogadta a testület, így a központban már megszokott rendszert kiterjesztik a környezô utcákra is. Egy fél évig tehát a fôtér környékén is parkolójegy ellenében állomásozhatnak a jármûvek, a késôbbiekben pedig majd parkolóórákat szerelnek fel. A hivatalnak legtöbb öt napon belül ki kell dolgoznia az ottlakóknak járó kedvezményes parkoló-bérlet részleteit.
A marosvásárhelyi tanács anyagi hozzájárulásával megemelik a helyi közszállítási vállalat törzstôkéjét, így a tanács részesedése kétharmadnyi lesz a vállalat üzletrészében. Hasonlóan, elfogadták a helyi tanácsnak a röptér fejlesztéséhez való hozzájárulásáról szóló határozatot, és döntés született arról is, hogy az engedély nélkül közterületre épített, de a tanács által elfogadott garázsok után fizetendô illetéket ezután részletben is kifizethetik az érintettek. Hosszas vitát váltott ki a tanács hozzájárulásával építendô öregotthon leendô helyének kiválasztása. Az elvi jóváhagyást megkapta a tervezet, a lényegi döntést azonban elnapolták a tanácsosok. Jóváhagyta a testület két parkolóház építésének tervezetét, majd egybevont döntéssel hagyták jóvá újabb hét tervezetben további, közterületre épített garázsok sorsának rendezését.
Az ülés végén több beszámolót is tártak a testület elé. A polgármesternek a tavalyi esztendôt kiértékelô beszámolójával kapcsolatos vitát ismét elhalasztották, a két hét múlva esedékes, rendkívüli tanácsülésre. Emellett a testület tavalyi határozatainak életbeültetésérôl, a hivatal küldöttségének február végi, kecskeméti látogatásáról, az éjjeli menedékhely elsô három havi mûködésérôl, az elsô negyedévi útjavításokról, községgazdálkodásról és az e téren tervezett további intézkedésekrôl elôterjesztett beszámolókat vitatta meg a testület.
A mai gazdasági viszonyok között támogatható-e még a kultúra?; a mûvelôdési- mûvészeti élet kaphat-e még garanciát az államtól; fontos-e még a kultúra a közéletben, milyen normákra lenne szükség ahhoz, hogy több és színvonalasabb elôadáson, tárlaton, hangversenyen vegyen részt a (maradék?) közönség? — megannyi idôszerû kérdés. A megyei tanács március 30-i ülésén a kulturális intézmények vezetôi tudomásul vették: a perspektíva, lehangoló. A kultúra fölöttébb szükséges (vagy szükségtelen?) voltáról és támogatásáról illetve támogatottságának hiányáról a megyei tanács alelnökével, Virág Györggyel beszélgettünk.
— Mirôl szólna szívesebben most, kultúráról vagy költségvetés(é)rôl?
— Utóbbit túlságosan száraznak találom, de lévén, hogy a kettô elválaszthatatlan, hát mindkettôrôl egyszerre kell beszélnünk. A költségvetésrôl egyébként gyakran beszéltem mostanság azokon a sokat emlegetett zónatalálkozókon. Ezeken általában öt-hat polgármesternek meg önkormányzati képviselônek magyarázgattuk, hogyan kell mûködjön az idei költségvetés. Szívesebben térnék át a kultúra területére, még akkor is ha az anyagiak miatt a kultúrának egyre kevesebb az esélye. De a keserveinket elmondhatjuk, nemde?
— Mit jelentsen az idei költségvetés, hiszen sokak adminisztrációs katasztrófát vetítenek elôre... Visszalépés a tavalyi évhez viszonyítva, vagy fogyó stagnálás?
— Egyrészt visszalépés történt, másrészt elôrelépés. Szeretném kiemelni azt, hogy maga a mechanizmus elônyünkre — megváltozott.
— Abba a normális irányba mozdult el a költségvetés felépítése, amely a fejlett államokban több évtizedes gyakorlattal bizonyítja életképességét. Arra utalok, hogy a fizetésbôl befizetett adónak a 35 százaléka marad meg a helységek, 15 százaléka pedig a megyék szintjén, 50 százalék a központi költségvetés kasszájába áramlik.
— A kis pénz csordogál, a nagy pénz áramlik, hiszen ön is mondta. Áramlik a megyétôl el. Az ötven százalékos nagyságrendrôl már vitatkozni sem érdemes? Nem túl sok az?
— Még mindig centralizált államban élünk: Nem feltétlenül 50, hanem lehet, hogy 70 százalék kellene legyen... Ha úgy mûködne ez a rendszer — tegyük máris hozzá —, ha mûködtetni lehetne azokat a mechanizmusokat helyi szinten is, amelyekrôl egyelôre jobb, ha nem beszélünk.
— Akkor mégis hol az elôrelépés?
— Van elôrelépés, mert végre lebomlik az a rendszer, miszerint majd adogatnak valakik, jelen esetben a megyék, így meg úgy egyenlítgetik ki a helyi költségvetést. Hol van a baj? Ott, hogy az elsô kísérleti év olyan gazdasági körülmények között indul, amelyek következményei az elmúlt hat-hét év gazdálkodásának.
— Bocsásson meg, elsô kísérleti évet említett. Végeredményben nem az elsô és örökkévalóságnak tûnô kísérleti évtizedrôl van szó?
— Elôször: hogy ez a kísérlet meddig fog elhúzódni, meddig kell nekünk arra várni, hogy bizonyítsa életképességét nálunk is, meg sem merem saccolni. Azt mondom, az elv nagyon jó. Ugyanakkor azt is, azért utalok vissza az elmúlt hat esztendôre, mert akkor valóban nehéz, több ezer milliárdos összegek mentek el a veszteséges tevékenységek finanszírozására. Talán emlékszik az olvasó arra a vicces mondásra, miszerint mi, az ország, azért éljük túl a válságos napokat, esztendôket akár, mert vasárnap nem dolgozunk. Úgy értse, a vasárnap még nem veszteséges, ezért még életben maradtunk.
— A kultúra tehát hétvégeken is dolgozik, mégis az örök veszteségesek listáján találtatik. Vagy éppen ezért?
— Ha a kultúrát jövedelmezôvé akarjuk tenni, nálunk ez azt jelenti, hogy megszüntetjük. Na, most ez nem ellentmondás azzal, amit a nyugati világban tapasztalunk. Nem törekednék — személyes vélemény — olyan kultúrszínvonal felé, amelyet Nyugaton tapasztaltam. Ott a vállakozócentrikus kultúra életképes. Azt hiszem, sokan felfigyeltek arra, hogy milyen bámulattal jönnek ide a kultúra területén dolgozó nyugatiak, hogy megnézzenek egy kiállítást, egy elôadást, egy népi kultúrát ápolgató együttest, látható, milyen szeretettel hajlanak le hozzá. Náluk ez nem létezik, esetleg a kedvtelés szintjén még igen. Ha ezt a nyereségorientált kultúrát célozzák meg, tegyék, ám legyen, én nem kérek belôle.
— Ott állunk, hogy a kulturális intézmények azt mondják: elegünk van az idealizmusból. Prózai a dolog, de mindenhez pénz kell. Valahány intézményigazgató elsôsorban a megyei elöljáróságtól, nevezetesen a megyei tanácstól várja a megváltást. És minél többet, ha lehet. A tanács pedig sok esetben mutatja tenyerét: húzzatok szôrt, ha lehet...
— Mintegy három héttel ezelôtt megpróbáltuk magunknak és a kultúrintézményeknek is megmagyarázni, hogy fog kinézni ez a költségvetés. Nem volt kedvem megszólalni. Éreztem ugyanis a helyzet paradox voltát, miszerint arról kellett volna meggyôznöm az intézményvezetôket, hogy ne csináljanak semmit, ám bevételre tegyenek szert, lehetôleg még építsék le a személyzetet is, szakonként ne megfelelô embert szerzôdtessenek akár civil szerzôdéssel, de legyen azért színvonalas produktum a bevételt hozó közönség érdekében. Beszélni ilyen körülmények között nem érdemes. Amikor tiz kultúrintézményt mondok, azok csupán azok, amelyek a megyei tanács hatáskörében mûködnek Marosvásárhelyen: a Maros Mûvészegyüttes, a filharmónia, a megyei könyvtár, beleértve a Telekit is, a megyei múzeum, a népmûvészeti iskola, a Látó szépirodalmi folyóirat, a Vatra folyóirat, a megyei kultúrfelügyelôség, a Népi Alkotások Háza és a bábszínház. Ezeken kívül ott a megye...
— El lehet képzelni azt a tanácskozást, ahol valamennyi intézmény saját álláspontját védi. Bábeli lehet a zûrzavar...
— Nem a vezetôtársaságot, hanem az elfogadhatatlan és abszurd helyzetet érheti jogos bírálat. Sajnálom, hogy a múlt héten erre járt Caramitru miniszterrel nem állt módunkban tárgyalni: ugyan merre látja az irányt? A bábszínház évfordulós ünnepségének a megszervezésére több százmillió lejre lenne szükség ahhoz, hogy megérdemelten rangos eseménnyé nôje ki magát. Vagy a Teleki Téka felújítását emlegessem? Már félelemmel gondolok a Kultúrpalota tetôszerkezetére, mikor történik ott egy tragédia... Akkor most még mirôl beszéljek?
— Arról, hogy mennyit kap a költségvetésbôl megyénk mûvelôdése.
— Több tízmilliárd nagyságrendû az, amit a kultúrintézményeknek állami támogatásként ad a megyei tanács. Intézményenként 3-4 milliárdtól egészen tizenvalahány milliárdig megy az összeg. Ebben benne van a személyzet fizetése, elôadások összeállítása. Ez afölött van, amit az intézmények a jegyek eladásából kasszíroznak. Mivel arányított számokkal jobban lehet érzékeltetni, azt mondom, hogy ezek az intézmények 3-tól 18 százalékos önéllátottsággal mûködnek. Mi az idénre azt próbáltuk rögzíteni minden intézmény számára, hogy legalább tíz százalékos önellátási mutatót tudjon elérni. Tehát megemeltük a kötelezô bevételeket. Legalábbis erre próbáltuk sarkallni ôket. A március 30-i tanácsülésen részt vettek a kultúrintézmények vezetôi is, megmondtuk nekik, hogy amennyiben a megyei tanács összességében nem tudja beszedni a tervezett bevételeket, akkor függetlenül attól, hogy egyik vagy másik intézmény saját bevételi tervét teljesítette vagy túlteljesítette, akkor sem tudjuk fizetni. Tisztázni kell azt is, hogy veszteséges vállalatokkal dolgozunk, évekig elnézte az ország, a megye, hogy ne teljesítsék az állammal szembeni kötelességüket. A parlamenti képviselôk által is jeleztük, mi úgy kérjük az idei költségvetés leosztását, hogy az elsô két évharmadban legyen meg a teljes ellátottságunk, harmadikban kb. ennek az egyharmada, a nagyedikben zéró. Ha nem, június elsejétôl, legfeljebb julius végétôl megállunk, a megyei adminisztráció mûködésképtelenné válik.
— Erre a közember "poénja": megszûnik a bürokrácia...
— Az igaz, de az adminisztráció is megszûnik.
— Remélhetôleg nem így lesz. A gazdasági rész csak átevickél valahogy. A kultúra pedig fizetés nélküli szabadságra megy. Úgy is mondhatjuk: kultúra úr, holnaptól elmehet...
— Igen. Jó a kérdés, annál is inkább, mert vannak olyan hagyományos rendezvényei ennek a városnak, amelyeket már megszoktunk és ragaszkodunk hozzá. Utalok a Marosvásárhelyi Zenei Napokra, a Silvestri- fesztiválra szeptemberenként, amikor neves mûvészeket hívunk meg... Lassan-lassan ezekrôl is kénytelenek leszünk lemondani. És most csak a filharmóniát említettem, de említhetem a bábszínházak különbözô fesztiválokon való részvételét, itthon fesztiválszervezésre már régóta gondolni sem merünk. Az idén mégis igen, az évfordulós ônnepség kapcsán, de elôre reszketünk, hogyan fog ez sikerülni, mennyire tudja támogatni a város. Amit itt még el kell mondanom: a mûvészembert nem szabad, nem lehet szériamunkára szorítani. Nem tekintem annak sem a folyóiratszerkesztést, sem a színházi elôadást, még akkor sem, ha sorozatban adnak elô egy darabot, ezt így kell tudomásul venni. Így lesznek egészek. Ha nem, akkor kornyikálásba csap a zenélés, deklinációba a színpadi beszéd, és így tovább.
— És függöny.
Pretenciózus, tiszteletet parancsoló szóba ütközünk manapság unos-untalan, médiákban, utcán-buszon ellesett, megánbeszélgetésekben, tanári szobák környékén: kisérettségi. A VIII. osztályt derûsen "fogyasztó öregdiákok", váratlanul lépéskényszerbe került szülôk, hozzátartozók, kellôképpen tájékozatlan tanügyisek ízlelgetik a fogalmat, próbálják felfedni, megmagyarázni valóságtartalmát, intencióit. Mit rejthet magába az ötletesen talányos szókapcsolat? Kiskorúak "árleszállított" maturáját, korosztályhoz igazított, tudásszintet igazoló flepnit, koravén géniuszok felfedezését szolgáló rostát, avagy egész egyszerûen általános, kötelezô oktatásunk kétes eredményességének több, esetleg kevesebb objektivitással való felmérését? A dolgok mai állásának, mondván mélyreható ismeretében, jómagam az utolsó variáns mellett teszem le a garast.
Hazánkban a kisérettségi (abszolváló vizsga) úzusa egyébként nem újkeletû.
50-es, 60-as éveiket taposó kortársaink a maguk idejében, a tejfoghullás kötelezettségéhez hasonlóan, átestek rajta. Végül is nincsenek is rossz emlékeink az eseményrôl. Anyanyelvbôl, az állam nyelvébôl, metézisbôl, hazánk történelmébôl és földrajzából — már csak azért is, hogy tudjuk "pe ce lume (vagy — în ce lume) traim" — mi is beszámoltunk zsenge ismereteinkrôl, szigorú (a maiaknál sokkal szigorúbb, igényesebb) vizsgáztatóink elôtt. Alulírottnak, a 6. évtized közepén, cselédkönyves fiatal népnevelôként, még az is megadatott, hogy a kisgörgényi ifjak néhány korosztályának, Szôcs Kálmán kenyerespajtásommal és katedratársammal együtt összegereblyézett románnyelv-tudását is, ha nem is patikamérlegen, lemérhesse, egy nagyon tejfölösszájú vizsgabizottság hivatástudattól majdnem szétpukkadó tagjaként.
A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom csúcsait megközelítve, igazunk tudatából fakadó méltósággal, felszámoltuk tudományos- kulturális evolúciónk középkorának ezen bántó csökevényét. Elmaradtak a novaboros, csirkecombos protokollumok, általános iskolai végzôseinknek, becsületszóra, évtizedekig zöld utat adtunk, bepasszíroztuk ôket: jelest és jeltelent, negyed- és félanalfabétát egyaránt, mellveregetô progressziónk tágabb karámjába: a gombamód elszaporodó, nagyobbrészt páratlan ipari fejlôdésünket tükrözni vágyó, profilorientált líceumaink elsô fokozatára. Férgesnek veszni, hullani nem volt joga, alkalma, lehetôsége. Már a nagyérettségi általánosításáról álmodoztunk, amikor beütött a krach. Már csak néhány lépésre a Mount Everesttôl fogyott el a szuflánk.
Beköszöntöttek a tranzíció vég nélküli esztendôi. Oktatásügyben ugyan a miniszterek sûrûn váltogatták egymást, de az általános orientáció szilárdan állta a sarat. Mint Napóleon halhatatlan gárdája.
Elhallgatott ugyan a szajkó a tízosztályos kötelezô oktatás fölöttébb szükséges voltáról és egyedi üdvözítô hatásáról, megritkultak barnább bôrû honfitársaink csemetéinek beiskolázását szolgáló, árkot-bokrot megmozgató, hajnali joggingjaink, csökkent valamelyest az évtizedekig Damoklész-kardként nyakunk épségét és járandóságainkat fenyegetô bukási százalék léleknyomorító hatása, de a szelektív, valós értékeket promováló középiskolai okítás igényét kimondó napiparancs mindmáig nem talált megfogalmazóra. Bóvlit forgalmazó, kellemetlenül tolakodó kereskedelmi ügynökökhöz hasonlóan, a sors szeszélye folytán, önhibájukon kívül folytonosan szellemi selejtet raktárra gyártó, kétes hírû és tradíciójú líceumokban verejtékezô pályatársaink ilyenkor, tavasz kezdetekor toborzó szándékkal ellepték az általános iskolák végzôs osztályait, csábos ajánlataikkal, a fele királyság és a gyönyörûséges királykisasszony talmi ígéretével. Elvégre a havi közel 100 dollárnyi juttatásért semmiféle kompromisszum nem szégyenletes. Az ám, hazám!
Reformkészségüket bizonyítandó, közoktatásunk mai korifeusai elôkotorták a naftalinból — jobb ötletük nem lévén — az általános, kötelezô iskolaciklust záró ún. képességvizsga (valóságtartama nem új, csak újszerû) intézményét, amely úgymond egyben preszelekció is és a stúdiumok további orientálását van illetve meghatározni. Kismaturándusaink ezen megmérettetés eredményeivel a dossziéikban rangsoroltatnak majd a líceumi titkárságokon. Amíg a készlet tart, amíg betelnek a betervezett helyek, amíg a levelek lehullanak... stb. A vonal alattiak mennek tovább titkárságról titkárságra, mindaddig, míg mindenki megtalálja a maga különbejáratú Szézámját.
Primôrvoltára való tekintettel a szakminisztérium, általa kijelölt oktatási egységekben, a közelmúltban hadgyakorlatot, próbajátékot szervezett. Az eredményeket odafent értékelik, a csúcson konkluzionálnak. Enyhén stréberes indíttatásból megyei feljebbvalóink is rajtaütésszerûen, bicegô elôkészítésben általánosították a "szimulálást". Reformtörekvésként, de reform elôtti tananyaggal. Az elôreláthatóan vékonyka eredmények miatt most mindenki aggódik. Nem anakronisztikus az érzés, manapság az aggodalom dívik széles e hazában. Mindenhol és minden tekintetben.
Ha nem is illetékesként, úgy érzem, nyugtatgatnom kellene. Ha forrónak tûnik is a kása, meg kell ennünk. Hisz mi fôztük. A rendelkezésünkre álló anyagból, az adott körülmények között. Meg aztán meggondolatlan váltóátállítással nem babrálhatnak ki líceumi pályatársainkkal sem. Nem hagyhatjuk ôket jövendôbeli munkájuk tárgya nélkül. Mert a tanügyi dolgozó is — a látszatok ellenére — ember. Érzô, sôt együttérzô ember. És ebben a minôségében konzumál is. Naponta. Ez axióma.
Mindezek tudatában, ha diszkréten át is kell értékelnem a költôt, közeljövôt láttató üzenetem egyértelmû: Föl, föl végzôs fiúk (és lányok), csak semmi félelem... Itt, most és még nem lesz baj. És higgyétek el, jobb ma egy Nostradamus, mint holnap egy Cosa Nostra.
Április 1-jétôl drágábban végzik szolgáltatásaikat a megyei tanács közhivatalai. Az erre vonatkozó határozatot a március 30-i ülésen szavazták meg. A határozat értelmében mind a fizikai, mind a jogi személyeknek egy A4- es oldal fénymásolása a székházban található xerox-gépen 600 lej, a tanács által ôrzött iratok, adatok kikeresése, egy igazolás vagy a munkarégiség bizonyítására szóló igazolvány kibocsátása 25.000 lejbe kerül. Ugyanennyibe kerül a jogtulajdont bizonyító iratok, a kisajátítási rendeletek kikeresése, a bizonyítványok kibocsátása is. Ha valaki a megyei utak I. zónájába (30 kilométer távolságra, a 150 ezres lakossággal rendelkezô municípiumok, városok környékén) szeretne hirdetési pannót felállítani, 18.000 lejt fizet egy négyzetméterért havonta, ha kisebb municípiumok, városok környékén helyez el pannót, havi 12.000 lejt fizet négyzetméterenként, míg ha községi út mentére szeretné felállítani a reklámot, hónaponként 6.000 lejbe kerül egy négyzetméter. Abban az esetben, ha a reklámanyagot a közutak biztonsági vagy védôövezetében állítják fel, 16.200 lejt kötelesek hónaponként fizetni egy négyzetméter látható reklámért. A fényreklámok esetében a díjak 30 százalékkal nagyobbak.
A utak mentén felállított kioszk, mozgópult, asztal által elfoglalt terület négyzetméteréért hónaponként 6.000 (ha megyei út), illetve 3.600 lejt (ha községi út) fizetnek a tulajdonosok. Ugyanennyit fizetnek az üzemanyagtöltô állomások, valamint a hotelek, motelek, raktárak tulajdonosai is, ôk a gyorsító-, illetve lassító-sávok használatáért kell hogy díjat fizessenek. Akinek a városrendészeti és területrendezési dokumentumokat véleményezô megyei bizottság jóváhagyására van szüksége 150.000 lejes díjat kell fizetnie. A tanács megôrzésében levô tervek kivonatáért az érdekeltnek 6.250-43.750 lejt kell fizetnie.
A tanácsosok, az 1997. évi 811-es Kormányhatározat alapján, a Szovátán, a Maros völgyében és Görgény völgyében mûködô gazdasági egységekre díjat róttak ki. A fent említett egységek bevételük 0,5 százalékát, de nem kevesebbet, mint negyedévenként 50.000 lejt kötelesek a megyei tanács számlájára befizetni. Mentesülnek a fizetéstôl azok a magánszemélyek, családi társulások és kereskedelmi társaságok, akik jóváhagyással rendelkezô panziókban csak turisztikai tevékenységet folytatnak, s ezáltal fejlesztik a faluturizmust. A begyûlt pénzösszegeket a hegyi utak karbantartására és menedékhelyek építésére fogják fordítani.
A pénzhígulásra hivatkozva a tanácsosok megszavazták a megyei tanácshoz tartozó kulturális intézmények díjainak emelését is. Eszerint a szimfónikus koncertekre egy jegy 15.000, míg a kedvezményes jegy 9.000 lej lesz, az elôadóestekre 9000 illetve 5000 lej a belépô, míg a rendkívüli hangversenyekre 25.000 és 15.000 lejért árulják a jegyet. Az Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színház elôadásaira a kiskorúaknak 7.000, míg a felnôtteknek 9.000 lejes jegyet kell váltani. Bérletet is lehet váltani 18.000 lejért. A teremhasználatért a bevétel 15 százalékát, de nem kevesebbet, mint 250.000 lej óradíjat kell fizetni. A Kultúrpalotában levô Tükörtermet a felnôttek 5.000 lejért, míg a gyermekek, egyetemisták és kiskatonák 2.500 lejért tekinthetik meg. A nagy terem óránként 450.000 lejért bérelhetô, a kicsi 225.000-ért, míg a nagy elôtér 200.000 lejért.
A valamikori, virágzó, 1900 szövetkezeti taggal dolgozó Electromecanica szövetkezet ma 130 alkalmazottat foglalkoztat. Ki ne emlékezne a Kossuth utcai vagy Lenin utcai tévéjavító mûhelyekre, az 1989 elôtti egyetlen ékszerészetre, látszerészre, az órajavító mûhelyekre, amelyek mind az Electromecanicához tartoztak.
— Miután 1987-ben kiváltunk a Metalul szövetkezetbôl, két évig valóban gondtalan életünk volt, hiszen monopolhelyzetbe kerültünk — mondja Tankó Béla, a szövetkezet jelenlegi elnöke.
— Ez nem jelenti azt, hogy a versenyhelyzetet nem tartom jónak, de nem abban az értelemben, ami itt nálunk van. A megfelelô ellenôrzés hiánya miatt virágzik a "feketézés", a számla nélküli munka, ami egyben az adózás elmaradását is jelenti. A 2- tôl 10 dollárig (fôtéren) terjedô négyzetméterenkénti bérleti díj és az adók, valamint az illetékek kifizetése mellett nem lehetne másképpen ilyen alacsony árak mellett szolgáltatásokat nyújtani. Mi 1,5 dollárért adjuk ki helyiségeink négyzetméterét és sokszor mégsem tudjuk alullicitálni versenytársainkat.
Az új viszonyok tehát a szövetkezetet is megviselték, így mára lényegesen szûkült tevékenységei köre. Ennek ellenére Marosvásárhelyen ma is 20 részlege van, 2,5 milliárdos évi forgalommal. Ennek 40%-a a szolgáltatásokból, 20%-a pedig a termelôtevékenységbôl származik. Szolgáltatásai széles skálát ölelnek fel: ékszerészettel, tévé, rádió, óra, hûtôszekrény, mikrohullámú sütô és egyéb háztartási cikkek javításával foglalkoznak, autószervizt, motorbicikli-javítót, szabászatot mûködtetnek, riasztóberendezéseket szerelnek stb. Ezenkívül bútorvasalással, fémcímkék készítésével illetve elektromos készülékek készítésével is foglalkoznak.
— 1990 után a szövetkezeti tagok egy része úgy gondolta, hogy azt csinálhat, amit akar — folytatja Tankó Béla —, így a szövetkezet elnökségét 1996 júniusában 500 milliós adóssággal vettem át, ami a 33 milliós alaptôkével összevetve tetemes összegnek mondható. A kialakult helyzetért fôként a szövetkezet azon tagjai a felelôsek, akik kölcsönöket vettek fel, ám nem adták meg, illetve eladtak árut, de a bevételt a szövetkezetnek nem fizették ki. Azóta is állandóan perben vagyunk, jelenleg több mint 20 bírósági ügyünk van (1996 óta csak kettônek tudtunk mindeddig a végére jutni). Akkor ingatlanok eladásával sikerült adósságainkat kifizetni és a tönk szélérôl egyensúlyhelyzetbe visszahozni a szövetkezetet, kinnlevôségeinket azonban nem sikerült felszámolni. Egyrészt, mert mire a jogerôs bírósági ítélet megszületik, a szóban forgó összegek sokat veszítenek reális értékükbôl, másrészt, mert sokszor még ezeket sem sikerül behajtani.
Mindezek ellenére ma már annyira jutottunk, hogy bizakodással nézhetünk elôre, terveket is szôhetünk stb. Elsôsorban azt szeretném, ha fiatalokat tudnánk alkalmazni, hogy a jövô szövetkezetét megalapozzam. Sajnos van néhány olyan mesterség (pl. motorkerékpár-javítás), amely hiányszakmának mondható és nem, vagy csak nagyon nehezen találunk megfelelô képesítésû ifjakat. További újabb profilú mûhelyek megnyitásához is bôven van ötletünk, a pénz is kikerülne, most már csak vállalkozó szellemû emberek és egy megfelelô törvényes keret hiányzik — zárja a beszélgetést Tankó Béla.
Napfényes márciusi kora délután, munka végeztével nem ül szívesen jármûbe az ember. Taxiba különösen nem, csak akkor, ha siet, vagy ha nehezére esik a járás.
Nos, e két ok miatt örültem meg pénteken délután a marosvásárhelyi 2-es iskola elôtt várakozó MONDO taxinak. Amúgy kedveltem a céget, s nem volt kétségem afelôl, hogy hamar elvisz az uszoda hátsó bejáratához, amelynek udvarán egy elôadásra voltam hivatalos, de a váratlanul megszaporodott szerkesztôségi munka miatt kicsúsztam az idôbôl. Ezt tetézte, hogy egy kellemetlen házi baleset miatt járni is alig tudtam.
A meglepetés akkor ért, amikor beültem az autóba. Mondtam is már a célirányt, de ennek hallatán a gépkocsivezetô féktelen dühbe gurult, s hangosan leteremtett — szavai idézésétôl eltekintek —, a lényeg viszont, hogy miféle szemtelenség részemrôl azt képzelni, hogy egy ekkora távolságra ô bekapcsolja az óráját vagy egyáltalán, hogy ennyi pénzért megfordul a Dózsa György úton. Szidalmzásom közepette hangja egyre fenyegetôbbé vált, s már tuszkolt volna ki a taxiból, ha megrökönyödve magam is nem igyekszem minél fürgébben kiszállni. Közben próbáltam mondani, hogy igencsak fáj a lábam, meg hogy a hátsó bejárathoz szeretnék elérni, s nem luxusból vagy az ô bosszantására folyamodtam ehhez a módhoz. Ez azonban csak olaj volt a tûzre, de már szerencsésen kikecmeregtem, s, hogy ne halljam tovább a kiabálást rácsaptam az ajtót.
Kissé odébb a Paneuro Trading cégjelzést viselô taxinál több megértésre találtam. Idôs férfi ült a kormánynál, s bizonytalan kérdésemre intett, szálljak csak be, s elmondta, hogy vitt ô utast a polgármesteri hivataltól az Arta moziig is, s nem bánta meg. A megfordulás sem esett nehezére, s a lehetôségekhez mérten gyorsan hajtott végig a Rodnei majd a Grivica utcán, egészen a sorompóig. Az óra 3800 lejt mutatott, a alig szálltam ki, a kocsit örömmel vette birtokába egy fiatalember, aki a Transilvania kereskedelmi központba igyekezett. Az "emberem" tehát jól járt, hisz az elmúlt napok vásárlási lázára gondolva, visszafele sem lehetett hiány utasokban. Mondós barátom pedig ez alatt az idô alatt valószínûleg lecsillapodva szorongatta a várakozás horgászbotját, a nagy halra várva, amit talán épp egy kicsi hallal foghatott volna ki a legkönnyebben. Miközben valószínûleg nem jutott eszébe az a divatjamúlt népi böcsesség, hogy ki a kicsit nem becsüli... stb., hogy ne is említsem azt az aranymondást, miszerint jótett helyébe jót várj. Ami pedig az egyebeket illeti?
Nos, a taxizás szolgáltatás, korántsem olcsó. Ahogy pedig egyre fennebb kúsznak az árak, mind kevesebbek számára válik hozzáférhetôvé, miközben a piac a telítettség látszatát kelti. Ilyen körülmények között talán nem ildomos a cég, a kollégák becsületét hírbe hozni, akik talán kiszolgálták volna az utast akár azért a négyezer lejért is. Végül is ez a dolguk!
Szatmári Sándor 70 éves, életét Marosjárában élte le. Olyan ember, aki még idôs korában sem hagyja magát. Most már csak magángazdaként dolgozik, de dolgozik. Ellátja az állatokat és szép családi házának teraszán fogad.
— Annak idején,1990-ben azt hittem, hogy végre beindul valami, megtaláljuk azt az utat, amelyen tovább haladhatunk. Nem így történt. Egy német vállalkozóval közösen a volt kollektív istállóiban kis állattenyésztô telepet hoztunk létre 170 állattal. Évente 450-500 hektáron termesztettünk gabonát, hét traktorral dolgoztunk. Az általunk bérbe vett földek tuladonosai annak idején 500 kg gabonát kaptak hektáronként. Aztán elérkezett 1994, amikor a német partner gazdasági meggondolások miatt visszalépett. A gépparkot eladtuk, ma egy traktorom sincs, az is igaz, hogy ma csupán 8 hektáron termesztek állataim részére zabot, árpát, tavaszi búzát. A múlt évben közel öt hektáron vetettem, szóját, az beért, de egyszerûen nem volt mivel learassam, kértem jöjjön a kombájnos, ígérte, hogy másnapra itt lesz, de másnap beállt az esôs idô, gondoltam, mentsem a menteni valót, embereket akartam hívni dolgozni... hát jöttek. Hiszi, nem hiszi, a szója ott maradt, én pedig maradtam a több tízmilliós kárral. Idônként úgy érzem, hogy minket itt a fennvaló sem néz jó szemmel. Bekerültünk egy zsákutcába, amibôl nem látom, miként jutunk ki. Ez a falu valamikor virágzott. Gazdaságilag is egyensúlyban volt. A piacokat jártuk. Régebben a megyeszékhelyig el tudták a mondókát, a járaiak szilvaízesek, arról híresek, de a piacokon egyfolytában ott volt az eper, a som, a barackíz, a gabona, a tej..., és még ki tudja mi. Ma pedig odajutottunk, hogy a falu 430-as lélekszámából, 50- 60 ember a napszámos munkából tengôdik. A legnagyobb baj pedig az, hogy a föld, a pénztelenség miatt nem lesz megmûvelve. Aztán van egy másik ok is: annak ideján ebbôl a faluból vagy 70 család ment el a Zsil völgyébe dolgozni. Az évek során azokból 30 család visszatért. Szép nyugdíjt kapnak, nem érdekük kínlódni a földdel. Ismerek olyan bányásznyugdíjast, akihez az állattenyésztô hazaviszi a tejet. Ezek a jómódúak, a szegények többen vannak. Egy jelenségre lettünk figyelmesek: községi tanácsosként tudom, hogy csak ebben az évben itt, Járában 9 házba törtek be, nem loptak egyebet, mint élelmet! A jövôre nézve egyetlen megoldást látok: jöjjenek haza a fiataljaink, akár hétvégeken is, hogy segítsenek, mert az aktív munkaerô is már túl öreg ahhoz, hogy jövedelmezô munkát végezzen. A helyénvaló az lenne, ha Járából vásárolnák fel a kenyérnekvalót, de hát pont fordítva történik, Járába hozzák eladni a kenyeret. Ez sehogysem jó jel. Nekünk az a dolgunk, hogy amíg vagyunk itt dolgozzunk, éljünk. A kenyeret meg kell sütni, a disznókat el kell látni, a földeken vetni kell. Ehhez értünk és ebbôl élünk, a nehézségek ellenére is. Azért még vagyunk itt 19-en, akik minden hónapban megrendeljük a Népújságot, kiszorítjuk a pénzt arra is — jegyezte meg "csak azért, hogy tudja" határozottsággal Sanyi bácsi.
Maratoni hangverseny elnevezéssel második alkalommal sugároz 12 órás zenei mûsorfolyamot a Duna Televízió, ezúttal április 5-én, húsvét hétfôn, a kárpátaljai és a magyar-országi árvízkárosultak megsegítésére — jelentette be Bartalus Ilona felelôs szerkesztô szerdán, budapesti sajtó- tájékoztatóján.
A televízió két évvel ezelôtt állított össze elôször hasonló programot, akkor a pénzadományokat, amelyekbôl végül hétmillió forint folyt be, a Duna Televízióért Alapítvány javára gyûjtötték.
Az idei mûsorfolyam ideje alatt — körülbelül 12 órától éjfélig — a nézôk ismét számos telefonvonalon tehetik meg felajánlásaikat, amelynek teljes összegét a Máltai Szeretetszolgálat segítségével juttatják majd el a rá-szorultaknak. Az adakozás sikeréhez a közremûködô mûvészek is hozzájárultak azzal, hogy lemondtak tiszteletdíjukról.
A program középpontjában ez alkalommal az emberi hang áll. A többnyire felvételrôl látható mûsor-számokban hozzávetôlegesen 150 komolyzenei, illetve könnyû- és népzenei mû csendül fel, 192 elôadó és együttes, összességében mintegy 1100, magyarországi és határon túli magyar zenész tolmácsolásában.
A mûsorfolyamban helyet kapott a magyar nóta, az operett és a dzsessz is.
A maratoni hangversenyt Sára Sándor, a Duna Televízió elnöke nyitja meg.
A zenei bejátszásokat csupán a 15 óra 35 perckor
induló, árvíz sújtotta településeket
bemutató riportfilm,
illetve a 19 órakor kezdôdô híradó
szakítja meg.
Az ünnepi mûsort három koncert elôzi meg: a Vox Humana, a nóta és népzenei, valamint a templomi gála. A folyamat a kamarazenei esttel ér véget, amelyet a Duna Televízió 20 óra 40 perctôl egyenes adásban közvetít az Óbudai Társaskörbôl.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa
Miklós Társulata és a Prospero Alapítvány
ezúton is sze-retné megköszönni azt az önzetlen
segítséget, amellyel a Színházi Világnap
alkalmával rendezett Színészbál sikeres
megszervezésében a marosvá-sárhelyi és
környékbeli vállalkozók, üzletemberek,
cégek támogattak. Köszönet illeti az Azomures, a
Ballotrans, a Bere Mures, a Besenyei Prodcomserv, a Bioeel, a Bolyai
líceum étkezdéje, a Galcar prod, a Gemini
vendéglô, a Göktaslar, a Grandlion, a Kukuri Shop, a Master
Druck, a Milk Pakt, a Nutrimur, a Nys Prestcom, a Pani Toya, a Pety
vendéglô, a Pizza Mix, a Ponderosa, a Prima Com, a Prodimpex
Albert, a Romsif, a Sweet Ben Jr, a Tip-Top, a Tutti Frutti, a Wega Com
cégeket, Kazatsay Ödön vállalkozót, valamint a
polgármesteri hivatal virágkertészetét. Ugyanakkor
köszönjük a Bukaresti rádió, a Contact
rádió, a Marosvásárhelyi
Rádióstúdió, a Mix-FM rádió, a
Népújság és a Pro Tv szerkesztôségeinek
a rendezvény népszerûsítésében
nyújtott támogatást.
Reméljük, hogy a Színészbál résztvevôi számára emlékezetes élményt tudtunk nyújtani, s örvendünk, hogy a támogatóink segítségének köszönhetôen enyhíteni tudunk a pályakezdô színészek lakásgondjain.
Kárp György ügyvezetô aligazgató Béres András mûvészeti aligazgató, társulatvezetô
Marosvásárhelyen tartják az iskolás kórusok országos ve-télkedôjét, amelynek során a ha-gyományos középiskolai ének-karok mellett a mûvészeti iskolák, a tanítóképzôk illetve a felekezeti osztályok diákjaiból álló kórusok külön csoportokban mérik össze tudásukat.
A vetélkedô ünnepélyes meg-nyitójára szombaton fél kilenc órától kerül sor a Kultúrpalotában, a fél tíz órától kezdôdô tulajdonképpeni vetélkedô másik helyszíne a fôtéri alsó ortodox ka-tedrális. Eredményt este hét óra körül hirdetnek.
A Maros Megyei Tanfelügyelôség közel másfél ezer diákot vendégül lát, akiket a marosvásárhelyi középiskolák bentlakásaiban szállásolnak el.
Célegyenesben a repülôtér fejlesztése
A március 30-i megyei tanácsülésen ismét napirendre tûzték a repülôtér kérdését. Ez alkalommal egy, a megyei tanács és a marosvásárhelyi tanács között, a repülôtér fejlesztésérôl létrejött egyezmény határozattervezetét fogadták el. A közpénzügyi törvény értelmében a megyei és városi tanácsok közösen finanszírozhatják helyi érdekeltségû létesítmények kivitelezését. Lévén, hogy a repülôtér nemzetközi légikikötôvé fejlesztése különös jelentôségû a város számára, megszavazták az egyezményt. Ennek értelmében a marosvásárhelyi tanács idén 2,3 milliárd lejjel finanszírozza a légikikötô nemzetközi várótermének megépítését, a megyei tanács viszont 800 négyzetméteres területet ad át, és megrendeli a kivitelezési tanulmányt.
A nemzetközi váróterem mûépítészeti tanulmányát a marosvásárhelyi Arhing Kft. készítette el. Ebben az is szerepel, hogy a repülôtér jelenleg 2 km hosszú és 30 m széles kifutópályával rendelkezik, amely csupán 4 repülôgép egyidejû fogadására elegendô, míg a jelenlegi váróterem felülete csupán 200 négyzetméter, amely nem elegendô arra, hogy az érkezô és induló utasokat megfelelô módon kiszolgálják, s hogy a szükséges biztonsági ellenôrzéseket a nemzetközi normák szerint elvégezzék.
A tervezett új váróterem háromszög alakú lesz, amelyet összekötnek a régi épülettel. A földszinten információs iroda, valutabeváltó, jegyiroda, valamint az utasellenôrzô, a vám, a poggyászmegôrzô, határátkelôhely és a váróterem, bár mûködik majd, a VIP-eknek (fontos személyiségeknek) pedig külön helyiséget rendeznek be. Olyan helyiséget is kialakítanak, ahol sajtóértekezleteket, rövid gyûléseket, fogadásokat bonyolíthatnak le.
A légikikötô épületegyüttesének fejlesztése összesen 6,7 milliárd lejbe kerül, s kivitelezésére a tervek szerint egy év leforgása alatt kerül sor. A bôvítéssel párhuzamosan felújítják a kifutópályákat is. A megyei tanács erre a célra az elkövetkezô három évben kétmilliárd lejt áldoz.
Egy olvasónk azzal a kéréssel fordult a szerkesztôséghez, hogy járjon közbe a Romtelecomnál, mert sem ô, sem a házbeli lakótársai, sem több utcabeli elôfizetô nem kapja meg olykor idejében, máskor egyáltalán a telefonszámlát.
A reklamációt továbbítottuk a cég közönségszolgálati irodájához, minek nyomán már másnap felhívott a panaszos, hogy köszönetet mondjon az eredményes közvetítésért.
Magunk sem tudtuk, mire véljük az intézkedés gyorsaságát és hatékonyságát. Így hát megkérdeztük a legilletékesebb irodavezetôt, hogy mi történt tulajdonképpen.
Mint kiderült, olvasónk, akinek úgynevezett NSI-s (a román nu se informeaza szavak rövidítése) telefonja van, jóllehet havonta 4000 lejt fizet csak azért, hogy a tudakozó senkinek se árulja el a hívószámát, nem ismerte eléggé a szolgáltatás szabályait. Nem hallott például arról, hogy az ilyen elôfizetôk számláját tartalmazó borítékot a kézbesítô csak személyesen a címzettnek adhatja át. Valójában úgy kellene kezelnie, mint az ajánlott levelet, amit az átvevônek aláírásával kell igazolnia, tehát nem szabad bedobni a levélszekrénybe. S mivel az utasítás úgy szól, hogy még a hozzátartozók, családtagok sem vehetik át a küldeményt, a kézbesítô — amennyiben a címzettet nem találja meg — legfönnebb annyit tehet, hogy egy értesítést hagy a postaládában, bizonyságául annak, hogy ott járt, s ezúton felkéri az elôfizetôt, hogy fáradjon be a székhelyükre, ahol átveheti a borítékot.
A panasz kapcsán azt is megkérdeztük, hogy rendes körülmények között mikor kell az összes elôfizetônek megkapnia a telefonszámlát ahhoz, hogy a megjelölt határidôig, azaz minden hónap 25. napjáig kiegyenlíthesse a tartozását. Így jött szóba, hogy a távközlési társaság megelégelte a román posta logikátlan eljárását és visszavonta tôle azt a megbízatást, hogy a számlát tartalmazó borítékokat kézbesítse. A posta ugyanis azt csinálta, hogy a me-gyénkbôl elôbb Brassóba szállította a küldeményeket, majd onnan — az osztályozást követôen — visszahozta és továbbította a területi egységekhez. Ez nyilván indokolatlan késlekedést "eredményezett", amit úgy szüntetett meg a Romtelecom, hogy újabban a saját autóival kiküldi a borítékokat a megye területén lévô 110 távközlési hivatal mindegyikébe, ahonnan aztán egy megbízott cég alkalmazottai viszik azokat házhoz. Ennek köszönhetôen minden hónap 13-14. napjáig el kell jutnia a telefonszámláknak az összes elôfizetôhöz.
A környezetvédelmi ügynökségek, a rendôrség, a polgármesteri hivatalok, erdészetek alkalmazottai vagy más felhatalmazott személyek kellene, hogy büntessék azokat, akik legelôket, kaszálókat és nádasokat gyújtanak fel, égetnek le, hiszen ezt környezetvédelmi törvényeink szigorúan tiltják. Sajnálatos, hogy az elôbb említett, költségvetésbôl fizetett sokaság, akiknek a bérét mi, az adófizetôk biztosítjuk, nem hajlandók, nem akarják és nem is képesek elvégezni munkakörük feladatait — olvasható a székelyudvarhelyi Aves Alapítvány lapunkhoz tegnap eljuttatott tiltakozásában.
Szabó László, az alapítvány elnöke megjegyzi: valamely terület felégetéséhez hatósági engedély szükséges, amit indokolt esetben adnak meg. Ennek ellenére évente több ezer hektár válik vidékünkön a lángok martalékává, pedig ezek a területek élôlények sokaságának biztosítanak megélhetést és életteret: ôzek, mezei nyulak, fácánok, foglyok, védett növények és a táplálékbázist jelentô rovarvilág számára. A nádasokban ilyenkor már megkezdôdött a tôkés récék fészkelése, ezenkívül a nádasok éjszakázó és búvóhelyként szolgálnak visszaérkezô vándormadaraink számára, a legelôkön és kaszálókon élô mezei nyulak pedig ez idô tájt már utódaikat nevelik.
Környezetvédelmi törvényeink értelmében a legelôk, kaszálók és nádasok felgyújtása tilos és büntetendô. Az 1995. évi 137-es számú törvény 51/C paragrafusa a vétkes magánszemélyeket 50.000-tôl 300.000 lejig, a jogi személyeket pedig 1.500.000 lejig terjedô büntetéssel sújtja. Ha védett területen történik az égetés, mint például a homoródszentpáli madárvárta esetében, akkor a 84/C paragrafus értelmében a bûnösök másfél millió lejig terjedô pénzbírsággal vagy 3 hónaptól 1 évig terjedô szabadságvesztéssel büntethetôk.
Törvényeink léteznek, de ezeket alkalmazni is kellene — olvasható a tiltakozásban, majd az aláírók felteszik a kérdést: mikor és kik fogják végre felelôsségre vonni a vétkeseket? Szerintük ehhez politikai akarat kellene, ami a Balkánon még nem létezik. Természetvédelmi civil szervezeti minôségükben határozottan tiltakoznak a környezetünkben okozott károk miatt és kérik a felelôsök azonnali leváltását, mivel nem képesek kötelezettségeiket eredményesen, hatékonyan teljesíteni.
Olyan szakmai mûhelyek tevékenységének támogatása, melyek új oktatási rendszerek, informatikai oktatási anyagok, könyvek, CD-k, web-oldalak, módszertanok kidolgozásával aktív szerepet tudnak vállalni az informatikai kultúra fejlesztésében.
Iskolai közösségek, pedagógusok, diákok, szakértôi csoportok. A pályázaton nem vehetnek részt profitorientált vállalkozások.
Olyan oktatási (általános- vagy középiskolai) anyagok (könyvek, módszertanok, web-es publikációk, máshol is alkalmazható iskolai projektleírások) kidolgozásának támogatására, amelyek könnyen adaptálhatóak a változó iskolai gyakorlatra, és tartalmilag felkészítenek az újdonságok önálló elsajátítására.
A pályázat tárgyát képezhetik az informatika és egyéb tantárgyak oktatásában felhasználható anyagok, melyek széles körben, minél érthetôbb módon és formában terjesztik az informatika alkalmazását különbözô területeken.
Pályázni az oktatási anyag létrehozásához szükséges szakmai munka támogatására lehet. Nem kérhetô támogatás beruházási költségek, infrastrukturális fejlesztések, gyártási költségek finanszírozására.
Beküldési határidô: 1999. szeptember 6.
A pályázati döntésekrôl szóló értesítés várható határideje: 1999. november 30.
A posztgraduális továbbképzô augusztus 3-25. között, az angliai Teignmouth-ban lesz és ezen 40 év alatti, legkevesebb három év gyakorlattal rendelkezô angol szakos tanár vehet részt.
— az iskola igazgatójának részletes ajánlólevele, amelyben a tanár iskolai tevékenységét méltatja;
— a didaktikai fokozatokat igazoló okmány fotokópiája;
— milyen angol nyelvterületen járt;
— max. 800 szónyi, kézzel írott szövegben fejtse ki véleményét, hogy miért tudnak többet a magyarok a britekrôl, mint a britek a magyarokról.
1999. április 20-ig a következô címen lehet jelentkezni:
The Secretary of the Endres Memorial Foundation
Június 15. körül Budapesten az alapítvány által kiválasztott pályázókkal személyes találkozóra kerül sor. A sikeres pályázás elengedhetetlen feltétele a személyes megjelenés.
A Magyar Cserkészszövetség Rovásírás Szakosztálya 1999. augusztus 21-re meghirdeti a IV. Összmagyar Nemzeti Rovásírás-versenyét. Az érdeklôdôk egyéni, vezetôi javaslattal és a benevezési díj — 500 Ft — befizetésével 1999. augusztus 5-16. között jelezhetik részvételi szándékukat a következô címen: Dr. Teleki József
1181 Budapest, Csontváry K. T. u. 22. IX/32.
Telefon: 06 (1) 291-6381 (üzenetrögzítôs)
A verseny a Budapest, IX. Kálvin tér 7. sz. I. emeletén kerül lebonyolításra, a gyôzteseket díjazzuk. A benevezés feltétele, hogy a jelentkezôk érvényes ifjúsági szervezeti, vagy diákigazolvánnyal jelentkezzenek, valamint a delegáló szervezet, illetve iskola vezetôjének javaslatával. Szeretettel várjuk továbbá a határon túli magyar versenyzôket. A verseny kiszámítható tervezése érdekében benevezést kizárólag elôzetes bejelentkezéssel fogadunk el, a részletes ismertetést a portózott válaszborítékkal együtt hozzám eljuttatott megkeresés után megküldöm.
Nehéznek nem nevezhetô két mérkôzés után Victor Piturca, a román válogatott szövetségi kapitánya megvonhatja a mérleget, és elgondolkodhat rajta: 0-0 Szlovákiával hazai pályán, 1-0 Azerbajdzsánban.
Ha meg figyelembe vesszük az Izrael elleni 0-2-t is, egyenesen töprengeni kell: uraim, mi történik?
Kétségtelen, hogy a román válogatott hullámvölgybe került, s nagy tudomány kell ahhoz, hogy a mélybôl újra a csúcsra röpítse valaki a csapatot. Szemmel látható, hogy a nagy sztárok belefáradtak a válogatósdiba, s már nincs szükségük a román közönség ajnározására, a román sajtó korántsem hízelgô megjegyzéseire pedig annál kevésbé.
Mindenesetre szerdán délután Románia szinte újra szégyent vallott; így is elég nagy dolog, hogy Azerbajdzsánban csak 1-0-ra tudott nyerni, hát még ha döntetlenre végzôdött volna a mérkôzés?
Mûszaki hibák miatt a tévében nem, csak a rádióban közvetítették a mérkôzést. A találkozó egyetlen gólját Fl. Petre szerezte a 49. percben; a kistermetû játékos fejjel értékesített egy kipattanó labdát.
A gyôzelemért járó három pont megvan, de a játék nem megy; júniusban a magyarok még borsot törhetnek a románok orra alá.
Eredmény: Azerbajdzsán — Románia 0-1 (0-0), 30.000 nézô, v: Luinge (holland); gólszerzô: Petre (49.); Azerbajdzsán: Muhamedov — Pasoncev, Ahmedov, Kerimov, Agaev (76. Guliev) — Sirhaev, Licikin, Asadov, Kurbanov, Taghizade (68. Gambarov) — Gurbanov (66. Rzaev); Románia: Lobont — Contra, Filipescu, Ciobotariu, D. Munteanu — Petre, Lupescu, Gîlca, Rosu (74. Florea) — Craioveanu (89. Mihalcea), Moldovan.
Szerdán lejátszott labdarúgó Európa- bajnoki selejtezômérkôzésen:
1. csoport: Olaszország — Fehéroroszország 1-1 (1- 1), Svájc — Wales 2-0 (1-0);
2. csoport: Lettország — Görögország 0-0;
3. csoport: Moldova — Észak-Írország 0-0, Németország — Finnország 2-0 (2-0);
4. csoport: Oroszország — Andorra 6-1 (3-0), Ukrajna — Izland 1-1 (0-0), Franciaország — Örményország 2- 0 (2-0);
5. csoport: Luxemburg — Bulgária 0-2 (0-2), Lengyelország — Svédország 0-1 (0-1);
6. csoport: San Marino — Spanyolország 0-6 (0-2);
9. csoport: Litvánia — Észtország 1-2 (0-0), Skócia — Csehország 1-2 (0-2).
A szlovák és a magyar labdarúgó-válogatott szerdán Európa- bajnoki selejtezômérkôzést vívott a 7. csoportban. A találkozót a pozsonyi Slovan-stadionban rendezték meg.
A magyar szurkolókat szállító buszok 16.30 órakor érkeztek meg a stadion mellett kialakított védett parkolóba. A szlovák és a magyar drukkereket a rendezôk jól elkülönítették egymástól, a stadion két végében helyezték el ôket. Mielôtt a magyarok a szektorukba vonultak, szócsatát vívtak a helyi rendôrökkel, komolyabb incidensre azonban nem került sor. A francia Claude Colombo játékvezetô dirigálása mellett a következô összeállításban léptek pályára a csapatok: Szlovákia: Miroslav König — Roman Kratochvíl, Marián Zeman (Peter Dzúrik, 14.), Stanislav Varga, Miroslav Karhan - Igor Balis, Tomáschek Róbert, Peter Dubovsky, Zápek Tibor (Norbert Hrncár, 79.) — Majoros József, Pinte Attila (Peter Slicho, 82.); Magyarország: Király Gábor — Korsós György, Sebôk Vilmos, Hrutka János, Mátyus János — Pisont István, Halmai Gábor, Illés Béla — Sebôk József (Dombi Tibor, 55.), Fehér Miklós (Hamar István, 63.), Tóth Norbert.
A magyar válogatott jogosan szerzett pontot a pozsonyi katlanban. Bár a szlovákok többet birtokolták a labdát, a vendégeknek így is több veszélyesebb helyzetük akadt. A két szurkolótábor a mérkôzés alatt csak a játékkal foglalkozott, viszont a találkozó elôtt és lefújása után egymást pocskondiázta.
* A magyar és a román labdarúgó-válogatott csoportjában szerdán Portugália együttese idegenben 5- 0-ra legyôzte Liechtenstein csapatát. Gólszerzôk: Rui Costa (16. — 11-esbôl, 79.), Luis Figo (49.), Paulo Madeira (54., 60.). A 7. csoport állása: 1. Portugália 12 pont, 2. Románia 11, 3. Magyarország 8, 4. Szlovákia 8, 5. Liechtenstein 3, 6. Azerbajdzsán 0.
A 7. csoport hátralévô mérkôzései: június 5.: Portugália — Szlovákia, Románia — Magyarország, Azerbajdzsán — Liechtenstein; június 9.: Magyarország — Szlovákia, Portugália — Liechtenstein, Románia — Azerbajdzsán; szeptember 3.: Azerbajdzsán — Portugália; szeptember 4.: Szlovákia — Románia, Liechtenstein — Magyarország; szeptember 8.: Magyarország — Azerbajdzsán, Szlovákia — Liechtenstein, Románia — Portugália; október 9.: Azerbajdzsán — Szlovákia, Liechtenstein — Románia; október 10.: Portugália — Magyarország.
LABDARÚGÁS. A B-osztályos bajnokság 22. fordulójában, szombaton délelôtt 11 órától, a marosvásárhelyi ligeti pályán: ASA — Medgyesi Gaz metan; Dicsôszentmártonban: Chimica — Motrui Minerul Venus.
A D-osztályos bajnokság 19. fordulójában: pénteken délután 5-tôl: Marosvásárhelyi Matricon — Marosvásárhelyi Gaz metan; szombaton délelôtt 11-tôl: Sóvárad — Havad- Erdôszentgyörgy, Marosludas — Marosvécs, Radnót — Nyárádtô, Marosvásárhelyi ZAMUR — Marosvásárhelyi Elektromaros, Disznajó — Szászrégeni Avîntul, Marosszentanna — Mezôméhes, Szovátai Fások — Segesvári Vár HSE.
A megyei bajnokság 14. fordulójában: Északi- csoport: szombaton délután 5-tôl: Sáromberke — Marosfelfalu, Körtvélyfája — Gernyeszeg, Szovátai Bútorgyár — Szászrégeni Testvériség, Nagyernye — Mezôrücs; vasárnap délben 12-tôl: Görgényorsova — Holtmaros, Lövér — Petele; Déli-csoport: szombaton délután 5-tôl: Mezôzáh — Ákosfalva, Vámosgálfalva — Mezôgerebenes, Sármás — Marosgezse; vasárnap délben 12-tôl: Újfalu — Segesvári Küküllô.
KOSÁRLABDA. Rájátszás az A-osztályban (az 5-8. helyekért) hétfôn délután fél 6- tól, és ha szükséges, kedden délelôtt 11- tôl, a marosvásárhelyi Sportcsarnokban: Marosvásárhelyi Herlitz Mobex — Temesvári U Elba.
KÉZILABDA. Az A-osztályos kézilabda-bajnokság Nyugati csoportjában, szombaton délelôtt 10 órától, a marosvásárhelyi Sportcsarnokban: Marosvásárhelyi ASA — Aradi Arbema Maros.
TEKE. A marosvásárhelyi Elektromaros-csarnokban szombaton délelôtt 9 (lányok) és 11 órai (fiúk) kezdettel rendezik meg az országos ifibajnokság 7. tornáját. A lányok mezônye: Elektromaros SK, Szamosújvár, Arad; a fiúknál részt vesznek: az Elektromaros SK, Aranyosgyéres és Szatmárnémeti.
Két ügyes fiatalember, név szerint Pécsi Levente és Váradi Csaba, azzal a hírrel kopogtattak be a minap szerkesztôségünkbe, hogy újra mûködik a Marosvásárhelyen, az Arta mozi nyárikertjének bejárata mellett levô autójavító és - karbantartó mûhely. Mindketten "diplomásak", hiszen szakiskolát végeztek és gyakorlatuk van már ezen a téren.
Kérdésünkre, hogy mire vállalkoznak, azt válaszolták, hogy motorjavítást A-tól Z-ig végeznek (ez már a generálozás), aztán kapcsolószekrényt, kormány- és fékszerkezetet, futómûvet, felfüggesztést és így tovább, egyszóval mindent megcsinálnak, ami egyszer mechanika. Ezenkívül autóbádogosként, fényezôként (festô) szintén az ügyfelek rendelkezésére állnak, tehát karosszéria-szigetelési kérést is teljesítenek. A Román Autóklubtól bérelt mûhelyt célszerszámokkal, gépekkel és készülékekkel együtt vették át, de ez nem jelenti azt, hogy csak ACR-tagokat fogadnak. Ho-vatartozástól és kiléttôl függetlenül minden autóson segítenek, méghozzá a klubtól kapott egységes tarifák szerint. Ami azt jelenti, hogy ha egy mûvelet elvégzésére a kimutatásban 50 percet írtak elô, akkor az egy percnyi munkadíjat 50-nel szorozzák be és azt kell a kliensnek kifizetnie. Egy percnyi munkáért pedig, ha belföldi gyártmányú vagy olyan régi típusú (1989 elôtti) importkocsiról van szó, mint mondjuk a Trabant, a Wartburg, a Moszkvics vagy a Skoda, akkor 420 lejt kérnek, míg újabb keletû külföldi márkák esetében 750 lejre értékelik az idôegységnyi tevékenységet.
Mint megtudtuk, alkatrészraktáruk nincs, de talán jobb is úgy, ha a kocsi tulajdonosa vagy üzemben tartója hozza magával a (lehetôleg) gyári, eredeti, új darabot és nincs vita az ár körül.
Váradi Csaba és Pécsi Levente természetesen nem csak azt szavatolják, hogy a hozott "valamit" szerelik be és nem egyebet a kocsiba, de munkájuk minôségéért is garantálnak. Kivétel, mint hallottuk, a Törökországból származó, úgynevezett autófesték, amelyik megrepedezik, s amivel még akkor sem foglalkoznak, ha kéri valaki.
Ami a munkarendjüket illeti, hétfôtôl péntekig (azt is beleértve) 8-tól 16 óráig vannak jelen a 161-201-es telefonszámon hívható kis mûhelyben. De azt is kivettük belôlük, hogy ha minden kötél szakad, azaz valakit szombaton, vasárnap, netán ünnepnapon érne utol a baj, akkor megkísérelheti felhívni odahaza a szakikat. Vidékrôl a 991-es interurbán szolgálattól a Karácsonfalva községhez (Craciunesti) tartozó Somosd falut (Cornesti) kell kérni, pontosabban a Ferenczi család 438-014-es telefonszámát s azon bejelenteni, hogy Pécsi Levente autószerelôvel szeretnének beszélni. Ez az egyik lehetôség a kapcsolatfelvételre. A másik az, hogy automata hívás esetén a karácsonfalvi központ 123-349-es számát tárcsázzuk — vagy ütjük be a nyomógombos készüléken és ugyan-csak elôadjuk a jelentkezô telefonke-zelônek, hogy milyen somosdi számmal, családdal kívánunk beszélni.
Végül hadd említsük meg a harmadik lehetôséget is: Váradi Csabát a 145-370-es vásárhelyi telefonszámon lehet elérni.
Zárjuk azzal beszámolónkat, hogy új ismerôseink, ígéretük szerint, szükség esetén bevontatják a hibás autót mûhelyükbe és hacsak lehet, azonnal "kezelésbe veszik". Egy bizonyos, nem áll érdekükben várakoztatni az ügyfelet, legfönnebb arra kérik, hogy ha dolga van, jöjjön késôbb vissza, telefonáljon vagy várja a telefonértesítést, hogy átveheti a kocsit.
A marosvásárhelyi Pro Biciclo Urbo egyesület idei túraprogram-jában élményekkel kecsegtetô kirándulások szerepelnek.
Április elsô felében a Hóvirág- túrával szándékszanak megnyitni a sorozatot, melynek során Nyárádszeredát és Nyárádselyét érintve a Bekecs-tetôre jutnának föl, majd Deményházán és Nagyernyén át térnének vissza a megyeszékhelyre. A tavaszi bemelegítônek szánt bicikliút teljes hosszát 75 kilométerre be-csülik, és úgy vélik, hogy a legmagasabb pont eléréséhez körülbelül 740 méter szintkülönbséget szükséges legyôzni.
Május elsô felében a Nárcisz-túrával szeretnék folytatni a progra-mot. Ezúttal Nagyernye felé közelítenék meg Szovátát, majd Korondon átkarikázva érnének el a szen-csendi nárciszmezôhöz. Innen — a változatosság kedvéért — Siklód, Bözödújfalu és Nyárádszereda felé térnének vissza Marosvásárhelyre, 190 kilométert hagyva maguk mögött. Érdekességképpen: ez esetben "csupán" 600 méter körüli a szintkülönbség.
De májusban (annak második felében) még egy célt tûztek maguk elé a PBU-sok: a mezôsályi bazsarózsa-rezervátum fölkeresését. A természeti ritkaság megtekintését követôen Mezômadarason át térnek majd vissza a 110 kilométeres úton.
Június 15. után egy északi Görgényi-havasi túrára készülnek vállalkozni, amely 145 kilométeres lenne, és 900 méter a kiindulási helye meg az elért legmagasabb pont tengerszint feletti magassága közötti különbség. A Jód-patak völgyébe Görgény-üvegcsûr felé mennének, és Ratos-nyáról Dédán át térnének vissza.
Júliusi tervük: bejárni a Gyergyóvasláb—Súgóbarlang—Oltforrás —Gergyószentmiklós—Borszék—Maroshév&i acute;z—Marosvásárhely útvonalat, amely már 200 kilométer körüli, és megközelítôleg 1 kilométeres szintkülönbség legyûrését feltételezi.
Igen szépnek ígérkezik a Kelemen-havasi túrájuk is, amit augusztusra tettek. Dédabisztra- teleprôl készülnek fölkapaszkodni