Eredetileg ugyan a versrôl mondották, hogy: öt érzék ezer muzsikája, az ôszrôl pedig, hogy ezerszínû a palettája, de a kellô magyarázattal talán nem tûnik bántó képzavarnak a cím. Öt érzékhez szóló muzsika maga az életünk, és csütörtökön ennek a muzsikának minden árnyalata megszólalt Marosszentgyörgyön, ahol Pupp József ny. magyartanár ötlete nyomán elhatározták: minden évszakot megtisztelnek egy-egy összejövetellel, melyen az esszé, a szépirodalom, a zene és a képzômûvészet sagítségével idézik mindazt, ami szép, ami mulandóságában is örök, a tájat, a munkát, a hagyományt, a szokásokat, a szerelmet és a bánatot, a virágzást és a hervadást, az ifjúságot és az öregséget, mindenekelôtt pedig a tragikumon felülemelkedô derût, amely elviselhetôvé teszi a fájdalmat, a kedélyt; amellyel az abszurd ellen kívánnánk védekezni.

Berzsenyi és Csokonai, Arany és Petôfi, Ady és Tóth Árpád, Kosztolányi és Weöres, Bartalis és Kányádi, Reményik és Molnos Lajos versei — az "Itt hágy szép tavaszom" bánatától a csikóbôrös kulacshoz intézett hév vallomás bolondozó hangulatáig széles a skála... Vivaldi és Kodály, népdalok, katonadalok, szerelmi dalok és bordalok váltakoznak, gyermekek, "jubilátés" fiatalok és — a járatlan látogató számára meglepetésnek számítón — helybeli felnôttek, úgymond tisztes hölgyek és urak, dlogozók és polgárok olvasnak verset, zenélnek és dalolnak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Nem az pedig. Évekkel ezelôtt láttam effélét falun, akkor a makfalvi meg a kibédi irodalmi színpad tartotta a környék népében a lelket rangos montázsokkal, költó-író vendégek mûveinek veretes megszólaltatásával. Ez, ami ma a megyeszékhelyhez "ragaszkodó" településen történik, a legeslegújabb kori polgárosodás jele, hiszen olyanok ragadnak ecsetet, domborítanak rezet, tanulnak verset és énekelnek közönség elôtt, akik jobbára még csak most alapozzák meg tartósnak remélt egzisztenciájukat — több nemzedékre szólóan, elôre.

Pupp tanár úr, Baricz Lajos plébános, Simon Kinga karvezetô, Sófalvi Szabolcs, Szász László, Magyari Júlia, Járai József, Károly Ferenc kiállítók, a csaknem két tucatnyi elôadó — egy olyan polgárosodó közösség kulturális magva, amely a divatos médiáknak fittyet hányva, éltbölcsességgel és iróniával tekint az ezredvégre, néz a jövô kihívásai elé. Hiszen amit akar, az irigylésre méltóan egyszerû: tisztességes, normális (divatos szóval: decens) életet, az istenhit és a polgári humán értékek biztosította egyensúlyt, melyet közösség- és önépítéssel, önmûveléssel, a mûvészi szép iránti érdeklôdéssel, mûkedveléssel is próbál kialakítani.

Van-e rá esélye? Van.

Véletlenül botlott a sajtó az egészségügyi miniszterbe pénteken a déli órákban a prefektúra elôcsarnokában, aki majd kétórás beszélgetés után éppen távozni készült a prefektúra épületébôl.

Kérdésre Hajdú Gábor elmondta, hogy meghívásnak tett eleget. Dorin Florea prefektussal a megye egészségügyi helyzetérôl tárgyaltak. A helyzet nem rózsás, fôleg a költségvetés kiigazítása nyomán, mert az egészségügynek kiutalt összeget nagyon megkarcsúsították. Nincs pénz a kompenzált gyógyszerekre sem. Megtudtuk, hogy az október 21- én kiadott minisztériumi rendelet értelmében a pénzt a megyei igazgatóságok kapják meg és így október 25-ig az egészségügyi dolgozók megkaphatják a fizetésüket.

A prefektúráról távozta után a miniszter Ileana Panturuval, a megyei egészségügyi igazgatóság igazgatójával találkozott, majd Nyárádszeredába utazott.

Dorin Florea prefektussal nem sikerült kapcsolatba lépni, mert éppen telekonferencián vett részt.

Október 25.

• 110 éve, 1888-ban született RICHARD EVELYN BYRD angol tergernagy, sarkutató. Elsôként repülte át az Északi-, majd a Déli-sarkot. Több expedíciót vezetett az Antarktiszra. (1957-ben halt meg.)

Október 26.

• 325 éve, 1673-ban született DIMITRIE CANTEMIR történetíró, író, Moldova fejedelme, a régi román irodalom legnagyobb, legsokoldalúbb egyénisége. (1723- ban halt meg.)

• 115 éve, 1883-ban született ZEMPLÉN GÉZA Kossuth-díjas vegyész, egyetemi tanár. A cukrok szerkezetének felderítésében, szintézisük kidolgozásában ért el jelentôs eredményeket. Nagy szerepe volt a magyar gyógyszeripar fejlesztésében. (1956-ban hunyt el.)

Október 27.

• 445 éve, 1553-ban halt meg MIGUEL SERVETO (Michel SeRvet) spanyol orvos, teológus. Ô fedezte fel a vérkeringés funkcióját. Szentháromság-tagadó nézetei miatt Kálvin Genfben máglyára küldte. (1511 körül született.)

• 385 éve, 1613-ban halt meg somlyói BÁTHORI GÁBOR, Erdély fejedelme. Erôszakos kormányzásával maga ellen ingerelte a szász polgárságOt, a magyar arisztokráciát. Életmódjával legjobb híveit is elidegenítette. A hajdúk gyilkolták meg. (1589-ben született.)

• 270 éve, 1728-ban született JAMES COOK angol tengerész, felfedezô. Körülhajózta Új-Zélandot, Ausztrália keleti parTjait. Áthajózott a Déli- sarkkörön, 1776-ban a Bering-szoroson keresztül elérte Ázsia partjait, bebizonyítva ezzel, hogy Ázsiát tengerszoros választja el Amerikától. (1779-ben halt meg.)

Október 28.

• 160 éve, 1838-ban született ZILAHY KÁROLY költô, író, kritikus, esztéta, Gyulai Pál irodalmi ellenfele. Fô mûve Petôfi Sándor életrajza. (1864-ben halt meg.)

• 85 éve, 1913-ban született KELEMEN BÉLA nyelvész, szótárszerkesztô, egyetemi tanár, a román—magyar és magyar—román szótárak fôszerkesztôje. Fô kutatási területe a lexikográfia és lexikológia volt. (1982-ben hunyt el.)

Október 29.

• 380 éve, 1618-ban hunyt el Sir WALTER RALEIGH angol felfedezô, államférfi, tudós, költô. I. Erzsébet kegyence volt, kalandos élete során hadjáratokat, felfedezôutakat vezetett. Történelmi munkákat, útleírásokat, verseket írt. (1554 körül született.)

• 135 éve, 1863-ban született KÖRÖSFÔI KRIESCH ALADÁR festô, iparmûvész. A kalotaszegi népmûvészet elemeit akadémikus megoldásokkal ötvözte, így alakította ki sajátos magyaros szecessziós stílusát. Táblaképeket, freskókat, üvegablak-terveket készített, többek közt a marosvásárhelyi Kultúrpalotának és Városházának is. (1920-ban halt meg.)

Október 30.

• 70 éve, 1928-ban született DANIEL NATHAUS amerikai mikrobiológus. A ún. restrikciós enzimekkel megvalósított molekulahasításért, amellyel lehetôvé vált a géntérképezés, Nobel- díjat kapott.

Október 31.

• 95 éve, 1903-ban született BARTÓK BÉLÁNÉ PÁSZTORY DITTA zongoramûvész. Egyéni hangversenyei mellett kétzongorás hangversenyeket adott Bartókkal Európában és Amerikában. Bartók neki írta III. zongoraversenyét. (1982-ben hunyt el.)

• 80 éve, 1918-ban gyilkolták meg gróf TISZA ISTVÁN politikust, miniszterelnököt (1903—05, 1913—17). A monarchia következetes híve és védelmezôje volt. Számos kísérletet tett a nemzetiségekkel való kiegyezésre. Az ôszirózsás forradalom alatt a parlamentben agyonlôtték. (1861-ben született.)

Aranyos anekdota

A plebi tengerentúli élményeit meséli. Legnagyszerûbb élménye az volt, amikor a hatalmas repülôgép hirtelen inogni kezdett, és...

Tulajdonképpen az történt, hogy a gép légörvénybe került, és a parancsnok illônek tartotta megnyugtatni az utasokat — csak semmi pánik, egy kis vihar, belerohanunk, aztán épen-szépen kikerülünk belôle, satöbbi; szóval ne tessék rettegni, iszonyodni, riadozni, csak semmi pánik.

A gép ijesztôen megrázkódott, mintha nem acélcsoda, hanem csak közönséges, rozoga boronaház volna a hegytetôn.

Berda Józsefrôl, a hedonikus költôrôl senki sem hitte, hogy csodákra is képes. Egy alkalommal, írja róla egyik kortársa, fentrôl, az ablakból szemlélték, amint odalent, a réten a káplár egzecéroztatja az újoncokat.

Az utastérben természetesen azonnal kitört a pánik. A halálra ijedt utasok, nemcsak a nôk és gyermekek, de a férfinép zöme is, kétségbeesve várták a halált.

Hátraarcot vezényelt, az újonc elferdült, szinte leesett a lábáról. Nosza, egy másikat is kipróbál, annak sem megy.

A kétségbeesés tetôfokán a kis plebi lecsatolja övét, elôresiet, és imádkozni kezd a halálravált társaságnak. Azok egyetlen szót sem értenek, mivelhogy a plebi magyarul imádkozik, ráadásul hamisítatlan gyergyóborzonti tájszólásban. Ettôl azonban még ijesztôbbé válik minden, a laikus népség azt hiszi, kollektíve adják föl az utolsó kenetet.

A káplár minden újoncát sorra kipróbálja, egyiknek sem sikerül a rükverc. Ekkor kétségbeesve kapja le csákóját, és pulykavörös képpel fohászkodik fel az égre.

— Angyalok, ...jatok a kalapomba!

Berda szelíden nézte a jelenetet, aztán hirtelen mozdulattal felhajtotta reverendáját, kicsit igazított a szárnyain, majd a nyitott ablakán át: "Huss!" Azt a sima leszállást tanítani kellene a repülôakadémián. A káplárnak csodálkozásra sem jutott ideje.

És megtette!

A plebi hasztalan járt elöl a jó példával, a bábeli banda nem segítette keresztényi cselekedetében. A kezüket ugyan összetették, azt viszont nem sikerült elérnie, hogy — ki-ki a maga nyelvén, mégis — együtt, hangosan imádkozzanak.

Ekkor Berdára gondolt, és maga is merészet cselekedett. Megigazította zilált hajzatát, szárnyait megpendítette, mintha éles kaszapengét próbálna ki, aztán váratlanul elrugaszkodott, és a kis kerek ablakon — nota bene: a légmentesen záró ablakon át! — kilôtte magát, szembe a milliárdnyi jégtût szóró viharfelleggel — amely azonmódúlag bodros kis rózsaszínû bárányfelhôvé zsugorodott.

Ott elidôzött egy kicsidég, majd jólesô boldogsággal röppent vissza a gépbe.

Az utasok obligát szemfényvesztésnek gondolták az egészet, amely bizonyára része a programnak: ez a meglepetés, a hab a légitársaság tortáján. Produkciójáért hatalmas tapsot kapott a kis plebi.

Imádkozni mégsem akart a sodomára érett tömeg. Csak a nádkarcsú, latinbarna légikisasszony csüggött rajta magdolnai tekintettel; hitt, mert látta: ômellôle hussant ki a zivatarba a szent! —, de amikor leszálláskor a derék férfiak barátságosan hátbaveregették megmentôjüket, egészen félresodródott, aztán pedig megjött a babája, és szerelmetes dolgaik után néztek.

A plebi pedig szelíden mosolygott; hiszen egy percig sem volt kétséges elôtte, hogy Jézus után már semmilyen csodának nem lehet azonos értelme a földön.

Budapesten a Nemzeti Színház idei évadját Németh László Villámfénynél címû darabjával nyitotta meg a Várszínházban; pár nap múlva ezt követôen a Hevesi Sándor téri nagyszínpadon került közönség elé a Balkáni gerle: Sütô András legújabb színpadi mûve. A Káin és Ábellel 1978-ban útjára indított sorozat tehát folytatódik, s minden jel szerint hosszúlejáratú sikernek ígérkezik.

Igényes pesti prömier-közönség ünnepelte véget nem érô tapssal a színpadra szólított szerzôt és azt a kiváló együttest, mely immáron két évtizede példamutató mûvészi odaadással, körültekintéssel viszi színpadra a Sütô-drámákat. Nagymúltú színházi hagyomány él tovább ebben a termékeny együttmûködésben, annak beszédes bizonyságaként, hogy az egyetemes magyar kultúra mûhelyeit nem választhatják el egymástól határsorompók. Az erdélyi magyar drámairodalom legjobb termésének érlelô otthona s kifutópályája lehet a nemzet elsô számú színpada, ahol egyetlen mérték számít: az érték.

"Menyegzônek színe és fonákja két részben" — olvashatjuk a színlapon a Balkáni gerle cím alá tördelt eligazítást. Nem akárhol történik ez a különös menyegzô, hanem egy erdélyi kisvárosban, s nem akármikor, hanem a nyolcvanas évek végén, a nacionál-kommunista diktatúra tobzódása idején. Ahol és amikor az emberfia balkáni gerléhez hasonlóan forgolódott búsan, tehetetlenül a "levert fészek helyén száraz ágból, üvegszilánkból, szögesdrótból összehordott fészekutánzatban" — házában- hazájában — s a legképtelenebb hatalmi tiltásokkal, abszurd követelményekkel szembenézve, azokat leleményesen kijátszva próbálta elviselhetôvé tennni életének mindennapjait.

A Balkáni gerle szerelmespárja, Amarilla és Ciprián (vagyis Ábel) már-már bohózati szituációk, kínos bonyodalmak és célszerû tettetések zsákutcájából jut el végül az egymásra találás öröméig. Önmagából kifordult közegben kell Amarilla szüleinek, Schuller Medárd doktornak és feleségének, Ella asszonynak eljátszania a családi komédiát: takargatni a világ tekintete elôl azt a tényt, hogy a kamaszlány Zsófika, aki maga is édes szüleinek tudta ôket, valójában a testvérének hitt Amarilla (és Ciprián- Ábel) gyermeke. Nehéz terhet visel vállain hôsiesen a Schuller- házaspár — a látszat védelmében. Nem könnyû a szerzô által önmaga részére kiszabott feladat sem: úgy formálni a dolgok menetét, hogy megnyugtató módon kibogozódjanak az alaposan összekuszálódott szálak. Némiképp a klasszikus görög drámaírók cselekményalakító (és végül mindent feloldó) eljárását juttatja eszünkbe, ahogyan Sütô András megtalálja a kiutat ebbôl a szövôdményes helyzetbôl.

A szerzô egyszerûen "színjátéknak" nevezi darabját. Ami mondható lenne tragikomédiának is, mert nem egy olyan eleme kap nyomatékos hangsúlyt az Iglódi István által kitûnôen rendezett elôadásban, melyek határozottan ebbe az irányba mutatnak. S természetes módon érvényesülhetnek a pompás nyelvi fantáziával teremtett, groteszkbe hajló mozzanatok is. Mindez azt eredményezi, hogy az elôadás egésze folyamán jól érzékelhetô a játékos oldottság, a fantázia szüntelen mûködése, a komédiázó felszabadultság (is), — anélkül, hogy ez a hozzáállás sekélyesebb vizekre terelné a szakmai biztonsággal megépített produkció hajóját.

Szemmel látható, füllel hallható: a Nemzeti Színház együttese jókedvû beleéléssel hozta felszínre Sütô András darabjának valódi erényeit. Remek színészi alakítások egész sora tanúskodik ismételten a sokat tapasztalt társulat töretlen mûvészi erejérôl. Ezek között is az elsô helyen áll a hetvenedik születésnapját nemrég ünneplô Sinkovits Imre Schuller Medárdja; azt a rokonszenves színpadi figurát hozta elénk megnyerô közvetlenséggel, sok humorral, akit a szerzô minden bizonnyal eleve az ô alkatára szabottan mintázott meg. Moór Mariannát Ella asszony, Agárdy Gábort Schuller Mózes hálás szerepében láthatjuk — ezúttal is emlékezetes teljesítményt nyújtva. A fiatalok népes-lekes csapatából mindenekelôtt Soltész Erzsébet Zsófikája vonja magára a figyelmet; üde robbanékonysága, eleven vígjátéki készsége révén az elôadás sok jó pillanata kapott nyíltszíni tapsot. Amarillát Varga Mária, Ciprián- Ábelt Rékasi Károly, a pénzen vett vôlegényt, Bendegúzt Fazekas Szabolcs játssza — jó ügyhöz méltó igyekezettel. (Fellépett még: Dániel Vali, Fülöp Zsigmond, Sipos Imre f.h., Szatmári Attila, Benkô Nóra f.h., Fazekas Andrea, ifj. Jászai László, Botár Endre, Mihály Pál, Gáspár Imola, Rajna Mária, Bokor Ildikó.

A díszletet Szlávik István, a jelmezeket Tordai Hajnal tervezte.)

Megannyi belterjes kísérlet, öncélúan újító szándékú bûvészkedés után és közepette a Nemzeti Sütô András Balkáni gerléjével jótékony feltûnést keltett Budapesten — fôként és leginkább az elfogulatlan közönség köreiben. Színházról lévén szó, bizony, a nézôk sokaságának véleményét soha nem szabad mellékesnek, vagy éppenséggel megtévesztônek tekinteni. Sem Pesten, sem másutt...

Talán rádöbbennek erre elôbb-utóbb mifelénk is a színházaink berkein belül ügyködô illetékesek.

Annak semmi értelme, hogy szerzô a darabját magyarázza. Csak afféle kikiáltás lenne. Odaállni portéka és vásári nép közé közfigyelmet óhajtó rikkantással: hiú reménység. A megírt színpadi munka sorsa elválik a szerzô vágyaitól. Vagy felszáll, vagy elhasal a deszkákon. Ha bensô napja van, fénnyel, erôvel élteti: életre kél, ha nincs: hamvába holt kísérlet marad.

Ezért arról szólnék inkább, hogy együttmûködésemet a Nemzeti Színházzal új színdarabommal szeretném folytatni. Két évtizede annak, hogy a Káin és Ábellel kezdôdött találkozásunk. Ebben a sorban az Advent a Hargitán kevés híján háromszáz elôadása jelzi szerzônek, színészeknek, rendezônek, igazgatónak rokonlelkiségét, ha e kifejezéssel meg nem sértek valakit a népes együttesbôl.

Azt remélem: a Balkáni gerle címû játékom, egy erdélyi menyegzônek "színe és fonákja két részben" tovább erôsítheti azt a szellemi szövetséget, amely évtizedek múltával is eleven és vigasztaló maradt számomra. Vigaszom az, hogy személyes tapasztalatommal az erôszakban szétvagdalt magyar kultúra újból visszatalál teljes önmagára. Ellenkezôje történik annak, amit a határon túli magyarok rabtartói egy évszázadon át reménnyel vártak: önfeladásunkat az asszimilációban. S ha már úgyis viselem a "képes beszéd" vádját, megtetézem azt egy újabb metaforikus német legendával. Úgy szól az, hogy német muzsikusok tévedtek volt Rôtszakállú Frigyes udvarába, ahol szállást kaptak ugyan, de éjjel-nappal zenélniük kellett, míg egy szerencsés napon kiszabadulhattak, hazamehettek elhagyott városkájukba. Nagy örömmel, boldogsággal vonultak be az elhagyott otthonba, de mit kellett szomorúan tapasztalniok? Ôk úgy tudták, alig néhány éjszakát töltöttek idegenben, az Idô viszont becsapta ôket: mindent, ami valaha kedvesen ismerôs és drága volt számukra, elidegenített, felismerhetetlenné módosított.

Legendába öltöztetve, erdélyi magyarokul magunk is így jártunk valahogy, de a történet vége nemhogy szomorú és fájdalmas lenne, hanem inkább reményt adó, fölserkentô, testvéri ölelésben évszázados árvasági érzést oldó. Mert aggodalommal, lelki szorongásban tértünk meg szabadon az oly sokáig tiltott, szögesdrótos Anyaországba, és az Idô s lelkünk mélyén a remény nem csapott be minket. Mindent, ami valamikor oly kedvesen ismerôs és drága volt számunkra: úgy találtuk viszont, ahogyan elhagytuk azt az országdarabolással.

Ne mondja senki, hogy kivételes szerencsét általánosítok.

Amit én kaptam szolidaritásban a Nemzeti Színház egész közösségétôl: részese volt annak más erdélyi magyar is az anyaország áldozatos szeretetében.

Aligha tévedek, ha a Múzsák egyik fellegvárát Tóth István somostetôi családi házába képzelem: sosem mehetek úgy oda, hogy ne fogadna új versek, új esszék, mûfordítások sokasága. Kiadásra elôkészített ciklusok, nyomdakész kézirathalmazok jelzik: a költô évek óta lelkiismeretesen eleget tesz napi penzumának. Penzum? Nem hiszem. Inkább szükséglet számára az írás, 75 évesen is, akkor is, ha a mû nem mindig kap kiadót ebben a pénzínséges, válságos világban. Szerencsére szava elôbb vagy utóbb mégis eljut valamiképp azokhoz, akikhez fordulni kíván. Eddigi pályafutása során közel harminc alkalommal adatott meg neki, hogy költeményeit, francia, latin, román és más verstolmácsolásait, esszéit, irodalomtörténeti tanulmányait kiadványba gyûjtve juttassa el közönségéhez. És nehezen hihetô, hogy a sorozat egyhamar megszakadna. Jó erôben, irigylésre méltó alkotói lendületben találja a mostani születésnap. Számos ihletett lírai válogatást, esetleg drámát, páratlanul gazdag humanista mûveltségét tükrözô esszékötetet várhatunk még tôle.

Gellért Sándorhoz írta, a pályatárshoz intézett versében: "vigyázva virrasztasz / tûnô sorsunk felett." Bár távol áll tôle a közéleti tüsténkedés, olvasói tudják, Tóth Istvánra is értelmezhetô a két sor. Munkásságával nem csak önmagát, másokat is szeretne üdvözíteni. "A teljesség hiányát" hordja világgá? Azt is bizonyára. És megannyi más mai gondunkat, lelki megrendülésünket is. De versbe szedi azt is, ami tovább visz mindannyiunkat a megnyugvás ösvényein, s reményt nyújt, vigasztalót.

Isten éltesse sokáig, kívánjunk szép közönséget mai szerzôi estjére a Látó Irodalmi Színpadán!

Színház

Denis Diderot, a francia felvilágosodásnak — amely maga a Felvilágosodás — Voltaire mellett legnagyobb alakja, elsôsorban és mindenekfölött — tehát többé- kevésbé szépirodalmi mûveiben is — filozófus. A franciákon kívül, akiknek nemzeti ügyük ez, kevesen tudják, hogy A színészparadoxon és A drámaköltészetrôl címû, néha még manapság is emlegetett elméleti munkáin túlmenôen alkotóként is komolyan érdekelte a színház: két drámát is írt, ezek kiemelt helyet foglalnak el az irodalomtörténeti kézikönyvekben, mert az elsô kísérletek az úgynevezett polgári dráma megteremtésére.

Sehol sem játsszák ezeket a moralizáló tandrámákat, úgy tudom, maguk a franciák sem. Nincs ebben semmi csodálatos; annál meglepôbb, hogy szépprózai mûveibôl, amelyeket éppenséggel nem erre szánt, kettô is színre került korunkban — hazáján kívül, szép sikerrel. Pedig mûfajunk nem erre a sorsra jelöli ôket; még epikai értelemben vett cselekményük, legalábbis összefüggô, valami drámafélévé átgyúrható cselekményük sincs. A Rameau unokaöccse, amelyet évtizedekkel ezelôtt egyik bukaresti színházunk játszott Essrig visszhangos elismerést kiváltott rendezésében, filozofikus elemzése a még emelkedô polgárság erkölcsi bomlásának, egy jellegzetes élôsdijének portréjával. A másik: az a Jacques és gazdája, amelyet Bokor Péter, az erdélyi születésû, Kanadában élô magyar rendezô jóvoltából most vitt színre a vásárhelyi színház Tompa Miklós Társulata.

Mi indíthatta arra Milan Kunderát, a vörös zaklatások elôl Nyugatra menekült cseh írót, hogy színpadi párbeszédekbe írja át a "fatalista Jakab" alakja körül láncba fûzött történeteket? Eredeti formájában a mû afféle kalandregény, amely lényegében keretül szolgál a két vándor céltalan útja során fölelevenített históriákhoz. Keretes elbeszéléssorozat tehát, mint a szerzô másik legfontosabb szépprózai mûve, amely legutóbbi magyar fordítójától a Fecsegô csecsebecsék címet kapta. Merész, nagyon merész vállalkozás színdarabot — helyesebben: színpadi produkciót — csinálni ilyesmibôl, ennyire nem színpadra termett, színpadra tervezett anyagból, de korunk szereti az effajta merészségeket. Láttam ennél merészebbet is valamikor a nyolcvanas években, egy kísérleteirôl híres varsói színházban; egy Rabelais Gargantua és Pantagrueljébôl összeügyeskedett elôadást — bizisten nem volt érdektelen.

Kundera is tehetséggel és biztos mesterségbeli tudással oldotta meg feladatát. Úgy építette fel "darabját", hogy a megjelenítve elbeszélt történetekben felváltva tevékeny szerep jusson a címszereplôknek, illetve a segítségükre hívott nôalaknak, a Fogadósnénak, aki az idôsíkok könnyed váltogatásával hol önmaga, hol de La Pommeraye márkiné, a szövegkönyv középsô részét kitevô tipikus 18. századi francia szerelmi bosszú- históriában, amelyet a kritikusok egyöntetûen a diderot-i mû legjobb elemének tartanak. Ez érdekes rendezôi és játékötletek lehetôségét rejti, amit a vásárhelyi elôadás rendezôje jócskán ki is használt.

De ez indította volna Kunderát ilyen kockázatos dramatizálás felvállalására? Aligha. Ahogyan ôt ismerjük, sokkal inkább a mû intellektuális töltése, magában a két címszereplô céltalan vándorlásában mai szemmel fölfedezhetô, nagyon modern életérzés, és a bedolgozott történetek tanulságából kikerekedô emberi igazság. Nem egyszerûen a 18. századi francia nôk ledérsége, az, hogy a jóhiszemû, naiv szerelmes homlokára óhatatlanul szarvakat raknak, rendszerint az, akiben legjobban bízik — hanem, magasabb eszmei síkon: az emberi kapcsolatok ingatag és megtévesztô volta, a próbára tett barátság és bizalom szinte törvényszerû elbukása. Ahogy meg van írva odefent — amint Jakab egykori kapitánya mondaná. A darabnak — hogy most már így nevezzem — ez az értelmezése kapcsolódik leginkább a mû eredeti címéhez, és hozza felszínre a benne szereplô "fatalizmus" szatirikus jelképi jelentését.

Erre a filozófiai töltésre alapozta rendezését Bokor Péter, olyasformán, hogy a szatirikus ízzel megjelenített emlékképek megôrizzék az ancien régime életstílusának frivol könnyedségét is. Az emlékképek múltbeli idôsíkjaiban fellépô figurák (Nagy István, Gáspárik Attila, Márton Gyöngyi és számos társuk) játéka a marionett- színház és a hajdani vásári komédia gépiességükben vagy mesterkéltségükben nevetséges mozgáselemeibôl tevôdik össze, ami biztosítja e jelenetek, jelenettöredékek alapvetôen komikus jellegét, s filmszerû kimerevedéseivel, a komikus hatáson túl, az idôsíkok pontos elhatárolását is. Ugyanakkor ezek a leegyszerûsödött, sokszor csak jelzésszerû, gyors mozdulatokból összerakott emlékképek eleven, friss ritmusban viszik elôre az elôadást, amelyet szünet sem szakít meg, s ha az utolsó rész terjedelmesebb szövegei le is lassítják valamelyest, egészében jó tempóban, alig tart többet két óránál.

A színészi munka neheze természetesen a szolgát, urat és fogadósnét megtestesítô hármasra, Kárp Györgyre, Ferenczy Istvánra és Farkas Ibolyára hárult. És ha Kárp kissé túlzásba is viszi az illusztratív gesztust, Ferenczy néha visszafogottabb is talán a kelleténél, és Farkas Ibolya nem mindig választja el eléggé fogadósné önmagától a szerepként játszott márkinôt — mindhárman jól megállják a helyüket, megérdemlik a bôséges tapsot.

Visszavárjuk Bokor Pétert jövôre, úgy, amint ígérte. Reméljük, így van megírva odafent is.

Néhány szót a címrôl. A Jacques és gazdája nem jó. Diderot mûvének címe: A fatalista Jakab és gazdája, a közkézen forgó magyar fodításban: Minden mindegy Jakab és gazdája. Kundera a maga színpadi változatában lerövidíti: Jakab és gazdája. Ez is jobb valamicskével. De legjobb lett volna a teljes címnél megmaradni: ez fejezi ki leginkább a mû lényegét. És ez az, amit egy címtôl elsôsorban megkívánunk.

Egyeztetést sürget az RMDSZ

Az RMDSZ az álláspontok egyeztetése mellett foglal állást, a koalíciós vezetôk szintjén, a kormányzási felelôsség sikeres vállalásához oly szükséges politikai támogatás biztosítása céljából. Markó Béla szövetségi elnök kérésére Bukarestben tanácskozott az RMDSZ gazdasági ügyekkel foglalkozó munkacsoportja. A megbeszéléseken részt vettek a szövetség honatyái és gazdasági államtitkárai.

Magyar gasztronómiai hét Bukarestben

Magyar gasztronómiai hét kezdôdött Bukarestben: a magyar konyha remekeit és a magyar borvidékek legjobb italait kínálják a hónap végéig a román fôváros legelegánsabb szállodájában, a Sofitel hotelben. A bukaresti gasztronómiai bemuttakozást a Magyar Idegenforgalmi Hivatal, a Malév és a budapesti Atrium Hyatt szálloda szervezte közösen a Sofitellel. A csütörtök esti hivatalos megnyitó meghívott vendégei már megízlelhették a kínálatot, számukra a borkostolót Bock József tartotta, akit az idén az év borászának válastzották Magyarországon. A román fôvárosban tartott gasztronómiai hét nemcsak az elsô bukaresti bemutatkozás, hanem egyben fôpróba is: a magyar idegenforgalmi illetékesek 1999-et a magyar konyha és a magyar borok évének nyilvánították.

Nem emelkedik a telefondíj

A telefonszolgáltatás díja nem fog növekedni november elsejétôl — nyilatkozta a Rompresnek Florin Anghel vezérigazgató. Az elsôbbség jelenleg a társaság privatizálása, amelyre az ajánlatbenyújtási határidô október utolsó napja — pontosított Anghel.

Moldovai munkanélküliség

Szeptember 21. és október 2O. között a legnagyobb munkanélküliséget Moldovából jelentették, ahol elérte a 15 százalékot, ami csaknem kétszerese az országos átlagnak (8,8 százalék) — közölte a munkaügyi tárca sajtóhivatala. Neamt megyében az állástalanság 15,1 száyalékos, Vaslui megyében 14,5, Botosani és Vãlcea megyékben 14,1, Brãilában 13,5 és Suceavában 12.2 százalékos volt.

Erôs várunk az anyanyelv

A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) Anyaországi Régiója Erôs várunk az anyanyelv címmel nemzetpolitikai és szakmai tanácskozást rendez ma Debrecenben. A Magyar Professzorok Világtanácsával és a Debreceni Református Kollégiummal közösen, az Illyés Alapítvány támogatásával létrejövô tanácskozás a négy évvel ezelôtt megrendezett Magyar Anyanyelvvédô nagygyûlés folytatása — mondták a szervezôk. A magyar nyelv védelmében az MVSZ ajánlásokat tár a mintegy 25O résztvevô elé, akik azok megvitatása után bôvíthetik a javaslatok sorát — tájékoztatott Kurucz Gyula, az MVSZ elnökségi tagja.

Krúdy-napok a Balaton partján

A modern magyar prózaírás kiválósága, Krúdy Gyula születésének 12O. évfordulóján — a róla elnevezett Kereskedelmi és Vendéglátóipari Intézetben — tartották Siófokon az országos Krúdy-napok ünnepségsorozatának megnyitóját. A középiskola öt évvel ezelôtt vette fel a balatoni városban egykor gyakran megforduló író nevét. A választás azért esett Krúdyra — mondta el Gulácsi Sándor igazgató -, mert számukra mûveinek gasztronómiai értéke is becses, szelleme és jelleme pedig erkölcsi példa az iskola diákja elôtt.

Megjelent a Mancs

Megjelent a Mancs politikai-kulturális hetilap elsô száma, amely a Magyar Narancs címû lap folytatása - tájékoztatta az újság fôszerkesztô-helyettese, Bojtár B. Endre közleményben az MTI-t. Az újság munkatársai azután döntöttek az új lap elindítása mellett, hogy a Magyar Narancsot eddig kiadó Kozmopolisz Rt. nem tudta az újság folyamatos megjelentetését biztosítani. A Mancs az elôdjénél némileg kisebb méretben és magasabb áron, de azonos tartalommal és példányszámban kerül a standokra.

Vízbe dobott bevándorlók

Az olasz partok közelében embercsempészek mintegy harminc illegális bevándorlót — közöttük nôket és gyermekeket — dobtak a tengerbe — értesült az AFP a csendôrségtôl. A csendôrök kimentették a vízbôl az illegális bevándorlókat, akik kurdoknak vallották magukat. Egy személy eltûnt.

Földcsuszamlás a Fülöp-szigeteken

A heves esôzések okozta földcsuszamlás harminchat embert temetett maga alá egy Fülöp-szigeteki faluban. Ezzel ötvenre emelkedett a Babs tájfun áldozatainak száma a szigetországban — jelentette a Reuters. Az ország középsô részén fekvô Catanduanes tartományban helyi illetékesek szerint leszakadt a hegyoldal és a földtömeg falusiak házát temette be.

Ûrhajósok kongresszusa

Nemzetközi ûrállomás létesítésérôl is tárgyaltak 14. kongresszusukon a világ ûrhajósai. Az Ûrhajósok Világszövetségének (ASE) égisze alatt rendezett kongresszusra ezúttal Belgiumban került sor az eddigi egyetlen belga ûrhajós, Dirk Frimout meghívására. Jövôre Románia rendezi a találkozót.

Jövô héttôl új buszok

Köztudott, hogy nemrégiben a marosvásárhelyi közszállítási vállalat huszonhét osztrák autóbuszt szerzett be egy lízingszerzôdésen keresztül. Az 1981-1984 között gyártott kocsikat, melyek a belföldön gyártottaknál kevesebb üzemanyagot fogyasztanakígy kevésbé szennyezik a környezetet, és amelyeknek az alkatrész-ellátását is biztosítja a szerzôdés, jövô héttôl helyezik üzembe a cég járatain. A késést a vámolással és a forgalombahelyezéssel kapcsolatos ügyintézés okozta. A jármûvekért három éven át havonta 24.000 márkát kell fizetnie a vállalatnak, azonban Chiorean Emil menedzser szerint a kisebb üzemköltségek révén így is hasznot hoznak.

Ismeretlen gyilkost keresnek

A megyei rendôrfelügyelôség közlése szerint csütörtök délelôtt a gödemesterházi községhez tartozó Csobotány legelôjén találtak rá a 44 éves helybéli U. G. megcsonkított holttestére. Mivel a külsérelmi nyomok gyilkosságra utalnak, a rendôrség különleges nyomozócsoportot állított fel az egyelôre ismeretlen tettes felkutatására — áll a közleményben.

Diavetítés Indiáról és Nepálról

Az EKE Marosszéki Osztálya az Avram Iancu iskolaközpont földrajz tanszékével közösen ma este hét órai kezdettel az iskola 9. számú termében (amfiteátrum) a marosvásárhelyi Mihálcz Attilát látja vendégül. A pécsi egyetem orvostanhallgatója tanulmányúton járt Indiában és Nepálban, amelyrôl diavetítéses élménybeszámolót tart.

Régi zene hatodszor is

Tegnap kezdôdött Segesváron a már hatodik alkalommal megszervezett régizene-fesztivál. Tegnap orgona, klasszikus gitár és kórushangverseny volt, ma 17 órától a helyi polgármesteri hivatal dísztermében folytatódik a rendezvénysorozat, jeles hazai elôadók részvételével.

Francia és ír vendégek a Vártemplomban

Az akkor fennállásának 500-ik évét ünneplô marosvásárhelyi Vártemplom 1990-ben alakított ki elôször francia kapcsolatot. Ennek kiszélesítéséhez nagyban hozzájárult az Alliance et Partage egyesület és több franciaországi gyülekezet. Az egyesület vezetôségét és a Calepinus Idegennyelvû Népfôiskolán az elmúlt években tanító tanárokat vasárnap, október 25-én 10 órától kezdôdô istentiszteleten üdvözlik. Igét hirdet Szépfalusi István, a bécsi magyar protestáns gyülekezetek lelkipásztora. Ugyanez alkalommal félévtizedes évfordulóját tartja a Lazarenum Alapítvány Lidia gyermekotthona, és köszöntik az írországi építôket és támogatókat is.

Szépségverseny

Vasárnap este hat órától a marosvásárhelyi Mihai Eminescu mûvelôdési ház elôadótermében rendezik meg a Miss Marosvásárhely '98 szépségversenyt az ifjúsági ház és a Mix FM kereskedelmi rádió közös szervezésében. Meghívott Daniel Robu könnyûzene-énekes.

Európa-bajnokság Szovátán

Tegnap kezdôdött a háromnapos asztali labdarúgó-EB Szovátán. A reggel kilenc órától zajló versenyszámoknak a Szováta Szálló díszterme ad helyet, ugyanebben a hotelben szállt meg a tíz országot képviselô versenyzôgárda is. Országunkat tízfôs, túlnyomórészt marosvásárhelyi játékosokból álló csapat képviseli.

Kettôs ünnep Kiskenden

Tegnap érkezett Kiskendre a nyugatmagyarországi testvértelepülés, Pázmánd tizenegy tagú küldöttsége, amelyet a református gyülekezet fogad Pál András lelkipásztor vezetésével. A kapcsolatot az a Mester Csaba fogorvos segítette elô, aki a mikházi kolostor-otthon ápoltjainak biztosít ingyenes kezelést. A vendégeket kirándulásra viszik Petôfi nyomában a Segesvár, Fehéregyháza, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Farkaslaka, Korond, Parajd, Szováta, Erdôszentgyörgy, Kiskend útvonalon. Vasárnap a 11 órai istentiszteleten az 1956-os októberi forradalomra emlékeznek, és a reformáció emlékünnepének jegyében hirdet igét Szalay László pázmándi lelkipásztor, majd ünnepi mûsor hangzik el helyi szavalók és a vegyes kórus közremûködésével.

Illusztris vendégek Erdôszentgyörgyön

Vasárnap 16 órától az erdôszentgyörgyi református templomban dr. Szépfalusi István evangélikus lelkipásztor áhítat után a bécsi székhelyû Bornemissza Társaság képviseletében beszél a társaság tevékenységérôl, majd az Antal- házaspár, a csíki tájakról elszármazott Imre és felesége, az erdôszentgyörgyi Ágnes mutatják be hagyományôrzô mûsorukat a gyülekezetnek.

Hétvégi sportmûsor

Az A-osztályos férfi kosárlabda-bajnokság I. csoportjának IV. turnéja Marosvásárhelyen, a Sportcsarnokban zajlik. A hátralevô program: ma 15 órától: Temesvár — Pitesti; 16.30 órától: Brassó — Dinamo; 18 órától: Ploiesti — Marosvásárhely; 19.30 órától: Steaua — Rapid; vasárnap 9.30-tôl: Dinamo — Ploiesti; 11-tôl: Marosvásárhely — Steaua; 12.30- tôl: Rapid — Temesvár; 14-tôl: Pitesti — Brassó. A B- osztályos kosárlabda-bajnokságban, ma a marosvásárhelyi Sportcsarnokban: fél 12-tôl: ISK SL Olimpia — Temesvári ISK (nôk); délután 1-tôl: ISK Herlitz Mobex — Aradi ISK (férfiak). Az A-osztályos férfi kézilabda-bajnokságban ma délelôtt 10 órai kezdettel a marosvásárhelyi Sportcsarnokban az ASA Proxima a Besztercei Comelfet fogadja. A férfiak Nemzeti Tekebajnokságában szintén ma délelôtt 10-tôl, az Elektromaros csarnokában: Marosvásárhelyi Elektromaros — Vajdahunyadi Siderurgica. A férfi asztaliteniszezô Szuperligában, ugyancsak ma reggel 9 órai kezdettel, a marosvásárhelyi Constructorul teremben a Marosvásárhelyi ISK, a Besztercei ISK, a Kolozsvári MSK és a Bukaresti Stirom sportolói mérkôznek.