Emil Constantinescu — RMDSZ

Éles vita támadt Emil Constantinescu államfô és az Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti képviselôi között az RMDSZ koalíciós szerepének értékelésében.

Emil Constantinescu a hét elején tett finnországi látogatása során kérdésekre válaszolva úgy fogalmazott: a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget az l996. évi parlamenti és elnökválasztások után azért vonták be a kormányzásba, hogy ezzel pozitív jelzést adjanak Európának és a magyaroknak a romániai kisebbségi jogok biztosításáról. A Román Demokrata Konvenció és a Demokrata Párt a magyar politikai szövetség részvétele nélkül is rendelkezett a szükséges parlamenti többséggel.

Az államfô kijelentéseire keményen válaszoltak az RMDSZ parlamenti képviselôi. Kovács Csaba, a képviselôház titkára kijelentette, hogy az RMDSZ nélkül pedig a parasztpártiak, a demokraták és a liberálisok csak kevéssel haladták volna meg a parlamenti ötven százalékot. Ezért számos sarkalatos törvény nehezen született volna meg a törvényhozásban az RMDSZ 7,5 százalékos részvétele nélkül.

Kovács Csaba azt is hangsúlyozta, hogy az RMDSZ kormányzati részvétele Románia külpolitikai sikerének számított s Nyugaton már "román modellrôl" beszéltek. Ám sajnos, ez a modell csak a madridi NATO-csúcsig mûködött.

Székely Ervin RMDSZ-képviselô szerint Constantinescu elnök nagyon rosszul választotta meg kijelentéseinek helyét, Finnországot, ahol a svéd és minden más nemzeti kisebbség a legmagasabb szintû normáknak megfelelô jogokat élvez. Constantinescu Jugoszláviában, Szlovákiában vagy Fehéroroszországban tegyen ilyen kijelentéseket és ne nyugati országokban — ajánlotta Székely.

Verestóy Attila, a szenátus RMDSZ csoportjának vezetôje úgy vélekedett, hogy az RMDSZ-t "nem azért a néhány százalékért, hanem a a szövetségnek a koalíciós pártok programjaival egyezô és következetes programjáért" vették be a kormányba.

ASA — Dinamo: még mindig eredmény nélkül

A Román Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága bizonyítékok hiányában tegnap nem hozott döntést a múlt szerdán Marosvásárhelyen megrendezett ASA — Bukaresti Dinamo Románia-kupa mérkôzésen történtekkel kapcsolatban. Mint ismeretes, Vlãdoiu góljával egyidôben Valeriu Banu partjelzô összerogyott, és emiatt a játékvezetô a 73. percben leállította a mérkôzést. Banu azt állította, hogy fejbe dobták. Az utólagos orvosi vizsgálatok azonban nem adtak neki igazat, mi több, az általánosan kialakult vélemény az volt, hogy szimulált.

A fegyelmi bizottság tegnap megtartott ülésén a Dinamót a klub alelnöke, Mircea Stoenescu képviselte (mint ismeretes, Petre Buduru elnök jelenleg fel van függesztve). Az ASA részérôl jelen volt Vasile Maghiar elnök, Gavrilã Balmos alelnök és Teodor Luca sportigazgató, és részt vett a három bíró, Vãdana, Banu és Alexandru, valamint a találkozó megfigyelôje is. A bizottság áttekintette a rendelkezésére álló bizonyítékokat (a mérkôzés jegyzôkönyve, a megfigyelô jelentése, az orvosi látleletek stb.) és arra a következtetésre jutott, hogy ezek alapján nem dönthet; újabb bizonyítékokat kért és hétfôre halasztotta a döntést.

A megyei rendôrfelügyelôség bûnügyi osztálya egyébként október 26-án benyújtotta a megyei törvényszék mellett mûködô ügyészséghez azt a dossziét, amely az említett mérkôzés incidensei nyomán indított kivizsgálás eredményeit tartalmazza. A Btk. 228. cikkelye 4. bekezdésében, valamint a 10. cikkely a betûjének elôírásai alapján elrendelték a bûnvádi eljárás megszüntetését, ugyanis a vizsgálatok alkalmával semmilyen bûncselekményre utaló bizonyítékot nem találtak.

A rendezô: PARÁSZKA MIKLÓS

— Mit kínálhat a mai közönség számára egy Molière- darab?

— Tekintettel arra, hogy egy kipróbáltan klasszikus mûvel állunk szemben, és nyilván itt elsôdleges szerepe van az olvasatnak, amely alapján az elôadás készül, úgy vélem, hogy a mai nézônek egy jelen idejû elôadást jelenthet, saját emberi problémáinak tükrözôdését egy különleges fénnyel csillogó barokk tükörben.

— Mit lehet elmondani a Molière-alakok természetrajzáról a FÖSVÉNY kapcsán?

— A Molière alakok emberi sûrítmények, nem szabad lekezelôen bánni velük, igazi metaforák, egyszerre hordozzák a színházi stilizáció mívességét és a valóságos emberi tartalmakat.

— Parászka Miklós rendezônek mit jelentett Marosvásárhelyen dolgozni?

— A magam részérôl egy kész elôadás – pontosabban majdnem kész, hisz akkor nevezhetô tökéletesen késznek, ha a nézô is részesül belôle – mindig saját, édes gyermekem, véleményem tehát így kezelendô. Elmondhatom, hogy Marosvásárhelyen a Tompa Miklós Társulat tagjaiban jó partnerekre találtam, akik a munka végeztével nagyon fognak hiányozni.

A tervezô: DOBRE-KÓTHAY JUDIT

— Áll a díszlet, elkészültek a jelmezek, minden készen áll a premierre. Mit jelentett a munka?

— Egy átlagon felüli erôbedobást. Nem a munka nehézsége miatt, hanem a színház nagyon szoros programja miatt. Ez nagyon lecsökkentette a kivitelezési idôt. Meg azért is, mert általában a nyári megszakítással színre vitt darabok esetében gyakran elôfordul, hogy az ember az „újra feltöltôdés" módszerét kénytelen alkalmazni.

— Volt-e valami különleges célod Molière kapcsán ?

— Molière kapcsán minden esetben különleges célja lehet az embernek. Molière világa annyira gazdag, könnyedsége annyira megtévesztô, hogy minden alkalommal kihívás Moliere-darabot színre vinni.

— Mivel vagy megelégedve ?

— Azzal, hogy volt néhány olyan munkatársam, akikkel – a rövid idôt figyelembe véve — jól lehetett közremûkôdni, a sikeres együttmûkôdés meg is látszik. Szintén a rövid kivitelezési idôt figyelembe véve nagyon örvendtem annak, hogy színészkollégáim is profi hozzáállással viszonyultak a munkához és ritmusban alkalmazkodtak a tervezôvel való együttmûkôdéshez.

A címszerepben: HUNYADI LÁSZLÓ

— Mennyire mai figura Harpagon alakja?

— Manapság a pénz a legaktuálisabb dolog a világon. És amikor minden a pénz, akkor hogy ne lenne aktuális figura Harpagon.

— A darab mûfaji megjelölése vígjáték. Egyértelmüen vígjátéki hôs-e Harpagon?

— Éppen a pénz problematikájából következik, hogy Harpagon egyszerre tragikus és nevetséges figura. Nyilván, aki havi ötszázezer lejbôl próbál megélni, annak egyértelmüen tragikus, ugyanakkor helyzetébôl adódóan komikus. A mûfaji megjelölés tulajdonképpen groteszk is lehetne.

— Nyújtott-e különleges élményt valami a színrevitel kapcsán?

— Számomra a munkafolyamat legizgalmasabb része mindig is a próba. Az elôadás már sosem olyan izgalmas, mint a keresgélés, a kutatás. A Parászkával való együttmûködés régi dolog, nagyon jól értjük egymás nyelvét. Szélyessel is jó volt újra együtt dolgozni. Újdonságnak hatott viszont a fiatal galerivel való munka, egy másfajta életszemlélettel való ismerkedés.

Sajtótájékoztató a Köszállítási Vállalatnál

Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Közszállítási Vállalat igazgatója sajtóértekezletre hívta a helyi sajtó képviselôit. A közel kétórás tájékoztatón Emil Chiorean a vállalattal kapcsolatos újdonságokat ismertette.

A legfontosabb, hogy beadvánnyal fordultak a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz, amelyben egyrészt felszólítják a hivatalt, hogy törlessze 350 milliós tartozását, másfelôl közlik, hogy a nyugdíjasok ingyenes, illetve kedvezményes szállítására vonatkozó protokollumot semmisnek nyilvánítják. A szóban forgó egyezményben azt rögzítették a felek, azaz a polgármesteri hivatal és a szállítási vállalat, hogy a 70 év fölötti nyugdíjasokat ingyenesen utazhatnak, a 70 év alatti nyugdíjasok közül pedig azok, akiknek nyugdíja április elsején nem haladta meg a 350000 lejt, féláras bérletekre jogosultak. Ennek fejében a polgármesteri hivatal kötelezte magát, hogy a szolgáltatás értékét megtéríti a vállalatnak. Utoljára júniusban fizették a teljesen ingyenes utaztatás ellenértékét, míg a júliusi, augusztusi és szeptemberi kedvezményes utaztatásért mindössze 10 milliót utaltak át. Ennek következtében tartozásaik elérték a 350 millió lejt. A szállítási vállalat fenyegetôzik, hogy ha a hivatal nem fizet november elsejéig, akkor pert indítanak, meg hogy a nyugdíjasokat sem hajlandók tovább, a korábbi megegyezés alapján szállítani.

— Játsszanak futballt a nyugdíjasok is, hátha a polgármesteri hivatal finanszírozni fogja — ironizált meglehetôsen ízléstelenül Chiorean Emil.

A bejelentésrôl természetesen kikértük a kérdésben illetékes alpolgármester véleményét. Eugen Crisan szerint a nyugdíjasok november elsejétôl is ingyenesen, illetve kedveményesen fognak utazni. "Ha Chiorean úr másképp dönt, akkor én a polgármesteri hivatal nevében kérni fogom az Állami Vagyonalaptól az ô leváltását. Amirôl a városi tanács határozott, azt egy igazgató nem bírálhatja felül. Fôleg, ha közszállítással foglalkozik. Neki azt kell tennie, amit a városi tanács mond."

A sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy nem csak a nyugdíjasok ügye nincs rendben. Egy második, valamivel késôbbi beadvány a maxi-taxisok, a polgármesteri hivatal és a közszállító vállalat között megkötött háromoldalú egyezmény felmondásával illetve a közszállítás megszüntetésével fenyeget, ha a lehetô legrövidebb idô alatt a maxi-taxisok megállóhelyeit nem jelölik ki a protokollumnak megfelelôen, ha a 6-os vonalat a maxi taxisok nem szolgálják ki megfelelôképpen, ha nem tartják be a megszabott órarendet, illetve ha a maxi-taxikon való jegykiadást nem ellenôrzik rendszeresen.

Errôl Sigmirean Mircea, a polgármesteri hivatal városgazdálkodási igazgatója azt mondta:

— Tegnap is két ellenôr vizsgálta a maxi-taxikon való jegykiadást és a legutobbi, keddi ellenôrzésnél 17 jármûvet vizsgáltak meg, ebbôl 11-nek a vezetôjét megbírságolták, mintegy 10 millió lej értékig. A megállók elhelyezését pedig nem lehetett jobban megoldani a mostaniak megválasztásánál, pedig kikérték a közlekedésrendészek véleményét is.

A fentieken kívül néhány, a lakosságot nem közvetlenül érintô problémáról is szó esett a sajtóértekezleten. Megtudtuk, hogy a szállítási vállalatnál az új aligazgató Sándorfi István, aki 29 éves. Továbbá, hogy néhány vezetôségi tagot leváltottak, illetve áthelyeztek és az újak mind fiatalok. Ezzel a vállalat vezetô átlagéletkorát kívánták csökkenteni és egyben a munkájuk hatékonyságát is növelni. Az átszervezés fontos velejárója 50 alkalmazott elbocsátása a 9-es kormányrendelet alapján.

Bizonyára olvasóink is észrevették, hogy néhány, szám szerint 8, új autóbusz jelent meg a közszállításban, további 8 indul hétfôtôl, majd bejegyzésük és egyéb adminisztratív teendôk elvégzése után még 11. Ezekért a buszokért a szállítási vállalat a lízingszerzôdés értelmében negyedévenként 69000 márkát fizet három évig, de ennek nagy része az üzemeltetési költségek csökkenésébôl megtérül.

Az igazgató naiv ábrándja

Újdonságnak számít az is, hogy november elsejétôl a buszsofôrök is árulnak jegyeket, de ezek ára városon belül 2000 lej egy utazásért, 2500 lej a környezô falvakba, míg Panitba 6500 lej lesz. A árak azért olyan magasak — magyarázza az igazgató — mivel ezzel az eddigi gyakorlatot szeretné megszüntetni (!), miszerint 1000 lej lefizetése ellenében a vezetô mellett lehetett utazni. A hagyományos jegyeladás is megmarad és itt az árak nem változnak. Hamarosan a bérletek körül is változásokat tapasztalunk: ezeket majd a hónap bármely napján megvásárolhatjuk és egy hónapig érvényesek. Ezek várnak ránk ... feltéve, hogy Chiorean Emil továbbra is igazgató marad.

Ülésezett a municípiumi tanács

Tegnap délután soros ülését tartotta a marosvásárhelyi tanács. Elôre beharangozott napirendjén tizenhat probléma szerepelt, amelyekbôl kettôt — köztük a kereskedelmi helyiségek árverésének határozattervezetét — a szakbizottságok elhalasztottak. Idôközben viszont még listára kerültek új témák. Közöttük a régi CEC- székházban felszabadult helyiségek elosztására vonatkozó határozat, amelyet szeptemberben hagytak jóvá, de újra megvitatásra került, mivel a leosztott helyiségek felmérése hibás volt. Heves szópárbaj alakult ki, ugyanis a szakbizottság által láttamozott anyag, utólagos módosítással került a plénum elé. Ennek folytán az NLP egy 85 nm-es pluszhelyiséghez jutott volna a Bolyai utcában, ahol megtarthatta régi székházát is. A városatyák — köztük a városatyák is — hevesen tiltakoztak, a liberálisok védelmében pedig Eugen Crisan alpolgármester szólalt föl. A módosítást leszavazták, a vita részleteire visszatérünk.

Novembertôl új igazgatója van a Locativ Rt.-nek, Fãrcãsan Mircea mérnök személyében, aki megnyerte az állásra kiírt versenypályázatot. Újabb határozattal módosították a hónap közepén elfogadott 141. számú határozatot, amely egyes, el nem adható kereskedelmi helyiségekrôl rendelkezik. Arról is döntöttek, hogy a tanács felkéri a közjegyzôket, ezentúl csak akkor töltsenek ki lakásokra vonatkozó adásvételi szerzôdéseket, ha az eladók rendezték a lakótársulásokkal szembeni adósságaikat. Ratifikálták a Marosvásárhely — Kisinyov közötti együttmûködési egyezményt, és jóváhagyták egy telek koncesszióba adását az Anvico Rt.-nek. Ezt követôen hat határozattal újabb, Tudor lakótelepi és kövesdombi garázsok helyzetét rendezték. Döntést fogadott el arról is a marosvásárhelyi tanács, hogy 1999-tôl helyi díjat létesítenek, amelybôl a tömbházakba és lépcsôházakba fölszerelendô háztartási melegvíz- és hôenergia-mérô órák költségeit, valamint a melegvíz és fûtôhálózat fejlesztését pénzelik. Másodszor is elhalasztottak egy tervezetet, amelyben a helyi tanács partner szerepet vállalt volna egy nemzetközi, a történelmi emlékmûvekhez irányuló turizmust támogató programban.

Domokos István 70 éves

Korondon született, október 31-én tölti a hetvenet. Friss, élénk, sôt kíváncsi, fürkészô tekintetû, huncut mosolyú, hányattatásai ellenére vagy tán épp azoknak "köszönhetôen" jó kedélyû, életvidám ember. — Beleszülettem a folklórba, a népdalba, a táncba, a szokásokba, és alkalmam volt megrakni a tarisznyámat hazaival; ami kitartott hetven évig. És még mindig van belôle, habár most már nem nagyon van rá szükség.

Cipészinasként került Kolozsvárra, ott fedezték fel, belecsöppent az amatôr mozgalomba. A csikósban táncolt, de de úgy, ahogy otthon szokás, a Sóvidéken. Aztán katonáéknál táncképzésben is részesült, leszerelésekor egybôl felvették az Operához. — Úgy lettem profi: tulajdonképpen a sötétben jelentem meg. Akkor nem volt fôiskola. Koreográfiai fôiskola jelenleg sincsen.

Az akkori, ideiglenes "fôiskolát" Bukarestben félig el is végezte, s az induló Székely Népi Együttessel került Marosvásárhelyre. Akkor már kitûnô egyetemi tánccsoportot vezetett a kincses városban, 1956-ban öt-hat táncospár követte ide, ezek alkották az együttes magvát. Az elsô három évben, meséli, rendkívüli sikereket arattak, békés volt a hangulat, örömteljes éveket éltek, fiatalos lendülettel indultak a pályának. Aztán következtek a kis gátak, fékek, s amint "Maros Mûvészegyüttessé" degradálták a társulatot, "futballcsapatot csináltak belôlünk" , kezdôdött a szorongás.

Domokos Istvánnak az egészsége, az idegzete ment rá. Ezekrôl az évekrôl is részletesen beszél interjúnkban, de itt helyszûke miatt nem térek ki rá. Arra kér, írjam ide feltétlenül azoknak a munkatársainak a nevét, akiket — egy részüket — meg sem említ a negyvenéves évfordulóra készült alkalmi kiadvány. Márton Mihály, Orbán Ottó, Kelemen János, Venczel Károly, Takács Mihály, Toró Emil nevét írom fel, majd a Szász Hedvigét és a Rabocskai Borbáláét. — Ezek voltak a jobbkezeim, az elsô garnitúrából — teszi hozzá.

A hetvenes években felbomlott a házassága, úgy tûnt, végképp a padló alá kerül. Húsz évig élt egyedül. Most is ugyanabban a lakásban emlékezik, de mellette van zenetanárnô felesége, Sebestyén Ida (Midó), és a szomszéd szobából áthallatszik a kis Eszter csivitelése. Eszter kétéves, nôvérétôl éppen imént érkezett üdvözlet, az Óperencián túlról. Feledjük a bajt, a szorongásokat, a fenyegetô titkosrendôrséget, a buktatásokat. Hetvenévesen Domokos István boldog apa. Nem feledte a szakmát, kissé keserûen tapasztalja, hogy az újnak mondott nemzedék tulajdonképpen ma is jobbára abból él, amit az ô, a Domokosék generációja s személyesen éppen Domokos István gyûjtött, feldolgozott, leírt. Ezek a fiatalok méla undorral szemlélik az "öregeket", valamiféle ittfelejtett ósdi színpadkép kellékeinek nézik. Holott a valóban társadalmi, nemzet- és nemzetiségmentô jellegû táncházmozgalom lecsengése után nyilvánvalóvá vált, hogy a hivatásos dal- és táncegyüttesek nem maradhatnak fenn , ha mellôzik a látványszínház kínálta lehetôségeket. És mindenféle szép koreográfiai álom, fegyelmezett kompozíció, kiváló balettismeretrôl árulkodó tematikus mûsorok jönnek, beharangozza ôket a média, megdicséri a szakma, s annak ellenére, hogy echte csángó viseletben megy minden, eredeti tekenôgardonyt kalapál a menyecske, a közönség "báván szemléli" a produkciót, hehe: "nem érett meg rá", szünet után már távozik, a második elôadást össze sem kell hozni, satöbbi.

Domokos Pista kiskölyök korában tanulta a korongolást. Nem könnyû mesterség ez sem. De aki úgy "lopja el" a mesterséget, mint a falusi gyerek a népi kultúra minden tudását, hogy tulajdonképpen a vérébe ivódik, annak annyira magától értetôdô az agyag formálása, mint az, hogy mindenki szuszog. — Tudtam korongolni, kicsimacska tányérokat, így mondták otthon.

Az egykori táncmester, a székely népi tánc elsô mestere nem feledi júdásait sem. Ezért olyan kevés a barátja, ezért gyanús neki még az is tán, aki ôszinte szándékkal közeledik hozzá és a közös emlékekhez. Akibe beleégett a fájdalom, az hetvenévesen sem tud derûs szenilist játszani, aki mindent megélt, de semmire sem emlékszik immár. Valahányszor sérelmeirôl ejtünk szót, megvillan a Kirizbák (odahaza ez a melléknevük, mely krizbai eredetüket ôrzi) számonkérô bicskaszeme. Nem szeretnék a haragosa lenni.

A kis mûhely, a korong nemcsak feledtetô menedéke, hanem új pászma is képességeinek kibontakoztatásában. Sajátos figurái ôrzik az ôsi jelleget, mutatják az ázsiai mûveltség velünk maradt elemeit, ugyanakkor a nyugatiság irányába engednek ösvényt az eszmélkedésnek.

Ritkán állít ki, nem is idehaza, Paksra hívta egy jóembere. Tanítványa. Mert vannak még tanítványok, akik az atyai barátot igencsak tudják tisztelni Domokos Istvánban.

Érzésem szerint az ô "ideje" nem a tisztázódásé, nem is a mosakodásé mások felôl; hanem majd az értékek letisztulásával, a hibák és kísértések felfedésével és leleplezésével, a tévedések kimondásával, na és persze az indulatok tüzének hamvadásával mutatható meg igazán egyénisége, szerepe, hatékonysága, hatása, esetleg: mert lesz: utókora. (Nem is viccesen: az egykori kis falusi táncos proli, egy "táncöreg"— nem proletár utókora.)

Ahogyan ismerem, Domokos Pista erre még befizet. Képes rá. Kivárja.

Gyerekkori tarisznyája helyett "púposra" rakott szekér jelzi, mire vitte "esze, vére" (Páll Lajos). Horváth Imre magtároló boldogsága az, amit a címbe írtam, mert magam is tudom, kiscsavargó koromból, feledhetetlen nagyapámtól, mit jelent hazafelé poroszkálni, szembe a hunyorló nappal, a mezei út lassan hûlô porában, megáldott munkás nap izomernyesztô fáradtságával, s persze újabb ezernyi gondjával is, meztélláb. De: megrakott szekérrel!

Póka (Poca, késôbb Pãingeni, Pokendorf) egy Marossárpatak községközponthoz tartozó falu Maros megyében. Az 1876—77. évi területrendezés elôtt Torda vármegyéhez tartozott. A településtôl északnyugatra kezdôdik a Mezôség, agyagos- márgás, sáros, máskor poros útvonalaival és kopár domboldalaival.

A település létezésére vonatkozó elsô ismert feljegyzés 1323-ból, Róbert Károly király idejébôl származik. 1334-ben, a pápai tizedszedô- jegyzékben Terre Poukateluke néven említik, amely szerint az elôzô évben (1333) Albert nevû papja 10 régi banálist fizetett az egyház pénztárába. Csánki Dezsô szerint a Póka helynév már 1397-ben meghonosodott, míg Kelemen Lajos szerint régi, középkori személynévbôl származik, 1383-ból. Ezt a megállapítást alátámasztja az a Nagy Lajos korából származó, 1377. október 6-án megjelent, várbirtoklásával kapcsolatos pereskedô oklevél, amelyben Pókai Ellös János (praeterea Johannes dictus Ellus de Poka) neve fordul elô. Egy 1555. szeptember 8- án kelt oklevél szerint: "Poka-i Pokay Ferenc, Pokay Boldizsár felesége: Borbála és fia, János nevében is tiltja Was Balázs özvegyét: Komlody Orsolyát attól, hogy Pokán (Thorda vm.) az ô Pokay tho nevû halastava végében levô másfél jobbágytelkét elidegenítse Pokay Jánosnak, Tholdalaghy Andrásnak és Balázsnak". A fenti szövegbôl kitûnik az elôbbi megállapítás helyessége, de ugyanakkor az is, hogy Póka mint helységnév szerepel.

Az elmúlt évszázadok során a lakosság létszáma, bár hullámzást, de általában növekedést mutat. Az 1850-es osztrák abszolutizmus alatt végrehajtott népszámlálás adatai szerint már 760 lakosa volt Pókának. Ez a lélekszám az 1910-es magyar népszámlálás alkalmával 702-re apadt. Vallás szerint a lakosok között volt 531 református, 129 görög katolikus, 31 római katolikus, 6 izraelita és 5 unitárius. Az 1930-as román népszámlálás szerint a falu lakossága 746 lélekszám volt, amelybôl most 595-en reformátusnak, 117-en görög katolikusnak, 25-en római katolikusnak, 5-en Mózes vallásúnak, 3-an unitáriusnak és egy személy ortodoxnak vallotta magát.

A falu lakossága ismert idôktôl fogva ôstermeléssel: földmûveléssel, állattenyésztéssel és a saját szükségletre szánt gyümölcstermesztéssel foglalkozott. A szántásra, kaszálásra és legeltetésre alkalmas földterület nagysága a különbözô évek szerinti felmérés alapján 2480 katasztrális hold körül mozgott.

Az 1945 után bekövetkezett hatalomváltás a falu addigi természetes gazdasági, társadalmi és mûvelôdési fejlôdését a késôbbiekben negatív módon befolyásolta. Az 50-es évek végén a társas gazdaság, majd 1962-ben az ismert módszerek alkalmazása eredményeképpen a termelôszövetkezet (kollektív gazdaság) alakult meg. A cslaádok megélhetését nem biztosító jövedelem hiánya különösen a férfilakosságot a városokba vonzotta, amikor ott is elkezdôdött az erôltetett iparosítás. A községközpont kimutatása szerint néhány évvel a kollektivizálás után már 106 személy kényszerült a településen kívül, fôleg városokban megkeresni a kenyerét.

A falu mûvelôdési életében döntô szerepet játszó népiskolai oktatás kezdetei ismeretlenek. Hasonlóképpen ismeretlen a reformáció térhódításának a kezdete is. Az elsô, feljegyzésben fennmaradt református iskolamester neve Kibédi Madaras János, 1739-bôl. A múlt század végén (1896) a faluban volt egy református elemi népiskola 104 tanulóval és egy görög katolikus népiskola, amelynek tanítója (Dávid Farkas) Puszta-Almásról járt ide oktatni. A régi pókai ref. elemi iskola épülete az 1830-as évek végén épült; ezt az épületet az 1950-es években bontották le. Az 1918-as hatalomváltozás után a hivatalosságok az iskola nyilvánossági jogát nem ismerték el a nem megfelelô épület miatt. Ezért a gyülekezet hívei 1933—34-ben sok anyagi és fizikai áldozattal új, kéttantermes iskolát építettek. Az épület törvényesen még ma sem került vissza az egyházközség birtokába. Ez az iskolaépület adott hajlékot 1942—48 között a református hívek istentiszteleteinek. Ugyanis a több mint 200 éves, már rozoga állapotban levô templomot 1942 tavaszán lebontották, azzal a céllal, hogy újat építsenek helyébe.

1906. augusztus 6-án Farkas Jenô lelkipásztor vezetésével határozta el az egyházközség presbitériuma Jakab Rudolf egyházközségi patrónus és Bud Tibor kántortanító, egyházi jegyzô jelenlétében, hogy új templomot építenek, és az ahhoz szükséges pénzalapot megteremtik. Felhívást intéztek a hívekhez, hogy kötelezzék magukat 5 éven át való segélyadásra pénz vagy gabona formájában. A teherviselést ekkor 80 család, a Hangya fogyasztási szövetkezet és a helybeli tehetôs földtulajdonosok támogatták. 1920-ig a befolyt összeg elérte a 20.629 koronát pénzben vagy — a közben lezajlott világháború miatt — hadikötvényben. Egy, az egyházközség vezetôsége által akkor elképzelt templom építési költsége 30-40 ezer korona körül volt. A vesztes háború végén a koronában és hadikötvényben jegyzett adományok értékét mindössze 15.175 lejre váltották át. Az így megmaradt csekély értékû összeget új iskola építésére volt kénytelen felhasználni az egyházközség, a már említett okok miatt. Csak ezután kerülhetett sor az új templom megépítésére.

1942 tavaszán hozzákezdtek a régi, rozoga templom lebontásához. Ezután megkezdték a Debreceni László tervezte templom alapjainak a kiásását és a cementezést. Adorján Lajos, aki 34 évig volt a gyülekezet lelkipásztora, szeretné a megkezdett munkát befejezni. Ezt azonban megakadályozza nyugdíjba menetele és 1943-ban bekövetkezett halála. A következô lelkipásztor, dr. Horváth László a háborús évek nehézségei ellenére fenntartja a templomépítés szükségességét.

1947 ôszén indultak újra a munkálatok, amelynek mûszaki vezetésére Farkas József marosvásárhelyi építészt kérték fel. Az építkezés gazdája a 12 tagú építôbizottság volt. A könyvelési munkálatok a pénztárnoknak, Tüzesi Sándornak jutottak, aki pontos, becsületes munkát végzett. Három év alatt épült fel az új templom.

Az új stílusban tervezett és megépített templomot 1948. október 3-án szentelte fel Vásárhelyi János, akkori református egyházkerületi püspök. A püspököt pókai útjára elkísérte dr. Tavaszy Sándor lelkészi fôjegyzô, püspökhelyettes is. A Tavaszy családot ugyanis szoros kötelékek fûzték a pókai gyülekezethez. A püspökhelyettes ebben a gyülekezetben élte le gyermek- és ifjúkorát, s késôbb nyaranta itt töltötte szabadsága egy részét testvérénél, dr. Tavaszy Józsefnél. Szülei is itt vannak eltemetve.

50 év után, 1998. november 1-jén emlékezik meg a pókai református gyülekezet harmadik temploma építésének felszentelési évfordulójáról. Azóta a gyülekezet létszáma az elvándorlások, valamint az elhalálozásokat nem pótló születések hiánya miatt veszélyesen csökkent és elöregedett. Míg 1910-ben 531, 1938-ban, az utolsó háború elôtti évben 679, 1945-ben 750, 1980-ban 598 tagja volt az egyházközségnek, napjainkban már csak 469 hívet számlál.

Mint jeleztük: a múlt hét végén megyénkben járt Hajdú Gábor egészségügyi miniszter. Többek között — nem véletlenül — Nyárádszeredába is ellátogatott. Ennek okáról, valamint általában a Maros megyei egészségügyi ellátás helyzetérôl kérdeztük dr. Benedek Imre fôorvost, a Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság aligazgatóját.

— Ön elkísérte a minisztert Nyárádszeredába. Ott, ha jól tudom, a helyi kórház mai helyzete iránt érdeklôdött. A nyárádszeredai kórház története hosszú és ellentmondásos. Nemrég heves vita folyt az ezt mûködtetô Remedium Alapítvány, az ön személye körül,

hiszen ön ennek az elnöke. Mi a helyzet pillanatnyilag?

— Valóban éveken át a Remedium Alapítvány üzemeltette a

kórházat, melyet annak idején Opris doktor megszüntetett. Miután többedmagammal újraindítottuk, bizonyos idô után elszabadultak az indulatok. Feljelentések mentek a külföldi támogatókhoz, és ennek eredményeként ôk megvonták a bizalmukat és támogatásukat. Több szakszerû kivizsgálás után kiderült, hogy nem voltak hibák a gazdálkodásban. Végül kenyértörésre vittem a dolgot, s megmondtam az alapítvány tagjainak: vagy maradok ennek az ügynek a fô kezelôje, és én választom meg csapatomat, vagy vegye át más az ügyintézést. Alapítványi választáson újra elnyertem a bizalmat, s nagy kételyekkel újraindítottuk a munkát. Idôvel minden letisztult, a támogatók visszatértek, jelenleg havonta 2500 márkával járulnak hozzá a kórház fenntartásához.

— Nevezzük meg a támogatókat.

— Ez egy németországi csoport, az OST e V. alapítvány, melyet Philipp Heereman vezet. 28-40 éves fiatalok alkotják, akik a Csillagkeresztes Hölgyek Alapítvány képviselôinek leszármazottai. Az idôsek kezdtek támogatni bennünket, fôleg Regina von Habsburg sugallatára. A fiatalok mind a békebeli arisztokrácia leszármazottai. Jelenleg a kórház folyamatosan, normálisan mûködik. Feltétlenül szeretném felsorolni a Remedium jelenlegi kuratóriumának a tagjait, akik végig kitartottak az ügy mellett: Szabó Árpád, dr. Berecki Éva, Farkas Pál, Kocsis József, Bíró János és Szén Sándor. Velük együtt értük el azt, hogy jelenleg nincs fennakadás. Dr. Kelemen Atilla képviselônek is nagy szerepe volt a dolgok tisztázásában. Közben engem kineveztek egészségügyi aligazgatónak. Ilyen minôségemben Hajdú Gábor egészségügyi miniszter támogatásával a nyárádszeredai kórház mûködését hivatalossá tettük, tehát visszahelyeztük eredeti státusába. A miniszter úr tanácsosával, dr. Jeszenszky Ferenc fôorvossal együtt meg akart gyôzôdni arról, hogy mi a helyzet Nyárádszeredában. A bent fekvô betegek egyértelmûen arról beszéltek, hogy a szeredai és környékbeli rászorulóknak nagy szükségük van erre a beteggondozóra. A miniszter úr a továbbiakban is személyesen érdeklôdik a kórház sorsa iránt. Sôt mi több: elôkészítjük a dokumentációt ahhoz, hogy a nyárádszeredai kórház egészségügyi központtá alakuljon, ami többek közt jobb ellátottságot, nagyobb számú személyzetet jelent.

— Hogy van az, hogy e kórház most állami létesítmény és alapítványi támogatásban is részesül?

— Valóban az alapítvány most már nem eltartja, hanem támogatja a kórházat, emellett szociális segélyeket nyújtunk a rászorulóknak, tehát például a kórház étkezdéjében nemcsak a betegek, hanem a nagyon szegény egészségesek is ellátást kaphatnak majd.

— A kórházi kezelés most ingyenes Nyárádszeredában?

— Ingyenes. A kórház annak idején az idôs betegek diagnosztikai és kezelési központjaként indult újra. Persze a zónában vannak fiatalok is, s az alapítványi tagok, akik nem illeszkednek bele az elôbbi kategóriába, az üres kórházi ágyakat igénybe vehetik, és az alapítvány kifizeti kezelésük díját. Az egészségügyi minisztérium és az igazgatóság továbbra is idôs betegek számára tartja fenn e létesítményt. Erre van szükség.

— A továbbiakban öntôl mint megyei egészségügyi aligazgatótól kérdezem: a súlyos anyagi gondok közepette hogyan mûködik megyénk egészségügyi hálózata?

— Súlyos költségvetési gondjaink vannak, remélhetôleg az új egészségügyi biztosítási rendszer konszolidálódása eredményeként ezek enyhülni fognak. Jelenleg igazgatóságunknak több mint 40 milliárd lej adóssága van. A minisztérium még azt a szûkös keretet sem kapja meg, ami a költségvetésbôl megilletné.

— Az új egészségügyi biztosítási rendszer bevezetése hol tart?

— Átmeneti fázisban vagyunk. Nagy probléma pillanatnyilag, hogy a mezôgazdasági termelôk nem fizetnek tb-járulékot, mert 2002-ig adómentesek. Csakhogy a helyi tanácsok be kellene szedjék a tb-járulékot, ami a bevallott jövedelemhez aránylik. Dehát ez nem történik meg. Január elsejétôl a megyei szinten összegyûjtött járulék nálunk marad, s abból kell finanszírozni az egészségügyet, ehhez adódik némi központi támogatás. Tehát minél kevesebb pénz gyûl össze a megyében, annál kevesebb jut majd az egészségügyi ellátásra. Az országos átlaghoz viszonyítva Maros megyében jelenleg elég magas szintû a járulékbevétel, de még így is a költségeknek csak kb. 75 százalékát tudnánk abból fedezni. Ezután még inkább a helyi forrásokra kell majd támaszkodni. Persze a tébécében, AIDS-ben stb. megbetegedettek kezelési költségeit továbbra is az állam vállalja magára.

— Mi a helyzet jelenleg a családorvosi rendszerrel? Ennek már mûködnie kellene.

— A családorvosok akkreditálása megtörtént. Novemberben, decemberben be kell induljon az Egészségügyi Biztosító Pénztár, ez köt majd szerzôdést a családorvosokkal. Tudjuk már, hogy miként kell megszervezni, de ez még idôbe telik. Remélhetôleg január elsejétôl ez is mûködni fog.

— Beszélgetésünk után ön az olaszországi Torinóba indul. Mi járatban?

— Az Európa Tanácson belül múködik az Európai Régiók Közgyûlése, ennek keretében létezik egy egészségügyi, szociális problémákkal foglalkozó komisszió, melybe beválasztottak. Ennek az a feladata, hogy a hátrányos helyzetben levô társadalmi kategóriák problémáival foglalkozzon. Másrészt a kórházak mûködtetésérôl, betegségi kategóriákról lesz szó ezen a háromnapos értekezleten. Sajnos mi ilyen területen is lépéshátrányban vagyunk. Maros megye késve kapcsolódott be a programba. Javasolni fogom, hogy jövôre Marosvásárhelyen szervezzünk meg egy ilyen találkozót.

Az ashram szanszkrit kifejezés, amely menedéket, közösséget jelent. Jelöli azt a helyet, ahová az indiai tanítómester visszavonul a tanítványaival.

Az ashram szellemi közösség, a Mester köré szervez?dik.

Ez az ashram, ahova megérkeztünk, a látvány tanúsága szerint város a városban.

Itt élnek a Mester és a jógik, akiknek a vendégei vagyunk.

A fallal körülvett városrészben az élethez szükséges minden feltétel megtalálható.

A Tanító szép, magas háza mellett körben sorakoznak az emeletes vendégházak, a könyvtár, a meditációs terem, az irodák, a könyves, -a fotó, -az élelmiszer- és vegyesüzlet, az ingyenkonyha a szegényeknek, a mosoda, az ashram és a szegények ingyenkonyhája, az ebédl?, az ayurvédikus orvosi rendel? (az Ayurvéda indiai természetgyógyászati rendszert jelent), a kertek, a külkapcsolatokkal foglalkozó tisztvisel? irodája.

Az ajtókra angol és hindu nyelven írt egyéb részlegek neveit nem értem.

Kés?bb megtudom, hogy mi is az a sewa, sat sandesh és egyebek.

Az egyik kétemeletes vendégház tetején hatalmas sátor. Alatta szabadtéri ebédl? van berendezve a vendégeknek.

Amint az autóbuszból kikászálódunk mosolyogva érkezik a fogadásunkra kijelölt kék száris hölgy és megkér a papírok kitöltésére, formaságok elrendezésére.

Hangja kedvesen, lágyan cseng, mosolygó arcán felt?n? el?villanó fehér fogsora. Nyelvtanilag helyesen, de indiai akcentussal beszél angolul.

Külön van a n?i és a férfiszárny, magyarázza, majd a csoportot az emeletre tessékeli, hogy elfoglaljuk a nyolcágyas szobáinkat.

Mindenik szobában külön fürd?, a mennyezeteken nagy légcsavar.

Gondolom, a negyven-ötven fokos nyári melegben ezekre a ventilátorokra igen nagy szükség lehet. Biztosan sok embernek hozott üdvöt adó h?sülést az id?k folyamán.

Erdélyi útitársaim bíztatnak, hogy angoltudásom latba vetésével próbáljak a másik szárny kisebb szobái egyikéhez jutni. Sikerül is. Boldogan indulunk az udvaron hagyott csomagjaink után. Ahogy kezünkbe vennénk csomagjainkat, felpattan a szemközti vendégház egyik emeleti ajtaja és kilép rajta egy ismer?s ruhába öltözött magas úr. Gyorsan szalad le a lépcs?n, majd az üdvözlet után megfogja nehéz csomagunkat és cipeli, viszi az emeletre. Boldogan követjük, mert nehéz csomagunkat mi, n?k még felemelni is alig tudjuk. Kés?bb a földszinti ebédl?ben összetalálkozunk a reggelinél.

Köszön?szavaim után szerényen menteget?zik.

Gerold Németországból jött — meséli —, tíz éve Indiában él, az ország különböz? ashramjai és a tibeti kolostorok lakója. Egyik szellemi közösségt?l vándorol a másikhoz, hogy hallgathassa a híres tanítók és mesterek tanításait. A hinduizmust, a jóga öngyógyító módszereit és a tibeti kolostorok szellemiségét tanulmányozza. A müncheni hindológiai egyetemen tanult. A tibeti kolostorok és az ashrami élet után nem kíván immár hazatérni.

Kérdem, hogy milyen ruhát visel. Rendre elmagyarázza, hogy ez az indiai vidéki népi viselet, amelyben a férfiak járnak. Hosszú, combközépig ér?, b? ujjú fehér inge van, alatta fehér, hosszú, b? nadrág, éppen olyan, mint az egykori magyar paraszti viselet. Vajon a viselet még ázsiai örökségünk? — kérdem magamtól, a ma már csak festményeken, múzeumokban látott népi öltözékre gondolva.

Sokáig nem lehetek távol gondolataimban, mert sorolja, hogy a mellény, melynek sötét színe és szabása ugyancsak hasonló a mi erdélyi mellényeinkhez, India Bihor nevezet? tartományából való. Indiában még vannak Bihor és Madzsar tartományok, ez utóbbiban a helybéliek madzsaroknak vallják magukat.

Fején henger alakú fejfed? van. A rajta lév? minták és színek nem idegenek az erdélyi szemnek.

Ezek a vidéki útjain egyszer? emberekt?l összegy?jtött ruhák elgondolkodtatnak.

Kérdezem, hogy járt-e Dardzsilingben a K?r?si Csoma Sándor sírjánál?

Válasza tagadó, nem hallott mostanig róla. Csodálkozom, aztán büszkén tájékoztatom, hogy ? volt a szanszkrit (tibeti)-angol szótár megalkotója. Mondja, Észak- Indiában és Tibetben járva felt?nt neki a tibeti (szanszkrit) nyelv hasonlósága a magyarral. Mindkét nyelvben gyakran használják az ö és ü bet?ket, de a beszéd és a hangsúly is hasonlít. Mesélem neki, hogy K?rösinek is ugyanaz volt a véleménye. Még azt is megemlíti, hogy a két nép, az erdélyi és a tibeti sorsában is hasonlóság van, mert mindkett? idegen uralom alá került, és most kisebbségi sorsban él. ?k is éppen olyan keservesen harcolnak fennmaradásukért és ?rzik kultúrájukat, mint mi.

Köztudott, hogy vallási vezet?jük, a Dalai Láma a kínai kommunisták betörésekor kényszerült menekülni Lhászából, a tibetiek szent városában található világcsoda Potala-palotájából. Azóta Észak-Indiában él kényszer? szám?zetésben, nem messze t?lünk, Daram Salában. A Dalai Láma szám?zetésében is gyakran hallatja szavát a világban. Nagyon népszer? és köztiszteletnek örvend az egész földön.

Foglalkoztat a Dardzsilingbe való eljutás gondolata. Kérdezem Geroldot, aki jól ismeri Indiát, hiszen itt él és utazik már tíz éve, hogyan lehetne odautazni.

Azt javasolja, hogy annak ellenére, hogy csak ezer kilométerre van, nem ajánlja, nekem, n?nek, hogy egyedül tegyem meg ezt az utat.

Indiában nagyon megbízhatatlan a közlekedés, zsúfoltak a járm?vek, elég gyakran elromolnak a rossz utak miatt. Itt íratlan törvény, hogy a jegyet már egy héttel az elutazás el?tt be kell szerezni. És személyesen kell menni, mert telefonon itt semmit nem lehet intézni. De ennek ellenére sem biztos, hogy az ember eljuthat oda, ahova akar. Elkeserítettek szavai, de reménykedtem, hogy hátha lennének rajtam kívül is érdekl?d? személyek a még ismeretlen magyarországi csoportban. Reménykedem, hogy majd ez is valahogyan megoldódik!

Bár a volt ÁMV-k privatizációja még nem egészen tisztázott, a folyamat gyakorlatilag azzal kezdôdött el, hogy a nagy mezôgazdasági üzemek földterületeit a magángazdák egyszerûen elfoglalták ezért aztán a véget nem érô földügyeket a törvényszék tárgyalja (lásd, a marosszentkirályi, a maroskecei, a régeni, stb. Agroind Rt.-ket, volt ÁMV egységeket). Csakhogy termelni kell a megélhetésért. Ilyen körülmények között egyre nehezebb. Megyeszerte ritka az olyan Agroind Rt. amely munkát és pénzt biztosít részvényeseinek. Ezek egyike a maroskeresztúri egység.

Sotan Petru 1976-ban könyvelôként kezdte, ma fôkönyvelô.

Miközben a többi Agroind-egységek súlyos gazdasági gondokkal küzködnek, az önöké termelô- és fiztésképes, sôt jelentôs profitot is megvalósítanak. Hogyan sikerült? A pénzügyi szakember a következô érvekkel válaszolt a kérdésre: 1. A maroskeresztúri Agroind jóval kisebb területen termeszt haszonnövényeket, mint más hasonló egységek. Csupán a település környékén rendelkeznek földekkel. Tehát kis egység. Így sikerült megôrizni földterületeiket, amelyek a 150 részvényes tulajdonát (összesen 650 ha) képezik (az Rt. alaptôkéjének 3,5%-a). 2. A termôföldekrôl betakarított termények egy része osztalékként a részvényesekhez jut (az eddigi években hektáronként átlagban 850 kg gabona, ez évben, az idôjárás miatt csupán 500 kg). A termények másik részét helyben dolgozzák fel, vagy takarmányként értékesítik a helyi kis állatfarmon (1300 szarvasmarha, amibôl 270 fejôstehén, 2200 sertés). 3. A kis húsfeldolgozó üzembôl származó különbözô termékek 80 százalékát saját üzlethálózatukon át értékesítik, a tej kivételével, amelyet a marosvásárhelyi Tejfeldolgozó üzemnek adnak át. 4. A mezôgazdasági gépparkjuk sem túlméretezett (13 traktor felszerelésekkel és 4 aratócséplôgép). 5. A tulajdonosok az Állami Vagyonalap a részvények 84,3%-val rendelkezik, a Pénzügyi Befektetô Társaság 12,2 százalékkal, nem avatkoznak a termelési, értékesítési folyamatokba. 6. A megvalósított profitból egyelôre nem jut komolyabb továbbfejlesztésre, beruházásra, de sem a bankok, sem ügyfeleik irányába nincsenek tartozásaik.

Sotan Petru fôkönyvelô szerint a magánosítási folyamat valójában csak akkor fejezôdik be, amikor az a bizonyos 84,3% is átkerül a részvényesek kezébe. Az elkövetkezô években talán majd bekövetkezik.

ALTER-NATIVE 6

A szerda esti játékfilmek bemutatása után Xantus János budapesti filmrendezô, az ALTER-NATIVE 6 zsûritagja a Kultúrpalota színpadán Gáspárik Attila kérdéseire válaszolva beszúrta: Vásárhelynek is van budapestisége, avagy Budapestnek is van vásárhelyisége, vagyis építészeti elemekben van némi azonosság. A magyar fôváros zeneakadémiájának épületét és a marosvásárhelyi Kultúrpalotát ugyanaz az építész tervezte. Így ismert rá a rendezô az esti szürkületben a fesztivál helyszínére.

Az Eszkimó asszony fázik címû filmjével a ’80- as évek magyar ifjúságáról hoz életízû tudósítást. A film felvetette problémát apuha diktatúra hivatalos kritikája nem emésztette, mondván: nem lehet, hogy ennyire reményvesztett lenne a magyar ifjúság. A rendezô forgatott, a "színes" életbôl hozza Matkócsik András kamerája elé a nem profi színészeket "profi" történettel. Megítélésem szerint kellôképpen "foglalkoztatta" a közönséget, különösen azt a nemzedéket, amelynek van hasonszôrû tapasztalata...

A fesztiválon ismerôsök és ismeretlenek: más egyetemi városokból is leugrottak Vásárhelyre néhány napra. Máskor is így volt. Van tehát a fesztiválnak közönsége. Egyre többen jönnek el, mint ahogy az a tegnap is volt, amikor tizenhárom versenyre benevezett filmet láthattunk.

Fesztivál közben a Képzômûvészeti Galéria termeiben megnyílt a Projekció installációs kiállítás. A tárlatnyitás immár a fesztivál keretébe tartozó hagyomány. A tárlatszervezô és rendezô Bartha József mellett tizenkét romániai képzômûvész állította ki installációs munkáit. A kiállítás november 10-ig megtekinthetô.

Tegnap este 1/2 9 órakor volt a fesztivál ünnepi megnyítója.

Sûrû lesz a ma délutáni versenyprogram is. Mintegy 15 rövidfilmet mutatnak be, közben ütôhangszeres koncerten is részt vehet a közönség (19.30 óra). A mai program délután 3 órakor kezdôdik; eltart, amíg az utolsó játékfilmet is levetítik. Mûsoron Bogdan Cristian Drãgan A sátor címû filmje (kezdés 21 óra): Bruthasso állam nagykövetségének kérésére egy szerelôcsoport érkezik 1989.december 21-én reggel egy mûszaki hiba elhárítására, amelyet a nagykövetség alagsorában észleltek. Mindenféle különös, baljóslatú zaj hallatszik, amelyek azon események kezdetét jelzik, amelyek Nicolae Ceausescu diktátor bukásához vezettek...

A presszó címû magyar filmet Sas Tamás rendezte. A presszó Budapest egyik mellékutcájában van, a VI-VII kerület környékén. Nyolckor nyit, de akkor zár, amikor az utolsó vendég is távozik. A visszatérô alakokban felismerjük a történet szereplôit, a törzsvendégeket, az egyszerûnek induló, de egyre bonyolódó történetszövevény összefüggéseit. Az asztal egymást váltó vendégeinek történetei lassanként egyetlen történetté fonódnak össze... A többit majd "élôben" a vásznon.

Szombaton már délelôtt megkezdôdik a versenyprogram (10 óra), a díjkiosztó ünnepséget este 8 órára tervezik.

Lesz rohammentôkocsi

Négy hónappal ezelôtt kezdôdött az az adománygyûjtési akció, melynek célja egy korszerû rohammentôautó vásárlására szükséges pénz összegyûjtése volt. A vásárhelyi SMURD kezdeményezése során 137.000 márka gyûlt össze, melybôl Arafat doktor csapata a 600 millió lejes mozgókórházat vásárolja meg. Az orvosi felszerelés beszerzéséhez további 15.000 márkára van szükség, ezért a gyûjtési akció tovább folytatódik. A tervek szerint az új mentôautó decembertôl áll a lakosság szolgálatára.

Továbbképzô tanfolyam

Ma zárul az asszisztensnôk számára szervezett egyhetes tanfolyam. A vásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem dísztermében tartott elôadásokra 15-en neveztek be Maros megyébôl, és ugyanannyian az ország más vidékeirôl (Bukarest, Szilágy, Brassó, Buzãu stb.). Az érdeklôdôk A közösségek menedzsmentje elnevezésû kurzuson betekintést nyerhettek az Internet-használatba is — tájékoztatott Cioarã Elisabeta, a Megyei Egészségügyi Igazgatóság fôasszisztensnôje.

Tudományos ülésszak Szászrégenben

300 év a Román Egyháznak Rómával való egyesülése óta és 50 év a törvényen kívül helyezése óta — ezzel a címmel kerül sor október 30-31-én arra a tudományos ülésszakra, melyet a szászrégeni Petru Maior könyvtár, a régeni Görög katolikus Hívek Egyesülete és a Pro Európa Liga interkulturális központja szervezett. A Todea bíboros védnöksége alatt létrejött szimpóziumot a régeni könyvtár tanácstermében tartják, ahol különbözô egyházi felekezetek képviselôi, történészek, volt hadifoglyok, valamint az erdélyi közélet más személyiségei mutatják be munkáikat.

Könyvvásár — negyedszerre

A Romániai Magyar Könyves Céh november 5-7. között negyedik alkalommal rendezi meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnokában a már hagyományossá vált nemzetközi könyvvásárt. A rendezvény elsôdleges célja az írott kultúra megismertetése a látogatóközönséggel, közvetlen kapcsolat kialakítása író és olvasó között. Ehhez járul hozzá a kiállítás gazdag programja is: könyvbemutatók, dedikálások, kiadók ismertetése, irodalmi vetélkedôk, Vásár Könyve '98-verseny szervezése.

Szabadfogású birkózás

Hatodik alkalommal szervezi meg a Maros SK a György István- emlékversenyt. A szabadfogású birkózásra szombaton 13 órától kerül sor a marosvásárhelyi Sportcsarnokban. Képviseltetik magukat Brassó, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Kolozsvár, Szászrégen és Marosvásárhely birkózói, valamint a Romtelecom ISK.

Hegyitúra-vezetôket képeznek

November 12-én indul a Maros Megyei Ifjúsági- és Sportigazgatóság, a Fókusz Öko Központ és a Outward Bound által szervezett tanfolyam, melyen hegyitúra-vezetôket képeznek. A kurzuson legtöbb 20, középiskolát végzett fiatal vehet részt. Az itt szerzett elméleti ismereteket a téli és nyári gyakorlati bemutatókon alkalmazzák. Jelentkezni naponta 8.30 és 14.30 óra között a 165-892-es telefonon Nagy Ildikónál.

Elôadás a magas vérnyomásról

Dr. Berecki Éva háziorvos ismeretterjesztô elôadást tart a magas vérnyomásról október 31-én délelôtt 11 órától a Cardio-Med orvosi központban (Vásárhely, 1989. December 22. u. 76. szám).

Nagyernyében a Hahota

A Hahota színtársulat október 31-én, szombaton este 7 órakor Nagyernyében vendégszerepel Elég a drámából címû kabarémûsorával. Jegyek elôadás elôtt a helyszínen kaphatók.

Szüreti bál

A csôszfelvonulást követôen szüreti bált tartanak szombaton este a gyulakuti kultúrotthonban. A talpalávalót a szovátai Medve vendéglô zenekara szolgáltatja.

Sportkirándulás

A Kelemen-Maros Turistaegyesület szombaton sportkirándulást szervez a Görgényi-havasok Nagy-Erdôs csúcsára. Indulás hajnali 4.10 órakor a Nagyállomásról. A kirándulók elôbb az Égett elnevezésû esztenához, majd a Nyír mezôn keresztül a Nagy-Erdôs csúcs 1481 méteres magassági pontjához mennek, s a Zászpás-sziklákon át érkeznek a palotailvai vasútállomásra. Vásárhelyre 18.44-kor érkeznek vissza.

A reformáció ünnepe

A szovátai Bernády Közmûvelôdési Egylet november 1-jén a szakadáti református templomban a 11 órai istentisztelet után lírai percekkel köszönti a reformáció ünnepét. A mintegy 10 verset összefoglaló mûsort Domokos Edit fôkönyvtáros rendezi.

Kopjafa Székelycsókán

A székelycsókai református egyház a szombaton délelôtt 11 órakor kezdôdô istentiszteletet követôen közös ünnep keretében leplezi le a két világháború hôseinek, valamint halottainak emlékére állított emlékmûvet.

110 millió útjavításra

Az idén 680 milliós költségvetésbôl kellett gazdálkodnia a mezôcsávási polgármesteri hivatalnak. Ebbôl 240 millió a helyi adókból folyt be. Útjavításra 110 milliót szántak, ebbôl kövezték le Bezéd, Szabéd és Kölpény községi útjait. A galambodi utakon levô gödröket 25 millió lejre vásárolt kôvel tömték be. A nyári árvizek Mezôcsávást sem kímélték. A sár, iszap eltömte a házak elôtti sáncokat, ezeket kell újraásatni a SUT-tól bérelt földkotróval — tudtuk meg Pápai Dénes polgármester- helyettestôl.

28000 erdész munkakonfliktusa

Az erdészeti közszolgáltató vállalat mintegy 28000 alkalmazottjának képviselôi ôrséget álltak a kormány, valamint a vízügyi, erdôgazdálkodási és környezetvédelmi minisztérium épülete elôtt, kérve a vezetôségtôl, hogy hatálytalanítsa azokat az elôzetes édöntéseket, amelyek a 6200 menesztendô személyre vonatkoznak. A halasztást egy, az elbocsátottak védelmét biztosító rendelet kibocsátásáig kérik, amely jogosítaná ôket 12-20 kompenzáló fizetésre. Az erdészetben egyébként az átlagbér az országos minimálbért sem éri el.

Jelcin és a napi gondok

Az orosz elnök jelenlegi legfonotsabb feladata, hogy stabil hatalmat adjon át utódjának, hiszen Borisz Jelcin nem indul a 2000-ben esedékes elnökválasztásokon. Éppen ezért ô már nem foglalkozik a napi gondokkal, hanem a szabadságjogok felett uralkodik és megváltozott jogkörébe beletartoznak az új alkotmány kidolgozásával kapcsolatos problémák. A gazdaságért meg teljes mértékben a kormány felel — nyilatkozta Oleg Sziszujev, az elnöki hivatal helyettes vezetôje.

Az evangélikus egyház belátja bûnét

Ausztria evangélikus egyházának zsinata szerdai nyilatkozatában belátja a zsidók ellen a történelemben elkövetett bûneit. Szégyenkezéssel állapították meg, hogy az egyház érzéketlennek mutatkozott a zsidók, illetve más üldözöttek sorsa iránt és nem tiltakozott az igazságtalanság ellen. Ez annál is inkább érthetetlen, mivel evangélikus keresztényeket is diszkrimináltak — áll a bécsi nyilatkozatban.

Pinochet mentességet élvez

A londoni felsô bíróság egyhangú döntése értelmében a 82 éves Augusto Pinochet tábornok, a chilei szenátus örökös tagja, mint egykori államfô mentességet élvez minden büntetô- és polgári peres eljárásban, amelyet brit bíróságon indítanak ellene. Mivel az ügyészség a döntés után azonnal jelezte fellebbezési szándékát, a tábornok továbbra is házi ôrizetben marad a londoni klinikán, illetve ügyvédjei kérhetik óvadék ellenében a szabadon bocsátását.

Megerôsítették Brigitte Bardot ítéletét

A párizsi fellebbviteli bíróság szerdán helybenhagyta a Brigitte Bardot-ra január 20-án kimondott ítéletet, fajgyûlölet szításáért és faji diszkriminációért. Az ítélet szerint az elszánt állatvédônek jogában áll bírálni az eid-el- kebir muzulmán ünnep alkalmából leölt birkák megölésének módját, de elmarasztalható, amiért párhuzamot vont a birkák nyakának elvágása és az Algériában hasonló módon lemészárolt emberek esete között, mert ezzel az egész muszlim közösséget vádolta meg. A volt filmcsillagnak 20 ezer frank bírságot kell kifizetnie, továbbá jelképesen egy frankot kell fizetnie a pert indító három antirasszista szervezetnek és saját költségén kell közzétennie az ítéletet.

Csôdbe ment a Ceausescu-pizzéria

A volt diktátor unokahúga által mûködtetett "C and C" elnevezésû pizzéria feltehetôen nem bírta a környék kolbászos standjaival a versenyt. A csôdbe ment étkezde tulajdonosa egyébként utoljára unokatestvérének, az 1996-ban májzsugorodásban elhunyt Nicunak a temetésén mutatkozott nyilvánosság elôtt és azzal vádolta a hatóságokat, hogy meggyilkolták Nicut.

A világ leggyorsabb számítógépe

Al Gore amerikai alelnök állította üzembe, ünnepélyes keretek között a Blue Pacific nevû számítógépet, amely másodpercenként 3,9 billió mûveletet képes elvégezni, 5800 processzor valamint 25 billió tranzisztor segítségével. A gépet a Lawrence Livermore Országos laboratóriuma használja majd a nukleáris fegyverek biztonságának, megbízhatóságának tényleges kísérleti robbantás nélkül történô kipróbálására. A 96 millió dolláros program keretében kifejlesztett csúcsszámítógép 40 milliószor gyorsabb, mint az, amely az 1962-es ûrutazás programját vezérelte.

Az új Nemzeti Színház a Felvonulási téren

Az Erzsébet tér helyett a városligeti Felvonulási teret jelölte ki a felépítendô új Nemzeti Színház lehetséges helyszíneként csütörtöki ülésén a magyar kormány — jelentette be Hámori József kultuszminiszter. Közölte: új pályázatot írnak ki a színház építésére, és az építkezés befejezésének legkésôbbi idôpontját 2002-ben jelölték meg. A beruházás teljes összegét 10,7 milliárd forintban határozták meg.

Tárgyalások az IMF hitelmegállapodásról

A Romániának nyujtandó új hiteltámogatásról a hét végén tárgyal Bukarestben az IMF fô tárgyalásvezetôje, Poul Thomsen — jelentette a Dow Jones hírügynökség. A nemzetközi pénzügyi szervezet tisztviselôi már jelenleg is egyeztetnek a fôvárosban egy olyan programról, melyhez megköthetô az IMF készenléti hitelérôl szóló megállapodás. Az IMF az év elején függesztette fel hitelezését, egy 340 millió dolláros kölcsönt, mert elégedetlen volt az országban folyó reformokkal, azok ütemével. Most annak fényében folynak az újabb elôkészítô tárgyalások, hogy Radu Vasile kormányfô ígéretet tett a veszteséges üzemek bezárására, a jövedelmezô állami cégek eladásának felgyorsítására.

Neonáci uszító elítélése

Egy berlini bíróság csütörtökön hat hónapi szabadságvesztésre ítélte a szélsôjobboldali Nemzeti Demokrata Párt (NPD) vezetôségének egy tagját. Frank Schwerdt 54 éves mérnököt erôszak dicsôítése miatt marasztalta el a berlini tartományi bíróság. A férfi 2500 kompaktlemezt hozott forgalomba, amelyeken egy, a szélsôjobboldal vonzáskörébe tartozó rockegyüttes számai hallhatók. A "Blutrausch" (Vérszomjas) címet viselô CD-n a zenekar a politikai ellenfél megölésére buzdítja hallgatóságát. Az NDP-vezetôség tagjának le kell töltenie börtönbüntetését. Ugyancsak börtönben ül az idôközben feloszlott Die Nationalen (A nemzetiek) nevû másik szélsôséges szervezet egykori fônöke, akit népellenes uszítás miatt ítéltek kilenc hónapi szabadságvesztésre.