Hétfôn benyújtotta lemondását Sorin Dimitriu privatizációs miniszter, és távozik az állami vagyonalap (FPS) élérôl is. A miniszter lemondását Radu Vasile kormányfô sürgette, tekintettel a privatizáció gyászos menetére.

Sorin Dimitriu távozása már a hét végén nyilt titoknak számított, miután Vasile megegyezett a minisztert a kormányba delegáló Keresztenydemokrata Nemzeti Parasztpárt vezetésével a miniszter lecserélésérôl és ehhez Emil Constantinescu államfô is jóváhagyását adta. Míg Dimitriu utódját meg nem találják, a kormányfô átmenetileg privatizációs miniszter is lesz.

Dimitriunak ezek után csak az önként távozás gesztusa maradt, amit meg is tett annak érdekében, hogy elkerüljék a pártján és a koalíción belüli vihart. A privatizációs miniszter hétfôn futár útján küldte el lemondólevelét a kormányfônek.

A privatizációs miniszter helyzete azután vált tarthatatlanná, hogy Radu Vasile a közelmúltban Washingtonban találkozott a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank vezetôivel, akik világosan értésére adták: a két nemzetközi pénzintézet hajlandó még egy kísérletet tenni, hogy segítsen Romániának, de ehhez elengedhetetlen a román privatizáció felgyorsítása, és az, hogy október végéig készüljön el a jövô évi költségvetés tervezete.

Washingtonból hazaérkezve a kormányfô arról beszélt, hogy a politikai erôknek meg kell érteniük a magánosítás fontosságát, azt támogatniuk kell. Egyben gyors változtatásokat helyezett kilátásba és nem titkolta, hogy az alapvetô problémát a - a privatizációs miniszter vezetése alatt álló — vagyonalap jelenti.

A hét végére már összeállt a vádlista: a privatiáció vontatottan halad, nem átlátható. A magánosításban a tôkepiacok alig vesznek részt és kicsik a privatizációs bevételek, miközben a költségvetés jelentôs mértékben azoktól függ.

A kormány 2700 cég államosítását tervezte 1998-ra, és ebbôl 3,6 milliárd dollár bevételre számított. A kormány most úgy látja, hogy csak 1300 vállalat magánosítása lehetséges az idén. Tavaly ugyanennyi kis és középvállalatot privatizáltak, körülbelül 1 milliárd dollárért. Nemzetközi megítélés szerint Románia eddig túlértékelte a privatizálásra felajánlott vállalatokat, melyek jelentôs részét súlyos adósságok terhelik. A sok halogatás miatt elmennek a vevôk — a holland posta és az amerikai SBC Communications az idén kiszállt a RomTelecom pályázatából. Romániába 1989 vége óta mindössze 3,36 milliárd dollár külföldi mûködôtôke érkezett.

Az amerikai Standard and Poor,s hitelminôsítô hétfôn B- pluszról B-mínuszra csökkentette Románia hosszú lejáratú küladósságának besorolását negatív kilátással, a hosszú lejáratú lejkibocsátásokat pedig ezentúl BB helyett B- pluszra értékeli.

A rövid lejáratú küladósság osztályzatát C-re rontotta, a rövid lejáratú belsô adósságét pedig megerôsítette B-n. Ennek megfelelôen a Román Nemzeti Bank besorolása ugyancsak B- mínuszra változott negatív kilátással B-pluszról, és külön jelezte a Standard and Poor,s, hogy a Román Kereskedelmi Bank osztályzatát ugyancsak B-mínuszra rontotta B-pluszról.

Az ügynökség szerint nô az aggodalom, hogy Románia esetleg késedelembe esik törlesztéseivel jövôre. Egy IMF- program gyors felújítása, jelentékeny tôkebeáramlással együtt, kulcsfontoságú lenne a lehetséges külsô finanszírozási válság elhárításában a jövô évben, ám miközben a külpiaci feltételek romlanak és korlátozzák Románia lehetôségeit a kötvénypiacon, a kormány nem képes megállítani pénzügyi helyzete romlását, újraindítani a szerkezeti reformokat és visszaszerezni a hivatalos hitelezôk támogatását. Ez erôsen növeli a kockázatot, hogy a kormány jövôre kénytelen lesz kereskedelmi hiteleit átütemezni, amikor 2,2 milliárd dollár válik esedékessé — írták az S and P elemzôi.

A román besorolásra továbbra is ránehezedik a nagy politikai kockázat, a kicsinyes politizálgatás a reform újjáélesztése helyett - írták az elemzôk. A gazdaság szerkezete alig változott, emészti a közpénzt. A szigorú pénzügypolitika lassította ugyan az inflációt, az év eleji havi 5 százalékról szeptemberre 3 százalékra, de szerkezetváltás nélkül a makrostabilizálás nem lehet tartós. Az export stagnál, az import nagy, a GDP az idén várhatóan 4 százalékkal csökken, úgyhogy a fizetési mérleg helyzete nem javul, a folyómérleghiány meghaladhatja a GDP 5 százalékát. A devizatartalák körülbelül 2,2 milliárd dollárra apadhatott az adósságszolgálat és a lej védelme miatt. Ez ugyan fedezi még az idei finanszírozási szükséglet 60 százalékát, de jövôre, amikor a teljes finanszírozási szükséglet várhatóan 6 milliárd dollárra nô, tovább erôsödik a kockázat — állapította meg a Standard and Poor,s, és hozzátette, hogy ha nem változik lényegesen a kormány gazdaságpolitikája és nem sikerül visszaszerezni az IMF és a Világbank támogatását, akkor Románia osztályzata egy éven belül tovább romolhat, ellenkezô esetben stabilizálódhat a B kategóriában.

A bukaresti iskolák 80 százaléka, országos viszonylatban pedig mintegy 90 százaléka vett részt a hétfôi figyelmleztetô sztrájkon — állítja Catalin Croitoriu, az országos oktatási szövetség elnöke. Az országból érkezô jelentések szerint a tanárok túlnyomó többsége csatlakozott a nagy szakszervezeti szövetség által szervezett tiltakozó akcióhoz.

Megyénkben tegnap 11 és 13 óra között sor került a tanügyi szakszervezetek által bejelentett kétórás figyelmeztetô sztrájkra.

A munkabeszüntetés alatt egy általános és egy középiskolát, valamint egy egyetemet is felkerestünk. A Horea utcai 4-es általánosban a szakszervezeti vezetô éppen nem volt az intézetben, de értesüléseink szerint az iskolában dolgozó 46 pedagógus mindegyike csatlakozott a tiltakozáshoz. A két óra alatt tanítás nem volt, de felügyeltek az osztálytermekben a gyerekekre, akik szabad foglalkozást végezhettek ez idô alatt.

Hasonló "szabadfoglalkozás" zajlott a Papiu líceumban. Coroiu Adrian szakszervezeti vezetô amolyan helyi indoklással is alátámasztotta sztrájkjukat, amelyben a hatvanegy szakszervezeti tagon kívül az adminisztratív személyzet is részt vett. Sporttanárként azzal elégedetlen, hogy két éve egy labdát sem tudtak vásárolni a líceumnak, csak a diákok pénzébôl, a sportterem parkettje a terem építése óta nem volt felújítva, s hasonló a helyzet az iskolapadokkal. Négy éve a minisztérium új sportterem létesítésére ígért segítséget, ebbôl sem lett semmi.

Crucean Cornel, az egyetem elôtti oktatás szakszervezeti szövetségének megyei elnöke szerint csütörtökön 17 órától a Bolyai líceumban a megye szakszervezeti elnökeivel tartanak gyûlést az október 27-tôl esedékes tanügyi általános sztrájk elôkészítésére.

Mint ismeretes, a tanügyi szakszervezetek az ágazat csekély támogatottsága és a személyzet alacsony bérezése ellen tiltakoznak. Álláspontjuk szerint csak a jelenleg érvényes jogrendet kellene szorosan betartani ahhoz, hogy követeléseik célt érjenek.

—A tanügyi szakszervezetek tiltakozása teljesen jogos, hiszen csak azt követelik, amihez a 154-es tanügyi törvény szerint joguk van — vélekedett Matei Dumitru fôtanfelügyelô.

— A költségvetés kiegészítésekor ahelyett, hogy kipótolták volna az összeget, például 10 milliárd lejt vettek el megyeszinten a befektetésekre szánt pénzbôl. Holott ahhoz, hogy az oktatás megfelelô körülmények között történjen, szükség van anyagi háttérre is, és a folyó évi költségvetés nem teremtette meg a keretet ehhez. Mi is elégedetlenek vagyunk, de helyi szinten a megyei tanfelügyelôség tehetetlen — nyilatkozta a fôtanfelügyelô.

Cândea Lucian, a Petru Maior Egyetemen mûködô Diákszövetség elnöke elmondta, hogy egyelôre a szövetség nem társul a tanügyisekhez. Országszinten a tegnap csak a Bukaresti Diákszövetség csatlakozott a tanügyi káderek tiltakozásához. A megyei szövetség képviselôi október 24-én találkoznak az ország más városaiban mûködô diákszövetségekkel, s csak akkor születik döntés arról, hogy hogyan tovább.

A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) képviselôi tegnap lapzártáig még nem fogalmazták meg álláspontjukat.

Mint Cornel Crucean tájékoztatott, tegnap délben a Megyei Munkaügyi és Társadalomvédelmi Igazgatóság képviselôivel találkoztak a szakszervezeti képviselôk. A találkozón nem vett részt a Megyei Tanfelügyelôség képviselôje, így a tárgyalások elmaradtak. A törvény értelmében, ha az egyik fél nem jelenik meg, és a felmerült problémák nem oldódnak meg, a sztrájk törvényes keretek között tovább folytatodhat.

Az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezete tegnap egy dokumentumot juttatott el szerkesztôségünkhöz. Eszerint a kormány a napokban egy határozatot hozott, amely szerint a tanintézmények saját jövedelmi forrásaikból kell hogy biztosítsák a költségvetési alkalmazottak jövedelmezésérôl rendelkezô ez évi 154. számú törvénybe foglalt juttatásokat, amelyeket a tanügyi személyzetnek kellene kifizetni. Az egyetem elôtti oktatás szakszervezeti szövetségének országos elnöksége diverziónak minôsíti a kormány e lépését.

Eszerint, ha nem teljesülnek a tanügyiek említett követelései, október 27-én 8 órától általános sztrájk kezdôdik az oktatásban.

1953-at írtak, amikor fényképfelvételek hátlapján, jelezvén a közös alkotómûhelyt, a marosvásárhelyi Fotóklub neve is megjelent. A hét végén megalakulásának 45. évfordulóját ünnepli a klub — mondta Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotómûvész.

A mûhely nagy és hírneves alapítója Marx József, akinek mûvészfelvételeivel az egyszerû halandó színházi hirdetôkazettákban találkozhatott, de megannyi kiállításon, folyóiratokban is. Marx József 1992-ben bekövetkezett haláláig a klub elnöke volt. Mellette talán legeredményesebb, hazai és nemzetközi kiállításokon, biennálékon hamarosan hírnevet és elismerést szerzett Haragos Zoltán mellé csatlakozik az idôközben külföldre települt Erdélyi Lajos, az Új Élet volt munkatársa, Bálint Zsigmond, Novák Vencel, Ungermann Udo mellé pedig valamivel késôbb Török Gáspár, Mihálykó Anna, Józsa Ferenc, Pálosi Ferenc, Gheorghiu Petru, Fekete János. A mûhelyen keresztül képi tudósítás ment Marosvásárhelyrôl a nagyvilágba, onnan pedig tekintélyes díjak érkeztek vissza. Hogy mi tartotta össze a fotósokat? A közös szenvedély, mondja Bálint Zsigmond. Közben a klub mintegy 17 országos biennálét szervez, nyolc tagja megkapja a Nemzetközi Fotómûvész Szövetség mûvészi rendfokozatát (FIAP).

1996-ig a klub a szakszervezetek házában fejti ki tevékenységét, amikor a magánegyetem beköltözése idején a haszontárgyai, anyaga avatatlan kezek által a folyosóra kerül... A szerencse folytán a várban, a festômûvész Kedei Zoltán "vár-lakja" mellett a polgármesteri hivatal jóvoltából a klub megkapja véglegesen a jelenlegi galériát. Élénk tevékenység folyik ott most már, rendszeres kiállításokra jár a közönség (lapunk munkatársai, Karácsonyi Zsigmond és Vajda György is kiállítottak képeikbôl), külföldiek sem kerülik el a hangulatos termeket. Itt már kiállíthatott a Torontói Fotóklub, budapesti mûvészfotósok, a ceglédi Tóth István, mások. Végre Haragos Zoltánnak is — Fától fáig címmel — kiállítása nyílt a napokban, melyrôl a múlt heti Múzsában olvashattunk.

Miként az elôbbiekben jeleztük, október 23-24-én hétvégén, a jubileumi alkalomból, a klubtagok munkáiból összeállott kiállítást tekinthet meg a közönség, keresztmetszetet a 45 év anyagából, A kétnapos rendezvényre többen eljönnek az országból elôadássorozat hangzik el a Kultúrpalota kistermében a Fotóklub történetérôl, Marx József tevékenységérôl, kérdésekkel, vitákkal: hogyan tovább, illetve hol tart a hazai fotómûvészetünk.

Megint ôsz van, már lassan belerázódtak a diákok a tanulásba, az iskolai életbe, úgyhogy éppen idejében szervezték meg múlt hét péntekén (október 16.) a Sportcsarnokban a Bolyai Líceum újoncainak gólyabálját. Idén a végzôs biokémia és informatika osztályok tanulói vállalták magukra a szervezés nem könnyû munkáját és e tekintetben felróni valónk nem is lehet. A több mint ezer vendég nagyrészt bolyaisok, de nem csak, kíváncsian várták az elôválogatás után versenyben maradt hat szépségkirálynô-jelöltet. A próbák nem tértek el a megszokottól, így a bemutatkozás után már következhetett az általános mûveltség-próba. Nem akarok gonosz lenni, inkább feltételezem, hogy lámpalázuk volt, de tény, hogy nem volt arányban a mûveltségük szépségükkel. Azt, hogy nem tudták, melyik madár nem költ, még a lámpaláz javára lehet írni, még azt is, hogy az Appendixet író két Bolyai közül Arany Jánosra tippelt a megkérdezett, de hogy a sportért is Nobel-díjat adnának, az már sok. Tudom, hozzászoktak ennél egyszerûbb kérdésekhez, kereskedelmi adóink ugyanis csak Franciaország fôvárosára kíváncsiak és az Amerikai Egyesült Államok pénznemére, ráadásul ki is írják a helyes választ a képernyôre, de azért jó volna ezen a szinten felülemelkedni. A verseny többi próbáján már derekasan kitettek magukért a lányok, igazán ötletes egyéni számaik voltak, ügyesen táncoltak és végül a zenefelismerés és az antidivatbemutató után a zsûri Bakó Ágotára szavazott. A két mûsorvezetô, Kádár Edit és Bodolai Balázs, bár nem profik, nem egyszer feledtetni tudták a közönséggel ezt. A szünetben a Kôvirág együttes nyújtott nem akármilyen felüdülést.

Az éjfélig tartó tánc elôtt még tombolasorsolás és a Téglagyári megálló koncertjére került sor. A rendre a Defender Ôrzô-védô társaság vigyázott.

Végeredményben jó volt és reménykedünk, hogy a Bolyaiban eltöltendô négy év a kilencedikesek hiányosságait is pótolja majd.

Románia egy olyan gazdasági és szociális katasztrófa küszöbén áll, amely az állam létét veszélyezteti — fogalmazódott meg a Vatra Româneascã Szövetség országos egyeztetôtanácsának hétvégi ülésén. A marosvásárhelyi tanácskozáson a VRSZ tételesen foglalta össze következtetéseit és kifogásait aktuális belpolitikai eseményekkel kapcsolatban.

A kormánykoalíció — állítják — határozataival megszegte az alkotmányt. Az úgynevezett multikulturális egyetem alapítására vonatkozó döntés az elsô lépés Románia nemzeti, egységes állami voltának elvesztése irányában. A NATO jugoszláviai akciójának támogatása a román nemzeti érdek elárulását jelenti. A kormányzat nem tesz semmit az ország föderalizálására irányuló törekvések ellen. Egyesített erôkkel meg kell teremteni a jelenlegi hatalom alternatíváját — röviden így összegezte vélemenyét a Vatra.

Az ülést követô sajtótájékoztatón Zeno Opris, az egyeztetôtanács elnöke bejelentette: 1999. febuár 6- 7-én, Marosvásárhelyen kerül sor a szövetség országos tanácskozására. Amint azt az utóbbi napokban megszokhattuk, ezúttal is téma volt a magyar—román labdarúgó-mérkôzés. — Nem akarom Ázsia népeit megsérteni azzal, hogy a Népstadion közönségét ôhozzájuk hasonlítsam — mondta Opris. Elhangzott: a Vatra szatmárnémeti szervezete törvényszéki eljárást indít a magyarországi hatóságok ellen a Budapesten történtek miatt.

Milosevics egy igazi országvezetô, aki teszi, amit tennie kell - jelentette ki Adrian Moisoiu, a Nagy Románia Párt megyei szervezetének elnöke a Népújság azon kérdésére, hogy miként vélekedik a jugoszláv elnökrôl. Az NRP hétvégi sajtótájékoztatóján központi téma volt a koszovói konfliktus illetve az ezzel kapcsolatos román diplomáciai álláspont. A Corneliu Vadim Tudor irányította formáció helyi szószólói elítélték az Észak-atlanti Szövetség támadási szándékait és megalázkodónak minôsítették a bukaresti államvezetés NATO irányában tanúsított feltételek nélküli lojalitását. Romániának semleges országnak kell maradnia, nincs szükség egy olyan katonai szövetséghez való csatlakozásra, amely offenzív doktrínát képvisel- hangzott el a sajtóértekezleten. Az egységpártiakhoz hasonlóan az NRP is párhuzamokat vél felfedezni Koszovó és Erdély között.

A magyar—román labdarúgó mérkôzést követô eseményeket fasiszta megnyilvánulásoknak ítélve a Nagy Románia Párt nehezményezte, hogy a román külügyminisztérium nem tiltakozott hivatalosan a magyar rendfenntartó szervek Budapesten tanúsított passzív magatartása miatt.

Notesz

Végeredményében nincs abban semmi rendkívüli, hogy a jómúltkoriban megrendezett parajdi Töltött káposzta fesztiválnak olyan jó sajtója volt. Egyik adásában az országos hatósugarú Pro TV is beszámolt róla. Igaz, a rendezvény színhelyét, Parajdot Maros megyei községként emlegették, amikor az köztudottan Hargitához tartozik jelenleg. A hiányos helyismeretrôl tanúskodó elszólásból azonban ne csináljunk kázust (vagy éppenséggel Kaukázust); elôfordulnak minálunk ennél sokkal vaskosabb tévedések, melléfogások is. Mint rögvest láthatjuk...

Noha a Sóvidék, Parajd és környéke nem a legjellegzetesebb káposzta-termô tájegység a Kárpátok karéján belül, jóétvágyú káposztabarátokban itt sincs hiány. Kezdeményezô szellemû vállalkozók is akadnak errefelé, olyanok, akik a gasztronómiát zavartalanul társítani tudják például az autós ügyességi versennyel is.

Ismeretes, hogy a káposzta-kultusznak Erdélyben, fôként a székelyek körében távoli századokba visszanyuló gyökerei vannak. A Rodostóba számûzött Mikes Kelemen annak idején a Törökországi Levelekben többször (a Mikes-kutató Veress Dániel szerint legalább tizenkétszer) említi nem titkolt nosztalgiával a káposztát. Egyhelyütt így fordul levelének címzettjéhez: "hetfün pedig ebédre elvárjon kéd, káposzta is legyen" Másutt kibuggyan belôle a szárnyaló vallomás: "Mert úgy szeretlek, édes néném, mint a káposztát".

Egészen természetes hát, hogy megannyi ilyen-olyan fesztivál, fórum, miegyéb után a derék parajdiak ékes ünnepi keretbe vonták a töltött káposztát is. Sok jó gyomrú székely atyafi (s nem csak!) ôszinte örömére. Érthetô a sajtó (kiküldött munkatársainak) mély érdeklôdése is az effajta — merôben kondér-centrikus — egybesereglés iránt.

Az Udvarhely Szék címû "regionális hetilap" ugyancsak felfigyelt az eseményre. Munkatársai jeles meghívottakat szólaltattak meg, többek között a volt román turisztikai és ifjúságügyi minisztert, aki melegen méltatta az "ünnep" rendkívüli "szépségét", ám azt is megjegyezte, hogy a szervezés nem volt a legtökéletesebb. Vajon miért? Azért, mert "ez itt a Balkán, és a fesztivál ennek köszönheti könnyed és oldott hangulatát" — mondotta az exminiszter úr.

Megtudhattuk tehát, hogy Parajd — a Sóvidékkel együtt, és azon is túl — nem másutt: a Balkánon található. Ennek köszönheti, egyebek között, sajátos hangulatát. Az oldottságot. A töltött káposztás fazekakat, valamint a dolgos hétköznapok kedélyállapotát. (És bizonyára a tökmagfogyasztás hódító divatját is.)

Mit mondjak: köszönjük szépen a meglepô földrajzi felfedezést. Ami — úgy tûnik — annak következtében látott napvilágot, hogy az egykori turisztikai miniszternek hivatali mûködése idején nemigen volt alkalma kicsit tájékozódni Erdély és a Székelyföld fekvését illetôen. Szerintem jórészt ennek köszönhetô, hogy Parajdot a Balkánon található községnek tekinti.

Különös: a jeles vendég errefelé való utaztában nem vette észre, hogy átkelt a Kárpátokon. Hogy Brassótól nyugatra valami más kezdôdik. S a jelek szerint nyilván nem olvasta a kolozsvári román újságíró, Sabin Gherman elhíresült kiáltványát sem (megjelent több lapban), mely egyebek között ilyen szövegrészt is tartalmaz: " (...) Erdély legvitézebb védelmezôi a Kárpátokon túl születtek. Lehet ezért is ér véget Európa valahol Brassó mellett. Ott ér véget Erdély is. Mivel a nyelvet és a rossz utakat leszámítva nincs semmi, ami közös lenne."

Nomármost: Parajd Brassótól északnyugatra esik, tehát európai település. (Nem csak földrajzi értelemben.) A Balkán pedig Brassótól — a Kárpátoktól — délre terül el. Így aztán erdélyi viszonylatban legfennebb bizonyos "balkanizmusról" beszélhetünk. Ami nem idevalósi eredetû képzôdmény. Import-jelenség...

A vol külügyminiszter, Adrian Severin nagy feltûnést keltô esszéjében (Erdély román Padánia?) errôl a jelenségrôl szólván a "regáti balkanizmus" kifejezést használta. S ugyanitt említette azokat a kolozsvári román ismerôseit, akik amiatt, hogy az utóbbi idôben különösképp "megromlott városuk légköre" — végül is arra jutottak: "Erdélyt hagyni kellene, hogy egyedül intézze az ügyeit, a senkitôl sem hívott Kárpátokon túliak, a civilizálatlan emigránsok illetéktelen beavatkozása, szennyezô hatása nélkül." Egy kiváló, európai szellemiségû román értelmiségi mondja ezt. S véleményével nincs egyedül...

Ám térjünk vissza még egy pillanatra a töltött káposztához. Aminek az elkészítése nem igényel felsôfokú geográfiai, kultúrtörténeti képzettséget, csak némi szakmai jártasságot és kifinomult ízlelôkészséget. Nagyon valószínû, hogy a káposzta amott, a Balkánon is minden változatban közkedvelt eledel, s elkészítésének vannak kiváló mesterei. Hisz szomszédok vagyunk; miért ne volna sok tekintetben közös az ízlésünk. Különben is: súlyos hiba lenne a Balkánt úgy, egészében elmarasztalni, lekicsinylô jelzôkkel illetni. Ennek a térségnek (is) nagy történelmi hagyományai, kiemelkedô mûvelôdési értékei vannak. Egyebek mellett ez a föld a román nép ôshazája is...

Földrajzi, történelmi, mûvelôdéstörténeti tény, hogy Parajd — és Korond, és Székelyudvarhely, és Marosvásárhely, és az egész Erdély — soha nem volt, soha nem lesz "a Balkán". Hogy a regáti balkanizmus" ijesztô térhódítása itt is egyre inkább észlelhetô? Ez egészen más kérdés.

A körzeti és kerületi elnökök konzultatív tanácsának (EKT) péntek délutáni ülésen, a meghirdetett napirendi pontokon kívül mindenrôl beszéltek. A felborított napirend mégis jó volt, vélekedtek a megyei szervezet tisztségviselôi, akiknek a véleményét a tanácskozást követô napon kértük ki. Rövid nyilatkozatoknál többet kérdezhettünk volna egy sajtótájékoztatón, de mivel a megyei szervezet vezetôi ezúttal sem tartották fontosnak maguk tájékoztatni a közvéleményt a történtekrôl, kénytelenek voltunk megelégedni három, az RMDSZ különbözô testületei képviselôjének a véleményével: hogyan értékelik a tanácskozást?

A pénzügyi jelentést továbbra is kérjük!

Gál Éva EKT-elnök: Mindent egybevetve, hasznos gyûlés volt. Sokminden terítékre került. Ott volt a szövetségi elnök, az ügyvezetô elnökség képviselôje, és a TKT elnöke. Ilyen alkalmuk a körzeteknek még nem volt, hogy elmondhassák a véleményüket. Sajnos, a napirendi pontokat elnapolták, de csak egy idôre, mert a körzetek ugyanúgy kérik továbbra is például a pénzügyi jelentést, mint eddig. Mindenkit érdekel, hogy mi történt az árvízkárosultak megsegítésére a megyei szervezet által begyûjtött pénzzel. A tanácskozás végül fórum jelleget öltött. Különbözô vélemények ütköztek, de szerintem ilyen vitákra ha nem negyedévenként, de legalább félévenként szükség volna, mert a megyei vezetés munkáját illetôen a körzetek tájékozatlanok.

A gondokról beszéltünk, nem mellébeszéltünk!

Kelemen Atilla TKT-elnök: Úgy érzem, hogy hosszú évek óta ez az egyik leghasznosabb gyûlés volt. A felvetett problémák nyíltsága is ezt bizonyította. A fájó problémákról beszéltünk, nem mellébeszéltünk. Úgy érzem, az álláspontok is közeledtek. Mindenki belátta: a gondok feltárása az út a megoldás felé. Sok gond van igaz a megyei szervezeten belül, de ezek nem specifikusan Maros megyei gondok. Nem könnyû egy kormánykoalícióban lenni, s nem könnyú nap mint nap megküzdeni ellenfeleinkkel. Viszont küszködni kell, mert a megoldás nem a kilépés. Szükség van a megyei szervezet megújítására, de amúgy is itt van a január- februári tisztújítás, akkor megoldódik ez is. A tagság elvárása jogos, de be kell látni, a dolgok nem fognak egybôl megoldódni.

Gazdasági szempontból is rendellenességek mutatkoznak

Borbély László ügyvezetô alelnök: Örültem, hogy végre egy ilyen keretben, és nyíltan beszéltünk az RMDSZ-en belüli problémákról. Elmondtam, hogy az ellenôrzô bizottság a gazdasági helyzetet illetôen eléggé elmarasztaló jelentést nyújtott be. Ebbôl kiderült, hogy gazdasági szempontból rendellenességek észlelhetôk. Azt is elmondtam, hogy a szabályzat-felügyelô bizottság véleményezte e körzetek beadványát. Eszerint a szabályzat megengedi, hogy a körzetek városi szervezetet hozzanak létre. Elmarasztalóan nyilatkoztam a megyei elnök tevékenységérôl, mert az egyik legerôsebb RMDSZ szervezetnek, amely a legnagyobb politikai erôt képviseli a megyében is, a vezetôje nem nyilatkozhat úgy, ahogy ô nyilatkozik. Mert ha egy szervezetet képvisel, nem mondhatja, hogy az RMDSZ- nek soha nem lett volna szabad részt vennie a kormányban. Meg kell nézni, mi van a programban, mit ért el az RMDSZ, és kik a felelôsek a kudarcokért.

A nyomott, feszült hangulat is azt bizonyította, hogy hónapok óta nem tudták megoldani a felmerülô kérdéseket. Márpedig egy szervezet vezetôjének hatékonyan kell tudni tárgyalni a prefektustól az államelnökig mindenkivel. Kértem, tegyék meg a megfelelô elemzést, és hozzák meg a megfelelô intézkedéseket.

Vélemény

Valljuk be ôszintén, az RMDSZ kormányban maradásának vagy kilépésének kérdésében nehéz okosnak lenni. Érvek mindkettô mellett és ellen is vannak. Egy biztos: vesztett csata után legalább a következtetéseket le kell vonni! Mert az, ugye, világos, hogy az egyetem- csatát elvesztettük. Látványosan és komoly presztízsveszteséggel RMDSZ-oldalon. Ilyen helyzetben feltevôdik a kérdés: érdemes volt-e az utóbbi hónapok minden energiáját erre a kérdésre összpontosítani, mindent egy kártyára feltenni? Akkor, amikor annyi megoldatlan kérdés van még, amelyeket részben rendezni lehetett volna.

Naivitás volt ennyire nem ismerni politikai szövetségeseinket. Azokat a szövetségeseket, akikrôl útközben kiderült, hogy ellenfeleink! Különösen ha tudjuk, hogy a politikában az ilyen fordulat nem ritka. Fôképp tájainkon nem az! Lám, a kormánypártok — karöltve az ellenzékkel — megmentették az országot a magyar egyetem veszélyétôl. Ez is valami, ha már az inflációtól, a szegénységtôl, a bûnözéstôl, a kosztól nem tudják megmenteni. És ebben a politikai elitben annyi tartás sincs, hogy nyíltan felvállalja ennek az antidemokratikus, a modern Európa szellemiségével ellenkezô döntésnek a felelôsségét. Inkább a népre, az állampolgárokra keni! Miután a média heteken át ecsetelte az önálló magyar egyetem káros, sôt veszélyes voltát, most állítólag az egyszerû emberek nem értenek egyet a magyar egyetem gondolatával. Mesebeszéd! Az átlag állampolgárt nem érdekli ez a kérdés. Egészen mással van elfoglalva. Például arra kíváncsi, hogy: megáll-e az infláció? (Nem áll meg!), olcsóbb lesz a kenyér? (Drágább lesz!), jön-e idejében az autóbusz? (Nem jön egyáltalán!) Bizony, ezeket a jelenségeket nagyjából elôre lehetett látni, illetve látni kellett volna! Különösen akkor, ha vezetôinkrôl semleges szakértôk is állítják: kezdenek profi politikusokká válni. Döntéseik nagy részével a választók általában egyetértenek, legalábbis én ezt észleltem, mint ahogy arról is meg vagyok gyôzôdve, azért maradtak a kormányban, mert úgy érzik, még lehet valamit tenni. Nos, sebeink nyalogatása és fölösleges belsô viták helyett azokat a lehetôségeket, ha kell kiskapukat, kell megkeresni, ahol gondjaink egy része, legalább, orvosolható. Részletekben, kisebb horderejû, de fontos kérdésekben, helyi gondok megoldásában, úgy gondolom, még lehet eredményt elérni. Távol áll tôlem az a feltételezés, hogy azért maradtunk a kormányban, mert némely vezetôink ragaszkodnának a bársonyszékhez. Tudjuk, ezek a bársonyszékek néha elég "kényelmetlenek". Miniszteri, államtitkári, fôalispáni vagy vezérigazgatói szinten van esély tenni valamit általában az országért és ezen belül a magyarságért.

Hogy ne beszéljek csak általánosságokban, csupán egy fájó kérdést említek: azoknak a magyar fiataloknak az ügyét, akik nem az állami felsôoktatásban tanulnak, hanem magán- vagy egyházi intézetekben, illetve anyaországi intézmények Erdélybe kihelyezett tagozatain végeztek vagy végeznek. Tudniillik, a diplomák elismertetése körül még sok a zûrzavar. Akkor is, ha egyesek azt állítják, hogy ez a kérdés "meg van oldva". Miután elvégezték tanulmányaikat, jönnek az újabb vizsgák, újabb költségek, sokszor megaláztatások, bizonytalanság, idôpocsékolás egy olyan életkorban, amikor a pályakezdésre és a családalapításra kellene összpontosítani. Megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy ilyen helyzetben levô több száz fiatalt magukra hagyjunk? Az önálló magyar egyetem egyelôre vágyálom. Ezek az ifjak itt vannak kész diplomával a kezükben, csak lehetôséget kell biztosítani, hogy használhassák is. Azok, akik a jelen körülmények között is vállalják a továbbtanulást idehaza, vállalják az itthonmaradást, töretlenül bízva abban, hogy meg tudunk maradni szülôföldünkön — azok több odafigyelést érdemelnek a romániai magyar közösségtôl és annak vezetôitôl.

A harang is megvan, torony is lesz. És persze nem Bábel, hanem a szótértés tornya. A cím báró ifj. Wesselényi Miklóstól való, 1831-ben írta a kálvinista fôúr katolikus barátjának, gróf Széchenyi Istvánnak: "A jónak magvát hinteni kell." Akkor is október volt, most is borong az ôsz, az idô óceánján másfél évszázad történelme úszott tova, a reformkor két héroszának idézése mégis idôszerû ma is; mert megint csak újul a világ, változik Európa. És változik a világról alkotott kép, változik az istenkép, az emberkép is. Van-e még erônk az ezredfordulón szembenézni sorsunkkal? Van-e helye Istennek még a lelkünkben? Szót tudunk-e még érteni, sokféle szavú, érdekû, szokású, hagyományú, vallású földi lények egymással? Vallásos lesz-e valóban a XXI. század, ahogy Malraux mondta; vagy nem lesz egyáltalán? És szót értünk-e mi, erdélyi magyarok, három vagy annál is több hit, bevett és be nem vett vallás követôi? Hát román testvéreinkkel? Ezekre gondolva mentem el október idusán arra az emlékezô istentiszteletre, melyet a marosszentgyörgyi unitáriusok — templomuk három évvel ezelôtti felavatásának emlékére — évente rendeznek, úgy, hogy a szószéki szolgálatot követôen (melyet idén Varga Sándor nyárádszentmártoni lelkész tartott) a történelmi magyar felekezetek képviselôi sorra szólnak az egybegyûltekhez, és szót kap a község mindenkori polgármestere is. Kozma Albert helyi lelkész hívására idén is igennel feleltek református és katolikus kollégái, Adorjáni László lelkész és Baricz Lajos plébános. És híveik közül is számosan eljöttek s remélhetôen ezentúl is jönni fognak a kedves kicsi hajlékba. Melynek tornya még nincs ugyan, csak egy játéktornyocska, mely csak gerlét, harangot nem bírna meg. De csak a tett hiányzik, és ebben a szentgyörgyiek nem szoktak késlekedni. Ott az épület, töltsétek meg lélekkel. A templomot azért lehet szeretni, mert a szeretet árad benne; mert aki elmegy, figyel, imádkozik, bûnt vall, kegyelmet fogad, arcára ül a fény, mint Mózesnek, amikor az Úrtól a Hóreb hegyérôl visszatért népe közé. Helyi és újvilági tapasztalatok, emelkedett hangulat és derû, fennköltség és jó kedély, az együttlét biztonsága: ez volt a délután hangulattöltete, és az ünnepi, de nem merev ünnepélyességû találkozást színezte Berekmériné Kocsis Melinda lelkészasszony, Laczkó Judit és Szakács Gyöngyi verstolmácsolása, Szilágyi Domokos, Király László, Reményik Sándor és Sík Sándor üzeneteinek egybecsengetése, a Jubilate katolikus ifjúsági csoport fellépése, valamint a Soli Deo Gloria vegyes kar veretes egyházi mûsora. Néha a kis templomok is nagynak bizonyulnak — üresek. A "Kétségek Között Önmagát Fölfaló, a lélek" (Király László) jobbára az értelemtôl vagy a civilizáció újabbnál újabb mákonyaitól vár "jövendölést". Új kihívás áll egyházaink elôtt. Megôrizni a hitet, s megújulni az imádkozásban, még közelebb kerülni a lélek hétköznapjaihoz. Mert az ünnep persze múlandó; csak a hétköznap maradandó — és a "szemhatár- tágító hétköznapok" (Szilágyi Domokos) egyházáé a jövô; amely segít "oldani a félszet, gyôzni a kínt". Wesselényi imáját idézem, Naplójából: " Szent Isten! A hanyatló nap utolsó sugaraiban Te tekintesz dicsô méltósággal, a madarak érzéssel teljes énekeiben Te szólsz a szeretet hangján, Téged imádlak ezekben, ó, hatalomnak s szeretetnek Ura! Tehozzád fohászkodom: engedd, hogy éltem minden körülményeiben gyermeki érzés vezérelje szívemet s férfiúi határozottság cselekedeteimet. Adj szabad látást, hogy a kötelességeim teljesítésére minden alkalmatosságot tisztán láthassak, munkás akaratot, hogy minden alkalmatosságot hazám szolgálatára s felebarátaim segítségére tudjak s akarjak használni." Szabad látást, munkás akaratot. Megértést. Türelmet. A marosszentgyörgyi kastélyudvarban csendôrlaktanyát avattak, alig egy-két órával a magyar egyházak közös ünnepe elôtt. A kiköltözött dandár 124 katonájából 90 magyar nemzetiségû. A kaszárnyaszentelésen nem hangzott el egyetlen magyar fohász sem. Az unitárius templomban ôértük is imádkoztunk.

... a munkahelyen, a templomban és a vécén. Ezzel szemben nálunk gyakorlatilag mindenütt esznek, rágóznak és füstölnek. Ez utóbbit az illemhelyen is. Így tisztul a test, lent ürül, fent frissül. Európában a munkahelyen és a templomban nem is cigiznek, a vécén viszont igen. Azt mondják, a renyhe belek valósággal a szülô nôk tolótáncát járják a füst hatására. Így aztán a konstipált kaka diadalmasan szabadlábra kerül, hála a felserkentett perisztaltikának.

Európában az ebédórára leteszik a kalapácsot vagy a méterest, bezárják a boltot arra a kis idôre, és elmennek egy közeli falatozóba, vagy a kantinba, vagy legalábbis hátra, a raktárba üzemanyaggal tölteni a lankadó porhüvelyt. De nem potyogtatnak kenyérmorzsát a kenyéradó asztalra, satupadra, szövegszerkesztô klaviatúrára, mert az szent.

Esznek a megyei kórház tudakozójában, nyilvántartójában — mind közérthetôen "fisierjében" — is. Ez a gyógykombinát felülrôl nézve olyan, mint egy gigantikus Y betû, alulról meg olyan, mint a kínai ábécé ideogramma-halmaza: ötvenezer jel és európaiul egyik sem értelmezhetô.

"Voi che-ntrate lasciate ogni speranza!" Dante bácsi felhasználhatná — ha feltámadna — tereptanulmányok céljából a pokol újabb bugyrainak leírásához. De hagyjuk ôt nyugodni, el ne csámborogjunk táplálkozási témánktól, és hogy idézzünk még néhány kellemetlen pillanatot az élelmezésnél, a sokszintes Y-üzemben, mely állítólag Európába ereszti többszintes gyökereit, fôleg a bentlakók nem esznek. Hacsak nem madárlátta hazait, rokonaik, barátaik és üzletfeleik jóvoltából. Hetente háromszor... Hacsak nem szereztek az említett hozzá- és mellétartozók fodrásznôjüktôl pedikûrösöktôl stb. fehér köpenyt, és az ispotály elöljáróságától passzust (bilet de voie).

Mert itt is dobog emberi szív a bôrkéreg alatt, s a romló világ nem képes korródeálni az inox lelkeket. Amelyek érzékenységébe máris könyökig belepancsoltam, szándékom ellenére, de törvényszerûen, magamra húzván a himalájai lavinát, mert akiket célkeresztemre ültettem, úgysem olvasnak túl gyakran, és ha olvasnak, kisded nyilaim lepattannak róluk. Ôk inkább pénzt olvasnak, de azt napirenden. "Én istenem, jó istenem, becsukódik már a lelkem..." A lélek bekasztlizását idônként a testi porhüvelyé is követi, de nem törvényszerûen, illetve törvényszerûen nem.

Már megint bajba kevered magad, Kapitány, mondja erre kevés kitûnô barátaim némelyike, de biztosíthatlak benneteket, fiúk, lányok, hogy minden reggel nitroglicerint kávézok, délben ekrazitot ebédelek; aki hozzám talál ütni, maga is robban.

Íme becsült és módjával szeretett feleim — ceterum censeo — visszakanyarodánk a konyhába, mert az a mi ebédlônk, mint ahogy civilizáltéknál is sokan ebédelnek, reggeliznek, löncsölnek, vacsoráznak az utcán, a semmiberohanás eme véredényeiben. Tömik szájukba a hamburgert, franfurtert, meleg szendvicset, fülükbe, orrukba a ketchupot, mustárt, miközben leszámítolási tényezôkkel terhelt agyuk elvonja a vért a gyomortól, amely fásultan vonogatja vállát; ilyen körülmények között miként is emészthetne...?

Így bizony, lakótársaim az ezredvégben, amelyben immár megszámolni se nagyon lehet minket, mert mindegyre odébb lépünk. Eszembe jutnak "boldogult úrfikorom" húsvét reggeli szertartásai, amikor meisseni porceláncsészékbôl ittuk a tejeskávét, miután a fûfészkekbôl összeszedtük a nyuszi tojta pirostojást, és ebédre töltött bárány volt, és nem is az íze volt magasztos, hanem a szertartás fennköltsége. Na, és a karácsonyi töltött káposzta fenyôillata! (Nem képzavar ez, feleim, csak szinesztézia.)

Szertartások... bizony nélkülük taplóagyú emberoidokká süllyedünk vissza, húzhatjuk akár ujjunkra a Neptunusz gyûrûit is. Együnk tehát Európában, és igyunk Európára! Cheers, skall, prosit, isten-isten! Egészségünkre!

A napokban a marosvásárhelyi Kertész Mária panasszal kereste fel szerkesztôségünket. Mint elmesélte, kilencéves lánya, Melinda nagyon csúnyán köhögött, nehezen kapott levegôt, így orvoshoz vitte. A 3-as számú körzeti rendelônél, ahova lakhely szerint tartoznak, szabadságon volt az orvos, így felmentek a nagykórházban a gyermekpoliklinikára. Körülbelül hat órakor értek fel, a váróteremben 7-8 gyerek várakozott. Az ügyeletes orvos Popsor Emilia volt.

— Két órát várakoztunk, miközben több gyereket, bár nem várták ki a sort, bevittek és az orvosnô megvizsgálta ôket. A kislányom már nagyon rosszul volt, a várakozás nem tett jót neki. Nyolc órakor még négy gyerek várta, hogy sorra kerüljön, de mivel lejárt a munkaidô, az asszisztensnô elment, és én akkor bementem az orvosnôhöz, hogy érdeklôdjem, mit csináljunk. Ô azt felelte, hogy mivel munkaideje lejárt, nem fogadja a kislányomat, várjuk meg az éjszakai ügyeletes orvost, az majd megvizsgálja. Amikor mondtam, hogy már nagyon rég várunk, s a kislányom nem érzi jól magát, úgy döntött, mégis befogad. Egy fémkanalat vett elô, mire én megkértem, hogy valami mással nézze meg a torkát, mert én is megpróbáltam otthon fémkanállal megnézni, de a kislányom hányni kezdett. Erre az orvosnô lecsapta a kanalat, s azt mondta, nem vizsgálja meg. Végül úgy mentünk haza, hogy a kislányomat nem látta orvos. Felháborító, hogy egy orvosnô így viselkedik, akkor is elmegy, ha a váróteremben beteg gyermekek vannak. Neki nincsenek kötelességei? — kérdezte a panaszos.

Sglimbea Doinától a Megyei Gyermekpoliklinika fôorvosától arról érdeklôdtünk, hogy mi a kötelessége az orvosnak, ha beteg gyermekek várnak rá, meg kell-e vizsgálnia ôket, vagy elmehet, az éjszakai ügyeletesre bízva a betegeket, és megtörténhet-e, hogy a várakozó gyermekek orvos nélkül maradnak? A fôorvosnô elmondta, hogy a szóban forgó orvosnô jelentette neki az esetet, elmondva, hogy annak ellenére, hogy a körzetnél kiírtak gyógyszert a kislány számára, az édesanya erôsebb gyógyszert akart kérni.

—Sok szülô nem érti meg, hogy a gyermekpoliklinikára csak abban az esetben kell elhozza gyerekét, ha a körzeti orvos küldôcédulát ad, mert nem tud diagnózist mondani. Én nem tudhatom, hogy a fent említett szülô mennyit ült a váróteremben, de azt elfelejtette elmondani, hogy mikor Popsor doktornô hazakészült, Németh doktornô már ott volt, készen, hogy megvizsgálja a kislányt. De ekkor a szülô kiabálni kezdett, hogy hiába mondanak neki bármit, ô tudja, hogy 8-9 óráig kávészünetet tartanak, s nem foglalkoznak a várakozókkal. Ez a vád teljesen alaptalan, mert az éjjeli ügyeletes orvosok mindig idôben megérkeznek, és dolgozni kezdenek, hiszen tudják, hogy a gyermekek ártatlanok, a kellemetlenségekért a szülôk a felelôsek. A gyerekek csak akkor kell hogy várakozzanak, ha az éjjeli ügyeletest súlyos beteghez terepre hívják — tájékoztatott Sglimbea Doina.

Az újságíró nem volt jelen a történet idején, s így nem tudja eldönteni, hogy miért lehet ugyanannak a történetnek két változata. Tény, hogy a járóbeteg-rendelôkben és a körzeteknél általában sokat kell várakozni, s így nem csoda, ha a szülô elveszti a türelmét. Hogy segít- e majd ezen a családorvosi rendszer túlságosan is lelassult bevezetése, ez majd csak a jövôben dôl el. Addig is mindkét félnek még a korábbinál is nagyobb türelemmel és megértéssel kellene egymás iránt viseltetnie.

A dicsôszentmártoni szülészeten július 13-án elhunyt fiatalasszony ügyében kerestük fel Mircea Brasoveanu helyi fôügyészt, aki arról számolt be, hogy az ügy nagyon lassan és számára is bosszantó módon alakul. Mint olvasóink annak idején tudomást szerezhettek róla, a 29 éves fiatalasszony a harmadik szülésére készült. Mivel a városi kórházban nincsen altatóorvos, a család azt kérte, hogy küldjék be Marosvásárhelyre. Dr. Radu Liviu nôgyógyász fôorvos vállalva a felelôsséget, maga fogott neki az altatásnak. Ahogy azonban beadta a hátgerincbe az injekciót, a fiatalasszony meghalt, s amíg éleszteni próbálták a négykiló körüli magzat is életét vesztette. Mivel nem elôször történt hasonló baleset az idézett szülész- nôgyógyásszal, a helyi ügyészség 10 nap alatt kihallgatta a tanúkat, és tovább küldte a dossziét. A Marosvásárhelyen mûködô igazságügyi orvostani intézetbôl, ahol azt kellett volna megállapítnai, hogy orvosi mûhiba miatt következett-e be az anya és magzatának halála, két hónap elteltével érkezett válasz a következô megállapításokkal: a szóban forgó személy hirtelen halállal halt meg; mivel a boncolás során nem találtak makro-és mikroszkopikus elváltozásokat, ebbôl arra lehet következtetni, hogy a halál egy érzéstelenítési baleset miatt következett be, közvetlenül a páciens epidurális érzéstelenítése után. Az iratot Rosca Gheorghe, Florian Mariana és Matei Dan orvosok írják alá. Az ügyészség hasonló kéréssel, tehát a mûhiba megállapítása végett fordult az Orvosi Kollégiumhoz is, amely nagy késéssel a következôket válaszolta: dr. Radu Liviut a Szántó Judit esetében bekövetkezett halálesetben elkövetett kihágásért egymillió lej pénzbírságra szankcionáljuk. Pont. De hogy mi volt az a bizonyos kihágás (abatere), arról nem szól a krónika. Felháborító, tisztelt doktor urak ott a kollégiumban, egy fiatalasszony és egy egészséges magzat halálát egymillió lejre taksálni! El lehet képzelni, hogy élete során követ el mûhibát az orvos, amiért a páciens fizet, de amikor valakit sorozatosan fiatal szülô anyák haláláért okolnak a hozzátartozók, akkor talán körültekintôbben kellene eljárni. Mert emlékezzünk csak vissza, milyen nagy tam-tammal választották meg önöket országszerte. Mennyi reménységgel gondoltak az egyszerû emberek arra, hogy ezentúl ez a tiszteletre méltó testület az orvosi eskü szellemében jár el, és tisztségükhöz méltóan döntenek minden, az orvosokat érintô kérdésben. Az idézett válasz után, legalábbis itt Maros megyében, minden reményünk kétségessé válik. De hallgassuk tovább az ügyészt, aki — bár sokat látott-hallott — hasonlóképpen megdöbbenéssel vette tudomásul az orvosi kollégium válaszát. Mint elmondta, jelenleg újra az igazságügyi orvostani intézetben van a dosszié, ahol az ellenôrzô testületnek kell véleményt mondania. Ha a korábbiakhoz hasonlóan felelnek, akkor a bukaresti intézet véleményét fogja kéri, s ha ott is ilyen módon viszonyulnak, annak ellenére vádat emel az orvos ellen, még azzal a kockázattal is, hogy az igazságszolgáltatás szintén felmenti a nyugdíjkor elôtt álló szülészt. A további fejleményekre visszatérünk.

— Sokat beszélnek manapság a dicsôszentmártoni tégla- és cserépgyárról. Egyesek szerint igen jól ment az utóbbi idôben, s a részvényesek komoly osztalékra számíthatnak, mások azt állítják, hogy a csôd felé tartanak. Mi igaz a mendemondákból? — tettük fel a kérdést Doszlop János igazgatónak néhány nappal a részvényesek október 23-ára hirdetett közgyûlése elôtt.

— Csôdbe nem megyünk, de tény, hogy az országos gondokat mi is érezzük. Kevés a pénz, mind kevesebben építenek, a középréteg egyre inkább leszegényedik. Azok viszont, akik nagy pénzeket forgatnak, nem az általunk készített anyagokból építkeznek. Ahhoz, hogyminôségben a külföldi építôanyagokkal felvegyük a versenyt, nagy befektetésekre lenne szükség. Új gyárat azonban csak külföldi tôkével lehet építeni, másképpen csak kínlódás lenne az egész.

— Nos, erre még visszatérünk, de addig is vegyük számba, hogy mi történik a gyáron belül és a részvénypiacon?

— Mint ismeretes, részvényeink 40 százalékát az ÁVA három fô részvényesnek, a COMAT és a CONSOR RT-nek, valamint a részvényes dolgozók közösségének (PAS) adta el. A többi 60 százalék a nagyprivatizáció során a kuponokért talált gazdára. Ezt a 60 százalékot azóta a tôzsdén kivüli részvénypiacon árusítani kezdték. A felvásárlás egy darabig egyforma mennyiségben történt, az utóbbi idôben azonban nézeteltérés alakult ki a három fél között, mivel megbomlott az arány. A szeptemberi adatok szerint a COMAT a részvények 18,27, a CONSOR 15,69, a PAS 14,92 százalékát szerezte meg, ami összesen 43 százalékot jelent.

A vezetôtanácsban a kuponokért részvényt kapott személyeknek két képviselôjük van: Csiszár Dezsô, aki 32 évig volt a gyár alkalmazottja, valamint Creangã Antoniu agrármérnök. A vezetôtanács arra kéri a részvényeseket (kupontulajdonosokat), írjanak felhatalmazást a két képviselô nevére, hogy az október 23-i, vagy ha nem lesz elég részvevô, az október 30-i közgyûlésen képviselhessék az érdekeiket. Aki helyben lakik, itt a titkárságon adhat a felhatalmazást, aki távolabb, az levélben.

— Szokás szerint a közgyûlés napirendjén a költségvetés megvitatása szerepel, továbbá az is, hogy mi történik a nyereséggel. Milyen profittal zárja az évet a CARS?

— A nyereségünk 1,5 - 2 milliárd lej között van, az eltelt kilenc hónapra a nehézségek ellenére is teljesítettük a mutatókat. Bár nem dolgoztunk teljes kapacitással, annyit gyártottunk, amennyit el is tudtunk adni. Ha a kisrészvényesek zöme úgy dönt, akkor a nyereséget kiosztjuk, ha nem, beruházásra szeretnénk felhasználni.

Egyébként, bárhogy is történik, nem ajánljuk senkinek, hogy a részvényeit eladja. Egy csomagért 200.000 lejt kaptak, az idéni osztalék, ha kiadjuk, megtéríti ezt az árat.

— Ha jól emlékszem, a korábbi években nem adtak osztalékot...

— 1996-ban, amikor magánkézbe ment át a gyár, a részvényesek egy elavult, nagy munkaerôt igénylô amortizált gépekkel rendelkezô egységet vettek birtokba. Az 1996- 97-es osztalékot a gyár felújítására kellett felhasználnunk. Tavaly novemberben az egyik részleget leállítottuk, s hat hónapon át folyt a javítás. A városban levô egység májusban indult újra, s csak az alkalmazottak felét tudtuk visszavenni (150 ember munka nélkül maradt), mivel a felújítás nyomán kevesebb kézi munkaerôre van szükség. A felújított gyáregységben 500-ról 251,25 lejre csökkent a cserép önköltségi ára, ugyanezt Dombón 339,05 lejért állítjuk elô. Télen a dombói gyáregységet készülünk felújítani, aminek következtében 50-nel újra csökken a dolgozók száma.

De hiába is kínlódunk, ha a befektetések ilyen arányban haladnak elôre, akkor a gyár nemsokára csôdöt mondhat. A várt minôségû építôanyag elôállításához külföldi tôkére van szükség. Ezért kérjük mindazon részvényeseket, akik megértik, hogy ez a jövô útja, szavazzanak velünk.

— Van-e külföldi érdeklôdô a gyár iránt?

— Egy osztrák céggel, a TON TACH elnevezésû Graz mellett mûködô konszernnel tárgyalunk már néhány éve, amely 14 közép-európai gyárat mûködtet. Ôk 40-50 millió márkás befektetéssel egy új gyárat építenének. Ami visszatartja ôket a szerzôdéskötésben, a részvényesek döntése. Ha 51 százalékuk megszavazná a közös vállalat létrehozását, bármikor elkezdhetnénk a munkát. Ezért kérem még egyszer, hogy részvényeseink közül, aki az elmondottak ellenére sem érti, hogy mi a teendô, hívjon telefonon, mind én, mind a jogtanácsosunk szívesen az érdeklôdôk rendelkezésére állunk, hisz a CARS jövôje és ezzel együtt részvényeik sorsa múlik ezen.

Az elmúlt napok egyikén újabb külföldi útjáról számolt be lapunknak Runcan Petru Stefan, a vidrátszegi repülôtér fôigazgatója. Amint elmondta, Nicoleta Bochis-sal, a megyi tanács út és hídügyi igazgatóságának igazgatójával együtt Svájcban járt, méghozzá elôbb Zürichben, majd pedig a Marcel Boschung AG schmitteni üzemének bemutatóján. A Boschung holding, amelynek Ausztriában, Németországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, sôt Kínában is vannak vállalatai, a maga szakterületén világelsô. Rangjának érzékeltetése végett csupán azt említjük meg, hogy az általuk gyártott munkaeszközökkel tisztítják a leszállópályát az ûrbôl visszaérkezô siklórepülôgépek, meg a hangnál gyorsabb utasszállítók elôtt.

Küldöttségünket elsôsorban azok a kisebb-nagyobb, valamelyest a Mercedes Unimog-ra emlékeztetô gépjármûvek érdekelték, amelyek bejegyzett találmányokat hasznosítva akár 4-5 mûveletet is el tudnak végezni egyidejûleg. Az ilyen gazdagon és változatosan felszerelhetô teherautó meg traktorfélék igen gazdaságosan üzemeltethetôk mind a négy évszakban. Komplex jellegükbôl eredôen kevesebb helyet foglalnak el, kisebb létszámú kezelôszemélyzetet igényelnek és viszonylag olcsóbbak is, mint hogyha külön-külön vásárolnának és tartanának például seprô-porszívó, hómaró, jégolvasztó, csúszásgátlóanyag-szóró, öntözô és más jármûveket.

Amint beszélgetôpartnerünk elmondta, a mûszaki szemle résztvevôit felkérték, hogy dobáljanak köveket és konzervesdobozokat arra a helyre, ahol az autóutak, autósztrádák és repülôtéri pályák karbantartására, megtisztítására alkalmas nagy teljesítményû gépkocsi el fog haladni. Hamarosan jött is a hatalmas, sárgára fényezett, hátul szintén kormányzott kerekû autó, nem kevesebb, mint 70 kilométeres óránkénti sebességgel (!), és megtörtént a varázslat: minden "szemetet" eltüntetett egy szempillantásra.

Kisebb méretû Boschung masinákból már 20 darab van Bukarestben, s jó lenne, ha mi is beszereznénk nehányat — jegyezte meg Runcan igazgató. Hozzátéve, hogy nem akármilyen szerkentyûk ezek, hiszen példaként mûködôképességüket 15 évre, a védôfestésüket 20 évre (!) garantálják. Így hát azt beszélték, hogy a pénzszûke miatt elôbb talán másodkézbôl vásárolnának még sokáig használható Boschung munkaeszközöket, amelyeknek az alkatrészellátása is biztosított lenne. A svájci látogatáson jelen levô többi kilenc megye képviselôihez (megyei tanácselnökök és alelnökök, prefektusok, alprefektusok, repülôterek és útügyi igazgatóságok reprezentánsai) hasonlóan a mieink is úgy gondolták, hogy célszerû lenne az érdekelt szerveknek-szervezeteknek összefogniuk, és közösen hasznosítaniuk a repülôterek, valamint a közeli megyeszékhelyhez vezetô utak, sôt a városok utcáinak, tereinek tisztán- és karbantartásához is ezeket a korszerû felszereléseket.

Interjúadónk mintegy zárójelbe téve elárulta, hogy a világcég vezetôjének fia szenvedélyes pilóta, aki elôttük is bemutatta mûrepülô tudományát — a saját tulajdonú Szuhoj vadászgéppel. Ha a meghívásnak eleget téve eljön 1999 májusában Marosvásárhelyre, akkor magunk is meggyôzôdhetünk, miszerint nem csupán az üzleti életben bátor és ügyes ember, hanem fent a levegôben is.

De még a tervezett repülôtéri ünnepséget mgelôzôen, most októberben várható, hogy ide utaznak, az immár 51. évében járó svájci cég megbízottai, és sorra felkeresik Romániának azokat a megyeszékhelyeit, ahol kilátás van arra, hogy velük szállítási szerzôdést kössenek. Runcan Petru reménye szerint állandó képviselete is lesz Vásárhelyen a Boschung részvénytársaságnak.

Lemondott a Pénzügyôrség országos vezetôje

Stefan Pârvan a Pénzügyôrség fôkomisszárja, beadta lemondását, miután a legmagasabb körökben botrányt kavart az intézmény átszervezésére vonatkozó tervezete. Pârvan azt nyilatkozta, hogy nem maradhat funkciójában, ha nincsenek kezében azok az eszközök, melyek által betarthatja a miniszterelnöknek tett ígéreteit. A tervezet lényege, hogy az eddiginél sokkal nagyobb hatalommal ruházná fel a Pénzügyôrség munkatársait, azaz ôk anélkül is büntetôjogi eljárást indíthatnának, hogy igénybe vennék a rendôrség közbelépését. Pârvan nagy mértékben decentralizálná az országos intézményt. A miniszterelnöknek két lehetôsége van: vagy harminc napon belül elfogadja a lemondást, vagy a kormány jóváhagyja Pârvan tervezetét.

Személycsere az ÁVA élén?

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Sorin Dimitriunak mennie kell az Állami Vagyonalap élérôl. Radu Vasile kormányfô a hét végén bejelentette, hogy hamarosan megkezdôdnek a kormányon belül a tárgyalások a minisztercserékkel és a jövô évi költségvetéssel kapcsolatban. Dimitriu utódjaként fôként Radu Sîrbut, az ÁVA kolozsvári kirendeltségének igazgatóját emlegetik. Ugyanakkor az ÁVA Igazgatótanácsának összetételében is változások várhatók. Az is hírlik, hogy az új elnök kinevezéséig Radu Vasile kormányfô vezeti majd a fontos intézményt.

Nigériai katasztrófa

Legkevesebb 300 ember veszítette életét vasárnap Nigéria nyugati részén, amikor kigyulladt egy olajvezeték. A korábbi jelentések még csak száz áldozatról számoltak be, ám számuk óráról órára emelkedik, jelentette a Reuters egy újságíróra hivatkozva, aki végiglátogatta a Warri kôolajipari központ környéki kórházakat. Az áldozatok számáról nem adtak ki hivatalos jelentést. A baleset a Warri melletti Awapor faluban történt. Lakosok százai siettek a helyszínre, hogy kannáikkal felfogják a megrepedt olajvezetékbôl kiömlô üzemanyagot, amikor hirtelen tûz keletkezett, és az ott lévôk megégtek. Meg nem erôsített jelentések szerint 400 embert ápolnak kórházban. A vezetéket mûködtetô cég szerint szabotázs történt. A Niger folyó deltájában az elmúlt idôszakban többször követtek el szabotázsakciókat, miután a kormány és a multinacionális cégek semmibe vették a helyi közösségek követeléseit.

Eltûnt sajtótudósítók nyomában

Vasárnap délben nyoma veszett a Tanjug belgrádi hírügynökség újságírójának és fotoriporterének, jelentette a hírügynökség pristinai irodájára hivatkozva az AFP. Nebojsa Radosevic és Vladimir Dobricic röviddel dél elôtt indult el riportanyagot gyûjteni a Pristinától 30 km-re fekvô Magura felé, ahol a szerb információs központ szerint szakadár albán fegyveresek két járôrözô szerb rendôrt sebesítettek meg az elôzô napon. A rendôrség értesítette a Tanjug pristinai irodáját arról, hogy a két újságíró nem érkezett meg céljához, és aznap semmilyen életjelt nem adtak magukról.

Raktáron a téli készlet

A CONEL áramszolgáltató társaság szerint a közelgô télen nem lesz fennakadás az energia- és földgázellátásban, mert a szükséges készlet részben raktáron van, részben leszerzôdték az energiahordozókat. Jelenleg 700 ezer tonna kôszén és 475 ezer tonna nyersolaj található a CONEL raktáraiban. A földgázzal kapcsolatos szerzôdéseket is megkötötték. Az energiahordozókkal kapcsolatos importhoz szükséges szindikalizált hitelt a City Banktól kapja a CONEL.

Egyiptomi vonatszerencsétlenség

Iszmail Szalaam egyiptomi egészségügyi miniszter szerint harminchárom halottja és kilencvenhét sebesültje van annak a vonatszerencsétlenségnek, amely vasárnap kora este történt Egyiptom északi részében, a Nílus deltájában. A vonat a Kairótól 190 kilométerre északra fekvô Kafr-ed- Davvár pályaudvara felé közeledett, amikor a vezetô észlelte, hogy elvesztette uralmát a szerelvény fölött. A két elsô kocsi, valamint a mozdony kisiklott, és felborult. A katasztrófát feltehetôen az okozta, hogy a tetôn utazók megrongálták a fékberendezést. A sebesültek közül negyvenöt válságos állapotban van.

Tiltakoznak Pinochet ôrizetbe vétele ellen

Heves incidens tört ki vasárnap este Chile fôvárosában, Santiagóban, a brit nagykövetség elôtt, ahol Augusto Pinochet tábornok több ezer híve gyûlt össze, hogy az egykori diktátor nagy-britanniai ôrizetbe vétele ellen tiltakozzon, jelentette a helyszínrôl az AFP. A rendfenntartó erôk könnyfakasztó gránátokkal és vízágyúval akadályozták meg, hogy a tüntetôk megostromolják a brit külképviselet épületét.

Távoktatás a Babes-Bolyai egyetemen

Lapértesülések szerint a kolzosvári Babes-Bolyai Egyetem történelem és lélektan szakán az idéntôl beindul a távoktatási rendszer. A két szakra azok iratkozhatnak be, akik legkevesebb ötös osztályzatot értek el a felvételin. A tandíj évente 4-5 millió lej. Az utolsó beiratkozási nap október 20, tehát ma van.

Vasúti karbantartó berendezések Franciországból

Traian Bãsescu közlekedésügyi miniszter jóváhagyása nyomán a Román Vasutak közszolgálati társaság a napokban szerzôdést írt alá a francia Geismar céggel, melynek értelmében a társaság 2,8 millió dollárért 850 könnyû vasúti karbantartó berendezést vásárol a francia cégtôl. A gépek több ezer karbantartó dolgozó munkáját helyettesítik, akiket elbocsátottak a társaság kötelékébôl. Bãsescu az ügylet kapcsán kijelentette: nem akar cinikus lenni, de az igazság az, hogy "a gépek sokkal többet dolgoznak, mint az emberek, nem sztrájkolnak, és nem kell nekik fizetést adni."

Miholcsa József a Vármegye Galériában

Ma délután a budapesti Ôszi fesztivál keretében a Vármegye Galériában tárlatnyitót rendez az Erdély Mûvészetéért Alapítvány. Miholcsa József marosvásárhelyi szobrászmûvész és Xantus Géza csíkszeredai grafikus mutatkozik be a magyar fôváros közönségének. A Miholcsa faragványaiból, plasztikáiból és Xantus grafikáiból, színes munkáiból válogatott kiállítást Németh Zsolt külügyi államtitkár nyitja meg. Közremûködik Maczkó Mária népdalénekes.

Könyvvásár — negyedszerre

A Romániai Magyar Könyves Céh november 5-7. között negyedik alkalommal rendezi meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház elôcsarnokában a már hagyományossá vált Nemzetközi Könyvvásárt. A rendezvény elsôdleges célja az írott kultúra megismertetése a látogatóközönséggel, közvetlen kapcsolat kialakítása író és olvasó között. Ehhez járul hozzá a kiállítás gazdag programja is: könyvbemutatók, dedikálások, kiadók ismertetése, irodalmi vetélkedôk, Vásár Könyve '98 verseny szervezése.

Befektetôket keresnek

Közel egy hónapos munkalátogatásra készül Fodor Imre. Marosvásárhely polgármestere október 26. és november 20. között az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában próbál együttmûködési kapcsolatokat kialakítani, valamint gazdasági, mûvelôdési és egyéb területeken befektetôket hozni Vásárhelyre.

Tankönyvkiállítás Szovátán

Október 15 — november 15., naponta 9-17 óra között a magyarországi Apáczai Kiadó teljes tankönyvpalettáját tekinthetik meg az érdeklôdôk. A szovátai Teleki Oktatási Központban kiállított I-VIII. osztályos tankönyvekbôl készült kiállítás elsôdleges célja az alternatív könyvek behatóbb ismertetése, valamint a Romániai Tanügyminisztériummal elfogadtatni ezeket a könyveket (amelyekbôl nagy hiány van a hazai piacon), esetleg azokhoz hasonló kiadványok nyomtatása. Október 30-31-én a szerzôk mutatják be tankönyveiket, majd a kiállítás zárása után a teljes anyag meglelhetô a TOK könyvtárában.

Kilencedikek a közszállításiak

Múlt héten Emil Chiorean, a Marosvásárhelyi Közszállítási Rt. igazgatója Bukarestben, a Kereskedelmi és Iparkamaránál járt, ahol az 1997-es évben kifejtett tevékenységéért járó díjat vette át. Az rt. a cégek országos top-ja szerint a 9. helyezést érte el, a ranglistán elôtte mindössze vasúti és vízi szállításra szakosodott cégek állnak.

Ma este kabaré

A Hahota színtársulat ma este 7 órakor Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagytermében Elég a drámából címmel kabaréelôadást tart. Mûsoron: A torreádor, Éljen Napóleon, Az idegenvezetô és A frakk címû bohózatok. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.

Tóth István 75 éves

A Látó szerkesztôsége és a Marosvásárhelyi Írói Egyesület szervezésében szombaton délután 6 órakor a 75 éves Tóth István költôt és mûfordítót köszöntik. A Kultúrpalota kistermében sorra kerülô elôadáson közremûködik Kilyén Ilka színmûvésznô.

Elôadás az örmény festészetrôl

A marosvásárhelyi tanács és a Népi Egyetem közös szervezésében, az interkulturális tevékenységek keretében prof. dr. Asgian Berdj, a Népi Egyetem rektora Az örmény festészet mûvészete a jereváni képtárban címmel tart elôdást október 22- én, 17 órai kezdettel. Helyszín: a Népi Egyetem nagyterme (Rózsák tere 57. szám, I. emelet).

Batyubál Dicsôben

A dicsôszentmártoni Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesület október 24-én, szombaton este 7 órai kezdettel tartja hagyományos batyus szüreti bálját az ökumenikus mûvelôdési házban (Magyar Ház).

Elmarad a Gyöngykoszorú

Október 24-re hirdette a nyárádszeredai Bocskai István Közmûvelôdési Egyesület a szüreti Gyöngykoszorút. A csoportok gyatra érdeklôdése miatt a néptánc, -dal és -viselet-találkozó elmarad.

Lángoló teherautó

A nagysármási tûzoltóalakulat oltotta el a 151-es megyei úton, Báld közelében haladás közben kigyúlt MS-04-EIR forgalmi rendszámú tehergépkocsit. A motor villamos vezetékének rövidzárlata kiváltotta tûzben elégett a vezetôfülke. A gépkocsivezetôt nem érte sérülés.

15-bôl hetet

15 ifjúsági szervezet programtervét nyújtották be a Maros Megyei Ifjúsági és Sportigazgatósághoz elbírálás végett. Hetet hagytak jóvá, s az utolsó negyedév programjaira 37.500.000 lejt utalt ki a Sportminisztérium. További kilencmillióból a Sportigazgatóság kiadásait fedezik.

Telefondrótot loptak

A napokban tartóztatta le a dicsôszentmártoni vasúti rendôrség a 26 éves Szeben megyei Ciurar Nicolaet és a 30 éves dicsôi Moldovan Augustint, akik a múlt hét egyik éjszakáján 800 méter, rézbôl készült, a vasút tulajdonát képezô telefonhuzalt loptak Ádámos és Megyarkirályfalva között. A kihallgatások során a két férfi beismerte, hogy a szeptember 29- rôl 30-ra virradó éjszaka ugyanarról a területrôl vittek el telefondrótot, így az okozott kár összértéke meghaladja a 15 millió lejt.