Kommentár

Az egész világ Koszovóról beszél. Fôleg amióta a NATO katonai erôket készül bevetni a szerbek ellen. Koszovóról feltehetôen mindenki tudja, hogy Szerbia egyik tartománya, ahol a lakosság kilencven százalékban albán nemzetiségû. Az itt élô albánok többsége (?) a legteljesebb autonómiát — mások egyenesen az elszakadást — követeli magának, amit a szerbek vonakodnak (újra) megadni. Innen a konfliktus, amely mára már odáig mélyült, hogy az egész térségre kihatóan, ENSZ-határozat alapján nemzetközi fegyveres erôk beavatkozása fenyeget.

Természetszerû, hogy a várható fejlemények Romániát sem hagyhatják közömbösen. Ebben az ügyben ült össze vasárnap a Legfelsô Védelmi Tanács, Emil Constantinescu elnök vezényletével, és hozott döntést, miszerint "a NATO légiereje sürgôs és elôre nem látható esetekben használhatja Románia légterét". Emellett Románia kész részt venni a békét támogató és a humanitárius célokat szolgáló akciókban egy olyan alakulattal, amely egy orvosi, egy menekülteket elszállásoló és egy lakásújjáépítési egységbôl áll. Ehhez azonban a parlament jóváhagyása szükségeltetik.

És itt kezdôdnek a koszovói válságból felfakadó belpolitikai célzatú csatározások.

Politikusaink nyakra-fôre nyilatkoznak pró és kontra, jó vagy rossz, s bevett szokásuk szerint mondják a magukét. A kormánypárti Petre Roman egyenesen azt jelentette ki, hogy most jó leckét ad Románia a NATO-nak. Ha már a tavaly nem vették fel a szövetségbe, pedig akkor Románia — Roman szavai szerint — egész ôszintén kinyilvánította csatlakozási szándékát. Erre nem volt tekintettel a NATO, most vállalja a következményeit, vagyis, hogy az ország nem vesz részt katonai akciókban. Ettôl aztán roppant beijedhettek Brüsszelben!

Politikusaink egymást túllicitálva áraszatják el okoskodásaikkal a közvéleményt, nehogy a szegény állampolgár valamelyest is tisztán láthassa, hogy valójában mekkora a tét Románia számára. Arról a régi jó szokásról már nem is beszélve, hogy Milosevic jóindulatát keresve, úgy akarnak kimaradni, hogy közben a NATO se érzékeljen sérelmes gesztust.

A véleményözönbôl számomra szembeszökô, hogy a koszovói válság kapcsán mi jut eszébe Ion Iliescunak, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja elnökének. Enyhén szólva furcsa párhuzamokba merészkedik. Némi túlzással akár provokációnak is felfoghatjuk.

A mostanság újra divatos "Tuca show-ban" azzal ijesztgette az ország közvéleményét, hogy a koszovói helyzet úgymond precedenst teremthet a székelyföldi magyarság számára, akik egyszercsak kikiáltják a székelyföldi autonómiát, majd egy, a koszovóihoz hasonló, a románok elleni fegyveres agresszió során a nemzetközi szervezetek támogatását fogják élvezni. Újra terítéken a magyar veszély!

Párhuzamot vonni a koszovói albánok, és a Magyarország határain kívül élô magyarok, s nevesen a székelyföldi magyarok között, enyhén szólva balgaság, kevésbé enyhén: uszítás! Iliescut arra is lehetne emlékeztetni, ha választási okokból éppen farkasvakságban szenved, hogy az erdélyi magyarok kizárólag a DEMOKRATIKUS JOGÁLLAM KERETEIN BELÜL, A TÖRVÉNY BIZTOSÍTOTTA ESZKÖZÖKKEL küzdöttek és küzdenek jogaik érvényesítéséért.

Ezt jobb helyeken honorálni szokták. Például azzal, hogy a kisebbségek jogait nem tagadják, hanem érvényesítésüket elôsegítik. Ha a volt elnök esze a párhuzamokon jár, akkor éppenséggel arra kellene gondolnia, hogy hova jutott szerb barátja a jogok brutális tagadásával. A szakadék szélére juttatta országát és önmagát! Ebbôl tanulhatnának a nemzetállam honi buzgólkodói.

Miroszlav Mirovics temesvári jugoszláv fôkonzul azt nyilatkozta a Rompresnek, hogy értelmetlenek egyes újságírók jelentései, melyek szerint több ezer jugoszláv állampolgár tartózkodik a Romániával való határ mentén, akik Temesvárra és Temes megyébe kívánnak menekülni. Nyilatkozata szerint a határátkelôhelyeken a helyzet jó, a forgalom pedig rendes körülmények között zajlik.

Megerôsítette továbbá, a néhány nappal ezelôtti nyilatkozatait, miszerint a koszovói és metohiai helyzet gyorsan normalizálódik a diplomáciai tárgyalások következtében, amelyek célja a válság politikai úton való áthidalása.

Ilencfalván

A Dózsa György községhez tartozó Ilencfalva öttagú külüldöttsége — Kovács József, Horváth József, Horváth Gyôzô, Sipos Jenô, mindannyian kisgazdák, és Sándor Erzsébet, — a Posta alkalmazottja — kereste fel a tegnap szerkesztôségünket. A polgármesteri hivatalhoz címzett beadványukból idézünk: "A természeti csapások során károsult Ilencfalva polgárai nevében kérjük, hogy a 413-as kormányrendelet alapján végrehajtandó kárpótlások jelenlegi véghezvitelét érvénytelenítsék. Kérjük, hogy az elosztást törvény szerint végezzék!" A település 77 (!) polgárának aláírását is tartalmazza a beadvány, amelyet ittjártukkor még nem iktattak a Dózsa György-i polgármesteri hivatalnál.

Az említett ilencfalviaktól megtudtuk, hogy a kárfelmérésben Magos Margit alpolgármester és Gyárfás Károly, volt iskolaigazgató, községi tanácsos jártak el bizottságként. Rajtuk kívül senki sem érdeklôdött a károsultaknál.

— A kármegállapítás nem hanyag módon, hanem tendeciózusan történt — állítják. A "bizottság" egyáltalán nem vette figyelembe, hogy Ilencfalván komolyabban négy ház károsult, az ott lakó családoknak valóban komoly összegeket kell(ene) kiutalni, szakvéleményezés nyomán. A mi kérésünk éppen ez: az Ilencfalva számára kiutalt összpénzsegélybôl elsôsorban a négy családot kell segíteni tetemes összeggel, a fennmaradó pénzt egyenlô arányban osszák el a fennmaradó 146 házszám lakói között. Ott lakunk, ismerjük egymás portáit és az azok mögötti károkat. A "bizottság" tagjai nem tudták, vagy nem akarják tudni, hogy Ilencfalván a tetemes károk nem a 146 családi porta házaiban keletkeztek, hanem terményeink mentek tönkre. Nagyon sok 50 ár földdel rendelkezô gazda él ott. Földjeik az árterületen vannak. Teljes termésük odaveszett. A nagygazdáknak is vannak földjeik az árterületen, ám van mezôgazdasági termôföldjük más domboldali parcellákban is, ahol a termés megmaradt. Tehát kinek kellene több segítséget nyújtani, a fél hektáros gazdának, vagy az 5-10 hektárt birtoklóknak?

Horváth József: — A polgármester, Virág István elsô unokaöccse vagyok. Kértem több alkalommal, hívjanak össze közgyûlést, mutassák be a névsort, ki mire jogosult. Ez nem történt meg, arra hivatkozott, hogy a prefektúrára küldték. Aztán a tegnapelôtt, amikor kijöttek a televíziótól, fénymásoltatták a névsorokat. Nézze, még az is kérdéses, hogy azok eredetiek vagy sem, mert sem pecsét, sem aláírás nincs azokon feltüntetve. Továbbá: olyan emberek szerepelnek a jegyzékben, akiknek udvarában víz sem volt. Például: Kakasi Márton, 34. sz., (a névsoron 1 millió lej kárpótlással szerepel); Magos István, 77. sz., (3.048.000 lej), ugyanitt lakik Magos Gyôzô, (1.472.000 lej); Dávid Istvánnak két háza van. Szomszédom, a két ház között van az enyém. A házam alapja, a pince és a falak kettészakadtak. A névsoron nem szerepel a nevem, de a Dávid Istváné igen, egyik házára 5.264.000 és a másikra 120.300 lejjel. Vagy ott van a 77 éves Székely Ilona, aki csak vályogházában tesz-vesz, mert súlyos mozgássérült. Vályogházának falai rokkannak össze, de nincs a kárpótlásra jogosultak névsorán. Ez becsületes eljárás a községvezetés részérôl? Szerintünk nem.

Sipos Jenô, 84. szám: — Az utcánkban minden egyes házban lakó család a névsoron van. Én egyedül nem szerepelek. A házamat mintha kikerülte volna az áradat. Pedig ott a nyoma falakon és földön, mindenhol. De nem jogosultam kárpótlásra. Ki érti ezt?

Közös vélemény: Magos Margit alpolgármesternô, Gyárfás Károly tanácsos, Tövissi Judit agrármérnök a kárpótlások elosztásában rokonaikat, jó szomszédjaikat, ismerôseiket részesítették elônyben.

A közvélemény elôtt kijelentjük: mielôbb indítványozzuk Dózsa György község egész vezetôségének leváltását, beleértve a takarítónôt is. Ezt az olvasók ne vegyék élcelôdésnek. A hivatalban a takarítónôtôl fél a polgármester. Hallottak effélérôl?

Az ilencfalviak még elmondták, hogy ez ügyben a tegnap reggel, mielôtt szerkesztôségünkbe jöttek, a prefektúrán jártak, kihallgatást kérve. Csütörtökön várják vissza ôket írásos panasszal. Azt nem tudták még, hogy a prefektus fogadja-e ôket vagy sem. Továbbá: szerkesztôségünkbôl egyenesen a polgármesteri hivatalba mentek, hogy kérvényüket ott is bejegyeztessék.

A délutáni órákban Virág István polgármester a következôket nyilatkozta: — A község árvízkárosultjainak kárpótlására vonatkozóan, a múlt hónapban a községi tanács határozatot hozott, miszerint az állami kasszából a község kárpótlásra összesen 933 millió lejt igényel. Ebbôl az összegbôl kb. 125 millió lej Ilencfalva lakosait illeti. A károk megállapítása során ma is állítom, hogy törvényesen jártunk el, hiszen a kimutatásokat szakemberek segítségével ellenôriztettük, hogy csak Magyari Zoltán mérnök nevét említsem. Azokat a prefektus is jóváhagyta. Az ilencfalviak ügyében három lehetôség maradt: 1. Elfogadják a jelenleg megállapított kárpótlási összegeket családokra lebontva. 2. Az egész falu lemond a kárpótlás kiutalásáról, írásos kérvény alapján. Ez esetben a 125 millió lej visszautalható a kincstárba. Az ilencfalvi felméréséket nincs lehetôségünk módosítani a törvény értelmében, annál is inkább, mert azokra is vonatkozik a községi tanács határozata. 3. Az ilencfalviak törvényszékhez is fordulhatnak, ám az ügy lebonyolítása idôben nagyon elhúzódna, ez pedig kockázattal jár, azzal, hogy Dózsa György község teljes egészében elveszítheti a kárpótlási összeget.

Mindebbôl — tehetjük az iméntiekhez — annyi világos, hogy elégedetlenség ütötte fel a fejét, aminek a feloldására a polgármester idézett javaslat- változatai a legkevésbé sem alkalmasak. Inkább ultimátumszerûek. ennél többre kell jutnia a polgármester és a tanács eszébôl-erejébôl!

"Vajon tudja-e az ember, merre tart?" — teszi fel a kérdést Jacques, a szolga, Milan Kundera JACQUES ÉS GAZDÁJA címû színmûvének indító jelenetében. A válaszkeresésben pedig nagy segítségére van az a meggyôzôdése, hogy "Minden, ami idelenn történik, odafönn van megírva". Jacques tehát fatalista, ahogy azt annak idején megalkotója, a francia felvilágosodás nagy gondolkodója, Denis Diderot filozófiai regényében nevén is nevezte. Diderot regényét Milan Kundera, a jelenleg Párizsban élô és alkotó cseh származásó író gondolta tovább és írta színpadra.

A színmû cselekménye igen egyszerû: a gazda meg a szolgája halad ismeretlen úticélja felé, útközben epizódokat mesélnek egymásnak életükbôl. Útjuk során találkoznak egy fogadósnéval, aki szintén egy tanulságos történettel traktálja ôket. Az elbeszélések megelevenednek a színpadon, az egykori történetek hôsei igen karakterisztikus alakokként állnak elénk és figyelemreméltó gondolatokat tolmácsolnak szerelemrôl, szeretetrôl, barátságról, hûségrôl, becsületrôl.

A színmû laza kompozíciója, a tér és idôsíkok csapongó váltakozása igen színes játéklehetôséget kínál, újszerû megközelítését a közismert tematikának. A darab gondolati erôvonalai végül kerekded kompozíciót eredményeznek, hisz a zárójelenetben nem marad el az indító kérdés megválaszolása, azaz "Az emberiség egyik évszázados, fortélyos leleménye, hogy ... bármerre is nézünk, mindenfele elôre van."

Ezzel a gondolattal zárul tehát Jacques és gazdája története a marosvásárhelyi színpadon is, ahol a Tompa Miklós Társulat mûvészei Bokor Péter, Kanadában élô rendezô irányítása alatt vitték színre a darabot. A rendezô munkatársa Ferenczy István Szentgyörgyi díjas mûvész. A jelmezeket Maria Miu bukaresti vendégmûvész tervezte, a díszleteket maga a rendezô, a kivitelezésben munkatársa volt Szabó Annamária. Az elôadás zenéjét Adrian Enescu, a koreográfiáját Selyem Ildikó jegyzi. Jacques szerepét Kárp Gyögy, a gazdáét Ferenczy István Szentgyörgyi díjas mûvész, a fogadósnét Farkas Ibolya alakítja. További szerepekben Nagy István, Bocskor Salló Lóránt, Tatai Sándor, Somody Hajnal, Gáspárik Attila, Biluska Annamária, Fodor Piroska, Márton Gyöngyi, Szabó Mária, Csergôffy László és Béres Günther Attila lép színpadra.

A bemutató elôadásra, melyre az 1998/99-es évad Kemény János bérletei érvényesek, 1998. október 16-án, pénteken este 7 órakor kerül sor a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében.

Halasztás a cserehátiak ügyében

Annak ellenére, hogy tegnap figyelmeztetô sztrájkot tartottak az ügyvédek, s ennek következtében valamennyi polgári és büntetôjogi pert késôbbi idôpontra halasztottak, a marosvásárhelyi bíróságon Simona Muresan bíró elnökletével megtartották a cserehátiak ügyének soron levô tárgyalását.

A beidézett felek közül jelen voltak az árvaházat építô Aris Industries Rt., a Szeplôtlen Szív elnevezésû görög katolikus apácarend, valamint a területet adományozó székelyudvarhelyi Agroprod Com. mezôgazdasági vállalat képviselôi. Mivel Eckstein Kovács Péter kolozsvári ügyvéd, RMDSZ-szenátor a Képviselôház tegnapi megbeszélésein vett részt, az udvarhelyi tanács nem képviseltette magát. A tárgyalás során az Aris Rt. adminisztrátora benyújtotta a cégnek az üggyel kapcsolatos iratcsomóját, s kérte, hogy a többi fél is nyújtsa be a zárótételeket. Az Agroprod képviselôje kifejtette, rajtuk kívül a Hargita megyei Mezôgazdasági és Területrendezési Kataszteri Hivatalt (OCOT), a Prefektúrát, valamint a Mezôgazdasági Minisztériumot is be kellett volna idézni, hiszen azok aláírása is szerepel a földterület adományozási iratain. Véleménye szerint a terület "gazdacseréje" törvényes volt, ellenkezô esetben a mezôgazdasági vállalat nem ment volna bele a cserébe.

A bíró a következô tárgyalást október 20-ra tûzte ki, amikor döntés is születhet az ügyben. Eddig a dátumig kell benyújtsák az ügyvédek a következtetéseiket.

Egynapos figyelmeztetô sztrájkot tartottak tegnap országszerte az ügyvédek. Az Ügyvédek Egyesületének Tanácsa által kezdeményezett megmozdulásba az Ügyvédi Kamara Maros megyei kirendeltsége is bekapcsolódott, s ezáltal 217, a vásárhelyi bíróságon illetve a megyei törvényszéken tegnapra kitûzött tárgyalást halasztottak késôbbi idôpontra.

Nicolae Lepedeanu, az Ügyvédi Kamara dékánja elmondta, sztrájkjuk tiltakozás a jogtanácsosok által a Képviselôház elé terjesztett azon törvényjavaslat ellen, mely — elfogadása esetén — ügyvédi feladatok ellátására jogosítaná fel ôket. A törvénytervezet ütközik az ügyvédi státuszt szabályozó 1995. évi 51-es számú törvénnyel. A dékán nyilatkozata szerint a jogtanácsosok azért szorgalmazzák a törvénytervezet elfogadását, mert mentesülni kívánnak a felvételi vizsga alól, amely pedig jelenleg kötelezô az ügyvédi szakmát gyakorolni szándékozók számára. "Nem állt szándékunkban ilyen drasztrikus megoldáshoz folyamodni, de a társadalomban uralkodó nemtörôdömség miatt más utat nem találtunk" — fejtette ki Nicolae Lepedeanu.

A sztrájk ideje alatt az ügyvédek nem vettek részt sem a büntetôjogi, sem a polgári pereken, nem képviselték a vádlottakat az ügyek kivizsgálási idôszakában (ügyészségen, rendôrségen). Az ügyvédek, ha sérelmüket nem orvosolják, valószínûleg hosszabb idôtartamú munkabeszüntetéshez folyamodnak.

Hétfôn elsô hosszabb erdélyi turnéjának keretében jött Marosvásárhelyre Bródy János. A színmûvészeti akadémia Stúdió színpadának nézôterén az utolsó talpalatnyi helyet is elfoglalták az érdeklôdôk. Az Illés és a Fonográf együttesek nevei nem szorulnak bemutatásra a magyar rockot ismerôknek, Bródy mindkettônek oszlopos tagja volt, aztán húsz éve átment az utca túlsó oldalára, azóta onnan énekli saját dalait. Zeneszerzôként, dalszövegíróként is legalább olyan sikeres, mint elôadóként, nevéhez, persze a szerzôtárs Szörényi Leventéével együtt, szorosan kötôdik több magyar rockopera és színpadi mû megszületése.

A hét órára meghirdetett koncert elôtt szûk órával érkezik a "stáb", két autóval. Bródy készségesen aláírja az eléje tartott lemezborítót, ami egy bô harmincéves bakelitkorongot rejt, aztán néhány perc múlva a Stúdió elôcsarnokában egy cigaretta mellett beszélgetünk, elôször az emlékeirôl és a kezdetekrôl beszél: — Nagyon fiatalon kerültem a zenébe. 18 évesen lettem az Illés zenekar tagja a hatvanas évek elején. Nem készültem zenei pályára, akkoriban a mûszaki egyetemen a villamosmérnöki karra jártam, és az akkori zenei mozgalom sodrása vitt fel végül is a színpadra. A színpadon lettem szövegíró, zeneszerzô és az Illésben Szörényi Leventével együtt írtuk az elsô magyar rockszámokat. Az egyetem után aztán végleg zenész maradtam. Az Illés zenekarral sok probléma volt, ezek végül oda vezettek, hogy az Illés 1973-ban abbahagyta a mûködését. Szörényivel ezután 1974-ben megalakítottuk a Fonográfot. Ez nagyon tehetséges volt, kiterjedt mûködést folytatott, sok lemezt adtunk ki. Ekkor kezdtem el nemcsak a Fongráfnak, hanem Koncz Zsuzsának és Halász Jutkának dalokat írni. A ’70-es évek végén szinte véletlenül jutottam oda, hogy saját elôadóesteket kezdtem tartani az Egyetemi Színpadon, ezeknek a sikere vezetett odáig, hogy önálló szólólemezeim jelentek meg, és elôadómûvésszé váltam. Ezt mindig egy kicsit óvatosan mondom, mert nem rendelkezem a hagyományos elôadómûvészi erényekkel, saját dalaimat adom elô nem különösebben alkalmas hanggal és felkészültséggel, de miután 20 éve ezt csinálom, úgy gondolom, van értelme.

A zeneszerzés és az elôadás két különbözô, kívülrôl nézve egymást szinte kizáró dolog. Hogy melyik él erôsebben a mûvész Bródy Jánosban, errôl így vélekedett: — Végül is ez kicsit elválik bennem, két különféle lélek az alkotó és az elôadómûvészé. Az alkotót igazán az érdekli, amíg meg nem születik egy szám, amíg a differenciálatlan semmi foszlányait sikerül a mûfaj szabályainak megfelelôen valamilyen rendbe szednie. És ha kész, akkor átnyújtja az elôadónak, és ettôl kezdve az alkotó már nem törôdik olyan nagyon a mûvel. Az elôadó meg akkor kezd vele foglalkozni, úgy hogy akármilyen hihetetlen, nekem a saját magam által írt dalokat is meg kell tanulnom ahhoz, hogy elô tudjam adni ôket. Attól, hogy megírom, még nem tudom eljátszani. És hát a daloknak csak egy része alkalmas arra, hogy elôadjam, sokkal többet írok, mint amennyit el tudok énekelni, igazán jól csak a kicsit ilyen ironikus, melankolikus, mesélôs dalokat tudom jól eljátszani. Ezeket veszem fel a mûsorba, megtanulom ôket és megpróbálom elôadni egy gitárral, minden különösebb hangszerelés nélkül, hogy a közönség számára élvezetes legyen.

Akik ismerik Bródy János dalvilágát, tudják, hogy zenekarok tagjaként és elôadóként egyaránt dolgozott fel lírai darabokat, és dolgozott át népdalokat is. Mi indította ebbe az irányba? — Alapvetôen a hatvanas évek gyermeke vagyok, tehát én a rockzene hajdani hullámairól eveztem át a mûvészetbe és persze kezdetben mindannyian az angol-amerikai számokat játszottuk. Egy idô után feltámadt bennünk a vágy és a belsô késztetés, hogy saját magunk által írott dalokat adjunk elô. Ekkor kezdtem el érdeklôdni én magam, hogy milyen támaszték, segítség áll ebben rendelkezésemre. Akkor kezdtem egyrészt a magyar költészettel valamennyire foglalkozni, meg népdalokkal, és azt gondolom, hogy legalábbis a szövegírói munkámban nagyon sokat tanultam a népdalköltészetbôl, a népdalok kifejezési eszköztárából, abból az egyszerûségbôl, tisztaságból, ahogy mindennapi, egyszerû de mégis általános dolgokat fogalmaznak meg. És hát igyekeztem magam is valami ilyen formában, ilyen egyszerûen, de általánosan és érvényesen megfogalmazni a mondanivalómat. Nagyon sok népdalmotívumot használtunk fel, amiket persze vegyítettünk a rockzene nemzetközi nyelvével, de mégis egy olyan sajátos, magyar dialektust alakítottunk ki, amilyent sehol máshol a világon nem "beszélnek".

Már említettük, hogy Bródy, Szörényi Leventével szoros kapcsolatban, szerzôként ott bábáskodott az elsô magyar színpadi rock-mûvek mellett. Errôl egy újabb cigaretta mellett így emlékezik: — Színpadi mûvekkel a '80-as évek elejétôl foglalkozunk, elôször a Kômûves Kelemen balladájának a zenés változata került színpadra. Ennek a sikere indított minket arra, hogy nagyobb lélegzetû mûvekkel is foglalkozzunk. Valahogy véletlenszerûen alakult, hogy az István, a király bemutatója átütô siker lett, hiszen a témával már a hetvenes évek elejétôl játszadoztunk, de valahogy a lehetôség is, meg talán a saját mûvészi érettségünk is körülbelül addigra ért meg, így alakult aztán az a helyzet, hogy ’83 ôszén ez az elôadás Budapesten a Királydombon olyan demonstratív, nagyhatású lett. Utána még írtunk néhány darabot, de olyan nagy siker egyik sem lett, mint ez. Bár jelen pillanatban is a Nemzeti Színház játssza a Kiátkozott címû mûvünket, amit Szörényi Leventével írtunk, ez szintén egy történelmi dráma, amelynek cselekménye V. Kun László tragikus sorsa körül forog. Valószínûleg úgy alakult ez ki, hogy az alkotói képességünk, lehetôségünk, fantáziánk túlnôtte az általunk elôadható mûfaj kereteit.

A hatvanas évek zenei mozgalma az újabb generációk számára már csak történelem. Bródy a hatvanas évek gyermekének tartja magát, és így próbálja megfogalmazni üzenetét a kilencvenes évek közönségének: — A hatvanas években alakult át a világ szemlélete több szempontból is. Talán a legalapvetôbb változás az ipari termelés határainak tudomásulvétele volt, az, hogy a civilizáció nem folytatható úgy, hogy a környezetet az emberiség legyôzi és mintegy a maga szolgálatába állítja, hanem egy másfajta szemléletmóddal kellett megközelíteni a környezetünket, aminek a lényege inkább a harmónia, beilleszkedés, az együttélés a környezettel, amit én nem csak a természeti, hanem az emberi környezetre is értek. A hagyományos világ felfogása, ami állandó háborúk, harcok és gyôzelmek, vagy vereségek sorozata, át kell adja a helyét az egymás iránti megértésnek és az egymás elfogadásának, mert túl kicsi ahhoz a föld, hogy ennyi emberi energia, vágy képes legyen úgy létezni, vagy úgy megvalósulni egyszerre, hogy ez senkinek ne okozzon fájdalmat és szenvedést. Meg kell tanulni elviselnünk egymást. Ez a hatvanas évek legfontosabb üzenete.

Vannak emberek, akiknek élni nem adatik meg annyi idô, amennyit Bródy János a zenében átélhetett. Hogy a több mint három évtized milyen változásokat idézett elô a mûvészben és az emberben egyaránt, a következôképpen foglalja össze: — Az évek során én is sûrûbb lettem tapasztalatokban, gondolatokban, és valószínûleg már nem vagyok annyira álmodozó, és kevesebb az illúzióm. Viszont látom azt, hogy a ’60-as évek illúzióinak nagy része történelmi realitássá vált, tehát a mai napig is azt gondolom, hogy illúziók nélkül nem lehet és nem szabad élni a világban, de tudnunk kell, hogy a vágyainknak csak egy része válhat valósággá, a többirôl meg ha nem is szomorú szívvel, de le kell mondanunk, mert észre kell vennünk, hogy ütközik a mások vágyaival.

A hatvanas évek gyermekének ma is vannak a jövôt illetô tervei, ezekrôl mondja: — Valamit mindig csinálok, de olyan nagy távolságokra már nem szoktam tervezni. Folyamatosan játszom, sok a fellépésem, és az idén már elkészült egy nagylemez a szövegeimmel Koncz Zsuzsának, aki ezen magyar rocksztárokkal énekel, és hasonlóan egy Halász Jutkának is. Most ôsszel lesz még néhány jubileumszerû fellépésem, hiszen húsz éve járom az utcát a másik oldalon, és közben Leventével új rockoperán dolgozunk, amely az István király megkoronázása és halála közötti idôszakot dolgozza fel. Ez valószínûleg 2000 augusztusában kerül bemutatásra.

Beszélgetésünk után pár perccel Bródy már a színpadon hangol, és érkezik a közönség. Tizenévestôl a bô ötvenesig terjed a nézôk kora, van, aki be sem fér a Stúdió termébe. Egyedül is kiváló elôadó, már az elsô percektôl "behangolja" a közönséget. Kicsit rövid mûsorának dalain végigkísérhetjük egész pályáját. Az egyik az Illéstôl volt ismerôs, másik a Fonográftól, vagy éppen Koncz Zsuzsa elôadásában ragadhatott meg az emlékezetünkben. Hát valamennyi a Bródy dala. Csak annyi más, hogy most már az utca túlsó oldaláról szólnak.

ÍGY LÁTTAM INDIÁT

Úgy gondolom,hogy az ember felnôttként oda utazik, ahova a gyerekkori vágyai repítik. Hogy érzékeltessem, hogy az iskola és a gyerekkori hatások milyen fontosak, elmondom, hogyan teljesült az én iskolás kori álmom. Régi mûvelôdési központban születtem, Makfalván. Itt volt az egykori Wesselényi Kollégium, így a vidéken mindig kiemelkedô oktatási, mûvelôdési élet folyt. A makfalviak a mai napig ápolják a régi Wesselényi-szellemet. A szellemôrzôk közül megemlítem a Fülöp pedagógus- házaspárt, akiknek a tanítványa voltam. A Fülöp házaspár sok író-olvasó találkozót szervezett a szülôfalumban. Diákkoromban sok jeles erdélyi mûvésznek hallgattam érdekes, szívet melengetô elôadását. Ötödik osztályos koromban meghívták Jakabos Ödönt a szülôfalumba, indiai útibeszámolót tartani. A hallottak, látottak nagy hatással voltak rám. Jakabos, az indiai utazó, jó elbeszélô volt. Színes útibeszámolóját diavetítéssel, indiai zenével egészítette ki. Már gyermekfejjel nagyon érdekesnek tûnt e más világ. Ekkor született meg bennem a vágy, hogy Ázsiába menjek, ahova Kôrösi Csoma Sándor gyalog indult megkeresni a magyar nép gyökereit.

Jakabos Ödön mesélte, hogy Kôrösi Csoma Sándor talált Belsô-Ázsiában népeket, melyek beszédét megértette és éneküket hallgatva szép pentaton hangsorokat ismert fel. Ezek a hangsorok fordulnak elô erdélyi népdalainkban.

Már gyermekkoromban csodáltam és tiszteltem a leghíresebb nagyenyedi diákot, Kôrösi Csomát. A Jakabos székelyruhás fényképe a dardzsilingi sírnál pedig olyan mélyen érintett, hogy elhatároztam, hogy én is eljutok a távoli temetôben magányosan álló sírjához, és erdélyi földet viszek nyughelyére.

Kislánykoromban a Tadzs Mahal csodálatos látványa keltette fel bennem a kíváncsiságot és a tiszteletet, hogy milyen lehet az a remekmû, amelyet a szeretett feleség emlékére emelt az ôt szeretô férj oly nagy áldozattal és mûvészi igénnyel.

Késôbb a néprajzzal megismerkedve, az ôsi legendákat, meséket olvasva értettem meg azok rejtett értelmét és ázsiai eredetét. Magyarázatot találtam, hogy miért keresték a kutatók és a tudósok a magyar nép ôsi szálait, elsô települési helyeit Ázsiában. A honfoglaló magyarjaink ôsi táltoshite, sámánkultúrája hasoló volt a tibeti, az indiai (keleti) kultúrához, amelyet Ázsiában napjainkig is ôriznek. Kôrösi Csoma Sándor azt mondta, hogy „keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ôsi indiai kultúra tárházában". Kôrösi Csoma 1832. április 30-án Kalkuttából kelt levelébôl idézek, amelyet Neumannhoz, az akkori londoni ausztriai követség titkárához írt: „A magyar tudósok, ha majd a szanszkrit irodalom bôvebb ismeretére tesznek szert, csodálkozni fognak azon, hogy mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi nyelvünk között…"

Távol-Keleten, a tibeti kolostorokban még fennmaradt az ôsi tudás, a Gnózis. Kôrösi Csoma Sándor, aki a jógában is járatos volt — ezt megemlítik az életérôl szóló írások — nemhiába idôzött e különös szellemiségû ország kolostoraiban. Tibet ôsrégi, az isteni tudományt, — a szellemtudományt megôrzô kultúráját tanulmányozta. Ez a tibeti szerzetesi kolostorokban fennmaradt ismeret egyedi a világon. Kôrösit elbûvölte és élte a kolostorok titkos életét. Tanulmányozta, ahogy a keletiek keresik az emberi tudat mélységeit és rejtelmeit. Nemcsak a magyarságnak, hanem az emberiségnek is nagy szolgálatot tett a világon, az elsô tibeti (szaszkrit)—angol szótárat megalkotva. Ezáltal szerzett felbecsülhetetlen érdemeket a nagyenyedi iskolának és nemzetünknek.

Hat éve jógázom. Életem válságos szakaszában kezdtem elmélyedni a természetgyógyászatban és a jógában. A nyugati világban a jóga inkább elterjedt, mint ismert. E sokezer éves tudomány Indiában jelent meg és napjainkban is a kultúra szerves része. A földön egyetlen élô, változatlan kultúra az indiai. A jóga olyan testet, lelket lazító, tisztító, feltöltô gyakorlatokból áll, amelyet elôször hatezer évvel ezelôtt Patanjali indiai bölcs foglalt rendszerbe és írt le. Fennmaradt írásának neve „Yoga Sutras" címen ismeretes. A szanszkrit nyelvben a „jóga" szónak több jelentése van: egyesülés, egybeolvadás a tökéletessel, a jóval, a boldogsággal. A jóga szó pedig ugyancsak szanszkrit szóból, a jug szóból származik, ami a testi indulatok igába hajtását jelenti bizonyos légzésiszabályok és testtartások alapján. A szutrák szó pedig verssorokat, aforizmákat jelent. Ez az indiai hagyományos elméleti és gyakorlati rendszer — a jóga — Patanjali gyakorlatra alapozott, tömör verssorainak köszönhetôen maradt fenn. A jóga még a gondolkodás tudatos irányítását is jelenti. A gyakorlatok, az elmélyülés jó hatását a mai modern európai civilizáció újra felfedezte és annak hatásos stresszoldó és állóképesség- javító hatását egyre gyakrabban alkalmazza a testi, lelki gyógyításban. A jógagyakorlatokból fejlôdött ki a modern pszichológiában használatos autogén tréning.

Ezek tudatában érett meg bennem a vágy, a kíváncsiság, az elhatározás, hogy majd egyszer megtekintve közelebb jussak ezen érdekes szellemiségû földrész és kultúra megértéséhez.

Hogy milyen fontos az eszményien szép szellemi vágyakat magunkban dédelgetni, azt az élet számomra is megmutatta.

Majdnem két éve a Bécsbôl rendszeresen Marosvásárhelyre elôadást tartani járó meditációs jógaoktató, Schlöpf Carmen Lucia meghívott Indiába, megismerkedni az eredeti kultúrával és a Surad Sabd jógával. Ezekrôl városunkban érdekes elôadásokat tartott. Minden alkalommal, amikor itt járt, elkísérték magyarországi elôadómûvészek, akik a klasszikus zeneirodalomból az elmélyedésre, meditációra alkalmas gyöngyszemekbôl válogatva, énekszóval és fuvolával szép zenei élményben is részesítettek. Marosvásárhelyen kialakult egy kis közösség. Tagjai rendszeresen, minden héten találkoznak és tanulmányozzák, gyakorolják ezt a fajta indiai jógát. Sokféle jógarendszer létezik. Az egyik rendszer tartalmazza a testi, fizikai gyakorlatokból alló testhelyzeteket (aszanákat), a légzôgyakorlatokat, az elmélyülést, a másik csak az elmélyülést, a meditációt, mint önfejlesztési módszert. Természetesen mindenik iskolán belül is vannak szigorúbb vagy szelídebb irányzatok. Mindenik egy-egy szellemi út. A Surad Sabd jóga meditációs jóga, a szellemi utat Sant Matnak nevezik az indiaiak. Szikh nemzetiségû szellemi vezetôje, a Mester Indiában, Old-Delhiben él, az általa épített ashramban.

A meghívásnak nagyon örültem, hiszen nem mindennapi, kitüntetô alkalom egy európai embernek egy igazi indiai ashramváros a városban, ahol a jógát tanítják, ahol a jógik élnek) lakója lenni és megfigyelni, valamint élni az érdekes közösség életét. A szállást és ellátást az oktatónô felajánlotta az ashramban, a repülôjegyet pedig csoportkedvezménnyel kellett volna fizetnem, de nem rendelkeztem az összeggel. Az akkori fizetésképtelenségem sem volt véletlen, mert azóta többet tudtam olvasni az indiai kultúráról és a jógáról. Kitartóan, türelmesen, lélekben tovább készültem a távoli országba, reménykedve, hogy ha ez benne van az isteni tervben, az élet elhozza a második alkalmat is.

(Folytatjuk)

Súlyos gazdasági gondok a MANPEL bôrgyárban

Kedden délelôtt a MANPEL bôrgyárban gyûlésezett az Igazgatótanács és a szakszervezeti vezetôség tagjaiból paritásos alapon összeállított bizottság. Székely Sándor vezérigazgató utána Bukarestbe utazott. Elmenetele elôtt néhány szóban vázolta, hogy miben sikerült megegyezni a szakszervezettel.

"Sajnos majdnem semmiben", mondotta. Az Igazgatótanács a szakszervezet beleegyezését kérte ahhoz, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel a továbbiakban bizonyos tekintetben eltérjen a kollektív munkaszerzôdéstôl. Éspedig a vállalat jelenleg nincs olyan helyzetben, hogy százszázalékosan biztosítsa a fizetést, ezenkívül az alkalmazottaknak meg kell érteniük, hogy az olyan juttatásokat, mint az egészségre káros munkahelyen dolgozók számára az ingyenes tejet, ásványvizet, meleg ételt, védôöltözetet nem tudják folyósítani, és nincs keret arra, hogy támogassák az üdülôjegyeket meg a kisgyerekek napköziotthonban való elhelyezését. Ezenkívül azt is el akarta érni az Igazgatótanács, hogy befagyassza a fizetéseket, tehát hogy az idén ne legyen több fizetésemelés, valamint azt, hogy az eddigi 30 nap helyett évente 90 napnyi fizetés nélküli szabadságra küldhessék a dolgozókat. Mint az igazgató mondotta: több munkás jelezte, hogy ezt tartja elfogadhatóbb megoldásnak, mint azt, hogy munkanélkülivé váljon. Mindezeket a javaslatokat, kéréseket a szakszervezet elutasította. Ehelyett ellenjavaslatokkal álltak elô. Ebben többek közt az szerepelt, hogy a vezetôség kötelezô módon biztosítson annyi orosz megrendelést, ami lehetôvé teszi az egész közösség munkával való ellátását. Viszont erre mérget venni nem lehet. Tehát a szöveg akképpen módosult, hogy a vezetôség mindent megtesz a megrendelések biztosításáért.

A bôrgyár vezetôsége elhatározta, hogy az adminisztratív, nem termelô személyzet az év végéig egy hónapos fizetés nélküli szabadságot köteles kivenni. Magyarán, a vezetôk végig bejárnak majd dolgozni, mert nélkülözhetetlen a munkájuk, de az igazgatóval az élen év végéig le kell mondaniuk egyhavi fizetésükrôl.

A megbeszéléssel, egyezkedéssel kapcsolatban Bíró Dezsô szakszervezeti vezetô révén a munkavállalók véleményét is szerettük volna tolmácsolni olvasóinknak, de a nevezett kijelentette, hogy a Népújságnak nem nyilatkozik. Pedig megtehette volna, hiszen éppen a Népújság hívta fel a figyelmet évekkel ezelôtt, hogy a konfliktusok — amelyekért egyeseknek még lehetne elszámolnivalója — hitelvesztéshez, a versenytársak térnyeréséhez vezethetnek!

Ahogy lenni szokott: a baj nem jár egyedül. Az orosz piac összeomlása szerzôdések nélkül hagyta a vállalatot, egy brassói illetôségû vállalkozó pedig egymaga majdnem 400 millió lejes rést ütött költségvetésükön. Az illetô egy marosvásárhelyi nyugdíjas pártól vásárolta meg a Carina Kft.-t. Ennek nevében jelentkezett a MANPEL- nél, és több mint 390 millió lej értékben 58 darab bôrkabátot és 2 ezer pár kesztyût rendelt, és csekkel fizetett. Az árut elvitte, s amikor a vállalat a Mezôgazdasági Banknál a pénzért jelentkezett, kiderült, hogy a Carina cég tulajdonosának semminemû banki fedezete nincs. A rendôrség vizsgálja az ügyet, annál is inkább, mert az illetô férfi sok más marosvásárhelyi céget is "bepalizott".

Végezetül még egy villámkérdést is feltettünk Székely Sándor igazgatónak.

— Igazgató úr, a városban azt beszélik, hogy miközben egyes bôrgyári dolgozók hónapokat kénytelenek fizetés nélküli szabadságon tölteni, addig a vezetôség tagjai többmilliós nagyságrendû prémiumokat utalnak ki maguknak. Mi igaz ebbôl?

— Amióta én vezetem a vállalatot, egyetlen vezetôségi tag sem kapott semmiféle prémiumot. Nemcsak a városban beszélik ezt, hanem bent, a gyárban is. Ismétlem: alaptalan rágalomról van szó.

Késik a közigazgatási reform

Ioan Muresan reformügyi miniszter a román—francia közigazgatási kollokviumon úgy nyilatkozott: a közigazgatási jogrend kidolgozása folyamatban van ugyan, de egyes törvények, nevezetesen a miniszteri felelôsség valamint a köztisztviselô jogállásait illetô törvények elfogadása késik. Rámutatott továbbá, hogy a közigazgatás reformja valamint a jogállás módosítása nélkül nem lehet sikereket elérni gazdasági téren. A közigazgatási reformot erôteljesen és dinamikusan kell végrehajtani — fûzte hozzá.

Az RTDP bizalmatlansági indítvánnyal fenyeget

Az RTDP kéri Emil Constantinescu elnököt, hogy két évvel a hatalom átvétele után számoljon be az ország helyzetérôl a parlament elôtt, Radu Vasile miniszterelnöktôl pedig válságkezelô kormányprogram kidolgozását kéri — nyilatkozta a felsôház plénumán Doru Ioan Tãrãcilã szenátor. Amennyiben az RTDP két kérése nem jár eredménnyel, a fô ellenzéki párt bizalmatlansági indítványt nyújt be — közölte az RTDP- szenátor, aki szerint a kormányzók fô foglalatossága kielégíteni "az új potentátok gazdagságvágyát", másrészt pedig a tulajdon teljes visszaszolgáltatása, ami az ipar lerombolásához és a mezôgazdaságnak a két világháború közöttihez hasonló állapotba juttatásához vezet.

Ülésezik a román—magyar kormányközi bizottság

Budapesten tegnap kezdôdött és ma folytatódik az együttmûködési és aktív partnerségi román—magyar vegyes kormányközi bizottság második ülésszaka. Andrei Plesu külügyminiszter a bizottság társelnöki minôségében vezeti a román küldöttséget és a mai plénum társelnöki tisztét is ellátja — közölte Carmen Podgorean külügyi szóvivô.

Ezer londoni vízum

Nagy-Britannia pozsonyi nagykövetsége a szlovák állampolgárokra múlt héten bevezetett vízumkötelezettség óta ezer vízumot adott ki. London nem szeretné, ha Pozsony kölcsönös vízumkényszer bevezetésével válaszolna a szlovákiai romák exodusát korlátozni hivatott intézkedésre — közölték az Egyesült Királyság pozsonyi nagykövetségének sajtótájékoztatóján. Az eddig kiadott ezer vízum egyikét sem roma nemzetiségû szlovák állampolgár kapta. Rachel Cooper, a nagykövetség ideiglenes ügyvivôje közölte: London nem politikai okok miatt, hanem gyakorlati megfontolásból vezette be Szlovákiával szemben a vízumkényszert. Az év elsô nyolc hónapjában a szigetországban 448 szlovák személy kérte a menekült- státust, de számuk az utóbbi hetekben, a vízumkényszer bevezetésekor már 668 volt, döntô többségük roma nemzetiségû. A 668 személy zöme "alapkérvényezônek" számít, akikhez családtagok is tartoznak.

A GSZT bünteti a kormányhivatalnokokat

A gazdasági és szociális tanács munkaügyi és egyeztetô bizottsága kéri azon tagok leváltását, akiknek egymást követôen több mint 3 hiányzásuk van — hangzik a bizottság közleménye. Az október 12-i ülésen a bizottság keretében az oktatásban lappangó konfliktusokról kellett volna tárgyalni. A munkálatokon nem jelentek meg sem az oktatási minisztérium, sem pedig a kormányoldal reprezentánsai, így a konfliktust nem lehetett rendezni. Ezek után a szakszervezetiek véleménye az, hogy a kormány maga óhajtja sztrájkba taszítani az oktatást — vélekedett a Spiru Haret szövetség elnöke, Corneliu Caranica.

A kormány 10 milliárd lejt utalt ki a Moldáviával való kapcsolatokra

Az idén a kormány 10 milliárd lejt utalt ki a Románia és Moldova Köztársaság közti gazdasági és kulturális integrációs akciók finanszírozására — derül ki a Hivatalos Közlönybôl. A külügyminisztérium 2 milliárd lejt kapott a bilaterális kapcsolatok fejlesztésére hivatott programokra, moldáviai kulturális kiadványok finanszírozására és támogatására. Az oktatási és a mûvelôdésügyi minisztériumok 1,65 milliárdot, a szállítási tárca pedig 1,1 milliárd lejt kapott e célokra.

Észak-Korea nem enged

Észak-Korea nem tesz semmilyen engedményt a négy ország részvételével rendezendô béketárgyalások következô fordulóján — derül ki a phenjani külügyminisztérium szóvivôjének szavaiból. A KNDK a koreai országegyesítés kulcskérdésének tartja, hogy vonják ki az amerikai csapatokat Dél-Koreából és az Egyesült Államok kössön békeszerzôdést a KNDK-val — közölte a külügyi szóvivô. Október 21- én rendezik Genfben a két Korea, az Egyesült Államok és Kína részvételével a tartós koreai béke megteremtésének lehetôségeivel foglalkozó tárgyalások újabb fordulóját.

Enyhített izraeli zárlat

Izrael tegnaptól enyhített a palesztin autonóm területeket tíz napja sújtó teljes zárlaton. A hadsereg egyik szóvivôje bejelentette, hogy 21 ezer palesztin dolgozónak ismét engedélyezik izraeli munkahelyük felkeresését. Rajtuk kívül további nyolcezer palesztin kereskedô is beléphet Izrael területére. Az izraeli hatóságok egy hónappal ezelôtt rendelték el, hogy fokozatosan szigorítsák meg a beutazás feltételeit a palesztinok számára. A biztonsági intézkedés indoka az volt, hogy a szélsôséges Hamász azzal fenyegetôzött: véres bosszút áll két katonai vezetôjéért, akiket izraeli kommandósok szeptember 10-én öltek meg Hebron közelében.

Vitatott pezsgôszármazás

A pezsgôt Angliában, nem Franciaországban találták fel — állítja a híres aukciósház, a Christie’s részére a pezsgôrôl és a habzóborokról írt egyetemes enciklopédia, amely ebben a hónapban jelenik meg Londonban, Tom Stevenson, az enciklopédia szerzôje azt állítja, hogy olyan bizonyíték birtokában van, amely szerint a pezsgôt nem a híres vak szerzetes, Dom Pérignon találta fel, amint azt eddig hitték.

Angliai és romániai fiatalok kapcsolatának kiépítéséért

Marosvásárhely angliai társvárosából, Bournemouth-ból érkezett látogató tegnap a megyeszékhelyre. Gina Veall azzal a céllal jött, hogy fiatalok itteni szervezeteinek képviselôivel találkozzon angliai ifjúsági egyesületekkel való kapcsolat kiépítése céljából. A hölgyet fogadták a város polgármesteri hivatalában. Az elképzelések szerint Gina Veall a polgármesterrel is találkozna, erre a megbeszélésre csütörtökön kerülhetne sor.

Ki mit tud Bernádyról?

A középiskolások is készülnek a Bernády- napokra. Több líceum háromtagú csapatokkal nevezett be a Ki mit tud Bernádyról és városáról témájú vetélkedôre. A marosvásárhelyi Bolyai három gárdája is verseng az elsôségért. Mellettük az Unirea líceum és a tanítóképzô diákjai mérik össze tudásukat a társaikéval. Az eredetileg jelentkezett szovátaiak és a papiusok sajnos visszaléptek. Az október 17-i rendezvény így is érdekesnek, izgalmasnak ígérkezik. Érdemes szurkolóként beülni szombaton délelôtt 10 órakor a Bolyai líceum dísztermébe és végigkövetni a vetélkedôt.

Ezüstkalász-tanfolyamot végzettek figyelmébe

Az áprilisban végzett Ezüstkalászos tanfolyam hallgatói október 16-án, pénteken délután 4 órakor vehetik át oklevelüket és az Ezüstkalászos gazdajelvényt az RMGE Maros megyei szervezetének Laposnya utca 23. szám alatti székházában. Az újabb tanfolyam beindításáról a tervezet elkészült a téli idôszakra, erre korhatár nélkül jelentkezhet bárki — férfi és nô — a szervezet székházában, naponta 9-16 óra között vagy a 168-125-ös telefonszámon.

Az ötvenedik évfordulót ünneplik

Fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepli a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Társadalomorvostani (egészségügyi szervezés) tanszéke. Az ünnepi rendezvényt október 16-án, pénteken reggel 9 órai kezdettel tartják meg az OGYE dísztermében.

Hídavatás Jobbágyfalván

A Nyárád fölötti hidat az árvizek többször károsították, annak használata az idéntôl lehetetlenné vált. A községvezetés PHARE-program- támogatást nyert, a munkálatokat az idei árvizek után kezdték el és be is fejezték. A költségek elérik az 1 milliárd lejt. A hídnak nagy a jelentôsége, mivel a falut köti össze mintegy 300 hektár szántóterülettel és 150 állat legelôjével, s nem utolsósorban a település temetôjével. Az avatást október 15-én, csütörtökön rendezik meg 11 órai kezdettel.

Az utcagyerekek újrahasznosítható anyagokat gyûjtenek

A Romániai Egyetemisták Rasszizmusellenes Egyesülete (ASLIR) újrahasznosítható anyaggyûjtést szervez azzal a céllal, hogy az ebbôl származó bevételekkel az utcagyerekek helyzetén javítson, valamint hogy a marosvásárhelyi Rohammentôszolgálat kezdeményezte adományozási akcióhoz hozzájáruljon. A kartont, ócskavasat, rezet, alumíniumot, ólmot, használt akkumulátorokat stb. utcagyerekek gyûjtenék össze október 16-án, pénteken 14-17 óra között és október 17-én, szombaton 9-13 óra között az 1989. December 22. úton, a Köztársaság téren és a környéken levô Székely Vértanúk, Béke, Asztalos, Cosbuc, Építô, Tavirózsa, Gyöngyvirág, Esthajnalcsillag, Aranyos, Vlahuta, Mãrãsti, December 30 és Küküllô utcában, valamint a Mãrãsesti téren, továbbá a Forradalom téren, a fôtéren és a Gyôzelem téren. A gyerekek Az ASLIR támogatásával feliratú jelvénnyel vesznek részt a gyûjtési akcióban, a szervezôk kérik a lakosokat, az ócskaságokat tegyék ki a blokkjuk vagy házuk elé. Programvezetô dr. Ardeshir Vahidi.

Hány nap és hány éjjel?

Az autóklub országos vezetôsége Görögországba szervez a fôvárosból hétnapos kirándulást turistabusszal a tagságnak. Szaloniki, Athén, a Korinthoszi-csatornán túli Peloponezosz, illetve Epidaur, Nofolio, Mikéne helységek, aztán az Égei-tengeren levô Hydrasz, Porosz és Aegina szigetek, Livadia, Arahova, Delphi és Meteora látványosságait ígérik azoknak, akik még nem nyaralták ki magukat. Az alapprogramban szereplô szolgáltatásokért 265 dollárt kérnek, de ha valakit a plusz érdekességek, szórakozási lehetôségek is érdekelnek, akkor még 126 dollárt áldozhat a kirándulásra. Bukarestig és vissza az utat külön kell fizetni.

Magyarországi természetgyógyász Vásárhelyen

Konkoly Dezsô magyarországi természetgyógyász az október 16-25-e közötti idôszakban Marosvásárhelyen tartózkodik és egészségmegôrzô, valamint táplálkozási és kezelési tanácsokat ad. A kezelésben használja a bioenergiát, auratisztítást, energetikai masszázst, a zeneterápiát, aromaterápiát és gyógynövényeket. Bejelentkezés a 168-145-ös telefonszámon vagy az 1918. December 1. út 42. szám alatti tömbház 3-as lakásában.

Remény és bátorság

A Remény és bátorság nevû egyesület október 17-én, szombaton délelôtt 10 órai kezdettel Marosvásárhelyen ülésezik a Bartók Béla utca 1. szám alatti épületben.