|
L. évfolyam 216. (14003) |
1998. október 29. csütörtök |
Tegnap véget ért a pedagógusok sztrájkja, miután a tanügyi szakszervezetek országos vezetôinek sikerült megegyezniük a kormánnyal. Errôl Sãcãrea Ioan, a Spiru Haret Szövetség megyei elnöke tájékoztatta lapunkat tegnap délután
Sãcãrea Ioan elmondta: a Népújság az elsô a megyében, aki errôl a hírrôl értesül. Hozzátette: Radu Vasile kormányfô is aláírta azt az egyezményt, amelynek értelmében a hátrányos feltételek mellett oktató pedagógusok 5-80%-os, ún. övezeti pótlékot kapnak, biztosított a novemberi, a decemberi és a tizenharmadik fizetés, ezenkívül a bérek rangsorolására vonatkozó 154-es számú törvény elôírásait január 1-jétôl alkalmazzák, a júliustól (amikor a törvény a Hivatalos Közlönyben megjelent) év végéig eltelt idôszakra járó pénzt pedig 1999. április 1-jéig két részletben kifizetik.
Tegnap déli adatok szerint egyébként megyeszerte sztrájkoltak a tanintézetekben. Dónáth Árpád megyei fôtanfelügyelô-helyettes elmondta: mindenütt leállt az oktatás, leszámítva azokat az iskolákat, ahol nem szervezôdött szakszervezet: Nagyiklandon, Mezôgerebenesen és a Görgényszentimre feletti településeken. Az óvodákban és napközikben fogadták a gyerekeket, hogy a szülôk dolgozni mehessenek.
Amerikai körútjának elsô napján Fodor Imrét, Marosvásárhely polgármesterét fogadta Mircea Geoanã, Románia egyesült államokbeli nagykövete.
Mint ismeretes, Fodor Imre hosszabb látogatáson vesz részt különbözô amerikai városokban azzal a céllal, hogy kapcsolatokat építsen ki ottani és marosvásárhelyi szervezetek, intézmények között. A Mircea Geoanãval folytatott megbeszélésen részt vett Constantin Matache tanácsos is. A találkozón a többi között szó esett a közhasznú beruházások szükségességérôl a víz- és hôenergia- szolgáltatás területén, ugyanakkor tárgyaltak a különbözô turisztikai tervek megvalósításának lehetôségérôl és a marosvásárhelyi szív- és érsebészettel kapcsolatos terv támogatásáról.
A nagykövet biztosította Fodor Imrét afelôl, hogy megbeszéléseinek elôkészítésében segítséget kap Nicolae Constantinescutól, Románia Los Angeles- i fôkonzuljától is. A polgármester találkozni szeretne Tom Lantos szenátorral; amennyiben lehetséges, erre San Franciscóban kerülne sor.
Szintén tegnap Fodor Imrét vendégül látták az Amerika Hangja nevû rádiónál, ahol Sheila Gandj-zsal, az európai országokért felelôs osztályok aligazgatójával, Andrei Brezianuval és Horváth Jánossal, a rádió román, illetve magyar szerkesztôségének vezetôjével találkozott. A vendéglátók felajánlották, hogy különbözô adásaikat átadnák a Marosvásárhelyi Rádiónak.
Tegnap este 6 órai kezdettel két játékfilm -Dan Pita és Mircea Veroiu: Kôországi lakodalom, Xantus János: Eszkimó asszony fázik - bemutatásával megkezdôdött a marosvásárhelyi ALTER-NATIVE Filmfesztivál.
Ma a 16 és 18, illetve 19 és 20 óra között a versenyprogram keretében 13 versenyfilmet vetítenek zsûri elôtt a közönségnek
Délután 6 órakor a Képzômûvészeti Galéria termeiben a "Projekció" installációs tárlatát tekintheti meg az ilyenszerû kiállítással ritkábban találkozó közönség.
Este fél kilenckor lesz a fesztivál ünnepélyes megnyitója, ezt követôen a programban megjelenttôl eltérôen a bukaresti Radu Gabrea, szó szoros értelmében elrabolt — A Man like Eva filmje helyett a rendezô másik alkotását, a ROSENEMIL címût vetítik.
Kedden a PDSR megyei szervezete sajtótájékoztatón ismertette álláspontját a tanügyi káderek sztrájkjával, a múlt vasárnapi bukaresti fôpolgármester-választással, illetve a lagutóbbi közvélemény-kutatás eredményeivel kapcsolatosan. Ezenkívül szó volt az ország és a megye gazdasági helyzetérôl, a privatizáció buktatóiról. A megyei szervezet vezetôi, Ioan Nicolaescu egyetemi elôadótanár, Stefan Somesan, az Unirea líceum igazgatója, Ioan Vasluian, a FPS megyei aligazgatója szerint az ország gazdasági helyzete, illetve a választók közömbössége miatt volt szerény a jelenlét a bukaresti választáson. Emiatt azonban a hatalom a hibás, ugyanis, ha Victor Ciorbea nem mond le, akkor nem kellett volna ekkora költségbe verje magát az ország. A tanárok sztrájkjával kapcsolatosan elmondták, figyelmeztetés a hatalomnak, hogy az oktatás elsôrendû prioritás kell hogy legyen. Egyhangú véleményük az volt, hogy ez a kabinet, ez a koalíció nem képes jobbítani a dolgokon, új csapatra van szükség, s ezt az elôrehozott választások oldhatják meg.
Ha máskor nem is, ilyenkor, halottak napja táján sokan meglátogatják a temetôket, virágot helyeznek el szeretteik sírján, gyertyát gyújtanak és emlékeznek. Nincs okunk feltételezni, hogy idén nem így lesz, és az a tény, hogy most vasárnapra esik elseje, csak növelni fogja a temetôkbe látogatók számát. Néhányan közülük már most aggódnak, hogy nem lesz virág vagy túl drága lesz, esetleg nem találnak gyertyát. Mások attól félnek, hogy szombat, vasárnap hosszú sorokat kell majd állniuk ezekért.
Úgy tûnik aggodalmuk nem indokolt. Tegnap a virágüzletek nagy részében már látható volt, hogy többé-kevésbé felkészültek a halottak napjára. Nem igaz, hogy ha nagyon utánanézünk, nem találunk olyan virágboltot, ahol ôszirózsa sincs és gyertya is csak piros van, de nem ez az általánosan jellemzô. Egyesek még nem döntöttek, de valószínûnek tartják, hogy a megszokottól eltérô nyitvatartási rendet vezetnek be a hét végére. Ahol már most lehet ôszirózsát vásárolni, beleértve a piacokat is, ott 2000 és 6000 lej között árulják szálát, nyilván a minôségük is ennek megfelelôen változik. Vehetünk ôszirózsát cserépben, máshol adventi koszorúval kínálnak, helyenként örökmécs-szerû, nyugatibb piacokon már "polgárjogot nyert" gyertyákkal csalogatják a temetôkbe igyekvôket. Egyébként az igényesebb virágárusok különbözô, színben, méretben, minôségben és persze árban eltérô gyertyákat is beszereztek. A legolcsóbb a hagyományos, egyszerû fehér gyertya, a többi mind jóval meghaladja az ezért elkért 200 lejt és a felsô határ pimaszul magas.
Meglepetésszerûen a helyzet magaslatán a polgármesteri hivatal melegházának két üzlete áll, ahol már kedden este megjelentek a megfelelô áruk, viszonylag olcsón. Ôk már most tudják, hogy nem csak szombaton, de vasárnap is biztosan nyitnak és a záróra meghatározását az ügyfelekre bízzák. Jön is számtalan egyszerû vásárló, de a viszonteladók egy része is innen szerzi be a virágokat.
Az idejében gondolkodók és cselekvôk közé tartoznak azok az alkalmi árusok is, akik a temetôk elôtt árulnak, rendszerint drágábban. Itt tegnap egy kis csúnyácska, hervadó vörös virágcsokor már 10000 lej volt, de valószínû, hogy halottak napján még ennél is többet elkérnek majd érte. Tapsztalatból tudják, hogy ilyenkor akad rá vevô.
Az Értelmezô Szótár szerint a szabadság az az állapot, helyzet, amelyben valaki vagy valami szabad. Lehetôség arra, hogy valaki cselekvésében megtehessen valamit. Annak állapota, hogy valaki nincs fogságban, bizonyos kötöttségben. Szabad választási joga van.
Nagy, szent dolog a szabadság. A teremtô szabad akarattal ruházta fel az embert. Tehát isteni eredetû. Csakhogy ennek rosszul való értelmezése következtében jut az ember szabadsága elvesztéséhez, a bûnbeeséshez és mindenhez, amely ebbôl származik. Nincs ember e földön, aki valami rossznak a fogságában ne lenne. Ezt érzi is, aki hajlamosabb a jóra — talán még jobban —, mint az, aki fütyül mindarra, ami a szabadság állapotában tarthatná az egyént.
Mindenki vágyik a szabadságra, ki ezért, ki azért. Mivel a vágy erôs lelki törekvés bizonyos hiányérzet kielégítésére, állandóan az ember tudatában "bolyong" és hol így, hol úgy jut kifejezésre jut, netán marad a vágyálom szférájában.
Van, aki egyéni, másik családja szabadságát tartja fontosnak, de nem kevés azok száma sem, akik nemzetük, országuk szabadságáért áldozzák akár életüket is. 1956 példája ennek a szabadság iránti vágynak. De van, aki a világszabadság gyôzelméért is áldozta életét. Pl. George Gordon Byron angol költô, vagy a magyar Petôfi Sándor.
A szabadság eszméjének szimbólizálására, mintegy fontosságát hangsúlyozva született a múlt században elképzelés a franciák és az amerikaiak részérôl.
112 évvel ezelôtt, 1886. október 28-án avatta fel Grover Cleveland, az Amerikai Egyesült Államok 22-ik elnöke a Szabadság-szobrot. Ez a csodálatos jelkép az Aranykapunál (Golden Door) nyújtja az ég felé a Szabadság fáklyáját. Ma az USA szimbólumának tartják.
A New York-i kikötôbe érkezô hajók utasai láthatják a Szabadság-szigetén (Liberty Island) felállított szoboróriást.
A Szabadság-szobor ötletét a francia demokraták vetették fel 1865-ben. A franciák a szoborral kifejezésre akarták juttatni az óceánon túli köztársaság iránt érzett tiszteletüket. A szobor megmintázásával Fréderic Auguste Bartholdyt bízták meg.
Bartholdy elôzôleg megrendelést remélt a Szuezi-csatorna építôitôl s ezért egy világítótornyot akart tervezni. Hatalmas nôalakot képzelt el, kezében fáklyával, mely azt jelképezte volna, hogy a haladás fénye Ázsiát is eléri. A Szuezi építôk erre nem kérték fel.
A franciáktól kapott megrendelés tehát kapóra jött. A gondolat egyezett elôbbi elképzelésével. Hozzá lehetett kezdeni a kivitelezéshez.
A szobor hatalmas mérete és az a tény, hogy szabadban fog állni és ki lesz téve a szél és idôjárás viszontagságainak, nem kis feladatot jelentett a tervezônek és a kivitelezô mérnöknek, aki nem volt más, mint az Eiffel torony kivitelezôje, Alecsandre-Gustave Eiffel.
Eiffel zseniális vasszerkezetetet épített, melynek közepébe oszlopot helyezett el. Ez a fémbôl készült rugalmas állványzat tartja a különben belülrôl üres szobrot. A szobortest vörösréz, bevonata csupán 2,4 milliméter vastagságú.
Maga a szobor 46 méter magas, csípôjénél az átmérôje 10,6 m, szája 91 cm, a fáklyát tartó jobb kéz 12,8 m, melyen pl. a mutatóujj hossza 2,4 méter. A szobor lábánál a zsarnokság lehullott bilincsei láthatók. Bal kezében a Függetlenségi Nyilatkozat tábláját tartja.
A szabadságot jelképezi a fején levô korona, hét sugara a hét kontinenst körülölelô hét tengerre lövellve fényét.
A szobor belsejében csigalépcsôn juthatnak fel a látogatók a koronáig, ahonnan a világon egyedülálló panoráma tárul eléjük.
E hatalmas szoboralakot részekre bontva, dobozokba csomagolva szállították Franciaországból hajón az Atlanti- óceánon át Amerikába.
A talapzatát Richard Morris Hunt amerikai építész tervezte, melynek magassága 47 méter. Egy méterrel meghaladja a szobor magasságát. Ebbe a talapzatba múzeumot rendeztek be 1972-ben, amely az Egyesült Államokba érkezô bevándorlóknak és ôslakóknak állít emléket.
A szobor fáklyájának a magassága, az alapzatot is beleszámítva, a földtôl 93 méterre van.
Túlságosan is magasan, messze a földön szemlélô embertôl, talán épp annyira, amenyire az igazi szabadság, amelynek szimbóluma, távol van a Föld sokmilliárd emberének az életétôl.
Milyen jó és szép dolog lenne, ha ezredfordulóra Justitita istenasszony ugyanakkora szobra pompázhatna pl. Európának a Gibraltári-szorosnak nevezett részén. De még sok helyén elférne a vén Európának, hogy eszméjének legalább a szimbóluma álljon.
Hiába van Szabadság, ha nincs Igazság!
Szinte érthetetlen dolog újságban arról dadogni, hogy az emberek gyújtják fel önmagukat. Nyilvánvaló, ezekkel a szavakkal úgysem tudom megakadályozni, hogy ne tegyék. Az ember értelmes lény, és szabad tudja, mit csinál. Csak éppen nem független. Mert nem lehet az. Hatással van ránk a társadalom, a család, a munkahely, a környezet és annak állapota, amelyben élünk. Ideje és oka van midennek, amit elkövetünk. A társadalom olyan amilyen, mióta az állam kivonult életünkbôl, az ember nem nagyon talál magára. Romlik a család, a hétköznapi megpróbáltatásokban nincsen csöppnyi türelmünk egymáshoz. A gyermek nem akar tanulni s ha igen, akkor sincs miért, és utálkozik, mert nincs ínyére az élet körülötte. Valamiféle kábulat hiányzik neki, hogy elringathassa magát egy más világba. Hajszoljuk a pénzt, mely lassan nem ér semmit s mégsem sikerül megszerezni belôle annyit, amennyi kellene. Alig telik élelemre, ha telik. És nem értjük, hogyan jutottunk idáig, s hogy mi a fenének kell ennek így lenni.
Ebben az országban ma az emberek gyújtogatják magukat. Keserû valóság persze. Holott ez nem lehet megoldás. Ez nem jelenthet mást, csak annyit, hogy feladtuk. Magunkat és mindent. Hogy a józan eszünk is elveszett. Nem az állapottal számolunk le, hanem saját magunkkal. Csak azt tudom mondani: nagy barbárság kiállni a térre és benzint önteni magunkra. Ez nem holmi jog, hogy azt tesszük, amit akarunk. Ez ôrület. Valaki elkezdte, elkeseredésében lángba borította önmagát. S azóta folytatódik, divatozik módja az önkéntes tiltakozásnak. Napról napra szaporodnak az égô áldozatok. Van, aki elvesztette munkahelyét s úgy érzi, fölösleges küzdeni tovább; van akit a családja taszít el magától; egy anya két kicsi gyermekét áldozná fel a lázadás oltárán, s mintha megzavarodott volna, úgy kiabálja: elégetem ôket inkább, ha nektek nem kell, akkor mire neveljem? Megállítják még idejében, lefogják a kezét. És kijózanodik, ha ki.
Annak az asszonynak, akit a tévében láttunk ijesztô nagy lánggal, senki nem mondta, ne tegye. Valaki talán elindult feléje, hogy megállítsa, de a férj eltaszigálta. Ô vigyázta a morbid szertartást önérzetesen. Hogy senkinek ne lehessen beleszólása, hogy senki el ne rontsa a hihetetlen jelenést. Tátott szájjal bámult az a néhány járókelô, aki szemtanú lehetett. Megbénult mindenki, szólni sem tudott az emberfia, amikor az asszonyt földre teperték a lángok és a fájdalom. Késôbb, amikor a kórházban magához tér, nincs más szava. "Na, kaptunk már lakást?" Szegénynek nem volt más gondja. Nem tudom azóta lehet, nem kell már kérdezze. Az országnyi szánalom megteszi magáét. De ekkora árat vajon miért kell fizetni érte? Mert ha túléli az égési sebeket, csak emberroncs marad belôle, örökös kínban... Azóta, aki magyarázza a tragédiát, már zsarolásfélét emleget. Annak a családnak volt lakása (nem is egy), de túladtak rajta, elherdálták s csak önzésbôl, szerzésvágyból fagyasztották sokunk arcára a látnivalót. Szomorú dolog akkor is ha így van, de akkor is, ha nem. És érthetetlen. Mert ember nem értékelheti le ennyire önmagát szabad akaratából.
Mint mi, nézôk is, és tanúk a lelki nyomorban. Mert nekem errôl nincs más szavam. Zavar a nemtörôdömség, a hidegvér, ahogyan túltesszük magunkat mások bajain. A semleges környezet viselkedése ijesztô. Hagyjuk, hogy valaki hisztériás rohamot kapjon, megrándítjuk a vállunkat és elmegyünk mellette. Nem mondja senki: álljon meg a menet, a kétségbeesés soha nem lehet akkora, hogy leszámoljunk életünkkel. Szemrebbenés nélkül nézzük a magunk rendezte morbid színjátékot, amit ember tehet bolond órán. Filmezik a tévések, hogy ki-ki világgá röpíthesse minél hamarabb a szenzációt. (És a masinéria meg sem rebben a kézben.) Ennél hátborzongatóbb alkalom ritkán adódik, hogy hibáztassanak valakit. Mindig azt, akit történetesen utálnak. A jóság ilyenkor, sajnos, meghunyászkodik mindenkiben. Mintha kiveszett volna belôlünk az emberi érzés; mintha lelkiismeretfurdalásunk sem lenne immár. Betegei vagyunk a közönynek. Mások botladozása, romlása és gyûrôdése nem érdekel. Felizgathat az emberi máglya lángja. De annyi. Mert mi is számít valójában? Elôször mindig másnak kell meghalni, ha nem tud élni a szerencsétlen. Csak errôl, ugyebár, nem illik beszélni...
Minap sok-sok feljegyzésem közül kezembe került az a nyilvántartás, amely magánórákra járt- járó tanulóim nevét rögzíti, eddig pontosan 506 nevet; kb. 90%-ban nyolcadikosok voltak, de találtam köztük fôiskolára, egyetemre felvételizôket, érettségire készülô XIII. osztályos tanítóképzôsöket, sôt véglegesítô, fokozati vizsgára készülô óvónôket, tanítókat, tanárokat, valamint IV-VII. osztályos tanulókat is. Sokak (205) neve mellett egy nagy pont jelzi, hogy ezeket ingyen tanítottam; rokonok, kollégák, közeli ismerôsök gyermekeit, továbbá három éven át a helyi általános iskola nyolcadikosaink zömét az 1970- 1998-as évek között, rendszerint kisebb-nagyobb csoportokban. Sokukra már nem is igen emlékszem, elmehetek mellettük, ôk köszönnek, szólítanak meg, beszélgetünk errôl- arról. Nem tagadom, jólesik a találkozás, hisz mindenikben unokáimat látom, többen a városhoz közeli községekbôl, sôt Ludasról is hozzám jöttek.
A fentieket csak azért említettem meg, hogy levonhassam a közel három évtizedes, de leginkább az utóbbi húsz év alábbi tapasztalatait;
1. Feltûnô, hogy legtöbb nyolcadikosom hetedikben elért átlagosa magyarból 8-10 között volt; azaz a legjobbak igényelték a magánórákat. A gyengébbekkel is foglalkoztam, csupán arra ügyeltem, hogy a csoportok tanulói lehetôleg egy szinten legyenek, lehetôleg ugyanabból az iskolából jöjjenek. Megjegyzem, a város valamennyi iskolájából volt tanítványom, csupán a meggyesfalvi 1. számú általános iskolából nem.
2. Legtöbb esetben kollégáim tudták, most is tudják, hogy én tanítom egyik-másik tanítványukat. Voltak, akik ezt természetesnek találták, mások elítélték, tekintélyüket bántotta. Ebbôl a szempontból fôképp a régebbi, de talán a mostani kollégákat is a következôképp minôsíthetném:
a. Voltak, akik maguk kértek arra, hogy tanítsam növendéküket, mert sok igényes szülô tudatában volt annak, hogy egy 25-30 létszámú osztályban a tanár képtelen intenzíven, egyénileg foglalkozni gyermekével.
b. Akadtak, akik nem vették jó néven, ha tévedésükre személyesen vagy telefonon felhívtam figyelmüket. Örvendek, hogy rendszerint belátták igazamat, s máskor is kérték tanácsomat. (Telefonszámom: 127-691.)
c. A legkirívóbb reakciót egy tanárnô részérôl érzékeltem, aki miután négy tanulójától megtudta, hogy ôket tanítom, iskolájában a magyar konzultációkról kitiltotta. Mondhatom, csodálatos pedagógusi magatartás volt!
3. Nagyon helyes, ha a tanulónak nem kell titkolnia, hogy magánórára jár. Sok kollégáról szólhatnék e téren a legnagyobb elismerés hangján; különösen ettôl az iskolai évtôl kezdve, hisz köztudott — ha közben nem lesz változtatás —, hogy a szokásos júliusi felvételi vizsga elmarad, a II. félév végén kitöltött teszt (tudásszintfelmérô feladatlap) alapján fogják a IX. osztályba a tanulókat elosztani a különbözô líceumokba, középiskolákba, természetesen figyelembe véve a tanuló óhaját is.
4. Ismételten kérem t. kollégáimat, irodalomból ne követeljék szigorúan az általuk lediktált, sokszor 4-9 oldalas elemzést, hagyják, hogy a tanulók más forrásanyagból is meríthessenek; sôt, jutalmazzák ilyenkor az önálló alkotókészséget. Ez a megszorítás nagyon káros, kihat az egész életre, melyet, mihelyt idôm engedi, konkrét, megtörtént esettel fogok bizonyítani.
Befejezésül csak annyit, hogy a szülôk anyagi helyzetétôl függôen talán nincs is tanuló, akinek nincsen magántanára, amelyrôl mi gyermekkorunkban nem is hallottunk. De nem is volt az a magas követelmény, sokszor szükségtelen, túlzsúfolt tantervi igény, mely a ma tanulóját idegbeteggé teszi. Az is igaz, hogy mi annak idején másképp viszonyultunk a tanuláshoz. Tudtuk, hogy a tudás, a készség sült galambként nem repül szájunkba, azért céltudatosan, kitartóan küzdenünk kell.
Ami pedig személyemet illeti, ha a jó Isten úgy akarja, még két évet szeretnék tanítani, akkor elmondhatom, hogy hatvan évi megszakítás nélküli szakmai tevékenység után valóban nyugdíjba vonulok, noha ezt rólam többen nem tudják elhinni. Eddig kérek tehát kollégáimtól megértést, viszonzásul bármikor szerény segítségemet, tanácsomat adom.
Sajtótájékoztató az Energomurnál
Tegnap délelôtt a marosvásárhelyi Energomur ÖV székhelyén sajtótájékoztatót tartottak, amelyen többek között a fûtési szezonról, a fogyasztók adósságairól és egyéb kérdésekrôl esett szó. Mint megtudhattuk, a hôenergia-elôállító és szolgáltató vállalatnak is esélye van hitelt szerezni az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (BERD), amelyet a hôközpontok és a hôenergiát a fogyasztókhoz szállító hálózat felújítására fordíthatnának.
A hitel összegérôl még nincs pontos értesülés, csak a formájáról. Kereskedelmi, ötéves lejárati határidejû kölcsönrôl lenne szó, amelynek törlesztését az öt év alatt elvégzendô beruházások befejezése után kezdenék meg. Még ez ôszön várják az európai pénzintézet képviselôit tárgyalásokra.
A tájékoztatón Socol Victor fômenedzser ismertette a volt közüzemek szétbontása mellett szóló érveket, amelyekrôl lapunkban már részletesen írtunk. A fûtési szezon kezdetével kapcsolatban elhangzott, 95,5 ezer lejre nôtt egy Gkal hôenergia ára, amit a lakosságnak számláznak. Az elôállítási ár 133 ezer lej, a különbséget az államkasszából fizetik a megyei tanácson keresztül. Az új energiaár viszont még nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, így még nem is alkalmazható. A Népújság arról érdeklôdött, hogyan kezelik azokat az eseteket, amikor egyazon hôközpont kiszolgálta lakótársulásokból egyesek igénylik, mások viszont nem kérik a fûtés megkezdését. A fômenedzser szerint ilyen eset az idén eddig csak ritkán fordult elô, és megoldásként elkezdték a fûtést nem igénylôk hálózatból való idôszakos kiiktatását. Elôfordult viszont, hogy ennek láttán a fûtést késôbbre igénylôk végül meggondolták magukat.
Az adósságokat illetôen elhangzott, hogy a vállalat kintlevôségei 6,795 milliárd lejt tesznek ki, a cég pedig a maga során 3,5 milliárd lejjel tartozik a gázmûveknek. A régi közüzemekbôl való kiváláskor viszont még 9 milliárd lejjel tartoztak a fogyasztók a vállalatnak. Idôközben, mint ismeretes, a cég elkezdte kiiktatni a melegvíz- hálózatból az eladósodott fogyasztókat. A legutóbbi adatok szerint 39 lakás és 34 lépcsôház, bennük összesen mintegy 600 lakás van leválasztva a hálózatról. A távfûtési hálózatból is fognak kiiktatni eladósodott fogyasztókat, azonban ezt csak enyhébb idôben tehetik, nagy hidegben ugyanis tönkremehet emiatt a hálózat. További részletekre még visszatérünk.
Szomorú lélekkel és megszégyenülve jöttem el az RMDSZ megyei vezetôsége által rendezett 56-os emlékünnepélyrôl, ahol alig töltöttük meg a kis Zonda-termet.
Nem tudom elképzelni, hogy mi az oka, a tudatlanság, a közömbösség vagy talán az a bomlasztó erô, ami az utóbbi hónapokban állandóan érezteti jelenlétét. Hol vannak a tagság bizalmát élvezô, általunk megválasztott RMDSZ-tisztségviselôk?
1956-ban a 2-es számú leánylíceum (Unirea) érettségizô kisdiákjaként egyenkötényemre kitûztem a piros-fehér-zöld szalagot. Gocsmanné Nagy Pálma igazgatónômhöz azonnal levittek a tanáriba. Félve kopogtattam be a tanári ajtaján s megnyugodott lélekkel jöttem onnan ki. Pálma néni megértô szeretettel csak ennyit mondott: "Fiam, én nem láttam semmit, gyorsan vedd le, mert elzárják édesapádat". Életünkre kiható kis epizódok egyike volt ez — és milyen nagyszerû. Most is fôhajtással gondolok rá és azóta is minden év októberében eszembe jut ez a halk, ki nem mondott forradalom mellé állás abban a nehéz idôben.
Most, amikor nyíltan ünnepelhetünk, emlékezhetünk, amikor még közöttünk járnak az 56-os megtorlásokat, igazságtalanságokat, nehéz börtönéveket elszenvedô értelmiségieink, közömbösek vagyunk, nem jövünk el egy imára, egy fôhajtásra.
Szeretném megköszönni Kolcsár Sándor megyei elnöknek kegyeletteljes visszaemlékezését, Izsák Balázsnak a jól dokumentált szép elôadását és Bartis Ildikónak a szívbôl jövô szép verseit, akik méltóvá tették ezt az ünnepi pillanatot.
A Marosvásárhelyi Elektromaros nôi tekecsapata a nemrégiben Augsburgban megrendezett Világkupán második helyen végzett. A csapat tagjait ma délután 6 órakor díjazza a prefektúra vezetôsége.
Miután a marosvásárhelyi klub lemondta a Világkupa rendezését, a tavaly bajnokságot nyert nôi csapatnak sokkal nehezebb lett a dolga: más lett volna ugyanis, ha hazai pályán, hazai közönség biztatása mellett fogadhatja a tekesport legjobbjait. (A Világkupa marosvásárhelyi rendezését azért vetették el, mert lehetetlenné vált az új tekecsarnok határidôre való befejezése.) Így azonban a lányok csak saját tudásukra számíthattak, s legfennebb nagyobb szerencsét remélhettek, tavalyi eredményük ugyanis kissé elmaradt a várakozásoktól. Végül is ez bejött, a második hely mindenképpen nagyon szép teljesítmény.
Az elôzô évektôl eltérôen ezúttal a megyeházán díjazzák a lányokat. Remélhetôleg jelzés értékû a helyszín megválasztása, s az évek óta ígérgetett támogatásokból is lesz valami a közeljövôben.
Legkevesebb 30 százalékkal nôttek a törvényszéki orvostani vizsgálatok díjai. Ebben az évben ez immár a második drágítás. Errôl kérdeztük dr. Hecser László egyetemi elôadótanárt, a Marosváshelyi Törvényszéki Orvostani Intézet orvosát.
— Valamennyi árváltozás után sokkhatással kell számolnunk a közönség részérôl. A drágulást követô napokban kevesebben igénylik szolgáltatásainkat, viszont rendkívül hamar elfogadják a változást, megszokják az új díjszabásokat. Így történt ez a mostani, októberi drágításkor is. Most már reggel korán tolonganak az emberek különbözô vizsgálatok elvégzése érdekében.
— Milyen vizsgálatokat igényelnek leginkább?
— A feljegyzések szerint továbbra is vezetnek a heteroagressziók, a verekedés, testi sértés. Az utóbbi idôben látványosan megnôtt a családon belüli testi sértések száma. Egyre több olyan esettel kell szembesülnünk, amikor házastársak, elsôfokú rokonok között robban ki konfliktus, s torkollik véres cselekedetekbe. Meg kell jegyeznünk, hogy egyre több férj válik felesége agresszivitásának áldozatává. A vizsgálatok eredményeibôl kiderül, hogy a közeli rokonságon belüli tettlegesség 90 százalékát az ital fogyasztása váltja ki. A fentebb említett agressziók kiváltotta sérülések vizsgálatait számarányukat tekintve, követik az autóbalesetek, valamint a nemi erôszak esetén igényelt szakvéleményezések.
— Talán nem lenne érdektelen néhány új árakat említeni.
— A vizsgálat után egy hivatalos iratot bocsátunk ki, az erre szükséges okmánybélyeg 50 lejrôl 5000-re nôtt. Egy törvényszéki-orvostani vizsgálat ára 65.000 helyett 85 ezer, a szözességet, illetve annak elvesztését igazoló bizonyítvány 150.000 lejbe kerül. A hozzánk fordulók egészségi állapotát 115.000 lejért állapítjuk meg. A rendôrség által bûncselekmény esetén hivatalból kért törvényszéki orvostani jelentést 145.000 lejért állítjuk ki. Holttestet 155.000 lejért balzsamozunk. A nemi erôszakot megállapító okmány 210.000 lejbe kerül. A Pénzügyminisztérium által megszabott díjakat a Törvényszéki Orvostani Intézet titkárságán kell fizetni, majd az itt kiállított nyugtával jelentkezhetnek a különbözô intézményeknél (rendôrség, törvényszék, bíróság, munkahely, nyugdíjhivatal stb.).
A villanyvilágítás korszakát világviszonylatban az 1880-as esztendôtôl számíthatjuk. A nagy amerikai feltaláló, T. A. Edison 1879 szilveszterén mutatta be legújabb találmányát, amikor többszáz villanykörtével a jelenlévôk nagy ámulatára egy pillanat alatt fényárba borította a New York-i Menlot parkot és környékét.
A szenzációs hír gyorsan terjedt az egész világon, s alig négy év múlva, 1884-ben, Európában elôször Temesvár utcáin gyúltak fel a villanykörték.
Marosvásárhely polgárai is nagy érdeklôdéssel kísérték a villanyvilágítás térhódítását, de hiányzott a pénz, a tôke, az új, modern világítás megteremtéséhez. A város utcáiban jópár évig a falra erôsített petróleumlámpák oszlatták a sötétséget, melyek üzemeltetése súlyos anyagi terhet jelentett a városi tanácsnak. A házakban és középületekben viaszgyertyák világítottak.
Városunkban elsôként 1893-ban Bürger Adalbert létesített sörgyárában áramfejlesztô telepet, melyet helyi világításra is használt. A korabeli lapokban olvasható, hogy a sörházkertben (mai Sinaia utcában) zeneestét rendeznek villanyvilágítás mellett a 62-es gyalogezred zenekarának közremûködésével.
Az elsô villanytelep "Farkas Mendel és Tsa" fûrészgyár udvarán
1894 októberében, a Geréb Béla polgármester elnökletével tartott szûkebbkörû értekezleten határozták el elôször, hogy a várost "új világítás"-sal lássák el, s az ehhez szükséges alaptôkét részvények kibocsátásával szerezzék meg. A közvélemény azonban nem állt egyöntetûen a javaslat mellett, egyesek fontosabbnak tekintették egy közfürdô megteremtését a 14.000 lélekszámú városnak. A szükséges pénz azonban nem jött össze sem erre, sem arra az év folymán.
A városi tanács 1895 augusztusában kezdeményezett tárgyalásokat az "Egger B. és Tsa" budapesti céggel egy villanytelep felállítására, világítás és ipari célokra. Ezzel szinte egyidôben, a budapesti Granz és Tsa gépgyár is tett a városnak hasonló ajánlatot. Bár a gazdasági és pénzügyi bizottság a Ganz-ajánlatot tartotta elônyösebbnek, mégis a törvényhatósági bizottság az 1896 februárjában tartott közgyûlésén az Egger cég mellett döntött, de többhónapos huzavona után ez nem fogadta el a városi tanács feltételeit. Ekkor tett ajánlatot a város villamosítására Farkas Mendel üzletember, a helyi fûrésztelep tulajdonosa, melyet a törvényhatósági bizottság az 1897. július 5-én tartott közgyûlésén az 51/4352. számú határozattal elfogadott. A szerzôdést a város polgárai nevében Geréb Béla polgármester, Hints Károly fôjegyzô és Darkó Ákos tiszti fôügyész írták alá.
A szerzôdés Farkas Mendel, Bürger Albert és Tauszig B. Ottó vállalkozóknak kizárólagos jogot biztosít a város területén utcai világításra, villanyáram szolgáltatására, világítás és ipari célokra. A közvilágításra a szerzôdés 400 darab izzólámpa felszerelését irányozta elô, évi 2500 üzemeltetési órával, a város számára igen elônyös fizetési feltételek mellett. A vállalkozót kötelezte, hogy minden fogyasztónak áramot szolgáltasson, amennyiben ez a szerzôdésben meghatározott hálózathoz kapcsolható. A szerzôdés 50 évre köttetett, melynek letelte után a teljes energetikai berendezés a város tulajdonába menne át.
A villanytelep és a hálózat megtervezésével és kivitelezésével a vállalkozók a budapesti Ganz gépgyárat bízták meg.
1898. november 1-jén kezdôdött meg a rendszeres világítás. Az új világítás igen szépen sikerült, mindenki meg van elégedve, olvasható a korabeli újságokban. A Széchenyi teret négy ívlámpa fénye ragyogja be. Magánházakba is gyors ütemben haladt a villany szerelése.
A villanytelepet a Farkas Mendel fûrésztelepén építették fel. Az erômû gôzgépei négy generátort hajtottak, 410 KVA összteljesítménnyel. A kazánokat és gôzgépeket a "Nicholson", a generátorokat és a villamos berendezéseket a "Ganz" budapesti cégektôl szerezték be. A háliemelte, hogyha csak évi kétmillió KWh-t termelnek a víz energiájának hasznosításával, az is évente 80.000 korona értékû üzemanyag megtakarítását jelentené a városnak.
Minden nehézség ellenére 1914 júliusában megkezdôdött az energia termelés. Az erômûbe három függôleges tengelyû Francis-típusú turbinát szereltek, összesen 1800 KWh teljesítménnyel. A vízszintes tengelyû generátorokat kúp fogaskerekek (fa- és vasfogakkal) kapcsolták össze a turbinákkal.
Ezzel a város villamos energia ellátása egyelôre megoldódott. 1916-ban a tanács elhatározta a fûrészgyári villamostelep felszámolását.
A huszas és harmincas évek áramellátási gondjai
A háborús évek elejére a vízerômû üzembe tétele után a város gazdasági élete gyorsan fellendült, s így a villamos energia kérdése a 1920-as évek elején ismét napirendre került, bár a termelt energia 1922-ben elérte a 3,4 mil. KWh-t, hatszorosát annak, amit 1908-ban termeltek. A városi tanács 1924 márciusában hozott határozatot a villanytelep bôvítésére egy legkevesebb 500 KW-os gépegységgel. A szeptemberben meghirdetett pályázatot a bukaresti "Mecano rt." nyerte egy gôzturbinával hajtott 600 KVA teljesítményû generátor felszerelésére, melyet a francia "Breguet" gépgyártól importáltak.
A gôzturbinát 1927 júliusában tették üzembe, s ezzel a villanytelep összteljesítménye 2360 KW-ra emelkedett. A '30-as években az energiafogyasztás alig növekedett. Az 1938-ban termelt energia 3,9 mil. KWh, csak 15 százalékkal növekedett 15 év alatt, s a világháború végéig nem is változik. Ebben az idôszakban a termelt energia több mint 70 százalékát a vízerômû adta, ami nagyban hozzájárult a villanytelep gazdaságosságához.
A fogyasztók száma 1938-ra 6100-ra emelkedett, de a magánszektornak eladott energia mennyisége alig éri az 1922 évi szintet, s az egy családra esô fogyasztás nem több mint 150 KWh évente. A város utcáin 1030 lámpa világított, melyek évi fogyasztása 347.000 KWh.
A felrobbantott villanytelepek újjáépítése a világháború után
A világháború utolsó idôszakában visszavonuló fasiszta csapatok felrobbantották a "hadi fontosságú" céloknak tekintett objektívumokat és sötétben hagyták a várost, víz és gáz nélkül. Rombadôlt mindkét villanytelep és megsemmisült a gát is. Egyetlen megmaradt energiaforrás a cukorgyár villanytelepe volt, melyet a munkások elbarikádoztak, s így sikerült megmenteni. Rövid idô alatt a városi hálózatot a lelkes munkások helyreállították, összekötötték a cukorgyári erôteleppel, s így már októberben ismét kigyúltak a lámpák, volt villany a kórházban és újraindulhatott a víztelep is.
Körtvélyfája mellett a német hadsereg elhagyott két új áramfejlesztô gépegységet, melyet Soós József polgármester megszerzett a szovjet hatóságoktól a város részére. Mivel a vasúti forgalom nem volt még helyreállítva, az emberek kézi erôvel tolták be a vagonokat Vásárhelyre. A munkások éjjel-nappal dolgoztak, a romok mellett új épületet emeltek és szerelték fel az 1500 lóerôs, héthengeres dízel motorokat és generátorokat. 1945 szeptemberében sikerült is az új üzemet beindítani, s így a cukorgyár is megkezdhette idejében a répa feldolgozását. Sikerült mindezeket bankkölcsönök és állami segítség nélkül a város polgárainak önkéntes munkájával és pénzbeli hozzájárulásával megvalósítani.
A vízerômû újjáépítése 1949- ben kezdôdött el. Újra kellett építeni a gátat és az erômû épületét, kijavítani a kanálist. A három új Kaplan típusú turbinát a temesvári mûegyetem tervezte és a resicai gépgyár készítette el. A vízerômû 1951 ôszén kezdte el újra a termelést.
Az országos hálózatra való csatlakozás
A gyulakutai hôerômû felépítése után 1955-ben üzembe helyezik a Kövesdombon a 35/15/6 KV-os transzformátor állomást, melyen keresztül a város bekapcsolódott az országos energia hálózatba ma is csupán a vízerômû mûködik. A város ipara ezután rohamosan fejlôdik, nô a lakosoknak száma, újabb és újabb lakónegyedek épülnek, s ezzel együtt megnô az energiafogyasztás is. 1980-ban már öt 100 KV-os transzformátor állomáson keresztül kapja a város az energiát az országos rendszerbôl. Mégis a '80-as évek második felében csökkenteni kellett a közvilágítást, s egyre többször maradtak a lakások sötétben, álltak le egyes üzemek hosszabb-rövidebb idôre, mert országos szinten az energiatermelés elmaradt az energiaigényes ipar túlzott fejlesztése mögött.
A rendszerváltás után az ipari termelés visszaesett, de a háztartási fogyasztás és a közvilágítás színvonala ismét emelkedett. Ma a házi fogyasztók száma meghaladja az 57.300-at, évi átlagos 1000 KWh fogyasztással. Az utcákon és tereken több mint 4500 lámpa világít. Napjainkban a város évi villamosenergia fogyasztása meghaladja a 400 millió KWh-t (ennek a felét a Vegyipari Kombinát használja), a háború elôtti idôszak százszorosát.
Jelcin elnök szanatóriumba vonult
Borisz Jelcin orosz elnök kedd reggel bevopnult a Moszkva nyugati részén fekvô Barviha szanatóriumba — közölte az elnöki szóvivô. A 67 éves elnök a szóvivô szerint kimerültségben szenved. Jelcin hétfôre tervezett, kétnapos bécsi látogatását lemondták.
Kudarc
Az RTV elnök-vezérigazgatója elfogadta Anca Toader adásszerkesztô és Alina Mungiu Pippidi, a közszolgálati televízió hírszerkesztôsége igazgatójának lemondását. Anca Toader döntését azzal indokolta, hogy nyolc év alatt másodízben gyôzôdik meg arról, hogy a közszolgálati televíziónál a nyugati típusú publicisztika kudarcra van ítélve. Közölte továbbá, hogy felmondási döntése visszavonhatatlan. Alina Mungiu Pippidi szolidaritásból mondott fel Toader asszonnyal, valamint azért, hogy eleget tehessen az Egyesült Államokbeli Harvard egyetem meghívásának. A közszolgálati tévé hírszerkesztôségének vezetését, versenyvizsga szervezéséig Dan Lutan fogja biztosítani.
Újabb régészeti szenzáció Rómában
Egy Traianus császár által foglyul ejtett dák herceget ábrázol az a kolosszális márványszobor, amelyet a császári fórumokon végzett ásatások hoztak a felszínre Rómában. A carrarai márványból faragott szobornak hiányzanak a végtagjai. Törzse alapján eredeti mérete 2,40 méter lehetett és a Traianus császár dicsôségére emelt oszlopcsarnokot díszítette. Az épület tetején álló szobrokat azért faragták óriási méret ûre, hogy 15-20 méter magasan is jól láthatók legyenek. A dák foglyokat ábrázoló, Traianus Krisztus után 100 körüli gyôzedelmes dáciai (erdélyi) hadjáratának dicsôségét hirdetô szobrok jól ismertek Rómában: egy dák kolosszust ma is ôriznek a Vatikáni Múzeumokban, s akad belôlük a firenzei Pitti palotában és a párizsi Louvre-ban is. Ez a lelet is azt bizonyítja: nem igaz, hogy már mindent feltártak az ôsi Róma területén — közölték olasz régészek. Több szenzációs leletet eredményeztek a lázas ásatások, amelyek Krisztus születésének közelgô 2000. évfordulójára tekintettel folynak Róma szívében. A dák herceget más leletekkel együtt az újonnan létesítendô Császári Fórumok Múzeumában állítják majd ki az örök városban.
Kedvezôtlen idô
A kedvezôtlen idôjárás keresztül húzta Peter Hillary számításait. A Mount Everest legelsô meghódítójának, Sir Edmund Hillarynak 43 éves fia két ausztráliai társával a hét elején akart Christchurch-bôl az Antarktiszon lévô Scott bázisra repülni, de a rossz idô miatt elhalasztotta útját. A New Zeelend Herald értesülése szerint Hillary és két társa kerek egy éven át készült arra, hogy kövesse az angol Robert Scott 1911-ben tragikusan végzôdött expedíciójának útvonalát. A 87 évvel ezelôtti "versenyfutásban" a norvég Roald Amundsennek sikerült Scott elôtt elérnie a Déli-sarkot.
Emlékoszlop
A "Föld kipusztult állatainak emlékoszlopát" állították fel kedden az idén negyven éves debreceni állatkertben. Jövôre lesz hatvan éve, hogy a debreceni állatkernek otthont adó Nagyerdôt az országban elsôként természetvédelmi területté nyilvánították. A Hortobágyi Nemzeti Parkban az elmúlt években jelentôs élôvíz-rekonstrukciót hajtottak végre, amit "hálásan" fogadott a madárvilág. Egyik legfontosabb feladat a vizek megtartása, a folyamatos kiszáradás megakadályozása. Erre különösen figyelniük kell a természetvédôknek a nagy autópálya építések idôszakában.
Katonai titokvédelem
A Cseh Köztársaság, amely 1999 áprilisában beléphet a NATO-ba, pártolja Románia fölvételét egy második bôvítési hullámban — erôsítette meg Vladimír Vetchy cseh védelmi miniszter kedden Prágában, miután megbeszélést folytatott román kollégájával, Victor Babiuckal. A két miniszter jelezte, hogy jövôre a katonai titkok megosztására és védelmére vonatkozó megállapodás aláírását tervezik. Csehország már kötött ilyen megállapodásokat a NATO-tagokkal, valamint Magyarországgal és Lengyelországgal.
Réztábla a színházi zsöllyéken Székesfehérváron
A székesfehérvári Vörösmarty Színház nézôi nevét réztábla jelzi. Valamennyien a mecénásokat keresô intézmény által alapított Bársonyszék Tulajdonosok Társaságának a tagjai. A társaság tagjai egy-egy évadra 25 ezer forintért "vásárolhatják" meg az ülôhelyüket. A támogatásért cserébe a színház évadonként egy-egy ingyenes elôadással — az idén Dumas: Három testôr cím û darabjából írt musical bemutatásával —, továbbá m ûvész-közönség találkozó szervezésével kedveskedik a bársonyszék-tulajdonosoknak. Ezen túlmenôen az általuk megvásárolt helyre az évad minden elôadására jegyelôvásárlási joguk van. A nevüket is megörökítik a színház elôcsarnokában lévô mecénások tábláján. A bársonyszékeket egy-egy évadra lehet megvásárolni. Eddig harmincnál több zsöllye talált gazdára.
Arab alelnöke van a kneszetnek
Izrael történetében elôször arab képviselô látja majd el a kneszet alelnöki tisztét — közölte kedden egy parlamenti forrás. Szalah Szalimot, a kommunista Hadas párt képviselôjét a jelen lévô képviselôk jelentôs többségével, 57 igen szavazattal választották meg. Az izraeli arabok körülbelül egymillióan vannak, az ország lakosságának 18 százalékát alkotják. Azokról a palesztinokról és leszármazottaikról van szó, akik szülôföldjükön maradtak 1948, Izrael állam megalapítása és az elsô izraeli-arab háború után.
Pénteken bemutató a Nemzeti Színházban
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata újra bemutató elôadással várja közönségét: színpadra kerül Moliere A fösvény címû vígjátéka, címszerepben Hunyadi László színmûvésszel. Az elôadás rendezôje Parászka Miklós, díszlet- és jelmeztervezôje Dobre-Kóthay Judit, a szereposztásban pedig újra találkozhatunk Viola Gábor, Kovács Ágnes Anna, Domokos László, Fazakas Júlia, Györffy András, Kilyén Ilka, Kozsik József, Szélyes Ferenc, Kilyén László, Fülöp Beáta, Béres Günther Attila, Henn János, Kátay István, Tompa Klára, valamint a Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán másodéves színészhallgatók nevével. A bemutatót október 30-án, pénteken este 7 órai kezdettel rendezik meg, az elôadásra az 1997/1998-as, tehát az elmúlt évad Kemény János bérletei érvényesek.
Aláírták a testvérvárosi kapcsolatot megerôsítô chartát
Dicsôszentmárton és a franciaországi Ronchin között hét éve épült ki a testvérvárosi kapcsolat, az ezt megerôsítô chartát az október 16-21-e közötti ronchini látogatás alkalmával írta alá Alexandru Deac és Michel Laignel, a két település polgármestere. Stefan Coros dicsôszentmártoni alpolgármester elmondta: a charta alapján jóval könnyebben lehet új kulturális, sport- és gazdasági kapcsolatokat kiépíteni, emellett különbözô tervek megvalósítására a Phare-alapból is meg lehet pályázni különbözô pénzösszegeket.
Képviselôi fogadónap Marosludason
Dr. Kakassy Sándor és dr. Kelemen Atilla RMDSZ-képviselôk fogadóórát tartanak Marosludason. Az érdeklôdôk október 29-én, csütörtökön 16 órakor találkozhatnak a két képviselôvel, a helyi római katolikus plebánia tanácstermében.
Hiány a költségvetésben
A marosludasi tanács mai ülésén a költségvetés kiegészítése a fô téma. Teognosti Sorin polgármester elmondta: amellett, hogy a városnak leosztott összeg nem túl nagy, az idénre saját bevételként elôirányzott 2,5 milliárd lejbôl is jónéhány százmillió hiányozni fog. A hiány fô oka, hogy több olyan gazdasági egység mûködik a település területén, amely képtelen fizetni, véli a polgármester. A még befizetésre váró helyi adókat, illetékeket a pénzügyi szervek segítségével próbálják legalább decemberig behajtani.
Faragókör indul
A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban november 2-án, hétfôn délelôtt 9 órakor megkezdi 1998/1999. évi mûködését a paniti Barta Sándor népismereti, faragó önképzô kör. Bandi Dezsô körvezetô tanártól megtudtuk: erre a tanévre a városi és környékbeli falvakból felvesznek 15 kezdôt rajzkészség próbával és 15 haladót rajz- és faragókészség próbával. Jelentkezni lehet a líceum 116-os számú termében, november 2-tól november 4-ig 9-12 óra között. Ugyanakkor várják a kör eddigi tagjait is, akik ezután is részt akarnak venni a foglalkozásokon. A kör mûködési programja: iskolai szünidôkben délelôtt 9-tôl déli 12-ig az I. csoport és délután 3-tól 6-ig a II. csoport; tanítási napokon délután 3-tól 6-ig mindkét csoport: három napon az egyik, három napon a másik.
Kisebb hôközpontokat a nagy helyett
A dicsôszentmártoni tanács nemrégiben megtartott ülésén a városatyák elfogadták azt a beruházási tervezetet, amelynek alapján a Jövô, Solymok és Bãlcescu negyedek lakrészeit ellátó nagy hôközpontot kisebbekkel cserélnék ki. Utóbbiak egy-egy lakótelepet látnának el, s a szakemberek számítása szerint jóval nagyobb hatásfokkal mûködhetnének.
Mindhárom mérkôzésüket megnyerték
Az A-osztályos férfi asztalitenisz-bajnokság II. fordulójának mérkôzéseit vasárnap rendezték meg Besztercén. A Marosvásárhelyi Mobex SE sportolói mindhárom mérkôzésüket megnyerték: 6-1-re a Besztercei II-es ISK-val, 6-0-ra a Székelyudvarhelyi ISK- val és 6-4-re a Zilahi Armãturával. Kun János edzô Kun Attilát, Kun Csabát, Simon Attilát, Moldován Csabát és Farkas Gábort szerepeltette. A Mobex SE maximális pontszámmal vezeti a ranglistát. A harmadik forduló mérkôzéseit Zilahon rendezik meg november 14-én és 15- én.
Aszfaltoznak a barompiacon
Hatvan méter hosszú és három méter széles útsáv építését kezdték el múlt hét végén a dicsôszentmártoni barompiacon. A cél, hogy az esôzések többé ne változtassák sártengerré az állatok adásvételének színterét. A betonozók tegnap nem dolgoztak, mert vásár volt, de a munka mától újraindul, s ha a tervek szerint halad, jövô hétre be is fejezôdik.
Növekszik az útfeltörési díj
Az útfeltörési díj emelését tervezi a marosludasi tanács. Az önkormányzati képviselôk úgy szeretnék, ha az indokolt esetben megbontott aszfaltburkolat négyzetméteréért 1.000 lejt fizetne az utat feltörô cég. Amennyiben a javaslatot elfogadják, 100%-kal emelkedik a díjszabás, eddig ugyanis ezért 500 lejt kellett fizetni. Az útburkolat helyreállítása természetesen ezután is az azt feltörô kötelezettsége marad.
Copyright © Népújság - 1998