Szokatlanul heves elôzetes sajtója volt az USA bukaresti nagykövete vásárhelyi látogatásának. Amellett, hogy minden helyi lap közölte idejövetele hírét, a Cuvântul liber például egész oldalt szentelt a témának. Kiderült, hogy a prefektus is sértve érezte magát, mert — nem tudni milyen okból — az elôzetes programból kimaradni látszott, és csak közbelépésükre iktatták be a prefektusi találkozót is.

Tehát reggel nyolc után érkezett Rosapepe nagykövet a vásárhelyi repülôtérre, ahol Eugen Crisan alpolgármester várta. A reptérrôl egyenesen a polgármesteri hivatalba hajtottak egy gyönyörû, acélkék Chevrolettel, és a nagykövet találkozott Orbán Dezsô és Eugen Crisan alpolgármesterekkel. A látogatás programjában ezután az következett, hogy beszélgettek amerikaiakkal, valamint amerikai üzletemberek marosvásárhelyi reprezentánsaival. Bár az elôzetesen közölt programban csillaggal jelölték meg azokat a találkozókat, amelyeken a sajtó is részt vehet, a továbbiakban szó sem volt ilyesmirôl, csak távolról csodálhattuk, fényképezhettük vagy filmezhettük a vendéget és a helyi közigazgatás képviselôit.

A beszélgetések után a nagykövet a két alpolgármester és egy-két hivatalnok kíséretében végigszaladt polgármesteri hivatal közönségszolgálattal foglalkozó irodáin, onnan pedig átment a prefektúrára. Dorin Florea prefektussal, Burkhardt Árpád alprefektussal és Ioan Togãnellel, a megyei tanács elnökével maximum 10 percet beszélt a megyérôl, átvette a megyei tanács elnöke által ajándékozott albumot, s mire az üdítôket felszolgálták volna, el is ment a prefektúráról.

A prefektúra elôtt szintén pár percnyi pihenô következett. A magasrangú vendég megnézte a "román latinitás" szobrát, Dandea polgármester szobrát, illetve a mögötte levô katedrálist. A sajtó itt is kissé távolabbról asszisztált. Adott pillanatban cigányasszony érkezett, karján kisgyerekkel, s alamizsnáért nyújtotta a kezét. A város vezetôi igyekeztek eltávolítani, teljesen sikertelenül. Hiába nyúlt a zsebébe a prefektus, a koldusnak nem volt elég, a Kultúrpalotáig kísérte a nagykövetet, aki végül 25 ezer lejt adott neki. Ekkor az asszony lemaradt a slepptôl. A Rózsák terén végigsétálva, a városnézôk a várig, majd minden lépésre egy-egy koldusba botlottak, végül felértek a várudvarba. Ott már csak az épület alaprajzát tekintette meg a nagykövet. illetve az USAID programjában szereplô felújítási projekt felôl érdeklôdött. A terv szerint a várat egy közhasznú, az állampolgárok, az ifjúság, a nemkormányszervezetek számára hasznos, kulturális eseményeknek helyet adó térséggé szeretnék alakítani.

A vár udvarán aztán James Rosapepe nagykövet a "fûre lépett", s azt mondta a hideg szélben a mass média képviselôinek, kérdezzenek. Az elhangzottak szerint a román sajtó úgy tartotta, hogy a látogatást az RMDSZ szervezte. Az állítást a nagykövet természetesen cáfolta, s megmagyarázta, hogy amit egy nagykövet tesz, azt mindig a követség szervezi. Azt is megkérdezték elég tendenciózusan, hogy miért csak magyarokkal találkozott, amire kijelentette: vásárhelyi hatóságokkal találkozott, románokkal és magyarokkal egyaránt. A romák egyik képviselôje azt nehezményezte, hogy ôt nem hívták meg külön, mire James Rosapepe azt mondta, hogy valahonnan mégiscsak megtudta, mert, íme, ott van. Egyik újságíró megismételte, a románok sértve érzik magukat, mert csak a magyarokkal, csak a MURE-val, csak magyar civil szervezetekkel tartott találkozó szerepel a programban. A nagykövet kijelentette, nincs oka senkinek a sértôdésre, s kérte, ne értelmezzenek hibásan olyan dolgokat, amelyek nem is léteznek. Azt is megkérdezték, hogy miért ebédel Frunda György szenátorral? A válasz: mert meghívott ebédre.

A Népújságot az érdekelte, hogy lesz-e valamiféle pozitív kihatással a román—amerikai gazdasági kapcsolatokra, Marosvásárhely számára a látogatás. Ugyanis nagyon kedves dolog egy-egy ilyen röpke vizit, de a látogatók jönnek, mennek, és annyi.

J. Rosapepe: Helyes a kérdés. merem remélni, hogy a román—amerikai gazdasági kapcsolatokat pozitívan befolyásolja ez a látogatás. Románia nehéz gazdasági heyzetben van, bár komoly erôfeszítéseket tesznek mind a mindennapi emberek, mind a politikusok ennek a megváltoztatására. Ezek a problémák sokkal komolyabbak, mint más országoké, ami a Ceausescu-rezsim átka. Azonban a románok keresik a gazdasági fellendülés útját-módját, ugyanakkor Amerika sem mond le Romániáról.

A továbbiakban a nagykövet az Oázis Alapítványhoz látogatott el, majd a Frunda Györggyel elfogyasztott ebéd után a Bolyai líceumban találkozott tanulókkal és tanárokkal. Végül a Teleki tékában a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének képviselôivel beszélgetett.

A maastrichti testvérgyülekezet látogatását várja október 23-ára a mezôcsávási református egyházközség. A találkozó alkalmával a százlelkes gyülekezet küldöttsége számottevô pénzösszeget hoz, amelyet 11 helybeli cigányház feljavítására használnak.

A parókián Darabont József református lelkész és felesége, Darabont Ildikó fogad. Izlésesen berendezett ház, akárcsak a közvetlen szomszédságában épült egyszintes, manzárdos gyülekezeti ház (képünkön). Szerepe elôsegíteni a helybeli reformátusok összefogását, életerôs gyülekezeti élet megteremtését. A lelkész és neje törekvése nem hiábavaló, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az árvízkárosultak megsegítésére szervezett gyûjtési akció alkalmával 2.550.000 lej gyûlt össze gyülekezeti adományokból.

— A Mezôcsáváson élô 650 református közül 80-90 cigány. Ôk is egyháztagok, s bár nem járnak templomba, beilleszkedtek a közösségi életbe. Gyerekeik rendszeresen látogatják a vallásórákat. Az egyházfenntartási járulékot általában képtelenek kifizetni, így inkább ledolgozzák. Az ô, valamint helyi, gyülekezeti szakemberek és a többi hívek segítségével építettük fel a gyülekezeti házat. A munkálatokat 1994 augusztus elején kezdtük, s az idén fejeztük be. Eredetileg használtruha-boltot szándékoztunk nyitni, idôközben a tervek megváltoztak, így kezdtünk bele a nagyméretû építkezésbe — mondta Darabont József.

A rendkívüli erôfeszítést igénylô munka eredménye minden fáradtságot feledtetett a lelkész házaspárral, hiszen a ház többféle rendezvénynek adhat otthont. Minden pénteken a nagyteremben Nagy Dénes nyugalmazott tanár vezetésével próbál a fúvószenekar, a dalárdában 30 személy énekel, a nôszövetség is itt tartja összejöveteleit, teadélutánjait, itt szervezi meg évi rendszerességgel a tombolát. A két vendégszobában négy személyt szállásolhatnak el, akik a vendégkönyvben rögzíthetik észrevételeiket. A gyülekezeti ház földszintjén levô boltban használtruhákat árusítanak, a befolyó összegeket a gyülekezet kiadásaira használják. Szükség is van erre, hiszen immár hagyománya van annak, hogy karácsony elôtt minden egyháztag élelemcsomagot kapjon, karácsony és anyák napja alkalmával pedig elôadásokat szerveznek. A református egyházközség tevékenysége ezzel nem merül ki: rendszeresen látogatják az idôs személyeket, a tavaly a vásárhelyi öregek otthonába süteményeket vittek, a Színmûvészeti Akadémia ruhatárát bôvítették. A következô nagyméretû tevékenységük pedig tizenegy roma család házának lakhatóvá tétele lesz. A házak kátránytetôzete tönkrement, a holland adomány segítségével új fedelet húznak a nagy létszámú családok feje fölé. A jótékonysági akcióra elôreláthatóan november elején kerül sor.

Negyvenkettedik évfordulójához érkezett a magyar forradalom. Sokunk számára túl távolinak tûnik. Olyannyira távolinak, hogy kissé zavarban vagyunk az egésztôl. Egy kicsit szégyelljük magunkat közömbösségünk és tudatlanságunk miatt, majd saját komplexusainkat leplezve hajlamosak vagyunk legyinteni egyet, régen volt az már!

1956 — fekete-fehér filmkockákon felelevenedô lelkes fiatalok tüntetése, aztán tankok bevonulása Budapestre, romokba dôlt épületek és sorsok. Nekünk csak ennyi. Tényleg csak ennyi? Akik átélték-túlélték az eseményeket, azt mondják, életük legnagyobb élménye volt, magyarságuk legfelemelôbb pillanata. Mert ötvenhat magyar forradalom volt. A nagyhatalmi elnyomás nyílt, nemzeti megtagadása. Az anyaországban, Erdélyben, a Felvidéken. Akik Budapest utcáin vagy éppen Kolozsváron életüket veszélyeztették az Ügyért, csodának tartják ötvenhat októberét. Ôk idôsek már. Nehezen találják helyüket könyörtelen jelenünkben. Mi pedig nem figyelünk rájuk eléggé. Pedig bátorságot, magyar öntudatot meríthetnénk mindannyiuktól. Hisz ôk azok a fiatalok, akik elôször merték vallani és a világba kiáltani a kommunizmus embertelenségét. Ôk azok a fiatalok, akik szembeszálltak a szovjet tankokkal, akik a sötét börtöncellák falai között évek múltán is a szabadság ôrangyalai maradtak.

Nyolc éve láthatjuk, hallhatjuk ôket. Csodabogaraknak tûnnek, mert az igazság egyértelmû megfogalmazása furának tûnik haszonlesô, kétkedô világunkban. Mert az embertelenséget csak akkor észleljük igazán, amikor közelünkbe kerül, amikor testünkön érezzük. Nem akarjuk meghallgatni azokat, akik nemcsak átélték, de küzdöttek is ellene. Ôk azt mondják, küzdeni könnyebb. Figyeljünk Rájuk.

Deák Gyula nyugalmazott közgazdász akaratán kívül cseppent a forradalomba. 1956 októberében a székesfehérvári sportklub meghívására utazott Magyarországra a marosvásárhelyi kosárlabdacsapat. Mikor megérkeztünk, emlékszik vissza, október 21-én, Budapesten már valami különleges mozgolódást tapasztaltunk. Már "forrt a bor", a diákok az utcán osztogatták a szórólapokat. Olvasgattuk ezeket a kiáltványokat, és éreztük, hogy valami nagy esemény elôtt állunk. De továbbmentünk Székesfehérvárra. A Fekete Sasban szállásoltak el, ott érte a csapatot az '56-os esemény. Szemünk láttára vonultak ki a Videoton munkásai és a rádióból hallottuk , hogy Magyarországon kitört a forradalom.

— Valamilyen módon önök is belekeveredtek az ottani eseményekbe. Nem történt bántódásuk?

—Bennünket semmilyen bántódás nem ért, csak a rádióban hallgattuk Nagy Imre segélykérését, s tapasztaltuk, ahogy az orosz tankok, harckocsik Székesfehérváron keresztül vonultak Budapestre. Próbáltunk kapcsolatot teremteni a román követséggel, de nem sikerült. November 4-ig voltunk a Fekete Sasban, csak mi, vásárhelyiek, mert a helybéliek mind elmenekültek. Negyedikén egy alkalmi autóval Budapestre mentünk, s kétségbeesve láttuk, hogy Budapest szét volt lôve. Onnan tehervonattal jutottunk el Békéscsabáig, majd Csabától gyalog tértünk vissza Romániába. Sem vám, sem határôrség nem volt, senki sem kérdezte hová megyünk, mit akarunk.

Amíg Székesfehérváron szinte karanténban voltunk a Fekete Sasban, szemtanúi lehettünk, ahogy a munkások leszedték a vörös csillagot a pártházról, a riporterek is kerestek, kérték a véleményünket az eseményekrôl.

Persze mi tájékozatlanok voltunk, azt azonban láttuk, hogy az oroszok célja ezt a forradalmat letörni. Megrázó volt Nagy Imre világhoz intézett segélykiáltását hallani. De, hogy valójában mi is történt, azt már csak itthon tapasztaltuk.

— Itthon nem történt bántódásuk?

— Itthon nagyon sok kellemetlenség ért. Nagyon sokszor felhívattak a szekura és a megyei pártbizottsághoz. A kérdések lényege az volt, hogy én személy szerint minek tartom ezt a megmozdulást: forradalomnak vagy ellenforradalomnak.

— Én kijelentettem: a látottak alapján forradalomnak tartom.

— Hogyan reagáltak erre a kijelentésre az elvtársak?

— Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre nem vittek el, mint a többieket, se a Duna-csatornához, se máshová. A munkakörömben éreztem a kihatásait. Leépítettek, visszaminôsítettek a funkciómból.

Erdélyben fôleg a megtorlások jelentették a forradalmat. Utólag a szekuritáte koholt vádak alapján értelmiségiek egész sorát tartóztatta le, kínozta meg. Sokunkat ítélték nehéz börtönévekre. Két esetet említünk csupán, két marosvásárhelyi lelkész sorsát. /Az adatokat az "Akik imádkoztak üldözôikért" címû, az Erdélyi Református Egyházkerület által 1996-ban kiadott kötetbôl vettük./

Varga László marosvásárhelyi református lelkész visszaemlékezésében elmondja, hogy különös története van annak az ítéletnek, amelyet a hírhedt 3-as számú kolozsvári katonai bíróság állított össze 1957-ben, s amelynek értelmében kilenc erdélyi magyar értelmiségit súlyos börtönbüntetésre ítéltek. Dobai Istvánt és Varga Lászlót életfogytiglani szigorított börtönre, teljes vagyonelkobzásra; Komáromi Józsefet és Kertész Gábort 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra, Bereczki Andrást 20, Gazda Ferencet 10, Dobri Jánost 6, László Dezsôt, Nagy Józsefet pedig 5 év kényszermunkára és vagyonelkobzásra ítélték.

Varga László "bûne" az volt, hogy az események hallatán több társával együtt Magyarországra ment, s beállt a tüntetôk sorába. Ô, de más, az erdélyi magyarság sorskérdését szívükön viselô értelmiségiek is úgy gondolták, nem ülhetnek tétlenül. Ezért ítélték ôket nehéz börtönévekre. A tárgyalás 1957 szeptember 16-án kezdôdött... Az ítéletet — a vádlottak távollétében — 1957. november 5-én mondták ki.

Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze diák volt a teológián, és a diákszövetség egyik gyûlésére hívták meg október 23-án, Mátyás király szülôházának nagytermébe. Három év múlva ezt a gyûlést használták fel ürügyül arra, hogy "biztonságba helyezzenek" olyan magyar értelmiségeket, akik a késôbbiek folyamán a hatalom elképzelései szerint bekapcsolódtak volna a politikai életbe. Ezt a gyûlést reakciós ellenforradalmi gyûlésnek kiáltották ki.

"Engem már lelkészként tartóztattak le, a pappá szentelésemet követô napon... A kihallgatásom botrányos volt, teljesen mindegynek látszott, ki lehet-e szedni belôlem valamit vagy nem."

Fülöp G. Dénest koholt vádak alapján 11 év nehéz börtönre, utána pedig tíz év teljes társadalmi jogvesztésre és teljes vagyonvesztésre ítélték. Visszaemlékezésében így vall: "egy szál öltönyömön és a palástomon kívül mindent elkonfiskáltak, azaz behajtottak a sófalvi néptanácson keresztül a szüleimen. Így kezdôdött meg aztán a 11 esztendôs rabság, amibôl négy évet húztam le Szamosújváron.

Ebben az esztendôben az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal való szolidaritás ürügyén futószalagon gyártott négy nagy per 40. évfordulójára kellene emlékeznünk.

1958 májusában a temesvári, jelenleg is Május 1. nevet viselô munkásklubban ítélték el a Szoboszlay Aladár aradi, temessági, magyarpécskai római katolikus plébános nevével fémjelzett per 56 vádlottját. (Az 56 vádlott jelképes utalás 1956-ra!) 11 halálos ítéletet mondtak ki, 10-et végre is hajtottak. Közülük ketten, Orbán Károly mezômadarasi földbirtokos és dr. Kónya István Béla ezernyi szállal kötôdtek Marosvásárhelyhez. Kónya István Béla édesapja a református kollégium görög-latin szakos tanára volt.

Az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság és e sorok írója 1998. október 4. és október 6. között egyfajta kegyeleti látogatást szervezett Nagyenyedre, Temesvárra és Aradra. A hajdani "tárgyalóteremben" többórás filmet forgattunk a résztvevôk és túlélôk maroknyi csoportjával. A világtörténelemben alig van példa arra, hogy a ma már romokban heverô egykori munkásklubban összegyûjtött párttitkárok és vállalatvezetôk — a hozzátartozók döbbenete és könnyhullatása mellett és ellenére! — vastapssal fejezték ki egyetértésüket a halálos ítéletek, életfigytiglani börtönbüntetések elhangzásakor. Az 56 elítéltet összesen 1300 évi börtönbüntetéssel sújtották. A Szoboszlay-pernek Maros megyében volt az egyik legerôsebb központja, sejtje. A gyermekien naiv szervezkedési kísérlet egész Közép-Kelet- Európában elôször vetette fel a többpártrendszer gondolatát!

Ugyancsak 40 évvel ezelôtt végezték ki az érmihályfalvi csoport két, elsôrendû vádlottját: Sass Kálmán érmihályfalvi lelkészt és dr. Hollós István hadbíró századost. Sass Kálmán lánya itt él Marosvásárhelyen.

40 évvel ezelôtt tartóztatták le a legnagyobb erdélyi 56-os szervezkedési kísérlet, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége 77 tagját, valamint a Mózes Árpád evangélikus püspök nevéhez kapcsolt per lelkészeit és teológusait. A román kommunista diktatúra börtöneiben — eddigi ismereteink szerint — 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és 11 evangélikus lelkipásztor, esperes, püspök raboskodott. Volt, akit a Dunából halásztak ki, Ambrus György a brãilai Nagysziget mocsaraiban halt meg, volt, aki fagyhalált szenvedett. Dr. Bogdánfi Szilárd nagyváradi megyéspüspök az ítélet letöltése elôtt a börtönben hunyt el. Hiába sikerült megszerezni az exhumálási engedélyt, a szekuritáté nem engedte, hogy a nagyváradi székesegyház kriptájába szállítsák földi maradványait. Azzal érveltek: ha életében nem töltötte le a kiszabott börtönbüntetést, töltse le holtában! Utána földgyaluval eltüntették a rabtemetô maradványait. Van-e ennél morbidabb, embertelenebb, antuhumánusabb cselekedet?

Bár 1956 ürügyén 15 halálos ítéletet mondtak ki, 15 ártatlan embert végeztek ki, még mindig nincs erdélyi "301-es parcella", ahová elzarándokolhatnánk, ahol a múltbeli helytállásból akár erôt meríthetnénk. Október 23-án emlékezzünk mártírjainkra, kegyelettel és fôhajtással.

1957. november 27-én tartóztatták le, éjszaka, a remeteszegi (Marosvásárhelyhez tartozó falusias utca) kényszerlakhelyén, vércseként csapott le rá a szekuritáté. Egész éjszaka a marosvásárhelyi szekuritátén tartották, és a másik vádlottal, gróf Kuún Zsigmonddal együtt vallatták. Marosvásárhelyrôl Temesvárra szállították, ahol több hónapon át kegyetlenül vallatták. A Kolozsvári Katonai Törvényszék elsô fokon 1958 májusában halálra ítélte. A kegyelmi kérvényét visszautasították, majd az ítéletet jogerôre emelték. Az ítéletet 1958. szeptember elsején végrehajtották. Angliában élô fia és az Amerikai Egyesült Államokban élô lánya rendkívül körülményesen megszerezte a halotti bizonyítványt, amelyen a halál színhelyeként Temesvárt tüntették fel, idôpontként 1958. szeptember elsejét jelölték meg. A halotti bizonyítvány nem tünteti fel sem a kivégzés tényét, sem a halál okát. Orbán Károly halotti bizonyítványából lehet következtetni: a másik kilenc halálraítéltet is Temesváron végezték, végezhették ki.

Orbán Károly a Szoboszlay-per talán legszínesebb, legnagyobb mûveltségû résztvevôje. Apja, Orbán György földbirtokos, 500 katasztrális hold terület tulajdonosa. Édesanyja Zeykfalvi Zeyk Sarolta, aki arról nevezetes, hogy az 1880-as években Turinban kárt a nagybátyjával, és ott találkozott Kossuth Lajossal, aki beleszeretett a fiatal lányba. Kossuth Zeyk Saroltának küldött leveleit Az agg Kossuth és Napsugár címû kötetben adták ki. Orbán Károly keresztelése is különös volt. Az 1889. április 20-án kiállított keresztlevél szerint a keresztszülôk: Ilyés Albert és Gál Ilka. Utólag jelentkezett az édesanyja által elsô keresztszülônek hívott Lord Hurt Albert és Lady Lujza Hurt.

Orbán Károly kiváló nevelésben részesült: Sárospatakon, majd a budapesti Ludovika Akadémián tanult. Ulánus hadnagy, majd fôhadnagy lett. 1911 és 1912 fordulóján visszavonult a katonaságtól és Angliába ment, ahol kereskedelmi tanulmányokat folytatott. 1912-ben Elefántcsont-partra szerzôdik, az egyik angol kereskedelmi cégnek dolgozik. Akárcsak nagy vadászelôdje, Teleki Samu, felbecsülhetetlen értékû gyûjteménnyel gazdagította az Afrikához fûzôdô ismereteinket. Maszkokat, fából faragott totembálványokat, lándzsákat, dobokat, különbözô törzsi fegyvereket, s két hatalmas párducbôrt hozott haza a mezômadarasi, 1517-ben épült kúriára. (Sajnos, ez a páratlan értékû gyûjtemény 1949. március 3., a volt földbirtokosok kényszerlakhelyre szállítása után teljesen megsemmisült!)

1913-ban váratlanul meghal édesapja, Orbán György. A szédületes karrier elôtt álló Orbán Károly hazajött Mezômadarasra — gazdálkodni, próbálta folytatni a család többévszázados hagyományát. (Az Orbán család a Sepsi-székrôl származott, 1489-ben már örökjoggal bírt. A reformáció kezdetén a család a református hitre tért át. Rákóczi Zsigmond 1607. április 16-án, Fogarason kelt adománylevelében lófô rangra emelte az egykori szabad székely családot. Az utódok egy része a marosszéki Mezômadarasra, Erdôszentgyörgyre és Mezôsámsondra költözött. A székely társadalmat számos, nagytudású értelmiségivel, tisztviselôvel gazdagították: Orbán Miklós 1848-ban a marosvásárhelyi Királyi Tábla nagy tekintélyû ügyvédje volt. Orbán Károly, a mártírhalált halt Orbán Károly nagyapja Bem József hadsegéde volt. Rebellis arisztokrata családként tartották számon a mezômadarasi Orbánokat.)

Orbán Károly nyolc nyelven — magyarul, angolul, németül, franciául, olaszul, spanyolul, románul, horvátul — anyanyelvi szinten beszélt. 1914 és 1916 között az orosz fronton harcolt, megsebesült és ezért leszerelték. Négyszer házasodott. Elsô felesége Bohus Ilona volt, aki korán, tüdôbajban halt meg. Ott temették el a mezômadarasi kúria kertjében. A gyönyörû márvány sírkövet, akárcsak Orbán György és Zeyk Sarolta síremlékét összetörték, a helyet felszántották. Második felesége lécfalvi Bodor Ilona volt, akitôl egy lánya született. Születése után azonban meghalt. Harmadik felesége Constance Emily Hill. A házasság egy romantikus regény témája is lehetne. Constance Emilyt eljegyezte egy dúsgazdag erdélyi földbirtokos. Egy erdélyi teniszpartin azonban megismerkedett a jóvágású, szellemes és kitûnô társalgó Orbán Károllyal, s 1926-ban össze is házasodtak. Két gyerek született, Éva és Pál.

A család mezômadarasi békéjét azonban hamarosan megzavarta a háború elôszele, s ezért a feleség 1936-ban visszaköltözött Angliába. Itt halt meg 1941-ben.

Orbán Károly különös gondot fordított fia neveltetésére. A család hagyományaihoz híven Sárospatakon taníttatta. A felesége halála után Orbán Károly megismerkedett egy nagybányai zsidó lánnyal, azonban az 1944-es deportálás miatt a házasságból nem lett semmi. Negyedik felesége Nagymajthényi Majthényi Anna lett — édesanyja ôrgróf Pallavicini lány volt —, s a házasságból született Mária, aki a legtöbbet szenvedett édesapja bebörtönzése és kivégzése után.

A család a front közeledésekor Budapestre menekült, itt élték át az ostromot, hihetetlenül nehéz körülmények között. A második világégés után visszatértek Erdélybe, azzal a szándékkal, hogy ott folytatják a gazdálkodást, ahol abbahagyták. Amikor hazatértek, a kastélyt kifosztva találták, csak a nagy márvány ebédlôasztal maradt meg, azt nem tudták elmozdítani. Jóformán magukhoz sem tértek hatásától és a földreform következményeitôl, 1949. március 2-áról 3- ára virradó éjszaka — hasonló Golgotajáráson mentek át a romániai földbirtokosok — kényszerlakhelyre, Marosvásárhelyre hurcolták. Soha többet nem mehettek vissza Mezômadarasra!

A nyolc nyelvet beszélô, nagytudású Orbán Károly egy gombgyárban dolgozott (a marosvécsi író- macénás mészégetôként kereste ugyanakkor a kenyerét!) s angol nyelvleckébôl tartotta fenn a családját. rettenetes nyomorban éltek, a kényszerlakhelyet is túlságosan "elôkelônek" tartották, egy pincébe költöztették. Itt, ebben a remeteszegi pincelakásban szervezte be báró Huszár József. A visszaemlékezések szerint: ô lett vlna az árnyékkormány külögyminisztere. Sajnos, 1956-ban prosztata-mûtéten esett át, így számára a letartóztatás és a börtön a poklok poklát, az elviselhetetlen szenvedések sorát jelentette. A kegyetlen ôrök nem engedték a WC-re, s emiatt nagyon sokat sznevedett. Mindezek ellenére a temesvári tárgyaláson keményhangú védôbeszédet mondott. Korának egyik legmûveltebb erdélyi arisztokratája volt. Szenvedélyesen szerette az autózást és a bridzsezést. Végzetesnek bizonyuló beszervezésére is egy ilyen kártyajátékon került sor. A legjobb angoltanárok egyike volt.

Kát lánya az Amerikai Egyesült Államokban él. Kisebbik lányát letartóztatása után Gelencén fogadták örökbe, hogy mentesítsék a további gyötrelmektôl. Pál nevû fia jeles pszichiáter Angliában.

1957. október 31-én, délután hat órakor tartóztatták le Kézdivásárhelyen. A letartóztatás idôpontjában a szentkatolnai állami gazdaság jogtanácsosa és mindössze 42 éves volt. Azon a délutánon egyik barátját látogatta meg, a felesége, Dobra Erzsébet, valamint a testvére, a hozzátartozók soha többet nem találkozhattak vele. Olyan sietve tartóztatták le, hogy a szokásos "átejtésrôl" is megfeledkeztek. Csak másnap kértek a feleségétôl tiszta fehérnemût és három napra elegendô élelmet. Csak akkor hangzott el az ilyenkor szokásos elterelô mondat: valami félreértést tisztázni kell, s azonnal szabadon engedik. Természetesen az ilyenkor "szokásos" házkutatásról sem feledkeztek meg: fegyvert kerestek! Ugyanakkor a mit sem tudó feleségtôl követelték, hogy adja elô a szervezet tagjainak névsorát.

Néhány napig a kézdivásárhelyi szekuritáté épületében tartották, majd innen Temesvárra, az ottani szekuritáté börtönébe szállították. 1958 májusáig vallatták, majd a nyílt tárgyalás színhelyeként kijelölt Május Elseje moziteremben a Kolozsvári Katonai Törvényszék — Macskási Pál "hadbíró" tanácsa — halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A kegyelmi kérvényt visszautasították, s akárcsak sorstársait — minden valószínûség szerint — 1958. szeptember elsején kivégezték.

Édesapja, Kónya Imre görög-latin szakos tanár volt a híres marosvásárhelyi Református Kollégiumban. (Ma Bolyai Farkas nevét viseli.) A család Karcagról került Marosvásárhelyre. Mindhárom Kónya-fiú a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett oklevelet. Édesanyja marosvásárhelyi származású volt, bankigazgató rokonsággal a háta mögött. Kónya István Béla 1931-ben érettségizett a marosvásárhelyi református kollégiumban, majd beiratkozott a kolozsvári egyetem jogi karára. Amolyan "mezei jogász" volt, tehát csak vizsgázni járt fel Kolozsvárra. Édesapja nyugdíjasként a Teleki Tékában görög és latin nyelvû dokumentumokat fordított, ugyanakkor a kollégiumi elöljáróság jegyzôje volt. Maga volt a megtestesült pontosság.

Kónya István 1936-ban nôsült. Elsô felesége a híres jogász családból származó Telegdy Magda volt. A feleségének 200 hold biroka volt a nyárádmenti Folyfalván.

1945-ben Fekete Andorral együtt ügyvédi irodát nyitott Marosvásárhelyen. Innen a gyergyószentmiklósi ügyvédi kamarához, majd Kézdivásárhelyre került. A család szerint az alkohol rabja lett. Elvált elsô feleségétôl, újranôsült, Dobra Erzsébettel esküdtek örök hûséget. Ekkor már a szentkatolnai állami gazdaság jogtanácsosa volt, abbahagyta az ivászatot is.

Bátyja, Kónya Elemér román—magyar szakos tanár és iskolaigazgató volt Csíksomlyón. Húga, Klára, a Kossuth-díjas tudóshoz, Miskolczy Lászlóhoz ment férjhez. Ez utóbbi részt vett az 1956-os magyarországi forradalmi harcokban. A forradalom leverése után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert karolta fel.

Elsô felesége révén a kommunista hatóságok Kónya Istvánt is földbirtokosnak minôsítették. Földbirtokosi kapcsolatai révén ismerte meg báró Huszár Józsefet. Így lett a titkos szervezet tagja. Ôt is a fegyveres felkelésben való részvétellel vádolták, annak ellenére, hogy a házkutatás során semmilyen bizonyítékot nem találtak. A felesége visszaemlékezése szerint elhangzott a tárgyaláson az a vád is, hogy a magyarországihoz hasonló forradalmat akartak Romániában is kirobbantani.

Letartóztatása után a Kónya-család valójában megtagadta! Ez is egyfajta "hozadéka" volt annak a rettenetes kornak, amelyben ártatlan emberek ezreit ítélték el, többet kivégeztek. A megtagadás ellenére a bátyját azonnal leváltották igazgatói tisztségébôl. Szerencsére a korábban teljesen megvakult édesapja nem élte meg kedvenc fia mérhetetlen szenvedéseit, mártíromságát.

Dr. Kónya István az erdélyi ötvenhat talán leginkább elfelejtett mártírja. Már csak néhányan emlékeznek a nevére is.

— Na és akkor mi van, ha az állami kenyérgyár leszállította az árakat? Úgyse vásárol senki tôlük! Így kommentálta az önök hirdetését egy olvasó. Válaszol a "provokációra" a vállalatvezetô? — kérdeztük Nemes Gheorghe mérnöktôl.

A fôigazgató a legkisebb jelét sem adta annak, hogy fölháborította volna a becsmérlô megjegyzés. De nem is tûnt túl vidámnak, hiszen amióta rájuk erôltették a hozzáadott értékadó alkalmazását, számottevôen visszaesett az összes sütôipari készítmény iránt a kereslet. A Mopan mindemellett figyelmet érdemlô szerepet tölt be a lakosság élelmiszerellátásában, hiszen a napi termelése még mindig 40 000 kiló körül mozog. Ebben a 40 tonnás számban benne foglaltatik az egész választék, ami elsôsorban egy és másfél kilós fehér, illetve egykilós, úgynevezett fekete kenyeret jelent, továbbá dietetikus és gyógyhatású kicsi és nagy Graham kenyeret, sótlan kenyeret és más hasonló termékeket, mint amilyen például a szovátai és a gyulakutai egységükben sütött kétkilós kenyér vagy a vert héjú.

Interjúadónk elmondása szerint Vásárhelyen a Bãneasa utcai nagyüzemen kívül az 1989. December 22. utcai, meg a Mãrãsesti téri kisebb pékségek is mûködnek. Utóbbi helyen az egész termelést a kis utcára nézô ablakon át értékesítik, azon frissen-melegen. Hasonlóképpen fönntartják a Lupény utcai pékséget, ahol rendelésre sütnek kenyeret azoknak, akik lisztet hoznak be vagy étkezési búzát adnak át a vállalatnak. Segesváron a Fehéregyházára vezetô út mentén található a Mopan "kenyérgyára". Dicsôszentmártonban, Régenben, Ludason szintén üzemelnek a tömeggyártás mellett egyéni rendelésre is dolgozó ún. szolgáltató pékségeik. Szovátát és Gyulakutát már említettük, ehhez még csupán annyit kell hozzátenni, hogy a villamos erômû melletti sütödét el szeretnék adni.

Olyan körülmények között, amikor már- már a ráfizetés veszélye fenyegeti bizonyos egységek fönntartását, hogyan gondolhattak árcsökkentésre? — érdeklôdtünk tovább Nemes igazgatótól. Beszélgetôpartnerünk azzal érvelt, hogy nem akarnak túl mélyen az emberek zsebébe nyúlni és találtak is néhány lehetôséget arra, hogy a drágítást féken tartsák. Ilyen lehetôség például az, hogy elfogadhatóbb áron vásároljanak föl kenyérgabonát (a kormány kilónként 200 lej ártámogatást ad a termelôknek), de ide sorolható a technológiai folyamatok tökéletesítése és a szállítások ésszerûsítése is. Mint halljuk, pillanatnyilag a Mopan már csak a marosvásárhelyi malmot mûködteti — az összes vidéki malmait leállította — és innen látják el a szükséges lisztfajtákkal valamennyi sütôipari létesítményüket. Egyes korszerûsítések nyomán csökkent az energiafelhasználás, idôközben a jogi személyek által fogyasztott áram is olcsóbb lett, és további megtakarítások származnak abból, hogy igen jelentôs mennyiségû készterméket nem kell kiszállítani, hiszen azt nagy, illetve kis tételben közvetlenül a Mopan- egységektôl viszik el a vásárlók.

Végül az is szóba került, hogy — hála a magánosításnak — ma már nagyon sok cég foglalkozik kenyérsütéssel és forgalmazással. Így a "mindennapi" közelebb jut a fogyasztók összes kategóriájához, meg bôvebb is a választék hála istennek, mint amikor még Bukarestbôl szabták meg, hogy országosan milyen receptek alapján állítsák össze a tésztát. A baj csak az, hogy egyes privát pékségek az elején "bedobják" a finom portékát csaléteknek, majd szép lassan úgy leromlik az áru milyensége, hogy a vevô odébbáll. A fogyasztók amiatt, hogy bizonyos kisüzemek nem tartják stabilan a minôségi szintet, kénytelenek újabb és újabb beszerzési források után nézni, más és más kenyérféléket kipróbálni, mert azok vagy beválnak, vagy nem.

A Mopan fôigazgatója arról is tud, hogy több magáncég méltánytalan úton-módon próbál anyagi elônyökhöz jutni a versenyhelyzetben. Mégpedig az adózási kötelezettségeinek a kockázatos nem teljesítésével. Ezt illetôen rendet teremteni nem a mi dolgunk — állapítottuk meg. Azért vannak az illetékes pénzügyi, kereskedelmi és más ellenôrzô szervek, hogy a csalásoknak gátat vessenek. A kérdés csupán az, hogy miért nem tudnak, vagy nem akarnak az arra hivatottak tiszta vizet önteni kinek-kinek a poharába.

A napokban futótûzként terjedt a hír: a palotailvai "fások" arra készülnek, hogy lezárják a forgalmat az országúton és a vasúton. Mivel éppen a fafeldolgozó telep mellett halad el a DN 15-ös fôút és a Marosvásárhelyt az ország belsejével összekötô fôvasút, ennek bizony komoly következményei lettek volna.

Mikor kiérünk: útelzárásnak, vasúti forgalom- korlátozásnak nyoma sincs. Szerda délelôtt van. A nap ragyogóan süt, de már foga van. A szászrégeni IFET-hez tartozó fûrésztelepen olyan csend van, mintha a vezetôség és a munkások mind elhagyták volna az egész részleget. Némi keresgélés után egy férfival találkozunk. "Mindenki a pénztárnál van, osztják a fizetést", mondja. És ez már nagyon nagy szó. Mert augusztus 1-jétôl az emberek egy lejnyi bért sem kaptak. Mi történt? — érdeklôdünk — Kint járt a prefektus? Talán valami égi csoda történt? Az emberek csak annyit tudnak: jött két úr, s ôk hozták a pénzt. Érdeklôdünk: hol van az a bizonyos pénztár? Már el is képzeljük, hogy az egy elegáns, páncélszekrényes iroda, ahol esetleg rács mögött ül a pénztárosnô, és osztogatja a kenyérrevalót. De errôl szó sincs. Az ütött-kopott irodaépület oldalában egy istállónak is túl piszkos, három-négy négyzetméternyi, pokolian lehangoló, félhomályos odúban tolonganak egymás hegyén- hátán az emberek. Hogy megkapják másfél havi járandóságukat. Van, aki ennyi idôre 30-100 (harminc- száz) ezer lejt kap! Igaz, a Buta család például 1,2 milliót visz haza. De ez kivétel, mondják.

Mielôtt meghallgatnánk, mi a véleményük minderrôl, betérünk az irodaházba, a részlegvezetôt keressük.

Az épületben persze barátságosabb a hagulat. Nem sokkal, csak egy fokkal. Lehet, hogy a faburkolat teszi. Elvégre fásoknál járunk. A részlegvezetôi irodában hárman ülnek, hogy ne legyenek szerteszét. Egyikük, Florescu Ionel mérnök vezeti a palotailvai fûrésztelepet. Tôle tudjuk meg, hogy a körzetben levô kitermelô pontokon, és az ilvai telepen összesen vagy 160-an dolgoznak. Az idén tömeges elbocsátás is volt, akkor azok akik munkahely nélkül maradtak végkielégítést kaptak. A szászrégeni "ifetesekhez" hasonlóan Palotailván is nyolc-kilenc napja sztrájkolnak. Az útelzárást megakadályozó gyorssegély onnan adódott, hogy az IFET pénzt kért kölcsön a bukaresti ROMANEL cégtôl, melynek fafeldolgozó szolgáltatást végez. Vagyis a Romanel megvett a Romsilvától 65 ezer köbméter lábon álló fát, és azt a szászrégeni és palotailvai fásokkal termelteti ki, és dolgoztatja fel egy bizonyos fokig. 200 millió lejt kaptak, ebbôl 160 milló az ilvai részlegnek jutott, és ez arra volt elég, hogy az augusztusi járandóságot és a szeptemberinek felét kiadják. A többire nem jutott. Mikor arról érdeklôdünk, hogy személyenként miért kapnak olyan keveset az emberek, az a válasz: annyit kapnak, amennyit dolgoztak. Normateljesítés szerint javadalmazzák ôket. Florescu mérnök azt is állítja, hogy csütörtöktôl már nem sztrájkolnak a munkások. Csakhogy errôl nekik más a véleményük.

Mire kijövünk az irodából, még inkább elterjed a híre annak, hogy "itt vannak az újságtól". Az emberekben igencsak felgyülemlett a keserûség. Körénk állnak, és panaszkodnak. Matei Ioan Liviu október elsejétôl szakszervezeti vezetô. "Mert az elôdje nem csinált semmit", mondják a körülöttünk állók. Nemcsak az elmaradt fizetések miatt állt le a munka, hanem azért is, mert a vezetôség nem hajlandó újratárgyalni a kollektív munkaszerzôdést, márpedig az emberek fizetésemelést és jobb munkakörülményeket követelnek. Ezt nincs kinek elmondják. Mert mint mondják: nem áll szóba velük senki. A szászrégeni igazgató váltig hangoztatja: amíg nem fizeti ki a vállalat az adósságát, addig szó sem lehet fizetésemelésrôl. A szakszervezeti vezetô meg nyomatékosan kifejti, és társai helyeselnek: amíg az utolsó baniig nem kapják kézhez a pénzt, amiért megdolgoztak, nem hajlandók felvenni a munkát. A vállalati átlagfizetés bruttó 560 ezer lej, mondja egy aránylag jól öltözött fiatalember. Más jövedelemforrásuk, mint a fûrésztelepi munka, nemigen van. Megmûvelésre való földterület nincs a falu határában. Sok munkás nem is ilvai, hanem az ország minden vidékérôl idesereglett nincstelenek. Legtöbben a munkásszálláson tengôdnek. Csakhogy ott is fizetni kellene a vízfogyasztásért, télen a fûtésért. De nemigen van mibôl. "El lehet képzelni, hogy ha július végétôl egy lejt sem kaptunk, akkor mennyire eladósodtunk", mondja egy középkorú asszony. Az üzletben, a piacon hitelre vásárolnak. Amíg még van hitelük. Meg mindenki délutáni, fekete munkát keres. Ha ilyesmi néha nem adódna, akkor tényleg koldulniuk kellene, vagy éhen halnának.

"Ígéretekbôl nem tudunk megélni. Lássuk a konkrét tényeket", mondja a vadonatúj szakszervezeti vezetô. Közben azt is mesélik: a Maros völgye megtelt kis fafeldolgozó magáncégekkel. Azok nagyon jól boldogulnak. De hogyan, kérdezzük? Hiszen ugyanazt a fát termelik ki, ugyanolyan felkészültségû emberekkel, s a piac számukra is ugyanaz. "Mert ôk jól szervezik meg a munkát. Nálunk ha van megrendelés, nincs olaj, ha van üzemanyag, nincs szállítóeszköz, pótalkatrész, ha ezek megvannak, nincs áram, mert nem fizettek az áramszolgáltatónak." Ez mintha már ismerôs szöveg lenne. Ilyesmit az "átkosban" is hallottunk. Szóval szervezni, gazdálkodni tudni kell. Azt is kérdezzük a munkásoktól: szerintük mi a megoldás? Ez nem rájuk tartozik, mondják. Sok volt dolgozó hónapok óta nyugalomba vonult, de nem kapják meg a nyugdíjat. Mert a vállalat nem adta le a nyugdíjjárulékot. Pedig azt a fizetésbôl levonják. Hova lett az a pénz? — kérdik az emberek. Tele vannak kétellyel, keserûséggel. A jövô számukra teljesen bizonytalan.

A fûrésztelep körül a csodálatos táj mit sem tud az emberek sanyarú sorsáról. Az erdô ugyanúgy "rozsdásodik", mint máskor. A völgy tetszetôs sárga-barna-vörös ruhába öltözött, készül a télre, amely Palotailván kíméletlenül meggyötör tájat és embert. És ez a legnagyobb baj. Nyáron még van, ahogy van, de télen az élet ott nem gyerekjáték. Ezért ilyenkor, ôsszel valóban elfogy a türelem. A pénz már régen elfogyott. A családi költségvetések bevétel rovatában ugyan most megjelent egy kis összeg. Csakhogy az adósságok ennek sokszorosát teszik ki.

Göktas Abdullah üzletember kezdeményezésére és támogatásával az RMDSZ megyei szervezete találkozót szervez, amelyre elvárja Maros megye vállalkozóit, üzletembereit és a gazdasági kérdések iránt érdeklôdôket. A megbeszélésnek az a célja, hogy létrehozzák a Maros Megyei Üzletemberek Szövetségét. Az alakuló ülésre október 30-án délután 4 órai kezdettel kerülne sor az RMDSZ megyei szervezetének marosvásárhelyi székházában, a Rózsák tere 5. szám alatti (Apolló-)épületben (gyûlésterem az udvarban), telefon/fax: 065/214-077 vagy 161-928. A találkozó iránt érdeklôdôk jelentkezését a fenti címen vagy telefonszámokon várják naponta 9-15 óra között.

Csütörtöktôl ismét drágultak a postai díjak. Az országban ezentúl 50-100 lejjel nagyobb értékû bélyegeket kell a levelekre ragasztani, így például helyi küldemények esetében 20 grammig a levélre 850 lejes (a 800 lejes helyett), 20-50 g között 1.350-es (az 1.300-as helyett), 50-100 g között 1.850-es (az 1.750-es helyett) bélyeg kerül. Más településekre irányuló leveleket 20 grammig 1.100 (1.050 helyett), 20 és 50 g között 1.600 (1.500 helyett), 50-100 g között 2.100 (2.000 helyett) lejért visznek el. A hivatalos iratok postai úton való továbbítása 150 lejjel kerül többe, 2.450 lejrôl 2.600- ra nô. A gyorspostai szolgáltatásért (prioripost) 100 grammig 4.000 lejt (tegnapig 3.600-at) kell fizetni. A Romániából külföldre küldött levelekre 300-500 lejjel nagyobb címletû bélyeget kell ragasztani: 20 grammos levélre 4.450 lejest, 20-50 g közöttire 7.400 lejest. A levelezôlapok, üdvözletek belföldi postázásának díja nem módosult. A posta a díjak növelését a fogyasztói árak növelésével indokolta. A díjszabások legutóbb idén májusban emelkedtek Romániában.

Miként már jeleztük, fennállásának 45. évfordulóját ünnepli a marosvásárhelyi Fotóklub. Az igényes fényképezés helyi mûhelyének közel félévszázados fennállása természetesen a helyi kereteknél nagyobb nyilvánosságot érdemel, hirneve, eredményessége, országos és nemzetközi tekintélye által.

A vásárhelyi fotósok szombati rendezvénye, mint minden évfordulón, tulajdonképpen kettôs jelentéségû: egyrészt a mûhely eddigi szakmai mérlege, másrészt a fényképészet, korunk "mûszemlélôdésének" esélye. A szakma pedig mindezekre odafigyel. Átfogó visszajelzés bizonyítja ezt. Romániai nagyvárosok szaktekintélyei jelezték a Fotóklub szombati rendezvényén való részvételüket. Elôadások hangzanak el a marosvásárhelyi fényképezés 45 évérôl, méltatások jeles fotómûvészek munkásságáról, jelen irányzatokról, perspektívákról.

Az elôadások és megbeszélések szombaton délelôtt 10 órakor kezdôdnek a Kultúrpalota kistermében, délután 5 órakor fotómûvészeti kiállítás nyílik a helyi fotósok anyagából a klub várbeli galériájában.( A fotósok rendezvényére visszatérünk.)

A közigazgatási jogszabály módosításának tervezetérôl és a földtörvény alkalmazásának poblémáiról tartottak tanácskozást tegnap a prefektúra épületében. Jelen voltak a Maros megyei települések polgármesterei, a prefektúra, illetve a megyei tanács illetékesei.

Virág Györgytôl, a megyei tanács alelnökétôl kapott információk szerint a jelenleg még tervezet formájában létezô jogszabály új elemeket is tartalmaz a 22-es sürgôsségi kormányrendelethez képest. Ennek értelmében az említett dokumentum népszavazás kiírását teszi lehetôvé a polgármester pozíciójából való felfüggesztésével kapcsolatban, amennyiben ezt egy meghatározott számú választópolgár kezdeményezi. További újítást jelent, a prefektusi jogkörök kibôvítése. Egyrészt a kormány megyei kinevezett képviselôje írhatja ki — a választók kezdeményezése alapján — a polgármester tevékenységével kapcsolatos referendumot, másrészt a prefektus kezdeményezheti a helyi tanács feloszlatását abban az esetben, ha az önkormányati testület hat hónapon belül három olyan határozatot fogad el, amelyet a közigazgatási bíróság elutasított. A változtatásokat elsôsorban a parasztpárt szorgalmazza. A törvény elfogadásáig a 22-es kormányrendelet van érvényben.

A megyei tanács alelnöke nehezményezte, hogy a jogszabálytervezet nem ad beleszólási lehetôséget a helyi közösségeknek saját közügyeik rendezésére. Ezáltal egy egyszerû iskolafûtési kérdés megoldására olyan minisztériumi engedély kell, amely gyakorlatilag a pontos helyzetismeret nélkül születik meg. A helyi problémák kezelése nyilvánvalóan hatékonyabban történne, ha annak a polgármesternek a kezében lenne a döntés joga, aki a legjobban ismeri saját településének a gondjait — vélte Virág György, aki szerint a rendôrség és a tanügy szervezési kérdései is az önkormányzatokat illetnék.

117 milliós PHARE-juttatások

1998-ban Romániának 117 millió ECU-t juttat az Európai Unió. Ezt az összeget az európai integrációs ügyosztály által megszabott ütemterv szerint a nemzeti PHARE-alap osztja szét, ugyanakkor ô ellenôrzi az összegek rendeltetésszerû felhasználását is — tudósít a Rompress.

Hatezer milliárd lejjel tartoznak

Mintegy 22 ezer társaság ellen indítottak október 21-ig kényszervégrehajtási eljárást, mivel ezek adóssága a munkaügyi tárcánál összesen meghaladta a hatezer milliárd lejt. 5500 társaság esetében a kényszervégrehajtás sikeresen véget ért, 387,8 milliárd bevételt jelentve a munkaügyi tárcának.

'56-os megemlékezés a Duna TV-ben

1956. október 23-án nemcsak Magyarországon, hanem a szomszédos országokban is megdobbant a magyarság szíve, ugyanakkor a megtorlások sem korlátozódtak az anyaországra. A Duna televízió október 25-i Fórum mûsorában a forradalom erdélyi, kárpátaljai, felvidéki áldozatairól lesz szó.

Filmek a forradalomról

Ma a budapesti Corvin moziban lehet egész napos, több teremben párhuzamosan zajló filmvetítést megtekinteni 56 forintos jelképes jegyárak mellett. Mûsoron 12 olyan magyar film, amelyekre hatást gyakorolt az 1956-os forradalom és szabadságharc.

Ünnepi mise Rómában

Olaszország is felsorakozik a tisztelettel megemlékezôk közé, tegnap reggel a capitoliumi dombon levô Ara Ceoli (Ég oltára) — templomban a Rómában élô magyaroknak bemutatott ünnepi misével. A ünnepséget egybekötötték a magyar nemzet hôsei közé iktatott Kapisztrán Szent János itáliai ferences szerzetes emléknapjával, aki 1456. október 23-án hunyta le örökre a szemét.

A Lorenzaccio a Dunán

Az idei Határon Túli Magyar Színházak X. jubileumi Fesztiválján aratott rendkívüli siker nyomán Alfred de Musset: Lorenzaccio címû, a temesvári Csiky Gergely Színház által elôadott darabot október 25-én este 20.15-kor az érdeklôdôk a Duna televízióban láthatják. A társulat egyébként is mozgalmas napok elébe néz, ugyanis holnap (október 24-én) a temesvári színház stúdiótermében az operettáriák legkedveltebbjeibôl álló válogatás, a Bolondos élet bemutatójára kerül sor.

Szenátoraink a kínai Nagy Falnál

Hétfôn, október 19-én nyolcnapos hivatalos látogatásra utazott a szenátus külügyi bizottságának delegációja, amelynek Markó Béla, az RMDSZ elnöke is tagja. A látogatás során a bizottság tagjai találkoznak a Kínai Nemzetgyûlés külügyi bizottságának tagjaival, több vezetô kínai tisztségviselôvel, a gazdasági élet képviselôivel, nagy ipari és kereskedelmi központok vezetôivel, köztük a Kínai Atomenergetikai Iparközpont vezetôségével, megtekintik a Nagy Falat és ellátogatnak reprezentatív kínai kulturális intézményekbe, múzeumba.

Vesszôkosarakban 55 román

Két román kamion rakterében, vesszôkosarakba bújtatva 55 román állampolgárt találtak a magyar határôrök. Az illegális határátlépôk Magarországon keresztül Olaszországba szándékoztak szökni, fejenként 800 dollárt fizettek a fuvarért.

Denveri számítógépek Kelet- Európába

A Colorado állambeli Denverben tevékenykedô tiszteletbeli magyar konzul, Eugene Megyesi 412 számítógép és hozzávaló perifériák összegyûjtését és Magyarországra való szállítását szervezte meg. Célja, hogy az adományokat a Szent Lázár Lovagrend segítségével rászoruló magyaroszági, horvátországi, ukrajnai, romániai és jugoszláviai iskolákba juttassák.

A cenzúra virágzása ellen

A bécsi székhelyû Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) ezen a héten már másodszor szólítja fel levélben Slobodan Milosevic elnököt, hogy szüntesse meg a cenzúrát Jugoszláviában. Az IPI attól tart, hogy az új médiatörvény komolyan fenyegeti a sajtószabadságot, ugyanakkor elítéli az utóbbi napokban történt betiltásokat, amelyek a Danas, Dnevi Telegraf és a Nasa Borba újságok, az Index, a Sebta és a Kontakt rádióadók és a TV Pirot televízióadó mûködését szüntetik meg. Ugyanakkor az Európai Unió is elítélte az új tájékoztatási törvényt, amely korlátozza a külföldi rádiók és tévécsatornák szerb nyelvû adásainak átvételét.

Kárpát-medencei médiafórum

A határon túli magyarok hetedik fesztiválja keretében idén Pécsett kétnapos médiafórumot szerveztek. Felszólalt Csép Sándor, a Román Televízió kolozsvári regionális stúdiójának fôszerkesztôje, Szakállas Ottó, a hat nyelven — köztük magyarul is — közvetítô Újvidéki Televízió fôszerkesztôje, Lehôcz László, a temesvári rádió szerkesztôje, Bence Lajos, a szlovéniai Lendván megjelenô Népújság fôszerkesztôje és az egyetlen szlovákiai magyar nyelvú napilap,a pozsonyi Új Szó fôszerkesztôje, Lovász Attila.

Magyar napok Koppenhágában

Dániában kedden este a Budapesti fesztiválzenekar koncertjével kezdôdött meg a Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozata. Ennek keretében a hónap hátralevô részében még kilenc színvonalas magyar programra kerül sor, köztük a Natur's Best természetfotó tárlatra, a Liszt Ferenc Kamarazenekar fellépésére, grafikai, illetve pénzérme kiállításra és másokra.

Tudományos kollokvium Szovátán

Október 22. és 24. között tudományos tanácskozás színhelye Szováta. Az országos kollokviumot a Fémforgalmazók Román Egyesülete (ARDIMET) rendezi, témája a kohászat, a fémáru értékesítése és az ipari, valamint a kereskedelmi tevékenységet kiegészítô szolgáltatások. Az ARDIMET tagja az Acél-, Csô- és Fémforgalmazó Kereskedôk Egyesületei Világszövetségének (FIANATM). Ez a nemzetközi föderáció 1950-ben jött létre és jelenleg 16 olyan európai ország harmincnál több szervezetét fogja össze, amelyek a párizsi székhelyû Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) tartoznak.

Szállítási vállalatok tanácskozása

Szállítási vállalatok képviselôi tanácskoznak az október 25-27-i idôszakban Szovátán, a Brãdet Szállóban. A részvevôk kiértékelik, mennyiben sikerült az elôzô összejövetelen kitûzött terveket megvalósítani, amellett javaslatokat tesznek tevékenységük hatékonyságának növelésére és a szállítási feltételek javítására.

Kirándulás a Jód mezejére

A marosvásárhelyi Kelemen-Maros turistaegyesület kirándulást szervez a Görgényi-havasok Jód mezejére. Indulás a nagy vasútállomásról október 25-én, vasárnap hajnalban 4 óra 10 perckor. Leszállás Ratosnyán. A túra útvonala: Jód völgye — Jód mezeje — Szeles-tetô, és vissza a Ruszu mezején — Ciblés — Nagy Égettkô — Plésa-gerinc — Borzia-telep — Galonya — Dédabisztra. Kirándulásvezetô Egyed Zoltán.

Szakál Gizella kiállítása

Népmûvészeti kiállítás nyílik október 25-én, vasárnap délben 12 órakor az unitárius egyház marosvásárhelyi tanácstermében, a Bolyai utca 13. szám alatti épületben. Ez alkalommal Szakál Gizella székelyudvarhelyi népmûvész alkotásait tekinthetik meg az érdeklôdôk.

Turnén a Hahota

A marosvásárhelyi Hahota színtársulat Elég a drámából címû kabaréelôadásával ma este a gyergyószentmiklósi, szombaton a balánbányai mûvelôdési házban, vasárnap este pedig a szárhegyi kultúrotthonban lép fel. Az elôadások 19 órakor kezdôdnek.

UFO X-klub

Az UFO X-klub október 23-án, pénteken délután 5 órai kezdettel ülést tart a MADISZ marosvásárhelyi, Dózsa György utca 9. szám alatti székhelyén, hogy megvitassák a klub jövôjét érintô kérdéseket. A gyûlésre elvárnak minden klubtagot.

Hétvégi sportmûsor

Az A-osztályos férfi kosárlabda-bajnokság I. csoportjának IV. turnéja Marosvásárhelyen, a Sportcsarnokban zajlik. A hátralevô három nap programja: ma 15 órától: Bukaresti Steaua — Ploiesti-i BRD; 16.30 órától: Bukaresti Rapid Epson — Pitesti-i U ISA; 18 órától: Marosvásárhelyi Herlitz Mobex — Brassói U Romradiatoare; 19.30 órától: Bukaresti Dinamo — Temesvári U ELBA; szombaton 15 órától: Temesvár — Pitesti; 16.30 órától: Brassó — Dinamo; 18 órától: Ploiesti — Marosvásárhely; 19.30 órától: Steaua — Rapid; vasárnap 9.30-tól: Dinamo — Ploiesti; 11-tôl: Marosvásárhely — Steaua; 12.30- tól: Rapid — Temesvár; 14-tôl: Pitesti — Brassó. A B- osztályos kosárlabda-bajnokságokban, szombaton a marosvásárhelyi Sportcsarnokban: fél 12-tôl: ISK SL Olimpia — Temesvári ISK (nôk); délután 1-tôl: ISK Herlitz Mobex — Aradi ISK (férfiak). Az A-osztályos férfi kézilabda-bajnokságban szombaton délelôtt 10 órai kezdettel a marosvásárhelyi Sportcsarnokban az ASA Proxima a Besztercei Comelfet fogadja. A férfiak nemzeti tekebajnokságában szombaton délelôtt 10-tôl, az Elektromaros csarnokában: Marosvásárhelyi Elektromaros — Vajdahunyadi Siderurgica. A férfi asztaliteniszezô Szuperligában, szombaton reggel 9 órai kezdettel, a marosvásárhelyi Constructorul teremben a Marosvásárhelyi ISK, a Besztercei ISK, a Kolozsvári MSK és a Bukaresti Stirom sportolói mérkôznek.

Hárommillió lejre büntettek

Az október 14-e és 21-e között Marosvásárhely térségébôl begyûjtött 56 pillanatnyi és 72 napos levegômintában nem észleltek határérték- túllépést — olvasható a Környezetvédelmi Kirendeltség lapunkhoz tegnap eljuttatott tájékoztatójában. A vizsgált idôszakban a Maros folyó három ellenôrzô szelvényébôl (Vásárhely felett, alatt és Csapón) 21 vízmintát gyûjtöttek. Minôségi határérték- túllépést nyolc esetben tapasztaltak. A szerves anyag legmagasabb értéke Marosvásárhely felett egy esetben 12,30 mg/liter volt (a megengedett 10 mg/l-rel szemben), Marosvásárhely alatt pedig szintén egy esetben észleltek hasonló túllépést, a szervesanyag- érték itt elérte a 21,20 mg/l-t. Csapónál a vízben túlzott ammóniumion- (3 mg/l, a megengedett érték 1,00 mg/l) és szervesanyag-tartalmat (16 mg/l) észleltek. A túlzott ammónium- és nitrátion-koncentrációért a marosvásárhelyi Azomures Rt. és a városi szennyvíztisztító a felelôs, a fokozott szervesanyag-tartalom a gyakori esôzésekkel magyarázható. A környezetvédelmi felügyelôk az említett idôszakban egy magánszemélyt 3 millió lejes büntetéssel sújtottak.