"Fekete pohárban / sárga kankalin.
Sokasodnak / a halottaim.

(Kányádi Sándor)

Mostanában, az élet derekán sokasodik azok névsora, kik elmaradtak mellôlem az úton. Végig kellene járni a református, katolikus, ortodox, zsidó, régi és új sírkerteket. Rokonaink, barátaink, ismerôseink, nagy szerelmeink, híres ôseink - mindannyian megérdemelnének egy szál virágot, egy gyertyalángot, egy gondolatot.

Már egy héttel ezelôtt kis csoportok állták körül itt-ott a régóta ki nem hantolt, vagy nemrég új lakót befogadó sírokat. A határon túliak, kiknek odaát, valahol szintén halottaik nyugszanak, vagy akik csak a határátkelôk zsúfoltságától tartanak, már elhelyezték pántlikás szalmavirág- koszorúikat. Békebeli, szolid, frissen ondolált hajú, kiskosztümös erdélyi nénik, nyakkendôs, kalapos öregurak, és pehelybélésû-pufajkás, farmeres, úti gúnyába öltözött fiatalok állták körül a sírhantokat. Csendesen beszélgettek, emlékeztek, vagy némán elmélkedtek az élet múlandóságán, no meg a család szétporladásának okán és következményein...

Vasárnap gyertyát gyújtunk a béke, megnyugvás sírkertjeiben. Az eltávozottakra való emlékezés mellett ne feledkezzünk meg a nemrég magukra maradottakról. Nekik nagyobb szükségük van az együttérzésre, mint a földben nyugovóknak. Értük is szól a harang november elsején...

Október 31-én, a reformáció ünnepén legtöbbször arról beszélnek, ami 481 évvel ezelôtt történt egy német kisvárosban, az azóta nagyon híressé vált Wittenbergben. Német, svájci és francia nevek magyarosított változatait idézgetik. A francia Jean Cauvin nálunk már Kálvin Jánosnak hangzik, és követôit sokáig kálvinistáknak (vagyis reformátusoknak) nevezték. A német Martin Luther pedig jó magyaros hangzással Luther Márton, és tanításának követôit még ma is magyaros hangzással lutheránusoknak (azaz evangélikusoknak) mondják.

De, amiképpen a gótika, humanizmus, barokk itt a Kárpát- medencében talajra vagy végvárra talált, és egy kicsit magyarrá lett, úgy a második évezred leghatásosabb mozgalma, a reformáció is eddig jutott el és itt meghatározta, átalakította a mi világunkat.

Tizenkilenc év múlva fél évezredes a reformáció, az eltelt közel ötszáz év pedig egyik igazolása az elindult és teret hódított eszmének. Hadd idézzünk az Igen címû ifjúsági lap múlt év októberi számából: "Ebben a süllyedô idôszakban jelent meg a reformáció, mely Isten igéjének újra felfedezésének bûvöletében élt: milliók kezdték el olvasni személyesen a Szentírást, hatalmas sokaság volt kiéhezetten kíváncsi egy-egy prédikátor Bibliát magyarázó tanítására. Azokban az országokban, ahol a protestantizmus konkurenciát jelentett a katolikus egyháznak, a katolikus igehirdetés is megújult és óriási szónokokkal rukkolt elô."

A reformáció azért tudott hatni és megmaradni, mert nem akart senki ellen fordulni, mert nem keresett ellenfelet, hanem tenni és adni akart. És adott anyanyelvû irodalmat meghatározó Biblia- fordítást, kultúrát gazdagító zsoltáréneklést, közösségformáló szeretetszolgálatot, nemzedéknevelô iskolahálózatot. Adott itt, Erdélyben hét olyan református kollégiumot, ami Európa-szintûvé emelte az oktatást, olyan hitvalló, bibliaolvasó erdélyi fejedelmeket, akik egyenlô felekként ültek le Kelet- és Közép-Kelet-Európa térképét megrajzoló békekötésekhez.

Adott Tibetig elmenô Kôrösi Csoma Sándort, holland egyetemeken is keresett Apáczai Csere Jánost, tündérkertet varázsló Bethlen Gábort, ötszáz évet átélt bibliafordító Károlyi Gáspárt, tudós Bod Pétert, kitartást mutató Árva Bethlen Katát, világszintû tudósokat a Bolyaiakban. A nevek sorolhatók, mert ôk a mieink, mind erdélyiek és tanításaik tovább élnek bennünk, mint Illyés Gyula súlyos reformációs versének kérdése:

"Hiszed, hogy volna olyan-amilyen
magyarság, ha nincs Kálvin? Nem hiszem."

Ma, mint minden év utolsó októberi napján, megszólalnak Erdély protestáns templomainak harangjai; egy ének csendül fel, ami eredetijében ott áll a wittenbergi templom tornyán fehér téglával kirakva, de évszázados hitvédô, megtartó küzdelmében erdélyi szózattá is lett: Erôs várunk nekünk az Isten.

Húsz évvel ezelôtt, 1978. október 31-én, a reformáció napján, éppen Wittenbergben voltam szerény turistaként, a templomban. Istentisztelet végén arra kértek, hogy minden ottlévô anyanyelvén énekelje el a jólismert Luther- éneket. Egy holland és egy japán református között fújtam én is, magyarul: Erôs várunk nékünk az Isten. Éneklés közben éreztem, hogy én, egyszerû erdélyi fiatalemberként most már odatartozom Európához és a világhoz.

Ezt is jelenti számomra a reformáció.

ALTER-NATIVE 6.

"Európa felismerte a többszínûség fontosságát, a filmmûvészetben, a televíziók képernyôin is próbálja programokkal meghonosítani azt. A sokszínûségnek, különbözôségnek, azonosságtudatnak Marosvásárhely lett az egyik bástyája a nemzetközi fesztivál révén. Nagy örömünkre szolgál, hogy Marosvásárhely is felvállalta ezt a nagyszerû alkalmat, a sokszínûség toleranciájának igazságát, amelynek egyik bölcsôje tán éppen ezen a tájon ringott. Így hát bármennyire is fiatal ez a fesztivál, számomra szervesen illeszkedik a sokévszázados erdélyi hagyományba" — mondotta Kézdi Kovács Zsolt, az ALTER- NATIVE filmfesztivál fôvédnöke a csütörtök esti ünnepélyes megnyitón, amikor a zsûri tagjai is ott ültek az elsô sorokban és bemutatták ôket a közönségnek. Simó Sándor filmrendezôt, a budapesti Színház és Filmmûvészeti Fôiskola tanárát, a Hunnia Filstúdió igazgatóját, Xantus János filmrendezôt, a budapesti Színház és Filmmûvészeti Fôiskola tanárát, az Eszkimó asszony fázik címû film rendezôjét, Vágvölgyi B. András budapesti újságírót, a (volt ?) Magyar Narancs fôszerkesztôjét. Dinu Tãnase és Radu Gabrea bukaresti rendezôk késôbb érkeztek.

A tegnapi versenyprogramon kívül László B. Attila és Soumah Emil ütôhangszeres koncertjén vett részt a nagyszámú közönség, majd az esti mûsorban levetítették Bogdan Cristian Drãgan A sátor, valamint Sas Tamás Presszó címû filmjét.

Ma délelôtt 10 órától délután 3-ig a versenyprogram folytatódik, délután 5 órakor vetítik Czabán György és Pálos György Országalma c. filmalkotását. "Országút sem volt sehol, csak egy ösvényke, melyen elindult egy éjjel Csulánó. Egyszercsak találkozik az ördöggel. Nagy tolvaj ez a Csulánó, híres volt a szakmában, lopott az mindent: kotlós alól kiscsibéket, lelopta a rendôr sisakját, egyszer a Holdat, azt a nagy büdös sajtot. Na, de van a világon annyi ellopnivaló, hogy odahaza azt a temérdek sok szájat jóllakassa vele? De Jankó és a filmvászon majd elmeséli azt is, hogyan tûnt fel a faluszélen az ismeretlen hadnagyocska." — olvasható a filmrôl a mûsorfüzetben.

Ugyancsak ma este 8 és 9 óra között osztják ki a díjakat. A díjlistát hétfôi lapszámunkban ismertetjük. 21 órai kezdettel játékfilmként Kézdi- Kovács Zsolt És mégis címû alkotását vetítik. Fôbb szerepekben: Kozák András, Monori Lili, Mensáros László, Bordán Irén, Vajda László, Kárász Eszter, Drahota Andrea,Moór Marianna.

Holnap délelôtt 10 órától a díjnyertes filmeket láthatják újra az érdeklôdôk.

Kétség nem fér a Romániai Magyar Könyves Céh marosvásárhelyi nemzetközi rendezvényének népszerûségéhez. Az idén a vásár és kiállítás eseményein részt venni kívánó könyvkiadók és kereskedôk jóval nagyobb számban jelentkeztek, mint korábban. Magukat a szervezôket is meglepték vele, olyannyira, hogy ismerve a helyszín, a Nemzeti Színház elôcsarnokának korlátozott méreteit, kénytelenek az igényeltnél kisebb kiállítási felületet biztosítani a kiállítóknak. Ami remélhetôleg nem lesz a szemlélôdôk hátrányára. Mindenesetre, ha az elôzô években idônként túlzsúfolt volt is a standok közti szabad tér, ennél megfelelôbb színhellyel egyelôre nem szolgálhat a város a könyves szakma képviselôinek és a könyvbarátoknak. Az RMKC ügyvezetô titkára, Átyim Éva Emese, akit már- már elborítanak a szervezési teendôk hullámai, 32 kiadó, illetve könyvterjesztô névsorát bocsátotta rendelkezésünkre. Van köztük hazai magyar és román, illetve magyarországi könyves vállalkozás, rangos, keresett kiadók, kereskedések és kevésbé ismertek, amelyek ugyancsak elôrukkolhatnak meglepetésekkel. Csak gyôzzük idôvel és pénztárcával feltérképezni a várhatóan bôséges kínálatot.

November 5. és 7. között zajlanak majd a megnyilvánulások. A Könyvvásár ünnepélyes megnyitója jövô csütörtökön délelôtt 10 órakor lesz, a közönség az említett három napon 9-19 óra között látogathatja a rendezvénysorozatot. A budapesti, bukaresti, debreceni, kolozsvári, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi könyves részvevôk nem csak könyvet kínálnak, többen szerzôket is hoznak magukkal, így számos új kiadvány nyilvános bemutatójára is sor kerül. Közel harminc ilyen eseményt számoltunk, helyükrôl és idôpontjukról idejében tájékoztatjuk olvasóinkat. A közkedvelt dedikálások mellett november 7-én irodalmi vetélkedôt is szerveznek diákok számára. A 3-5 tagú csapatok a Céh titkárságán, a 256-975-ös telefonszámon jelentkezhetnek. A hagyományos Vásár Könyve közönségszavazást is megejtik. Wass Albert-emlékest is várja az utolsó napon az érdeklôdôket.

A tavalyi rendezvénysorozaton a csíkszeredai kiadók kaptak kiemelt bemutatkozási lehetôséget, ezúttal a Kolozsvári Könyvnapok lesz a vásár mellékrendezvénye. Ez nyilván a kincses város kiadói és könyvkereskedôi tevékenységének alaposabb ismertetését teszi lehetôvé. Minderre a késôbbiekben részletesebben visszatérünk.

— A vasárnap Bukarestben megrendezett helyhatósági választások nem hoztak ki egyetlen gyôztest sem, a választók érdektelensége miatt az elsô fordulót meg kell ismételni. Ezek után Ön szerint ki a fôváros fôpolgármesteri székének legnagyobb esélyese?

— Egyértelmûen Viorel Lis, a Román Demokratikus Konvenció jelöltje. Ô fog nyerni, vagy a második fordulóban, vagy ha akkor sem, és meg kell rendezni a törvényben elôírt harmadik fordulót, akkor. Ebben száz százalékosan biztos vagyok.

— Ön szerint a koalícióban létezô feszültségek mennyiben befolyásolták azokat az embereket, akik nem mentek el szavazni?

— Valószínûleg nagy hatással voltak a szavazópolgárokra. Ami a koalíciót illeti, itt az a legnagyobb probléma, hogy két egészen ellentétes programú politikai alakulat lépett egyezségre. Mint láttuk, a Petre Roman vezette Demokrata Párt több alkalommal tett keresztbe a Ciorbea-kormánynak. Szerintem a Ciorbea-kormány egészséges politikát folytatott, jó irányba haladt. Ezt a kormányt a Demokrata Párt "erôfeszítései" nyomán fel kellett oszlatni, mert Petre Romanéknak az volt a céljuk, hogy elhitessék az országgal, egyedül ôk képesek végrehajtani a reformot. Szerencse, hogy az utána alakult kabinet Radu Vasile vezetésével ugyanazon a vonalon halad tovább, sajnos azonban ugyanazokkal a nehézségekkel találja magát szemben: egyelôre sem az államosított lakások ügyében, sem a földtörvény ügyében nem tudunk elôrelépni.

— Most arról van szó, hogy nemsokára átalakítják a kormányt, kevesebb minisztérium lesz az elkövetkezôkben.

— Éppen azokról a minisztériumokról beszélnek a legtöbbet, amelyek a reform végrehajtásában illetékesek. Az elsô nagy támadás után, amely a Ciorbea- kormány bukásához vezetett, ezekhez a minisztériumokhoz egy sor demokrata párti személy került. Eszerint ôk a leginkább felelôsek azért, hogy a reform lelassult; ám ahelyett, hogy ezt elismernék, újból támadnak és mindent a mi udvarunkba próbálnak átdobni.

Az elnök, a kormány közömbösen szemléli a magyarellenes uszítást

Csütörtökön a képviselôház plénumában hangzott el Kerekes Károly RMDSZ- képviselô politikai nyilatkozata, amelyben a Román Nemzeti Egységpárt és a Nagy-Románia Párt Maros megyei szervezete által, sajtótájékoztatón tett kijelentésekre reagált. Az alábbiakban a politikai nyilatkozat teljes szövegét olvashatják.

"A szólásszabadság, a demokrácia egyik meghatározó eleme, amelyet Románia alkotmánya is biztosít.

A pártok sajtótájékoztatói egyik kifejezôi ennek a szólásszabadságnak. Nem szokásom kommentálni a politikai pártok nyilatkozatait, nem reagálok mindegyik magyarellenes kijelentésre, provokációra, mert a képviselôi munka sokkal komolyabb, a társadalom számára sokkal hasznosabb tevékenységet feltételez.

Sajnos, a Maros megyei közvéleményt hetente bombázza sajtótájékoztatóval az RNEP (PUNR) és az NRP (PRM), amelyek központi témája általában a magyar kérdés, kezdve az egyetemtôl, egészen egy futballmeccsig. Megnyugtató, hogy a közvélemény nem válaszol ezekre a kijelentésekre.

Azonban, amit a múlt héten, a szólásszabadság nevében elkövetett a PUNR Maros megyei szervezete, nem lehet szó nélkül hagyni. Ott, ahol 1990 márciusában tragikus események, súlyos etnikumközi konfliktusok történtek, s ahol komoly erôfeszítések árán sikerült lecsillapítani a kedélyeket, a PUNR megyei szervezete nyilvánosan kijelenti, hogy támogatja a PRM-nek a Nemzeti Gárdák erdélyi felállítására vonatkozó kezdeményezését, azzal a céllal, hogy felügyeljenek a rendre és a törvényességre, olyan formációk, amelyek célja a PRM meglátásában egyebek között az, hogy likvidálják az erdélyi magyarok vezetôit.

Sajnos, Románia modern története során az erdélyi magyaroknak volt alkalmuk megismerni az ilyenszerû nemzetôrségek terrorját, nevezzék azokat vasgárdának vagy Maniu- gárdának.

A dolog lényege, a sajtótájékoztatón tett nyilvános kijelentés súlyossága mellett az, hogy valós és konkrét fenyegetést jelent a nemzetbiztonságra és az alkotmányos rendre nézve is.

Sajnálatos, hogy a rendfenntartó szervek, a kompetens hatóságok nem észlelik ezen események veszélyességét. Ugyanolyan sajnálatos az is, hogy az Elnöki Hivatal, a kormány és a politikusok nem foglalnak határozottan állást ebben a problémában. hallgatnak, annak ellenére, hogy tudják, a szabadságjogokkal való visszaélést nem támogathatja törvény, és megvannak a megfelelô alkotmányos eszközök az ilyenszerû, rosszul felfogott szabadságok visszafogására.

Az ilyenszerû megnyilvánulásokkal szembeni tolerancia, nem csak a nemzetbiztonságot veszélyezteti, de veszélyes következményekkel járhat a regionális biztonságra is."

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, és Demeter János, az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának elnöke meghívására, ma kerül sor Marosvásárhelyen a magyar (RMDSZ-listán megválasztott és független) polgármesterek országos találkozójára. A tanácskozásra, amelyet a marosvásárhelyi Ifjúsági Házban tartanak, szombaton 11 és 18 óra között, meghívták az RMDSZ megyei és területi szervezeteinek vezetôit is.

Az ülésen a szövetségi elnök tájékoztatója után parlamenti és kormányzati tisztségviselôk tartanak elôadást az önkormányzati reform helyzetérôl, majd vitára kerül sor.

A Világkupán ezüstérmet nyert Marosvásárhelyi Elektromaros nôi tekecsapatának tagjait csütörtökön este díjazták a megyeházán.

Az elegáns egyenruhába öltözött lányokat a többi között Burkhárdt Árpád alprefektus, Virág György megyei tanácsi alelnök, Orbán Dezsô és Eugen Crisan marosvásárhelyi alpolgármesterek, Ion Ratiu, az Elektromaros vállalat igazgatója és... Ion Ratiu parasztpárti parlamenti képviselô köszöntötte. Bidiga Tiberiu, a megyei ifjúságügyi- és sportigazgatóság igazgatója az Augsburgban megrendezett versenyrôl mesélt, s félig viccesen, félig komolyan megjegyezte: amikor Németországban arról kérdezték, hogy miért mondták le a marosvásárhelyiek a rendezést, azt válaszolta, túl udvariasak vagyunk ahhoz, hogy a németeket saját pályánkon legyôzzük; így inkább azt választottuk, hogy játsszunk az ô pályájukon, s nyerjünk ott. Ami nem semmi, tegyük hozzá, hiszen a német bajnokcsapatot nem könnyû megverni.

A csapat tagjai — Doina Baciu, Daniela Sopterean, Duka Tilda, David Rodica, Dan Monica, Balogh Erika és Airizer Emese — közül többen is úgy vélekedtek, hogy talán, ha Marosvásárhelyen rendezték volna meg ezt a versenyt, megnyerhették, és akkor ténylegesen a világ legjobbjainak tekinthették volna ôket. Azonban mindannyian csak feltételes módban beszéltek errôl, hiszen itthon nagyobb lett volna a nyomás, meg kellett volna felelni a közönség elvárásainak, és így tovább. Ez a véleménye egyébként Seres Sándor érdemes edzônek is, aki egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a selejtezôkön elért eredmények alapján mindenki az aranyérem várományosának tekintette a csapatot. Hogy ez végül nem jött össze, nem olyan nagy baj, hiszen ezüstérmet hozni egy ilyan rangú versenyrôl, az is nagyon szép teljesítmény.

28000 erdész munkakonfliktusa

Az erdészeti közszolgáltató vállalat mintegy 28000 alkalmazottjának képviselôi ôrséget álltak a kormány, valamint a vízügyi, erdôgazdálkodási és környezetvédelmi minisztérium épülete elôtt, kérve a vezetôségtôl, hogy hatálytalanítsa azokat az elôzetes édöntéseket, amelyek a 6200 menesztendô személyre vonatkoznak. A halasztást egy, az elbocsátottak védelmét biztosító rendelet kibocsátásáig kérik, amely jogosítaná ôket 12-20 kompenzáló fizetésre. Az erdészetben egyébként az átlagbér az országos minimálbért sem éri el.

Jelcin és a napi gondok

Az orosz elnök jelenlegi legfonotsabb feladata, hogy stabil hatalmat adjon át utódjának, hiszen Borisz Jelcin nem indul a 2000-ben esedékes elnökválasztásokon. Éppen ezért ô már nem foglalkozik a napi gondokkal, hanem a szabadságjogok felett uralkodik és megváltozott jogkörébe beletartoznak az új alkotmány kidolgozásával kapcsolatos problémák. A gazdaságért meg teljes mértékben a kormány felel — nyilatkozta Oleg Sziszujev, az elnöki hivatal helyettes vezetôje.

Az evangélikus egyház belátja bûnét

Ausztria evangélikus egyházának zsinata szerdai nyilatkozatában belátja a zsidók ellen a történelemben elkövetett bûneit. Szégyenkezéssel állapították meg, hogy az egyház érzéketlennek mutatkozott a zsidók, illetve más üldözöttek sorsa iránt és nem tiltakozott az igazságtalanság ellen. Ez annál is inkább érthetetlen, mivel evangélikus keresztényeket is diszkrimináltak — áll a bécsi nyilatkozatban.

Pinochet mentességet élvez

A londoni felsô bíróság egyhangú döntése értelmében a 82 éves Augusto Pinochet tábornok, a chilei szenátus örökös tagja, mint egykori államfô mentességet élvez minden büntetô- és polgári peres eljárásban, amelyet brit bíróságon indítanak ellene. Mivel az ügyészség a döntés után azonnal jelezte fellebbezési szándékát, a tábornok továbbra is házi ôrizetben marad a londoni klinikán, illetve ügyvédjei kérhetik óvadék ellenében a szabadon bocsátását.

Megerôsítették Brigitte Bardot ítéletét

A párizsi fellebbviteli bíróság szerdán helybenhagyta a Brigitte Bardot-ra január 20-án kimondott ítéletet, fajgyûlölet szításáért és faji diszkriminációért. Az ítélet szerint az elszánt állatvédônek jogában áll bírálni az eid-el- kebir muzulmán ünnep alkalmából leölt birkák megölésének módját, de elmarasztalható, amiért párhuzamot vont a birkák nyakának elvágása és az Algériában hasonló módon lemészárolt emberek esete között, mert ezzel az egész muszlim közösséget vádolta meg. A volt filmcsillagnak 20 ezer frank bírságot kell kifizetnie, továbbá jelképesen egy frankot kell fizetnie a pert indító három antirasszista szervezetnek és saját költségén kell közzétennie az ítéletet.

Csôdbe ment a Ceausescu-pizzéria

A volt diktátor unokahúga által mûködtetett "C and C" elnevezésû pizzéria feltehetôen nem bírta a környék kolbászos standjaival a versenyt. A csôdbe ment étkezde tulajdonosa egyébként utoljára unokatestvérének, az 1996-ban májzsugorodásban elhunyt Nicunak a temetésén mutatkozott nyilvánosság elôtt és azzal vádolta a hatóságokat, hogy meggyilkolták Nicut.

A világ leggyorsabb számítógépe

Al Gore amerikai alelnök állította üzembe, ünnepélyes keretek között a Blue Pacific nevû számítógépet, amely másodpercenként 3,9 billió mûveletet képes elvégezni, 5800 processzor valamint 25 billió tranzisztor segítségével. A gépet a Lawrence Livermore Országos laboratóriuma használja majd a nukleáris fegyverek biztonságának, megbízhatóságának tényleges kísérleti robbantás nélkül történô kipróbálására. A 96 millió dolláros program keretében kifejlesztett csúcsszámítógép 40 milliószor gyorsabb, mint az, amely az 1962-es ûrutazás programját vezérelte.

Elkészült Marosvásárhely fotóalbuma

A napokban készült el Marosvásárhely fotóalbuma, amelyet a polgármesteri hivatal készíttetett és a kolozsvári Ideaprint cégnél nyomtattak ki. A kiadvány a város nevezetességeirôl helyi fotósok által készített felvételekkel, valamint a melléjük fûzött magyarázó szövegekkel kalauzolja az érdeklôdôt a városban. Az album ötezer példányban készül, ebbôl 3500 magyar—román nyelvû már készen van, további 1500 angol—német nyelvû mintegy két héten belül készül el. A fotóalbum kereskedelmi forgalomban is vásárolható lesz.

Német vendégek érkeznek

Kedden, november 3-án Marosvásárhelyre illmenaui küldöttség érkezik. A német testvérváros polgármestere négynapos látogatásra érkezik városunkba szakemberek kíséretében, akik marosvásárhelyi partnereikkel a hôközpontok és a távfûtési hálózat fejlesztésének témakörérôl szerveznek tapasztalatcserét.

Partneri kezdeményezés

Nemrégiben egy, Eugen Crisan alpolgármester vezette marosvásárhelyi küldöttség az olaszországi Bresciában járt. Egy ottani civil szervezet meghívásának eleget téve marosvásárhelyi egészségügyi szakemberek egy nemzetközi sürgôsségi konferencián vettek részt. A város küldöttsége látogatásának során, amely alkalommal itteni üzleti kapcsolatokban érdekelt olasz üzletemberekkel tárgyalt, találkozott Brescia polgármesterével, akinek egy, Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester által aláírt együttmûködési szándéklevelet adtak át. Erre novemberben várnak választ, az alpolgármester szerint komoly együttmûködési lehetôség körvonalazódik a két város között.

Csekme István Nevetôkönyve

November 3-án, kedden délután hat órakor újabb könyvbemutató színhelye lesz a Bernády Kultúrközpont. Marosvásárhely jól ismert személyisége, a város díszpolgára jelentkezik a napokban megjelent kötetével az olvasók elôtt. Legutóbbi könyve a marosvásárhelyi református temetôt mutatta be. Ezúttal más oldaláról mutatkozik be a nyugalmazott tanár. Nevetôkönyvében az anekdotázó, mesélô Csekme Istvánnal találkozhatunk. Gyûjteményérôl a premieren Nagy Miklós Kund beszél. Közremûködnek Kilyén Ilka és Kárp György színmûvészek.

A háztartási hulladékok menedzsmentje

címmel szerveznek kétnapos, országos tanácskozást Marosvásárhelyen. Az értekezlet szervezôi a Maros Megyei Tanács, a marosvásárhelyi környezetvédelmi kirendeltség és a fôvárosi egyetem környezetvédelmi és talajfeljavítási kara. Az ülésszakok kedden és szerdán zajlanak a megyei tanács székházában, a résztvevôk megismerkedhetnek a hulladékgazdálkodás legkorszerûbb módszereivel és technológiáival.

Környezetvédelmi verseny

A marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ környezetvédelmi nevelési programjának keretében általános iskolásoknak rendez versenyt november 13-án, a csomagolóanyagok világnapja alkalmából. A Mit tudunk a csomagolóanyagokról címû versenyre gyerekcsoportok jelentkezését várják a 162170. telefonszámon, vagy a Liliom utca 22. szám alatt naponta 11-14 óra között, november 11- ig.

Ötéves az Outward Bound

Az Outward Bound Ifjúsági Társaságot öt éve jegyezték be jogi személyként országunkban. Ennek alkalmából holnap délután hat órakor a szervezet ünnepi találkozót szervez a Mihai Eminescu Mûvelôdési Ház kistermében. A rendezvényen részt vesz az Outward Bound nemzetközi titkárságának küldöttsége, Derek Pritchard végrehajtó igazgató vezetésével, amely november 1 - 5 között fölméri a szervezetet, annak nemzetközi akkreditálása érdekében.

Könyvadományokat várnak

Sáromberkén nemrégiben nyílt meg a helyi iskola épületében a helybéli Ifjúsági Keresztény Egyesület könyvtára. Az egyelôre mintegy ötven kötetet tartalmazó könyvtár kibôvítése érdekében az adományozni tudók vagy óhajtók felé fordulnak. Aki teheti, könyvadományait a megyei RMDSZ székházába juttathatja el.

Továbbképzés

A megyei tanfelügyelôség továbbképzô programja keretében november 14-én tíz órától a Bolyai Farkas Liceum dísztermében dr. Görömbei András irodalomtörténész Ady Endrérôl tart elôadást. Nagy Gáspár költô a Hitel címû folyóiratot mutatja be.

Hegyitúra-vezetôket képeznek

November 12-én indul a Maros Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság, a Fókusz Öko Központ és az Outward Bound Ifjúsági Társaság által szervezett tanfolyam, amelyen hegyitúra-vezetôket képeznek. A kurzuson legtöbb 20, középiskolát végzett fiatal vehet részt. Az itt szerzett elméleti ismereteket a téli és nyári gyakorlati bemutatókon alkalmazzák. Jelentkezni naponta 8.30 és 14.30 között lehet a 165892. telefonszámon Nagy Ildikónál.

Edzôk gyûlése

A megyei labdarúgó-egyesület mellett mûködô edzôi testület havi gyûlését hétfôn, november 2- án tartják az ASA víkendtelepi sporttelepén. A részvétel kötelezô a megye összes edzôje számára. Az elméleti és gyakorlati foglalkozást az ASA egykori játékosa, a jelenleg Svédországban élô Publik Antal tartja.

Színház

Karácsony Benô egyértelmûen regényíró volt, ô maga is annak tartotta magát. A színház csupán két rövid kitérôt jelentett pályáján; amúgy mellékesen született meg két darabja: egy úgynevezett középfajú színmû, a jószerével feledésbe merült Válás után, amely Marosvásárhelyen került színpadra elôször, és a Kolozsvárott bemutatott Rút kiskacsa, amelyet szerzôje zenés vígjátéknak nevezett, bár alaposabb mûfaji elemzés inkább a bohózat kategóriájába sorolhatná. Ennek a második darabnak szerencsésebb sors jutott: éppen az utóbbi évtizedekben, sok esztendôvel a hitleri haláltáborban meggyilkolt író halála után két színházunk is eljátszotta, emlékezetes sikerrel. Feltámadását és sikerét is nyilván bohózati jellegének, felhôtlen vidámságának — és nem utolsósorban ügyesen alkalmazott sablonjainak köszönheti, mindannak, amiért ezt a darabot még a gazdagnak aligha mondható erdélyi magyar színmûirodalomban is fölöttébb szerény hely illeti meg.

A szerzô, aki büszkén vallotta, hogy "komolyabb" pályatársakkal ellentétben, ô a közönség számára, olvasható könyveket ír (és hadd tegyem hozzá: két háború közötti irodalmunknak ma is egyik legnépszerûbb alkotója), ezúttal túltett önmagán. A számtalanszor és számtalan módon feldolgozott, közismert Hamupipôke mesét a kor magyar operettjének kaptafájára húzta, de a helyzeteket és az alakok zömét az operett édeskéssége felôl a bohózati humor irányába tolta el — ami egyébként határozottan javára vált a darabnak; amellett, hogy örvendetesen lefaragott a mûfaj kötelezô érzelmességébôl, inkább módot nyújt a szatirikus ízû, groteszk karikírozásra, a manapság jó szemmel nézett harsány komédiázásra. Igaz, hogy ez nagyrészt elfedi az elbeszélô Karácsony Benônek a darabban is felfedezhetô elégikus, "irodalmibb" motívumait, viszont mozgalmas, mulatságos, sikeresélyes elôadás lehetôségét kínálja. És végtére is ezért íródott a darab: kedves, hangulatos mulatságul, a nagyérdemû szórakoztatása végett.

És — ne felejtsük el — a közönség kielégítése mellett hálás feladatot jelent az együttes számára is. Nemcsak a viszonylag olcsón kivívható siker szempontjából: a könnyû kézzel felvázolt figurákat ugyan vajmi nehéz volna hiteles drámai alakokká kerekíteni, de a kimódolt bohózati helyzetek temérdek kitûnô játéklehetôséggel kecsegtetik a szereplôket. Az, hogy ezek a figurák egyetlen vonásból épült vázlatok, könnyebbé is teszi a színész munkáját, átlátszóbbá, hatásosabbá a karikírozást.

Valószínûleg ezért választotta a Színmûvészeti Egyetem idei magyar végzôs növendékei számára osztályvezetô tanáruk, Lohinszky Loránd ezt a darabot. Figyelembe véve azt is, hogy az utóbbi években, évtizedekben világszerte fénykorát éli a könnyû zenés színpadi mûfajok divatja, s a közönség mindig mindenütt szerette az ilyesmit, hívják azt operettnek, zenés vígjátéknak és bohózatnak, vagy ahogy most illik mondani, sznob módra és megcsúfolt magyarsággal, mjuzikelnek.

Az egyetem — azelôtt csak úgy Színiakadémia — évek óta rendszeresen beiktat végzôs növendékeinek, a régóta második színházunknak tekintett Köteles Sámuel utcai Stúdiónak a mûsorába egy-egy ilyen zenés produkciót. Valóban ésszerû dolog fiatal színészjelöltjeinket begyakoroltatni egy olyan mûfajba, amellyel még bizonyára sok találkozásuk lesz pályájukon. Csak egy bökkenôje van az egésznek. Ahhoz, hogy énekeljenek, elôbb meg is kellene tanítani ôket énekelni. Nemcsak a szerep énekszólamára megtanítani, hanem az énekhang képzésére, elhelyezésére, helyes lélegzésre, frazírozásra és más effélékre is rávezetni. Mert enélkül csak önmaga számára énekelhet az ember, négy fal között vagy az erdôben. Az elmúlt években a nagy színpadra került frissen végzettek kapcsán szerzett tapasztalatok már ráébreszthették volna az immár egyetemnek tisztelt intézmény vezetôit, de a Rút kiskacsa elôadása, sajnos, nem ezt bizonyítja. Nem ritkán bizony csak Csíky Csaba zongorakíséretébôl alkothatunk képet magunknak Kisfalussy Bálint saját dalszövegeire írt zenei betétszámairól. Udvariasan bár, de a diákok zalaegerszegi vendégjátékának sajtókrónikása is félreérthetetlenül céloz erre.

Egyébként általában elégedettek lehetünk ezzel az elôadással, nemcsak a Stúdió mindig lelkes közönsége: a kritikus is. Nem olyan darab ez, amelynek színrevitele különösebb "koncepciót", fondorlatos értelmezést igényelne. Egy Harag György talán megismételhetné vele az Özönvíz elôtt csodáját, amely a levitézlett, szürke naturalista drámát színháztörténeti eseménnyé avatta. De minek? Nem is annyira rendezôre van szüksége a darabnak, mint avatott játékmesterre, és azt megtalálta tanárában az együttes. Lohinszky Loránd a kitûnô komikai vénával és nagy tapasztalattal rendelkezô színész gazdag eszköztárával, kifogyhatatlan játékötletekkel segítette szereplôit, s ha itt-ott a sugalmazott szándék érezhetôen jobb is, mint a mûvészi kivitel, egészében vége jó ütemû, eleven, hangulatos elôadás kerekedett ki tanár és diákok közös erôfeszítéseibôl.

Egyéni teljesítmények tekintetében a hangsúlyozottan komikus szerepek életre keltése sikerült leginkább. A bumfordi gazdasági segédintézô Kovácsot alakító Fazakas Ernô mellett, akinek tehetségére, par excellence komikai külsô-belsô alkatára és légkörteremtô képességére már az elôzô évadban felfigyelhettünk, ezúttal fôképpen a harmadéves Katona László keltett figyelmet, aki lendületes mozgásával, száraz humorával fôszereppé léptette elô a szállodai titkárt. A nôi szereplôk közül a két kellemetlen nagynéni, Nagy Dorottya és Márdirosz Ágnes mellett a molett hölgy lányát némiképpen a némafilmre emlékeztetô modorban, de jó színpadi érzékkel megjelenítô Csíky Csengele, és lármás mamája, a harmadéves, temperamentumos Szabó Enikô alakítását kell kiemelnem.

A címszerepet, a Hamupipôkébôl dámává lett Mariannt ketten is játsszák. Kézdi Imola elônyös megjelenéséhez, jó mozgásához, felszabadultságához még kimûvelt, erôsebb hang és megfelelô énektudás kellene, hogy igazi "primadonnává" nôhesse ki magát. A másik Mariann-nak, Ferenczi Gyöngyinek sajnos nem sikerült Olga szerepét (amelyet szintén felváltva töltenek be) a család karikatúra- figuráinak panotikumába beillesztenie, ahová való. Nem volt szerencsés dolog a két "hódító férfi" kiosztása sem Simon Mátyásra és Mátray Lászlóra, akiknek — legalábbis ma még — fellépésük, színpadi súlyuk sincs ilyesmihez; így, "bonviván" nélkül Mariann kissé a "levegôben" marad.

Ettôl a kis megcsúszástól eltekintve, jól kiegyensúlyozott, összeálló, egységes elôadást láthat a nézô a Stúdió színpadán. Olyen elôadást, amely valószínûleg kopásálló darabja lesz második színházunk idei mûsorának.

Tárlat

Józsa Nemes Irén azt az idôszakot festi, gyermek- és ifjúkora bedei világát, amikor még magabiztosak voltak a nyárádmentiek, és nem törte meg ôket a diktatúra úthengere. Ez a kor, ez a táj, ez az életmód hagyott máig eleven élménylenyomatot a mûvésznôben: olyannyira, hogy sok évtized elteltével is ez határozza meg egész festészetét. Persze ez a világ, amely a Bernády Ház kiállítótermének falain veszi körül a nézôt, nem pontosan az a hajdanvolt, idillinek képzelt valóság, nem a harmincas, negyvenes évek Bedéje. Ez egy átpoetizált, festôileg átlényegített, az emlékek szûrôjén átgyúrt, az évek távlatában egyre szépülô realitás. Amit öröm nézni, felfedezni, újrateremteni. Az utóbbi lehetôség nyilván csak az alkotó ember kiváltsága. És a 80. életévét most töltött mûvésznô szerencsére él is vele. Éjszakánként újra és újra nemesen egyszerû, korszerûen hangszerelt, karakteres képekbe álmodja, transzponálja mindazt, amit azokon a felejthetetlen nyarakon nagyszülei falusi otthonában magába szívott. Nyárádmenti életképek, csendéletek, portrék születnek ma is marosvásárhelyi lakása intimitásában, és harmonikusan kiegészítik, folytatják azt a befejezhetetlen sorozatot, amelyet hat évtizede kezdett el a népélet jellegzetes mozzanatait megörökítô akvarelljeivel.

Az akkori vázlatok természetesen kiforrott olajkompozíciókká, ragyogó temperákká, sajátosan Józsa Nemes-i ciklusokká értek, de a jubileumi tárlaton meggyôzôdhetünk, már jó fél évszázaddal ezelôtt magukban hordozták mindazt az ígéretet, amit a mûvésznô festészete a késôbbiekben bôségesen beváltott. Józsa Nemes Irén elsôsorban a székely porták, a kapun belüli falusi univerzum festôje. Szemben kiváló elôdeivel, Nagy Istvánnal, Nagy Imrével, akiket inkább az foglalkoztatott, ami a házon kívül nyújtotta a festôi látványosságot. De szellemében, törekvéseiben sok mindenben velük rokon. Annak idején mesterei a vásárhelyi szabad festôiskolában — Aurel Ciupe Bordi András — jól ellátták útravalóval, ô maga pedig kellôképpen sáfárkodott nem mindennapi tehetségével. Nem csak a festészetnek élt, az igaz, hiszen családját mindennél fontosabbnak tartotta, s így egyéni jelentkezései, kiállításai is aránylag ritkábbak voltak, de nem is igen kötött kompromisszumokat. Ezért is maradt meg frissnek, modernnek minden korszakában festészete. Azon a sávon, amelyet kiválasztott magának, s amelyen azóta is kitartóan halad.

Mindannyian nyerünk, ha még sokáig megôrzi egészségét, erejét, alkotókedvét a sors.

"A párt alkuszik/ És megalkuszik / A költô soha // A költô okosít/ A párt okoskodik / Mert ostoba"

1998. február 16-án, halálának 20. évfordulója alkalmából a Magyar Írószövetség Bajza utcai klubjában emlékeztek Derzsi Sándorra. Pomogáts Béla, Beke György, dr. Heszke Béla, Kristó Nagy István, Kuczka Péter, Nyerges András, Sánta Ferenc, Tornai József, Tóbiás Áron méltatták a házigazdával, Obersovszky Gyulával a költô idejekorán derékbatört pályáját, megcsúfolt munkásságát. A költôrôl szûkebb hazájában vajmi keveset tudnak. Derzsi Sándor apai ágon Udvarhely környékérôl származik, de a család a Kisküküllô alsó folyása mentén fekvô Bethlenszentmiklóson élt, nemesi származású unitáriusok voltak, Derzsi Sándor azonban a Nagyküküllôre merôleges völgyben, Medgyes és Erzsébetváros között hosszan felnyúló Somogyom nevû faluban látta meg a napvilágot, 1919. szeptember 27-én. Az öt Derzsi-fiút a katolikus anya nevelte, tizenkét évig a szülôfaluban, a Veress-portán éltek, majd Brassóban laktak, ott érettségizett 1939-ben. Kolozsvárra megy, a jogra iratkozik, statiszta a Magyar Színkörben. Már brassói diákkorában mindenki költônek tudta. Kolozsváron a Keleti Újságban, a Vasárnapban, a Pásztortûzben, az Erdélyi Helikonban jelennek meg versei. Állampolgársága rendezetlen, apjuk visszavárta a monarchiát, nem íratta át a családot, az egyetemen rájönnek erre, és mivel a honosítási iratokat nem tudja beszerezni, kikerül az egyetemrôl, katonai behívó várja, a munkaszolgálat jellegû sors elôl elmenekül, de a határon elfogják. Nem az igazi nevén ítélik el, hanem a nála talált idegen okmányok alapján. 1940 augusztusában szabadul, a bécsi döntés nyomán.

Egyik alapítója a Március Baráti Körnek Kolozsváron, lapot adnak ki Március címmel, ott van a Termés munkatársai között, az új írói munkaközösség nyilatkozatát ô is aláírja. Életében egyetlen kiadott kötete is ekkor jelenik meg, címe: Szenvedések mámorában. A szerzô egyben a kiadó is, és az ötszáz példány hamar elfogy, jó a visszhangja. Most már ott áll elôtte a szép jövô, mondhatnók. Ismét beiratkozik az egyetemre, a bölcsészkaron azonban megint nincs szerencséje, mert nem hajlandó származási nyilatkozatot tenni. Híre megy, hogy ô az egyetlen diák, aki az egyik egyetemi gyûlésen felszólalt az újabb zsidótörvény ellen. Közben kétszer is jár Budapesten, nem jók a tapasztalatai, szállás és pénz híján számos éjszakát tölt a budai barlangokban. Legyengülve jön haza, és a tordai front összeomlásáig az öccse munkahelyén dolgozik, egy fakitermelési vállalat irodáját vezeti a Radnai-havasokban.

Az új rendszert eleinte elfogadja, 1945-ben két újságnak is dolgozik, a kolozsvári Világosságnak és a brassói Népi Egységnek, cikkeket, riportokat, verseket közöl. Prózai írásainak hangja kiegyensúlyozott, nem szélsôséges, a Duna-táji összefogás gondolata az egyik legfontosabb mondanivalója.

Mindezeket abból a szép könyvbôl tudom, amely Budapesten élô öccse, Derzsi Ottó tanár jóvoltából jutott el szerkesztôségünkbe — Derzsi Sándor-emlékkönyv, Hét Krajcár Kiadó Budapest, 1998, szerkesztette Derzsi Ottó és Varga Domokos. A költô 1945 decemberében, amikor elkezdôdik a román nacionalista visszarendezôdés, elhagyja Erdélyt, és Magyarországon telepedik le, véglegesen. Teheti, mert hiszen még a monarchia állampolgára. Másrészt "számláját" terheli félbemaradt börtönbüntetése, a bécsi döntést követô közéleti tevékenysége.

Rövidesen kint él a család, Sándor, Ottó és a másik öccse, Mózes, és az édesanya is átköltözhet. 1946-tól verseit közli a Válasz, a Valóság, a Nagyvilág, munkatársa a Nemzedék címû ifjúsági hetilapnak, több verse hangzik el a rádióban. Otthonosan mozog a különféle társaságokban, Sinka István, Tersánszky is becsüli. Szerepel Sôtér István Négy nemzedék címû, 1948-ban megjelent költészeti antológiájában — aztán hirtelen derékba törik pályája. Gábor Andor harcos kommunista módra kinyírja, elôbb a Marx címû verséért marasztalja el, majd az antológiában olvasott verseit pécézi ki. " Jézus neked megbocsát / Mert igaz voltál, tiszta voltál/ Jézus neked megbocsát / Mert költô-szóval játszadoztál / Jézus nekik megbocsát / Akik nevedben tündökölnek / Jézus nekik megbocsát ? De én nem — mert kontárok: ölnek"

Az Írástudatlanok felelôtlensége vagy mi lappang a magyar irodalomban címû förmedvény (Fórum, 1948. február) végképp kitiltja a költôt a magyar irodalomból. Nagyon tanulságos elolvasni Gábor Andor pamfletjét: sôt, tanítani kellene, mert a hamis érvelés remeke. Például ez a rész: "Derzsi Sándor minôségileg gyenge költészetének fonnyadt arcát az antikommunizmus fehér és barna púderével teszi érdekesebbé."

Az írószövetség nem zárja ki, de feleségével, Kapicz Margit festômûvésznôvel bábozni kénytelenek, felesége figurákat készít, Sándor bábdarabo az emlékkönyv pedig újraközli. Fordítási megbizatást ritkán kap, mert ekkor a befutott, de mellôzött írók is fôleg fordításból élnek.

1956 ôszén ismét aktív, életvidám. Lakása találkozók színhelye, ô maga az elsô napokban, a Kossuth téri vérengzés után kiáltványt szerkeszt, ebben a Magyar Dolgozók Pártja vezetôségét idegen szolgálatban álló fasiszta klikknek titulálja. Versciklust ír Ifjúság címmel, amelyben a forradalom gyôzelmét a pesti srácoknak tulajdonítja. November 4-e után Obersovszky Gyulával és Gáli Józseffel az Élünk címû illegális lapot írják. "A lapot többnyire az ô lakásán szerkesztik, van, amikor ô is segít benne, sôt a lapszámok s a készülô röplapok terjesztésében is jelentôs szerepet vállal" — emlékezik Derzsi Ottó. Decembertôl két hónapig bujdosik, Mózes öccse emigrálni készül, hívja Sándort is, de ez nem megy. " Meglátjátok, nem sokáig tart ez a Haynau- és Bach-korszak, ezt a rövid idôt kibírom itthon".

Nem bírta ki. Összeroppant, elmegyógyintézetbe került, 1958-ban ott is elérik, lakásáról minden kéziratát elviszik, veszendôbe ment költôi munkássága. Öt hónapi gyötrés után öt évi börtönnel sújtják. Két évet és 26 napot ül a rács mögött. Felesége, édesanyja kegyelmi kérvényét elutasítják; végül ugyanaz az orvos, aki korábban nem találta betegnek, azt írja, hogy mivel idegrendszerét a börtön súlyosan megviselte, ajánlatos kiengedni. 1960-ban szabadul, de rémképek gyötrik, és a következô négy évben többet tartózkodik zárt intézetben, mint otthon. Levelezése juttatja ismét és ismét a rács mögé. Mert Derzsi Sándor megszállottan levelez; leveleit hazai és külföldi államférfiaknak, szervezeteknek küldi, a letiport forradalom szellemében és védelmében. Mindegyiket aláírja, teljes nevével, és ajánlva adja fel.

Felesége kénytelen elválni, mert férje miatt minduntalan mellôzik, ellehetetlenítik. "Munkáimat visszautasítják...Mintha férjem szabadságvesztés büntetésével egyszerre a tehetségemet is elvesztettem volna" (Beadvány az Elnöki Tanácshoz, 1959)

1968. decembere és 1969. júniusa között kapja az utolsó kényszerkezelést, a belügy jóvoltából. De érdekes módon leveleit ezalatt is sikerül elküldenie az "illetékeseknek".

Verseit egyetlen lap sem közli, köteteit szerre visszautasítják. Jelentéktelen, másodlagos írásoknak minôsítik ôket. Verseit ô maga folyton "kiselejtezi", életmûve maradéka is odalesz. Amerikai öccse meghívására 1974- ben Ottóval egy hónapot tölthet az Egyesült Államokban, közben hármasban többször is hazalátogatnak Erdélybe.

1978. január 23-án éri a második, végzetes szívroham. Sánta Ferenc búcsúztatja a Farkasréti temetôben. Földeák János emlékezést ír róla, ennek közlését azonban Pándi Pál megtagadja.

Az Emlékkönyv elsô része Derzsi Sándor válogatott verseit tartalmazza. A költô ébredése címû fejezet a kortársak emlékezéseit foglalja egybe: Derzsi Ottó, dr. Heszke Béla, Sombori Sándor — iskolatársa volt Brassóban —, Beke György, Kristó Nagy István, Kós Lajos, Sándor András, Kuczka Péter, Obersovszky Gyula, Tornai József, Kopré József, Sánta Ferenc, Tóbiás Áron írásait. A Szöveggyûjteményben kritikákat, méltatásokat olvashatunk (Jékely Zoltán — tömör dicsérete a Magyar Csillagból: "Tömörített sorait suhogó szellem járja át"—, Csuka Zoltán recenziója, majd a "Derzsi- botrány" dokumentumai — Gábor Andor, Keszi Imre dorongoló szövegei és Derzsi Fûzfa címû válaszverse. Gazdag a további dokumentáció is, Sôtér antológiabeli bemutató szövege, aztán a költô szûkszavú vallomása, majd az ötvenhatos vád "bizonyítékai", a diliflepni, a kegyelmi kérvények, elmeorvosi vélemények, levelek, a halála utáni emlékezô szavak következnek, és végül fényképek, fakszimilék. Jó volna ezt a könyvet tájainkon bôven forgalmazni, megismertetni a fiatalokkal is Derzsi Sándor bátor verseit és gerincét ma is vállalni; hogy soha többé ne gyalázhassák meg szabadságunkat semmiféle "jó davaj legények".