Sokunknak hetek, sôt hónapok óta A meccs (így, nagybetûs névelôvel) a magyar—román. És ez nem véletlen.

A román labdarúgó-válogatott soha nem gyôzte le még a magyart. Ezt a mondatot hihetetlenül sokszor írták le a mérkôzés elôtt, mintha a tét most nem is igazán az a fránya három pont lenne, amit az Eb-selejtezôn aratott gyôzelemért adnak a gyôztes csapatnak; hanem valami egészen más. A magyarok egészen félve, ugyanakkor bizakodva néztek a mérkôzés elé: a presztízsvédésen túl ugyanis egy esetleges gyôzelem (bár eléggé valószínûtlennek tetszett) az élbolyba tornázta volna fel ôket. Román szemszögbôl nézve a dolog egy kicsit bonyolultabb: itt ugyanis nem csupán arról volt szó, hogy folytatni kell a Liechtenstein ellen elkezdett és Portugáliában megtoldott gyôzelmi sorozatot, hanem arról is, hogy végre illenék valamit azért is tenni, hogy azt, a bekezdés elején emlegetett mondatot többé sehol, soha el ne mondhassa senki.

Kinek szurkoljunk? Azazhogy újrafogalmaznám: kinek szurkoljon az erdélyi, ha magyar? Ha magyar, ismétlem, és nem román, aki tökéletesen ismeri a magyar nyelvet, ahogy ez a román újságokban ismételten megjelent.

Szurkolhatsz-e önmagad ellen? címmel a mérkôzés napján a Nemzeti Sport Oroszhegyi Károly egyoldalas értékelôjét közölte, amelyben a szerzô éppen a felvetett kérdést taglalta. "Azt kérded, barátom, hogy hiányolták-e az erdélyi magyar szurkolók ezeket a (mármint a magyar—román) mérkôzéseket?" — kérdi. És válaszol: "Nos, egészen biztosan tudom, hogy egyáltalán nem hiányolták.(...) Az erdélyiek jól imádkoztak, a válogatottakat közel húsz éven át egyszer sem sorsolták össze, a klubmérkôzések után pedig, egy- két BEK-mérkôzést leszámítva, nemigen kellett lehajtott fôvel tudomásul venniük a magyar—román párharcok végeredményét." Idézem Molnár Zoltánt, a Népstadion és Intézményei fôigazgatóját is: "...tisztában vagyunk azzal, hogy sokan, akik Romániában születtek és ott élnek, magyaroknak vallják magukat, és azért jönnek szerda este a Népstadionba, hogy a Bicskei-csapatot buzdítsák. Emlékszem, az 1981-es Fazekas László góljával megnyert meccsen szembesültem elôször azzal, hogy a kitûnôen szurkoló erdélyiek ugyanolyan magyarok, mint amilyenek mi vagyunk. Egy akkori huszonévesnek, mint én, ez újdonságnak számított, ám ma már biztosan nem az a fiataloknak".

Ezt annak kapcsán mondta el az intézményvezetô, hogy szóba került a román szurkolók elkülönítése és biztonságuk, testi épségük garantálása. (Ezzel pedig el is érkeztünk a legnagyobb fôfájást okozó problémához: hogyan lehetne megakadályozni a szurkolók összecsapását?)

Szerdán már reggel hét órakor kiszálltak a biztonsági emberek a Népstadionhoz és lecövekeltek a bejáratoknál. Ebbôl lett is probléma, mert az utasításokhoz híven különengedély hiányában senki nem hajtott, hajthatott a stadion toronyépülete elé, amelyben a labdarúgó-szövetség székel. Lett is balhé emiatt. "Mert hát az is egy nagy marha, aki azt képzeli, hogy én most a felszerelést zsákonként onnan idecipelem" — dühöngött a dressz-felelôs. Késôbb aztán, csak úgy mellesleg, egy bizonyos Kim Milton- Nielsen nevû úriember sem kanyarodhatott a toronyépület elé, mert nem volt parkolójegye. Csak mellesleg: Milton- Nielsen a mérkôzés játékvezetôje volt, és a szokásos meccs elôtti technikai értekezletre érkezett. Némi vita után aztán továbbengedték a kisbuszt, "de talán nagyobb figyelemmel megelôzhetô lett volna az incidens" (Nemzeti Sport). A szövetség bejárata elôtt posztoló kedélyes, idôsödô úr ismerôsként üdvözöl. "Ja, hát tudtam, hogy ismerem valahonnan; a márciusi jégkorong- vébérôl". Közben jönnek-mennek a tekintélyesebbnél tekintélyesebb urak ("annyian vannak, régen harmadannyian is elegen voltak"), játékvezetôk érkeznek a magyar—román bírók barátságos mérkôzésére (1-1-gyel végzôdött). A szurkolók egyelôre csak szállingóznak, a románok útlevéllel vásárolhatnak az egyik Stefánia úti pénztártól. Segítek az egyik jegyárus hölgynek, lefordítom, amit közölni szeretne azzal a két férfival, akik belépô után érdeklôdnek.

Egyébként errôl jut eszembe, a román válogatott szurkolói közül sokan ügynökségek révén rendeltek jegyet, amelyhez jókora felárral jutottak hozzá. A találkozó napján pedig bárki sor nélkül kaphatott belépôt, jókora felirat hirdette a román drukkereknek kijelölt pénztárnál, hogy "pentru suporterii echipei vizitatoare", ezerháromszázforintos egységáron. És a biztonságuk? "Kilenc mozgó kamera lefedi a Népstadion egész területét, és gombnyomásra polaroid képet készít bármelyik szurkolóról. S hogy milyen éles ezeknek a kameráknak a szeme: kétszáz méterrôl leolvasható minden felirat egy rendôrjelvényrôl" (Molnár Zoltán).

Mégis: tudta, amit tudott a magyar fôváros egyik legtekintélyesebb ôrzô-védô szolgálata, mert állítólag nem vállalta a felkérést a szerdai mérkôzésre.

Színpompás zászlólengetés, piros-fehér- zöldbe öltözött lelátó látványa "fogadta" a magyar tévénézôket a Népstadionból, a csapatok pályára érkezését a lelátók feletti óriási képernyôn is közvetítették. A himnusz körüli cirkusz mondhatni a megszokott, a románt a magyarok lehurrogják, kifütyölik, a magyart lelkesen éneklik. A román szektorból taps. A hangulat túlfûtött, LESZ MÉG bukarest MAGYAR FALU, és Nagy-Magyarország képe a román szurkolók melletti lelátókra kifüggesztve. A románok közül sokan derékig levetkezve integetnek félreérthetetlenül, de a rendfenntartók egyelôre tartják magukat, megkettôzött erôvel megakadályozzák az összecsapást. Elôkerült persze a gumibot és a gazspray is: egy román transzparens és egy magyar zászló bánta a találkozást.

Elkezdôdik a mérkôzés.

A tizedik percben Fehér Miklós százszázalékos helyzetbôl mellétrafál. "Öt éve nem volt ilyen helyzetünk!" (szurkoló). Huszonnyolcadik perc (18 perc elég, amire az öt év kevés): ugyanakkora lehetôség, Egressy húsz méterrôl elhamarkodja a lövést, a labda Stelea kapuja mellett csorog el. "Tipikus beszariság. A III. kerület ellen persze berúgta volna..." Ötvenedik perc: Moldovan betalál, vezet a román válogatott. "Felálltak, mi meg nem vagyunk sehol. Mint általában a második félidôben". Nyolcvanharmadik perc: "Vagy a pepsis reklámot találja el, vagy kirúgja a stadionból"; Hrutka álomlövése, egyenlít a magyar válogatott. "Rájuk!" Kilencvenkettedik perc: Kim Milton-Nielsen lefújja a mérkôzést: 1-1, mint a bírók találkozóján.

Nôi hang ötperces gyakorisággal már a második félidô közepétôl kezdve ismétli: rugãm spectatorii echipei în vizitã sã rãmînã pe locuri 20 de minute dupã terminarea jocului" (a vendégcsapat szurkolói maradjanak a helyükön a mérkôzés után húsz percig, többé-kevésbé helyes románsággal). A román szektorból gyér tapssal fogadják az elsô felszólítást. A találkozó végén senki nem mozdul.

Rendôrsor fejlôdik fel a Stefánia utcában, hat lovasrendôr, tíz rendôrautó kékfényezik, elôttük jókora tömeg. A román szurkolókat várják. Telik az idô, már fél tizenegy is elmúlt. Sokan megunták a várakozást, és elmentek, de így is maradtak elegen, közülük sok a szájtáti. Egyszer csak kiáltás: becsaptak minket! a románok a másik kapun jönnek. Futás. Hooligans, hooligans, kiáltják. Emberek sehol az utcán, buszok indulnak viszont kerékcsikorgással. Kovászna, Arad, Kolozs megyei a rendszámuk. Üvegek, kövek repülnek, törnek az ablakok. Egy vasrács (kerítésnek használják) egy autóbusz mellé zuhan. A Stadion Szálló elôl induló elegáns nyugati rendszámú autó vezetôje meggondolja magát, és útközben lefékez, megfordul. Rendôrök jönnek, a tömeg szalad. Román szurkolóknak nyoma sincs (utólag tudom meg román újságírókollégámtól, hogy tizenegy óráig vártak a stadionban, akkor meg bántatlanul kijöttek). "Álljatok meg, nem jönnek". Fele az embereknek ekkor már a Népstadion melletti állomás parkolójában, ahol román autóbuszok parkolnak. Törnének, zúznának, de tényleg jönnek a rendôrök. Újra futás. Hang: fogjátok meg, román! Tíz másodperccel késôbb másik hang: hülyék vagytok, ez nem román. A rohamrendôrök egy része a Népstadion metróállomás elôtt keres újabb áldozatnak valót. Egy fiatalembert fellöknek, fejjel elôre esik a járdára, be is veri, nem mozdul. Ketten mellé térdelnek, hogy vajon mi lett vele. "Szemetek, ne hagyjuk". Megmozdulnak néhányan. A rendôrök "csatasorba" fejlôdnek az ellenük indulókkal szemben, még egy szurkolót kiütnek. Az elôbb felbukót lábától, kezétôl fogva viszik a metróállomás felé. "Szép volt, fiúk"; egyesek gúnyosan tapsolnak.

Egy órával a mérkôzés vége után a stoplámpánál megálló Kolozs megyei rendszámú elegáns autóbuszt próbálják megrongálni, de a vezetô idôben észleli a dolgot és nagy dudálással áthajt a piroson. Kivert ablakú busz jön még, a bennülôk csúnyákat integetnek. Autók, mikrobuszok sértetlenül haladnak át a kritikus helyeken, a rendôrök védelmének is köszönhetôen.

Két órával késôbb, éjfél elôtt egy kicsivel az utolsó csatazaj is elült már. Békésen sörözünk. Váratlanul újabb bunyó: ezúttal két polgár keveredik összetûzésbe a rendôrökkel. Az egyik elszalad, a másik nem. Legalább heten szállnak le a rendôrbuszról, körbeveszik azt, aki ott maradt. Ütik-rúgják, míg megunják. Elképedve figyelünk. A verés után az ipse feláll, megrázza magát, és mintha mi sem történt volna, odaáll a busz elé. Leírják a rendszámát, hatalmi visszaélés vádjával akarják törvény elé állítani a rendôröket. A környéken üldögélôk közül senki nem vállalja, hogy tanúskodjon nekik.

Állítólag azt kérdezték a rendôröktôl, hogy miért ôket bántalmazzák, hiszen Romániában a rendfenntartók nem lesznek ilyen kedvesek, ha vendégszurkolni mennek. Válaszul igazoltatták ôket, erre elkérték a rendôrök igazolványának számát. Ezután következett a fenti jelenet.

A román sajtó persze rájátszott a történtekre. A verekedések, ablaküvegtörések helyszínén azonban egyetlen román újságíró sem tartózkodott.

A futballszurkolók huligánjait nem kell nekem bemutatni. Van azoknak nemzetisége, mért ne volna, de egyik sem jobb a deákné vásznánál. Sehol a világon nem könnyû ôket megállítani, vagy jobb belátásra bírni, fegyelmezni. Néhány napja egyebet sem hallok a televízióban, mást sem olvasok az újságban, hogy a magyarnál nincs elvetemültebb a planétán, ha történetesen egy labdarúgó- mérkôzés közelébe kerül. Ez így nem igaz: otromba rágalom és becsmérlô. Mert a huligán egyforma: türelmetlen ahányszor csak randalirozik, s ha felhúzza magát, mindjárt apartheidben szenved szegény és szembenáll a törvénnyel. Értelmezni lehet persze a viselkedését, ki hogyan akarja, ha eltekintenek attól, hogy a botránykeltô egymaga lenne a nép és annak képviselôje. A magyar huligán ronda, senki nem tagadja. Pláne, ha képébe mondják: na, édesapám, fejre állhattok, titeket most az egyszer még a NATO sem menthet meg a csúfos vereségtôl. Mert ugye, a román újságok valami ilyesmiket írdogáltak a mérkôzés elôestéjén. A fazont elszabdák kicsikét, és folyt az ócsárlás rendületlenül. Hogy kinek sikerül a másikat jobban megalázni.

A stadionok lelátója külön világ. Onnan bekiabálnak a pályára. Ezt-azt. Ami eszébe jut a szurkolónak, és ami bosszanthat másokat. Mindenhol így van: a bukaresti Rapid pályáján és a Fradién is, Budapesten. A futballszurkoló kíméletlen, amikor utoléri az ôrület. Akkor is, ha a pályán úgy alakul az eredmény, ahogyan szeretné, akkor is, ha nem. Elhiszem, lecigányozni valakit kemény dolog, és fölötte sértô. Az ember felszisszen az ilyesmire. De ha már a politikának is téma napokig rajta rágódni, az már sok és fölösleges; és gyanús. Nem helyénvaló összekeverni a dolgokat és kavarni azt, amit nem kellene. A cigányozás nem a magyar szurkoló találmánya (ami természetesen nem mentség): amikor egész Franciaország dühöngött és a híres francia sajtó cigányozott, akkor bizony nem volt ekkora földindulás. Mert akkor a nagy testvért kellett volna fülönragadni. Arra ma már senki nem akar emlékezni, hogy magyar szurkolókat is vertek Bukarestben, igaz, még a boldog idôkben és állott a mérkôzés legalább negyedórát, amíg rendet teremtettek a pálya körül és eltakarították (na, nem a rendetlenítôket) a bedobált tárgyakat. Hullott az alma a pályára, a vendégjátékosok fejére, mint a záporesô. Akkor ôsszel bô almatermés volt, s nyilvánvaló, ennek okán mondhatná ma akárki; s mert szocializmus volt, nem is mertünk beszélni róla, úgy illett, hogy már másnap szeressük egymást, mintha mi sem történt volna. Acsarkodhatott hát mindenki magában, ha volt bátorsága hozzá.

Ma gyûlölet és ragaszkodás között tipródik a nagyhangú a parlamentben, más dolga nincs (lám, ô is huligán), elégtételt követel és indulna futballháborúba. Lázít és uszít mások ellen, acsarkodik, holott kellene tudja, hogy a futballhuliganizmus régen átlépett két ország viszonyán, s akkora átok, hogy egymásra fenekedve úgy sem találánk meg ellenszerét. Aki unalomig ismételgeti kárát, aki elvakultan csak a megtorlást látja üdvözítônek s annak érvényességét hirdeti, aki vértolulással keresi az incidenst, nem a sportszerûségre akar felügyelni. Neki sajnos nem aktuális politikai cél észrevenni, hogy ezen az elátkozott magyar—román mérkôzésen történt valami más is. Amiért csak a cinizmus miatt nem tud örvendezni. A stadion hangosbemondója nemcsak a házigazdák nyelvén, hanem románul is tudtára adta a közönségnek, amit ilyenkor szokás. (Sehol másutt erre példa nincs, de ott, akkor megtették, tiszteletbôl.) Senki nem vakarózott másnak az anyanyelvétôl s nem csinált ügyet belôle. Persze, valahogyan így lenne becsületes: megmutatni a jó szándékot. Még akkor is, ha hallgatnak róla, mint a csuka, s teszik, hogy rosszul esik. Nem így a Pro Sport különtudósítója, aki csömörrel kuncog azon, hogy valaki Budapesten megtanult románul. Neki legyen mondva: fülsértô akcentussal. De ez már szemenszedett hazugság. Ne akadjunk meg miatta.

Bernády-napok

Folytatva szombati tudósításunkat, mi lehet szebb dolog Bernády György halálának 60. évfordulóján, mint személyesen emlékezni rá egykori református kollégiumi kisdiákként vagy, a polgármesterrel, valamikor az utcán kezet fogó kezdô tanárként.

A péntek esti tudományos ülésszakot Borbély László kuratóriumi elnök nyitotta meg az alkalomra legmegfelelôbb épületben, a hajdani tornyos Városháza díszes nagytermében. Elmondta, hogy a tudományos ülésszak anyaga tervek szerint könyvben fog a szélesebb olvasóközönség elé kerülni. Fisus Dan városi fôépítész a nagy polgármester hagyatékáról, korszerû urbanizációs törekvéseirôl és mába vetülô jelentôségérôl beszélt. A várost építészetileg "betéve" ismerô Keresztes Gyula mûépítész Bernády korabeli stílusokról, városrendezésrôl, építészeti gyarapodásról tartott szakelôadást. Akárcsak ô, dr. Ágoston Albert református egyházi fôgondnok, is kisdiákként díszôrséget állt a halott polgármester ravatala mellett. Bernády György és a református egyház c. elôadásában a polgármester egyházi szerepérôl és kapcsolatairól tájékoztatta a hallgatóságot. Cornel Moraru irodalomtörténész, a Megyei Kultúrfelügyelôség igazgatója, mint az irodalom és kultúra protektorát illusztrálta a polgármestert. A rendezvényre eljöttek magyarországi vendégelôadók, Keserû Katalin Megújuló városaink a századfordulón c. elôadásában az alföldi városok és Marosvásárhely építészetének közös stílusbeli vonásairól, Gellért Katalin Nagy Sándor és Toroczkai Wigand Ede kultúrpalotai üvegfestményeirôl értekezett magas színvonalon. Sipos Lajos tanár anekdotába menô történetet mesélt el személyes kapcsolatáról Bernády Györggyel. Simon Endre festômûvész a városi képtár anyagáról és ennek tárolásáról tartott elôadást. Végül Mészáros József volt fôkönyvtáros Bernády korabeli könyvtártörténetrôl, a könyvtárban megforduló hírességekrôl tájékoztatott szakszerûen.

Szombat délelôtt, a rendezvénysorozat másnapján, a Bolyai Farkas Liceum dísztermében Ki mit tud? diákvetélkedôn Bernády koráról és városáról folyt a verseny. Simon György tanár vezetésével. Zsûritagok Keresztes Gyula, Mészáros József, Fodor Sándor voltak. A díszteremben hallottam: - Bizony jók ezek az "öregek", van még idejük és türelmük foglalkozni az eldiszkósodott nemzedékkel... A pergô, színvonalas diákvetélkedôn felröppent kérdésre adott diákválaszt is majd tán anekdotaként fogják emlegetni, miszerint: kinek állítanál szobrot? Egyértelmû volt a felelet: ha tehetném, Frunda Györgynek...

Szombaton, 12 órakor a Bernády Ház termeiben a Megyei Történelmi Múzeum által szolgáltatott korabeli dokumentációs anyag került kiállításra, valamint egy fotókiállítás Bálint Zsigmond, Pálosi Ferenc fotómûvészek közremûködésével. A kiállítást Gál Kornélia muzeológus nyitotta meg. A korabeli dokumentumok méltóképpen beszélnek arról, mit tett városáért Bernády György, hogy - figyelembe véve a mai viszonyokat - ma is neki köszönhetjük, hogy néhol a város területén nem járunk falábbal. A kiállítást Csepreghi András értékes régi képeslapgyûjteménye egészítette ki.

A rendezvények záróakkordja volt a Kultúrpalota nagytermében megrendezett Ünnepi est. A mûsorvezetô és házigazda Nagy Miklós Kund köszöntôje és mûsorismertetése után Borbély László kuratóriumi elnök és Fodor Imre polgármester ünnepi beszédét hallhatták a résztvevôk. A Nagy István ifjúsági kórus Viadana Exultate Justi, Csíky Boldizsár- Reményik-Sütô A városépítôhöz, Bartók: Levél az otthoniakhoz címû kórusmûveket énekelte. Vezényelt Kovács András karnagy, zenetanár. Tompa Klára színmûvésznô Széffeddin Sefket bey: Marosvásárhely, valamint Krenner Miklós levelét olvasta fel. Gyôrffy András színmûvész Molter Károly Áldott rossz ember c. írását, Ady Endrétôl A magyarság házát, valamint Móricz Zsigmond Bernádyhoz írott levelét tolmácsolta. Simon Andrea színmûvésznô Márai Sándor Hamu és lélek c. mûvébôl részletet, valamint Kós Károly levelét szólalatatta meg. Lázáry René Sándor Novum Forum Siculorum c. versét a szerzô, Kovács András Ferenc adta elô. Liszt: Mephisto-valcerét, ifj. Csiky Boldizsár zongoramûvész adta elô. Komor Marcell és Makkai Sándor levelét Viola Gábor színmûvész olvasta fel. Kozma Éva és Kozma Péter Kodály mûvét. (Duó hegedûre és gordonkára) játszták. Szentimrei Jenô: Erdélyi tudósítás (Bernády haláláról, érdemeirôl) írását Tompa Klára, Simon Andrea és Viola Gábor színmûvészek adták elô.

Korismeret szempontjából az est fénypontjai Marosi Barna író — Melyik Bernádyra emlékezünk? — és Sebestyén Spielmann Mihály történész — Másnap, Bernády György 1919-1920-ban — elôadásai voltak. A lapunk által is meghirdetett irodalmi és képzômûvészeti ifjúsági pályázatra beérkezett munkákat méltatták, de a zsüri csak egy harmadik díjat ítélt meg a marosvásárhelyi Kálmán Attilának. Oklevelet kapott Orbán Zsolt Mezôcsávásról, Újfalvi Melinda, Vilhelem Hunor Marosvásárhelyrôl. A Bolyai líceumban megtartott szép számú diákvetélkedôn nyertes csapatok: I.díj: Bolyai líceum Apolló csapata, II.díj: Bolyai líceum Rómaiak csapata. III.díj: a Tanítóképzô Nefelejcs csapata, valamint az unireás líceum diákjai. Az est utolsó mûsorszáma Liszt: Változatok a BACH névre, elôadta B. Molnár Tünde marosvásárhelyi orgonamûvész. Végül, hadd álljon itt a rendezvénysorozat sikeréhez hozzájáruló támogatók névsora: A román kormány Kisebbségvédelmi Hivatala, A Magyar Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium, Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, Emma und Tib Kft., Aqva Serv.ÖV, Aages Kft, Lyra nyomda, Impress Kft., Fotóklub, Maros Megyei Tanács, Maros Megyei Történeti Múzeum, Maros Megyei Képzômûvészeti Múzeum, Maros Megyei Kultúrfelügyelôség, Kriterion Könyvkiadó, Teleki Oktatási Központ. Lokodi Imre Ui: Ezúton kérünk elnézést Virág Györgytôl, a megyei tanács alelnökétôl, akinek neve a Koszorúzók névsorából sajnálatosan kimaradt.

A Romániai Egyetemisták Rasszizmusellenes Egyesülete (A.S.L.I.R.) szervezésében pénteken délután és szombaton délelôtt 20 gyerek és hat felnôtt a megyeszékhelyen újrahasznosítható hulladékokat gyûjtött. Mint dr. Ardeshir Vahidi szervezô elmondta, a két nap alatt a marosvásárhelyi Forradalom, Eminescu, Sinaia utcákban, valamint a központban levô közel 300 családtól 1,5 tonna hulladékot gyûjtöttek össze, amit a REMAT képviselôje szállított el. A kartondobozok, kiselejtezett mosógépek, hûtôszekrények értéke 370.000 lej, az összegnek felét a gyerekek a Rohammentô-szolgálatnak adományozzák, a többire a szervezôk igyekeznek kedvezményes áru lábbelit venni a kis gyûjtôknek.

—A 6-16 éves gyerekek nagy lelkesedéssel dolgoztak. A lakosság hozzáállása kissé furcsa volt. Az említett családokból csupán kettô tette ki a tömbháza, kapuja elé a hulladékot, holott nagytöbbségük hallott az akcióról, csak nem vette komolyan. Végeredményben elmondhatom, hogy sikeres volt a a gyûjtés, sokkal nagyobb mennyiségû hulladékot sikerült összeszedni, mint amennyire számítottunk. Szeretnénk az akciót jövô szombaton (október 24-én) 9-15 óra között megismételni, a November 7 utcában, a víkend környékén és a Kossuth utcában. Fel szeretném hívni a lakosság figyelmét, hogy ha valakinek van eldobni való fém vagy papírhulladékja, és szeretne megszabadulni tôle, hívja a 215-572-es telefonszámot, s jelezze, hogy mikor van otthon, s a gyerekek és szüleik elviszik azokat. Az egész akció lényege az, hogy a gyerekek szabadidejükben ne az utcákon, a parkokban szipózzanak, hanem hasznos dolgokkal foglalkozzanak — összegezett Ardeshir Vahidi.

EKT-tanácskozás

A Maros megyei RMDSZ Elnökök Konzultatív Tanácsa péntek délután négy órakor ült össze, és napirenden egy beszámoló az anyagi kérdésekrôl; beszámoló a körzetek tevékenységérôl; különfélék szerepelt. Miután udvariasan kitessékelték a mass média képviselôit azzal, hogy este hatkor sajtótájékoztatót tartanak, a testület munkához látott. Azonban este hatkor még javában folyt a vita. Márton János, a megyei ügyvezetô iroda vezetôje két alkalommal is elnézést és kis türelmet kért azzal, hogy hamarosan megtartják a sajtótájékoztatót. Utána hosszú ideig semmi sem történt. Este hét óra után jött ki az udvarra (mert a sajtó a hideg, sötét az udvaron várakozott) Kiss István alelnök, és a kérdésre, hogy hányadik napirendi pontnál tartanak, kedélyesen azt válaszolta, hogy a 0.-nál. Magyarázatként hozzátette, hogy a megyei elnök bevezetô szavai után felborult a napirend, és egyetlen pontot sem vitattak meg abból, amit elterveztek. Tudniillik — ez már a késôbb kiszivárgott hírekbôl derült ki — egész idô alatt arról szólt a vita, hogy a megyei szervezet vezetésének tevékenysége sok kívánnivalót hagy maga után.

Ezt nyíltan felvetette mind Markó Béla szövetségi elnök, mind az Ügyvezetô Elnökség részérôl megbízott alelnök, Borbély László államtitkár. De a körzetek közül is sokan osztották ezt a véleményt. A vita hevességérre a kint ácsorgó újságírók nemcsak a hangos, olykor egészen jól érthetô szövegbôl következtethettek, de abból is, hogy az ablakon át látszott, a szövetségi elnökkel az élen egyesek ingujjra vetkôzve, mások heves gesztikulálással igyekeztek nyomatékot adni mondandójuknak.

Fél nyolc tájt Kiss István alelnök azzal a hírrel jött ki a már teljesen sötét udvarra, hogy semmiféle sajtótájékoztató nem lesz, de akinek türelme van, megvárhatja, s majd mindenki nyilatkozik. Arra a kérdésre viszont, hogy mikor ér véget a tanácskozás, nem tudott válaszolni. Azt is hozzátette, hogy akit érdekel, annak hétfôn vagy kedden a székházban elmondják, mirôl tárgyaltak. Így aztán fél nyolc után elvonult a sajtó. Hasonló eset történt a legutóbbi EKT alkalmával is. Akkor is a mass média képviselôi egyórás hiábavaló várakozás után hoppon maradtak.

Ezek után csak a "nem hivatalos forrásokra" voltunk kénytelenek alapozni. Hallottuk, hogy Markó Béla kijelentette: fenntartásai vannak a megyei RMDSZ munkájával szemben;, szóba került Alsócsernáton is, mennyiben használt vagy ártott a szövetségnek, és hogy szükség van a tisztújításra. Azt is hallottuk, hogy a körzetek egy része sem értett egyet azzal, hogy Csernátonban a tagság nevében beszéltek, akik beszéltek, és úgy vélték, ezzel megosztják a tagságot. Mi több, olyan is elhangzott, hogy nem tudnak a megyei vezetéssel együttmûködni. Megtudtuk, hogy olyan felszólaló is akadt, aki szemére vetette Markó Bélának, hogy a Petôfi— Schiller egyetem miatt lemondott a kolozsvári magyar egyetemrôl, hogy egyesek a kormányból való kilépést szorgalmazták. A TKT elnöke szerint a kilépés oktalanság lett volna, és mint hangsúlyozta, nem Csernáton ellen van kifogása, hanem az ellen, hogy az RMDSZ gondjait ne népgyûlésen tárgyalják meg. Azt is megtudtuk, hogy végül is, bár a napirendi pontok nem kerültek "napirendre", mégis jónak tartották az ôszinte vitát. Az eredetileg betervezett kérdéseket egy késôbbi alkalommal vitatják meg.

A tanácskozás után kértük ki a véleményét az EKT elnökének, az ügyvezetô alelnöknek és a Területi Képviselôk Tanácsa elnökének. Ezeket holnapi lapszámunkban olvashatják.

Liget, mintegy 1500 nézô. Vezette. Fl. Verigeanu -jól. Partjelzôk: Gh. Olaru és I. Tudoricã (mindhárom Râmnicu Vîlcea-i. Megfigyelô: I. Danciu (Petrozsény). ASA: Bendorfean — Kovács, Ciula, Lup csk. — Török, Porav, Gábor, Petelean, Luca — Stanciu, Pãstaru.

Edzô: Gh. Ciorceri és Vodã Eugen.

Bihari FC: M.Popa — Halász, Ciocan, Neferoiu csk., Fãrcas, Huza — Burescu, Albeanu, Moisescu — Bãrcãsan, Kovács.

Edzô: Marcel Coras.

Csere: Petelean helyébe Rosca (62.), Gábor helyébe Fl. Miclea és Porav helyébe Zsigmond (78), illetve Kovács helyébe Mãrginean (46.), Albeanu helyébe Domokos (75).

Sárga lap: Stanciu (9) és Rosca (76.), illetve Ciocan (50).

A B-osztályos labdarúgó bajnokság 12. fordulójában a marosvásárhelyi ASA csapata a Bihari FC Do-Do együttest látta vendégül. A hazaiak az elmúlt heti szebeni minimális gólarányú vereség ellenére újabb hazai gyôzelem reményében álltak fel a pályára, de ez végül sajnos nem sikerült. Mindkét csapat tapogatózva kezdett el focizni, va ásárhelyiek többet támadva, míg ellenfelük gyors ellentámadásokkal próbáltak megszerezni az elsô gól. Az ellenfél csapatában szerepelt a bukaresti National két volt játékosa, az Izraelt is megjárt Dãnut Moisescu és Albeanu, viszont nem kapott játéklehetôséget a hajdani Steaua és a Székesfehérvári Videoton volt játékosa, Muzsnai Zsolt, aki a hosszabb kihagyás után még nincs fizikailag egészen rendben. A mérkôzésen jelen volt Gabi Balint, a hajdani Steaua és a Real Burgos egykori játékosa, aki hétfôtôl a Do-Do Bihari FC technikai igazgatója lesz. A bihari játékosok Neferoiu csapatkapitány (az Astra, majd a Sportul Studentes volt játékosa), vezetésével csoportosan védekezve sorra bekkelték ki a hazaiak támadásait. Amit nem sikerült kirúgniuk a kapujuk elôterébôl, azt a hazai focisták sorra puskázták el. A mérkôzés vége felé született meg a mérkôzés egyetlen, mindent eldöntô gólja: a csereként beállt Mãrginean indítását Domokos felugorva, a kifutó, de nagyot hibázó, tehetetlen Bendorfean mellett a hálóba lôtte. Kapusunk idejében kirúghatta vagy elfejelhette volna a labdát, de ezt nem tette. A gól után a hazai játékosok körbevették Verigeanu játékvezetôt ,szabadrúgást reklamálva, mivel Domokos felemelt lábbal, talppal húzta el a labdát hálóôrünk mellett. Persze a játékvezetôt nem lehetett könnyen befolyásolni. Ezzel a kapott góllal maradtunk és az újabb hazai vereséggel. A következô két fordulóban újra nehéz mérkôzés elôtt áll az ASA. Elôbb Craiovára utazik , ahol az Extensiv vendége lesz, majd két hét múlva Pitesti-re mennek a Dacia otthonába. Addig is szerdán, hazai pályán, a Románia-kupa keretében a Bukaresti Dinamo lesz az ASA ellenfele.

a 8. percben: Stanciu jobb oldali beadását Pâslaru az ötös vonaláról fölélôtte

a 9. percben: Stanciu Bãrcãnan buktatásáért sárga lapot kapott Verigeanu játékvezetôtôl

a 11. percben: Ciula végzett el egy szabadrúgást a kaputól mintegy 25 méterre, de erôs lövése célt tévesztett

a 16. percben: Elôbb Halász, majd Fãrcas tisztázott Stanciu elôtt, aki a Pâslarutól kapott labdát végül a kapuba lôtte

a 21. percben : Ciula 20 méteres szabadrúgása során a labda Ciocan fejét érintve hagytael a játékteret

a 24. percben: Stanciu a tizenhatos vonalánál visszagurította a labdát a hátulról érkezô Lucának aki végül mellélôtt

a 36. percben: Petelean távoli lövése száll fölé

a 38. percben: Pâslaru Török elé passzolt, akinek lövését M. Popa kivédte

a 41. percben: Stanciu a Lucától kapott labdát felvezette, majd egy csel után a tizenhatos sarkáról a kapu fölé lôtte

az 52. percben: Ciula szabadrúgása kevéssel a léc fölé szállt

a 71. percben: újra Ciula végzett el egy szabadrúgást a tizenhatos bal oldalánál, lövése ezúttal is célt tévesztett

a 74. percben: Ciocan 20 méteres szabadrúgása során a labda a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret

a 84. percben: a bihariak egy ellentámadása során Mãrginean Domokost szöktette, aki jó ütemben ugrott ki a hazai védôk mögött, majd a kifutó Bendorfean elôl elcsípve a labdát, a hálóba rúgta:

0:1

Ezt mondták

George Ciorceri, az ASA vezetôedzôje:

— Mi hiányzott a mai játékból, miért nem sikerült gyôzni?

— A játékosoknak jobban kellett volna összpontosítaniuk a 90 perc során, a középpályások gyengélkedtek egy kicsit. Sajnos, szükségünk van 7-8 nagy helyzetre ahhoz, hogy egy gólt lôjünk, ami ma nem is sikerült.

— Azt lehetett hallani a kulisszák mögött, hogy a váradiak több vásárhelyi játékost próbáltak megkörnyékezni a mérkôzés elôtti napokban, hogy ôk besegítsenek az ellenfélnek a jobb eredmény érdekében. Mi a véleménye errôl?

— Valóban megkerestek telefonon néhány játékost. Bendorfean nagyot hibázott a gólnál. Nem tudom, hogy akarva vagy akaratlanul tévedett.

— Az elkövetkezô napokban mindennek a nyomába járunk és fényt derítünk a dolgokra.

Marcel Coras, a Do-Do Bihari FC vezetôedzôje:

— Jól adogatva, szépen passzolva sikerült nyernünk egy jó képességû csapat ellen, jobban tudtunk összpontosítani, mint ellenfelünk. Sôt, 3-4 ordító gólhelyzetünk is volt. Kiemelném Neferoiut, Halászt, Bãscãnant és Domokost, de a csapat minden játékosa jól szerepelt.

— A mérkôzés elôtt hallani lehetett olyan híreket, hogy a Bihar mindenképpen gyôzni fog...

— Semmi sem igaz az egészbôl. Többször tértünk haza idegenbôl pontokkal. Most is ez történt. Sokan irigylik, hogy jól összejött nekünk a játék és jó az anyagi helyzetünk is.